Feed aggregator

Stadt Brüssel sagt Community-Marktplatz für Kurzzeit-Apartments den Kampf an

Le président américain a décidé le 8 mai de rompre l'accord sur le nucléaire iranien, qui cherche à brider les ambitions nucléaires de la République islamique, mais contre lequel ferraille Donald Trump depuis plusieurs années, assisté de son compère israélien Benyamin Netanyahou. Et tant pis si, à quelques jours d'un sommet avec le Nord-Coréen Kim Jong-un, un désengagement des États-Unis devait plutôt apparaître comme un « mauvais signal »…

- Défense en ligne / États-Unis, Armement nucléaire, Iran, Diplomatie, France, Géopolitique

Trotz einiger Achtungserfolge bleibt der französische Präsident seinem Ruf als Visionär noch einiges schuldig

Quelle : © Europäische Union, 2018 - EP

Zusammenfassung:

Von Renke Schmacker

Hoher Zuckerkonsum wird mit Adipositas, Diabetes Typ II und Herz-Kreislauf-Erkrankungen in Verbindung gebracht. Viele Menschen leiden an diesen Krankheiten, die hohe Kosten für die Gesundheitssysteme verursachen. Daher wird immer häufiger die Forderung nach einer Zuckersteuer laut, auch in Deutschland. Einige Länder haben bereits eine Steuer auf zuckerhaltige Getränke eingeführt und daraus lassen sich einige Lehren ziehen. Der Konsum der besteuerten Getränke ging in den betroffenen Ländern merklich zurück, jedoch wurde teilweise auf andere ungesunde Produkte ausgewichen – sogenannte Substitutionseffekte. Die Tatsache, dass eine solche Steuer niedrige Einkommen proportional stärker belastet als hohe, wiegt weniger schwer, wenn man progressive Gesundheitseffekte berücksichtigt. Insgesamt scheint eine proportionale Steuer auf den Zuckergehalt gut geeignet, da sie den Produzenten Anreize gibt, den Zuckergehalt in ihren Produkten zu reduzieren.

Harmadik alkalommal rendezett egészségnapot a Magyar Afrika Társaság Mentőszolgálata. Ezúttal Pécelen a helyi önkormányzattal együttműködve.

In Tunisia, Morocco and other North African countries, en¬vironmental problems increasingly lead to political protest. Industrial pollution and a lack of clean drinking water adversely impact the living conditions and income op¬portunities of already marginalised groups and trigger unrest. Environmental governance in the region is often highly centralised, and takes no consideration of the needs of the citizens in the use of natural resources. In a political context that remains unstable following the 2011 uprisings, the double challenge of mounting environmental problems and related social unrest calls for new approaches. Reinforcing accountable environmental governance could help, not only by addressing environmental problems and needs, but by contributing to the overall transformation of societal relationships towards more democratic (i.e. transparent, accountable and participative) governance in the longer term.
Access to environmental information plays a crucial role in this regard: only if citizens know about availability, quality and use of natural resources, can they make informed choices and claim their rights. When public institutions address these rights, they can increase sustainable wealth for present and future generations. Institutions charged with strengthening accountability can also include citizens in their monitoring exercises, and help to hold public and private actors legally responsible for their decisions and behaviour. Related international standards can inform such reforms: the Universal Declaration of Human Rights, the Rio Declaration and the Aarhus Convention confirm the importance of access to environmental information. At national levels, environmental charters and Morocco’s and Tunisia’s new constitutions stress the need for participatory and accountable governance.
As recent assessments in Morocco and Tunisia reveal, governments and development partners can support access to environmental information and thereby accountable governance.
First, they can do this by strengthening accountable environmental governance and access to environmental information across sectors. This includes engaging democratic institutions in environmental issues and building up related capacities and know-how, supporting accountability organisations and rules, and improving citizens’ and the administrations’ understanding of new rights. It also entails empowering communities and forging new cross-sectoral coalitions, besides integrating the countries into international initiatives for accountable governance.
Second, governments and development cooperation can support accountability in the environmental sector, including by taking advantage of international initiatives, such as the Sustainable Development Goals (SDGs). Climate mitigation and adaptation policies also provide opportunities for strengthening accountable environmental governance. Moreover, policy-makers need to be more aware of the links between environmental governance and its potential impact on human rights and political stability. Access to environmental information, related legal frameworks and institutional capacities also need further backing, including support to articulate related claims. Finally, comprehensive and transparent environmental and social impact assessments of public and private projects, and engaging protest movements in constructive dialogues with the administration and the private sector can help in preventing and addressing related social unrest.

Migration was an important issue at the November African Union (AU)-European Union (EU) summit. While the tone of discussion was somewhat improved on that of recent years, divisions between the two continents remain great. Europe and Africa still have fundamentally different positions in relation to migration, with the EU and many European member states prioritising prevention and return, while African governments focus more on remittances and legal migration opportunities. However, Europe’s current approach does not acknowledge these differing interests and instead seeks to impose its own agenda in ways that threaten to undermine important African ambitions.
In recent years, the EU has launched initiatives aimed at curbing migration from Africa that have caused significant controversy, notably the EU Emergency Trust Fund for Africa (EUTF) and the Migration Partnership Framework (MPF). These initiatives suffer from a number of weaknesses. The EUTF is based on the flawed premise that development assistance can prevent migration. It diverts aid to migration goals, and its projects often do not comply with development principles such as transparency, ownership and alignment. Meanwhile, the MPF seeks to use positive and negative incentives across a range of external action areas to encourage partners to cooperate with the EU’s migration goals – primarily on prevention and return. So far, results have been limited and it has soured relations with some partner countries.
The case of Ethiopia illustrates the limitations of the EU’s current approach. The country is an important regional player on migration and refugee issues and has been largely constructive in multilateral migration processes, such as Khartoum and Valetta. While Ethiopia is an MPF priority country and a recipient of large amounts of EUTF funding, the goals of the EU and Ethiopia on migration have not been aligned. The EU is frustrated that Ethiopia has not cooperated on returns, while Ethiopia is disappointed that the EU has offered little in terms of legal migration and that EUTF funding has led to multiple, uncoordinated projects that are disconnected from local priorities and are implemented by outsiders.
It is clear that the EU needs to change its approach to migration in Africa, beginning with the recognition that Europe will need African migration in years to come. The EU should explore how Africa and Europe can work together to foster intra-African movement that supports Africa’s economic growth, to ensure protection for refugees and vulnerable migrants, and to allow both continents to benefit from safe and orderly African labour migration to Europe. It should also move from attempting to address “root causes” of migration with short-term development funds, to examining how Europe could readjust its trade and investment policy in Africa to create more decent jobs and opportunities. Importantly, the EU must continue to press African governments to live up to their responsibilities to provide a decent life for citizens so they do not have to migrate in such large numbers and insecure circumstances.
Critically, the EU must be honest about conflicting interests and positions among its own member states and work towards effective common migration and asylum systems. However, such a change in approach requires European leaders to shift the current political discourse around migration to a more constructive one.

Nyilatkozatok innen és onnan. Továbbra is kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni a horvát légitársaság és az egykori magyar légitársaság sorsában. Bár ne legyen igazam.

Néhány hete a Croatia Airlines pilótái fordultak nyílt levélben az államfőhöz, és leírták aggodalmukat a társaság jövője miatt. Most a légiutaskísérők szakszervezete is megszólalt, ők még sztrájkot is kilátásba helyeztek.  

„Muszáj a problémákra rámutatni. A legnagyobb gond a szakemberek elvándorlása. Ez leginkább a műszaknál látszik. Kevés a repülőgépszerelő, akik a rendszeres karbantartásokat el tudják végezni.

2012-től 43 pilótával van kevesebb, 2013-tól 93 repülőgépszerelő más műszaki szakember mondott fel. Ez annyira megnehezíti a társaság normál működését, hogy járatot kell törölni személyzethiány miatt.  

Amikor néhány évvel ezelőtt a sztrájkjogért sztrájkoltunk, és emiatt járatokat kellett törölni, a vállalat vezetése mindenütt megjelentette, hogy ez mekkora veszteséget okozott. Ma, amikor a rendszeres karbantartások elmaradása, csúszása miatt kell járatokat törölni, az nem okoz gondot a vállalatnak.”

A szakszervezeti vezető azonban azt mondja, hogy a sztrájk csak a legvégső eszköz lehet. Most elsőként azt kérik, hogy 17 hónap után legyen teljes jogú, kompetens igazgató tanácsa a légitársaságnak.

„Nem tárgyalhatunk olyan menedzsmenttel, akiknek nincs felhatalmazásuk, vagy mandátumuk csak néhány hónapra szól. 17 hónapja nincs kollektív szerződés, még mindig a régi szerint dolgozunk. Természetes, hogy javítani szeretnénk a munkafeltételeinken, de elsősorban a cég túlélése és jövője miatt aggódunk.”

Az igazgató tanács már a pilóták nyílt levelére is kiadott egy nyilatkozatot, melyben azt állítják, hogy Croatia Airlines nincs semmiféle „összeomlás” előtt, és úgy gondolják, jobb lenne, ha a vállalat egyes problémáit és nehézségeit cégen belül vitatnák meg és nem keltenének negatív érzéseket az utasokban és az üzleti partnerekben, ezért megbeszélésre hívják a szakszervezeteket.  

A közleményben emlékeztetnek arra, hogy 2017-et 25 millió kuna nyereséggel zárták és ez a pozitív trend folytatódott 2018 első negyedévében is. A repülőgép karbantartási program tervezetten folyik, a határidő hosszabbításokat előre nem látott további munkák elvégzése teszi szükségessé, vagyis nem igazak azok a vádak, hogy a tervezés hiányosságai és a karbantartó személyzet hiánya miatt csúsznak a munkák.

Repülőgépek bérlése nem kivételes olyan kis légitársaságnál, akinek nincsenek tartalék gépei.A menedzsment szerint az április 22-ig meghirdetett 6459 járat 1,5%-át mondták le.Szerintük nincs szakemberhiány, 2017. október 4., vagyis a jelenlegi igazgató tanács megválasztása óta egyetlen pilóta sem mondott fel, és felvettek három repülőgépszerelőt. 2016-ban három pilóta ment el, közülük egy nyugdíjba, 2017-ben öt, közülük kettő nyugdíjba. 2015-2017 között 25 repülőgépszerelő távozott. Ezek a számok azt mutatják, hogy a társaságnál nincs semmiféle „exodus”.

A Croatianak a nyári menetrendi időszakban négy új járata lesz: Zágráb-Dublin, Zágráb-Mostar, Split-Koppenhága és Dubrovnik-München.

A szakszervezetek és a menedzsment állítása nagyon messze vannak egymástól, a számok nagyságrendekkel térnek el. Hogy hol van az igazság, talán kiderül a keddi egyeztetésen.

Nyilatkozatok innen és onnan. Továbbra is kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni a horvát légitársaság és az egykori magyar légitársaság sorsában. Bár ne legyen igazam.

Néhány hete a Croatia Airlines pilótái fordultak nyílt levélben az államfőhöz, és leírták aggodalmukat a társaság jövője miatt. Most a légiutaskísérők szakszervezete is megszólalt, ők még sztrájkot is kilátásba helyeztek.  

„Muszáj a problémákra rámutatni. A legnagyobb gond a szakemberek elvándorlása. Ez leginkább a műszaknál látszik. Kevés a repülőgépszerelő, akik a rendszeres karbantartásokat el tudják végezni.

2012-től 43 pilótával van kevesebb, 2013-tól 93 repülőgépszerelő más műszaki szakember mondott fel. Ez annyira megnehezíti a társaság normál működését, hogy járatot kell törölni személyzethiány miatt.  

Amikor néhány évvel ezelőtt a sztrájkjogért sztrájkoltunk, és emiatt járatokat kellett törölni, a vállalat vezetése mindenütt megjelentette, hogy ez mekkora veszteséget okozott. Ma, amikor a rendszeres karbantartások elmaradása, csúszása miatt kell járatokat törölni, az nem okoz gondot a vállalatnak.”

A szakszervezeti vezető azonban azt mondja, hogy a sztrájk csak a legvégső eszköz lehet. Most elsőként azt kérik, hogy 17 hónap után legyen teljes jogú, kompetens igazgató tanácsa a légitársaságnak.

„Nem tárgyalhatunk olyan menedzsmenttel, akiknek nincs felhatalmazásuk, vagy mandátumuk csak néhány hónapra szól. 17 hónapja nincs kollektív szerződés, még mindig a régi szerint dolgozunk. Természetes, hogy javítani szeretnénk a munkafeltételeinken, de elsősorban a cég túlélése és jövője miatt aggódunk.”

Az igazgató tanács már a pilóták nyílt levelére is kiadott egy nyilatkozatot, melyben azt állítják, hogy Croatia Airlines nincs semmiféle „összeomlás” előtt, és úgy gondolják, jobb lenne, ha a vállalat egyes problémáit és nehézségeit cégen belül vitatnák meg és nem keltenének negatív érzéseket az utasokban és az üzleti partnerekben, ezért megbeszélésre hívják a szakszervezeteket.  

A közleményben emlékeztetnek arra, hogy 2017-et 25 millió kuna nyereséggel zárták és ez a pozitív trend folytatódott 2018 első negyedévében is. A repülőgép karbantartási program tervezetten folyik, a határidő hosszabbításokat előre nem látott további munkák elvégzése teszi szükségessé, vagyis nem igazak azok a vádak, hogy a tervezés hiányosságai és a karbantartó személyzet hiánya miatt csúsznak a munkák.

Repülőgépek bérlése nem kivételes olyan kis légitársaságnál, akinek nincsenek tartalék gépei.A menedzsment szerint az április 22-ig meghirdetett 6459 járat 1,5%-át mondták le.Szerintük nincs szakemberhiány, 2017. október 4., vagyis a jelenlegi igazgató tanács megválasztása óta egyetlen pilóta sem mondott fel, és felvettek három repülőgépszerelőt. 2016-ban három pilóta ment el, közülük egy nyugdíjba, 2017-ben öt, közülük kettő nyugdíjba. 2015-2017 között 25 repülőgépszerelő távozott. Ezek a számok azt mutatják, hogy a társaságnál nincs semmiféle „exodus”.

A Croatianak a nyári menetrendi időszakban négy új járata lesz: Zágráb-Dublin, Zágráb-Mostar, Split-Koppenhága és Dubrovnik-München.

A szakszervezetek és a menedzsment állítása nagyon messze vannak egymástól, a számok nagyságrendekkel térnek el. Hogy hol van az igazság, talán kiderül a keddi egyeztetésen.

1980. május 5-én 18.50-kor Jugoszláviában elsötétültek a tv képernyők 30 másodpercre, majd Miodrag Zdravković tv-bemondó közölte a hírt: Tito elvtárs meghalt.

Az utódállamokban szinte mindenütt jellemző egyfajta „titoista” nosztalgia, ami jól tetten érhető május 5-én, Josip Broz Tito halálának évfordulóján. Idén is buszok tucatjaival jöttek az egykori délszláv ország minden sarkából Belgrádba a Virágok csarnokába leróni tiszteletüket.

Josip Broz Kumrovacban született tizenötgyerekes horvát-szlovén szülők hetedik gyermekeként 1892. május 7-én. A hivatalos önéletrajzokban megjelenő május 25-ét leginkább azzal magyarázzák, hogy az illegális tevékenysége során több hamis iratot is használt, ezt a dátumot jegyezték be a hadseregben is, végül ez maradt. A szocialista Jugoszláviában születésnapja, május 25. az „Ifjúság Napja” volt.

Az Osztrák-Magyar hadsereg katonájaként részt vett az I. világháborúban, Galíciában az orosz fronton megsebesült, fogságba esett. 1920 októberében tért vissza a Szerb-Horvát-Szlovén királyságba, akkor lett a kommunista párt tagja, majd 1937-ben a párt vezetője.  A II. világháborúban a jugoszláv partizánokat vezette és a háborúból legendás hősként került ki.

1948-ban ellenállt az erős sztálini nyomásnak és évekig ügyesen egyensúlyozott a keleti és a nyugati blokk között. A belső nacionalista villongásokat erős kézzel leverte, a különböző nemzetiségeket diktatórikus erővel tartotta össze. A szembeszegülőket könyörtelenül internáltatta. Egy Svájc típusú országot akart építeni. 1974-ben fogadták el azt az alkotmányt, ami az egyes tagköztársaságoknak jóval nagyobb önállóságot biztosított.

Tito halála egybeesik Jugoszlávia gazdasági válságának kezdetével, és a koszovói albánok lázadásával. 88 éves korában betegedett meg, már nem ment el 1979-ben Havannába az elnemkötelezett országok találkozójára. Újév napján, 1980-ban még részt vett Karađorđevoban az ünnepségen, de már nem tudott állni, a jókívánsogokat is ülve fogadta. Három nappal később bevitték Ljubljanaban a Központi Klinikára artéria elzáródás miatt, néhány nap múlva a bal lábát amputálni kellett.  

Doktor Predrag Lalević sebész, aneszteziológus 16 évig volt az orvosa, most így emlékezett az elnök halálát megelőző hetekre:

                                    Dr. Predrag Lalević

„Amikor megérkeztünk Ljubljanaba, azonnal a Klinikára mentünk, felvételeket készítettünk az artériáról a bal lábában, azután Brdo várába vonultunk vissza Kranjban. Állapota súlyossága miatt műtétet javasoltam az elnöknek, amit ő elutasított. Konzíliumot hívtunk össze amerikai és szovjet orvosokkal, akik szintén a műtétet, illetve az amputációt javasolták. Ezen kívül egyetlen lehetőség volt még, érműtét végrehajtása, de ez kevés sikerrel kecsegtetett. Ez a műtét, ahogy várható volt, nem is sikerült, de ő továbbra is elutasította az amputációt. Csak amikor meglátta a már kék, kisebesedett alsó lábszárát, akkor mondta, hogy tegyétek, amit kell - emlékezik doktor Lalevic.

A műtét különösebb esemény nélkül zajlott, és Tito már az intenzív osztályon fogadott látogatókat. Már azt készítettük elő, hogy megyünk Kranjba, amikor elkezdődtek a komplikációk. Először a veséje, aztán a szive és a tüdeje. Az elnök 68 napig lélegeztetőgépen volt. Az esélylatolgatások, hogy az amputáció után meddig tud élni, tiszta spekulációk voltak. A halált soha nem említettük a beszélgetésekben, kivéve őt, aki elutasította az amputálást, mondván: lefelé megyek, és ha már megyek, azt egy darabban tegyem.”  

Az orvoscsoporton kívül mellette volt Jože Oseli, a komornyikja, ismert szlovén szakács, aki hét évet szolgált Tito mellett.   

                                   Jože Oseli

„Bementem a kórházba, hogy lássam, hol tudjuk elkészíteni az ételét,de ott erre nem volt lehetőség, ezért négy hónapig hordtuk az ételt minden nap Kranjból. Mi biztosítottuk az ennivalót az elnöknek és az orvosi teamnek. A feleségem mindent lejegyzett. Ma is megvannak a feljegyzések, azt is leírta, melyik ételből hány kanállal evett. Etettük, amíg lehetett, amikor már nem tudott önállóan enni, akkor a NASA úrhajósoknak készített ételét kapta, amit egyenesen Houstonból hoztak neki.”

A lélegeztetőgépet Lalević doktor kapcsolta ki. „Tíz perccel előtte már halott volt. Ez már megváltás volt neki.”

Évekkel később egy német kórházban azt mondta, hogy egy halottat tartottak napokig légzőkészüléken. „Az agya élt, ezt orvosilag igazoltuk, ez volt az oka, amiért nem kapcsoltam le előbb a készüléket.” De nem ez volt az egyetlen ok. „Az állami vezetőknek nemhogy minden nap, de minden óra is fontos” – mondta az orvosnak Stane Dolenc, a rendőrség mindenható parancsnoka, akit sokan Tito utódjaként is emlegettek. A politikai helyzet akkor nehéz és komplikált volt, éles harc folyt az hatalomért. Dolenc, egyike a legbefolyásosabb személyeknek a jugoszláv politikai életben a ’70-es, ’80-as években, a háttérben félelmet gerjesztett. Tito még életben volt, amikor már olyan pletykák terjedtek el, hogy Bulgáriából három oszlopban orosz tankok jelentek meg a bolgár-jugoszláv határon.

Josip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a jugoszláv Kommunista Párt főtitkára, a Jugoszláv Néphadsereg főparancsnoka 1980. május 5-én 15 óra 5 perckor halt meg.  Korábban minden május 4-én 15 óra 5 perckor szirénák szóltak és 1 percre minden és mindenki megállt. Ez ma már nincs így.  

„Habár fizikailag már nincs jelen közel négy évtizede, az elmúlt évtől a legszebb zágrábi tér sem viseli már a nevét, a szelleme és öröksége még mindig él Horvátországban. Nyugati kutatók, köztük a brémai egyetem is Titót a 20. század legnagyobb tömeggyilkosai közé sorolták. Abszurd, hogy egy demokratikus, független országban egy ilyen totalitárius, tömeggyilkos bűnöző még mindig fontos helyet foglal el” –mondja egy horvát politikai elemző.

Emlékszem, egy boszniai politikus saját országára utalva azt nyilatkozta, hogy újkori történelmében kétszer negyven év volt, ami igazi fejlődést hozott, az Osztrák-Magyar Monarchia évtizedei és Josip Broz Tito elnöksége.  

A Szarajevóban töltött négy év alatt kicsit furcsálltam, hogy a kommunista diktátor Tito nevét viselte a laktanya, az egyik legfontosabb közlekedési út neve is Marsala Tita, de ennél több külsőségekben nem volt. Ez az elmúlt évtizedben annyit változott, hogy maradtak a megnevezések, és a város tele van Tito arcképével díszített ajándéktárgyakkal, naptárakkal, bögrékkel vagy éppen hűtőmágnesekkel.

 

Dragan Lazić 38 éve minden év május 5-én elmegy a Virágok csarnokába Tito iránti tiszteletből és „friss levegőt szívni, beszívni Jugoszlávia levegőjét.”

„Azért jövök, hogy emlékezzek a szabadságra, a biztonságra, a boldogságra. Amikor Tito meghalt minden megváltozott, elkezdődtek a harcok. Harc a hatalomért, türelmetlenség, meg nem értés az emberek között. Sportoló voltam, amikor külföldre mentünk, mindenütt tiszteltek, hogy Jugoszláviából jöttem, ma azt hiszem sokan azt sem tudják, hol van Szerbia.” 

A megemlékezésen ott volt az egykori elnök unokája Josip Joška Broz is, aki a parlamenten kívüli Kommunista Párt elnöke, és azt mondta, ha a nagyapja látná, hogy mi történt Jugoszlávia földjén, azonnal visszaszállna a sírjába.

1980. május 5-én 18.50-kor Jugoszláviában elsötétültek a tv képernyők 30 másodpercre, majd Miodrag Zdravković tv-bemondó közölte a hírt: Tito elvtárs meghalt.

Az utódállamokban szinte mindenütt jellemző egyfajta „titoista” nosztalgia, ami jól tetten érhető május 5-én, Josip Broz Tito halálának évfordulóján. Idén is buszok tucatjaival jöttek az egykori délszláv ország minden sarkából Belgrádba a Virágok csarnokába leróni tiszteletüket.

Josip Broz Kumrovacban született tizenötgyerekes horvát-szlovén szülők hetedik gyermekeként 1892. május 7-én. A hivatalos önéletrajzokban megjelenő május 25-ét leginkább azzal magyarázzák, hogy az illegális tevékenysége során több hamis iratot is használt, ezt a dátumot jegyezték be a hadseregben is, végül ez maradt. A szocialista Jugoszláviában születésnapja, május 25. az „Ifjúság Napja” volt.

Az Osztrák-Magyar hadsereg katonájaként részt vett az I. világháborúban, Galíciában az orosz fronton megsebesült, fogságba esett. 1920 októberében tért vissza a Szerb-Horvát-Szlovén királyságba, akkor lett a kommunista párt tagja, majd 1937-ben a párt vezetője.  A II. világháborúban a jugoszláv partizánokat vezette és a háborúból legendás hősként került ki.

1948-ban ellenállt az erős sztálini nyomásnak és évekig ügyesen egyensúlyozott a keleti és a nyugati blokk között. A belső nacionalista villongásokat erős kézzel leverte, a különböző nemzetiségeket diktatórikus erővel tartotta össze. A szembeszegülőket könyörtelenül internáltatta. Egy Svájc típusú országot akart építeni. 1974-ben fogadták el azt az alkotmányt, ami az egyes tagköztársaságoknak jóval nagyobb önállóságot biztosított.

Tito halála egybeesik Jugoszlávia gazdasági válságának kezdetével, és a koszovói albánok lázadásával. 88 éves korában betegedett meg, már nem ment el 1979-ben Havannába az elnemkötelezett országok találkozójára. Újév napján, 1980-ban még részt vett Karađorđevoban az ünnepségen, de már nem tudott állni, a jókívánsogokat is ülve fogadta. Három nappal később bevitték Ljubljanaban a Központi Klinikára artéria elzáródás miatt, néhány nap múlva a bal lábát amputálni kellett.  

Doktor Predrag Lalević sebész, aneszteziológus 16 évig volt az orvosa, most így emlékezett az elnök halálát megelőző hetekre:

                                    Dr. Predrag Lalević

„Amikor megérkeztünk Ljubljanaba, azonnal a Klinikára mentünk, felvételeket készítettünk az artériáról a bal lábában, azután Brdo várába vonultunk vissza Kranjban. Állapota súlyossága miatt műtétet javasoltam az elnöknek, amit ő elutasított. Konzíliumot hívtunk össze amerikai és szovjet orvosokkal, akik szintén a műtétet, illetve az amputációt javasolták. Ezen kívül egyetlen lehetőség volt még, érműtét végrehajtása, de ez kevés sikerrel kecsegtetett. Ez a műtét, ahogy várható volt, nem is sikerült, de ő továbbra is elutasította az amputációt. Csak amikor meglátta a már kék, kisebesedett alsó lábszárát, akkor mondta, hogy tegyétek, amit kell - emlékezik doktor Lalevic.

A műtét különösebb esemény nélkül zajlott, és Tito már az intenzív osztályon fogadott látogatókat. Már azt készítettük elő, hogy megyünk Kranjba, amikor elkezdődtek a komplikációk. Először a veséje, aztán a szive és a tüdeje. Az elnök 68 napig lélegeztetőgépen volt. Az esélylatolgatások, hogy az amputáció után meddig tud élni, tiszta spekulációk voltak. A halált soha nem említettük a beszélgetésekben, kivéve őt, aki elutasította az amputálást, mondván: lefelé megyek, és ha már megyek, azt egy darabban tegyem.”  

Az orvoscsoporton kívül mellette volt Jože Oseli, a komornyikja, ismert szlovén szakács, aki hét évet szolgált Tito mellett.   

                                   Jože Oseli

„Bementem a kórházba, hogy lássam, hol tudjuk elkészíteni az ételét,de ott erre nem volt lehetőség, ezért négy hónapig hordtuk az ételt minden nap Kranjból. Mi biztosítottuk az ennivalót az elnöknek és az orvosi teamnek. A feleségem mindent lejegyzett. Ma is megvannak a feljegyzések, azt is leírta, melyik ételből hány kanállal evett. Etettük, amíg lehetett, amikor már nem tudott önállóan enni, akkor a NASA úrhajósoknak készített ételét kapta, amit egyenesen Houstonból hoztak neki.”

A lélegeztetőgépet Lalević doktor kapcsolta ki. „Tíz perccel előtte már halott volt. Ez már megváltás volt neki.”

Évekkel később egy német kórházban azt mondta, hogy egy halottat tartottak napokig légzőkészüléken. „Az agya élt, ezt orvosilag igazoltuk, ez volt az oka, amiért nem kapcsoltam le előbb a készüléket.” De nem ez volt az egyetlen ok. „Az állami vezetőknek nemhogy minden nap, de minden óra is fontos” – mondta az orvosnak Stane Dolenc, a rendőrség mindenható parancsnoka, akit sokan Tito utódjaként is emlegettek. A politikai helyzet akkor nehéz és komplikált volt, éles harc folyt az hatalomért. Dolenc, egyike a legbefolyásosabb személyeknek a jugoszláv politikai életben a ’70-es, ’80-as években, a háttérben félelmet gerjesztett. Tito még életben volt, amikor már olyan pletykák terjedtek el, hogy Bulgáriából három oszlopban orosz tankok jelentek meg a bolgár-jugoszláv határon.

Josip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a jugoszláv Kommunista Párt főtitkára, a Jugoszláv Néphadsereg főparancsnoka 1980. május 5-én 15 óra 5 perckor halt meg.  Korábban minden május 4-én 15 óra 5 perckor szirénák szóltak és 1 percre minden és mindenki megállt. Ez ma már nincs így.  

„Habár fizikailag már nincs jelen közel négy évtizede, az elmúlt évtől a legszebb zágrábi tér sem viseli már a nevét, a szelleme és öröksége még mindig él Horvátországban. Nyugati kutatók, köztük a brémai egyetem is Titót a 20. század legnagyobb tömeggyilkosai közé sorolták. Abszurd, hogy egy demokratikus, független országban egy ilyen totalitárius, tömeggyilkos bűnöző még mindig fontos helyet foglal el” –mondja egy horvát politikai elemző.

Emlékszem, egy boszniai politikus saját országára utalva azt nyilatkozta, hogy újkori történelmében kétszer negyven év volt, ami igazi fejlődést hozott, az Osztrák-Magyar Monarchia évtizedei és Josip Broz Tito elnöksége.  

A Szarajevóban töltött négy év alatt kicsit furcsálltam, hogy a kommunista diktátor Tito nevét viselte a laktanya, az egyik legfontosabb közlekedési út neve is Marsala Tita, de ennél több külsőségekben nem volt. Ez az elmúlt évtizedben annyit változott, hogy maradtak a megnevezések, és a város tele van Tito arcképével díszített ajándéktárgyakkal, naptárakkal, bögrékkel vagy éppen hűtőmágnesekkel.

 

Dragan Lazić 38 éve minden év május 5-én elmegy a Virágok csarnokába Tito iránti tiszteletből és „friss levegőt szívni, beszívni Jugoszlávia levegőjét.”

„Azért jövök, hogy emlékezzek a szabadságra, a biztonságra, a boldogságra. Amikor Tito meghalt minden megváltozott, elkezdődtek a harcok. Harc a hatalomért, türelmetlenség, meg nem értés az emberek között. Sportoló voltam, amikor külföldre mentünk, mindenütt tiszteltek, hogy Jugoszláviából jöttem, ma azt hiszem sokan azt sem tudják, hol van Szerbia.” 

A megemlékezésen ott volt az egykori elnök unokája Josip Joška Broz is, aki a parlamenten kívüli Kommunista Párt elnöke, és azt mondta, ha a nagyapja látná, hogy mi történt Jugoszlávia földjén, azonnal visszaszállna a sírjába.

Palesztin-izraeli konfliktus

Kilenc év után újra összeül a Palesztin Nemzeti Tanács

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) törvényhozó testülete többek között Izrael elismerésének felfüggesztését tűzte napirendre.  A gyűlés meglehetősen megosztja a palesztin közvéleményt. Az ügy egyesek szerint fordulópontot jelenthet a palesztin politikában, míg mások csupán Mahmoud Abbas elnök politikai játszmájának tartják. A gyűlés legitimációját csökkenti, hogy a Nemzeti Front Palesztina Felszabadításáért párt bojkottálja az eseményt, a Hamasz pedig nem kapott rá meghívást. (angol, Al-Jazeera, 03.28.)

Az izraeli fegyverkereskedelem 41,5%-kal nőtt egy év alatt

A Védelmi Minisztérium által közzétett adatok szerint a 2016-os 6,5 milliárd dolláros fegyverexport 9,2 milliárd dollárra nőtt 2017-ben. Az ágazaton belül a legnagyobb növekedést a rakéták (köztük légvédelmi rakéták) exportja érte el, amely a megelőző évhez képest több mint 70%-os növekedést produkált. Ebben nagy szerepet játszhatott az Indiával kötött 630 millió dolláros, Barak 8 légvédelmi rendszerről kötött szerződés. (angol, The Times of Israel, 05.02.)

Libanon

Új, komplexebb választási rendszer Libanonban

Az új, arányos választási rendszerben a kisebb szereplők is esélyt kapnak a győzelemre a május 6-án tartandó parlamenti választásokon. A változtatások ellenére azonban a szektariánus felosztás továbbra is a politikai rendszer alapja maradt. (angol, Middle East Eye, 05.01.)

Libanoni hadsereg: Izrael elrabolt egy libanoni állampolgárt a határon

A libanoni hadsereg április 28-án, az NNA állami hírügynökségnek adott közleménye szerint, az izraeli határőrség elrabolta Nohad Dalit Shebaa városából (Shebaa hovatartozása vita tárgyát képezi Libanon és Izrael között). Később az izraeli hadsereg megerősítette, hogy rövid időre őrizetbe vett egy határt átlépő asszonyt, azonban még aznap visszatérhetett Libanonba. Az incidens tovább élezheti a feszültséget a szíriai polgárháborúban megerősödött Hezbollah és Izrael között. (angol, Middle East Monitor, 04.29.)

Törökország

Németország az emberi jogokra hivatkozva felfüggeszti a fegyverkereskedelmét Szaúd-Arábiával és Törökországgal

Ha a jogszabályt a Bundestag megszavazza, akkor a törvény visszamenőleges hatállyal szüntetheti meg a fegyverszállításra vonatkozó jogi passzusokat. (angol, Independent, 04. 29.)

Az Európai Bizottság szerint Törökország egyre inkább messzebb kerül uniós csatlakozásától  

A Bizottság jelentése szerint mérhető hanyatlás történt az igazságszolgáltatás, a közigazgatási reform, az alapvető jogok és a véleménynyilvánítás szabadsága területén, mely negatív változtatások miatt jelenleg elképzelhetetlen újabb csatlakozási fejezetek megnyitása. (angol, Politico, 04.14.)

Erdoğan elnök bejelentette, hogy júniusban Törökországban választásokat tartanak

Az elemzők úgy vélik, hogy a választások lebonyolítása Erdoğan azon terveit erősítik, hogy még inkább bebetonozza saját hatalmát. A török gazdaság jól teljesítése elengedhetetlen, hogy az elnök fenntartsa hatalmi pozícióit, így a tavalyi 7,4%-os GDP bővülés igen kecsegtető, azonban a kétszámjegyű infláció és a felgyorsuló államháztartási hiány aggodalomnak is helyt ad. (angol, Politico, 04.18.)

Szíriai konfliktus

Ankarai hármak

A török főváros adott otthont az április elején megrendezett államfői találkozónak, melyen Vlagyimir Putyin orosz, Recep Tayyip Erdoğan török és Hasszán Rohani, iráni elnök vett részt. A találkozó során Szíria és a régió stabilitásának a fenntartása volt a legfőbb kérdés. Kiemelték az orosz és iráni katonai jelenlét fontosságát. Ezzel szemben az Egyesült Államok illegitimnek tekinti az orosz-török-iráni beavatkozást a régióban és az erre irányuló tárgyalásokat is. (angol, IRNA, 04.04.)

„Az együttműködés a győzelem kulcsa” – jelentette ki Javad Zarif, iráni külügyminiszter Moszkvában, utalva Irán és Oroszország stratégiai együttműködésére az Iszlám Állammal szemben. A külügyminiszter kiemelte Törökország szerepét is, ugyanis az asztanai békefolyamat az ankarai vezetés közreműködésével valósulhat meg. Április elején Rohani, iráni elnök megerősítette Irán stratégiai pozíciójának a fontosságát Szíria területén, kiemelve, hogy a béke záloga Szíriában a terrorszervezetek visszaszorítása, valamint új alkotmányos rend kialakítása. (angol, Farsnews, 04.28.)

Síita félhold

„Európa és Amerika közötti bármilyen nukleáris megállapodás érvénytelen” – mondta Ali Shamhani, az Iráni Legfelsőbb Biztonsági Tanács vezetője, egy Szocsiban megrendezett biztonsági konferencián. Továbbá kifejtette, hogy Irán nem fog új atomalkut kötni, valamint bármilyen ponton való módosítása annak, a 2015-ös keretmegállapodás hatályon kívül helyezését és megszűnését vonná maga után. Üdvözölte az Európai Unió erőfeszítéseit, melyek a tárgyalások folytatására irányulnak, viszont hibás lépésnek nevezte az Egyesült Államok kéréseinek kiszolgálását, mert ezzel szerintük Irán érdekeit sértik. (angol, Farsnews, 04.25.)

,,A jemeni helyzetet kizárólag politikai úton lehet megoldani”

Szaúd-Arábia téved, ha azt hiszi, hogy győzhet  Jemenben – véli Javad Zarif, iráni külügyminiszter. Irán első számú diplomatája szerint a szaúdi vezetés elbizakodott és ennek az eredménye a helytelen külpolitikai lépések sorozata. Ebben nagy szerepe van az Egyesült Államok katonai támogatásának, valamint a technikai erőfölénynek. Ugyanakkor aláhúzta, Irán bármikor készen áll a diplomáciai közvetítésre a rijádi vezetés és Jemen között.

Sajtóértesülések szerint Szaúd-Arábia részéről állandóak a légicsapások déli szomszédjával szemben, melynek legfőbb elszenvedője a helyi lakosság. 2015 óta Jemenben van a világ legnagyobb humanitárius katasztrófája; megközelítőleg 17 000 gyerek halt meg a támadások és járványok során, valamint 22 millió jemeni él embertelen körülmények között. (angol, Farsnews, 04.23.)

Irán kész elkezdeni a fegyvergyártáshoz szükséges urán dúsítását

Négy nap leforgása alatt akár a 20%-os szintet is elérheti az iráni urándúsítás, amennyiben a nagyhatalmak a nukleáris megállapodás elvetése mellett döntenek, jelentette be Ali Akbar Salehi, az Iráni Atomenergiai Szövetség elnöke.

Irán a tavalyi év júliusától a nagyhatalmakkal való egyeztetés során kapott lehetőséget az urándúsító létesítményeinek a helyreállítására, valamint azok fejlesztésére. (angol, Farsnews, 04.21.)

Védelmi megbeszélés Bagdadban

Irakban tárgyalt Amir Hatami tábornok, Irán védelmi minisztere, Othman al-Ghanimi, iraki vezérkari főnök és Faleh al-Fayad, iraki védelmi tanácsadó. A találkozó során kiemelték a két ország között fennálló védelmi kapcsolatot, Hatami tábornok hangsúlyozta: a terrorizmus elleni küzdelem szilárd alapot biztosíthat egy kétoldalú szerződés létrehozásához a két ország között. Egy egységes és integrált Irak újjáépítése a régió biztonsága számára kulcsfontosságú, így kiemelt szerepet kaphat az Iszlám Állammal szembeni küzdelemben. (angol, Farsnews, 04.19.)

Új szint az izraeli-iráni kapcsolatokban

Újabb állomásához érkezett a izraeli és iráni diplomácia mind katonai, mind politikai szempontból azt követően, hogy hétfőn Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök bejelentette: több ezer oldalas dokumentum került az izraeli hírszerzés kezébe, mely Irán nukleáris fegyverkezését, az Amad Programot fedi fel – adta hírül a Haaretz izraeli lap.

A Mehr News tudósítása szerint Amir Hatami tábornok, iráni hadügyminiszter, a Malek Ashtar Műszaki Egyetemen tartott beszédében az esetre reagálva hamis vádaknak nevezte az izraeli miniszterelnök kijelentéseit, mely része Donald Trump Iránnal szembeni forgatókönyvének. Kiemelte, Izrael az iszlám forradalom győzelme óta ellensége Iránnak.

A kialakult helyzet új megvilágításba helyezheti a nukleáris megállapodás újratárgyalását – mely két hét múlva lesz esedékes –, valamint dilemma elé állíthatja a Trump-adminisztrációt. (angol, Haaretz, 05.01., Mehr News, 04.30.)

Észak-Afrika

Növekvő feszültség Nyugat-Szaharában

Omar Hilale, Marokkó ENSZ-nagykövete április 2-án panaszt tett a Biztonsági Tanácsnak. A marokkóiak azt kifogásolják, hogy a Marokkó ellen gerillaháborút folytató Polisario Front fegyvereseket küldött a világszervezet által ellenőrzött nyugat-szaharai területekre. Az észak-afrikai ország ENSZ-képviselője gyakorlatilag megismételte Nasser Bourita, marokkói külügyminiszter azon kijelentését, amely szerint a Polisario nyugat-szaharai jelenlétét provokációnak értékelik. Hilale azt is hozzátette, hogy amennyiben a nemzetközi közösség nem lép a kérdésben, úgy Marokkó kénytelen lesz közbeavatkozni. (angol, al-Jazeera, 04.03.)

A líbiai kormány újabb hadművelete az Iszlám Állammal szemben

Április 3-án Fáíz Szarrádzs, a nemzetközi közösség által elismert líbiai kormány miniszterelnöke bejelentette a „Nation’s Storm” névre keresztelt terrorellenes hadműveletet. A katonai fellépés célja, hogy az Iszlám Állam még megmaradt sejtjeitől megtisztítsa Líbia északnyugati területeit. (angol, Libya Herald, 04.04.)

Haftar rejtélyes távolléte

Április 11-én több egymásnak ellentmondó híresztelés jelent meg Khalifa Haftar tábornok egészségi állapotával kapcsolatban. Hugeux Vincent, francia újságíró egy Twitter-bejegyzésében biztos forrásokra hivatkozva azt állította, hogy a veterán tábornok eszméletét vesztve a párizsi Val-de-Grace katonai korházban fekszik. A Haftar tábornokot támogató Líbiai Nemzeti Hadsereg szóvivője még aznap reagált a tábornok egészségével kapcsolatban felröppent hírekre. A későbbiekben azonban hadsereg szóvivője kénytelen volt elismerni, hogy a tábornok Párizsban van gyógykezelésen. Haftar egészségi állapotát illető különböző pletykáknak a tábornok április 27-i hazatérése vetett véget. (angol, France24, 04.11., France24, 04.19, al-Jazeera, 04.27.)

Sikertelen merénylet Nathouri tábornok ellen

Április 18-án Bengázi mellett robbantásos merényletet kíséreltek meg Abdel-Razeq Nathouri tábornok ellen. A Líbia keleti területeit uraló Líbiai Nemzeti Hadsereg tábornoka sértetlenül megúszta a támadást. Ugyanakkor a robbantás következtében egy ember meghalt, egy pedig megsebesült. A Khalifa Haftar mögött álló Líbiai Nemzeti Hadsereg hároméves ostromot követően is csak a tavalyi évben tudta  fennhatóságát kelet-líbiai városra kiterjeszteni. (angol, al-Jazeera, 04.18.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold, szíriai konfliktus), Banos Benjámin (Törökország).

Amelie Schiprowski, who is a member of the DIW Graduate Center, has successfully defended her dissertation at the University of Potsdam.

The dissertation with the title "Four Empirical Essays on the Economics of Job Search" was supervised by Prof. Dr. Marco Caliendo (University of Potsdam) and Prof. Dr. Peter Haan (DIW Berlin, Freie Universität Berlin).

We congratulate Amelie on her success and wish her all the best for her future career!

The European Defence Agency’s (EDA) ministerial Steering Board met this Saturday morning in Sofia under the chairmanship of HR/VP Federica Mogherini in her capacity as Head of the Agency. Defence ministers among other things welcomed the Agency’s progress on taking forward the new European defence initiatives and encouraged EDA to further develop initiatives in areas such as military mobility and the Main Battle Tank capability.

EDA plays a central role in many of the initiatives implementing the security and defence aspects of the EU Global Strategy presented by HR/VP Federica Mogherini in 2016. Federica Mogherini highlighted the Agency’s aim to support coherence between the Coordinated Annual Review on Defence (CARD), the Permanent Structured Cooperation (PESCO) and the European Defence Fund (EDF) – using the Capability Development Plan (CDP) as baseline for developing the European capability landscape.

The currently ongoing revision of the CDP will be finalised by June 2018 and Defence Ministers highlighted the importance of ensuring coherence of output and timelines between EU and NATO defence planning processes. At the same time, an Overarching Strategic Research Agenda (OSRA) is being developed with a view to guiding future investments in collaborative European defence research. Ministers of Defence welcomed the progress achieved so far in the trial run of the Coordinated Annual Review on Defence implemented by EDA in its capacity as CARD Secretariat. The first CARD report will be presented in November 2018. EDA also supports Member States as part of the PESCO Secretariat. On 2 May, the PESCO Secretariat (EDA together with EEAS/EUMS) issued the second call for project proposals to PESCO participating Member States to be submitted by 31 July 2018.

 

Military Mobility

Regarding Military Mobility, and in line with the scope and timelines mentioned in the European Union Action Plan, the Agency is currently preparing two ambitious programmes on the harmonisation of military requirements related to customs and on cross border movement permission.

Both programmes aim at facilitating military mobility activities. The Agency together with the participating Member States will look at harmonising the military requirements related to customs. The programme on cross border movement permission builds on the successful Diplomatic Clearances arrangement which foresees annually issued clearance numbers for air transport aircraft. The arrangement has proven its value by reducing administrative burden and time. The new programme will build on this good practice by looking at surface movement to enhance military mobility for road, rail and inland waterways, also including air assets such as helicopters and air-to-air refuelling aircraft. The Agency’s work in this area is coordinated with the PESCO project on military mobility and conducted in close cooperation with the EEAS, EUMS, the Commission and other stakeholders. It is also coherent with respective NATO initiatives.

  Main Battle Tank

Defence Ministers invited the Agency to pursue the development of the Pooling and Sharing initiative on Main Battle Tanks (MBTs) based on identified MBT surplus capacities in a number of Member States (Providers) and a demand for the acquisition of such assets in others (Receivers). The Agency together with national experts and industry investigated to what extent Providers could pool & share their surplus assets with interested Receivers and upgrade the MBTs to the latest configuration available. In addition, some Member States have voiced interest in upgrading their national fleets and keep them under full national control (Upgraders). The project will provide economies of scale throughout the entire life cycle while enhancing interoperability among Member States.  

  Cooperative Financial Mechanism & other topics

The Steering Board was informed about the progress achieved in the negotiation of the Programme Arrangement of the Cooperative Financial Mechanism. It is intended that the CFM will be structured around two pillars, one intergovernmental, and one involving the European Investment Bank as the sole lender for defence-related projects and programmes in line with its lending policy. Following calls from the European Council to support investments in defence research and development activities, the European Investment Bank and the European Defence Agency concluded a cooperation agreement on 28 February 2018.

Ministers welcomed closer interaction between EDA and NATO. They were also presented with lessons learnt on the successful implementation of the Pilot Project and the first work programme of the Preparatory Action on Defence Research by the Agency under delegation of the European Commission. Finally, the Steering Board welcomed the progress made with regard to the implementation of the dual-use strategy on RPAS regulation, based on close coordination with the European Commission, the SESAR Joint Undertaking and EASA.

 

 

The series of photos tells the story of a fictional creature breaking free from African stereotypes.

The series of photos tells the story of a fictional creature breaking free from African stereotypes.