Biztonságpolitika.hu

Az emberiség történelme során visszatérő jelenség a fiatalkorúak harctéren való alkalmazása. Gondoljunk akár a bibliai Dávidra, a 7 éves koruktól harcosnak edzett spártaiakra, a lovagkor apródjaira, a Hitlerjugend fanatikus fiataljaira, vagy manapság az Iszlám Állam által sokszor erőszakkal elhurcolt és kiképzett gyermekekre –mindegyikükre illik az UNICEF fogalommeghatározása.

A gyermekkatonákat alkalmazó országok névsorát az ENSZ által minden évben kiadott, úgynevezett „Szégyenlistán” találjuk meg. A Child Soldiers International világindexe alapján napjainkban legalább 46 állam toboroz 18 éven aluli fiatalokat hadseregébe, és 2016 óta legkevesebb 18 fegyveres konfliktus aktív résztvevői voltak gyermekek a világon.

A katonaként szolgálatot teljesítő fiatalkorúak több helyen már 8 éves koruktól a kormányzati fegyveres erők, vagy pedig az ezek ellen megalakuló csapatok szerves részét képezik. Legjellemzőbb, hogy a fiúgyermekek a peremvonalon harcolnak, öngyilkos küldetéseket hajtanak végre, vagy akár kémkedésre is utasíthatják őket, míg a lányokat főként szexrabszolgaként használják ki. Legtöbbjüket erőszakkal szakítják el családjaiktól, azonban vannak, akik kétségbeesésükben, a túlélésük zálogaként, önként állnak katonának.

A gyermekkatonák létszáma elsősorban a könnyűfegyverek elterjedése miatt emelkedik. Míg a múltban a nagy súlyú fegyverek kezelése felülmúlta egy gyermek fizikai képességeit, addig korunk csökkentett tömegű és egyszerűsített szerkezetű gépkarabélyai (amerikai M-16, szovjet AK-47) már a korukból kifolyólag gyengébb fizikummal rendelkező fiatalok számára is könnyedén alkalmazhatók, ráadásul olcsón beszerezhetők. Például már egy, a tízes éveinek elején járó gyermek is képes a fegyver rövid idő alatt történő szakszerű szétszedésére, összerakására, majd használatára. Az elhalálozási adatokat figyelembe véve megállapítható, hogy nem csupán tapasztalatlanságuk és fizikai alkalmatlanságuk miatt hal meg arányaiban több fiatalkorú, mint felnőtt a harcmezőn, hanem mivel elősorban a robbantással járó öngyilkos küldetések nagy részét is a gyermekeknek kell teljesíteniük. A gyerekkatonák halottjainak 39%-a végzi ilyen feladat áldozataként, 33%-uk gyalogos katonaként, míg 18%-uk elhalálozásálért az úgynevezett „inghimasi” műveletek (melyek során az „áldozatok” – mielőtt öngyilkos robbantást követnek el – karabéllyal a kezükben pusztítják ellenségeiket egészen a tár kiürüléséig) a felelősek. A fennmaradó 10% a rossz higiéniai és egészségügyi körülmények, a nem megfelelő élelmiszerellátás és bánásmód miatt veszíti életét.

Nehéz, szinte lehetetlen feladat meghatározni a gyermekkatonák számát. Míg az ENSZ 2018-as statisztikai adatai alapján a számuk több tízezerre, addig a Human Right’s Watch idei kimutatásai alapján több százezerre tehető. Megdöbbentő tény, hogy a Közel-Keleten rohamos mértékben nő a katonai szolgálatra alkalmazott fiatalkorúak száma. A 2015-ös adatok a 2014-es kétszereséről számolnak be, és bár nem ilyen radikális mértékben, de létszámuk nagymértékű növekedése napjainkban is megfigyelhető (óriási szerepet játszik a tendencia fenntartásában az Iszlám Állam és más terrorszervezetek is).

Több olyan közösség működik napjainkban, melyek feltett célja a gyermekkatonák megmentése, számuk növekedésének megállítása, illetve létszámuk csökkentése. A Child Soldiers International emberi jogi szervezet egy olyan világ megteremtéséért küzd, melyben nem használnak gyermekeket háborús célok elérésére. Ennek érdekében igyekszik széleskörű közösségek figyelmét felhívni a problémára, segíti a megmentett gyermekek társadalomba történő reintegrációját, valamint nagy hangsúlyt fektet az országok vezetésének meggyőzésére, hogy ne alkalmazzanak katonai célokra gyerekeket. E szervezet nevéhez köthető az OPAC létrehozása, melyet 2002 óta egyre több állam ír alá és támogat.

Érdemes kiemelni a WAR child jelentős tevékenységét is. Fő célja a volt gyermekkatonák és családjaiknak az újraegyesítése, valamint a fiatalok társadalmi reintegrációjának elősegítése. A szervezet tevékenységét szakképzett pszichológusok segítik, akik csoportos foglalkozásokon keresztül igyekeznek segíteni a fegyveres szerveknél szolgált gyermekeken. A szakemberek olyan, a mindennapi életben alkalmazandó készségekkel kapcsolatos képességek kialakítására is törekednek, mint a békés vitarendezés, a pozitív gondolkodás, illetve a fiatalok jövőjének tervezésével kapcsolatos döntéshozatal. Míg a fiatalabb gyermekeket segítik az iskolarendszerbe való visszailleszkedésben, addig az idősebbek számára szakképzéseket biztosítanak, így könnyítve a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésüket. A pszichológusok látogatásának száma a helyzet javulásával csökken, míg végül, amikor a gyermek már újra a társadalom szerves, építő részeként tekint magára, megszűnik. Ez utóbbi gondolat utópikus jegyeket hordoz magában, hiszen rengeteg fiatal még a rehabilitáció után is rendkívül súlyos helyzetben van, és a későbbiekben is csak egy kis részük találja meg helyét a külvilágban.

Immár harmadjára találkozott egymással a két országrész vezetője, Kim Dzsong-Un és Mun Dzse-In államfő, annak érdekében, hogy előmozdítsák a félsziget fegyvermentesítését. Megállapodás született további pufferzónák kialakításáról, valamint arról, hogy október elsejétől a demilitarizált övezet közvetlen közelében közösen számolják fel a polgárháború idejéből még fennmaradt harceszközöket. A Korea-közi kapcsolatok fejlődése kedvezően hatott Észak-Korea Egyesült Államokhoz kötődő viszonyára is. 

Szeptember 19-én Phenjanban észak-koreai és dél-koreai védelmi miniszterek egyezményt adtak ki arról, hogy a két országrészt elválasztó katonai demarkációs vonaltól (Military Demarcation Line–MDL) visszavonják tüzérségi erőiket, valamint felfüggesztik az ezred szintű manőverezési és tüzérségi hadgyakorlatokat a vonaltól számított 10 km-es körzetben. Ezzel a lépéssel elméletben csökkentik a meglepetésszerű támadás lehetőségét és megelőzhetik a határmenti gyakorlatok véletlen károkozása miatti konfliktusok háborús agresszióvá eszkalálódását. A megállapodás azt a törekvést is előrevetíti, hogy további légi és tengeri fegyvertilalmi zónákat alakítsanak ki, amely tiszteletben tartását egy közösen felállított katonai bizottság felügyelné.

Az ellenőrző bizottság felállítása, és a demilitarizált zóna közös ellenőrzés alatt álló területén (a panmindzsoni közös biztonsági terület–Joint Security Area) állomásozó észak- és amerikai-dél-koreai határőrök leszerelése fontos előrelépés a két országrész közti bizalomépítés tekintetében. A tervek szerint november elsejére vezetik be a repüléstilalmi övezetet a szárazföldi határ mentén. A katonai fenyegetettséget a felek a Sárga-tengeren is csökkentik, felfüggesztik a haditengerészeti gyakorlatokat és megkezdik a hadihajók kivonását az északi korlátozó vonal (Northern Limit Line–NLL) közeléből, amely a szárazföldi demarkációs vonal meghosszabbítása és de facto tengeri határként szolgál a két országrész között. A Koreai-félsziget ezen nyugati tengerszakaszán gyakoriak az északi tüzérségi hadgyakorlatok és tengeralattjáró aktivitás miatti összetűzések, amelyeket mindeddig sikerült kezelni, azonban az igazán hatékony prevenciót a bizalomépítés második fokaként, a gyakorlatokkal kapcsolatos információmegosztással és az átláthatóság biztosításával lehetne garantálni, amelyre jelenleg még nincs kilátás. Az NLL tengerszakaszon az új bilaterális egyezmény alapján csak a járőrözés, illetve a halászati és az ezt felügyelő tevékenység megengedett. Az áprilisi panmindzsoni nyilatkozatban foglaltak szerint a Sárga-tengeren sor kerül egy „tengeri béke övezet (maritime peace zone)” kialakítására is, ahol közös halászati zónát jelöl ki a katonai bizottság. A kereskedelmi kapcsolatok megerősítése mellett ez elősegítheti a tengeri határszakasz pontos helye körüli viták rendezését is.

A törékeny Korea-közi kapcsolatok további fejlődése kedvezően hatott az USA és Észak-Korea bilaterális viszonyára is, amely Mike Pompeo külügyminiszter phenjani látogatásának júliusi lemondása óta stagnált. Trump elnök kilátásba helyezett egy újabb személyes találkozót Kimmel, amelyet a dél-koreai elnök is szorgalmazni kíván jövő heti washingtoni látogatása során. Az újabb találkozó és a nukleáris mentesítéssel kapcsolatos párbeszéd újbóli megindítása komoly előrelépés a Kim-rezsim részére, mert erősíti az államalakulat legitimációját azzal, hogy az USA egyenrangú tárgyalópartnerként kezeli. Az észak-koreai vezetők hosszú évtizedek óta igyekezenek kivívni a rezsim fennállásának hivatalos nemzetközi elismertségét, amelyet sok állam, köztük az USA-val szövetségben álló Japán sem ismer el a koreai háborút lezáró békeszerződés hiányában.

/Lektorálta: Bartók András/

Nagy-Britannia 2016. június 23-án tartott népszavazást az EU tagságot illetően. Az eredmények ismertek. A tárgyalások, hacsak nem hosszabbítják meg a határidőt, 2019 márciusában véget érnek és a kilépés 2019. március 29-én ténylegesen megtörténik. Még mindig nem tudni pontosan, miképpen rendeződik az EU és Nagy-Britannia kapcsolata. Érdemes megjegyezni, hogy egyesek a brit referendumot már a szavazás előtt is egy zsarolási kísérletnek tartották, amivel csak előnyöket próbáltak kicsikarni az amúgy éppen nehéz helyzetben lévő Európai Uniótól. Most a szigetországban akad számos olyan vélemény, amely szerint néhány európai politikus meg kívánja leckéztetni a briteket, mintegy bosszúból, amiért elárulták az európai (rém)álmot.

Ezek a hangulati elemek – a másik félről alapvetően valamiféle aljas hátsó szándékot feltételező vonások – mindkét oldalon megtalálhatóak, és átszínezik a diskurzust. A tényleges tárgyalásokon elvileg a kölcsönösen előnyös együttműködés a cél. Ugyanakkor mindkét fél megmozgat minden követ, hogy a maga számára előnyös feltételeket biztosítsa. Emellett a Brexit-tárgyalások farvizén evezve egyes kényes kérdések ügyében  az uniós tagállamok nyomást kívánnak gyakorolni a kilépő szigetországra. Egyik legjobb példája ennek a spanyolok lépése, akik felvetették, hogy esetleg az 1713 óta brit fennhatóság alatt álló Gibraltár ügyében is rendezni kellene néhány kérdést. Habár hangsúlyozták, a fennhatóság kérdése nincs ezek között, ez így is tovább bonyolítja a helyzetet.

A tét meglehetősen nagy, és nem csak a gazdasági vonatkozások miatt. Feszültséget teremt számos olyan kérdés is, amely a közös szervezeteket és projekteket érinti. Az egyik problémakör, hogy vajon milyen legyen a brit részvétel az európai űrprogramban? Ennek egyik sarkalatos pontja a Galileo navigációs rendszerhez való hozzáférés. Még a 2018-as év tavaszán merült fel annak a lehetősége, hogy a Brexit után a brit hozzáférést nagymértékben korlátozni fogják. Ez nem csak a civil területre vonatkozik, hiszen a brit haderőnek ugyanúgy szüksége van a pontos helymeghatározásra. Ezt a Galileo rendszeren belüli PRS (Public Regulated Service) tudná nyújtani. Felmerült, hogy a britek visszakérik az általuk befektetett pénzt, de az is, hogy alternatív navigációs rendszert hoznak létre. Ez a felvetés egyrészt az EU felé intézett fenyegetés volt, másrészt a saját lakosság megnyugtatása miatt is erősen hangsúlyozták. Állítólag Brüsszelt nem nagyon hatotta meg a fenyegetés, tekintve, hogy évekbe telne egy új rendszert megtervezni és felállítani, a felmerülő költségekről nem is beszélve.

Bizonyos veszteségek már így is érték a briteket. Egy eddig a dél-angliai Swanwickben elhelyezkedő létesítmény Spanyolországba, pontosabban Madridba költözött. Fő feladata a Galileo rendszer biztonságának garantálása, különösen, ha valami történne a Párizsban elhelyezkedő központtal. Ezenfelül egyes cégek eleshetnek számos jövedelmező megrendeléstől. Az Airbus cég a britek további részvétele mellett kardoskodott, de a cég azt is jelezte, hogy kész áthelyezni számos tevékenyégét valamely EU országba, hogy elnyerjen egy megbízást.

Mindezek ellenére vannak tényezők, amelyek Nagy-Britannia részvételének engedélyezése mellett szólnak. Jelenleg léteznek olyan brit területeken lévő állomások, ilyen a Falkland-szigeteken, illetve Ascension-szigetén elhelyezkedő állomás is, amelyek szükségesek a Galileo rendszer működéséhez. Még ha találnának is új, alkalmas területeket, a létesítmények helyettesítése idő és pénz. A hírek szerint az ESA mindenesetre már elkezdte felmérni a lehetőségeket. Egyes Franciaországhoz tartozó területek, mint a csendes-óceáni Wallis-szigetek, helyet adhatnának egy új bázisnak.

A saját brit navigációs megteremtését továbbra is napirenden tartják. Habár kétséges, hogy ebben mennyi a valós, komoly szándék, és mennyi számít egy az EU-nak szánt üzenetnek. De az biztos, hogy a mindkét fél részéről kívánatos közös védelmi együttműködés esélyét, valamint hatékonyságát nagyban ronthatja a korlátozás. Arról sem feledkezhetnek meg a döntéshozók, hogy a brit űrprogram és a mögöttes iparág sem elhanyagolható szereplő. Nemrégiben a skóciai Sutherlandben végeztek terepszemlét egy lehetséges új kilövőközpont építését illetően, amelynek kivitelezője a Highlands and Islands Enterprise lenne. Fokozott szerepet szánnak a fellendülőben lévő kisméretű műholdak űrbe juttatásának is. Sokkal jobb lenne egy ilyen szerepelővel együttműködni, mint egy űrversenyt indítani és ezáltal az erőforrásokat esetlegesen szétforgácsolni.

További érv az együttműködésre, hogy Nagy-Britannia amúgy sem zárható ki teljesen az európai űrtevékenységből. Az indoklás egy jelentős részét az 1975-ben alakított ESA, vagyis a European Space Agency (francia: Agence spatiale européenne német: Europäische Weltraumorganisation) léte adja. Vezetője egyszerűen bejelentette, az ESA nem tartozik az EU alá és Nagy-Britannia ESA tagságát nem fogja érinteni a Brexit. A PRS-hez való hozzáférésről pedig harmadik féllel is folytak már tárgyalások. Ezek közé tartozik például Norvégia is. Így a briteket kitessékelni legalábbis kérdéses lépés lenne. A brit álláspont szerint azonban nem lenne elegendő, ha csak felhasználóként vehetnek részt; aktívan részt kívánnak venni a fejlesztésben is, hogy saját szükségleteiknek megfelelően is formálhassák a rendszert. Ez a brit tudósok és mérnökök részvétele mellett brit cégek hozzáférését is szükségessé tenné, ami viszont szembemenne az EU azon elképzelésével, hogy nem adhatják a fejlesztést nem EU országok kezébe, hiszen akkor függésben lennének egy kívülálló hatalomtól, még akkor is, ha az szövetséges.

Mint látható, a probléma összetett és számtalan részlet várat még kidolgozásra. De annyi bizonyos, hogy a végeredmény nagyban befolyásolja majd Nagy-Britannia és az Európai Unió védelmi együttműködését is. Egy megbízható szövetséges aktívabb támogatása, vagy egy zártabb európai műholdas hálózat között választani pedig nem egyszerű döntés.

Úgy érzed többre vagy hivatott, mint csak a kötelezőket teljesítő hallgatók?
Érdeklődsz a társadalomtudományok, ezen belül a biztonságpolitika iránt?
Hallottál már a Biztonságpolitikai Szakkollégiumról?
Jelentkeznél, de még mindig vannak megválaszolatlan kérdéseid?
Tudni szeretnéd milyen előnyökkel és kötelezettségekkel jár egy szakkollégiumi tagság?
Érdekel a felvételi eljárás?

Van egy jó hírünk számodra! 

2018. szeptember 26-án, szerdán 17:00-kor kerül megrendezésre a Biztonságpolitikai Szakkollégium Felvételi infóestje a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (Ludovika Főépület, 1. előadó), ahol garantáltan minden kérdésedre választ kapsz.
Az eseményen vendégünk lesz Dr. Kaló József, a BSZK elnöke és Dr. habil. Jobbágy Zoltán ezredes úr.

Az infóestre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Jelezzetek vissza Facebook-eseményünkre is, hogy ne maradjatok le semmiről!

Az infóest kötetlenebb formában a ToBORzás 2.0 eseményünkkkel folytatódik. Bővebb információk hamarosan!

Koszovó és Szerbia viszonyában a 2008 óta, mikor a koszovói parlament egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, ugyan történtek előrelépések, pozitív változások; például a 2013-as brüsszeli megállapodás, melynek értelmében a felek nem akadályozzák egymás EU-tagság megszerzésére irányuló törekvéseit, de összességében a két ország kapcsolata még mindig számos feszültséggel terhelt. A legfrissebb fejlemények azt mutatják, hogy a felek területcseréről folytatnak tárgyalásokat, melynek megvalósulása azonban nem biztos, hogy pozitív következményekkel járna a térség jövőjére nézve.

Az elképzelések szerint a Szerbia déli részén elhelyezkedő, többségében albánok által lakott Presevo-völgy Koszovó részévé válna, míg az Ibar folyótól északra található Mitrovica körzet, mely többségében szerb lakosú, Szerbiához csatlakozna. A tervezett határmódosításnak két fő motivációja van; egyrészt, hogy a kiigazításnak köszönhetően szerb és koszovói többségű területek kerülnének anyaországi fennhatóság alá, másrészt, hogy egy kompromisszumos megállapodással mindkét ország jelentős előrelépést tenne az európai uniós, illetve Koszovó az ENSZ tagság irányába.

A tervezett határkorrekció eltérő fogadtatásban részesült belföldi és nemzetközi színtéren egyaránt. Számos külföldi megfigyelő és politikus adott hangot nemtetszésének, köztük Németország kancellárja, Angela Merkel is, aki Horvátország, Montenegró és Bosznia-Hercegovina vezetőivel folytatott találkozói során hangsúlyozta a területi integritás fontosságát. Michael Roth, a német kormány európai ügyekért felelős minisztere Twitter-üzenetben írt arról, hogy szerinte a határmódosítások veszélyes láncreakciót indítanának el a soknemzetiségű Nyugat-Balkánon. Az Egyesült Államok azonban Németországgal ellentétes álláspontot képvisel az ügyben, John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó ugyanis kijelentette, amennyiben a két országnak sikerül egységes álláspontra jutni, akkor az USA akár egy területcserét is kivitelezhetőnek tart. Kulcskérdés továbbá, hogy mint a térségben különösen érdekelt nagyhatalom, Oroszország milyen álláspontot képvisel a kérdésben. Az orosz külügyminisztérium szóvivője kifejtette, hogy Oroszország csak abban az esetben támogatna egy esetleges megállapodást, ha az Szerbia érdekeit tükrözi.

A reakciókból azt láthatjuk, hogy a közvélemény alapvetően óvatosan közelít a kérdéshez, hiszen a Balkán mindig is egy soknemzetiségű, különböző vallásokat gyakorló népesség otthona volt, és az eltérő etnikumok között nem csak a történelem során, hanem még a közelmúltban is számos alkalommal zajlottak fegyveres konfliktusok. A számos különböző nép sokszor nem anyaországában, hanem azzal szomszédos területeken él, így a térség viharos múltját is figyelembe véve félő, hogy egy esetleges Koszovó és Szerbia közötti területcsere mintául szolgálna a hasonló helyzetben lévő lakosságnak máshol is, és ez láncreakciót váltana ki.

2018. szeptember 8-án az előzetes tervek alapján Aleksandar Vucic szerb és Hashim Thaci koszovói államfő Brüsszelben találkozott volna, hogy Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének társaságában tárgyalásokat folytassanak a határkérdésről is. A személyes megbeszélésre végül nem került sor, ugyanis a két államfő a találkozó napján váratlanul lemondta azt, így csak külön-külön egyeztettek Mogherinivel. A tárgyalás meghiúsulása mindenképpen bizonytalanná teszi a határkiigazítás jövőbeli megvalósulásának lehetőségét.

A brüsszeli egyeztetést követően Vucic két napos koszovói útra indult, melynek egyik állomása a szerb többségű Banje falu lett volna, ám az odavezető utat háborús veteránok elbarikádozták, így végül a tervezett látogatást törölték. Az eset kiválóan bizonyítja, hogy milyen mély ellentét húzódik Szerbia és Koszovó között, így továbbra is a jövő kérdése marad, hogy mikor normalizálódik a két ország kapcsolata.

Siíta félhold

Szaúd-Arábia megújítja diplomáciai kapcsolatait Iránnal

Újra fogad iráni diplomatákat a rijádi székhelyű királyság. A két ország között ugyanis 2016-ben megszakadtak a diplomácia kapcsolatok.

Az elmúlt években a két öböl menti állam Svájc diplomáciai kirendeltségein keresztül tartotta fent egymással a “diplomáciai kapcsolatokat”. A közeledés különös annak fényében, hogy július első heteiben kiéleződött az ellentét a két regionális hatalom között. A két állam közötti feszültség azt követően mélyült el igazán, hogy az iszlám köztársaság fölénybe került Rijáddal szemben a jemeni konfliktusban. Tovább élezi a két ország viszonyát az a tény is, hogy mind Irakban, mind pedig Libanonban egymással szemben álló erőket támogatnak. (angol, IRNA, 08.07. és Reuters 08.07.)

Irán garantálja a Hormuzi-szoros biztonságát

A Hormuzi-szoros felügyelete Irán feladata, mivel az iszlám köztársaság a régió egyedüli nagyhatalma – mondta az Iráni Fegyveres Erők szóvívője, Abofaz Sekarcsi dandártábornok. Irán nem csupán feladatának, de kötelességének is tekinti a szoros és a Perzsa-öböl védelmét.

Mindeközben a haditengerészet főparancsnoka is kijelentette, hogy Ali Hámenei ajatollah utasítására a szoros védelmét átvették a Forradalmi Gárda és a hadsereg alakulatai.  A terület védelme az augusztus elején bevezetett amerikai embargó miatt vált fontossá. Ugyanis napi szinten több millió hordónyi kőolajat szállítanak át a szoroson. Mindebből kifolyólag a Washington és Teherán között kibontakozó gazdasági háború egyik fontos sarokköve lehet a Perzsa-öböl. (angol, IRNA, 08.06.)

Az Európai Unió kész megvédeni az európai vállalatokat

Az Unió meg fogja védeni saját gazdasági érdekeit – az EU ezzel a kijelentéssel reagált Washington azon lépésére, hogy az USA szankciókat léptetett életbe Teheránnal szemben. Brüsszel alapvetően kiáll az Iránnal kötött megállapodás mellett, mivel a globális biztonság fenntartásának a zálogaként tekint rá. Az Európai Unió továbbá rendkívül fontosnak tartja a két fél közötti gazdasági és pénzügyi kapcsolatok fenntartását. Vállalatainak a védelmét az EU a ,,blocking statute’’ névre hallgató mechanizmuson keresztül próbálja biztosítani; az intézkedéssel szeretné az Unió tompítani a szankciók hatását. Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője sajnálatát fejezte ki a szankciók újbóli életbe léptetésével kapcsolatban. Ugyanakkor Donald Trump megerősítette: aki Iránnal üzletel, nem kereskedhet az Egyesült Államokkal. (angol, AP, 08.08.)

Kína fenntartja kereskedelmi kapcsolatait Iránnal

Teljesen jogszerűek, átláthatóak és nyíltak a Kínai Népköztársaság és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti üzleti megállapodások – jelentette ki Vang Ji külügyminiszter azt követően, hogy Donald Trump, amerikai elnök kilátásba helyezte azt, hogy az Egyesült Államok megszünteti kereskedelmi kapcsolatait azokkal az álomokkal, amelyek továbbra is fenntartják kapcsolataikat a perzsa állammal.

Kína Irán első számú kőolajimportőre, mely napi 650 000 hordó nyers kőolaj felvásárlásában realizálódik; ez mennyiség a kínai nyers kőolajimport 7 százalékát jelenti.  A jelenlegi piaci áron ez évi 15 milliárd dollár bevételt jelent az iszlám köztársaságnak (angol, Mehr News, 08.08.)

Irak számára hátrányosak a szankciók

Nem társul Amerika iránellenes gazdaságpolitikájához Irak –mondta Hejdar Ali-Abadi, iraki miniszterelnök. Az iraki kormány nem tudja támogatni azokat a nemzetközi szankciókat, amelyek szembemennek az iraki nép érdekeivel. Ugyanakkor Foud Maszum, iraki elnök szerint Irak számára nehézséget jelentenek a szankciók. (angol, IRNA 08.08.)

Külső szereplő nem korlátozhatja Irán szíriai jelenlétét –mondta Amir Hatami, iráni védelmi miniszter damaszkuszi látogatása során. A dandártábornok kifejtette, Irán a szíriai kormány felkérése alapján van jelen a háború sújtotta országban. A perzsa állam közeledése többek között annak tudható be, hogy Izrael több alkalommal megpróbálta csökkenteni az iszlám köztársaság szíriai jelenlétét. Jó példa erre az év elején végrehajtott légicsapás-sorozat, melyekben a zsidó állam a Szíriában létesített iráni bázisokat próbálta semlegesíteni. A kétnapos látogatás során a miniszter Aszad elnökkel is találkozott. A védelmi miniszter látogatása jelzésértékű lehet Izrael számára, mivel a miniszteri vizit annak a kinyilatkoztatása, hogy a perzsa állam továbbra is kész  a régióban érvényt szerezni a befolyásának. (angol, Mehr News 08.26. és AP 08.26.)

Teherán a Nemzetközi Bírósághoz fordul

A hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult az iráni vezetés annak érdekében, hogy a bíróság vizsgálja felül Trump elnöknek azon rendeletét, amely gazdasági szankciókat léptetett életbe a perzsa állammal szemben.

Júliusban Irán már a bíróság elé terjesztette az Egyesült Államokkal 1953-ban megkötött bilaterális megállapodást. A teheráni vezetés szerint a szankciók bevezetésével Trump elnök megsértette az amati egyezmény néven ismert kétoldalú megállapodást. (angol, AP, 08.28.)

Szíriai konfliktus és kurd kérdés

Az SDF nem fog a szír kormányerőkkel közösen harcolni Idlíbért

A nagyrészt kurd Népvédelmi Egységekből (YPG) álló Szír Demokratikus Erők (SDF) nem egyezkedett Bassár el-Aszad, szíriai elnökkel Idlíb tartomány visszafoglalásának kérdésében.

Az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvező Szír Demokratikus Erők (SDF) a szír kormányerők segítése helyett továbbra is az Iszlám Állam elleni harcra, és annak Dajr ez-Zaur tartományban, illetve az Eufrátesz völgyében megmaradt erőinek legyőzésére, rejtekhelyeinek felszámolására fókuszál. (angol, Rudaw, 08.13.)

Ismét Damaszkuszban járt a Szíriai Demokratikus Tanács

Augusztus elején folytatódtak a megbeszélések Szíria jövőjével kapcsolatban a szír kormány és a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) között. Az SDC a Szír Demokratikus Erőknek (SDF) a politikai szárnya, az SDF a 2011 óta tartó polgárháború alatt elkerülte a szír kormányerőkkel való összecsapást, hiszen céljuk a kormány gyengítése helyett a kurdok jogainak biztosítása, és az autonómia elérése. Damaszkuszban a Szíriai Demokratikus Tanács a decentralizációról és az új alkotmányról tárgyalt. (angol, Reuters, 08.14.)

Az Egyesült Államok szövetségesei hozzájárulását kérte Szíria stabilizációjához

A márciusban befagyasztott, eredetileg szíriai újjáépítési és stabilizációs programokra szánt 230 millió dollárt, az Egyesült Államok más meg nem határozott külföldi célok megvalósításra használja fel. Mivel az újjáépítés és a térség stabilitásának megteremtése rendkívül fontos amiatt, hogy a menekültek hazatérhessenek, és a dzsihadisták ne tudjanak ismét megerősödni, ezért az Egyesült Államok térségbeli partnereitől és szövetségeseitől várt felajánlásokat. Végül 300 millió dollárnyi új forrás keletkezett, ennek a felét két ország adományozta, 100 millió dollárt Szaúd-Arábia, 50 millió dollárt pedig az Egyesült Arab Emirátusok.

Amerikai tisztviselők állítása szerint az, hogy a Szíriára szánt 230 millió dollárt másra költik el, nem egy jelzés arra tekintve, hogy kivonulnának a szíriai konfliktusból. (angol, Reuters, 08.17.)

Észak-Afrika

Milíciák közötti harcok robbantak ki Tripoliban

Augusztus 27-án heves összecsapások robbantak ki Tripoli déli körzeteiben. A Tarhúna városából származó 7. brigád névre hallgató milícia fegyveres összetűzésbe keveredett a líbiai fővárost ellenőrzése alatt tartó fegyveres csoportokkal (köztük a Tripoli Forradalmi Brigáddal). A konfliktus előzménye, hogy líbiai főváros déli területein több mint egy éve jelen lévő tarhúnai milícia megpróbálta kiterjeszteni befolyását Tripoli déli körzeteinek nagyobbik részére. Tovább bonyolítja a helyzet, hogy elvileg mind két fél az Elnöki Tanácsot (a hivatalos kormány) támogatja az észak-afrikai országot súlytó konfliktusban. Az nemzetközi közösség és az Európai Unió is a harcok azonnali beszüntetésre szólította fel a feleket.

Augusztus 28-ra felek között megszületett az a tűzszüneti megállapodás, amelynek értelmében a harcok beszüntetése mellett a felek visszavonulnak az átaluk korábban birtokolt területekre. Azonban pár órával a tűzszüneti megállapodást követően újra kiújultak a harcok. A Tripoliban zajló eseményekkel párhuzamosan több légicsapást hajtottak végre Tarhúna városa ellen. Az szemtanúk jelentős része az Elnöki Tanácsot vádolja a támadás kivitelezésével.

Augusztus 30-án újabb fegyverszüneti megállapodást sikerült tető alá hoznia a szemben álló feleknek. Ennek értelmében a milíciák alakulataikat visszavonják azokra a területekre, amelyeket a harcok kirobbanását megelőzően birtokoltak. A megállapodás értelmében a milíciáktól megtisztított területen Mohammed Al-Haddad vezetésével semleges erők veszik át az irányítást. A tűzszüneti megállapodás megkötésével egy időben az Elnöki Tanács szóvivője Twitter üzeneten keresztül tagadta azokat a vádakat, amelyek szerint a Tanács áll a Tarhún elleni légitámadások mögött. Ugyanezt az állítást ismételte meg Fáíz al-Szarradzs (az Elnöki Tanács vezetője) a televízióban közétett nyilatkozatában is. (angol, The Libya Observer, 08. 27., 28. és 30.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Lázin Áron és Vincze Patrik (Síita félhold, szíriai konfliktus).

Az akadozó Brexit-tárgyalások hatására több európai ország vezetése olyan vésztervek kidolgozásába kezdett, amiket egy megállapodás nélküli kilépés esetén léptetnének életbe. Többek között Franciaország miniszterelnöke, Edouard Philippe kiadta a feladatot a miniszterek számára egy ilyen tervezet elkészítésére. Emmanuel Macron francia elnök pedig a legfontosabb célnak az Európai Unió egységének megőrzését nevezte meg a Brexitet követő viszonyrendszer kialakításának kapcsán. Az erősödő feszültségeket és bizonytalanságot enyhítendően Michel Barnier bejelentette, hogy olyan partnerséget kíván ajánlani az Egyesült Királyságnak, amit eddig még harmadik országgal nem kötöttek. Ez igaz a gazdasági, valamint a kül- és biztonságpolitikai együttműködésre is. Az Unió főtárgyalója továbbá elmondta, hogy tiszteletben tartják a brit „vörös vonalakat”, de ezért cserébe elvárják az Egyesült Királyságtól, hogy az adja meg ugyanazt a tiszteletet. „Az egységes piac az egységes piacot jelent… nem válogathatnak kedvükre.” – erősítette meg Barnier.

Egyes informális források szerint az októberre kitűzött megállapodás könnyen tovább csúszhat novemberre. A brit felsőházban feltett kérdésre válaszolva Dominic Raab, brit Brexit-miniszter elmondta, hogy a fő a megoldandó kérdések többek között az ír határ és az adatmegosztással kapcsolatosak. Ha nem sikerül megállapodást elérni, az Egyesült Királyság visszatarthatja az EU-nak fizetendő összeg egy részét. A tárgyalások során ugyan megállapodtak, hogy a szigetországnak 35-39 milliárd eurós „kártérítést” kell fizetnie az Uniónak, azonban a miniszter elmondása szerint ez nem jogi érvényű megállapodás még.

Az Európai Bizottság azon döntésére hivatkozva, hogy jelentősen korlátozzák az Egyesült Királyság jövőbeli hozzáférését a Galileo műholdas navigációs rendszer adataihoz, a brit kormány elkezdi a saját műholdas rendszerének kiépítését. Philip Hammond kancellár 100 millió fontot különítette el, hogy megvizsgálják egy saját műholdas rendszer üzembe helyezésének lehetőségeit. Egyes szakértők szerint közel 3 milliárd fontba kerülhet egy ilyen rivális műholdas hálózat.

Az Európai Külügyi Szolgálat közzétett egy „Summer series on security and defence” nevű, négy cikkből álló sorozatot. A publikációk célja rávilágítani az EU kulcsfontosságú problémáira a biztonság- és védelempoltika területén. Az első cikk az új, komplex kihívásokról szól, illetve bemutatja a legfontosabb EU-s tevékenységeket ezen a területen (civil missziók az Unión kívül, a Védelmi Alap és a strukturált együttműködés a tagállamok között). A második, a katonai mobilitás fontosságát és a határvédelmet emeli ki, illetve bemutatja az EU Akciótervet. A harmadik írás a PESCO-val foglalkozik, az utolsó pedig a civil missziókról szól.

Az EUBAM líbiai missziójának vezetője, Vincenzo Taglieferri felvázolta a Líbiai helyzetet a vele készített interjúban. Az EUBAM segítségére van Líbiának a bűnüldözésben, határigazgatásban, a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. A válaszokban Taglieferri kitért a civil biztonsági szektor és az emberi jogok megsértésének kérdésére is, illetve hangsúlyozta, hogy a misszió legfontosabb célja a stabilitás megteremtése az államban.

Emanuel Macron, Franciaország elnöke az éves francia nagykövetek konferenciáján kijelentette, hogy Európa már nem támaszkodhat az USA-ra a katonai védelem területén. Az elnök szorgalmazza a szorosabb védelmi kooperációt, illetve az Oroszországgal folytatandó tárgyalásokat a védelmi kérdésekről, mivel Oroszország magatartása az EU keleti tagállamainak ad aggodalomra okot. Macron kezdeményezéseit Németország kancellárja, Angela Merkel is támogatja, nagyobb kötelezettséget vállalva a védelmi szférában.

Partnerkapcsolatok

2018. augusztus 25-28.: Lettország fehérorosz fegyverzetellenőrzési szakértőket fogad (Sánta György)

Fehérorosz fegyverzetellenőrzési szakértők érkeztek Lettországba, akik a jelenleg is futó “Namejs 2018” hadgyakorlatot figyelték meg, meggyőződvén arról, hogy a hadgyakorlat összhangban van az EBESZ Bécsi Dokumentumával, amely a katonai átláthatóságról szól.

A 2011-ben aláírt dokumentum arra kötelezi az EBESZ tagállamait, hogy minden évben fogadják más tagállamok megfigyelőit, akik megbizonyosodhatnak arról, hogy a fogadó ország fegyveres ereje betartja a nemzetközi szabályokat. A NATO aktívan támogatja a katonai átláthatóságra épített közös bizalmat és mindig is nyilvánosan kezelte hadgyakorlatait.

Műveletek

2018. augusztus 10.: A NATO tengeri aknát keres Norvégia partjainál (Petróczki Márk)

A NATO egyes számú aknamentesítő flottaegysége (Standing NATO Mine Counter-Measures Group 1 – SNMCMG1) az észak-norvégiai Trondheim városába érkezett, ahonnan kihajózik az Északi-tengerre a második világháborúból fennmaradó aknákat és egyéb robbanótesteket keresni. Ezzel a belga, lett, litván és norvég hajókból álló egység a hajózást és halászatot teszi biztonságosabbá. Az eredményeiket közlik majd a norvég hatóságokkal, akik ennek megfelelően felkutatják vagy lezárják a veszélyesnek ítélt helyeket. Az egység idén a balti, brit és francia partoknál végzett eddig kutatást.

2018. augusztus 16.: A Baltikum légvédelméért mostantól Belgium és Németország felel (Szabó Orsolya Réka)

A 48. váltása közeledik a NATO balti légvédelmi missziójának. 2018 szeptemberétől a belga légierő veszi át a vezetői szerepet Litvániában, miközben a német légierő Észtországban terjeszti ki az ellenőrzési körzetét. Ez lesz a hetedik alkalom, amikor Belgium légiereje F-16-os vadászgépekkel támogatja a missziót, a különítmény két bázisról érkezik és az év végéig maradnak. 2004 márciusában első nemzetként lett Belgium felelős a Balti államok légterének védelméért.
A német légierő kiterjeszti a missziót az Ämari Légibázisról (Észtország) Eurofighter Typhoon típusú vadászgépekkel és kezelőszemélyzetükkel megerősítve. Kilencedik alkalommal vesznek részt a misszióban 2018 szeptemberétől 2019 áprilisáig.

A két nemzet a portugál, a spanyol és a francia légierőt fogja váltani, akik idén májustól teljesítettek szolgálatot a NATO légvédelmi missziójában. Ez a misszió egy folyamatos kollektív békeidőbeli misszió, amit a Szövetséges Légiparancsnokság ellenőriz és a német uedemi és a spanyol torrejoni műveleti központból irányítják. Azon szövetségesek számára, akik nem tudják a légterüket ellenőrizni – mint péládul a három balti állam –, az alapvető biztonsági ellenőrzést a NATO tartja fent.

2018. augusztus 21.: Japán Önvédelmi Haderő és a NATO egyes számú Számú Készenléti Haditengerészeti Köteléke közös hadgyakorlatot hajtott végre a Balti-tengeren (Lendvai Tünde)

A NATO flottaegysége egy egész napos vizsgagyakorlat (Passing Excercise – PASSEX) végrehajtásában működött közre a Japán Tengerészeti Önvédelmi Erő (JMSDF) hadihajórajával, a JS Kashima kadét kiképző egységgel és a JS Makinami rombolóval. A gyakorlat lehetőséget teremtett a japán kiképző hajóraj parancsnoka, Hiroyuki Izumi ellentengernagy és az egyes számú Készenléti Haditengerészeti Kötelék parancsnoka, Carsten Fjord-Larsen kapitány közti, közös eljárási procedúrákat érintő konzultációra.

Hasonló haditengerészeti tréningre legutóbb a hónap elején került sor, amikor a JMSDF a spanyol partoknál a NATO kettes számú Készenléti Haditengerészeti Kötelékének HMCS Ville de Québec egységével gyakorlatozott. A Japánnal fenntartott partnerség (ún. euroatlanti térségen kívüli kooperáció, vagyis „Partners Across The Globe”) további működési területe, olyan közös érdeklődésre számot tartó biztonsági és védelmi ügyekben nyilvánul meg, mint a nukleáris non-proliferáció, a kiberbiztonság valamint az afganisztáni Eltökélt Támogatás (Resolute Support Mission in Afghanistan) misszióban való részvétel.

2018. augusztus 22.: Megvan az iraki NATO misszió parancsnokjelöltje (Sánta György)

Az idei brüsszeli csúcson vált biztossá az, hogy a NATO létrehoz egy kiképzőmissziót Irakban, amelynek az elsődleges célja az Iszlám Állam ellen harcoló iraki fegyveres erők kiképzése és mentorálása lesz. Harci cselekményekben nem fog részt venni a NATO-kontingens.

A missziót Kanada fogja vezetni, így a parancsnok is onnan kerül ki; a kanadai védelmi minisztérium pedig augusztus 22-én Dany Fortin vezérőrnagyot választotta ki a pozícióra. Dany Fortin az 1. Kanadai Hadosztály parancsnoka jelenleg, amely egy speciális parancsnoki formáció a Kanadai Összhaderőnemi Műveleti Parancsnokság közvetlen irányítása alatt azzal a céllal, hogy különböző kanadai vagy nemzetközi  műveletek során azonnal egy bevethető, hadosztály-szintű parancsnokság álljon rendelkezésre.

Érdekelnek a nemzetközi kapcsolatok és a biztonságpolitika? 

Figyelemmel kíséred a világpolitika eseményeit? 

A Biztonságpolitikai Szakkollégium idén is megnyitja kapuit minden hallgató számára, aki érdeklődik a biztonságpolitika iránt és Budapesten jár egyetemre!

A BSZK-ról röviden

A szakkollégiumok olyan hallgatói szervezetek, amelyeknek célja az egyetemi oktatás mellett egy azonos tudományos kör iránt érdeklődő, összetartó, hallgatói közösség megteremtése. Szakkollégiumi tagként lehetőséged van szakmai ismeretek elmélyítésére, elméleti és gyakorlati képzéseken való részvételre, ezen felül kapcsolatteremtésre is. Röviden, egy szakmai, tudományos összetartó közösség, amely hozzájárul további tanulmányaidhoz, jövőbeli karrieredhez.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem civil hallgatói 2003 októberében hoztak létre szervezett tömörülést Biztonságpolitikai Szakkollégium(BSZK) néven.  2011. december 31-ével a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem a Rendőrtiszti Főiskolával és a BCE Közigazgatás-tudományi Karával együtt beolvadt az újonnan létrejövő Nemzeti Közszolgálati Egyetembe. Szakkollégiumunk amellett, hogy tagjai számára előadásokat, látogatásokat, konferenciákat és más programokat szervez, a tudományos tevékenység, a kutatás, a nevelés és oktatás, a képességfejlesztés, az ismeretterjesztés, a kulturális tevékenység területein közhasznú tevékenységet is végez.

• Értékes kapcsolati tőkére tehetsz szert tanáraid, szakmád nagyjai és szakkollégista társaid megismerése révén
• Saját publikációs felülethez juthatsz, ahol elemzéseidet, cikkeidet teheted közzé
• Olyan többlettudásra tehetsz szert kurzusaink, konferenciáink és előadásaink révén, melyekre egyszerű hallgatóként nem lenne esélyed
• Részt vehetsz konferenciákon, tanulmányi utakon – akár külföldön is
• Kollégiumi elhelyezést kaphatsz
• Új ösztöndíjlehetőségek nyílnak meg előtted
• Gyakornoki és karrierlehetőségek

• A biztonsagpolitika.hu oldalunkra félévente legalább 1 cikket vagy elemzést kell írnod
• Konferenciáink, különböző szakmai eseményeink szervezésében, lebonyolításában részt kell venned, ha szükséges
• A szakmai kurzusunkra el kell járnod – de jár érte szabadon választható kredit!
• Saját érdeklődési körödnek megfelelően szakkollégiumi műhelyt kell választanod, ahol kisebb csoportokban foglalkoztok az adott régióval vagy kérdéskörrel – amiről a műhelyed szól
• Technikai és közgyűléseinkre el kell járnod: itt döntjük el, hogy hogyan működjön a BSZK

Ezen a linken tudod jelezni jelentkezési szándékodat. Ezután mi felveszünk téged egy listára, ami alapján a jelentkezési határidő lejártáig folyamatosan értesítünk majd mindenről, ami jelentkezőként fontos lehet számodra.

A felvételi eljárás során részt kell venned egy írásbeli és egy szóbeli fordulón. Ne aggódj, az írásbeli nem egy második érettségi, tényleg csak azt nézzük meg, hogy nem véletlenül tévedtél-e hozzánk. A szóbeli forduló pedig egy beszélgetés rólad és az érdeklődési köreidről.

Ha ezek után meggyőztél minket arról, hogy megfelelő tagjelölt vagy, akkor október végére már szakkollégista leszel! 

Amennyiben bármilyen kérdésed lenne, örömmel állunk a rendelkezésedre Facebookon vagy a biztpolszakkoll@gmail.com címen.

Az elmúlt hetekben egy rendkívüli hőhullám okozott problémákat Észak-Amerikától Európán át Japánig, az Északi-sarktól Észak-Afrikáig. Ennek rengeteg halálos áldozata volt, amit részben tűzvészek okoztak. Lettországban nagyjából 1200 hektáron, Svédországban több mint 20000 hektáron pusztítottak az erdőtüzek, amelyeket a magas hőmérséklet és az alacsony csapadék eredményezett.

Lettország és Svédország olyan mértékű katasztrófával nézett szembe, amelyet a saját katasztrófavédelmi kapacitásival nem tudott volna semlegesíteni, úgyhogy a NATO-tól, az Euro-atlanti Katasztrófa Reagálási Koordinációs Központottól (EADRCC) kért segítséget. Az EADRCC koordinálja az összes NATO tag- és partnerállam segítségkéréseit és felajánlásait a katasztrófahelyzetek esetén.

Az Észak-Atlanti Szerződés 3. cikkelye kimondja, hogy a tagállamoknak a rugalmasságra figyelmet kell fordítaniuk, ami a polgári felkészültségnek és a katonai kapacitásoknak egyfajta keveréke. Ugyanis a rugalmasságnak három fő pontját határozták meg: a kormányzás és a lényeges szolgáltatások tartóssága, illetve a polgári támogatás a katonai akciókhoz. Ezt a három pontot 2016-ban a tagállamok aztán hét követelményre bontották: a kormányzás tartóssága, energia, népvándorlás, élelmiszer és víz, tömegkatasztrófák, polgári kommunikáció és közlekedés.

A polgári felkészültség nemcsak azért ilyen fontos a NATO-nak, mert tagállamainak a lakosságát minél nagyobb biztonságban szeretné látni. Az is közrejátszik, hogy a NATO katonáknak hozzá kell férniük a fogadóország infrastruktúrájához, élelmiszer-, víz- és üzemanyagkészletéhez, építőanyagaihoz és kommunikációs csatornáihoz, különben nem lennének képesek hatékonyan ellátni feladataikat. Ebben pedig a rendkívüli események – mint egy 20.000 hektáron pusztító tűzvész – nagy akadályt jelenthetnek. Ám az sem utolsó szempont, hogy a katonáknak szükségük van a helyi lakosság segítségére, szolgáltatásaira is, amik normális körülmények között a leginkább elérhetőek.

A NATO legnagyobb nem katonai programja a Polgári Veszélyhelyzeti Tervezés (NATO Civil Emergency Planning – NATO CEP), aminek a célja az, hogy harmonizálja a NATO tag- és partnerállamainak a katasztrófavédelmi együttműködését.

A programot az 1950-es években indították el. A hidegháborús időkben a harmadik világháború kitörésére szerették volna a polgári lakosság védelmét biztosítani katasztrófavédelmi módszerekkel. Azonban a hidegháború után, amikor a háborús veszély jelentősen visszaesett, a polgári felkészültség, de maga a NATO többi programja is kevesebb figyelmet kapott.

Fontos CEP-elv, hogy a katasztrófavédelem nemzeti felelősség, a CEP csupán a tervezésben és felkészülésben segít, illetve javítja a nemzetközi reagálási képességeket arra az esetre, ha egy nemzetállam nem volna képes önmaga megbirkózni a kialakult katasztrófával.

A CEP a NATO-val együtt fejlődik, készül az új kihívásokra. Habár a közvetlen háborús veszély a hidegháború végével szinte teljes mértékben megszűnt, megjelentek új kihívások, amelyek szintén komoly fenyegetettséget jelentenek a polgári lakosság számára. Napjainkban ilyen a terrorizmus, a vallási extrémizmus, a klímaváltozás, a hackertámadások és az energiabiztonság, ami a megjelenő veszélyek között egyre dominánsabb szerepet kap, és elhárítása, megelőzése más eszközöket és képességeket követel meg, mint amire a hidegháború során felkészültek a nemzetek a CEP programjaival.

Palesztin-izraeli konfliktus

Izraelben bemutatták az új Merkava harckocsit

Az új, Barak nevet viselő Merkava IV 2020-ban kerülhet a hadsereghez. A harckocsi kivitelezésénél a mérnökök az újfajta kihívásokra helyezték a hangsúlyt, hiszen manapság már szinte elképzelhetetlen, hogy Izrael az 1970-es évekhez hasonló frontális háborút vívjon szomszédaival. Az új Merkava sokkal inkább a kisebb, gerilla akciók elhárítására alkalmas fejlesztéseket tartalmaz. Ennek megfelelően egy speciális harci számítógéppel van felszerelve, amely a kívül elhelyezett szenzoroknak köszönhetően nem csupán felismeri az ellenséges célpontokat, de célba is veszi őket. Ezen kívül a légierőnél használtakhoz hasonló okos sisak is bevezetésre kerül, amely segítségével a tankparancsnok láthatja, hogy mi történik a harckocsin kívül. (angol, Haaretz, 07. 20.)

Kis híján új háború robbant ki a Gázai övezetbeli Hamász, az Iszlám Dzsihád és Izrael között

A 2014-es gázai háború óta a július közepén történt pár napos fellángolás volt a legsúlyosabb konfliktus a Gázai övezetbeli Hamász, az Iszlám Dzsihád és az Izraeli Védelmi Erők (IDF) között. Pár nap alatt körülbelül 190 rakétát lőttek ki Izraelre, míg az IDF 40 célpontot bombázott le az övezetben. Az eszkaláció következtében Tel-Aviv térségébe egy Vaskupola rakétavédelmi egységet telepítettek Végül Egyiptom és az ENSZ közvetítésével sikerült fegyverszünetet kötnie Izraelnek és a palesztin fegyveres csoportoknak. (angol, Haaretz, 07. 15. és Middle East Eye, 07. 21.)

Szíriai konfliktus és a kurd kérdés

Egy újabb Aszad-ellenes bástya bukott el Szíriában

Július 6-án a damaszkuszi kormány sikeres megállapodást hozott tető alá a dél-szíriai Daraa tartomány jelentős részét kézben tartó Aszad-ellenes felkelőkkel. Az egyezmény értelmében a felkelőknek át kellett adniuk a  kezükben lévő nehézfegyverzetet a szíriai kormányerőknek . Ezt követően az Aszadhoz hű erőknek a tartományból való szabad elvonulást kellett biztosítaniuk azon fegyveresek számára, akik nem voltak hajlandóak elismerni a két fél között létrejött megállapodást (őket a még mindig ellenzéki kézen lévő Idlíb tartományba evakuálták). Végezetül pedig a kormányellenes lázadóknak át kellett adniuk Daraa tartomány általuk ellenőrzött keleti területeit. Az egyezséggel a damaszkuszi rezsim sikeresen megszerezte a provincia kelleti területeit. A megállapodás nem vonatkozik a tartomány délnyugati területeire, ugyanis ezen területek jelentős részét az Iszlám Államhoz köthető dzsihádista szervezetek ellenőrzése alatt állnak.

A kormányerők és a területet uraló Aszad-ellenes csoportosulások között megkötött megállapodást megelőzte a damaszkuszi rezsim által (mely az orosz erők támogatását élvezi) a terület visszaszerzésre irányuló offenzíva. Az ENSZ becsélései szerint a szíriai hadsereg inváziója megközelítőleg háromszázezer embert kényszerített lakhelyének elhagyására. (angol, Dailymail, 07. 11. és The Jordan Times, 07. 08.)

Az észak-szíriai kurdok támogatnák Aszadot Idlíb tartomány visszavételében

Amennyiben a török hadsereg és helyi szövetségeseik által az év elején elfoglalt Afrín visszaszerzésében Bassár el-Aszad szíriai elnök hajlandó segítséget nyújtani, akkor az észak-szíriai kurdok készek támogatni a szír kormányerőket Idlíb tartomány visszafoglalásában. (angol, Rudaw, 07.26.)

A szír kormány és a Szíriai Demokratikus Tanács tárgyalni fognak Észak-Szíria kurd jövőjéről

Július végén Szíriában megbeszélések zajlottak Észak-Szíria jövőjével kapcsolatban a szír kormány és a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) között. A Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) annak az Egyesült Államok által támogatott Szír Demokratikus Erőknek (SDF) a politikai szárnya, amelynek a gerincét a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) alkotják.

A damaszkuszi találkozó során a felek megállapodtak további tárgyalásokról. A szíriai kurdok célja egy demokratikus és decentralizált Szíria jövőbeli megteremtése. A hét éve tartó polgárháború során a kurd milíciák megvédték a kurdok által lakott területek nagy részét, és ezen északi és északkeleti országrészeken autonómiát hoztak létre. Bassár el-Aszad szíriai elnök májusban még csupán egy átmeneti képződménynek vélte a kurd autonómiát, és az ország teljes felszabadításáról beszélt. Korábban a kurdok úgy gondolhatták, hogy mivel az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvezik, az általuk ellenőrzött kurd területek védettek, de az utóbbi hónapokban a gyakran egymással ellentétes washingtoni nyilatkozatok miatt bizalmatlanok lettek az Egyesült Államokkal szemben. Ezért történhet meg ez a nyitás a részükről az Oroszország és Irán által támogatott szír kormány felé.  (angol, Reuters, 07.28.)

Síita félhold

Fordulat a jemeni konfliktusban

Jemen saját védelme érdekében be fogja vetni légierejét a Szaúd-Arábia vezette koalícióval és szövetségeseikkel szemben – mondta Mohammad Ali Al-Houthi, a Jemeni Legfelsőbb Forradalmi Bizottság vezetője. Júliusban a jemeni légierő csapást mért az Abu Dabi nemzetközi repülőtér és az ARAMCO olajvállalat (szaúdi tulajdonú) finómítói ellen Sammad-3 és Sammad-2 nagy hatótávolságú harci drónokkal, valamint támadást hajtott végre két olajszállító hajóval szemben, melyek Hodeida kikötőjében horgonyoztak. A támadásokat követően az ARAMCO bejelentette, leállítja hajóinak forgalmát vörös-tengeri Báb el-Mandeb szorosnál, melyen keresztül naponta 5 millió hordó kőolaj halad át. Szaud-Arábia szárazföldi úton, vezetéken és teherszállítókon keresztül továbbra is fent tudja tartani kőolajexportját, a szoros feladásával azonban, a jemeni erőkön keresztül Irán került a térségben stratégiai előnybe, így Roháni elnök a napokban a ,,Hormuz Ura’’ mellett a ,,Szorosok Ura’’ címet is megkapta. Ez viszont nem egyenlő teljes fölénnyel, Washington és Teherán között továbbra is feszült a helyzet, hiszen az Egyesült Államok felügyelete alatt kívánja tartani a régió tengeri kereskedelmét.(angol, Foreign Policy, 07.26. és IRNA 07.28.)

Irán bővíti rakétaarzenálját

Irán elkezdi a Fakoor típusú légvédelmi rakéták sorozatgyártását, az üzem megnyitásán jelen volt Amar Hatami védelmi miniszter is.

A tábornok kifejtette, a legtöbb ország nem tud saját technológiát alkalmazni és számára kielégítő fegyvereket gyártani, mivel importra szorul. A miniszter szerint Irán jelenlegi ellenfelei nem értenek másból, csak az erő és fegyverek szavából, ezért nincs lehetősége az alkunak az ellenséggel. (angol, IRNA, 07.23.)

Támadás az iráni kurd határvidéken

A Kurdisztáni Szabad Élet Pártja vállalta magára a Marivan határvidéken fekvő Dari falu ellen elkövetett terrortámadást. Mohamamd Shafi, Marivan tartomány kormányzója megerősítette, a támadásban 11-en vesztették életüket, míg 8-an megsebesültek. A halálos áldozatok közül tíz személy a Forradalmi Gárda tagja volt. Az összecsapás során a támadóknak sikerült felrobbantaniuk egy lőszerraktárat. (angol, IRNA, 07. 20.)

Trump hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a teheráni vezetéssel

Kész tárgyalni az Iráni vezetőkkel Donald Trump – nyilatkozta az amerikai elnök a Giuseppe Conte olasz miniszterelnökkel tartott közös washingtoni sajtótájékoztatón.
Trump kiemelte, véget vetett az atomalkunak, szerinte helytelen megállapodás volt, azonban megerősítette: hisz a békés rendezésben és abban, hogy tárgyalások útján is lehetséges a konfliktusokat kezelni. Mike Pompeo külügyminiszter megerősítette, hogy  az elnök kész tárgyalóasztalhoz ülni, amennyiben a teheráni vezetés hajlandó változtatni politikai lépésein és enyhíteni az iráni néppel szemben gyakorolt elnyomáson. Az amerikai vezetés az atomalkut követően a korábbi gazdasági szankciók újbóli bevezetését helyezte kilátásba az iszlám köztársasággal szemben. A Teherán elleni amerikai szankciók első hulláma augusztus elején lép életbe, ezek elsősorban azautóipart, valamint a jelentősebb fémeket fogják sújtani.(angol, CNN, 07.31.)

Észak-Afrika

Újra Tripoli kezébe kerültek az olajexportot biztosító kelet-líbiai kikötők

A Tripoli kormányhoz köthető Nemzeti Olajtársaság (National Oil Corporation) szóvivője bejelentette, hogy július 11-ei kezdettel újra üzembe helyeznek négy olajterminált. Az ország keleti részén található négy kikötőt (Rász Lánúf, Es Sider, Zueitina és Hariga) felett az előző hónapban szerezte meg az ellenőrzést a Tripoli kormánnyal szemben álló Khalifa Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg. Bár a Líbiai Nemzeti Hadsereg szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a kikötőkön keresztül exportált szénhidrogének bevételei a Tobrukban székelő ellenkormányt illetik, végül (feltehetőleg engedve a nemzetközi nyomásnak) Haftar tábornok a „nemzeti érdek elsőségére” hivatkozva visszaadta a Nemzeti Olajtársaságnak a fent említett kikötőket. (angol, Al Jazeera, 07.11.)

Mogherini Tripoliba látogatott

Július 14-én Tripoliba látogatott Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője. Az uniós főképviselő látogatásának elsődleges célja az EU állandó képviseletének és határtámogató missziójának (European Union Border Assistance Mission in Lybia) a líbiai fővárosban újranyílt irodáinak a megnyitása volt. Bár az Unió korábban is rendelkezett képviselettel az észak-afrikai országban, a 2014-es év folyamán elmélyülő belpolitikai válság következtében Brüsszel a szomszédos Tunéziába telepítette át a misszióját. A látogatás további szakaszában a főképviselő találkozott többek között Fáíz al-Szarrádzs miniszterelnökkel, valamint az ENSZ líbiai rendkívüli megbízottjával, Ghassan Salaméval. A találkozók során Mogherini többször kihangsúlyozta, az Uniónak az észak-afrikai ország stabilizációjában (az Unió Líbia elsődleges kereskedelmi partnere , illetve legnagyobb segélyezője) játszott kiemelkedő szerepét. (angol, Al Jazeera, 07.14.)

Olasz támogatás Líbia számára

Július 24-én Tripoliban találkozott egymással Elisabetta Trenta, az új olasz kormány védelmi minisztere és Fáíz al-Szarrádzs, a nemzetközi közösség által elismert líbiai kormány miniszterelnöke. A két politikus közötti megbeszélésen az olasz védelmi miniszter megerősítette, hogy Olaszország támogatni fogja a líbiai kormány erőfeszítéseit többek között olyan területeken, mint az észak-afrikai ország egészségügyi szektorának fejlesztése vagy az illegális migrációval szembeni harc. (angol, Libya Herald, 07. 25.)

Salvini-Maítík találkozó

Július 6-án Rómában találkozott egymással Matteo Salvini,  Olaszország belügyminisztere és Ahmed Maítík, az Elnöki Tanács elnökhelyettese. A megbeszélés központi támája a Földközi-tenger középső régióját súlytó migráció volt. A megbeszélés során a líbiai fél megismételte azon kérését, hogy a nemzetközi közösség oldja fel az észak-afrikai országgal szembeni fegyverembargót. A fegyvereladásoknak a Tripoli irányában történő tiltása ugyanis megnehezíti a líbiai partiőrség számára, hogy hatékonyan kezelje az országot sújtó migrációs problémát.(angol, The Libya Observer, 07.06.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold), Vincze Patrik és Varga Zsolt (szíriai konfliktus, kurd kérdés).

A brit kabinet 2018. július 12-én kiadta az úgynevezett Fehér Könyvet, amiben részletezi a kormány Brexit-stratégiáját. A Chequers-i megállapodás értelmében létrejött 104 oldalas dokumentum négy fő szekcióra oszlik: gazdasági kapcsolatok, biztonság, együttműködés és intézményi kérdések. A legfőbb viták az első fejezet körül folynak, mely a jövőbeli gazdasági együttműködésre tesz javaslatot. Az áruk és szolgáltatások áramlását az Egyesült Királyság döntéshozói egy, a vámunióhoz hasonló rendszerben képzelték el, hogy a határ ne lassíthassa le a kereskedelmet, ami kulcsfontosságú az ipar számára, illetve megkönnyítené a ír határkérdés rendezését is. A migráció terén azonban megszigorítaná a szabályozást a brit kormány, az uniós polgárok ugyanis csak turistaként vagy ideiglenes üzleti út okán léphetnének be vízum váltása nélkül a szigetország területére. Ez komoly korlátozása lenne az emberek szabad mozgásának, amit a mai rendszer biztosít. Pontos részletek egy új, a bevándorlásról szóló fehér könyvben fognak megjelenni.

Az új stratégia komoly visszhangot keltett a szigetországban. Lemondott Boris Johnson külügyminiszter, helyére Jeremy Hunt konzervatív képviselő lépett. A Brexit-kampány ikonikus alakja túl „puhának” tartja a stratégiát és a brit parlament alsóházában tartott beszédében komolyan ostorozta Theresa May miniszterelnököt. A kormány egy másik fontos tagja, David Davis,  Brexit-miniszter is távozott posztjáról, egyet nem értésének kifejezéseként. Az ő helyét Dominic Raab kapta meg, aki az elmúlt hónapokban egyre komolyabb szerepet játszott May stábjában.

Justine Greening, a második May-kormány korábbi oktatásügyi minisztere felvetette egy második Brexit-népszavazás ötletét, amivel terve szerint visszaadta volna az irányítást az emberek kezébe. Javaslatát a kormány azonban félresöpörte és Theresa May ismét kiállt a 2016-os népszavazása eredményének végrehajtása mellett.

A brit alsóház EU-párti képviselői kezdeményezték, hogy ha a kormány nem tud egy életképes szabadkereskedelmi megállapodást tető alá hozni az Unióval, akkor az ország maradjon vámunióban az EU-val. A javaslatot azonban a szűk konzervatív többség rendkívül kicsi szavazatkülönbséggel, de leszavazta.

Július 20-án az Európai Unió Tanácsa (EU27) is tájékoztatást kapott a Brexit-tárgyalások állásáról. Az uniós tárgyalóküldöttség vezetője, Michel Barnier tájékoztatta a minisztereket az ír-északír határral és a leendő viszonyrendszerrel kapcsolatos tárgyalások során elért eredményekről.

„A kilépésről rendelkező megállapodás csak akkor jöhet létre, ha az összes kérdésben egyetértés születik a jogi szövegről. Ebbe az Észak-Írországra vonatkozó tartalékmegoldás is beletartozik. Ennek keretében nem szabad elfelejtenünk, hogy az eddig vállalt kötelezettségeket teljes mértékben tiszteletben kell tartani. A kilépésről rendelkező megállapodást minél előbb meg kell kötnünk. A munkát a leendő viszonyrendszerről szóló politikai nyilatkozat elkészítése érdekében is fel kell gyorsítani. Ezenkívül fokoznunk kell a felkészülés területén végzett munkát arra az esetre, ha nem tudnánk megegyezni. Az EU27 egységének biztosítása továbbra is kulcsfontosságú” – mondta el Gernot Blümel osztrák miniszter, az ülés elnöke.

A leendő viszonyrendszert illetően a Tanács megvitatta, hogyan járul hozzá a brit kormány által 2018. július 12-én kiadott úgynevezett Fehér Könyv a megbeszélésekhez. Ennek megfelelően július 26-i sajtótájékoztatóján Michel Barnier kizárta a négy szabadságból való önkényes válogatást, és azt, hogy az Egyesült Királyság az Unió nevében szedje be a vámokat. A Dominic Raab, brit Brexit-miniszterrel tartott közös tájékoztatón a tárgyalófelek elmondták, hogy a tárgyalások produktívak voltak, de komoly akadályokkal küzdenek továbbra is, melyeket legközelebb augusztus közepén fognak újratárgyalni. Ezt követőn az októberi határidőig bezárólag heti szinten fognak egyeztetni, hogy időben megállapodhassanak a Kilépési Egyezmény jogi szövegéről. A Tanács legközelebb Általános Ügyek Tanácsának (50. cikk) következő, 2018. szeptemberi ülésén tárgyal majd a kérdésről.

Az Európai Unió és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) külügyminiszterei csúcstalálkozót tartottak július 16-án és 17-én Brüsszelben. Az esemény végén a részvevők kiadtak egy közös nyilatkozatot. A deklarációban számos témát érintettek, megerősítésre került például az ENSZ céljai és alapelvei iránti elkötelezettség, az emberi jogok érvényesülésének és a demokrácia kiteljesedésének elősegítése, a nőkkel szembeni erőszak és diszkrimináció tilalma, valamint a nemzetközi szervezett bűnözés elleni közös küzdelem is. A nyilatkozat fontos részét képezi a klímaváltozásról szóló rész, a részvevők ugyanis elismerték, hogy Latin-Amerika és a Karibi-térség rendkívüli módon kitett a természeti csapásoknak. A felek ezen a területen is megerősítették kétoldalú együttműködésüket; az EUROCLIMA+ kezdeményezést is beleértve. A deklaráció végén a részvevők elkötelezettségüket fejezték ki az Agenda 2030 fentartható fejlődési célok megvalósítása, illetve a kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett.

Július 16-án Pekingben megrendezésre került a 20. EU-Kína csúcstalálkozó, Jean-Claude Juncker, Donald Tusk és a kínai miniszerelnök, Li Ko-csiang részvételével. Az Európai Bizottság elnöke, Juncker megállapította, hogy ma már az EU Kína második legnagyobb kereskedelmi partnere, de különböző megállapodásokkal fokozni lehet az együttműködést ezen a területen. A csúcstalálkozón közös nyilatkozat elfogadására és több konkrét eredmény megszületésére is sor került. Az éghajlatváltozásról és a tiszta energiáról szóló vezetői nyilatkozatban a két fél kinyilvánította elkötelezettségét az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a Párizsi Megállapodás végrehajtása, az ennek érdekében tett együttműködés fokozása mellett. Egy óceánokra vonatkozó partnerségi megállapodás is megkötésre került az Unió és Kína között, mely magába foglalja az illegális halászat elleni küzdelmet és a tiszta technológiák kutatását is. A kül-és biztonságpolitika is fontos részét képezte a találkozónak, a felek megegyeztek az együttműködés elmélyítésén ezen a területen. Észak-Koreára vonatkozóan a vezetők kijelentették, hogy a helyzet megoldására a diplomáciai eszközöket részesítik előnyben.

“Még mindig maradt idő arra, hogy elejét vegyük a válságnak és a káosznak” – nyilatkozta Donald Tusk az EU–Kína csúcstalálkozó után a WTO megerősítésére és a kereskedelmi háborúk megelőzésére utalva. Forrás: consilium.europa.eu

Federica Mogherini, az Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője július 16-án számolt be a Külügyek Tanácsának a két nappal korábban lezajlott líbiai látogatásáról. A főképviselő elsősorban az EU líbiai delegációjának, valamint az Unió líbiai határtámogató missziójának (EU Border Assistance Mission in Libya) otthont adó irodák megnyitására utazott Tripoliba. Mogherini az észak-afrikai országban tett látogatás alatt többek között találkozott Ghassan Salaméval, az ENSZ rendkívüli líbiai megbízottjával. A találkozón a főképviselő kifejtette, hogy jelenleg az EU Líbia legfőbb pénzügyi támogatója, jelenleg is megközelítőleg 350 millió euróval támogatja Brüsszel a nemzetközi közösség és a helyi civil csoportok által irányított programokat. Az ENSZ megbízottal való megbeszélést követően Fáíz Szarrádzs miniszterelnökkel folyatatott megbszéléseket Mogherini.

2018. július 30-án a Tanács döntést hozott az EU NAVFOR Szomália Atalanta művelet működésének meghosszabításáról. A misszió mandátuma így jelenleg 2020. december 31-ig szól. Döntés született egyúttal a műveleti és a tengeri biztonsági központ áthelyezéséről az Egyesült Királyságbeli Northwoodból a spanyolországi Rotába, illetve a franciaországi Brestbe. Az Európai Unió ezzel a lépéssel megerősítette elkötelezettségét a kalózkodás felszámolása mellett Szomália partjainál.

Partnerkapcsolatok

2018. július 11-12.: Lezajlott a brüsszeli NATO-csúcs (Sánta György)

Lezajlott a NATO legutóbbi csúcstalálkozója Brüsszelben, a Szövetség új székházában, amelyen minden tagállam vezetője és azoknak egyes szakminiszterei, tanácsadói vettek részt.
A kétnapos találkozó során a NATO-t és annak jövőjét legjobban érintő aktuális problémák és kihívások kerültek megbeszélésre, amely keretein belül a Szövetség vezetői új irányvonalakat, elképzeléseket, ambíciókat osztottak meg és tűztek ki maguk elé célként.

A gyűlés során megállapították, hogy az aktuális biztonsági helyzet kiszámíthatatlan. A NATO-nak ezért a globális stabilitás fenntartásának érdekében továbbra is szükséges a különböző kihívásokra való felkészülés; ilyen például Oroszország agresszív külpolitikája és dezinformációs hadviselése, a közel-keleti békefenntartó és béketámogató műveletek, az Iszlám Állam és a terrorizmus elleni fellépés, vagy az információs hadviselés veszélyei és aktualitása.
A gyűlésen napirendre kerültek új koncepciók és kezdeményezések, a parancsnoksági rendszer megerősítése, a stratégiai mobilitás fejlesztése, illetve új harcászati vezető szervek létrehozása is felmerült.
Lehetetlen elkerülni a Donald Trump, amerikai elnök külpolitikája által generált médiavisszhangot, amely már a csúcstalálkozó előtt meghatározta a tárgyalások alaphangulatát és a csúcsot a média kereszttüzébe helyezte. Trumpnak kulcsfontosságú volt a költségvetés kérdése, így sokáig azt lehetett vélni, hogy ez a téma fogja uralni a kétnapos találkozót, de végül sikerült mindenben hamar egyetérteni, és a további pontok megtárgyalása is eredményesen zárult.

A brüsszeli csúcstalálkozóról szakkollégiumunk egyik mentora és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, Szenes Zoltán nyugalmazott honvéd vezérkari főnök írt egy bővebb elemzést a honlapunkra, amely ITT elérhető.

2018. július 11. – Hivatalosan is meghívást kapott a NATO-ba Macedónia – de van egy feltétel (Sánta György)

A brüsszeli NATO-csúcson Jens Stoltenberg főtitkár kijelentette, hogy a NATO ajtói mindig nyitva lesznek, emiatt örömmel hívta meg a macedón vezetést a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.
A feltétele azonban az eredményes csatlakozási tárgyalásoknak és a tényleges taggá válásnak a jelenleg is futó névvita lezárása. Macedónia régóta kíván az EU és a NATO irányába nyitni, viszont ez idáig nem volt lehetséges a Görögországgal régóta tartó vita miatt, ami Macedónia nevét illette. Eddig a görögök minden macedón kísérletet megvétóztak. Az új macedón vezetés viszont hajlandóságot mutatott arra, hogy átnevezze országát (amelyet eddig hivatalosan Macedón Köztársaságnak neveztek, míg a nemzetközi közösség előtt Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságként (FYROM) jelent meg), amelyet ezentúl Észak-Macedóniai Köztársaságnak hívnának, illetve készek az ország alkotmányát is ennek megfelelően módosítani. Az egész most már az ősszel megtartásra kerülő népszavazás kezében van.
Ha a névváltoztatást megszavazzák a macedón polgárok, akkor Görögország is hajlandó lesz beállni a macedóniai csatlakozás mögé, és rövidesen Macedónia lehet a NATO 30. tagállama, amelyben mind a macedón, mind a NATO vezetőség erősen bízik. Ha a népszavazás eredménytelen lesz, akkor a tárgyalásokat berekesztik, ugyanis Macedónia jelenlegi nevével sosem lehet NATO tag – ezt maga Stoltenberg emelte ki.

 2018. július 11. – Új balti parancsnoki struktúrája van a NATO-nak (Sánta György)

A brüsszeli NATO-csúcs első napján írta alá Dánia, Lettország és Észtország azt a nyilatkozatot, amely létrehozza az új Északi Többnemzeti Hadosztályparancsnokságot. A fent felsorolt tagállamok mellett Kanada, Litvánia és az Egyesült Királyság is részt vesznek a programban mint támogató országok.
Az új parancsnokság elsődleges feladata a helyi eseményekre való műveleti rálátás biztosítása lesz, de emellett még a régióban tartott különböző hadgyakorlatok szervezése is a feladatkörébe fog esni, továbbá 2-4 dandár is a közvetlen parancsnoksága alá kerülhet. Ezen kívül a parancsnokság szorosan együtt fog működni a NATO előretolt zászlóaljaival, és a lengyelországi északkeleti Többnemzeti Hadosztályparancsnoksággal.

A törzset már idén szeptemberben felállítják, a teljes parancsnokság pedig 2020 közepére fog szolgálatba állni 300 fővel. A főhadiszállás megosztva, a lettországi Adazi városában és a közép-dániai Karup régióban fog elhelyezkedni.

A parancsnokság felállítása egy új lépés a NATO Balti-térség felé irányuló, fokozott figyelméből adódó katonai építkezésnek, hiszen a Baltikum stratégiai fontosságú a Szövetségnek és az orosz kalinyingrádi régió komoly katonai értéket képvisel a régióban.

2018. július 13. – Tanulmány a NATO Mediterrán Párbeszédről (Szabó Orsolya Réka)

„A NATO Mediterrán Párbeszédének jövője: biztonsági, stratégiai és partnerkapcsolati perspektívák” címmel jelent meg a tanulmány, mely egy független becslést ad a Mediterrán Párbeszéd értékeiről és lehetőségeiről a változó biztonsági környezetben. A tanulmány megjelenését a brüsszeli NATO-csúcsra időzítették, hogy jobb rálátáshoz jussanak a szövetségesek a Közel-Kelet térségére. A kiadványon politikai szakértők, egyetemi oktatók, újságírók és NATO-tisztviselők dolgoztak. A NATO politikai ügyekért felelős főtitkár-helyettese, Alejandro Alvagonzales nagykövet egyedi fórumként utalt az Mediterrán Párbeszédre, és kiemelte, hogy ha a szomszédaink biztonságban vannak, akkor az számunkra is biztonságosabb. Továbbá a szövetségesek és a partnerek hasonló biztonsági problémákkal küzdenek, mint például a tiltott fegyverkereskedelem és a terrorizmus. A csúcson szóba kerültek a NATO térségbeli szerepvállalása mellet a Szövetség jövőbeni lehetősége isi. A Mediterrán Párbeszéd 1994 óta működik és magába foglalja Algériát, Egyiptomot, Izraelt, Jordániát, Mauritániát, Marokkót és Tunéziát.

2018. július 18. – Stoltenberg támogatásáról biztosította Grúziát (Petróczki Márk)

A grúz miniszterelnök, Mamuka Bakhtadze a NATO-főhadiszálláson találkozott Jens Stoltenberggel. A főtitkár dicsérte a grúzok hozzájárulását a NATO különböző tevékenységeihez, illetve ezzel összefüggésben megerősítette a NATO támogatását Georgia euroatlanti törekvéseiben. Emlékezetett arra, hogy az idei NATO-csúcson minden tagállam egyetértett abban, hogy Georgiának egyszer csatlakoznia kell a Szövetséghez. Éppen ezért a főtitkár ígéretet tett arra, hogy a NATO továbbra is segíteni fogja a grúzokat csatlakozási céljuk teljesítése érdekében.

Műveletek

2018. július 3. – Fejlett tengeralattjárók elleni hadviselésre készül a NATO a legújabb gyakorlaton (Sánta György)

Norvégia partjai mellett megkezdődött a DYNAMIC MONGOOSE 2018 haditengerészeti gyakorlat Norvégia, Dánia, Franciaország, Németország, Hollandia, Spanyolország, Törökország és az Amerikai Egyesült Államok részvételével.
A gyakorlat célja a tengeralattjárók elleni hadviselésre (ASW) való felkészülés, a képességek fejlesztése és a nemzetek közötti együttműködés, átjárhatóság javítása, továbbá a tapasztalatok cseréje.
A hadgyakorlaton 7 hajó, 2 tengeralattjáró és 3 tengeralattjáró-vadász repülőgép – köztük egy vadonatúj amerikai P-8A Poseidon, ami jelenleg a technológia csúcsát képviseli – vesz részt.
A gyakorolt tevékenységek között szerepelni fog egy rejtőzködő tengeralattjáró felderítése és elpusztítása, illetve tengeralattjáró-veszély alatt való hajózás is.
A NATO az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektet a tengeralattjárók elleni hadviselére, főleg az egyre aktívabb orosz tengeralattjáró-tevékenységnek köszönhetően.

2018. július 13-20. – Megrendezésre került az éves BREEZE haditengerészeti gyakorlat a Fekete-tengeren (Lendvai Tünde)

A BREEZE 2018 hadgyakorlat forgatókönyve az együttműködési képesség növelésére lett kifejlesztve azáltal, hogy a részt vevő nemzeteknek széles spektrumú, többdimenziós hadviselési módokkal szemben kell közösen fellépniük, amelyek kifejezetten a fekete-tengeri régió biztonsági kihívásaira fókuszálnak. Idén bolgár parancsnokság alatt, a NATO Kettes Számú Készenléti Haditengerészeti Kötelékébe (Standing Naval Maritime Group 2) tartozó holland (De Ruyter), román (Regele) és török (Fatih) nemzetek fregattjai koordináltak. Emellett, a nemrégiben Burgasz kikötőjében felállított, szintén a NATO Készenléti Haditengerészeti Kötelékbe tartozó Kettes Számú NATO Aknamentesítő Flottaegységének (SNMCMG2) német, román és török aknakereső, valamint aknaszedő hadihajói is részt vettek a hadgyakorlaton.

A készenléti haditengerészeti csoportok fekete-tengeri állomásozatása, amely 2017-ben hozzávetőleg 80, idén már 120 napra emelkedett, a térségen belüli NATO haderő összpontosítási törekvésének részét képezi. Ehhez kapcsolódóan a BREEZE hadgyakorlat kiváló lehetőséget ad arra, hogy a haditengerészeti erők további kiegészítő egységeikkel együtt hajtsanak végre műveleteket.

2018. július 25. Svédország és Lettország a NATO-tól kért segítséget az erdőtüzek oltásában (Petróczki Márk)

Az Euro-atlanti Katasztrófa Reagálási Koordinációs Központot (EADRCC) megkérte Svédország, hogy küldjön segítséget az erdőtűzek megfékezésében. Svédországban kiszáradtak az erdők a rendkívüli meleg és a csapadék hiánya miatt, így megnőtt a tűzveszély az egész országban: több mint 40 erdőtűzről vannak értesüléseink.

Svédország mellett Lettország is segítséget kért a NATO-tól, ugyanis a balti államban július 17-e óta megfékezhetetlen erdőtűz tombol a rendkívüli meleg és szárazság miatt.

Lektorálta: Petróczki Márk

Szerzőnk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára.

2018. július 11-12.-én már az új székházban tartotta a NATO a 28. csúcstalálkozóját, ahová a tagországok májusban költöztek át. A hipermodern, eco-stílusban készült épületegyüttes minden korszerű építészeti és biztonsági követelménynek megfelel, de az újdonság varázsa nem tartott sokáig. A legfelsőbb szintű tanácskozáson ugyanis Donald Trump amerikai elnök „ellopta a show-t”; tagországi kritikáival, új védelmi költségvetési normák javaslataival azonnal a nemzetközi média figyelmébe került. Trump az első napi (szerdai) NAC(North Atlantic Council-a szervezet politikai döntéshozó testülete-a szerkesztő kiegészítése) ülésen amiatt bírálta az európai szövetségeseket, hogy azok keveset költenek a védelemre. Majd váratlanul az GDP 2%-os elfogadott követelmény 4%-os megemelésére tett javaslatot. (Az USA jelenleg a bruttó nemzeti termék 3.7%-át költi katonai célokra). A második napi (csütörtök) ukrán és grúz partnerségi ülésen pedig azt vetette fel, hogy a tagországok már 2019-ben teljesítsék a 2%-os előírást, mert különben az USA elhagyja a NATO-t (bár az erről szóló névtelen forrásokat később névtelen források cáfolták). Az ülést ekkor berekesztették, a NAC zártkörű megbeszélésen tisztázta a kialakult helyzetet, és megerősítette a 2024-ig elérendő walesi GDP 2%-os védelmi költségvetési szintet, amelyből 20%-t kell fordítani fejlesztésre. A rendkívüli ülés után az amerikai elnök – miután lemondta a tervezett kétoldalú megbeszéléseket – soron kívüli sajtótájékoztatót tartott, ahol magyarázta a bizonyítványát: a szövetség „nagyon együtt van, nagyon erős, nincs probléma”, a „csúcstalálkozó elérte célját”, és „aláírta a zárónyilatkozatot”. A brüsszeli csúcsot a nemzetközi és hazai sajtó „feszültnek”, „konfliktusosnak”, „megosztónak” és „ellentmondásosnak” értékelte. Bár a transzatlanti „veszekedés” elvonta a nemzetközi közvélemény figyelmét a csúcs fontos témáiról, paradox módon, az ankéton mégis minden előkészített javaslatot jóváhagytak.

A csúcstalálkozó legfontosabb üzenetei

A NATO-csúcsról a szövetség egy hosszú és részletes nyilatkozatot (79 pont, 23 oldal)[1] jelentetett meg, amely tartalmazza mindazon kérdéseket, amit a 29 tagország képviselői a tanácskozással kapcsolatban rögzíteni fontosnak tartottak. A szövetség változatlanul a stratégiai koncepcióban meghatározott hármas feladatrendszer (1. kollektív védelem; 2. válságkezelés; 3. kooperatív biztonság) szerint dolgozik, miközben fenntartja a 360 fokos biztonsági megközelítést. A csúcs értékelése szerint (Nyilatkozat 1. pont) a nemzetközi biztonsági környezet továbbra is veszélyes és kiszámíthatatlan, a NATO minden stratégiai irányból tartós kihívásokkal, kockázatokkal és fenyegetésekkel néz szembe, amelyeket állami és nem állami szereplők, katonai erők, terrorista, kiber és hibrid támadások jelentenek. Oroszország agresszív fellépései, a fenyegetés és az erőszak alkalmazása a politikai célok elérése érdekében megkérdőjelezik a szövetséget, aláássák az euro-atlanti biztonságot és a szabályokon alapuló nemzetközi rendet. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában az instabilitás és a folyamatos válságok táplálják a terrorizmust, de hozzájárulnak az illegális migrációhoz és az emberkereskedelemhez is. A folyamatban lévő szíriai válság közvetlen hatást gyakorol a térség stabilitására és a szövetség egészének biztonságára. A tagországok erősödő hibrid kihívásokkal szembesülnek, beleértve a félretájékoztatási kampányokat és a rosszindulatú számítógépes tevékenységeket. Mindezek fényében a brüsszeli ankét megerősítette a korábbi csúcstalálkozókon (Wales 2014, Varsó 2016) elfogadott stratégiát, és számos olyan döntést hozott, amely az elrettentés, a kollektív védelem, a terrorizmus elleni harc és a stabilitás kivetésének megerősítését szolgálja. A csúcson zajlott viták ellensúlyozására a NAC kiadott egy transzatlanti szolidaritási nyilatkozatot is, amelyben összefoglalta azokat a legfontosabb eredményeket, amelyek semlegesítették a trumpi bírálatokat.[2]

A döntések közül igazából két „határozatcsomag” emelkedik ki: a „készenléti kezdeményezés” (NATO Readiness Initiative, NRI) elnevezésű program a keleti fenyegetéssel kapcsolatban, valamint az ún. Déli Csomag (Package on the South) című intézkedési terv, amely a déli-délkeleti stratégiai iránnyal kapcsolatos biztonsági helyzetre reagál. A készenléti kezdeményezés egy erőteljes, középtávú terv, amely a készenléti erők megsokszorozását, az európai katonai mobilitás növelését, valamint új hadműveleti és csapatparancsnokságok megalakítását foglalja magába. A „Déli csomagban” a szövetség „összegyűjtött” minden olyan teendőt, amely összefüggésben van a biztonság kivetítésével déli és közel-keleti irányban. Ide sorolhatjuk a bővítést (a NATO meghívta Macedóniát a csatlakozási szerződési tárgyalásokra), az EU-al való együttműködést, a két- és többoldalú megállapodásokat (Finnország, Svédország, Grúzia,[3] Ukrajna,[4] Moldova). A csomagnak fontos részét képezik a Balkánon (Koszovó Force, KFOR), Afganisztánban (Resolute Support Mission, RSM)[5] és a Földközi tengeren (Operation Sea Guardian, OSG) folytatott műveletek és missziók, az ISIS ellen küzdő koalíció támogatása, a rakéta- és kibervédelem. A NATO továbbra is nagy figyelmet fordít a gyengén működő államok (Afganisztán, Irak)[6] segítésére, amely főleg a kiképzésre, a segítségnyújtásra és a tanácsadásra terjed ki. Ebbe a tevékenységbe a szövetség bevonja a térségi partnerállamokat (Jordánia, Kuvait, Tunézia), fejleszti a kapcsolatait az ún. MENA közel-keleti és észak-afrikai országokkal (Middle East and North Africa, MENA) országokkal is. A gyorselemzés a továbbiakban a csúcs legnagyobb innovációjának tekinthető NATO Készenléti Kezdeményezést (Nyilatkozat 14. pont) tárgyalja és értékeli.

NATO Készenléti kezdeményezés

Katonai szempontból a csúcs legnagyobb újdonsága a Készenléti kezdeményezés (NRI) jóváhagyása volt (Nyilatkozat 14. pont), amelynek segítségével a szövetség új alapokra helyezi a NATO erők készenlétét. Az elmúlt három év tapasztalatai azt mutatják, hogy az elrettentés és védelem fenntartására, valamint erősítésére sokkal több felkészített, mobilizálható és alkalmazható erőre, valamint parancsnokságra van szükség.

4×30-as (Four 30s) koncepció

A walesi csúcson (2014) a szövetség vezetése létrehozta az ún. megerősített NATO Reagáló Erőt (enhanced NATO Reaction Force, eNRF), amely egy 40 ezer fős, hadtest+ szintű hadműveleti seregtest létrehozását jelentette. Az NRF koncepció „felturbósítását” a NATO szakemberek a 2-7 nap alatt bevethető ún. „lándzsahegy-dandárra”, hivatalos nevén a VJTF-re (Very High Readiness Joint Task Force – Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Harccsoport) alapozták,[7] amely 2015-ben szolgálatba is állt. Az eNRF négy részből áll: (1) A vezetési és irányítási elemekből, amelyet mindig az aktuális „parancsnokló” hadműveleti vezető szerv (Joint Force Command – Összhaderőnemi Erők Parancsnoksága), Nápoly vagy Brunssum biztosít (2) Az azonnal reagáló erőből (Immediate Reaction Force, IRF), amely a szolgálatba lépő VJTF- t jelenti. (3) A kezdeti követő erőkből (Initial Follow-on Forces, IFF), amelyet szintén a VJTF erőkből hoznak létre oly módon, hogy bevonják a készenléti szolgálatra készülő (stand-up) és a szolgálatot már leadó (stand-down) dandárerőket. (4) A követő erőkből, amelyet a NATO a felajánlott reagáló erőkből (Response Forces Pool, RFP) hív le, amelyek felkészültségéről azonban legkevesebb információval rendelkezik. Ezt a clausewitzi „ködöt” akarja a NATO az új kezdeményezéssel megoldani, amelynek központi elemét a 4×30-as koncepció (Four 30s) képezi. A NATO vezetése 2020-ig 30 nehéz vagy közepesen nehéz manőverzászlóaljat, 30 harci repülő-századot, és 30 hadihajót szeretne lebiztosítani a nemzetektől, amelyek 30 nap alatt bevethetőek lesznek. A 4×30-as erők felkészítési és készenlét-ellenőrzési eljárásai megegyeznek majd a VJTF követelményekkel. Teljesen világos, hogy az új készenléti képességekkel a szövetség vezetése a „követő erőket” szeretné megerősíteni oly módon, hogy egyúttal újabb felkészített csapatokat is kapjon az elrettentés demonstrálásához, szükség esetén a gyors katonai válságkezeléshez vagy a kollektív védelem feladatainak végrehajtásához.

Stratégiai mobilitás

A készenlét fokozásához azonban nem elegendőek csak az erők, hanem az is kell, hogy szabadon tudjanak mozogni a NATO-térben, különösen a keleti frontországok irányába. A VJTF gyakorlatok rossz tapasztalatokkal szolgáltak, hiszen a tagországok eltérő gyorsasággal / lassúsággal tudták engedélyezni az államhatárok átlépését, a csapatok gyors mozgását.[8] Bár a helyzet javult az elmúlt két évben, a kezdeti egyhónapos felvonulási idők már 10-15 napra csökkentek, ami azonban a „lándzsahegy-dandár” esetében még mindig nem fogadható el. A probléma megoldására Frederick B. Hodges altábornagy, az európai szárazföldi amerikai erők volt parancsnoka a katonai Schengen zóna kifejezést alkotta meg, amelynek létrehozása lehetővé tenné a NATO erők Európán belüli gyors mozgását. Ma minden tagállamban (nem is említve a semleges országokat) eltérőek a jogszabályok, a diplomáciai engedélyezés rendje, a határátlépési szabályok, de más a közlekedési hálózat fejlettsége is, ahol a csapatoknak és a harci technikának közlekedni kell. „Azt szeretném, ha a NATO erők ugyanolyan gyorsan tudnának mozogni Európában, mint a migránsok”- mondta a tábornok a Politico újságírójának.[9] Ha ehhez hozzá tesszük, hogy a hidegháború alatt a NATO-erők szabadon mozogtak az országhatárokon keresztül, akkor látható igazán, hogy mennyire tarthatatlan helyzet alakult ki a „békeosztalék” eredményeképpen.

A brüsszeli csúcson ezért a NATO vezetők több döntést hoztak a helyzet megváltoztatására. Először is jóváhagyták az európai főparancsnok felelősségi körébe tartozó engedélyezési tervet (Enablement Plan for SACEUR’s Area of Responsibility), amelynek „honosítását”, a nemzeti jogrendbe történő „beemelését” a tagállamoknak 2024-ig kell elvégezni (Nyilatkozat 16. pont). A terv életbe léptetéséhez szükség van a szárazföldi, a légi és a tengeri mobilitás nemzetközi és nemzeti jogszabályainak módosítására, az eljárások javítására, a vezetési és irányítási hatáskörök újra szabályozására. A megvalósítás érdekében a NAC részhatáridőket állapított meg (Nyilatkozat 17. pont), amelynek teljesítéséről a védelmi miniszterek évente beszámolnak. Elsődleges cél, hogy 2019 végéig el kell érni az öt napon belüli határátlépést. Ugyancsak a jövő év végéig létre kell hozni egy NATO-n belüli kommunikációs rendszert, egy olyan kooperatív hálózatot, amelyben az illetékes NATO szervek, a nemzeti polgári és katonai szervezetek egyaránt szerepelnek. A koordinációra minden nemzetnek ki kell jelölni egy nemzeti összekötőt (National Points of Contact, NPC). Elfogadták a NATO gyors légi mobilitást biztosító légierő-képességről (Rapid Air Mobility, RAM) szóló jelentést is, amely megállapította az erők gyors légi szállítására hivatott légierő-szervezet kezdeti műveleti képességének elérését.[10]

Külön probléma az európai infrastruktúra (közutak, vasútvonalak, hidak, kikötők, repülőterek, üzemanyagellátó-rendszerek, stb) – a szövetséges erők és haditechnika gyors felvonulásához, mozgatásához, átcsoportosításához szükséges – fejlesztése, amit a szövetség az EU-val együtt szeretne elérni (Nyilatkozat 18. pont).

A NATO parancsnoksági rendszer megerősítése

A készenlét javításához azonban nem elegendőek csak új erők, a szabad mozgás, újabb katonai vezető szervek, csapatparancsnokságok is kellenek a vezetési és irányítási feladatok elvégzéséhez. A parancsnoksági rendszert (NATO Command Structure, NCS) a NATO katonai „gerincének” nevezik, amely állandó vezetést és irányítást biztosít, tervezi és szervezi a feladatokat, átveszi a nemzetek által a szövetségnek átalárendelt erőket. A csúcstalálkozó döntése alapján létrejön egy új haditengerészeti hadműveleti parancsnokság (Joint Force Command, JFC) Norfolkban (Florida, USA) és egy logisztikai és támogató parancsnokság (Joint Support and Enabling Command, JSEC) Ulmban (Németország). A hidegháború után ez az első eset, hogy a NATO parancsnoksági rendszerét nem csökkentik, hanem erősítik.[11] Legutóbb, 2011-2012-ben, komponens parancsnokságokat zártak be, így ma a két hadműveleti parancsnokság (Brunssum /Hollandia; Nápoly /Olaszország/) csak egy-egy haderőnemi (szárazföldi, légi, haditengerészeti, különleges műveleti, logisztikai) vezető szervvel rendelkezik, amelyről aztán 2014 után kiderült, hogy elégtelen. A módosított szervezet elsősorban a tengeri biztonság, a logisztika és a katonai mobilitás, valamint a kiberbiztonság területén rendelkezik majd megerősített vezetési kapacitással (Nyilatkozat 29. pont).

A norfolki parancsnokság egy SACLANT (Supreme Allied Commander Atlantic) típusú, hadműveleti szintű vezető szerv lesz, amely elsősorban az észak-atlanti-óceáni térségért lesz felelős. Az új NATO JFC része egy nagyobb szövetségesi tengeri stratégiai tervnek, amelynek keretében az USA felállítja a 2011-ben bezárt 2. Flottát, amelynek központja szintén Norfolkban lesz. [12] Az amerikai haditengerészet erősítése része az új (2018. januári) amerikai nemzeti védelmi stratégiának,[13] amely nagyobb szerepet kíván adni a tengeri komponensnek a nagyhatalmi katonai versengésben. A terv nemcsak az amerikai flotta erősítését, hanem a hadműveleti modus operandi megváltozását is jelenti. A tartós jelenlétet felváltja a haditengerészeti erők gyorsabb, rövidebb és meglepetésszerűbb alkalmazása a világtengereken, hogy ellensúlyozni tudják a megélénkült orosz és a kínai hadiflotta tevékenységét. Az utóbbi években az orosz haditengerészet különösen fokozta aktivitását a sarkvidéken, a Balti-tengeren és az Észak-atlanti óceánon.[14] Az orosz haditengerészeti provokációk elsősorban az ún. GIUK – átjáróban (Grönland, Izland és az Egyesült Királyság közötti vizek) szaporodtak meg a közelmúltban. Az átjáró stratégiai jelentősége abban rejlik, hogy ott kellene az amerikai (kanadai) hadihajóknak áthaladni egy esetleges európai háború esetén, de egyúttal szövetségi szempontból ellenőrzőpont is, mert csak ezen keresztül tud közlekedni az orosz Északi Flotta az Atlanti-óceán vagy a Földközi-tenger felé.

A másik hadműveleti parancsnokság, a németországi JSEC, lényegében egy kollektív védelmi feladat esetén aktiválandó logisztikai és támogató parancsnokság lesz, amelyet az ulmi Többnemzeti Összhaderőnemi Parancsnokság (Multinational Joint Headquarters, MN JHQ) laktanyájában hoznak létre. Az új vezetési központ feladata lesz 5. cikk aktiválása esetén a műveleti térségbe felvonuló NATO erők biztosítása és támogatása, de alkalmazására csak akkor kerülne sor, ha a szövetséget nagy („összemérhető nagyságú”) erőkkel támadnák meg. Az ilyen háborús helyzetekre a NATO a maximális erőfeszítés (Maximum Level of Effort, MLE) terminust használja, amelyet az 5. cikk szerinti hadviseléssel összefüggésben alkalmaznak. [15] A JSEC feladatköre az európai főparancsnok (Supreme Allied Commander Europe, SACEUR) teljes felelősségi területére kiterjed, Európára és a kapcsolódó tengerekre, Grönlandtól Afrikáig. Az új parancsnokság békeidőszakban – mintegy 100 fős német és nemzetközi állománnyal – a háborús feladataira készül fel, amelyet az aktiválás után 500 főre egészítenek ki. A JSEC felállításával és működőképességének biztosításával Németország európai központi „hub” szerepét erősíti a NATO-ban, amelyhez lényegében felajánlja a Bundeswehr Összhaderőnemi Támogató Parancsnokságát (Joint Support Service, JSS).[16] A feladat költségeit most még nem lehet megbecsülni, hiszen a JSEC alkalmazásának tervezése még hátra van, de az jól látható, hogy nagy hadműveleti erők (Major Joint Operations, MJO+) biztosításáról van szó, amihez jelentős német erőforrásokat terveznek. Németország többek között ezért beszél arról, hogy a közös teherviselést nemcsak a GDP %-os arányos védelmi költségvetés nagysága határozza meg. Az új parancsnokság felállítását az idén teljesen működőképessé vált[17] MN JHQ (amelyet 60 ezer fős haderő globális alkalmazásának vezetésére készítettek fel különböző válsághelyzetekben, NATO, EU vagy ENSZ mandátum esetén) végzi a bonni Támogató Parancsnoksággal (JSS) együtt. A német JCC egyébként több cluster területén felelős a keretnemzet koncepció (NATO Framework Nation Concept) kidolgozásáért és irányításáért. Az előkészítő törzs már idén júliusban felállt, az előzetes készenlétet 2019 végéig, a teljes készenlétet pedig 2021-re kell elérni.

A parancsnoksági rendszer részeként a NATO felállít még egy kiber műveleti központot (Cyberspace Operation Center, COC) is, amely a katonai kibervédelmi célokat szolgál (Nyilatkozat 20. pont). A kiberbiztonság változatlanul fontos célja a szövetségnek, a kifejezés többször szerepelt a deklarációban, mint a terrorizmus elleni védelem. A NATO kiber politikája gyorsan fejlődik 2014 után: a walesi csúcs az 5. cikk hatályát kiterjesztette a kiber támadásokra, a varsói ankét az információs teret (domain) műveleti térségnek nyilvánította, a nemzetek pedig ígéretet tettek a kibervédelem fejlesztésére (Cyber Defence Pledge). A 2017. évi kiber támadások (Wanna Cry, NotPetya) felvetették annak szükségességét, hogy a NATO-nak is legyen egy műveleti információkat és tapasztalatokat megosztó központja, amely egyben műveleti tervezéssel, az információk integrálásával, szervezet-fejlesztéssel is foglalkozna. [18] Az új központ Monsban, az európai főparancsnokságon állt fel (amelyet egyébként Vass Sándor mérnök dandártábornok, a Honvéd Vezérkar korábbi híradó- és informatikai csoportfőnöke /J-6/ vezeti), egyelőre még a SHAPE J-6 részeként.  Létrehozását a tervezők a különleges erők vezetési központja evolúciós modelljének mintájára képzelik el: először központ, majd önálló csoportfőnökség, végül független NATO parancsnokság jönne létre. A COC felállítása az elrettentés és védelem mellett a szövetség ellenálló képességét (reziliencia) is javítja az információs biztonság területén. Az új műveleti kiber egység szoros együttműködésben fog dolgozni a kutatásért, fejlesztésért és kiképzésért felelős kibervédelmi központtal (NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence, CCDCOE, Tallin, Észtország), amely évente a világ legnagyobb valós időben folyó kiber gyakorlatait szervezi Locked Shields (Zárt Pajzsok) névvel.[19]

Új harcászati vezető szervek létrehozása

Úgy tűnik azonban, hogy a NATO parancsnoksági rendszer adaptációja nem fejeződik be: a határozat már „beharangozta” két új, hadtestműveletek vezetésére alkalmas szárazföldi komponens parancsnokság felállítását (1999-ben már felállítottak ilyen szubregionális parancsnokságokat, amelyeket aztán 2002 után felszámoltak), valamint jóváhagyott több nemzeti kezdeményezésű vezető szervezetet is. Különösen a keleti frontországok jeleskednek e területen: Romániában (MND SE, Bukarest)[20] és Lengyelországban (MND NE, Elblag, Gdansk és Kalinyingrád között)[21] egyaránt létrejött már egy-egy hadosztályparancsnokság, amelyeket még a walesi készenléti akcióterv (Readiness Action Plan, RAP) hívott életre. Emellett a NATO már befogadta a románok hadtestparancsnokságra, a balti országok egy közös hadosztályparancsnokságra tett felajánlását, illetve az olaszok rotációs hadosztályparancsnokságra megfogalmazott javaslatát. Az új vezetési központok fokozatosan kerülnek be a NATO haderőstruktúrájába (NATO Force Structure, NFS), bár többnemzetiek lesznek, felállításuk és működtetésük költségei a befogadó országokat terhelik. Lehet persze, hogy a részvevő nagy országok (például az USA) hozzájárulnak a közös erőfeszítéshez, de a befogadó nemzeti támogatást nyújtó országok nem remélhetnek jelentős forrásokat a NATO beruházási költségvetéséből (NATO Security Investment Budget, NSIP). Azonban 4×30-as készenléti kezdeményezés miatt valószínűleg újabb csapatparancsnokságokra is szükség lesz, mert a csúcstalálkozó további felajánlásokat vár a tagországoktól „Üdvözöljük azt a számos, konkrét, multinacionális, kétoldalú és nemzeti kezdeményezést, amelyek hozzájárulnak a szövetség erősítéséhez. A szándéknyilatkozatok és együttműködési megállapodások aláírása egy tisztességes teherviseléshez való hozzájárulás gyakorlati kifejeződése lesz” (Nyilatkozat 32. pont)

Következtetések

A viharos brüsszeli tanácskozás sokkal eredményesebben zárult, mint azt a média visszhangok alapján gondolnánk. Az Észak-atlanti Tanács gyakorlatilag minden tervezett döntést elfogadott, a gondosan előkészített nyilatkozatokat is jóváhagyták a tagországok. Bár a hivatalos kommunikáció szerint Trump amerikai elnök ellentmondásos politikája nem hagyott nyomot a határozatokban, azt ma még nem lehet megmondani, hogyan hat a szövetségre hosszabb távon. Bár úgy tűnik, hogy Trump az erőszakos „üzleti” politikájával fordulatszám-változásra kényszerítette a szövetséget, minden tagország el kezdte növelni a kiadásait, megfelelő lelkesedéssel csatlakozik az elrettentés és védelem megerősítését szolgáló intézkedésekhez. Ez így van Magyarország esetében is, hiszen már 2016-ban, a NATO-csúcs előtt bevállaltuk a védelmi költségvetés GDP 2%-ra növelését 2024-re, tavaly elkészült a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program, nemrégen pedig nyilatkoztunk arról, hogy Magyarország is (Németország segítségével, Horvátország, Szlovákia és Szlovénia részvételével) hozzájárul a NATO erőfeszítéseihez egy közép-kelet-európai hadosztályparancsnokság (MND CE) felállításával.[22] Bár a NATO „harcedzett” szervezet, számos támadást és konfliktust élt meg működése során, a 2014 utáni átalakuláshoz a lehető legnagyobb egyetértés, bizalom és szolidaritás kell a jövő biztonsági kihívásainak, kockázatainak és fenyegetéseinek kezeléséhez. Ehhez pedig konstruktív politikai légkör kell, követni kell a szövetség mottóját, Animus In Consulendo Liber. A szellem szabadságát a konzultáció adja, nem pedig a diktátumok.  Egy jobb, konstruktívabb légkörhöz bizonyára hozzájárulnak majd jövőre a NATO 70. születésnapjával kapcsolatos ünnepségek.

[1] Brussels Summit Declaration Issued by the Heads of State and Government participating in the meeting of the North Atlantic Council in Brussels 11-12 July 2018. 11 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156624.htm?selectedLocale=en (2018.07.11)

A találkozót – mint általában máskor is – egy konferencia (NATO Engages: The Brussels Summit Dialogue) kísérte, továbbá ünnepélyesen aláírtak két nemzetközi megállapodást többnemzeti kooperációban történő lőszergyártásról (egyet a szárazföldi lőszerekről, amelyet 16 tagország + 3 partnerország írt alá, egyet pedig a tengeri hadviseléshez szükséges rakétákról, amelyhez 7 tagország csatlakozott). Magyarország nem volt érintve egyik aláírási ceremóniában sem.

[2] Brussels Declaration on Transatlantic Security and Solidarity. 11 July, 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156620.htm (2018.07.18)

[3] NATO- Georgia Comission Declaration at the Brussels Summit.12 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/events_156556.htm (2018.07.12)

[4] Chairman’s Statement on NATO- Ukraine following the meeting of the North Atlantic Council with Georgia and Ukraine at the Brussels Summit. 12 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156623.htm (2018.07.12)

[5] Joint Statement on the Resolute Support Mission in Afghanistan.12 July 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/official_texts_156625.htm (2018.07.12)

[6]  A Fund For Peace 2018. évi törékeny államok listáján Afganisztán a 9., Irak pedig a 11. helyre került. Bár mindkét országban történt javulás, besorolásuk a magas veszélyeztetettségű (high alert) kategóriába történt. http://fundforpeace.org/fsi/wp-content/uploads/2018/04/951181805-Fragile-States-Index-Annual-Report-2018.pdf (2018.07.21)

[7] Jan Abts: NATO’s Very High Readiness Joint Task Force. Can the VJTF give new élan to the NATO Response Force? NATO Defence College, Research Paper, No.109. February 2015. https://www.files.ethz.ch/isn/189415/rp_109.pdf (2015.03.10)

[8] Sam Jones: NATO rapid unit for eastern Europe deployment, says generals. Financial Times, May 15, 2016.

https://www.ft.com/content/7ac5075c-1a96-11e6-b286-cddde55ca122 (2018.07.12)

[9] Call for „military Schengen” to get troops moving. Politico, 04 August, 2017. https://www.politico.eu/article/call-for-military-border-schengen-to-get-troops-moving-nato-eu-defense-ministers/ (2018.07.14)

[10] A NATO-csúcs előestéjén fogadták el a NATO összhaderőnemi légierő stratégiáját (Joint Air Power Strategy). A szövetség haditengerészeti stratégiáját 2011-ben adták ki. https://www.nato.int/cps/en/natohq/news_156372.htm (2018.07.16)

[11] The NATO Command Structure. Factsheet, February 2018. https://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2018_02/1802-Factsheet-NATO-Command-Structure_en.pdf (2018.07.11)

[12] A II. világháború alatt létrehozott flotta 1950-től a NATO-t támogatta. 17 millió km² atlanti óceáni területért volt felelős, és „fénykorában” 126 hajó, 4500 repülőgép és 90 ezer tengerész tartozott hozzá. US Navy resurrets Second Fleet in Atlantic to counter Russia. BBC, 5 May 2018. https://www.bbc.com/news/world-us-canada-44014761 (2017.07.17)

[13] Summary of the 2018 National Defence Strategy of the United States of America. Sharpening the American Military’s Competition Age. Department of Defense. 19 Jan, 2018. https://www.defense.gov/Portals/1/Documents/pubs/2018-National-Defense-Strategy-Summary.pdf (2018.01. 24)

[14] Christopher Woods: Russia has”stepped on the gas” with its submarine fleet – and NATO is on alert. Business Insider, Apr 28, 2018. http://www.businessinsider.com/russia-submarine-warfare-increasing-focus-2018-4 (2018.07.17)

[15] New NATO Joint Support and Enabling Command in Ulm. Permanent Delegation of the Federal Republic of Germany to NATO, 14.06. 2018. https://nato.diplo.de/nato-en/aktuelles/-/2107338 (2018.07.17)

[16] A BW Joint Support Service 32 ezer fős, haderőnemi szintű szervezet, amelynek parancsnoka egyben a vezérkari főnök helyettese is. A parancsnokság központja Bonnban működik. A közel 20 éves szervezet fő feladata a német fegyveres erők ellátása otthon és külföldön. Alárendeltségébe logisztikai, vegyvédelmi, katonai rendőri, területvédelmi és speciális ellátó-biztosító erők tartoznak, közel 200 helyen települnek, kiterjedt német és nemzetközi polgári beszállítói körrel rendelkeznek. http://www.streitkraeftebasis.de/portal/a/streitkraeftebasis/start/!ut/p/z1/hY_BDoIwEET_iClNgHqEA0ZDCAQU24upSBCtLSENGr_eGs-EPc3uvszsQuAEoeU89NIORkvlei7Cc8KyOqMbSmvip2QXloxSVviEUBzRrCHCrclCxQRVp8GdR7TsEaGCgFA9uIOdustZvr3RTFZ11pPt71rwm9RX1RWmjf-DPUSvzMW90STg06G27WslakvXgADjM2V5Hsyf4lF-ASqRFf0!/dz/d5/L2dBISEvZ0FBIS9nQSEh/#Z7_B8LTL2922T01F0I6Q8228P1007 (2018.07.17)

[17] Trident Jaguar 2018 tests NATO’s Readiness. NATO Communications and Information Agency, 06 June, 2018. https://www.ncia.nato.int/NewsRoom/Pages/20180506.aspx (2018.07.17)

[18] Jens Stoltenberg: Speech at Cyber Defence Pledge Conference. Paris, 15 May, 2018. https://www.nato.int/cps/en/natohq/opinions_154462.htm (2018.07.17)

[19] A gyakorlatot a NATO kibervédelmi központ évente szervezi számos egyetem, katonai és civil szervezet, valamint IT cégek bevonásával. A CCDCO E általában olyan stratégiai és technikai elemeket kombinál a tréningen, amelyek segítik a kritikus infrastruktúra elleni védelmet, javítják a nemzeti és szövetséges döntéshozatal eljárásait erős kibertámadások során. A Locked Shields 2018 gyakorlaton 150 IT team, 1000-nél több szakember 4000 virtuális rendszert és 2500 hackertámadást kezelt. A gyakorlást, a legjobb tapasztalatok megosztását, a folyamatos konzultáció iránti igényt fejezi ki az a tény, hogy a LS18 már a világ legnagyobb kiber rendezvénnyé nőtte ki magát. Ez évben indult először integrált NATO-csapat, amely megnyerte a gyakorlat részeként rendezett versenyt. NATO Won Cyber Defence Exercise Locked Shields. CCDCOE, 27 April 2018. https://ccdcoe.org/nato-won-cyber-defence-exercise-locked-shields-2018.html (2018.05.02)

[20] Headquarters Multinational Division South-East (Bucharest) http://www.en.mndse.ro/about (2018.07.17)

[21] Multinational Division North East (Elbang) https://mndne.wp.mil.pl/en/ (2018.07.17)

[22] Rendkívül szoros magyar- német védelmi együttműködés jön létre. Külgazdasági és Külügyminisztérium, 2018. július 5. http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/hirek/rendkivul-szoros-magyar-nemet-vedelmi-egyuttmukodes-jon-letre (2018.07.07)

Partnerkapcsolatok

2018. június 27. – Trump levelet küldött a NATO tagállamoknak a júliusi csúcstalálkozóval kapcsolatban (Sánta György)

Donald Trump, amerikai elnök levélben értesítette a NATO tagállamokat, hogy a júliusi csúcstalálkozó egy az egyben a költségvetésről fog szólni és a figyelem középpontjában az lesz, hogy mely államok érik el a NATO által elvárt költségvetési minimumot és melyek nem.
Habár egyedül a Norvégiának kézbesített levél került nyilvánosságra, több forrás is megerősítette, hogy számos tagállam kapott ilyen üzenetet az amerikai elnöktől.
A norvég miniszterelnöknek, Erna Solbergnek Trump a levelében azt hangsúlyozta, hogy Norvégiának semmilyen komolyan vehető terve nincs a GDP-ben mért minimum 2%-os hadseregfinanszírozás elérésére, ami Oroszországgal határos országként elfogadhatatlan.
Trump azt is megemlítette, hogy számára egyre nehezebb lesz elmagyarázni az amerikai adófizető állampolgároknak, hogy egyes tagállamok miért nem teljesítik a kötelezettségeiket.
Ezen levelek és a mögötte álló szándékok az amerikai–európai kapcsolatok további romlását jelenthetik, annak ellenére, hogy Trump már az elnökválasztási kampányában is többször hangsúlyozta a nem teljesítő NATO tagállamok rendre utasítását. A két kontinens kapcsolata a közelmúltban egyébként is megromlott, miután gazdasági nézeteltérések alakultak ki a hónap eleji G7-csúcson. Trump leveleinek nyilvánosságra kerülése előtt elterjedt vélekedés volt, hogy Brüsszelben, az idei NATO csúcstalálkozón nem lesz kulcstéma a költségvetési minimum, mivel több szakértő álláspontja szerint a meglévő költségvetés arányos elosztása sokkal fontosabb kérdés (például Görögország eléri a 2%-os minimumot, de annak a 75%-át személyi ügyekre fordítja). Az eset arra enged következtetni, hogy a július 11-én kezdődő NATO-csúcson heves viták fognak kialakulni a témával kapcsolatban.

2018. június 21. – A NATO küzd az illegális fegyverkereskedelem ellen (Mészár Kata)
      

A NATO részt vett a kézi- és könnyűfegyerek tiltott kereskedelme ellen folytatott harc kérdése ügyében megtartott ENSZ-konferencián. Eirini Lemos-Maniati, a NATO Arms Control, Disarmament, WMD Non-Proliferation központjának helyettes igazgatója kiemelte, hogy a Tanács az elmúlt években több mint 600 ezer kézi- és könnyűfegyver megsemmisítésében, valamint több mint 160 millió töltény likvidálásában nyújtott segítséget. A leszereléssel és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének kontrollálásával foglalkozó center által biztosított szabványok ezen felül viszonyítási alapul szolgálnak több, a kézi- és könnyűfegyverek, valamint lőszerkészletek szabályozásával kapcsolatos, nemzetközi szinten bevett gyakorlat számára. A Tanács Békepartnerségi Bizalmi Alapja a szóban forgó fegyverekkel kapcsolatban hét projektet működtet jelenleg, melyek magukban foglalják a jogi kérdések mellett a nemi egyenlőség perspektíváját is, kiemelve a nők szerepét a konfliktusok kezelésében és megoldásában.

2018. június 11-26. – Sor került a JISR fejlesztési projekt keretein belül a NATO Unified Vision 2018 (UV18) program tesztelésére (Rácz-Nagy Judit)

A kéthetes projekt megvalósításában összesen 1250 személy asszisztált, 17 NATO tagország vett részt, valamint Finnország és Svédország, NATO-n kívüli államok működtek közre. A Közös Hírszerző, Megfigyelő és Felderítő (JISR) gyakorlat során a résztvevőknek légi, szárazföldi, valamint tengeri megfigyelő és felismerő platformokkal, illetve szenzorokkal kellett műveleteket végrehajtani. A NATO JISR projektjének kitűzött feladata, hogy az összegyűjtött információk elemzése és megosztása a tagállamok között a lehető leghatékonyabb módon történjen.

Az UV18 célja a teszt kiértékelését követően, hogy segítse a NATO döntéshozóinak munkáját teljeskörű, több tagállam által megerősített információkkal. Az új módszernek köszönhetően a Szövetség a jövőben határozottabb és dinamikusabb fellépéssel reagálhat a konvencionális és aszimmetrikus fenyegetésekre.

2018. június 18. – Újabb taggal bővül a NATO Kibervédelmi Kiválósági Központ (Sánta György)

Tallinnban Viorica Dăncilă, román miniszterelnök jelentette be, hogy Románia a következő évtől csatlakozni kíván a NATO Kibervédelmi Kiválósági Központjához. Mivel az online  környezet egyre komolyabb biztonsági kihívást jelent, ezért érthető Románia döntése. A központ tagjaként a román katonák egy speciálisan a kibertérben jelentkező veszélyek elhárítására létrehozott csapatban tudnak az új kihívásokra felkészülni.
Merle Maigre, a központ elnöke örömmel fogadta Románia döntését és támogatja az ország csatlakozását a közös siker érdekében.
Romániával a NATO-központ tagjainak létszáma immár 22-re emelkedik.

2018. június 14. – A NATO legújabb projektje, az EXTRAS (Lendvai Tünde)

E napon indult meg Rómában a NATO Tudomány a Békéért és Stabilitásért Programjának keretei között az EXTRAS projekt, amely a lézeres színképelemzés technológiáját felhasználva azonosítja a robbanóanyagokat. A kutatási munkát Olaszország vezeti (az új technológiák, az energetika és a fenntartható gazdasági fejlődés területén működő olasz nemzeti ügynökségen, az ENEA–n keresztül) a szerb Vinca Nukleáris Kutatóintézet segítségével. További együttműködő partner többek között a német ICT Fraunhofer kutatóintézet, a holland TNO és az ukrán Nemzeti Műszaki Egyetem.
A NATO fejlesztési stratégiájában ezen célkitűzés egy átfogó projekt részét képezi, miszerint egy olyan rendszert kívánnak létrehozni, amely valós időben azonosítani tudja a robbanóeszközöket és álcázott fegyvereket az olyan nagy forgalmat lebonyolító kritikus infrastruktúrákban, mint a repterek, metróhálózatok vagy pályaudvarok. Az új technológiai innovációs kezdeményezésen belül az EXTRAS projekt mellett francia, dél-koreai és ukrán vezetéssel folynak további kutatások, amelyek a mikrohullám alapú szkennelés módszerét alkalmazzák.

2018. június 11. – Új parancsnokot választottak a Szövetséges Transzformációs Parancsnokság élére (Sánta György)

A francia André Lanata vezérezredest választotta a NATO a norfolki Szövetséges Transzformációs Parancsnokság élére, aki idén szeptemberben fogja átvenni az irányítást a szintén francia Denis Mercier vezérezredestől.
Florence Parly, francia védelmi miniszter teljes mértékben támogatta a döntést és hangsúlyozta, hogy a Szövetséges Transzformációs Parancsnokság a NATO egyik legfontosabb stratégiai parancsnoksága, amely kulcsszerepet játszik a Szövetség képességeinek fenntartásában és fejlesztésében.
Lanata vezérezredes 2015 óta a Francia Légierő vezérkari főnöke és fontos szerepet játszott a Francia Légierő modernizálásában. Vadászpilótaként 146 harci bevetésen repült és Mirage vadászrepülőgépekkel több mint 3300 repült órát gyűjtött össze.

2018. június 07. – 3,8%-os költségvetés növekedésre számít a NATO a tagállamok között (Sánta György)

A hónap elején tartott brüsszeli sajtótájékoztatón Jens Stoltenberg főtitkár kijelentette, hogy 3,8%-os költségvetés növekedést vár el a tagállamoktól ebben az évben. A főtitkár ismételten kiemelte a közös teherviselés fontosságát és a költségvetés növelésének jelentőségét. Továbbá kijelentette, hogy a 29 tagállamból 15 jó úton halad ahhoz, hogy elérje azt a NATO irányvonalat, amely a védelmi költségvetés 20%-át a főbb haditechnikai eszközök beszerzésére költené. Stoltenberg ezen kívül büszkén hangsúlyozta, hogy az eddigi statisztikák alapján minden tagállam végre elkezdte a védelmi költségvetés növelését vagy legalább a szinten tartását, így a csökkentéseknek vége. Illetve a legtöbb tagállam kitűzte azt a célt is magának, hogy 2024-re elérje a GDP-ben mért minimum 2%-os hadseregre költést. A 2018-as 3,8%-os növekedést ez alapján számították ki, emelett nyilvánosságra hozták, hogy 2014 óta a tagállamok összesen 87 milliárd amerikai dollárral költöttek többet a honvédelemre.

Műveletek

2018. június 06. – NATO és izraeli hajók együtt gyakorlatoztak “elözönlő támadás” ellen (Sánta György)

Június elején fejeződött be a még múlt hónapban megkezdődött gyakorlat az Izraeli Haditengerészet és a NATO 2. Állandó Haditengerészeti Csoportjának (Standing NATO Maritime Group 2) egyes hajói között.
A rövid gyakorlaton részt vevő brit romboló és spanyol fregatt az Izraeli Haditengerészet Protector, pilóta nélküli csónakjaival együttműködve sikeresen leküzdötte a szimulált “elözönlő támadást”. Az angolul “Swarm Attack”-nak nevezett eljárás alatt azt értjük, amikor kisebb csónakok tucatjaival támadnak meg egy nagyobb hajót, ami egy kedvelt eljárása a különböző terrorszerverezeteknek. Az izraeli pilóta nélküli csónakot kifejezetten ilyen támadások ellen fejlesztették ki és a gyakorlat bizonyította, hogy ezek a csónakok hatékonyan képesek a nagyobb hajókkal való együttműködésre és az ilyen támadások együttes erővel való visszaverésére.

2018. június 3-15. – Befejeződött a Saber Strike 2018 (Sánta György)

Befejeződött a június 3-a óta tartó nemzetközi hadgyakorlat, a Saber Strike 2018. A hadgyakorlat az Amerikai Egyesült Államok vezetésével Lengyelországban és a Balti-térségben zajlott, amin 19 NATO tagállam és partner több mint 18.000 katonával vett részt, továbbá ezek a csapatok magukba foglalták a  NATO 4 Többnemzeti Hadtestét is.
A hadgyakorlat többek között számos folyón való átkelést, légideszant műveleteket és konvojban való mozgósítási menetet foglalt magába. A műveletek a Lengyel Légierő éleslövészettel egybekötött erődemonstrációjával értek véget.
A Saber Strike hadgyakorlatot 2010 óta minden évben megrendezik.

Szerkesztette: Lendvai Tünde, Petróczki Márk

Síita félhold

Kína és az EU támogatják az iráni atomalkut

Wang Ji, kínai külügyminiszter és Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője megerősítették, hogy továbbra is támogatják a közös átfogó cselekvési tervet (JCPOA).

2018 májusában mondta fel Donald Trump azt a többhatalmi szerződést, mely az iráni nukleáris program megfékezésére, valamint a síita állam és a nagyhatalmak, főként a nyugati országok viszonyának rendezésére jött létre.

Mogherini kifejtette, a megállapodás az ENSZ által lett érvényesítve, így minden félnek be kell azt tartani. Kína, az EU és más partnerek is  az atomalku megmentésén dolgoznak. (angol, Mehr News, 06.01.)

„Az atomalku nem áldozható fel” – jelentette ki Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, utalva ezzel az Egyesült Államok protekcionista politikájára, amely kizárólag Trump saját, belpolitikai érdekeit szolgálja.

Juncker kifejtette, a Trump-adminisztráció hátrányba fog kerülni világpolitikai szinten, mely veszélybe sodorhatja a globális biztonságot és a békefolyamatokat is, ezért felszólította az Európai Unió tagállamait, hogy álljanak ki az iráni atomalku mellett. Hozzátette, az Unió nem kíván kereskedelmi háborút folytatni Amerikával szemben, de rabszolgája sem akar lenni. (angol, Mehr News, 06.02.)

Elnöki találkozó

Hasszán Roháni, iráni és Hszi Csin-ping, kínai elnök találkozott egymással Qingdaóban. A két vezető a Shanghaji Együttműködési Szervezet tagjainak éves találkozója keretén belül folytatott tárgyalásokat. Teherán és Peking a kétoldalú együttműködés érdekében olyan pontokat tárgyalt meg, mely mind a két államot stratégiailag érinti. A legnagyobb hangsúly az iráni atomalkura helyeződött, mert az Egyesült Államok kilépésével új gazdasági és politikai kérdéseket vetett fel. Kína mint az atomalku egyik aláírója, annak megtartása mellett érvelt, valamint kifejezte, a továbbiakban is támogatja Iránt. A találkozót követően Roháni elnök a mongol Kathalmagiin Battuga elnökkel és az indiai Narendra Modi miszterelnökkel is tárgyalt. (angol, Mehr News, 06.10.)

Terrorellenes találkozó Bagdadban

Oroszország, Irán, Szíria és Irak katonai képviselői találkoztak az iraki fővárosban. Az esemény egy négyoldalú együttműködés kialakításának a kezdete, amely kooperáció a térség terrorszervezeteinek, főként az Iszlám Államnak a megfékezését tűzte zászlajára.

Az négy ország képviselői előrevetítették egy közös biztonsági együttműködés létrehozását, valamint a terrorszervezetekről szóló információszerzés összehangolásáról is döntöttek. Utóbbi már 2015-ben kezdetét vette egy Bagdad-központú információszerző központ létesítésével; szintén egy Moszkva–Teherán–Damaszkusz–Bagdad együttműködés keretén belül.

Othman al-Ghanim, iraki vezérkari főnök kiemelte és megköszönte a négy állam erőfeszítéseit, melyet a terrorizmussal szemben hoztak. (angol, Fars News, 06.14.)

Szíriai konfliktus

Folytatódik az orosz csapatkivonás Szíriából

Június végén 13 harci repülőgépet, 14 helikoptert, és 1140 katonát vont ki Oroszország Szíriából. Az orosz csapatok hazatérését még 2017 decemberében a szíriai Hmejmímben lévő orosz légitámaszponton tett látogatásakor jelentette be Vlagyimir Putyin orosz elnök. (angol, Reuters, 06.28.)

A szíriai konfliktus nemcsak a terrorizmusról szól

Ali Shamkhani, Irán Legfelsőbb Biztonsági Tanácsának a vezetője szerint a nyugati beavatkozás a szíriai konfliktusban nem kizárólag a terrorizmus felszámolására irányul, egy erős Szíria nem tudja úgy kiszolgálni a nagyhatalmi érdekeket, mint a jelenlegi instabilitás. Irán ezért továbbra is támogatja a szíriai nemzeti és biztonsági érdekeket, annak ellenére, hogy Teherán befolyása mérsékelt a térségben, viszont ez a jelenlét és rakétaprogram vezetett ahhoz, hogy Amerika kilépett az atomalkuból – fejtette ki Shamkhani. (angol, Mehr News, 06.02.)

Törökország

Az amerikai és a török elnök megegyezett a kapcsolatok javításáról

A június 24-i elnök- és parlamenti választás győztesének, Recep Tayyip Erdogan török elnöknek gratulált Donald Trump, amerikai elnök. Mindketten támogatják a kétoldalú védelmi és biztonsági kapcsolatok javítását. Egyetértettek a terrorizmus elleni harcban való közös együttműködésről, és a manbídzsi nézeteltérések közös megoldásában is.

Törökország a szíriai kurdok milíciáját, a Népvédelmi Egységeket (YPG) terrorszervezetnek tartja, viszont az Egyesült Államok támogatta őket. Manbídzsnál jelentős kurd erők állomásoztak amerikai segítséggel egészen addig, míg végül Törökországnak sikerült megállapodni az Egyesült Államokkal abban, hogy amerikai nyomásra a kurdok kivonják erőiket Manbídzsból, és a biztonságot török és amerikai csapatok fogják fenntartani. A két elnök személyesen a július 11-12-i NATO-csúcson fog találkozni. A két fél viszonyában továbbra is problémát jelent, hogy Törökország a NATO tagjaként orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszert készül beszerezni. (angol, Reuters, 06.26.)

Perzsa-öböl

Donald Trump Szaúd-Arábiától az olajtermelés növelését kéri

Június 22-én a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és a számos OPEC-en kívüli olajtermelő ország, mint például Oroszország, napi 1 millió hordós termelésnövelésben állapodott meg. A kínálat bár emelkedik, de az olajárak továbbra is stabilak, sőt, emelkedtek is. Ezen ok miatt június 28-án az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump arra ösztönözte Szalmán bin Abdel-Azíz szaúdi királyt, hogy Szaúd-Arábia növelje az olajtermelését 2 millió hordóval.

Ali Hámenei, Irán legfelsőbb vezetője szerint Trump Irán térségbeli riválisa, vagyis Szaúd-Arábia által az OPEC-et kívánja befolyásolni, valamint gazdasági nyomásgyakorlással az irániak és az iráni kormány közé igyekszik éket verni. Iránt rendkívül kedvezőtlenül érintené az olaj árának csökkenése miatt bekövetkező bevételkiesés. Az iráni riál idén jelentősen gyengült, az árak pedig emelkednek, a romló gazdasági helyzet miatt Teheránban június 25-én hatalmas tüntetés volt. (angol, BBC, 06.30.)

Rakétatámadás Hudaydah ellen

Bahrám Kásszemi, az iráni külügyminisztérium szóvívője elítélte az emirátusok Hudaydah elleni légi támadását, mely teljes humanitárius katasztrófához vezethet a térségben.

Jemen Vörös-tengeri kikötője elleni támadás az eddigi legtöbb áldozatot követelő akció azóta, hogy Szaud-Arábia és szövetségesei megtámadták Jement. ENSZ jelentések szerint a támadás 250 ezer ember életét követelheti, hiszen a kikötő összeomlásával a lakosság helyzete az eddiginél is nagyobb válságba kerülhet.

Az támadás a szaúdi erők hathatós támogatásával lett végrehajtva. (angol, Farsnews, 06.15.)

Palesztin-izraeli konfliktus

William herceg Izraelben – elsőként a brit királyi családból

William herceg látogatása azért számít mérföldkőnek, mert ő az első a brit királyi családból, aki Izraelbe látogatott az ország 1948-as megalakulása óta. Habár a herceg megnyilvánulásainak nincs politikai relevanciája, azok szimbolikus jelentése miatt mégis nagy sajtóérdeklődés kísérte látogatását. Izraeli oldalról kritikák érték amiatt, hogy Nir Barkat-al, Jeruzsálem polgármesterével csupán a városon kívül, a brit nagykövet rezidenciáján, Ramat Ganban lett volna hajlandó találkozni. Ez a döntés valószínűleg a város kényes státusza, illetve az Egyesült Államok nagykövetségének áthelyezése miatt születhetett, amely még jobban kiélezte a város megosztottságával kapcsolatos feszültségeket.

A Palesztin Nemzeti Hatóság elnökével, Mahmúd Abásszal folytatott beszélgetése alatt pedig a „két állam” szoros együttműködése kapcsán fejezte ki örömét. Ez a mondat önmagában diplomáciai konfliktushoz vezethetett volna, azonban az izraeli külügyminisztérium nem kommentálta az esetet. A brit külügyminisztérium azonban közleményt adott ki, amelyben közvetetten utalt rá, hogy az Egyesült Királyság nem ismeri el Palesztinát független államként, azonban továbbra is támogatja a függetlenedés útján, amelyet kizárólag a békefolyamat eredményeként érhet el. (angol, The Times of Israel, 06.27.)

Új napelemfarm javíthat a Gázai övezet áramellátásán

Az Izraelben elfogadott terv szerint a Gázai övezet északi határánál lévő Erez határátkelő környékén jönne létre a magánfinanszírozásból megvalósuló projekt.  A beruházásra azért van szükség, mert a Gázai-övezet egyetlen erőműve idén leállt, a Sínai-félszigeten pedig az Iszlám Állam megrongálta a vezetékeket. Így az övezetbe csupán Izraelen keresztül érkezik áram, amely a jelenlegi mennyiség (120 megawatt) mellett megközelítőleg napi négy órát tudja biztosítani az övezet áramellátását. Ennek megduplázásához azonban a jelenlegi legnagyobb izraeli napelemfarm tizenötszörösét kellene megépíteni. (angol, The Times of Israel, 06.26.)

Súlyos pénzügyi gondokkal küzd az ENSZ palesztinokat segélyező ügynöksége (UNRWA)

Az UNRWA egy New York-i donorkonferencián igyekszik összegyűjteni 250 millió dollárt, amelynek hiányában a sürgősségi ellátások is leállhatnak heteken belül. A pénzügyi hiány legfőbb oka, hogy az Egyesült Államok idén januárban drasztikusan csökkentette a szervezetnek nyújtott támogatását. A ENSZ is felszólította tagállamait, hogy járuljanak hozzá a szervezet működésének fennmaradásához. (angol, Al-Jazeera, 06.26.)

Észak-Afrika

Matteo Salvini Tripoliba látogatott

Június 25-én a Giuseppe Conte vezette új olasz kormány belügyminisztere, Matteo Salvini Tripoliba látogatott, ahol találkozott az Elnöki Tanács több tagjával. Salvini a Tanács elnökével, Fáíz Szarrádzzsal tartott közös sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy Olaszország  továbbra is támogatja az ENSZ által elismert Nemzeti Egység Kormányát (Government of National Accord), valamint hogy Róma fontos stratégia partnernek tekinti a Tripoliban székelő kormányt. A sajtótájékoztatón az olasz belügyminiszter kifejtette, hogy országa támogatja Líbia stabilizálásának az érdekében tett erőfeszítéseket. A találkozón a két politikus között lezajlott megbeszélés elsődleges témája a migráció kezelésével, valamint az embercsempész-hálózatok elleni fellépés területén kialakítandó együttműködés volt. Szarradzs miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követően Matteo Salvini találkozott az ország miniszterelnök-helyettesével, Ahmed Maitíkkel is. A találkozón a líbiai miniszerelnök-helyettes kifejtette az olasz belügyminiszter számára, hogy kormánya nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy menekültközpontokat hozzanak létre az észak-afrikai állam területén. (angol, Libya Herald, 06.25.)

Haftar újabb győzelme

Június 28-án Khalifa Haftar tábornok a Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) vezetője bejelentette a kelet-líbiai Derna városának a felszabadítást. Derna városa volt az utolsó jelentősebb kelet-líbiai város, amely mindeddig ellenállt a veterán tábornok csapatainak. A települést 2014 óta tartotta kezében a dzsihádista Dernai Mudzsahedin Szúra Tanács (DMSC), majd annak felbomlása után a Dernai Védelmi Erők. A Líbiai Nemzeti Hadseregnek a várossal szembeni offenzívái 2017 nyarától váltak egyre erőteljesebbé. Ennek eredményeként idén június 5-re a város területének 75%-a a Líbiai Nemzeti Hadsereg ellenőrzése alá került, majd az ezt követő hetekben a tábornok erőinek sikerült megtörnie a várost védő védelmi milíciák erejét. Haftar tábornok a Derna feletti győzelmet kihirdető beszédben azt is kifejtette, hogy a Líbiai Nemzeti Hadsereg folytatni fogja a harcot a líbiai kőolaj- és földgázlelőhelyek, és az ezeket kiszolgáló infrastruktúra védelmét biztosító Ibráhím Dzsadhrán vezette erőkkel szemben. (angol, Libya Herald. 06.29.)

Élesedő harc az olajért

Júniusban közepén újból kiújultak a harcok az ország keleti területein található olajterminálok birtoklásáért. A kelet-líbiai Rász Lánúf és Al-Szidra települések nagy jelentőséggel bírnak a líbiai olajexport tekintetében, ebből következően a két város birtoklása fontos lépés az ország olajbevételeinek a megszerzéséhez. A hónap közepén a Khalifa Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) a városok megszerzésére irányuló újabb offenzíva megindítását jelentette be. Az LNA támadásának közvetlen előzménye az volt, hogy a líbiai olajlétesítmények őrzéséért felelős Íbráhím Dzsadhrán vezette milíciák  június elején kiszorították a Haftarhoz hű erőket. A harcok kiújulása óta több, a haderők helyzetével kapcsolatos ellentmondásos hír látott napvilágot. Míg ugyanis Haftar tábornok június 21-én a terület visszaszerzésére irányuló invázió győzelmét deklarálta, addig az LNA-val szembenálló erők folyamatosan tagadták a termináloknak a Haftar általi visszafoglalásáról szóló híreket. (angol, al-Jazeera, 06.21.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron és Vincze Patrik (Síita félhold, szíriai konfliktus), Vincze Patrik (Törökország).

Június 17-én a macedón és görög miniszterelnökök, Zoran Zaev és Alexis Ciprasz, valamint külügyminisztereik, Nikola Dimitrov és Nikos Kotzias aláírták a több mint két és fél évtizede húzódó görög–macedón névvita lezárásáról szóló egyezményt. Ennek értelmében Görögország és Macedónia megállapodott, hogy Macedóniát ezentúl Észak-Macedóniának hívják. Az eseményen a miniszterelnökök és külügyminiszterek mellett részt vett az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, Johannes Hahn, európai uniós bővítési biztos, illetve Matthew Nimetz, ENSZ-megbízott, aki 1999 óta koordinálja a névvitát. A megállapodást a macedón parlament már ratifikálta, de a görög parlamentnek ratifikálnia kell még, és Macedóniában népszavazást is tartanak a kérdésről ősszel.

A névvita előzményei és körülményei

A 90-es évek óta fennálló görög–macedón névvita gyökerei az ókorig visszavezethetőek, mindkét nép hivatkozik a makedónokkal való rokonságra; a görög álláspont szerint a makedónok is görögök voltak, míg a macedónok a makedón-macedón kontinuitást vallják. A földrajzi Makedónia három részből áll; megkülönböztetünk vardari, pirini és égei egységeket; a történelem során állt bolgár, bizánci és szerb uralom alatt is a Balkán török megszállásáig, majd az említett területeket osztották fel az 1912-13-as Balkán-háborúk alatt. Így került a vardari rész Szerbia (ez feleltethető meg a mai Macedóniának), a pirini rész Bulgária és az égei rész Görögország kezére. 1991-es függetlenedéséig Macedónia a két jugoszláv állam részét képezte; 1945-től a második délszláv állam tagköztársasága.

A macedónok nemzeti ébredése a térség többi népéhez képest későn, a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődött meg, amikor Macedónia már a szerb, a bolgár és a görög nacionalizmusoknak is célpontja volt. Már ekkor megjelent az identitás azon eleme, hogy Nagy Sándor is szláv volt, és a macedónok az ő leszármazottai. A macedón nemzeti önállóság elnyerése és az identitás megszilárdítása azonban a második délszláv államhoz köthető: a kiegyensúlyozási politika részeként, a kis nemzetek megerősítésének szellemében az identitás alapjait képező nyelv és vallás tekintetében is előrelépés történt. A macedón nyelvet az irodalmi nyelv kodifikálásával elkülönítették a bolgár és a szerb nyelvektől, a macedón ortodox egyházat pedig leválasztották a szerb egyházról, illetve 1967-ben autokefál státuszt is kapott. Előbbit a bolgárok nem ismerik el; a macedón nyelvet a bolgár egyik dialektusának tartják, míg az egyház autokefál jellegét a szerb testvéregyház nem fogadja el. A legnagyobb szembenállása a macedónoknak azonban a görögökkel van, akik egyenesen az állam nevét utasítják el, hiszen területi követeléseket látnak mögötte.

Görögország álláspontja

Görögország a macedónok 1991-es függetlenedése óta nem ismeri el a Macedón Köztársaság államnevet. Egyrészt elutasítja a makedón-macedón kontinuitásra történő nemzetépítést, másrészt saját, észak-görögországi Makedónia (égei makedón rész) nevű tartományukra hivatkozva állítja, ezt a nevet csak a görögök használhatják, és a macedón lépéseket a belügyekbe való beavatkozásnak tekinti. Amellett, hogy macedón területi követelésektől félnek a görögök, Macedónia államnévvel a görög Makedónia tartományban élő szlávok identitásának erősítésével vádolják a macedónokat, melynek a vége – a görög retorika alapján – akár autonómia-követelés is lehet.

Görögország a kezdetektől fogva több komoly diplomáciai sikert is elért a görög–macedón névvita tekintetében. Már 1991-ben, a Badinter-bizottság jelentésében megjelent, hogy csak olyan jugoszláv utódállam függetlenségét ismeri el a nemzetközi közösség, amelynek nincs területi követelése más állam felé. 1993-ban az ENSZ Közgyűlésének határozata nyomán Macedónia, Volt Jugoszláv Köztársaság (the Former Yugoslav Republc of Macedonia, FYROM) néven lett Macedónia ENSZ-tag, a továbbiakban a NATO és az EU is ezt a megnevezést követte. 1995-ben létrejött a két ország kapcsolatainak rendezésére az úgynevezett Ideiglenes Megállapodás (Interim agreement), melyben mindkét állam tett engedményeket: Macedónia vállalta, hogy nem csak Görögország felé, de más állam irányába sem támaszt területi követeléseket, Görögország pedig ígéretet tett, hogy nem fogja akadályozni Macedónia euroatlanti integrációját, illetve elismerte a FYROM államnevet; a névvita további rendezését azonban későbbre halasztották. Ám a tárgyalások befagytak, az Ideiglenes Megállapodás így elkezdett de facto végleges megállapodásként funkcionálni.

Új államnévvel úton az Európai Unióba?

Habár Görögország az Ideiglenes Megállapodásban megerősítette, hogy nem akadályozza Macedónia euroatlanti integrációját, a valóságban más magatartást tanúsított. Macedónia elsőként írta alá 2001-ben a nyugat-balkáni országok közül a stabilizációs és társulási megállapodást az Európai Unióval, a csatlakozási tárgyalásokat mégsem tudták megnyitni a folyamatos görög vétó miatt. Hasonló helyzet állt elő a NATO tekintetében is, a szervezet a 2008-as bukaresti csúcson fogalmazta meg először Macedónia esetleges meghívását a közösségbe, melyet Görögország azonnal vétózott a névvitára hivatkozva; kijelentette, hogy először azt kell megoldani.

A kapcsolatokat továbbá nehezítette a macedón belpolitikában jelenlévő, kifejezetten a 2008-as ún. Antikvizacija kampánnyal induló és a Szkopje 2014 programban kiteljesedő nacionalista retorika. A jobboldali, nacionalista kormánynak (VRMO-DPMNE, Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) a célja ezzel egyrészt a macedón identitás erősítése volt, másrészt az ország problémáiról a presztizsberuházásokkal próbálták elterelni a figyelmet. Az ókori makedónokkal való közösség hangsúlyozása, és makedón történelmi alakok átvétele (Nagy Sándor és apja, II. Fülöp) csak mélyítették a görögökkel való ellentétet. Változást elsőként a 2017-es kormányváltás hozott, a hatalomra került szociáldemokrata kormány (SDSM, Macedóniai Szociáldemokrata Unió) kompromisszumkészsége a görögök felé már a kezdetekben megmutatkozott, mikor bejelentették, hogy leállítják a Szkopje 2014 programot. A nyitás már 2018 februárjában látható volt, amikor a Nagy Sándor repülőteret átnevezték Szkopje nemzetközi repülőtérre, illetve a Nagy Sándor autópálya új neve Barátság (Prijateljsko) autóút lett.

Macedónia euroatlanti integrációja az új névvel azonban most új lendületet vehet. A 2018 februárjában megjelent európai uniós Nyugat-Balkán stratégia Macedóniát akkor az élenjáró Szerbia és Montenegró mögé sorolta; a megállapodás aláírása után Federica Mogherini biztatóan nyilatkozott: „(…) ma véget ért egy időszak, de ezzel együtt egy új utazás kezdődik, mely Szkopjét az európai integráció felé vezeti.”

Ellenérzések mindkét oldalon

A megállapodást a macedón parlament június 20-án ratifikálta; a 120 fős parlamentből mind a 69 jelenlévő képviselő elfogadta az egyezményt, míg az ellenzéki képviselők távolmaradásukkal fejezték ki egyet nem értésüket. A megállapodás értelmében Macedóniának több mint 150 változtatást kell tenni az alkotmányában, mielőtt az a görög parlament elé kerülhet ratifikálásra. A szociáldemokrata macedón miniszterelnöknek, Zoran Zaevnek és kormányának a legnagyobb kihívást a nacionalista ­– a korábbi kormányokat adó pártból jövő –, VMRO-tag köztársasági elnök, Gjorge Ivanov jelenti, aki nem írta alá a parlament által elfogadott megállapodást. Ivanovnak egyszer lehetősége van az egyezmény vétózására, ám ha azt másodszor is abszolút többséggel megszavazza a parlament, kénytelen lesz elfogadni. Zaev tervei szerint legkésőbb ősszel fogják megtartani az egyezményről szóló népszavazást.

A görög oldalon sem fogadták egyhangú támogatottsággal az egyezmény megkötését. Ciprasz ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az Új Demokrácia, a legnagyobb ellenzéki párt, mely ugyan nem volt sikeres, ám a miniszterelnöknek így is kihívást fog jelenti a parlamentben a megállapodás ratifikációja. Nemcsak a parlamentben emelték fel a szavukat az egyezmény ellen, hanem tüntetések is kezdődtek Görögországban; „kapitulációnak és árulásnak” bélyegezve a megegyezés aláírását.

A görög–macedón konfliktus két és fél évtizede során több alternatív macedón államnév is felmerült. Ilyenek voltak a már 1995-ös Pinheiro-javaslatban szereplő Új-Macedónia és Felső-Macedónia, melyeket akkor a görög fél utasított el. A vétó mögött olyan megfontolás állt, hogy a földrajzi előtaggal ellátott javaslatok mögött Görögország Makedónia nevű tartományának veszélyeztetését látja. Így az Észak-Macedónia vagy Felső-Macedónia is sikertelen volt sokáig. Később a görögök által javasolt Szkopijanija, Szkopjei Köztársaság vagy Várdári Köztársaság alternatívákat a macedónok nem fogadták el, mert a Macedónia szó nem szerepelt bennük valamilyen formában. 2006-ban már majdnem megegyeztek a Matthew Nimetz által javasolt Macedón Köztársaság (Szkopje) névben a felek, ám végül a macedónok elutasították. 2006 és 2008 között újabb alternatívák jöttek: Alkotmányos Macedón Köztársaság, Felső-Macedón Köztársaság, Demokratikus Macedón Köztársaság, Független Macedón Köztársaság és Új Macedón Köztársaság. Ezek azonban már nem tekinthetők komoly javaslatoknak, Macedónia csak multilaterális szinten használta volt, bilaterális szinten maradt volna az ország alkotmányos neve.

A támadások ellenére mindkét oldal megerősítette, hogy nincs visszaút, az egyezmény ratifikációja meg fog történni. A több mint két és fél évtizedes konfliktus lezárásával Macedónia Észak-Macedóniaként (Severna Makedonija) vagy Észak-macedón Köztársaságként (Republika Severna Makedonija) jelenhet meg a nemzetközi közösség előtt, a továbbiakban nem kell alkalmazni a „FYROM” megnevezést. Az ország nyelvét a továbbiakban is macedónnak fogják hívni, az ország lakóira macedónokként vagy Észak-Macedónia állampolgáraiként hivatkozhatunk.

Az elmúlt hónapokban több uniós magországban is a migráció kérdése uralta a belpolitikai napirendet. Bár az Unióra nehezedő migrációs nyomás jelentősen csökkent a 2015-ös évhez képest, a kérdés megoldatlansága mégis több országban belpolitikai válságot eredményezett. Míg a migráció jelenségével összekapcsolódó félelmek Olaszországban Giuseppe Conte euroszkeptikus és bevándorlásellenes kormányát segítették hatlomra, addig Berlinben ugyanez a kérdés az Angela Merkel vezette CDU (Kereszténydemokrata Unió) és a Horst Seehofer által elnökölt CSU (Keresztényszocialista Unió) között okozott már magát a koalíciós kormányt veszélyeztető nézeteltérést.

Ilyen körülmények között került sor június 28-án és 29-én  Brüsszelben az Európai Tanács ülésére. Bár a találkozót megelőzően az új olasz kormány az Európai Tanács által elfogadandó zárónyilatkozat blokkolásával fenyegetett, a rendkívül hosszúra nyúlt ülést követően végül  az olaszok is belementek a közös megoldás elfogadásába. Az állam- és kormányfők által elfogadott nyilatkozatban az Európai Unió tagállamai közös fellépést fogalmaztak meg az Európába irányuló nyugat-, közép- és kelet-mediterrán migrációs útvonalak lezárásával kapcsolatban. Az intézkedések többek között magukban foglalják a frontállamok (Olaszország, Görögország) nagyobb fokú támogatását és az embercsempész-hálózatokkal szembeni keményebb fellépést is.

A nyilatkozat továbbá kitért az Unió és Törökország között kötött migrációs megállapodás teljes végrehajtásának a szorgalmazására,  illetve úgynevezett regional disembarkation platformok létrehozására. A zárónyilatkozat értelmében ezeken az állomásokon döntenének az ENSZ menekültügyi főbiztosával (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) közösen a tengerből kimentett személyek státuszával kapcsolatban. A záróokmány kiemelte, hogy a menekültügyi eljárások lefolytatása az erre a célra létrehozott központokban fog megtörténni, ezen centrumok felállításáról önkéntes alapon döntenének az egyes tagállamok.

Donald Tusk összefoglalója az EU-csúcsról. Forrás: consilium.europa.eu

Implementing the Global Strategy: The EU delivers on security and defence címmel adta közre Frederica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője az Unió globális stratégiájának két éves jelentését. A 2016-ban elfogadott stratégia célja, hogy az EU gazdasági és diplomáciai súlyának megfelelően képes legyen katonai és hibrid kihívásokra is válaszolni a többi globális szereplőtől nem elmaradva. Az orvosolni kívánt problémák között a védelmi költségek szétaprózódása, a koordináció hiánya és az eszközpark sokfélesége szerepel első helyen – ahogy ezt az alábbi ábra is mutatja.

A főképviselő asszony kiemelte, hogy a gyors fejlődésnek és az ígéretes eredményeknek legfontosabb tényezője, hogy a két év alatt kiépült az EU eszköztára a kontinens biztonságának fejlesztésére. A tagállamok egyetértésével alakulhatott meg a PESCO, az EDF és az European Peace Facility, amelyek mind új lehetőségeket nyitnak meg a tagállamok előtt a védelmi együttműködésben. A hibrid fenyegetésekre adott gyors és hatékony válaszadás elősegítésére jött létre a Hybrid Fusion Cell, amely a tagállamok közötti információáramlást hivatott elősegíteni.

Június 26-án a Tanács következtetéseket fogadott el az Európai Unió tengerészeti biztonsági stratégiájának (EUMSS) felülvizsgálatáról. A stratégia azért bír kiemelt jelentőséggel, mert az EU kereskedelmének jelentős részét a vízen bonyolítja le, ezért fontos a gazdaság számára a tengerek biztonságának garantálása. Federica Mogherini, az EU kül-és biztonságpolitikai főképviselője szerint a módosított akciótervnek köszönhetően az Unió megőrizheti fontos szerepét, melyet a tengerek és óceánok biztonságának fenntartásában tölt be világszerte. A stratégiát 2014-ben fogadták el, olyan problémák kezeléséről ír, mint például a határokon átívelő és a szervezett bűnözés, a biodiverzitást érő fenyegetések vagy különböző halászati problémák kezelése. A módosított akcióterv hozzájárul többek között az Európai Unió globális stratégiájának végrehajtásához is.

European Intervention Initiative

Kilenc uniós tagállam írta alá a European Intervention Initiative nevet viselő kezdeményezést, amelyet először Emmanuel Macron francia államfő vetett fel szeptemberben. Az aláírók között ott van Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia, Dánia, Spanyolország, Portugália és Észtország. A projekt lényege egy gyorsan bevethető, az EU intézményeitől független egység létrehozása, amelyet a kontinenshez közeli válságkörzetekben fognak bevetni. A kezdeményezés a válságkezelés mellett a közös stratégiai kultúra kialakításában és a tagállami haderők és haderőnemek közötti együttműködés fejlesztésében is jelentős szerepet játszhat. Különlegessége, hogy a résztvevők között megtalálható az Egyesült Királyság is. Bár a britek a Brexit-tárgyalások folyamatában kihátráltak a PESCO-ból és több uniós védelmi projektből, a francia kezdeményezés mégis lehetőséget teremthet a kontinens második legnagyobb haderejének együttműködésére az Unióval.

A kezdeményezés jövője sokáig bizonytalan volt a Macron és Angela Merkel német kancellár közötti nézeteltérés miatt a közös védelem jövőjéről. Németország ragaszkodott az uniós struktúrához, azonban ez az elmúlt egy hónapban változni látszott – feltehetően a közelgő EP-választások miatt, ahol különösen fontos a francia-német tandem összhangja. A központi kérdés – vagyis, hogy az EII a PESCO riválisa vagy kiegészítése lesz –, továbbra is megválaszolatlan maradt. A vitában meghatározó lesz az új projekt finanszírozhatósága, amiben Németországtól, mint a kontinens legnagyobb gazdaságától, komolyabb felajánlásokat várnak.

A megállapodás ellenére Theresa May, brit miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy az Unió jelenlegi magatartása veszélyezteti a polgárok biztonságát. Az uniós hozzáállás szerinte akadályozza az információmegosztást a bűnözéssel és a terrorizmussal kapcsolatban a Brexit után. Az Egyesült Királyság szeretne minden korábbinál szélesebb körű hozzáférést az uniós adatbázisokhoz, cserébe felajánlja a saját szolgálatai által gyűjtött információkat. A brit kormány ugyanis továbbra is széleskörű együttműködést szeretne fenntartani az EU-val a biztonság, a bűnüldözés és a terrorizmus elleni harc területén. Theresa May sürgette az uniós vezetőket, hogy a június végi Európai Tanács (50.cikk) ülésen vegyék figyelembe a polgárok biztonságát a tárgyalási irányelvek meghozatalakor.

A brit parlament alsóháza leszavazta a felsőház Brexit-megállapodással kapcsolatos módosító indítványait június 13-án. A Lordok Háza javaslatai szorosabb kapcsolatot hagytak volna meg az Európai Unióval, mivel az Európai Gazdasági Térségben folytatták volna a kereskedelmet az Unióval. Az EGT támogatói azzal érvelnek, hogy gazdaságilag előnyös lenne, ha a jelenlegivel hasonlóan szoros viszony maradna az EU országaival. A javaslat ellenzői ezzel szemben úgy látják, hogy az EGT-ben való maradás szembemenne a kilépésre felhatalmazást adó 2016-os népszavazás eredményével.  Az alsóház képviselői így a kormány akaratával összhangban leszavazták a javaslatokat 327-126 arányban.

Június 19-én egy közös nyilatkozatot adott ki az Európai Bizottság és az Egyesült Királyság a március óta lezajlott Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Michel Barnier, az Unió főtárgyalója a következőket mondta el a nyilatkozat kapcsán:

• Sikerült haladást elérni a vámok, az adók, az Euratom és az áruk minősítése kapcsán.
• A személyes adatok védelme fontos a felek számára.
• Továbbra sincs megállapodás az ír-északír határ ügyében, aminek Barnier szerint tartalmaznia kell egy biztonsági megállapodást is.

Michel Barnier az Általános Ügyek Tanácsának (50.cikk) ülésén is ismertette a fejleményeket június 26-án. A 27 tagú formációban ülésező Tanács megvizsgálta a tárgyalások aktuális állását, a lezáratlan kérdéseket, valamint az Európai Tanács (50.cikk) által június 29-én elfogadandó következtetések tervezetét. Az elkövetkező ülés során az európai vezetők megvizsgálják az összes nyitott kérdést – többek között az Írország és Észak-Írország között húzódó határral kapcsolatban. 

Az Európai Tanács (50.cikk) június 29-ei ülésén tárgyaltak az EU27-ek vezetői a Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Az Unió főtárgyalójától kapott beszámoló után a vezetők üdvözölték a jelentős haladást a kilépésről rendelkező megállapodás szövegével kapcsolatban. Az Európai Tanács azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos területeken még nem értek el kellő mértékű előrelépés – ilyen területek például Gibraltár státusza, az ír–északír határ megoldatlan kérdése. Utóbbi kapcsán egy „tartalékmegoldás” megalkotásának fontosságára hívták fel a figyelmet az uniós vezetők. Fokozottan hangsúlyozták, hogy minél hamarabb meg kell kötni a megállapodást, hogy az a kilépés napján hatályba léphessen.

Jeruzsálem a világ egyik legősibb városa. A város mindhárom ábrahámi vallás – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám számára is szent helynek számít. Jól tükrözi ezt az óváros megosztottsága, hiszen mindegyik felekezetnek külön városnegyede van. A keresztény városnegyedben található a Szent Sír-templom, amely a keresztény hagyomány szerint Jézus keresztre feszítésének, eltemetésének és feltámadásának a helyét is magába foglalja. A muszlim negyedben van az iszlám harmadik legszentebb helye, a Templom-hegyen található Al-Aksza mecset, illetve a mellette álló Sziklamecset. Az iszlám hagyomány szerint Mohamed próféta innen indult mennybeli utazására. A judaizmus legszentebb helye, a második templomból fennmaradt siratófal pedig a zsidó negyedben található.

Felosztási tervek és Jeruzsálem

Izrael megalakulását megelőzően, a brit mandátumi időszak alatt, a helyi arab lakosság és a növekvő számú zsidó bevándorló között kialakult konfliktusok miatt több faji alapú felosztási terv is született, azonban Jeruzsálemet, speciális helyzetére való tekintettel, mindig kiemelték a felosztandó területek közül. Mind a Peel-Bizottság terve (1937), mind pedig a Woodhead-Bizottság terve (1938) mandátumi irányítás alatt hagyta volna Jeruzsálemet. Az 1947-ben megfogalmazott ENSZ 181. közgyűlési határozat pedig nemzetközi felügyelet alá (Corpus Separatum) helyezte volna a várost. A szerződéses úton történő felosztás azonban nem valósult meg. Az első arab-izraeli háború (1948-49) következtében a város nyugati fele izraeli, míg keleti fele jordán adminisztráció alá került. Jeruzsálem Kelet-Nyugat kettéosztottságát ez az időszak alakította ki. 1950-ben Izrael kikiáltotta Jeruzsálemet fővárosának, majd Nyugat-Jeruzsálemben kormányzati szerveket állított fel. A hatnapos háború (1967) alatt Izrael elfoglalta a város keleti részét is, amelyet végül az 1980-ban hozott „Jeruzsálem törvénnyel” annektált, az egyesített Jeruzsálemet pedig egyoldalúan fővárosává kiáltotta ki. Erre válaszul az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 478-as számú határozatot, amelyben a nemzetközi joggal ellentétesnek ítélte a Jeruzsálem törvényt. Ezenkívül felszólította a Jeruzsálemben működő diplomáciai missziókat, hogy hagyják el a várost.

Nagykövetségek Jeruzsálemben

Nem az Egyesült Államok nagykövetsége lesz az első, amelyet Jeruzsálemben létesítenek. A történelem folyamán, az 1950-es évektől egészen 1980-ig 16 ország működtetett Izraelhez delegált nagykövetséget a városban. Ezek a következő országok voltak: Elefántcsontpart, Zaire (mai nevén: Kongói Demokratikus Köztársaság), Kenya, Bolívia, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Dominikai Köztársaság, Ecuador, El Salvador, Panama, Uruguay, Venezuela, Guatemala, Haiti és Hollandia. A nagykövetségek létesítése de iure nem jelentette Jeruzsálem Izrael fővárosaként történő elismerését.

Jeruzsálem vagy Tel Aviv?

Habár Izrael 1950-ben Nyugat-Jeruzsálemet kikiáltotta fővárosának, majd 1980-ban ezt kiterjesztette a város egész területére, a nemzetközi közösség túlnyomó többsége ezt nem ismeri el. Általánosan elfogadott elv, hogy a város státuszát az izraeliek és palesztinok között folytatott tárgyalások eredményeként kell eldönteni. Éppen ezért, az Izraelbe akkreditált nagykövetek – az államképviselet helyének szimbolikus jelentése miatt – Tel Avivból látják el feladatukat, Jeruzsálemben pedig jellemzően csak konzulátusok működnek. Ennek a magatartásnak azonban nem csak szokásjogi relevanciája van, hiszen 1980-ban, az ENSZ Biztonsági Tanács 478-as számú határozatában Jeruzsálem elhagyására szólította fel az ott működő nagykövetségeket.

A „Jerusalem Embassy Act”

Az Egyesült Államok nagykövetségének Tel Avivból Jeruzsálembe költöztetése már több mint húsz éve húzódik. A Kongresszus 1995-ben elfogadta a „Jerusalem Embassy Act” nevű törvényt, amely felszólította az elnököt, hogy ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, valamint rendelje el a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését. A törvény azonban lehetőséget adott annak fél éves intervallumokra történő felfüggesztésére. Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama mind biztonsági okokra hivatkozva éltek a felfüggesztés lehetőségével. Donald Trump azonban kampányígéretéhez híven 2017. december 7-én, a Fehér Házban mondott beszédében eleget tett a törvény rendelkezéseinek. Elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, valamint bejelentette, hogy az Egyesült Államok hamarosan megkezdi a nagykövetségének átköltöztetését.

A beszéd teljes szövege ide kattintva olvasható.

A nagykövetség átadóünnepsége

2018. május 14-én, Donald Trump távollétében történt meg Jeruzsálemben az Egyesült Államok nagykövetségének átadóünnepsége. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy egyelőre a diplomatáknak csak egy töredéke költözött, hiszen az új nagykövetségi épület felépítése még több évet vesz igénybe. David Friedman, az Egyesült Államok Izraelbe akkreditált nagykövetének irodája viszont most már Jeruzsálemből látja el feladatát.

A részleges átköltözés ellenére, a lépés szimbolikus jellege miatt ez egy hatalmas diplomáciai siker az izraeli vezetés számára. Az Egyesült Államok bejelentését követően több állam is jelezte már, hogy nagykövetségét Jeruzsálembe költözteti. Ilyen bejelentést tett többek között Csehország, Honduras, Románia, Guatemala és Paraguay is. Japán viszont ellenpéldaként szolgál, hiszen a szigetország miniszterelnöke kijelentette, hogy országa nem tervezi a nagykövetségének elköltöztetését.

A palesztinok reakciója

A palesztin vezetés felháborodva és aggodalommal követte az Egyesült Államok nagykövetségének költözését, hiszen ebben is Kelet-Jeruzsálemre irányuló követelésük ellehetetlenítését látják. A költözés dátuma csak olaj volt a tűzre. Míg május 14-e Izrael számára a függetlenség ünnepe – ami idén az állam kikiáltásának a 70. évfordulója volt –, addig a palesztinok számára ez a Nakba, a katasztrófa napja. A palesztinok ekkor emlékeznek meg elveszett hazájukról, illetve arról a több százezer honfitársukról, akik az első arab-izraeli háború következtében menekültté váltak.

Tiltakozásképpen a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász hazarendelte Washingtonból a palesztin küldöttséget. Az amerikaiakkal a béketervről folytatott egyeztetéseket is befagyasztották, arra hivatkozva, hogy a Jeruzsálemmel kapcsolatos lépések egyértelművé tették az Egyesült Államok Izrael iránti elfogultságát. A teljes képhez hozzá tartozik, hogy márciusban napvilágot látott Donald Trump rendezési terve, amely a jövőbeli palesztin állam fővárosának Kelet-Jeruzsálem helyett annak egyik elővárosát, Abu Dis-t jelölte meg.

A palesztin vezetés elkeseredettsége nem alaptalan. Az elmúlt években, az arab tavasz folyamán kitört regionális válságok következtében a palesztin ügy sokadrangú kérdés lett a Közel-Keleten. Emellett a szaúdi-izraeli közeledésnek köszönhetően regionális támogatóit is kezdi elveszíteni a Palesztin Nemzeti Hatóság. A Kelet-Jeruzsálem körül folyó izraeli adminisztratív intézkedések, a telepespolitika, illetve a jeruzsálemi palesztin lakosokra vonatkozó engedélyrendszer lassan ellehetetleníti, hogy a város valaha egy palesztin állam fővárosa legyen.

Irán hajlandó támogatni a tűzszünet létrejöttét Jemenben

A 2015 óta tartó jemeni polgárháborúban Irán a síita húti lázadókat támogatja, míg térségbeli riválisa, Szaúd-Arábia a szunnita kormányt.  A humanitárius válsághelyzetre tekintettel Irán hajlandó a befolyását felhasználni ahhoz, hogy a lázadókat tűzszünetre bírja. Ezzel lehetővé válna az ártatlan civilek nemzetközi szervezetek általi segítése. Irán kész együttműködni Franciaországgal, az Egyesült Királysággal és Németországgal a konfliktus megoldásában. Az európai hatalmak, amennyiben sikerrel járnak, példát mutathatnak az Egyesült Államok számára, hogy kell Iránnal sikeresen kompromisszumokat kötni. (angol, Reuters, 05.29.)

Törökország máshonnan fog harci gépeket beszerezni, ha az Egyesült Államoktól nem vehet F35-öst

Korábban Törökország több mint 100 ilyen harci repülőt tervezett vásárolni.  Mivel az utóbbi időszakban az Amerikai Egyesült Államokkal és Izraellel számos nézeteltérés alakult ki (többek között az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe helyezése, az amerikai Szíria-politika, valamint a törökök oroszoktól történő légvédelmi rakétarendszer beszerzése), ezért az Egyesült Államok igyekszik meggátolni Törökországot abban, hogy a Lockheed Martin F-35 vadászgépeit megvásárolja. Mevlüt Cavusoglu, török külügyminiszter szerint a török légierő igényeit máshonnan kell kielégíteni. (angol, Haaretz, 05.30.)

A szíriai elnök, Bassár el-Aszad a hónap végén ismertette a szír kormányerők jelenlegi helyzetét

Véleménye szerint Szíria közel került a 7 éve tartó háború megnyeréséhez az Amerikai Egyesült Államok beavatkozása ellenére is. Az egész országot fel fogják szabadítani, visszafoglalják azon területeket is majd, melyeket a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) tartanak ellenőrzésük alatt. Az izraeli légicsapásokra válaszul meg fogják erősíteni az ország légvédelmét. Az iráni csapatok szíriai tartózkodását tagadta, de az iráni tisztek segítségét elismerte. Szerinte az Egyesült Államoknak el kellene hagyni az országot; tanulnia kell az Irakban történtekből, hogy az emberek e régióban már nem fogadnak el idegeneket. (angol, RT, 05.31.)

Manbij: a puskaporos hordó 

Manbij régóta gócpont a térségben, ahol a következő erők sorakoznakfel egymással szemben vagy egymás mellett: a szíriai kormány hadserege és támogatóik, a kurdok által vezetett milíciák, a szíriai lázadó csoportok, ezenfelül török és amerikai csapatok is vannak Észak-Szíria térségében. (Reuters, angol, 05.30.)

A nukleáris nagyhatalmak fenyegetik a glóbuszt – ezzel a kijelentéssel vette Erdogan, török elnök Izraelt ismét célkeresztbe. Erdogan szerint a Közel-Kelet térségét meg kell tisztítani a nukleáris fegyverektől; a török elnök ezzel  bírálta Donald Trump amerikai elnököt az iráni nukleáris megállapodás felmondásáért. (Reuters, angol, 05.21.)

Erdogan nagyobb ellenőrzést akar a gazdaság felett, de a gazdaság ennek nem örül 

A választások után a török központi bank lehet az egyik fő áldozata Erdogan hatalma kiszélesítésének. A török líra hetek óta mélyrepülésben van, és egyre inkább elértéktelenedik a dollárral szemben. Ezt a helyzetet nem javítja az argentín válság sem, ugyanis a két ország valutája egy kosárban van, így a tovagyűrűzés valós problémát jelenthet. (Reuters, angol, 05.16.)

Úton a béke felé?

Május 19-én Emmanuel Macron, francia államfő vezetésével Párizsban került megrendezésre az a csúcstalálkozó, amelyen részt vettek a líbiai politikai élet legfontosabb kulcsszereplői. Az eseményen többek között képviseltette magát Fáiz Szarradzs, a nemzetközi közösség által elismert Tripoli kormány miniszterelnöke, a Líbiai Nemzeti Hadsereget irányító Khalifa Haftár tábornok,  Aguila Saleh, a Tobrukban székelő Képviselőház elnöke, illetve Khaled al-Mishri, az Államtanács elnöke. A résztvevők megállapodtak, hogy december 10-én parlamenti választásokat fognak tartani az észak-afrikai országban. Továbbá abban is egyetértettek, hogy legkésőbb szeptember közepéig meg kell teremteni a választások lebonyolításának alkotmányos alapjait, és ki kell dolgozni a szükséges választási törvényeket. A találkozón részt vett Ghassan Salamé, az ENSZ líbiai megbízottja, aki tűzszünetre szólította fel a konfliktusban résztvevő feleket.

Libanont az elmúlt évtizedben mély politikai válság jellemezte, többek között 2014-2016 között nem volt hivatalban államfő, illetve két kormány is megbukott. Azonban a  2009-es választások után kilenc évvel idén kiírták az új általános választásokat Libanonban.

A május 6-án tartott választás egyben a 2017-ben elfogadott új választási rendszer próbájaként is szolgált. Egyfelől csökkentették a választókerületek számát, másfelől egy arányosabb rendszer került bevezetésre, amely felváltotta az eddigi „győztes mindent visz” elvet. A politikai struktúra gerincét alkotó konfesszionális rendszer azonban megmaradt.

A választások legnagyobb vesztesének a Saad Hariri miniszterelnök vezette Jövő Mozgalom (Future Movement) listáját tartják, amely a 2009-es választásokhoz képest a kapott szavazatok csupán kétharmadát megszerezve a 32 mandátuma 20-ra csökkent. A legnagyobb növekedést a Keresztény Libanoni Erők (Christian Lebanese Forces) listája érte el, amely közel megduplázva mandátumainak számát, 15 képviselőt delegálhat az országgyűlésbe. Igaz, a Hezbollah csupán eggyel tudta növelni megszerzett mandátumainak számát, a választások másik nagy győztese mégis az általa vezetett pártszövetség, amely 70 mandátummal a parlament legerősebb frakciójává vált. Ez a mandátumszám már lehetővé teszi bármely törvényjavaslat megvétózását.

Bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/valasztasok-libanonban

A Kongresszus 1995-ben elfogadta a „Jerusalem Embassy Act” nevű törvényt, amely felszólította az elnököt, hogy ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, valamint rendelje el a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését. A törvény azonban lehetőséget adott annak fél éves intervallumokra történő felfüggesztésére. Donald Trump azonban – kampányígéretéhez híven – 2017. december 7-én, a Fehér Házban mondott beszédében eleget tett a törvény rendelkezéseinek. Elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, valamint bejelentette, hogy az Egyesült Államok hamarosan megkezdi a nagykövetségének átköltöztetését. Habár a hivatalos átadásra 2018. május 14-én sor került, fontos megjegyezni, hogy egyelőre a diplomatáknak csak egy töredéke költözött át, hiszen az új nagykövetségi épület felépítése még több évet vesz igénybe.

A lépés szimbolikus jellege miatt ez egy hatalmas diplomáciai siker az izraeli vezetés számára. Az Egyesült Államok bejelentését követően több állam is jelezte már, hogy nagykövetségét Jeruzsálembe költözteti.

Értelemszerűen, a palesztin vezetés felháborodva és aggodalommal követte az Egyesült Államok nagykövetségének költözését, hiszen ebben is Kelet-Jeruzsálemre irányuló követelésük ellehetetlenítését látják. Tiltakozásképpen a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász hazarendelte Washingtonból a palesztin küldöttséget.

Bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/jeruzsalem-helyzete-az-egyesult-allamok-izraeli-nagykovetsegenek-athelyezese-tukreben

Olaj a tűzre – Irán részéről nem maradhat válasz nélkül Donald Trump amerikai elnök döntése, amely alapján felmondta az iráni atommegállapodást (JCPOA). Irán elsődleges célpontjai az Egyesült Államok legfontosabb közel-kelti stratégiai és gazdasági partnerei lehetnek, főként Szaud-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok. A csapások főként a szaúdi olajmezőket érinthetik, amelyek a világ olajtermelésének jókora hányadát adják, komoly hatást gyakorolva így az olaj világpiaci árának emelkedésére. Az akciókat feltehetően kibertámadások, drónok és nagy hatótávolságú rakéták bevetésével hajtják majd végre, új szintre emelve ezáltal a térség eddigi hadviselési doktrínáit.

Az atomalku felmondásának körülményei korántsem olyan egyoldalúak, mint azt a Trump-adminisztráció próbálja feltüntetni. A perzsa állam az atomalku megkötését követően leállította programját és elkezdte szisztematikusan gyakorlatba ültetni az egyezményben megfogalmazottakat. Ennek ellenére a jelenlegi amerikai vezetés geopolitikai veszélyt látott Irán szárazföldi terjeszkedésében, amelyet az a proxy háborúival próbált elérni. Ahogyan Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter kifejtette: a Teheránhoz közeli síita milíciák szíriai és regionális tevékenysége súlyosan veszélyezteti az Egyesült Államokat és a szövetségeseinek az érdekeit.

Trump elnök irányelve, valamint az iráni válasz nagy mértékben kihat az európai energiapiacokra is, mivel az Európai Unió jórészt az iráni olajra alapozta energiapolitikáját, emellett az atomalku növelte az Unió világpolitikában betöltött szerepét. Előrejelzések szerint az olaj hordónkénti ára tovább fog emelkedni, amennyiben az amerikai vezetés nem dolgoz ki egy átláthatóbb és működő energiapolitikát a régióban.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron és Vincze Patrik (Síita félhold, szíriai konfliktus), Banos Benjámin (Törökország).