Diplomacy & Defense Think Tank News

This paper investigates the impact of aid for trade (AfT) targeted at trade policies on the participation of recipient countries in global value chains (GVCs), and how this impact varies with their prevailing political regimes. In democratic countries, the need for the authorities to account for the interests of various stakeholders (e.g., lobbies, trade unions) can compromise the allocation, use, and effectiveness of AfT. In contrast, less democratic regimes are typically more insulated from political pressures, which may lead to more effective outcomes of aid. At the same time, integration into some complex GVCs requires efficient and democratic institutions, to which these products are sensitive. Employing a sample of 110 countries and data covering 2002-2018, we control for standard determinants of GVC participation, while examining the effect of AfT and the moderating role of the political regime in place. Our estimation addresses the endogeneity of aid through an appropriate instrumentation strategy. Our results suggest that the effect of AfT is mostly positive in autocratic regimes, indicating more effective trade policy reforms. When we account for regional disparities, we find evidence that AfT for trade policy is also impactful in some democratic regimes. This might suggest that the efficacy of AfT is not strictly regime-dependent, but hinges on the government’s commitment to carry out significant reforms leading to greater participation in the global economy.

This paper investigates the impact of aid for trade (AfT) targeted at trade policies on the participation of recipient countries in global value chains (GVCs), and how this impact varies with their prevailing political regimes. In democratic countries, the need for the authorities to account for the interests of various stakeholders (e.g., lobbies, trade unions) can compromise the allocation, use, and effectiveness of AfT. In contrast, less democratic regimes are typically more insulated from political pressures, which may lead to more effective outcomes of aid. At the same time, integration into some complex GVCs requires efficient and democratic institutions, to which these products are sensitive. Employing a sample of 110 countries and data covering 2002-2018, we control for standard determinants of GVC participation, while examining the effect of AfT and the moderating role of the political regime in place. Our estimation addresses the endogeneity of aid through an appropriate instrumentation strategy. Our results suggest that the effect of AfT is mostly positive in autocratic regimes, indicating more effective trade policy reforms. When we account for regional disparities, we find evidence that AfT for trade policy is also impactful in some democratic regimes. This might suggest that the efficacy of AfT is not strictly regime-dependent, but hinges on the government’s commitment to carry out significant reforms leading to greater participation in the global economy.

This paper investigates the impact of aid for trade (AfT) targeted at trade policies on the participation of recipient countries in global value chains (GVCs), and how this impact varies with their prevailing political regimes. In democratic countries, the need for the authorities to account for the interests of various stakeholders (e.g., lobbies, trade unions) can compromise the allocation, use, and effectiveness of AfT. In contrast, less democratic regimes are typically more insulated from political pressures, which may lead to more effective outcomes of aid. At the same time, integration into some complex GVCs requires efficient and democratic institutions, to which these products are sensitive. Employing a sample of 110 countries and data covering 2002-2018, we control for standard determinants of GVC participation, while examining the effect of AfT and the moderating role of the political regime in place. Our estimation addresses the endogeneity of aid through an appropriate instrumentation strategy. Our results suggest that the effect of AfT is mostly positive in autocratic regimes, indicating more effective trade policy reforms. When we account for regional disparities, we find evidence that AfT for trade policy is also impactful in some democratic regimes. This might suggest that the efficacy of AfT is not strictly regime-dependent, but hinges on the government’s commitment to carry out significant reforms leading to greater participation in the global economy.

Az orosz hadsereg 155 csapásmérő és álcadrónnal támadott ukrajnai célpontokat csütörtökre virradóra, a légvédelem a drónok zömét elfogta, azonban találat ért lakóházakat Dnyipróban, és a csapásokban legalább ketten életüket vesztették, sokan pedig megsebesültek – jelentették katonai és helyhatósági források.

Az előzetes adatok szerint a légvédelem az ország északi, déli és keleti régióiban 139 drónt hatástalanított, viszont 9 helyszínen 11 drón célba talált, 4 esetben pedig roncsok lezuhanását jelentették – tette közzé a légierő parancsnoksága a Telegram-csatornáján. A hivatalos közlemény kiadásakor néhány drón még az Ukrajna által ellenőrzött légtérben tartózkodott.

Április 23-ra virradó éjjel az orosz hadsereg drónokkal támadta Dnyiprót, a városban több helyen felcsaptak a lángok, az ellenség az egyik lakónegyedre mért csapást – jelentette az Interfax-Ukrajina hírügynökség Olekszandr Hanzsa Dnyipropetrovszk megyei katonai kormányzó Telegram-bejegyzését idézve.

Az egyik többszintes belvárosi épület egyik lépcsőházában a lakások a kilencedik és a hatodik emelet között teljesen megsemmisültek, a városban összesen négy helyszínen regisztráltak károkat, legalább 13 épület megrongálódott – tette közzé Borisz Filatov, Dnyipro polgármestere a Telegramon. A városban több mint 500 ablak tört be, és megrongálódott egy képzőművészeti kiállítóközpont, valamint egy hangszerbolt.

Az Interfax-Ukrajina hírügynökség arról is beszámolt, hogy Nyikopol, Mirivka, Marganec, Pokrovszk és Cservonohrihorivka környékét is támadás érte, amelynek következtében infrastrukturális létesítményekben károk keletkeztek.

Forrás: MTI

The post Több mint másfél száz drónt vetett be ukrajnai célpontok ellen az orosz hadsereg appeared first on Kárpátalja.ma.

Lauréat du prix Goncourt pour « Houris », roman sur la décennie noire, Kamel Daoud a été condamné à trois ans de prison par un tribunal d’Oran. L’écrivain, qui a pu rester en Algérie jusqu’en 2023, est désormais considéré comme un ennemi par les autorités.

Csütörtök reggel összeütközött két vonat Dániában, több ember megsérült – közölte a Reuters hírügynökséggel a helyi mentőszolgálat.

Cikkünk frissült!

Az eset Hillerod és Kagerup városokat összekötő vasútvonalon, Koppenhágától északra történt.

„Két helyi vonat ütközött frontálisan” – mondta a Koppenhágáért és környékéért felelős tűzoltóság szóvivője.

„Vannak sérültek az utasok között. Mindenki kijutott a vonatokból, senki sem rekedt bent. Nagyobb erőforrásokat tartanak a helyszínre”

– tette hozzá a szóvivő a Reuters-nek nyilatkozva.

Az MTI később – a Ritzau dán hírügynökség.közlésére hivatkozva – azt írta:

a balesetben tizenheten megsérültek, négyen életveszélyes állapotban vannak.

The post Frontálisan ütközött két vonat Dániában appeared first on Kárpátalja.ma.

A médiatér is érzékelni fogja a paradigmaváltást Magyarországon – véli Sükösd Miklós. A Koppenhágai Egyetem docense – aki szociológusként és politológusként oktat a média és kommunikációs tanszéken – kifejti: új törvényre van szükség a közmédia szabályozásához, a független sajtó berkeiből pedig másfél évtized alatt kitermelődött egy új, szakmailag edzett és felkészült generáció. Házigazda: Rostás-Péter István

Articolul Vissza a mederbe apare prima dată în Kolozsvári Rádió Románia.

Az Európai Unió szerint komoly veszélybe kerülhetnek a nyári utazások, mivel az iráni háború miatt csökkennek a repülőgép-üzemanyag készletek Európában. Az uniós vezetők arra figyelmeztetnek: ha a Hormuzi-szoros továbbra is zárva marad, az árrobbanásból ellátási válság alakulhat ki.

Dan Jörgensen uniós energiaügyi biztos a Sky News-nak azt mondta:

nagy valószínűséggel sok ember nyaralását érinti majd a helyzet, akár járattörlések, akár rendkívül drága repülőjegyek formájában.

A Lufthansa-csoport már bejelentette, hogy a következő hónapokban 20 ezer járatot töröl, más légitársaságok pedig emelik a hosszú távú repülőjegyek árait az üzemanyag drágulása miatt.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint öt-hat héten belül komoly ellátási problémák alakulhatnak ki, ha a konfliktus elhúzódik. Pierluigi Di Palma, az olasz polgári légi közlekedési hatóság vezetője

azt javasolja, hogy az emberek inkább saját országukban töltsék a nyári szabadságukat.

Szerinte a magas áraknál is nagyobb gond, hogy az emberek bizonytalanná váltak, emiatt sokan lemondanak a repülős utazásról.

Brüsszel több intézkedést is bejelentett a válság enyhítésére. Gyorsítanák a megújuló energiaforrások használatát, támogatnák a hőszivattyúk és napelemek telepítését, csökkentenék az áram adóját, valamint ösztönöznék az elektromos autók vásárlását. Az uniós biztos szerint még akkor is tartósan magas árakra kell számítani, ha hamarosan véget ér a konfliktus, mert a megrongálódott energetikai infrastruktúra helyreállítása évekig tarthat.

Forrás: hirado.hu

The post Nyaralások kerülhetnek veszélybe: súlyos válságra figyelmeztet az EU appeared first on Kárpátalja.ma.

Ukrajna kezdeményezte, hogy Törökország adjon otthont egy személyes találkozónak Volodimir Zelenszkij ukrán és Vlagyimir Putyin orosz elnök között – jelentette be az ország külügyminisztere, Andrij Szibiha. A cél, hogy új lendületet kapjanak a megrekedt béketárgyalások.

A Reuters beszámolója szerint Szibiha elmondta: nemcsak Ankarával vették fel a kapcsolatot, hanem más fővárosokkal is egyeztettek egy lehetséges helyszínről. Kijev ugyanakkor kizárta, hogy a találkozót Oroszországban vagy Belaruszban tartsák meg, utóbbit Moszkva szoros szövetségesének tekintik, és területét az orosz hadsereg már a 2022-es invázió során is használta.

„Kifejezetten a törököket kerestük meg, de ha más főváros – Moszkván és Minszken kívül – megszervezi a találkozót, készek vagyunk részt venni”

– fogalmazott a külügyminiszter.

Forrás: hirado.hu

The post Zelenszkij bejelentette, hogy Törökországban szeretne találkozni Putyinnal appeared first on Kárpátalja.ma.

Április 22-én ismét megtelt élettel a Nagyberegi Tájház udvara, ahol immár nyolcadik alkalommal rendezték meg a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napját. A rendezvényre Kárpátalja több településéről – Salánkról, Verbőcről, Mezőváriból, Beregszászból és Nagyberegről – érkeztek gyerekek és érdeklődők, akiket már érkezéskor népzene fogadott.

A program ahhoz a Kárpát-medencei kezdeményezéshez kapcsolódik, amelyet a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége indított el 2013-ban. A hagyományokhoz híven a rendezvényt minden évben Szent György napjához közel eső hétvégén tartják, amely a magyar néphagyományban a jószágok kihajtásának, valamint a pásztorok és béresek szegődtetésének jeles napját jelentette. Az idei tematika a pásztortudásra és hagyományokra épít.

A rendezvény a Tulipán Tanoda Népművészeti Iskola verbőci növendékeinek népzenei előadásával vette kezdetét, majd Gál Adél, a tájház koordinátora köszöntötte a közel száz résztvevőt. Ünnepi beszédet mondott Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja, aki hangsúlyozta, hogy a Nagyberegi Tájház nem csupán kiállítótér, hanem valódi „élő tájház”, amely aktívan ápolja és továbbadja a hagyományokat.

Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője, a Pro Cultura Subcarpathica munkatársa beszédében kiemelte, hogy a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet számára kiemelten fontos a magyar kultúra minél szélesebb körben való terjesztése. Mint fogalmazott, a tájház kiváló helyszínt biztosít ehhez, hiszen programjai révén élményszerűen közvetíti a hagyományokat.

Gál Adél, a tájház koordinátora arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagyberegi intézmény egyedüliként képviseli Kárpátalját ebben a rendezvénysorozatban.

Hozzátette, hogy a foglalkozásokat is a tájházak napjának tematikájához, a pásztorélethez kapcsolódó tevékenységek köré szervezték.

A köszöntőket követően a Tulipán Tanoda növendékeinek néptáncbemutatója következett, majd táncházba invitálták a jelenlévőket, ahol mindenki bekapcsolódhatott a közös táncba.

A nap folyamán a látogatók ingyenes tárlatvezetéseken is részt vehettek. Kiscsoportokban járhatták végig a tájház épületét, miközben betekintést nyerhettek a régi paraszti élet mindennapjaiba, a berendezett szobák világába és a népi használati tárgyak történetébe. Az udvaron a gyerekek és felnőttek egyaránt kipróbálhatták a tájház népi játékait, amelyek önfeledt kikapcsolódást nyújtottak.

Aki csendesebb programra vágyott, sétát tehetett a közeli Szikura József Botanikus Kert területén is, ahol a természet közelsége és a tavaszi virágok illata nyújtott kellemes feltöltődést.

A kézműves foglalkozások is nagy népszerűségnek örvendtek.

A résztvevők nemezelést, vesszőfonást és bőrmunkát próbálhattak ki a kézművesek vezetésével.

A nemezből pillangókat formáztak, a vesszőből tavaszi díszeket és tányéralátéteket készítettek, bőrből pedig fonott karkötők és kulcstartók, valamint ördöglakatok készültek. Eközben a kemencében ínycsiklandó kenyérlángos sült, amelyet lilahagymával és szalonnával ízesítettek, tovább erősítve a hagyományos falusi hangulatot.

A Tájházak Napja ismét bizonyította, hogy a hagyományőrzés nem csupán múltidézés, hanem közösségépítő erő is. A rendezvény lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők együtt ünnepeljenek, megálljanak egy pillanatra, és felismerjék, hogy gazdag és értékes kulturális örökség részesei.

René

Kárpátalja.ma

The post Hagyomány, élmény és közösség – Tájházak napja a Nagyberegi Tájházban appeared first on Kárpátalja.ma.

Az RMDSZ továbbra is a kormánycsapat tagja marad – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök az Ilie Bolojan miniszterelnökkel folytatott tegnapi egyeztetést követően. Az RMDSZ elnöke elmondta, tárgyaltak a kormányfővel a jelenlegi politikai helyzetről, és arra a következtetésre jutottak, hogy a következő napok történéseitől függetlenül a kormánynak folytatnia kell a munkát. Ilie Bolojan miniszterelnök hangsúlyozta, […]

Articolul Kelemen Hunor: az RMDSZ továbbra is a kormánycsapat tagja marad apare prima dată în Kolozsvári Rádió Románia.

Die Eidgenössische Kommission für Frauenfragen wird 50 Jahre alt. Sie ist ein Anschauungsbeispiel dafür, wie die Gleichstellungspolitik von den Linken vereinnahmt wurde.

No longer does global power rest only on alliances, military might, currency dynamics, and effective control of multilateral institutions. The new geopolitical contest is between competing infrastructure blocs: packages of finance, contractors, standards, and data systems that create long-term dependencies.

For most of the postwar era, global power was defined by alliances, aircraft carriers, and reserve currencies. But we are now entering an era defined by critical infrastructure and those who finance, build, and operate it. Ports, power grids, rail corridors, data centers, and critical-mineral supply chains are no longer just “projects.” They are the operating system of sovereignty. Infrastructure—networks that move energy, goods, and data—is the industry of industries. Whoever shapes it through contracts, standards, currency denomination, and long-term maintenance (much of which is increasingly guided by data and AI-driven systems) will achieve enduring global influence.

Debates about “de-dollarization” often focus on reserve currencies. In the International Monetary Fund’s Currency Composition of Official Foreign Exchange Reserves data, the US dollar accounted for roughly 57% of global reserves in 2025, with the euro a distant second. But official reserves are a lagging indicator. The more relevant shift concerns infrastructure.

China recognized this early. Between 2000 and 2023, it extended approximately $2.2 trillion in official loans and grants as part of its Belt and Road Initiative, much of which was invested in transportation and energy infrastructure. This model was never just about capital. By bundling finance, contractors, equipment, and digital systems, China was exporting state capacity and embedding long-term dependence. Projects like the Chancay mega-port in Peru—which is majority-owned by a Chinese operator and backed by billions in investment—illustrate how infrastructure can reconfigure trade routes and other dependencies. Likewise, the Addis Ababa–Djibouti Railway, financed largely by Chinese lending, dramatically reduced freight times between Ethiopia and the Red Sea.

The geopolitical implications of infrastructure investment are increasingly top of mind for policymakers. The prospect of Chinese involvement in airport construction in Greenland raised security concerns in both Denmark and the United States. The new contest is not simply between currencies but between competing infrastructure blocs.

For decades, US influence rested on military power, the dollar, and multilateral institutions. But while this architecture still matters, it is rapidly being supplemented—and in some cases challenged—by infrastructure strategies.

Political tensions reflect this shift. In 2024, US President-elect Donald Trump threatened severe tariffs against countries pursuing alternatives to dollar-based invoicing and payments. At the same time, Western economies have scaled up their own infrastructure initiatives. The G7’s Partnership for Global Infrastructure and Investment, for example, aims to mobilize $600 billion by 2027; the European Union’s Global Gateway pledges up to €300 billion ($353 billion); and the Blue Dot Network (launched by Australia, Japan, and the US) seeks to certify high-quality infrastructure standards.

Yet many countries perceive these efforts as slow and overly conditional. In a world facing climate shocks, demographic pressures, and urgent development needs, the ability to deliver infrastructure quickly often outweighs governance concerns.

Various middle powers are redefining their own strategies accordingly. India, for example, is pursuing “corridor diplomacy” by supporting projects like the Chabahar Port and the India–Middle East–Europe Economic Corridor. Rather than aligning exclusively with one bloc, it is leveraging infrastructure to hedge, diversify, and expand its own strategic autonomy.

There is also another critical shift underway. Far from being confined to steel and concrete, infrastructure geopolitics increasingly extends into compute, data, and AI. Corporate filings reveal the scale of this transition. Technology firms such as Microsoft, Alphabet, Meta, and Amazon are investing tens of billions of dollars annually in AI infrastructure, including data centers and specialized hardware. Their capital expenditures and associated depreciation now resemble those of traditional infrastructure sectors.

Semiconductor manufacturing has become a strategic chokepoint in this system. Facilities costing tens of billions of dollars anchor global supply chains and define access to advanced compute capabilities. But AI is not just another layer of infrastructure. It is meta-infrastructure that will shape how all other systems are planned, operated, and optimized. If infrastructure defines geopolitical power, AI is increasingly defining infrastructure. It can improve grid efficiency, extend the life of transport networks, and enable more precise climate-adaptation strategies.

But AI also introduces new forms of vulnerability. Remote control over optimization systems can function as a “kill switch” for critical infrastructure, and opaque or biased algorithms can systematically determine which regions or communities receive investment. In this context, infrastructure is no longer only about physical assets, but also about who controls the intelligence layer that governs them.

Nowhere are the stakes more visible than in Gaza. According to UN and World Bank assessments, by late 2025, roughly 90% of homes and infrastructure had been damaged or destroyed, and nearly the entire population of 2.1 million people had been displaced. Reconstruction will require tens of billions of dollars, but without a durable political settlement, the enclave’s new infrastructure could become an instrument of control rather than recovery. Infrastructure geopolitics is not inherently emancipatory. Transit corridors, energy systems, and housing can be designed to enable mobility and growth; but they can also be used to constrain people.

The world is moving toward overlapping infrastructure ecosystems: a US-centered system built on open capital markets and legal enforcement; a China-centered system combining state finance, contractors, and embedded standards; and a diverse set of regional and middle-power strategies.

The decisive question is not which system is largest, but which will ultimately be accepted as the default. Even when decisions about ports, energy systems, and data networks are framed in purely technical or financial terms, an underlying political logic is at work. Such decisions are increasingly mediated by AI systems that were trained on historical data and designed to optimize for efficiency, thus narrowing the range of perceived alternatives.

George Orwell famously warned about the control of language. Today, we are witnessing an even more subtle form of power. Infrastructure, increasingly guided by algorithmic systems, risks making certain potential futures appear inevitable, and others unthinkable.

The greatest danger is not that one power dominates, but that societies gradually lose the ability to choose among competing paths. The new world order is being built in concrete and encoded in silicon. The last sovereign act may not be to build or to resist, but to recognize that these choices remain open, before the systems we construct begin to optimize us in return.

L’article The Geopolitics of Infrastructure est apparu en premier sur IRIS.

Lors de sa tournée de dix jours en Algérie, au Cameroun, en Angola et en Guinée équatoriale, le pape a évoqué la corruption, l’absence de perspective pour les jeunes et la nécessité de la paix.

Erstmals werden Details aus Férauds Anhörung bekannt.

Sous pression, enchaînant huit à douze heures d’affilée, des jeunes hommes sont chargés de converser avec les abonnés de la plateforme, sur des sujets sexuels, à la place des créatrices de contenus.

Comment l’actualité internationale, et plus particulièrement la question palestinienne, est-elle traitée dans les médias français ? Dans cet échange, Khadija Toufik revient sur son parcours de journaliste indépendante où elle a été confrontée pendant trois ans aux réalités concrètes du travail en zone de conflit en Cisjordanie et en Israël. À travers cette expérience de terrain, elle propose une réflexion critique sur la manière dont ce conflit est abordé dans les médias français, en interrogeant les choix éditoriaux, parfois influencés par des intérêts politiques ou économiques. Comment la situation à Gaza est-elle traitée dans les chaînes d’information en continu ? Dans quelle mesure ces traitements médiatiques sont-ils orientés ? Comment les journalistes travaillent-ils concrètement en Cisjordanie occupée et en Israël ? Les récits dominants dans les médias reflètent-ils fidèlement les réalités du terrain ? Enfin, dans quelle mesure les journalistes indépendants peuvent-ils encore faire entendre leur voix et transmettre l’information face à des médias largement détenus par de grands groupes ou intégrés au service public ? Autant de questions au cœur de ce podcast avec Khadija Toufik, journaliste spécialisée dans la couverture des zones de guerre, et notamment sur le conflit israélo-palestinien.

L’article Qui êtes-vous madame ? Avec Khadija Toufik est apparu en premier sur IRIS.