Biztonságpolitika.hu

Észak-Korea ICBM tesztjei, ENSZ szankciók, lemondott a japán védelmi miniszter, átalakult az Abe- kormány, Kína agresszív fellépése a THAAD rakétaelhárító rendszer ellen.

Japán: Megújult az Abe-kormány

2017 eső felében egymást követő politikai botrányokkal (például a Morimoto és Kake iskola körül) és kormánytagok lemondásával kellett szembe néznie a japán kormányfőnek, Abe Shindzónak. A leköszönő igazságügyi miniszter Kaneda Katsutoshi rosszul kezelte az összeesküvés elleni törvény tervezete nyomán felmerülő parlamenti vitát. Imamura Masahiro , aki a fukushimai atomerőmű katasztrófája utáni helyreállításáért felelős miniszter, pedig egy sajtókonferencián elkövetett súlyos hiba miatt távozott. A botránysorozat végpontját képezte a japán védelmi miniszter, Inada Tomomi  egy héttel megbízatása lejárta előtti lemondása. A miniszter asszony döntéseit, egy évig tartó hatalmi ciklusa alatt sok kritika érte, a végső indok azonban a júliusi tokiói képviselői választásokkal és a dél-szudáni ENSZ misszió részleteinek állítólagos visszatartásával kapcsolatos botrányok voltak. Inada Tomomi az ellene felhozott vádakban ártatlannak mondja magát.

kép forrása: http://www.japantimes.co.jp/news/2017/04/18/national/japanese-troops-withdrawing-south-sudan-mission-u-n/#.WYm0S4Tyg2w

Akár igaznak, akár hamisnak bizonyulnak a vádak, a miniszter asszonnyal szemben Japán öt év után, a növekvő veszélyekre hivatkozva 2017 áprilisában kivonta 350 fős kontingensét Jubából, Dél-Szudán fővárosából. Az UNMISS (Az ENSZ Dél-Szudáni Missziója) a szigetország egyetlen folyamatban lévő békefenntartó missziója volt. Különlegessége, hogy a japán békefenntartók először kaptak engedélyt fegyverhasználatra a civilek és társaik védelme érdekében. A japán katonák fő feladata a misszió során a helyi infrastruktúra helyreállítása volt.

Japán ENSZ-en belüli békefenntartó missziói hagyományosan kisegítő és a békét biztosító csapatok (orvosok, mérnökök, logisztikusok) alkalmazását jelenti, olyan országok esetében ahol már nincs nyílt fegyveres szembenállás a felek között. Ennek alapja Japán szigorúan pacifista attitűdje, amelyet a 2015-ben megújított békefenntartásról szóló törvény deklarál, miszerint a Japán Önvédelmi Haderő csak akkor vethető be, ha már fent áll egy tűzszüneti megállapodás.

Jelenleg Japán, az USA-val és Kínával együtt, a top 3 legbőkezűbb anyagi támogató közé tartozik az Egyesült Nemzetek Szövetségén belül.

A kabinet újjászervezése azonban már a védelmi miniszter lemondása nélkül is terítéken volt Abe politikájában. A sorozatos politikai botrányok nyomán idén nyáron lejtőre került az Abe-kormány társadalmi támogatottsága. A japán Liberális Demokrata Párt (továbbiakban LDP) népszerűsége az év eleji 50%-os elfogadottságából sokat veszített. Az NHK news felmérése szerint augusztusban a párt 39%-os támogatottságot ért el. A még soha nem látott mélypontot, azonban július első felében tapasztalhatta meg az LDP: támogatottságuk ekkor 29.9% volt, amely 21.1%-ig esett vissza a Jiji Press adatai alapján.

kép forrása: https://www3.nhk.or.jp/nhkworld/en/news/20170807_27/

A miniszterelnök az új vezetőket tapasztaltabb, az LDP korábbi kormányaiban is tisztséget betöltő személyekből állította össze a közvélemény bizalmának visszanyerését remélve. Így az augusztus 1-én bejelentett átalakítás az LDP és Abe támogatottságának azonnali 4 százalékpontos növekedését mutatta. Az újítás másik következménye, hogy lehetősséget adott Abe párton belüli riválisainak térnyerésére, akik fontos pozíciókba kerültek a megújult kormányban. Nyitott kérdés lett tehát, hogy a 2018-ban esedékes választásokon Abe Shindzó vezetésével képes lesz-e az LPD megtartani jelenlegi pozícióját a Japán politikában.

A külügyminiszteri poszton Kishida Fumio -t Kono Taro  váltotta. Kono széles körben elismert, tapasztalt diplomata az Egyesült Államok külpolitikájában. Inada Tomomi helyére a már korábban is védelmi miniszteri pozíciót betöltő Onodera Itsunori lépett. Onodera a 2012-2014-es ciklusa alatt már szembenézett az Észak-Korea felől érkező folyamatos fenyegetéssel. Ebben az időszakban került sor a Phenjan harmadik földalatti nukleáris kísérletére is. A jelenlegi külpolitikai helyzet kapcsán, Onodera hajlandó lenne azt a lehetőséget is számításba venni, amely engedélyezné a Japán Önvédelmi Erők számára, hogy olyan elrettentő katonai képességet alakítson ki, amellyel közvetlenül csapást mérhetnének Észak-Korea ballisztikus-rakéta programjához használt létesítményeire. Abe Shindzó azonban a Hiroshima és Nagaszaki elleni atomtámadás 72. évfordulóján rendezett emléknapon azt nyilatkozta, hogy nem létezik olyan tervezet, amely más országok elleni csapásmérő képesség kialakítását engedélyezné. A japán alkotmány 9. béke cikkelye tiltja az ilyen katonai agresszivitást (=kezdeményezés lehetősségét) a válaszlépést és megelőzést azonban nem. A szigetország védelmének alapja az USA-val való szövetségével teljes, amelyet a szakirodalom a „pajzs és dárda” hasonlattal jellemez. Az alkotmány békezáradékának módosítása gyökeres ideológiai változást is eredményezne a második világháború óta szigorúan pacifista Japánban.

Annak ellenére, hogy a politikában egyre hevesebben vitatott a Japán Önvédelmi Haderő szerepkörének bővítése és a korlátozások lazítása, a legfrissebb hírek szerint Japán nyugati partjára rakétaelhárító egységeket csoportosítanak. Ezt a lépést Észak-Korea napokban bejelentett, Guam szigetén elterülő amerikai repülőbázis elleni szimulációs támadás indokolta. A phenjani vezetés szerint a rakéták négy japán tartomány (Hiroshima, Kochi, Shimane, Ehime) felett repülnek majd el mielőtt a guami bázist körbeölelő tengerbe csapódnak.

kép forrása: https://www3.nhk.or.jp/nhkworld/en/news/20170811_22/

Az Japán Önvédelmi Haderő radarokat és kilövőállomásokat telepít a fent említett prefektúrák légvédelemi bázisaira, hogy felkészüljenek arra az esetre, ha a rakéta darabjai a szigetországban érnének földet. Augusztus 12-re érkeznek meg az iraki háborúban már bevetett PAC3 (Patriot Advanced Capability-3) típusú elhárító-rakéták. A haditengerészet pedig egy Aegis típusú radar-rendszerrel felszerelt hajót küldött a Japán-tengerre, amely képes nyomon követni a ballisztikus rakétákat.

/lektorálta: Bartók András/

2017 nyarán több olyan hír látott napvilágot, melyek szerint orosz harci repülőgépek engedély nélkül behatoltak a balti államok légterébe, tovább súlyosbítva ezzel a NATO és Oroszország között már így is pattanásig feszült viszonyt.  Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára azonban a legutóbbi NRC (NATO-Oroszország Tanács) találkozó után nyugalomra intette a szövetséges és az érintett országok képviselőit.

A legutóbbi légvédelmi incidensre augusztus elején került sor Oroszország részéről. Egy spanyol és egy finn vadászgép két orosz MiG-31 típusú elfogó vadászrepülőgépet és egy AN-26 típusú szállítórepülőt tartóztatott fel, melyek vészesen közel repültek az észt légtérhez. Nem ez az első „véletlennek” ígérkező lépés, például júniusban a Balti-tenger felett egy vélhetően felfegyverzett orosz vadászgép vészesen megközelített egy amerikai felderítő repülőgépet.

E példákból is látszik, hogy a NATO csapatok erősítésre szorulnak légvédelem tekintetében a Baltikumban, hiszen Oroszország nyilvánvaló túlereje aggodalomra adhat okot. Ez a kérdés is tárgyalóasztalra került a legutóbbi, 2017. július 13-án megrendezett NATO-Oroszország találkozón Brüsszelben. Az ülésen kiemelték, hogy szükség van a folyamatos kommunikációra és tájékoztatásra a félreértések elkerülése végett, nagyobb figyelmet fordítva a katonai gyakorlatokra. Minden országnak megvan a joga arra, hogy gyakorlatokat hajtson végre nemzetközi légtérben, azonban köteles azokat az elfogadott normákkal összhangban végezni, különös tekintettel más országok szuverenitására.

A kérdés azért is kulcsfontosságú, mert hamarosan ismét megkezdődik a fehérorosz-orosz kötelékben lebonyolított, ZAPAD néven ismert hadgyakorlat. A megmozdulás nem új keletű, folytatása az elsőként 1973-ban megrendezett szovjet gyakorlatnak, melyet a Szovjetunió összeomlása után újból felélesztve, 2009 óta fehérorosz-orosz bilaterális együttműködés alapján tartanak négyévente. A nyilvánosságra hozott információk alapján 2017-ben szeptember 14-20. között kerül sor a gyakorlatra más kiképzésekkel párhuzamosan, valamint kisebbek folytatásaként, egy forgatókönyv keretében. A pontos létszám tekintetében csak becsléseink vannak és homályos nyilatkozatok, melyek szerint kb. 13.000 katonával kell számolni mindkét részről. Annyi előzetesen elmondható, hogy nagyszabású manőver várható, melyben biztosan részt vesz mind az orosz haditengerészet Balti Flottája, mind pedig az orosz 1. gárda-harckocsihadsereg (1st Guards Tank Army). Fontos, hogy a Bécsi Dokumentumban lefektetett összlétszám túllépése nem lehetséges, ezt Stoltenberg is kiemelte az NRC ülésen.

Ezenfelül továbbra is fundamentális ellentétet jelent a felek között a kelet-ukrajnai harcok és a Krím-félsziget annektálása. A konfliktus megoldási kísérletei továbbra is patthelyzetet teremtenek, hiszen a NATO illegálisnak ítéli Oroszország lépéseit, Moszkva pedig továbbra sem tesz meg minden tőle telhetőt a minszki megállapodás gyakorlatban történő végrehajtására és folytatja a kelet-ukrajnai szakadárok támogatását. Viselkedése igazolásaképp a Szövetség kelet felé való terjeszkedését és ezzel párhuzamosan az orosz állam veszélyeztetését hozza fel.

Mindezeket figyelembe véve valóban szükségesnek mondható további NATO-erők telepítése a Baltikum térségébe a ZAPAD 2017 idejére, valamint a légvédelem általános megerősítése. Az előkészületek már megkezdődtek, az USA 600 ejtőernyős katonát telepít a 3 érintett balti államba (Észtország, Lettország, Litvánia) és csapataik állomásoznak Lengyelországban is. Az Egyesült Államok emellett deklarálta Észtország felé, hogy elkötelezett a kollektív biztonság kérdésében orosz agresszió esetén, valamint a NATO vezetőség kiemelte, hogy a hadgyakorlatot a Szövetség szigorúan nyomon követi majd.  Ezenfelül időszerűnek ítélték a hosszú hatótávolságú légvédelmi rakéták telepítését is az érintett térségbe a légvédelem erősítése érdekében.

Szeptember közeledtével egyre feszültebbé válik a hangulat Európa-szerte, de Stoltenberg ennek ellenére nyugalomra intette a közösséget a brüsszeli csúcs után. Holott a NATO 2014 óta hivatalosan befagyasztotta az NRC-t az orosz fél Ukrajna felé tanúsított nemzetközi jogot sértő lépései miatt, a politikai kommunikáció érdekében üléseken időnként egyeztetnek a felek. A Szövetség ismét kinyilvánította, hogy nem kíván konfrontációba kerülni Moszkvával, sem veszélyeztetni annak szuverenitását. A balti régió légvédelmének növelése érdekében finn kezdeményezésre elindult egy szakértői csoport a NATO, Oroszország és Svédország közreműködésével, a megnövekedett légi forgalomra való tekintettel. A közös munka szintén alátámasztja a dialógus működőképességét. A légiforgalmi incidensek pedig, néhány kivételtől eltekintve, biztonságos és felelősségteljes módon lettek kezelve mindkét részről, így a főtitkár szerint aggodalomra a gyakorlat közeledtével sincs ok.

(A kép forrása: P. A. Karber, The Potomac Foundation)

2017. július 18-án a nemzetközileg nem elismert Donyecki Népköztársaság vezetője, Alexander Zaharcsenko megpróbálta kikiáltani Malorossziját, azaz Kis-Oroszországot Ukrajna utódállamaként. Ebben állítólag Ukrajna régióiból érkező küldöttekkel állapodott meg, habár az ebben való részvételét a szintén Kelet-Ukrajnában lázadó Luhanszki Népköztársaság is tagadja. Sőt, még a donyecki törvényhozó testület elnöke, Denisz Pusilin sem állt ki teljesen az ötlet mellett. Kis-Oroszország koncepcióját minden, a minszki jegyzőkönyvek megvalósításán fáradozó állam nehezen fogadta, még a lázadókat támogató Oroszország is.

Kis-Oroszország koncepciója

Zaharcsenko egy föderatív államot képzelt el új névvel, alkotmánnyal, politikai berendezkedéssel és gazdasági elvekkel. Ehhez szerinte az első lépés az, hogy Ukrajnát át kell nevezni Kis-Oroszországgá, mivel a jelenlegi név összemosódott a háborús bűnökkel, a tömegterrorral és a népirtással.  A Kis-Oroszország elnevezést a cári időkben használták, amikor a mai Ukrajna egyes területei az Orosz Birodalomhoz tartoztak, így a nemzeti büszkeségükre érzékeny ukránokat eleve sérti ez a név.

Kis-Oroszország, azaz Ukrajna egyesítése után pedig egy 3 éves szükségállapotot szeretne Zaharcsenko, ami alatt a politikai pártok tevékenységét és a külföldi támogatásokat betiltanák. Emellett a mostani vezetés bűneit egy nemzetközi szakértőkkel kiegészült nyomozással derítenék fel, a polgárháború kialakulásában felelős személyeket pedig elítélnék – ennél a pontnál Viktor Janukovics, volt oroszpárti ukrán elnököt és Petro Porosenko jelenlegi ukrán elnököt és körét nevezték meg.

Mindezt azzal magyarázzák a Donyecki Népköztársaságban, hogy Ukrajna egy bukott állam, ami képtelen megfelelő életkörülményeket teremteni a lakossága számára, hiszen egy gazdasági katasztrófa szélén áll. Miközben az ukrán vezetés illegitim, mert puccs után, politikai terror árnyékában választották meg. Az előbbiek okán létrejött instabilitás miatt pedig félő, hogy a neonácik fognak hatalomra kerülni, akik egy sokkal kiterjedtebb polgárháborúba sodorják Ukrajnát. Így Zaharcsenko szerint a legjobb megoldás a békére Kis-Oroszország létrehozása.

Nemzetközi reakciók

Azonban úgy tűnik, hogy Donyecken kívül sehol sem gondolják úgy, hogy ez a javaslat lenne a megoldás a polgárháborúra. Donyeck harcostársa, a Luhanszki Népköztársaság kijelentette, hogy ők erről az ötletről a médiából hallottak először és nem küldtek képviselőket Donyeckbe. Mint mondták, ők a minszki jegyzőkönyv megvalósítása mellett elhivatottak. Donyeckben erre az válasz, hogy Kis-Oroszország létrejöttével nem lenne lehetséges a háború, mert a hazájuk egységes lenne, így a minszki jegyzőkönyv lényegét teljesítenék.

Az ukrán elnök Zaharcsenko elképzelését teljesen elutasította, a lázadó államok vezetőit pedig orosz báboknak nevezte. Ő úgy gondolja, hogy a polgárháborúból való kiút a minszki jegyzőkönyv betartása, amit ez a felvetés ellehetetlenít, hiszen ha az ukrán vezetést illegitimnek tekintik, akkor nem tudnak velük együtt dolgozni. Porosenko reményét fejezte ki aziránt, hogy egyszer az orosz katonákat és tüzérséget kivonják majd Kelet-Ukrajnából, így a Donbasz és a Krím-félsziget visszakerülhet ukrán fennhatóság alá.

Németország, Franciaország és az Európai Unió szintén elítélték Kis-Oroszország ötletét. Szerintük a minszki jegyzőkönyvet kell betartani és megvalósítani. Az oroszokat is megkérték arra, hogy határolódjanak el a felvetéstől.

Oroszország ezt meg is tette, amikor kijelentették, hogy nekik ehhez nincsen közük, ők a minszki jegyzőkönyv mellett állnak. Sőt, Oroszország minszki főtárgyalója, Boris Grizlov azt mondta, hogy Zaharcsenko nem valódi politikát folytat, hanem információs háborút vív.

Az oroszok őszintesége azonban kérdéses. Az őszinteség mellett szól, hogy a legfontosabb orosz TV csatornák eleinte nem számoltak be Kis-Oroszország kikiáltásáról, mintha nem lett volna rá forgatókönyvük – persze ez lehet ügyes színjáték is. Emiatt egyesek úgy látják, hogy a felkelők kezdenek túlzottan önállósodni, viszont ez ellen szól, hogy az államaik Oroszország támogatása nélkül nehezen maradnának fent. Az őszinteséget megkérdőjelezők úgy gondolják, hogy ez egy oroszok által kitervelt akció volt, aminek a célja az lehetett, hogy figyelmeztessék Nyugatot: Ukrajnának meg kell valósítania a minszki jegyzőkönyvbe foglalt kötelezettségeit, különben a helyzet tovább romolhat a keleti határán.

Visszalépés az új állam kikiáltásától

Kis-Oroszország kikiáltása kapcsán Zaharcsenko nemcsak a nemzetközi közösséggel találta magát szemben. A Donyecki Népköztársaság törvényhozásának elnöke, Denisz Pusilin rögtön kijelentette, hogy ez még nem lehet végleges döntés. Szerinte ez nem több egy érdekes kezdeményezésnél, amit meg kell vitatni és amiről ki kell kérni a lakosság véleményét, hogyha meg szeretnék valósítani.

Később pedig már maga Zaharcsenko is úgy nyilatkozott, hogy ez nem egy végleges döntés volt a részéről, csupán egy vitaindító javaslat, ahol ő az új állam létrehozása mellett állt ki. Tehát úgy tűnik, hogy a Donyecki Népköztársaság vezetője is egy nagyot lépett hátra, valószínűleg a nagy ellenállásra való tekintettel.

Augusztus 8-án ismét ellátogatott a Biztonságpolitikai Szakkollégium a Nemzeti Közszolgálati Egyetem gólyatáborába, amit ebben az évben Tatán rendeztek meg. A szakkollégiumot Halasi Gábor, Kovács Tünde, Petróczki Márk és Rozgonyi Attila képviselte.

A szakkollégium képviselői megismertették a frissen felvételt nyert hallgatókat a szakkollégium működésével, valamint tájékoztatták az érdeklődőket az őszi tagfelvétellel kapcsolatos tudnivalókról.

A bitonságpolitika iránt érdeklődő hallgatók idén október 8-án éjfélig adhatják le jelentkezésüket egy online platformon keresztül, ahol a nevüket, az e-mail címüket, és az általuk választott egyetemi szak nevét kell megadniuk, valamint azt, hogy honnan értesültek a tagfelvételi lehetőségről. A jelentkezés nyitott minden olyan egyetemista előtt, aki Budapesten folytatja tanulmányait levelező vagy nappali munkarendben, alapszakon, mesterszakon vagy doktori képzés keretében.

A jelentkezésről további információt ITT találsz!

A Biztonságpolitikai Szakkollégium idén is megnyitja kapuit minden hallgató számára, aki érdeklődik a biztonságpolitika iránt és Budapesten jár egyetemre!

Miért jelentkezzek?

• Értékes kapcsolati tőkére tehetsz szert tanáraid, szakmád nagyjai és szakkollégista társaid megismerése révén
• Saját publikációs felülethez juthatsz, ahol elemzéseidet, cikkeidet teheted közzé
• Olyan többlettudásra tehetsz szert kurzusaink, konferenciáink és előadásaink révén, melyekre egyszerű hallgatóként nem lenne esélyed
• Részt vehetsz konferenciákon, tanulmányi utakon – akár külföldön is
• Kollégiumi elhelyezést kaphatsz
• Új ösztöndíjlehetőségek nyílnak meg előtted

 

Milyen kötelességeim vannak szakkollégistaként?

• A biztonsagpolitika.hu oldalunkra 1-2 havonta legalább 1 cikket vagy elemzést kell írnod
• Konferenciánk szervezésében, lebonyolításában részt kell venned, ha szükséges
• A szakmai kurzusunkra el kell járnod – de jár érte szabadon választható kredit!
• Technikai és közgyűléseinkre el kell járnod: itt döntjük el, hogy hogyan működjön a Szakkollégium

 

Hogyan tudok jelentkezni?

Ezen a linken tudod jelezni jelentkezési szándékodat. Ezután mi felveszünk téged egy listára, ami alapján a jelentkezési határidő lejártáig folyamatosan értesítünk majd mindenről, ami jelentkezőként fontos lehet számodra.

A határidő 2017.10.08. 23:59

A határidő lejárta után el kell küldened egy rövid motivációs levelet és az önéletrajzodat. Ezután részt kell venned egy írásbeli fordulón, ahol egy feladatlapon rövid kifejtős kérdésekkel és tesztfeladatokkal felmérjük alapműveltségedet és affinitásodat a biztonságpolitikához. De ne aggódj, ez nem egy második érettségi, tényleg csak azt nézzük meg, hogy nem véletlenül tévedtél-e hozzánk. Amennyiben nem, egy szóbeli forduló következik, ami lényegében egy beszélgetés rólad és az érdeklődési köreidről.

Ha ezek után meggyőztél minket arról, hogy megfelelő tagjelölt vagy, akkor október végére már szakkollégista leszel!

Amennyiben bármilyen kérdésed lenne, örömmel állunk a rendelkezésedre Facebookon vagy a biztpolszakkoll@gmail.com címen.

 

 

A jelen rövid összefoglaló cikk szerzőjének az a célja, hogy emlékeztessen a több mint 70 évvel ezelőtt történt eseményekre oly módon,  hogy annak összetettségére felhívja a figyelmet.

Tények

köztudott tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1945 augusztus 6-án és 9-én  atombombát dobott le  Hirosimára és Nagaszakira.

Az alábbi videó, a támadás eredeti felvételeit tartalmazza:

A támadást számos esemény előzte meg, amelyek közül ki kell emelni hogy az európai hadszíntéren  ekkor már béke honolt, hiszen ott már 1945 májusában véget ért a II.világháború, a Csendes-óceáni hadszíntéren azonban még hosszú hónapokig rendkívül véres harcok dúltak,amelynek eseménytörténete innen elérhető.

Az atomtámadás előzményei közé kell sorolunk az úgynevezett Manhattan-terv kialakítását és lebonyolítását is, mely kapcsán fontos megemlíteni azt a vonatkozó hazai szakirodalomban kevésbé feltüntetett tényt, hogy az atombomba megalkotása szorosan illeszkedett az ún. tudomány és biztonság és technológia (science & security &technology) stratégiai programjainak és elgondolásainak sorába. Ennek kidolgozásában és végrehajtásában kulcsszerepe volt a Tudományos Kutatási és Fejlesztési hivatal (Office of Scientific Research and Development – OSRD) vezetőjének, Vannevar Bush-nak, aki nem összekeverendő a későbbiek során komoly politikai karriert elérő Bush család tagjaival.

A következmények

Úgy gondolom, hogy az atomtámadások következményeinek feltárásakor  érdemes a közvetlenül elszenvedett emberveszteség és anyagi károk adatsorain túl a politikai, katonai, társadalmi, gazdasági, valamint a környezeti biztonságot érintő szektorok oldaláról is megvizsgálni a történteket.

Az alábbi videó a támadás utáni pillanatokat mutatja be:

(vigyázat, sokkoló képek!)

Emellett, nem szabad elfeledkezni az erkölcsi és jogi következményekről sem, amelyek mind a mai napig tetten érhetőek. De a következmények felsorolása  nem lehet teljes anélkül hogy ne hangsúlyozzuk: az atomtámadás kétségtelenül hozzájárult Japán feltétel nélküli kapitulációjához  és a második világháború  befejezéséhez –  habár a  fent említett események után még a továbbiakban is maradtak elszórtan harcoló japán katonai egységek.

Vitatott kérdések:

A szerzőnek nem volt és nem is lehet olyan szándéka, amely bármilyen mérleg megvonását célozná, ugyanakkor végezetül szeretné hangsúlyozni, hogy az atomtámadással kapcsolatos viták időről időre fellángolnak napjainkban is. Mielőtt tovább boncolgatnánk  a témát, itt is érdemes tovább szűkíteni a megközelítést, hiszen a viták két fő csoportba sorolhatók:  az egyik csoport elfogadja, ha úgy tetszik támogatja az atomtámadásokat. Érveik  közé többek között az sorolható, hogy a atámadások eredményeképp Japán kapitulált, melynek köszönhetően elkerülhetővé váltak a további emberveszteségek és gyorsabban  be tudták fejezni a háborút. A támogatók továbbá azt is hangsúlyozzák, hogy az atomtámadásokra egy totális háború részeként került sor, valamint csak így lehetett elérni, hogy a japánok letegyék a fegyvert.

Egyes elemzők ezzel szemben azt állítják, hogy katonailag már nem volt értelme a támadásoknak, mivel szerintük elegendő lett volna csupán tengeri blokád alá venni a szigetországot. Mások pedig azt hangsúlyozzák, hogy a támadásokkal háborús, vagy emberiség elleni bűntett követett el az Egyesült Államok. Léteznek olyan elemzők, akiknek az a véleményük, hogy a támadás az állami terror klasszikus példája volt, és az atombombák bevetése alapvető erkölcsi normákba  ütközött.Olyan álláspontok is vannak, hogy a két támadás közül  elegendő lett volna csak az egyiket végrehajtani.

A fenti vélemények alapján tehát érzékelhető, hogy az atomtámadásoknak a mai napig tartó hatásai vannak, és talán nem követünk el nagy hibát akkor, ha azt is megállapítjuk, hogy azok a jövőben is megkerülhetetlen és fontos témát jelentenek majd. Úgy gondolom, hogy a már megtörtént történelmi események kapcsán felesleges bármilyen feltételezésekbe bocsátkozni, az viszont nagy bizonyossággal kijelenthető:  az atomtámadások rendkívül nagy hatást gyakoroltak és gyakorolnak mind a stratégiai, mind pedig a biztonságpolitikai gondolkodásunkra.  Az atombomba bevetése Kétségtelenül felborította a támadó és védekező eszközök és eljárások között addigra beállt viszonylagos egyensúlyt, amelynek kialakulása évszázadokban mérhető. Így tehát egy új korszak vette kezdetét, amelyben akorábbi biztonsági dilemma még  erősebben jelentkezett.

Az atom támadások üzenete:

A szerző álláspontja szerint az atomtámadások a mai napig is olyan üzenettel bírnak, amelyek besorolhatók a stratégiai kommunikáció egyes példái közé Nevezetesen:  a falra függesztett kardot, főleg, ha azzal csak a valódi tulajdonosa rendelkezik, kizárólag rendkívül indokolt esetben szabad (???) használni, ugyanis a következmények beláthatatlanok. Különösen fontos ezt az üzenetet értelmezni és megfelelően megérteni akkor, amikor napjainkban is azzal  szembesülünk,  hogy a világpolitika újra a nukleáris eszközök fejlesztésétől és az ellene történő fellépéstől  hangos. józanság és türelem szükséges tehát minden érintett fél részéről, hiszen az nem kerül semmibe…

 

Június közepe óta néznek farkasszemet egymással a Népi Felszabadító Hadsereg (Peoples Liberation Army, PLA) és az Indiai Hadsereg csapatai a himalájai Doklam/Donglang-fennsíkon, India (Sikkim), Kína (Tibet) és Bhután határán. A három határvonal találkozási pontja évtizedek óta vita tárgyát képezi, ennek ellenére a konfliktus idén júniusig nem tört felszínre.

A diplomáciai háromszög

1. ábra: a vitatott régió műholdas képe. Forrás: The Diplomat (thediplomat.com/2017/07/the-political-geography-of-the-india-china-crisis-at-doklam/)

A térképen pirossal jelölt terület képezi a vita tárgyát, és ezen jól látható, hogy a három résztvevő közül India nem tart igényt a területre; az Timpu és Peking közös ügye, ahogy erre az utóbbi fél többször is hivatkozott India ellenében. Az ok azonban, amiért Újdelhi mégis beavatkozott és behatolt a vitatott területre, kétrétű. Egyrészt jelentős szerepet játszott benne különleges kapcsolata Bhutánnal – aki felkérte a beavatkozásra –, valamint az 1949-es barátsági szerződés, amelyben Bhután a nemzetközi kapcsolatokban alávetette magát India vezetésének. Másrészt a vitatott régió elfoglalásával Kína olyan stratégiai jelentőségű pozícióra tenne szert, amivel fenyegetheti a Sziliguri folyosót – a szűk átjárót az északkelet-indiai államokhoz. Mivel India 1962-ben vereséget szenvedett Kínától a Himalájában, az itteni határok védelme kiemelt jelentősséggel bír Újdelhiben. Továbbá, bár a barátsági szerződést 2007-ben felülvizsgálták és azóta Timpu szélesebb autonómiával rendelkezik minden területen, továbbra is szoros a védelmi együttműködés a két ország között, és ez elég okot szolgáltatott Újdelhinek arra, hogy a PLA útépítési munkálatait látva behatoljon a vitatott területre.

A másik fontos pillére a két ország együttműködésének az energetikai szektor, ahol Bhután óriási kapacitásokkal rendelkezik, és ezeket elsősorban indiai tőkéből és technológiával aknázza ki és a megtermelt energiát Indiának adja el. Manmohan Singh korábbi indiai miniszterelnök 2008-ban jelentette be, hogy 2020-ra 10,000 MW-tal fogják növelni a himalájai ország vízenergia-termelését. Ezzel szemben Bhután Kína egyetlen szomszédja, akivel nem tart fent hivatalos diplomáciai kapcsolatot.

Diplomáciai csörte – fegyveres konfliktus?

2. ábra: vitatott határrégiók Kína és India között a Himalájában. Forrás: University of Texas Libraries (http://www.lib.utexas.edu/)

Az Indiai Hadsereg benyomulását a vitatott régióba Kína szuverenitása megsértéseként értelmezte, amire válaszul a háborút se tartja elkerülhetetlennek. Ugyan egy hagyományos háború a két óriás között kicsiny valószínűséggel bír, azonban – a kínai narratíva szerint indiai mintára – elképzelhető, hogy a két ország közötti vitatott határrégiókban további konfliktusokra kerül sor. Két másik terület hovatartozása (a kelet-indiai Arunácsal Prades, amit Kína Tibet déli részeként magáénak követel; valamint Ladakhban) nem rendezett, ahol korábban is előfordultak kisebb-nagyobb incidensek (legutóbb 2013-ban Ladakhban).

Úgy tűnik tehát, hogy a két ország egy “gyáva nyúl” játékban van összezárva: egyikük sem látszik engedni, elrettentő lépésekkel próbálja a másikat visszavonulásra kényszeríteni. A nyilatkozatokon túl mindkét fél megerősítette a közös határszakaszokat, a PLA ezen felül egy tibeti hadgyakorlattal demonstrálta utánpótlási képességeit. 

Konklúzió

A határkonfliktusok száma és jelentősége az utóbbi évtizedben megnövekedett Kína és India viszonyában, és ez a trend minden jel szerint folytatódni fog a közeljövőben is. Peking az elmúlt évtizedek gazdasági fejlödését kihasználva egyre aktívabbá válik a saját környezetében – ezt a kezdeményezőkészséget a dél-kínai-tengeri szigetvitáknál és a regionális együttműködési szervezetek esetében is láthattuk. A megnövekedett képesség kihasználásához a határviták remek kiindulási pontot jelentenek. Ezzel szemben Újdelhi szokatlan asszertivitásról tett tanúbizonyságot a “megelőző lépéssel”, deklarálva saját igényét a regionális hegemón szerepére. A jelenlegi helyzetminden bizonnyal békés úton rendeződik majd, azonban hosszú távon tovább éleződhet a hatalmi verseny a világ két legnépesebb országa között.

Missziók

Palesztinai misszió meghosszabbítása

A Tanács 2018. június 30-ig meghosszabbította azon két misszió megbízatását, melyek a palesztin államépítés céljából jöttek létre és feladatuk az izraeli-palesztin konfliktus átfogó, kétállami megoldással történő rendezése. Az EUPOL COPPS (Palesztin Rendőrséget Támogató Európai Uniós Koordinációs Hivatal) 2006 januárja óta segíti a biztonság és az igazságszolgáltatás reformját, valamint a jogállamiság kiépítését. Az EU BAM Rafah (rafahi átkelőhelyen működő, határellenőrzést segítő uniós misszió) feladata, hogy harmadik félként legyen jelen és segítse a két állam közötti bizalomépítést.

Új iraki misszió

A Tanács koncepciót fogadott el egy új misszióról, mely az új iraki polgári válságkezelést segíti elő. A misszió az iraki hatóságoknak fog segíteni a biztonsági stratégia polgári végrehajtásában, emellett pedig az uniós tanácsadók támogatást fognak nyújtani a kiemelt nemzetbiztonsági területeken, például a terrorizmus, korrupció, politikai instabilitás, illetve a vallási és társadalmi polarizálódás témájában. A biztonsági stratégia egyik fő célja, hogy a jogállamiság keretei között megszilárdítsa a békét. Az iraki hatóságok megkeresésére a koncepció elfogadása után most megkezdődnek a misszió telepítésének előkészületei.

Líbiai misszió meghosszabbítása és kibővítése

A Tanács megállapította, hogy a közelmúltban tapasztalt erőszakos események veszélyeztetik Líbia stabilitását. Az Európai Unió szerint a líbiai válság nem oldható meg erőszak alkalmazásával. Ezzel párhuzamosan a Tanács meghosszabbította az EUBAM Líbia missziót 2018. december 31-ig, melynek a feladata a helyi hatóságoknak való segítségnyújtás a határigazítás, a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás területén. A misszió jelenleg előkészíti a polgári válsághelyzetek kezelésére vonatkozó terveket.

Védelempolitika

A Sophia hadművelet meghosszabbítása és kibővítése

A Tanács 2017. július 25-én 2018. december 31-ig meghosszabbította az EUNAVFOR MED Sophia művelet megbízatását. A Sophia hadművelet az Európai Unió haditengerészeti operációja, amely hozzájárul az embercsempészek és az emberkereskedők üzletszerű tevékenységének ellehetetlenítéséhez a Földközi-tenger déli-középső részén. Az Unió két támogató feladatot lát el: a líbiai partiőrség és a haditengerészet kiképzését, valamint elősegíti az ENSZ-fegyverembargó végrehajtását. A meghosszabbítással párhuzamosan a Tanács módosította a műveletet, amely immár kiterjed a képzésben résztvevők nyomon követésére, a líbiai illegális kőolajexport megfigyelésére és az információgyűjtésre, illetve az emberkereskedelemre vonatkozó információk megosztására a FRONTEX és EUROPOL hatóságokkal.

G20 – Terrorellenes küzdelem

Július elején a G20-ak csúcstalálkozóján a résztvevők terrorellenes akciótervet hoztak nyilvánosságra. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy minden terrorcselekmény elítélendő és a világ minden részén küzdeni kell ellene az ENSZ Chartával összhangban. A terv első része a nemzetközi elhivatottságról és a fokozott együttműködésről szól, amik magukba foglalják az információcsere és a határellenőrzés serkentését, a nemzetközi terrorellenes szervezetek segítését és a terrorizmus áldozatainak megfelelő ellátását, biztonságba helyezését. A terrorcsoportok finanszírozása, valamint a radikalizálódás és az internet felhasználása a szervezett bűnözés céljaira hosszabb külön tárgyalást kap. A G20 felszólítja az oktatási intézményeket, a médiát, a civil és üzleti közösségeket, illetve a vallási csoportokat, hogy tevékenységükkel segítsék megelőzni a radikalizálódást.

Külkapcsolatok

Az EU nyilatkozata a jeruzsálemi eseményekkel kapcsolatban

Július 22-én az Európai Unió nyilatkozatot adott ki a jeruzsálemi eseményekkel kapcsolatban. A közleményben az EU felszólítja Izraelt és Jordániát, hogy együttesen próbáljanak megoldást találni az erőszak visszaszorításra. A közel-keleti diplomáciai kvartett (Egyesült Államok, Oroszország, Európai Unió és az ENSZ) részeként az EU is figyelmeztette az érintett feleket, hogy próbáljanak maximális önuralmat tanúsítani az eseményekhez való hozzáállásukban.

Az EU elítéli a venezuelai választást

A július 30-án megtartott venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlési választással kapcsolatban több Uniós szerv is állást foglalt. Az EU diplomáciai szolgálata és az Európai Bizottság a közleményükben komolyan vitatták a választás kimenetelét, illetve elítélték a túlzott és aránytalan erő alkalmazását. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke még ennél is keményebb bírálatot fogalmazott meg. Közleményében leszögezte, hogy az EU nem fogja elismerni a vasárnap megtartott választásokat. Nicolás Maduro venezuelai elnök rendszere ellen április óta tartanak a tüntetések, amióta tucatnyi tüntető életét vesztette, több száz pedig megsebesült.

Partnerkapcsolatok

2017. július 5.

Jens Stoltenberg főtitkár üdvözölte Elżbieta Bieńkowska Európai Biztost, aki ezt követően eligazította az Észak-atlanti Tanácsot az európai védelmi cselekvési tervet és az Európai Védelmi Alapot érintő legújabb fejleményekről. Bieńkowska látogatása a NATO és az EU közötti aktív párbeszéd része, ami tanúskodik a kölcsönös átláthatóságról és a szoros koordinációról.

Egy éve írták alá a NATO-EU együttműködésről szóló nyilatkozatot, melynek értelmében a NATO és az Európai Unió jelenleg is tárgyal az együttműködés kiterjesztéséről. Stoltenberg többször hangsúlyozta, hogy egy erőteljesebb európai védelemi stratégia hozzájárulna a terhek egyenlőbb elosztásához és megerősítené a Szövetséget. Az európai védelmi cselekvési terv és az Európai Védelmi Alap hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa biztonságosabbá váljon azáltal, hogy értékes lehetőségeket kínál az új védelmi képességek kifejlesztésére és a piaci széttagoltság csökkentésére Európában.

2017. július 9-10.

Az ukrán különleges partnerségi megállapodás 20. évfordulója alkalmából Kijevbe látogattak az Észak-atlanti Tanács követei és Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára. A NATO-Ukrajna Bizottság ülésén a főtitkár megköszönte Ukrajna részvételét az afganisztáni, iraki és koszovói NATO-missziókban és az ország aktív közreműködését a szomáliai kalózkodás visszaszorításában. Ezekkel is hangsúlyozva a NATO-Ukrán partnerség kétoldalúságát.

A közös sajtótájékoztatón Stoltenberg aggodalmát fejezte ki a minszki megállapodás sikerességét illetően a jelenlegi kelet-ukrajnai helyzet kapcsán. A harcok továbbra is folytatódnak, már közel 10 000 ember vesztette életét, ebből 3000 fő civil áldozat. A főtitkár beszélt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tűzszünet betartását ellenőrző tevékenységének akadályozására irányuló fenyegetésekről. Ezt követően kiemelte, hogy Minszk csak akkor hozhatja el a békét, ha Oroszország visszavonja több ezer katonáját a térségből és felhagy a milíciák felfegyverzésével.

A kijevi találkozó során a két vezető felülvizsgálta a NATO Átfogó Segítségnyújtási Csomagját Ukrajna számára. Új területként hozták be a vezetés-szervezés, orvosi rehabilitáció és kibervédelem támogatása mellett a műholdas kommunikációs felszerelésekről való gondoskodást. A napokban pedig használatba került az a Szövetség által rendelkezésre bocsájtott felszerelés, amely a kulcsfontosságú kormányzati intézményeket segíti a kibertámadások felderítésében.

2017. 2017. július 12.

Az Észak-atlanti Tanács (NAC) elítélte Észak-Korea interkontinentális ballisztikus rakétájának kilövését, melyet július 4-én hajtottak végre.  A rakéta kilövése többszörösen megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsának több határozatát, emellett egyértelmű demonstrációja volt az egyre növekvő fenyegetésnek, mely magát a NATO-t, de a globális békét és biztonságot, valamint a globális non-proliferációs rendszert is érinti. A nyilatkozatban hangsúlyozták továbbá, hogy a NATO támogatja az ENSZ-en belül zajló további erőfeszítéseket az Észak-Koreát érintő további szankciók alkalmazását illetően. Ezen felül felszólítottak a már érvényben lévő szankciók teljes körű alkalmazására és a nyomásgyakorlásra Észak-Koreával szemben.

Műveletek

2017. 2017. 2017. július 7.

A NATO fokozott légtérrendészeti programjának keretében Olaszország Eurofightereket küldött Bulgáriába, amik egészen októberig fognak a bolgár MiG-29-esekkel együtt járőrszolgálatot teljesíteni. Így a bolgár légtér biztonságosabbá tétele mellett a két nemzet pilótáinak esélyük nyílik javítani a kooperációs képességeiket.

2017. 2017. 2017. július 19.

Montenegró, a Szövetség legfrissebb tagja a NATO Euro-atlanti Katasztrófa-reagálási Koordinációs Központjától kért segítséget a Lustica-félszigeten tomboló tűzvész miatt, ami emberek százait veszélyeztette. A szervezet tagjai gyorsan reagáltak a montenegrói segítségkérésre: Izrael kettő, Ukrajna egy tűzoltó repülőgéppel; Bulgária és Svájc pedig egy-egy helikopterrel járult hozzá a tűzoltáshoz. „Ez az, amiről az euro-atlanti szolidaritás szól” – mondta büszkén Stoltenberg főtitkár.

A dél-szudáni kormány által tavasszal meghirdetett fegyverszünet ellenére sem szűntek meg a fegyveres összecsapások az országban. El Ghassim Wana, az ENSZ békefenntartó misszióiért felelős főtitkárhelyettese számolt be erről július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának. A beszámoló szerint Equatoria-ban és Felső-Nílus tartományban továbbra is folyamatosak az összecsapások a kormányerők és az ellenzéki milíciák között. A helyzetet súlyosbítja, hogy a négy éve tartó harcok következményeként élelmiszerhiány alakult ki az országban. 2017. februárjában az ENSZ Dél-Szudán több régióját is éhínség sújtotta területté nyilvánította.

Függetlenség, etnikai konfliktus, polgárháború

A kisebb-nagyobb megszakításokkal majd fél évszázadig tartó függetlenségi háború lezárásaként 2005. januárjában megszületett az átfogó békemegállapodás a kartumi kormány és a dél-szudáni felkelők között. Ennek értelmében egy 5 éves átmeneti periódus indult meg. Az átmeneti időszak lezárásaként népszavazást kellett tartani a déli területeken a függetlenségről. A 2011. januárjában tartott sikeres referendum következményeként 2011. július. 9-én megszületett a Dél-szudáni Köztársaság. A függetlenség kikiáltását követően a friss állam azonnal megindult a széthullás útján. Egységes déli identitás hiányában, felerősödtek a törzsekhez köthető azonossági tudatok. Ennek következményeként a végletekig kiéleződött a viszony a két legnagyobb létszámú törzs között. A lakosság 35%-át kitevő dinkák (a legnagyobb lélekszámú dél-szudáni népcsoport), már a függetlenségi harcok idején dominálták a déliek fő politikai szervezetét az SPLM-t (Sudan People’s Liberation Movement), valamint annak katonai szárnyát az SPLA-t (Sudan Poeple’s Liberation Army). A dinkák túlzott dominanciája félelmet váltott ki a lakosság 15%-át kitevő nuerekből. A déliek megosztottságára már a II. függetlenségi háború idején (1983-2005) felfigyelt a Kartumban székelő szudáni kormány. Jafarr al-Nimeirei (1969-1985) uralma idején a szudáni kormány minden támogatást megadott az SPLM ellen küzdő Riek Machar vezette Nuer csapatoknak.
A 2000-es évek elejére a karizmatikus John Garang-nak (dinka) sikerült egységbe forrasztani a délieket. Garang halálát követően azonban a szintén dinka Salva Kiir Mayardit már nem tudott hasonló egységet kialakítani. A függetlenség kikiáltást követően megalakult egységkormányban Salva Kiir töltötte be az elnöki, míg Riek Machar az alelnöki pozíciót. Azonban az egységkormány felállítása sem tudta lecsillapítani a két népcsoport közötti ellentéteket. 2013. nyarán Salva Kiir elnök feloszlatta a kormányát és menesztette alelnökét, Riek Machart. Decemberben fegyveres összecsapások robbantak ki a fővárosban, Juba-ban. Az eseményeket Sakva Kiir elnök pucsskisérletnek minősítette, amely kitervelésével korábbi alelnökét, Riek Machart vádolta. A jubai eseményeket követő erőszakhullám halálos áldozatainak a száma megközelítette az 1000 főt, illetve hozzávetőlegesen 200.000 embert kényszerített az otthona elhagyására. 2014. januárjában a nemzetközi közösség nyomására a két fél kénytelen volt az etiópiai Addisz-Abeba-ban tárgyalóasztalhoz ülni. A tárgyalások eredményeként január 23-án a felek tűzszünetet kötöttek, ám a megállapodás ellenére az ország több pontján tovább folytatódtak a harcok a kormányerők és a Machar-párti lázadók között.
Az ENSZ jelentése szerint 2015. augusztusáig megközelítően 2.2 millió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, ebből közel 600.000 a szomszédos országokban volt kénytelen menedéket keresni. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje az esetleges nemzetközi szankciókat, 2015. augusztusában aláírta a békemegállapodást.  Az egyezmény értelmében egységkormánynak kellett alakulnia, amelyben újra Riek Machar kapta meg  az első alelnöki pozíciót. Bár Machar 2016. áprilisában ismételten elfoglalhatta a pozícióját, pár hónappal később újra kiújultak a harcok a kormányerők és a lázadók között. Az elhúzódó harcok következményeként 2017. elejére az élelmezési helyzet katasztrofálissá vált, az ENSZ hivatalosan is éhínség sújtotta területté nyilvánította Dél-Szudánt. A civil lakosság különösen megszenvedte a harcokat. Szinte mindennapivá váltak a civilek (elsősorban a nem dinka etnikumú lakosságot érinti)  kárára történő fosztogatások, gyilkosságok és a nők ellen elkövetett nemi erőszakok. Az egyre nagyobb nemzetközi nyomásnak engedve 2017. májusában Salva Kiir elnök egyoldalúan tűzszünetet hirdetett. A tűzszünet ellenére mindkét oldal változatlan intenzitással folytatta a harcokat. A fegyveres összecsapások mellett komoly gondot okoz, hogy mindkét oldal fegyveresei rendszeresen megakadályozzák a nemzetközi közösség segélyszállítmányainak a célba érését. A segélyek feltartóztatása tovább súlyosbítja az amúgy is tragikus élelmezési helyzetet. Megközelítőleg 6 millió dél-szudáni szenved az élelmiszerhiány következtében. Bár az országban jelenlévő ENSZ békefenntartó erők (United Nations Mission in the Republic of South Sudan) egyik fő feladata lenne a segélyszállítmányok célba juttatásának a biztosítása, a misszió ezen vállalását az elmúlt évek folyamatos létszámemelései ellenére sem tudja ellátni.

A helyzetet tovább súlyosbítja annak a ténye, hogy a dél-szudáni kormány, bár kifelé a békés rendezés hívének mutatja magát, az országon belül azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy tovább erősítse a helyzetét a Macharhoz köthető felkelőkkel szemben. A dél-szudáni kormány  által folytatott kettős játék legjobb bizonyítéka a kormányerők által Pagak városa ellen végrehajtott offenzíva. Bár Salva Kiir elnök májusban tűzszünetet hirdetett, ez nem akadályozta az SPLA-t, hogy tovább nyomuljon az ellenzék központjának számító település felé. Szintén a regnáló kormány helyzetét erősíti, hogy a béketárgyalások előkészítéséért felelős IGAD (Intergovernmental Authority on Development) nem hívta meg a konfliktus egyik fő figurájának számító Riek Machart.

A kép forrása: https://www.ezega.com

Elhúzódó konfliktus?

Minden jel azt mutatja, hogy a dél-szudáni kormány nem lesz hajlandó egy tényleges konszenzuson alapuló rendezés kialakítására. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje a komolyabb nemzetközi szankciókat, kritikus helyzetben kész a májusi tűzszünethez hasonló engedmények meghozatalára. Amint viszont a nemzetközi közösség érdeklődése csökken a dél-szudáni események iránt, a jubai kormány tovább folytatja a Macharhoz köthető SPLA-IO (Sudan’s People’s Liberation Army-In Opposition) erőinek a kiszorítását. Hasonlóan jól taktikázik Salva Kiir a meghirdetett nemzeti párbeszéddel kapcsolatban is. A párbeszéd ugyan megindult a felek között, de annak hitelességét többen is megkérdőjelezik. Nem ez lenne az első alkalom, hogy a dél-szudáni kormány időhúzás céljából hajlandó legyen az egység mellett hitet tenni, majd felrúgni azt. Lényeges kérdés, hogy mennyire lesz képes a mindenkori jubai kormány kezelni a dinka és nuer lakosság közötti, az elmúlt években tovább mélyülő feszültséget. Az események jelenlegi állása szerint a dél-szudáni helyzet nem fog a közeljövőben javulni. Egyrészt, minden diplomáciai taktikázása ellenére jól látszik, hogy Salva Kiir elnök meg kívánja tisztítani az országot SPLA-IO-tól és fentebb már leírt látszatintézkedéseken túl nem fog a Macharral való tényleges kiegyezésre törekedni. Másrészt az elmúlt évek eseményei még jobban elmélyítették a két nagy etnikai csoport közötti szakadékot. A nuer lakossággal szemben elkövetett erőszakoskodások feltehetőleg tovább fogják bennük erősíteni a kormányzati hatalmat birtokló dinkákkal szembeni ellenszenvet.

Együttműködési megállapodást írt alá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara (NETK) és a Biztonságpolitikai Szakkollégium (BSZK).

Az együttműködési megállapodás az NKE és a BSZK közötti komoly múltra visszatekintő kooperációra épül, és a felek reményei szerint megkönnyíti az oktatási és kutatási kapcsolatok további mélyítését.

A NETK és a BSZK közösen dolgoz ki szabadon választható kurzusokat a biztonság- és védelempolitika, illetve a hadtudományok egyes témaköreiben, szorosabbra vonja az együttműködést a tudományos diákkori munkában, és törekszik közös kutatási projektek létrehozására.

A NETK az eddigi oktatói-hallgatói kapcsolatokon túlmenően a jövőben aktív szerepet vállal a BSZK munkatervének véleményezésében és a BSZK Elnökségének munkájában is.

A cikk eredetileg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar aloldalán jelent meg

Biztonság- és védelempolitika

Az Európai Védelmi Alap bemutatása

Június 7-én Brüsszelben az Unió külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini és az Európai Bizottság alelnöke, Jyrki Katainen nyilvánosságra hozta az Európai Bizottság védelempolitikával kapcsolatos tervét. Ennek keretében a Bizottság javaslatot tett az Európai Védelmi Alap létrehozására. Az 5,5 milliárd eurót tartalmazó alappal az Unió egyrészt támogatni kívánja a tagállamok közötti együttműködést a védelmi jellegű technikai kutatások területén, másrészt az alapon keresztül támogatásban részesítené a tagállamok védelmi képességeinek a fejlesztését. Beszédében ugyanakkor a főképviselő világossá tette, hogy az Unió nem katonai szövetség és nem kíván versenyezni a NATO-val.

Juncker véleménye az Unió biztonságpolitikai helyzetéről

Június 9-én az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker a Prágában megrendezett Védelmi- és Biztonsági Konferencián megtartott beszédében igen lehangoló képben festette le az Unió biztonságpolitikai helyzetét. Juncker beszédében hosszan sorolta napjaink fő biztonsági kihívásait, amelyek között éppúgy szerepeltek a növekvő számú terrortámadások, mint Oroszország egyre agresszívabb külpolitikája. A Bizottság elnöke továbbá kifejtette, hogy az Unió által korábban alkalmazott „soft power” önmagában már nem elegendő a terrorizmus, a kiberhadviselés és a hibrid háború korszakában.

Külkapcsolatok

Ukrajna vízummentessége

Június 12-től azok az ukrán állampolgárok, akik biometrikus útlevéllel rendelkeznek, vízum nélkül utazhatnak az Európai Unió területére. A biometrikus útlevéllel rendelkező ukrán állampolgárok hat hónapos időintervallum keretében kilencven napot tölthetnek vízummentesen az Unió területén. A vízummentesség ugyanakkor nem terjed ki Írországra és az Egyesült Királyságra, valamint a schengeni zóna nem Uniós tagjaira mint Norvégia, Svájc, Liechtenstein és Izland.

Uniós külügyminiszterek találkozója

Június 19-én, Luxembourgban találkoztak egymással az Európai Unió tagállamainak külügyminiszterei. A találkozón többek között döntést született az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciók fenntartásáról. A szankciók értelmében Uniós tagállamból származó cégek nem folyathatnak üzleti tevékenységet a Krím-félsziget és Szevasztopol területén. Továbbá az Európai Unió Tanácsa megerősítette, hogy továbbra is elítéli a Krím-félsziget Oroszország általi illegális megszállását.

Arról is döntöttek a tagállamok külügyminiszterei, hogy Moszul visszafoglalását követően az Unió megfontolja egy misszió létesítését Irakban, amelynek feladata az iraki rendvédelmi szervek kiképzése és tanácsokkal való ellátása lenne.  

Partnerkapcsolatok

2017. május 30 – június 2.

Megrendezésre került a NATO 41. Bizottsági Konferenciája a Gender Perspektívákról (nincs hivatalos fordítás – a szerk.). A résztvevők többek között nemzetközi szervezetek és a NATO-tagállamok képviselői voltak. A konferenciát évente rendezik meg, és idén a “Sztereotípiákon túl – gender perspektívák integrálása a kivetített stabilitási folyamatokba” címet kapta. Az rendezvény célja a különböző módszerek megvitatása volt annak kapcsán, hogyan kellene a „gender perspektíva” koncepcióját a NATO munkafolyamataiba integrálni olyan területeken, mint például a tengeri műveletek, a menekültválság kezelése vagy a terrorizmus elleni harc.

2017. június 1.

Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára örömét fejezte ki a hivatalosan is megalakult macedón kormány és az új kormányfő, Zoran Zaev felé. A két és fél éves politikai válság után Macedóniának számos reformot kell végrehajtania – többek között a jogállamiság és a jó kormányzás megerősítését – ahhoz, hogy folytathassa útját az euro-atlanti integráció felé.

A két fél közötti találkozóra június 12-én került sor. A felek közötti tárgyalás a kapcsolatok elmélyítéséről, valamint Macedónia csatlakozási kilátásairól szólt. A főfitkár emellett megköszönte a balkáni állam szerepvállalását a NATO afganisztáni missziójában.

2017. június 7.

A lengyel Kujáviai Egyetem (Cuiavian University – CU) vezetősége belegyezett a NATO védelmi oktatási programjának a támogatásába. Az egyetem e-távoktatási módszerekkel járul hozzá a NATO munkájához, elősegítve ezzel a program célját, mely a védelmi oktatás megreformálása, továbbépítése és fejlesztése.

2017. június 5.

Montenegró 29. tagként csatlakozott a NATO-hoz. Ünnepi beszédében Stoltenberg elismerően nyilatkozott a balkáni állam hozzájárulásához a Szövetség munkájához. Petr Pavel vezérezredes, a NATO Katonai Bizottságának elnöke szintén az esemény történelmi jellegéről és a Montenegró mögött álló hosszú út eredményeiről beszélt.

2017. június 14.

Norvég tudósok és kutatók folytattak megbeszélést a NATO partnerországaival a gyakorlati együttműködés továbbfejlesztése céljából a Tudomány a Békéért és Biztonságért Program (SPS) keretein belül, melynek tájékoztató napja június 14-én került megrendezésre. A program keretén belüli együttműködés magába foglalja a nők, béke és biztonság koncepciójának kidolgozását, valamint a fel nem robbant robbanótestek (UXO) felkutatását. A tájékoztató napon lehetőség nyílt megvitatni olyan kutatási kérdéseket és együttműködési potenciálokat, mint a kiberbiztonság, a pilóta nélküli légijárművek (UAV) használata, vagy a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) biztonsági kockázatok kivédése.

2017. június 19.

A 2016-os varsói NATO-csúcson elfogadott EU-NATO megállapodás első helyzetjelentését mutatta be Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az Uniós külügyminisztereknek. A jelentés szerint a vállalásokat mindkét fél megfelelően teljesíti, úgyhogy a NATO és az EU jobban erősítik egymást, mint valaha.

2017. június 22.

A NATO Katonai Bizottsága meglátogatta a Szövetséges Erők Európai Főparancsnokságát (Supreme Headquarters Allied Powers Europe – SHAPE), ahol kerekasztal-beszélgetéseken vettek részt. Ezek során szó volt többek között a NATO alkalmazkodásának a fontosságáról és a veszélyhelyzeti tervezésről. A SHAPE emellett átfogó tájékoztatást adott a NATO gyakorlatokról és különböző NATO szervekről. Az esemény azért fontos, mert ez volt az első alkalom, hogy Albánia képviselője látogatást tett a SHAPE-nél.

2017. június 27.

A NATO helyettes főtitkára, Rose Gottemoeller a Bécsben megrendezett éves biztonsági konferencián (Annual Security Review Conference) az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kiemelt értékét hangsúlyozta a Szövetség számára. Az EBESZ-t fenn kell tartani és meg kell erősíteni, mert Oroszország a Krím-félsziget illegális annektálásával és Ukrajna destabilizálásával aláásta az európai külpolitika előreláthatóságát, a nemzetek bizalmát és egész Európa biztonságát – mondta a főtitkár-helyettes. Gottemoeller kiemelte, hogy a NATO ennek ellenére továbbra is törekszik egy pozitív kapcsolat kialakítására Oroszországgal, de a Szövetség kénytelen védelmi és elrettentő lépéseket tenni a határainál lezajlott agresszív orosz fellépés miatt.

2017. június 29.

Brüsszelben találkoztak a NATO-tagállamok védelmi miniszterei. Ülésük során szó volt igazságosabb tehermegosztásról és a NATO-EU kooperációról, különös tekintettel a terror elleni harcra. Emellett a főtitkár megerősítette, hogy az afgán biztonsági erők több támogatásra számíthatnak a jövőben, amibe beletartozik az Afganisztánban lévő csapatok számának növelése is.

Műveletek

2017. június 19.

Jens Stoltenberg tiszteletét fejezte ki a Lettországba telepített multinacionális harccsoport katonáinak, akiknek feladata a NATO keleti határának, a balti államoknak a védelme lesz. A harccsoportot Kanada vezeti, tagjait és felszerelését pedig a kanadaiakon kívül albánok, lengyelek, olaszok, spanyolok és szlovének adják. A főtitkár szerint az ilyen együttműködések mutatják meg igazán, hogy a NATO egységes és hogy a transzatlanti kötelék még mindig erős.

According to the latest media reports, Serbian Prime Minister-designate Ana Brnabić is going to present her program and cabinet on a traditional religious holiday, June 28 – Vidovdan (St. Vitus Day).
Serbia’s new government will have the votes of all members of the ruling coalition, except those from New Serbia (JS) led by Dragan “Palma” Marković, which means a confident majority in the Serbian Parliament. The reason for Palma’s decision is quite obvious: Brnabić is openly gay. His reaction did not come as a surprise, he already made comments about Brnabić’s sexuality when she became minister of public administration and local self-government last year. Back then, Aleksandar Vučić defended her stating that she was chosen on the basis of her abilities, not due to being a member of the LGBT community. She studied in the US and graduated in Hull with a marketing MBA in 2001, before returning to Serbia to work in the wind power industry and then for US-funded development projects.
In her short mandate she managed to launch several reforms, such as an e-governance system designed to cut down on red tape, and the introduction of IT as a mandatory subject in schools. As a moderniser, she does seem well placed to continue the job of implementing the reforms needed for Serbia to gain accession to the EU – such as improving relations with Kosovo, reforming the judiciary, and promoting the rights of minorities.
Brnabić will take up her role as Serbia navigates a crucial few years: the country is preparing for EU membership while retaining its traditionally close relationship with Russia, and nurturing a growing friendship with Beijing. She will focus only on the economy, while former Prime Minister (and incumbent Minister for Foreign Affairs) Ivica Dačić will lead the political part of the government.
The decision was immediately lauded by Western media and welcomed by international diplomats, however, some observers are skeptical. They say that Serbia is trying to reassure the West that it supports European values while masking a trend of rising authoritarianism.
According to President Vučić, the new PM will face three major tasks: the first one is a successful completion of the seventh International Monetary Fund review, the second is maintaining fiscal discipline, and the third one is improving Serbia’s ranking on the Doing Business index.
These ambitious goals require a strong political will and readiness to take unpopular measures. It is to be seen whether she will succeed or be forgotten soon.

Még csak fél év telt el 2017-ből, de Kabul lakosságának már sokat kellett szenvednie az elmúlt időszakban.  Lassan már nehézkes lépést tartani az országot érő erőszakos cselekményekkel, amelyek jelentős része a fővárost, Kabult érinti.

Legutóbb május 31-én érte támadás a főváros diplomáciai negyedét. A robbanást egy tanker teherautó okozta, amely a forgalmas Zanbaq téren robbant fel, közel az éttermekhez, üzletekhez, valamint a kormányhivatalokhoz és a külföldi nagykövetségekhez. A támadásában a legfrissebb adatok alapján megközelítőleg 150 ember halt meg, és 460 ember sérült meg. Afganisztán elnöke, Ashraf Ghani kijelentette, hogy az elmúlt 16 évben ez a robbantásos merénylet követelte a legtöbb halálos áldozatot az országban.

A támadásért egyelőre egyetlen csoport sem vállalta a felelősséget, az afgán kormány a tálibokkal szövetségben álló, Haqqani hálózatot tartja felelősnek.

a kép forrása: www.aljazeera.com

A civil áldozatok száma folyamatosan növekszik, ami nem tesz pozitív hatást az UNAMA első negyedéves jelentésére, amelyben megállapította, hogy a folyamatos harcok következtében egyre magasabb a civil áldozatok száma. Az UNAMA által dokumentált statisztika alapján az első negyedévben 2181-re rúg a polgári áldozatok száma; ebből megközelítőleg több, mint 700 ember vesztette életét.

Az ENSZ az államok biztonsági helyzetéről szóló jelentésében „intenzíven illékony”-nak jellemezte Afganisztánt. Ez a három hónapos jelentés összefoglalta Afganisztánnal kapcsolatos legfontosabb biztonsági és politikai fejleményeket, valamint a nemzetközi és regionális eseményeket. Az ENSZ március 1-je és május 31-e között 6253 incidenst regisztrált az ország területén, amely a 2016-os statisztikákhoz képest 2%-os növekedést mutat. Az incidensek 64%-át a fegyveres összecsapások, 16%-át az IED-kkel elkövetett merényletek teszik ki.

Az Egyesült Államoknak továbbra is eltökélt szándéka, hogy további csapatokat küldjön az országba. Ez a létszám megközelítőleg 3000 és 5000 fő között fog mozogni. Feladataik között szerepel a tanácsadás az afgán erők számára, valamint a tálibok és az Iszlám Állam okozta fenyegetés elhárítása.

Az USA védelmi minisztere, James Mattis kijelentette, hogy az USA „nem fogja megismételni a múltbéli hibáit”, és így az új csapatoknak sokkal nagyobb mozgékonyságuk lesz Afganisztán területén, mint eddig. Azt is hozzátette Mattis, hogy az Egyesült Államok és szövetségeseinek hadseregének, éberségének és szakértelmének köszönhetően 9/11 szörnyűségei nem ismétlődhettek meg újra.

Az ENSZ teljes jelentése az alábbi linken elérhető: (LINK)

a kép forrása: www.tolonews.com

Június 5-e óta tart a blokád Katar körül, amelyet az Öböl Menti Együttműködési Tanács (Gulf Cooperation Council, GCC) négy tagja – Szaúd-Arábia, Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Jemen –, valamint Egyiptom kezdeményeztek Doha ellen. A követeléseik és eszközeik nem új keletűek, azonban az idei események végkifejlete még bizonytalan.

Katar a térképen

A 2,7 milliós lakosságú arab monarchia az elmúlt 25 év folyamán az Iránnal közösen kitermelt földgázból gazdagodott meg, amely bevételeket olyan szolgálatások megteremtésébe forgatta, mint az Al-Jazeera és a Qatar Airlines. A sivatagi éghajlat miatt komoly élelmiszer-behozatalra szorul, amelyet főleg az Emírségekből tengeri úton biztosítanak. Az ország területén működik az Egyesült Államok legnagyobb közel-keleti támaszpontja, amely a régióban az amerikai jelenlét „idegi központja”.

Régi problémák régi köntösben

A hivatalos közlemény szerint a blokád oka a terrorizmus támogatása, amely elsősorban a Muszlim Testvériség szervezeteit, az Al-Káidát, az Iszlám Államot és különböző síita felkelőket jelenti az egész közel-keleti régióban. A követelések között szerepel továbbá az Al-Jazeera katari hírügynökség „átalakítása”, amely riportjaival, tudósításaival szintén a terrorizmus pártján áll az olajmonarchiák szerint. A GCC tagjai közül Omán és Kuvait nem csatlakoztak az elszigeteléshez: utóbbi közvetítőként közelít a kialakult helyzethez, míg az ománi szultán vállalta, hogy kikötőiből zavartalanul folyhat Katar ellátása a szükséges fogyasztási cikkekkel. A diplomáciai kapcsolatok megszakítása és a teljes blokád nem ismeretlen módszer a felek történetében – utoljára 2014 folyamán léptettek életbe az olajmonarchiák hasonló szankciókat Katarral szemben.

Irán, Szaúd-Arábia és Donald Trump

A konfliktus hátterében elsősorban a szaúdi/arab-iráni ellentét áll, amely több, mint egy évtizede meghatározza a régió dinamikáját. A két ország érdekellentétei a térség összes konfliktusában megmutatkoznak, és míg eddig Irán lépett fel kezdeményezőleg, az utóbbi időben a szaúdi külpolitika is egyre aktívabb. Donald Trump amerikai elnök májusi rijádi látogatásakor támogatásáról biztosította az arab államokat és jelentős fegyvereladási megállapodást írt alá Szalmán királlyal, ami új lendületet adott az országnak. Az akció kezdete után Trump elnök kemény szavakkal bírálta a katari emírt a terrorizmus finanszírozásáért, az adminisztráció többi tagja azonban a kérdés gyors és békés rendezését helyezte előtérbe – néhány nappal később az elnök is átvette ezt a retorikát, és felajánlotta segítségét a megegyezéshez.

Amerikai szempontból elsősorban nem a blokád által felmerülő humanitárius vészhelyzet kíván megoldást, hanem a katari bázisról folyó „terrorizmus elleni harc” a Közel-Keleten. A krízisben megbomlani látszik az Iszlám Állam elleni koalíció eddig is instabil egysége azáltal is, hogy Erdogan török elnök felháborodását fejezte ki az akció miatt és élelmiszer-szállítmányokkal, valamint a katari török katonai bázis személyzetének feltöltésével fejezi ki támogatását Dohának. A kis ország ellátása tehát most Rijád két riválisától, Irántól és Törökországtól függ.

A kompromisszum ára

Eddig csak találgatások vannak arról, hogy pontosan mit akarnak elérni az olajmonarchiák a blokáddal. Kétség kívül a megegyezésben eldől az Al-Jazeera hírügynökség sorsa, azonban a jelenlegi megosztott helyzetben Katar elég támogatással látszik rendelkezni ahhoz, hogy kivárjon és számára előnyösebb pozícióból tárgyalhasson. A biztosabb pozíció érdekében Doha Oroszország felé is tett lépéseket, azonban Moszkva egyelőre nem állt ki nyilvánosan mellette; bár a humanitárius helyzetre való tekintettel élelmiszerrel támogatja az elszigetelt országot. A feszült helyzetben a Kreml nehéz döntés elé állt: mind az olajkitermelő GCC tagokkal, mind a földgáztermelő Iránnal és Katarral stabil partnerségre van szüksége a fő bevételét jelentő energiahordozók árának szinten tartásában. Éppen ezért nem túl valószínű, hogy a jelenleginél aktívabb szerepet vállalna a kialakult helyzetben, bár a megegyezés során akár erre is sor kerülhet.

2017. május 31-én tartott előadást Bányász Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegéde „A közösségi média, mint az információs hadviselés speciális tartománya” címmel. Ahogy a cím is sejteti, az előadó elsősorban a közösségi média által kínált lehetőségek mögött rejlő kollektív és egyéni biztonsági kihívásokról beszélt.

Az internet megjelenése a hadviselésben

Az előadó kezdetben rövid áttekintését adta annak, hogy a ’80-as évektől kezdve hogyan vált az internet azzá a mindent átfogó és mindenhonnan elérhető kommunikációs csatornává és térré, amilyen formában ma ismerjük. A globális összekapcsoltság, a decentralizált felépítés, a fogyasztók és felhasználók által gyártott tartalom mára közhelyszerű tulajdonságaivá váltak a világhálónak, azonban ritkán esik szó az állami szuverenitáshoz nem köthető, hanem az azt átívelni és gyakran felülírni látszó esetekről. Katonai szempontból külön kritikus jelentőséggel bír, ugyanis egy jól irányzott és precíz kibertámadás egy ország bármely kritikus infrastrukturális hálózatát lebéníthatja – közművektől kezdve a telekommunikációs csatornákig.

Ezeket a tulajdonságokat erősíti és nagyítja fel a közösségi média, amely platformokon egyfelől a felhasználó tartalomgyártóvá, másfelől a személyes adatait árusító eladóvá válik. Az előadó a Facebookot hozta fel példaként: kevesen tudják, hogy amikor regisztrálnak, a felhasználási feltételekkel együtt elfogadják, hogy pszichológiai kísérletekben vehetnek részt, valamint az sem terjedt el széles körben, hogy a rendszer 29 ezer különböző változót rögzít rólunk – még azt is, hogy milyen üzeneteket törlünk ki, miután megfogalmaztuk őket.

Ez a két tényező rejti a legtöbb kihívást, ugyanis az információdömpingben nehezen hitelesíthető hírek is napvilágot lát(hat)nak – lehetőséget nyújtva az álhírek terjedésének, amely a felhalmozott fogyasztási adatok felhasználásával eljuttatható azokhoz a tömegekhez, akik erre fogékonyak, vagy akik elbizonytalaníthatók általuk. Az előadó többek közt arra a néhány éve megjelent álhírre utalt, amely azt állította, hogy Magyarország nemzetközi szerződéseket megszegve T-72-es harckocsikat ad el a szomszédos – háborúban álló – Ukrajnának. A hírt több vezető hazai és nemzetközi híroldal is átvette és több tízezer megosztást generált, mielőtt bebizonyosodott, hogy a cikk az orosz dezinformációs hadviselés eszközeként Moszkvában készült.

A NATO és az internet

A témakörhöz szorosan kapcsolódott az előadásban a NATO jelenléte a közösségi médiában és a kibertérben, ahol a Szövetség offenzív és defenzív téren is komoly erőforrásokkal rendelkezik. A növekvő fenyegetésekkel szemben egyfelől a közösségi médián keresztül a lakosság felé egy barátságos, együttműködő és nyílt szervezet képét akarják célzottan közvetíteni, valamint a biztonság-tudatosságot erősíteni. Másfelől komoly tényező a műveleti biztonság szempontjából a stratégiai kommunikáció titkossága, ugyanis láthattunk már arra példát, hogy a katonák megosztásai miatt műveleteket kellett elhalasztani, leállítani – legismertebb példa talán erre az orosz katonák bejelentkezése Kelet-Ukrajnából, de az izraeli hadseregben is történtek hasonló malőrök.

2014 óta azonban nemcsak államok és nemzetközi szervezetek „veszik igénybe” ezeket a felületeket, hanem egyre elterjedtebb a terrorszervezetek kommunikációs kampánya is a közösségi médiában. Bányász Péter megemlítette Ahmad Abousamra szír-amerikai terroristát, aki a szó legrosszabb értelmében forradalmasította a Daesh (Iszlám Állam) online megjelenését: többek között neki „köszönhető” a nyilvános kivégzések virtuálissá válása és a nyugati fiatalok körében történő toborzás eredményei. Bár a nemzetközi közösség komoly erőkkel lép fel a terrorizmus online népszerűsítése ellen, az internet tulajdonságaiból fakadóan gyakorlatilag kiirthatatlanná váltak ezek a szervezetek a kibertérben.

Munkahelyi biztonság – politikai biztonság?

Bányász Péter az előadás után

Végül az előadásban szó esett a közösségi média által generált politikai kihívásokról is. Az állami vezetők és döntéshozók készülékeinek biztonsága itt az egyik fontos kérdés: a nem megfelelően használt és védett készülékeken keresztül illetéktelen személyek is hozzáférhetnek titkos információkhoz. Ezen túl a fogyasztók hangulata és véleménye is könnyen befolyásolható a megfelelő módszerek és eszközök felhasználásával – erre pedig már iparág épült, amelynek egyik prominens képviselője, a Cambridge Analytica legutóbb Donald Trump kampányát erősítette sikerrel.

Összességében Bányász Péter arra irányította a figyelmet, hogy az elvárásokkal ellentétben az internet nem csak kitágította a világot, hanem sokak számára inkább leszűkítette egy, a fogyasztói preferenciáinak megfelelőre – a rengeteg új lehetőség számos láthatatlan veszélyt is rejthet.

Az előadás a Kiss Károly Hadtudományi Klub (MHTT Biztonságpolitikai Szakosztály, a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzetbiztonsági Szakosztály) közös szervezésében került megrendezésre.

Partnerkapcsolatok

2017. május 2.

Az Afgán Nemzeti Hadsereg Vagyonkezelő Alapját Felügyelő Igazgatótanács (Afghan National Army Trust Fund Board) ülésén a NATO tag- és partnerállamai megerősítették hosszú távú elkötelezettségüket az afgán védelmi erők támogatásában. A finanszírozási alap lényege, hogy az afgán kormányt támogassák egy, a terrorizmus elleni harcra alkalmas védelmi erő kialakításában és fenntartásában.

2017. május 3.

Az Európai Parlament Külügyi Bizottságának és a Biztonsági és Védelmi Albizottságának ülésén a Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára helyeslően nyilatkozott a Szövetség és az Európai Unió közötti szoros együttműködésről. Hangsúlyozta, hogy az erősebb európai védelmi erő – ami hozzájárul a közös és igazságos teherviseléshez – immár nem egy elvárás, hanem alapvető norma.

2017. május 4.

A NATO képességfejlesztési törekvéseinek újabb lehetőségeiről és az erre vonatkozó kezdeményezésekről tárgyaltak a Szövetség védelmi beszerzéséért felelős vezető tisztviselői a Nemzeti Fegyverzeti Igazgatók Értekezletén (Conference of National Armaments Directors, CNAD). A tisztviselők megvitatták a NATO különböző fejlesztési programjainak jelenlegi helyzetét, köztük a ballisztikus rakétavédelmi rendszerek telepítését, a közös hírszerzési, irányítási és megfigyelési folyamatok terén való együttműködés részleteit, a tengeralattjáró elhárító eszközök fejlesztését, valamint a közös légvédelem kapcsán felmerülő kérdéseket.

A nemzetek közötti erőfeszítés a tagállamok részéről nem csak a rendelkezésre álló erőforrások hatékony kihasználtságához járul hozzá, de a tagállamok közötti köteléket is megerősíti

– nyilatkozta a konferencia kapcsán a NATO főtitkárhelyettese, Rose Gottemoeller.

2017. május 5.

A NATO főtitkárhelyettese a bécsi Leszerelési és Nonproliferációs Központban (Vienna Centre for Disarmament and Non-Proliferation, UNODA) tartott beszédet. A felszólalás fő témája a nukleáris fegyverek elterjedése elleni harc és a békefenntartás volt; mindkét tevékenységben a NATO jelentős szerepet vállalt. A főtitkárhelyettes hangsúlyozta, hogy a hagyományos és nukleáris fegyverek ellenőrzését szolgáló egyezmények adjáka kulcsot ahhoz, hogy a világot békésebb hellyé változtassuk, és biztosította a jelenlevőket arról, hogy a NATO ebben mindig meghatározó szerepet fog vállalni. Példaként említette az atomsorompó-szerződést (1968), amely nagyban hozzájárult a kollektív védelem fenntartásához.

2017. május 5.

A NATO közkapcsolatokért felelős helyettes főtitkára, Tacan Ildem is részt vett az UNESCO égisze alatt Bakuban megrendezett „Világfórum az interkulturális párbeszédről” című kulturális konferencián. Az esemény célja a kultúrák közötti párbeszéd szerepének hangsúlyozása az emberi biztonság és a béke feltételeinek megteremtésében és a fenntartható fejlődés biztosításában. A „párbeszéd népszerűsítése és hidak építése, mint eszközök az erőszakos extrémizmus megelőzése során” című ülésen Ildem hangsúlyozta, hogy a kihívások, amelyekkel manapság a nemzetközi szervezetek szembe néznek, nem kizárólag politikai vagy katonai jellegűek. Emiatt az azokra adott válaszreakciót is átfogó, széles látókörben kell megtervezni. „A radikalizáció a legnagyobb kihívás, mellyel a szabályalapú nemzetközi rendszer jelenleg szembe néz. Veszélyt jelent a nyílt társadalmakra, a demokráciára, a másik tiszteletének és elfogadásának kultúrájára, amelyek mind elhanyagolhatatlan feltételei a béke megteremtésének és megtartásának világszerte” – nyilatkozta a főtitkár-helyettes.

A baltikumi légtérrendészeti misszió. (A kép forrása: nato.int)

2017. május 14.

Észak-Korea újabb rakétakísérletet hajtott végre közepes hatótávolságú ballisztikus rakétával. A rakéta közel fél óra alatt 700 km-et tett meg közel 2000 km-es magasságban. Oana Lungescu, a NATO szóvivője elítélte Phenjan provokatív fellépését, amellyel újonnan szembemegy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival. Hangsúlyozta továbbá, hogy Észak-Koreának fel kell hagynia ballisztikus rakétaprogramjával és nukleáris kísérleteivel. Ezt követően át kell adnia tömegpusztító fegyvereit és párbeszédet kell kezdeményeznie a nemzetközi közösséggel. Phenjan legutóbb május 24-én hajtott végre sikeres kilövést Pukguksong-2 (KN-15) közepes hatótávolságú rakétájával; ennek hatására a típussal már megkezdhetik a művelet-előkészítő kísérleti fázist is.

2017. május 25.

A NATO tagállamok vezetői Brüsszelben találkoztak, hogy – többek között – megtárgyalják a Szövetségen belüli teherviselés mértékét és konzultáljanak a terrorizmus elleni harcról, amelyet az Iszlám Állam (ISIS) elleni nemzetközi koalíció részeként folytatnak. A Szövetség célja, hogy a koalíció keretében nagyobb szerepvállalást nyújtson az ISIS elleni harcban. Ennek egyik eszköze a NATO AWACS (Airborne Warning and Control System) felderítő repülőgépeinek rendelkezésére bocsájtása a légtérmenedzsmenthez. Emellett a NATO Katonai Hírszerzési Részlegén (Military Intelligence Division) belül létrehoznak egy külön terrorelhárítással foglalkozó csoportot; célja a tag- és partnerállamok közötti információcsere gyorsítása.

Műveletek

2017. május 02.

Lengyelország átvette a  baltikumi légtérrendészeti misszió (Baltic Air Policing) vezetését a Holland Királyi Légierőtől a litvániai Šiauliai bázison. Eközben az észtországi bázison a missziót eddig támogató Németországot Spanyolorság légiereje váltotta fel. A baltikumi légtérrendészet célja, hogy Észtország, Lettország és Litvánia légterének érintetlenségét megvédje a Szövetség.

Biztonság- és védelempolitika

Határellenőrzések ideiglenes meghosszabbítása

A Tanács 2017. május 11-én végrehajtási határozatot fogadott el, melyben a schengeni térség öt állama (Ausztria, Németország, Dánia, Svédország és Norvégia) hat hónappal meghosszabbíthatja belső határellenőrzését. A Schengeni határ-ellenőrzési kódex 29. cikke ugyanis kimondja, hogy az Európai Bizottság végső esetben javasolhatja a határellenőrzés visszaállítását az egész határ vonalán vagy annak bizonyos szakaszán. A cél, hogy kiszűrjék az Európa-szerte illegálisan a térségbe jutott bevándorlókat anélkül, hogy komolyabban akadályoznák az európai állampolgárok utazását. A Bizottság 2016. május 4. óta javasolja a határellenőrzések ideiglenes meghosszabbítását a nevezett tagállamoknak; ez alkalommal azonban hangsúlyozta, hogy utoljára tesz erre javaslatot.

Új prioritások az EU globális stratégiájában

A Külügyi Tanács – a Tanács tíz formációjának egyike – 2017. május 18-án új következtetéseket fogadott el „Biztonság és Védelem az EU globális stratégiájával összefüggésben” címmel. A dokumentum kitér többek között a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) válságkezelési struktúráinak javítására, a partnerországokkal a KBVP területén való együttműködés elmélyítésére, a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítésre, a polgári válságkezelés reakcióképességének javítására, a katonai gyorsreagálás megerősítésére és az európai védelmi együttműködés elmélyítésére.

EU-NATO: átalakuló kapcsolatok

A Külügyek Tanácsa Jens Stoltenberggel, a NATO főtikárával tartott megbeszélést, aminek témája az Európai Unió és a NATO jövőbeli együttműködése volt. A 2017. május 18-i megbeszélésen a hét fejlesztési terület közül négy (hibrid fenyegetések elleni küzdelem, információcsere, stratégiai kommunikáció és tengerpolitikai együttműködés) esetében mutatkozik jelentősebb előrelépés. Megfigyelhető változás, hogy a két fél közötti kooperáció az utóbbi időben az alkalmi műveletekről a gyakorlati és operatív együttműködés különböző formáira tolódott át.

A találkozón kiemelt témaként szerepelt a kiberbiztonság kérdése. Stoltenberg kiemelte, hogy a NATO-nak és az EU-nak növekvő fenyegetettséggel kell szembenéznie. Megjegyezte továbbá,, hogy mindkét szervezetnek fel kell készülnie az ilyen támadásokra adandó hatékony válaszra.

Katonapolitika

Az Európai Unió Katonai Bizottsága (EUKB) 2017. május 16-án tartotta az év első hivatalos értekezletét. A vezérkari főnökök szót ejtettek az EU globális stratégiájának végrehajtásáról, valamint az EU-NATO együttműködés fontosságáról és folytatásáról. Petr Pavel tábornok, a NATO Katonai Bizottságának elnöke is részt vett a találkozón, aki elsősorban a kiberbiztonság ejtett szót. Az ülés külön pontját képezte az ukrán vezérkari főnök, Viktor Muzhenko tábornok beszámolója Ukrajna jelenlegi katonai és biztonságpolitikai helyzetéről. Az Európai Unió katonai műveletei – a felek megegyezése alapján –  az EUKB következő értekezletén kerül napirendre.