Biztonságpolitika.hu

Michal Jach, a lengyel parlament védelmi bizottságának elnöke szerint Lengyelország a fegyveres erők létszámának 50%-os növelését tervezi, melynek révén a jelenleg nagyjából 100 000 fős haderő 150 000 főre bővülne. Már az előző lengyel kormány is ígéretet tett arra, hogy a védelmi költségvetésük növelésével el kívánják érni a GDP-hez viszonyított 2%-os NATO-elvárást, és ezzel párhuzamosan jelentős haderőfejlesztési programba fogtak.

A tervek mögött a fegyveres erő alkalmazásától sem visszariadó orosz külpolitikával kapcsolatos aggodalmak húzódnak meg, amit alátámaszt az is, hogy az új lengyel vezetés a megszokottnál keményebb retorikával él Oroszországgal szemben. Beata Szydlo lengyel miniszterelnök Oroszországot Lengyelország ellenségének nevezte, és a kormány több tagja is gyanakodva tekint az orosz külpolitikára.

Antoni Macierewicz lengyel védelmi miniszter célul tűzte ki a lengyel fegyveres erők teljes átalakításának minél gyorsabb végrehajtását. Michal Jach szerint a haderő tervezett növelése ennek a mélyreható reformnak lenne a része, melyre a Lengyelország területi integritását garantáló műveleti képesség elérése miatt van szükség.

November 23-án az Egyesült Királyság kormánya nyilvánosságra hozta a Stratégiai Védelmi és Biztonsági Felülvizsgálatát. A dokumentum alapvető célja, hogy a 2010-es Nemzeti Biztonsági Stratégiában meghatározott általános és fejlesztési irányelveket az elmúlt évek történéseinek fényében áttekintse, illetve ha szükséges módosítsa azokat.

Öt esztendővel ezelőtt a konzervatív Cameron-kormány a gazdasági válság okozta deficit kiegyensúlyozása érdekében jelentős költségcsökkentést, átszervezéseket, valamint egyes beszerzések átütemezését irányozta elő. Az elmúlt évek negatív biztonságpolitikai tendenciái azonban arra sarkallták a politikai vezetőket, hogy – elsősorban a beszerzések terén – némileg növeljék  a 2015-2020-as időszak katonai kiadásait. A gyorsreagálási képesség fejlesztésére szánt plusz 12, összességében 178 milliárd font előnyeit főként a légierő és a haditengerészet fogja élvezni.

Az Egyesült Királyság a korábban ígért nyolc helyett 24 darabbal több F-35-ös vadászbombázót kíván beszerezni, így a tervek szerint 2030-ra 138 darab ilyen típusú repülőgéppel fog rendelkezni. Emellett döntés született a jelenleg rendszerben álló Eurofighter Typhoon vadászbombázók élettartamának 2040-ig történő megnöveléséről, valamint további két Typhoon század felállításáról is. A haditengerészet új zászlóshajója, az HMS Queen Elizabeth 2020-as üzembe helyezése mellett a következő időszakban kilenc darab P-8 Poseidon haditengerészeti járőrrepülőgép beszerzése várható, melynek elsősorban a tengeri határvédelemben lesz kulcsszerepe. Ezen felül a hajópark további része is jelentősen átalakul, hiszen az elképzelések szerint a következő évtized közepére megjelenő Type 26-os hadihajók mellett 19 darab modern romboló, illetve fregatt fog hozzájárulni a brit fegyveres erők haditengerészeti feladatainak minél eredményesebb ellátásához.

A korábbi tervekhez képest több F-35-ös fog brit zászló alatt repülni. (A kép forrása: aviationnews.eu)

A szárazföldi alakulatok tekintetében elsősorban az újabb átszervezés jelenti a legnagyobb változást. Az elkövetkező években kialakításra kerül két darab 5000 fős gyorsreagálású gépesített lövészdandár. Az Egyesült Királyság célja, hogy segítse szövetségeseit a terrorellenes küzdelemben, ezért a terveik szerint kiképzési és támogatói feladatok lebonyolítása érdekében néhány tapasztalt zászlóaljukat felajánlják számukra, hogy az elmúlt időszakban történt terrorcselekményekhez hasonlók többé ne fordulhassanak elő.

A Közel-Keleten tapasztalt instabilitás megfékezése érdekében az Egyesült Királyság jelentősen mértékben kívánja növelni jelenlétét a térségben, ennek első lépéseként a helyi kormányzat segítségével és támogatásával Bahreinben egy új, állandó támaszpontot hoznak létre, melynek alapkőletételére november 1-én került sor. Emellett a világ egyéb pontjain kialakuló konfliktusok stabilizálása érdekében a britek a tervek szerint megduplázzák az ENSZ békeműveleteiben résztvevő katonák számát.

Phil Hammond brit és Khalid bin Ahmed Al Khalifa sejk bahreini külügyminiszter november 1-én, a manámai támaszpont alapkőtételén. (A kép forrása: bbc.com)

A szakértők és a politikusok egyaránt pozitívan fogadták a megjelenő dokumentumot és annak célkitűzéseit. David Cameron egy november 24-i interjújában kifejtette, hogy partnereik, köztük az Egyesült Államok és személyesen Barack Obama elnök is elégedettségét fejezte ki az Egyesült Királyság terveivel és döntéseivel kapcsolatban. A szakma részéről Royal United Services Institute (RUSI) kutatóintézet igazgatója, Malcolm Chalmers „pozitív elmozdulásként” értékelte a dokumentumot, különösen az elmúlt öt esztendő tükrében, amely nagyrészt leépítésekről és csökkentésekről szólt.

(Szerkesztette: Agócs Endre)

Szerbia külpolitikai stratégiájának meghatározó eleme az Oroszország és a nyugati szövetségi rendszer közötti folyamatos egyensúlykeresés. A balkáni állam évek óta törekszik arra, hogy miközben sikeresen viszi előre euro-atlanti integrációját, történelmi hagyományai és gazdasági kapcsolatai miatt Moszkvával való jó viszonyát sem hanyagolja el. A közelmúltban került sor mind a szerb miniszterelnök oroszországi tárgyalásaira, mind a NATO-főtitkár belgrádi látogatására, valamint Szerbia az uniós integrációban is a korábbinál szorgalmasabban lépeget előre. Mindezen fejlemények pedig felvetik a kérdést: meddig tartható fenn az egyensúlyozás Kelet és Nyugat között?

„Szerbia sokat tanulhat a Nyugattól, de a Kelet is szolgálhat modellként számára” – nyilatkozta Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök moszkvai útja során. Szerbia számára történelmi kapcsolatai miatt fontos a baráti viszony Moszkvával, de október végi látogatásán az államfő még erőteljesebb gazdasági érdekeket világított meg, így a Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnökkel való tárgyalásait is elsősorban kereskedelmi jellegű kérdések határozták meg. Ennek jele, hogy 2015 első felében a két ország közötti forgalom meghaladta az egymilliárd dollárt, és ezzel – a rangsorban Németországot illetve Olaszországot követve – Oroszország vált Szerbia harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerévé. A két állam közötti együttműködés az energiaszektorban is erős, ugyanis az orosz Gazprom többségi tulajdonában álló szerb olaj- és gázipari vállalat, a NIS (Naftna Industrija Srbije) további délkelet-európai terjeszkedése mindkét fél számára prioritás, valamint a közeljövőben orosz energetikai vállalatok (Gazprom, Lukoil) is megjelenhetnek a balkáni országban. A gazdasági kérdések mellett a két ország közötti politikai (elsősorban Koszovó blokkolása a nemzetközi intézményekben) és katonai kapcsolatok megvitatása is a háromnapos út részét képezték, mely utóbbi részeként megegyezés született arról, hogy a szerb fél orosz gyártmányú haditechnikai eszközöket vásárol. „Nem akarunk senkivel konfliktust, de felkészültnek kell lennünk” – magyarázta Vučić a fegyverek beszerzésének okát, hiszen a kormányfő szerint azok elsősorban a regionális erőegyensúly fenntartását, valamint a szerb haderő modernizálását célozzák. Szerbia hintapolitikájára utal az is, hogy a fegyverkereskedelmi megállapodás aláírásával közel egy időben 99 szerb katona vett részt az Egyesült Államok Szárazföldi Haderejének Európai Parancsnoksága (U.S. Army Europe) által 16 NATO-tagállam és partnerország részére szervezett Combined Resolve V elnevezésű németországi hadgyakorlaton.

A miniszterelnök moszkvai tárgyalásait követően Jens Stoltenberg NATO-főtitkár tett látogatást Belgrádban. Marko Milosević, a BIRN (Balkan Investigative Reporting Network) elemzője szerint a főtitkár látogatása nem is jöhetett volna jobbkor. Ez ugyanis megfelelő lehetőséget biztosított arra, hogy Szerbia hangsúlyozza a kollektív védelmi szervezethez fűződő baráti kapcsolatát, ugyanakkor megerősítse a 2007 óta hatályban lévő katonai semlegességét is.

Szerbia konstruktív és kiegyensúlyozott viszonya a NATO-val pozitív előrelépésnek tekinthető, hiszen az 1999-es bombázások mélypontot jelentettek kapcsolataikban, és a szerbek Koszovó elvesztését is a védelmi szervezet számlájára írják. Az enyhülés kezdetét az ország NATO békepartnerségi programjába (Partnership for Peace) történő 2006-os csatlakozása jelentette, amitől Szerbia elsősorban hadiipara modernizálását remélte. Stoltenberg nyilatkozatában üdvözölte Szerbia nyugati elköteleződését, ezzel párhuzamosan viszont kijelentette, hogy tiszteletben tartja Oroszországgal való jó kapcsolatainak megőrzésére irányuló törekvését is.

Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár müncheni találkozója 2015 februárjában. (A kép forrása: nato.int)

Medvegyev viszont korántsem ezt a pragmatikus hozzáállást képviseli a Nyugat és Kelet között egyensúlyozó Szerbiával kapcsolatban. Véleménye szerint az Európai Bizottság célja a 2000 óta hatályos orosz-szerb szabadkereskedelmi zóna felbontása, és általában a két ország gazdasági kapcsolatainak gyengítése. Statisztikák ugyan alátámasztják, hogy Szerbia korántsem használja ki a kereskedelmi megállapodás nyújtotta előnyöket, az továbbra is a külföldi befektetéseket vonzó ütőkártyaként szolgál.

Uniós szakértők nem tartják veszélyforrásnak azt, hogy egy tagjelölt ország szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, hiszen jelenleg a szerb-koszovói kapcsolatok normalizálása jelenti a kulcsot az integráció sikeres folytatásához. Ennek ellenére számos elemző figyelmeztet arra, hogy ez a taktikázás nem tartható fenn hosszú távon, Szerbia ugyanis könnyen két szék közül a pad alá eshet. Belgrád végső döntését valószínűleg a következő évek politikai és gazdasági folyamatai – elsősorban az állam euro-atlanti integrációja és a nagyhatalmi politika – fogják befolyásolni és eldönteni.

(Szerkesztette: Ozorai Fanni, Agócs Endre)

Az Antall József Tudásközpont által szervezett Vitacore – Biztonságpolitika, Szerintünk című vitakör december 1-i alkalmának témája a Kína és Tajvan közötti kapcsolatok jövőbeli fejlődése.

66 év után először találkozott Kína és Tajvan vezetője (Hszi Csin-ping és Ma Jing-csiu), 2015. november 7-én Szingapúrban. Mit jelent ez a találkozó Kína és Tajvan számára? A függetlenedés vagy az egyesülés irányába tartanak hosszú távon? Ha szeretnéd elmondani a véleményed a kérdésben, gyere el a VitaCore következő alkalmára 2015. december 1-jén, ahol lehetőséged nyílik körbejárni a témát moderátorunk, Szentesi Ambrus Gábor, a Pannon Egyetem doktorandusz hallgatója segítségével.
A rendezvényre hallgatók jelentkezését várjuk!

A rendezvény helyszíne: NKE, Ludovika Campus, 2. emelet VI. előadóA rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Regisztrálni az alábbi linken tudsz: www.ajtk.hu/regisztracio

A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a következő rendezvényére, melynek címe:

“A magyar kibervédelem aktuális helyzete”

Előadók:

– Prof. Dr. Kovács László ezredes, egyetemi tanár
– Szentgáli Gergely, biztonság- és védelempolitikai szakértő

Időpont: 2015. december 8. – 16:00

Helyszín: 1083 Budapest, Ludovika tér 2.
Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Főépület, Zrínyi terem

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni.