Biztonságpolitika.hu

As it was promised, the activities of the group called ‘Protest Against Dictatorship’ continued right after the Easter holidays. Although there were fears that the march in Belgrade would turn violent as the big football derby was held at the same time between local giants Crvena Zvezda and Partizan, the night fortunately remained peaceful. Demonstrations were put on hold for the religious holidays, and now, Tuesday was the 16th time people gathered on the streets of the capital and major towns across the country.

It all began with the presidential elections held on April 2nd which the incumbent Prime Minister Aleksandar Vučić won already in the first round. His massive victory is unquestionable even though irregularities were reported and the media coverage during the campaign was one-sided in his favour. This is why the outbreak of the protests came as a slight surprise.

Until now, no central figure has appeared as the inventor and organiser of the protests. News spread wide through social media channels. As a consequence, mainly young people were invited to participate and the news agencies referred to them as ‘student protesters’. However, they are not the only ones dissatisfied, for example trade unions have announced their support.

Probably the lack of key organisers was one of the sources of different theories around by whom the movement is financed and called to the streets. Suspect number one is always George Soros in these cases. Protesters kept their sense of humour and answered with signs just like the background picture of this article (which says ‘Afterparty at Soros’s place’). Prime Minister and President Elect Aleksandar Vučić accused leaders of the opposition of planning to seize power through demonstrations because they failed to do so during the legitimate elections. Of course they responded by articulating fears that Vučić would decide to use the police force in order to provoke violence.

The ‘official’ demands of the protests look like to be deliberately unrealistic. Vučić does not show the slightest intention to resign, nevertheless, the greater the goals are, the bigger the media coverage becomes. It should also not be forgotten that several of these goals – such as resignations in the Republican Electoral Commission, RIK, the Regulatory Body for Electronic Media, REM, Radio Television of Serbia, RTS, and of the president of the National Assembly – were added later and are hardly the reason for the protests.

Naturally, the big question is how long the movement will last. First of all, they should agree on some kind of agenda. This way uncertainties regarding location and direction of the marches could be avoided. If they manage to ensure their popular support, the hope to slowly and gradually gain political power will always be there.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán tartott XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Had- és Rendészettudományi Szekciójának Európai Biztonság Tagozatában Szabó Márk, a Diákbizottság elnöke I. helyezést ért el.

Pénzváltó Nikolett, a Szakkollégium senior tagja a Nemzetközi Biztonság Tagozatban II. helyezést ért el.

A Szakkollégium tagjai közül még Kovács Georgina, a Diákbizottság alelnöke mérettette meg magát, aki a Katonai Műveletek Tagozatban mutatta be pályamunkáját.

Szakkollégistáinknak gratulálunk a szerepléshez és elért eredményeikhez!

A Biztonságpolitikai Szakkollégium 2017. május 11-én rendezte meg az immár hagyománnyá vált Biztonságpolitikai Szakestélyt, melynek idén is a Honvéd Kulturális Központ Regiment Étterem adott otthont . A rendezvény legfőbb célja, hogy egy informális találkozó keretei között lehetőséget teremtsen a szakma képviselői, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetői és oktatói, valamint a Szakkollégium és a biztonságpolitikai képzésben résztvevő egykori és jelenlegi hallgatói közötti együttműködések megvalósulásához.

Az est az ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét, melyen elsőként Dr. Kaló József egyetemi docens, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesületének elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kitért a hasonló rendezvények fontosságára, ahol a szakma képviselői találkozhatnak egymással és a beszélgetésekből később gyümölcsöző együttműködések, rendezvények és publikációk válhatnak valóra. Ennek szellemében hangsúlyozta, hogy a Szakkollégium jövője szempontjából kulcsfontosságú a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karral, valamint a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karral kialakított együttműködés minél szorosabbra fűzése.

Ezt követően Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, egyetemi tanár, a Biztonságpolitikai Szakkollégium szakmai mentora és Dr. Boldizsár Gábor ezredes, egyetemi docens szólt a résztvevőkhöz. Az előadók köszöntőikben hangsúlyozták a biztonságpolitikai szakma sokszínű és komplex jellegét, mely kapcsán külön kitértek a szakmabeliek közötti kooperáció fontosságára.

A vacsora elfogyasztása alatt és azt követően lehetőség nyílt a könnyed szórakozásra, illetve a hallgatók és a tanárok közötti kötetlenebb hangvételű eszmecserére.

Az Egyesült Államok és Oroszország közötti viszony alakulását vizsgáló márciusi cikkünkben annak okait elemeztük, hogy Donald Trump megválasztását követően miért nem következett be a két ország közötti viszony várt javulása. Ezek alapján végül arra a megállapításra jutottunk, hogy a közeljövőben sem számíthatunk látványos javulásra a két fél kapcsolatrendszerében. Jelen cikkünkben az áprilisi események tükrében újra áttekintjük az amerikai-orosz kapcsolatok alakulását és megnézzük, hogy továbbra is érvényes-e a fent említett megállapítás.

A két ország közötti viszony jelenleg négy fő pillérre épül, melyek közül az első a szíriai konfliktus, a második az ukrajnai helyzet és a Krím elcsatolásának kérdése, a harmadik a két fél NATO-hoz fűződő viszonya, a negyedik pedig Észak-Korea.

A szíriai konfliktus kapcsán először érdemes megemlíteni a március elején történt észak-szíriai amerikai csapaterősítést, amely eddig példátlan módja volt az amerikai szárazföldi haderők bevonulásának Szíriába. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy többször is találkozott egymással – három év kihagyás után – az amerikai főparancsnok és az orosz vezérkari főnök és helyettes védelmi miniszter. A találkozó célja az orosz-amerikai hadügyi kapcsolatok értékelése volt, az eredménye pedig egy szóbeli megállapodás arról, hogy a két ország között a jövőben szorosabb kommunikációra lesz szükség. Ez a fejlemény némi javulásként értékelhető a két ország viszonyában, bár a találkozókat alapvetően a kényszerűség szülte.

Az április 4-i vegyifegyver-támadásért a nyugati országok vezetői az Oroszország által támogatott Aszad kormányt tették felelőssé, bár Oroszország szerint erre nincs elegendő bizonyíték. Az Egyesült Államok által válaszlépésként indított rakéta-támadás (amely az első direkt amerikai hadművelet volt Szíriában az Aszad-kormány csapatai ellen) az oroszok szerint sérti a nemzetközi jogot. Másrészt viszont, mivel a támadás előtt az Egyesült Államok nem egyeztetett az orosz vezetéssel – bár az ottani orosz haderőket nem sokkal előtte figyelmeztették, így orosz katona nem sérült -, ez a cselekmény (és az, hogy az Egyesült Államok a szóbeli megállapodást figyelmen kívül hagyta) nagy mértékben hozzájárult a két ország viszonyának jelentős romlásához.

Mivel az oroszok szerint nincs elég bizonyíték arra, hogy a szíriai kormány a felelős a vegyifegyver-támadásért, így az ENSZ Biztosági Tanácsának ülésén az orosz ENSZ-képviselő megvétózta azt a határozatot, mely kötelezte volna Szíriát, hogy működjön együtt az eset kivizsgálásában. Az orosz képviselő szerint a határozattervezet hamis tényeken alapul, csak látszatmegoldás lenne a problémára, és további konfliktust provokálna. Ezzel egyidőben Moszkva – csapaterősítés céljából és a támadásokra reagálva – nagy hatótávolságú rakétákkal felszerelt hadihajókat küldött Szíria partjaihoz.

Erre válaszul Rex Tillerson amerikai külügyminiszter Moszkvába utazott, ahol először Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, majd Putyin elnökkel is találkozott. A találkozó a szíriai eseményekről szólt, és utólag mindkét fél azt nyilatkozta, hogy az orosz-amerikai viszonyok sosem látott mélységbe süllyedtek. Az orosz külügyminiszter szerint ennek fő oka az Egyesült Államok légitámadása, míg az amerikai külügyminiszter szerint inkább az, hogy az orosz vezetés a szíriai kormányt támogatja.

Maga Donald Trump is azt nyilatkozta a NATO főtitkárával közös találkozója után, hogy az amerikai-orosz viszonyok a lehető legrosszabb irányba haladnak. Ugyanezen a találkozón hangsúlyozta azt is, hogy a NATO mégsem annyira ’elavult’ (ahogyan azt a kampánya óta többször is kiemelte), kifejezve ezzel szándékát a Tanáccsal való szorosabb együttműködésre. Az orosz-amerikai viszonyok romlásának és a NATO-val való kapcsolat megerősítésének egy napirenden való említését az oroszok fenyegetésként értékelhetik, hiszen eddig a kapcsolat erősítésére az esélyt éppen a szíriai helyzetben való lehetséges együttműködés jelentette. Így, hogy az elmúlt egy hónapban a helyzet kiéleződött, ez az esély aligha valós már. Az amerikai-NATO kapcsolatok megerősítésének jele az is, hogy hamarosan Lengyelországban is kiépül az amerikai rakétavédelmi rendszer, amilyet Romániában már telepítettek 2016-ban. Az orosz vezetés szerint ez a lépés megsérti az 1987-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt, Közepes Hatótávolságú Nukleáris Erők Szerződését (INF szerződés), és mint ilyet, ellenséges lépésként értékelte az Egyesült Államok részéről.

Mindez az ukrajnai helyzetre is érvényes, hiszen a Krím elcsatolása és az azt követő gazdasági szankciók óta a helyzet mit sem javult. Az Orosz Külügyminisztérium idén februárban azt nyilatkozta, hogy a Krímet nem adják vissza Ukrajnának, a félsziget jog szerint Oroszországhoz tartozik. Fontos megemlíteni a 2015 óta érvényben lévő Minszk II megállapodást is, amely fegyverszünetet rendel el a szemben álló felek között. Ez azért is fontos, mert április 23-án az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egyik amerikai megfigyelője életét vesztette, amikor járőrözés közben aknára futott a gépkocsija. Ezután Tillerson külügyminiszter világossá tette, hogy amíg a Krímet az oroszok vissza nem adják, addig a gazdasági szankciók érvényben maradnak. Ez a viszony további stagnálását vetíti előre amellett, hogy az amerikai és ukrán vezetés a Minszk II megállapodás betartására szólította fel az érintett feleket.

A viszony további romlását sejteti az a tény is, hogy április közepe óta a lengyel-orosz határon állomásoznak a hidegháború vége óta nem látott méretű, nagyrészt amerikai csapatok. Ezt a lépést az amerikaiak szerint Oroszország agresszív kelet-európai politikája indokolja, Putyin elnök szerint viszont a mozgósítás nem volt megalapozott, és inkább az amerikai fél agresszivitásáról árulkodik. Ezután alig egy héttel később sor került a NATO hadgyakorlataira Észtországban és Romániában, ezzel egyidőben pedig az orosz Balti Flotta is tesztelte légvédelmi rendszerét Kalinyingrádban és hadgyakorlatot folytatott a Krím félszigeten is.

Az Egyesült Államok és Oroszország viszonyát értékelve Észak-Koreát is említeni kell, mint a viszonyt befolyásoló tényezőt. Az Észak-Korea által sorozatosan végzett rakétateszteket az Egyesült Államok nem csak Észak-Korea szomszédos országaira nézve, hanem saját magára is valós veszélyként értékeli. Ennek legfőbb oka az, hogy a kommunista állam birtokol – és tesztel is – olyan nagy hatótávolságú nukleáris rakétákat, melyek elérhetik akár az Egyesült Államok szárazföldi területeit is, veszélyeztetve ezzel az amerikai [főként civil] lakosságot. Az amerikai kormány katonai megoldást javasolt, és egyértelművé tette, hogy egy megelőző csapásra is fel van készülve. Fontos megemlíteni, hogy a szíriai légitámadás, amelyet az amerikaiak mértek a Aszad-kormány csapataira, bizonyítékul szolgálhat, hogy a Trump-kormány valóban nem riad vissza a katonai válaszlépésektől – vagy akár egy tényleges megelőző csapástól. Ebből a szempontból a légitámadás akár erődemonstrációként is értelmezhető.

Oroszország a gazdasági szankciókat hatástalannak tartja, szerintük a katonai válaszút Észak-Korea esetében katasztrofális eredménnyel járna, helyette inkább diplomáciai megoldásokat javasoltak. Egy esetleges fegyveres konfliktus ugyanis olyan következményekkel járna, mint például a hatalmas menekültáradat, ami egy amerikai-észak-koreai háború esetén indulna meg, többek között Oroszországba. Ugyanilyen ok a vegyiszennyeződéstől való félelem, ami Észak-Korea nukleáris fegyvereinek megsemmisítése közben veszélyeztetheti a környező országokat – Vlagyivosztokot például két óra alatt érné el a légszennyeződés. Az oroszok számára stratégiai jelentőségű is, hogy a szankciók ellen vannak, ezzel ugyanis lehetőségük van kifejezni nemtetszésüket az ellenük érvényben levő szankciókkal szemben. Az Egyesült Államok olajembargót is bevezetne Észak-Korea gazdaságának gyengítése érdekében, ám ez az ázsiai ország egyik olajexportőreként Oroszországot is hátrányosan érintené. Ugyan nagy mértékű gazdasági együttműködés nincs az oroszok és Észak-Korea között, de például a májusban induló komp járat – ami Vlagyivosztok és Rajin között fog havonta hat alkalommal kétszáz embert és ezer tonna teherárut szállítani – bizonyíthatja, hogy egy fegyveres konfliktus hátrányosan érintené Oroszországot, ezzel együtt hozzájárulna az orosz-amerikai kapcsolatok jelentős romlásához. A helyzetet csak súlyosbítaná, ha életbe lépne az a határozattervezet, amely megengedné az Egyesült Államoknak, hogy ellenőrizzék az orosz kikötőket – például Vlagyivosztok kikötőjét – ezzel is nyomást gyakorolva Észak-Koreára. Az orosz kormány a határozattervezetet egyértelműen ellenséges lépésként értékelte, szerintük ez a lépés jogsértő lenne. Az, hogy az orosz vezetés katonai csapatokat küldött Oroszország Észak-Koreával közös határszakaszához, arról árulkodik, hogy az oroszok készenlétbe helyezték magukat egy konfliktus kirobbanásának esetére. Észak-Korea legújabb rakétatesztelésekor (május 14.) a kilőtt ballisztikus rakéta ugyan a Japán tengerbe zuhant, de a becsapódás helye mégis közelebb volt Oroszországhoz, mint Japánhoz. A rakétatesztelésre reagálva az amerikai kormány sajtóközleményt adott ki, amely reflektált az orosz érintettségre is, valamint arra is, hogy az orosz kormánytól válaszlépésekre számítanak.

Összegezve, az elmúlt egy hónap eseményei rég nem látott egyértelmű romlást hoztak az amerikai-orosz viszonyokban. Mindkét ország egyre erősebben van jelen Kelet-Európában, folyamatosan reagálva a másik fél vélt vagy valós agressziójára. A szíriai helyzet elmérgesedése miatt az orosz-amerikai polgárháborús együttműködés lehetősége elszállt, az Észak-Korea kapcsán felmerülő alapvető érdekkülönbségek a két ország viszonyának egyre nagyobb léptékű romlásához vezethetnek. A jelenlegi helyzetben egyetlen tényező sem reális többé azok közül, amelyek Donald Trump megválasztásakor reményt adhattak az orosz-amerikai kapcsolatok rendezésére. Ennek ellenére a két ország vezetője május 2-án harmadik alkalommal beszélt egymással telefonon, amikor is szóba került egy személyes találkozó lehetősége. A találkozóra júliusban kerülne sor a hágai csúcson, ahol a két elnök újabb esélyt kaphat országaik viszonyának rendezésére – immár személyesen. Továbbá a legújabb rakétakísérletek fényében Észak-Korea már Oroszországra is közvetlen veszélyt jelent, előbb vagy utóbb az orosz kormánynak is reagálnia kell a fenyegetésre. A kérdés csak az, hogy a válaszlépések során felmerülhet-e egy esetleges orosz-amerikai együttműködés.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium is képviseltette magát a 2017. május 4-én megrendezett 2017. évi Tavaszi Tudományos Hallgatói Konferencián Debrecenben.

A hallgatói konferencia a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiumának szervezésében valósult meg. Az eseményen négy szekcióban harminc hallgató mutatta be kutatását és elért eredményeit; a Biztonságpolitikai Szakkollégium hallgatói a Dr. Szilágyi Zsolt által elnökölt Hadtudományi- és történettudományi szekcióban adtak elő.

A BSZK-t öt hallgatónk képviselte: Halasi Gábor Líbia jelenlegi, a káosz és anarchia szélén álló helyzetét elemezte. Szarka Luca Eszter a Dél-amerikai Nemzetek Uniójának (UNASUR) helyzetét és a térség biztonságpolitikáját mutatta be. Rozgonyi Attila előadásában a populizmus politikájának lehetséges hatásairól tartott előadást. Vay Bernát Dániel az izraeli biztonság- és védelempolitika kihívásait foglalta össze. Németh Ferenc pedig a koszovói hadsereg létrehozásának lehetséges biztonságpolitikai hatásait elemezte előadásában. Ezen előadáson túl Szem Géza, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának hallgatója a hadtörténelem hadtudományi értelmezése és módszertani sajátosságai címmel tartott előadást.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium két tagja is részt vett a 2017. április 27-én Varsóban megrendezett hallgatói tudományos konferencián.

A konferencia a Varsói Katonai Műszaki Akadémián (Wojskowa Akademia Techniczna, WAT) került megrendezésre. Az előadások elsősorban napjaink biztonsági kihívásait, az arra adott és adható válaszokat mutatták be. A konferencia kiváló lehetőséget biztosított a WAT és a BSZK hallgatóinak kutatásaik prezentálásához, valamint határokon túlnyúló együttműködések kialakítására is.

A Szakkollégiumot két hallgatónk képviselte: Vay Bernát Dániel, aki Izrael biztonság- és védelempolitikájáról tartott előadást, valamint Németh Ferenc, aki Montenegró NATO-csatlakozásának biztonságpolitikai vetületeit ismertette.

A konferencia, valamint hallgatóink kiutazása és költségeinek fedezése nem valósulhatott volna meg a WAT Magiszterek Védegyletének támogatása nélkül.

Az UNAMA (Az ENSZ Afganisztáni Segítségnyújtó Missziója) 2017-es első, negyedéves jelentésében megállapította, hogy a folyamatos harcok következtében egyre magasabb a civil áldozatok száma.

Az UNAMA által dokumentált statisztika alapján az első negyedévben 2181-re rúg a polgári áldozatok száma; ebből megközelítőleg több, mint 700 ember vesztette életét.

Ez az arány a 2016-os tendeciákhoz képest 4%-os csökkenést mutat. A civil halálos áldozatok száma az előző évhez képest 2%-al csökkent, de továbbra is igen magas ez az arány. Ahogyan az előző évben is, a legtöbb halálos áldozatot a tűzharcok követelték, ezután az improvizált robbanóeszközök (IED), végül pedig az öngyilkos merénylők támadásai okoztak hatalmas veszteségeket. A jelentés arra is rámutatott, hogy a civil veszteségek Kabul tartományban a legmagasabbak. Ezután következik szorosan Helmand, Kandahar, Nangarhar és Urzugan tartományok.

Tadamichi Yamamoto, az ENSZ-főtitkár afganisztáni különmegbízottja április 27-én felszólította a konfliktusban résztvevő valamennyi felet, hogy haladéktalanul tegyenek konkrét lépéseket a civilek védelme érdekében.

„Az áldozatok száma folyamatosan nő, és egyre inkább nők és a gyerekek sínylik meg az elhúzódó konfliktus súlyát. Ezért felszólítom a konfliktusban résztvevő minden felet, hogy tegyenek intézkedéseket az afgán civilek felesleges és elfogadhatatlan pusztításának megakadályozására” – nyilatkozta Tadamichi Yamamoto.

forrás: http://www.tolonews.com

Az UNAMA aggódik a női- és gyermekáldozatok növekvő tendenciája miatt. Az első negyedévben megközelítőleg 273 női áldozatot regisztrált, illetve 735 gyermeket értek el a támadások. Az ügy kapcsán megszólalt Danielle Bell is, a misszió emberi jogi igazgatója. Bell kiemelte, hogy 17%-al nőtt az áldozatok között a gyermekek aránya, ami tükrözi, hogy a konfliktusban résztvevő felek abszolút nem tesznek megfelelő óvintézkedéseket a civil lakosság védelmére, beleértve a fel nem robbant lövedékek megjelölését a harcok befejeztével (amely a legtöbb halálos gyermekáldozatot szedi a térségben).

„Ezek a számok 735 lány- és fiúgyermek életét jelképezik. 735 halálos történet tele testi és lelki fájdalommal és gyásszal.” – hangzott el Bell nyilatkozatában.

Yamamoto még arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormányellenes csoportok szándékosan célozzák meg a civileket, ezzel megsértve a nemzetközi humanitárius jogot.

Az UNAMA által dokumentált támadások többsége civil kormányzati alkalmazottak, törzsi vének, NGO-k alkalmazottai és a kormányt támogató személyek ellen irányult. Ezen kívül muszlim Shi’a mecsetek is a támadások középpontjában állnak.

Láthatjuk, hogy a harcok továbbra sem fognak véget érni a térségben. Egyelőre még nem készült tervezet arról, hogy a NATO mikor fog véglegesen kivonulni Afganisztán területéről. A jelenlegi biztonsági környezet alakulása az ország területén nem túl biztató. Míg, néhány tartományban a tálibok okoznak komoly bonyodalmakat a katonák számára, addig az Iszlám Állam is felütötte fejét a térségben. Így a jelen lévő katonáknak már két komoly problémára kell egyszerre összpontosítaniuk. Az USA komoly lépésekre szánta el magát az elmúlt időszakban, mikor is 2017. április 13-án bevette a „Mother of all bombs” (“Minden bombák anyja”) nevezetű GBU-43/B bombát, ami a legnagyobb nem-nukleáris bombák közé sorolható.

A csapás az Iszlám Állam egyik bázisa ellen irányult, amelynek hivatalos adatok alapján civilek nem estek áldozatául.

Így, várhatóan a NATO nem fogja magára hagyni Afganisztánt, hogy egyedül küzdjön meg a térség egyre fenyegetőbb kihívásaival. Ezt az is alátámasztja, az USA további 5000 katonát küld az Eltökélt Támogatás Misszióba az idei évben.

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok (USA) elnöke többször is hangsúlyozta, hogy az Észak-Korea által okozott fenyegetésre nem csak diplomáciai úton fog válaszlépéseket tenni. Lejárni látszik tehát az az idő, amelyben a nemzetközi közösség még közvetlen katonai beavatkozás nélkül hagyja, hogy a phenjani rezsim atomprogramjával és rakétakísérletivel szembemegy az ENSZ tiltó határozataival.

Észak-Korea legutóbbi fegyverkísérletei időrendben:

-augusztus 24. :Első sikeres tengeralattjáróról indított ballisztikus rakéta kilövés.
–szeptember 5. :Három ballisztikus rakéta kilövése Japán irányába, nagyon hasonlóak a Scud típushoz.
–szeptember 9.: Észak-Korea ötödik nukleáris kísérlete.
–október 16. : Sikertelen kilövés.
–február 12. : Pukguksong-2 típusú ballisztikus rakéta, Abe Shinzó, japán miniszterelnöke és Donald Trump floridai találkozója.
–március 6. : 4 Scud típusú rakéta kilövése (bővebben itt olvashatnak róla)
–április 5. : Sikertelen kilövés
–április 15. : Észak-Korea katonai parádét rendezett miközben az USA alelnöke Mike Pence Dél-Koreával tárgyalt.
–április 16. : Sikertelen kilövés, a Trump kormány ázsiai diplomáciai körútjának hírére.

A fenti adatokból látható, hogy Phenjan fegyverkísérleteinek jelentős részét akkorra igazítja, amikor a Trump kormány az ázsiai régióban folytat diplomáciai tevékenységet.

A Phenjannal folytatott egyre élesebb hangvételű üzenetváltások okán az USA elnöke 30 nappal meghosszabbította a harmadik flotta kötelékébe tartozó USS Carl Vinson (CVN-70) atommeghajtású repülőgép hordozó hadihajó térségbeli jelenlétét majd a Japán-tengerre rendelte a csapásmérő egységet. Az Egyesült Államok megelőző felvonulására az Észak koreai vezetés napilapjában a Rodong Sinmun-ban egy fenyegetéssel reagált. Phenjan „készen áll akár egyetlen csapással megsemmisíteni” az imperialista ország hadihajó raját és inváziós erőiket (szövetségeseiket) is, külön kiemelve azt, hogy nukleáris csapást mér Ausztráliára, ha továbbra is támogatja az USA térségi politikáját.

Kép forrása:
http://www.foxnews.com/world/2017/04/14/powerful-uss-carl-vinson-steams-toward-north-korea.html

Az amerikai és nemzetközi közvélemény számára félreértésekre adott okot, hogy Trump elnök egy a Fox News-nak adott interjújában nyilatkozott először a Carl Vinson visszairányításáról, ám egy magas rangú kormánytisztviselő szerint ezt követően kommunikációs félreértések léptek fel a Fehér Ház és a Pentagon között, emiatt láttak napvilágot egymásnak ellentmondó információk a kötelék útvonaláról. A Carl Vinson az előre eltervezett feladatait követő útvonalat járta végig és csak ezek után fordult a Koreai- Félsziget irányába. Az Egyesült Államok Haditengerészeti Intézetének (USNI) hírközlése alapján az atommeghajtású repülőgép hordozó vezette raj az Ausztrál Királyi Haditengerészettel (ARN) tervezett gyakorlatot követően Japánnal hajtott végre közös hadgyakorlatot a Filippínó-tengeren.

Azonban Észak Korea nem csak a Carl Vinson vezette raj jelenlétére számíthat a térségben. Jelentős hadgyakorlatok végrehajtása mellett a Washington a térségbe rendelte további két repülőgép hordozóját a USS Ronald Reagan-t (CVN-76) és a USS Nimitz-et (CVN–68).

Hadgyakorlaton az USA és szövetségesei:

A Carl Vinson jelenléte a Korai félszigetet körbeölelő tengeren jól mutatja, hogy a Dél-Korea – USA szövetség tovább akarja fejleszteni a már korábbi bilaterális katonai együttműködést. Március 14-től zajlott a 2017.évi Foal Eagle hadgyakorlat a Dél-Kínai tengeren. Ezzel párhuzamosan pedig, 300 000 fő részvételével az eddigi legnagyobb hadgyakorlatra került sor a Key Resolve 2017 program keretén belül, amely a kulcsfontosságú hadmozdulatok végrehajtására összpontosul. Mint minden évben a szövetségesek az 5015-ös hadműveleti terv (OPLAN 0515) végrehajtását szimulálták. Ennek lényege, hogy egy megelőző csapással elrettentik Észak-Koreát a tömegpusztító fegyverek bevetésétől.

kép forrása: http://edition.cnn.com/2017/01/12/politics/marines-f-35-stealth-jets-deploy-to-japan/
F-35B helyben leszálló repülőgép, speciálisan a haditengerészeti alkalmazására kifejlesztve.

A kritikus műveleti kooperációt többek között a speciális erők (SOF), a THAAD rakéta elhárító rendszer és az USA új, ötödik generációs vadászgépeinek (Marine F-35B Lighting II Joint Strike Fighters) együttes alkalmazásával hajtották végre. Ez az egy hajtóműves vadászbombázó típus kifejezetten fedélzetre van tervezve, rövid úton felszálló és helyben landoló képességei miatt.

kép forrása: https://news.usni.org/2017/03/14/carrier-uss-

A USS Carl Vinson amerikai repülőgép-hordozó és a japán Samidare romboló korábbi (márciusi) közös hadgyakorlaton a Filippínó tengeren.

A USS Carl Vinson vezette repülőgép-hordozó harccsoport nem csak koreai szövetségesével hajtott végre kritikus hadmozdulatok végrehajtását célzó hadgyakorlatot. Japán két rombolója a Samidare és az Asikaga április 22-én kommunikációs folyamatokat tesztelték cirkálás közben, emellett manőverezési gyakorlatokat hajtottak végre a Japán-tengerre tartó hordozóval a Filippínó-tengeren. „A két ország haditengerészetének kapcsolata jobb, mint valaha és ez leginkább az ilyen bilaterális gyakorlatoknak köszönhető.”- nyilatkozta a japán együttműködésről Jim Kilby ellentengernagy a Carl Vinston repülőgép-hordozó harccsoport (Carrier Strike Group 1, CSG 1) parancsnoka.

Japán legnagyobb rombolója az Izumo három hónapos küldetést teljesít Délkelet Ázsia vizein, melynek célja többek között a viszonylag újnak számító eszköz képességeinek tesztelése. Azonban a Kínai Népköztársaság, – melynek számos területvitája van a térség országaival, többek között Japánnal -, rossz szemmel nézi a fokozott katonai jelenlétet a Dél-Kínai tengeren. Japán részéről korábban már májusban is zajlott közös hadgyakorlat az Egyesült Államokkal a Dél-Kínai tengeren, ezt követően pedig idén júliusban az Izumo részt vesz a Malabar közös tengeri hadgyakorlaton India és az USA együttműködésével. A DDH 183 Izumo 9 helikopterrel képes hadműveleteket végrehajtani, azonban más eszközök fogadására egyelőre alkalmatlan a leszálló felülete. A japán kormány J. S. Kaga hadihajójának üzembe helyezésével ezt próbálja orvosolni.

 

Japán növeli tengeri jelenlétét:

A szigetország március 22-én bocsájtotta vízre jokohamai bázisáról második Izumo osztályú helikopterhordozó anyahajóját. Japán Haditengerészet Önvédelmi Erőinek (JMSDF) kötelékébe csatlakozva a J. S. Kaga (DDH-184) 248 méteres hosszával és 38 méteres szélességével már megközelíti méreteiben Japán II. világháborúban használt hadihajóit. Négy gázturbinájának köszönhetően maximális sebessége elérheti a 30 csomót.

Kép forrása:http://navaltoday.com/2017/03/23/japan-commissions-

Speciális kialakítása lehetővé teszi a legkülönbözőbb feladatokat ellátó helikopterekkel való hadműveletek végrehajtását. Jelenleg a J. S. Kaga 7 tengeralattjáró elhárítására alkalmas (Mitsubishi-Sikorsky SH-60K Seahawk) és két felderítő-mentő helikopterrel van felszerelve, de összességében 28 kisebb vagy 14 nagyobb méretű gép szállítására képes. A jövőben pedig akár helyben leszálló repülőgépekkel (mint az USA F-35B repülőgépe) operáló műveletek végrehajtására is alkalmas lehet

A II. világháború után életbe lépő japán alkotmány 9. béke cikkelyében a szigetország lemond a háborúhoz való jogáról, így a fegyveres erőkre vonatkozóan komoly, szigorúan önvédelmi korlátozásokat kell alkalmazni. Ennek értelmében Japán többek között, hivatalosan nem tart üzemben repülőgép-hordozókat. Emiatt az Izumo osztály és a korábbi, Hyuga osztályú hajók hivatalosan „helikopter-romboló” megnevezést kapták, annak ellenére, hogy a lapos tatban egy hordozó vonása tükröződik. Ez a speciális kialakítás nagy segítség a helikopteres mentésben és lehetőséget ad irányító központ létrehozására is, amely a további kettős felhasználást teszi könnyebbé. Így az Izumo osztályú J. S. Kaga katasztrófa elhárítási és mentesítési feladatokat is ellát majd.

A japán civil erők is készülnek a fenyegetettség hatására:

A japán kormány működésbe helyezett ( a J-Alert néven elhíresült figyelmeztető rendszeren belül) egy civilek védelmével foglalkozó weboldalat, melyen tájékoztatja a lakosságot, hogy mit tegyenek támadás esetén. A honlap februári indulása óta 2.6 milliós nézettségre tett szert. Evakuációs gyakorlatokat is tartanak és természetesen ezek mellett a tokiói vezetés hangosbemondón, illetve televíziós és rádiós vészcsatornákon vagy akár mobiltelefonon keresztül is figyelmezteti majd a lakosságot. A japán fegyveres erők kb. 10 percre képesek előre jelezni, ha Észak-Korea támadást indítana a szigetország ellen. Az óvóhelyekre való eljutásra azonban rendkívül kevés idő áll majd rendelkezésre. A rakéta felderítése csak pár perccel azután lehetséges, ahogy az elhagyta az indító állomást és a becsapódási hely meghatározása is perceket vesz igénybe. A vészjelzés azonban így csak a becsapódás előtti 4-5 percben hangzik majd fel.

Kép forrása:
http://www.chinausfocus.com/peace-security/china-must-confront-the-north-korean-conundrum

Kína: az utolsó szövetséges vagy partner az együttműködésben?

Kína az elmúlt időszakban igyekezett gazdasági nyomást gyakorolni Phenjanra. Felfüggesztette az Észak-Koreából érkező szénimportot, amely a rezsim összbevételének 40%-át tette ki. Elemzők szerint Peking akár egymagában képes lenne akkora gazdasági nyomást gyakorolni Kim Dzsong un-ra, hogy elérje nukleáris programjának feladását. Ezért az USA, Japán, és Dél-Korea április 26-án a nyersolaj export megszüntetésének lehetősségéről kezdeményezett párbeszédet Pekinggel. A japán külügyminisztérium Ázsia és Óceánia ügyeiért felelős irodájának a vezérigazgatója Kenji Kanasugi Tokióban fogadta Wu Dawei-t Kína Koreai- Félsziget ügyeiért felelős követét. A két vezető egyetértett abban, hogy ameddig csak lehetséges megpróbálják elkerülni a katonai kényszer alkalmazását.  Mindemellett azonban az elmúlt napokban Kína megközelítőleg 150 000 katonát vezényelt az Észak-Koreával közös határszakaszához. Ezt a lépést az ország geopolitikai érdekei is indokolhatták, miszerint Washngton,  Phenjan, mint hatalmi tényező kiiktatásával a stratégiai és gazdasági rivális Kína, régión belüli pozícióit is meggyengítené ezzel megőrizve hegemóniáját az Ázsiai térségben.

A nemzetközi közösség is napirendre vette a koreai félszigeten kialakult helyzet ügyét. Április 27-én Rex Tillerson az Egyesült Államok külügyminisztere látja majd vendégül New York-ban az ENSZ Biztonsági Tanácsát.

Milyen hatást vált ki a fokozott katonai jelenlét?

1.) A világ közvéleménye újabb atomkísérlettől tart, amely nagy valószínűséggel USA és szövetségesei (Dél-Korea és Japán) válaszcsapását vonná maga után. Kérdés, hogy ilyen helyzetben Oroszország és Kína melyik oldalra áll. Vlagyimir Putyin orosz elnök már korábban felszólította az amerikai kormányt, hogy tartózkodjanak az olyan egyoldalú beavatkozástól, mint Szíriában.

2.) Az egyre fokozottabb amerikai jelenlét ellentétes hatást válthat ki az észak-koreai vezetésből. Phenjan akár megelőző csapás mellett is dönthet. Az állami média többsége is ezt hangoztatja.

3.) Képes lesz-e Kína (vagy akar-e) olyan mértékű nyomást gyakorolni Észak-Koreára, hogy a phenjani rezsim felhagy atomprogramjával és végbemehet egy békés nukleáris leszerelés?   Meddig tarthatja fent Kína az eddigi távolságtartó világpolitikai attitűdjét?

/Lektorálta: Bartók András/

Külkapcsolatok

Növekvő orosz katonai jelenlét Kalinyingrádban

A litván hírszerző szolgálat éves jelentése szerint (április 3.) az elmúlt évben Oroszország jelentősen növelte katonai jelenlétét a kalinyingrádi régióban. Az oroszok SU-30-as vadászgépeket és a Balti-tenger egészét lefedő rakétarendszert telepítettek az orosz enklávé területére.

A litván védelmi miniszter, Raimundas Karoblis szerint a kalinyingrádi orosz katonai jelenlét növekedésnek a NATO számára jelzésértékűnek kell lennie. A Kreml szóvivője, Dimitry Peskov visszautasította a litván aggodalmakat és az egészet oroszellenes érzelmi kifejeződésként értelmezte.

Ebben az évben a NATO csapatokat telepített a térségben már jelenlévő amerikai egységek mellé, ami a Baltikum államai mellett Lengyelországot is érintette. A litván katonai kémelhárítás vezetője, Remigijus Baltrenas azt nyilatkozta: “a jövőben feltehetőleg tovább nő a térségben állomásozó NATO erőkkel szemben elkövetett orosz provokációk száma”.

Brüsszeli Szíria-konferencia

Április 4-5. között tartották Brüsszelben „Szíria és a régió jövője” elnevezésű donorkonferenciát. Az eseményen hetven ország és nemzetközi szervezet képviselője volt jelen. A konferenciát követően Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője találkozott a Szíriai Ellenzéki Koalíció elnökével, Anas al-Abdah-al, a szíriai ideiglenes kormány miniszterelnökével Jawad About Hatab-al és Mouhammad Hassno-al.

A főképviselő és tárgyalópartnerei megállapodtak, hogy az Unió továbbra is támogatni fogja az ellenzéket a politikai átmenet véghezviteléről tárgyaló genovai konferencián. Ugyanakkor az EU is világossá tette, hogy valódi politikai átment csak az ENSZ Bizontásig Tanácsa (ENSZ BT) által hozott határozat alapján képzelhető el.

Korlátozó intézkedések a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen

Az Európai Unió Tanácsa április 6-án további korlátozó intézkedéseket fogadott el a Észak-Korea ellen. Ezzel az intézkedéssel kiegészítették és megerősítették az ENSZ BT által már korábban elfogadott szankciók rendszerét. Az Unió továbbá felszólította Phenjant, hogy térjen vissza a Nemzetközi Közösséggel folytatott párbeszédhez.

Energiabiztonság

2015. márciusában az Európai Tanács megállapodott arról, hogy energiauniót alakítanak ki, így megkérték a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a villamosenergia- és a földgázhálózatok összekapcsolására irányuló projektjeik befejezését. Ezt követte a Tanács és az Európai Parlament megállapodása a földgázellátás biztonságáról szóló módosított rendeletről. A módosítás vonatkozik a kockázati csoportba tartozó országok tevékenységére (regionális együttműködés fejlesztése, megelőzési-, cselekvési és vészhelyzeti tervek kialakítása), a szolidaritási mechanizmus alkalmazására és a földgázszerződések felülvizsgálatára. A rendeletet a tagállamok állandó képviselőinek is meg kell erősíteniük.

Védelempolitika

Tűzfegyverek tartásának és beszerzésének szigorítása

A Tanács április 25-én új irányelvet fogadott el a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának szabályairól. A szigorított szabályokkal a fegyvereket jobban nyomon lehet követni és ellenőrizhetőbbé válik a hatástalanításuk, reaktiválásuk és átalakításuk. Az irányelv emellett betiltja a félautomata fegyverek polgári használatát, valamint lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy indítványozza az elektronikus információcserét szolgáló rendszer kialakítását. A szigorítás az Európában történt terrortámadások tapasztalatai alapján jött létre.

Partnerkapcsolatok

2017. április 3.

Az Azerbajdzsáni Diplomáciai Akadémián került megrendezésre az a kurzus, amelynek keretein belül az afgán szakértők a fegyveres erők civil kontrolljával foglalkozhattak. A tanfolyam az Afganisztáni Marshal Fahim Nemzetvédelmi Egyetem, a Román Nemzetvédelmi Egyetem, a Bolgár GS Rakovski Nemzetvédelmi Egyetem, illetve a NATO támogatásával valósult meg.

A tanfolyam célja, hogy a résztvevők megfelelő tudásra tehessenek szert a stratégiai gondolkodás és a stratégiai tanácsadás területén, valamint hogy megismerjék a polgári és katonai perspektívákat, amivel elősegíthetik a kommunikációt a fegyveres erők és a civil szereplők között.

A fegyveres erők civil kontrolljának fejlesztése szerves részét képzi a NATO védelmi oktatási programjának (NATO’s Defense Education Enhancement Programme) Afganisztánban. A program az Afgán Nemzeti Hadsereg kérésére és együttműködésével jött létre annak érdekében, hogy fokozza a stratégiai kultúra ismereteit a tisztikaron belül, illetve elősegítse a megfelelő civil-katonai kapcsolatok kialakulását Afganisztánban.

2017. április 4.

Április 4-e az aknákkal kapcsolatos felvilágosítás és aknamentesítési segítségnyújtás Egyesült Nemzetek által meghirdetett nemzetközi napja. A kezdeményezés célja a civilek életére és a világ nemzeteinek fejlődésére kiható, aknákkal kapcsolatos valós és halálos veszélyre való figyelemfelhívás.

A világnap kapcsán fontos megemlíteni a NATO hozzájárulását a humanitárius aknamentesítési folyamatokhoz, amelyek során a Szövetség olyan partnerországokkal dolgozik együtt, mint Ukrajna, Afganisztán, Grúzia vagy Egyiptom. Ezidáig a Szövetség ötmillió gyalogsági akna és 642 ezer fel nem robbant lövedék hatástalanításában vett részt. A NATO hozzájárult a robbanóeszközök és lőszerek hatástalanításának és az improvizált robbanószerkezetek (IED) elleni technikák szakértőinek kiképzéséhez is.

A Tudomány a Békéért és Biztonságért (Science for Peace and Security, SPS) Program keretein belül az Atlanti Tanács a szakértők biztonsági felszereléséért is felel, ezen kívül támogatják még például az Ukrán Állami Segélyszolgálat kommunikációs rendszerének fejlesztéseit is. A Program partnerországaival szoros együttműködésben vesz részt az aknamentesítési folyamatok fejlesztésében, amikre példa lehet az ukrán földfelszín alatti radartechnológia, az egyiptomi sivatagok aknamentesítésére szolgáló eszközök fejlesztése, és a víz alatti aknakeresés Montenegróban.

2017. április 5-7.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár elítélte az április 4-i Khan Shaykhun szíriai város elleni vegyifegyver-támadást, amely több mint 100 ember életét oltotta ki. A támadást követően, a Shayrat reptere elleni USA válaszcsapás nyomán a Szövetség főtitkára a következőket nyilatkozta:

Minden felelősség a szír főhatalmat terheli. A vegyi fegyverek használata […] tiltott a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény által, amit Szíria 2013-ban írt alá. […] Szíriának az Egyezmény tagjaként felelőssége gondoskodni kötelezettségeinek maradéktalan teljesüléséről.

A NATO már korábban is következetesen elítélte a szíriai kormány vegyi fegyvereinek folytatólagos bevetését; az Asszad-rezsim tette nem maradhat felelősségre vonás és válaszreakció nélkül. A Szövetség a jövőben is minden nemzetközi akciót támogat, amely a béke és politikai stabilitás helyreállítására törekszik Szíriában.

2017. április 6.

A NATO-Ukrajna együttműködés kereteiben robbanóanyagtól mentesítették Balaklija városát és a szomszédságában található településeket. Ezzel 10 km-ről 1 km-re csökkentették Balaklija és környékének hadianyagok miatt életveszélyesnek nyilvánított területét. Emellett sikerült visszaállítani az áramellátást a városban, de a szakemberek továbbra is dolgoznak a gázellátó infrastruktúra helyreállításán.

Az ukrán kormány nevében az Euro-Atlanti Katasztrófareagálási Koordinációs Központ (EADRCC) mondott köszönetet az Ukrán Állami Vészhelyzeti Szolgálat Robbanó Hadianyag Ártalmatlanító (EOD) egységeinek, valamint a nemzetközi támogatásért – a NATO Tudomány a Békéért és Stabilitásáért Programjának közreműködésével – Lengyelországnak, Szlovákiának és Romániának.

2017. április 7.

Rose Gottemoeller, a NATO főtitkár-helyettese ukrajnai látogatása során találkozott Petro Porosenko elnökkel, Volodymyr Groysman miniszterelnökkel és helyettesével Ivanna Klympush-Tsintsadze-vel. Április 6-án a Kijevi Taras Shevchenko Nemzeti Egyetemen elhangzott beszédében a főtitkár-helyettes biztosította Ukrajnát arról, hogy a Szövetség továbbra is kiáll az ország területi szuverenitása mellett és nem ismeri el a Krím-félsziget illegitim annektálását. Továbbá elítéli Oroszország destabilizáló tevékenységét Kelet-Ukrajnában.

Gottemoeller elismerően beszélt a közelmúltban végbement ukrán reformokról, így az állam továbbra is számíthat a NATO segítségére. A főtitkár-helyettes kiemelte a NATO Átfogó Segítségnyújtási Csomagját Ukrajna számára, amely 40 előre megszabott intézkedésre fordítható támogatást és hat különböző, sokmillió eurós, ún. Bizalmi Alapból áll össze. Az Orvosi Rehabilitációs Bizalmi Alap keretei közt valósul meg a sebesült katonák rehabilitációjának, kórházaknak és az orvosok munkájának finanszírozása. Ha csak az előző hetet tekintjük példaként, az Alap segítségével a NATO egy új rehabilitációs intézetet létesített Kharkivban. Idén szeptemberben pedig az ukrán atlétikacsapat, akik felépülését a NATO segítette, teljesítették a 2017-es Torontói Invictus Játékokat.

NATO-Ukrajna Bizottság. (A kép forrása: nato.int)

2017. április 10-11.

Másodszor rendezték meg Grúziában a Nyílt Diplomácia Fórumot (Public Diplomacy Forum) a grúziai NATO Napok keretében, amely eseménysorozatnak a célja, hogy felhívja a figyelmet a NATO és Grúzia kapcsolatainak fontosságára.
A fórumon hangsúlyozták, hogy mennyire fontos biztosítani a pontos tájékoztatást és a szabad médiát – miközben a dezinformációval és az álhírek terjedésével is meg kell küzdeni. Felszólalt Tacan Ildem is, a NATO közkapcsolatokért felelős főtitkár-helyettese, aki szerint a Szövetség és partnerei információs háborúban állnak az oroszokkal. „A NATO nem propagandával válaszol a propagandára. Ezt tényekkel és értékeinkben való hittel tesszük.” – mondta a főtitkárhelyettes.

2017. április 11.

Számos NATO-tagország és az Európai Unió több tagja találkozott április 11-én Helsinkiben, hogy megalapítsák a Hibrid Fenyegetések Elleni Európai Kiválósági Központot (European Centre for Countering Hybrid Threats). Összesen kilenc tagország írta alá az alapítólevelet: Finnország, Franciaország, Németország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Svédország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. A NATO és az Európai Unió ugyan nem szerződő felek, de aktívan részt fognak venni a Központ életében. A Szövetség számára a hibrid fenyegetések elleni küzdelem prioritásként kezelendő, mivel ez a fajta fenyegetés a háború és a béke elmosódott határán áll, ötvözve a katonai agressziót a politikai, gazdasági, és diplomáciai érdekekkel, valamint a kiber- és dezinformációs fenyegetésekkel. A NATO hibrid fenyegetések elleni stratégiája magába foglalja a megerősített koordinációs rendszert az Európai Unióval, egy új hírszerzési részleg létrehozását, képzéseket és gyakorlatokat.

2017. április 12-13.

Jens Stoltenberg az USA-ban tett kétnapos látogatást, mely során először találkozott Donald J. Trump amerikai elnökkel. Sajtótájékoztatójukon kifejtették közös véleményüket, miszerint a NATO-tagállamoknak el kell érniük a GDP-vel arányos 2%-os védelmi kiadást, hogy a Szövetség erősebbé válhasson. Emellett Trump elmondta, hogy a NATO szerinte már nem elavult, mert a főtitkárral egyetértettek abban, hogy a Szövetségnek többet kell tennie a terrorizmus elleni harcban – Stoltenberg szerint pedig ez egy fontos téma lesz a májusi állam- és kormányfői találkozón.

2017. április 25.

Jens Stoltenberg a NATO központjában üdvözölte Ukrajna Európai- és Euroatlanti Integrációjáért felelős miniszterhelyetesét, Ivanna Klympush-Tsintsadze-t az ún. Ukrajna-reform ütemtervének megvitatása érdekében.

A NATO-Ukrajna Bizottság – mely a NATO és Ukrajna közötti kapcsolat alakításáért és az együttműködés minél magasabb fokú létrejöttéért felelős – ülésén a miniszterhelyettes összegezte a tagországoknak, mit is jelent pontosan Ukrajna reformtörekvése, valamint ismertette a reformok évente várható ütemfejlődését.
A főtitkár megköszönte az ukrán kormány reformtörekvéseit a biztonság- és védelempolitika területén és biztosította a miniszterhelyettest a NATO további támogatásáról. Kifejezte a Tanács és saját maga együttérzését az EBESZ-megfigyelő tragikus halálával kapcsolatban, és felhívta a figyelmet a Minszk II. megállapodás teljes körű betartásának szorgalmazására is.

2017. április 26-27.

Jens Stoltenberg két kiemelt téma megtárgyalása céljából látogatott el Máltára. Útjának első napján Valettában találkozott a máltai miniszterelnökkel, Dr. Joseph Muscattal, George Vella külügyminiszterrel, valamint a belügyekért és nemzetbiztonságért felelős miniszterrel, Carmelo Abela-val. A tárgyalás fő témája az ország NATO-val való együttműködése mellett a tengeri biztonság kérdésköre volt, melynek kapcsán a főtitkár tiszteletét fejezte ki a máltaiak politikailag pártatlan hozzáállásáért.

Stoltenberg látogatásának második napján egy informális találkozón vett részt az Európai Unió tagállamainak védelmi minisztereivel, ahol a két szervezet szorosabb együttműködésének kialakításáról tárgyaltak. Stoltenberg beszédében kiemelte, hogy a NATO-EU tengeri kooperáció megvalósulásának csomópontja Málta, ugyanis partjainál a NATO Sea Guardian fedőnevű akciójával nyújt segítséget EU Operation Sofia tengeri műveletének. Ennek kapcsán a főtitkár külön köszönetét fejezte ki a máltai kormánynak, ami az EU soros elnökeként elősegítette a szorosabb együttműködést.

Jens Stoltenberg és Dr. Joseph Muscat, máltai miniszterelnök Valettában. (A kép forrása: nato.int)

2017. április 27.

Az olaszországi Miniszterek Tanácsának elnökével adott közös sajtótájékoztatóján a NATO főtitkára kiemelte, hogy nagyra értékeli ezt a lehetőséget a találkozásra, ahol megvitathatják a Szövetséget érintő biztonsági kihívások széles skáláját; továbbá kihangsúlyozta az előkészületeket a májusi brüsszeli NATO-csúcsra, ahol a NATO-vezetők, illetve a szövetségesek állam- és kormányfői is jelen lesznek, beleértve az Amerikai Egyesült Államok elnökét, az újonnan megválasztott francia elnököt, és Montenegró, a reménybeli következő szövetséges állam képviselőjét is.

Stoltenberg megköszönte továbbá Olaszország hozzájárulását a közös NATO-missziókhoz, ezen belül is kiemelve az Afganisztánban és Koszovóban szolgálatot teljesítő olasz katonák jelentőségét a Szövetség eredményes munkájára nézve (a koszovói KFOR misszió vezetését is ők látják el jelenleg). A főtitkár hangsúlyozta továbbá a terrorizmus elleni harcot az afganisztáni ISIL-ellenes koalíció tekintetében, illetve fontosnak találta a líbiai modern intézmények és egy korszerű védelmi minisztérium kiépítését.

2017. április. 28.

Macedóniában a szociáldemokrata és az albán kisebbségi pártok új, albán származású házelnököt választottak, amire válaszként a jobboldali tüntetők betörtek a parlamentbe. A törvényhozás épületében a tüntetők a szociáldemokrata és az albán képviselőkre támadtak, akik közül többen meg is sérültek. Az incidenst Jens Stoltenberg mélységesen elítélte, mivel véleménye szerint egyetlen parlamentben sincsen helye erőszaknak. A főtitkár felszólította a macedóniai politikai szereplőket a demokratikus folyamatok tiszteletben tartására és a párbeszéd útján történő problémamegoldásra.

Műveletek

2017. március 31.

A NATO Kommunikációs és Információs Ügynöksége (Communications and Information Agency, NCI) kilátásba helyezte az ukrán kormánnyal való együttműködést a tagország vezetési, hírközlési, irányítási, számítástechnikai és hírszerzési (Command, Communications, Control, Computer and Intelligence, C4) rendszereinek fejlesztése érdekében.

Az Ügynökség szakértői és az ukrán oldal képviselői találkoztak a jövőbeli információ- és tudáscsere céljából. A következő találkozó és képzés Ukrajnában lesz május 15-19. között; a projekt lehetővé teszi Ukrajna számára, hogy elsajátítsa a Tanács vezetési, irányítási, helyzetismereti, és interoperabilitási képességeit.

Az Ügynökség ezen kívül támogatja Ukrajnát a Regionális Légtérbiztonsági Programjában (Regional Airspace Security Programme, RASP). A Program célja létrehozni egy határokon átnyúló koordinációs hálózatot, amely lehetővé tenné a légtérben bekövetkezett balesetek hatékonyabb megelőzését és az esetleges helyzetek effektívebb kezelését Ukrajna és a NATO közös közreműködésével. A Szövetség tagországai jelenleg is fontolgatják egy ugyanilyen program szélesebb körben történő létrehozását, ami főleg a Baltikum területén és a Fekete-tengeri régióiban működne.

The CEU Center for European Neighborhood Studies (CENS) and the Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) in Budapest organized a conference called ‘Western Balkans between Internal Transitions and the European Integration Process’ on 24 April 2017.

The audience had the opportunity to listen to speakers from all the six countries of the Western Balkans. They listed several problems and mistakes regarding both the EU and their respective countries.

One of their common arguments was that the European Union is constantly losing leverage in the region due to the lack of real commitment when it comes to accepting new member states. This enlargement fatigue results in a slow and limited accession process, where improvements exist merely on paper and not in practice. Of course, local political elites use this as a tool against EU institutions in order to preserve their own power.

All the panelists admitted to be more or less sceptical about the path of their countries towards EU integration. According to them, the main reason for this is that the EU prefers stability over democracy and turns a blind eye on violations of human rights. The solution could be a strong network of civil society members from all these states in order to make their voice count and be heard.

Back in 2004 the political will of the ‘old member states’ coincided with the one of ‘newcomers’, whereas nowadays public support for EU integration in (potential) candidate countries is not overwhelming at all. It is worth mentioning that only around 40% of Serbian youngsters are in favour of joining EU and 27% do not have an opinion at all, while in theory they would be the ones to benefit the most from becoming an EU citizen.

Despite the difficulties, every participant underlined the fact that they should not implement reforms for the sake of Brussels, but for their own benefit. In this sense EU accession is yet another positive effect –and not the only one.

Az idén április 9-én tartott dél-oszétiai szavazáson a helyi lakosság referendumon dönthetett az állam nevének megváltoztatásáról, valamint a következő elnök személyéről. Összesen hárman indultak az elnöki posztért: Anatolij Bibilov altábornagy, aki 2012-től a dél-oszét országgyűlés elnöke, Leonyid Tyibilov a dél-oszét KGB korábbi vezetője, 2012-től Dél-Oszétia elnöke és Alan Gaglojev a dél-oszét KGB tagja.

A Kaukázus déli részén elhelyezkedő Dél-Oszétia Oroszország segítségével 2008-ban Grúziától levált de facto állam. Függetlenségét csupán négy ENSZ tagállam ismeri el: Oroszország, Venezuela, Nicaragua és Nauru.

Az elnökválasztást végül Anatolij Bibilov nyerte meg a korábbi elnökkel, Leonyid Tyibilovval szemben. Már az előzetes adatok is Bibilov győzelmét jósolták, ezen adatok szerint Bibilov kapta a szavazatok 57,98 százalékát, Tyibilov 30 százalékot, míg Gaglojev 11,01 százalékot kapott. Dél-Oszétia Központi Választási Bizottsága (ЦИК Южной Осетии) által közzétett végső eredmény szerint Bibilov 54,8 százaléknyi szavazatot szerzett. Tehát az elnökválasztásnak nem lesz második fordulója, mivel Bibilov már az első körben a szavazatok több mint 50 százalékát kapta meg.

Vlagyimir Putyin orosz elnök gratulált Bibilovnak győzelme után és megjegyezte azt is, hogy Oroszország továbbra is támogatja a köztársaságot gazdasági téren, és szavatolja biztonságát.

Egyes források szerint mindez a konfliktus „kiolvadását” is előidézheti, mivel Bibilov az Egységes Oszétia párt jelöltjeként nyerte meg a választást. Amint az a párt nevéből is látszik, legfőbb céljuk a hivatalosan Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiával történő egyesülés elérése.

Ezt jelezheti az is, hogy a szavazók több mint 75 százaléka támogatta a névváltoztatást. A Kaukázusban élő oszétok az alánok leszármazottjai, és az, hogy az eddigi Dél-Oszét Köztársaság nevet Alánföld Államra (Alánia) cserélik le nem jelenthet mást, mint hogy a két oszét régió egy néven egyesülhet.

Fontos megjegyezni, hogy az Amerikai Egyesült Államok elítélte az illegitim választást és referendumot Grúzia megszállt területein, nem ismer el semmilyen eredményt, és továbbra is támogatja Grúzia teljes területi integritását.

A NATO szintén elítélte az úgynevezett elnökválasztást és a régiót továbbra is Grúzia részének tartja.

Végül Georgia (Grúzia) külügyminisztériuma is illegálisnak nevezte a választást és referendumot, amit provokatív lépésként értékelt, mely sérti Georgia szuverenitását és területi integritását, valamint felszólították Oroszországot a nemzetközi jog tiszteletben tartására, és a csapataik kivonására a megszállt területről.

Grúzia 1991-ben vált függetlenné a Szovjetuniótól, már ebben az évben etnikai konfliktusok robbantak ki két részén, Abháziában, és Dél-Oszétiában, a harc az 1992-es Szocsi Egyezmény, majd az 1994-es Moszkvai Egyezmény hatására sok évig megszűnt. 2008-ban újult ki ismét a konfliktus, kitört a háború Grúzia és a szeparatista területek, majd az abházokat és a dél-oszétokat támogató oroszok és Grúzia között. Az oroszok győztek a grúzok ellen, a két terület Abházia, és Dél-Oszétia pedig orosz ellenőrzés alá került.

„Egy kisebb unió Koszovóval abban az esetben képzelhető el, ha az EU lemond a Nyugat-Balkánról” – nyilatkozta Edi Rama albán miniszterelnök a POLITICO-nak. A kormányfő szerint amennyiben az EU felhagy a bővítéspolitika folytatásával, akkor a régió olyan szürkezónává változhat, ami még nagyobb mértékben a nagyhatalmi versengés középpontjába kerül.

Rama szerint a biztonság és kooperáció fenntartásának eszköze maga az uniós perspektíva fenntartása, valamint látható előrehaladás a teljes tagság eléréséhez. „Ha nincs remény, [csatlakozási] perspektíva, akkor elképzelhető kisebb uniók létrejötte” – nyilatkozta a miniszterelnök. A térség biztonsága ugyan nem garantálható az EU nélkül, de ehhez együttműködő, a csatlakozás irányába elkötelezett – és látva a csatlakozási tárgyalások menetét, türelmes – országokra is szükség van.

Rama, aki 2013 óta tölti be a kormányfői tisztséget a Szocialista Párt vezetőjeként, már több alkalommal nyilatkozta, hogy a két ország egyesülése az európai integráción keresztül fog megvalósulni. E kifejezés – egyesülés – használatát minden esetben heves reakciók követték Belgrádból.

Marko Đurić, a szerb kormány Koszovó-ügyi irodájának vezetője arra emlékeztette Ramát, hogy „Nagy-Albánia” létrehozása továbbra is álom marad, amit egykoron Enver Hoxha albán kommunista vezető dédelgetett. Ivica Dačić külügyminiszter is nemtetszését fejezte ki, felvetve a kérdést: vajon mit szólna a nemzetközi közösség ahhoz, ha Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) az uniós perspektíva hiányában létrehoznák saját uniójukat? Az EU rövid nyilatkozatában a jószomszédi viszony és a regionális együttműködés fontosságát hangsúlyozta.

Albánok a Nyugat-Balkánon. (A kép forrása: http://www.economist.com)

Az ötlet, miszerint Albánia és a túlnyomó többségében albánok lakta Koszovó egy államban egyesüljön, számtalan alkalommal borzolta fel a kedélyeket. Albánia – egy-két marginális párton kívül – nem támogatja az ötletet; az ország célja euroatlanti integrációjának mielőbbi véghezvitele. Koszovóban jelenleg a Vetëvendosje (Önrendelkezés) párt a fő szószólja a témának; a párt szívesen tartana az egyesülésről népszavazást is – ha ez a koszovói alkotmány értelmében megengedett lenne. Az ötlet a nemzetközi közösség felől sem találna támogatásra: az esetleges határmódosítások destabilizálhatják a régió országait, elsősorban Bosznia-Hercegovinát, valamint „Nagy-Albánia” megvalósulásának víziója a szomszédos országokra – legfőbbképp Macedóniára – is beláthatatlan hatást jelentene.

Létrejöhet-e Nagy-Albánia?

Röviden: jelenleg erre igen kevés az esély. Tirana prioritása az EU-tagság elérése; inkább a gazdasági-kulturális kapcsolatok erősítését, mint a területi egyesítést részesíti előnyben. Emellett a régió országainak albán lakossága is megosztott, nem beszélhetünk egységes pánalbán mozgalomról. Az albán közösségeknek – Macedóniában, a dél-szerbiai Preševo-völgyben vagy Görögországban – eltérő politikai céljaik vannak, elsősorban jogaik megfelelő biztosítása.

Rama meglehetősen provokatívra sikerült nyilatkozata rosszkor jött a politikai válságban és választások előtt álló országban. Az ellenzéki pártok február óta bojkottálják a törvényhozás munkáját, tüntetéseket szerveznek, valamint a június 18-ai választásokra sem regisztrálták pártjaikat.

Lulzim Basha, a jobbközép Demokrata Párt vezetője Rama lemondását, szakértői kormány létrejöttét, valamint szabad és titkos szavazások biztosítását kívánja elérni tiltakozásukkal. Problémaként tartják számon Rama és a kormány korrupciós ügyeit és bűnözői kapcsolataikat; ennek „orvoslására” Basha egy olyan törvény bevezetését szorgalmazza, aminek értelmében nem politizálhat olyan, akinek bűnözői múltja van.

Albánia, három nyugat-balkáni állam – Szerbia, Macedónia, Montenegró – mellett uniós tagjelölt. A parlament által nemrég elfogadott igazságszolgáltatási reform végrehajtása előfeltétele a csatlakozási tárgyalások megkezdésének. Az ország 2009 óta tagja a NATO-nak.

Mohamed Abdullahi Farmajo, Szomália újonnan megválasztott elnöke, az elmúlt hetek merényletsorozatára válaszul április 6-án háborút hirdetett az al-Shabaab iszlamista radikális szervezet ellen. A bejelentést megelőzően március 30-án az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump „nyílt ellenséges területté” nyilvánította Szomáliát. Ezt követően a Fehér Ház jóváhagyta az Egyesült Államok afrikai főparancsnokságának hatáskörbővítését az al-Shabaab elleni harcban. Ennek következtében egyszerűbbé vált a légicsapások indítása. Trump elnök ugyanis felfüggesztette azt a 2013-as előírást, amely kiterjedt minisztériumközi egyeztetést követelt meg a civil lakosságot is érintő légicsapások előtt.

Továbbá, az Egyesült Államok csapatokat telepített az országba a szomáliai haderő és az Afrikai Unió Szomáliai missziójában résztvevő egységek kiképzése és felszerelése céljából. Az al-Shabaab erre válaszul fokozta a szomáliai fegyveres erőkkel szembeni merényletek intenzitását. Három nappal Farmajo elnök bejelentését követően, sikertelen merényletet hajtottak végre a védelmi erők frissen kinevezett vezetője, Mohamed Ahmed Jimale tábornok ellen. Bár az al-Shabaab iszlamista radikális szervezet az elmúlt években jelentős vereségeket szenvedett el a szomáliai kormányerőktől, illetve az Afrikai Unió csapataitól, ennek ellenére továbbra is képes merényletivel destabilizálni az ország fővárosát , Mogadishut is magába foglaló dél-szomáliai területeket. Csak a 2017-es évben 337 ember sérült meg vagy vesztette életét improvizált robbanóeszközök (IED) által elkövetett merényletekben.

Az al-Shabaab

A szervezet teljes neve Ḥarakat ash-Shabāb al-Mujāhidīn (Mudzshedin Ifjúsági Mozgalom), amelyet a médiában általában csak al-Shabaab (az ifjúság) néven említenek. Az al-Shabaab az iszlám konzervatív szalafi irányzatát követi, szemben a szomáliak többsége által gyakorolt szufizmusal. A szervezetet a 2000-es évek közepén hozták létre a Mogadishut is uraló Iszlám Törvényszékek Unióján (UIC) belül. Alapítója és első vezetője, a radikális nézeteket valló Aden Hashi Farah, „Ayro” volt. Bár a szervezet az UIC radikális szárnyát jelenítette meg, az Unió 2006-os összeomlásáig nem emelkedett ki az UIC alá tartozó hasonló iszlamista milíciák sorából. Változást a 2006. decemberi sikeres etióp offenzíva hozta. Az etióp csapatok elfoglalták Mogadishut és megdöntötték az UIC hatalmát, az Unió helyére a korábban Baidoában székelő etióp barát Abdullahi Yusuf Ahmed vezette Átmenti Szövetségi Kormány került (TFG).

Az átmenti kormány, a megszálló etióp haderő jelenléte nélkül képtelen lett volna fenntartania a hatalmát, ugyanakkor a megszállók huzamosabb jelenléte etiópellenes gerillaháborúhoz vezetett. Az etióp kormány 2007-ben az Afrikai Unióhoz fordult segítségért. Az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsa döntött az AMISOM (African Union Mission to Somalia) felállításáról, a misszió keretében egy 8.000 fős békefenntartó haderő jött volna létre. A valóságban az AMISOM létszáma nem haladta meg a 2.400 főt, amely létszám elégtelen lett volna arra, hogy fenntartsa a rendet Mogadishu és környékén egyre aktívabb al-Shabaabal szemben. Ennek következtében az etióp megszálló csapatok egészen 2009. januárjáig az országban maradtak. Ezzel párhuzamosan mérsékelt iszlamistákból és a szekuláris szomáliai ellenzék tagjaiból létrejött az ARS (Alliance for the Re-Liberation of Somalia), amely céljaként deklarálta Szomália felszabadítását az etióp megszállás alól. A 2008-as év elején az ARS tárgyalásokat folytatott az etióp barát TFG-vel, amelynek eredményeként június 9-én Dzsibutiban aláírták a békemegállapodást. Több szélsőséges iszlamista csoport, köztük az al-Shabaab is elutasította a megállapodást.

(forrás: http://www.bbc.com/news/world-africa-15336689)

Az etióp kivonulást kihasználva az al-Shabaab gyorsan kiterjesztette fennhatóságát Mogadishura, illetve a déli országrészre. A főváros mellett olyan jelentős városok kerültek a szervezet uralma alá, mint Kismayo kikötő városa vagy az ország szívében elhelyezkedő Baidoa. Az al-Shabaab 2011 nyaráig ellenőrzése alá vonta Szomália déli és középső területeit. Ugyanakkor 2011. nyarán a kormányerők, kiegészülve az AMISOM csapatival, visszafoglalták az iszlamisták által uralt fővárost. Az ősz folyamán kenyai csapatok indítottak Szomália területén offenzívát az al-Shabaab ellen. A következő években a kormányerők az Afrikai Unió csapataival együttműködve visszaszerezték az irányítást az ország nagyvárosai felett. Az al-Shabaab ugyanakkor mind a mai napig ellenőrzése alatt tarja dél-szomáliai vidéki területeinek a jelentős részét.

Kenyai merényletek, kapcsolat az al-Kaidával

Bár az al-Shabaab működési területe Szomália déli és középső területe, ugyanakkor előszeretettel hajt végre merényleteket azokban a térségbeli államokban, amelyek csapatai békefenntartóként részt vesznek az AMISOM-ban. Ezen térségbeli országok között kiemelt célpontnak minősül a szomszédos Kenya.

A Kenyai Köztársaságban, Etiópiához hasonlóan jelentős számú szomáli él kisebbségben, akik az ország keleti területein, Dél-Szomália szomszédságában laknak. Továbbá Kenya jelentős erőkkel vesz részt az Afrikai Unió szomáliai missziójában. Végezetül pedig a 2011-es őszi kenyai offenzíva Dél-Szomália területén nagymértékben hozzájárult az al-Shabaab meggyengüléséhez.

Ez a három tényező együttesen vezetett az al-Shabaab által az elmúlt években Kenyában végrehajtott véres merényletekhez. A 2013-as Nairobi-i, illetve a két évvel később a garissai egyetemen elkövetett mészárlások a nemzetközi médiában is hírhedtté tették az al-Shabaabot.

Az al-Shabaab az iszlám szalafi ágát követő radikális szervezetként szoros kapcsolatot alakított ki a globális dzsihád egyik fő szervezeteként működő al-Kaidával. A két szervezet között annyira szorossá vált a viszony, hogy egy 2012. februárjában megjelent videó felvételen Ahmed Abdi Godane, a szervezet akkori vezetője „engedelmességet fogadott” az al-Kaida vezetőjének Ayman al-Zawahirinek.

Hogyan tovább?

Mohamed Abdullahi Farmajo hadüzenete az Al-shabaabnak, illetve az amnesztia felajánlása a radikális szervezet azon tagjainak, akik leteszik fegyvert, mindenképpen hangzatos, de a realitásokat figyelmen kívül hagyó kijelentés.

Bár tény, hogy a Trump adminisztráció hozzá látott a szomáliai, amerikai jelenlét növeléséhez, de ez önmagában kevés az al-Shabaab szembeni gyors győzelemhez. Az amerikaiak évek óta jelen vannak az országban és folyamatosan segítik a szomáliai kormányt a terrorizmus elleni harcban (a segítség nyújtás jól példázzák az elmúlt években végrehajtott légicsapások, amelyek közül kiemelkedik az al-Shabaab egyik kiképző tábora elleni 2016. márciusában véghezvitt sikeres támadás), de mindezek ellenére eddig még nem sikerült felszámolni az al-Shabaabot.

A kormányzat szuverenitása a nagyvárosokra (Mogadishu, Kismayo, Baidoa) és azok környékére korlátozódik. Azonban, az al-Shabaab uralma alatt tartja a Dél-Szomália vidéki területeinek jelentős részét, ahonnan kiindulva viszonylag könnyedén tud merényleteket végrehajtani a kormányzati szervek, illetve a szomáliai kormányerők és a békefenntartók ellen. Ennek bizonyítéka a bejelentés óta eltelt időszak merénylet hulláma. További problémát jelenthet a radikális szervezet összeköttetései az al-Kaidával és más dzsihadista szervezetekkel, amelyek révén külföldi harcosokhoz, fegyverhez és pénzhez tud jutni a kormányerőkkel szembeni harcában.

Az al-Shabaab 2008-as térnyerése óta a mindenkori szomáliai kormány csak nagy áldozatok árán, az Afrikai Unió, az Egyesült Államok, illetve valamelyik szomszédos állam (Kenya, Etiópia) katonai segítségével tudták kiszorítani, azokról területekről ahol ma a szuverenitásukat gyakorolják. Ebből az következik, hogy Farmajo elnök az al-Shabaabra vonatkozó ígéretének a megvalósulása (miszerint a 2011-es hadjárathoz hasonlóan fogják kiszorítani az al-Shabaabot az általa uralt területekről) csak egy elhúzódó harcban lenne lehetséges, az Afrikai Unió és az Egyesült Államok hathatós támogatásával.

Népszavazás Törökországban

Április 16-án Törökországban népszavazást tartottak a 18 pontból álló alkotmánymódosításról, amely a jelenleg működő parlamentáris berendezkedést elnöki rendszerré alakítja át. Minden előrejelzés szerint szoros versenyre lehetett számítani, ami végül az igenek győzelmét hozta: 51,4%-os aránnyal megszavazták a „szuperelnöki-rendszer” bevezetését.

Előzmények

Korábban már írtunk az alkotmánymódosítás lényegéről és előzményeiről, azonban a választás után érdemes a döntés körülményeire, valamint a lehetséges következményeire koncentrálni. Az ugyan nem kérdéses, hogy Törökország a NATO-ban marad és a katonai együttműködés terén a világ legnagyobb katonai szervezetét támogatja, azonban az Európai Unió és egyes uniós tagállamok viszonylatában komoly kérdéseket vet föl a vasárnap megszületett eredmény – ugyanígy az átmenet békéssége és eredményessége is kérdéses marad legkésőbb 2019 novemberéig.

Törökország és az EU

Ankara még 1963-ban kötött társulási szerződést az akkor még Európai Gazdasági Közösség néven működő szervezettel, azonban a csatlakozási tárgyalások csak 2005 őszén, az első AKP (Igazság és Fejlődés Pártja, a jelenlegi törökországi kormánypárt) kormány idején indultak meg, amit a vezetés akkor nagy sikernek könyvelt el, és 2013-ig a tárgyalások lezárását ígérte. Ez utóbbit azonban a mai napig sem sikerült megvalósítani. A szükséges jogharmonizációs lépések a fontos kérdésekben elmaradtak, a folyamatosan radikalizálódó Recep Tayyip Erdogan kormányának lépései pedig egyre hevesebb kritikákat váltottak ki az integráció tagjaiból. A puccskísérletet követő politikai tisztogatás, a halálbüntetés visszahozásának lehetősége, valamint az elnök személye köré kiépített rendszer mélypontra taszította a kapcsolatokat: 2016 novemberében az Európai Parlament nem kötelező erejű állásfoglalásában a csatlakozási tárgyalások szüneteltetését szavazta meg, valamint több ország nem engedélyezte a népszavazással kapcsolatos kampányt saját területén; amire válaszul Erdogan az országa ellen folytatott “keresztes-hadjáratról” beszélt egy politikai rendezvényen, és több török sajtóorgánumban a nemzetiszocialista rezsimhez hasonlították a jelenlegi brüsszeli, amszterdami és berlini kurzust. Ennek ellenére, miközben a szavak szintjén ádáz küzdelem zajlik, Erdogan többszöri fenyegetése ellenére a menekültügyi egyezményt nem mondták föl, így a balkáni útvonalon továbbra is alacsony a Nyugat-Európába igyekvő migránsok száma. Az egyezmény fenntartását a török kormány nem csak pénzügyi támogatáshoz, de a csatlakozási tárgyalások folytatásához és a vízummentesség megadásához is köti – ezeket a feltételeket az EU a jelen körülmények között azonban nem hajlandó elfogadni. A vita jelentőségét növeli, hogy az integráció magállamaiban – elsősorban Hollandiában és Németországban – jelentős számú török közösségek élnek, amelyek ebben a kiélezett helyzetben mindkét ország belpolitikájára hatással lehetnek. Az ő körükben az a tendencia figyelhető meg, hogy bár rendszerint nagyobb arányban támogatják az AKP-t, relatív csökkenés zajlott le a kormánypártot támogatók körében, miközben a részvételi arány növekedett.

Tiszta és szabad választás

Az évek óta tartó támadások által meggyengített ellenzék még a végeredmény bejelentése előtt világossá tette, hogy a körzetek legalább harmadában kezdeményezni fogja a szavazatok újraszámlálását és minden jogi eszközt felhasznál a csalások felderítésére. Véleményük szerint – ehhez a nemzetközi megfigyelők többsége csatlakozik – mind a szavazás lebonyolítása, mind a kampányszabályozás magában hordozza az állami manipuláció lehetőségét: az olyan apróságoktól kezdve, mint a kétszínű választási cédula (amelyiken az igen fehér, a nem barna háttérben található), az ellenzéki kampány közigazgatási akadályozásán át a választási bizottság azon döntéséig, amely szerint a nem lepecsételt szavazócédula is érvényes.

Merre tovább, Ankara?

Az alkotmánymódosítás legtöbb rendelkezése a következő elnök-, illetve parlamenti választáskor (tehát előreláthatólag 2019-ben) lép érvénybe. Miután az AKP elfoglalta mind az igazságszolgáltatás, mind a közigazgatás kulcspozícióit, nem valószínű, hogy kivizsgálják a manipuláció lehetőségét, előreláthatólag a következő választás az új keretek közt fog zajlani. Ez azonban nem jelent különösebb változást Törökország politikájában: az elnöki jogkörök kiszélesítése a de facto működő döntéshozatali rendszer törvénybe iktatása, amit népszavazáson legitimáltak. Bár a kormánypárt nagyobb sikerre számított, célját így is elérte, és az alkotmánymódosításhoz kapott felhatalmazását egyben a politikájának folytatásához kapott felhatalmazásként is értelmezi.

A Biztonságpolitikai Szakkollégiumnak lehetősége nyílt arra, hogy április 10-14. között Erdélyben, Dr. Németh András őrnagy, ETDT elnök vezetésével részt vegyen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem határon túli tehetséggondozási programjában. Az NKE szakkollégiumainak képviselőit partnerintézménye, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) fogadta Kolozsvári Karán.

Az egyetemek közötti szakmai egyeztetés során bemutatásra került a Biztonságpolitikai Szakkollégium tevékenysége, céljai és eredményei. Prof. Dr. Balog Adalbert, a Sapientia EMTE tudományos ügyekért felelős rektorhelyettese, az Egyetemi Tudományos Diákköri Tanács (ETDT) elnöke, valamint Hauer Melinda egyetemi főtitkár felajánlotta szakkollégistáink számára a Makovecz Programban való részvételt, amellyel egyhetes tanulmányi kirándulást szervezhetünk Erdélybe vagy lehetősségünk nyílik egyhónapos vagy egy egész éves tanulmányi mobilitásra a Sapientia Egyetem képzésein. Ezt követően Dr. Szenkovics Dezső, a Kolozsvári Kar dékánhelyettese ismertette az EMTE oktatási rendszerét, szakkollégiumi és tudományos diákköri tevékenységét. Az egyeztetés során kiderült, hogy a Biztonságpolitikai Szakkollégium számára a határon túli együttműködés a kiberbiztonság és a nemzetközi tanulmányok terén a Kolozsvári Kar nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakával, valamint a Marosvásárhelyi Kar IT képzéseivel karöltve valósulhat majd meg.

A szakmai program részeként a két egyetem hallgatói az OTDK-ra való felkészülés jegyében egy workshop-on vettek részt, ahol prezentálták TDK dolgozataikat vagy tudományos kutatásaikat, melyeket egy vita keretében közösen értékeltek. A Szakkollégium képviseletében Rozgonyi Attila Bosznia-Hercegovina esetleges NATO csatlakozásának esélyeit ismertette; Lendvai Tünde pedig az energiabiztonság kérdéskörét mutatta be a Közel-Keleten. A műhelymunka mellett a két egyetem hallgatói kapcsolatépítő és tehetséggondozó tréningen vettek részt emellett szabadidős programok keretében megismerkedtek Kolozsvár kulturális örökségével illetve felejthetetlen túrát tettek a páratlan szépségű Tordai-hasadékban és Székelykőn valamint a tordai sóbányában.

„A tehetséggondozó program lehetőséget teremtett a már meglévő széleskörű együttműködés elmélyítésére, továbbfejlesztésére, az intézményi és hallgatók közötti tudományos információcserére, valamint szakmai és emberi kapcsolatok kialakítására és megalapozására.”

As it was promised, the activities of the group called ‘Protest Against Dictatorship’ continued right after the Easter holidays. Although there were fears that the march in Belgrade would turn violent as the big football derby was held at the same time between local giants Crvena Zvezda and Partizan, the night fortunately remained peaceful. Demonstrations were put on hold for the religious holidays, and now, Tuesday was the 16th time people gathered on the streets of the capital and major towns across the country.

It all began with the presidential elections held on April 2nd which the incumbent Prime Minister Aleksandar Vučić won already in the first round. His massive victory is unquestionable even though irregularities were reported and the media coverage during the campaign was one-sided in his favour. This is why the outbreak of the protests came as a slight surprise.

Until now, no central figure has appeared as the inventor and organiser of the protests. News spread wide through social media channels. As a consequence, mainly young people were invited to participate and the news agencies referred to them as ‘student protesters’. However, they are not the only ones dissatisfied, for example trade unions have announced their support. On the other hand, they do not have the open support of the Orthodox Church or universities.

Probably the lack of key organisers was one of the sources of different theories around by whom the movement is financed and called to the streets. Suspect number one is always George Soros in these cases. Protesters kept their sense of humour and answered with signs just like the background picture of this article (which says ‘Afterparty at Soros’s place’). Prime Minister and President Elect Aleksandar Vučić accused leaders of the opposition of planning to seize power through demonstrations because they failed to do so during the legitimate elections. Of course they responded by articulating fears that Vučić would decide to use the police force in order to provoke violence.

The ‘official’ demands of the protests look like to be deliberately unrealistic. Vučić does not show the slightest intention to resign, nevertheless, the greater the goals are, the bigger the media coverage becomes. It should also not be forgotten that several of these goals – such as resignations in the Republican Electoral Commission, RIK, the Regulatory Body for Electronic Media, REM, Radio Television of Serbia, RTS, and of the president of the National Assembly – were added later and are hardly the reason for the protests.

Naturally, the big question is how long the movement will last. First of all, they should agree on some kind of agenda. This way uncertainties regarding location and direction of the marches could be avoided. If they manage to ensure their popular support, the hope to slowly and gradually gain political power will always be there.

Több NATO és európai uniós tagország támogatásával egy új kutatóközpont nyílik Helsinkiben, amelynek fő feladata, hogy adekvát válaszokat adjon napjaink aszimmetrikus és hibrid kihívásaira. Ezen belül a Hibrid Fenyegetések Elleni Európai Kiválósági Központ[1] fő kutatási területei a kíberbiztonság, a stratégiai kommunikáció, a dezinformációs műveletek és a propaganda elleni hatékony válaszok keresése lesz.

A központ létrejöttét a finn kormány kezdeményezte, amelynek elméleti alapjai és igénye már az egy éve elfogadott hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépést szorgalmazó Európai Parlament és Tanácsnak erre vonatkozó közös közleményében is felmerült. A központ létrehozásához több NATO és uniós tagállam csatlakozott, úgymint Németország, Franciaország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Svédország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Ezáltal, a már meglévő NATO Kiválósági Központokkal ellentétben, nem lesz integráns része a NATO struktúrának, hanem egy önálló kutatóközpontként fog működni, amelyhez külön csatlakozhatnak a NATO szövetségesek és európai uniós államok.

A tervek szerint a kutatóközpont feladata lesz az, hogy felhívja az euro-atlanti államok figyelmét a hibrid jellegű kihívások veszélyeire, továbbá kutatások, előadások és tanfolyamok révén olyan szakemberek képzését fogja elősegíteni, akik támogatni fogják e téren a NATO és európai uniós tagállamok képességfejlesztését. A kutatóközpont finanszírozásának felét a finn fél, a fennmaradó összeget pedig a csatlakozó államok vállalják el. Az első éves költségvetés mintegy 1.5 millió eurós összeg, amely megközelítőleg 450 millió forintnak felel meg.

Az, hogy Finnország élére állt a törekvésnek, köszönhető annak, hogy tapasztalataik szerint az elmúlt időszakban – közvetetten az euro-atlanti térségben és közvetlenül Kelet-Európában – megnövekedett a dezinformációs tevekénységre utaló jelek száma. Továbbá, az alapító államok névsorát tekintve is feltűnik, hogy főképp olyan országok csatlakoztak, amelyeknek az elmúlt időszakban vagy jelenleg is napirenden vannak az e téren várható kihívások, elsősorban utalva az Egyesült Államok elnökválasztását követő és a várható németországi és franciaországi választások dilemmáira, illetve a balti államok aggodalmaira a területükön élő orosz ajkú kisebbségeket illetően.

Az április 11-ei alapító eseményen, a felszólaló finn miniszterelnök, az Európai Unió Külügyi és Biztonságpolitikai főképviselője, továbbá az Európai Külszolgálat és NATO képviseletében jelenlevők hasonló elvárásokat fogalmaztak meg az idén működését megkezdő kutatóközponttal kapcsolatban. Az említett felek biztosították a kutatóközpontot a támogatásukról és egyetértettek a téren, hogy ez a kezdeményezés erősíteni fogja az Európai Unió és a NATO közti együttműködést. Az ebben rejlő lehetőségek egyike – a NATO hozzájárulásnak köszönhetően – hogy a kutatóközpont együtt működhet a már térségben levő NATO Kiválósági Központokkal, úgymint a rigai székhelyű litván Stratégiai Kommunikációs és a Talinnban található észt Kibervédelmi intézményekkel.

[1] European Centre of Excellence for Countering Hybrid Threats – Még nincs hivatalos magyar fordítás

“It is always better to be sure that we cannot be harmed, than to assume that no one wants to harm us.”

   – Gyula Andrássy

The Center for European Policy Analysis (CEPA), with the support of the Hungary Initiatives Foundation (HIF), is pleased to announce the launch of a new fellowship program for young Hungarian security policy professionals in an effort to cultivate the next generation of strategic thinkers committed to strengthening ties between the two countries.

The Andrássy National Security Fellowship, starting in June 2017, is a fully-funded six-month program aimed at developing Hungarian expertise on the United States and building long-term ties with the U.S. policy community through hands-on experience and analytical training in transatlantic policy issues.

The Fellowship was conceived in the spirit and legacy of Hungarian statesman Gyula Andrássy, who served as Prime Minister of Hungary (1867–1871) and Foreign Minister of Austria-Hungary. Alongside Bismarck, he was an architect of European order, in the words of a contemporary, gifted “with great perspicacity, large minded and liberal views, and the decision of character so necessary to be a ruler of men … ever governed by a feeling of justice and honour in the performance of his duty.”

During their time in Washington, Andrássy Fellows will be paired with a specific CEPA program – Strategy and Statecraft, StratCom, Defense, Energy Security – that matches their main interests. Each Fellow will work with a designated CEPA scholar and will conduct independent research. Andrássy Fellows will participate in outreach to the U.S. policy community and produce high-quality policy analysis. The Andrássy Fellowship will feature an expert roundtable event hosted by CEPA and the publication of an analytical paper showcasing the Fellows’ work. Fellows will also work with core CEPA staff on a full spectrum of think tank processes, including, policy issue briefings, brainstorming sessions, networking, and program planning and administration. CEPA will provide a $3000 monthly stipend, cover the costs of travel to Washington, D.C., and provide assistance for the Fellow’s visa application process.

HOW TO APPLY

We invite applications from individuals with the following qualifications:

• Young professionals holding Hungarian citizenship with at least four years of relevant work experience, or post-graduate scholars with at least 2 years of focused research;
• Outstanding academic credentials and English language skills;
• Demonstrated commitment to transatlantic values;
• An interest in at least one the following areas: energy policy, nuclear deterrence, information warfare, NATO and defense policy, Visegrád cooperation;
• Demonstrable leadership potential and ability to work independently.

APPLICATION DEADLINE IS 11:59 p.m. eastern standard time on APRIL 23, 2017.

További részletek:  Andrássy Fellowship