Biztonságpolitika.hu

A NATO és Oroszország viszonyát vizsgálva nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy Európa és az euro-atlanti térség biztonsága nem függetleníthető Oroszországtól. A 21. században a nemzetközi biztonsági környezet kihívásai kimondottan szükségessé teszik egy olyan jelentős szereplő bevonását a válságkezelésbe, mint amilyen Oroszország. Ugyanakkor egy-egy közös fellépés, “alkalmi” együttműködés nem feltételez, illetve nem követel meg azonos politikai célokat, azonos értékrendet és eljárásokat. A két fél mindig is ennek mentén kooperált, még akkor is, ha időnként meglepetésként érte őket a másik fél cselekedete és/vagy reakciója. 2014-ben, Ukrajnában lezajlott eseménysor jelentősen megrontotta és mélypontra juttatta a két fél viszonyát. Napjainkban pedig elindult egyfajta fegyverkezési-elrettentési verseny, egy régi-új biztonsági „dilemma”,[1] aminek egyelőre nem látjuk a végét.

A 2016-os év és a varsói csúcstalálkozó nem hozott igazán újat a NATO és Oroszország viszonyában, amely 2014 óta meglehetősen fagyos. Mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül az egykori „stratégiai partnerek” viszonyát, különösen a csúcson elfogadott kommüniké sorait olvasva, ahol – kimondva vagy kimondatlanul – lépten-nyomon Oroszországgal és a keleti fenyegetés által kiváltott válaszokkal találkozunk.

A NATO-orosz kapcsolatokban az az elmúlt két és fél évtizedben számos jól működő gyakorlati együttműködéssel találkozhattunk, azonban több mélypont is következett: a Szövetség balkáni beavatkozása, a 2008-as orosz-grúz konfliktus, a NATO rakétavédelmi rendszerének telepítése, a NATO-bővítések, a Szövetség területen kívüli műveletei, csak hogy néhány főbb konfliktus-gócot említsünk. Így érkeztünk el a 2014-es évhez, amikor is Oroszország annektálta a Krím-félszigetet és az orosz erők támogatásával azóta is fegyveres összecsapásoktól hangos a kelet-ukrajnai térség.

2014-2016: régi-új hangnemváltás

A NATO hivatalos válasza az orosz agresszióra egyértelmű és határozott volt: a Szövetség a nemzetközi jogot sértő ukrán határ-változtatásokat nem ismeri el, békés rendezést követel a részes felektől. Megszüntette a napi szintű katonai és politikai együttműködést, a politikai párbeszédre azonban továbbra is nyitott marad. A NATO kiáll amellett, hogy a kialakult helyzet, illetve az orosz magatartás markáns változása nélkül nem tér vissza a „business as usual” bánásmódhoz. (NATO Statement 2014)

Az Ukrajnában lezajlott események következményei mindazonáltal messze túlmutatnak a NATO-orosz bilaterális kapcsolatok változásán. A Szövetség a „stratégiai meglepetés” után kénytelen volt felülvizsgálni nemcsak az Oroszországgal fennálló kapcsolatait, de saját helyzetét is.[2] A területvédelem politikai-jogi-katonai vetületei, az ehhez szükséges képességek, a „régi-új” védelmi és műveleti tervezés, az ellenálló képesség (resilience) mind olyan aspektusok, amelyek előtérbe kerültek és egyúttal több súlyos problémára világítottak rá. Erre próbált megoldást találni a Szövetség 2014. szeptemberi walesi csúcstalálkozóján. A NATO állam- és kormányfői számos azonnali és hosszabb távú intézkedést fogadtak el. Rövidtávon a megerősítő intézkedések (ide értve a Készenléti Akcióterv – RAP – megvalósítását és a NATO reagáló erők megerősítését – enhanced NRF), fokozott légtérellenőrzés és haditengerészeti jelenlét, közös gyakorlatok, hosszabb távon a fenyegetéseknek megfelelő adaptáció, végeredményben a Szövetség transzformációja lett a fő cél[3] [4] (Wales Summit Declaration 2014). A 2014-es év és a walesi csúcs összességében tehát egy újabb fordulópontot jelentett a NATO történetében, még ha sokkal nehezebb is volt ebben konszenzusra jutnia a szövetségeseknek a korábban megszokottaknál.

Az elmúlt két évben ezeknek a döntéseknek a megvalósítása állt a középpontban, sokkal nagyobb volumenű gyakorlatokra került sor, mint a hidegháborút követően bármikor. Bár a gyakorlatok önmagukban nem objektív mérőszámai a katonai erő készültségének és képességeinek, a fenti számok mégis jól jellemzik a szándékok komolyságát, azt a gyakorlat-szakadékot (“exercise-gap”), ami a NATO és Oroszország haderői között 2014 után fennáll. (Brzezinski, Varangis 2015) A NATO (és többnemzeti) gyakorlatokat nagyfokú transzparencia (a gyakorlatok előzetes bejelentése, megfigyelők- köztük Oroszország – meghívása, stb.) jellemezte a Szövetség oldaláról, hiszen az elsődleges cél az volt, hogy elkerüljék a félreértéseket, a téves kommunikációt, az eszkalációt az orosz féllel szemben.

Ez az oka annak is, hogy a Szövetség (és kiemelten az Egyesült Államok) csak és kizárólag rotációs jelenlétet tart elképzelhetőnek a keleti szövetségesek területén – elkerülve egy esetleges provokációt. A NATO stratégiai kommunikációja ezzel legalább akkora jelentőséget kapott, mint a hidegháború idején.

2016 – egy lépés előre, kettő hátra

2016 júliusában a NATO tagállamok állam- és kormányfői Varsóban ismét megtárgyalták a Szövetséget érintő kihívásokat, kockázatokat és fenyegetéseket, amiben Oroszország is jelentős súllyal szerepelt.  A csúcstalálkozó elsődleges célja és feladata az volt, hogy folytassa, illetve továbbfejlessze a két évvel ezelőtt Walesben hozott döntéseket és intézkedéseket. A találkozón újra megerősítették, hogy a NATO nem tekint egyetlen országot sem ellenségének, de részletesen foglalkoztak a keletről és délről jövő kihívásokkal.

A csúcson elfogadott kommüniké egy (csúcstalálkozóhoz mérten) szokatlanul hosszú és részletes dokumentum (139 bekezdés), ami összesen 23 pontban említi, illetve nevezi meg konkrétan Oroszországot, nem számítva a kollektív védelemmel, a Szövetség ellenálló képességével és a 2014. óta bevezetett intézkedésekkel kapcsolatos bekezdéseket, amelyek kétség kívül az orosz fenyegetésre adnak elsősorban választ.[5] [6] Bár Lengyelország, a balti államok, Románia és Bulgária is igyekeznek a Szövetség figyelmét minél inkább a keletről érkező fenyegetések felé fordítani, a NATO továbbra is ragaszkodik a 360°-os szemlélethez. Oroszországgal szemben pedig elsődleges a transzparencia, kiszámíthatóság és mindenekelőtt a félreértések és eszkaláció elkerülése. Továbbra is fennáll a kettős megközelítés (dual-track approach), azaz nem térnek vissza a megszokott együttműködéshez addig, amíg markáns változás nem következik be, és Oroszország nem mutatja jelét a békés, nemzetközi jog szerinti rendezés szándékának. Ezzel párhuzamosan a párbeszéd továbbra is folytatódik, hiszen ez az egyetlen mód a helyzet javítására és a problémák rendezésére. (Warsaw Summit Communiqué 2016)

A NATO-Oroszország Tanács (NATO-Russia Council – NRC) – mintegy két éves kihagyás után – két alkalommal is ülésezett 2016-ban, először áprilisban, majd júliusban, a varsói csúcs után. Bár az ülések megszervezése előrelépésnek tekinthető, a párbeszéd fenntartásán kívül különösebb fejlődésről mégsem számolhatunk be. Amíg az április egyeztetések középpontjában Ukrajna és a minszki megállapodás betartása állt, a júliusi nagyköveti ülésen már az előretolt NATO telepítések ügyét és esetleges incidensek elkerülésének lehetőségeit tárgyalták meg. Az NRC üléseken fontos kérdést jelentett még Szíria vagy Afganisztán ügye is, amely hasznos kooperációra ad lehetőséget a két fél között. (Alexe 2016) Az orosz védelmi miniszterhelyettes 2016 júliusában, a katonai attasé testület előtt, további konzultációs lehetőségeket ajánlott az észt, lett, litván, lengyel, svéd és finn védelmi minisztériumoknak. Azt javasolta, hogy rendezzék a határ közelében zajló katonai tevékenységek kérdését és megelőzzék a légi és tengeri „incidenseket”.[7] Ma még korai lenne megmondani, hogy ez a javaslat a valóságos együttműködés irányába tereli-e a kapcsolatokat, vagy csak a megtévesztő politikát folytató Moszkva egyik újabb elterelő manővere?

A kétoldalú kapcsolatokon túl

Nem érhet minket meglepetésként, hogy a NATO által most megcélzott főbb fejlesztési területek szinte teljesen megegyeznek az Oroszország által is előtérbe helyezett képességekkel. Komoly különbség azonban, hogy az orosz hagyományos támadó képességek nem szenvedtek el olyan leépítéseket, mint az európai haderők, sőt Oroszország a gazdasági világválság után is folytatta a fegyveres erőinek fejlesztését. 2014 után pedig három új szárazföldi hadosztályt hoz létre a nyugati (a NATO keleti) határain. Ezek az alakulatok (a légi- és űrvédelmi erők képességeivel egyetemben) személyi állomány tekintetében teljesen fel lesznek töltve, döntő többségében szerződéses állománnyal. Egyes harcbiztosító képességek (mint a hídépítő egységek) az 1990-es években eltűntek, azonban most újra megjelentek, csakúgy, mint a városi harcra kiképzett egységek. Kiemelt jelentőséget kapnak a CBRN[8] védelem, a specnaz (különleges műveleti) egységek, az elektronikai hadviselés, a nehéz fegyverzet, de különösen a JISR[9] képességek. Még ha a fejlesztések pénzügyi alapja jelentősen alulmarad az össz- NATO védelmi kiadásokhoz képest, az egységes fejlesztési koncepció, koordinált döntések és a hazai hadiipar lehetőségei egyaránt előnybe hozhatják Oroszországot a NATO elaprózott európai tagállami lépéseivel szemben. (Sutyagin 2016)

Hogyan tovább?

A berlini SWP[10] kutatóinak megfogalmazása szerint a NATO és Oroszország stratégiai partnerségének időszaka véget ért, megbukott, a jövőbeni kapcsolatok fejlődésének kerete pedig igencsak korlátozott. A két szakértő három forgatókönyvet vázol fel a következő időszakra (Klein-Major, 2015). Az első forgatókönyv alapján konfrontációra kerül sor a NATO és Oroszország között, amely félreértések, a bizalom hiánya, vagy akár a rossz kommunikáció miatti eszkaláció következménye is lehet. A második szcenárió alapján a fennálló és egyben feloldhatatlannak tűnő problémákon túl egyes esetekben, ad hoc módon együttműködés is megvalósulhat a két fél között. A harmadik szövegkönyv szerint azonban a felek képesek lesznek a nézetkülönbségeket elkülönítve kezelni, és ezáltal szabad utat engednek az együttműködésnek más területeken.

A szerző véleménye szerint (a múlt ismeretében) elvethetjük a tartós konfrontáció lehetőségét, hiszen túlságosan súlyos következményekkel járna minden érintett számára. Ne felejtsük el, hogy Oroszország megítélése a NATO tagországok körében nem egységes. Elegendő csak hivatkozni a francia elnök, Francois Hollande Varsóban elmondott véleményére: „A NATO nem határozhatja meg, hogy milyenek legyen Európa kapcsolata Oroszországgal. Franciaország számára Oroszország nem ellenfél, nem fenyegetés. Oroszország egy partner[…]” (idézi: Peterson 2016). A második és harmadik forgatókönyv egyaránt megvalósulhat. Ugyanakkor, ha komolyan vesszük (és a NATO ezúttal be is tartja) a Szövetség “no business as usual” alapelvét, akkor rövid- és közép távon csakis a második forgatókönyvvel számolhatunk. A későbbiekben (adott esetben az amerikai elnökválasztás után) természetesen alakulhat úgy a nemzetközi biztonsági helyzet, hogy a NATO szükségesnek látja az együttműködést Oroszországgal. Ez esetben viszont implicit módon a Szövetség belenyugszik, sőt, de facto el is fogadja az ukrajnai történéseket, ahogy tette ezt még mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a csecsen háborúkkal.

 Összegzés

Mindezek alapján csak egyetlen dolgot jelenthetünk ki biztosan, mégpedig azt, hogy mindenfajta jóslat a jövőre nézve megalapozatlan lenne. A poszt-hidegháborús időszakban eddig is példanélküli folyamatok mentek végbe az európai kontinensen, amit a legkiválóbb szakértők sem tudtak feltétlenül előre megjósolni. Oroszország, a jó öreg orosz “medve” helye és szerepe (magatartása) a nemzetközi viszonyokban nem változott jelentősen az elmúlt évtizedekben, azonban a korábbi, elsősorban “soft power” alapján történő érdekérvényesítés (lásd orosz-ukrán gázvita) után igencsak nagy meglepetést okozott Moszkva azzal, hogy katonai akcióban kötelezte el magát már nemcsak Ukrajnában, de Szíriában is. A NATO korábban is aggódva figyelte az orosz konfliktus-rendezés módját Kelet-Európában, azonban az elmúlt két év eseményei teljesen felforgatták az eddig megszokott eljárásokat. Mindazonáltal a NATO is új helyzetbe kényszerült, egyfajta irányváltásra volt szükség a szövetségi politikán belül is. Amennyiben a NATO kitart határozott álláspontja mellett, és nem vesz részt aktívan az Oroszországgal való együttműködésben, illetve nem csökkenti le az ukrán helyzet jelentőségét egy adott pillanatban fontosabb ügyért cserébe (legyen az a terrorizmus elleni küzdelem, Szíria vagy a Közel-Kelet érdekében), akkor a jelenleg is fagyos kapcsolatokban nem várható változás. Oroszország pedig vélhetően már csak a presztízsveszteség miatt sem változtat politikáján a “Nyugattal” szemben, hacsak belpolitikai célok nem teszik azt szükségessé.

Felhasznált irodalom

• Lisszaboni Stratégiai Koncepció 2010. “Strategic Concept For the Defence and Security of The Members of the North Atlantic Treaty Organisation – Active engagement, modern defence” http://www.nato.int/lisbon2010/strategic-concept-2010-eng.pdf [2016. augusztus 1.]
• NATO Media Backgrounder– NATO-Russia practical cooperation http://www.nato.int/nato_static/assets/pdf/pdf_2013_04/20130422_130422-nrc-backgrounder.pdf [2016. augusztus 12.]
• NATO Media Backgrounder– NATO-Russia relations. The Background. http://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2015_12/1512-backgrounder_nato-russia_en.pdf []2016. augusztus 12.]
• NATO statement 2014. “Statement by NATO Foreign Ministers” 2014. április 1. NATO Külügyminiszterek Találkozója http://www.nato.int/cps/en/natolive/news_108501.htm?mode=pressrelease [2014. augusztus 5.]
• Wales Summit Declaration. 2014. szeptember 5. http://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_112964.htm [2016. augusztus 1.]
• Warsaw Summit Communiqué. 2016. július 9. http://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_133169.htm [2016.augusztus 1.]
• Alexe, Dan. 2016. “After Warsaw: second NATO – Russia Council in two years” https://www.neweurope.eu/article/warsaw-second-nato-russia-council-two-years/ [2016. augusztus 4.]
• Brzezinski, Ian – Varangis, Nicholas. 2015. “The NATO-Russia Exercise Gap.” Atlantic Council http://www.atlanticcouncil.org/blogs/natosource/the-nato-russia-exercise-gap [2016. Augusztus 2.]
• Peterson, Nolan. 2016. „Russia Threat Takes Center Stage at NATO’s Warsaw Summit” The Daily Signal, 2016. július 10. http://dailysignal.com/2016/07/10/russian-threat-takes-center-stage-at-natos-warsaw-summit/ [2016. augusztus 12.]
• Sutyagin, Igor. 2016. “Russia confronts NATO. Confidence Distruction Measures.” RUSI Briefing paper 2016. Július 6. https://rusi.org/publication/briefing-papers/russia-confronts-nato-confidence-destruction-measures [2016. Augusztus 1.]
• Szenes, Zoltán. 2014. “Előre a múltba? A NATO Wales után.” Külügyi Szemle 2014 ősz pp 3-25. http://kki.gov.hu/download/9/1a/c0000/Szenes.pdf [2016. augusztus 5.]
• Szenes, Zoltán. 2016. “Meglepetések nélkül: A varsói NATO csúcs értékelése.” http://biztonsagpolitika.hu/kiemelt/meglepetesek-nelkul-a-varsoi-nato-csucs-ertekelese [2016. augusztus 7.]
• Russian News Agency. 2016. „Russian military ready for consultations with Baltic states on near-border activities” 2016. augusztus 1. http://tass.ru/en/defense/891876 [2016. augusztus 12]

Végjegyzetek:

[1] A téma kifejtését lásd bővebben: Jervis, Robert. 1978. „Cooperation under security dilemma” http://www.sscnet.ucla.edu/polisci/faculty/trachtenberg/guide/jervissecdil.pdf  [2013. november 14.]

[2] Bár a 2010-ben megfogalmazott alapfeladatok (kollektív védelem, válságkezelés, kooperatív biztonság)[2] továbbra sem változtak, a NATO tagállamok kétségtelenül visszafordultak a Szövetség legalapvetőbb funkciójának beteljesítéséhez, a kollektív védelem megvalósításához. A keleti „szárny”, különösen a balti államok és Lengyelország fenyegetettség-felfogása abba az irányba terelte a Szövetséget, hogy megerősítse védelmét, elrettentő képességét és hangsúlyozza hitelességét.

[3] A walesi csúcs értékelését lásd bővebben: Szenes 2014

[4] Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy bár a keleti fenyegetés jelentős katalizátorként játszott szerepet ezekben a döntésekben, de a NATO ugyanezeket az eszközöket alkalmazza a délről érkező fenyegetésekkel szembeni fellépésben is. Lásd bővebben: Wales Summit Declaration

[5] A Varsói Csúcstalálkozó részletes értékelését lásd bővebben: Szenes 2016

[6] Szövegezésbeli változások tekintetében érdekes megfigyelni, hogy a kommüniké számos alkalommal szerepelteti a potenciális ellenfél (potential adversary) kifejezést. A 2010-es stratégiai koncepcióban viszont az ellenfél (adversary) szó csak egyszer szerepel, mégpedig éppen abban a bekezdésben, amely kimondja, hogy a Szövetség egyetlen államot sem tekint ellenségnek. A 2014-es walesi deklaráció 19 pontban említi Oroszországot, azonban az “ellenség” szó egyszer sem szerepel a szövegben. Az érintett bekezdésekben Oroszország kapcsán a nemzetközi jog, az ukrajnai események elítélése, a NATO aggodalma és a konfrontáció elkerülése szerepel.

[7] Anatolij Antonov, miniszterhelyettes felvetette a NATO-orosz Kooperatív Légtér Kezdeményezés (Cooperative Airspace Initiative – CAI) felélénkítését, az ISIS elleni együttműködést, és felajánlotta a NATO tagállamok katonai attaséi számára, hogy megfigyelőként vegyenek részt az orosz katonai gyakorlatokon, köztük a 2016 szeptemberében tartandó Kavkaz 2016 elnevezésű eseményen is. Lásd bővebben: TASS 2016

[8] CBRN: Chemical, Biological, Radiological, and Nuclear – vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris védelem (NATO rövidítés)

[9] JISR: Joint Intelligence, Surveillance and Reconnaissance – egységes felderítési rendszer (összhaderőnemi hírszerzési, légi ellenőrzési és felderítési rendszer) (NATO rövidítés)

[10] Stiftung Wissenschaft und Politik – Tudomány és Politika Alapítvány, Berlin

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös gólyatáborában a Biztonságpolitikai Szakkollégium is képviseltette magát.

A Siófokon megrendezett gólyatáborban az egyetemen működő szakkollégiumok és diákszervezetek is lehetőséget kaptak, hogy bemutatkozzanak a frissen felvett hallgatók előtt. Ez alkalomból augusztus 9-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium is ellátogatott az eseményre; a szakkollégiumot Kovács Georgina, Németh Ferenc és Fekete Csanád képviselte.

A BSZK standjánál a frissen felvett hallgatók betekintést nyerhettek a BSZK szervezeti felépítésébe, megismerkedhettek eddigi és jövőbeli programjainkkal, az egyetem utáni karrierlehetőségekkel, valamint a felvételi eljárás menetével is.

Ha a gólyatáborban elhangzottak meghozták a kedved a jelentkezéshez, vagy ha több információt szeretnél megtudni a felvételiről, a részletes tájékoztatót ide kattintva érheted el!

Milyen kihívásokkal néz ma szembe a világ? Lesz-e közös európai hadsereg? Mi az a hibrid hadviselés? Megállítható-e az ISIS? Milyen feladatokat lát el a Magyar Honvédség? Mi segítünk megválaszolni ezeket a kérdéseket!

A Biztonságpolitikai Szakkollégium idén is várja a biztonságpolitika iránt érdeklődő főiskolai és egyetemi hallgatók jelentkezését. Szellemi műhelyünk lehetőséget biztosít az egyetemen megszerzett ismeretek bővítésére és gyakorlati hasznosítására; a kiscsoportos szemináriumokon a legismertebb szaktekintélyek bevonásával bővítheted biztonság-és védelempolitikai ismereteidet.

Szakmai közösségünk emellett lehetőséget biztosít, hogy jól sikerült elemzéseidet, tanulmányaidat publikáld a Biztonságpolitikai Szakportálon, valamint kutatási eredményeidet konferenciákon vitasd meg a téma iránt elkötelezett fiatal kutatók társaságában.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjaként egy összetartó közösség aktív és megbecsült tagjává válsz. Ha szívesen vállalnál társadalmi és közösségi szerepet vagy megismernéd a konferenciák szervezésének folyamatát is, köztünk a helyed!

Jelentkezési határidő: 2016. szeptember 30.

A jelentkezést követő két hétben tartalmas programokkal és változatos előadásokkal várunk Téged, amelyen jobban megismerheted szakmai és közösségi tevékenységeiket is. Továbbá egy komplex (írás- és szóbeli) felvételi által győzhetsz meg minket, hogy valóban a BSZK tagja szeretnél lenni.

Amit kínálunk:

• gyakorlatorientált kurzusok
• inspiráló szakmai környezet
• remek társaság
• motivált szakkollégisták
• hasznos előadások
• rengeteg értékes tapasztalat
• kollégiumi elhelyezés lehetősége
• szakmai mentorálás
• publikálási lehetőség
• kiterjedt alumni hálózat.

Ha felkeltettük érdeklődéseket, jelentkezésedet szeptember 30-áig az alábbi linken adhatod le: 

Felvételi űrlap

Amennyiben bármilyen kérdésed lenne, örömmel állunk a rendelkezésedre Facebookon vagy a biztpolszakkoll@gmail.com címen.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium a 2015/16-os tanév során sikerrel vett részt a “Napjaink biztonsági kihívásai, veszélyei és fenyegetései” projektelnevezéssel “A felsőoktatásban működő szakkollégiumok támogatása /NTP-SZKOLL-2015/” pályázaton, amely a Nemzeti Tehetség Program keretein belül valósult meg. Az elnyert 2.300.000,- forint támogatásból a kötelezően megvalósítandó őszi és tavaszi kurzusokon kívül a BSZK

• a szakkollégiumi tagok hazai és nemzetközi szakmai konferencián történő részvételét;
• a szakkollégiumi tagok tudományos és közéleti publikációinak megjelentetését;
• a társadalmi problémákra érzékeny, szakmai attitűdök kibontakozását segítő foglalkozások szervezésé;
• valamint a szakkollégiumi tevékenységhez kapcsolódó rendszeres vagy időszakos kiadványok, szakmai folyóiratok, szöveggyűjtemények szerkesztését és kiadását;
• valamint infokommunikációs és promóciós eszközök beszerzését kezdeményezte.

2016. január 31-ével lezárult a Biztonságpolitikai Szakkollégium „A rendészet és honvédelem aktuális kérdései és kihívásai hazai és nemzetközi kitekintéssel” 20 órás kurzusa. Ennek során a résztvevő szakkollégisták különös figyelmet fordítottak szervezett bűnözés biztonságpolitikai és honvédelmi kockázataira és kihívásaira csakúgy, mint például a Latin-Amerikában tevékenykedő egyes csoportok jellemzőinek bemutatására.

2016. május 31-én ért véget a „Konfliktus és együttműködés mikro- és makroszintű megközelítésben” elnevezésű 20 órás kurzus. Ennek során a résztvevő szakkollégisták különös figyelmet fordítottak a bukott vagy működésképtelen államok problematikájára csakúgy, mint a közel-keleti konfliktusok etnikai, vallási és történelmi hátterére, valamint a stratégiaalkotás és védelmi tervezés egyes regionális aspektusaira.

A kurzusok prezentációi az alábbiakban elérhetők:

2015. december 11-én szakkollégistáink a „Szakkollégiumi hallgatók konferenciáján” tartottak előadásokat Debrecenben a Hatvani István Szakkollégiummal közösen.

2016. április 08-án a BSZK tagjai a „Biztonság és politika, társadalmi, etnikai konfliktusok és a modern világ” című konferencián adtak elő a szegedi Móra Ferenc Szakkollégiumban.

A fentiekben említetteken kívül 2016. május 11-én Debrecenben a Hatvani István Szakkollégium és Biztonságpolitikai Szakkollégium vezetői együttműködési megállapodást írtak alá. Az eseményt a két szakkollégium közös tudományos hallgatói konferenciája követte.

2016. június 15-én egy délelőtti és egy délelőtti alkalom keretében személyiségfejlesztő tréningen vettek részt a szakkollégisták. Ennek célja a társadalmi érzékenység fejlesztése volt oly módon, hogy az egyes konfliktusok egyéni és csoportos dinamikáit tárták fel a résztvevők szakpszichológus bevonásával.

A személyiségfejlesztő és szimulációs gyakorlatok a szakkollégisták komepetenciáit növelték, míg a konferenciákon való részvétel a kapcsolatok megerősítésen túl az előadói készség növelését is szolgálták.

A pályázatban megjelentetett kiadvány, amely „Napjaink biztonsági kihívásai, veszélyei és fenyegetései” címet viseli összesen hat fő írását tartalmazza. A kiadvány lektorált, olvasó szerkesztett, tördelt és nyomtatott formában jelent meg.

A pályázat eredményeként a Biztonságpolitikai Szakkollégium jelentősen tudta javítani eszközparkját és közösségi megjelenését a beszerzett nyomtató, festékpatron, stb., valamint promóciós eszközök (pult) révén. A fejlesztés jelentős mértékben hozzájárul a BSZK napi szintű és hatékony tevékenységeihez csakúgy, mint a szervezet népszerűsítéséhez.

Összességében véve elmondható, hogy a program a szakkollégisták meglévő tudásának, írásbeli és szóbeli készségeinek, valamint személyes és személyközi kompetenciáinak fejlesztését szolgálta oly módon, hogy abban az elméleti és gyakorlati megközelítés ötvöződött napjaink hazai és nemzetközi biztonsági kihívásainak, veszélyeinek és fenyegetéseinek komplex értelmezésével. A visszajelzések alapján sikeres, ugyanakkor feszes programsorozattal gazdagodtak a szakkollégisták.

Az egyes programelemek szoros összefüggésben álltak egymással, azok jellegüknél fogva jelentős hatást gyakoroltak a szakkollégisták társadalmi érzékenységére. A pályázat egyúttal jelentős hatást gyakorol a szervezet kapcsolataira és annak jövőbeli tevékenységére is, amely így tovább erősíti az eddig elért eredményeket és növeli annak szakmai és társadalmi beágyazottságát és a tehetséggondozásban betöltött fontos szerepét.

A projektről készített videóanyag az alábbi linkről letölthető:

bszk_ntp_szkoll_15_0030_film

Július 8-án és 9-én került megrendezésre a NATO Észak-Atlanti Tanácsának állam- és kormányfői szintű tanácskozása, melynek a varsói Lengyel Nemzeti Stadion adott otthont. A szervezet főtitkára, Jens Stoltenberg már a konferencia előtt mérföldkőnek nevezte a közelgő tárgyalássorozatot, a későbbiekben pedig történelmi jelentőséget tulajdonított az eseménynek. A csúcstalálkozón részt vett az immár tagjelölt Montenegró is, amivel a NATO újfent bizonyította, hogy a kapuja továbbra is nyitva áll a csatlakozni vágyók számára.

A csúcstalálkozón a tagállamok állam- és kormányfői mellett részt vettek többek között az Európai Unió, az ENSZ, Svédország, Norvégia, Afganisztán, Japán és Dél-Korea vezető politikusai és képviselői is. (Forrás: twitter.com/NATOsummits)

A csúcstalálkozón világossá vált, hogy a NATO-nak alkalmazkodnia kell napjaink változó kihívásaihoz, fenyegetéseihez, illetve a folyamatosan alakuló biztonsági környezethez, melyet az egyre növekvő bizonytalanság jellemez.  A konferencia végén elfogadott nyilatkozat hűen tükrözi, hogy e bizonytalanság okát a tagállamok egyfelől Oroszország erőszakos magatartásában, másfelől pedig a terrorista cselekmények fokozódó és előre nem látható intenzitásában vélik felfedezni. Ennek megfelelően a tárgyalások két fő vonalat követve, egyrészt az elrettentésre és védelemre, másrészt pedig – a NATO szomszédjai kapcsán – a biztonság és a stabilitás kiterjesztésére fókuszáltak.

Az Észak-atlanti Szövetség perifériáján történő agresszív és provokatív orosz lépésekre reagálva a lengyel fővárosban döntés született az elrettentő és a kollektív védelmi képességek jelentős mértékű növeléséről. A tagállamok megállapodtak a NATO keleti szárnyának megerősítéséről, mely az úgynevezett Előretolt rotációs jelenét (Forward presence on a rotational basis) keretei között fog megvalósulni. Ennek értelmében 2017-től négy, egyenként 1000 fős, többnemzetiségű zászlóaljharccsoport telepítésére kerül sor Lettország, Litvánia, Észtország és Lengyelország területén Kanada, Németország, az Egyesült Királyság, illetve az Egyesült Államok vezetésével. A Szövetség délkeleti területei a Fekete-tenger mentén szintén az előretolt jelenlét keretei között kerülnek majd megerősítésre, ám a pontos részletekről szóló tárgyalásokat elhalasztották októberig.

A tanácskozás során áttekintésre kerültek a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kérdések is, azonban nem került sor a NATO ehhez kapcsolódó szakpolitikájának felülvizsgálatára: a nukleáris kapacitás elsődleges célja továbbra is az elrettentés és a béke garantálása. Ugyanakkor jelentős előrelépés történt a nukleáris elrettentéshez szorosan kapcsolódó ballisztikus rakétavédelem területén. A tagállamok deklarálták ugyanis a Kezdeti műveleti képesség (Initial Operational Capability) elérését, melynek égisze alatt üdvözölték a romániai Deveselu városában átadott Aegis Ashore rakétavédelmi komplexumot, a Törökországban felállított előrejelző radart, illetve a 2018-tól Lengyelországban telepítésre kerülő Aegis Ashore rendszert. Ezek együttes, összehangolt működése nagymértékben erősíti a NATO elrettentő képességét, valamint az euroatlanti térség biztonságát.

A csúcstalálkozón az állam- és kormányfők kiemelt figyelmet szenteltek a kiberbiztonságnak. A tagállamok a kiberteret új műveleti környezetként ismerték el, melyben a NATO-nak ugyanúgy védelemre kell berendezkednie, mint a szárazföldön, a tengeren vagy a levegőben. Célul tűzték ki a kibervédelem tervezési folyamatokba történő nagyobb fokú integrálását, a nemzeti és szövetséges hálózatok fokozott védelmét, valamint a 2014-es walesi csúcstalálkozó után újból deklarálták a kollektív védelem kibertérre történő kiterjesztését.

A politikai vezetők ismételten hitet tettek a védelmi kiadások növekedésének fontossága mellett, ugyanakkor hosszú idő után először történt meg, hogy a főtitkár nem a védelmi költségvetések emelésére szólította fel a tagállamokat, hanem üdvözölte, hogy 2015 volt az első év, amely a védelmi célokra fordított kiadások növekedését hozta.

Történelmi pillanat: az egyik legfőbb varsói szimbólum, a Szovjetuniótól ajándékba kapott Kultúra és Tudomány Palotája a Szövetség zászlajával és színeivel kivilágítva.
(Forrás: twitter.com/NATOsummits)

A NATO csúcstalálkozó másik kulcsfontosságú területe – a stabilitás és biztonság kiterjesztése a Szövetség partnereire és szomszédjaira – az Iraki és Levantei Iszlám állam (ISIL) egyre aggasztóbb terrorcselekményeire kíván választ adni. A terrorizmus ellen küzdve és az ISIL végleges felszámolására törekedve döntés született a terrorszervezet ellen harcoló nemzetközi koalíció támogatásáról, amelyhez a NATO AWACS repülőgépek biztosításával fog hozzájárulni. Emellett egy tunéziai hírszerzőközpont felállítása, illetve egy-egy iraki és líbiai katonai és terrorellenes kiképzőmisszió indítása is bejelentésre került.

A szövetségesek továbbá az eredeti, 2017-es kivonulást célzó koncepcióval ellentétben az afganisztáni Eltökélt támogatás művelet (Operation Resolute Support) folytatása mellett kötelezték el magukat és megegyeztek az Afgán Biztonsági Erők további pénzügyi támogatásában.

A konferencia fontos eredményeként könyvelhető el a Tengeri őr művelet (Operation Sea Guardian) meghirdetése a Földközi-tengeren. Ez a művelet az EU-val szoros együttműködésben olyan területeket is magába fog foglalni, mint a terrorelhárítás, az emberkereskedelem megakadályozása vagy a képességépítés.

Végül, de nem utolsó sorban kiemelendő a csúcstalálkozó keretei között tető alá hozott NATO-EU közös nyilatkozat, mely az eddigieknél magasabb szintre emeli a két szervezet közötti együttműködést, kapcsolatukat stratégiai partnerségként jellemzi. A dokumentum széleskörű kooperációt irányoz elő a hibrid fenyegetések, a kibervédelem, a tengeri védelem, és a védelmi képességek fejlesztésének kapcsán.

A varsói csúcstalálkozó valóban új dimenziókat nyit meg a Szövetség életében, hiszen egyrészt – ahogy azt a főtitkár is kiemelte egy interjúban – a kollektív védelem ilyen magas szintű megerősítésére a hidegháború óta nem került sor, másrészt pedig egy az ISIL ellen határozottan fellépő NATO képét vetíti előre, melynek vezetői 2017-ben Brüsszelben ülnek össze újra a következő csúcstalálkozó keretei között.

(Szerkesztette: Szabó Márk)

Kína kibővíti a katonai támogatását az Afgán Nemzeti Védelmi és Biztonsági Erők (ANDSF) részére, annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjon küzdeni az országban lévő terrorizmussal szemben. Ennek keretében július 3-án landolt Kabulban az a repülőgép, amely többek között szállítójárműveket és egyéb katonai felszereléseket szállított a Közép-ázsiai országba.

Kína  afganisztáni nagykövete, Yao Jing a támogatással kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy szeretnének  egy jól működő bilaterális kapcsolatot kiépíteni a két kormányzat között, ami a gazdaságin túl a katonai területre is kiterjed.

“Afganisztán területén több, Kína számára fontos kereskedelmi útvonalat veszélyeztetnek terrorcsoportok, amelynek következtében kulcsfontosságú a Közép-ázsiai ország ilyen irányú támogatása is” – ezt már a kínai hadsereg vezérkarfőnöke, Fang Fenghui tette hozzá a szállítmány megérkezésekor. A kínai katonai vezetés már korábban bejelentette, hogy 70 millió dollárral támogatja az ANDSF tevékenységét.

Mohamed Hamit Atmar, afgán nemzetbiztonsági tanácsadó a pekingi segítségnyújtással kapcsolatban hozzá tette, hogy a következő szállítmány az év vége felé lesz esedékes. Ez különböző berendezéseket is tartalmazni fog, például szkennereket az afgán rendőrség számára, melyek lehetővé teszik, hogy a rögtönzött házi robbanószerkezeteket és bombákat még időben észlelni tudják, ezzel megmentve számos emberi életet.

Kína a bilaterális együttműködés mellet – Afganisztánnal, Pakisztánnal és az Egyesült Államokkal karöltve – tagja a Négynemzeti Együttműködési Csoportnak (Quadrilateral Cooperation Group). A csoportosulás célja az afganisztáni béke diplomáciai úton történő előmozdítása, azonban a résztvevő államok jelentősen eltérő rendezési elképzelései miatt, mindeddig semmilyen sikert nem tudott felmutatni.

(Szerkesztette: Szabó Márk)

When the Croatian government was finally formed in January 2016, one could only hope that the ambitious goals – such as structural reforms and economic growth – will not be swept away by political debates, let alone intra-coalition ones. However, the (hi)story of the Oreskovic government is in fact a story of continuous political crisis.

Tim’s team – January 2016
(Source: https://vlada.gov.hr/vijesti/u-hrvatskom-saboru-predstavljena-i-potvrdjena-nova-hrvatska-vlada/18260
Accessed: 11/07/2016)

It was not easy to nominate each and every minister in the first place and finding lower level state officials turned out to be even more difficult. Differences of opinion in the ruling coalition were more than visible and the government had not even started to operate (at least from a practical point of view).

MOST was constantly trying to make use of the kingmaker’s position. They got the positions they wanted (for example the Ministry of Interior) and openly criticised HDZ while Karamarko was busy calming down dissatisfied politicians in his own party in order to be re-elected as the president of HDZ.

Interestingly enough, this intra-party election turned out to be a key factor of the political crisis. Before the party presidential elections Karamarko was not in the position to assertively confront his political enemies neither inside nor outside HDZ. Once he was re-elected, it was impossible for the party to get rid of him, no matter how serious the troubles became. In this sense his late resignation meant only acceptance of the inevitable.

Furthermore, the government (or at least certain members of the government) were constantly under pressure. These political attacks culminated of course in the pursuit of Karmarko’s resignation.

Karamarko fought his ‘mission impossible’ until the very end, when even his own party lacked confidence in him. Right now MEP Andrej Plenkovic is expected to take over HDZ and lead an extensive campaign in order to retrieve their voters’ confidence and support. He is definitely keen on doing his best but the question remains the same: will he succeed? In the meantime we should not forget that last autumn Zoran Milanovic’s SDP almost managed to come back from a more or less similar disadvantage. This also means that SDP cannot only wait for the elections to come – they also have to convince and mobilise their supporters.

However, the latest news about the unpaid debt of the party implies a severe intra-party struggle for control and political power. It may not affect Plenkovic’s election but shows the volume of the challenge he is to face.

In the short term, the time spent on negotiation talks after the November 2015 elections and the Oreskovic government seems to be wasted. However, from a more optimistic point of view this whole process may be useful for democracy in the long run.

The main problem is that the unfortunate outcome of the last parliamentary elections might be repeated. Elections are to come most probably on 11th September, though there has been no official confirmation. Furthermore, there have been rumours about a new HDZ-MOST parliamentary majority. Maybe that is why SDP immediately accused President Grabar Kitarovic with ‘playing for HDZ’. Albeit this scenario was not likely in the first place, it becomes less and less probable as the deadline of the official dissolution of the Croatian Parliament (July 15) approaches.

At the same time Tomislav Panenic (MOST) openly stated that MOST is mistrustful towards HDZ because ‘they attacked their own government’. Technical Prime Minister Tihomir Oreskovic is supposed to join MOST, however, he himself earlier promised to decide only after the 15th of July. To make things more complicated, MOST President Bozo Petrov also expressed his desire to become the next Prime Minister by saying that he could only be better than Milanovic or Karamarko. Of course, he ‘somehow forgot’ that Karamarko was not PM at all (but Oreskovic was).

On the other hand, SDP and Milanovic might also be alarmed because of what happened between HDZ and MOST. Their task is definitely not as simple as ‘winning the elections and forming a government with MOST’. They have already learned a lesson during the last negotiation talks and presumably another one since then.

Szerzőnk tanszékvezető egyetemi tanár (NKE NETK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék).

Pénteken és szombaton (2016. július 8-9-én) tartja az Észak-atlanti Szövetség Szervezete (NATO) a 28. csúcstalálkozóját Varsóban. Magyarország 17 éves tagsága alatt ez lesz a 12. alkalom (1. táblázat), amikor a kormányfő, a külügy- és honvédelmi miniszter részt vesznek a magyar biztonság- és védelempolitikát is meghatározó Észak-atlanti Tanács (NAC) állam- és kormányfői értekezletén. Minden csúcstalálkozónak fontos feladata, hogy megerősítse a szerződés feladatait, értékeit és alapelveit, javítsa a transzatlanti szolidaritást, választ adjon az új biztonsági kihívásokra, megmutassa a változások irányait. A tanácskozáson született döntések egyben politikai és katonai feladatokat jelentenek a szövetség civil és katonai szervei, valamint a tagországok részére, meghatározzák a főerőkifejtést, a tevékenységi sorrendet, a fejlesztés teendőit. Ez alól nem lesz kivétel a varsói csúcs sem. 

A varsói színhely választása szimbolikus értékű. Mivel Lengyelország élharcosa az orosz fenyegetés elleni keményebb fellépést követelő politikának, a lengyel fővárosban tartandó tanácskozás üzenet a „keleti szárny” országainak, hogy a NATO velük van. A csúcstalálkozó NATO logója is ennek szellemében lett megválasztva: a jelképbena híres varsói sellő modern ábrázolása látható. A 600 éves legenda szerint a helyi halászok megmentettek egy sellőt, amely attól kezdve pajzzsal és karddal védi a várost és lakóit.

A NATO főtitkár, Jens Stoltenberg is felidézte ezt a legendát logóavató beszédében, amikor hangsúlyozta, hogy a NATO kész megvédeni Lengyelországot és a szövetség tagjait.[1]

A varsói színhely megválasztása üzenet Moszkvának is. A NATO vezetése abban a fővárosban tanácskozik, ahol 25 évvel ezelőtt megszűnt a Szovjetunió vezette Varsói Szerződés.[2] Amíg a VSZ 36 év beszüntette tevékenységét, a NATO sikeresen alkalmazkodott a megváltozott világhoz, továbbra is garantálja a kibővített szervezet tagjainak biztonságát, eredményesen járul hozzá a nemzetközi béke és biztonság feladataihoz.

A csúcstalálkozók szerepe a NATO-ban

A NATO tagországok vezetői (politikai- jogi berendezkedéstől függően államelnökök, illetve miniszterelnökök) a szövetség létrehozása után először 1957-ben találkoztak, amikor is megerősítették az észak-atlanti szervezet célját és értékrendjét, megtárgyalták a nem-katonai együttműködés (különös tekintettel a gazdasági kooperációra) új koncepcióját. Azóta 27 csúcstalálkozót regisztráltak a NATO történetében, amelyből 10-et a hidegháború alatt, 17-t pedig a kétpólusú világ után tartottak. Ebből is lehet látni, hogy bár a szövetség a csúcstalálkozókat rendszeresen megtartja, a legfelső szintű tanácskozásokra nem regulárisan, állandó időközi gyakorisággal, hanem mindig a nemzetközi és biztonságpolitikai helyzet, a szervezet előtti teendők függvényében kerül sor. Ez a megállapítás még akkor is igaz, ha az utóbbi években igyekszik a NATO a legmagasabb szintű értekezletét kétévente megtartani. Az állam- és kormányfői értekezlet összehívására a NAC nagyköveti tanácsa vagy a miniszteri értekezlet (külügyminiszterek, védelmi miniszterek) tesz javaslatot, az ülést a NATO főtitkára vezeti. Az eddigi 27 ülés napirendje a NATO történeti fejlődésének kortörténeti dokumentuma, amely meghatározta a szövetség fejlődését, bővítését, partnerségi kapcsolatait, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában vállalt szerepét, valamint az átalakulás irányait, fordulópontjait. A rendszeresen megtartott ülések ezért nagyon sokszor sorsfordító jellegűek, mérföldköveket jelentenek a NATO transzformációjában. A NATO legfontosabb politikai és stratégiai kérdései, a szövetség tevékenységét meghatározó kérdések, új kezdeményezések indítása, a bővítés vagy partnerség fejlesztésének ügyei ugyanis mindig a NATO csúcstalálkozókon dőlnek el, formálódnak döntésekké és megvalósítási tervekké. Meghatározó jelentőségű csúcsként tartjuk számon például az 1990. évi londoni tanácskozást, ahol a tagországok döntöttek a szervezet hidegháború utáni helyzethez történő adaptációjáról, az ellenségkép megszüntetéséről, a volt szocialista országokkal való együttműködésről.

A csúcstalálkozókat a NATO mindig szövetségi területen, a brüsszeli NATO Központban vagy valamelyik meghívó országban tartja. Az üléseken a tagországok és partnerországok különböző formációkban tanácskoznak. A döntések jelenleg a 28 tagország keretében születnek. A napirendtől függően tárgyalhatnak a felek az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsban (Euro- Atlantic Partnership Council, EAPC), a NATO- Oroszország Tanácsban (NATO- Russia Council, NRC), a NATO- Ukrajna Bizottságban (NATO- Ukraine Commission, NUC), vagy a NATO- Georgia Bizottságban (NATO- Georgia Commission, NGC). Az afganisztáni ISAF művelet feladatainak megbeszélésére a NATO létrehozta az ISAF formációt is, amiben a műveletben részvevő tagországok, partnerországok, Afganisztán és a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EU, Világbank) képviselői vettek részt. A helyzettől függően új kooperációs keretek is létrejöhetnek, mint például a NATO tagságot favorizáló (MAP /Membership Action Plan/) országok ülése, az interoperabilitást előtérbe helyező partnerországok (Interoperability Platform) tanácskozása, vagy a védelmi képességek fejlesztésére fókuszáló országok (Defence Capacity Building Initiative) konzultációja.

Az elmúlt másfél évtizedben a szövetség egyre inkább arra törekszik, hogy a helyszínt összekapcsolja a csúcstalálkozó céljával, fontosabb témáival, hogy ezen keresztül is erősítse a tanácskozás napirendjét, döntéseit, nemzetközi üzeneteit. Például a NATO 50. születésnapját ünneplő csúcstalálkozót Washingtonban tartották, ahol a szövetség megalakult 1949. április 4-én. 2004-ben a legfelsőbb szintű tanácskozásra Isztambulban került sor, amely Európa és Ázsia határán fekvő geopolitikai lokációjánál fogva különleges súlyt adott a NATO és a Perzsa-öböl országai kapcsolatait erősítő kezdeményezésnek. A 2014-es walesi helyszín sem volt véletlen, hiszen a csúcs egyik célja a transzatlanti kapcsolatok megerősítése volt, amelyben komoly szerepe van az Egyesült Államokkal különlegesen jó viszonyt ápoló Nagy-Britanniának. A varsói színhely megválasztásának is megvan a maga politikai célja.

A csúcstalálkozó előkészítésében fontos szerepet játszik a NATO főtitkára, aki előkészíti az ülést, egyéni és szervezeti diplomáciával formálja a találkozó napirendjét, segíti a konszenzusos döntések kialakulását, koordinál a tagországok között, megjeleníti a szervezetet a nemzetközi nyilvánosságban.[3] A főtitkár a nemzetközi törzs állományából kikülöníti a csúcstalálkozót előkészítő munkacsoportot, szervezi, irányítja és koordinálja a csúcs előkészítését, illetve a döntések végrehajtását. A csúcstalálkozó döntései nyilatkozatokban, hivatalos jelentésekben és közleményekben öltenek testet. A döntések végrehajtását a NAC-nek alárendelt – nemzetek képviselőit is felölelő – döntéshozó szervek (mintegy 40 ilyen felső szintű döntéshozó szerv van a NATO-ban, amelyek feladat- és hatásköre lefedi az egész szövetség tevékenységét) szervek szervezik, amelyet a nemzetek, illetve a NATO politikai és katonai hatóságai hajtanak végre. Különösen nagy szerepe van a döntések operacionalizálásában a Nagykövet-helyettesi Bizottságnak (The Deputies Committee,)[4] a Politikai Bizottságnak (Political Committee), Partnerségi és Biztonsági Együttműködési Bizottságnak (Partnerships and Cooperation Security Committee), az Erőforrási Főbizottságnak (Senior Resources Board), valamint a Katonai Bizottságnak (Military Committee). A csúcstalálkozó eredményeit a NATO döntéshozó szervei, a NATO Központ, a katonai parancsnokságok, valamint a tagországok „átfordítják” szakpolitikákba, tervekbe, akcióprogramokba, bekerülnek a NATO „üzemszerű” működésébe. A konszenzusos döntéshozatal, a tagországi érdekeltségek, a feladatok nemzeti finanszírozása miatt a végrehajtás nem megy gyorsan, minden újabb feladat végrehajtása jelentős időt igényel. A NATO hidegháború utáni transzformációjáról szóló döntés után például a Szövetségnek 16 hónapra volt szüksége az új stratégiai koncepció megfogalmazásához. Az együttműködés és partnerség 1991. évi stratégiájának megvalósítása is hosszú-hosszú éveket igényelt: az új partnerségi kereteket (PfP, Mediterrán Dialógus) 1994-ben hozták létre, a boszniai békefenntartás 1995-ben kezdődött, az első keleti bővítésre 1999-ig kellett várni. A NATO malmai lassan őrölnek. De ha kialakulnak az eljárások, beindul a „gépezet”, a szövetség messze jobb hatékonysággal tud működni, mint más nemzetközi szervezetek.

A walesi csúcs döntései

A varsói csúcs egyik legfontosabb célja a két évvel ezelőtt (2014. szeptember 4-5) hozott NAC határozatok helyzetének áttekintése, a szükséges döntések meghozatala, jóváhagyások megadása lesz. A walesi döntések – a szervezet politikai és katonai jellegének megfelelően – politikai természetűek voltak, de az ukrán válság miatt számos katonai kérdésben is döntés született (2. táblázat), amellyel a szövetség az orosz fenyegetést kívánta ellensúlyozni.[5] A bővítési szándék már tényként kezelhető, hiszen Montenegróval a NATO már aláírta a társulási szerződést, a tagországok megkezdték a szerződés ratifikációját (Ezt már Magyarország is megtette. Nem várható jelentős változás az ISIS elleni harc ad hoc koalíciós formációban sem. Az egyik központi kérdés viszont nyilvánvalóan a készenléti akcióterv (Readiness Action Plan -RAP) intézkedéseinek áttekintése lesz, amelyek közül nem egy végleges jóváhagyást kap. Az új terv már közvetlenül a NATO keleti határának védelmét szolgálja, olyan intézkedéseket ölel fel, amelyek megerősítik a kollektív védelem garanciáit az Oroszországgal határos országokban. A megerősítő intézkedésekhez harci-technikai eszközök és készletek előretelepítése, határ menti bázisok létrehozása, a katonai infrastruktúra fejlesztése, folyamatos térségi gyakorlatozás tartozik. A csúcson valószínűleg véglegesen jóváhagyják a magas készenlétű (2-7 nap) összhaderőnemi haderőcsoportot (Very High Readiness Joint Task Force, VJTF, 5.000 fő), amelynek feladata a váratlan és meglepetésszerű katonai fenyegetések kezelése lesz. A keretnemzet megvalósításaként kerül sor egy-egy megerősített zászlóaljharccsoport előretolt (rotációs) telepítésére a négy frontországban (Lengyelország, balti államok). A hírek alapján jóváhagyják a tagországok a ballisztikus rakétavédelem elsődleges készenlétének elérését is.

A walesi csúcson több olyan kezdeményezés született, amelyet minden bizonnyal áttekint a varsói fórum is. A pozitív tapasztalatok alapján a partnerségi interoperabilitási program (Partnership Interoperability Initiative, PII) várhatóan tovább erősödik, további országok kerülhetnek be a projektbe. A védelmi képességek fejlesztését (Defence Capacity Building Initiative, DCBI) is bővíteni tervezik Irakban és Líbiában. Várható a partnerségi kapcsolatok további szelektív fejlesztése. Finnország és Svédország is – bár nem NATO tagok – meghívást kaptak Varsóba. A közelmúltban mindkét országgal a szövetség együttműködési megállapodást (Memorandum of Understanding, MoU) írt alá, amely adott esetben lehetővé teszi a NATO erők állomásoztatását és befogadó támogatás nyújtását a skandináv országokban. A szövetség erősíteni kívánja kapcsolatait az arab térségben is.

A varsói napirend  

 A varsói csúcson megtárgyalandó kérdések napirendjét a szakirodalom már régóta találgatja. Az első kísérlet a NATO Defence College volt kutatási igazgatójának, a német Karl- Heinz Kamp[6] nevéhez fűződik, az egyik legutolsót pedig e héten a híres stockholmi kutatóintézet, a SIPRI adta ki.[7] A két különböző időszakban készített elemzések elég jól összecsengenek: téma lesz a keleti és a déli fenyegetés, Oroszországgal való viszony, az elrettentés, a nukleáris fegyverek szerepének, a rakétavédelemnek és a kiberbiztonság áttekintése, de tárgyalnak a NATO és partnerországok a partnerség jövőjéről, a bővítésről, az Afganisztántól Közel-Keleten át Észak-Afrikáig húzódó válságívről, valamint a tehermegosztás kérdéseiről is. A NATO főtitkár hétfői sajtókonferenciája[8] alapján már tudjuk, hogy e témák mind napirenden lesznek. Jens Stoltenberg „gyorsabb, erősebb és jobb készenlétű NATO-t” ígért a csúcs eredményeként. Bár a legfelső szintű tanácskozáson számos döntés előre „borítékolható” (előretolt telepítés, rakétavédelmi készenlét, hadviselés kiterjesztése a kibertérre, az afganisztáni misszió meghosszabbítása, stb), a NATO jövőjét meghatározó kérdésekben (elrettentés és védelem, a keleti szárny belső egyensúlya, partnerség és bővítés, tehermegosztás) továbbra is intenzív diszkusszió várható. A viták a szövetségben fontosak, hiszen csak így lehet elérni a döntéshez, a cselekvéshez szükséges egyetértést. A csúcs előtti főtitkári kötelező optimizmust azonban néhány új elem mindenképpen nyomatékosítja.

Érdekes fejleménynek értékelhető a NATO partnerségi politika megújítása, új, szokatlan elemek beemelése a csúcstalálkozó programjába. Varsóban a NATO 28 + 2 keretben fog találkozni, hiszen az ülésre meghívást kapott Finnország és Svédország is, amelyek kiemelt partnerségi lehetőségeket (Enhanced Opportunity Partners, EOP) kaptak a szövetségtől. Külön súlyt kap a csúcson az Európai Unióval való együttműködés, amely egy megerősített partnerséget rögzítő közös nyilatkozatban is testet ölt. Ezért a tanácskozáson részt vesznek az EU vezetői is (Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean – Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Federica Mogherini külügyi és biztonságpolitikai főképviselő), akik jelenlétükkel hangsúlyozzák a varsói agenda fontosságát az európai biztonság (közös tengeri fellépés, harc a migráció és az embercsempészet ellen, a Földközi tenger középső térségének ellenőrzése) szempontjából. A szövetség a NATO-Ukrajna Bizottság formátumban Petro Porosenko ukrán elnökkel vitatja meg az ország biztonsági kérdéseit. A NATO-Grúzia Bizottság is ülésezni fog, de csak külügyminiszteri szinten. A találkozón a NATO tárgyal a Perzsa Öböl-menti Együttműködési Tanács országaival is a térség biztonsága javításának lehetőségeiről (Kuvaitban egy új NATO Partnerségi Központot fognak megnyitni). Emellett a szövetség Afganisztán vezetőivel megvitatja a NATO misszió (Resolute Support Mission, RSM) további folytatásának teendőit, de tárgyal az új rugalmas együttműködési formákban (Interoperabilitási Platform, Védelmi Képesség-fejlesztési Kezdeményezés) is.

Számos kérdésben további viták várhatók, még az utolsó napokban is folyik az egyeztetés, a közös nyilatkozat finomítása. Bár a csúcs több új fogalmat és ideát fog bevinni a biztonságpolitika elméletébe (pl. előretolt rotációs jelenlét, stabilitás kivetítése, resilience, stb), azonban az mégsem várható, hogy a szövetség vezetői „hozzányúlnak” a stratégiai dokumentumokhoz (2010. évi stratégiai koncepció, a 2012. évi elrettentési és védelmi felülvizsgálat). Ugyanakkor biztosra vehető, hogy több témában tovább folynak a viták a csúcstalálkozón.

Nem tudjuk, hogy a keleti „frontországok” mennyire elégednek meg a júniusi NAC védelmi miniszteri ülésen hozott 4 NATO zászlóaljharccsoport megerősítéssel, megnyugvással tudomásul veszik, vagy további erők jelenlétéért fognak harcolni. Viszonylagos egyensúly-hiány alakult ki a keleti szárny Fekete tengeri térségében, amely bár kap megerősítést (többnemzeti román dandár felállítása, dél-kelet európai NATO hadosztályparancsnokság felállítása), maga a főtitkár is elismerte, hogy további intézkedésekre lesz szükség. Vita várható a nukleáris fegyverek szerepéről is, hogy mennyire jelenjenek meg az új elrettentési koncepcióban. A taktikai atomfegyverek esetleges alkalmazása nemcsak az orosz politikai és katonai retorikában jelent meg, de részét képezi az orosz katonai gyakorlatok forgatókönyveinek is. Nem gondolom, hogy a NATO a csúcson felülvizsgálja nukleáris szakpolitikáját, de valószínűleg megfontolja, hogy az éves válságkezelési gyakorlatokon megjelenjenek-e a nukleáris szcenáriók. Hasonlóképpen diszkusszió várható a ballisztikus rakétavédelem kérdéseiről, mert bár az elsődleges készenlét elérésének deklarálása biztosra vehető, továbbra sem megoldott egy esetleges alkalmazásról szóló döntés politikai ellenőrzése. A tegnapi amerikai döntés fényében, hogy Obama elnök mégsem vonja ki Afganisztánból az amerikai erők többségét, ahogy ez tervezve volt,[9] hanem csak minimális csökkentést hajt végre (9 800 katonából 8 400 fő marad a közép-ázsiai országban), így valószínűleg enyhülni fog az „intervenciós fáradtsággal” kapcsolatos vita. Az persze továbbra is kérdés lesz, hogy a NATO mennyire tud erőteljesebben fellépni a déli fenyegetések (Iszlám Állam, szíriai válság, Líbia segítése, terrorizmus elleni harc, migrációs nyomás kezelése) ellen. Nem kétséges, hogy élénk tárgyalás várható a tehermegosztásról is. A NATO vezetése külön statisztikákat[10] készített azért, hogy meggyőzze az állam- és kormányfőket a költségvetés növelésének szükségességéről. Bár 2015-ben sikerült megállítani a védelmi költségvetések csökkenését, 2016-ban pedig várhatóan 3%-al nő (ez 8 Mrd US dollárt jelent) az európai tagországok és Kanada összesített költségvetése, a szövetség vezetése továbbra sem elégedett az eredményekkel. A walesi „fogadalom” ellenére még mindig vannak tagországok, ahol kurtítják a katonai büdzsét. De különösen elégtelen a rendelkezésre álló forrás, ha a NATO „fordulatváltása” szempontjából nézzük. A szövetség politikai és katonai adaptációjához további erőforrásokra lesz szükség, különben gyengül a megerősített védelmi és elrettentési intézkedések ereje, kisebb lesz hozzájárulása az Európát fenyegető hibrid kihívások és veszélyek kezeléséhez.

Bár nem várhatóak nagy meglepetések, izgalmas NATO csúcs elé nézzünk. Azt csak remélni lehet, hogy a BREXIT – mint a walesi csúcson az ISIS elleni fellépés – nem „lopja el a showt”, a tanácskozás az eredeti „forgatókönyv” szerint valósul meg.

A csúcstalálkozóról többet INNEN.

[1] http://www.mfa.gov.pl/en/foreign_policy/nato_2016/nato_summit_warsaw_2016_logo_unveiled (2016.07.04)

[2] A Varsó Szerződés (VSZ) 1955. május 14-én jött létre Varsóban, a NATO ellensúlyaként. A „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek” 7 ország (Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Románia) volt a tagja (1961-1968 között Albánia is). A VSZ fontos szerepet kapott a szocializmus megőrzésének kollektív felelősségében is. A VSZ a hidegháború után, 1991. július 01-én szűnt meg.

[3] Jens Stoltenberg például július 1-jén 45 perces telefonos megbeszélést tartott Andrzej Duda lengyel elnökkel a csúcs előkészítésének helyzetéről, a napirendről, a várható döntésekről. http://www.msz.gov.pl/en/foreign_policy/nato_2016/president_andrzej_duda_discusses_nato_summit_with_secretary_general_stoltenberg__;jsessionid=59771F5BD2C6E24488D224E626E3ECE5.cmsap1p (2016. 07.04)

[4] A bizottság készíti elő a csúcstalálkozók közleményeit

[5] Szenes Zoltán: Új bor a régi palackban? A walesi NATO csúcs. Hadtudomány, 2014.3-4. szám.8.o. http://mhtt.eu/hadtudomany/2014/3_4/2014_3_4_1.pdf

[6] Karl-Heinz Kamp: The Agenda of the NATO Summit in Warsaw. Bundesakademic für Sicherheitspolitik, Security Policy Working Paper, N. 9/2015. https://www.baks.bund.de/sites/baks010/files/working_paper_security_policy_9_2015.pdf  (2016.07.06)

[7] Ian Anthony, Ian Davis: The 2016 NATO Summit: what will be on the Agenda in Warsaw? June 26, 2016

http://moderndiplomacy.eu/index.php?Itemid=723&id=1529:the-2016-nato-summit-what-will-be-on-the-agenda-in-warsaw&option=com_k2&view=item

(2016.07.06)

[8] NATO Secretary General outlines Warsaw Summit Agenda. 04 July, 2016. http://www.nato.int/cps/en/natohq/news_133063.htm (2016.07.06)

[9] Obama slows US troop drawdown in Afghanistan. The Telegraph, 6 July, 2016. http://www.telegraph.co.uk/news/2016/07/06/obama-slows-us-troop-drawdown-in-afghanistan/

[10] Defence Expenditures of NATO Countries (2009-2016) http://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2016_07/20160704_160704-pr2016-116.pdf (2016.07.07)

A 2015/2016-os tanév során a Biztonságpolitikai Szakkollégium jelentősen javítani tudta eszközparkját és közösségi megjelenését a beszerzett nyomtató, festékpatron, stb., valamint promóciós eszközök (pult) révén. A fejlesztés jelentős mértékben hozzájárul a BSZK napi szintű és hatékony tevékenységeihez csakúgy, mint a szervezet népszerűsítéséhez.

A tárgyi eszközök beszerzése az NTP-SZKOLL-2015 “A felsőoktatásban működő szakkollégiumok támogatása” pályázat révén a Nemzeti Tehetség Program keretein belül valósult meg.

2016. június 15-én egy délelőtti és egy délelőtti alkalom keretében személyiségfejlesztő tréningen vettek részt a szakkollégisták. Ennek célja a társadalmi érzékenység fejlesztése volt oly módon, hogy az egyes konfliktusok egyéni és csoportos dinamikáit tárták fel a résztvevők szakpszichológus bevonásával.

A tárgyi eszközök beszerzése az NTP-SZKOLL-2015 “A felsőoktatásban működő szakkollégiumok támogatása” pályázat révén a Nemzeti Tehetség Program keretein belül valósult meg.

2016. június 10-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai komplex válságkezelő gyakorlaton vettek részt a Nemzetbiztonsági Szakkollégium tagjaival. A gyakorlat célja nem csak egy adott problémakör szimulálása volt, hanem az is, hogy a résztvevők egyéni és csoportos munka során is képesek legyenek a napjaikban zajló krízishelyzetek lényegei elemeit felismerni és a bekövetkező változásokra érdemben reagálni.

Az egész napos program során a résztvevők ellátást kaptak, amely az NTP-SZKOLL-2015 “A felsőoktatásban működő szakkollégiumok támogatása” pályázat révén a Nemzeti Tehetség Program keretein belül valósult meg.

A Nemzetbiztonsági Intézet és a Nemzetbiztonsági Szakkollégium szervezésében első alkalommal ültek össze az NKE különböző szakkollégiumainak képviselői a „Szakkollégiumok konferenciája” című rendezvényen, amelynek létrehozásával az intézmény lehetőséget kívánt nyújtani az egyetem különböző karain működő szakkollégiumok számára kutatási témáik szakmai konferencia keretein belül történő bemutatására. Dr. Padányi József mk. dandártábornok, tudományos rektorhelyettes megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a hagyományteremtő céllal megrendezett konferencia kiválóan tükrözi az egyetem abbéli törekvését, hogy a tehetséget lehetőleg minden szinten támogassa, hiszen, mint hangsúlyozta, a tehetség kortól, helytől és nemtől független. Az, hogy jelenleg már hat szakkollégium is működik az NKE égisze alatt, arra enged következtetni, hogy az intézményben komoly tudományos munka folyik. „Hatékonyságunkat pedig az OTDK eredmények igazolják vissza” – tette hozzá a rektorhelyettes.

A konferencia korunk biztonsági kihívásait járta körül. Elsőként dr. Resperger István ezredes, a Nemzetbiztonsági Intézet igazgatója beszélt a 2030-ig várható dilemmákról. Állítása szerint a szóban forgó időpontra az alultáplált és a túlsúlyos emberek száma, az ivóvízellátás, továbbá a betegségek terjedése sokkal több problémát fog jelenteni, mint a különböző erőforrásokhoz való hozzáférés, beleértve az olajat is. Földünk a Meadow -modell jóslata alapján 2050-re éri el a gondokkal leginkább terhelt állapotát, amikor a ma még kevésbé fejlett területek összetett hatalmi mutatói maguk mögé utasítják a fejlett országokét. A GDP, a primer energiahordozók mennyisége és a népesség radikális megváltozása mellett komoly problémát fog jelenteni a muszlim vallás térnyerése is: már 2030-ra 3 milliárd muzulmán és mindössze csak 2,2 milliárd keresztény lakos prognosztizálható. A migráció tekintetében elöregedéssel kell majd számolni, s a jelek szerint India és Afrika válik majd a legnagyobb kibocsátóvá. Ami a hadiipart illeti, a terrorizmus ellenében a távirányítású eszközök szerepe fog felértékelődni, így az is elképzelhető, hogy mindennapivá válik a ma még csak utópiának számító katona nélküli háború. A hibrid hadviselés ugyanakkor teret enged majd a kettős felhasználású eszközöknek is, a drónok pedig a víz alatt, felett és a levegőben is bevethetők lesznek.

A konferencián Resperger István után a szakkollégiumok tagjai tartottak előadást a témában. A Biztonságpolitikai Szakkollégium részéről Bartók András Kelet-Ázsia puskaporos hordóját –  a szigetviták várható alakulását, Fekete Csanád pedig a hibrid hadviselés napjaink konfliktusaiban való megjelenését mutatta be az érdeklődőknek. A Szent György Szakkollégium részéről további gondolatébresztő bemutatókat hallhattunk, Koller Marco a migráció nemzeti és nemzetbiztonsági kihívásairól, kockázatairól; Tóth Miklós pedig a börtönökben végbemenő iszlám radikalizációról tartott előadást. Szakos Judit, a Magyary Zoltán Szakkollégium elnöke az innovációpolitika hatékonyságát mutatta be, majd megoldási alternatívákat vetített a jövő kihívásaira vonatkozóan. Az Ostrakon Szakkollégiumot Arany-Bíró Martin képviselte, aki az adatvédelem kihívásairól, jelentőségéről tájékoztatta a hallgatóközönséget. A Nemzetbiztonsági Szakkollégium tagjai sorából Szentes István előadásában a terrorizmus kialakulásának történetét, s jelenkori alakulását tekintette át, Radován Kristóf pedig a Boko Haram terrorszervezet tevékenységéről; nemzetköziségéről adott elő az egybegyűlteknek.

Az esemény lezárását követően a 2. NKE Szakkollégiumok Konferenciájának megrendezésére a Nemzetbiztonsági Szakkollégium a Biztonságpolitikai Szakkollégiumnak adta át  a stafétabot.

A cikk eredetileg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapján jelent meg.

A közelgő varsói NATO-csúcstalálkozó lehetséges témáiról volt szó azon a konferencián, amelynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépülete adott otthont. A rendezvényt megelőzően a hadtudományok iránt érdeklődő fiatal kutatók posztereiből nyílt kiállítás az épület kiállítóterében.

A NATO szerepét, működését kellett fotók, szövegek és különböző grafikai illusztrációk segítségével bemutatni azoknak a pályázóknak, akiknek munkáiból poszter kiállítást rendeztek be a Ludovika Főépületben.  A tárlat megnyitóján Tömböl László nyugállományú vezérezredes, a Honvéd Vezérkar volt főnöke méltatta a fiatalok munkáit. Elmondta, hogy a pályázók láthatóan értő gondolkodással, jó szemlélettel és érzékkel nyúltak a témához. „A mostani rendezvény is kiváló alkalom arra, hogy megosszuk egymással gondolatainkat, javaslatainkat”- fogalmazott a tábornok, aki szerint a hadtudományok rendkívül sok lehetőséget nyújtanak mindazok számára, akik életcéljuknak tekintik a tudományág művelését. A kiállítás megnyitóján a három legsikerültebb poszter alkotóját külön is díjazták. Ezt követően került sor a Biztonságpolitikai Szakkollégium, az NKE Doktorandusz Önkormányzata, a DOSZ Hadtudományi Osztálya és a Magyar Hadtudományi Társaság közös szervezésében arra a konferenciára, amelyen a közelgő varsói NATO-csúcsról értekeztek a szakemberek. Prof. Dr. Szenes Zoltán, ny. vezérezredes szerint a kétévente megrendezett találkozók rendkívül fontosak Európa biztonsága szempontjából is. A tanszékvezető egyetemi tanér úgy látja, hogy a helyszín kiválasztásának is fontos üzenete van, hiszen ezzel is lehet demonstrálni, hogy a NATO kitart Lengyelország mellett. Szenes Zoltán szólt arról is, hogy a találkozó két fontos jelszava az adaptáció és az egyensúly. Utóbbi azt is jelenti, hogy meg kell találni az egyensúlyt a szövetség és a tagállamok érdekei között. Emellett olyan országok esetében, melyek nem értenek egyet a NATO által képviselt értékekkel egyensúlyt kell teremteni az elrettentés és a párbeszéd között. A tábornok szerint a csúcstalálkozó egy fontos, hasznos hozzájárulás lesz a kollektív védelem irányába forduló NATO programjának megvalósításához.

„A NATO-nak jelenleg majdnem olyan markáns kihívásokkal kell szembenéznie, mint az 50-60-as évek hidegháborúja idején”- mondta el előadásában Dr. Németh József Lajos. Az NKE adjunktusa szerint azért is érdekes a történelmi párhuzam mert a hidegháború időszakában és most is tartózkodnak NATO-egységek egyes tagállamok területén, ami miatt a tagországok szeretnének jobban beleszólni a szövetség politikájába. Németh József Lajos szerint egyre nagyobb szerepe lesz a NATO működésében a stratégiai kommunikációnak, amely hatékonyan támogathatja a szövetség stratégiai elképzeléseit. Az adjunktus kiemelte, hogy a kommunikáció egyik fő feladata az orosz hibrid- fenyegetettségre való hatékony felkészülés.

A kommunikáció fontosságát emelte ki beszédében Dr. Balogh István is. A Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és non-proliferációs főosztályának vezetője szerint az utóbbi egy évben is számos biztonságpolitikai kérdés merült fel, amelyre a szövetségnek valamifajta választ adnia kell. Megemlítette, hogy a napokban zajlott Brüsszelben a NATO védelmi minisztereinek értekezlete, ahol sok kérdésben sikerült véglegesíteni az egységes álláspontot. Ilyen például, hogy egyensúlyt kell kialakítani és fenntartani a keleti és a déli fenyegetéseknek szánt figyelem között. A magyar álláspont szerint ugyanakkor nem elég a gyors katonai reagálást lehetővé tevő készenléti akcióterv, hanem hosszú távú gondolkodásra is szükség van, aminek megfogalmazásában nagy szerepe lehet a varsói csúcstalálkozónak.

A cikk eredetileg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapján jelent meg.

A CyCon a világ egyik legjelentősebb kiberbiztonsággal foglalkozó szakmai konferenciája, melyet a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központ (CCD COE) szervez. A kiberhatalom témája köré épített idei rendezvényre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről Berki Gábor a Katonai Műszaki Doktori Iskola, míg Berzsenyi Dániel a Stratégiai Védelmi Kutató Központ és a Hadtudományi Doktori Iskola képviseletében utazott Tallinba.

A CyCon (International Conference on Cyber Conflict) gyökerei 2009-ig nyúlnak vissza, ezen a néven pedig 2012 óta rendezik meg minden évben, mintegy 500 politikai és stratégiai döntéshozó, katonai vezető és kiberbiztonsági szakember részvételével. A rangos konferenciák egyik ismertetőjele, hogy a vitaindító beszédeket követően az előadások és kerekasztal beszélgetések párhuzamosan folynak több panelben, egy-egy konkrét témakörre fókuszálva, így egyrészt több kérdés alaposabb megvitatására is lehetőség nyílik, másrészt a résztvevőknek lehetőségük van kiválasztani a számukra legérdekesebb témákat. A 2016. május 31. és június 3. között megrendezett konferencia nulladik napja ún. workshop nap volt, ahol a kibervédelmi oktatás és a kiberválságok kezelése mellett napirendre kerültek az okos telefonok kriminalisztikai vizsgálatának gyakorlati aspektusai is.

A konferencia első napján szinte minden előadó és résztvevő azzal foglalkozott, hogy a NATO vezetői a közelgő varsói csúcstalálkozón a hadviselés ötödik dimenziójaként deklarálhatják a kiberteret. Észtország elnöke, Toomas Hendrik Ilves hangot adott várakozásainak, miszerint Varsóban döntés fog születni a kibertérről, amit tovább erősítettek a cseh védelmi miniszter Martin Stropnicky szavai, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a hadviselés ötödik dimenziójában is készen kell állniuk a nemzeteknek védelmi képességeik fejlesztésére. A NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnok-helyettese (DSACT), Manfred Nielson admirális felszólalásában kitért annak jelentőségére, hogy a hadviselés négy hagyományos dimenziójától elkülönítve kell értelmezni és kezelni a kiberteret. A vitaindító előadásokat a kiber parancsnokok kerekasztal beszélgetése követte, ahol a három katonai vezető egyetértett abban, hogy bár a kibertér újszerű, nem különleges és nem is egyedi. Szintén egyetértés mutatkozott abban, hogy a katonai műveletek során a kiberteret használni fogják, függetlenül attól, hogy deklaráltan a hadviselés ötödik dimenziójává válik, vagy sem. Fontosnak látták azonban a kibertér ötödik dimenzióként történő elfogadását annak érdekében, hogy a NATO átfogó kibervédelmi és kiberműveleti politikát alakíthasson ki. A délutáni előadások többek között foglalkoztak az erő kivetítés lehetőségeivel a kibertérben, a fegyverrendszerek védelmével, az állami hátterű kibertevékenységekkel és a légi közlekedést érintő kiberfenyegetésekkel.

A CyCon második napjának vitaindító előadásain nem kisebb nevek szólaltak fel, mint Thomas Rid a King’s College London professzora, Martin C. Libicki a RAND Corporation posztgraduális iskolájának kutató professzora, valamint Mikko Hypponen számítógép biztonsági szakértő, az F-Secure kutatási igazgatója. Az előadások nyomán a résztvevők megismerhették az emberek és gépek közötti interakciók fejlődését egészen az 1940-es évektől, az információs hadviselés szerepét a jelenlegi konfliktusokban, valamint az elrettentés képességének átalakulását a földrajzi határokkal nem rendelkező internetes világban. Libicki öt jellemző mentén írta le a kiberhadviselést, ami nem kinetikus, rendkívül változékony és nem jelezhető előre, ugyanakkor egy nehezen értelmezhető, de kitartó jelenség. A folytatásban a leköszönő észt elnök több kiberbiztonsági szakemberrel beszélgetett a politikai változásokról, valamint a digitális forradalomról és annak jelentőségéről. Az eszmecsere keretében kitértek az orosz kiberműveletekre, a Snowden szivárogtatás előnyeire és hátrányaira, továbbá az olyan ellentmondásos kormányzati szándékokra, mint a kötelező hátsó ajtók (backdoor) beépítése a különböző rendszerekbe. A második nap délutánján szerephez jutottak az ún. APT-k, vagyis a fejlett állandó fenyegetések, amelyek legtöbbször nem is olyan fejlettek és állandók, hiszen ezek az incidensek (is) gyakran emberi hibára vezethetők vissza és nem szofisztikált technikai támadásokra. A többi szekcióban a kibertérben zajló fegyverkezési versennyel, a kiberfenyegetésekre adható válaszokkal, valamint az anonimitás, a magánszféra és a titkosítás összefüggéseivel foglalkoztak.

A konferencia harmadik, egyben záró napján a résztvevők külön panelben tárgyaltak a kiberkonfliktusok kapcsán eddig megszerzett tapasztalatokról. A beszélgetés során megállapították, hogy sok kormányzat valószínűleg tévesen értelmezi a kiberhatalom fogalmát, aminek eredményeként túlzott hangsúlyt fektetnek a taktikai eredményekre és nem törődnek a műveletek hosszú távú hatásaival. A rövid távú győzelmek kiemelt szerepére utal az is, hogy az incidensek tartós kiberkonfliktus előidézése helyett többnyire kémkedésre, vagy a rendszerek ideiglenes megzavarására koncentrálnak. Az APT-k után a konferencián szerephez jutott egy másik aktuális rövidítés is, az IoT, vagyis a dolgok internete. Az internetre csatlakoztatott hétköznapi eszközök (óra, televízió, hűtőszekrény, stb.) száma egyre növekvő tendenciát mutat, miközben a fejlesztés során kevés hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Mindez olyan megbízhatatlan működési környezetet eredményez, aminek következtében az IoT eszközök könnyű célpontokká válnak a támadók számára, ugyanakkor a meglévő biztonsági protokollok alkalmazásával és biztonsági szabványok meghatározásával mindez megelőzhető lenne. A rendezvény záró beszédei során Jan Neutze a Microsoft kibervédelmi vezetője a normák kibertérben betöltött szerepéről beszélt, illetve a kormányzat és az ipar megközelítését hasonlította össze, míg David Sanger az Economist szakírója kiemelte, hogy a kibertérben folytatott fegyverkezési verseny komoly fegyverzet ellenőrzési és elrettentési probléma elé állítja az emberiséget. A CyCon2016 utolsó előadását a Skype alapítója, Jaan Tallinn tartotta, aki előremutató gondolataival hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia negatív következményekkel járhat, amennyiben az emberiség nem készül fel időben az alkalmazására.

A négynapos CyCon egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kibertérből érkező kihívásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az lemaradást eredményez, ami már rövid távon is nemzetbiztonsági kihívásokhoz és fenyegetésekhez vezethet. Ezeknek a kezelése, a megfelelő védelem kiépítése, a felkészítés olyan erőfeszítéseket igényel, amelyeket a kormányzati szektor egyedül nem, csak az ipari szereplők és az akadémiai szféra bevonásával képes megvalósítani. Amennyiben a NATO varsói csúcstalálkozóján deklarálják, hogy a kibertér a hadviselés ötödik dimenziója, a szövetségen belül olyan változások indulhatnak el, amelyek minden tagállam, így Magyarország kiberképességeit is érintik majd. Ahhoz, hogy a soron következő változásokra és általában a kibertérből érkező kihívásokra felkészülhessünk és képesek legyünk reagálni, elengedhetetlen, hogy az akadémiai szféra stabil alapokon nyugvó, magas színvonalú kiberbiztonsági oktatást és kutatást biztosítson az ipari és kormányzati szereplők számára.

A cikk eredeti forrása: http://uni-nke.hu/hirek/2016/06/08/nato-kibervedelem-varso-elott, a letöltés dátuma: 2016.06.12.

A NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence honlapja elérhető INNEN.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a Biztonságpolitikai Szakkollégium, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktorandusz Önkormányzata, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Hadtudományi Osztálya és a Magyar Hadtudományi Társaság Kápolnai Pauer István Ifjúsági Klub közös szervezésében megrendezésre kerülő

A Tudomány Kapujában 2016 – A NATO szerepe a globális térben című poszterkiállítás megnyitójára

és az azt követő

Kérdések és válaszok a varsói NATO-csúcstalálkozó előtt című előadásra.

Előadók:

Prof. Dr. Szenes Zoltán, ny. vezérezredes, tanszékvezető egyetemi tanár

Dr. Balogh István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium
Biztonságpolitikai és Non-proliferációs Főosztályának vezetője

Dr. Németh József Lajos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, egyetemi adjunktusa

A megnyitó helyszíne és időpontja: 2016. 06. 14. – 16.00, 1083 Budapest, Ludovika tér 2., Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Főépület, Kiállítótér

Az előadás helyszíne és időpontja: 2016. 06. 14. – 17.00, 1083 Budapest, Ludovika tér 2., Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Főépület, Zrínyi terem

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet az alábbi linkre kattintva lehet elvégezni.

Megnyílt a regisztráció az idei, immáron 13. Hacktivityre. Június 31-ig a legkedvezőbb áron tudtok jegyet váltani a Hacktivity weboldalán. A diákoknak rendkívüli kedvezményt biztosítanak a szervezők.
Íme, egy kis ízelítő a programból: A 13. Hacktivity 2016. október 21-22-én, pénteken és szombaton a MOM Kulturális Központban lesz (1124, Budapest, Csörsz utca 18.). Idén is lesznek előadások, mellette párhuzamosan szerveznek Hello Workshopokat, ismét lesz lockpicking, hardware hacking, számos érdekes program, meglepetések és jól megszokott esti buli sem maradhat el! Két keynote speaker a fedélzeten Idén két keynote előadóval is készültek a résztvevőknek. Ott lesz Komáromy Dániel, a magyar srác, aki társával (Nico Golde) közösen megnyerte a Mobile Pwn2Own-t, a verseny történetében elsőként egy Samsung csúcsmobil baseband egy sérülékenységének kihasználásával. Dani 2015-ben csatlakozott a Comsecurishoz biztonsági kutatóként, előtte pedig a Qualcommnál dolgozott, ahol nulladik napi sérülékenységekre vadászott.
A másik kulcselőadó pedig Travis Goodspeed, a vérbeli hardver hacker, aki ha úgy adódik, leselejtezett katonai parabolát telepít a kertjébe, hogy műholdak mozgását figyelje. Nevéhez fűződik (egyebek mellett) az első publikus merevlemez firmware rootkit, és a Facedancer USB fuzzer megalkotása is. Társaságában a hálózati réteg alatti vadregényes vidék történetei mellett a hamisítatlan hacker gondolkodásmódba is betekintést nyerhetünk.
Ne felejtsétek, most még kedvező áron válthatjátok meg belépőtöket a konferenciára. Találkozzunk októberben! #Hacktivity2016 Üdvözlettel,
A Hacktivity csapata

A Magyar Népköztársaság 1958. augusztus 30-án létesített diplomáciai kapcsolatokat – a hasemita Iraki Királyságból alig másfél hónappal korábban megalakult – Iraki Köztársasággal. A diplomáciai kapcsolatok folytonosságát azóta mindössze egyetlen nagyobb szünet szakította meg: a Szaddám-rezsim megdöntését követően, 2005-ben a bagdadi magyar nagykövetség biztonsági okokból felfüggesztette működését, és csak 2013-ban nyitott újra. 2010 óta Bagdadnak is nagyköveti szintű képviselete van Budapesten. Ami a kurdisztáni régiót illeti, a magyar főkonzul 2014 augusztusában kezdte meg hivatalos tevékenységét Erbílben.

A magyar–iraki kapcsolatok elsősorban gazdasági és katonapolitikai összefüggésben értelmezhetők. Az együttműködés egyfajta harmadik pillérének az oktatás tekinthető: a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogram keretében a magyar kormány 2014-től három éves periódusonként száz iraki diáknak biztosít magyarországi továbbtanulási lehetőséget, melyből harminc ösztöndíjas hely a kurdisztáni régió fiataljait illeti meg.

Napjainkban mintegy 10–12 magyar kis- és középvállalat van jelen Irakban, elsősorban a stabilabbnak számító síita területeken. Tevékenységük széles skálán mozog, az egészségügytől a mezőgazdaságon keresztül az áruszállításig. A gazdasági kapcsolatok motorja azonban egyértelműen a Magyar Olaj- és Gázipari Nyilvánosan működő Részvénytársaság (MOL), amely 2007-ben az első olajvállalatok között jelent meg Iraki Kurdisztánban. A magyar energiastratégiai érdekek szerepe Irakkal összefüggésben – elsősorban a MOL-on keresztül – meghatározó. Bár a MOL 2015. december 31-től a kedvezőtlen hozambecslések miatt beszüntette – a száz százalékos tulajdonában álló Kalegran leányvállalatán keresztül – addig végzett tevékenységét a 889 négyzetkilométeres Akri-Bijeel blokkban, amelynek 80 százalékos részesedéssel operátora, azaz a kutatások irányítója volt, továbbra is jelentős érdekeltségekkel és a bizakodó kilátásokat alátámasztó növekvő kitermeléssel rendelkezik a Shaikan Blokkban – igaz, ez utóbbinak csak kisebbségben, 20%-ban tulajdonosa. A vállalat éves jelentése szerint 2014-ben napi 1,9 ezer, míg 2015-ben napi 3,6 ezer hordó kőolajat termeltek ki Irak Kurdisztáni Régiójában. 2015-ben a MOL 31,4 milliárd forint értékű beruházást eszközölt a területen, amelynek döntő részét (27,9 milliárd forint) kutatásra fordította. Az elmúlt években tapasztalható nehézségek, mindenekelőtt a kifizetések több hónapos csúszása, a szállítási infrastruktúrát érő (esetleges) támadások következtében jelentkező kiesések, valamint a Bagdad és Erbíl között fennálló feszült viszony a többi Iraki Kurdisztánban tevékenykedő olajvállalathoz hasonlóan a MOL-t is érintik. A MOL összességében a zavartalan kitermeléshez szükséges stabil politikai-gazdasági-katonai állapotokban érdekelt.

(A kép forrása: magyarhirlap.hu)

Ami az együttműködés katonai területét illeti, magyar katonák békeművelet keretében először 1988-ban szolgáltak Irakban, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által 1988-ban az irak–iráni háború záró szakaszában létrehozott Irak–iráni Katonai Megfigyelő Csoport (United Nations Iran–Iraq Military Observer Group – UNIIMOG) részeként. A kuvaiti háborút követően, 1991-ben a tűzszüneti megállapodás betartatása érdekében felállított Irak–Kuvaiti Megfigyelő Misszióban (United Nations Iraq–Kuwait Observation Mission – UNIKOM) szintén vettek részt magyar katonák. Ezt követte 2003, amikor a magyar országgyűlés egy maximum 300 fős – váltás esetén maximum 600 fős – katonai szállító és humanitárius feladatokat ellátó szállító zászlóalj Irakba küldéséről határozott, immár nem ENSZ, hanem NATO-keretben. A magyar alakulat a Központi-Déli Koordinációs Zónában tevékenykedett a lengyel vezetésű Többnemzeti Hadosztály részeként, a módosított mandátum értelmében 2004. december 31-ig. 2006. szeptember 30-ig iraki kiképzési missziónk egy maximum 150 fős állománnyal az iraki biztonsági erők kiképzését célzó NATO-műveletben (NTM-I) is részt vett. 2015-ben a Magyar Honvédség tehát, ahogyan a felsorolásból látható, számos műveleti tapasztalattal a háta mögött érkezett vissza ismét Irakba, ezúttal az „Iszlám Állam” elleni nemzetközi koalíció tagjaként.

Magyarország több területen is hozzájárul az „Iszlám Állam” elleni harchoz. 2013. december 2-án és 2014. augusztus 3-án két részletben, összesen 35 ezer dollárnyi segélyt juttattunk el egy kurdisztáni menekülttáborba, majd később további 70 ezer euró összegű gyorssegélyt nyújtottunk az iraki kurd régiónak. A humanitárius segítségnyújtás mellett 50 ezer tonna lőszert szállítottunk a kurd erőknek. Egy harmadik együttműködési területet jelent az egészségügy: a kurd kormány 2015. májusi megkeresését követően sebesült kurd katonák számára biztosított Magyarország gyógykezelést. Emellett részt veszünk a régészeti emlékek – az emberiség közös öröksége – megőrzésére irányuló törekvésekben is. A nemrégiben megkötött koncessziós szerződés értelmében szeptemberben indul – a jelenleg Irakban működő két magyar régészeti expedíció mellé – az első expedíciónk iraki kurd területekre. Egy másik megállapodás értelmében pedig, ha Moszult (ókori nevén Ninivét) sikerül felszabadítani, akkor a magyar expedíció tagjai az ottani műemlékek restaurációjába is bekapcsolódnak.

Hazánk a felsoroltak mellett katonai erővel is részt vesz az „Iszlám Állam” elleni küzdelemben. A Magyar Honvédség az iraki kormány 2015. június 25-én az ENSZ tagállamaihoz intézett kérését követően az Egyesült Államok vezetésével felállt több mint hatvan tagú nemzetközi koalíció részeként teljesít ismét szolgálatot Irakban. A magyar országgyűlés 2015. április 14-én döntött a magyar részvételről. A 17/2015-ös számú országgyűlési határozat értelmében az MH Iraki Kiképzés-biztosító Kontingens legfeljebb 150 fővel települ Iraki Kurdisztánba. A kontingens mandátuma 2017. december 31-ig tart, amely felhatalmazás egy újabb országgyűlési döntéssel meghosszabbítható. A művelet költségvetése 20 milliárd forint. A döntően az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. Lövészzászlóaljának tagjaiból összeállított 112 fős első kontingens 2015. augusztus végéig több lépcsőben települt a német–olasz vezetésű erbíli kiképzőközpont felelősségi területére. A második váltást 2016. január 20-án búcsúztatták el Hódmezővásárhelyen.

(A kép forrása: honvedelem.hu)

A parlamenti határozat szövege a magyar részvétel melletti érvek között említi Magyarországnak az ENSZ Alapokmányából fakadó kötelezettségeit; Magyarország érdekét a nemzetközi béke és biztonság előmozdításában, valamint a terrorizmus elleni küzdelemben; és az „Iszlám Állam” által elkövetett jogsértések, népirtás és más emberiesség elleni bűncselekmények megakadályozásának erkölcsi követelményét.

A magyar honvédek közül 110 katona vesz részt a kiképző misszió biztosításában és a kiképzésben, tízen összekötői és felderítői feladatokat látnak el, egy huszonhét fős szakasz pedig Magyarországon várakozik készültségben. A kontingens állományából két szakasz egy repülőtér őrzés-védelmi feladatait látja el, egy szakasz pedig a pesmerga erők kiképzésében vesz részt. Emellett egyéni beosztásokban a Magyar Honvédség képviseletében szolgálnak katonáink az amerikai központi parancsnokságon, a Többnemzetiségű Alkalmi Harci Kötelék kuvaiti parancsnokságán, a bagdadi Szárazföldi Komponens Parancsnokságon, az Erbíl Harccsoport Parancsnokságon és a Kurdisztáni Kiképzési Koordinációs Központban. Harcoló feladatokat magyar katonák mandátumuk értelmében nem látnak el. A mandátum területi hatálya az erbíli kiképzés-koordináló központ felelősségi területén való állomásoztatásra terjed ki, ami azt jelenti, elképzelhető, hogy nem csak Erbílben, hanem a másik két kurdisztáni bázison, Atrushban és Harirban is megjelennek majd magyar katonák.

Háry Szabolcs alezredes, az erbíli magyar főkonzulátuson működő Katonai Összekötő Hivatal volt vezetője szerint a kiképzés az időként a sajtóban elhangzó kritikák ellenére hatékonynak mondható. Mióta a nemzetközi erők képezik a pesmergákat, az áldozatok száma kimutathatóan csökkent. A magyar kiképzőket emellett külön dicsérik a képzés gyakorlatiassága miatt.

A Kurdisztáni Kiképzési Koordinációs Központ (KTCC) 2015 januárja óta működik német–olasz vezetéssel. Havonta mintegy 1200 pesmergát tudnak itt kiképezni. A kurdok számára összeállított négyhetes képzési program legfontosabb elemei a következők: általános lőkiképzés, harcászat, egészségügyi alapismeretek, improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelem, beépített területen (városban) folytatott harctevékenység és parancsnoki törzsmunka. A misszióban részt vevő nemzetek 10–14 fős mobil kiképző csoportokban dolgoznak egy-egy szakasz mellett, helyi, angolul beszélő tolmácsok segítségével. Bár a kurd társadalomról elmondható, hogy tagjai folyamatos háborúkban szocializálódtak, így többségükben rengeteg harci tapasztalattal rendelkeznek, a gerilla-hadviselésben gyakorlott pesmergák számára a nyílt terepen megvívott harc, valamint például egy város elfoglalása és megtartása, nagyobb összehangolt műveletek lefolytatása komoly nehézséget okoz, mint ahogyan a törzsmunka, vagy a hadműveleti tervezés fogalma is lényegében ismeretlen számukra. A kiképzési program összeállításánál a nemzetközi erők ezeket a hiányosságokat vették elsődlegesen figyelembe.

(A kép forrása: presstv.ir)

A biztonsági helyzet, amelyben a magyar katonák tevékenykednek, nem tartozik a legveszélyesebbek közé, hiszen a harcokban közvetlenül nem vesznek részt. Ugyanakkor nem is teljesen veszélytelen: a kurd régió határait állandó tüzérségi támadások érik az „Iszlám Állam” részéről, illetve Erbíl közelében vegyi fegyvert is vetett már be a szélsőséges szervezet.

Összegezve a fentieket, a magyar–iraki (illetve magyar–iraki kurd) kapcsolatok jónak nevezhetők. Magyarország érdekei Irak vonatkozásában elsősorban gazdaságiak, azon belül mindenekelőtt energiapolitikaiak. Hazánk emellett az Európai Unió részeként a migrációs és menekültválságon keresztül is érdekelt az iraki stabilitás mielőbbi megteremtésében. A Magyar Honvédség – részben ezen érdekek, részben a szövetségesi szolidaritás mentén – az elmúlt közel harminc évben több alkalommal is részt vett a stabil iraki viszonyok  kialakítását célzó nemzetközi műveletekben és missziókban. Jelenleg – a korábbi humanitárius segélyek, lőszerszállítmány és egészségügyi segítségnyújtás mellett – 147 katonával járulunk hozzá az „Iszlám Állam” elleni küzdelemhez, ezen keresztül a nemzetközi békéhez és biztonsághoz.

A cikk nagymértékben támaszkodik az Antall József Tudásközpont Kül- és biztonságpolitika első kézből elnevezésű előadássorozatának keretében 2016. április 7-én Háry Szabolcs alezredes, Őexc. Dr. Szatmári Tibor, Prof. Dr. Dezső Tamás és Wagner Péter részvételével megrendezett „A Magyar Honvédség iraki szerepvállalása egy év távlatából” című előadásán elhangzottakra; valamint Wagner Péter biztonságpolitikai szakértőnek a Magyar Honvéd 2015. novemberi számában megjelent „Újra Irakban” című írására.

Május 4-én került megrendezésre a Szakkollégiumi Esték rendezvénysorozat harmadik előadása, melynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépülete adott otthont. Kovács Georgina, a Biztonságpolitikai Szakkollégium tagja előadásában a vegyi hadviselésről tartott általános összefoglalót, melyet a vegyi fegyverek alkalmazásának konkrét példáival egészített ki.

Az előadás első felében a különböző vegyi anyagok katonai célokra történő felhasználásának történeti aspektusai, valamint a vegyi anyagok összetétele, alkalmazhatósága és az egészségre gyakorolt káros hatásai kerültek bemutatásra. A vegyi harcanyagok, mint például a kénmustár, a foszfor, a tabun vagy a szarin igen egyszerűen és olcsón, akár civil eszközökkel is előállíthatóak, alkalmazásuk pedig egészen az I. világháborúig nyúlik vissza. A háború utáni időszakban több nagyhatalom és számos más ország kiterjedt kutatásokat folytatott vegyi harcanyagok kifejlesztése céljából, ami jelentős vegyi fegyver készletek felhalmozásához vezetett. Mindez arra ösztönözte a nemzetközi közösséget, hogy szabályozza e fegyverek kifejlesztésére, gyártására és felhalmozására irányuló törekvéseket, mely végül az 1997-ben hatályba lépő Vegyifegyver Tilalmi Egyezményhez vezetett, melynek jelenleg 192 részes állama van. Ennek ellenére sajnos a közelmúlt konfliktusaiban (is) rendszeresen alkalmazásra kerültek különböző ideg- és fojtó gázok, melyre az előadó konkrét példákat hozott.

Az esetlegesen fellelhető harcanyagok utáni kutatás már 1971-ben elkezdődött Irakban. Irak vegyi fegyver készleteinek nagyságát jól jelzi, hogy 1991-ig összesen legalább 2850 tonna mustárvegyület, 210 tonna tabun, 795 tonna szarin, illetve cikloszarin, valamint 3,9 tonna VX került előállításra.  A mai álláspont szerint a mérgező harcanyagok bevetésének nagy szerepe volt abban, hogy Irán kiszorult az elfoglalt iraki területekről és végül békekötésre kényszerült. Irak ezen felül 1988-ban az ország északi területén élő kurd népcsoport ellen is bevetette vegyi fegyvereit, mely jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki.

Az öt éve tartó szíriai polgárháborúban több alkalommal vetettek be vegyi harcanyagot a szemben álló felek, melyek kapcsán időről időre a hírekbe is bekerül egy-egy eset. A legutóbbi ilyen támadás alig egy hónappal ezelőtt történt Aleppóban,  ahol vélhetőleg iszlamista terrorszervezetek vetettek be mustárgázt a civil lakosság ellen.

Az előadás során a résztvevők több kérdést tettek fel, érintve olyan témákat, mint a fehérfoszfor katonai célokra történő felhasználása, vagy a vegyi hadviselés és a terrorizmus esetleges kapcsolata. Az előadó külön felhívta a figyelmet a tokiói metróban 1995-ben történt támadásra. Ezzel a terrorcselekménnyel a tömegpusztító fegyverek kiléptek a viszonylag jól szabályozott és ellenőrzött szuverén katonai felhasználás köréből és a világ számára egy új fenyegetés teremtődött meg.