Biztonságpolitika.hu

PESCO

Nagy-Britannia és a kontinens biztonsága

A hónapban a Politico birtokába jutott egy kétoldalas dokumentum, amely “harmadik országok” bevonását szorgalmazza a PESCO projektjeibe. A Benelux államok által jegyzett elképzelés lényege, hogy eseti szinten nem uniós országok is részt vehessenek az állandó strukturált együttműködés egyes fejlesztéseiben, anélkül, hogy a döntéshozatalba be lennének vonva. A támogatók azzal érvelnek, hogy ezzel biztosítanák Nagy-Britannia szerepvállalását a kontinens biztonságában a Brexit után. Jelenleg az EU tagországok közül a szigetország rendelkezik a legnagyobb védelmi költségvetéssel, valamint őfelsége hadereje a világ legkülönbözőbb pontjain szerzett missziós tapasztalatokat: ezek olyan források, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak az európai biztonság fejlődéséhez.

A megfogalmazók arra is felhívták a figyelmet, hogy az elképzelésük nem az Egyesült Királyságra koncentrálódik. London márciusban – korábbi ígérete ellenére, visszavonta részvételét a felálló EU egységekben –, megkérdőjelezve eltökéltségét a kontinens biztonsága mellett. Ugyanakkor Norvégia, Kanada, Svájc és az Egyesült Államok is felmerültek, mint potenciális résztvevői a fejlesztéseknek, ami által újabb pénzügyi és szellemi források szabadulnának fel az európai biztonság megerősítésére – közülük az Egyesült Államok már jelezte is szándékát a részvételben.

Kritikaként fogalmazódhat meg az elképzeléssel szemben, hogy az EU forrásai így a tömbbön kívül hasznosulnának, amikor a PESCO egyik lényegi eleme, hogy az Unión belül fektet a védelmi iparba. Másik ellenérv lehet harmadik felek bevonására, hogy ezzel könnyebben hozzáférhetővé válhatnak olyan kritikus katonai eszközök, amelyeket az Unió összes tagállama rendszeresít.   

Az elképzelés támogatói közt szerepel még Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Bulgária, Portugália, Svédország, Finnország és a balti államok. A kezdeményezők a júniusi Külügyminiszteri Tanácson szeretnék elfogadtatni a tervezetüket, azonban ez az ambiciózus határidő könnyen ellene dolgozhat a dokumentum elfogadásának.

Emmanuel Macron és a “coalition of the willing”

A Németország által erősen támogatott PESCO mellett – amelynek célja a védelmi iparban az innovációnak, fejlesztéseknek a támogatása – Franciaország egy kisebb koalíció összeállításán munkálkodik, melynek középpontjában az európai missziós képességek kialakítása áll: válságkezelési és béketeremtési feladatokat fejlesztene Macron. Az Európai Intervenciós Kezdeményezésnek (European Intervention Initiative – EII) a lényege, hogy nem lenne az Unió lassú bürokratikus döntéshozatalához kötve, hanem a résztvevők önkéntes vállalásaik alapján vennének részt benne. Ennek értelmében a francia, az olasz, a brit, a német, a dán, az észt, a portugál, a belga és a holland védelmi miniszterek júniusban egy szándéknyilatkozatot írnak alá, amely a közös stratégiai kultúra megteremtésére és a válságelőrejelzési elemzések közös kiértékelésére irányul.

Informális védelmi miniszteri találkozó Szófiában

A márciusban elfogadott 17 PESCO projekthez még idén újabb projektek kerülnek elfogadásra – tájékoztatott Frederica Mogherini a védelmi miniszterek informális találkozója után. A Főképviselő bizakodóan nyilatkozott a megbeszélésről, és kiemelte, hogy a május 2-i költségvetési javaslat 22-szeres növekedést javasol az EU védelmi kiadásaiban, amely forrásokból tovább lehet növelni a kontinens biztonságát. Ezek mellett bejelentette, hogy nyáron egy új “off-budget” intézmény, az European Peace Facility (Európai Béke Intézet – EPF) felállítására tesz majd javaslatot, amely a védelmi szektor finanszírozásával, katonai műveletekkel és katonai partnerkapcsolatokkal foglalkozna.

A közös kül- és védelempolitika civil oldalának megerősítése

Május 28-án az Európai Tanács a CSDP civil képességeinek megerősítése mellett döntött, ezzel tervezve megerősíteni az EU, mint biztonságszolgáltató szerepét a válságövezetekben. A dokumentum levonja az Unió eddigi civil misszióiból a lényeges következtetéseket, és ezek alapján három területet jelöl meg a fejlesztések fő irányának: a hatékonyság növelése, a külső és a belső biztonsági kihívások hatékonyabb kezelése, és a reakcióképesség javítása. Ennek értelmében 2018 nyarára készül el a Civil Képességek Fejlesztési Terve (Civil Capability Development Plan – CCDP) a Tanács, a tagállamok, a Bizottság szakosított szervei és a bel- és igazságügyi együttműködésben érintett szereplők együttműködésével, amely konkrét lépéseket tartalmaz majd a kapacitások bővítésére.  

Májusi csúcstalálkozók, nyilatkozatok

2018. május 17-én Bulgária fővárosában, Szófiában megrendezésre került egy csúcstalálkozó az Európai Unió és a Nyugat-Balkán országainak vezetői között. A rendezvényen részt vett az összes uniós tagállam állam- és kormányfője, valamint a hat nyugat-balkáni partnerország; azaz Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia és Koszovó vezetője. A találkozó eredményeképpen elfogadásra került a szófiai nyilatkozat. A deklarációban az Európai Unió vezetői támogatásukról biztosították a térség országait az európai integrációban való részvételükkel kapcsolatban, és üdvözölték, hogy partnereik elkötelezettek a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, valamint az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása mellett. A nyilatkozat kiemeli a biztonsági kihívásokkal szembeni közös fellépés fontosságát. Ilyen kihívás a migráció; a terrorizmus és a szélsőségesség; a korrupció és szervezett bűnözés; az emberkereskedelem; a kábítószernövény-termesztés; az ember-, kábítószer- és fegyvercsempészet  elleni küzdelem. A nyilatkozathoz mellékletet csatoltak, mely tartalmazza a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjét.

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/06/119176-EU-Western_Balkans-Summit-Highlights_PRV.mp4

Összefoglaló az EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóról. Forrás: consilium.europa.eu.

2018. május 22-én Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatot adott ki a május 20-án Venezuelában lezajlott elnöki és regionális választásokra reflektálva. Ebben kijelentette, hogy a választások érvénytelenek és eredménytelenek, hiszen az alacsony részvétel mellett számos törvényellenesség volt tapasztalható a választások során. Ennek következtében szankciók bevezetését helyezte kilátásba. Május 28-án a Tanács a főképviselő nyilatkozatára is hivatkozva következtetéseket fogadott el Venezuelával kapcsolatban. Az EU felszólította az államot egy új, alkotmányos, demokratikus követelményeknek megfelelő választás mihamarabbi lebonyolítására. Az Unió további támogatásáról biztosította Venezuela lakosságát, és ígéretet tett arra, hogy a jövőben is segítséget nyújt majd a válság leküzdése érdekében.

Az Unió válasza Iránnak az atomalku amerikai felmondása után

Sokkolóan hatott az Európai Unió és a legtöbb tagország vezetőire Donald Trump, amerikai elnöknek az iráni nukleáris megállapodással kapcsolatos május 8-ai lépése. Az elnök ugyanis a paktumból való kivonuláson túl a lehető legkeményebb gazdasági szankciók bevezetését helyezte kilátásba az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben. Trump ezen lépése cselekvésre kéztette az egyezség mellett továbbra is kiálló uniós és tagállami vezetőket.

A nukleáris megállapodás megmentésnek az érdekében május 15-én az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Frederica Mogherini a brit, a francia és a német külügyminiszterrel közösen megbeszélést tartott Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszterrel. A találkozón az európai fél a megállapodás, valamint az abból adódó gazdasági előnyök további fenntartását ígérte Teheránnak. Ugyanakkor a főképviselő hangsúlyozta, hogy egyenlőre konkrét gazdasági és jogi garanciákat nem tudnak Irán számára biztosítani.

Május 17-én a 28-ak szófiai találkozóján a kormány- és államfők egyetértettek abban, hogy közösen lépnek fel a megállapodás megmentésének az érdekében. Május 21-én a Frederica Mogherini az iráni atomprogram felügyeletének egyetlen lehetséges alternatívájának nevezet a megállapodást. Ezzel a főképviselő az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo azon korábbi kijelentésére reagált, amely szerint az egyezségből való amerikai kivonulás mellett Washington igen kemény  szankciókkal kívánná sújtani a perzsa államot.

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/06/25-05-18-119281-Iran-Non-Proliferation-Deal_180523_PRV.mp4

Az EU az USA kilépése ellenére is az iráni nukleáris megállapodás részes fele marad. Forrás: consilium.europa.eu

BREXIT

Május 14-én tartotta ülését az Általános Ügyek Tanácsa (50.cikk), melynek során Michel Barnier, az EU Brexit-ügyekért felelős főtárgyalója tájékoztatta az EU27 formációban ülésező Tanácsot a tárgyalások állásáról. A Tanács áttekintette a márciusi ülés óta lezajlott egyeztetéseket, melyek kapcsán a biztos hangsúlyozta, hogy jelentős előrelépés nem történt, ezért az EU-nak fel kell készülnie minden lehetséges forgatókönyvre. Barnier ismertette a miniszterekkel az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli partnerségének lehetséges kereteit is. Az ülés zárásaként a miniszterek hangsúlyozták, hogy minél hamarabb – az Általános Ügyek Tanácsának júniusi üléséig – ki kell dolgozni egy működőképes megoldást az Ír-szigeten húzódó határ ügyében. Ekaterina Zaharieva bolgár miniszterelnök-helyettes így nyilatkozott a Tanács ülése után: “Októberig már csak öt hónap maradt, és néhány kulcsfontosságú kérdés még megoldásra vár. Haladéktalanul előre kell lépnünk az Írországgal, az irányítással és minden egyéb, a kilépéssel kapcsolatos lezáratlan kérdés tekintetében. Ezenkívül ki kell alakítanunk a leendő viszonyrendszerünk keretét is. A La Mache-csatorna mindkét partján meg kell nyugtatnunk a polgárokat és a vállalkozásokat, hogy a Brexitre rendezett keretek között kerül majd sor.”

A tárgyalások kapcsán május 17-én Theresa May, brit miniszterelnök ismételten kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyság nem kíván közös vámunióban maradni az Európai Unióval. A vámunió helyett két lehetséges megoldást támogat London: az egyik opció esetén visszaállna a vámhatár az Egyesült Királyság és az EU között, de a brit hatóságok megpróbálnák minimálisra szorítani az ellenőrzést különböző technikai megoldásokkal, míg a másik verzió szerint különleges vámmegállapodás lépne életbe, amelynek során a brit hatóságok csak az EU vámuniója által megszabott vámértéket szednék be az országba belépő termékek után. Egy brit felmérés szerint az utóbbi lehetőséggel élve is, a brit vállalatok összesen akár évi 20 milliárd font kiadással nézhetnek szembe, ezért komoly belpolitikai vita övezi a kereskedelmi kapcsolatok kérdéskörét.

Komoly vita alakult ki az EU és az Egyesült Királyság között, mivel az előbbi ki akarja zárni a briteket a Galileo navigációs műhold használatából, amivel az EU az amerikai műholdak egyeduralmát kívánják megtörni. David Davis Brexit-miniszter egymilliárd euró kártérítést követel az EU-tól, ugyanis Nagy-Britannia komoly összegekkel hozzájárult a fejlesztésekhez. A műhold a tervek szerint 2026-ra lesz teljesen működőképes. Az Unió elképzelései  szerint a britek ugyanolyan feltételek mellett használhatnák csak a műholdat, mint minden más közösségen kívüli ország. A brit kormány az említett kártérítés mellett azzal fenyegetőzik, hogy ha nem használhatják a Galileot, megépítik a saját műholdas rendszerüket. Az előzetes számítások alapján egy ilyen program 5 milliárd fontjába kerülne az angol adófizetőknek. A vita fokozódása akár komolyan befolyásolhatja a két fél kapcsolatát a további biztonságpolitikai együttműködések terén.

Partnerkapcsolatok

2018.05.14. – Új eljárások a tömegközlekedés biztonságáért (Rácz-Nagy Judit)

A NATO Tudomány a Békéért és Biztonságért program (SPS) által valósul meg egy új, a tömegközlekedésben robbanószerkezetek és kézifegyverek keresésére specializálódott rendszer fejlesztése és tesztelése. A projektben francia, ukrán és dél-koreai szakemberek vesznek részt, hogy egy olyan képalkotó rendszert fejlesszenek, amely valós időben képes kiszűrni a robbanóanyagokat, robbanószerkezeteket és a rejtett fegyvereket mikrohullámok segítségével. A rendszert metró- és vasútállomásokon, pályaudvarokon és reptereken alkalmaznák. A programot – Microwave Imaging Curtain (MIC) – a franciaországi Általános Védelmi és Nemzetbiztonsági Titkárság (SGDN) és a NATO alapította közösen. A rendszer várhatóan 2020-ra már üzemképes állapotban lesz, ezzel is elősegítve a nemzetközi fellépést a határokon átnyúló terrorizmus megfékezéséért.

2018.05.25. – Oroszország felelős a maláj gép lelövéséért (Petróczki Márk)

Ausztrália és Hollandia bejelentette, hogy az Ukrajna felett 2014. július 17-én lelőtt maláj MH-17-es repülőgép lelövéséért Oroszország a felelős. A rakétát, amely eltalálta az utasszállító repülőgépet, valószínűleg a kurszki 53. Légvédelmi Dandár lőtte ki. A főtitkár felszólította Oroszországot, hogy vállalják a felelősséget és dolgozzanak együtt a számonkérés érdekében.

Műveletek

2018.05.02. – Észtországban megkezdődött a Siil 2018 Gyakorlat (Szabó Orsolya Réka)

A Siil 2018 Gyakorlatban több mint 15000 fős szövetséges és partneri csapat vett részt 19 különböző országból, akiket tovább erősítettek a NATO Előretolt Jelenléttől érkező csapatok. A gyakorlat lényege a területvédelem volt a konvencionális és nem-konvencionális hadviselés kontextusában. Az észt katonai erők mellett az önkéntes paramilitáris Védelmi Liga, a Nők Otthonvédelmi Szervezete, a rendőrség és a mentőszolgálatosok vettek részt. A csapatokon kívül még jelen voltak megfigyelők több mint 30 országból, még Oroszországból, Fehéroroszországból és olyan nemzetközi szervezetektől is, mint az EBESZ. A gyakorlatnak két állomása volt, az első rész során május 6-ig a Védelmi Liga és a Védelmi Erők közösen gyakoroltak; könnyű gyalogsági egységek és erők dolgoztak együtt. A második fázisban, ami május 7. és 13. között zajlott, főleg Võru, Põlva, Valgamaa és Észak-Lettország területén, az észt 2. gyalogos dandár a szövetséges és partneri erőkkel kooperált az 1. gyalogos dandár és a NATO harccsoport ellen.

2018. május 7-13. – A NATO Állandó Haditengerészeti Köteléke és hét tagállam vett részt a fekete-tengeri „Sea Shield ” nevű éves hadgyakorlaton (Lendvai Tünde)

Idén Románia vezetésével összesen 21 hadihajó, 10 vadászrepülőgép, egy tengeralattjáró és 2300 fős személyzet dolgozott szoros együttműködésben a 2018-as Sea Shield hadgyakorlat során. Bulgária, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Görögország, Spanyolország és Törökország fregattokkal, rombolókkal, korvettekkel és egyéb hajókkal járult hozzá a válságkezelő hadgyakorlat sikeréhez, a részvétel lehetősége azonban nemcsak a tagállamok felé, hanem a NATO partnerországai irányában is nyitott volt. Daniel Căpăţîna ellentengernagy, a Sea Shield parancsnoka kiemelte, hogy a román haditengerészet a hadgyakorlat szervezésével, és a Fekete-tengeren állomásozó NATO Állandó Haditengerészeti Kötelékével közösen járul hozzá a fekete-tengeri régió biztonságához a haditengerészeti műveletek folyamatos fejlesztése során.

Libanont az elmúlt évtizedben mély politikai válság jellemezte, többek között 2014-2016 között nem volt hivatalban államfő, illetve két kormány is megbukott. A 2009-es választások után kilenc évvel azonban idén kiírták az általános választásokat Libanonban. Az eddigi várakozás indokául az szolgált, hogy nem akarták a szíriai polgárháború által felkavart etnikai és szektariánus feszültségeket felerősíteni a választások okozta felfokozott hangulattal. Habár a szíriai polgárháború továbbra sem zárult le, a libanoni választásokat mégis megtartották 2018. május 6-án.

Libanon politikai rendszere

A Libanoni Köztársaságot 1926-ban alapították és alkotmányát is ebben az évben fogadták el, amely bevezette a politikai berendezkedés gerincét képző kvóta alapú, konfesszionális rendszert. Az elképzelés lényege, hogy az etnikailag és vallásilag sokszínű társadalom minden rétegének úgy legyen garantálva a politikai képviselete, hogy közben megvalósuljon a két fő államalkotó vallásnak az egyenlő hatalommegosztása. A napjainkban használt kvótát a 15 éves libanoni polgárháborút lezáró Taif Egyezmény keretében fogadták el 1989-ben.

Ennek megfelelően a 128 parlamenti mandátum 64-64 arányban oszlik meg keresztény és muszlim képviselők között. Továbbá rögzítve van, hogy a köztársasági elnöknek maronita kereszténynek, a miniszterelnöknek szunnita muszlimnak, illetve a parlament elnökének siíta muszlimnak kell lenni.

A konfesszionális rendszer felépítésével kapcsolatban több aggály is felmerül. Ilyen például annak a kérdése, hogy a vallási felekezetek között felosztott mandátumszámok valóban tükrözik-e a társadalmon belüli súlyukat. Az utolsó, vallási hovatartozást is mérő népszámlálás 1932-ben volt, így manapság csak becslések vannak az ország felekezeti megoszlásáról. A CIA becsült adatai szerint Libanonban a muszlim és keresztény lakosság aránya megközelítőleg 60-40 százalék, amely adat megkérdőjelezi az 1989-ben megállapított 50-50 százalékos kvótaarány legitimitását.

Az új választási rendszer

A május 6-án tartott választás egyben a 2017-ben elfogadott új választási rendszer próbájaként is szolgált. Egyfelől csökkentették a választókerületek számát, másfelől egy arányosabb rendszer került bevezetésre, amely a kapott szavazatok arányában osztja fel a mandátumokat – felváltva az eddigi „győztes mindent visz” elvet. Ez elviekben megkönnyíti az új szereplők belépését a politikába (igaz, a mostani választásokon csupán egy független civil képviselő került be a parlamentbe). Ezenfelül egy kétlépcsős szavazást alakítottak ki, amelynek keretében a választópolgárok két szavazatot adnak le. Egyiket egy pártszövetség listájára, a másikat pedig egyéni jelöltre. Szintén újításnak számít, hogy jelen alkalommal a diaszpórában élő, közel 900 000 libanoni állampolgár is szavazati jogot kapott, igaz, csupán 82 965-en éltek a lehetőséggel.

A választási eredmények

A választások legnagyobb vesztesének a Saad Hariri miniszterelnök vezette Jövő Mozgalom (Future Movement) listáját tartják, amely a 2009-es választásokhoz képest a kapott szavazatok csupán kétharmadát szerezte meg, így a  korábbi 32 mandátuma 20-ra csökkent. Ennek ellenére még mindig a Jövő Mozgalom a legerősebb szunnita pártszövetség a parlamentben, amelynek köszönhetően a Szaúd-Arábiával jó viszonyt ápoló Hariri kezdheti meg immáron harmadik ciklusát Libanon miniszterelnökeként.

A legnagyobb növekedést a Keresztény Libanoni Erők (Christian Lebanese Forces) listája érte el, amely közel megduplázva mandátumainak számát, 15 képviselőt delegálhat az országgyűlésbe. Kampányukban a féktelen korrupció felszámolását ígérték.

Május 7-én Haszan Naszr Alláh, a Hezbollah vezetője győzelemként értékelte a szavazás eredményét. Igaz, a Hezbollah csupán eggyel tudta növelni megszerzett mandátumainak számát, a választások másik nagy győztese mégis az általa vezetett pártszövetség, amely 70 mandátummal a parlament legerősebb frakciójává vált. Ez a mandátumszám már lehetővé teszi bármely törvényjavaslat megvétózását.

A Hezbollah

A Hezbollah egy 1982-ben alapított siíta muszlim politikai párt erős katonai szárnnyal és szoros iráni kapcsolatokkal. A szervezet az 1985-ben közétett célkitűzéseiben az Egyesült Államokkal és Izraellel szemben határozta meg magát. Habár az 1989-es, a libanoni polgárháborút lezáró Taif Egyezmény a milíciák leszerelését kérte, a Hezbollah ennek nem tett eleget, mivel a dél-libanoni izraeli megszállás ellen harcoló ellenálló mozgalommá nyilvánította magát. Izrael 2000-ben kivonult Dél-Libanonból, a Hezbollah mégsem oszlott fel, sőt, tovább erősödött. Politikai pártként először 1992-ben szerepelt a választásokon. Az Egyesült Államok és Izrael terrorszervezetként tartja számon, az Európai Unió különválasztja politikai és katonai szárnyának a megítélését, míg Oroszország egy legitim politikai erőként tekint a Hezbollahra. A libanoni belpolitikát megosztó, a szektariánus ellentéteket felkorbácsoló döntés volt a szervezet Bassár el-Aszad melletti beavatkozása a szíriai polgárháborúba. Ez a lépés nem csupán belpolitikai, de külpolitikai jelentőségű is, hiszen a szervezet Izraellel igen feszült viszonyát tovább mélyítette, valamint a nemzetközi színtéren is több támadásnak tette ki magát a szervezet.

Május végén például az ENSZ Főtitkára, Antonio Guterres szólította fel a libanoni kormányt és a fegyveres erőket, hogy tegyenek meg mindet a Hezbollah, a Közel-Kelet legjobban felfegyverzett milíciájának leszerelése érdekében. Kiemelte, hogy a paramilitáris szervezet működése nem csupán a Taif Egyezményt szegi meg, de egy 2004-es ENSZ BT határozatot is, amely szintén az összes libanoni milícia leszerelését írta elő.

A választási eredmény lehetséges hatásai a libanoni-izraeli kapcsolatokra

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a Libanont katonailag domináló Hezbollah politikai győzelme milyen hatással lehet az ország Izraelhez fűződő viszonyára. Az azonban vitán felüli, hogy Irán megerősödése a térségben, valamint a Hezbollah beavatkozása Szíriában igen aggasztja az izraeli vezetést, amelyet a választási győzelem tovább fokozhat.

Az előzetes választási eredmények közzététele után az izraeli oktatási miniszter, a jobboldali Naftali Bennett Twitter bejegyzésében a következőt írta:

„Hezbollah = Libanon
Izrael állam nem fog különbséget tenni a szuverén Libanon állam és a Hezbollah között, és Libanont tekinti felelősnek minden cselekményért, amelyet a területéről követnek el.”

תוצאות הבחירות בלבנון מבססות את תפיסתנו מזה זמן:
חיזבאללה=לבנון
מדינת ישראל לא תבדל בין מדינת לבנון הריבונית לבין חיזבאללה ותראה בלבנון כנושאת באחריות לכל פעולה היוצאת משטחה.

— Naftali Bennett בנט (@naftalibennett) May 7, 2018

Izrael és a Hezbollah közötti frontális háború nem elképzelhetetlen, hiszen már kétszer is fegyveres konfliktusba került egymással a két fél, azonban ez egyelőre nem tűnik valószínűnek. Egyfelől a siíta szervezetnek a szíriai beavatkozása óta a prioritási listájának élén a szíriai kormányerők támogatása áll, és ekképp az Izraellel való konfrontálódás háttérbe szorult. Az izraeli légi csapások pedig Irán megerősödése és a Hezbollahnak küldött fegyverszállítmányok ellen irányulnak; céljuk a szervezet utánpótlásának elvágása szíriai területen, nem pedig a milícia háttérországaként szolgáló Libanon támadása. Ezek az akciók eseti jellegűek és úgy tűnik, mindkét fél figyel arra, hogy egy támadás se eszkalálódjon frontális háborúvá. Azonban azt fontos kiemelni, hogy ez a fajta feszültség a Hezbollah vezette pártlista választási győzelme előtt is fennállt, így a választási eredmény maximum a két fél retorikájára tud hatással lenni, valós változást a kapcsolatukban nem okoz.

Azonban van olyan álláspont is, ami kifejezetten előnyösnek tartja a Hezbollah politikai győzelmét. Libanon politikai stabilitása Izrael érdeke is. Egy virágzó Libanon számára sokkal nagyobb elrettentő erővel bírhat egy esetleges izraeli támadás, mint egy belső viszályokkal, politikai és gazdasági problémákkal küzdő ország számára.

2018. március 30-ától folyamatosan tüntetések zajlanak a Gázai övezet határánál. A tüntetéssorozat kezdetének időpontja szimbolikus, 1976-ban ezen a napon tüntetések zajlottak Izrael-szerte. 1976-ban a kiváltó ok az volt, hogy márciusban 2000 hektár földet koboztak el palesztinoktól, az akkori tüntetések során 6 palesztin életét vesztette. Az idei tüntetéshullám elnevezése „March of Return”, azaz „Visszatérés Menete”. Az eddigi sérültek száma több mint 2700.

A tüntetők fő követelése, hogy a palesztin menekültek és első generációs leszármazottaik, akik a térséget sújtó háborúk miatt kényszerültek elhagyni otthonaikat, visszatérhessenek lakhelyükre. A világban összesen 5 millió főre tehető számuk. Egyharmaduk a környező országokban felállított menekülttáborokban él. A róluk való gondoskodással nem az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), hanem az ENSZ Segély és Munkaügyi Hivatala a Közel-keleti Palesztin Menekülteknek hivatala (UNRWA) foglalkozik.

Az erőszak a tetőfokát hétfőn, május 14-én érte el. A dátum ismét szimbolikus, egyrészt 1948-ban ezen a napon kiáltották ki Izrael Állam függetlenségét, azóta a Függetlenség Napjaként ünneplik. Palesztin oldalon ez a nap a „Nakba”-ként ismert (katasztrófa), nemzeti gyásznap. Ezen a napon megemlékeznek hazájuk elvesztéséről, és arról a 700.000 emberről, aki az 1948-as háború következtében vált menekültté. Másrészt, idén ezen a napon nyílt meg hivatalosan az USA Jeruzsálembe áthelyezett nagykövetsége, ami kifejezi azt, hogy az USA hivatalosan is Jeruzsálemet ismeri el a zsidó állam fővárosaként. A nemzetközi közösség ugyanis csak Tel-Avivot ismeri el fővárosként, és Kelet-Jeruzsálemet Izrael által megszállt területnek tekinti. Jeruzsálem fővárosként való elismerése Donald Trump egyik fő kampányígérete volt 2016-ban. Egy korábban Twitterre posztolt videóban arra hívta fel a figyelmet az elnök, hogy elődjeivel – Bill Clinton, George W. Bush, Barack Obama – ellentétben ezt az ígéretet a gyakorlatban is megvalósítja.

A halálos áldozatok száma hétfő óta elérte a 60-at. Az áldozatok közt van egy 8 hónapos csecsemő, aki belélegzett könnygáz miatt vesztette életét. Danny Danon, Izrael ENSZ-képviselője azt nyilatkozta, hogy a Hamasz a nemzetközi publikumot provokálja, és ők lőnek le ártatlan tüntetőket. Az izraeli hatóságok éles lőszert használnak. Az IDF közölte május 15-én, kedden, hogy a Hamasz által tervezett terrorcselekményt akadályoztak meg. A közlemény szerint a terroristák megpróbáltak átszivárogni a Gázai övezet határán keresztül Izraelbe, de tűzharcba keveredtek az izraeli katonákkal. Ebben az összecsapásban 8 állítólagos terroristával végeztek izraeli katonák. Az áldozatok közül 24 az IDF szerint bizonyítottan terrorista háttérrel rendelkezik.

Az erőszak nemzetközi felháborodást keltett. António Guterres, az ENSZ Főtitkára szerint aggasztó az erőszak eszkalálódása, és mindkét oldalnak fékeznie kell magát a további emberélet-veszteségek elkerülése érdekében. Szokásosan Izrael mellett áll az Egyesült Államok. Raj Shah, a Fehér Ház sajtótitkárának helyettese hétfőn megjegyezte, hogy a tüntetések halálos áldozataiért a Hamasz a felelős, és az így kapott médiafigyelmet igyekszik kihasználni. Recep Tayyip Erdoğan Londonba látogatott, hétfőtől számítva 3 napot tölt Nagy-Britannia fővárosában. Hétfőn a Királyi Külügyi Intézetben tartott beszédében azt mondta, hogy a nagykövetség áthelyezésével az USA elvesztette a közel-keleti közvetítő szerepét. A Bloombergnek adott interjúban az áldozatokért pedig kizárólag Trumpot és Netanjahut nevezte meg felelősként. Erre Twitteren válaszolt Benjamin Netanjahu, aki a Hamasz fő támogatójának nevezte Erdoğant. A török elnök nem sokkal később szintén Twitteren „apartheid-államnak” nevezte Izraelt, ami több mint hatvan éve ártatlan emberek földjét tartja megszállva.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden, május 15-én tárgyalt az ügyről. Az ülés előtt Kuvait fogalmazott meg határozatot, amelyet azonban az Egyesült Államok képviselője, Nikki Haley megvétózott. A határozat nyílt és független vizsgálatot sürgetett, illetve elítélte a békésen tüntető palesztinok gyilkolását. Továbbá felhívta a tagok figyelmét, hogy ne nyissanak diplomáciai missziót Jeruzsálemben. Az ENSZ-ben megfigyelőként résztvevő Palesztina képviselője, Riyad Mansour szerint az izraeli megszállás a konfliktus fő okozója, és minél előbbi lépést sürgetett a civilek gyilkolása ellen. Emberiség elleni bűntettnek nevezte éles lőszer használatát tüntető civilek ellen. Nikki Haley szerint Izrael törvényes és visszafogott magatartást tanúsított.

Idén tavasszal tovább gyűrűzött a botrány az adatlopással vádolt Facebook és Mark Zuckerberg körül. Az adatokkal való jogszerűtlen visszaélés jelenlegi álláspont szerint 87 millió felhasználót érint, de ez a szám folyamatosan növekedhet. Valóban lehallgatja az embereket a Facebook? Milyen lépéseket szorgalmaz Zuckerberg az igen népszerű közösségi oldal kordában tartása végett? Összefoglaló cikk az elmúlt hetek történéseiről. 

2018. áprilisában minden sajtóorgánum, közösségi oldal, médiahálózat Mark Zuckerberg kongresszusi meghallgatását kísérte figyelemmel. A Facebook botrány hátterében egy szervezett, szenzitív felhasználói adatokkal való visszaélés áll, melynek következtében a választások befolyásolását is elérhették politikai elemző szervezetek. 2018. márciusában a brit adatelemző, adatbróker és politikai tanácsadó cég a Cambridge Analytica egykori munkatársa, Christopher Wylie tényfeltáró dokumentumokat nyújtott át a The Guardian folyóiratnak és nyilatkozott a Channel 4 News oknyomozói műsorának. A nyilatkozatokból napvilágot látott az a tény, hogy a Facebook lehetőséget biztosított a Cambridge Analytica számára, hogy egy kvíz alkalmazáson keresztül felhasználók és azok ismerőseik szenzitív adataival éljenek vissza. A legelső beszámolók szerint 270 000 felhasználó adatait kezelték nem megfelelő módon, az azt követő közlemények szerint már 50 millió felhasználóról beszélhetünk. Mindeközben a Facebook hivatalos közleménye szerint nem kevesebb, mint 87 millió személy adatait használták fel jogszerűtlenül. Zuckerberg legutóbbi nyilatkozatában ennél is súlyosabb visszaélésekről beszélt, említése szerint közel kétmilliárd felhasználó publikus adatait adták át különböző harmadik felek részére. Mivel a ”thisisyourdigitallife” nevű appot 270 000 – főleg amerikai – felhasználó telepítette, és a korábbi adatkezelési szabályzatok lehetővé tették, hogy a program fejlesztői hozzáférjenek nem csak közvetlen az alkalmazást telepítők, de azok ismerőseinek adataihoz is, így az érintettek száma folyamatosan növekedhet. A The Guardian szerint a Cambridge Analytica által begyűjtött adatokat először a brexitről szóló népszavazás, illetve a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány során használta fel a cég.

A képlet egyszerű, elegendő egy látszólag ártalmatlannak tűnő kvíz, vagy bármely figyelemfelkeltő alkalmazás és egy felhasználó. Ahhoz, hogy az alkalmazás teljes mértékben működhessen, jóvá kell hagyni bizonyos engedélyeket, legyen akár a névjegyzékhez való hozzáférés, vagy a közösségi az ismerős személyek listájához hozzáférés engedélyezése. Az adatlopásokhoz nagy mértékben hozzájárul a felhasználói biztonságtudatosság hiánya, és a legalapvetőbb emberi tényező: a kíváncsiság.

Az eset kapcsán végül 2018. április 11-én Mark Zuckerberget az Egyesült Államok Kongresszusához hívatták, ahol tíz órán keresztül, két napos bontásban kellett vallomást tennie szenátorok és jogászok előtt. A vezérigazgató beismerte, hogy éveken át nyitva hagytak egy kiskaput az adatkezelési szabályzatukban, amely következtében engedélyük és tudtuk nélkül történtek az adatlopások. Beismerő vallomása mellett minden felelősséget magára vállalt és elnézést kért a történtek miatt, majd hozzátette: teljes körűen ki fogják vizsgálni a Cambridge Analytica esetét. Emellett ígéretet tett, hogy a Facebook munkatársai a közeljövőben teljes mértékben törekedni fognak arra, hogy szűrjék az álhíreket, töröljék a kamuprofilokat, megszüntessék a valótlan híreket és gyűlöletkeltő bejegyzéseket terjesztő oldalakat. Az elmúlt hónapban a közösségi oldal monitorozása jóvoltából 135 Facebook és Instagram profilt és 138 Facebook oldalt szüntettek meg, amelyek üzemeltetője az orosz Internet Research Agency volt. Az említett szervezet ún. ”trollgyárként” tevékenykedik, amely során hatást gyakorolnak a politikai folyamatokra és ezáltal beleavatkozhatnak a választásokba. A jogsértő magatartás miatt az amerikai Igazságügyi Minisztérium vádat is emelt a szentpétervári székhelyű céggel szemben.
A kongresszusi meghallgatás második napján Zuckerberg közölte, hogy a magyarországi választások előtt is töröltek valótlan profilokat. Segítségükre egy új, mesterséges intelligenciával ellátott eszköz áll, amelyet a brazil, a mexikói, a pakisztáni és az indiai választások előtt is alkalmaznak majd.

Természetesen nem csak bizonyos elemző, kutató szervezetek rendelkeznek felhasználók adataival, hanem maga a Facebook is. A híres közösségi portál évek óta gyűjti az adatokat jóformán feltűnés nélkül. A #deletefacebook mozgalom és a Cambridge Analytica botrány miatt egyre több felhasználó törli a profilját, és az adatmentési hullám következtében egy nyilvánvaló tényre ismételten fel kell hívni a figyelmet. Abban az esetben, ha az okoskészülékeken a felhasználó jóváhagyja a Facebook számára, hogy a Messenger alkalmazás a telefonszám megadásával hozzáférjen névjegyzékéhez, SMS-eihez, akkor azokat a Facebook folyamatosan rögzíti és nyilvántartja.

Mark Zuckerberg megcáfolta azokat az elméleteket, miszerint a portál okoseszközök és számítógépek kameráin, valamint mikrofonjain keresztül lehallgatná, megfigyelné a felhasználókat. Feltehetőleg a közeljövőben minden figyelem továbbra is a Facebookra fog szegeződni, mivel az Európai Unió személyes adatok védelméről szóló, 2018. május 25-én hatályba lépő GDPR rendelete és a jogszabályban megfogalmazott szankciók is nagy nyomást fognak gyakorolni a közösségi oldal üzemeltetőire. Kérdéses, hogy gazdaságilag ez milyen módon fogja érinteni a céget, illetve, hogy kell-e szankciókra számítani, akár a cég, akár felhasználók körében is? Felvetődik továbbá a kérdés, hogy lesz-e egyáltalán nemzetközi törekvés, szabályozás az adathalász cégekkel szemben? Problémát jelent, hogy a megszerzett adatokat  social engineering támadásokra is lehet alkalmazni, amely tovább növeli a kibertérben elkövetett bűncselekmények számát.

Az áprilisi események következményeként a Cambridge Analytica 2018.május elsejétől kezdve nem folytatja tovább működését. Közleményük szerint a bezárásának oka az ellene folyó médiahadjárat, amely miatt gyakorlatilag egyetlen ügyfele és beszállítója sem maradt.

Lektorálta: Fekete Csanád

Palesztin-izraeli konfliktus

Kilenc év után újra összeül a Palesztin Nemzeti Tanács

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) törvényhozó testülete többek között Izrael elismerésének felfüggesztését tűzte napirendre.  A gyűlés meglehetősen megosztja a palesztin közvéleményt. Az ügy egyesek szerint fordulópontot jelenthet a palesztin politikában, míg mások csupán Mahmoud Abbas elnök politikai játszmájának tartják. A gyűlés legitimációját csökkenti, hogy a Nemzeti Front Palesztina Felszabadításáért párt bojkottálja az eseményt, a Hamasz pedig nem kapott rá meghívást. (angol, Al-Jazeera, 03.28.)

Az izraeli fegyverkereskedelem 41,5%-kal nőtt egy év alatt

A Védelmi Minisztérium által közzétett adatok szerint a 2016-os 6,5 milliárd dolláros fegyverexport 9,2 milliárd dollárra nőtt 2017-ben. Az ágazaton belül a legnagyobb növekedést a rakéták (köztük légvédelmi rakéták) exportja érte el, amely a megelőző évhez képest több mint 70%-os növekedést produkált. Ebben nagy szerepet játszhatott az Indiával kötött 630 millió dolláros, Barak 8 légvédelmi rendszerről kötött szerződés. (angol, The Times of Israel, 05.02.)

Libanon

Új, komplexebb választási rendszer Libanonban

Az új, arányos választási rendszerben a kisebb szereplők is esélyt kapnak a győzelemre a május 6-án tartandó parlamenti választásokon. A változtatások ellenére azonban a szektariánus felosztás továbbra is a politikai rendszer alapja maradt. (angol, Middle East Eye, 05.01.)

Libanoni hadsereg: Izrael elrabolt egy libanoni állampolgárt a határon

A libanoni hadsereg április 28-án, az NNA állami hírügynökségnek adott közleménye szerint, az izraeli határőrség elrabolta Nohad Dalit Shebaa városából (Shebaa hovatartozása vita tárgyát képezi Libanon és Izrael között). Később az izraeli hadsereg megerősítette, hogy rövid időre őrizetbe vett egy határt átlépő asszonyt, azonban még aznap visszatérhetett Libanonba. Az incidens tovább élezheti a feszültséget a szíriai polgárháborúban megerősödött Hezbollah és Izrael között. (angol, Middle East Monitor, 04.29.)

Törökország

Németország az emberi jogokra hivatkozva felfüggeszti a fegyverkereskedelmét Szaúd-Arábiával és Törökországgal

Ha a jogszabályt a Bundestag megszavazza, akkor a törvény visszamenőleges hatállyal szüntetheti meg a fegyverszállításra vonatkozó jogi passzusokat. (angol, Independent, 04. 29.)

Az Európai Bizottság szerint Törökország egyre inkább messzebb kerül uniós csatlakozásától  

A Bizottság jelentése szerint mérhető hanyatlás történt az igazságszolgáltatás, a közigazgatási reform, az alapvető jogok és a véleménynyilvánítás szabadsága területén, mely negatív változtatások miatt jelenleg elképzelhetetlen újabb csatlakozási fejezetek megnyitása. (angol, Politico, 04.14.)

Erdoğan elnök bejelentette, hogy júniusban Törökországban választásokat tartanak

Az elemzők úgy vélik, hogy a választások lebonyolítása Erdoğan azon terveit erősítik, hogy még inkább bebetonozza saját hatalmát. A török gazdaság jól teljesítése elengedhetetlen, hogy az elnök fenntartsa hatalmi pozícióit, így a tavalyi 7,4%-os GDP bővülés igen kecsegtető, azonban a kétszámjegyű infláció és a felgyorsuló államháztartási hiány aggodalomnak is helyt ad. (angol, Politico, 04.18.)

Szíriai konfliktus

Ankarai hármak

A török főváros adott otthont az április elején megrendezett államfői találkozónak, melyen Vlagyimir Putyin orosz, Recep Tayyip Erdoğan török és Hasszán Rohani, iráni elnök vett részt. A találkozó során Szíria és a régió stabilitásának a fenntartása volt a legfőbb kérdés. Kiemelték az orosz és iráni katonai jelenlét fontosságát. Ezzel szemben az Egyesült Államok illegitimnek tekinti az orosz-török-iráni beavatkozást a régióban és az erre irányuló tárgyalásokat is. (angol, IRNA, 04.04.)

„Az együttműködés a győzelem kulcsa” – jelentette ki Javad Zarif, iráni külügyminiszter Moszkvában, utalva Irán és Oroszország stratégiai együttműködésére az Iszlám Állammal szemben. A külügyminiszter kiemelte Törökország szerepét is, ugyanis az asztanai békefolyamat az ankarai vezetés közreműködésével valósulhat meg. Április elején Rohani, iráni elnök megerősítette Irán stratégiai pozíciójának a fontosságát Szíria területén, kiemelve, hogy a béke záloga Szíriában a terrorszervezetek visszaszorítása, valamint új alkotmányos rend kialakítása. (angol, Farsnews, 04.28.)

Síita félhold

„Európa és Amerika közötti bármilyen nukleáris megállapodás érvénytelen” – mondta Ali Shamhani, az Iráni Legfelsőbb Biztonsági Tanács vezetője, egy Szocsiban megrendezett biztonsági konferencián. Továbbá kifejtette, hogy Irán nem fog új atomalkut kötni, valamint bármilyen ponton való módosítása annak, a 2015-ös keretmegállapodás hatályon kívül helyezését és megszűnését vonná maga után. Üdvözölte az Európai Unió erőfeszítéseit, melyek a tárgyalások folytatására irányulnak, viszont hibás lépésnek nevezte az Egyesült Államok kéréseinek kiszolgálását, mert ezzel szerintük Irán érdekeit sértik. (angol, Farsnews, 04.25.)

,,A jemeni helyzetet kizárólag politikai úton lehet megoldani”

Szaúd-Arábia téved, ha azt hiszi, hogy győzhet  Jemenben – véli Javad Zarif, iráni külügyminiszter. Irán első számú diplomatája szerint a szaúdi vezetés elbizakodott és ennek az eredménye a helytelen külpolitikai lépések sorozata. Ebben nagy szerepe van az Egyesült Államok katonai támogatásának, valamint a technikai erőfölénynek. Ugyanakkor aláhúzta, Irán bármikor készen áll a diplomáciai közvetítésre a rijádi vezetés és Jemen között.

Sajtóértesülések szerint Szaúd-Arábia részéről állandóak a légicsapások déli szomszédjával szemben, melynek legfőbb elszenvedője a helyi lakosság. 2015 óta Jemenben van a világ legnagyobb humanitárius katasztrófája; megközelítőleg 17 000 gyerek halt meg a támadások és járványok során, valamint 22 millió jemeni él embertelen körülmények között. (angol, Farsnews, 04.23.)

Irán kész elkezdeni a fegyvergyártáshoz szükséges urán dúsítását

Négy nap leforgása alatt akár a 20%-os szintet is elérheti az iráni urándúsítás, amennyiben a nagyhatalmak a nukleáris megállapodás elvetése mellett döntenek, jelentette be Ali Akbar Salehi, az Iráni Atomenergiai Szövetség elnöke.

Irán a tavalyi év júliusától a nagyhatalmakkal való egyeztetés során kapott lehetőséget az urándúsító létesítményeinek a helyreállítására, valamint azok fejlesztésére. (angol, Farsnews, 04.21.)

Védelmi megbeszélés Bagdadban

Irakban tárgyalt Amir Hatami tábornok, Irán védelmi minisztere, Othman al-Ghanimi, iraki vezérkari főnök és Faleh al-Fayad, iraki védelmi tanácsadó. A találkozó során kiemelték a két ország között fennálló védelmi kapcsolatot, Hatami tábornok hangsúlyozta: a terrorizmus elleni küzdelem szilárd alapot biztosíthat egy kétoldalú szerződés létrehozásához a két ország között. Egy egységes és integrált Irak újjáépítése a régió biztonsága számára kulcsfontosságú, így kiemelt szerepet kaphat az Iszlám Állammal szembeni küzdelemben. (angol, Farsnews, 04.19.)

Új szint az izraeli-iráni kapcsolatokban

Újabb állomásához érkezett a izraeli és iráni diplomácia mind katonai, mind politikai szempontból azt követően, hogy hétfőn Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök bejelentette: több ezer oldalas dokumentum került az izraeli hírszerzés kezébe, mely Irán nukleáris fegyverkezését, az Amad Programot fedi fel – adta hírül a Haaretz izraeli lap.

A Mehr News tudósítása szerint Amir Hatami tábornok, iráni hadügyminiszter, a Malek Ashtar Műszaki Egyetemen tartott beszédében az esetre reagálva hamis vádaknak nevezte az izraeli miniszterelnök kijelentéseit, mely része Donald Trump Iránnal szembeni forgatókönyvének. Kiemelte, Izrael az iszlám forradalom győzelme óta ellensége Iránnak.

A kialakult helyzet új megvilágításba helyezheti a nukleáris megállapodás újratárgyalását – mely két hét múlva lesz esedékes –, valamint dilemma elé állíthatja a Trump-adminisztrációt. (angol, Haaretz, 05.01., Mehr News, 04.30.)

Észak-Afrika

Növekvő feszültség Nyugat-Szaharában

Omar Hilale, Marokkó ENSZ-nagykövete április 2-án panaszt tett a Biztonsági Tanácsnak. A marokkóiak azt kifogásolják, hogy a Marokkó ellen gerillaháborút folytató Polisario Front fegyvereseket küldött a világszervezet által ellenőrzött nyugat-szaharai területekre. Az észak-afrikai ország ENSZ-képviselője gyakorlatilag megismételte Nasser Bourita, marokkói külügyminiszter azon kijelentését, amely szerint a Polisario nyugat-szaharai jelenlétét provokációnak értékelik. Hilale azt is hozzátette, hogy amennyiben a nemzetközi közösség nem lép a kérdésben, úgy Marokkó kénytelen lesz közbeavatkozni. (angol, al-Jazeera, 04.03.)

A líbiai kormány újabb hadművelete az Iszlám Állammal szemben

Április 3-án Fáíz Szarrádzs, a nemzetközi közösség által elismert líbiai kormány miniszterelnöke bejelentette a „Nation’s Storm” névre keresztelt terrorellenes hadműveletet. A katonai fellépés célja, hogy az Iszlám Állam még megmaradt sejtjeitől megtisztítsa Líbia északnyugati területeit. (angol, Libya Herald, 04.04.)

Haftar rejtélyes távolléte

Április 11-én több egymásnak ellentmondó híresztelés jelent meg Khalifa Haftar tábornok egészségi állapotával kapcsolatban. Hugeux Vincent, francia újságíró egy Twitter-bejegyzésében biztos forrásokra hivatkozva azt állította, hogy a veterán tábornok eszméletét vesztve a párizsi Val-de-Grace katonai korházban fekszik. A Haftar tábornokot támogató Líbiai Nemzeti Hadsereg szóvivője még aznap reagált a tábornok egészségével kapcsolatban felröppent hírekre. A későbbiekben azonban hadsereg szóvivője kénytelen volt elismerni, hogy a tábornok Párizsban van gyógykezelésen. Haftar egészségi állapotát illető különböző pletykáknak a tábornok április 27-i hazatérése vetett véget. (angol, France24, 04.11., France24, 04.19, al-Jazeera, 04.27.)

Sikertelen merénylet Nathouri tábornok ellen

Április 18-án Bengázi mellett robbantásos merényletet kíséreltek meg Abdel-Razeq Nathouri tábornok ellen. A Líbia keleti területeit uraló Líbiai Nemzeti Hadsereg tábornoka sértetlenül megúszta a támadást. Ugyanakkor a robbantás következtében egy ember meghalt, egy pedig megsebesült. A Khalifa Haftar mögött álló Líbiai Nemzeti Hadsereg hároméves ostromot követően is csak a tavalyi évben tudta  fennhatóságát kelet-líbiai városra kiterjeszteni. (angol, al-Jazeera, 04.18.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold, szíriai konfliktus), Banos Benjámin (Törökország).

Biztonság a Közel-Keleten néven tartott Szakkollégiumi Estet 2018. április 26-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium Napkelet Világa műhelye.  A szakestnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Oktatási épülete adott otthont. Az est során három előadás keretében kerültek bemutatásra a tágabb értelemben vett Közel-Kelet biztonsági és gazdasági kihívásai.

Az estet Halasi Gábor nyitotta Az Európai Unió szerepe a líbiai válságkezelésben című előadásával. A prezentáció első részében az előadó bemutatta azokat a körülményeket, amelyek kiemelten fontossá teszik az Unió számára az észak-afrikai állam gyors és sikeres stabilizációját. Előadásában Gábor kiemelten foglakozott Líbia szerepvel a Földközi-tenger középső szakaszát érintő migrációt illetően. Ezt követően ismertette a líbiai kőolaj- és földgázkitermelés nagyságát, illetve azt, hogyan alakult ez a Kaddáfi-rendszer összeomlásától napjainkig. Az előadó kiemelte, hogy az óriási szénhidrogén készletekkel rendelkező Líbia rendkívül fontos szerepet tudna betölteni az EU energiahordozókkal történő ellátásában. Az előadás kitért arra is, hogy az Unió közvetlen szomszédságában lévő országban megjelenő különböző szélsőséges iszlamista szervezetek milyen veszélyforrásokkal járnak. Záró gondolatokként Gábor elmondta, hogy az Európai Unió – a 2011-es Kaddáfi-ellenes megmozdulások kezdetétől egészen napjainkig – milyen módon próbál segítséget nyújtani az ország belpolitikai stabilitásának a megteremtése és a migrációs nyomás csökkentése érdekében.

Halasi Gábor előadása közben.

Az est második előadójaként Shadeh Fadi mutatta be Ciszjordánia gazdaságbiztonsága című előadását. Az előadó először átfogóan ismertette Palesztina Izrael Állam megszületése előtti történetét. Prezentációjában kiemelte – a térség későbbi sorsa szempontjából – az olyan fontos eseményeket, mint a Balfour-nyilatkozat, a McMahon-Huszein levélváltás vagy a San Remo-i konferencia. Ezt követően bemutatásra kerültek az Izrael megalapításától napjainkig terjedő időszak politikai történései; többek között a hatnapos háború, az oslói folyamat, illetve a Gázai-övezetben a Hamasz felemelkedése. Fadi röviden ismertette a Ciszjordánia területeket irányitó Palesztin Nemzeti Hatóság belpolitikai helyzetét is. Végezetül Ciszjordánia gazdasági helyzetének a jellemzésére került sor: az előadó a terület legfrisseb gazdasági adatai mellett szemléltette a Ciszjordániának a zsidó államal szemben fennálló erős gazdasági függését.

Shadeh Fadi beszél Ciszjordánia gazdaságbiztonságáról.

Az estet Lázin Áron Új Perzsa Birodalom, Irán helye a nap alatt című előadás zárta. Áron bemutatójában részletesen kitért az Iráni Iszlám Köztársaságnak a régióban betöltött egyedi szerepére; kiemelve a perzsa nemzettudatott és a síitizmust. Majd az ország politikai rendszerének az átfogó ismertetése következett: előadónk többek között bemutatta Ali Hámenei ajatollahnak és a Forradalmi Gárdának az iráni politikai életre gyakorolt szerepét. Az ország belpolitikai rendszerének az ismertetését követően a perzsa állam külpolitikájának a vizsgálata következett. Előadónk itt részletesen ismertette Irán olyan, a térség biztonságát befolyásoló manővereit, mint a libanoni Hezbollah támogatása, vagy a Szaúd-Arábiával vívott proxy háborúit, illetve kitért az országnak az új amerikai adminisztrációval fennálló fagyos kapcsolataira is.

Lázin Áron előadása zárta az estet.

Képek: Szabó Orsolya Réka

EU és Szíria: Brüsszel II nemzetközi konferencia  

Április 14-én Federicha Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője közleményt adott ki, amelyben ismertette az Európai Uniónak a jelenlegi szíriai helyzettel kapcsolatos álláspontját. A nyilatkozatban a főképviselő kifejezte az Unió ismételt rosszallását a vegyifegyver-támadással kapcsolatban. A támadásra adott amerikai, brit és francia légicsapásokkal kapcsolatban Mogherini kifejtette, hogy az Unió tájékoztatást kapott a légicsapásokban részt vevő államoktól, amelyben megerősítették, hogy a beavatkozások célja, hogy megakadályozzák a civilek ellen irányuló újbóli vegyifegyver-támadásokat. A főképviselő megerősítette, hogy az Unió minden olyan erőfeszítést támogatni fog, amely arra irányul, hogy a vegyi fegyverek használatát megelőzzék; ennek érdekében az EU felszólítja az államokat – kiemelten Oroszországot és Iránt –, hogy vessék be befolyásukat annak érdekében, hogy a jövőben hasonló események ne ismétlődhessenek meg. Az Európai Unió felszólítja a konfliktusban részt vevő feleket, hogy a válság megoldása érdekében vegyenek részt az Egyesült Nemzetek Szervezete által kezdeményezett békefolyamatban.

Április 24-én és 25-én második alkalommal tartották Brüsszelben “Szíria és a térség jövőjének támogatása” elnevezésű konferenciát – válaszul a továbbra is húzódó szíriai polgárháborúra. Több mint 80-an delegáció – köztük 57 ország, 10 regionális szervezet és 19 ENSZ-ügynökség képviselői – vett részt az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete által társelnökölt konferencián. Az EU nevében Federica Mogherini, kül-és biztonságpolitikai főképviselő szólalt fel, aki elmondta, hogy  az Európai Unió továbbra is a politikai megoldást tekinti a jövőbeni szíriai rendezés alapjának, ezért kulcsfontoságúnak tartja az ENSZ által kezdeményezett békefolyamat támogatását. Beszédében Mogherini külön kiemelte az ENSZ rendkívüli szíriai megbízottjának, Staffan de Mistura-nak a folyamatban betöltött szerepét. Kifejtette, hogy az EU az ENSZ-diplomatát tarja a békéltető tárgyalások egyetlen legitim vezetőjnek, és az Unió továbbra is támogatni fogja a svéd diplomata béke érdekében hozott erőfeszítéseit.

A konferencia résztvevői humanitárius támogatásról is döntöttek: az idei évben 3,5 milliárd euróval járulnak hozzá a szíriai emberek és a szomszédos országok megsegítéséhez. 2019-2020-ra eddig 2,7 milliárd euró felajánlást érkezett. 

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/05/118963-2-Supporting_the_future_of__Syria_and_region-Highlights_PRV.mp4

Összefoglaló a „Szíria és a térség jövőjének támogatása” konferenciáról. Forrás: europa.eu

Április közlemények, intézményi beszámolók

A jemeni polgárháború áldozatainak a megsegítése érdekében tartottak április 3-án donorkonferenciát Genfben. A rendezvényen résztvevő Európai Unió 107,5 millió euró támogatást ajánlott fel a polgárháború sújtotta ország civil lakosságának a megsegítésére. Az Unió a harcok 2015-ös kirobbanása óta 438,2 millió euróval támogatta a belső harcok által feldúlt közel-keleti országot.

Április 16-án az Európai Unió Tanácsa következtetéseket fogadott el a vegyi leszerelésről és a nonproliferációról, hogy előkészítse a 2018. november 21-e és 30-a között Hágában megrendezésre kerülő vegyifegyver-tilalmi egyezmény felülvizsgálatát célzó konferenciát. Az egyezmény tárgya a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalma, valamint a vegyi fegyverek megsemmisítése. A Tanács a következtetésekben felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió kiáll a vegyi fegyverek globális szintű teljes tilalmáért és felszámolásáért, és szigorúan elítéli a vegyi fegyverek használatát az alkalmazás körülményeitől függetlenül.

Az Európai Bizottság április 17-én elfogadta éves bővítési csomagját, beleértve hét egyéni jelentést, melyben értékelte az EU bővítési politikájának végrehajtását. A Bizottság javasolta, hogy Albániával és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kezdjen csatlakozási tárgyalásokat a Tanács. Macedónia és Albánia esetében is kulcsfontosságúnak ítélte a megkezdett reformok folytatását. Federica Mogherini, kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerint a tárgyalások megkezdése az egész nyugat-balkáni régió számára nagy előrelépést jelentene. Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos ugyanakkor hangsúlyozta, hogy hiába jelent ez a kezdeményezés jelentős lépést, továbbra is fennállnak hiányosságok Albániában és Macedóniában egyaránt; javítani kell a jogállamiság helyzetén, küzdeni kell a korrupció és a szervezett bűnözés ellen, hatékonyabbá kell tenni az igazságszolgáltatás és a közigazgatás működését, valamint erősíteni kell a gazdaságot ahhoz, hogy a jövőben teljes jogú tagállamokká válhassanak. A Bizottság szakpolitikai és összpontosított pénzügyi támogatást ígért a reformtörekvések megvalósításához.

Kim Dzsong Un, észak-koreai vezető és Mun Dzse In, dél-koreai elnök rendkívüli találkozójára reagálva április 27-én Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője közeleményt adott ki. A nyilatkozatban kifejti, hogy az Unió kész támogatni a két koreai vezető azon felhívását, hogy a nemzetközi közösség támogassa a félsziget nukleáris leszerelését. Moghereni továbbá hozátette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak (KNDK) a rakétaprogram fejlesztésének a leszerelését is bele kell foglalnia a megállapodásba. Az EU nagy várakozásokkal néz  a tervezett USA-KNDK találkozó elé.

Az Európai Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője április 30-án közleményben reagált Benjámín Netanjáhú azon bejelentésére, hogy az izraeli titkosszolgálatoknak bizonyítékai vannak arra, hogy Irán a 2015-ös atomalku megkötését követően is folytatta nukleáris fegyver fejlesztését. Az Európai Unió nevében Mogherini kifejtette, hogy meg kell vizsgálni a Netanjáhú által nyilvánosságra hozott bizonyítékokat. Azonban azt is hozzátette, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) feladata az atomalku felügyelete, ezért főképvisellő hivatkozott is az IAEA legfrissebb jelentésre, amely szerint az Iráni Iszlám Köztársaság betartja a 2015-ös az Átfogó Cselekvési Programban lefektetett kötelezettségeit.

Szankciók

Az Európai Unió átültette az uniós jogba az ENSZ BT bizottsága által március 30-án, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) ellen bevezetett szankcióit. Így egy személy és 21 szervezet került be abba a jegyzékbe, melyben a KNDK-val kapcsolatos korlázó intézkedések találhatók. A szankciók utazási tilalmat és vagyonieszköz-befagyasztást jelentenek.

A Tanács áprilisban további négy személyt vett fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal kapcsolatos uniós jegyzékébe, melynek hatálya alá esnek azok a személyek és szervezetek, akikkel szemben az Unió korlátozó intézkedéseket alkalmaz. A szankciók utazási tilalomat és a pénzeszközök befagyasztását jelentik. A felvett négy személy “olyan megtévesztő pénzügyi gyakorlatok kivitelezésében vett részt, amelyek valószínűleg hozzájárultak a KNDK nukleáris tevékenységekkel, ballisztikus rakétákkal, illetve egyéb tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programjaihoz.” A személyek mellett az Unió 9 szervezet vagyoni eszközeit is befagyasztotta.

Az iráni súlyos emberi jogi jogsértésekre válaszul a Tanács 2019. április 13-ig meghosszabbította az Iránnal szembeni korlátozó intézkedéseket. A szankciók 82 személyre és egy szervezetre vonatkozó utazási tilalmat, és a vagyoni eszközeik befagyasztását jelentenek, illetve kiterjednek olyan termékek Iránba történő exportjára, melyek felhasználhatók belső elnyomás céljára vagy a távközlés figyelésére. A korlátozó intézkedések 2011 óta vannak hatályban.

BREXIT

A Brexit-tárgyalások áprilisban az Európai Unió és az Egyesült Királyság között a jövőbeni kereskedelmi megállapodás körüli vitákkal teltek. Michel Barnier, az Unió főtárgyalója április 23-án nyilatkozatában elmondta, hogy az EU a lehető legszorosabb kapcsolatot szeretné megtartani az Egyesült Királysággal a kilépés után is. Ebbe a kereskedelmen túl beletartozik a belügyi, valamint a biztonság- és védelempolitikai együttműködés is. Továbbá kifejezte, hogy az Unió ajánlata “már az asztalon van”, de nyitottak a brit igényekre, amint azok megfogalmazásra kerülnek.

A nagyfokú rugalmasság ellenére az Unió továbbra sem enged a négy alapszabadság – áru, személyek, tőke, szolgáltatások szabad áramlásának – egységességéből, valamint az ír-északír határ kérdésében sem. Utóbbi kapcsán április 30-án Írországban tartott beszéde során a Barnier ismét kihangsúlyozta, hogy nem lehet szigorú határellenőrzés – úgynevezett “kemény határ” – az ír-északír határon, bármilyen formát öltsön is a Kilépési Megállapodás. Ennek a biztosítéknak a garantálása mellett Theresa May brit miniszterelnök is kiállt.

A brit kormánynak a kereskedelem kapcsán azonban más elképzelései vannak, mint az Uniónak. Míg az EU a vámunióban maradást támogatná, addig Theresa May több ízben kijelentette, hogy az Egyesült Királyság el kívánja hagyni azt, és a továbbiakban egy szabadkereskedelmi megállapodás keretei között folytatná a kereskedelmet az Unióval. A brit döntéshozók megosztottak az ügyben. A kormány álláspontját támogatók amellett érvelnek, hogy ha az ország maradna a vámunióban, akkor elveszítené függetlenségét a kereskedelmi döntéshozatal terén; nem dönthetne önállóan harmadik országgal való kereskedelmi kapcsolatokról. Ezzel szemben a Mayt bírálók legfőbb érve a vámunióban maradás mellett az, hogy az eddig is a britek előnyére vált, és a kilépés túlbonyolítaná és lelassítaná a kereskedelmet az EU-val. A britek megosztottsága egyes EP képviselők szerint ellehetetleníti a megállapodás létrejöttét az októberi Európai Tanács ülésig, ami azzal fenyeget, hogy nem születik meg a megállapodás időben, 2019 márciusa előtt.

Április 27-én megvalósult a harmadik Korea-közi csúcstalálkozó, ezt követően május végén az Egyesült Államok tárgyal a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Hszi Csin-ping, kínai elnökkel folytatott márciusi egyeztetését követően Kim Dzsong Un, észak-koreai vezető bejelentette atomfegyver-mentesítés iránti teljes elköteleződését. Milyen indokok és körülmények vezettek az enyhüléshez? Megszülethet-e a koreai háborút lezáró békeszerződés?

Az észak-koreai „mosoly offenzíva”

Kim Dzsong Un, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (továbbiakban KNDK) vezetője, újévi beszédében még nukleáris rakéta indításával fenyegette meg az Egyesült Államokat. A Koreai-félsziget helyzete háború kirobbanásával fenyegetett, Kim azonban a közelgő phjoncshangi téli olimpia kapcsán azt is megfogalmazta, hogy nyitott bármilyen egyeztetésre Dél- Koreával, legyen az a kormány, az ellenzék vagy akár magánszemélyek. Észak-Korea ezen lépése mögött több elemző is a Koreai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között fennálló katonai szövetség meggyengítési kísérletét vélte felfedezni. A konstruktív hozzáállás azonban a dél-koreai belpolitikai helyzet változásával hozható párhuzamba. 2017 májusában a felfüggesztett konzervatív Pak Gün Hje elnökasszonyt a liberális értékeket képviselő Mun Dzse In váltotta fel hivatalában. Az új elnök központi kérdésként kezelte a Phenjanhoz fűződő viszony békés rendezését és az együttműködés lehetőségét, így ebbe az irányába való nyitás politikai érdeke is egyben.

A dél-koreai baloldal hagyományosan is a félsziget egyesítése mellett és a kapcsolatok rendezése iránt köteleződött el, a legutóbbi politikai ciklusuk alatt került sor az úgy nevezett „Napfény politika” meghirdetésére. Ezen program során került megvalósításra 2004-ben a keszongi ipartelep létesítése Észak-Koreában, ahol összesen 123, főként dél-koreai vállalat (pl.: Hyundai) foglalkoztatott megközelítőleg 40 ezer észak-koreai munkást. Az ipari park a KNDK egyik legmeghatározóbb bevételi forrása volt 2016 februárjáig. A kedvező Korea-közi kapcsolat akár a telep újranyitását is előremozdíthatja.

A 2018-as phjongcshangi téli olimpián több gesztust is tett egymás felé a két Korea: egy zászló alatt vonultak fel sportolóik és közös női jégkorong-válogatottal vettek részt a versenyen. A megközelítőleg 500 főt számláló, sportolókból, szurkolókból és magas rangú tisztségviselőkből álló észak- koreai delegációnak kapcsolatépítési célja is volt.

Kép forrása: https://www.japantimes.co.jp/sports/2018/02/15/olympics/winter-olympics/

Észak Korea további informális lépéseket is tett annak érdekében, hogy a lehető legelőnyösebb képet mutassa magáról a nemzetközi eseményen: válogatott szépségű, párthű, professzionális női szurkolótábora jelent meg a közönség soraiban. Buzdító dalaik egyes értelmezésben az egységes Koreáról is szólhattak. A mosoly offenzíva fontos eleme az egyesítés melletti elköteleződés megjelenítése.

A formális közös megjelenés mellett a megnyitó ünnepsége adott lehetőséget a magas politikai beosztású észak-koreai küldötteknek, Kim Jong Namnak, volt külügyminiszternek, aki jelenleg a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnöke, valamint a pártfőtitkár húgának és bizalmasának, Kim Jo Dzsongnak arra, hogy átadják a Phenjanba szóló meghívót Mun Dzse In elnöknek a tiszteletükre rendezett fogadáson. Egyes elemzők és sajtóorgánumok e politikai és diplomáciai lépések sorozatát nevezték az észak-koreai „mosoly offenzívának”.

Kép forrása: http://www.straitstimes.com/asia/east-asia/kim-yo-jong-wishes-for-closer-ties

A képen Kim Jo Dzsong (balra), Mun Jae In (középen) és Kim Jong Nam (jobbra) látható az elnöki fogadás előtt február 10-én. A háttérben a Koreai-félsziget térképét és egy kínai kalligráfiát láthatunk, amelynek jelentése „kölcsönös megértés”.

Március 5-én Mun Dzse In elnököt Csung Ej Jong, a dél-koreai nemzetbiztonsági hivatal vezetője – posztja az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadójának feleltethető meg –  és Szu Hun az Angibu (a dél-koreai nemzetbiztonsági szolgálat vezetője)  képviselte Phenjanban. Mun távolmaradását azzal indokolta, hogy akkor áll módjában tárgyalni, ha megfelelőek lesznek a nemzetközi körülmények. Ez abban mutatkozik meg, hogy az ország katonai érdekei az USA-hoz kötik, míg belső piaca (a legnagyobb bevételt hozó Samsung és Hyundai vállalat által) Kína kereskedelmétől függ. Dél-Korea politikája ezért a koreai válsághelyzet rendezésében két ellentétes oldalt képviselő nagyhatalom szerepvállalásától is függ. Az egyeztetés legfőbb kérdésének a félsziget nukleáris mentesítése tekinthető, amely iránt Kim elköteleződését fejezte ki (habár ekkor még a Dél-Koreában állomásozó amerikai katonák kivonásának feltételéhez kötötte), így a tárgyaló delegáció egy kétoldalú csúcstalálkozó terveivel tért vissza Dél-Koreába. Ezzel párhuzamosan Csung Ej Dzsong Washingtonban átadta Kim Dzsong Un tárgyalási meghívását Donald Trumpnak, amelyet az Egyesült Államok elnöke elfogadott.  A Korea-közi találkozót semlegesnek tekinthető határmenti területen rendezik meg, Panmindzson városában. A helyszín szimbolikus jelentőséggel bír, 1953-ban itt kötötték meg a két ország közti, jelenleg is hatályban lévő tűzszüneti megállapodást. Fontos leszögezni, hogy a két Korea egyesülése még a jelenlegi diplomáciai enyhülés ellenére sem valószínű. A korábbi évekhez hasonlóan, a két ország között humanitárius segélyszállítmányok küldésére (Koreai Köztársaság Egyesítési Minisztériuma) vagy gazdasági együttműködésre lehet kilátás a jövőben. Ennek realitásait azonban csak az április 27-re tervezett Korea-közi csúcstalálkozó után lehet elemezni.

A jelen események fényében a „mosoly offenzíva” tekinthető az USA-val való tárgyalások megvalósításához szükséges első lépésnek; vagyis meggyőzni Dél-Koreát a közvetítői szerep vállalásáról. Mindezzel a phenjani vezetés célja államuk nemzetközi elismerése, ugyanis a hivatalos állami ideológia, a dzsúcse, az ország vezetőit nagy jelentőségű népért tett eredményei nyomán idealizálja. A béke megkötése általi legitimációval Kim Dzsong Un olyan tekintélyre tehet szert, amely az államalapító Kim Ir Szen elismertségéhez hasonló.  Ez azért kulcsfontosságú, mert az észak-koreai társadalmat is meghatározza a távol-keleti kultúrkör azon jellemzője, amely a magasabb rangúak és az idősebbek tiszteletén alapszik; a fiatal vezető így biztosíthatja hatalmát az országon belül.

A két országrész közti kapcsolat helyreállítása azonban nem csupán másodlagos cél Észak-Korea szempontjából. Phenjannak szüksége lehet Szöul támogatására az ENSZ Közgyűlésében, hogy meggyőzze a tagállamokat arról, a katonai fenyegetettség csökkenésével a Biztonsági Tanács gazdasági szankciókról szóló határozatait érdemes lehet hatályon kívül helyezni. Észak-Korea alapítása óta viseli a kereskedelmének korlátozására vonatkozó terheket, a szankciók fokozatos feloldása így nem a legmeghatározóbb gazdasági érdeke. Amit a nyomás és diplomáciai korlátozások enyhítésével elérni kíván az az, hogy meginduljon az ország nemzetközi integrációja, amely kaput nyit a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank pénzügyi forrásai felé.

Az április 27-i Korea-közi csúcstalálkozó is az egyesítés szimbolikájának megfelelően volt koreografálva. A két vezető a közös határszakasz felett átnyúlva fogott kezet először, majd Mun átinvitálta Kimet Dél-Koreába. Az ifjabb vezető ezt követően (feltehetően nem volt benne az eredeti forgatókönyvben) megkérte Munt, hogy északi oldalon is fogjanak kezet, amely a kölcsönösséget és az egyenlőséget hangsúlyozta diplomáciai szempontból a két országrész között. A tárgyalás helyszínéül szolgáló Béke Házához vezető úton Csoszon-dinasztia korabeli (az egységes Korea történelmi virágkoraként tekintenek erre az időszakra) katonai egyenruhát viselő díszőrség állt. A csúcstalálkozó során a mindkét oldalon tapasztalt tiszteletadás és a háború lezárására való törekvés életre hívta a két Korea közti diplomáciai kapcsolat további kiszélesítését: a háború során szétválasztott családok ismét találkozhatnak az észak-koreai határ mentén elhelyezkedő Keszong városában. A demilitarizált zóna északi oldalán egy dél-koreai, kvázi nagykövetségként is funkcionáló kirendeltség létesül, valamint Mun a közeljövőben Phenjanba látogat, ezzel megkezdve a legfelsőbb szinten kiépülő bilateriális kapcsolat létesítését Észak-Koreával.

Kép forrása: https://tribune.com.pk/story/1696339

A tárgyalást előkészítő dél-koreai diplomaták és szervezők a legapróbb részletekig ügyeltek az egység és egyenrangúság kifejezésére a tárgyalóterem díszleteiben is: a falon látható képen a a két országrész legmagasabb hegyei láthatóak, a Pektu-hegy (É) és a  Halla-hegy (D). Az asztal pontos átmérője 2018 cm, illetve a két vezető székének háttámláján az egységes Koreai-félsziget térképét jelenítették meg.

A csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatban két fontos előrelépés is szerepel a koreai háború lezárásához. Elsőként Észak-Korea ígéretet tett a teljes nukleáris leszerelésre, amelynek részleteit is tisztázták, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőrei felügyelhetik a fegyverek megsemmisítését. Phenjan továbbá kijelentette, hogy más nemzetek megfigyelőit is fogadják Észak-Koreában. A második kulcsfontosságú eredmény, amely rögzítésre került a nyilatkozatban, hogy a két országrész elkötelezte magát a koreai háború lezárása mellett. A békeszerződés megkötéséhez azonban a jelenleg hatályos tűzszüneti megállapodást aláíró Egyesült Államok és Kína ellenjegyzése is szükséges lesz.

A Kim-Hszi „nem hivatalos” csúcstalálkozó

Kép forrása: https://www.38north.org/2018/04/ysun040318/

Észak-Korea szempontjából az ENSZ szankciós politikájának egyértelmű kulcsszereplője a Hszi Csin-ping vezette Kínai Népköztársaság. Amennyiben a KNDK vissza akarja szerezni legnagyobb gazdasági partnerétől származó bevételi forrásait (az úgynevezett Kínai-KNDK gazdasági kapcsolat) vagy támogatását keresni a szankciós nyomás enyhítéséhez, hogy ezáltal megnyíljon előtte a nemzetközi integráció lehetősége, elengedhetetlen, hogy a két vezető egyeztessen. Emellett Kína nemzetközi és regionális hatalmi pozíciója is indokolttá teszi Peking politikai-diplomáciai támogatásának megnyerését a közelgő Dél-Korea és USA csúcstalálkozó során. Lehet-e ez a diplomáciai manőver az USA és Kína geopolitikai érdekeinek egymás ellen való kijátszására tett sikeres kísérlet, amellyel Kim saját tárgyalási lehetőségeinek körét akarja kiszélesíteni és biztosabbá tenni?

Az Észak-Korea által kiváltott katonai fenyegetés a rezsim egyetlen szövetségesét, Kínát is hátrányosan érintette geostratégiai szempontból. Az Egyesült Államok katonai kirendeltségei és regionális partnerei védelme érdekében olyan légvédelmi rendszereket telepített (Japánba további, az AEGIS rakétavédelmi rendszerhez tartozó Patriot ütegeket és Dél-Koreába a THAAD rakétaelhárító rendszereket), amely Kína katonai képességeit is korlátozza. A Kelet-Kínai-tenger és szigetei egyfajta természetes védvonalat adnak Kína partmenti, gazdaságilag legfejlettebb városai számára, mint Shanghaj vagy Hong-Kong. Az úgynevezett első szigetlánc alkotta védelmi vonal eleme a Koreai-félsziget, Tajvan és a Fülöp-szigetek. Kína geopolitikai és geostratégiai érdekeinek meghatározó eleme a félsziget megosztottsága is. Észak-Korea földrajzi elhelyezkedésével, valamint az USA régión belüli katonai-politikai ellenpólusaként egyfajta ütközőállamként választja el Kínát a Dél-Koreában állomásoztatott amerikai katonáktól és harceszközeiktől. Ezen felül a fokozott amerikai jelenlét hátráltatja Kínát a Dél-Kínai tenger szigetvitái rendezésében, illetve a komolyabb nemzetközi szerepvállalásban és gazdasági befolyásának kiszélesítésében is.

Kép forrása: http://mil.qianlong.com/2017/0925/2056350.shtml

A március 8-án bejelentett Trump-Kim csúcs annak a lehetőségét hordozta magában, hogy a felek megegyezhetnek olyan USA által biztosított garanciák elfogadásában, amellyel megvalósulhat Észak-Korea nukleáris mentesítése és hadseregének leszerelése, azonban a rakétavédelmi rendszerek (amelyeket a KNDK katonai fenyegetése miatt telepítettek) továbbra is Japánban és Dél-Koreában maradhatnak, hátráltatva ezzel Kína katonai képességeit, anélkül, hogy Peking képviselhette volna érdekeit.

Megjelenik a Koreai-félsziget konfliktusának rendezésében a politikai dimenzió is, miszerint Kína saját régiójában kimaradhat a válsághelyzet rendezéséből, lépéshátrányba kerülve az USA-val szemben. Kínának tehát minél előbb egyeztetnie kell Észak- Koreával a tárgyalások lehetséges opcióiról. A fent leírt diplomáciai lépéskényszert Észak-Korea idézte elő, azonban Hszi Csin-ping  március 25-én informális találkozóra hívta Kim Dzsong Unt, megadva annak látszatát, hogy Kínának meghatározó befolyása van a phenjani rezsimre, amely mint „útmutatásért” járul Pekingbe a közelgő csúcstalálkozók előtt.  Valójában a két nagyhatalom érdekeinek kijátszásával hozta magát jobb tárgyalási helyzetbe az észak-koreai vezető. Ebből a nézőpontból vizsgálva a tavaszi eseményeket: Kim Dzsong Un már az Egyesült Államokkal tervezett csúcstalálkozó előtt személyesen egyeztetett az amerikaiak egy közeli szövetségesével a régión belül, és egy globális kihívójával is.

A Kim-Hszi találkozó eredményéről egyik fél sem hozott nyilvánosságra pontos információkat. Azonban a közös sajtótájékoztatón Kim ismét ígéretet tett a nukleáris és rakétakísérletek felfüggesztésére a Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal való tárgyalások megvalósulásáig, és előrevetítette annak a lehetőségét, hogy Phenjanban amerikai nagykövetséget hozzanak létre a csúcstalálkozót követően. Az észak-koreai vezető azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben megfelelő biztonsági garanciákat és kompenzációt kapnak az Egyesült Államoktól, nem indokolt a nukleáris elrettentő képességeik fenntartása.   Kim Dzsong Un nyilatkozatát elődei, Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il végakarata iránti elköteleződésével indokolta.

1972 júliusában az amerikai–észak-koreai kapcsolat javulásával Li Hu Rak, a dél-koreai titkosszolgálat (Angibu) vezetője Phenjanba látogatott, hogy tárgyalásokba kezdjen Kim Ir Szennel. A felek megállapodást kötöttek a két országrész jövőbeli békés egyesítésének feltételeiről. 1991-ben Kim Dzsong Il vezetése alatt megszületett a Korea-közi megállapodás az úgynevezett “Napfény Politika” keretein belül a félsziget nukleáris mentesítéséről, miután az USA kivonta taktikai atomfegyvereit a térségből. A KNDK 2002-ben lépett ki az Atomsorompó-szerződésből, azóta összesen 6 kísérleti atomrobbantást hajtott végre, 2017 szeptemberében hidrogénbombával. A korábbi vezetők politikai lépései, lefektetett elvei iránti elköteleződés az észak-koreai hivatalos állami ideológia, a dzsúcse alaptéziseire és a konfuciánus kultúrkör idősek iránti tisztelet-központúságára vezethető vissza.

A Trump-Kim csúcs lehetőségei

Észak-Korea legfontosabb célja az államalakulatának legitim, nemzetközi elismerése a koreai háborút (1950-1953) lezáró béke megkötésével. Az USA azért megkerülhetetlen a két országrész jogállásának rendezésében, mert az 1953-ban Észak-Koreába bevonuló ENSZ csapatokat az Egyesült Államok vezette, és a létrejött tűzszüneti megállapodást is az amerikai fél jegyezte ellen. Ezért a KNDK-nak mind katonai, mind diplomáciai értelemben egyenrangú félként kell részt vennie az USA-val szemben a közelgő tárgyaláson.  Kim egyrészt tömegpusztító fegyvereinek létével, másrészt azzal a diplomáciai megerősítéssel hozhatta magát az USA-val egyenrangú pozícióba, miszerint legitim állam vezetőjeként kezelik Kínában és Dél-Koreában.

Ebben az esetben azonban az ICBM (interkontinentális ballisztikus rakéta) technológia kifejlesztése és az atomprogram véghezvitele nem csupán egy tárgyalási alap szerepét töltötte be. A KNDK-nak ki kellett zárnia annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok fontolóra vehesse a katonai beavatkozást. (Ez a régió magas népsűrűsége miatt egyébként sem volt reális opció, valamint a háború hosszú évtizedekre instabillá tehetné a kelet-ázsiai térséget.) A katonai elrettentő képesség kifejlesztése egyben gazdasági érdeke is volt az országnak („byungjin” politika, amely céljában ötvözi a gazdasági és katonai fejlődést), ugyanis ezzel okafogyottá vált a hagyományos hadászati eszközök fenntartása. Ehhez párosult a Kim-rezsim agresszív külpolitikai kommunikációja által keltett nyomásgyakorlás, amellyel egyértelművé tette, hogy bármikor képes és hajlandó tömegpusztító fegyvereinek bevetésére. E mögött az a sajátos észak-koreai tárgyalástechnikai elem mutatkozik meg, miszerint minél nagyobb a diplomáciai feszültség médiában való megjelenítése és a válság háborúvá eszkalálódásának veszélye, annál magasabb nemzetközi fórumon tárgyalják a megosztott félsziget ügyét, nevezetesen a KNDK békeszerződéssel történő legitimálását.

A tény, hogy Donald Trump amerikai elnök részt vesz majd egy kétoldalú tárgyaláson Kim Dzsong Unnal, már önmagában is legitimációs forrás lehet. Ezért Phenjan akkor is nyer, ha a tárgyalás első körben érdemi döntés nélkül zárulna, míg az Egyesült Államokon rendkívül nagy a nemzetközi nyomás, hogy végső célként megvalósítsa a rezsim teljes denuklearizációját. Az Egyesült Államok (és korábban Kína) ilyen módon biztosított védelmi garanciája okán 2018. április 21-én Kim Dzsong Un bejelentette a Punggje-Ri kísérleti atomrobbantásokhoz használt telephelyének bezárását, valamint atom- és rakétaprogramjának beszüntetését.

A teljes fegyverarzenál ellenőrzött megsemmisítése azonban évekig is elhúzódhat, és azt is figyelembe kell venni, hogy a hegyvidékben gazdag észak-koreai táj kifejezetten alkalmas titkos katonai bázisok és fegyverraktárak létesítésére és fenntartására.  Mindenesetre a Korea-közi csúcstalálkozón bejelentett (2018. április 27.) nemzetközi nukleáris non-proliferációhoz való ismételt csatlakozás egy olyan lépést jelent az északiak részéről, amely megkönnyíti a közelgő bilaterális egyeztetésen a békekötés megvalósulását. A tárgyalást azonban bonyolítják az áprilisi fejlemények szankciós politikára gyakorolt hatásai. A katonai fenyegetettség már nem áll fent, így nehéz lesz Kínát továbbra is a kereskedelem korlátozásában érdekeltté tenni, ugyanis az ország adja az észak-koreai export 93%-át (1.7 millió dollár bevételi kiesés 2017-ben) és az import 88%-át (3.6 millió dollár kiesés). Emellett a KNDK jogosan követelheti külföldi bankszámláik befagyasztásának feloldását. Mindez alátámasztja Kim Dzsong Un április végi bejelentését az észak-koreai politikai irányváltása kapcsán, amely fő célja immár egyedül a gazdasági fejlődés.

Az Egyesült Államoknak belpolitikai szempontból meg kell felelnie az Otto Warmbier halála kapcsán kialakult közvélemény nyomásának. Meghatározó lesz tehát az egyeztetés során a KNDK-ban raboskodó amerikai állampolgárok szabadon bocsájtása is. A japán miniszterelnök, Abe Shinzó is elkötelezett a 70-es években elrabolt, közel 100 japán állampolgár megváltása mellett. A japán érdekek azonban egy speciális helyzetbe hozzák a tokiói vezetést, miszerint a katonai fenyegetettség csökkenése a jelenleg politikai célként kitűzött alkotmánymódosítás és hadseregreform indokoltságát visszavetik. A jelenlegi miniszterelnök, Abe Shinzó így presztízsveszteséggel számolhat. Emellett a második világháborús vereségének következtében a japán gyarmati függés jóvátételeként Japánt kárpótlás megfizetésére kötelezték Dél-Koreával szemben. A kárpótlás kedvezményezettje azonban az esetlegesen elismert KNDK is lehet, mivel ugyanúgy elszenvedte a japán megszállást. Ennélfogva Japán gazdasági érdeke is, hogy a békeszerződés megkötését követően ilyen követelés ne állhasson fent Észak-Korea részéről.

/Lektorálta: Bartók András/

Partnerkapcsolatok

2018. április 03. – A NATO segíti az ukrán hadsereg amputált tagjait (Rácz-Nagy Judit)

A NATO egy két éves program keretén belül rehabilitációs gyógyászati képzéseket támogat, mellyel az ukrán hadsereg amputált tagjainak felépülését segíti elő. A rehabilitációkat a Prosthetic and Orthotic (P&A) Institute látja el, amelyet a Szövetség alapított egy külön, Ukrajna részére fenntartott alapítványi vagyonból. Az intézkedésre azért is volt szükség, mivel a csonkított személyek száma az elmúlt évek folyamán, az ukrajnai harcok hatására rohamosan megnőtt. A programban a Harkivi Egyetem (KNURE), a Német Rehabilitációs Tudományi Iskola, és Ukrajna Szociálpolitikai és Oktatási és Tudományos Minisztériuma vesz részt. Hosszútávú cél, hogy a megvalósuló képzések alapképzésként (BA) és mesterképzésként (MA) mind szakmailag, mind nemzetközileg elismertek legyenek. A szakorvosi rehabilitációs folyamatok támogatása és képzése egy kulcsfontosságú, gyakorlatban is megvalósuló együttműködést eredményez a NATO és Ukrajna közt. 2015 óta több mint 500 sebesült katona és 2000 praktizáló orvos profitálhatott a NATO által nyújtott orvosi rehabilitációkat érintő Trust Fund alapítvány szolgáltatásaiból.

2018. április 04. – 69 éves a NATO (Petróczki Márk)

Jens Stoltenberg főtitkár Ottawában ünnepelte a NATO 69. évfordulóját. Mint mondta, a Szövetség garantálja a békét, biztosít biztonságot és akadályoz meg konfliktusokat.

2018. április 13. – Kiemelt ügy a hibrid hadviselés elleni védekezés és reagálás a NATO tagországokban (Lendvai Tünde)

Rose Gottemoeller, a NATO helyettes főtitkára a kijevi Biztonsági Fórumon elismerően nyilatkozott az ukrán biztonsági reformok előrehaladásáról, valamint kiemelte az ország hibrid hadviseléssel szemben szerzett tapasztalatok megosztásának fontosságát a NATO tagállamokkal. A fórumon bemutatásra kerültek a Szövetség hibrid és aszimmetrikus fenyegetések ellen tett elrettentő és védelmi lépései, továbbá előrevetítették, hogy a jövőben fontos sarokpont lesz a hasonló kihívásokkal szembeni készültség növelése és támadásokra reagáló képességek fejlesztése. A főtitkárhelyettes beszédében elmarasztalta Oroszországot a nemzetközi jog elleni vétségeiért, majd ennek kapcsán fogadta Ukrajna szolidaritását a NATO tagállamai felé a Salisbury gyilkossági kísérlet ügyében. Kétnapos kijevi látogatása során Gottemoeller találkozott az Európai és Euroatlanti Integrációért felelős miniszterelnök-helyettessel, Ivanna Klimpus-Cincadze-vel, a helyettes védelmi miniszterrel, Anatolij Petrenkóval, valamit az ukrán külügyminiszterrel, Pavlo Klimkinnal.

2018. április 14. – A NATO a szíriai vegyifegyver-ellenes csapásról (Mészár Kata)

Az  Észak-atlanti Tanács keretén belül az USA, Franciaország és az Egyesült Királyság tájékoztatta a NATO-tagországokat az általuk április 14-én végrehajtott közös katonai fellépésről.  Indokként azt a tekintélyes információmennyiséget nevezték meg, amely arra utal, hogy a szíriai rezsim felelős az április 7-én civilek ellen elkövetett támadásért Doumaiban. A Szövetségesek teljes körű támogatásukat fejezték ki a végrehajtott légicsapást illetően, melynek célja volt a szíriai kormányzat elrettentése a jövőbeni vegyi fegyverrel történő támadásoktól saját polgárai ellen. A NATO- tagországok utólag bánják, hogy az ENSZ BT 2235 (2015) számú határozata alapján létrehozott közös vizsgálati mechanizmus, mely a vegyi támadások előkészítőinek azonosítását segíti elő, nem került megújításra 2017-ben. Emellett ismételten és határozottan elmarasztalta a fegyvernem folyamatos használatát a hatalmon lévő vezetőség által, melyet már 2011 óta, a konfliktus kirobbanásának kezdetétől fogva alkalmaz a polgári lakosságon, többszörös felszólítás ellenére és a nemzetközi normákat és határozatokat áthágva. Kiemelték, hogy a helyzet mielőbbi megoldására van szükség, mely érdekében az ENSZ lépéseit minden lehetséges módon segítik.  Emellett felszólítják az Aszad-párti országokat, név szerint Oroszországot, hogy biztosítsák a rezsim konstruktív részvételét a szembenállás felszámolásában.

2018. április 27. – Az új amerikai külügyminiszter a 2%-os cél fontossága mellett szólalt fel (Sánta György)

Az Amerikai Egyesült Államok újdonsült külügyminisztere, Mike Pompeo volt CIA igazgató az első hivatalosan is hivatalban töltött napját Brüsszelben, a NATO Főhadiszálláson töltötte. Látogatása során Pompeo nyomatékosította a NATO által elvárt, GDP-ben mért 2%-os ráköltést a hadseregre. A külügyminiszter kijelentette, hogy 2024-ig jó lenne, ha minden tagállam elérné ezt a célt, továbbá elvárja, hogy a költségvetés 20%-a felszerelés modernizálására menjen el.

Az Egyesült Államok nem először fejezi ki aggodalmát és buzdítja a szövetségeseit arra, hogy növeljék a védelmi kiadásaikat, hiszen nem egy kulcsfontosságú NATO tagállam jelentősen az elvárt szint alatt költ a honvédelemre, ilyen Németország is, ahol jelenleg a GDP 1,24%-át költik a Bundeswehr-re és 2021-ig ezt maximum 1,25%-ra hajlandóak megemelni.
Pompeo kijelentette, hogy a terhet közösen kell viselni és a NATO-t együtt kell felkészíteni az új kihívásokra és fenyegetésekre, amelyek között a terrorizmus is jelen van.
A NATO többi tagállama és Jens Stoltenberg főtitkár is pozitívan fagadta Pompeo érkezését és örültek annak, hogy képviseli az amerikai álláspontokat, amely azt is jelképezi, hogy az USA-nak milyen fontos a NATO.

A pénteki külügyminiszteri találkozón többek között olyan témák lettek még megtárgyalva, mint a Szripál-mérgezés, az április 14-i amerikai-francia-brit rakétatámadás Szíria ellen és az “orosz agresszió”.

Műveletek

2018. április 18. – A baltikumi légi rendészet vezetését Portugália veszi át (Petróczki Márk)

A baltikumi légi rendészet a baltikumi NATO-tagállamok légtérvédelmét látja el, amit májustól Portugália fog vezetni. A portugálok 4 F-16M-es vadászgépet fognak Litvániába telepíteni. Portugália mellett Franciaország és Spanyolország is részt vesz a légtérvédelemben, ők 4, illetve 6 vadászgépet telepítenek a Baltikumba.

2018. április 19. – NATO segíti az iraki erőket a gépjármű-fenntartási készségek megerősítésében (Szabó Orsolya Réka)

Iraki katonai oktatók fejlesztették fenntartói készségeiket a szovjet időkből maradt gépjárműveken a NATO segítségével. 2018. április 17-én sikeresen befejezték képzésüket a Taji katonai bázison, Bagdad mellett. Tizenkét oktatót képeztek ki egy lengyel vezetésű kiképzőegység széleskörű, több hónapos programjában, melynek a fókusza a BMP-1 és T-72 páncélozott járművek karbantartása és javítása volt. A Lengyel Kiképző Egység parancsnoka, Pawel Piecyk ezredes szerint a kiválasztott tizenkét oktató nagyban segíteni fogja az Iraki Biztonsági Erőket (IBE). Ez volt az első harmadik fázisbeli iraki kiképzési modul, melynek lényege az „oktasd az oktatót” elv, ami nagyban segítheti az IBE önállósodását és fejlődését. Hassan Hillel Al-Maliki vezérőrnagy, a Védelmi Minisztérium Fenntartási Osztályának igazgatója rávilágított a NATO kiképzésének fontosságára az IBE esetében, hogy milyen jelentős fejlődésen ment keresztül és a jövőben is együtt szeretnének működni. Az oklevélátadó ünnepségen képviseltette magát a NATO, az Iraki Védelmi Minisztérium, az ISIS elleni globális koalíció, Szlovákia és az USA iraki nagykövetsége is. A NATO 2016-ban kezdte meg kiképzői munkáját Irakban, az iraki kormányzat kérésére.

2018. április 23-27. – A NATO nagyszabású nemzetközi kibervédelmi gyakorlatot tartott (Lendvai Tünde)

A NATO Kibervédelmi Kiválósági Központjának (NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence) szervezésében került megrendezésre az éves “Locked Shields” elnevezésű, ötnapos kibervédelmi gyakorlat. A valós idejű szimuláció során a kritikus infrastruktúra védelmét,  továbbá az egyes tagállamok információs hálózatainak működését tesztelik folyamatos kibertámadások modellezésével. A gyakorlaton NATO Kommunikációs és Információs Ügynökségének (NCIA) 30 fős csapata, valamint 30 állam közel 1000 szakértője vett részt.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium két tagja is részt vett a 2018. április 19-én Varsóban megrendezett hallgatói tudományos konferencián.

Az esemény helyszínéül a Varsói Katonai Műszaki Akadémia (Wojskowa Akademia Techniczna, WAT) szolgált. A napjaink biztonsági kihívásait és az azokra adható válaszokat bemutató konferencia nem csupán az előadók kutatásainak prezentálására adott kiváló lehetőséget, de megteremtett egy olyan platformot is, amelyen a WAT és a BSZK hallgatói kötetlen beszélgetésekkel, személyes kapcsolatok kialakításával is erősítették a határokon átívelő együttműködést.

A Szakkollégiumot két hallgatónk képviselte: Németh Ferenc, aki a Balkán energiabiztonságáról tartott előadást, valamint Shadeh Fadi, aki Ciszjordánia gazdaságbiztonsági kihívásait ismertette.

A konferencia, valamint hallgatóink kiutazása és költségeinek fedezése nem valósulhatott volna meg a WAT Magiszterek Védegyletének támogatása nélkül.

A globális terror ellenes háborúban az USA egyik legfőbb szövetségese továbbra is az Egyesült Királyság. Az utóbbi évek merényletei, valamint Oroszország lépései megmutatták, hogy a szigetország katonai feladatai korántsem értek véget a világban.

Az Egyesült Királyság és partnerei nagymértékben hozzájárulnak különböző régiók biztonságának és stabilitásának a fejlesztéséhez a NATO, valamint az ENSZ misszióin belül. Jelen cikkemben megvizsgálom azokat a főbb országokat/régiókat, ahol a szigetország jelenléte kiemelkedően fontos. Brit katonák jelenleg számos helyen teljesítenek szolgálatot, mint Afganisztán, Irak, valamint Afrika több állama, ahol helytállásuk mindig elismerésre méltó volt.

Afganisztán: A brit jelenlét a 2001. szeptember 11-i események után kezdődött meg a közép ázsiai országban a Harrick hadművelettel, ugyanis az menedékként szolgált a terrortámadásokat kivitelező al-Káida terrorszervezet számára. Brit szárazföldi csapatok kerültek bevetésre a NATO keretében lezajló többnemzetiségű ISAF misszió során, melyben a brit katonák feladata az al-Káida és tálib vezetők kiiktatása és a régió stabilizálása volt. Ez a feladat máig sem ért véget a szigetország katonái számára. A kezdeti, támadó jellegű műveleteket mára felváltotta az afgán erők kiképzése, valamint azok harci cselekményekben való támogatása. Kabuli támaszpontjával az Egyesült Királyság továbbá szerepet vállal az állam infrastruktúrájának, oktatásának és gazdaságának helyreállításában és fejlesztésében. Az eredeti 9500 főt számláló állomány jelentős része hazatért ugyan, de munkájukat folytatják a Yorkshire Regiment, valamint a Royal Artillery szakképzett katonái.

Forrás: https://www.army.mod.uk

Irak: A brit csapatok Irak 2003-as inváziójával kezdték meg küldetésüket a Szaddám Husszein által uralt országban. Akkor – ahogy jelenleg is –, az Egyesült Királyság egy nemzetközi koalíció kereteiben hajtott végre műveleteket. Jelenleg 67 országgal karöltve harcolnak az Iszlám Állam terrorszervezet ellen, amely harcok végső célja a szervezet kiszorítása Irakból. Jelenleg 1400 hivatásos és civil személlyel vesznek részt a terror elleni globális háború ezen szakaszában, amelyben komoly sikereket értek el. Ezek között megemlítendő, hogy az Iszlám Állam területének 50%-át vesztette el olyan műveletekben, amelyek brit haderőhöz köthetők, valamint nagymértékben sikerült gátat szabni a szervezet toborzó tevékenységének. A brit hadsereg egyik fő célja az országban található kurd és iraki erők kiképzése, valamint eszközökkel történő ellátása, ugyanakkor harci cselekményeket is vállaltak több csatában (pl. Ramadi, Rutbah, Hit, Fallujah, Qayyarah és Moszul). Jelenleg a Mercian Regiment és a Rifles teljesít szolgálatot a térségben.

Afrika: A legtöbb anyaországon kívül tartózkodó brit katona jelenleg az afrikai kontinens olyan országaiban található, mint Kenya és Nigéria, ahol számos feladatkörben vesznek részt. 2017-től kezdve a brit hadsereg több rövid időtartamú katonai művelet hajtott végre a különböző afrikai nemzeti hivatásos szervezetek megsegítésére, hogy azok önállóan legyenek képesek reagálni a különböző biztonsági kihívásokra. Az Egyesült Királyság Afrikában is felveszi a harcot a globális terrorizmus ellen régiós szövetségeseivel, továbbá az ENSZ-szel karöltve járul hozzá a stabilitás kiépítéséhez békefenntartó missziók során (Dél-Szudán és Szomália). Afrika egyik további súlyos problémája az orvvadászat. Ez okból kifolyólag a brit hadsereg oktatási célú feladatokat lát el a különböző országok fegyveres parkőr állományának kiképzésére. Az afrikai kiképzési tevékenységhez meg kell említeni a BATUK (British Army Training Unit Kenya) csoportot, amely 200 km-re Nairobitól található. A jelenleg 100 fővel működő egység hamarosan egy 280 fős erősítéssel fog bővülni. A BATUK feladata kenyai katonák feladatokra való felkészítése közvetlenül bevetéseik előtt. Afrikában számos ezred katonái vannak jelen, mint pl. a Royal Engineers.

Baltikum: Az orosz lépésekre reagálva a NATO jelenlétét erősíti a balti országokban az Enhanced Forward Presence művelet során, így britek kerültek bevetésére különböző hadgyakorlatokon. A szigetország katonái vezető szerepet látnak el a műveletben, egy többnemzeti harccsoport keretében 2017 óta Észtországban. A misszió célja az euro-atlanti kapcsolatok erősítése, valamint a régió biztonságának elősegítésével szövetségeseink segítése és a potenciális fenyegetések elhárítása. E cél elérésére az Egyesült Királyság folyamatos rotációval, 800 fővel vesz részt dán, francia és észt katonák közreműködésével. Észtországban jelenleg a Royal Welsh Regiment gyalogosai tevékenykednek. Az észt műveletekkel összeköthetően van jelen Lengyelországban 150 fővel a Light Cavalry Squadron amely jelenleg a Második Amerikai Lovas Ezred parancsnoksága alá tartozik. Hasonlóan, mint Afrikában, ebben a kötelékben is több egység katonái vesznek részt pl. Royal Military Police és Intelligence Corps.

Összegzés: Mindezekből látszik, hogy a korábbi gyarmattartó birodalom még mindig fontos szerepet játszik a világ biztonságának színpadán. Az Egyesült Királyság komolyan veszi a NATO-ból adódó kötelezettségeit és ennek fényében támogatja szövetségeseit szerte a világon. Jelen korunk terrorista akciói pedig még jobban megerősítik a tényt, hogy Őfelsége Hadereje továbbra is a globális terror ellenes háború egyik fontos résztvevője marad.

Kína közelmúltbéli űrtevékenységét látva az Egyesült Államok hadseregén belül felfedezhető egy nyugtalanság, és egy törekvés jelenlegi előnyük megóvására. Habár a kínai űrprogram katonai oldala nagymértékben titkos, semmiféle ok nincs arra, hogy a folyamatban lévő amerikai fejlesztéseket látva saját fejlesztéseiket leállítsák, vagy szándékosan visszafogják. Természetesen adott esetben a források átcsoportosításáról, vagy a prioritások megváltozásáról lehet szó. Ám ha nem is növelik az űrprogram százalékos részesedését a költségvetésben, amíg a GDP nő, addig a források is bővülni fognak. Ez a legjobb esetben is egy feszültségforrás lesz az Egyesült Államok és Kína között.

Az Egyesült Államok egyik legfontosabb egysége, a légierő alá tartozó Air Force Space Command, vagyis a Légierő Űrparancsnoksága. Vezetője 2016 novemberéig John Hyten tábornok volt. A szélesebb közvélemény akkor ismerkedhetett meg vele, mikor rendhagyó módon a „60 minutes” hírműsor interjút készített vele, és ebben kijelentette az Egyesült Államok mindent megtesz világűrbéli előnyének megőrzésére.

John Hyten tábornok

Emellett Kínát nevezte meg fő fenyegetésként, valamint megerősítette az Egyesült Államok már pályára állított más műholdakat megfigyelő műholdakat. Az Air Force Space Command vezetését John “Jay” Raymond tábornoknak adta át. Mindketten hangsúlyozzák a Kína jelentette növekvő fenyegetést, és a világűr stratégiai fontosságát. Kiemelik, a világűr immár hadműveleti terület lehet, s fel kell készülni a világűrbe telepített eszközök védelmére. Jelenleg az Egyesült Államok hadereje nagymértékben támaszkodik ezen eszközökre, de éppen emiatt ezen eszközök semlegesítése komoly csapást jelentene. A Légierő ezért igyekszik kiépíteni egy olyan beszerzési és utánpótlási rendszert, ami képes lehet gyorsan pótolni az elvesztett eszközöket.

Hyten tábornok a stratégiai parancsnokság (Strategic Command – STRATCOM) vezetését vette át. Ezen minőségében a szövetségesekkel való szorosabb együttműködést, és a kínai agressziót megakadályozó elrettentés fontosságát hangsúlyozza. Valóban agresszióról beszélhetünk?

Afelől nincs kétség, hogy Kína ugyanúgy lehetséges hadszíntérnek tekinti a világűrt, mint más államok. S nagyon is tisztában vannak azzal, hogy az Egyesült Államok, főleg annak légiereje, meg kívánja őrizni vezető helyét a világűrben is. Emiatt egy konfliktus esetén bizonyosan űrbéli műveleteket, vagy az űrbéli eszközöket aktívan használó hadműveleteket is végrehajtanának. Így logikus módon felmerül, hogy miképpen lehetne ezeket a képességeket fokozni, megőrizni, vagy elpusztítani.

Kína 2015 végén megalakította a Zhànlüè zhīyuán bùduì-t (kínai: 战略支援部队, angol: Strategic Support Force, SSF), vagyis a Stratégiai Támogató Egységet. Ennek feladata az elektronikus hadviselés területe, illetve a kibertérben és a világűrben végrehajtott műveletek összehangolása és kivitelezése. A 2015-ös kiadású Kína katonai stratégiájára vonatkozó fehér könyv, a világűrt és a kiberteret, mint új stratégiai magaslatokat nevezi meg. Mindkettőt a kritikus területek közé sorolja, ahol a nemzetközi vetélkedés egyre fokozottabb. Azonban ez nem valódi agresszió, egyszerűen a képességek fejlesztése, amelynek mértéke az Egyesült Államok előnyét csökkenti.

Ez az előny azonban továbbra is jelen van. Ha csak az anyagi vonzatát nézzük, az OECD becslése szerint 2013-ban az Egyesült Államok teljes űrre fordított költségvetése, beleértve a védelmi kiadásokat és a NASA-t is, körülbelül 40 milliárd dollár volt. Ez nagyobb, mint bármely más országé. Kína kiadásait megközelítőleg 10 milliárd dollárra becsülték ugyanabban az évben. Habár ez azóta bizonyosan emelkedett, az amerikai költségvetést még így sem éri el.

Az Egyesült Államokban az anyagi erőforrásokat érintő diskurzus mellett, van egy élénk vita arról is, hogy milyen szervezeti átalakításokat kellene végrehajtani. Az egyik közelmúltban felvetett javaslat szerint, létre kellene hozni egy új fegyvernemet az amerikai haderőn belül, ami csak a világűrrel foglalkozna. Ez lenne a Space Corps. Még ezen javaslat ellenzői is elismerték, hogy jelenleg túl sok szervezet osztozik az űrrel kapcsolatos erőforrásokon, és a struktúra átláthatatlan, rossz hatásfokkal működik. A javaslatot végül elvetették, de a kérdés közel sem került végleges lezárásra, több képviselő továbbra is napirenden tartaná az ügyet. Donald Trump elnök egy beszédében ugyanezt az ötletet felvetette, de többen megkérdőjelezik ennek komolyságát. Ugyanebben a beszédben említette a Marsra való visszatérést is, amivel szemben ugyancsak több szkeptikus vélemény elhangzott.

Donald Trump 2018. március 13-ai beszéde

A Pentagon mindenesetre reagált, és egy a Kongresszusnak küldött jelentés szerint felmerült egy Űrparancsnokság létrehozása, ami összefogná a jelenlegi erőket, de önálló fegyvernemet nem képezne.

Azt mindenesetre nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy mind méretében, mind fejlettségében az amerikai űrprogram még mindig a legelső a világon. Azonban kiterjedtsége miatt a fenntartás olyan költségeket emészt fel, amely egy kisebb, de sokkal fókuszáltabban működő, a fejlesztésre többet költő űrprogram számára lehetőséget ad a felzárkózásra.

A Kínai Népköztársaság űrbéli tevékenységét több állami intézményen, illetve vállalaton keresztül bonyolítja le. Az erősödő űrbéli aktivitás nem csak az ország gazdasági erejét demonstrálja, de egyben az űrtechnológiai duális felhasználhatósága miatt a katonai képességekre is következtetni enged. Elég csak arra gondolnunk, hogy a legtöbb űrprogram a nukleáris töltetek hordozására alkalmas hordozórakéták fejlesztéséből nőtt ki. Nincs ez másképp Kína esetében sem. Ezen cikkünkben két jelenséget fogunk megemlíteni, és kimutatni összefüggésüket a katonai szférával.

Kína az első kínai űrhajós sikeres útja, az első űrséta és az űrállomások megépítése mellett jelentősen növelte egyre fejlettebb műholdjainak számát. A saját fejlesztésű Běidǒu (kínai: 北斗) navigációs rendszer előnyei megegyeznek az amerikai GPS előnyeivel. Mondani sem kell ez mind katonai, mind gazdasági vonalon óriási előrelépést jelent Kína számára. Ha figyelembe vesszük a 2018-as februári, illetve márciusi sikeres indításokat, 2000 óta Kína eddig 31 Běidǒu műholdat állított pályára. Igaz ezek közül néhány csak tesztelésre szolgált és már nem működőképes. Ha a hálózat tejesen kiépül, 35 műhold fogja alkotni.

A műholdak megnövekedett száma azonban magával hozza azok nyomkövetésének és irányításának feladatát is. Ezen okból Kína, akárcsak más űrhatalmak, a világ számos pontján létesített támaszpontokat. A Global Security hat hajót tart számon, amelyek ezt a feladatot a világ tengerein el tudják látni. Kína területén telepített bázisokon kívül, a külföldi állomások száma is megnövekedett. A 2000-es évek elején a csendes-óceáni Kiribati Köztársaságban telepítettek egyet, illetve Namíbiában is létesült egy 2001 júliusában. Előbbi esetében felmerült a gyanú, hogy esetleg a közelben lévő Marshall-szigetek lévő amerikai rakétakísérleteket megfigyelésére is szolgál. Állítólag az Egyesült Államok két F-16-os vadászgépe alacsony magasságban átrepült az állomás felett, nyíltan kifejezve ezzel nemtetszését. A következő parlamenti választásokat Anote Tong nyerte meg, aki egyik első intézkedésével elismerte a tajvani kormányt. Emiatt a pekingi vezetés 2003 novemberében megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, és az állomás azonnali megszüntetése mellett döntött, továbbá mindenféle segélyezési- és fejlesztési programot beszüntetett. Az elnököt 2007 októberében újraválasztották.

A későbbiekben Kína folytatta ezen bázisok telepítését. A namíbiaihoz hasonló, korlátozott kapacitású létesítményekkel rendelkezik még Pakisztánban és Kenyában. Azonban Kubában és Argentínában lényegesen nagyobb hatásfokkal rendelkező állomások vannak, mozgatható parabola antennákkal. Az Egyesült Államok gyanakodva fogadta ezeket a fejleményeket. Az argentínai bázis létesítését a helyi parlamentben is komoly vita előzte meg. Az ellenzék szerint nem szabadott volna átadni Kínának az adott területet minimális fizetségért cserébe. A kormány azzal válaszolt, hogy az ESA is létesített hasonló bázist az országban. Egyes elemzők szerint ettől függetlenül ez a bázis kiválóan alkalmas más országok műholdjainak megfigyelésére is. A mozgatható két antenna könnyedén be tud fogni egyes műholdakat, valamint földrajzi elhelyezkedése lehetővé teszi az Egyesült Államok keleti partjait kiszolgáló műholdak megfigyelését. Magyarán hiába az elvileg civil felhasználási terület, ezen képességek egyben katonai képességek is.

A QUESS műhold és a földi állomás lézeres kommunikációja

Azonban Kína nem csak mások eredményeit másolja. Remek példa erre a kvantum kommunikáció területén elért eredmények sorozata. Kiépítettek egy olyan rendszert, amelyen Peking és Sanghaj képes kódolt üzeneteket küldeni. A kódolás a kvantum összefonódás jelenségén alapul. Ez a kódolási eljárás jelen ismereteink szerint nem törhető fel. A rendszer kezdeti stádiumban van, és a kódolt adatok száloptikás közvetítés esetén szükségesek reléállomások is. Ebből a Peking-Sanghaj vonalon 32 található. A relék helyettesíthetők egy műholddal is, s pontosan ezt tette Kína. A kutatással foglalkozó Zhōngguó kōngjiān jìshù yánjiū yuàn (kínai: 中国空间技术研究院, angol: China Academy of Space Technology – CAST) építette meg az első kvantum kommunikációs műholdat. Sikeres indítására 2016. augusztus 16-án került sor, s azóta alacsony Föld körüli pályán (angol: Low Earth Orbit – LEO) kering, így képes közvetítőként működni földi állomások között. A műhold a kínai filozófusról, Mòzǐ-ról kapta a nevét (kínai: 墨子). Angol nyelvterületen a latin névváltozat után Micius-nak nevezik. Tudományos neve Liàngzǐ kēxué shíyàn wèixīng (kínai: 量子科学实验卫星), szó szerint: kvantum tudományos kísérleti műhold. A műhold egy nemzetközi tudományos program része is egyben, amely a világűrt is bevonja a kvantum kísérletekbe. Angol nevén Quantum Experiments at Space Scale – QUESS. A programon belül fontos szerepet játszik az Ausztriában, pontosabban Grazban található vevőállomás. 2017. szeptember 29-én sikerült egy videokonferenciát is lebonyolítani, ami ezzel az új technológiával kötötte össze a kínai és az osztrák kollégákat. A kísérlet során felhasználtak 280 kilométernyi földi optikai kábelt is, de ettől függetlenül az áthidalt távolság 7600 km volt. Az eddigi eredmények és a jövőben tervezett kísérletek mind abba az irányba mutatnak, hogy a kriptográfia, a hírszerzés és a katonai kommunikáció egy új korszaka kezdődött el. Így a kvantumfizikával és annak gyakorlati alkalmazásával összefüggő hírek kiemelt figyelmet érdemelnek.

2018. március 4-én, vasárnap Salisbury bevásárlóközpontjában ismeretlen tettesek egy rendkívül erős idegméreggel mérgeztek meg egy egykori szovjet kettős ügynököt és annak 33 éves lányát. A sérülteket a helyi kórházba szállították életveszélyes állapotban, akiket sokáig kritikus állapotban kezeltek.

A sokáig csak „idegméregként” megnevezett anyag hatását jól példázza, hogy a helyszínre először kiérkező rendőr is mérgezéses tünetekkel került kórházba, de mivel ő már csak nagyon kis koncentrációban érintkezett az anyaggal, nem került olyan súlyos állapotba, mint a támadás célpontjai, Szergej és Julia Szkripal. A rendőrt végül március 24-én kiengedték a kórházból. A rendőrség állítása szerint Szkripal többször is érintkezett az anyaggal, először a saját házában. A helyszínelők nagy mennyiségben találták meg annak maradványait a ház ajtaján.

Az áldozatok. Forrás: www.theaustralian.com.au

A brit Nemzetbiztonsági Bizottság később megnevezte a felhasznált idegmérget, amely állításuk szerint a Novichok típusú anyagok közé tartozik. Brit vegyifegyver-szakértők szerint ezek az anyagok csak jól felszerelt laboratóriumokban állíthatók elő képzett szakemberek által, tehát kizárható, hogy terrortámadás történt volna. A Novichok típusú anyagokat a Szovjetunióban fejlesztették ki azzal a céllal, hogy a kor NATO vegyi felderítő rendszerei számára észlelhetetlen, és a vegyvédelmi felszerelések számára kivédhetetlen legyen. Leírások szerint hatása súlyosabb, mint a szarin és VX gázoké.

A brit kormány feltételezett felelősként nevezte meg az orosz kormányt, mivel az eset kísértetiesen hasonlít az egykori FSB ügynök, Alexander Litvinyenko meggyilkolásához. Abban az esetben a Polónium 210-es izotópját használták, amelyet az ügynök teájába keverve juttattak be a szervezetébe. Litvinyenko végül három hét haldoklás után Angliában hunyt el.

Theresa May ultimátumot adott Oroszországnak, hogy adjon magyarázatot az esetre, különben azt a következtetést fogja levonni, hogy Oroszország jogtalan erőszakot alkalmazott az Egyesült Királyság ellen, megtámadva annak állampolgárait. Ezután a parlamentben kifejtette álláspontját, miszerint nagy valószínűséggel („highly likely”) Oroszország a felelőse a támadásnak. Oroszország tagadta a vádakat, hogy ők állnának az eset mögött.

Forrás: irishtimes.com

Az incidensre válaszul több tucat orosz diplomatát utasítottak ki az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából és több más európai országból, köztük egyet Magyarországról. A kitiltásokra Oroszország is hasonló választ adott, több nyugati diplomatát kitiltottak, köztük egy magyart is.

Szergej és Julia Szkripal jól reagált a kezelésekre, állapotuk folyamatosan javul a kórház állítása szerint. Már egyikük sincs kritikus állapotban, Julia március végén magához tért és beszélt is egy Oroszországban élő rokonával. A telefonbeszélgetésüket később a Rossiya 1 tévécsatorna közzé is tette. Egyes források szerint Juliát már ki is engedték a kórházból, ahol alig egy hónapig kezelték a támadás után.

2018. április 7-én vegyifegyver-támadást hajtottak végre Szíriában az utolsó, felkelők által uralt város, Douma ellen. A támadásért a nyugati világ a szír kormányerőket vádolja, továbbá Oroszország felelősségét hangsúlyozzák, amiért az továbbra is támogatja a szír vezetést. Az Aszad-rezsim elhatárolódik attól, hogy ők hajtották volna végre a támadást, amelyet szarin, vagy ahhoz hasonló kémiai összetételű anyag és klórgázt képző anyag elegyével hajtottak végre. Oroszország az Egyesült Királyságot vádolta meg, válaszul arra, hogy London Oroszországot gyanúsítja a Szergej és Julia Szkripal ellen elkövetett támadással. Állításuk szerint az MI6 ügynökei rendezték meg a doumai gáztámadást, hogy azzal alapot szolgáltassanak a szíriai kormányerők támadásához, amelyet április 14-én éjszaka közösen hajtott végre az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország.

2018. április 15-én Montenegró jövőjét nagy mértékben befolyásoló elnökválasztás zajlott le. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy Milo Đukanović, a Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) jelöltje már a vasárnapi első fordulóban megszerezte a voksok több mint ötven százalékát. így nincs szükség a második forduló lebonyolítására, megnyerte a választást.

Vasárnap Európa figyelme a kis adriai országra szegeződött, ugyanis a választás kimenetele sorsdöntő volt. Az EU csatlakozási tárgyalások során elért eredmények veszélybe kerültek, ugyanis újra megerősödtek Montenegróban azok a hangok, akik az oroszbarát politikát részesítenék előnyben.

A választáson 7 jelölt indult az elnöki címért: Marko Milačić (Igaz Montenegró Párt) Mladen Bojanić (független jelölt), Hazbija Kalač (Igazság és Megbékélés Pártja), Vasilije Miličković (független jelölt), Dobrilo Dedeić (Szerb Koalíció), Draginja Vuksanović (Szociáldemokrata Párt) és Milo Đukanović (Szocialisták Demokratikus Pártja). Az előzetes közvéleménykutatások alapján tényleges erőt azonban csak két jelölt képviselt. Milo Đukanović, a jelenleg regnáló hatalom jelöltje, illetve Mladen Bojanić, aki ugyan függetlenként indult hivatalosan a választásokon, ám az ellenzék közös jelöltjeként tartották számon. Két egymással ellentétes nézet és jövőkép összecsapását figyelhettük meg mind a kampányidőszakban, mind a választások során is. Az egyik oldalon az európai integráció pártján álló, illetve a nyugati orientáció mellett kampányoló Milo Đukanović, másik oldalon pedig az inkább oroszbarát politikát előtérbe helyező Mladen Bojanić állt.

A 620 ezres balkáni országban, az 532 ezer választásra jogosult montenegrói állampolgár 64 százaléka (340.462 fő) élt a szavazati jogával, és adta le szavazatát a számára rokonszenves jelöltre. A részvételi hajlandóság hasonló volt, mint 2013-ban, akkor azonban Filip Vujanović csak kisebb fölénnyel, 51,21 százalékos eredménnyel győzte le Miodrag Lekićet.

A szavazatok megszámlálása után az első eredmények tisztán azt mutatták, hogy ismét Milo Đukanović lett Montenegró köztársasági elnöke. Az ország belpolitikáját több mint két és fél évtizede meghatározó politikus a vártnál biztosabban nyert, a szavazatok 53,8 százalékát szerezte meg, ami azt jelenti, hogy már az első fordulóban elnökké választották. Az ellenzék jelöltje, Mladen Bojanić messze várakozások alatt szerepelt, mindössze 33,5 százalékkal lett második. A politikus elismerte vereségét, azonban Bojanić azt is leszögezte, hogy nem fog gratulálni Đukanovićnak a választási győzelemért, valamint küzdeni fog továbbra is, hiszen a választás megmutatta, hogy igen is szükség van az általa képviselt oroszbarát politikára. Montenegró történelmében először indult női jelölt az elnökválasztásokon. A szociáldemokraták által indított Draginja Vuksanovićra a szavazók 8,1 százaléka adta a voksát. Mindössze 2,9 százalékot kapott az oroszbarát Marko Milačić, az Igaz Montenegró Párjának jelöltje. A további jelöltek eredményei: Hazbija Kalač 0,8 százalékot, Vasilije Miličković 0,5 százalékot, Dobrilo Dedeić 0,4 százalékot kapott.

Bár Montenegróban az elnöki poszt – Magyarországhoz képest hasonlóan – erősen formális jellegű, azonban Đukanović győzelme nem tekinthető jelképesnek. A frissen megválasztott elnök volt többek között az, akinek a közbenjárásával sikerült 2006-ban függetlenednie Montenegrónak Szerbiától. A nevéhez köthető külpolitikai fordulat kezdetben talán furcsán hatott, mert Montenegró hagyományaihoz híven – Szerbiához hasonlóan – többségében oroszbarát politikát folytatott, és egyfajta kiegyensúlyozott viszony volt a két ország között. Ám Đukanović vezetésével az ország a Nyugat felé fordult, szakított Oroszországgal, valamint elindította az európai uniós és NATO-csatlakozási tárgyalásokat.

Összességében elmondható, hogy Montenegró euroatlanti integrációja folyamatosan halad előre. Podgorica már a 35 fejezetből 30-at megnyitott Brüsszellel a csatlakozási tárgyalások során, és várhatóan 2025-re az EU teljes jogú tagjává válik. A NATO-hoz már tavaly csatlakozott balkáni ország a jövőben folyamatosan törekszik arra, hogy ezeket a kapcsolatokat még jobban elmélyítse. A választások után tehát várható, hogy a frissen megválasztott elnök vezetésével Montenegró a nyugati országok szoros szövetségeseként lesz jelen a világ politikai térképén.

Április 17-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében tartott könyvbemutatót az Orczy úti kollégiumban Gyócsi László író, újságíró. Legújabb könyvében egy horvát apáca története elevenedik meg, akinek életerős és vidám jelleme inspiráló lehet mindenki számára. Ahogy az író kiemelte: “Szerettem volna az első világháború centenáriumára egy könyvet írni, azonban egy szuronyrohamos, robbanásokkal és vérfürdőkkel teli könyv elveszett volna a milliók közt. Jolica – vagy Jolánka, ahogy már mi hívtuk – története azonban egészen más. Az emberséges, a tragédiák ellenére törhetetlen szellemű nő ékes ellenpéldája a háború borzalmainak.”

Az író a legújabb könyve mellett mesélt korábbi alkotásairól, amelyben egyformán vannak jelen életrajzi és történelmi elemek saját és családja életéből. Elmesélte, milyen hatással volt rá édesapja élete és kitartása: a második világháború, az ’56-os forradalom borzalmait és a hétköznapi kihívásokat is egyforma életvidámsággal és törhetetlenül vészelte át. “Büszke vagyok az édesapámra”, zárta le az alkalmat az író.

Az bemutató előtt Dr. Kaló József, a Szakkollégium elnöke mutatta be a balkáni hadszínteret – azt a környezetet, amelyben Jolica története elindult egy új irányba.

Balkáni hadszíntér

Az első világháború kitörésének egyik oka az Osztrák-Magyar Monarchia és Szerbia között jelentős politikai ellentét volt. A 19. század végétől már mindenki javában egy olyan háborúra készült, mely „véget vet miden háborúnak”. Természetesen a Monarchia is készült rá, hogy megvívja a maga harcát a birodalom területét fenyegető, főként szláv (szerb, orosz) népek ellen.

Az sem meglepő, ha az etnikailag feszült térség fővárosában – Szarajevóban – gyilkolták meg Ferenc Ferdinánd trónörököst. A merénylet után Ferenc József ultimátumot küldött Szerbiának, hogy engedje be a Monarchia nyomozóit és kérjen bocsánatot a gyilkosságért. A szerbek ezt elutasították, ezek után Ferenc József Bécsbe hívatta Tisza István miniszterelnököt, hogy a hadüzenet esetleges küldéséről tárgyaljanak. Tisza, aki maga is háborúpárti volt, nem akart belemenni a háborúba, mert félt, hogy az amúgy is vékony jégen táncoló nemzetiségi kérdés végképp felborítaná az egyensúlyt a nemzetiségek javára a magyarokkal és osztrákkal szemben. Ez komoly ellentét volt a császár és Tisza között, mert a magyar kormány engedélye is kellett ahhoz, hogy bevethessék a közös hadsereget. Másrészt Conrad von Hötzendorf tábornagy fokozta a nyomást a császáron, melynek hatására egy tárgyalás keretében megegyeztek, hogy csak akkor küldenek hadüzenetet Szerbiának, ha Németország beleegyezik. Ezért táviratoztak II. Vilmos császárnak, aki elérkezettnek látta az időt a háborúra, így a Monarchia a június 28-i merénylet után 1 hónappal, július 28-án küldött hadüzenetet Szerbiának. Conrad von Hötzendorf tervei alapján két arcvonalas háborúra készültek, melynek első lépéseként Szerbiát kellett megverni, majd utána átcsoportosítani az oroszok ellen. Ehhez létre kellett volna hozni egy 60 hadosztályból álló csoportosítást, ezzel szemben a háború előestéjén 48 hadosztálya volt a Monarchiának. Ezért készítettek egy új tervet, mely szerint létrehoztak egy 20 hadosztályból álló csoportosítást, ami képes döntő csapást mérni a szerbekre (6-8 hét). Végül ez sem valósult meg, mert csak 8 hadosztály állt a rendelkezésre, az ún. „Minimalgruppe Balkan”, melyet az osztrák-magyar 5. és 6. hadsereg alkotott. A terv tartalmazott még egy tartalék hadsereget is (osztrák-magyar 2. hadsereg), mely a Duna és a Száva folyónál maradt védelmi állásban, és biztosította a másik két hadsereg szárnyát. Ám a háború kitörése után szinte azonnal el kellett szállítani a 2. hadsereget Galíciába, mivel az oroszok sokkal gyorsabban összpontosítottak, mint arra a központi hatalmak számítottak.

Hadműveletek a Balkánon 1914-ben. Forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/100/1914/1914_balkan.html

1. A Szerbia ellen felvonultatott osztrák-magyar 5. és 6. hadsereg mintegy 140.000 főt számlált és a Drina folyó mentén sorakozott fel. Az osztrák-magyar 2. hadsereg alakulatai a Száva és Drina folyó mentén sorakozott fel. A támadás augusztus 12-én indult. Az 5. hadsereg csapatai több helyen is átkeltek az Alsó-Drinán és súlyos harcok közepette haladtak előre. A 2. hadsereg hadosztályai Sabácnál keltek át a Száván és elfoglalták a várost. Az arcvonal parancsnoka Oskar Potiorek táborszernagy nem volt képes összehangolni a három hadsereg harcát. Az 5. hadsereggel Valjevo irányába próbált előretörni, miközben a 6. hadsereg támadása a Drina felső folyásánál késett, a 2. hadsereg Sabác elfoglalása után már készült az orosz arcvonalra való átszállításra. Ilyen körülmények között a támadás nagyon gyorsan megrekedt. Putnik vajda a szerb haderő vezérkari főnöke eleinte visszavonulást rendelt el, de látva az osztrák-magyar támadás zűrzavarát, augusztus 16-án ellentámadásra adott parancsot, amihez felhasználta a rendelkezésére álló teljes erőt. A szerb 3. hadsereggel az osztrák-magyar 5. hadsereg támadását fogta fel, közben a szerb 2. és 1. hadsereggel Sabác felé vonult, így az osztrák-magyar 5. hadsereg oldalába került, azt bekerítéssel fenyegette. Potiorek tábornok ebben a helyzetben elrendelte a visszavonulást. A Monarchia első katonai akciója Szerbia ellen így kudarccal végződött.

2. Kisebb szerb egységek szeptember első napjaiban betörtek Szarajevó irányába, amit az ott állomásozó csapatok könnyedén elhárítottak, de az orosz sikerek hatására számítani lehetett nagyobb erejű szerb támadásra is. Conrad tábornagy, az osztrák-magyar vezérkar főnöke ezért elrendelte a második hadművelet megindítását Szerbia ellen. A szeptember 8-án indított támadásban az osztrák-magyar 5. és 6. hadsereg, valamint a 2. hadsereg itt maradt alakulataiból, illetve sebtében ideszállított csapatokból összeállított és Krauss tábornok parancsnoksága alá helyezett csoport kezdte meg.

A Drinán és a Száván sikeresen átkelt osztrák-magyar csapatok hadművelete az első napokban jól haladt előre. Azonban szeptember 16-án jelentős erejű szerb ellentámadás bontakozott ki. Mivel a csapatok tartalékokkal nem rendelkeztek és újabb erőt már nem lehetett bevetni, Conrad tábornagy elrendelte a visszavonulást. Ez a visszavonulás most szerencsésebb volt, mivel a Száván és a Dunán előkészített hídfők álltak rendelkezésre, amelyek egy újabb támadáshoz is kedvező feltételeket teremthettek. Erre az újabb hadjáratra a legsúlyosabb galíciai harcok idején, november 5-én került sor.

3. A Száva és a Duna menti hídfőállásokból november 5-én indult a harmadik hadjárat. A szerb hadsereg most is visszavonult, így a támadás egész november hónapban sikeresen haladt előre. November 15-én elfoglalták Valjevót, 29-én pedig Belgrádot is. A szerbek december 3-án indították meg az ellentámadásokat, aminek következtében Potiorek tábornok december 9-én ismét elrendelte a visszavonulást. Néhány nap alatt – a súlyos harcok árán elfoglalt – teljes területet fel kellett adni, sőt még a korábban kialakított hídfőket is ki kellett üríteni. Ez a harmadik támadás súlyos veszteségeket okozott mindkét félnek. A Monarchia halottainak és sebesültjeinek a száma 150.000 főt tett ki, emellett 75.000-en fogságba estek vagy eltűntek. A szerb hadsereg is hasonló veszteségeket szenvedett és bizonyos volt, hogy a kis szerb hadsereg még egy támadást már nem tud kivédeni. Mindezek mellett Ferenc József december 22-én leváltotta Potioreket, aki január 1-én idő előtt nyugdíjba vonul.[1][4]

Hadműveletek a Balkánon 1915-ben. Forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/100/1915/1915_balkan.html

Az 1915-ös évben a harcok kicsit csillapodtak ezen a szakaszon, mert az olaszok ekkor már titkos tárgyalásokat folytattak arról, hogy az antant oldalán lépnek be a háborúba. Másrészt mind a Monarchia, mind pedig Szerbia ezen a szakaszon a sebeit nyalogatta. Változás ezen az arcvonalon akkor következett be, mikor Bulgária felajánlotta együttműködését Németországnak és az Osztrák-Magyar Monarchiának egy Szerbia elleni hadműveletet illetően. A bolgárok 1915. szeptember 7-én léptek be a háborúba a központi hatalmak oldalán. Megállapodtak abban is, hogy a támadást októberben fogják elindítani, és ennek a támadásnak a parancsnoka a német Mackensen vezérezredes lesz.

Mackensen az erőit öt helyre csoportosította, melyet a Szalonikiben történt antant partraszállás miatt alakított így ki: 1. a Drina felső folyásánál Višegrad környékén egy osztrák-magyar hadosztály, 2. a Drina torkolatánál egy osztrák-magyar dandár, 3. a Száva és Duna hosszában a Kövess tábornok vezette osztrák-magyar 3. hadsereg (hét hadosztály), a Gallwitz tábornok vezette német 11. hadsereg (tíz hadosztály), később csatlakozott még egy hadtest („Alpen-Korps”), 4. a szerb-bolgár határon Bojdajev tábornok vezette bolgár 1. hadsereg (négy hadosztály), 5. a bolgár 2. hadsereg (három hadosztály) Künstandil körül kettős feladattal (szerbek menekülési útjának lezárása, antant erők megakadályozása). A szerbek időközben pótolták a készleteiket, és feltöltötték az alakulataikat, melyet négy hadseregbe szerveztek, ez összesen 250.000 katona. A szerb hadvezetés úgy osztotta el a hadseregét, hogy lehetőleg képesek legyenek addig ellenállni a központi hatalmaknak, míg az antant erők megérkeznek.

A hadműveleteket Mackensen csapatai kezdték meg október 7-11-e között, átkelve a Drinán, Száván és a Dunán. Rövid idő alatt áttörték a szerb hadsereg fő védelmi vonalát és dél felé szorították őket. Közben a bolgár 1. hadsereg is visszaszorította a vele szemben álló szerb erőket, de mivel hadseregének bal szárnyát nem terjesztette ki eléggé déli irányba, a szerb hadsereg egy része Pristina felé kisiklott a szövetségesek gyűrűjéből. Az antant hadosztályok elkéstek, és őket is visszaszorították a bolgárok. A nagy túlerőben lévő Központi Hatalmak hadseregei két hónap alatt megszállták egész Szerbiát. A szerb hadsereg komoly emberanyag-veszteséget szenvedett, mert a harcok során közel 100.000 katonája esett el. A balkáni hadszíntér az 1915-ös események után már csak mellékhadszíntérként volt jelen az első világháborúban, egészen 1918-ig.[2]

1918-ban a Görögországban állomásozó antant erők főparancsnoka Franchet d’ Espèrey tábornok lett. A tábornok vezetése alatt megindult erők célja az volt, hogy végképp térdre kényszerítsék a központi hatalmakat. Az egyesült angol-francia-görög-szerb-olasz erőkből álló hadsereg 1918. szeptember 15-én megindította általános offenzíváját, melynek során azonnal áttörték a bolgár állásokat Dobro Poljénál. A támadás sikerét nagyban befolyásolta, hogy a háború végére sem a német, sem az osztrák-magyar erők nem voltak jelen a védelmi vonalon, mert máshol volt rájuk szükség, így a bolgárok képtelenek voltak egyedül tartani az arcvonalat. A támadás hatására a balkáni hadszíntér összeomlott és Bulgária még szeptember 25-én békéét kért, majd aláírta a fegyverszünetet.

Az albániai arcvonalszakaszon sikerült a Központi Hatalmaknak sikereket elérni, de ezeknek már nem volt stratégiai jelentősége, mert képtelenek voltak feltartóztatni az összeomlott bolgár szakaszon az antant erőit. Az antant erők november 10-én elérték a Duna vonalát, és a Monarchia csapatai a Duna, Száva, Drina mentén voltak kénytelenek kiépíteni védelmi állásaikat, ami azt jelentette, hogy ugyanott álltak, ahol 1914-ben megindították a háborút Szerbia ellen.[3]

Az olasz arcvonalon is összeomlott a Monarchia hadserege, így november 3-án Padovában aláírta a Monarchia képviseletében Viktor Weber von Webenau gyalogsági tábornok a fegyverszünetet. Ehhez még társult a belgrádi katonai egyezmény is november 7-én, mely súlyos feltételeket szabott az amúgy is eléggé megviselt hátországra. A Monarchia felbomlása szinte azonnal bekövetkezett, és a helyén alakult új államokkal külön kellett békét kötni, amire Magyarországgal szemben 1920. június 4-én sor került.

Irodalomjegyzék

[1]: Dr. Csikány Tamás ezredes: Az első világháború eseményei és hadművészete, Budapest, 2010, 59-61. old.

[2]: Dr. Csikány Tamás ezredes: Az első világháború eseményei és hadművészete, Budapest, 2010, 69-70. old.

[3]: Nyulas Szabolcs: 1918 – A Nagy Háború utolsó éve, https://honvedelem.hu/cikk/44636_1918_a_nagy_haboru_utolso_eve, 2014.06.11.

[4]: Kaló József: Az első háborús év a nyugati hadszíntéren. In: Püski Levente, Kerepeszki Róbert (szerk.) A “Nagy Háború” és emlékezete. 268 p. Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, 2015.105-124. old. (Speculum Historiae Debreceniense 22.) (ISBN:978-963-473-885-5)

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Biztonságpolitikai Szakkollégiuma második alkalommal rendezte meg Afrika konferenciáját a Magyar Afrika Társasággal közösen. A konferencia célja volt bemutatni Afrika sokszínűségét, az ottani kihívások és lehetőségek összetettségét, és, hogy milyen sok szempontból lehet kutatni, vizsgálni a fekete kontinenst. A konferenciát Balogh Sándor, az AHU elnöke nyitotta meg, majd Ilosvai Dániel, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Diákbizottságának elnökségi tagja is köszöntötte a résztvevőket.

Az első blokk elején Kutasi Szabolcs a Magyar Kulturális és Kereskedelmi Központ (HTCC) kereskedelmi igazgatója bemutatta szervezetüket. Négy kontinensre kiterjedő, egyre bővülő hálózatuk nagy segítség a magyar üzletembereknek a számukra ismeretlen területeken való munkában. Jól felkészült szakembereik a kirendeltségeken segítik a kiutazókat és természetesen online is szívesen adnak tanácsot, információt. Dr. Késmárszky Róbert fej-nyaksebész főorvos, fül-orr-gégész szakorvos rengeteg trópusi tapasztalattal rendelkezik, a terület szakértője. 2013-ban AHU egyik orvosi misszójának tagjaként volt Ugandában. Érdekes előadásában beszélt a trópusi utak egészségügyi kihívásairól és a helyiek speciális betegségeiről egyaránt. Kiss Kamilla, az AHU humanitárius projektkoordinátora az AHU tevékenységét mutatta be a misszióktól kezdve a ugandai kórházépítési projekt beindításig, a gyermektámogatási programoktól (Bamakó, Uganda, Etiópia) az AHU mentőszolgálatig, valamint kitért a szervezet jövőre vonatkozó terveire is, köztük a legújabb projektjükre, amelyet júliusban indítanak Ugandában.

A szünet után először Csillik Dilara, az ASHU (Magyar Ázsia Társaság) elnöke beszélt korábbi diplomáciai munkáiról. 2009 és 20100-ben Abujában, Nigériában volt konzul. Az ottani munkájáról, tapasztalatairól tartott érdekes beszámolót. Az utolsó két előadás már kifejezetten biztonságpolitikai témájú volt: Malit vizsgálta Atkári Győző alezredes, az Európai Unió Mali Kiképző Művelet (EUTM Mali) összekötő főtisztje, ill. Sólyomfi Andrea Hanna PhdD hallgató, katonai és turizmusbiztonsági szempontból. Végül a záró prezentációban Dr. Marsai Viktor, az NKE oktatója az Iszlám Állam szomáliai tevékenységét mutatta be.

Köszönjük a Magyar Afrika Társaságnak és minden kedves jelenlévőnek!