Biztonságpolitika.hu

A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjai 2016. május 6-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (NETK) első kari napján a kar stratégiai tervére tettek javaslatokat egy előadás keretében.

A stratégiaalkotás elméleti hátterét egy szakkollégiumi kurzus során sajátították el a szakkollégium hallgatói, amelyet a kar oktatója, Prof. Dr. Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes tartott. Az első alkalommal a stratégiai tervezés különböző modelljeinek megismerése, valamint az egyetem és a kar céljainak felvázolása volt a téma, míg a második alkalommal már a szakkollégisták három csoportja prezentálta az elképzeléseik szerinti kari stratégiákat.

Alagha Cintia Asoum, Kovács Georgina és Osgyáni Anikó csapata bizonyult a legjobbnak, ezért ők nyerték meg a lehetőséget, hogy a három koncepció leghasznosabb gondolatait összegyűjtve a kar hallgatói és oktatói számára is bemutassák a tervezetet.

Kovács Georgina és Osgyáni Anikó a Porter-modell alapján prezentálta a kar lehetőségeit a többi nemzetközi tanulmányokat oktató egyetem teremtette versenyhelyzetben. A szakkollégisták a NETK-re a jövőben úgy szeretnének gondolni, mint hazai viszonylatban vonzó, Európában ismert és elismert, valamint a világ minden pontján kapcsolatokkal rendelkező mobilis intézményre.

A szakok és az oktatás sajátosságait abszolút előnynek tekintik a többi egyetem képzéséhez képest. A kis létszám, a magas szakmai követelmény és a közvetlen tanár-diák kapcsolat kevés intézményre jellemző, páratlan lehetőség. Ezek megtartása és erősítése prioritást kell, hogy élvezzen. Gyengeségnek tekinthető a hallgatókat sújtó túlzott órai teher, a gyenge nyelvi képzés és a doktori iskola hiánya.

Georgina és Anikó kiemelték, a civil karok között kell elhelyeznünk magunkat, és a nyelvi képzésre kell kifejezetten nagy hangsúlyt fektetni. Az angol nyelvű tárgyak bővítése vonzóvá teheti egyetemünket más külföldi intézmények számára, ezáltal pedig a NETK diákjai is lehetőséget kaphatnak releváns részképzésben való részvételre.

A kar 2016. márciusában elfogadott minőségcéljai között szerepel a hallgatói létszám növelése, a könyvtár és jegyzetbolt nyitva tartásának optimalizálása, az informatikai eszközök számának növelése, a mintatantervek felülvizsgálata, a publikálási nyilvántartások javítása, az oktatók és kutatók szakmai fejlődése, illetve az elektronikus tananyagok mennyiségének, minőségének növelése. Ezekkel több ponton a szakkollégisták is egyetértettek, azonban úgy gondolják, a minőségcélok mögött jól látható és jól kommunikált projektekre van szükség, ami egyaránt mobilizálja a hallgatókat, oktatókat és az egyetem munkatársait.

Az általuk vázolt projektek a következők lennének:
1.könyvtári állományfejlesztés és állandó, szakképzett könyvtárosok alkalmazása
2. hallgatói és alumni közösség kialakulásának elősegítése
3.más egyetemekkel való kapcsolatok fejlesztése, különös tekintette a jogelődintézményekre
4.nemzetközi kapcsolatok és mobilitás fejlesztése több idegen nyelvű tárgy és nyelvi kurzus biztosításával
5. kutatási hajlandóság segítése az oktatók, kutatók és különösen a hallgatók körében.

Mindehhez elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció, a hallgatók, oktatók és adminisztratív munkatársak közötti információ áramlásának optimalizálása, valamint a hallgatói vélemények becsatornázása a minőségfejlesztési rendszerbe. Az elégedettséghez azonban a hallgatók irányába történő visszacsatolás is hozzátartozik. Csak így válhat láthatóvá, mi a közösség általános véleménye, és mi valósult meg belőle.

Georgina és Anikó végezetül a kari stratégia pótlására, mielőbbi megalkotására hívta fel a hallgatóság figyelmét, amiben minden szereplőnek részt kell vállalnia, és amelynek az egyetemi stratégiával összhangban kell lennie.

Az Európai Unió fő kül- és biztonságpolitikai hírei áprilisban:

2016. április 1-jén hatályba lépett a Stabilizációs és Társulási Megállapodás az Európai Unió és Koszovó között. A megállapodás a felek 2013 októbere és 2014 májusa közötti tárgyalásainak eredménye, célja pedig egy széles spektrumú, szorosabb együttműködés Koszovóval. A szerződés megvalósítandó pontjai között szerepel egy szabadkereskedelmi övezet kialakítása; európai szabványok bevezetése a versenyjog, az állami támogatások és a szellemi tulajdon területén, valamint politikai párbeszéd és együttműködés megteremtése az oktatás, a foglalkoztatottság, az energiaszektor, a környezetvédelem, az igazságszolgáltatás és a belügyek vonatkozásában. 2008 óta az EULEX keretében az Unió közös biztonság- és védelempolitikájának legnagyobb civil misszióját tartja fenn Koszovóban, így a Stabilizációs és Társulási Megállapodás 2015. október 25-i aláírása fontos mérföldkő volt a két entitás kapcsolatában.

Az elmúlt évek gyorsan változó biztonsági kihívásaira reagálva az Európai Bizottság április 6-án egy, a hibrid fenyegetések elleni harccal kapcsolatos közös keretszerződést fogadott el. A szerződés alapvetően a 2015 áprilisában elfogadott Európai Biztonsági Agendára épül, 22 műveleti akciót javasol főképp az információ-megosztás és a kiberbiztonság tekintetében. A keretszerződés nagy hangsúlyt fektet a NATO-val és egyéb szervezettel való együttműködés növelésére is.

Április 7-én Addisz-Abebában, az Afrikai Unió székhelyén került sor az idei EU-Afrika politikai találkozóra, mely a nyolcadik volt a két szervezet 2007-ben induló intézményes együttműködésében. A tárgyalások gerincét a „2014-2017 Roadmap” öt kiemelt területe alkotta. A találkozó végén kiadott közös nyilatkozatban a béke és biztonság vonatkozásában a felek üdvözölték az Európai Bizottság közelmúltban tett felajánlását a Boko Haram elleni harc támogatásában. Egyet értenek abban, hogy a demokrácia a kormányzás helyes formája, továbbá az emberi jogok területén kihangsúlyozták, hogy 2016 az emberi jogok afrikai éve, ezért elkötelezettek az alapvető emberi jogok érvényesülése mellett a nők egyenlőségének biztosításában és a civil társadalommal folytatott párbeszéd erősítésében a kontinensen. A felek továbbá megerősítették közös elkötelezettségüket az emberi erőforrások fejlesztésével, a fenntartható fejlődéssel és a globális fenyegetésekkel kapcsolatos vállalásaikban. Az Afrikai Unió Bizottságának költségvetésének több mint 80%-át az Európai Unió adja, 2005 és 2014 között Brüsszel mintegy 1,7 milliárd euróval járult hozzá a szervezet működéséhez.

A jelenleg az EU soros elnökségét vivő Hollandiában április 7-én népszavazás keretében elutasították az Ukrajnával 2015-ben kötött társulási megállapodás életbe lépését. A szavazás rendkívül alacsony, de érvényes részvételi arány mellett zajlott. A népszavazás jogilag nem köti a holland kormányt semmihez, azonban mindenképpen kellemetlen számukra, ugyanis a tavalyi évben Mark Rutte kormánya is aláírta a szerződést. A miniszterelnök az eredmények közzététel után nem zárta ki a megállapodás újragondolását. Számos szakértő szerint a népszavazás eredménye valójában nem Ukrajna ellen irányul, hanem az euroszkeptikusok Unióval kapcsolatos alapvető elégedetlensége nyilvánul meg benne.

A G7-ek hiroshimai külügyminiszteri találkozójának keretében Federica Mogherini, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője is részt vett a Béke Emlékparkban tett megemlékezésen. Az április 11-én kezdődő találkozó fő témái közé tartoztak Szíria, Líbia, Ukrajna, a terrorizmus elleni küzdelem, és a menekültválság voltak.

Az idei év első közös kül- és biztonságpolitikájaval kapcsolatos vitáját április 12-én tartotta az Európai Parlament. Federica Mogherini öt témában szólalt fel: nyitóbeszédében szó volt az EU előtt álló kihívásokról, többek között a migrációról, Szíriáról, Líbiáról, Jemenről és Ukrajnáról. Ezután a főképviselő szót ejtett a hegyi-karabahi konfliktus eszkalálódásáról, az EU-Kuba bilaterális kapcsolatok pozitív alakulásáról, az EU szerepéről a változó globális környezetben, valamint az EU-Közép-Ázsia Stratégiájának végrehajtásáról, felülvizsgálatáról és fontosságáról.

Az EU-Irán bilaterális kapcsolatok erősítésének érdekében április 16-án Teheránban Federica Mogherini találkozott Javad Zariff iráni külügyminiszterrel. A megbeszélések során számos szektoriális tárgyalás folyt, a politikai együttműködéstől az oktatáson és gazdasági kooperáción át a civil nukleáris együttműködésig, mindkét fél bizakodik, hogy a kialakuló kooperáció a továbbiakban is eredményes lesz.

Federica Mogherini és Javad Zarif, Irán külügyminisztere. (A kép forrása: European External Action Service Facebook)

2016. április 27-én az Európai Bizottság elfogadta az EU koherens Arktisz–politikájának tervezetét. A Bizottságot még 2014-ben kérte fel a Tanács és az Európai Parlament, hogy dolgozzon ki egy, a szervezet által képviselt közös keretprogramot. Az elmúlt években egyre fontosabbá vált a klímaváltozás elleni küzdelem; az Arktisz térségében végbemenő változások többek közt Európa éghajlatára is hatással vannak. A tervezet elfogadásáról a Tanács és a Parlament fog tárgyalni.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktorandusz Önkormányzata, a Biztonságpolitikai Szakkollégiumával, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Hadtudományi Osztályaival és a Magyar Hadtudományi Társaság Kápolnai Pauer István Ifjúsági Klubjával együttműködésben poszterversenyt hirdet.

A  verseny alapvető célja, hogy lehetőséget teremtsen a NATO iránt érdeklődő fiatalok számára kutatásaik és eredményeik széles körben történő ismertetésére. Mindemellett mindazon egyetemi polgár számára teret kívánunk adni egy olyan ISBN számmal ellátott kiadványban  történőpublikálási  lehetőségre,  amelyben a  NATO-t  érintő tudományos munkájukat ilyen különleges formában tudják prezentálni az érdeklődők felé. A szakmai zsűri által a legmagasabb pontszámmal értékelt poszterek kiállításra kerülnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán.

A kiállítás megnyitójának tervezett időpontja 2016. június 14., a jelentkezés határideje: 2016. május 22., éjfél. A poszterek beküldésére 2016. június 5-én éjfélig van lehetőség.

A jelentkezést, illetve a posztereket e-mailben a dok@uni-nke.hu címre lehet küldeni. További információ: Fekete Csanád feketecsanad89@gmail.com és Bányász Péter banyasz.peter@uni-nke.hu.

További információk és a jelentkezési lap az alábbi linken található meg.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium is képviseltette magát a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma által szervezett 2016. évi Tavaszi Tudományos Hallgatói Konferencián. Az egész napos rendezvénynek ismét az MTA DAB székháza adott otthont, ahol 7 szekcióban, mintegy 35 hallgató mutatta be kutatási témáját. Az ünnepélyes megnyitó jó lehetőséget teremtett rá, hogy a két szervezet tovább mélyítse kapcsolatait, melynek keretében egy együttműködési megállapodás aláírására is sor került.

Az előző évhez hasonlóan a szakkollégium tagjai idén is a Történettudományi-Hadtudományi szekcióban tartottak előadásokat:

Bukó Barbara előadásában a hegyi-karabahi konfliktus gyökereinek áttekintése után bemutatta a vita jelenlegi állását, a tárgyalások eddigi kimenetelét, középpontba helyezve a térség államainak a konfliktusban megjelenő érdekeit, ellenérdekeit.

Szabó Márk előadásában bemutatta, hogy a 2000-es évek aktív missziós szerepvállalása hogyan formálta át a NATO-t, eltérítve a szervezetet eredeti funkciójától, a Szövetség tagállamainak védelmétől, melynek köszönhetően a 2010-es évekre egy kisebb válság alakult ki. Ezt követően az előadó részletesen ismertette azon folyamatot, ahogy a 2014-es ukrajnai eseményeknek köszönhetően a NATO újradefiniálta magát és részben visszatért a hidegháború időszakában uralkodó felfogásokhoz.

Al-Agha Cintia Asoum előadásában az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiájával, annak nemzetállami kivetülésével, az EDA munkásságával, illetve napjaink kiberbiztonsági problémáival foglalkozott. Az előadás során bemutatásra kerültek továbbá a főbb EU-s irányelvek, valamint a kiberterrotizmus kapcsán felmerülő kérdések.

Fekete Csanád előadásában az utóbbi két évtized főbb folyamatait bemutatva kitért a hadviselés terén kibontakozó változásokra, és az ezen tendenciákat leíró olyan új koncepciók megjelenésére, mint a negyedik generációs és hibrid hadviselés elmélete. Ezt követően a napjaink fegyveres konfliktusaiban egyre nagyobb szerepet játszó információs műveletek néhány aspektusa került bemutatásra.

Bartók András előadásában a Dél-Kínai és Kelet-Kínai tengereken zajló szigetviták történeti áttekintése mellett, kitért az ilyen “szürke zónás” kihívásokban jelentkező jellegzetességekre, valamint a főként nacionalista programú kínai és japán civil szervezetek megjelenésének fontosságára.

 

A képeket a Debreceni Egyetem hallgatói készítették. A rendezvényről készült fotóalbum az alábbi linken tekinthető meg.

Együttműködési megállapodást kötött a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Biztonságpolitikai Szakkollégiuma ma délelőtt a DAB Székházban. Az ünnepélyes eseménnyel együtt a szervezők az idei Tavaszi Tudományos Hallgatói Konferenciát is megnyitották.

A rendezvényen Pintér Ákos, a Hatvani-szakollégium igazgatója és Gergely Pál, az Akadémiai Bizottság elnöke is beszédet mondott. A Biztonságpolitikai Szakkollégium képviseletében Kaló József hagsúlyozta: az megállapodást a napjaink biztonsági kihívásai is indokolják, amelyekre a hatékony válaszok egyike az intézmények közötti átfogó megközelítés lehet. Ezt követően írták alá a megállapodást a szakkollégiumok képviselői. A cél, hogy erősítsék a két intézmény közötti együttműködést oktatási, kutatási és tudományos területen. Emellett a kiemelkedő képességű egyetemi hallgatók tehetséggondozását is célul tűzték ki. Az intézményvezetők abban bíznak, hogy közösen kimagasló eredményeket tudnak elérni mind a tudomány, mind a gyakorlati képzés terén. A megnyitó után hadtörténeti, történelmi, irodalmi és természettudományos előadásokat hallgattak meg az érdeklődők

Forrrás: http://www.dehir.hu/debrecen/szakkollegiumok-kotottek-egyuttmukodest-debrecenben/2016/05/05/, a letöltés dátuma: 2016. május 05.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium idén is megrendezi az immár hagyománnyá vált BIZTONSÁGPOLITIKAI SZAKESTÉLYT, amelynek időpontja 2016. május 19., csütörtök, 18:30 óra. Helyszíne a Honvéd Kulturális Központ Regiment Étterme (1143 Budapest, Stefánia út 34-36.)

A belépőjegyek vásárlásával kapcsolatban május 9-ét követően keressétek a szakkollégium tagjait a Ludovika Főépület zsibongójában. Ezen túlmenően a jegyek  a megadott e-mail címen történő egyeztetést követően átvehetőek a HHK és a NETK campuson.

A rendezvény kiváló alkalom az oktatók, hallgatók közötti kötetlen találkozásra, kulturált szórakozásra.

Öltözék hölgyeknek kisestélyi, vagy koktélruha, uraknak öltöny, vagy társasági egyenruha.

Az előzetes program:
18:30 Kapunyitás
19:00 Megnyitó
19:30 Vacsora, utána kötetlen beszélgetés
23:30 Elköszönés
24:00 Kapuzárás

Az afterparty éjfél után kezdődik a Dürer Kertben (XIV. kerület Ajtósi Dürer sor 19-21.)

Az rendezvényről további információkat az alábbi linken találhatóak.

2016 április 21-én szakkollégiumunk hallgatóságának tartott előadást Dr. Csoma Mózes, az ELTE Koreai tanszékének vezetője. Az előadó az elmúlt évtizedek történeti kontextusába helyezve beszélt a Koreai félsziget jelenlegi politikai helyzetéről, mely során bemutatta a korábbi időszak forróbb pillanatainak történetét, illetve bepillantást nyerhettünk a koreai háborút lezáró tűzszünet kapcsán az északi fél motivációira, a máig rendezetlen helyzettel kapcsolatban.
A bevezető előadást követően interaktív beszélgetésre került sor, melynek keretében az előadó válaszolt az általunk előre megfogalmazott, illetve az előadás kapcsán felmerülő kérdésekre. Ezek kapcsán megismerhettük a megosztott félsziget északi és déli politikai szféráját alakító szereplőket, illetve programjukat a feszültségek kezelése és a megosztottság kérdéseinek lehetséges kimenetelével kapcsolatban. Ennek kapcsán az előadó részletesen kitért a felek nemzetközi médiában és közvéleményben reprezentált álláspontjainak árnyaltabb ismertetésére, egészen újszerű szempontokat felvonultatva annak megértéséhez, hogyan viszonyul egymáshoz a két Korea, illetve hogyan látják közös identitásukat az őket támogató, vagy a velük szemben álló nemzetközi szereplőkkel szemben.

2015 novemberében a közeli NATO-országok fegyverkezése kapcsán Andrej Raŭkoŭ fehérorosz védelmi miniszter televízió interjúban beszélt egy új katonai doktrína kidolgozásáról. A doktrína első olvasatát 2016. április 19-én fogadta el a parlament.

Alekszandr Lukasenko elnök szerint a doktrína „színtisztán védelmi” jellegű. Egyetlen államot sem nevez meg, mint lehetséges fenyegetés, ugyanakkor potenciális veszélyforrásként említi a hibrid hadviselést és a színes forradalmakat. A dokumentum legvitatottabb része, hogy megtiltja a fehérorosz hadsereg külföldön történő alkalmazását. Ezzel kapcsolatban Örményország külügyminiszter-helyettese már kifejezte bírálatát, ugyanis Fehéroroszország is tagja az Oroszország által vezetett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete katonai szövetségnek. A külügyminiszter-helyettes szerint a doktrína az egész együttműködés számára problémát jelent.

A dokumentum megemlíti a szomszédos Ukrajnában zajló fegyveres konfliktust is. „Soha nem léptünk fel fenyegetően Ukrajnával szemben, és soha nem is fogunk. Békeszerető politikát folytatunk és megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy az ukrajnai helyzet normalizálódjon” – nyilatkozta Lukasenko.

Az Európai Unió egyébként az ország „régióban betöltött konstruktív szerepe” miatt a közelmúltban több, Fehéroroszországgal szembeni szankciót is eltörölt.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a Szakkollégiumi Esték soron következő alkalmára, ahol a vegyi hadviselés kérdéseit fogjuk megvitatni.

Az est moderátora:

– Kovács Georgina, a BSZK tagja

Időpont: 2016. 05. 04. – 18.00
Helyszín: 1083 Bp., Ludovika tér 2., NKE Ludovika Campus főépület , I-es előadó

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni.

Április 15-én került sor a Biztonságpolitikai Szakkollégium (BSZK) és a Hatvani István Szakkollégium közös konferenciájának megtartására, melynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépület adott otthont. A rendezvény a két szervezet között kibontakozó együttműködés újabb állomása volt,  ahol a tagok és az érdeklődők megismerkedhettek egymás kutatási témáival. A konferencia interdiszciplináris jellegét jól mutatja, hogy a biztonságpolitikai témákon túl vegyészeti és sporttörténeti témák is helyet kaptak a délelőtt során. A rendezvényt Dr. Németh József Lajos, a szakkollégium tiszteletbeli elnöke és Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesületének elnöke nyitotta meg, mely során hangsúlyozták a két szervezet közötti kapcsolatok fontosságát, ami a decemberi és a mostani konferencián szakmai tartalommal töltődik meg. Ezt követően az első szekcióban a BSZK tagjainak előadásaira került sor:

Bartók András “Harminchat Fortély” című előadásában bemutatta a cselkultusz kínai és kelet-ázsiai stratégiai gondolkodás klasszikus műveiben történő megjelenését.

Pénzváltó Nikolett “Iraki Kurdisztán – sokasodó válságjelek?” című előadásában bemutatta, hogy Észak-Irakban mekkora esély mutatkozik a stabilitás megteremtésére, az Egyesült Államok 2011-es kivonulását és az “Iszlám Állam” megjelenését követően.

Németh Ferenc “Szubjektív igazságszolgáltatás? – Az ICTY ítélethozatalának kritikái” című előadásában bemutatta, hogy a Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) ítéleteit miképp fogadja a szerb közvélemény, megvilágítva a problémakör történeti hátterét.

Agócs Endre “A NATO elrettentési és védelmi stratégiájának átalakulása” című előadásában kitért az Oroszország által jelentett fenyegetésre, illetve a NATO erre vonatkozó jelenlegi és jövőbeni lehetséges válaszaira.

Asqui Jorge Kristóf “Magyar jelen Latin-Amerikában” című előadásában számba vette, hogy Latin-Amerika országaiban milyen lehetőségek rejlenek napjainkban Magyarország számára, kitérve ezen országok történeti fejlődésére és a magyarok ebben játszott szerepére.

A szünetet követően a Hatvani István Szakkollégium tagjai következtek:

Metercsik József Dávid “Ingyen még a szád sem ér össze! – A freemium taktika” című előadásában az ingyenességre épülő gazdasági modelleket, azon belül is a freemium gazdasági modellt, és annak típusait mutatta be a marketing, a közgazdaságtan és a számítógépes játékok keresztmetszetében.

Kiss Andrea “A francia felsőoktatás helyzete a második világháború után” című előadásában bemutatta, hogy milyen problémákon ment keresztül a francia felsőoktatás a század második felében és milyen megoldási lehetőségek nyíltak a problémák megoldására.

Szabó Éva “Néha nehéz nőnek lenni: A tradicionális feminitás Kate Atkinson Fénykép Ezüstkeretben című regényében” című előadásban Kate Atkinson brit szerző 1995-ben kiadott Fénykép Ezüstkeretben című regényén keresztül bemutatta az anya-lánya kapcsolatok mibenlétét Nancy Chodorow anyaság elméletének és Esther Rashkin „transzgenerációs kísértés” fogalmának segítségével, valamint azt, hogy miként jelennek meg a tradicionális nőiséggel szorosan összefüggő háziasság és szexualitás problémakörei.

Forgács Viktória “Katalitikus C-H és O-H kötés aktiválás Ru(II)-foszfin komplexekkel” című előadásában bemutatta, hogy napjainkban az átmenetifém komplexek egyre nagyobb szerepet kapnak a preparatív kémiában, köszönhetően széleskörű katalitikus alkalmazhatóságuknak.

Szücs Gábor “Állambiztonság a magyar vívósportban” című előadásában bemutatta a hidegháború hatásait a magyarországi vívósportra és annak összetételére, kitérve a korszak sportpolitikájának állambiztonsági és pártpolitikai tényezőire.

A konferencia zárását követően az előadók és a szervezők egy ünnepi ebéden vettek részt, ahol tovább mélyítették a tagok közötti informális kapcsolatokat.

Ezúton is köszönjük Prof. Dr. Padányi József mk. dandártábornok Úrnak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tudományos Rektorhelyettesének, hogy biztosította a rendezvény lebonyolításához szükséges anyagi támogatását, mely nélkül a konferencia nem jöhetett volna létre.

Március 31-én került sor a Szakkollégiumi Esték rendezvénysorozat második alkalmára, ahol Ozorai Fanni szakkollégiumi tag moderálásával a Nyugat-Balkán biztonsági kihívásait vitatták meg a résztvevők.

Ozorai Fanni előadásában tágabb történeti kontextusba helyezte a térség demográfiai eredetű kockázatait, különös tekintettel az albán kérdésre, mely a közelmúlt eseményeiben – koszovói válság, kumanovói mészárlás – is szerepet játszott.  Az előadó kitért Bosznia-Hercegovina jelenlegi helyzetére, rámutatva az államalakulat felépítéséből fakadó működésképtelenségére.

Az előadást követően a hallgatóság kérdései konstruktív vitát indítottak, mely során szó esett a közelmúlt migrációs nyomásával összefüggésbe hozható biztonsági kihívásokról, valamint a térség jövőjének kilátásairól is.

Mind az örmény, mind az azeri fél a másikat vádolja az április 2-án kiújult hegyi-karabahi harcokért. A terület hovatartozása körül kialakult konfliktus immáron több, mint 20 éve rideg tűzszünetek és fegyveres összecsapások sorozata, amely kapcsán fontos kiemelni, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Oroszországból, Franciaországból és az Egyesült Államokból álló Minszk Csoportja által vezetett tárgyalások azóta sem hoztak megoldást. Az idén áprilisban kiújult ellenségeskedést megelőzően legutóbb 2014-ben zajlottak hasonló intenzitású harcok.

A mostani összecsapásoknak több tucat katona, továbbá számos civil is áldozatául esett. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a harcokhoz közeli településekről evakuálták a lakosságot, továbbá a hegyi-karabahi kormány szerint 1994 óta most először került sor nehézfegyverek bevetésére.
Jelentős fejleményként könyvelhető el, hogy Azerbajdzsán megszerzett két stratégiai jelentőségű magaslatot és egy települést. Az azerbajdzsáni védelmi minisztérium által kiadott nyilatkozat szerint mindez megakadályozza, hogy ezekről a területekről támadásokat indítsanak országuk ellen.
Vasárnap Azerbajdzsán egyoldalúan bejelentette, hogy a nemzetközi felhívásokra való tekintettel megszünteti a támadó műveleteket, de az elfoglalt területeket megtartja, amely – ha sikerül azokat konszolidálnia – 22 év óta az egyetlen komolyabb változás lesz a konfliktusban. Az ellenségeskedésnek ezzel azonban nem szakadt vége, Örményország április 4-én folytatta műveleteit. Ezzel Azerbajdzsán tulajdonképpen kilépett az agresszor szerepéből.

Évtizedek óta ezek a területi konfliktus legszörnyűbb összecsapásai.

A nemzetközi közösség, köztük Vlagyimir Putyin orosz elnök egyhangúan elítélte a támadásokat és tűzszünetre szólított fel, amelyet április 5-én orosz közvetítéssel megkötöttek. Bár ez a végleges megoldáshoz nem vitt közelebb, mind az Európai Unió, mind a Minszk Csoport nyilatkozatban üdvözölte a döntést. Ezen túlmenően Azerbajdzsán és az örmények által támogatott szeparatisták április 8-án nemzetközi szervezetek közvetítésével megállapodtak, hogy egy 5 órás időtartam erejéig semmilyen erőszakot nem követnek el annak érdekében, hogy nyugodtan kutathassanak az elesett katonák holttestei után.

A kiújult konfliktusban Oroszország ismét megragadta a közvetítő szerepet, Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök örmény kollégájával való találkozója után  kihangsúlyozta: Oroszország kész mediátorként fellépni a Minszk Csoporton belül és használni befolyását a megfelelő eljárásmódokkal összhangban.
A tárgyalások során egy EBESZ békefenntartó misszió felállítása is  szóba került, mely kapcsán Oroszország EBESZ-hez akkreditált állandó képviselője, Alekszandr Lukasevics közölte: egyelőre fontosabb a tűzszünet betartására koncentrálni, békefenntartókat a szervezet csak egy politikai megoldás létrejötte után küldene.

Oroszország, mint közvetítő. 2014, Szocsi

A FÁK (Független Államok Közössége) biztonsági tanácsa szintén április 8-án Moszkvában ülésezett a konfliktus kapcsán. A külügyminiszterek remélik, hogy a résztvevő felek hamarosan visszatérnek a tárgyalóasztalhoz, végleges megoldást találva az évtizedek óta tartó vitára.

Ennek esélyeit azonban nagy valószínűséggel csökkenteni fogja a felek gyökeresen eltérő álláspontja, ami nem nagyon változott az évek során. Azerbajdzsán csak abba hajlandó beleegyezni, ha Hegyi-Karabah visszakerül a fennhatósága alá, míg Örményország a térség függetlenségének elfogadását szeretné kiharcolni. Április 9-én örmény tüntetők New Yorkban az azeri konzulátus előtt követelték a Hegyi-Karabahi Köztársaság elismerését és kérték a nemzetközi közösséget, hogy ne hagyják annyiban Azerbajdzsán ellenük irányuló agresszióját. Fontos megjegyezni, hogy a megkötött tűzszünetet az elmúlt napokban többször megsértették a szemben álló felek,  így a tartós megoldás egyelőre várat magára.

Pierre Nkurunziza, Burundi elnöke 2015. április 25-én bejelentette, hogy harmadszorra is jelölteti magát az elnöki pozícióra. Az ellenzék mindezt alkotmányellenesnek minősítette, véleményük szerint ez a lépés szembement a 2003-as arushai megállapodással (eszerint egy elnök csak két periódust vállalhat), ami a tizenkét évig tartó polgárháborút zárta le. Nkurunziza arra hivatkozott, hogy első elnökségekor (2005-2010) nem a nép, hanem törvényhozó testület választotta meg.

A bejelentés után tiltakozások törtek ki országszerte, amelyekben többen meghaltak. A helyzet fokozatosan romlott – napjainkra nagyjából 250.000 főre tehető a menekültek száma -, a nemzetközi közösség attól tart, hogy a nyugtalanság etnikai konfliktusba torkollhat, ami destabilizálhatja a térség törékeny államait, Ruandát és Kongót. Az ENSZ emberi jogi képviselője a korábbi polgárháborúhoz hasonlította a helyzetet 2015 novemberében és  felszólította a nemzetközi közösséget, hogy minden lehetséges eszközt vessen be a konfliktus megoldása érdekében.

Pierre Nkurunziza elnök nehéz időszak előtt áll (Forrás: studentnewsdaily.com)

Ruandához hasonlóan az országot átitatja a hutu és a tuszi népcsoportok közötti megosztottság, melynek következményeként az 1990-es években a tuszi katonai diktatúrából történő átmenet csak egy véres polgárháborún keresztül tudott végbemenni. A 2000-es évek elején egy, a két népcsoport megegyezése alapján létrejövő átmeneti egységkormány lépett hatalomra, de a fegyveres konfliktus ténylegesen csak az első demokratikus választások után 2006-ban ért véget. Ezen 2005-ben tartott voksoláson a polgárháború legjelentősebb hutu lázadó csoportjából alakuló Nemzeti Tanács a Védelemért és Demokráciáért – Erők a Demokrácia Védelméért (Conseil National Pour la Défense de la Démocratie–Forces pour la Défense de la Démocratie, CNDD-FDD) párt győzedelmeskedett, mely 2003-tól már az átmeneti kormány tevékenységében is részt vett. Néhány hónappal később a parlament két, immáron hutu dominanciájú háza elnöknek választotta a párt vezetőjét, Pierre Nkurunzizát. Az általa vezetett kormányban a forradalmi párton kívül számos kisebb csoport is jelen volt.

Az ország biztonsági helyzete azonban továbbra is ingatag maradt, folyamatosan érkeztek az emberi jogok megsértéséről szóló hírek, ugyanakkor a ciklus végére a kormányzatnak sikerült egységes nemzeti hadsereget kovácsolni és úgy tűnt, az etnikai törések is ellenőrzésük alatt vannak.

A mostani folyamatok tükrében a 2010-es választás már intő jel volt, hiszen az ellenzék bojkottálta a voksolást, továbbá a kormányzat folyamatos vegzálása elől a legfontosabb vezetőik külföldre menekülnek, így a társadalom és a sajtó maradtak a demokrácia utolsó mentsvárai. A folyamat beteljesüléseként a 2015-ös választások idejére Burundi lényegében egypárti állammá vált.

A CNDD-FDD-n belüli, illetve a kormányzat és a fegyveres erők közötti rendkívül nagy feszültséget látva Nkurunziza “politikai tisztogatásba” kezdett. 2014 végétől kezdve négy tábornokot elmozdított vezető tisztségéből, köztük a rendszer visszásságának részleteit egyedüliként ismerő katonai titkosszolgálat főnökét Adolphe Nshimirimana-t, illetve börtönbe zárták Bob Rugurikát, a független hírszolgáltatást megtestesítő Radio Publique Africaine direktorát. Azonban hiába próbált Nkurunziza egy lojális hadsereget kialakítani. A jelölés bejelentését követő folyamatos tüntetések és polgári elégedetlenség következtében a titkosszolgálat új vezetője, Godefroid Niyombare tábornok néhány katonatársával puccsot kísérelt meg 2015. május 13-án. A katonák úgy vélték, hogy Nkurunziza harmadik elnöksége újabb konfliktusba taszíthatja az országot, amelyet a hadseregnek kötelessége megelőzni. Az elnök ez időtájt egy regionális konferencia miatt éppen Tanzániában tartózkodott, ám hazatérése után gyorsan visszaállította hatalmát. Mindezen közjátékok ellenére júliusban Nkurunziza 69%-os győzelmet aratott.  A választások után összecsapások a tüntetőkkel egyre erőszakosabbak, a mészárlások egyre gyakoribbak lettek.

A sikertelen puccskísérlet után Godefroid Niyombare egy ellenzéki milícia, Burundi Köztársasági Erők (Forces républicaines du Burundi) vezetője lett. (Forrás: ubmnews.com)

A nyugtalanság kezdete óta a nemzetközi közösség részéről számos megoldási javaslat született, bár eddig egyik sem hozott hosszútávú eredményt, vagy nem is került megvalósításra.

Az African Argumentsben megírt elemzésében Benjamin Chemouni felvetette a regionális közvetítő lehetőségét, de  erre a  szerepre igencsak kevés a jelentkező. A szerző szerint lehetséges jelöltként szóba jöhet Tanzánia elnöke, John Magufuli, aki reformtervei miatt népszerű a régióban, valamint érdeke is a konfliktus megoldása, hiszen több, mint 100.000 burundi menekültet regisztráltak országában. Chemouni Ugandát nevezte meg másik lehetséges jelöltként, de az Uganda által támogatott 2016. januári béketárgyalásokon a Nkurunziza kormányzat nem jelent meg, mondván, hogy olyanokkal kellett volna tárgyalniuk, akik az ellenzéki pártokban az erőszakot támogatják. A célzott szankciók bár nyomás alá helyezhetik a kormányt, eleddig nem bizonyultak elég hatékonynak. Chemouni szerint Kenyának és Dél-Afrikának kellene ezen a területen vezető szerepet vállalnia, ugyanis a burundi vezetők vagyona főleg e két ország pénzintézeteiben van elhelyezve.

Ami a nemzetközi szervezetek illeti, mind ez idáig nem lépetek fel túl hatékonyan az ügyben. Az Afrikai Unió 2015 végén egy 5000 fős békefenntartó misszió telepítéséről határozott, azonban a heves helyi kormányzati ellenállás következtében végül visszavonták terveiket. A burundi vezetőség a kezdetektől ellenezte a döntést, Nkurunziza kijelentette, “a fegyveres erők minden olyan alakulatot megtámadnak, amelyek nem tisztelik az ország határait”.

Hervé Ladsous, az ENSZ Békefenntartó Műveletek Főosztályának vezetőjének 2016 elején kiszivárogtatott feljegyzése szerint a szervezet rendkívül nehezen lenne képes gyorsan válaszolni, ha a későbbiekben a konfliktus etnikai vonalon folytatódna, vagy továbbterjedne Ruandára és Kongóra. Amennyiben mindez bekövetkezne az egyik lehetőséget a Kongói Demokratikus Köztársaságban tevékenykedő MONUSCO békefenntartó művelet 4000 főnyi gyorsreagálású ereje jelenthetné, ám ezen csapatok telepítése veszélyeztetné az eredeti művelet sikerét. Valós megoldás a problémára egy önálló művelet lenne, amelynek felállítása és telepítése viszont legalább hat hónapot venne igénybe, ami egy magas intenzitású polgárháború estén túlságosan hosszú időt jelentene. Az ENSZ, érzékelve cselekvőképességének korlátait egy kirobbanó fegyveres küzdelem esetén, inkább a preventív diplomácia eszközéhez folyamodott. 2016. februárjában az ENSZ Biztonsági Tanácsának mind a tizenöt tagjának képviselője Burundiba utazott abban a reményben, hogy diplomáciai lépésekkel képesek lesznek pozitív hatást gyakorolni a helyzetre. A Biztonsági Tanács azt kérte a kormánytól, hogy akadályozza meg a konfliktus további eszkalálódását, kezdjen tárgyalásokat az ellenzékkel, valamint engedje be az Afrikai Unió békefenntartó csapatait. Nkurunziza, kihasználva, hogy a nemzetközi közösség figyelme és erőforrásai inkább a Közel-Keletre összpontosul, mindeddig érdemben nem reagált a felhívásra.

Nkurunziza jól ismeri fel a nemzetközi közösség jelenlegi cselekvőképtelenségét, így nyugodtan felléphet az ellenzékkel szemben. (Forrás: pressherald.com)

A konfliktus legújabb szereplője az Európai Unió, amely március 14-én bejelentette, hogy felfüggeszti a burundi adminisztrációnak folyósított segélyeket, amíg a kormány konkrét intézkedéseket nem tesz a helyzet megoldása érdekében. A kormány válaszában figyelmeztette az Uniót, hogy ez a döntés gazdasági nehézségekhez vezethet, mely további erőszakot gerjeszthet, továbbá kifejezte csalódottságát a tekintetben, hogy az EU nem veszi figyelembe az eddigi jelentős erőfeszítéseket, mint a bizonyos személyekre vonatkozó letartóztatási parancsok eltörlése, vagy a több ezer, foglyoknak biztosított amnesztia. Ugyanakkor Burundi külügyminisztere, Alain Nyamitwe megjegyezte, hogy a döntés nem feltétlenül negatív, hisz minden fejlődő ország számára felhívásként szolgálhat, hogy önállóságra törekedjenek ahelyett, hogy a nemzetközi segélyektől függnének.

A radikálisabb hangok szerint a korlátozott szankciók és az eddigi cselekedetek nem elégségesek. A már korábban említett Rugurika, akit egy hónapon belül kiengedtek a börtönből, azt az álláspontot képviseli, hogy a nemzetközi közösség megbukott, a politikai párbeszéd nem lehetséges. Szerinte Nkurunziza maga a konfliktus oka és, azért, hogy megoldódjon a helyzet az országban, el kell mozdítani pozíciójából azonnali hatállyal.

A helyzet a közép-afrikai államban folyamatosan romlik, a híradások egyre gyakoribb tömeges nemi erőszakokról, illetve kivégzésekről számolnak be.  A kormányzat hozzáállását, valamint a nemzetközi közösség cselekvőképtelenségét látva, egy hosszabb időre elhúzódó konfliktussal nézünk szemben Burundiban. Azt azonban csak remélni lehet, hogy a helyzet nem súlyosbodik polgárháborúvá.

(Szerkesztette: Szabó Márk)

2016. április 7-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem “alkotmányos felkelés” címmel tudományos konferenciát rendez a Rákóczi-szabadságharcról a Ludovika Főépület, Zrínyi termében, melyre minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak.

További információk az alábbi linken találhatóak.

 

2015. december 23-án súlyos kibertámadás érte Ukrajna energiaszektorát,  melynek következtében csaknem 225 ezren maradtak áram nélkül. Egy ilyesfajta támadás össze sem mérhető a személyes és bakkártya adatok, valamint a vállalati információk megszerzésére  irányló hackertámadásokkal, sokkal inkább felvázolják előttünk a jövő hadviselését.

Előzmények

A Nyugat-Ukrajnában, azon belül is Ivano-Frankivszk tartományban található Prykarpattya Oblenergo energiaszolgáltató céget ért támadás mögött az ukrán kormány vádja szerint orosz hackerek állnak. Az eset kapcsán az Egyesült Államok is állást foglalt: míg a CIA tartózkodott a véleményformálástól, egy kiberbiztonsági hírszerzéssel foglalkozó cég, az iSight Partners egy konkrét hackercsoportot, a Sandworm-ot nevezi meg a lehetséges elkövetők között. A térségben azonban számos oroszbarát hackercsoport működik, mint például a Cyberberkut, ami már intézett támadást német és NATO weboldalak ellen is, így nem feltétlenül lehet állást foglalni a Sandworm támadása mellett. Ebből fakadóan nem lehet, és nem is feltétlenül célravezető az orosz kormány felelősségre vonásával foglalkozni, sokkal inkább a támadók eszközeivel: hiszen egy ilyen nagymértékű kibertámadás – az ukrán- és nyugatellenes hacktivista csoportok által – veszélyt jelenthet számos ország kritikus infrastruktúrájára.

Tom Kellerman, a Strategic Cyber Ventures vezérigazgatója is beszélt a támadásról a Washingtonban megrendezett Suits and Spook konferencián:

„Keletre különösen jellemző a személyi kultusz kiépítésének folyamata. Ez az oroszul beszélő feketesapkás hackerekre is igaz, akik a poszt-szovjet országokban személyi kultuszt építettek ki maguk körül. Ennek a jelenségnek számos oka lehet, de az biztos, hogy büntetlenül hagyjuk nekik, hogy lassan 17 éve támadják az USA pénzügyi szektorát, amiért otthon tisztelik őket. Az új trendek alapján pedig már nem csak az USA-t érinti a kibertámadások kockázata, hiszen ilyen támadásra volt már példa Észtországban, Dél-Oszétiában és most Ukrajnában is.”

Kellerman továbbá beszámolt arról, hogy orosz hacktivista csoportok további 14 darab úgynevezett nulladik napi támadást (Zero Day Exploit) hajtottak végre olyan biztonsági rések ellen, melyekről az érintettek még csak nem is tudtak. Az ilyen rések talán a leghatékonyabb és legértékesebb támadási felületei a hackereknek, azonban ha egyszer kijátsszák ezeket a kiskapukat, onnantól a szoftverfejlesztők ki tudják adni a megfelelő biztonsági javításokat.  A tény, hogy ezeket a biztonsági réseket többnyire oroszbarát hackercsoportok használják ki, alátámasztja a feltételezést, miszerint a későbbiekben növekvő intenzitással éri támadás a nyugati szervereket is.

„Régebben a leghatékonyabb kiberbűnözők minden idejüket annak szentelték, hogy az USA pénzügyi szektorát támadják, de napjainkban az SSH használatával ez alig vesz el tőlük öt óránál többet”

– tette hozzá Kellerman.

A politika viszonyrendszerében

Bár az amerikai sajtóból úgy tűnhet, hogy az áramszolgáltatás ellen intézett támadásnak nincs politikai vetülete, logikai úton mégis párhuzamot lehet vonni. Hiszen ha az orosz kormány képes kezelni az áramkimaradásokat a Krím-félszigeten, azzal a saját malmára hajtja a vizet, az ukrán kormányt pedig lejáratja.

Ez az egy hónappal korábbi Krími-félszigeti áramkimaradásra is igaz. Akkor Vlagyimir Putyin orosz elnök ígéretet tett a Krím energiaellátásának helyreállítására, nem sokkal később pedig az orosz sajtó arról számolt be, hogy a kormány szerződést kötött a német Siemens vállalattal gázturbinás meghajtású áramfejlesztők beszerzéséről, melyek Szevasztopol és Szimferopol városaiban kerülnének telepítésre. A hír cáfolatát követően a Siemens az Ukrajnát érintő áramkimaradás fő célpontjává vált.

A támadás eszközei

A DHS és az ESET állításai szerint egy BlackEnergy fantázianévre hallgató trójai vírus okozhatta az áramkimaradást, amit fertőzött e-mailek Microsoft Office csatolmányaival juttattak célba. A vírussal először José Nazairo foglalkozott 2007-ben, aki egy internet-alapú adathalászatra alkalmas programnak definiálta a BlackEnergy-t. 2014-ig valóban információszerzésre használták a programot, mostanában fedezték fel csupán, hogy a vírus képes megfertőzni az ipari vezérlőrendszert is.

„Úgy gondoljuk, hogy ez az igen kifinomult vírus volt az, amely megcélozta az ipari létesítményt annak ellenére, hogy egy teljesen hétköznapi vírusról beszélhetünk” – nyilatkozta a Tripwire egyik munkatársa, David Meltzer. „A BlackEnergy még mindig jelen lehet, bár önmagában nem lenne képes tönkretenni egy ipari létesítményt, de ha a felhasználó átírja a programot, és különleges módon képes azt továbbítani, akár a Siemens erőmű vezérlőpultját is képes megtámadni. A BlackEnergy önmagában nem bonyolult, de nagyon gyorsan azzá tehető a különböző pluginekkel.”

Tom Fanning, a Southern Company és az ESCC vezetője azonban úgy gondolja, a BlackEnergy önmagában még nem okozhatta az áramkimaradást.

„Ahogy 2014-ben megkaptuk a hírt a BlackEnergy-ről, azonnal hozzákezdtünk a védelem kiépítéséhez, hogy egy esetleges támadás esetén a vállalatunk készen álljon rá” – foglalta össze a közelmúltban megrendezésre került New America konferencián.

Az USA-t érő kibertámadások azonban általában sokkal kifinomultabbak, mint a mostani, Ukrajnát érintő támadás. Fanning ezzel a 2015 márciusában történt esetre utalt, mikor is a támadók először fizikailag hatástalanították a felügyeleti ellenőrző, avagy SCADA rendszert, és csak ezen lépések után kezdték meg a károkozást az energiaszolgáltató állomáson.

„Az a tény, hogy valaki képes volt kárt okozni a vezérlő- és a SCADA rendszerben, hatalmas jelentőséggel bír” – nyilatkozta az eset kapcsán Mark Weatherford, a Chertoff Coport vezetője egy energetikai kutatócégnek, az SNL-nek.

„Amennyiben mégis szabotálnák a SCADA, vagy egyéb rendszerek működését, még mindig ott van a lehetőség, hogy manuálisan kezeljük a rendszert” – tette hozzá Fanning.

Egy lehetséges forgatókönyv

Egy, az ukrajnaihoz hasonló kibertámadás okozhat további problémákat is. Az alábbiakban megnézzük, hogyan.

„Mindhárom vállalat jelezte, hogy az elkövetők a kibertámadás során egy úgynevezett KillDisk programot is használtak, ami  a kijelölt fájlokon és dokumentumokon túl akár a szoftver patríciós szektorát is képes kitörölni” – nyilatkozta a DHS.

Összehasonlítva a jelenlegi támadás során használt BlackEnergy és a KillDisk programokat, az utóbbi sokkal vészjóslóbb következményekkel is járhat.

„A BlackEnergy egy moduláris felépítésű program, amit  fel lehet fejleszteni olyan pluginekkel, amely képes arra, hogy működésképtelenné tegye a megfertőzött rendszereket. De vajon miért tesz bárki is ilyet? Az egyik cél annak megakadályozása lehet, hogy visszakövessék a támadás forrását, de a fő szándék arra irányul, hogy megrongálják a kijelölt rendszert” – mondta Meltzer.

Az önmegsemmisítő csapdák alkalmazása a legfőbb különbség az országok többsége által folytatott hírszerzési tevékenységekhez képest, ami nemzetközi szankciókat vagy az USA Kiber Parancsnokságának beavatkozását vonhatja maga után.

Amennyiben a jogalkotás úgy dönt, hogy a KillDisk program ilyesfajta felhasználása háborús cselekménynek minősül, az jócskán megváltoztatja a jelenlegi pozíciókat. Michael Rogers Admirális, a Kiber Parancsnokság vezetője még a tavalyi évben fejtette ki nézeteit arról, hogy a számítógépes fegyverek használata arányosan fog változni az elkövetkezendő konfliktusok szabályaival.

A 2014-es ukrán válság az érdeklődés középpontjába állította a hibrid hadviselés problematikáját, mely a médiában és a szakirodalomban már régóta heves viták tárgyát képezi. A téma aktualitását mutatja, hogy a tagállamok már a NATO 2014-es walesi csúcstalálkozóján is nagy figyelmet fordítottak az Oroszország által folytatott hibrid hadviselés kérdésére, mely várhatóan a júliusi varsói csúcstalálkozón is kiemelt napirendi pontként fog szerepelni. Elemzésemben röviden bemutatom, hogy a hibrid hadviselés jelentette fenyegetésre milyen válaszokat adott a NATO az ukrán válság kirobbanása óta eltelt időben.

A hibrid hadviselés megjelenése és a NATO arra adott válaszai

A hibrid hadviselés fogalmát elsőként William J. Nemeth használta 2002-es tanulmányában, a csecsen felkelők új típusú – reguláris és irreguláris módszereket ötvöző – hadviselési formájának leírására. Ezt követően Frank G. Hoffmann a 2006-os libanoni háborút vizsgálva továbbfejlesztette az elméletet, megalkotva annak általános definícióját. Ebben kifejti, hogy a hibrid háborúkban a reguláris és irreguláris hadviselési formák egy hadszíntéren történő kombinált alkalmazására kerül sor, amit a különböző bűnözői tevékenységek, terrorista akciók és a kibertérben folytatott műveletek egészítenek ki. Az ukrán válság kapcsán több szerző, köztük Rácz András is egy új típusú hibrid háború megjelenéséről ír, kiemelve azt, hogy Oroszország burkolt háborút folytat Ukrajnával szemben, melyben integráltan kerülnek alkalmazásra a különböző aszimmetrikus és indirekt eszközök a célország társadalmi rendjének és politikai rendszerének destabilizálása érdekében. A Szövetséges Transzformációs Parancsnokság (ACT – Allied Command Transformation) 2010-ben kiadott dokumentumában ajánlásokat fogalmazott meg a NATO számára, hogy milyen változtatásokra van szükség a hibrid hadviselés jelentette fenyegetések leküzdésére. Ezt követően a NATO-n belül hozzákezdtek egy koncepcionális keretrendszer kidolgozásához, több gyakorlatot szervezve a hibrid fenyegetések ellen történő fellépés érdekében. Ezek során arra a felismerésre jutottak, hogy ki kell dolgozni egy olyan átfogó stratégiát, melyben a NATO erők mellett a különböző kormányzati szervek, nemzetközi és egyéb civil szervezetek együttesen kerülnek alkalmazásra. Mindezek dacára a tagállamoknak ekkor még nem volt kellő forrása és politikai akarata a hibrid hadviseléssel szembeni tényleges képességek kialakítására, ezért a NATO 2012-ben úgy döntött, hogy felfüggeszti a megkezdett programot. Fontos megemlíteni, hogy habár a szervezet szövetségi szinten feladta erőfeszítéseit, a tagállamokat és az azokban működő NATO kiválósági központokat arra bátorította, hogy folytassák a megkezdett kutatásokat. Végül 2014-ben az ukrán válság új megvilágításba helyezte a kérdést, melynek következtében a NATO újult erővel fogott hozzá a hibrid fenyegetések elleni hatékony és gyors reagálás feltételeinek kialakításához. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a NATO szoros együttműködést alakított ki az Európai Unióval és egyéb nemzetközi szervezetekkel, valamint az Oroszországhoz közel fekvő kelet- és észak-európai országokkal. Folyamatban van továbbá egy új NATO stratégia kidolgozása a hibrid hadviselés jelentette kihívások kezelésére, mely tartalmazza a szövetség döntéshozatali rendszerének hatékonyabbá tételét, a hibrid hadviselés áldozatául eső tagállamok és partnerországok politikai és védelmi képességeinek támogatását, a gyorsreagálású erők telepítését, valamint a hiteles elrettentés megteremtését.

Lépések a kollektív védelem erősítése és a készenlét fokozása érdekében

A 2014-es walesi csúcson több intézkedés született az Oroszország által folytatott új típusú hibrid hadviselés elleni fellépés érdekében. Ezek közül kiemelhető, hogy a szövetség állam- és kormányfői a megváltozott biztonsági környezetre válaszul elfogadták a készenléti akciótervet (Readiness Action Plan – RAP), melynek keretében megerősítették a szövetség kollektív védelmi képességeit. Ez utóbbi kapcsán fontos megjegyezni, hogy a walesi csúcson a kollektív védelem hatálya alá eső cselekmények közé sorolták a kibertámadásokat. A RAP egyik legfontosabb eleme a hírszerző, megfigyelő és felderítő (Intelligence, Surveillance and Reconnaissance – ISR) képességek erősítése, melynek részeként javították a hírszerző szervezetek közötti együttműködést, növelték a szövetség AWACS (Airborne Warning and Control System – Légi Előrejelző és Ellenőrző Rendszer) típusú légtérellenőrző repülőgépeinek Kelet-Európában folytatott járőrtevékenységét, valamint a NATO baltikumi légtérrendészeti (Baltic Air Policing – BAP) missziójában résztvevő repülőgépek számát. A készenlét fokozása és a gyors reagálási képesség megteremtése érdekében a RAP rendelkezik egy 5 ezer fős Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erő (Very High Readiness Joint Task Force – VJTF) felállításáról, mely a NATO Reagáló Erő (NATO Response Force- NRF) részeként jött létre. Fontos megjegyezni, hogy a VJTF a tervek szerint 2016-ban éri el a kezdeti műveleti készenlétet, míg az NRF létszámát a védelmi miniszterek 2015-ös döntése értelmében 40 ezer főre növelik.  Ezen lépéseket egészítik ki a kelet-közép európai országok területén rendszeres jelleggel megrendezett többnemzeti hadgyakorlatok, melyek tovább erősítik a NATO-tagállamok közötti együttműködést. Az oroszok által jelentett fenyegetésre válaszul – és a hatékony elrettentés érdekében – az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a NATO erősíteni fogja jelenlétét a baltikumi és a kelet-európai régióban. Döntés született a szövetség katonai infrastruktúrájának fejlesztéséről, új támaszpontokat és integrációs parancsnokságokat hozva létre, továbbá növelik az Oroszországgal szomszédos területeken lévő technikai eszközök mennyiségét és az ott állomásozó erők létszámát – rotációs alapon. Ezen intézkedéseket alátámasztja az is, hogy a közelmúltban a RAND kutatóintézet és az Atlanti Tanács is olyan jelentést adott ki, melyben felhívták a figyelmet arra, hogy a fennálló sebezhetőségek és gyengeségek miatt a szövetség komoly nehézséggel nézne szembe egy, a balti országok területén kirobbanó NATO-orosz konfliktus esetén. Az ukrán példából jól látható, hogy az Oroszország által folytatott hibrid hadviselés egyik lényeges előfeltétele az országban jelenlévő orosz etnikum, akik adott esetben felhasználhatók az adott állam szuverenitása elleni támadáshoz. Ennek értelmében a balti államok egy újabb hibrid háború ideális terepéül szolgálhatnak, ezért fontos ezen országok védelmi képességeinek erősítése, valamint a hatékony elrettentés megteremtése. Egyes szakértők szerint ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy Oroszország a balti államok ellen intézett támadás révén kísérelne meg újabb kihívást intézni a NATO ellen, próbára téve a szövetség kollektív védelmi mechanizmusát. A hibrid hadviselés elleni fellépés jegyében készülő új NATO stratégia, valamint a közelgő varsói csúcs várhatóan tovább fogja erősíteni a szövetség ellenálló képességét. Jelenleg azonban számos feladatot kell még megoldani annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon a szövetség döntéshozatali rendszere, javuljon a NATO-erők készenléte, felderítési és reagálási képessége, melyek hiteles elrettentést biztosítanak az Oroszország által folytatott hibrid hadviseléssel szemben.

„Az eddigi mesterséges szigetterület-növelések mértéke és az építkezési munkálatok állapota alapján feltételezhetjük, hogy Kína erőkivetítéshez szükséges infrastruktúrát épített ki…” – derül ki James Clapper, az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatójának (Director of National Intelligence – DNI) nyílt leveléből.

Clapper a fegyveres erők szenátusi bizottságának elnöke, John McCain republikánus szenátor által korábban feltett kérdésekre válaszol nyilvánosságra hozott levelében, amely a Kínai Népköztársaság Dél-Kínai-tengeren létrehozott mesterséges szigeteken felvonultatott erőivel és képességeivel foglalkozik.

Clapper szerint a térségbe telepített kínai erők túlmutatnak a pusztán védelmi képességek keretein, a jövőben ráadásul további fejlesztésekre lehet számítani. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy a Fiery Cross, Mischief és Subi zátonyok esetében a terepadottságok lehetővé teszik akár további 1000 hektár hozzáadását a már eddig kialakított mesterséges szigetfelülethez.

McCain szenátor kérdésére válaszolva a levél a kínai hadtengerészet jelenlétére is kitér. Bár egyelőre a terület nem szolgál állandó állomáshelyül, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészetének hajói mégis gond nélkül használják a szigeteket. A hosszabb ideje ott tartózkodó, jelentősebb haditengerészeti erők közül a levél egy fregattról és egy irányított rakétás rombolóról számol be. Emellett Clapper említést tesz egy légvédelmi radarállomás, valamint más korai előrejelző rendszerek Fiery Cross és Cuarteron zátonyokra történő telepítéséről, illetve az ezek üzemeltetéséhez szükséges nap-, szél- és más energiagenerátorokról.

Elmondása szerint a kínai légierő állandó jelleggel egyelőre nem állomásoztat erőket a térségben, viszont kiemelte, hogy a Fiery Cross zátonyon meglévő infrastruktúra bármely kínai katonai repülőgép fogadására alkalmas. Értesülések szerint eddig többek között J-11 típusú vadászrepülőgépek használták a repülőteret, melyek esetleges hosszú távú állomásoztatása érdekében hangárokat építettek ki a területen.

McCain végül kitért a föld-levegő rakétarendszerek kérdésére is. Clapper válaszában az állandó és rögzített kilövőállomásokra vonatkozóan egyelőre nem tud biztos információkkal szolgálni, azonban feltételezi a mobil platformok telepítésének lehetőségét. Az elmúlt hetekben valóban napvilágot láttak ilyen, mobil rakétaindító állomásokat ábrázoló műholdképek, melyek nagy felháborodást keltettek a tajvani és a Fülöp-szigeteki vezetés körében.

Március 10-én került sor a Biztonságpolitikai Szakkollégium, a Magyar Hadtudományi Társaság, a Magyar Afrika Társaság és az Afrikáért Alapítvány által szervezett Afrika Konferencia megtartására, melynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy Úti Kollégiuma adott otthont. A rendezvény a kontinens fontos aspektusait érintve átfogó ismereteket nyújtott a hallgatóság számára, érintve többek között a geopolitika, a gazdaság, a biztonságpolitika és a humanitárius segítségnyújtás területeit.

A konferenciát Dr. Kaló József, a Biztonságpolitikai Szakkollégium elnöke, illetve Dr. Németh József Lajos, a szakkollégium alapító tagja és tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. A vezetők külön kiemelték a Szakkollégium és az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar közötti szoros együttműködést, továbbá hangsúlyozták a közös konferenciák megrendezésének jövőbeni lehetőségeit.

A konferencia összesen négy blokkból állt, amelyek egyenként három 20 perces szakaszra oszlottak. Az előadók sorát Prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának oktatója, a Magyar Földrajzi Társaság Biztonságföldrajzi és Geopolitikai szakosztályának alapító tagja kezdte meg. Előadásában Afrika természeti kihívásairól adott átfogó képet, bemutatva a kontinens fő problémaforrásait, amelyek közül kiemelte a globális szinten megfigyelhető klímaváltozás hatásait, a vízhiányt és az ezekből fakadó konfliktusokat, amelyek az Európára nehezedő migrációs nyomás alapvető okai közé tartoznak. Szekciójának második előadója Dr. Biedermann Zsuzsa, aki a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa. A gazdasági kihívásokról szóló előadásában a hallgatók megismerhették az Afrikában megfigyelhető főbb gazdasági trendeket, ezek közül is első sorban a primer szektor működését a kontinensen. A gazdasági aspektusokon túl szó esett a térség dinamikus fejlődéséről, elsősorban az infrastrukturális beruházások és a turizmus egyre nagyobb népszerűsége terén. A soron következő előadó Dr. Jakkel Anna volt, aki Kecskeméten praktizáló háziorvos és üzemorvos. Előadásában bemutatta az afrikai egészségügyi állapotokat, különös tekintettel a járványokra, továbbá az azokért felelős vírusok és baktériumok terjedésére. Mindemellett az Afrikában szerzett tapasztalatait is megosztotta a hallgatósággal, hiszen a humanitárius segítségnyújtás során végzett munkája során számtalan esetben találkozott a fent említett fertőző megbetegedésekkel.

A soron következő blokk első előadója Dr. habil. Benkes Mihály, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója, aki Afrika fegyveres erőiről tartotta előadását. A fekete-afrikai térség terrorista szervezeteinek akcióit a belviszályokra, a gyarmatosításból megmaradt határok helyzetére és a nemzetállamok hiányára alapozva mutatta be. A soron következő előadó Dr. Marsai Viktor, az NKE oktatója volt, aki az al-Shababról, a Boko Haramról és az ISIS-ről tartotta előadását. Elsősorban a szubszaharai térségben uralkodó viszonyokat ismerhettük meg, illetve a térségben működő nemzetközi szervezetek eszköztárát, akik ezen csoportok tevékenységét próbálják meggátolni. A szekciót Dr. Búr Gábor, az ELTE Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének docense zárta, aki a szomáliai kalózkodás biztonságpolitikai kihívásait mutatta be, emellett részletesen beszámolt a kalózkodás 1980-as évektől kezdve meglévő történetiségéről és hagyományairól a térségben.

Az ebédszünet utáni első előadó Babinszki Péter, aki a Szegedi Tudományegyetemen végzett történelemtanárként. Prezentációjában bemutatta az afrikai nők helyzetét, felhívva a figyelmet a térség égető problémáira, amelyek napjainkban 70 millió nőt érintenek a kontinensen. Mindemellett megismerhettük a népirtás utáni Ruanda politikai helyzetét, amely általánosságban pozitív képet mutat, főleg a nők politikai szerepvállalásának tekintetében. Konc Melinda, a Szegedi Tudományegyetem mesterszakos hallgatója, az Afrikáért Alapítvány munkatársa folytatta az előadások sorozatát, aki az afrikai gyermekek helyzetét mutatta be, ezen belül is a gyermekkatonaság problémakörét feszegetve, amely során kitért a társadalmi integráció fontosságára annak érdekében, hogy a gyermekkatonák vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. A szekciót Dr. Mihálffy Balázs agrármérnök, az iszlám első magyar sejkje zárta, aki előadásában Afrika színes, spirituálisan gazdag vallási hagyományait mutatta be. Részletesen beszámolt a különböző népcsoportok keveredett muzulmán és keresztény vallásos szemléletéről, az észak-afrikai arab népek nomád életmódjáról és a természeti vallások elemi erejéről egyaránt.

Negyedik, egyben utolsó blokkunk előadója Dr. Besenyő János ezredes, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóműhelyének vezetője volt, aki az Afrikában történő magyar katonai szerepvállalásról adott áttekintést. Előadásában országokra lebontva ismertette azokat a nemzetközi missziókat, amelyekben hazánk is szerepet vállal, bemutatva a Magyar Honvédség eddigi eredményeit a térségben, valamint a nemzetközi közösséggel kialakított igen szoros kapcsolatunkat. Mindemellett felsorolta azokat a prioritásokat, amelyek hazánk számára fontosak lesznek a jövőben, így az UNAMID támogatását, illetve a kalózok elleni fellépést a Guineai-öbölben. Végezetül felvázolta a műveleti szempontból fontos terveket, többek között a tudományos kutatások megkezdését polgári intézmények bevonásával, valamint egy afrikai részleg létrehozása az MH Kiképzési és Doktrinális Központ Tudományos Szakkönyvtár állományán belül. A magyar szerepvállalás civil oldaláról Horváth Dorottya, a Magyar Afrika Társaság munkatársa tartott előadást, aki az AHU múltját, jelenét és humanitárius munkájának tapasztalatait mutatta be. Mindemellett képet adott azokról a kezdeményezésekről és projektekről, amelyeket az alapítvány indított el Maliban, Malawiban, Madagaszkáron és Ugandában. Beszámolt a saját tapasztalatairól, az önkéntesség előnyeiről és hátrányairól, végül hasznos tanácsokkal látta el a hallgatóságot, amennyiben valaki ehhez hasonló munkára kapna kedvet.

Az előadások után a kvízjátékon kisorsolt nyeremények kiosztására került sor, amelyeket a támogatók egyes képviselői adtak át. Dr. Németh József Lajos záró szavaiban összefoglalta a konferencia legfontosabb megállapításait, köszönetet nyilvánított az előadóknak és a szervezőknek áldozatos munkájukért.

Barack Obama új szankciók bevezetését rendelte el Észak-Korea ellen, válaszul az év eleji tiltott rakétakísérleteire.

Hosszú idő óta a legszigorúbb büntetőintézkedéseket vezeti be Észak-Korea ellen Barack Obama amerikai elnök által tegnap aláírt elnöki rendelet. A szankciók befagyasztják az összes észak-koreai kormányzati vagyont, teljes tilalmat rendelnek el minden exportra és beruházásra, továbbá kiterjesztik a feketelistázási hatáskört minden olyan vállalatra (beleértve nem amerikai szereplőket is), melyek Phenjannal üzletelnek.

Az újra kiéleződő feszültséget egy észak-koreai műhold február 7-én történő pályára állítása alapozta meg, mely Dél-Korea és a nemzetközi közösség szerint mindössze ürügy volt egy nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta tesztjéhez. A most elfogadott szankciócsomag egyesíti a nemrég elfogadott 2270-es számú ENSZ BT-határozat elemeit, valamint az Obama elnök által február 19-én aláírt büntetőintézkedéseket.

A felfokozott feszültséget jelzi az amerikai Otto Warmbier letartóztatása is, akit Phenjan március 16-án “súlyos államellenes bűncselekmény” vádjával ítélt 15 évi kényszermunkára. Washington a balul elsült látogatást tevő 21 éves diák azonnali szabadon engedését  követeli, akit egy propagandajelkép ellopása miatt vettek őrizetbe januárban.

Otto Warmbier alig egyórás tárgyalása során tett vallomást
(forrás: bbc.com/news/world-asia-35827861)

További baljós előrejelzésekre ad okot az Egyesült Államok és Dél-Korea által rendszeresen ebben a hónapban rendezett éves hadgyakorlat, illetve Phenjan – lassan szokássá váló – fenyegetése, melyben előbbi két ország elleni megelőző nukleáris csapást helyezett kilátásba.

Ben Hodges altábornagy, az Amerikai Szárazföldi Haderő Európai Parancsnokságának parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépése aláásná a Szövetség Oroszországgal szembeni pozícióját is. Hodges szerint minden olyan lépés, amely az EU közösségét gyengíti, előbb-utóbb a NATO-n belül is kiváltja hatását. Ebből fakadóan úgy véli, hogy a britek EU-tagságának fenntartása nemcsak az Unió, de egyben a NATO stratégiai érdekének is számít.

David Cameron miniszterelnök 2016. június 23-ára tűzte ki a kilépésről szóló népszavazást, azonban addig még a szigetországban és a nemzetközi színtéren is heves viták várhatók. Az Amerikai Egyesült Államok számára fontos a britek uniós tagsága, ezért Barack Obama amerikai elnök még áprilisban Londonba látogat, hogy támogatásáról biztosítsa a brit kormányfőt, aki az ország Unióban történő maradást támogatja. Oroszország elítélte azokat a brit nyilatkozatokat, amelyek szerint az orosz fél – az Európai Unió egységének megtörése reményében – az Egyesült Királyság kilépésében lenne érdekelt.