Biztonságpolitika.hu

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán (MH ÖHP) 2016. február 03-án megrendezett „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” című tudományos konferenciája szorosan illeszkedett az ÖHP-n 2009-ben alapított kutatóhely célkitűzéseihez. A soron következő rövid összefoglalókban az elhangzott előadásokat foglaljuk össze. Ennek első része ide, második része ide, míg harmadik része ide kattintva olvasható.

Dr. Jobbágy Zoltán alezredes a „Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek” című előadás második előadójaként kapott szót.[1]

Jobbágy alezredes előadásában hangsúlyozta, hogy a szövetségi összhaderőnemi doktrína szerint a vezetés olyan hatáskör, amivel egy parancsnoknak lehetősége van az események befolyásolására és döntéseinek megvalósítására. A vezetés három, egymással szoros kapcsolatban álló elemből áll, úgymint a vezetői képességből eredő parancsnoklás, a kockázatértékelésen alapuló döntéshozatal, és a folyamatos visszaellenőrzést lehetővé tevő irányítás. A vezetéshez szükség van a megkívánt eredményekre vonatkozó vízióra, a különböző elgondolások megértésére, a küldetési prioritások meghatározására, a különböző erőforrások rendelkezésre bocsátására, az emberek és kockázatok felmérésére, valamint a mindenkori helyzet folyamatos értékelésére.

Az összhaderőnemi erő parancsnokának lehetősége van hatásköröket az alárendelt parancsnokok számára átadni, így a hadműveleti folyamatok egy részét decentralizálni. Ennek megfelelően az alárendelt parancsnokok saját hatáskörükben önállóan tevékenykedhetnek egészen addig, amíg az elöljáró parancsnok szándékán belül maradnak. Ez lehetővé teszi, hogy az alárendeltek tudjanak előre nem látható eseményekre reagálni, és előnyösnek tűnő lehetőségeket kihasználni. Az összhaderőnemi erő parancsnoka egyértelműen rögzíti a hatáskörök egy részének átadása előtt a szándékát, meghatározza az alárendelt parancsnokra vonatkozó korlátozásokat és az elérendő célokat, és biztosítja a feladat végrehajtásához szükséges erőforrásokat katonai erők és eszközök formájában. Az elöljáró parancsnok szándéka lehetővé teszi, hogy az alárendelt parancsnokok a hadművelet tágabb környezetét szabadon értelmezve cselekedjen, ne pedig meghatározott hadműveleti elgondolások, manőver sémák megkötései mentén. Az elérendő végállapotot és nem az egymást követő eseményeket alapul véve elősegíti a döntéshozatali sebesség növelését, a döntéshozatalba vetett bizalom erősítését.

A NATO AJP-k rendszere (Forrás: Dr. Jobbágy Zoltán előadásának anyaga)

Az összhaderőnemi erő parancsnoka és az összhaderőnemi törzs viszonyát a hadműveleti dizájn és a hadműveleti menedzsment különválasztásával az AJP-k tárgyalják.[2] Szövetségi összhaderőnemi műveletek esetében a küldetésorientált vezetés sikeres alkalmazásának előfeltétele, hogy az összhaderőnemi erő parancsnoka és törzse alapvetően összhaderőnemi szintű hadműveleti kérdésekkel, míg az alárendelt haderőnemek hadműveleti kérdéseivel csak a szükséges mértékben foglalkozzon. Továbbá az alárendelt parancsnokok teljes mértékben értsék meg az elöljáró parancsnok szándékát és a számukra meghatározott célokat, a siker érdekében minimális elöljárói ellenőrzés mellett legyenek kezdeményezőek. A tagállamok aktívan vegyenek részt a NATO doktrínafejlesztési tevékenységében annak érdekében, hogy az erők alkalmazása közösen kidolgozott és értelmezett elvek és eljárások mentén történjen; az összhaderőnemi erő parancsnoka és az alárendelt haderőnemek parancsnokai, valamint a parancsnokok és a törzsek közötti munkakapcsolatot hassa át a bizalom és a bajtársiasság. Ilyen értelemben az összhaderőnemi erő parancsnoka kiadja és az alárendeltek számára hozzáférhetővé teszi a parancsnoki szándékát, meghatározza a hadművelet alakulására vonatkozó elgondolását, egyértelműsíti a saját hatáskörben megtartott hadműveleti szintű döntést igénylő jogköröket, és az alárendeltek számára maximális szabadságot biztosít harcászati tevékenységük végrehajtása során.

A küldetésorientált vezetés kialakulása részben visszavezethető a XIX. század második felében lezajlott gyarmatosítási hullám idejére. A fejlett államok hagyományos értelemben vett katonai mutatóiknak (felszerelés, fegyverzet, kiképzés, ellátás) köszönhetően egymás után aratták katonai győzelmeket. Képesek voltak a legegyszerűbb harceljárások alkalmazása esetén is lényegesen nagyobb ellenséges erők felett sokszor mészárlásokba fulladó győzelmeket aratni.[3] Gyarmati múltja miatt a brit haderő máig egy felkelések elleni műveletekre szakosodott hadsereg, mivel a kezdetektől fogva igen sikeresen vett részt különböző kis háborúkban. Ennek megfelelően a brit haderő fő feladata sokáig a birodalom terjeszkedésének támogatása, majd annak belső rendjének folyamatos fenntartása volt. A brit küldetésorientált vezetés kialakulásának okai alapvetően olyan tényezők mentén érthetőek meg a legjobban, mint a minimális (katonai) erő alkalmazása és a civil-katonai kapcsolatok megléte.

A XIX. század elejétől az egyre erősebbé és befolyásosabbá váló brit középosztály a tisztikar fontos utánpótlási bázisa volt. A korszak a liberalizmust és filantrópiát hangsúlyozó, a lovagiasság, becsületesség és a kötelesség köré épülő viktoriánus korszak (1837-1901) volt, s előkelő, bentlakásos iskoláinak rendszere, amely a jellemet és nem feltétlenül az intellektust helyezte előtérbe, mindenképpen fontos tényezők. A brit haderő innen kikerülő és zömében úriemberekből álló tisztikara saját magára úgy tekintett, mint akik nemcsak a brit birodalmi érdekeket szolgálják, hanem egyben brit értékeket is közvetítenek. Ezek az értékek a brit katonákat folyamatosan figyelmeztették arra, hogy a fő feladatuk az ellenség teljes és/vagy részleges megsemmisítése helyett az átmeneti zavargások elnyomása, amely során az alkalmazott erőnek mindig arányosnak kellett lennie a feladattal. Az arányos erő alkalmazásával kapcsolatos döntések meghozatala pedig alapvetően a helyi parancsnok feladata volt. A birodalmi rendteremtési és rendfenntartási feladatokat ellátó brit katonai szervezeteket sok esetben szándékosan hagyták felsőbb irányelvek, ajánlások és szabályok nélkül. Ennek következtében a katonák tevékenységét alapvetően homályosan megfogalmazott társadalmi elvárások szabályozták, aminek következtében a brit haderőben kialakult az önálló döntéshozatal kultúrája. A módszereket illetően – néhány szomorú esettől eltekintve – kijelenthető, hogy a brit hadsereget áthatotta a fair play iránti igénynek való egyfajta megfelelés, és a különböző mocskos trükköktől való idegenkedés. A minimális erő alkalmazása olyannyira a brit haderő mindennapjainak részévé vált, hogy pl. az Észak-Írországba küldött csapatoknak nem voltak bevetési szabályai (ROE[4]).

A minimális katonai erő alkalmazásának elve és az önálló döntéshozatal gyakorlata nem volt elképzelhető hatékony és jól működő civil-katonai kapcsolatok nélkül. Az együttműködés alapja a bizalom volt, mivel mind a katona, mind a civil igyekezett a feladatot olyan módon megoldani, hogy az ne hozzon szégyent a londoni kormányzatra. Az esetek többségében a tisztviselők iránymutatását követve a tisztek megértették, hogy a kis háborúk sikere megköveteli a civil iránymutatást. Nem szabad eltekinteni attól a ténytől sem, hogy mind a katonatisztek, mind a civil tisztviselők ugyanazon társadalmi csoportból jöttek és ugyanazokat az iskolákat végezték. A hasonló társadalmi származás lehetővé tette, hogy a tiszt a döntése meghozatala előtt hallgasson más emberek véleményére, ily módon legyen kész a problémákat megtárgyalni. A közös háttér jelentette kapcsolati rendszer a mai napig folyamatos megerősítést kap a meglévő formális/informális átfedésekből, a közösen szerzett tapasztalat megosztásából. A brit haderő a kis háborúkat alapvetően civil összefüggésben közelítette meg és értelmezte, amelyben a londoni politikai elit soha nem volt türelmetlen, és nem követelt gyors eredményeket. Az előadó itt föltette a kérdést, hogy mennyiben tekinthető ez esetleg a comprehensive approach brit előfutárának. Természetesen a civil-katonai kapcsolatok brit rendszere nem mindig volt problémamentes, esetenként a katonákat akár magukra is hagyták. Azonban a politikai döntéshozók bíztak a tisztek és tábornokok felkészültségében, akik pedig bíztak beosztottjaik felkészültségében, fegyelmezettségében és kiképzettségében. Ez a fajta bizalom képezte az alapját a brit küldetésorientált vezetésnek (mission command), ami mind a felelősséget, mind a feladatot lefelé delegálja. Ennek máig ható eredménye, hogy a brit katonák alacsonyabb szinteken nem várnak a parancsra, hanem amennyiben szükséges, bátran kezdeményeznek.

Elődását Jobbágy alezredes Napóleon[5] 1806-os jénai győzelmének vezetési tapasztalataival zárta: a csata során Napóleon nem tudott semmit a nap folyamán végrehajtott fő harctevékenységről, elfeledkezett két hadtestéről, nem adott parancsokat egy harmadiknak és talán egy negyediknek, teljesen meglepődött egy további (ötödik) hadteste tevékenységétől, valamint egyik alárendeltje olyan engedetlenséget tanúsított, amiért más a kivégzőosztag előtt találta volna magát. Mindezen tényezőkben nyilvánult meg a küldetésorientált vezetés fölénye, amely ilyen körülmények között is biztosította a siker kivívását.[6] A fenti gondolatok összecsengenek Dr. Porkoláb Imre, a jövő vezetőivel kapcsolatos elvárásokkal kapcsolatban megfogalmazottakkal[7] csakúgy, mint Lippai Péter ezredes által kifejtett egyes elméleti összetevőkkel[8].

[1] Jobbágy alezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Összhaderőnemi Műveleti Tanszék egyetemi docense, és egyben Czeglédi százados témavezetője a Hadtudományi Doktori Iskolában.

[2] Allied Joint Publications = Szövetségi Összhaderőnemi Kiadványok (vagy Doktrínák)

[3] Az előadó itt a következő példát említette: az 1898-as omdurmani csatában egy hat darab Maxim géppuskával megerősített, de kisebb brit seregtest döntő győzelmet tudott aratni a két és félszer nagyobb mahdista sereg felett.

Összesen 28 brit katona halt meg, de a géppuskáknak hála egy halott brit katonára 393 halott dervis jutott, ami a csatát tömeges kivégzéssel tette egyenlővé.

[4] Rules of Engagement = a bevetés/harcérintkezés szabályai.

[5] Bonaparte Napóleon (1769-1821) francia tábornok, politikus, I. Napóleon néven Franciaország császára (1805-1814/1815).

[6] Dr. Jobbágy Zoltán alezredes: Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 1-31.

[7] Németh József Lajos: „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” I. – Összefoglaló Dr. Porkoláb Imre dandártábornok előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-dr-porkolab-imre-dandartabornok-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.

[8] Kaló József: „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” I. – Összefoglaló Lippai Péter ezredes előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-lippai-peter-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán (MH ÖHP) 2016. február 03-án megrendezett „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” című tudományos konferenciája szorosan illeszkedett az ÖHP-n 2009-ben alapított kutatóhely célkitűzéseihez. A soron következő rövid összefoglalókban az elhangzott előadásokat foglaljuk össze. Ennek első része ide, második része ide kattintva olvasható.

Czeglédi Mihály százados[1] a „Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek” címmel tartott közös előadást dr. Jobbágy Zoltán alezredessel. Az előadó bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a fenti téma szorosan kacsolódik Dr. Porkoláb Imre által a jövő vezetőivel kapcsolatos elvárásokkal kapcsolatban megfogalmazottakhoz[2] csakúgy, mint Lippai Péter ezredes által kifejtett egyes elméleti összetevőkhöz[3].

Czeglédi százados folytatva Jobbágy alezredes előadását, II. Frigyes[4] és Napóleon[5] hadművészetének tapasztalataival kezdte. Napóleon 1806-ban egy nap alatt kétszer is döntő vereséget mért a porosz hadseregre, először Jenánál, majd Auerstädt-nél. Annak ellenére, hogy a francia támadás nem volt megfelelően koordinálva, a merev vezetésű porosz hadsereg elszalasztotta a kezdeményezés megragadását. A francia hadsereg üldözőbe vette, majd szétforgácsolta a demoralizált porosz csapatokat. Részekre szabdalva megsemmisítette azt, majd elfoglalta Berlint. [6]

A francia siker kulcsa részben II. Frigyeshez kötődik. Napóleon úgy fogalmazott, hogy „nem a porosz hadsereg volt az, amelyik hét éven át védelmezte Poroszországot Európa három leghatalmasabb birodalmával szemben, hanem Nagy Frigyes”. A későbbi Auftragstaktik[7] alapgondolata, az önállóságon, kezdeményezőkészségen alapuló szemlélet, Nagy Frigyes hadvezéri tevékenységében már megnyilvánult. Többször fenyített meg ezredparancsnokot azért, mert az nem cselekedett önállóan, annak ellenére, hogy lehetősége nyílt volna rá. [8]

Az előadó ezt követően a XVII-XX. századi hadügyi reform eredményeinek ismertetésével kezdte, s az ekkor bekövetkező hadviselési generációváltás részleteit ismertette. A fejlődést a fegyverzet, harceljárás és szervezet hármasságával lehet a legplasztikusabban szemléltetni. A három fogalom, mint egymásra ható tényezők befolyásolták és befolyásolják napjainkig is a hadviselés fejlődését. A fegyverzetben az első lépés a szurony megjelenése és elterjedése volt a XVII. század utolsó harmadában, ezt követte a huzagolt cső, a hátultöltő gyalogsági fegyverek, az ismétlőfegyverek, majd a sorozatlövő fegyverek megjelenése, s ezzel párhuzamosan fejlődött a tüzérség is. A harceljárás tekintetében a kezdeti merev vonalharcászatot felváltotta az oszlopharcászat, majd az ennél is nyitottabb csatárláncharcászat, melyeket az első világháborúban a csoportos harcrend majd a rohamharcászat kialakulása követtek. A szervezeti változásokban tetten érhető az egységes rendben vezetett kötelékek megjelenése, a vonalalakzatok helyett az oszlopok, vagy oszlopvonalak (zászlóaljoszlopok) kialakulása, a milliós tömeghadsereg és az új fegyvernemek megjelenése. Döntővé vált még a kisebb létszámú de nagyobb tűzerejű kötelékek létrejötte.[9]

Az Auftragstaktik születésénél Scharnhorst[10] az 1806-os vereségeket követően vezérkari főnökként vezette a porosz hadsereg újjászervezését. Véleménye szerint az arcvonal mögött elhelyezkedő parancsnok nem rendelkezhet pontos képpel az elöl zajló eseményekről. A harc káoszában, a „háború ködén” keresztül nem láthatja a történéseket. A „háború köde” esetében még a feketefüstű lőpor alkotta sűrű felhő volt. Az elöl harcoló parancsnokok azonban kedvezően befolyásolhatják az eseményeket. Véleménye szerint a haderő háborúra való felkészítésének legjobb módja, ha a fiatal tiszteket átfogóan készítik fel, majd arra késztetik őket, hogy önállóan hozzák meg döntéseiket. Munkássága inkább szólt a haderő rugalmasabbá tételéről, a könnyűgyalogság haladó alkalmazásának lehetőségeiről, mint a vezetés reformjáról. Nézetei azonban előmozdították ez utóbbi átalakulását is. Munkássága nyomán az 1812-es porosz Gyalogsági Harcszabályzat magasabb parancsnoki szinten a kezdeményező készséget, az önálló döntéshozatalt, az önálló csapásmérés képességét helyezte előtérbe. [11]

Moltke[12] a német haderő alapvető vezetési filozófiájává tette az Auftragstaktikot. A harcászat alacsonyabb szintjein is kiemelte a delegált döntés, a kezdeményező parancsnoki magatartás fontosságát. Elkezdte kialakítani azt a szemléletet, hogy az elérendő cél meghatározásán túl a végrehajtás mikéntjét az elöljáró csak a koordinációhoz szükséges minimális mértékben korlátozza. Mindennapi vezetői magatartásával is terjesztette az új vezetésszemlélet elveit. Munkássága nyomán az beépült a nevelésbe, a kiképzésbe, majd a hivatalos doktrínákba is. Egyik fő tanítása, mely napjainkra a küldetésorientált vezetés alapvetésévé vált, pont azt emeli ki, hogy a parancsnokoknak számtalan helyzetben kell önállóan döntenie a saját helyzetmegítélésük alapján. Kedvezőtlen lenne, ha parancsra kellene várniuk olyankor, amikor az nem adható. Az önálló tevékenység eredményessége növelhető, ha az elöljáró szándékának, elgondolásának megfelelően cselekszik. [13]

A tervezéssel kapcsolatos szlogen is tőle származik, miszerint „egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást”, de ezzel – a közhiedelemmel ellentétben – nem elvetette, hanem épp szorgalmazta a körültekintő tervezést, majd annak igazítását a kialakuló helyzethez.

A speciális porosz-német társadalmi-kulturális háttér szükséges volt az Auftragstaktik szemlélet kialakulásához. A porosz arisztokráciát és a tiszti kart összetartotta egyfajta monarchista szemlélet, mely a folyamatos háborúkkal megszerzett területek megtartására irányult, továbbá a liberalizmus és szocializmus eszméi elleni összefogásban nyilvánult meg. A kor európai országaiban a tiszti utánpótlás elsősorban az arisztokráciából került ki. Az arisztokrata múltú idősebb tiszti állomány saját, meglevő értékeit közvetítette. Modell szerepben tanácsokkal, intelmekkel segítették a fiatalabb állományt. Így egy tisztjelölt, később tiszt bizalommal fordulhatott elöljárója felé, és biztos lehetett abban, hogy az konstruktívan, építő jellegűen fogja támogatni őt. [14]

I.Frigyes[15] már a XVIII. század első felében gondoskodott a tisztképzés intézményesítéséről. Scharnhorst haderőreformja után a porosz katonai iskolák átfogó ismereteket adtak mind a tisztek, mind az altisztek számára, melyet elősegített a kiképzési szabályzók folyamatos fejlesztése, egységesítése is. A parancsnokok elsősorban agresszív kezdeményezőkészséget és nem szigorú vasfegyelmet vártak el beosztottjaiktól. A gyakorlások, gyakorlatok esetleges sikertelensége tanulságként és nem hibaként került beállításra. 1920-ig képzésük során a tisztjelöltek olyan helyzeteket is gyakoroltak, ahol szándékosan meg kellet tagadniuk a parancsot anélkül, hogy az elöljáró elgondolásától eltértek volna. [16]

Maga az Auftragstaktik kifejezés 1871 körül született. Hivatalosan az 1888-ban kiadott gyalogsági szabályzatban jelent meg először. A német szárazföldi haderő vezetés-irányítási „bibliája” szerint a küldetésorientált vezetés alapja a kölcsönös bizalom és szükséges hozzá minden katona rendíthetetlen elkötelezettsége feladatai teljesítése iránt. A parancsnok közli elgondolását, tiszta és elérhető célkitűzéseket állít fel, továbbá biztosítja a szükséges feltételeket. A végrehajtás részleteit csak akkor szabályozza, ha politikai vagy katonai megfontolásokból szükséges a koordináció. Továbbá mozgásteret biztosít az alárendelt parancsnokok számára feladataik maradéktalan végrehajtásához. [17]

A konkrét cél meghatározása (feltételek biztosítása), a kölcsönös bizalom (elkötelezettség); a felelősség vállalása, elfogadása, és a cselekvés szabadsága a második világháború vége óta változatlan formában szerepelnek a német vezetési szabályzatban. Hasonló felsorolásokat tartalmaznak NATO szövetségeseink vezetés-irányítási doktrínái is.

A korszerű német vezetésszemlélet, az ún. Innere Führung, azaz a belső vezetés 1956 után a megalakuló Bundeswehrrel együtt jött létre. Az alapelvek tekintetében és a benne található követelményekhez igazodva a „civil kontroll” német megfelelője. Alkotmányos értékek, jogi, de legfőképp erkölcsi normák összessége, mely összekapcsolja a katonát és a civilt. Történelmi gyökerei a porosz újító, katonatudós Scharnhorst „egyenruhás állampolgár” elméletében keresendők. A „belső vezetés” nagyban elősegítette az újjászülető német hadsereg öntudatának, önbecsülésének kialakulását, mely hatással volt a hagyományos egyéni kezdeményezőkészség fenntartására is. Fontos tényezője az emberközpontúság, mely nem csak a személyes leleményességnek enged teret, hanem fontos az emberi tényező megóvása szempontjából is. A szemlélet megjelenik a katonákról való minden oldalú gondoskodás hangsúlyozásában is. A feltételek biztosításán túl ez a minőségi kiképzés biztosítását is jelenti. [18]

A két fogalom egymástól elválaszthatatlan. Az Auftragstaktik, mint a belső vezetés megvalósításához szükséges stílus jelenik meg, melynek fontos jellemzője, hogy az elöljárónak időnként el kell fogadni a beosztottjai véleményét, továbbá be kell vonnia őket a fontos döntések meghozatalába.

E kijelentéseket támasztja alá a 2006. évi német Fehér könyv, mely Németország Biztonsági Stratégiáját és a Bundeswehr jövőjét rögzíti. A belső vezetés koncepciója szerint a biztonságot érintő ügyben a politikának, a társadalomnak és a hadseregnek közösen kell a válaszokat megtalálni. A felelősségvállalást, a beosztott állományról való gondoskodást, a küldetésorientált vezetést, a példával való vezetést továbbra is a Bundeswehr központi filozófiájának tartják.

Czeglédi százados egy megjelenés előtt álló tanulmányára hivatkozva megállapította: a különböző nemzetek vezetés-irányítás rendszerével foglalkozó doktrínáikban rögzítik a katonai vezetőikkel, a vezetéssel szemben támasztott követelményeket, melyeket történelmi alapokra helyeznek. Az 1996-os holland doktrína már azt javasolja, hogy a küldetésorientált vezetést kellene alkalmazni a műveletek végrehajtásánál, de a békekiképzés során is. Szó szerint megfeleltetik a német szó jelentésének saját kifejezésüket. Kanadában Elismerik a német eredetet, de a fogalom tisztázásánál kiemelik, hogy nem összekeverendő azzal a parancsnoki stílussal, amely az eljárások mentén való gondolkodást és az irányítást helyezi előtérbe. Tanulmányokat, értekezéseket szenteltek annak, hogy a kanadai parancsnokok az első világháború lövészárokharcai során merítettek a német rohamcsapatok, akkor egyedinek és újnak számító harceljárásaiból. Franciaország vezetési doktrínáiban kétfajta vezetési stílust különböztet meg, az egyik a küldetésorientált vezetés. Belgium a Hollandhoz hasonló szellemiségű doktrínákat alkalmaz. Izrael nem NATO országként, de harci tapasztalattal bőven rendelkező nemzetként szintén a küldetésorientált vezetés szellemiségének követője.[19]

Czeglédi százados előadásban leszögezte: „Ha az ezredforduló békeműveleti tevékenységeit, a közelmúlt iraki, afganisztáni tapasztalatait, napjaink és a közeljövő várható vezetési kihívásait a teljesség igénye nélkül vizsgáljuk, akkor is látható, hogy a hagyományos felülről-lefelé vezérelt vezetési szemlélet nem hordozza magában a megfelelő válaszokat.” A német Widder altábornagy[20] egy 2002-es tanulmányában[21] megállapította, hogy az ellenség egyre kevésbé megkülönböztethető, a saját erők egyre jobban szétszórtak.

Napjaink konfliktusainak területi kiterjedése kérdőjeles, nem biztos, hogy földrajzilag behatárolt területen vehető fel a harc, pl. egy terrorszervezettel szemben. Az ellenség ereje nehezen behatárolható, folyamatosan változik, nem biztos, hogy számokkal kimutatható. A konfliktusoknak nincs határozott befejezése, lezárása. Bizonyos fázisok lezárása újabb, más konfliktusokat kelt életre. Mindez életre hívta szövetségi összhaderőnemi szinten a műveletek átfogó megközelítését → comprehensive approach. Harcászati szinten felértékelődött az önálló, dönteni és cselekedni képes parancsnok szerepe.

Összegzésként Czeglédi százados megállapította, hogy mind a brit, mind a porosz/német vonal vizsgálata egyértelművé teszi: a küldetésorientált vezetés központi eleme a magasabb szinteken meglévő alacsonyabb műveleti ritmus sikeres ötvözése az alacsonyabb szinteken meglévő magasabb műveleti ritmussal. Az alárendeltek felhatalmazása, felelősséggel való felruházása eredményeként jelentkező cselekvési szabadság, a nagyfokú önállóságon nyugvó feladat-végrehajtás sikeresen ötvözi az alárendeltek kezdeményezőkészségét és az elöljáró szándékát. [22]

A küldetés orientált vezetés sajátosságai (Forrás: Czeglédi Mihály százados előadásának anyaga)

 Miközben az elöljáró szándéka nagyban meghatározza a „mi”-t, az alárendeltek tevékenysége egyértelműsíti a „hogyan”-t. A küldetésorientált vezetés további sajátossága, hogy a parancs nem hagyományos értelemben vett lineáris és merev utasítások összessége. Az alárendelteknek lehetősége van a küldetés megvalósíthatóságát megkérdőjelezni amennyiben úgy gondolják, hogy az elöljáró elgondolása nincs összhangban a kialakult helyzettel, vagy nem áll rendelkezésre megfelelő erőforrás. Amennyiben azonban megszületik egyfajta „megállapodás” az elöljáró és az alárendeltek között, az elöljárónak minden alapja megvan arra, hogy a beosztottól elvárja a feladat sikeres végrehajtását. A közös erőkifejtésként jelentkező alulról felfelé irányuló kezdeményezés, és a felülről lefelé irányuló szándék eredményeként a feladat jelentősebb kohézióvesztés nélkül kerül végrehajtásra, mivel lehetővé teszi a katonai szervezetek számára a változó feltételekhez való sikeres alkalmazkodást. A küldetésorientált vezetés tehát sikeresen ötvözi a hagyományos katonai tervezés előnyeit, valamint a tanulásban és alkalmazkodásban rejlő lehetőségeket.[23]

[1] Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár megbízott kiképzési részlegvezetője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza.

[2] Németh József Lajos: „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” I. – Összefoglaló Dr. Porkoláb Imre dandártábornok előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-dr-porkolab-imre-dandartabornok-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.

[3] Kaló József: „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” I. – Összefoglaló Lippai Péter ezredes előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-lippai-peter-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.

[4] II. (Nagy) Frigyes porosz király (1712-1786) Poroszország királya és Brandenburg választófejedelme. Uralkodása alatt a porosz állam a nagyhatalmak közé lépett. Legjelentősebb háborúi az osztrák örökösödési (1740-1748) és a hétéves háború (1756-1763) voltak.

[5] Bonaparte Napóleon (1769-1821) francia tábornok, politikus, I. Napóleon néven Franciaország császára (1805-1814/1815).

[6] PRYER, Douglas A.: Growning leaders who practice mission command and win the peace. In: Military Rewiew, Nov/Dec 2013., vol. 93., no. 6., p. 31-41. Internet : letöltve: 2015. március 8., elérhető : http://usacac.army.mil/CAC2/MilitaryReview/Archives/English/MilitaryReview_20131231_art008.pdf

[7]  Auftrag – megbízás, küldetés; Taktik – harcászat. Szó szerinti fordítása küldetésharcászat. Lippai Péter: A küldetésorientált vezetés történelmi tapasztalatai. http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2004/2/2004-2-8.html (letöltés ideje 2016. február 04.)

[8] Vandergriff, Donald E.: Misinterpretation and confusion: What is mission command and can the U.S. Army make it work? The Land Warfare Papers, Number 94 (February 2013), p. 3.

[9] NAGY-L. István: A császári–királyi hadsereg magasabbegység-szervezete 1765–1815. In: Hadtörténelmi közlemények, 2012., 125. évf., 1. sz., p. 5-40., 22. p; lásd még KISS Álmos Péter: Generációk a hadviselésben – A negyedik generáció. In: Hadtudományi Szemle, 2009., 2. évf., 2. sz., p. 10-18.; lásd még WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik_MilRevr.pdf

[10] Gerhard Johann David von Scharnhorst (1756-1813) porosz altábornagy és katonai reformer a napóleoni háborúk időszakában.

[11] LIPPAI Péter: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai. In: Seregszemle, 2009. ápr.-jún., 7. évf., 2. sz., p. 30-45.

[12] Helmuth Karl Bernhard von Moltke (1800-1891) porosz tábornagy és katonai teoretikus. 1858–1871 között a porosz királyi haderő vezérkari főnöke, majd 1888-ig a német császári nagyvezérkar főnöke. Kiemelkedő szerepet játszott – Bismarck kancellár mellett – a Német Császárság 1871-es létrehozásában. A modern vezérkar létrehozója.

[13] WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik-MilRevr.pdf; lásd még: Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai, Seregszemle, 2009. 2. szám 31. o.

[14] KIRKLAND, Faris R.: Auftragstaktik, How U.S. Army officers disgruntled by the culture of “looking good”and “ticket-punching”survived the system, became generals and created a revolution in military leadership. (letöltve 2015. november 16.) http://www.fs.fed.us/fire/doctrine/philosophy/source_materials/auftragstaktik-kirkland.doc

[15] I. Frigyes (1657-1713), 1688-tól Brandenburg választófejedelme, 1701-től az első „király Poroszországban” – Poroszország csak 1713 után lett királyság.

[16]Ibid. lásd még: PRYER, Douglas A.: Growning leaders who practice mission command and win the peace. In: Military Rewiew, Nov/Dec 2013., vol. 93., no. 6., p. 31-41. Internet, letöltve: 2015.03.08., elérhető: http://usacac.army.mil/CAC2/MilitaryReview/Archives/English/MilitaryReview_20131231_art008.pdf

[17] WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik-MilRevr.pdf; lásd még: Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai, Seregszemle, 2009. 2. szám 31. o.

[18] Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált katonai vezetésszemlélet lehetőségei és korlátai egy hadtörténelmi példán keresztül bemutatva (doktori értekezés); Budapest, 2009.

[20] Werner Widder (1944-) német altábornagy.

[21] Werner Widder: Auftragstaktik and Innere Führung. Trademarks of German Generalship, in: Military Review, Band 82, Heft 5 (September-October, 2002), p. 3–9.

[22] Boyd, John: Patterns of Conflict, 1986, Internet, elérve 2005. június 15., letölthető: www.d-n-i.net/boyd/pdf/poc.pdf.

[23] Czeglédi Mihály százados: Mission command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 1-14.; Czeglédi Mihály: A küldetésorientált vezetés tartalma. Hadtudományi Szemle. VIII. évf. 2015/2. szám. p. 68-79. http://uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2015/2015_2/15_2_tt_czegledi.pdf (letöltés ideje 2016. február 4.)

Nagy várakozások előzték meg az idén 52. alkalommal megrendezett Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciát, melynek fókuszában a szíriai polgárháború, az egyre nagyobb méreteket öltő nemzetközi migrációs válság, valamint a Nyugat és az Oroszország közötti feszültség állt. Ezeken túl számos fontos témakörben – az afrikai versenyképességtől egészen a kiberbiztonságig – zajlottak panelbeszélgetések, prezentációk. A bajor fővárosban február 12-14-e között megrendezett konferencián a szakértők mellett tiszteletüket tették a világ vezető államainak legjelentősebb politikusai is, mely különleges rangot adott az eseménynek, továbbá lehetőséget teremtett diplomácia tárgyalások lefolytatásához.

Szíriai polgárháború

Jól mutatja a szíriai helyzet jelentőségét, hogy a hagyományosan transzatlanti együttműködés problémáival foglalkozó konferencia fókuszpontja eltolódott a Közel-keleti válság irányába. Ez nem is meglepő, hiszen a transzatlanti államok számára az aktuális biztonsági fenyegetések (az Iszlám Állam és nyugati terror tevékenysége, valamint az egyre növekvő migrációs hullám) gyökerei ebben a régióban találhatók.

A válság megoldása érdekében értekezletet tartott Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport (International Syria Support Group – ISSG)[1], ahol a tagoknak sikerült megegyezniük a kormány, illetve felkelő csoportok közötti fegyvernyugvásról. A megállapodás értelmében a feleknek a harcokat egy héten belül fel kell függeszteniük. Amikor a körülmények lehetővé teszik, a nemzetközi csapatok azonnal megkezdik a segélycsomagok szállítását a harcok által leginkább sújtott régiókba. A fegyvernyugvás betartását, valamint a segélyek célba juttatását egy, az ISSG tagjaiból és az ENSZ illetékes szerveiből álló ellenőrző csapat fogja felügyelni. A válság megoldása szempontjából legfontosabb nemzetközi szereplők – az Egyesült Államok és Oroszország – lényegesen eltérő állásponton voltak a megállapodással kapcsolatban.

John Kerry amerikai külügyminiszter – brit kollégájával, Phil Hammonddal egybehangzóan – pozitívan értékelte a megállapodást, amely lehetőséget teremthet, hogy a 2012-ben megindult genfi folyamatok újrakezdődjenek. A washingtoni politikus, azonban hozzáfűzte, a sikeres megvalósításhoz elengedhetetlen, hogy a Bassár el-Aszad és az őt támogató csapatok is partnerek legyenek, célozva ezzel az orosz légierő folyamatos bombázásaira, melyet a mérsékelt ellenzéki csapatok ellen hajtanak végre. Kerry kiemelte, hogy a válság egyetlen megoldását a teljeskörű politikai átalakulás jelenti.

John Kerry amerikai külügyminiszter szerint csak teljes politikai transzformációval oldható meg a válság (forrás: reuters.com)(letöltve: 2016.02.16.)

Orosz kollégája, Szergej Lavrov kevésbé volt ilyen derülátó. Lavrov szerint az ellenségeskedés megszüntetése nem realizálható ilyen egyszerűen, így nem feltétlenül hisz benne, hogy egy héten belül sikerül megvalósítani a szükséges körülményeket a humanitárius szállítmányok megindításához. „Oroszország nem fogja beszüntetni a támadásokat, mivel a terrorista szervezetek – Al-Nuszra Front és Iszlám Állam – sem fogják ezt tenni. Ennek következtében az orosz légierő folytatni fogja tevékenységét e szervezetek ellen”– jelentette ki az orosz politikus. Lavrov egyetértett Kerryvel, hogy fontos lenne a béketárgyalások folytatása, és kifejtette: „… minél hamarabb újra kéne indítani a genfi tárgyalásokat, azonban az ellenzéknek is asztalhoz kell ülnie ehhez”.

A szakértők és a politikusok közül többen is kételkedve fogadták a megállapodást, ugyanis Oroszország geopolitikai céljai eléréséhez nem engedheti meg az Aszad rezsim bukását. Norbert Röttgen a német parlament külügyi bizottságának elnöke a konferencián elmondott beszédében kifejtette, hogy Putyin rátette a kezét a Közel-Keletre és ebből nem fog engedni.

Amint az várható volt, az orosz légierő folytatta Aleppó térségének bombázását, ezért Barack Obama amerikai elnök már február 13-án felhívta orosz kollégáját, Vlagyimir Putyint. Amerikai hírügynökségek szerint a beszélgetés során az amerikai elnök felszólította Putyint, hogy a békefolyamatok előrehaladása érdekében az orosz légierő azonnal függessze fel a légi támadásokat Szíriában. A Kreml csupán annyit erősített meg, hogy a felek egyetértettek abban, hogy a müncheni megállapodás fontos lépés a válság rendezése szempontjából, valamint mindkét vezető hitet tett a humanitárius helyzet javítása mellett. A Fehér Ház is visszafogottan nyilatkozott a beszélgetésről, a kiadott sajtóközleményben csak annyit említ, hogy az amerikai kormány elégedetten nyugtázza Oroszország konstruktív hozzáállását a mérsékelt ellenzéki csapatokkal szembeni támadás beszüntetésével kapcsolatban.

Migrációs válság

Az Európát sújtó migrációs nyomás természetesen a kontinens összes felszólaló politikusának beszédében kiemelt szerepet kapott. A közelgő Európai Tanács ülés előtt különösen fontos voltak az Európai Unió vezető politikusai megnyilvánulásait, ezeknek köszönhetően jól látható, hogy honnét indulnak majd a csütörtökön kezdődő brüsszeli tárgyalások.

A német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier a jelenlegi helyzetet a legnagyobb kihívásnak jellemezte, amivel hosszú ideje nem álltunk szembe. Mindamellett kitartott a befogadó európai menekültpolitika mellett, továbbá hitet tett a Merkel kancellár által javasolt állandó menekült befogadási kvótarendszer mellett.

Manuel Valls francia miniszterelnök prezentációjában azonnal elutasította az ötletet és kijelentette, Párizs nem fogad be több menekültet, mint amennyiben korábban az európai vezetők megállapodtak. Ennek értelmében Franciaország a 160.000-ből 30.000 migránst hajlandó fogadni. Valls szerint Németország úgy cselekszik, ahogy azt jónak látja, de Franciaország nem fog, és nem is tud több menekültet befogadni. A rendszer így is túlterhelt, tavaly több mint 80.000-en kérvényeztek menekült státuszt, amelyet már nem képesek hatékonyan kezelni.

Nem fogjuk azt mondani a menekülteknek, hogy gyertek – jelentette ki Manuel Valls francia miniszterelnök (forrás: securityconference.de) (letöltve: 2016.02.16.)

Nyugat-Oroszország viszony

Szinte minden felszólalásban felmerült, a transzatlanti térség és Oroszország feszült viszonyának kérdése. A probléma megoldása kulcskérdés lenne a szíriai helyzet kapcsán, ugyanis látható, hogy a két fél eltérő stratégiai érdekei tulajdonképpen nemhogy nem oldják meg a konfliktust, hanem még inkább konzerválják azt. Azonban a feszült viszony tekintetében sajnálatos módon javulására kevés esély mutatkozik, a NATO és az Egyesült Államok csupán üres diplomáciai megoldásokkal próbálnak eredményt elérni – miközben az Észak-Atlanti Szövetség folyamatosan erősíti jelenlétét a keleti határoknál -, míg felszólalásában Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök igencsak kemény hangnemet ütött meg.

Néha azon gondolkozom, hogy 1962-ben vagy 2016-ban élünk-e? – elmélkedett prezentációjában Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök (forrás: zimbio.com) (letöltve: 2016.02.16.)

Jens Stoltenberg NATO Főtitkár szombati beszédében kifejtette, hogy a NATO továbbra is partnernek tekinti Oroszországot, ugyanakkor a közelmúlt eseményeire való tekintettel állandó, szövetségi szintű alakulatok telepítését tervezi a keleti határokra. Ez lehetővé teszi, hogy adott esetben ezen államok képesek legyenek területük valós védelmére. A főtitkár szerint a közelmúltbéli iráni megállapodás során tanúsított konstruktív orosz hozzáállás pozitív a jövőre nézve. Stoltenberg kifejtette, hogy a NATO-Oroszország Tanács lehetne egy olyan fórum, ahol a fennálló vitákat elsimíthatnák, ennek felélesztéséről pozitív visszajelezést kapott Szergerj Lavrovtól is.

Dimitrij Medvegyev élesen kritizálta nyugati kollégái hozzáállását, mind a szíriai helyzet rendezésében, mind pedig a kétoldalú kapcsolatokat illetően. A miniszterelnök szerint az afganisztáni tapasztalatok megmutatták, hogy az amerikai vezetés képtelen egy konfliktus valódi megoldására. Oroszország ezért nem fogja abbahagyni a bombázásokat, míg teljesen helyre nem áll a béke Szíriában. Végezetül Medvegyev kifejtette, hogy jelenleg úgy tűnik Oroszország és a Nyugat viszonya újból a hidegháborús időket idézi.

Összegzésként elmondható, hogy bár a rendezvényen jelen voltak a világ vezető hatalmai, azonban a várakozások nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Sőt, az elkövetkező időszakban talán még feszültebb lehet Oroszország és a Nyugat viszonya, mint valaha, melynek következtében a szíriai konfliktus megoldása is elmarad, így Európa készülhet a tavalyinál nagyobb migrációs nyomásra.

[1] Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport – International Syria Support Group: A 2015-ös bécsi béketárgyalásokon résztvevő 17 államból és három nemzetközi szervezetből álló csoportosulás, melynek célja a szíriai béke helyreállítása. Tagjai: Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Arab Emirátusok, Egyesült Királyság, Egyiptom, Franciaország Irak, Irán, Jordánia, Katar, Kína, Libanon, Németország, Olaszország, Omán, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország, továbbá az Arab Liga, az ENSZ és az Európai Unió

További információk:

A konferencia hivatalos honlapja Müncheni Biztonsági Jelentés 2016

A kazahsztáni parlament tagjai egyre erőteljesebb nyomást gyakorolnak a kormányra annak érdekében, hogy növelje azoknak a katonai létesítménynek a bérleti díját, amiket az állam területén az oroszok használnak.

A múlt héten Okasz Szaparov védelmi miniszterhelyettest érte támadás a Szenátus részéről, amiért az oroszok a piaci ár alatt bérelnek négy katonai objektumot. Ezekért körülbelül 24 millió dollárt fizet évente Moszkva, amit a parlamenti képviselők kevésnek tartanak.

„Nem tehetünk addig semmit, amíg a szerződés hatályos. 2020 után a létesítmények visszakerülnek az állam kezébe; ezt követően egy kétoldalú bizottság fogja megvizsgálni a további bérlés lehetőségét.” – nyilatkozta Szaparov.

Kazahszán mindemellett érdekes ellenpontja azon posztszovjet államoknak, ahol Oroszország katonai bázisokat bérel. Amíg a többi hasonló országban – Örményországban, Tádzsikisztánban, Kirgizisztánban és Azerbajdzsánban – az alkufolyamat hosszan elnyúló, nyilvános és átpolitizált volt, addig Kazahsztánban a tárgyalások gyorsan és zárt ajtók mögött történtek. Asztana az utóbbi időben azonban egyre csökönyösebb Moszkvával szemben. Ezt az is bizonyítja, hogy az orosz kézen lévő bajkonuri űrrepülőtér (rakétaindító hely) kapcsán is a kazah használati jogot sürgeti.

Észak-Korea február 14-én jelentette be új stratégiai rakétaegysége, a KN-08 Dandár hadrendbe állítását. Kim Dzsongun remetekirálysága ezzel újabb tételt adott hozzá a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) körül az elmúlt két hónapban felkorbácsolt feszültségekhez.

A KN-08, vagy koreai nevén Hvaszong-13 („Tűzcsillag”), mobil platformról indítható interkontinentális ballisztikus rakéta legutóbb 2015 októberében, egy észak-koreai katonai parádén tűnt fel, a korábbi változatokhoz képest sokkal fejlettebb állapotokat mutatva, derül ki a Pentagon által a Kongresszus számára készített éves összefoglalóból. A jelentés szerint mindamellett, hogy az észak-koreai rakétaprogram az utóbbi években jelentős előrelépéseket tudott produkálni, továbbra is komoly kihívást jelent számukra az Egyesült Államok területét is elérni képes rakétákhoz tartozó visszatérő egység kifejlesztése. Komolyabb külső segítség nélkül a Pentagon szerint ez még jó ideig meghaladja majd Phenjan képességeit, ám az egy héttel ezelőtti rakétakísérlet is mutatja, mennyire központi szerepet tölt be a csapásmérő képesség kialakítása és demonstrálása a KNDK számára.

Észak-Korea az idén, viszonylagos nyugalmi időszakot követően, komoly provokatív lépésekkel indította az évet. Az észak-koreai rezsim január 6-án végrehajtotta eddigi negyedik kísérleti atomrobbantását. Phenjan szerint egy miniatürizált (kétfázisú) termonukleáris robbanófej sikeres tesztjét hajtották végre, ám a nemzetközi szakértők véleménye szerint a technológia valójában még távol állt egy ilyen összetett megoldástól. Sokkal valószínűbb, hogy ismételten egy – esetleg hidrogénizotópokon alapuló technológiával kiegészített – fissziós (egyfázisú) nukleáris robbanófejjel való kísérlet történt.

A robbantást követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést tartott, mely során egyértelműen elítélte az észak-koreai atomrobbantást és az eddigi szankciók további szigorításait helyezte kilátásba. A 38. szélességi vonal túloldalán Dél-Korea érthető módon rendkívüli aggodalommal figyelte az eseményeket. Szöül az esetet követően újraindította a határ mentén működtetett propagandasugárzó berendezéseit, melyeket korábban az északi féllel való kapcsolatok enyhülésének jegyében beszüntettek. A propaganda-hadjárat újraindítsa mellett Dél-Korea tárgyalásokat kezdett szövetségesével, az Egyesült Államokkal a félszigeten állomásoztatott stratégiai fegyverrendszerek kibővítéséről.

Ez utóbbi lépést azonban nem csak Phenjan, de Peking sem nézi jó szemmel. A Kínai Népköztársaság ugyan határozottan elítélte Észak-Korea atomkísérletét, ám a kínai vezetés szerint az amerikai katonai jelenlét növelése csak további destabilizációhoz vezet.

Észak-Korea alig egy hónappal később újból felrázta a nemzetközi közvéleményt, miután rakétakilövést hajtott végre, melynek célja hivatalosan egy megfigyelő műhold pályára állítása volt. A legtöbben azonban az észak-koreai ballisztikus rakétaprogram kísérleti kilövéseként értékelték az esetet.

A korábbi tárgyalások az amerikai és dél-koreai vezetés között további lendületet vettek és immár a THAAD (Visszatérő-fázisú Nagy Magasságú Területvédelem – Terminal High Altitude Area Defense) rakétaelhárító védelmi rendszerek telepítését helyezte kilátásba Washington és Szöul.

Dél-Korea ráadásul kivonult a közös észak-déli üzemeltetésű Keszong ipari park területéről. Phenjan ezt hadüzenettel vette egyenértékűnek és Kim Dzsongun február 11-én katonai műveleti területnek nyilvánította a Keszong ipari parkot, valamint a két Korea közötti forródrót is elhallgatott.

Az Egyesült Államok február 13-án bejelentette, hogy Dél-Korea támogatása érdekében növelni fogja az országban állomásoztatott Patriot légvédelmi rakétarendszereinek a számát.

//

Észak-Korea 2016janfebInfographic

Észak-Korea megnövekedett aktivitása mögötti tényezők kapcsán a nemzetközi elemzők véleménye megoszlik. A rezsim esetleges destabilizációjától kezdve, Kim Dzsongun hatalmának megszilárdulásáig sokféle elképzeléssel találkozhatunk, ám a remetekirályság zárkózottságából adódóan ilyen rövid időn belül nehéz kézzelfogható magyarázatot találni. Ha a mélyebb hatalmi dinamikába nem is láthatunk bele, annyi bizonyos, hogy Phenjan számára fontos kérdés a figyelemfelkeltés. A KNDK számára létfontosságú segélyek kérdésében ugyanis nem utolsó szempont, milyen mértékben sikerül Észak-Koreára és a rezsimre irányítani a nemzetközi közösség figyelmét. Ez alkalommal azonban a figyelemfelkeltés akár kétélű fegyvernek is bizonyulhat. Úgy tűnik, Észak-Korea egyetlen és legfontosabb szövetségese, a Kínai Népköztársaság (KNK) az incidensek hatására akár változtathat is engedékeny politikáján, derült ki a Global Times (a legnagyobb kínai napilap, a Renmin Ribao nemzetközi ügyekkel foglalkozó, angol nyelvű on-line felülete) legfrissebb vezércikkéből.

Kína egyrészt aggódva figyeli az észak-koreai fenyegetés ürügyén kilátásba helyezett rakétavédelmi rendszerek bővítését, valamint az Egyesült Államok és Dél-Korea szorosabb együttműködését. Ám a nagyhatalmi rivalizálás dinamikája mellett egyre meghatározóbb a kínai közvélemény szerepe a KNK külpolitikájának alakításában. A Global Times szerint úgy tűnik, mind a kínai közvélemény, mind a vezetői elit nagy része egyre inkább tehernek látja a Kim Dzsongun vezette rezsimet, és elégedetlen Észak-Korea provokatív lépéseivel szembeni enyhe kínai fellépéssel. A KNK vezetésével szemben már nem csupán nemzetközi, de saját közvéleménye részéről is kezd elvárássá válni a hatékony szankciók bevezetése Észak-Koreával szemben, amely adott esetben komolyan megrendítheti Kim Dzsongun hatalmának stabilitását.

Staffan de Mistura ENSZ-megbízott február 3-án bejelentette, hogy február 25-ére halasztották a szíriai béketárgyalásokat. A döntés hátterében elsősorban a szíriai kormányerők orosz támogatással megvalósuló támadó hadművelete áll, melynek keretében Bassár el-Aszad elnök csapatai áttörést értek el Nubul és Zahra városainál, valamint jelentős utánpótlási útvonalakat vágtak el Törökország és a felkelők központjának számító Aleppo között. Az ellenzék elítélte a támadást és lemondta a keddi találkozót de Mistura-val. Főkoordinátoruk, Rijád Hidzsáb véleménye szerint a szünet lehetőséget ad a Nyugatnak, hogy nyomást gyakorolhasson az Aszad kormányra és a moszkvai vezetésre. Az orosz beavatkozás mértéke már hosszabb ideje komolyabb vitát vált ki a nemzetközi közösségben. John Kerry, amerikai külügyminiszter felszólította Moszkvát a bombázások befejezésére, ám Szergej Lavrov kifejtette, erre egészen addig nem kerülhet sor, amíg teljesen le nem győzik a terrorista csoportokat.

Mindeközben az Orosz Védelmi Minisztérium álláspontja szerint Törökország Szíria megtámadására készül. Igor Konyasenkov minisztériumi szóvivő sajtótájékoztatóján kifejtette, a hírszerzés folyamatosan növekvő katonai jelenlétet regisztrált a két ország határán, valamint Ankara február 1-e és 5-e között megtagadta az orosz megfigyelő gépek berepülését, ezzel megszegve a Nyitott Égbolt szerződést. A moszkvai vezetés beszámolója szerint a közelmúltban egyre nagyobb számú önjáró tüzérségi eszközök jelentek meg a térségben, továbbá a határmentén egyre nagyobb fejlesztések folynak, amelyek egy bázispont kialakítására utalnak. A vádak alól Ankara tisztázhatná magát, azonban a berepülések megtagadása éppen az ellenkezőjére utal, mely nem segíti a térség stabilitásának megteremtését, mondta Konyasenkov.

Az észak-koreai rezsim újabb látványos lépésre szánta el magát a január végi kísérleti atomrobbantás után. Phenjan a tegnapi nap során értesítette az ENSZ-hez tartozó Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet terveiről, miszerint február 8-25. között egy megfigyelő műholdat kísérelnek meg pályára állítani.

A Egyesült Államok és a szomszédos országok az észak-koreai rakétaprogram egy újabb kísérleti tesztjeként értékeli a lépést, így érthetően heves ellenérzéseket váltott ki a bejelentés. Fontos megjegyezni, hogy az amerikai külügymisztérium szóvivője szerint a kilövéssel Phenjan megszegne számos ballisztikus rakétaprogrammal kapcsolatos szankciót.

A környező országok közül Japán és Dél-Korea egyaránt figyelmeztetett, hogy szükség esetén kész lelőni egy észak-koreai rakétát. A Japán Belügyminisztérium február 5-re országos szintű próbariadót rendelt el mely során a J-ALERT (全国瞬時警報システム) átfogó lakossági riasztás rendszer hatékonyságát fogják tesztelni, mely alapvetően földrengés, tsunami, illetve pont az ehhez hasonló, észak-koreai rakétaveszély esetén használt átfogó figyelmeztető rendszer. 

Izrael egész területére nézve jellemző, hogy az izraeli hadsereg és az arab lakosság között növekvő tendenciát mutat az összetűzések száma október óta. A BBC adatai szerint eddig 28 izraeli és több mint 155 palesztin civil vesztette életét, főleg késeléses és lőfegyveres támadásokban.

Ilyen incidensre volt példa január 31-én is, mikor egy palesztin rendőr három izraeli katonát lőtt le Ramallah környékén. A gyilkosság után a hatóságok lezárták a területet, ami az amúgy forgalmas város szempontjából kedvezőtlen volt – mindennap nagy létszámú külföldi diplomata és számtalan segélyszervezet, mint például a Vörös Kereszt önkéntese utazik Ramallah-ba.

Bár karakterében eltérő jelenségről beszélünk, mégis párhuzam vonható a mostani eseménysor a múltban történt első (1987-1991) és második (2000-2005) intifádához. Az Izrael szomszédságában dúló szír polgárháború az egész arab-muszlim világot megosztja, így nem meglepő, hogy ezt kihasználva a Hamász Iszlám Ellenállási mozgalom új erőre kapva befolyásolja az Izraelben történő harcokat.

A tegnapi napon belépési korlátozást adtak ki a nem helyi lakosság városba történő belépésével kapcsolatban, azonban mára ezt feloldották. Az izraeli hadsereg úgy nyilatkozott, hogy az ellenőrzőpontok ismét rendeltetésszerűen működnek az egész éjszakát igénybe vevő ellenőrzés után.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai részt vettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi (NKE HHK) és Honvédtiszképző, illetve Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (NKE NETK) Nyílt Napjain 2016. január 29-én és 30-án.

Ennek során bemutatták az érdeklődők számára a szervezet működését, és betekintést nyújtottak a biztonságpolitika érdekes és kihívásokkal teli világába.

Számos kérdés hangzott el azzal kapcsolatban, hogyan működik a szervezet és a tagság milyen követelményekkel és előnyökkel jár? Erre a szóbeli válaszokon túl rövid írásos anyagban is információt kaphattak az érdeklődők:

Napjainkban a közel-keleten dúló konfliktusok közül talán a szír polgárháborút tekinthetjük a legsúlyosabbnak. A térségben számtalan érdek ütközik egymással, a civil lakosság pedig az alapvető szükségleteinek kielégítését is nehézkesen oldja meg szülőhazájában. Az évek során a polgárháború kiszélesedett, egyre több állam és szervezet vállt a konfliktus aktív résztvevőjévé. Ennek következtében a válság átlépett Szíria határain, mely mára az egész régió stabilitását veszélyezteti – hatást gyakorolva Európa biztonságára is. Nem meglepő tehát, hogy a polgárháború lezárása érdekében nemzetközi összefogás szerveződött, melynek köszönhetően a szembenálló feleket 2014-ben már megpróbálták tárgyaló asztalhoz ültetni a II. genfi tárgyaláson. A válság megoldása érdekében indított ENSZ-kezdeményezés ekkor azonban több kedvezőtlen tényező következtében kudarcba fulladt. A 2015-ös események lehetőséget teremtettek a szíriai békefolyamat újraindítására, melynek köszönhetően megindultak a III. genfi tárgyalás előkészületei, ami új fejezetet nyithat a véres polgárháború történetében.

Nehézségek a III. genfi tárgyalás körül

Az ENSZ különleges szír nagykövete, Staffan de Mitsura kezdeményezésére szervezett tárgyalás kezdőnapja eredetileg január 25-ére volt kitűzve, amit azonban több ok miatt egy későbbi időpontra kellett halasztani. Mitsura előzetesen január 13-án konzultált a tárgyalófelekkel Damaszkusz városában. A találkozó két nappal azután történt, miután a szír város, Madaja három hónapos blokád után végre megkapta segélyszállítmányait.

„Ez a találkozó elengedhetetlen volt a sorra következő genfi tárgyalások sikeressége érdekében. Nagyon sok forog kockán, így szükséges volt a konzultáció” – nyilatkozta de Mitsura a Reutersnek. Az Egyesült Államok képviselője, Anne Patterson továbbá kiemelte, hogy mindenkinek érdekében áll mihamarabbi megoldást találni arra a humanitárius katasztrófára, ami évek óta folyik Szíriában.

Az előzetesen Rijádban létrehozott delegáció vezetőjének Mohammad Allousht, az Iszlám Hadsereg vezetőjét jelölték ki, azonban az eredetileg csak tanácsadóként megjelenő orosz delegáció megvétózta a rijádi delegáció tagjainak listáját azzal az indokkal, miszerint az Alloush által vezetett csoportosulás szerintük terrorista szervezetnek minősül. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter így nyilatkozott Zürichben:

„Még mindig kiállunk azon álláspontunk mellett, miszerint az Iszlám Hadsereg egy terrorista szervezet, mivel többször is robbantottak Damaszkusz városában.”

Ez okból az oroszok először egy vegyes összetételű delegációt szerettek volna létesíteni, de január 15-én ezt is elvetették. Ehelyett egy új delegációt szeretnének létrehozni ugyanannyi taggal, amennyi az előzetes rijádi delegációban részt vesz. Az all4syria.info portál hozta nyilvánosságra a listát, amelyben azt a tizenöt tagot jelölik meg, akiket Oroszország kívánna küldeni. Többek között Amina Ossi, a Kurd Demokratikus Unió szíriai pártjának elnökhelyettese, valamint Hajtam Manna, a Qamh Mozgalom vezetője lenne tagja az új delegációnak. Rim Turkmani, a Madani szervezet vezetője nemtetszését kifejezve a három felé osztott delegációval kapcsolatban végül nem vesz részt a tárgyaláson.

A harmadik delegáció szereplését azonban a Döntő Bizottság is elvetette, és felszólították Bassár el-Aszad elnököt, hogy tegyen lépéseket ez ügyben. Kijelentésüket a múlt év decemberében, az ENSZ Biztonsági tanácsa által kiadott határozattal támasztották alá.

„Addig nem tudunk tárgyalni, amíg a népünk éhen hal és nemzetközileg betiltott fegyverekkel van támadva” – nyilatkozta Rijád Hidzsáb, a szír kormány miniszterelnöke.

Ennek következtében a Döntő Bizottság újabb listát adott ki január 20-án, azonban az Iszlám Hadsereg vezetője helyett a kormány hadseregének egy disszidált dandártábornokát, Asaad al-Zoghbit jelölték meg a delegáció vezetőjének. A vezetőváltásnak az orosz álláspont szolgál okul.

Egyes ellenzéki erők, többek között Mahmoud Marai, a Nemzeti Demokratikus Akció Szervezetének vezetője felemelte hangját az ellenzéki érdekek sérelme miatt. „A második genfi tárgyaláson csak a Nemzeti Szíriai Koalíció képviseltette magát, ami hiba volt. Minden találkozó, ami kizárja mindkét oldal álláspontját, Szíriát ítéli bukásra” – nyilatkozta az Al-Monitornak.

Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy a szembenálló felek mellett Irán és Szaúd-Arábia is konfliktusban állnak egymással. A szeptember óta húzódó diplomáciai konfliktus azóta sem oldódott meg, annak ellenére, hogy a német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier teheráni látogatása során békítőleg próbált hatni a két államra annak érdekében, hogy konfliktusuk ne terjedjen ki a szír polgárháború eseménysorozatára. A probléma azonban nem hogy csillapodott volna, éppen ellenkezőleg: egy január 3-án kiadott közlemény szerint Szaúd-Arábia megszakította diplomáciai kapcsolatát Iránnal, és 48 órát adott az iráni diplomatáknak elhagyni az országot. Másnap de Mitsura Rijádban találkozott a szír ellenzék képviselőivel, hogy kifejezze a diplomáciai válsággal kapcsolatos aggodalmát.

„Ez a hirtelen jött krízis a szaúdi-iráni helyzetben nagyon aggasztó. Meg kell állítanunk az esetleges láncreakciót a térségben” – nyilatkozta de Mitsura a New York Timesnak. A diplomáciai szakításhoz azonban azóta Bahrein és Szudán is csatlakozott, Törökország és Katar pedig már eddig is Szaúd-Arábia oldalán sorakozott fel.

A török külügyminiszter, Mevlut Cavusoglu egy 25-én megjelent cikkben kijelentette, hogy a török álláspont szerint kurd mozgalmaknak nem szabadna képviseltetnie magát a tárgyalásokon, mivel véleményük szerint az Ossi által vezetett Kurd Demokratikus Unió terrorista szervezetnek minősül. A kurd függetlenségi mozgalmakat támogató Oroszország már szeptemberben is kiállt a kurd ügy mellett, mondván, az ellenség közös, hiszen a kurdoknak szintén érdekében áll a térségben komoly hatalommal rendelkező Iszlám Állam erőit megfékezni. Vlagyimir Putyin szeptemberi ENSZ felszólalásában kijelentette, hogy az oroszok által támogatott kurdok és az Aszad-rezsim együtt az egyetlen olyan erő a térségben, amely valóban küzd az Iszlám állam ellen, de hozzátette, hogy álláspontjuk szerint több terrorista szervezet is működik Szíriában (mint például a fent említett Iszlám Hadsereg), akiket meg kell fékezni.

Ebből kifolyólag világosan látszik a különböző érdekek elkülönülése. A felkelőket képviselő Iszlám Hadsereg mellett sorakozik fel Törökország és közvetetten Szaúd-Arábia, mint az Aszad-rezsimet támogató Irán diplomáciai ellenfele, másik oldalon pedig a szír kormányerőket támogató Oroszország, Irán és a kurdok. A különböző érdekektől függetlenül viszont megállapítható, hogy közös ellenségről is beszélhetünk, ez pedig az Iszlám Állam terrorista szervezete. A másik közös kapcsolódási pontként az országban fennálló humanitárius katasztrófa megoldása sejlik fel.

Ilyen feltételek mellett ültek ma tárgyalóasztalhoz a felek, melynek a konfliktusra gyakorolt hatásáról egyelőre csak találgathatunk.

Background

After an extremely long period of negotiations, the Croatian Sabor (Parliament) approved the centre-right government led by Tihomir Oreskovic. Although the path towards the formation of the government was not easy at all due to the numerous turnarounds and unexpected complications, Oreskovic managed to get an impressive amount of 83 votes (while he needed ‘only’ 76). However, his situation will not be as easy as it might seem at first glance. The parliamentary majority is extremely heterogeneous; the newly elected PM will constantly have to make compromises and struggle against his internal opposition.

Tihomir Oreskovic
(Source: http://www.total-croatia-news.com/politics/1882-meet-croatia-s-new-pm-designate-tihomir-oreskovic Accessed: 26/01/2016)

But first let us jump back to November 2015.

There was only one thing sure after the November 8 parliamentary elections in Croatia: nothing could be taken for granted. The Patriotic Coalition (Domoljubna koalicija) led by Tomislav Karamarko (HDZ) became the relative winner of the elections with 59 mandates, however, they did not manage to obtain absolute majority (not even with the help of smaller parties or  the representatives of the minorities) as the left-orientated ruling coalition of Zoran Milanovic managed to get 56 chairs in the Parliament.

Nonetheless, tight results were to be expected. On the other hand, the 19 parliamentary seats of MOST (Croatian for ‘Bridge’) seemed to be a big surprise for everyone. This relatively new party and its leader Bozo Petrov found themselves in an awkward situation. They had the political power to play the kingmaker’s role, while they were constantly ignored or humiliated by leading politicians from both sides.

Back then, right after the elections, the formation of the parliamentary majority (and thus the new government) seemed to be relatively simple – at least compared to what was still to happen. Although Petrov warned everybody well in advance not to count on easy talks, one could expect that he would sit down and listen to what Karamarko and Milanovic had to say (or perhaps offer) in order to form a government together and eventually choose the better option.

As it turned out, there was a lot more to it than that.

The process at first seemed to be a fairy tale (especially when Petrov called for a tripartite government and was harshly rejected both by Karamarko and Milanovic), then a never-ending story, which in December eventually turned into a drama.

Tomislav Karamarko, Bozo Petrov and Zoran Milanovic
(Source: http://www.maxportal.hr/wp-content/uploads/2015/12/karamarko-milanovi%C4%87-petrov-tri.jpg Accessed: 26/01/2016)

This time the kingmaker’s favourite role was played by MOST and their leader Bozo Petrov.

MOST cannot be defined as a classic political party but rather a heterogeneous alliance of young politicians and experts who are keen on changing the current political system. Petrov had to face severe internal conflicts; each and every one of the original 19 parliamentary deputies had his or her opinion about how and with whom to continue the negotiations.

The first consequence of these internal conflicts was the expulsion of Drago Prgomet from the party. He held a secret meeting with Zoran Milanovic, who was reportedly trying to break MOST into fractions in order to ensure his parliamentary majority. He did not leave MOST alone but with three fellow members – the four ‘dissidents’ formed a new party called Hrid.

However, further internal conflicts are more than visible as Ivan Lovrinovic (one of the party’s main strategists) refused to support the government. According to media reports, he had strong ambitions to become a minister but his request was turned down despite all his efforts. Interestingly enough, his two closest allies followed him only in criticising the government but eventually they were among the 83 who supported Oreskovic.

It is still not known whether MOST melts down to 12 deputies due to this conflict because the three ‘renitents’ claimed to be still part of the party, while maintaining the right to have different views from the actual leadership.

Even the political rivals have to acknowledge the way Petrov insisted on his demands. When they felt necessary, MOST had the courage to threaten HDZ with stepping back from the negotiations. This might seem to be open blackmail but we can be sure that such assertive behaviour is quite common behind the scenes.

If we take a look at the members of the new Croatian government, the over-representation of MOST is clear (compared to their 12 or 15 members in the Parliament). Maybe the ‘role of MOST’ should be rephrased as the ‘rule of MOST’.

Apart from them, if there is any political actor in Croatia who came out reinforced from the political crisis so far, it is President Grabar-Kitarovic. She constantly seemed to have a plan: first when she announced to expect at least 76 signatures from the party leader who wants to become the Prime minister-designate – though it has to be mentioned that she probably wanted to prevent Zoran Milanovic from forming another government this way. Later she warned everybody that she would not let the negotiations flow on for ages, and finally she was on the verge of appointing a technical government that would have led Croatia until the new elections.

Kolinda Grabar-Kitarovic
(Source: http://ipress.rtl.hr/hrvatska/hrvatska-predsjednica-kolinda-grabar-kitarovic-prisegnula-bit-cu-jedna-od-vas-36199.html Accessed on 26/01/2016)

One might argue that she just wanted to give HDZ and Tomislav Karamarko as much time and support as possible to ultimately form the new government. This might have been the situation at the very beginning, however, as the old saying goes ‘the appetite grows with what it feeds on’. There are several indicators which suggest that she already saw her ‘own government’ in position.

Of course, her technical government per definition would not have been a long-lasting one; still, her ambitions of becoming an independent and relevant political actor came to the surface. In her pursuit of independence she might even collide with HDZ, the party that originally supported her in the presidential elections.

Evaluation

There are numerous other factors that also played a role in this outcome, beginning from the Catholic Church through the impact of the refugee crisis on the popularity of political leaders, not to speak of the economic situation. Several questions are still open, for example the position of both Milanovic and Karamarko is questioned, although to a different extent.

SDP’s internal conflicts are linked to their defeat, whereas Karamarko is being criticised for being too lenient with MOST. Petrov mostly got what he wanted, which means that prominent HDZ politicians were left out of the government.

We should not forget that the actual one is not the final structure of the government. HDZ and MOST did not have enough time to come to a conclusion about the number of ministries, state-owned agencies etc. A reshuffle is scheduled in six months’ time, when another round of harsh debate is to be expected.

The role of PM Oreskovic is also disputed. Some suggest that Karamarko will be ‘the strong man’, while others claim that he will have control of what he wants to. One of his benefits is that he comes from the financial world and has never been part of the ruling political elite in his motherland. He has the advantages of being an outsider, while he is expected to bring new ideas and a breath of fresh air to the political scene.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium (BSZK) 2015. december 14-én megtartotta félévzáró Közgyűlését, amelyen a szervezet elmúlt időszak során végzett tevékenységének összegzése és értékelése mellett személyi kérdésekről és a Szakkollégium jövőjére vonatkozó legfontosabb teendőkről is döntés született.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete (BSZKE) Elnökségének jelenlévő tagjai, valamint a Diákbizottság (DB) összességében sikeresnek értékelték az elmúlt félévet. A tagság a szakkollégiumi élet meghatározó elemei közül az önképzés ( forráselemzés és rendvédelmi ismeretek kurzus), a szakmai tevékenység (a biztonsagpolitika.hu minőségi tartalommal történő feltöltése, valamint eredményes szereplés a Kutatók Éjszakáján, az Őszi Tudományos Hallgatói Konferencián és a Tudomány Kapujában poszterversenyen), rendezvényszervezés (MigRatio – A menekültügyi kihívások jogi, biztonsági és segélyezési aspektusai, Kis Háború – az alternatív védelmi koncepció – beszámoló, A Dél-kínai-tengeren kialakult konfliktus geopolitikai és geostratégiai aspektusai, Fukushimai katasztrófa japán szemmel) valamint a közösségi programok (ócsai csapatépítő hétvége, III. Biztonságpolitikai Szakmai Kupa) terén is eredményes munkát végzett. A Szakkollégium a szóban forgó időszak alatt sikerrel vett részt a Nemzeti Tehetség Program keretében meghírdetett pályázaton, amit az Oktatási Hivatal által nyilvántartott szakkollégiumok támogatására írt ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ennek köszönhetően a következő félév során számos szakmai és közösségi program megvalósítására kerülhet sor.

A Közgyűlésen a személyi kérdések kapcsán döntés született új tagok felvételéről, tisztújításról, valamint egy tag BSZK-ból történő kizárásáról. Az őszi felvételi eljárás során aktív és szakmai követelményeknek is megfelelő szereplésük elismeréseként a felvételi bizottság javaslatot tett a Közgyűlésnek Al-Agha Cintia Asoum, Bartók András, Bukó Barbara, Csurgai Zita, Dús Pongrác, Gáspárovics Krisztián, Kovács Georgina, Kulin Máté, Molnár Mónika, Németh Ferenc, Osgyáni Anikó, Störk Bálint BSZK-ba történő felvételére, amit a jelenlévők egyhangúlag meg is szavaztak. A tisztújítás vonatkozásában az alábbi változások következtek be: Pénzváltó Nikolett lemondott szakmai alelnöki pozíciójáról, utódjául Szabó Márkot nevezte meg, Kukovics Mihály lemondásával megüresedett a titkári pozíció, melynek betöltésére Pákozdi Nórát kérte fel a DB. A Közgyűléshez egyéb javaslatok nem érkeztek, és a testület a jelölteket kivétel nélkül megszavazta. Emellett a DB javaslatára a Közgyűlés úgy határozott, hogy inaktivitása okán Király Pétert kizárja BSZK-ból.

A Közgyűlés utolsó napirendi pontját képező jövőbeni feladatok kapcsán a tagság egyetértett abban, hogy tovább kell folytatni a félév során megkezdett munkát, melynek egyik fontos eleme a többi, biztonságpolitkával foglalkozó szervezettel történő szorosabb együttműködés kialakítása.

A „Fukushimai katasztrófa japán szemmel” címmel tartott színvonalas előadást 2015. december 15-én Makino Shigeru japán kutató a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A Katasztrófavédelmi Intézet és a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében létrejött rendezvényen a Japánt érő katasztrófa bekövetkeztének okaival, a keletkezett károkkal és a következmények felszámolására irányuló műveletekkel kapcsolatos kérdések kerültek napirendre.

Az előadást Dr. habil. Kátai-Urbán Lajos tű. alezredes, az NKE Katasztrófavédelmi Intézet Iparbiztonsági Tanszékének megbízott vezetője és Dr. Németh József Lajos, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesületének tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. Az előadáson összesen mintegy 100 katasztrófavédelmi szakos hallgató és szakkollégiumi tag vett részt.

Makino Shigeru katasztrófavédelmi iskolaigazgatói munkáját követő nyugdíjazása után civil önkéntesként kezdett el foglalkozni a fukushimai katasztrófa által sújtott terület és az újjáépítés dokumentálásával, illetve mindezek nemzetközi szintű ismertetésével. A kutató a Magyarországi Japánnyelv-Oktatók Társasága Országos szervezetének tiszteletbeli tagjaként látogatott el hazánkba. Előadásának tolmácsolásában Markó László, az oktatói szervezet tagja segített.

A tájékoztató keretében a résztvevők színvonalas szakmai előadást hallgathattak meg egy olyan természeti-ipari katasztrófáról, amelynek képei az egész világot bejárták. A kutató diaképek segítségével részletesen beszámolt a helyreállítási munkálatokról, valamint a katasztrófa emberi egészséget és környezetet károsító hatásairól. A hallgatóság első kézből kaphatott információt az előadó által – három egymást követő évben – a kárhelyszínen tett személyes látogatásának tapasztalatairól is.

A katasztrófa felszámolási eredményeinek ismertetése és értékelése jelentős segítséget nyújthat a katasztrófavédelmi szakos hallgatók magas szintű szakmai képzésének biztosításában. A japán kutató az Intézetet vezetése részéről emléklapot vehetett át. A rendezvényt a Biztonságpolitikai Szakkollégium tiszteletbeli elnöke zárta.

Az eredeti cikk a http://uni-nke.hu oldalon jelent meg.

Idén a Biztonságpolitikai Szakkollégium is képviseltette magát az “Őszi Tudományos Hallgatói Konferencia 2015” nevet viselő rendezvényen. A Debreceni Egyetemen működő Hatvani István Szakkollégium által szervezett egész napos konferenciának az MTA DAB székháza adott otthont, melyen 5 szekcióban, mintegy 25 hallgató mutatta be kutatási témáját. A szakkollégium tagjai a Történettudományi-Hadtudományi szekcióban tartottak előadást:

Fekete Csanád  előadásában kitért rá, hogy  a   2014-es  ukrán  válság eseményei újra  az  érdeklődés  középpontjába  állították  a  hibrid háborúk  fogalomkörét, amely a  médiában  és  a  szakirodalomban  már  régóta  heves  viták tárgyát képezi. Az előadó részletesen ismertette a hibrid hadviselés főbb jellegzetességeit, majd bemutatta az ellenük történő hatékony fellépés lehetséges formáit. E kapcsán megállapította, hogy az Egyesült Államok, a NATO és a szövetséges országok az utóbbi időben megkezdték a felkészülést annak érdekében, hogy megtalálják a hibrid fenyegetések kapcsán jelentkező kihívásokra adható válaszokat.

Németh  Ferenc előadásában bemutatta, hogy Bosznia-Hercegovina a  daytoni  egyezmény 1995-ös aláírását követően továbbra is számos biztonsági  kihívással nézett és néz  szembe.  Ennek kapcsán megállapította, hogy a problémák  leginkább  az  egyezménnyel kialakított  politikai  és  intézményi  konstellációk,  valamint  a  három  államalkotó  nemzet szétválasztásának eredményei. Az előadó részletesen ismertette Bosznia fejlődés- és működésképtelenségeinek biztonságpolitikai  aspektusait, ezt követően pedig kitért a  balkáni  állam  megreformálására  tett  nemzetközi kísérletekre.

Bartók  András Japán  demográfiai kihívásaival és annak biztonsági vetületeit mutatta be előadásában. Kiemelte, hogy Japán 65 év fölötti népessége nemrégiben elérte a teljes népességszám egynegyedét. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy bár a prognózisok  eltérő  adatokat  vetítenek  előre,  a  tendenciák  drasztikus  változása  nélkül  a jelenleg  127  milliós  ország  népességszáma  negyven  éven  belül  akár  87  millió  főre is csökkenhet. Az elöregedés és a népességfogyás nem csupán a szociális háló fenntarthatóságát érinti érzékenyen, de komoly biztonsági kihívásokat is rejt magában. Az előadó bemutatta az ebből eredő kihívásokat, valamint az ezekre adott  jelenlegi  válaszokat,  továbbá összegezte,  hogy  milyen  tanulságokkal  szolgálhat  az  elöregedő  társadalom  és  a népességfogyás  által  fenyegetett  szigetország  a  fejlett  világ hasonló  tendenciákat  mutató államai számára.

Szabó Albert előadásában az  Obama-adminisztráció  védelmi  tervezési  és  költségvetési  tapasztalatai alapján értékelte az Egyesült Államok 2015-ös Nemzeti Biztonsági Stratégiáját és Nemzeti Katonai Stratégiáját. Az előadó ismertette az Egyesült Államok védelmi képességeinek költségvetési vitáit, stratégai percepcióit, a jelenlegi haderő képességeinek változásait, valamint ezek 2015-ös és 2016-os tendenciáit. Az előadás első felében az Egyesült Államok védelempolitikai vonatkozású stratégiai dokumentumainak áttekintésére került sor, átfogó képet adva arról, hogy a költségvetési nehézségek miként befolyásolták az ország  stratégiai  gondolkodásának  prioritásait  és  hirtelen “kiigazításait”. Mindemellett bemutatásra került az  Egyesült  Államok  védelmi  költségvetésének  belső  eloszlása,  valamint  a védelmi  képességek  stratégiai  irányai.

Vay  Bernát  Dániel előadásában a katonai magánvállalatok növekvő jelentőségére hívta fel a figyelmet. Ennek során kiemelte, hogy a hidegháború után a megváltozott a biztonsági környezetben a magas intenzitású, államok közti  háborús  konfliktusok  esélye  visszaszorult. A  két  katonai  tömb  szembenállása  során felhalmozott óriási fegyverarzenál és a haderők magas létszámának további fenntartására nem volt szükség,  ezért az államok többsége a nagymértékű  leszerelés  mellet  döntött.  A  könnyűfegyverek elterjedése és az évtizedekig visszaszorított etnikai, vallási konfliktusok felszínre törése egy  új  típusú  biztonsági  kihívás  elé  állította  a  nemzetközi  szereplőket.  Ezen  alacsony intenzitású, több és jellemzően nem állami szereplők által vívott háborúk új megoldásokat igényeltek.

A képeket a Debreceni Egyetem hallgatói készítették. A rendezvényről készült fotóalbum az alábbi linken tekinthető meg.

 

A Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztróvédelmi Intézete meghív minden kedves érdeklődőt a “Fukusimai katasztrófa japán szemmel” című előadásra.

Előadó:

Makino Shigeru, japán kutató

Beszédet mond:

Dr. habil. Grósz Zoltán ny. ezredes, a Katasztrófavédelmi Intézet intézetigazgató-helyettese

Levezető elnök:

Dr. Németh József Lajos egyetemi adjunktus, a Biztonságpolitikai Szakkollégium tiszteletbeli elnöke

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, 4. épület, 8-10. terem

Időpont: 2015. 12. 15. 15.00

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet az alábbi linkre kattintva lehet elvégezni.

Bizalomkeltő találkozóra került sor múlt vasárnap Bangkokban India és Pakisztán között, melyen a két nukleáris hatalom nemzetbiztonsági tanácsadói vettek részt. Az előre be nem jelentett megbeszélés váratlanul érte a nemzetközi közösséget, mivel az elmúlt időszakban a két ország viszonya rendkívül feszült volt. Az eseményről szóló híreket az indiai külügyminisztérium szóvivője, Vikas Swarup tette közzé vasárnap délután a külügyminisztérium közösségi oldalán.

India és Pakisztán szembenállása a dél-ázsiai szubkontinens egyik legjelentősebb konfliktusa, melynek gyökere több mint fél évszázaddal ezelőttre nyúlik vissza. A két állam között kiéleződött feszültség fő tárgyát elsősorban a Kasmír-kérdés, azaz a tartomány vitatott hovatartozása jelenti, mely kapcsán a felek már többször keveredtek fegyveres konfliktusba.

A két ország közötti kapcsolatok augusztus óta különösen mereven és fagyosan alakultak, miután a nemzetbiztonsági tanácsadók Újdelhibe tervezett nyári találkozója végül nem került megrendezésre. A tárgyalás elhalasztásához a napirendre tűzendő kérdések kapcsán felmerülő nézeteltérések vezettek: míg India kizárólag a terrorizmus problémakörére kívánt fókuszálni, addig Pakisztán a Dzsammut és Kasmírt érintő kérdéseket akarta megvitatni, melyet India határozottan elutasított.

A vasárnapi áttörő megbeszélésre nem sokkal a Párizsban megrendezett klímacsúcs után került sor, melyen a két állam miniszterelnöke is találkozott egymással. A francia fővárosban Narenda Modi és pakisztáni kollegája, Nawaz Sharif egyetértettek abban, hogy országaiknak tárgyalóasztalhoz kell ülni, mely egyetértés kikövezte a bangkoki megbeszélés felé vezető utat. A találkozón Ajit Doval indai, és Naseer Khan Janjua pakisztáni nemzetbiztonsági tanácsadók mellett a két állam külügyi államtitkárai is részt vettek.

A nyilvánosságot teljesen kizáró tárgyalást követően a felek közös sajtóközleményt adtak ki, melyből kiderül, hogy a felölelt témák között szerepelt a béke és biztonság kérdésköre, a terrorizmus, Dzsammu és Kasmír ügye, valamint a Kasmír de facto határát képző ellenőrzési vonal (Line of Control) területének nyugalma. A felek nyilatkoztak a további együttműködés melletti elkötelezettségükről, mely az elmúlt időszak fényében kimondottan pozitívan értékelendő. A megvitatott témakörök jól mutatják, hogy Indiának és Pakisztánnak végül sikerült kompromisszumra jutnia, hiszen mind a terrorizmus problematikája, mind pedig Dzsammu és Kasmír kérdése felvetődött.

Nasheer Khan Janjuaés Ajit Dovala bangkoki találkozón. (A kép forrása: thehindu.com)

A bangkoki helyszínválasztás egyébként több szempontból is érdekes. Egyrészt ez volt az első harmadik országban tartott bilaterális tárgyalás, melyen a felek a Kasmír-kérdést is megvitatták. Másrészt az eseményt annak ellenére rendezték meg a thai fővárosban, hogy az indiai miniszterelnök korábban kijelentette, egy ilyen dialógusra csakis Újdelhiben vagy Iszlámábádban kerülhet sor.

 Úgy néz ki tehát, hogy egyelőre mindkét regionális nagyhatalom nyitottnak mutatkozik és konstruktív hozzáállást tanúsít. A dél-ázsiai hatalmak között kétoldalú tárgyalások Sushma Saraj indiai külügyminiszter Iszlámábádba történő látogatásával kedden tovább folytatódnak. A külügyminiszter az Ázsia Szíve konferencián vesz részt, ami három év óta India vezető diplomatájának első látogatását jelenti a pakisztáni fővárosban.

A bangkoki megbeszélést mindenképp a békés együttműködés irányába tett pozitív lépésként értékelhetjük, mely hosszú idő után megtörheti a jeget a rivális államok között. Ahogy arról az Aljazeera is beszámolt, az a tény, hogy nemzetbiztonsági tanácsadók a miniszterelnökök párizsi klímacsúcson tett látogatása után ilyen rövid időn belül találkoztak egymással arra enged következtetni, hogy a tárgyalások további folytatása mögött az indiai és pakisztáni politikai felső vezetés komoly érdekei húzódhatnak meg.

(Szerkesztette: Szabó Márk, Agócs Endre)

A jövő évtől kezdve hivatalosan is elhárul minden akadálya annak, hogy női katonák is tagjai legyenek az amerikai hadsereg különleges alakulatainak. Ashton Carter védelmi miniszter a Pentagonban megtartott beszédében kiemelte, hogy ezentúl ugyanolyan eséllyel kerülhetnek be nők a katonai egységekbe, mint férfi társaik.

Az új szabály értelében a különleges alakulatoknak, így akár a haditengerészet elit kommandójának (NAVY SEALs) is lehetnek női tagjai.

“Nem lesznek kivételek. Amíg megfelelően képzettek, és az előírásoknak is eleget tesznek, ők is hozzájárulhatnak munkánk sikerességéhez olyan területeken, ahol eddig ezt nem tehették meg”

– nyilatkozta Carter.

Az új szabály bevezetését számos lépés előzte meg az elmúlt években, amelyek a hadseregben tapasztalható nemi diszkriminációt igyekeztek megszüntetni, ezzel pedig a nők szerepvállalásának lehetőségeit próbálták kiszélesíteni. E sorba illeszkedik az a két női katona, akik az év elején történelmet írva sikeresen elvégezték a Ranger Iskola (Ranger School) képzését.

Fontos megjegyezni, hogy az új törvény hatályba lépése előtt a Kongresszusnak harminc nap áll a rendelkezésére a jogi felülvizsgálatra. Ugyanennyi idő illeti meg a hadsereget is, hogy felkészüljön a szabály bevezetésével járó változásokra.

(Szerkesztette: Fekete Csanád)

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) miniszteri tanácsa minden évben egyszer, a naptári év utolsó hónapjaiban hív össze találkozót. A külügyminiszterek idén december 3-án és 4-én tárgyalnak a szervezet 22. ülésén Belgrádban, az EBESZ soros elnökének, Ivica Dačić szerb külügyminiszternek a meghívására. A találkozón összesen 40 állam külügyekért felelős minisztere képviselteti magát három kontinensről: Észak-Amerikából, Európából és Ázsiából.

A tárgyalások fő témáit az Ukrajna körül kialakult helyzet, a migráció, a terrorizmus és a tágabb értelemben vett európai biztonság képezik. Az ülés ugyanekkor előkészíti a soros elnökség Németország általi átvételét.

A konferencia előtt Ivica Dačić kiemelte az EBESZ Nyugat-Balkánon a térség stabilitásáért végzett hat helyi missziójának (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Szerbia, és Szkopje) fontosságát. A szerb külügyminiszter hangsúlyozta: a térséget sújtó problémák komplexitása miatt minden ország érdeke az együttműködés folytatása és megerősítése.

Az ülés első napján a Parlamenti Közgyűlés elnöke, Ilkka Kanerva felhívta a figyelmet arra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megoldást kell találni az ukrán válságra, a migrációra és terrorizmus jelentette veszélyre egyaránt. „Ha nem tudunk kiterjedt lépéseket tenni most, hogy a Helsinki záróokmány 40 éves lett és a fenyegetések alapjaiban rázzák meg a biztonságunkat, vajon mikor leszünk rá képesek?” – tette fel a kérdést az országok külügyminisztereinek címezve.

Az EBESZ hegyi-karabahi konfliktussal foglalkozó Minszk csoportja is összeült. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, John Kerry amerikai külügyminiszter és Harlem Désir Franciaország európai ügyekért felelős államtitkára közös nyilatkozatban elítélte a helyzet eszkalációját és sürgette a békés megoldást.

Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is felszólalt a konferencia első napján. Mogherini egy bilaterális tárgyalás keretében találkozott Szergej Lavrovval, hogy a szíriai helyzetről és a békefolyamatról, valamint az ukrán válságról és a minszki megállapodás kivitelezéséről egyeztessenek.

A miniszteri tanácsnak ülésének élő közvetítése az EBESZ honlapján elérhető.

Amíg a világ és a sajtó figyelme a Szíriában lelőtt orosz SzU-24-es vadászbombázó körüli eseményekre koncentrál, a szomszédos Irak területén egy kisebb szárazföldi offenzíva indult Ramádi felszabadításáért.

Az offenzíva november 25-én, szerdán kezdődött, és az iraki haderő szárazföldi alakulatai – melyek számára kulcsfontosságú légi támogatást nyújtottak az Egyesült Államok által vezetett Iszlám Állam elleni koalíció tagjai – sikerrel elfoglalták a Ramáditól észak-nyugatra fekvő „Palesztin hidat”, ami a terrorszervezet számára logisztikai szempontból kiemelt jelentőséggel bír. A koalíció és az Iszlám Állam elleni amerikai Operation Inherent Resolve hadművelet szóvivője, Steve Warren ezredes megerősítette, hogy a szerdai siker egy nagyobb művelet része, mely számos más városra is – Bajdzsi, Fallúdzsa, Mahmúr, Moszul, Szindzsár, Szultán Abdullah és Tell-Áfár – kiterjed.

Ramádi Anbár tartomány központja, ahol a 2006-ban lezajlott felkelők elleni műveletek a legvéresebb harcok közé tartoztak, melyek során megközelítőleg 70 amerikai katona vesztette életét. A város még májusban az Iszlám Állam fennhatósága alá került, ez a hír pedig sok amerikai veterán számára csalódás volt, ezért a Ramádi elleni offenzíva a koalíció morálján is javíthat.

A Ramádi felszabadításáért küzdő iraki alakulatok létszáma jelenleg 8000 és 10 000 fő között mozog, míg a várost védő Iszlám Állam erői a becslések szerint az 1000 főt sem érik el. „Arra számítunk, hogy az irakiak hamarosan végeznek a műveletekkel, […] értesüléseink szerint az iraki kormány már kidolgozta a tartomány stabilizációjára vonatkozó terveket” – nyilatkozta Steve Warren.

November 27-én, a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében immáron harmadik alkalommal került megrendezésre a “Biztonságpolitikai Szakmai Kupa” nevet viselő vetélkedő, melynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara adott otthont. A rendezvényt a HHK dékánja, Dr. Boldizsár Gábor ezredes nyitotta meg, majd ezt követően kezdetét vette a különböző ügyességi feladatokból, valamint a biztonság- és védelempolitikához kötődő szellemi vetélkedőből álló verseny, amelyen a résztvevők összemérhették elméleti tudásukat és ügyességüket.

A rendezvény ünnepélyes eredményhirdetéssel zárult, amelyen a Kupa zsűrije (Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesületének elnöke, Dr. Németh József Lajos, a Biztonságpolitikai Szakkollégium tiszteletbeli elnöke, valamint Dr. Nagy László, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke) átadta az értékes nyereményeket és a Kupát. A jutalmakat a Magyar Hadtudományi Társaság, a honvedelem.hu szerkesztősége, a Biztonságpolitikai Szakkollégium, valamint az Antall József Tudásközpont ajánlotta fel.

A vetélkedő végeredménye:

• Első helyezett: NKE-HHK csapat (Juhász Anita, Szabó Albert, Jorge Kristóf Asqui, Kukovics Mihály);
• Második helyezett: A három testőr csapat (Al-Agha Cintia Asoum, Bartók András, Czottner Balázs, György Dániel);
• Harmadik helyezett: Black Friday csapat (Ottmayer-Réti Bence, Bene Róbert, Budai Roland, Géczi Attila);
• Negyedik helyezett: Tudósok csapat (Horváth Tamás, Takács Dávid, Ludányi Ágnes, Tóth Hanna)

Ezúton köszönjük a csapatok részvételét és a felsorolt szervezetek támogatását, egyúttal gratulálunk az elért eredményekhez!