Feed aggregator

International suppliers will be ready to provide personal protective equipment for fighting COVID-19  within two weeks, following the European Commission joint procurement initiative, the EU executive announced on Tuesday (24 March).

Immer wieder tauchen Zweifel auf, ob die Corona-Erfolgsmeldungen aus China auch wirklich stimmen. Kann man den Statistiken der kommunistischen Partei wirklich trauen? Fest steht: Die chinesische Propaganda-Maschinerie läuft seit dem Ausbruch des Virus auf Hochtouren!

Sahara Médias - Le correspondant de Sahara Medias à Rosso a révélé que des concertations sont actuellement en cours entre les autorités...

L'Albanie fait face au coronavirus avec un système de santé à l'agonie
La Serbie à l'heure du coronavirus : quarantaine, solidarités et propagande
Coronavirus : la Slovénie à l'arrêt, le Premier ministre augmente son salaire
Balkans : les Églises et les mosquées face à l'épidémie de coronavirus
Coronavirus : la détresse des Moldaves bloqués à l'étranger
Bosnie-Herzégovine : mobilisation générale contre le coronavirus
Réfugiés en Grèce : à Lesbos, surpeuplement et coronavirus
Coronavirus : la Bulgarie pourra-t-elle faire face à l'épidémie ?
Coronavirus : la Slovénie gagnée à son tour par la panique
Croatie : une saison touristique sous la menace du coronavirus
Coronavirus : premier cas confirmé en Croatie, des lycéens en quarantaine après un voyage en Italie
Coronavirus en Albanie : désamorcer la psychose ou censurer les voix critiques ?
Revue de presse • Dans les Balkans, la grippe fait plus peur que le coronavirus

/ Courrier des Balkans, Albanie, Bulgarie, Bosnie-Herzégovine, Santé, Relations régionales, Croatie, Grèce, Kosovo, Macédoine du Nord, Moldavie, Monténégro, Roumanie, Serbie, Slovénie, Turquie, Coronavirus

Getting the measure of water in a southern Indian village. Credit: Stella Paul/IPS.

By Daud Khan
ROME, Mar 24 2020 (IPS)

Most developing countries have good policies, programmes and projects in place. Many of these have been prepared with assistance from development partners or international financing institutions such as the World Bank, the regional development banks, the UN agencies or bilateral aid agencies.

Most of these are of high quality and have gone through intensive review and quality control.  The major challenge is to effectively implement these policies, programmes and projects. Unfortunately this does not often happen and leads to huge lost opportunities. This is particularly the case in the poorest countries, many of which are conflict affected. 

To improve things, there are three major problems which need to be addressed: Political Will, Technical Efficiency and, what I call, Last Mile Issues. 

Little is likely to improve unless there is Political Will at the highest levels of Government to raise incomes across the board, and not just for the few who have political power; address poverty and improve food and nutrition security. 

Very often at international meetings and conferences it is often the delegates from the poorest countries that stay in the most expensive hotels, wear the most expensive clothes, and are driven to the meeting in the most expensive cars. Surely some “shaming” would be in order
 
The principal reason why this does not happen is capture of political and economic power by small groups of people, who then misappropriate funds meant for projects and programmes, or put in place policies which directly benefit them.  Very often the money thus stolen is transferred to banks in developed countries.  

Can anything be done in such a situation?  Possibly very little. But there may be a few actions by the international community that might help. 

More openness on the part of banks in developed countries about large deposits from developing countries – known for their lack of transparency – might help. 

Another could be to better link international processes, such as prosecutions at the International Criminal Court, with financial sanctions such as blocking of bank accounts of those under trial or sentenced.

Yet another, which would be effective, but politically difficult, is to “name and shame” the worst offenders in international fora such as at the United Nations. Very often at international meetings and conferences it is often the delegates from the poorest countries that stay in the most expensive hotels, wear the most expensive clothes, and are driven to the meeting in the most expensive cars. Surely some “shaming” would be in order. 

The next set of problems relate to Technical Efficiency.  Getting projects and programmes implemented requires effective and transparent management; good monitoring systems; and an accountability system that holds people responsible for reaching well-defined milestones.

These relatively simple and well understood management practices are spelt out in most project and programme documents. Usually ample financial provisions are made for these actions and for associated ICT systems.

However, in practice, getting effective implementation is very difficult.  Good implementation means constantly making decisions, frequent mid-course corrections, and, above all, taking risks which range from financial to reputational to operational.  

Most development projects and programmes are implemented by salaried public employees.  For many of them working as a project or programme manager is only one step in a long career which tends to be highly competitive – not so much in terms of rank or salary, but in terms of getting prestigious assignments. 

In such an environment reputation is critical and officers tend to be highly risk averse. Far better to miss a project milestone than break a bureaucratic rule, or take action against a non-performing but politically connected team member. 

Solutions?  Well it is difficult but there are a few. One is subcontract the entire work to a private company.  At times this works well, especially in large infrastructure projects where performance and milestones are relatively easy to define; and where foreign funding and companies are involved, which make them less subject to political interference.

In other cases it may be possible to bring in managers from the private sector but often bureaucrats tend to obstruct, or at times even actively sabotage, their work.   A relatively recent innovation is to set up “Delivery Units” – a small dedicated group of highly-skilled people assigned to help a set of projects of programmes achieve their objectives.

Their focus is on data-led decision making and they typically report directly to senior management, proposing solutions to untangle barriers. Staff for these units is usually recruited from among mid-career professionals working in the private sector on a contract basis.

These units work best when reporting to a strong senior management team which has decision making powers and is above bureaucratic infighting.  

Last, but by no means least, are the “Last Mile Issues”.  This refers to the challenge of making the connection between the lowest levels of project or programmes activities, and the individual households and communities who are the final targets of development work.

Thus a Government irrigation project may take water down to village level but then the water needs to get to individual fields. This requires famers to invest in local water conveyance and control systems, and create and manage water distribution schedules.

Similarly, a credit programme may enhance the supply of funds to the local bank branch, which may be a district or commune level. But then potential borrowers will need to be informed and, if they are unfamiliar with banking procedures, provided help to complete the necessary paperwork and chose the financing package best suited to their needs.  

There have been many attempts to address such last mile issues.  These include efforts by NGOs to build community organizations; efforts by Governments to extend the outreach of public institutions and initiatives; and, most recently, efforts by the corporate sector, as part of their Corporate Social Responsibility (CSR) activities. 

All three approaches have had their success and failures. Their impact could be improved if NGOs, governments and the corporate sector talked more to each other about learning from these successes and failures and to seek synergies. 

Government programmes would certainly benefit from the social capital built up by NGOs and the management systems of the corporate sector.  NGOs would be more accountable if a greater proportion of their funding was channelled through Government and if they conducted the audits and financial and effectives reviews that are commonplace in large companies.

Similarly, the corporate sector’s CSR efforts would be more leveraged if they were to draw on Government staff, buildings and other facilities already existing in the areas where they work and on the community organizations developed by the NGOs.  

 

Daud Khan is a retired UN staff who lives partly in Rome and partly in Pakistan. He has degrees in economics from the LSE and Oxford – where he was a Rhodes Scholar; and a degree in Environmental Management from the Imperial College of Science and Technology.

 

The post Improving Development Impact appeared first on Inter Press Service.

The Cameroonian jazz legend dies in Paris aged 86 after catching coronavirus.

Youtube wird die Bildqualität nun nicht nur in Europa, sondern auch im Rest der Welt runterschrauben, um in der Coronavirus-Krise die Netze zu entlasten.

A korábbi csökkenés után ismét 743-mal emelkedett Olaszországban az új típusú koronavírus-járványban elhunytak száma az elmúlt 24 órában, és így 6820-ra emelkedett a Covid-19 betegség eddigi áldozatainak a száma.

Jede außerordentliche Maßnahme, die von Ungarns Regierung als Reaktion auf COVID-19 ergriffen wird, muss die Grundwerte der EU respektieren, betont der Ausschuss für bürgerliche Freiheiten.
Ausschuss für bürgerliche Freiheiten, Justiz und Inneres

Quelle : © Europäische Union, 2020 - EP

Wegen der Corona-Krise hat Spaniens Militär die Nato um Hilfe gebeten. Die spanischen Streitkräfte hätten «internationale Hilfe» angefordert, um Unterstützung bei der medizinischen Versorgung zu erhalten, erklärte das Militärbündnis am Dienstag.

Vor drei Monaten ziehen die Dettwilers für die Töff-Karriere von Sohn Noah (14) nach Spanien. Doch jetzt sind die Trainingsbedingungen wegen Corona noch eingeschränkter als in der Schweiz.

A 2019 őszétől Ausztrália keleti részén pusztító bozóttüzek füstje 417 halálesetet okozott és 1124-en kerültek kórházba szív- és érrendszeri, 2027-en pedig légzőszervi problémák miatt - ismertették az adatokat egy hétfőn publikált tanulmányban ausztrál kutatók.

Der Gründer der Enthüllungsplattform Wikileaks, Julian Assange, hofft auf eine Freilassung unter Kautionsauflagen wegen der Coronavirus-Pandemie.

Traditionell steht zum Frühjahr in vielen Ländern ein gründlicher Wohnungsputz an. Zum Glück gibt es Tipps, mit denen man die eigenen vier Wände besonders schnell und gründlich reinigen kann. So verderben Staub, Keime und Co. einem nicht die sonnigen Monate.

Wurde auch Zeit: IOC-Chef Bach verkündet das Aus für Olympia. Profifussballer spenden für die Coronahilfe – warum hat es so lang gedauert? Und können in Zeiten der Pandemie alle ungestraft dopen? Das und mehr in der neuen Folge «Pro und Konter».

La culture n'aura pas mis plus de quarante-huit heures à se dévoyer dans l'animation. Animation dont on finit d'ailleurs par se demander si elle n'est pas le vrai visage de la culture, au vu de la rapidité avec laquelle ses petits soldats se transforment en gentils organisateurs.

- Contrebande / Théâtre, Politique, Culture, France

Le Calame - Les responsables de la société russe Litasco se sont excusés auprès du gouvernement mauritanien de ne pouvoir approvisionner le...

Immár három hónap telt el az első koronavírusos hírek megjelenése óta. Negyed év, aminek távlatából időszerűvé válik visszatekinteni, helyzetet elemezni. Ez az a legrövidebb idő, amely után széleskörű információkkal rendelkezünk mind az intézkedéseket, mind azok hatásait, mind a különböző kormányok hozzáállásának összevetését tekintetve. Mostanra a közbeszédben is elegendő helyes információ terjedt el a vírusról és a járványról ahhoz, hogy mindenki képet alkosson róla; és elegendő helytelen ahhoz, hogy aktuálissá váljon helyre tenni, megmagyarázni azokat. Cikksorozatunk első részében a vírus kiindulópontjával, Kínával kapcsolatban világítok rá a – sokszor rasszista beütésű ‑ féligazságok helytelenségére, a kínai hatóságok és társadalom berendezkedésére.

 

A kínai viszonylatok jobb megértésére először néhány alapvető tényt kell szemléznünk. Kínában számos etnikum él együtt, de még a Han népcsoporton belül is, amely a népesség nagyjából 92%-át adja, számos jól megkülönböztethető embercsoport található. Épp úgy, ahogy Európában is feltűnő különbséget látunk egy skandináv és egy mediterrán ember közt, legyenek bár mindketten kaukázusiak. Európa teljes területe 10,18 millió négyzetkilométer, egymagában Kínáé 9,6 millió. Előbbi népessége a 750 millió főt sem éri el, utóbbié 1,4 milliárd felett jár. Ezekre az adatokra érdemes gondolni, mielőtt „kínai vírusnak” bélyegezzük meg a Covid-19-et, vagy a teljes kínai népet, esetleg a Távol-Kelet összes népét együttesen hibáztatjuk a járvány kialakulásáért. Fordított esetben, például egy portugáliai eredetű járvány idején értetlenül és (joggal) felháborodva állnánk az előtt, ha egy kínai undorral és félelemmel kerülne ki minket az utcán. Végül, mindezek mellett objektívan látni kell, hogy egy világjárvány kiindulási pontja jó eséllyel lesz Kína. Ez már csak valószínűségi alapon is így van a fenti népességi és területi szárazadatok alapján, továbbá fontos szempont, hogy a szintén nagy területű és népességű Indiával vagy éppen Afrikával ellentétben a kínai gazdaság és a világszerte jelenlévő diaszpórák is olyan helyzetben vannak, amely rendkívül jelentős utasforgalmat generál Kína és a világ többi része között. Emellett az erősen és dinamikusa átalakuló kínai gazdaság, valamint társadalom növeli a belső egyenlőtlenségeket és a belső migrációt is.

 

A járványhelyzet kezdeti palástolását tekintve is érdemes objektív elemzést végeznünk a felháborodás helyett. Egyéni ítélőképességünkre van bízva, hogy mennyire fogadjuk el magyarázatként, de a kínai kormány a kezdetekben nem akarta széles nyilvánosság elé tárni a járványveszélyt. Mi több, amíg fel nem fedezték, hogy teljesen új vírustörzzsel van dolguk, nem volt lehetőségük a fertőzöttek számának felmérésére sem, ahogy a terjedés akadályozása is váratott magára. Azt is tudni kell, hogy a vírustörzsek folyamatosan mutálódnak, azonban az elváltozások elsöprő többsége olyan új vírust eredményez, ami teljesen életképtelen. Még ha életképes is lesz, általában elhal, mielőtt terjedni tudna, vagy olyan kis csoportban tud elterjedni, hogy a világ sosem szerez róla tudomást. A világ közvéleménye csak néhány évente értesül egy-egy ilyen esettel, amikor az új vírus komoly járványt okoz. A wuhani egészségügyi felügyelet is csak december 26.-án küldte meg az egyik beteg mintáját a shanghai kollégáiknak felülvizsgálatra, ugyanis ekkorra lett egyértelmű számukra, hogy új típusú koronavírussal találkozhattak. Ennek ellenére itt éles kritikát fogalmazhatunk meg a Xi Jinpinggel (Si Csinping) és a teljes kínai vezetéssel szemben, hiszen ha egy nyugati típusú demokráciában tapasztaltunk volna hasonlót, nagy valószínűséggel az adott ország egészségügyi hatóságai azonnal jelezték volna az epidémiát (közösségben terjedő járványt), és külföldi szakértők meghívásával kezdték volna azt vizsgálni, legyőzni. Az autoriter kínai vezetésnek igenis komoly felelőssége van abban, hogy a járvány pandémiává (népek között terjedővé) nőhette ki magát.

Sajnos azonban Nyugaton is számos országban tapasztalhattuk, hogy a elnök vagy miniszterelnök valótlan állításokkal nyugtatta népét, hivatkozva az elegendő mennyiségű védőfelszerelés és teszt meglétére, holott kijelentése távol állt a valóságtól. Ráadásul ezek a nyugati politikusok kisebb nyomás alatt állnak kínai kollégáiknál, hiszen csak a második hullámban kellett becsatlakozniuk a válságkezelésbe. Sosem fogjuk megtudni, miként jártak volna el az illetékesek, ha a járvány origója San Francisco, Dortmund, vagy mondjuk Szombathely lett volna. Donald Trump amerikai elnök még arról is beszélt, hogy néhány hónapon belülre elkészülhet a vakcina a Covid-19 ellen. A témát érintő optimista sajtótájékoztatói végén rendszerint szakemberek is röviden felszólalnak, kiegészítve az elnök nyilatkozatát szigorúan a szakmai szempontoknak megfelelő tényállításokkal.

Következő lépésként bontsuk ki az autoriter kínai vezetés személyiségjegyeit. Volt szerencsém középhosszú ideig Kínában élni, így kísérletet teszek saját tapasztalataimat és kínai ismerőseimmel az elmúlt napokban folytatott beszélgetések tanulságait segítségül hívni. Számomra emlékezetes eset, amikor 2017-ben Dél-Kínában a hosszas esőzések után földcsuszamlás végzett sok ezer emberrel. Erről napokkal hamarabb értesültem, mint lakhelyemen, Qingdao (Csingtao) városában élő kínai ismerőseim – annak ellenére, hogy főként rendőrtisztek, orvosok, üzletemberek voltak. Az állami kézben lévő média csak néhány nappal később, akkor tárta nagynyilvánosság elé a történteket, amikor már a köré tudták felhúzni a szomorú hírt, hogy a környező falvak védelmére védfalat emeltek. Ez a jelenség nem csak Kínában, de világszerte megfigyelhető. Minél erősebb kézzel kormányoznak egy országot, minél hajlamosabbak autoriter eszközökhöz nyúlni és szigorúan szabályozni, annál inkább elvárja a társadalom a megbízható és óvó vezetés működését. Egyszerűbben, egy liberálisabb jegyekkel rendelkező ország, ahol szabadabb és szabadosabb az élet, fejlett és felelős társadalmat kíván meg, az egyének pedig nagyobb beleszólást és nagyobb felelősséget is éreznek a rend fenntartásának irányába. Ahol viszont az élet különböző területein szigorúan szabályozva élnek, ott elvárják, hogy engedelmes életvitelükért cserébe a vezető megvédje őket.

A kínai nép elől azonban a Covid-19 terjedését nem lehetett addig takargatni, amíg megoldják valahogy a problémát. Először Li Wenliang wuhani orvos próbálta megkongatni a vészharangokat, minek okán rövid úton a fogdán találta magát (ez utólag már nem is hangzik annyira rosszul, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy később meghalt), de addigra elszabadult a hír. Az emberek félni kezdtek, és haragra gerjedtek a kormánnyal szemben mind az elhallgatás, mind az elhallgattatás miatt. Olyan feladat volt ez a Xi-adminisztrációnak, amellyel ritkán kell szembenézniük. Az elnöknek nemrégiben így is komoly csatát kellett megnyernie a Kommunista Párton belüli ellenzékével szemben. 2017 számára annak bizonygatásáról szólt, hogy nem túl öreg a kínai fejlődés következő lépéseinek levezényléséhez. A régi idők pártkatonájaként a konzervatív vonalat képviseli. Egyik oldalt ott vannak az amerikai gyorséttermek, az egyre szabadabb társadalom (nem ritka látvány az utcán az amerikai zászlós, New York feliratú pólóban sétálgató fiatal, és a nemzetközi utazás is egyre nagyobb tömegek számára elérhető), az exportkereskedelem egyre nagyobb ütemű élénkítésének feladata, a kínaiak munkakörülményeinek folyamatos javítása. A másik oldalt pedig az e mellett fenntartani kívánt olcsó és hatékony termelés, a szigorából semmit sem engedő cenzúra és a hatalom tévedhetetlenségének látszatát fenntartó politikusmatuzsálemek. Végül Xi akarata érvényesült, még az elnökségét 10 évben maximáló rendelkezést is sikerült eltörölnie, így elméletileg 2022 után is pozíciójában maradhat.

Xi Jinping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára és a Kínai Népköztársaság elnöke (forrás: Quartz)

A jelenlegi helyzet azonban neki is új volt, ezúttal a széleskörű népharagot kellett legyőznie. Ide már nem volt elég a Wechat alkalmazáson figyeltetni egyes kulcsszavakat, most bő egymilliárd ember haragját kellett levezetnie, és visszanyerni a bizalmat. Rég túl voltak azon a ponton, amikor ki lehet bújni a felelősség alól, valakinek „el kellett vinni a balhét”. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy az nem ő akart lenni. Nem is kellett sokat várni a drákói lépésekre. A Wuhan központú Hubei tartományban több magas rangú politikai és egészségügyi tisztviselő vált kegyvesztetté és – rövid időre ‑ munkanélkülivé. Az állam eszméletlen erőforrásokat csoportosított válságkezelésre, természetesen nem csupán a politikai kármentés reményében, hanem természetesen azzal a céllal, hogy utolérjék és megfékezzék a járványt. Nagyon jól tudták, hogy elébe menni már nem tudnak. A legszigorúbb intézkedések léptek életbe, amelyek segítségével lelassították a terjedést, a járvány méreteit sikerült behatárolni és minimalizálni a veszteségeket. Ekkorra viszont már késő volt megakadályozni egy teljes Kínát, valamint legnagyobb valószínűség szerint az egész világot érintő járványt. Az időzítés sem lehetett volna tragikusabb, hiszen a január 25-i kínai holdújév alkalmából kínaiak tízmilliói, valamint a külföldi diaszpórákban élők milliói utaztak szülővárosukba, hogy tágabb családjuk körében ünnepeljenek. A járványnak ennél hatékonyabb katalizátorát valószínűleg elképzelni sem lehetne 2020-ban a Föld bolygón, talán a tokiói olimpia szurkolóinak érintkezése érhetett volna a közelébe.

A feladat tehát adott volt Xi elnök és hivatalnokai előtt. Ők pedig energikusan vetették bele magukat az építésbe, szervezésbe, a helyes irány kijelölésébe, és az elmúlt hónapok tanúsága alapján azon végig is vezették a kínai népet. A nép legnagyobb része pedig utólag csak erre emlékszik. Vagy azért, mert csak erre akar, vagy azért, mert olyan jól dolgozott az állami propaganda, hogy az elmúlt negyed évet akár sikertörténetként is meg lehessen élni. A korlátlan anyagi javak és emberi erőforrás ráfordítása mellett ugyanis ez is egy nagyon kézenfekvő eszköz volt az amúgy is összetartó kínai társadalomban. Legyen szó rendőrtisztekről, üzletemberekről, étteremtulajdonosról, egyetemi oktatókról, vagy éppen egy jelenleg 15 éves, annak idején a focipályán megismert kisfiúról, a napokban minden beszélgetőpartnerem a leghangsúlyosabban emelte ki számomra, hogy az emberek összefogtak, egységbe kovácsolódtak, és együtt sikerült legyőzniük a vírust. Kialakult véleményükben, legyen az írott vagy szóbeli, egyértelműen tetten érhetőek a Xinhua hírügynökség és a Kommunista Párt véleményvezéreinek előre csomagolva tálalt vezérgondolatai. Az „összefogás” és „együtt legyőzni valamit” pedig olyan kifejezések, amik az elmúlt évszázadban fontos elemeivé váltak az autoriter rendszerek retorikájának.

Így el is érkezünk a társadalmi mentalitás a társadalmi fegyelem kérdésköréhez. Olyan pontok ezek, amelyek méltán jelenthetnének számunkra követendő példát, a keleti társadalmakhoz idomulás azonban mégsem jelentheti a helyes utat számunkra. Egyszerűen lehetetlen lenne, mert túl rég óta fejlődik más irányba a nyugati típusú demokrácia. Amíg megtörténhet, hogy a késő este bejelentett és másnap reggel 8-tól hatályos észak-olaszországi karantén hírére tízezrek kelnek útra déli rokonaikhoz, nem gondolkodhatunk ebben. Amíg megtörténhet, a szűk kéthetes otthonlétet megunó olaszokat naponta sok ezrével bírságolja a rendőrség, nem gondolkodhatunk ebben. Amíg megtörténhet, hogy a magyarországi korlátozó intézkedések hatására a Balaton partján egyes falvakban a polgármester nyári forgatagról számol be a nyaralóikat megrohamozók miatt, addig nem gondolhatjuk komolyan, hogy az európai társadalmak többsége képes fegyelmezetten viselkedni. „Szerencsére a kormány megmondta, mit csináljunk, és hinnünk kell nekik, mert nem tudunk annál jobbat” – hangzott divattervező kínai barátomtól. „Nekem ne mondják meg, hova mehetek” – hallhattunk mindnyájan az elmúlt két hétben itthon.

Elnéptelenedett utcák Wuhanban (forrás: The Atlantic)

A kínai társadalom otthon maradt, mert azt mondták nekik. Ha kimentek, kivétel nélkül maszkot viseltek. Ezeket a korlátozásokat be lehetett vezetni, mert az emberek engedelmeskedtek a saját érdekükben. Ennek köszönhető, hogy Kína három hónap alatt győzte le az új típusú koronavírust, úgy, hogy még olyan tartományokban is, ahol nem regisztráltak nagyszámú megbetegedést, 1-2 hónapig teljesen leállt az élet. Az ország végül közel 82000 igazolt beteggel és közel 3500 ismert áldozattal zárja a járványt – ez utóbbiban a hivatalos statisztikák szerint tehát az 1,4 milliárdos ország jobban tudott teljesíteni, mint a 60 milliós Olaszország, ahol még javában tombol a járvány. Számos városban tegnapelőtt nyitották meg a közösségi használatú futballpályákat, játszótereket. A munkahelyeken, gyárak nagy részében már folyik a munka. Az iskolák továbbra is zárva tartanak, az intézményektől most már bármelyik nap kaphatnak friss tájékoztatást a diákok. Az első kísérleti vakcinát múlt hét végén beadták 108 önkéntesnek Wuhanban (miközben egy amerikai cég fejlesztése is elérte az emberi tesztelés szakaszát Seattle-ben), eredmény a hathónapos tesztidőszak után várható. Megfeszített és tiszteletreméltó munkával, valódi összefogással megfékezték a járvány továbbterjedését, az új esetszámok mindenhol napról-napra zuhannak és közelítenek a nullához. Az egészségügyi dolgozók már rendezvényeken, virágcsokrok és tapsvihar közepette ünneplik a járvány végét. Az utcákat alakzatba állva járja seregnyi védőruhás munkás, akik óriási permetfelhőt zúdítanak mindenre. A szakemberek véleménye finoman szólva is megoszlik arról, hogy az utca hetek-hónapok óta használatlanul álló aszfaltjának fertőtlenítése bármit is segítene a vírus legyőzésében, de a kínai vezetést ez most nem érdekli. Xi Jinpingnek és politikai vezérkarának most az a legfontosabb, hogy az emberek ablakaikon kinézve látványos és biztonságérzetet nyújtó eseményeknek legyenek szemtanúi. A történet végén ugyanis, egy autoriter rezsim azért mégis csak autoriter rezsim marad.

 

EU vor Beitrittsgesprächen mit Albanien und Nordmazedonien