Agrégateur de flux

Le remaniement gouvernemental partiel en Algérie, annoncé le 11 juin, touche une dizaine de portefeuilles étroitement liés aux arbitrages financiers et économiques de l'Algérie empêtrée, depuis deux ans, dans une crise pétrolière. Des Finances à l'Energie, de nouveaux ministres ont été installés pour tenter de sortir le pays de cette mauvaise passe, le plus vite possible.

Cet article Économie : qui sont les hommes clés du nouveau gouvernement algérien ? est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

General : The EU coordinates and monitors member states' economic, budgetary and employment policies in a process known as the European Semester, resulting in these countries receiving guidelines on issues such as taxes, pensions and possible budget cuts. On Tuesday 14 June Parliament's economic and employment committees debate this year's recommendations. Watch our explanatory video above for more information.

Source : © European Union, 2016 - EP

General : The EU coordinates and monitors member states' economic, budgetary and employment policies in a process known as the European Semester, resulting in these countries receiving guidelines on issues such as taxes, pensions and possible budget cuts. On Tuesday 14 June Parliament's economic and employment committees debate this year's recommendations. Watch our explanatory video above for more information.

Source : © European Union, 2016 - EP

VIENNA, 14 June 2016 – Criminal defamation provisions protecting heads of foreign states infringe on media’s right to report on issues of public interest, OSCE Representative on Freedom of the Media Dunja Mijatović said today as she presented a set of recommendations on the issue.

“Media freedom is dependent on journalists being able to freely report on and criticize even the most senior public officials, it is part of media’s vital role as public watchdog,” Mijatović said. “Laws protecting the dignity of foreign heads of state are especially problematic in this regard.”

To promote the abolition of all criminal defamation laws has been a strong position and consistent policy of the Office of the OSCE Representative on Freedom of the Media ever since it was established in 1998. The Office shares the position of the European Court of Human Rights, that the limits of acceptable criticism are wider with regard to a politician acting in a public capacity than in relation to a private individual.

“Public figures must display a greater degree of tolerance, especially when he or she makes public statements that are subject to criticism,” Mijatović said.

The Representative said that public figures are certainly entitled to have their reputation protected, but the requirements of that protection have to be weighed against the interests of open discussion of political issues. Mijatović also took note of a recent case in Germany, where a satirist was prosecuted for deriding a foreign head of state (www.osce.org/fom/234131).

“To give a special legal status on public figures solely because of their function or status, irrespective of whether the criticism is warranted, provides them with a special privilege that has no place in a democracy.”

In a communiqué issued today, the Representative recommended the OSCE participating States to:

• recognize that wherever they exist, criminal provisions that protect heads of foreign states impinge on the right of media to freely publish news as well as the public’s right to receive information and ideas;
• accept that criminal provisions must be interpreted in the context of international obligations and best practices in the OSCE region on media freedom;
• encourage legislatures to repeal laws shielding of heads of foreign states from criticism solely because of their function or status.

The Representative’s communiqué on criminal defamation laws protecting foreign heads of state is available at www.osce.org/fom/246521.

The OSCE Representative on Freedom of the Media observes media developments in all 57 OSCE participating States. She provides early warning on violations of freedom of expression and media freedom and promotes full compliance with OSCE media freedom commitments. Learn more at www.osce.org/fom, Twitter: @OSCE_RFoM and on www.facebook.com/osce.rfom. 

Related Stories

• OSCE media freedom representative welcomes decision not to increase defamation penalty in Italy
• Law regulating news aggregators in Russia might negatively affect freedom of information on Internet, OSCE Representative says
• On 15th anniversary of killing of journalist Milan Pantić, OSCE Representative urges authorities in Serbia to intensify efforts to solve murders of journalists

Az Iszlám Állam (IÁ) nevű terrorszervezetet tartják a legnagyobb fenyegetésnek az európaiak, ezt követi a klímaváltozás, a gazdasági bizonytalanság és a menekültek – derül ki a Pew Research Center amerikai közvélemény-kutató intézet felméréséből.

A hétfőn közzétett kutatás szerint a felmérésben részt vevő tíz európai országból kilencben a megkérdezettek többsége – például a spanyolok 93 és a franciák 91 százaléka – az Iszlám Államot tartotta a legnagyobb fenyegetésnek.

A Pew Research Center munkatársai a válaszok nagy részét áprilisban rögzítették, egy hónappal azt követően, hogy az Iszlám Állam terroristái több mint harminc ember halálát okozó merényleteket követtek el a brüsszeli Zaventem nemzetközi repülőtéren és a belga főváros egyik metróállomásában.

Az egyetlen ország, ahol a globális gazdasági bizonytalanságot nagyobb fenyegetésként értékelték, mint az Iszlám Államot, az évek óta mély gazdasági válságba süllyedt Görögország volt. A válaszadók 95 százaléka vélekedett így.

Lengyelországban a megkérdezettek 73 százaléka vélte úgy, hogy a polgárháborúba süllyedt Szíriából és Irakból érkező menedékkérők nagy száma fenyegetést jelent, miközben a németeknek és a svédeknek csupán 31 és 24 százaléka minősítette jelentős kockázatnak a bevándorlókat. Ez annak fényében lehet különösen meglepő, hogy Európában a lakosság arányában ez a két ország fogadta be a legtöbb menekültet.

A válaszadóknak átlagosan mintegy harmada vélte úgy, hogy az Oroszország és Európa közötti feszültségek és Kína világhatalommá válása fenyegetést jelentenek az egyes európai országokra. Lengyelország e tekintetben is kivételt jelentett, ott a válaszadók 71 százaléka tekintett Oroszországra jelentős veszélyforrásként.

Kevesebb menekültet jósol az ENSZ

Az év elején 2016 egészére prognosztizált, csaknem egymilliós adathoz képest sokkal kevesebb, mintegy 248 ezer menedékkérőnek és migránsnak a Földközi-tenger keleti medencéjéből Európába való érkezését jelezte előre hétfőn az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR).

A világszervezet szakosított szerve kifejtette, a becsült adat a Törökországból Görögországba vezető útvonalon keresztül eddig érkezett 156 ezer menedékkérő és migráns, valamint a várakozások szerint az év második felében érkező, mintegy 92 ezer migráns számából tevődik össze.

A Közel-Keletről Törökországon, majd Görögországon keresztül Nyugat- és Észak-Európába tartók száma jelentősen lecsökkent, miután február elején Macedónia, majd azt követően a balkáni útvonal mentén fekvő többi ország is lezárta határát a bevándorlók előtt. A migránsok és menedékkérők számát tovább csökkentette az Európai Unió és Törökország között március 18-án megkötött, a menekültválság megoldását célzó alku is.

A UNHCR beszámolója leszögezte, “miközben az egykori (balkáni) útvonal mentén jogi és fizikai korlátozásokat vezettek be, nem fog alábbhagyni a menekültek és migránsok motivációja, hogy elérjék Európa további részeit”.

Hozzátette, hogy így jelentősen fennáll annak a kockázata, hogy az útvonal mentén fekvő országokban maradt emberek embercsempész-hálózatokhoz forduljanak, és így próbálják továbbutazásukat biztosítani. Ez a migránsokat és menedékkérőket komoly veszélyeknek teszi ki, és azt is akadályozza, hogy humanitárius segítséghez jussanak – mutatott rá a főbiztosság.

A jelentésben a szervezet nem tért ki az Európába tartó migráció másik jelentős útvonalára, a Líbiából Olaszországba vezető tengeri útra. Ezen keresztül idén már csaknem 50 ezren jutottak Európába és több mint 2400-an vesztették életüket a Földközi-tengeren.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) korábban közölte, nincsenek jelei annak, hogy a balkáni útvonal lezárásával a Líbiából induló tengeri útra terelődött volna át a Közel-Keletről menekülők figyelme. Leszögezte, hogy az utóbbi útvonalon keresztül továbbra is többségében Afrikából, míg a görög szigeteken keresztül vezető útvonalon át a korábbiakhoz hasonlóan jelenleg is többnyire szíriaiak, afgánok és irakiak érkeznek Európába.

Un homme se réclamant du groupe État islamique a revendiqué lundi soir près de Paris le meurtre d'un policier avant de se retrancher dans le domicile de sa victime. La compagne de ce dernier, également fonctionnaire du ministère de l'Intérieur, a également été retrouvée morte après que l'assaillant a été abattu par les hommes du Raid.

Cet article France : un couple de policiers tués par un homme se réclamant de l’EI est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

Un communiqué de la police gambienne invite la population à dénoncer toute personne qui contreviendrait à cette interdiction.

Harminc évvel ezelőtt, 1986 májusában egy különleges film került az amerikai mozikba. A nagyrészt Kaliforniában játszódó történet szereplői rámenős pilóták és vadászgépeik voltak, helyszínéül a haditengerészet vadászpilótáit továbbképző iskolát, a Topgunt választották az alkotók. A lenyűgöző légi felvételeknek köszönhetően a néző úgy érezhette, hogy maga is ott ül egy F-14 Tomcat fedélzetén, a légiharcok kellős közepében…

Az egész a California magazin 1983-as cikkével kezdődött. Ehud Yonay munkája, a Topgun pilóták mindennapjait bemutató, Charles "Heater” Heatley F-14-es pilóta fantasztikus légifotóival illusztrált írás, felkeltette két hollywoodi producer figyelmét. Jerry Bruckheimer és Don Simpson azonnal egy mozifilmet vizionáltak, amelynek középpontjában a Topgun állt.

Megkeresték hát a haditengerészet illetékeseit a Pentagonban, akik áldásukat adták a filmre. Az engedély birtokában a producerek egyeztették az igényeket és a lehetőségeket a csendes-óceáni flotta vadászrepülő századainak műveleti parancsnokával, majd a Topgun parancsnokával, és 1985 tavaszán, két éves előkészítés után elkezdődhetett a munka. A főbb szerepekben az akkor még kevéssé ismert Tom Cruise, Anthony Edwards, Val Kilmer és Kelly McGillis játszhatott. A film címének megtartották az iskola nevét, de az eredeti írásmódtól eltérően két szóban írva: Top Gun.

F-5E Tiger II, mint MiG-28-as

A forgatást különböző külső helyszíneken és a repülőgép-hordozók fedélzetén kezdték, majd nyáron a stáb megjelent a Topgun otthonában, a Miramar tengerészeti légibázison, San Diegóban. A szövegírók addigra már állandó vendégek voltak a Topgunnál, ahol részt vehettek az eligazításokon és az olyan előadásokon, amelyek titokvédelmi szempontból nem voltak minősített foglalkozások. A látottak-hallottak alapján írták meg a párbeszédeket és csiszolták a forgatókönyvet. A színészek is kezdtek fel-felbukkanni, hogy megérezzék a Topgun légkörét, beszélhessenek a hajózókkal, valamint megtanulják azt, hogy hogyan kell mozogni a hajózó felszerelésben és a gépek körül. Az eredeti terv az volt, hogy a színészekről valós repülés közben készült felvételeket használnak majd. Többen repültek is az F-14-es hátsó ülésében, de Anthony Edwards ("Goose”) kivételével egyikük sem volt olyan állapotban, ami vállalható lett volna a mozivásznon. Így a pilótafülke-felvételeket egy makett fülkével készítették el az egyik burbanki stúdióban.

*

A miramari és a nevadai Fallon tengerészeti légibázis közelében végzett forgatásokon természetesen szükség volt azokra a hajózókra, akik a Topgun A-4-eseit, "Viper” (Tom Skerrit) és "Jester” (Michael Ironside) gépeit valamint az ellenséges, feketére festett, a filmben MiG-28-asnak nevezett F-5E és F-5F gépeit repülték. Az egyik kétüléses "MiG” hátsó ülésében, fekete overallban és fekete sisakban Dave "Bio” Baranek ült.

Dave "Bio" Baranek hadnagy

Bio 1980-ban végzett a haditengerészet repülőiskoláján. F-14 Tomcat típusra került, RIO lett (Radar Intercept Officer) és a gép fegyverrendszeréért volt felelős. Első beosztása a Miramarra szólította, a VF-24 Fighting Renegades századhoz került. Századával két tengeri bevetést teljesített a USS Constellation fedélzetén. A második út alkalmával az egyik leszállás során, a fékezőberendezés hibás beállítása miatt gépük nem állt meg a fedélzeten és katapultálni kényszerültek. Néhány nap múlva ismét repülhetett, de az út nem csak ezért lett emlékezetes. Már a bevetés végén jártak, amikor a század vezetése másodmagával kijelölte a Topgun öthetes tanfolyamára.

Miután visszatért századához, egy újabb bevetés várta, ezúttal a USS Ranger fedélzetén. Közeledett az idő, hogy a VF-24-eseket elhagyva betöltse következő beosztását. Korábban azt tervezte, hogy csereprogram keretében egy brit Tornado századhoz kéri magát, de a Topgun öt hete, az iskola professzionális szellemisége, a közösség olyan hatással volt rá, hogy oktatói beosztásba kérte magát az iskolára. Erre egyébként a Topgunnál nyújtott teljesítménye alapján oktatói biztatták is.

Baranek hadnagy neve felkerült a kabintető keretére, de a haditengerészetnél sem voltak személyre szóló gépek és ritkán fordult elő, hogy valaki azzal a géppel repült, amelyre a neve volt festve.

A beosztást megkapta, oktató lett. Az F-14 Tomcat hátsó ülését két és fél évre felcserélte az F-5F Tiger II hátsó ülésére és a tanterem világára. Feladata a flotta F-14-es RIO-inak elméleti és gyakorlati továbbképzése volt. Napi elfoglaltsága mellett 1985 nyarán részese volt a Top Gun forgatásának. Nem csak a légi felvételeknél repült, hanem szakmai segítséget is adott a stábnak. Élményeiről 2010-ben Topgun Days címmel írt könyvet írt. A közelmúltban jelent meg újabb könyve, a Before Topgun Days, amely az F-14-es RIO-képzésről szól.

*

Hogyan fogadták a Topgun oktatók, hogy napi feladataik mellett egy mozifilm készítésének is részesei lesznek? 

- Eleinte még nem volt napi téma köztünk. Tudtunk, hogy San Diego környékén forgatnak majd egy filmet, amelyben lesznek F-14-esek is. A Topgun vezetése már korábban kijelölt egy összekötőt, Bob "Rat” Willard F-14-es pilótát, Topgun oktatót. Időnként persze szóba jött, hogy milyen jelenetek lesznek a filmben, milyen lesz a forgatókönyv, de egészen addig, amíg a filmesek 1985 augusztusában meg nem jelentek a Topgunnál és el nem kezdték a forgatást a bázison, addig nem igazán foglalkoztunk vele. Én azután kezdtem érdeklődni a film iránt, miután láttam, hogy a stáb és a színészek milyen komolyan veszik a dolgukat. Igazi profikról beszélhetünk, akik valami fantasztikusat akartak alkotni. A film nyugati parti bemutatója 1986. május 15-én volt, azután visszatértünk a megszokott feladatainkhoz és az életünk ment tovább a régi kerékvágásban.

A Paramount limuzinnal vitte a bemutatóra a Topgun tisztjeit és feleségeiket. Bio a bal szélen áll, a jobb oldalon álló tiszt, "Jaws" Winnefeld hadnagy, később tengernagy lett.

A hajózók kiválasztása hogyan történt?

- Akit kijelöltek a feladatra, de nem akart szerepelni a filmben, az nem volt köteles részt venni ezeken a repüléseken, de emlékeim szerint valamennyi oktató repült legalább egyszer a légi jelenetek forgatásán. A legtöbb F-14-es jelenetet Lloyd "Bozo” Abel repülte, bár eredetileg nem ő volt tervezve a feladatra. Amikor a stáb úgy döntött, hogy a tervezettnél korábban kezdik a légi felvételeket, Bozo százada egy gyakorlaton volt, de Bozo, aki már egy új beosztásra készült és ezért nem vett részt a gyakorlaton, otthon maradt Miramaron. Ezért ő repülte az első olyan jeleneteket, amelyben már az F-14-esre is szükség volt. A rendező, Tony Scott, annyira elégedett volt, hogy Bozo lett az első számú F-14-es pilóta a további felvételekhez.

A légi jelenetek forgatása sokkal inkább szabályozott volt, mint a normál Topgun repülések, ahol jellemzően négy, nyolc vagy akár több gép gyakorolt együtt. Ezek nagyon dinamikus repülések voltak, míg a filmnél előre megírt manővereket repültünk. Arra is figyelnünk kellett, hogy a kamerák látóterében maradjunk és még más dolgokra is, amire a mindennapok során természetesen nem.

Bio Baranek és Rat Wilard a forgatáshoz feketére festett F-5F előtt.

A filmesek minden apróságra figyeltek. Az F-5F hátsó ülésében, mint „ellenséges hajózó”, megpróbáltam a filmhez kapott fekete overall ujját feltűrni, hogy majd később tudjam, mikor vagyok látható a jelenetben. Mielőtt a Learjet fedélzetén lévő kamera forogni kezdett, rám szóltak, hogy „a kétüléses hátsó ülésében ülő RIO hajtsa le az overallja ujját.”

A légiharc-felvételekhez hány repülésre volt szükség?

- A pontos számra már nem emlékszem, húsz vagy valamivel több olyan repülésre volt szükség, amely a Topgun gépeit igényelte, repülésenként 3-4 repülőgépet. A legtöbb feladaton ehhez még hozzájött két Tomcat és további F-14-es repülésekre is szükség volt. A haditengerészet valamennyi repülés költségét, beleértve az üzemanyagot, a kiszolgáláshoz használt anyagokat, a hajózók és a műszakiak fizetését, az utolsó centig kiszámlázta a Paramountnak. Ezt a következő évben a haditengerészet ellenőrizte, és a költségkimutatásokban semmi hibát nem talált.

Hogyan kapcsolódott be a szövegírásba?

- Hetekkel a légifelvételek elkészítése után szóltak, hogy készüljek, mert Hollywoodba utazom, a Paramounthoz. A filmesek ugyanis több légi jelenetet használnak majd fel, mint tervezték és segíteni kell nekik abban, hogy milyen párbeszéd zajlik a hajózók között repülés közben. A kommunikáció nem jelentett gondot, Topgun oktatóként az egyik előadásom az "F-14 Tomcat elfogási eljárások" című volt, amelyben érintettem a hatékony kommunikáció fontosságát is, így ez közel állt hozzám.

Bio az F-14-es hátsó ülésében. A kommunikáció a RIO-k feladata volt.

Az ötlet az volt, hogy John "Smegs” Semcken volt F-14-es pilótát - aki éppen befejezte haditengerészeti pilóta pályafutását, de a tengerészet és a filmesek közötti összekötőként a forgatás idejére még maradt - és engem elküldenek a Paramounthoz, hogy a vágószobában megnézzük a légi felvételeket és kitaláljuk, hogy milyen legyen a szöveg a filmbeli hajózók között. Leültünk a rendezővel és a vágókkal, akik a légi jeleneteket rakták össze. Néhányszor megnéztük a felvételeket, azután Smegs és én szakmai szemmel, mint pilóta és RIO, megbeszéltük a látottakat, majd elmagyaráztuk a lényeget a filmeseknek. A szövegírók ennek segítségével írták meg azt, ami azután a filmbe is bekerült.

A filmbeli és a valódi RIO, azaz Anthony Edwards és Dave Baranek valamint utóbbi felesége egy közös képen. Fotó: Russ Novak

De nem csak mi ketten dolgoztunk a szövegen. A szövegírók is eljöttek hozzánk, beszéltek a pilótákkal és a RIO-kal is, szakmai élményeikről kérdezték őket. A hallottakból néhányat beleírtak a forgatókönyvbe. Magán a történeten és az elkészült szövegen később még tovább finomítottunk.

Visszatérve a repülésekhez, az eligazítások mennyivel voltak mások, mint egy normál Topgun repülés előtt?

- A repülés előtti és utáni eligazítások lényegében megegyeztek a normál eligazításainkkal, a különbség a repülések tervezésében és abban volt, ahogy ezek az eligazítások kezdődtek. Tony Scott megjelent egy köteg kézzel rajzolt vázlattal. Ezek a storyboardok azt ábrázolták, amit ő a mozivásznon látni akart. Gyakran már előre megbeszélte a légi jeleneteket Rat Willarddal, aki Tony elképzelései alapján kidolgozta azokat a manővereket, amelyeket a pilóták később lerepültek a kamerák előtt. A koncepcióját pálcákra szerelt 1/ 72-es repülőgép makettekkel mutatta be nekünk. Ezeket az eligazításokat általában Rat és Bozo tartotta külön-külön vagy közösen.

A Topgun agresszor típusai a nyolcvanas években: F-5F, F-5E és A-4.

A légi felvételekhez használt Learjet pilótája Clay Lacy egykori vadászpilóta, gyorsasági repülőversenyek szereplője és üzletember volt. Az eligazításokon ő is elmagyarázta, hogy mit látnak majd a kamerák, mi fér bele a látóterükbe és elmondta a javaslatait is.

F-14-es Clay Lacy Learjet 35-öse mögött - készül a légifelvétel.

Ahogy említettem, ezek a repülések nem voltak olyan dinamikusak, mint a kiképzési repüléseink, de minden felkészülésnél kiemelt figyelmet kellett fordítani a biztonsági szabályokra is. Nem engedhettük meg magunknak, hogy baleset történjen. Topgun oktatók, F-14-es hajózók voltunk és, hogy a filmben elhangzottakra utaljak, nagyon nem akartunk egy szállítógépen kikötni, ami Hongkongból szállít ezt vagy azt, csak azért mert elszúrtunk valamit a forgatáson!

*

ÉRDEKESSÉGEK A FORGATÁSRÓL

Hajófedélzeti felvételek

A repülőgép-hordozós felvételeket – köztük a nyitó jelenetet - a kaliforniai partoktól 180 kilométerre hajózó USS Enterprise fedélzetén forgatták 1985. augusztus 3. és 7. között, miután a stábot helikopterrel kivitték a hordozóra. Lloyd "Bozo” Abel F-14-esére a Grumman technikusai egy kis kamera-konténert szereltek, hogy felvehessék a katapultos felszállásokat és a fékezőhorgos leszállásokat. Bozo RIO-ja ezen a feladaton Chuck "Silver” Lewis volt. A VF-114 és VF-213-as század F-14-esei közül néhány fiktív századjelvényt kapott. Az Enterprise fedélzetéről indított repüléseken a színészek nem vehettek részt.

MiG-28-as elfogás

Az F-5-ösökkel szimulált „MiG-28-asok” elfogását a Csendes-óceán felett, egy elkülönített légtérben filmezték. A szemberepüléseknél a gépek sokkal közelebb repültek egymáshoz, mint a normál gyakorló légiharcoknál egyébként előírt 150 méteres elkülönítés. A jelenetet három kameraállásból rögzítették. A Learjetből az Astrovision nevű rendszer alsó és felső periszkóp-kameráival, amelyeket a Lear utaskabinjából lehetett távirányítani, miközben az operatőr egy monitoron követhette a felvételt valamint az egyik F-14-esről a már említett kamera-konténerrel és egy kézi kamerával. A kézi kamerát általában az a Charles "Heater” Heatley kezelte, akinek fotóival a filmet inspiráló cikket illusztrálták a California magazinban, de ha feladatai miatt nem ért rá – a VF-124 Gunfighters századnál repült F-14-esen – akkor a légierőtől kölcsönkért filmes kezelte a kamerát.

A fekete sisakos MiG-pilótákról készült közeli felvételeket az F-5-ösökben elhelyezett kamerák rögzítették. A pilóták Bob "Rat” Willard és Ray "Secks” Seckinger voltak. Ugyancsak ebben a jelenetben volt, amikor az F-14-es háton repül az F-5-ös felett. Bár megkísérelték leforgatni úgy, hogy a két gép egymás felett repül, az F-14-es háton, az F-5-ös talpon, végül biztonsági okokból külön-külön vették fel a két gép repülését és az effektesek összehozták a képet.

A Learjet és a Topgun három F-5-öse, úton a forgatásra kijelölt légtérbe. Tony Scott a Learjet fedélzetén kísérte figyelemmel a légi jelenetek forgatását.

Cougar leszállása a hordozóra

A film elején látható jelenetben a forgatókönyv szerint az egyik pilóta - "Cougar” - csak nagy nehézségek árán képes leszállni a hordozóra. Ezt szintén az Enterprise fedélzetén forgatták ’85 augusztusában. Ezt is több nézőpontból vették fel; kamera volt az F-14-esen kívül és a fülkében is valamint a hajó fedélzetén.

Néhány próbálkozás után Tony Scott drámaibb hatást akart, ezért Bozo annyira megcibálta az F-14-est, amennyire csak merte. A vágásnak köszönhetően úgy tűnt, mintha Cougar ebből a megközelítésből szállt volna le, de Bozo valójában minden ilyen hajmeresztő manőver után átstartolt – a leszállásirányító tiszt nem kis megkönnyebbülésére.

Rácsapás a miramari toronyra

Ez a felvétel volt az első, amelyhez F-14-est használtak. A sztori szerint "Maverick” megpiszkálja a tornyot, ami a valóságban természetesen szigorúan tilos. Smegs Semcken, a már említett koordinátor előzetesen egyeztetett a miramari irányítókkal és a szövetségi légügyi hivatal is áldását adta a dologra, azzal a megkötéssel, hogy a vadászgépnek a reptér körzetében kell maradnia és a polgári oldal forgalmát nem zavarhatja.

A jelenetet a VF-51-esek gépével ismét Bozo repülte, RIO-ja Mark "Slick” Schlichter volt. A felszállást idegen tárgy beszívása (FOD) miatt meg kellett szakítaniuk és gépet cseréltek. Tony Scott hangsebesség feletti áthúzást szeretett volna látni, de Bozo meggyőzte, hogy az nem lenne bölcs dolog. A pilóta ugyanakkor jól tudta, hogy kis magasságon a Tomcat még mérsékelt sebességnél is elég gyorsnak tűnik. Ezért a sebességet 560 km/órán tartotta és a jobb vizuális hatás érdekében a szárnynyilazást manuálisan 68 fokra állította, annak ellenére, hogy ebben a konfigurációban a gép az átesés határán repült a szűk fordulókban. A szűk fordulókra azért volt szükség, hogy ne csússzanak ki a reptér légteréből.

A többszöri áthúzást 30 méteren és az alatt hajtották végre, így perceken belül csörögni kezdtek a telefonok és a helyi média is élénken érdeklődött a „megvadult F-14-es pilóta” felől. Ezért Smegs, aki mindig a filmesek mellett volt, leállította az áthúzásokat. Addigra sikerült annyi felvételt készíteni, hogy Tony Scott kiválaszthatta a leglátványosabbat. Az áthúzás utáni emelkedő orsót a pilótafülke-makettel vették fel a burbanki stúdióban.

Gyakorló légiharcok

A gyakorló légiharcok 1985. augusztus 15-26. között kerültek filmszalagra a nevadai Fallon légitámaszpont légtereiben. A Topgun néhány agresszor A-4-est és már feketére festett F-5-öst küldött a Fallonra. A VF-51-esek F-14-eseket küldtek, és Clay Lacy is áttelepült a Learjettel. A bázis körüli hegyes-dombos terepre külön stábok települtek, hogy a völgyekben, szintben elhúzó gépeket filmezzék. Ez is azok közé a felvételek közé tartozott, amit a filmesek és a pilóták – más-más okból – egyaránt nagyon élveztek.

A szürke F-14-eseket nehezen látták meg az operatőrök, ezért azt kérték, hogy a pilóták engedjenek ki egy kis üzemanyagot. A Tomcat mögötti örvényben szétporladó kerozin olyan látványos volt, hogy a filmben is benne hagyták.

Éleslövészet

A film utolsó légiharc jelenetében látható rakétaindításokat a VF-51, VF-111, VF-114 és VF-213-as századok kiképzési repülésein rögzítették. A kamerát ismét Heater Heatley kezelte, akinek a filmszakadással is többször meg kellett küzdenie, helyben, a Tomcat hátsó ülésében orvosolva a problémát. 

 Emelkedő orsó felszállás közben

A film egyik emlékezetes jelenete, amikor Maverick harcba indul és a katapultos felszállás után végrehajt egy orsót, miközben a kép hátterében a repülőgép-hordozó forog. A valóság egy kicsit másképpen festett.

A felvételhez Bozo kapott pár percet az Enterprise felett, beillesztve a hordozó normál repüzemébe. Bozo az előző napon F-14-esével kirepült a kiképzési célokra is gyakran használt San Clemente szigethez. A sziget távolabbi végében kinézett egy kiszögellést, amit kinevezett a hordozó orrának. Elindította a gépre szerelt kamerát, áthúzott a kiszögellés felett és azonnal emelkedni kezdett, mintha a hordozóról felszállva hajtaná végre ugyanezt. Néhányszor megismételte és visszatért a Miramarra.

Másnap 13 órakor kellett a hordozó fölé érkezni. Ehhez valamivel 12 óra után kellett felszállni, anélkül, hogy látta volna az előző nap készült felvételt. Már a gép ellenőrzésénél tartottak, amikor a Paramount stábja megjelent és hozta a felvételt. Szerencsére a Miramar bázis biztonsági szolgálata is rugalmasan állt a kérdéshez, egy kísérővel beengedték a zónába a filmesek kocsiját, amelyben egy erre szolgáló készüléken meg lehetett nézni a San Clemente felett készített vágatlan felvételt.

Bozo megnézte és nem volt elégedett. A sziget kiszögellése – a hordozó orra - az emelkedő orsó megkezdésekor a kép szélén volt, forgás közben azonban kikerült belőle, majd a végén ismét megjelent. Mindez azért történt, mert a Tomcat elsősorban a szárnyakon lévő spoilerekkel orsózott, amelyek kitéréskor legyezőmozgást idéztek elő. Ennek a mindennapokban nem volt jelentősége.

Bozo a hajóhoz vezető úton kigondolta, hogy az orsó közben hogyan tartsa majd a képben a hordozót. Az Enterprise-hoz közelítve bejelentkeztek az irányításnak és az engedély után alacsonyan áthúztak a hajó felett, majd a fedélzet elejéhez érve Bozo felhúzta a gépet és egy orsót hajtott végre az F-14-essel. A filmen is látszik, hogy mozognak az oldalkormányok. Bozo így küszöbölte ki a legyező mozgást és az Enterprise végig a kép keretein belül maradt. Így készült a felvétel, nem felszállás közben, ahogy a film ábrázolja.

* * *

Fotó: Dave "Bio" Baranek

Az Aeromagazin 2016. májusi számában megjelent cikkem bővített változata.

The new book of Loukas Tsoukalis: In Defense of Europe. Can the European project be saved? is published by Oxford University Press. Europe has not been so weak and divided for a long time. Buffeted by a succession of crises, it has shown a strong collective survival instinct but a poor capacity to deliver. Loukas Tsoukalis is critical of the way Europe has handled its multiple crises in recent years. He addresses the key issues and difficult choices facing Europe today.

In particular:

- Can Europe hold together? Under what terms? And for what purpose?

- A look at the key choices facing Europe today, by a leading political economist and former special adviser to the President of the European Commission

- Explains how the international financial crisis has become an existential crisis of European integration

- Asks whether Europe can ovecome the basic contradiction of a currency without a state

- Looks at how the European Union can accommodate greater internal diversity – and thereby hope to avoid a Brexit or a Grexit

- Examines whether there is an irreconcilable contradiction between Europe’s yearning for soft power and the hard realities of the world outside

Book Reviews

‘An inexorable analysis. An eye opener, a heart cry from a true European’ - Herman van Rompuy, former President of the European Council

‘A deeply insightful book that illuminates how only a combination of skill and passion can save Europe’ – Enrico Letta, former Prime Minister of Italy

‘The European project has traditionally been driven by the region’s political, business and technocratic elites, with ordinary people indifferent and often hostile to it, even as benficiaries. This clear-sighted, non-idelogical book shows how this has to change for the project to survive. Tsoukalis argues Europe needs a wide range of reforms that deepens integration in some areas, while allowing for greater differentiation and democratic decision-making in others. He eschews simple solutions and magic pills. It is the book’s great virtue that is clarifies both the scale of the problem and some of the ways forward’ – Dani Rodrik,  Harvard Kennedy School

‘This is an important and enlightening book in which one of the most knowledgeable scholars of European integration takes a hard look at what has has gone wrong over the last quarter century. Though deeply committed to the success of the European project, the author’s account of present European crises is characterized not only by an unflinching realism but also by the masterly integration of economic and political analyses – and by the perceptive reconstruction of the conflicting interests and (mis-) perceptions that explain German, British and Greek contributions to present policy failures. Remarkably, nevertheless, the book ends neither in a counsel of despair nor in idealistic precepts but in a series of pragmatic proposals whose usefulness is not obviously in conflict with political feasibility’ – Fritz W. Scharpf, Max Planck Institute

‘As ever thoughtful and thought-provoking, Loukas Tsoukalis prompts us to re-examine the fundamentals of contemporary European integration. His deep analysis is timely, nuanced and challenging’ - Dame Helen Wallace FBA, British Academy

You can find here more information on the book.

Share on Facebook Share on Twitter Share on Google+ Share on LinkedIn+var sbFBAPPID = '457641991045477';

EU risks fuelling horrific abuse of refugees and migrants in Libya, warned today Amnesty International. Thus, the EU’s plans to cooperate more closely with Libya on migration risk fuelling the rampant ill-treatment and indefinite detention in horrifying conditions of thousands of refugees and migrants, said Amnesty International.

Last month the EU announced plans to extend its anti-smuggling naval mission in the Mediterranean, Operation Sophia, for another year and to train, build up the capacity of and share information with the Libyan coastguard following a request by the new Libyan government. However, testimonies gathered during visits to Sicily and Puglia in May 2016 reveal shocking abuses by the Libyan coastguard and at immigration detention centres in Libya.

Amnesty International spoke to 90 people who survived the treacherous sea crossing from Libya to Italy, including at least 20 refugees and migrants who described shootings and beatings while being picked up by the coastguard or harrowing torture and other ill-treatment at detention centres. In one case, the Libyan coastguard abandoned a sinking boat leaving some 120 people on board instead of rescuing them.

“Europe shouldn’t even think about migration cooperation arrangements with Libya if it results, directly or indirectly, in such shocking human rights violations. The EU has repeatedly shown it is willing to stop refugees and migrants from coming to the continent at almost any cost now, with human rights taking a back seat,” said Magdalena Mughrabi, interim Deputy Middle East and North Africa Director at Amnesty International.

“Of course the Libyan coastguard’s search and rescue capabilities have to improve to save lives at sea, but the grim reality at the moment is that the Libyan coastguard is intercepting and returning thousands of people to detention centres where they suffer torture and other abuses. It is critical that any support from the EU does not fuel and perpetuate the abhorrent human rights violations that foreign nationals in Libya are so desperate to escape from.”

On 7 June the European Commission announced further plans to enhance cooperation and partnerships with key third countries in the region to manage migration; Libya was identified as one of the priority countries.

Despite the violence and lawlessness pervading Libya, where armed conflicts flared up once again in 2014, hundreds of thousands of refugees and migrants, mostly from Sub-Saharan Africa, continue to travel there, fleeing war, persecution or extreme poverty in countries such as Eritrea, Ethiopia, Gambia, Nigeria and Somalia, usually in the hope of reaching Europe. Others have lived in Libya for years but want to flee the country because, unprotected by any government, they live in constant fear of being stopped, beaten and robbed by local gangs or police.

According to the UN Refugee Agency (UNHCR) more than 2,100 people lost their lives trying to make the dangerous sea crossing to Italy in the first five months of this year alone. More than 49,000 survived the journey to Italy – virtually all were rescued by European naval forces, NGOs and merchant vessels.

Abuses by the Libyan coastguard

At least 3,500 people were intercepted at sea by the Libyan coastguard between 22 and 28 May 2016 and transferred to detention centres.

Abdurrahman, 23, from Eritrea, described the abuse he endured when the overloaded boat he was travelling on – with capacity for 50 people but carrying 120 – was intercepted by members of the Libyan coastguard in January 2016.

“They made everyone get off and beat them with rubber hoses and wooden sticks….They then shot one man in the foot – he was the last one coming off the boat so they asked him where the driver was, when he said he didn’t know they said ‘that means you are the driver’ and they shot him,” he said.

Another Eritrean man, Mohamed, 26, said members of the Libyan coastguard who stopped them later abandoned their sinking rubber boat, leaving the 120 people on board stranded at sea.

“One of the men from the Libyan coastguard boat came onto our boat to drive it back to Libya. He drove it nearly half way back, but then the motor stopped working. [He] was very frustrated and went back to his own boat. I heard him say ‘if you die, you die’, before getting back on his boat and driving away, leaving us stuck in the sea,” he said.

Eventually they were able to fix the motor themselves, but it was still letting in air so they were forced to return to Libya.

In October 2013, Amnesty International documented the sinking of a trawler that was damaged while leaving Libyan waters when an unidentified Libyan vessel opened fire on it. The damaged boat began to take in water and subsequently sank taking about 200 men, women and children down with it. Some of the survivors alleged that the shooting came from the Libyan coastguard. The results of an investigation into the incident have never been made public.

Appalling abuse at Libyan detention centres

According to officials in the Libyan coastguard, refugees and migrants intercepted while attempting the journey are routinely returned to immigration detention centres in Libya.

Since 2011, Amnesty International has collected scores of testimonies from former detainees, including men, women and unaccompanied children, detailing terrible conditions, violence and sexual abuse at such centres across Libya. The latest evidence gathered shows that abuses continue unabated.

The centres are run by the Department to Combat Irregular Migration (DCIM) which nominally falls under the control of Libya’s Ministry of Interior, but in practice many are run by members of armed groups. Libya’s internationally backed Government of National Accord is yet to gain effective control of these centres. According to UNHCR, there are currently 24 such centres currently across Libya.

Libyan law criminalizes entering, exiting and staying in Libya irregularly and allows for the indefinite detention of foreign nationals for the purpose of deportation. Those detained often stay in centres for months without access to their families, lawyers or judges and are unable to challenge their detention or access protection given the lack of any national asylum law or system in Libya. Deportations are carried out without any safeguards or assessment of individual claims.

“The fact that it is possible to detain someone indefinitely in Libya purely based on their immigration status is outrageous. Instead of being granted protection, refugees and migrants end up being tortured and ill-treated in custody. As a first step Libya must urgently end the unlawful detention and torture and ill-treatment of foreign nationals and adopt asylum legislation to ensure those in need of international protection are given refuge,” said Magdalena Mughrabi.

Former detainees – who include people intercepted at sea as well as foreign nationals arrested on the streets in Libya – said guards beat them on a daily basis using wooden sticks, hoses, electric cables and rifles as well as subjecting them to electric shocks.

A 20-year-old Eritrean whose boat was intercepted at sea by the Libyan coastguard in January 2016 said he was sent directly to a detention centre in al-Zawiya, in western Libya where he was beaten repeatedly.

“They [the guards] would hit us three times a day using electric wire that was folded three times to make it hurt more,” said one man who was held at Abu Slim detention centre in Tripoli where the UN Support Mission in Libya (UNSMIL) says at least 450 people are being held. He said detainees there slept in the open air without shelter from the extreme hot or cold weather. Guards would often spray the area with water forcing them to sleep on the damp cold floor.

Charles, a 35-year-old man from Nigeria, was held at five different detention centres after he was stopped in the street in Tripoli in August 2015. He told Amnesty International:

“They beat us all the time, every day…Once my arm got broken because of the beating and they took me to the hospital but I didn’t get any medication. They used sticks, their guns and sometimes electric shocks.”

When the guards threatened to deport him he responded “anything is better than the hell here”.

A 28-year-old Ethiopian man, who was arrested with his wife at a checkpoint as they tried to get to western Libya spent four months in Kufra detention centre in the south east of the country. He described being beaten regularly, being placed in a box, and being flogged and burned with hot water. His wife said the head of the centre would regularly beat her and the other women there. They were eventually able to pay for their release.

None of the detention centres run by DCIM have female guards, heightening the risk of sexual abuse.

Several people said they had witnessed refugees or migrants dying in detention, either shot dead or beaten to death by the guards.

“The guards would beat us if we said we’re hungry…. They would make us lie down on our stomach and two would hit us with hose… I saw a Chadian man, they shot him for no reason in front of me. They took him to the hospital but he died in prison after they brought him back. In the records, they said he died in a car accident. I know because they made me work [for free] all day in the filing room,” said a 19-year-old Eritrean man who was detained in the Abu Slim detention centre.

Another Eritrean man who spent five months from October 2015 in an immigration detention centre in al-Zawiya also said he witnessed a detainee being beaten to death by the guards. Afterwards they wrapped the dead body up in a blanket and removed it. In another incident, the man described how the guards came in and opened fire on seven men in his cell when they didn’t understand the guards’ orders to get up in Arabic. In April 2016, UNSMIL called for investigations when four people were shot dead as they attempted to escape horrible conditions at a detention centre in al-Zawiya.

Former detainees also complained of a lack of food, drinking water, poor medical care and squalid conditions due to a shortage of sanitary facilities which many said led to skin diseases. They explained that even when doctors from humanitarian organizations came to see them, they were only shown a small number of detainees who would usually be too afraid to report injuries caused by the guards. The medication they were given was also confiscated by the guards.

“The EU cannot ignore these true horror stories about the shocking abuses committed on a daily basis against foreign nationals in Libya. Before any migration policies and programmes are designed, there have to be rock-solid guarantees that refugees and migrants rights are fully respected in Libya – something that is highly unlikely to be the case in the near future,” said Magdalena Mughrabi.

Religious discrimination

Christians are at an increased risk of ill-treatment in Libya’s detention centres. Omar, a 26-year-old from Eritrea who was held in a detention centre in al-Zawiya, said: “They hate Christians. If you’re a Christian, all I can say is God help you if they find out…If they see a cross or a [religious] tattoo they beat you a lot more”.

Another former detainee from Nigeria said the guards in the detention centre in Misratah would separate the men according to religion and flog those who were Christians.

“At the beginning I said I’m not going to change my religion even if I’m in a Muslim country. They took me out and flogged me. Next time I lied and said I was Muslim,” he said.

Semre, a 22-year-old man from Eritrea who was beaten in detention after his boat was intercepted at sea in January, also said Christians received far worse treatment:

“They beat me, took my money and threw away my Bible and the cross I had on my neck…First they check whether one has money in the pockets, then they take an electrical cable and they whip you,” he said.

Exploited, extorted or sold to smugglers

The testimonies collected by Amnesty International suggest that detainees’ only hope of release is escaping, buying their way out, or being sold on to people smugglers. Many are exploited and forced into work without pay or face financial extortion. They are made to work in the detention centres or are given to Libyan men who pay the guards for their labour.

Daniel, a 19-year-old from Ghana detained in March 2014, described how his only option to get away from the repeated beatings and ill-treatment he suffered in detention was to attempt to escape, as he did not have the money the guards were asking in exchange for his release.

“I stayed there for three months, because I had no money to pay the police. They took me as a slave, I had to do any type of work, farming, carrying sand or stones…I was never paid. When I was hungry and I told them, they shouted. They gave me water with petrol inside. Or they would put salt in it, just to punish you,” he said.

“They gave me a phone to call my family to get them to send money to release me. I have no family, my mum and dad died. I couldn’t call anyone, so they beat me and didn’t give me any food.”
In some cases, detainees escaped from or were released by the men they were made to work for, who would help them get on boats in exchange for their work.

In other cases, smugglers negotiated the release of a detainee – often by bribing the detention centre guards – just so they could get them to pay for another sea crossing, at a cost of around US$1,000 each. Mohamed, who was held at a detention centre in al-Zawiya after his boat was intercepted in January 2016 said the smugglers gave the guards “cars full of goods” in exchange for their release.

 

The post EU risks fuelling abuse of refugees and migrants in Libya: Amnesty International appeared first on New Europe.

Thanks to 61Mech for the link! Info on the ship here. This is what the LCS should have been!  The XO-131A would have been a combat multiplier for the fleet.  How could Damen get it...

[[ This is a content summary only. Visit my website for full links, other content, and more! ]]

Június 13-tól új arculattal jelentkezik az M3 hétfő esti színházi sávja. A „Kis éji színház” műsoraiban minden hétfő este a magyar színházközvetítések legjavát láthatják a nézők.

Június 13-án 22:00-kor a Stuart Mária 1972-es előadásával nyit a „Kis éji színház”. A Both Béla által rendezett darab az angol történelem két jelentős alakját és kettejüknek a trón birtoklásáért vívott harcát idézi. Június 20-án 21:05-kor a Nemzeti Színház 1966-os Két nő közt előadása kerül terítékre, szintén Both Béla rendezésében. Marivaux régmúlt drámája ma is rendkívül szórakoztató a nagy magyar színészek szellemes előadásában. A XII. században játszódó vígjáték főszereplője a „lovag”, aki tulajdonképpen férfiruhába öltözött kíváncsi nő, aki külsejét leplezve akarja megismerni jövendőbelije valóságos jellemét.

Július 18-tól tíz héten át tíz színházi előadást vetít a csatorna Lengyel György rendezésében. Ezzel köszönti az M3 az idén 80 éves, 1936. május 18-án született híres színházi rendezőt, írót, egyetemi tanárt, színigazgatót. A sorozat utolsó darabja híres debreceni rendezése lesz, Az ember tragédiája, mely a Magyar Dráma Napját megelőző napokban kerül sugárzásra.

„Kis éji színház” – hétfő esténként az M3 műsorán.

MTVA

Henri Guaino est le 12e candidat à la primaire. Une pléthore qui rappelle la primaire républicaine aux États-Unis, où la quantité a tué la qualité.

A hétfői Magyar Közlönyben megjelent rendelettel kiemelt jelentőségű ügyé tette a magyar-szerb határzár megerősítését a kormány.

Kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a kormány a magyar-szerb határzár megerősítését.

A hétfői Magyar Közlönyben megjelent rendelet kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánítja a határszakaszon kiépített ideiglenes biztonsági határzár technikai megerősítését szolgáló infrastrukturális fejlesztések megvalósításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket.

Bosnie-Herzégovine : accord ambigu pour solder « l'affaire Sejdić-Finci »
La Bosnie-Herzégovine condamnée pour discrimination envers les Rroms et les Juifs
La Bosnie-Herzégovine vingt ans après Dayton : changer le système, mission impossible ?
Bosnie-Herzégovine : le canton de Sarajevo cesse de discriminer les minorités
Droits des minorités en Bosnie-Herzégovine : Bruxelles perd patience
Bosnie-Herzégovine : « Dayton est une camisole de force, mais c'est aux citoyens de se révolter »

/ Bosnie-Herzégovine, Défense, police et justice, Courrier des Balkans, Questions européennes

Bosnie-Herzégovine : accord ambigu pour solder « l'affaire Sejdić-Finci »
La Bosnie-Herzégovine condamnée pour discrimination envers les Rroms et les Juifs
La Bosnie-Herzégovine vingt ans après Dayton : changer le système, mission impossible ?
Bosnie-Herzégovine : le canton de Sarajevo cesse de discriminer les minorités
Droits des minorités en Bosnie-Herzégovine : Bruxelles perd patience
Bosnie-Herzégovine : « Dayton est une camisole de force, mais c'est aux citoyens de se révolter »

/ Bosnie-Herzégovine, Défense, police et justice, Courrier des Balkans, Questions européennes

Length of video : 99'
You may manually download this video in WMV (1Gb) format

Disclaimer : The interpretation of debates serves to facilitate communication and does not constitute an authentic record of proceedings. Only the original speech or the revised written translation is authentic.
Source : © European Union, 2016 - EP

Dauer des Videos : 99'
Sie können dieses Video manuell herunterladen im WMV (1Gb)-Format

Haftungsausschluss : Die Verdolmetschung der Debatten soll die Kommunikation erleichtern, sie stellt jedoch keine authentische Aufzeichnung der Debatten dar. Authentisch sind nur die Originalfassungen der Reden bzw. ihre überprüften schriftlichen Übersetzungen.
Quelle : © Europäische Union, 2016 - EP

Deux militaires du 2e Régiment d'infanterie de Marine de Champagné, près du Mans, ont été jugés et condamnés,  lundi, par le tribunal correctionnel de Chambéry.

Dans la nuit du 30 avril au 1er mai, ils avaient menacé plusieurs personnes avec un fusil d'assaut Famas. Les marsouins étaient en mission à Chambéry, dans le cadre de la mission Sentinelle (lutte antiterroriste).

Après une nuit alcoolisée, l’un d’eux s'était bagarré et, pour régler ses comptes, était allé chercher d’autres militaires et son Famas. Il avait menacé plusieurs personnes, y compris des policiers, avant d’être désarmé par ses compagnons.

Lundi, le tribunal de Chambéry a condamné ce soldat de 21 ans à six mois de prison ferme et à 30 mois avec sursis, et interdiction de détenir une arme pendant un an. Période pendant laquelle il ne pourra plus être militaire.

Le second militaire du 2e RIMa (un sergent de 29 ans) a, lui, été condamné à un an de prison avec sursis et à une interdiction de port d’arme pendant six mois.

 

Pour les autorités, il est hors de question que l'américain Freeport-McMoRan revende le projet cuprifère de Tenke Fungurume à China Molybdenum. Peuvent-elles faire capoter l'opération ?

Cet article RD Congo : pourquoi la vente du mégaprojet minier TFM ne passe pas est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.