La Macédoine du Nord et l'intégration : « l'UE a perdu toute sa crédibilité »
Crise politique en Macédoine du Nord : et à la fin, c'est Zoran Zaev qui gagne ?
Macédoine du Nord : la démission de Zoran Zaev, désaveu pour l'UE
Macédoine du Nord : après quatre ans de pouvoir, quel bilan pour Zoran Zaev ?
La Macédoine du Nord et l'intégration : « l'UE a perdu toute sa crédibilité »
Crise politique en Macédoine du Nord : et à la fin, c'est Zoran Zaev qui gagne ?
Macédoine du Nord : la démission de Zoran Zaev, désaveu pour l'UE
Macédoine du Nord : après quatre ans de pouvoir, quel bilan pour Zoran Zaev ?
Az államfő kiemelte: a presztízst nem adják ingyen, csak komoly, odaadó, verejtékes munkáért cserébe, ám az elismerést nemcsak történelmi léptékű hősiességgel, vérrel megpecsételt áldozattal lehet kivívni, hiszen legalább ennyire fontos mások személyes tapasztalata is.
Presztízsünket, megítélésünket a magyar tárgyalókészség, a magyar munkabírás, szaktudás, szavahihetőség, a magyar találékonyság, bajtársiasság, kötelességtudat, helytállás és a szövetségesi hűség alapvetően befolyásolja – emelte ki az alakulat kedd déli állománygyűlésén mondott beszédében Áder János.
Hozzátette: óriási a jelentősége annak, hogy a magyar katonák szerte a világban ma is magas színvonalon teljesítik azokat a feladatokat, amelyek szövetségesi helyzetünkből adódóan országunkra hárulnak, tegyék dolgukat akár NATO-misszióban, akár ENSZ-mandátum alapján, uniós vagy nemzeti alárendeltségben dolgozva.
Amikor a magyar katonák különféle nemzetközi alakulatokban hidat, iskolát építenek, felderítenek, szállítanak, békét védenek, konfliktusokat előznek meg, oktatnak és kiképeznek, mentorálnak, valójában mindig, mindenhol presztízst építenek – hangsúlyozta az államfő.
Áder azt mondta, hogy minden jelenlét befolyásolja a megítélésünket, “és igen, nyugodtan használhatunk nagy szavakat: a történelmünket. Akár azonnal, akár hosszú távon” – hangsúlyozta.
A köztársasági elnök kiváló példaként említette erre a bosznia-hercegovinai Althea-missziót, amely évről évre alkalmazkodik az időszerű, mondhatni történelmi elvárásokhoz, ahogy változik a térség helyzete, nő vagy csökken az etnikai feszültség, netán súlyosbodik a migrációs nyomás.
A közelgő karácsonyról, újévről szólva az államfő megemlítette: a világ a békét ünnepli, vagy a vágyott békéért, az egészségért, a világjárvány megszűnéséért imádkozik.
Áder szerint naponta látjuk, hogy sem a béke biztosítása, sem a járvány elleni sikeres küzdelem nem létezhet a katonák hivatása, szolgálata nélkül. Felidézte: hiába volt fontos a járvány miatt a távolságtartás, az egész világ iszonyúan szenvedett tőle, ám ahogy az emberek a maguk módján igyekeztek áthidalni a távolságot, újszerű csatornákon keresztül, szokatlan módon tartják egymásban a lelket, egymással a kapcsolatot.
Akiben van kellő empátia, most átérezhette azoknak a gondjait, akiknek a hivatásukból adódóan az ilyen távolságokkal folyamatosan együtt kell élniük – jegyezte meg a köztársasági elnök, hangsúlyozva, egy katonai misszióban az év vége felé a szokásos nehézségek mellett még erősebb lelki tehertétel az otthoniak hiánya.
Áder azt kívánta a katonáknak, hogy a családjuktól, a szeretteiktől való kényszerű távollétben is, a lehetőségekhez mérten szép legyen az ünnepük.
Gerőfi Szilárd dandártábornok, az EUFOR törzsfőnöke elmondta, hogy az államfői látogatás megmutatja, mennyire fontos Magyarország számára a balkáni katonai szerepvállalás. A térség stabilitása hazánk biztonságának egyik kulcsa, majd arról beszélt, hogy a békét és a stabiltást csak az együttműködésre és a kölcsönös előnyökre lehet alapozni. Mint mondta, 168 katonájával a magyar a második legnagyobb létszámú misszió Boszniában, majd jelezte, az egység mindent meg fog tenni Bosznia-Hercegovina békéjéért és stabilitásáért.
Egynapos hivatalos látogatása során a délelőtti órákban az államfő felkereste az EUFOR és a NATO szarajevói parancsnokságát. Délután a köztársasági elnök megbeszélést folytat a Bosznia-Hercegovinai Államelnökség tagjaival.
A balkáni országba tett látogatásra elkísérte az államfőt Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka is.
The post Áder: elismeréssel és köszönettel tartozunk a Boszniában szolgáló magyar katonáknak appeared first on .
Citizens often turn to the European Parliament to ask what the European Union (EU) is doing to handle future epidemics of illnesses transmitted from animals to humans. Over the past decades, a number of diseases transmitted from animals to humans – known as zoonotic diseases – have resulted in various epidemics and pandemics. The coronavirus pandemic is the most notable, but previous examples include SARS, Ebola, avian influenza (‘bird flu’), and HIV/AIDS.
In the health policy area, the European Union’s role is limited to supporting and coordinating the policies of EU countries. Within these limited powers, the EU has taken action to reduce the risk of future epidemics, and to be better prepared to deal with large outbreaks.
Preventing future epidemicsOne of the risk factors that can lead to diseases being transmitted from animals to humans is a sharp decline in biodiversity. The loss of habitat can force wild animals closer to livestock and inhabited areas, increasing the chance of infection. In addition, less biodiversity can sometimes lead to more animals carrying diseases that could potentially infect humans, or carrying parasites that could do so (known as vector species).
As a result, the EU has taken steps to protect biodiversity and prevent deforestation, in particular as part of the Green Deal. A core part of the Green Deal is the biodiversity strategy. Additionally, the farm to fork strategy for sustainable agriculture aims to lessen the chances of another epidemic by promoting genetic diversity on farms.
The European Parliament welcomed these efforts in an October 2021 resolution. It also explicitly recognised the link between biodiversity loss and the spread of disease in another resolution on protecting biodiversity in October 2021. In this resolution, Parliament called for the EU to address the root cause of biodiversity loss. It also called on the European Commission to submit a proposal to ensure that EU consumption does not lead to deforestation, and to promote a diversity in agricultural crops and seeds.
Some diseases can be transferred from livestock to humans through the contamination of food. As a result, the EU is taking action to combat disease in livestock and to reduce the risk of contamination. This includes routinely vaccinating farm animals and reducing the use of antibiotics.
Improving epidemic preparednessThrough the Horizon 2020 programme, the EU has invested heavily in research on infectious diseases. In particular, it has invested in developing vaccines, including novel technologies such as mRNA vaccines, which have been instrumental in combatting coronavirus.
The European Parliament calls for greater cooperation between EU countries on healthcare. Most notably, in a July 2020 resolution, Parliament demanded the establishment of a European Health Union, to promote cooperation in healthcare, by sharing information and supplies, and by improving coordination.
In response to the Parliament’s demands, as well as to the coronavirus pandemic, the European Commission established the Health Emergency Preparedness and Response Authority (HERA) to:
The aim is that HERA will be fully operational by early 2022.
The European Centre for Disease Prevention and Control (ECDC) also plays an important role in monitoring the spread of disease, providing important data and advice, and promoting the sharing of knowledge and best practices.
Further readingKeep sending your questions to the Citizens’ Enquiries Unit (Ask EP)! We reply in the EU language that you use to write to us.
Anti-racism protesters in Brooklyn, New York, demanding justice for the killing of African American, George Floyd. May 2021. Credit: UN News/Shirin Yaseen
By Walden Bello and Isabel Ortiz
NEW YORK, Dec 15 2021 (IPS)
In recent years, the world has been shaken by protests. From the Arab Spring to the social uprisings in Chile and Latin America, the world has seen a dramatic rise in protests. In a polarized world, the COVID-19 pandemic has only accentuated feelings of outrage and discontent.
New research brings evidence of this by analyzing nearly three thousand protests since the beginning of the 21st century, in over a hundred countries covering more than 93 percent of the world population.
Beginning in 2006, there was a steady rise in overall protests each year up to 2020. As the global financial crisis began to unfold in 2007-08, demonstrations increased, and further intensified after 2010 with the worldwide adoption of austerity cuts.
Frustration grew over the lack of decent jobs, inadequate social protection and public services, unfair taxation and a perceived lack of real democracy and accountability of decision makers to the people.
This led to a new and more political wave of protests in 2016, often becoming “omnibus protests” (protests addressing multiple issues) against the political and economic status quo. Polls worldwide reflect dissatisfaction with democracies and lack of trust in governments.
Increasingly, demonstrations are not only the purview of activists and trade unionists, but have become an outlet for the middle classes, women, youths, pensioners, indigenous and racial groups. These citizens do not consider themselves activists and yet they protest because they feel disenfranchised by official processes and political parties.
Decades of neoliberal policies have generated huge inequalities and eroded the incomes and the welfare of both the lower and middle classes, fueling feelings of injustice, disappointment with malfunctioning democracies, and frustration with failures of economic and social development.
Whist the media often portrays protests as sporadic, disorganized riots, most of the world protests studied were planned, with clearly articulated demands. The main cause of discontent (in 1503 protests) relates to the failure of democracies and political systems, lack of real democracy, accountability and justice; corruption; as well as the perceived power of a deep government or oligarchy, sovereignty and patriotic issues; and protests against wars, the surveillance of citizens, and anti-socialism/communism.
A second cause relates to economic justice, expressing grievance and outrage against unequal austerity cuts and policy reforms (1,848 protests), demanding improved jobs, wages and labor conditions, better public services and housing, agrarian and tax justice; and against corporate influence, deregulation, privatization, inequality and low living standards; as well as against pension reforms, high energy and food prices.
The third main cause of protests is the demand for civil rights (1,360 protests) on indigenous and racial rights; women’s rights; labor rights; LGBT and sexual rights; right to the commons (digital, cultural, atmospheric); immigrants’ rights; freedom of assembly, speech, and press; prisoners’ rights and religious issues.
A last cluster of protests encompases demands for global Justice (897 protests) on issues such as environmental and climate justice; against the International Monetary Fund (IMF), the World Bank, and the European Union/European Central Bank; against imperialism (United States, China); against free trade or the G20 – demanding a better and more equitable world order.
Not only has the number of protests increased, but also the number of protestors. Crowd estimates suggest that at least 52 events had one million or more protesters.
The period 2006-2020 has evinced some of the largest protests in world history; the largest recorded was the 2020 strike in India against the government’s plan to liberalize farming and labor, estimated to have involved 250 million protestors.
The second decade of the 21st century has also seen a global rise of the far right, attracting dissatisfied citizens to a radical right “counterrevolution” that typically includes an assault on the tenets of liberal democracy by authoritarian leaders.
Falling into this category were the QAnon protests in 2020 in the United States and globally; opposition to Muslims, migrants, and refugees in Europe; and the protests against the Workers Party in Brazil in 2013 and 2015.
While the rhetoric is anti-elite, far right politics does not seek significant structural power change, rather directing the popular fire and fury against minorities, denying rights to migrants, blacks, gays or Muslims, who are depicted as a threat to the jobs, security and values of the majority.
Other rallying cries include calls for personal freedoms (to carry a gun, not to wear a mask, not to be quarantined), nationalism, and the promotion of traditional values. To counter radical right authoritarianism, societies must fight misinformation and expose the contradictions of far right politics.
Nonetheless, the overwhelming majority of protests have made progressive demands for real democracy, civil rights, economic and global justice. Peaceful protests are a fundamental aspect of a vibrant democracy. Historically, protests have been a means to achieve fundamental rights at the national and international level.
While new research shows that global political instability is increasing, there are solutions. Governments need to listen to the grievances coming from protesters and act upon them. The demands of people around the world have much in common and ask for no more than established Human Rights and internationally agreed UN development goals.
Walden Bello is Adjunct Professor of Sociology at the State University of New York at Binghamton and co-chair of the Bangkok-based progressive institute, Focus on the Global South.
Isabel Ortiz is Director of the Global Social Justice Program at the Initiative for Policy Dialogue, and former director of the International Labour Organization (ILO) and UNICEF.
Follow @IPSNewsUNBureau
A régen és még régebben volt repülő és nyílt napok felidézése után sorozatom utolsó részéhez érkeztem. A helyszín ezúttal az Udine melletti Rivolto, a dátum 2005 szeptembere, amikor az olasz légierő az akkor 45 éves Frecce Tricolori otthonában rendezett repülőnapot Giornata Azzurra néven.
Ez az album annyiban eltér az előzőektől, hogy csak a repülőnapot megelőző pénteken készült fotók szerepelnek benne. A hétvégén már itthon volt dolgom, így az igazi látványosságot és a szép időt kihagytam, de az észak-olasz régió hangulata miatt így sem bántam meg a kiruccanást.
*
Az olasz légierőnél az ötvenes években sorra alakultak és szűntek meg a különböző bemutató kötelékek. Egy-egy gépük szerencsére megmaradt az utókornak, mint például a Diavoli Rossi F-84-ese. A Vörös Ördögök 1957 és 1959 között repülték a Thunderjet nyilazott szárnyú változatát, a Thunderstreak-et.
A Ferrarikról ismerős jelvény, a Cavallino Rampante (Ágaskodó Paripa) az azonos nevű kötelék gépeire is felkerült. Ők a Vörös Ördögök előtt egy évvel alakultak, de csak egy évig működtek. Gépük az F-86 Sabre kanadai gyártású Canadair Sabre Mk 4-es változata volt.
Ez már a Frecce Tricolori korszak, igaz csak az eleje. A Háromszínű Nyilak 1961-es megalakulásuktól kezdve két évig repülték a Sabre-t, bázisuk már akkor is Rivolto volt.
1963-tól egy olasz könnyű vadászbombázó, a Fiat G.91-es vette át a stafétát az F-86-ostól és 1982-ig szolgálta a Freccét.
A nemzeti bemutató kötelék Aermacchi MB 339-eseit gyakorlórepülésre készítik elő, a kézi szivattyús tankolást kamerás dokumentálja. A formáció 1982-től nyergelt át a szintén hazai tervezésű és gyártású típusra.
A 2. vadászezred még Cameriben települt, amikor 1958-ban megalakult a Lanceri Neri (Fekete Vívók) formáció, szintén kanadai Sabre Mk 4-esekkel. Az ezred történetében az AMX-ek is szerepet kaptak és egy ideig Rivoltóból üzemeltek. Minderre a könnyű csapásmérőn látható látványos festés emlékeztet.
Az istranai 51. ezred szürke AMX-e. Mérete és azonos feladata miatt egy időben zseb-Tornadónak is csúfolták a típust. Mindennapjaikba 2008-ban kaptunk betekintést.
Ez pedig egy „igazi” Tornado IDS a hetvenes-nyolcvanas éveket idéző kamuflázzsal. A variaszárnyú gépet kísérleti célokra használták a Róma melletti Pratica di Mare bázison.
Ez már az új idők gépe: a grossetói 4. ezred EF 2000 Eurofightere a statikus soron kijelölt helyére állítva és egy másik, amint megkezdi utánégetős startját.
Az Aermacchi műszakijai az M 346 második prototípusán dolgoznak, amely négy hónappal korábban repült először.
2005 az osztrák Drakenek utolsó éve volt. Rivoltóba a díszfestésű példány látogatott el.
A dobozszerű, merev futóműves Short Skyvan típusból az osztrák légierő kettőt üzemeltetett, annak idején Kecskeméten is láthattuk az egyiket. Rivoltóba a Drakent kiszolgáló műszakiakat szállította a légi mikrobusz.
Egy G.91-es maradványa. Szerencsére nem katasztrófa áldozata lett, hanem a biztonságot szolgálta azzal, hogy a repülőbázis tűzoltói gyakoroltak rajta.
A Magyar Honvédség Mi-24-esei ekkor már Szolnokról települtek át az észak-olasz bázisra és túlzás nélkül kijelenthető, hogy a repülőnap egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó szereplői voltak.
A SIAI-Marchetti SF.260-as kiképzőgépét egy hathengeres Lycoming boxermotor és egy kétágú Hartzell légcsavar gyorsítja 300 km/h-s sebesség fölé. Az export SF.260-asok többsége afrikai légierőknél talált gazdára.
Egy ritkán látott kötelék, a svéd légierő Team 60 formációjának Sk60-asa ázik az esőben. A típust éppen egy éve vonta ki az egyetlen külföldi üzemeltető, az osztrák légierő.
A Galileo Avionica (később Selex) által kifejlesztett, ekkor még teszt fázisban lévő pilóta nélküli felderítőgép, a Falco. A mindössze 7,2 méter fesztávolságú, 750 kg maximális felszálló tömegű Sólyom szenzorrendszerekből álló hasznos terhelése 150 kg lehet.
Hangárban megbújó pilóta nélküli ragadozó, az RQ-1A Predator. Az immár 20 éves, éles műveleti tapasztalatokban bővelkedő olasz Predator program utolsó gépeit 2015-ben adta át a gyártó General Atomics az amendolai 32. ezrednek.
A T-33 Shooting Star üzemeltetése az ötvenes években kezdődött az olasz légierőnél és egészen a nyolcvanas évek elejéig tartott. Amint a nagyméretű oldalszám és a vezérsíkra festett jelvény mutatja, a sugárhajtású kiképzőgépet az istranai ezred repülte.
2009-ben Cannes-ból Genovába tartott ez a francia Stampe, amikor La Speziánál kényszerleszállást hajtottak végre vele – jobb híján közvetlenül a part mellé, a vízre. A gép egy perc alatt elsüllyedt, de az olasz haditengerészet búvárai néhány órán belül kiemelték. A kétfedelűt később kijavították.
Az 1999-ben volt vadászpilóták által alapított Yakitalia egyik román gyártású Jak-52-ese.
A sugárhajtásút, helikoptert, old timert egyaránt üzemeltető Flying Bulls flottájában a bonyolult karbantartást és igen gyakorlott pilótát igénylő Szu-29-es műrepülőgépeknek is találtak helyet.
Van itt minden: cseh gép, francia üzemeltető, svájci szponzor és észt lajstrom. A Breitling Jet Team 1984-es gyártású L-39-ese gurul a vizes aszfalton.
A spanyol Patrulla Aquilla kötelék C-101 Aviojet gépeiben ülő pilóták járó hajtóművekkel várják, hogy a műszakiak végezzenek a gépek ellenőrzésével, aztán kezdődhet a Sasok röpte!
A kormányzati repüléseket lebonyolító szállítórepülők VIP kivitelű Dassault Falcon 900-asa és Piaggio P180-asa Rómából röppent át Rivoltóba.
Fűre tolt öreg vasak: egy viszonylag jó állapotban megmaradt RF-84 Thunderflash, egy narancssárga RT-33-as fotófelderítő és egy radaros F-86D Sabre vadász. Mellettük, kissé a háttérbe olvadva egy aktív AB 212-es helikopter áll.
Repülőgép fedezék, amelyben indítani is lehetett. A gázsugár kivezetése hátul egy ferde betonfelületre történt.
Újrahasznosított póttartályok
A Rivoltóhoz közeli Codroipo falunál van ez a G.91R, amelyet mindig lefotóztunk, amikor arra jártunk. Az S13-as út mellett több látnivaló is van.
*
A környék szálláshelyeinek folyosóit szinte mindenhol légierős poszterek, plakettek, jelvények díszítik. A délszláv válság és az 1999-es Allied Force művelet idején az itt elszállásolt katonák ezzel köszönték meg a vendéglátást. A fenti képen a Kanadai Királyi Légierő F/A-18-asa van, a lenti nyomaton az amerikaiak egyik portyázó Varacskos Disznója szimatol célpontok után.
Még egy érdekesség: Udinében, a Via Felettón áll az olasz tengerészek azóta felújított emlékműve, árbóccal, horgonnyal, kormánykerékkel és géptávíróval.
* * *
Fotó: Szórád Tamás