Biztonságpolitika.hu

Az Országos Népi Gyűlés 2016. március 5-én tartott ülését követően a Kínai Népköztársaság vázolta a 2016-ra tervezett védelmi költségvetését, ami idén 954 milliárd jüant, vagyis 135 milliárd dollárt tesz ki.

Kína védelmi költségvetése globális szinten továbbra is a második legnagyobbnak számít, maga mögött hagyva mind az orosz, szaúdi, brit és francia büdzséket, ám még így is alig haladja meg az Egyesült Államok védelmi kiadásainak egynegyedét.

Az idei védelmi költségvetés az előző évihez képest 7,6%-os növekedést jelent, ami a korábbi évekhez viszonyítva alacsonynak számít, tekintve hogy az elmúlt húsz évben az éves növekedés mértéke többnyire meghaladta a 10%-ot.

Chen Zhou, a Kínai Hadtudományi Akadémia professzora szerint a növekedés mértékének csökkenése összhangban van a kínai gazdasági mutatók várható visszaesésével. A korábbi előrejelzésekhez képest idén jóval visszafogottabb GDP növekedés várható (6,5-7%), így a védelmi kiadások növelését is ehhez igazították.

A Xinhua hírügynökség szerint az őszi katonai parádén bejelentett 300 000 fős létszámcsökkenés is közre játszik a mostani költségvetés meghatározásakor. A kínai vezetés határozott célja a nagy létszámú, strukturális problémákkal, valamint a főleg helyi és regionális szinten jelentkező korrupcióval küzdő haderőn belül az eszközök modernizációja mellett a „szürkeállomány” fejlesztése. Az állomány képzésének reformjai mellett idén a szárazföldi haderő, haditengerészet, légierő és a rakétaerők (korábban: “második tüzérség”) mellett létrehozták a hadászati támogató erőt. Az egyelőre még kevésbé ismert haderőnemi szervezet hatáskörébe tartozik az általános támogató feladatok mellett a kiber- és űrvédelmi műveletek felügyelete.

A védelmi minisztérium szóvivője szerint az összhaderőnemi és hálózatközpontú hadviselésen alapuló képességek hatékonyabbá tétele volt többek között az egyik fő elképzelés a hét katonai körzet számának csökkentése és átszervezése mögött. A Kínai Népköztársaság átfogó védelempolitikai reformprogramjának részeként létrehozták az új Észak-, Dél-, Kelet-, Nyugat-, illetve Központi-körzeteket.

Ukrán képviselők egy csoportja javaslatot készül benyújtani az Oroszországgal való diplomáciai kapcsolatok megszakítására a Verhovna Rada (ukrán parlament) következő ülésén. Az utóbbi napokban meglehetősen feszültté vált a két ország viszonya, miután az orosz bíróság március 3-án váratlanul elhalasztotta azt a tárgyalást, ahol Nagyija Szavcsenko, ukrán pilótanő az utolsó szó jogán felszólalhatott volna az ellene folytatott büntetőeljárásban.

A döntés – melyre válaszul Szavcsenko éhségsztrájkba kezdett – komoly nemzetközi visszhangot váltott ki, több amerikai politikus is arra szólította fel Moszkvát, hogy vessen véget az eljárásnak és bocsássa szabadon a pilótanőt. A kijevi orosz nagykövetség épülete elé szervezett március 6-i tüntetésen elszabadultak az indulatok, miután ismeretlen elkövetők tojással és kövekkel dobálták meg az épületet, továbbá az orosz diplomaták közelben parkoló személygépjárműveit is megrongálták. Egyes értesülések szerint a hónapok óta húzódó, és komoly politikai indulatokat felkorbácsoló ügyben csak március 21-ét követően kerülhet sor az ítélethirdetésre.

Az Európai Unió és a NATO együttműködése napjaink egyik leghasznosabbnak bizonyuló katonai összefogása az Európát lassan két éve folyó migránsválság kapcsán. A két szervezet tagállamai nagyban átfedik egymást, ami elősegíti az integrált beavatkozást a Földközi-tenger, az Adriai-tenger és az új trendnek számító orosz-norvég útvonal embercsempészei ellen.

A két szervezet közötti kapcsolat 2016 februárjától tekinthető kézzelfoghatónak, azonban már a tavalyi évtől közeledés látszott a NATO és az EU-t képviselő Frontex műveletei között.

A Frontex az EU 2004-ben alapított, varsói székhelyű intézménye, mely a kezdetektől koordinálta a tagállamok határőrizeti szerveit. Első, a migránsválságra reagáló művelete az úgynevezett „Poseidon-művelet” volt, mely a Délkelet-Európára irányuló fokozott határrendészeti és hírszerzési műveleteket foglalta magába 2014 márciusától az év végéig, főleg Bulgária és Görögország területein. A műveletben résztvevő erők elsősorban a szárazföldön tevékenykedtek. Az Unió erre szánt költségvetése 2,25 millió euró volt, mely a rá következő művelet költségvetéséhez képest meglepően alacsony összeg.

A Frontex második, már a NATO-val együttműködő művelete 2015-ben kezdődött meg „Triton” néven, és a Poseidonnal ellentétben már jóval nagyobb hangsúlyt fektet a Földközi-tenger és Adriai-tenger védelmére. Az elsősorban Olaszországot és Görögországot érintő művelet az Europollal és a nemzetek hatóságaival közreműködve tartotta ellenőrzése alatt a Földközi-tengert annak érdekében, hogy az Észak-Afrikából és a Közel-Keletről érkező embercsempészetet visszaszorítsa. A NATO-val való együttműködést ékesen bizonyítja, hogy a művelet megkezdését már több, nem EU tagország is aláírta, mint például Norvégia vagy Izland.

„Drámaian megnöveljük jelenlétünket a Földközi-tenger centrumában annak érdekében, hogy támogassuk az olasz hatóságok parti őrizeti munkásságát a határvédelem és az életmentés érdekében. Már így is túl sok haláleset történt a vizeken” – nyilatkozta Fabrice Legerri, a Frontex ügyvezető igazgatója.

A segítségnyújtás mértéke valóban sokkal többnek bizonyult, mint a Triton előtti művelet idején: az Európai Bizottság csak a tavalyi évben összesen 26,25 millió eurót fektetett mindkét terület támogatásába, az idei évre pedig további 45 millió eurót kívánnak a műveletekre fordítani.

A pénzügyi növekedésen túl a felszereltség is javult, hiszen a Poseidon kizárólag szárazföldi műveletével ellentétben a Triton már tengeri és légi flottával rendelkezett. Számszerűsítve 3 repülőgéppel, 2 helikopterrel, 6 parti és 12 nyíltvízi járőrhajóval, illetve elemző és felderítő egységekkel.

Követve azonban tavaly nyáron egyre súlyosbodó válságot, korántsem nevezhetjük teljes sikernek a műveletet. Ezt felismerve az EU úgy döntött, hogy gyökeres változtatásra van szükség a műveletek hatékonyságának növelése érdekében. A Frontex előző év december 17-i közleményében jelentette be a Poseidon megreformálását, mely bár ugyanazon szektorban, de jóval több és korszerűbb felszereléssel támogatná a már javában folyó műveletet.

A NATO-val való szoros együttműködés egészen februárig váratott magára, amikor is Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára bejelentette az EU-val való együttműködési szándékát. Az összefogás elsősorban Németország, Görögország és a nem EU-tag, de a válságban nagyon is érintett Törökország kezdeményezése. Ezen országok a szervezet közreműködésével akarnák felszámolni az illegális embercsempészetet az Adriai-tengeren és a Földközi-tengeren egyaránt.

Jens Stoltenberg február 11-i brüsszeli beszéde alapján német vezetésű lesz az a tengeri flotta, melyet a szervezet minél hamarabb útjára indítana. A The Guardian további hírei szerint a haditengerészet műveletein túl a NATO által biztosított repülőgépek szintén megkezdik feladataik ellátását, mely során a görög és török parti őrséggel együttműködve megfigyelés alatt tartják a migránsokat szállító hajók és csónakok mozgását.

„Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a már úton lévő hajókat visszairányítjuk, sokkal inkább azt, hogy a NATO hozzájárul az emberkereskedelemben résztvevő bűnözői hálózatokról történő információszolgáltatáshoz.” – tette hozzá Stoltenberg.

A szervezet munkálatai magukba foglalják azt is, hogy a nemzetközi jogi normáknak megfelelően tiszteletben tartják az érintett államok szuverenitását. Éppen ezért a főtitkár kihangsúlyozta, hogy a görög és török fegyveres erők nem avatkoznak be egymás területein sem a tengereken, sem a légtérben, továbbá a szövetséges államok területén való ellenőrzésen túl információszerző/felderítő csapatokat akarnak küldeni a szír-török határhoz is.

A brüsszeli találkozó után két héttel Stoltenberg sajtóközleményben számolt be a már folyó munkálatokról. Ebben többek között megemlíti azt, hogy az ígért, német vezetésű, több ország (többek között Kanada, Németország, Görögország és Törökország) által küldött hajókból álló flotta 48 órán belül a helyszínre érkezett és megkezdte a munkálatait. Emellett egyéni véleményében hangsúlyozta, hogy a krízis megoldása közös ügy, ami közös megoldást is kíván.

„Nem szabad alábecsülni a probléma összetettségét. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a válság évek óta elhúzódik, és nem lesz gyors megoldása. De figyelmen kívül hagyni ezt a  problémát egyben azt is jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a NATO alapvetéseit – és én büszke vagyok a szervezet annak érdekében tett erőfeszítéseire, hogy segítse tagjait és az Európai Uniót ezekben a nehéz időkben. “

A Nemzetközi Migrációs Szervezet nem sokkal a brüsszeli találkozó előtt megjelent nyilatkozata szerint ebben az évben már 409 ember vesztette életét a nyílt tengeren, miközben próbált átjutni az Európai Unió területére. A tengeren szerencsét próbálók száma megtízszereződött az előző évhez képest.

További aggodalomra ad okot az a feltételezés, miszerint a tengereken való járőrözés csak még jobban ösztönözni fogja a menekülőket a tengeren történő átkelésre, hiszen a NATO kezdeményezése növeli a menekülők életben maradási esélyeit. Líbiai embercsempészek nyilatkozták tavaly a Guardiannak, hogy a fokozott katonai beavatkozás a Földközi-tengeren nem szolgál elrettentésként az embercsempészeket választóknak.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Hatvani István Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a következő rendezvényre, melynek címe:

“Fiatal Kutatók Tudományos Konferenciája”.

Előadók:

részletek hamarosan

Időpont: 2016. április 15. – 09:00

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Főépület, 234-esterem

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni:

A Biztonságpolitikai Szakkollégium egy egész napos tudományos konferenciát rendez az Afrikát érintő biztonságpolitikai kihívásokról, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk.

Időpont: 2016. 03 10. – 8.00

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Orczy úti Kollégium

 

Szponzorok:

 

 

 

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni:

Észak-Korea hat rövid hatótávolságú rakétát lőtt a tengerbe a keleti parton fekvő Vonszan település közelében – nyilatkozta a dél-koreai védelmi minisztérium szóvivője. Az eset órákkal a 2270-es ENSZ BT-határozat megszületése után történt, mely az északi rezsim pár hónappal ezelőtti atomkísérletére, valamint nagy hatótávolságú rakétakísérletére tett válaszlépésnek tekinthető. A határozat minden eddiginél szigorúbb szankciókat vezet be Észak-Koreával szemben.

Eszerint minden, az országba irányuló, illetve az országból induló szállítmányt ellenőriznek, megtiltják a szén, vas, vasérc és arany Észak-Koreába irányuló exportját. Emellett egyes luxuscikkekre is korlátozást vezetnek be, valamint 16 személy és 12 szervezet feketelistára került.

Barack Obama amerikai elnök nyilatkozatában kifejtette: a nemzetközi közösség egyetért abban, hogy Észak-Koreának abba kell hagynia veszélyes programjait és „jobb utat kell választania a népének”.

Dél-Korea reméli, hogy szomszédja végre a változás útjára lép. Ennek ellenére Szöul szerint az események Észak-Korea haragjának és dacának a jelei és további provokatív lépések várhatóak, csak az a kérdés, hogy mikor.

A következő hetek során Dél-Korea közös hadgyakorlatot tart a térségben tartózkodó amerikai erőkkel, amit Észak-Korea minden évben felháborodással vesz tudomásul és fenyegetésként érzékel. A minden évben megrendezésre kerülő hadgyakorlat idei felvonása lesz az eddigi legnagyobb, így várhatóan a szokásosnál is jobban felkorbácsolja majd a feszültségeket a 38. szélességi fok északi oldalán.

Az ENSZ tisztviselőinek nyilatkozata alapján az ISIS nem csak a politikai vákuumot kihasználva terjeszkedik Líbia területén, hanem megfelelő pénzügyi forrásokkal is rendelkezik.

Martin Kobler, az ENSZ líbiai képviselője szerdán figyelmeztette a Biztonsági Tanácsot, hogy a politikai struktúra hiánya az ország összeomlásához vezet, miközben a bűnözői hálózatok és terrorista csoportok egyre jobban megvetik a lábukat Líbiában. A képviselő szerint némi bizakodásra ad okot, hogy a líbiaiak többsége annak ellenére is támogatná a nemzeti egységkormányt, hogy néhány párt csak a saját szűk politikai érdekeit veszi figyelembe.

Az ISIS erősödését mutatja, hogy képes volt saját  infrastruktúrát (kiképzőtáborok, erődítmények, valamint kezdetleges kormányzati intézmények) kiépíteni  Európa szomszédságában. Kobler véleménye szerint Líbia jelenleg nem áll olyan szilárd alapokon, hogy meg tudja magát védeni az ISIS-től, azonban a demokratikus átmenet folytatása kritikus tényező lehet a terrorizmus elleni harcban.

Március 2-án a jordán hadsereg egy razzia során hét dzsihádistát ölt meg a szíriai határ mentén található Irbid városában. A hajnalig tartó razziában sajnálatos módon egy katona életét vesztette, további három megsebesült.

A Jordán Titkosszolgálat szerint az akció során meggyilkolt és elfogott személyek az Iszlám Államhoz voltak köthetőek, akik mind a civil lakosság, mind a hadsereg ellen támadást terveztek. Az eset kapcsán további 22 embert tartóztattak le, akiknél robbanószereket és gépfegyvereket találtak.

Irbid városában nem ritkák a hasonló rajtaütések. A fővárostól, Ammantól északra eső Irbid alig pár kilométerre helyezkedik el a szír határtól, így a hatóságok fokozott figyelemmel kísérik a radikális csoportosulásokat és a drogkartelleket. A terrorveszély szintje igen magas az országban köszönhetően annak, hogy Jordánia tagja annak az USA által szervezett koalíciónak, mely a múltban számos légicsapást mért az Iszlám Állam által ellenőrzött területekre, amely ezért folyamatosan igyekszik az állam stabilitását megbontani terrorakciókon keresztül.

Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy elindult TWITTER oldalunk, amely elérhető innen: https://twitter.com/biztpol vagy a @biztpol hívószót beütve a megfelelő keresőbe!

Két évtizede, 1996. február 29-én ért véget a II. világháború utáni időszak – 1425 napon át tartó – leghosszabb ostroma a boszniai Szarajevónál. Az évfordulóra emlékezve rendezett kerekasztal beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara 2016. március 01-jén.

A beszélgetés moderátora, Dr. Kaló József egyetemi adjunktus kiemelte, hogy a boszniai háború és Szarajevó ostromának értelmezéséhez elengedhetetlen a térség történelmi adottságainak és sajátosságaikat ismerete. A közel ötszáz éves török hódoltság, a balkáni harcok és a világháborúk, valamint a jugoszláv együttélés ugyanis nagymértékben kihatott az itt élő népekre; az elnyomott indulatok a délszláv válság során felszínre törtek és folyamatosan táplálták az egyre kegyetlenebb formákat öltő harcokat. Ennek ékes példája a szarajevói blokád, amely a modern hadtörténelem leghosszabb ideig tartó ostroma volt.

A beszélgetés során első kérdésként a NATO és az EU kapcsolata, valamint azok szerepvállalása merült fel. Dr. Ujházy László alezredes hangsúlyozta, hogy az EU számára a boszniai hadszíntér volt az első, ahol felmérhette vonatkozó katonai képességeit és fejleszthette biztonságpolitikáját. Ezzel kapcsolatban Dr. Molnár Ferenc ezredes a Berlin+ egyezmény jelentőségét emelte ki, amely a NATO technikai eszközeit és mechanizmusait bocsájtja az EU rendelkezésére. Ezáltal a politikai porondon a boszniai missziók – IFOR, SFOR, EUFOR – legitimációja megnőtt, valamint költséghatékonyan tudták ellátni feladataikat. A kérdésre válaszolva Dr. Fekete Károly alezredes az infokommunikációs eszközök terén megvalósult szoros együttműködést hozta fel példaként.

A beszélgetés résztvevői 2016. március 1-jén a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (Forrás: http://uni-nke.hu/hirek/2016/03/02/a-del-szlav-haboru-egyik-legnagyobb-konfliktusara-emlekeztek)

„Bosznia-Hercegovina ma sem stabil, de egyik entitás sem érdekelt abban, hogy az állam széthulljon” – fogalmazott Dr. Molnár Ferenc ezredes válaszolva arra a kérdésre, miszerint napjainkban mennyire tekinthető működőképesnek a balkáni állam. A stabilitás alapját még mindig a haderő képzi, de az elmúlt időszakban egy lényeges folyamat indult el; hamarosan ugyanis minden boszniai ezrednek szerb, horvát és bosnyák tagjai is lesznek, növelve ezáltal a hazai jelenlétet és a három államalkotó nemzet súlyát a hadseregben.

A háború utáni újjáépítés kérdéskörét tárgyalva Dr. habil. Horváth Tibor ezredes a magyar műszaki kontingens sikereit részletezte. A boszniai hadszíntéren szolgáló közel 300 fős katonai erőnek jelentős szerepe volt a NATO-csapatok mozgósításának biztosításában; a vasútvonalak helyreállítása, valamint az acél-, vasbeton- és vízi hídszerkezetek építésével jelentősen hozzájárultunk a missziók sikerességéhez.

A közel hároméves ostromállapotról beszélve Bakos Csaba alezredes kiemelte, hogy az addigi tapasztalatok a városharcokról – nevezetesen Sztálingrád és Leningrád ostroma – nem állták meg Szarajevó esetében teljesen a helyüket. A kialakult helyzetet az ostromlók ugyanis az ellenfél pszichikai megtörésére használták fel, és ennek egyik legbrutálisabb példája a civilek véletlenszerű likvidálása. Fekete alezredes hozzátette, hogy a boszniai főváros földrajzi fekvése, valamint a környéken állomásozó, kvázi munka nélkül maradt jugoszláv (főként szerb) erők is hozzájárultak a blokád kialakulásához. A civil lakosság ezen éveket pincékben, óvóhelyekben vészelte át; háborús körülményekre rendezkedtek be.

Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző kar dékánja számos párhuzamot tárt fel a boszniai és a koszovói háború között. Utóbbira nagy hatást gyakorolt az első délszláv válságból felszabadult jelentős számú háborús tapasztalattal bíró humántőke, hiszen számos koszovói albán is megfordult a boszniai hadszíntéren a ’90-es évek elején. Közös párhuzamnak tekinthető, hogy mindkét fél részéről megfigyelhetőek voltak az erőszakos összetűzések és etnikai tisztogatások. Fontos megjegyezni, hogy mindkét konfliktus során a roma lakosság kilátásai még rosszabbak voltak, mint más balkáni népeknek.

A magyar szerepvállalás értékelése kapcsán a meghívott felek egyetértésüket fejezték ki: a magyar katonák feladataikat precízen, magas színvonalon látták el. Jól példázza ezt, hogy a magyar javaslatokat és meglátásokat a nemzetközi törzsben számos alkalommal kikérték és figyelembe vették. Az elismertség és megbízhatóság jelét az is jól mutatja, hogy a jelenlegi boszniai katonai és polgári missziókban is számos magyart találunk vezető pozícióban.

A kerekasztal-beszélgetés végére a nagyszámú hallgatóság is átfogó képet kapott a boszniai háborúról és a szarajevói blokádról. Az előadók személyes élményei pedig még jobban hozzájárultak ahhoz, hogy 20 évvel az ostrom végét követően is el tudjuk képzelni az adott helyzet összetett kihívásait és az azokra adott válaszokat.

A Krím-félsziget elcsatolásának második évfordulójához közeledve John McCain szenátor felkérte az Amerikai Egyesült Államok légierejét, hogy folytasson le vizsgálatot annak érdekében, hogy kiderüljön, az ország nem sérti-e a 2014-től bevezetett Oroszországot sújtó szankciókat az RD-180-as rakétahajtómű vásárlásával. A szankciós rezsim – melyben Amerikán kívül részt vesz az Európai Unió, Kanada és számos egyéb ország – három területen korlátozza az Oroszországi Föderációval folytatott kereskedelmet: akadályozza a kijelölt állami tulajdonú cégek nyugati pénzpiacokhoz férését a banki, energetikai és védelmi szektorok tekintetében; embargót vezet be az olajfeltárásra és -kitermelésre használt csúcstechnológiai felszerelések tekintetében; valamint szintén embargót irányoz elő a katonai és kettős felhasználású termékek vonatkozásában.

A kormányzati és kereskedelmi műholdak pályára állításához az amerikai United Launch Alliance (ULA) vállalat legtöbbet használt Atlas V hordozórakétáinak egyik legfontosabb alkotórésze az említett orosz fejlesztésű RD-180-as rakétahajtómű. Amennyiben a hajtómű importját betiltják, mind az ULA, mind az amerikai kormány kényes helyzetbe kerülhet, az országban ugyanis az ULA mellett csak a SpaceX vállalat rendelkezik jogosultsággal a nemzetbiztonságot érintő rakétaindítások kivitelezéséhez. Az RD-180-as hajtómű nélkül az ULA elsődleges profiljának számító kormányzati megbízások drasztikus csökkenésével számolhat, ami jelentős kihívás elé állítja a vállalatot.

McCain szenátor a szóban forgó rakétahajtómű szankciós rezsimnek való megfelelésével kapcsolatos kételyei azután fogalmazódtak meg, hogy napvilágra kerültek tervek az orosz űripar újrastrukturálásáról. A korlátozások bevezetése után 2014-ben a SpaceX kezdeményezésére már lezajlott egy vizsgálat, amely akkor az ULA számára kedvezően zárult: megállapították, hogy az NPO Enyergomas gépgyártó vállalattal folytatott kereskedelem nem sérti a szankciókat. Most azonban Vlagyimir Putyin orosz elnök december végi rendeletével az Enyergomas részvényeinek nagyjából 75%-ával rendelkező United Rocket and Space Corporation beleolvad az átalakított Roszkoszmoszba. Az új Roszkoszmosz irányítása pedig jelentős részben Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes irányítása alá fog tartozni, aki egyike az Egyesült Államok által jegyzett szankciós listán található személyeknek. Értesülések szerint az irányító testület tagja lesz Szergej Csemezov is, aki a kettős felhasználású és high-tech termékekkel foglalkozó Rosztyehnologiji állami cég vezetője, és mind Csemezov, mind a vállalat megtalálható a szankciós listán.

A szankciós rezsim valószínűleg még huzamosabb ideig érvényben marad, annak eltörlését ugyanis a minszki megállapodásban foglaltak teljesüléséhez kötötték.[1] Az RD-180-as rakétahajtómű ügyében folytatott vizsgálat eredménye várhatóan egy-két héten belül lesz nyilvános. Amennyiben az eredmény szerint a kereskedelem sérti a szankciókat, a légierő kénytelen lesz felfüggeszteni használatukat. Az Amerikai Védelmi Minisztérium azonban már dolgozik az alternatíván: egy február 29-i bejelentésben nyilvánosságra hozott szerződés szerint 2019 végére egy amerikai fejlesztésű hajtóművel szeretnék helyettesíteni az RD-180-at.

A korlátozások bevezetése óta egyébként több jelentős megállapodás is meghiúsult a védelmi ipar területén, ezek közül az egyik legnagyobb figyelmet a Franciaországtól 2011-ben rendelt két Mistral típusú helikopterhordozó leszállításának kérdése kapta. A hadihajókat 2014 novemberében kellett volna átadni Oroszországnak, ám a szankciók miatt ez végül nem történt meg. A hajókat később Egyiptom vásárolta meg, Franciaország pedig visszafizette a 893 millió eurós orosz előleget.

[1] Az Európai Unió Tanácsának 2015. decemberi határozata alapján újabb hat hónappal hosszabbítják meg, a 2014-ben eredetileg egy éves időtartamra tervezett Oroszországgal szembeni uniós gazdasági szankciókat.

Edgars Rinkevičs lett külügyminiszter szerint a nukleáris fegyverek szerves részét kell hogy képezzék a NATO – washingtoni szerződés 5. cikkelyével összefüggésben álló – elrettentési politikájának. Ennek értelmében a Szövetség valamely tagállamát érő külső fegyveres támadást a NATO egésze elleni fellépésként kell értelmezni, mely maga után vonja a kollektív önvédelem szerinti fegyveres erőszak – és ezen belül szükség esetén akár a nukleáris komponens – alkalmazásának lehetőségét is. “Mindnyájan értjük, hogy a hidegháború alatt az Egyesült Államok és egyéb NATO-tagállamok nukleáris fegyverei az elrettentési politika létfontosságú részei voltak, és azt gondolom, ennek ma is így kellene lennie”– nyilatkozta Rinkevičs. A lett külügyminiszter ennek szükségességét Oroszország egyre gyakrabban előforduló, nukleáris fegyvereinek alkalmazását kilátásba helyező fenyegetéseivel próbálta alátámasztani.

A NATO egyébként a legutóbbi, 2010-es Stratégiai Koncepciójában és a 2012-es Elrettentési és Védelmi Felülvizsgálati dokumentumában sem zárta ki a nukleáris fegyverek – akár elsőként történő – bevetésének lehetőségét, csupán azt hangsúlyozta, hogy erre “rendkívül szélsőséges körülmények” esetén kerülhet sor. Ennek ellenére a NATO-orosz kapcsolatok 2014-es elhidegülését megelőző években még folytak a viták a szövetségi nukleáris politika elrettentésen belüli szerepének – főként az Egyesült Államok Európában állomásoztatott B-61-es szabadesésű bombáinak teljes vagy részleges kivonása útján történő – csökkentéséről. Ennek érdekében 2013-ban létre is hoztak egy – elsősorban – a nukleáris fegyverzetellenőrzés és leszerelés lehetőségeivel foglalkozó szervezetet (Special Advisory and Consultative Arms Control, Disarmament and Non-Proliferation Committee). A biztonsági környezet drasztikus átalakulása miatt ez a – túl sok sikert egyébként sem ígérő – folyamat azonban vélhetően megakadt, és a későbbiekben minden bizonnyal inkább a szövetségi nukleáris elrettentés szerepének kisebb-nagyobb mértékű növekedésére kell számítani.

Habár a NATO nukleáris elrettentési reformja a hagyományos képességeinek kialakításához képest is csigalassúsággal halad, 2015 júniusában a szervezetnél dolgozó tisztségviselők már arról nyilatkoztak, hogy elkezdték a Szövetség nukleáris stratégiájának felülvizsgálatára vonatkozó előkészületek. Nem sokkal korábban Alexander Vershbow NATO-főtitkárhelyettes egy tallini biztonságpolitikai konferencián nyilvánvalóvá tette, hogy a Szövetség már egy ideje komolyan veszi Oroszország nukleáris fenyegetéseit és folyamatban van az ezekkel szembeni ellenlépések kidolgozása. Elmondása szerint ennek részeként külön hangsúlyt fektetnek arra, hogy kizárják az orosz taktikai nukleáris fegyverek de-eszkalációs célzattal történő sikeres alkalmazásának lehetőségét.

A NATO az elrettentésen belül alapvetően az Egyesült Államok stratégiai nukleáris erőire támaszkodik, viszont szimbolikus értelemben talán nagyobb jelentőséggel bír a nukleáris megosztás keretében Európában (ezen belül Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban) és Törökországban telepített, eredetileg taktikai nukleáris fegyvernek számító – és így a START-szerződések hatálya alá nem tartozó – 180 db amerikai B-61-es szabadesésű bomba. Ezeket politikai jóváhagyás esetén részben amerikai, részben a befogadó nemzet pilótái saját vadászbombázó repülőgépeikkel (elsősorban PA-200 Tornadokkal és F-16-osokkal, melyek szerepét főként F-35-ösök fogják átvenni) juttathatják célba. Jelenleg folyamatban van a bombák üzemidejének meghosszabbítása és modernizációja, mellyel nagymértékben javítanak a fegyver körkörös szórásán. A jelenleg rendszerben lévő B-61-3, -4, -7 és -11-es változatok 110-170 méteres mutatója helyett a modernizált B-61-12-nél ez már várhatóan csak 30 méter lesz, így elődei feladatait jóval kisebb (400, 370 és 170 helyett 50 kilotonnás maximum) hatóerővel is el tudja majd látni. Fontos hangsúlyozni, hogy a szóban forgó bombák modernizációja már bőven az ukrán válságot megelőzően is napirenden volt, de az Oroszországgal szembeni minél hatékonyabb elrettentési és védelmi képességek kialakításának kényszere döntő erővel bírhat a fegyverekkel szemben tapasztalt európai – főként német – ellenérzések jelentőségének csökkenéséhez.

Az Egyesült Államok már figyelmeztette az Irakban tartózkodó állampolgárait, hogy az ország legnagyobb vízerőműve, a moszuli gát átszakadására reális esély van. Az Irakban lévő amerikai nagykövetség hivatalos oldalán található felhívás szerint a gát 2014-es javítási munkálatainak megszakítása okozza a veszélyt, amely az országban kialakult polgárháborúnak és a szélsőséges csoportok megerősödésének köszönhető.  A nagykövetség figyelmeztet, hogy a gát átszakadása esetén Moszultól Bagdadig, a Tigris folyó völgyében óriási pusztítást végezne a kiáradó folyó. Egyes becslések szerint Bagdadot 21 méter magas árhullám lépné el, amely szinte biztos, hogy humanitárius katasztrófával és óriási civil áldozatokkal járna. Az alsóbb folyószakaszokon lévő településeket két-három napon belül elérné az ár, amely ekkorra már nem lenne ilyen pusztító erejű, de így is képes lenne szignifikáns emelkedést okozni a helyi vizekben, amelyre a lakosság nincs felkészülve. A követségnek nincs pontos információja arra vonatkozóan, hogy mikor következhet be a szakadás, de az katasztrófa elkerülése és az állampolgárok védelme érdekében már most kiadták a figyelmeztetést. Felhívják az amerikai állampolgárok figyelmét, hogy minden óvintézkedést tegyenek meg, próbáljanak meg felkészülni az esetleges katasztrófára, ugyanis ha ez bekövetkezik a követség nem lesz képes gondoskodni az állampolgárokról, tekintettel a pusztítás várható mértékére.

Az iraki vezetés próbálja mérsékelni a kialakult feszültséget, de egyelőre nincsenek pontos információik a gát állapotára vonatkozóan. Az építményt az Iszlám Állam 2014 augusztusában elfoglalta, azonban az iraki erők amerikai támogatással körülbelül két hét alatt visszafoglalták, ugyanis akkor is attól tartottak, hogy a szervezet felrobbanthatja. Husszein Hamad, a gáton dolgozó egyik főmérnök az elmúlt hónapban úgy nyilatkozott az Al Jazeera hírportálnak, hogy a gát állapota nem 100%-os. A javítási munkálatok folytatására további forrásokat keresnek, ugyanis az iraki kormány a jelenlegi költségvetéssel nem képes finanszírozni egy ekkora volumenű építkezést.

Elindult a Biztonságpolitikai Szakkollégium legújabb rendezvénysorozata, a Szakkollégiumi Esték, amelynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy-úti Kollégiuma ad otthont. A rendezvénysorozat célja, hogy a szakkollégisták az előadásaikon keresztül bemutassák a biztonságpolitikához tartozó közkedvelt területeket, ezzel közelebb hozva és közérthetővé téve napjaink történéseit az egyetem hallgatói és minden érdeklődő számára.

A sorozat nyitányaként február 24-én Pákozdi Nóra, a BSZK tagja tartott előadást „A kihallgatás mesterei – Guantánamo története és technikái” címmel.  Nóra végigvezetett minket a “nemzetközi jog perifériáján” lévő börtön mindennapjain, a kihallgatási technikákon és a terrorizmushoz köthető hírhedt személyek elfogásán.

A Kuba területén fekvő amerikai börtönt főleg a terrorizmus támogatásának gyanújával vagy terrorcselekmény elkövetésében bizonyítottan részt vevők elzárására tartják fent. A börtönt az Egyesült Államok a 2001. szeptember. 11-én bekövetkezett terrortámadások után hozta létre. A hely körülményeivel először a Nemzetközi Vöröskereszt foglalkozott mélyrehatóan, az általuk tapasztaltakat, szörnyűségeket egy 2009-ben megjelent tanulmányban dokumentáltak. Ahogyan az előadás is részletesen kitért rá, számtalan halálközeli állapotot eredményező kihallgatási technikát használnak,  többek között említésre került az erőltetett állás, az alvásmegvonás, a hipotermiát okozó jeges fürdő, a magánzárka és a napokon át tartó frusztráló zene ismételt lejátszása. A módszerek között nem ritka az erőszak több fajtájának alkalmazása, így az erőltetett etetés és a vallási terror sem. Ezeknek a technikáknak számtalan kombinációja leginkább csak az őrök kreativitásán múlik, akik természetesen minél hatékonyabban próbálnak eljárni.

Az emberi jogok itt nem léteznek, aki bekerül, legalább 10 évre számíthat és az életkor sem mérvadó. Megtörtént eset, hogy egy személyt 13 évesen fogtak el, amihez egy gyanús cikkszámú óra viselése is elegendő volt, ugyanis ezáltal az illetőről azt feltételezték, hogy köze van a bombakészítéshez. Míg 2002-ben hozzávetőleg 780 fő raboskodott Guantánamon, ez a szám 2016-ra 100 fő körülire csökkent. Mindez részben a börtön megszüntetését célzó Obama-adminisztráció politikájának köszönhető. A korábbi választási kampányok során ígéretek születtek erre vonatkozóan, továbbá azóta több bezárási kísérelt is történt, de eddig még nem sikerült végleg becsukni a börtönt. Ezen túlmenően a rabokat gyakran nemzeti bíróságoknak is kiadnak, így ez is hozzájárult a fogvatartottak számának csökkenéséhez.

A tábor jövőjét illetően a hallgatóságtól is érkeztek kérdések.  Ezek kapcsán az előadó kitért arra, hogy Barack Obama újból ígéretet tett a börtön felszámolására, azonban ezzel szöges ellentétben áll Donald Trump, a republikánus párt elnökjelölt aspiránsának kijelentése, aki a kampányában Guantánamo mellett foglalt állást.

Összességében egy könnyed hangulatú, érdekességekkel ellátott, szemléletes előadást hallhattunk egy olyan nem mindennapi témáról, amely nem csak az amerikai elnökválasztás vonatkozásában kap figyelmet, hanem szoros összefüggésben áll Közel-Keleten zajló konfliktusokkal egyaránt.

Mark A. Milley vezérezredes, az amerikai szárazföldi haderő vezérkari főnöke február 24-én egy szenátusi meghallgatás során arról nyilatkozott, hogy szükségesnek véli a haderőnem személyi állományának – a korábban tervezett lészámcsökkentéshez képest történő – növelését, amennyiben ez megfelelő források hozzárendelésével, illetve magas készenléti szinttel párosul.

Az amerikai védelmi költségvetés csökkentése jelentős mértékben érinti a szárazföldi haderőt, melynek következtében a 2012-es csúcsévhez képest az aktív létszám már így is 80 000 fővel kevesebb (jelenleg 475 000 fő), és a teljes személyi állomány (melybe az aktív komponens mellett beletartozik a Szárazföldi Nemzeti Gárda és a szövetségi szárazföldi haderő tartaléka is) a tervezett csökkentések szerint 2018-ra 920 000 főre esik vissza. Egy, a haderőnem pozíciójának javításáért lobbizó szervezet (National Commission on the Future of the Army – NCFA) január végén hozta nyilvánosságra azt a Kongresszus és az elnök számára készült jelentést, amely szerint az Egyesült Államok előtt álló katonai kihívások megfelelő kezelése érdekében a szárazföldi haderőnem teljes személyi állományának el kellene érnie legalább a 980 000 főt.

Milley – az NCFA jelentésében foglalt javaslatokkal szinte teljesen azonos – véleménye szerint a szárazföldi haderő – a források korlátozottságának figyelembe vételével történő – modernizációja és készenléti szintje közötti egyensúly az aktív személyi állomány 450 000 fős, a tartalékos komponens 196 000 fős, míg a Szárazföldi Nemzeti Gárda 335 000 fős létszáma esetén biztosítható. Milley továbbá kijelentette, hogy véleménye szerint az Egyesült Államokra veszélyt jelentő öt legfőbb szereplő (Oroszország, Kína, Észak-Korea, Irán, nemzetközi terrorszervezetek) közül Oroszország jelenti a legnagyobb fenyegetést. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a két ország között esetlegesen kirobbanó háború össze sem lenne hasonlítható az amerikai haderő által Afganisztánban és Irakban tapasztaltakkal, ezért a szárazföldi haderőnek fel kell készülnie egy közel hasonló katonai képességekkel bíró hatalom (angol terminológia szerint near-peer competitor) által jelentett hagyományos és hibrid fenyegetések kezelésére, többek között magas intenzitású fegyveres konfliktus megvívására is.

El kell ismerni ugyan, hogy a kijelentések mögött minden bizonnyal nagy szerepet játszik az amerikai védelmi szféra szűkösebb pénzügyi forrásainak elosztása miatt felerősödő haderőnemi rivalizálás, viszont az átalakuló biztonsági környezet és az Egyesült Államok legutóbbi Nemzeti Katonai Stratégiájának megállapításai miatt az érvek nem teljesen alaptalanok. A 2012-ben meghirdetett “pivot to Asia” külpolitikai irányvonallal, az Egyesült Államok esetleges kihívójának tartott Kína feltartóztatásához szükséges erőfeszítésekkel összhangban és a két nagyhatalom közötti potenciális gyújtópontok – például a Dél-kínai- és a Kelet-kínai-tenger – természetéből fakadóan háború esetén valószínűleg inkább a haditengerészet, a légierő és a tengerészgyalogság kapna főszerepet. Milley tehát nem véletlenül hangsúlyozta most és már a korábbiakban is, hogy szerinte az Egyesült Államok számára Oroszország jelenti a legnagyobb katonai fenyegetést, mivel a két ország közötti esetleges fegyveres konfliktus kialakulására Kelet-Európában van a legnagyobb esély, ahol az amerikai szövetségesek viszontbiztosításában most – és várhatóan a jövőben is – a szárazföldi haderő az egyik legfontosabb szereplő.

A NATO védelmi miniszterei február 10-11-én tartották tanácskozásukat, amely során a kooperáció további erősítésének szükségessége mellett Grúzia és a NATO közötti kapcsolatok, a menekültáradat megoldási lehetőségei, Szíria és Irak helyzete, valamint az afganisztáni tapasztalatok feldolgozása is szóba került.

A miniszterek megerősítették a 2014-es walesi csúcstalálkozón bejelentett, Grúzia védelmi képességfejlesztését szolgáló segítség (NATO-Georgia Package/SNGP) iránti eltökéltségüket, valamint azt is, hogy további lépéseket tesznek Grúzia és a NATO együttműködése érdekében. A grúz védelem tizenhárom szektorának megerősítéséhez húsz NATO tagállam ajánlott fel tanácsadókat és képességeket. A 13 terület a következő: beszerzés, stratégiai tervezés, különleges műveleti erők, katonai rendészet, kibervédelem, tengeri biztonság, kommunikáció, közös kiképzési és értékelési központ (Tbilisziben), védelmi iskola építése, logisztika, hírszerzés, repülés és légvédelem, NATO-Grúzia hadgyakorlatok. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kiemelte: az SNGP egyaránt erősíti a grúz védelmi rendszert és interoperabilitását a NATO képességeivel. A miniszterek üdvözölték Grúzia demokratikus intézményrendszer megteremtésének irányában tett lépéseit, azonban jelezték, hogy a jogállamiság tényleges kiépüléséhez további reformok szükségesek. A főtitkár emellett kijelentette: „Abházia és Dél-Oszétia Grúziához tartoznak, mint autonóm tartományok. Felszólítjuk Oroszországot ennek elismerésére.”

A menekülthelyzetet érintve a miniszterek közös álláspontjukban kijelentették, hogy lépéseket tesznek az Égei-tengeren tapasztalt illegális embercsempészet megszüntetése és a migránsválság megoldása érdekében. A NATO haditengerészeti ereje jelenleg is hozzájárul az Égei-tenger biztosításához, azonban a továbbiakban szorosan együttműködve az EU határvédelmi szervezetével (FRONTEX), felderítő és ellenőrző mandátumot is kap. A NATO ezen felül AWACS (Airborne Warning and Control System – korai előrejelző és légtérellenőrző) repülőgépekkel fogja támogatni Törökország és a nemzetközi koalíció erőfeszítéseit az Iszlám Állam terrorszervezet elleni műveletekben. Stoltenberg beszédében említette az újonnan felállított hat NFIU (NATO Force Integration Unit – NATO-erők integrációs egysége) kiemelt munkáját és azt is, hogy a közeljövőben további kettő felépítését tervezik.

Az új típusú fenyegetések elleni képességek megerősítésé érdekében a védelmi miniszterek részletes, hibrid képességekre vonatkozó stratégiát dolgoztak ki. A gyorsreagálási képesség fejlesztése érdekében kiemelten fontos a kritikus területeken (mint például az élelem és vízkészletek, a telekommunikáció és a közlekedés) való rugalmasság kialakítása.

Zárásul az afganisztáni Eltökélt Támogatás Misszió (Resolute Support Mission) eddigi eredményeire is kitértek. A küldetés sikerességének biztosítása érdekében a miniszterek megegyeztek annak rendszeres ellenőrzésében és a tanácsadás hatékonyságának felülvizsgálatában is.

A védelmi miniszterek február 10-11-i ülését követően február 15-én egyeztetett az Észak Atlanti Tanács és a NATO Parlamenti Közgyűlés. Az ülésen résztvevők döntöttek a júliusi varsói csúcstalálkozó prioritásairól, valamint arról is egyeztettek, hogy a Szövetség miként tudna alkalmazkodni az új biztonsági kihívásokhoz.

A találkozó után Jens Stoltenberg NATO-főtitkár ismertette a varsói csúcstalálkozó két jelszavát, az egyensúlyt és az adaptációt. Ennek értelmében a Szövetségnek meg kell tennie minden szükséges lépést annak érdekében, hogy megfelelő arányban legyen képes kezelni a délről és keletről érkező biztonsági kihívásokat. Emellett olyan országok esetében, melyek nem értenek egyet a NATO által képviselt értékekkel – a főtitkár példaként Oroszországot említette –, a Szövetségnek meg kell találnia a megfelelő egyensúlyt az elrettentés és a párbeszéd között. A Stoltenberg kiemelte: az erőteljesebb fellépés nem zárja ki a párbeszéd lehetőségét, továbbá azt is, hogy walesi csúcstalálkozó során a védelmi kiadások növelésére vonatkozó elhatározás segíti a NATO-t a felsorolt célok elérésében. A találkozó során emellett a migrációs és menekültválság kezeléséről, valamint a NATO és az EU közötti együttműködésről is tárgyaltak.

Ali Akbar Szalehi, Irán alelnöke és egyben az Iráni Atomenergia-ügyi Szervezet (AEOI) elnöke február 18-án a nukleáris megállapodás sikeréről beszélt a Magyar Tudományos Akadémián. Beszédében a megfontolt, türelmes, precíz diplomácia sikereként értékelte a tavaly júliusban aláírt megállapodást. A tizenkét éven át tartó tárgyalásokat végül a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség januárban közzétett jelentése zárta, amely automatikusan feloldotta a szankciókat. Elmondása szerint ezzel Irán hivatalosan is eleget tett a júliusi megállapodásban foglaltaknak, bár utalt rá, hogy a térségben vannak államok, amelyek nem örülnek az elért eredménynek. Habár az Európai Unió a szankciók feloldásának gyors lefolyását ígéri, az Egyesült Államok gazdasági embargója továbbra is hatályos marad.

Szalehi többször hangsúlyozta, hogy Irán mindig is a nukleáris energia békés felhasználására törekedett, és a megállapodás eredményeként az ország gazdasági növekedése újabb lendületet vett. Az elmúlt évben a GDP 3%-os emelkedéséről beszélhetünk, a jövőben pedig a nukleáris energia lehet az, ami tovább bővítheti a gazdasági növekedést, megalapozva ezzel az iráni társadalom fejlődését. Az alelnök szerint a beruházások jelentősége azonban nem csak a gazdaságban, hanem a politikában is megnyilvánul, utalva ezzel az energiafüggőség eredményezte politikai függőség kérdésére is.

Az alelnök a tárgyalások aktív résztvevőjeként és a megállapodás aláírójaként a politikai érdekeken túlmenően a technikai oldalt is képviselte. Fizikusként végzett, PhD fokozatát pedig az Egyesült Államokban szerezte nukleáris energetikából.

A tervek szerint egy nagy erőmű helyett egyelőre három kisebb, 25 MW teljesítményű reaktort fognak építeni. Ennek oka az ország mérete, és a rendszer üzemeltetéshez szükséges természetes víz közelsége, ami mint ismert, Iránban szűkös, de a hűtés biztosítása érdekében elengedhetetlen.

Magyarország vonatkozásában a régóta fennálló jó kapcsolatokról beszélt, és felvetette a nukleáris együttműködés lehetőségét is, mely elképzelése szerint magyar szakemberek tervezési és gyártási folyamatokba történő bevonását jelentené.

Washington szerint sértené az Iránnal kötött nukleáris megállapodást, ha Oroszország vadászrepülőgépeket adna el a perzsa országnak. Az amerikai közlemény szerint a Szu-30-as gépek eladásához az ENSZ Biztonsági Tanács jóváhagyására lenne szükség.

Mark Toner külügyminisztériumi szóvivő elmondta, a fegyverüzlet megvalósulása esetén az Egyesült Államok újabb büntetőintézkedéseket kezdeményezhet Oroszországgal szemben, ugyanis az köteles lenne betartani a nukleáris megállapodásban foglaltakat, miszerint még öt évig érvényes az iráni fegyvervásárlást korlátozó embargó.

Hosszein Degan iráni védelmi miniszter jelentette be múlt héten, hogy Szu-30-as vadászgépeket, valamint légi utántöltő repülőgépeket vásárolnak Oroszországtól, továbbá tárgyalnak az Almaz-Antej Sz-300 típusú légvédelmi rakétarendszerről is. Arról azonban nem mondott részleteket, hogy Teherán pontosan hány darab gépet vásárolna, ahogyan egyelőre a szerződés véglegesítésének időpontja sem ismert.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a következő rendezvényre, melynek címe:

“Szakkollégiumi Esték – A kihallgatás mesterei Guantánamo története és technikái ”

Előadó:

– Pákozdi Nóra, a BSZK tagja

Időpont: 2016. 02 24. – 18.30

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Orczy úti Kollégium, F-14-es terem

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni: