Feed aggregator

Bonn, 14.05.2018. Aktuelle Vorstellungen von Fairness im internationalen Steuersystem greifen zu kurz. Sie beruhen wesentlich auf der Idee, dass Steuern dort erhoben werden, wo Mehrwert geschaffen wird. Aber eine zentrale Dimension jeder nationalen Debatte über Steuergerechtigkeit oder -fairness wird im globalen Diskurs völlig ausgeblendet: Die Frage, in welchem Verhältnis öffentliche Leistungen zu den Abgaben stehen, die die Steuerzahler regelmäßig entrichten. Die Forderung, Steuern dort zu erheben, wo Mehrwert geschaffen wird, ist von zentraler Bedeutung für zwei aktuell vieldiskutierte Probleme: Steuervermeidung, vor allem durch große multinationale Unternehmen, sowie Steuerwettbewerb zwischen Staaten. Steuervermeidung beruht auf dem Prinzip, gewinnträchtige Aktivitäten künstlich dorthin zu verlagern, wo sie niedrig oder gar nicht besteuert werden. Weltweit unterschiedliche Standards oder Rechtsauffassungen ermöglichen es Unternehmen, ihre Steuerlast im grenzüberschreitenden Austausch von Waren und (Finanz-)Dienstleistungen zu minimieren. Steuerwettbewerb zwischen den Staaten wiederum führt zu einer allgemeinen Absenkung der Steuerlast. Er wurde zuletzt durch die US-Steuerreform vom Dezember 2017 weiter angeheizt. Im Rahmen dieses Wettbewerbs gewähren die Regierungen immer großzügigere Steuererleichterungen, um Kapital anzulocken oder im Land zu halten. Sie untergraben damit ihre eigenen fiskalischen Möglichkeiten, öffentliche Leistungen bereitzustellen – auch solche, die für nachhaltige wirtschaftliche Entwicklung notwendig wären. Wenn es nun gelänge, unternehmerische Wertschöpfung wieder enger mit Besteuerung zu verknüpfen – die OECD bezeichnet dies als „Nexus-Prinzip“, könnten Steuervermeidung und Steuerwettbewerb wirksamer als bisher eingehegt werden. Gegenüber der derzeitigen Situation wäre dies ein großer Fortschritt. Das Nexus-Prinzip allein kann aber die Fairness des internationalen Steuersystems nicht sichern, denn es greift in wesentlichen Aspekten zu kurz. Zum einen verlagert sich Wertschöpfung vom eigentlichen Produktionsprozess in vor- bzw. nachgelagerte Aktivitäten. Sie findet heute immer mehr in Forschung und Entwicklung, Design, Marketing und nachgelagerten Dienstleistungen statt, und immer weniger in der Produktion selbst. Die wertschöpfungsintensiveren Tätigkeiten sind dabei typischerweise in den Ländern des globalen Nordens bzw. in sogenannten „Steueroasen“ angesiedelt. Die Finanzierungsprobleme vieler ärmerer Staaten wären somit nicht gelöst. Noch wichtiger: Das Verhältnis von Wertschöpfung zu den dafür notwendigen öffentlichen Leistungen ist nicht immer gleich. Globale Wertschöpfungsketten sind heute so gestaltet, dass wertschöpfungsintensivere Tätigkeiten nicht immer auch höherwertige öffentliche Leistungen (z.B. Infrastruktur, Bildungs- oder Sozialleistungen) erfordern. Das Prinzip der fiskalischen Äquivalenz Hier kommt das von Mancur Olson bereits 1969 entwickelte Prinzip der fiskalischen Äquivalenz ins Spiel. Es besagt, dass der Kreis jener, die von einem öffentlichen Gut profitieren, mit dem Kreis jener übereinstimmen soll, die für dieses Gut bezahlen. Dort, wo dieses Prinzip verletzt wird – wo also Personen oder Unternehmen profitieren, ohne zu zahlen, bzw. zahlen, ohne zu profitieren – kommt es zu einer ineffizienten Bereitstellung von Leistungen. Dies kann auf die Quersubventionierung bestimmter wirtschaftlicher Aktivitäten zu Lasten anderer Sektoren hinauslaufen, oder auf eine Unterversorgung der Bevölkerung mit öffentlichen Leistungen. Eine internationale Debatte, die die Wertschöpfung zum zentralen Maßstab von Besteuerung erhebt, drückt sich letzten Endes um diese Diskussion. Sie zwingt besonders ärmere Staaten zu Anpassungen ihres Leistungsportfolios, die dem gesellschaftlichen Willen eventuell nicht entsprechen. Was also wäre zu tun, um das Prinzip der fiskalischen Äquivalenz international zu stärken? Erstens müssen die Regierungen in einheitlicher Form Transparenz über die steuerlichen Anreize herstellen, die sie im internationalen Wettbewerb gewähren. Nur wenn diese Informationen vorliegen, kann darüber debattiert werden, welche steuerliche Förderung tatsächlich erwünscht oder sogar notwendig ist. Für die meisten Fördermechanismen gilt heute, dass wir nicht wissen, was sie kosten und welchen wirtschaftlichen Nutzen sie bringen. Zweitens müssen multilaterale Ansätze zum Austausch steuerrelevanter Informationen gestärkt werden. Insbesondere muss offenliegen, wer die tatsächlichen wirtschaftlichen Eigentümer von Vermögenswerten sind, denn nur dies ermöglicht es, Nutzer und Zahler öffentlicher Leistungen zu identifizieren. Drittens wäre es für die Staatengemeinschaft wichtig, zu einer einheitlichen Bemessungsgrundlage für Unternehmenssteuern zu gelangen. Diese könnte sicherstellen, dass die Besteuerung von Unternehmen zwischen den Staaten so abgestimmt wird, dass neben Umsätzen bzw. Gewinnen auch andere Kriterien, z.B. Beschäftigtenzahlen, herangezogen werden. Damit ließen sich die jeweiligen Leistungen der Staaten besser als bisher berücksichtigen. Diese Kolumne wurde am 14.05.2018 auch auf makronom.de veröffentlicht.

https://tvnewsroom.consilium.europa.eu/uploads/council-images/thumbs/uploads/council-images/remote/http_c96321.r21.cf3.rackcdn.com/15510_169_full_129_97shar_c1.jpg

The European Union and Algeria have a long-standing partnership within the framework of the European Neighbourhood Policy (ENP). The Association Agreement – entered into force in 2005 – represents the key legal basis of EU-Algeria relations. A joint assessment of the implementation of the Association Agreement has been finalized in March 2017, along with the Partnership priorities: the new political framework that will guide the dialogue of the EU and its Member States with Algeria up to 2020. The EU and Algeria entertain also a high-level dialogue on energy.

Download this video here.

It is unrealistic to think Ebola will ever be eradicated, but it is now easier to prevent a crisis.

Brunot Racouchot, directeur du cabinet Comes, publie tous les mois une lettre sur l'influence, intitulée Communication et influence (voir site). En six pages, elle interroge un expert pendant deux pages et ajoute des extraits significatifs de ses écrits. Bruno Racouchot m'a interrogé pour ce dernier numéro, à la suite de noms prestigieux comme Philippe Bilger, Rony Brauman, Bernard Carayon, Gérard Chaliand, Dominique David, Michel Foucher, Jean-François Gayraud, Hervé Juvin, Gille Lipovetsky ou Hubert Védrine.

Je suis donc très honoré de ce numéro que vous pouvez télécharger entièrement ici. Mais voici déjà l'interview proprement dit, où j'essaie de décrire les liens très profonds entre la cyberconflictualité et la guerre économique, l’information n'était qu'en apparence le carburant de ces oppositions beaucoup plus profondes.

Existe-t-il des jeux d'influence dans le cyberespace ?

D'abord, il faut bien comprendre dans quel cadre se déploient les actions au sein du cyberespace. Ce dernier se structure en trois couches : physique, logique, sémantique. La première, physique, concerne l’ensemble des matériels de toutes sortes utilisés pour manier la donnée, l’information, et la transmettre. La seconde, logique ou logicielle, intègre l’ensemble des dispositifs de codage et de programmation qu’utilisent les machines et infrastructures afin de transformer et transférer l’information. La troisième est la couche sémantique. Elle s’intéresse au sens de l’information, étant donné que celle-ci ne peut être réduite à de la "donnée" neutre. C'est cette dernière couche, parfois dénommée couche cognitive ou couche informationnelle, qui constitue le cœur de la problématique qui nous intéresse ici.

En effet, cette couche sémantique concerne l'ensemble des données et informations qui circulent dans le cyberespace. A partir de leur exploitation, on donne de l'intelligence à ces masses de données qui deviennent de l'information. En conjuguant ces informations, en leur donnant du sens, on produit des connaissances qui vont devenir prenantes à des jeux de pouvoir. Il y a donc en permanence au sein de ce cyberespace des jeux d'instrumentalisation des données et des informations, qui servent des intérêts et donc alimentent des conflictualités. Et l'essentiel de ces conflictualités, entre États bien sûr mais aussi entre entreprises, se déploie sur la couche dite informationnelle.

A cet égard, il faut bien comprendre que l'on est passé d'un monde de concurrence et de compétition à un monde de conflictualité et de guerre économique, où la guerre de l'information joue un rôle majeur. Je dois confesser que j'ai longtemps été rétif à cette expression de "guerre économique", qui me paraissait excessive. Mais l'on doit bien reconnaître que, dès la décennie 1990-2000, on assiste à des affrontements où des acteurs hétérogènes (entreprises et États) s’allient afin de faire valoir des intérêts simultanément publics et privés. Les catégories classiques sont bouleversées de fond en comble. On voit ainsi de plus en plus intervenir les autorités publiques sur un mode direct ou feutré, afin de soutenir et faire gagner "leurs" entreprises.

La guerre informationnelle fait donc pleinement partie de la guerre économique, a fortiori dans le cyberespace…

Indéniablement. Le grand processus de mondialisation des années 1990 a été permis par l'éclosion des technologies de l'information et de la communication. Le paradigme de la "concurrence pure et parfaite" – si tant est qu'il ait d'ailleurs jamais existé – s'évanouit dans le cyberespace pour faire face à la conflictualité permanente et omniprésente. De même que s'efface un autre paramètre, à savoir la séparation entre le public et le privé. Pour preuve, aux États-Unis, l'interaction profonde et mutuellement profitable entre les services de renseignement et les grands acteurs du cyber. La NSA surveille certes les terroristes, mais l'essentiel de son activité concerne le renseignement économique. De même, la Chine a déployé un formidable dispositif cyber centré sur l'espionnage économique. Pourquoi ? Parce que par ce biais, la Chine compte renforcer sa souveraineté et permettre l'émergence de sa puissance. Ces deux superpuissances ont une pleine conscience de l'interaction entre public et privé.

Il faut en outre bien appréhender l'ampleur et la nouveauté du phénomène auquel nous nous trouvons confrontés. La mondialisation et la révolution du cyber qui la favorise et l'accompagne sont de formidables instruments de dissolution des structures. On évoque souvent les ravages de la corruption, mais celle-ci n'est que la conséquence dans l'aire économique de la dissolution des structures existantes. On observe ainsi un affaiblissement des États et en corollaire, le retour d'hommes forts à leur tête, tentant de contrer cette tendance générale. Car il existe bel et bien une demande émanant des populations du monde entier, de retour aux structures établies et à un ordre commun qui permette d'endiguer la fluidification générale et de revenir à une stabilité dont les peuples ont la nostalgie.

Quels sont les risques majeurs sur le plan informationnel pour une entreprise dans le cyberespace ?

On peut distinguer trois types majeurs d’agression dans cette guerre informationnelle. La guerre pour l’information équivaut à de l’espionnage. La guerre contre l’information correspond au sabotage. La guerre par l’information est assimilée à de la subversion.

Premier cas, l'espionnage : il vise à acquérir les informations sensibles de l'entreprise, sur son fonctionnement interne (organisation, finances…) ou sa stratégie externe (axes de développement, campagnes marketing à venir…). Second cas, le sabotage. Il va tendre à perturber voire corrompre le dispositif-cible. L'attaque peut être d'ordre technique ou aller plus loin, pouvant salir ou détruire la notoriété de la structure visée, en attaquant son image de marque, autrement dit en dévalorisant son capital immatériel. On entre ici dans le troisième type de menace évoqué, à savoir la subversion. Dès lors, nous ne sommes plus dans le simple domaine de l'e-réputation, mais bien dans une sphère autre, celle de l'utilisation de toutes les ressources du cyberespace dans la guerre informationnelle que se livrent les entreprises.

Alors que faire ?

Poursuivre et amplifier la démarche initiée par l'intelligence économique en la transformant en intelligence stratégique. Si l'intelligence économique consiste en l'utilisation de techniques de renseignement, de veille, d'influence au profit des entreprises, l'intelligence stratégique, elle, constitue l'étape d'après, celle qui intègre pleinement cette dimension supplémentaire amenée par la mondialisation et le digital que nous venons d'évoquer. Tous les champs sont désormais ouverts, mais dans une configuration de conflictualité généralisée, avec des kyrielles d'acteurs publics et privés, officiels et non-officiels, avec des jeux relationnels et de pouvoirs qui ne se situent pas dans le cadre d'organigrammes classiques, mais n'en sont pas moins bien réels. L'intelligence stratégique a dès lors pour but d'identifier les forces qui sont réellement à l'oeuvre derrière le paravent des institutions et d'en saisir le fonctionnement. Pour ma part, en tant que stratégiste, j'aide les entreprises à prendre conscience de ces nouveaux défis, à comprendre la nature des jeux de puissance et d'influence qui se déroulent dans ces conflictualités d'un nouveau genre, et enfin, à décider.

O. Kempf

London repülőtereinek egyike a keleti városrészben, a város pénzügyi központjának számító Canary Wharf közelében épült City Airport, amelynek forgalmát a közforgalmi repülés kisebb típusai jelentik. Ezek a gépek gyakran London belvárosa, a Temze, a Parlament vagy a Tower felől fordulnak a végső egyenesre, hogy azután még nagyjából tíz kilométert repülve földet érjenek a London City Airport mindössze 1508 méter hosszú, kelet-nyugati tájolású futópályáján. Ha fordul a szél, és az érkezők keletről közelítik meg a kis repteret, akkor sincs gond. Ekkor a Heathrow érkező forgalma helyeződik át a város fölé.

Londoni látogatásom célja nem a spotting volt, csak alkalomszerűen fotóztam a gépeket. Legtöbb esetben mindössze 2-3 másodpercem volt egy kép elkészítésére, mert a London Cityre tartó gépek csendben, meglepetésszerűen bukkantak ki a magasabb házak fölül. Ha viszont valaki célirányosan helyezkedik és rákészül az érkező forgalomra, az alábbiaknál sokkal szebb képeket készíthet akár a Temze partjáról is. Szerencsés esetben egy képre kerülhet a leszállóirányra forduló gép és naplementés tükörképe valamelyik csupa üveg toronyépület oldalán.

A Tower (a történelmi, nem a reptéri) felett fordul a London City 09-es pályájára a Flybe Bombardier Q400-asa.

A British az Embraer ERJ rövid törzsű, 170-es változatával is repül London Cityről.

A nyugati irányt vagyis a 27-es pályát használja az induláshoz az Alitalia ERJ-190-ese. 

Egy párás délelőtt örökítettem meg - igaz csak ebből a nem túl szerencsés szögből - a Kenya Airways Nairobiból London fölé érkező és a Heathrowra süllyedő Dreamlinerét. 

Ez lehet a Malaysia Airlines vadonatúj Airbus 350-esének első londoni útja.

Egy igazi old timer zúg a Westminster felett. Az 1943-as gyártású de Havilland DH89 Dragon Rapid sétarepülést teljesít.

Kuvaiti tripla hetes. 

A British Airways színeiben, de dán lajstrommal repül ez a Dornier 328-as.

Felszálló KLM ER-190-es. A főfutók kerekeitől származó szennyeződés a törzs aljára kenődött.

Egyelőre még behúzott futókkal süllyed a KLM Embraerje.

A Swiss Bombardier CS100-asa a Canary Wharf vonalában, néhány kilométerre a 09-es pályától. 

Nyugati irányba száll fel és fordul északnak a British ERJ-190-ese. A kis képeken érkező járatok vannak; alul a svájci Helvetic Airways ERJ-190-ese, felül az ír CityJet RJ85-öse.

Meglepetésként katonai forgalom is volt a Temze felett. Az Apache harci helikopterről lemaradtam, a Black Hawkról nem. 

Póttartályos Black Hawk alulnézetből. A katonai gépek erősebb hangjára az is felnéz, akinek a folyamatos városnéző helikopterforgalomra a szeme sem rebben.

Az amerikai hadsereg helikoptere többször is végigrepült a Temze londoni szakasza felett, itt-ott megfüggve, majd lekövetve a folyó vonalát.

A május 6-i tömegrendezvényt figyelik a londoni rendőrség EC145 (BK117C2) helikopteréről.  

A gépet időjárás radarral, kereső fényszóróval, FLIR-rel és képtovábbítóval szerelték fel. 

*

Egy városban, amelyet folyó szel ketté, természetesen a vízen is akad érdekesség.

A rendőrség a vízen is jelen van. A szirénázva érkező, gyorsjáratú hajó a londoni rendőrség alapítója, Sir Robert Peel II nevét viseli.

A dolgok tisztázása után a hajó impresszív gyorsulással indul új feladata felé.

A francia haditengerészet Flamant osztályú, Cormoran nevű járőrhajója. A Marine Nationale mindössze hármat használ ebből a kisméretű, kis merülésű típusból. 

A Cormoran a Royal Navy londoni tartalékos egységének mólójánál pihen.

Egy régi jachtnak látszik ez az 1934-es építésű hajó, amely a második világháború előtt HMS Wellington néven a Csendes-óceánon szolgált. 1939-ben hazarendelték, konvojokat kísért az Atlanti-óceánon, mentett Dunkerque (Dunkirk) partjáról, segítette az észak-afrikai partraszállást és részt vett egy német tengeralattjáró elsüllyesztésében is. Ma gyönyörűen felújítva, kereskedelmi tengerészek közösségének bázisául szolgál.  

Esti szürkületben a HMS Belfast. A hajóról bővebben majd egy külön bejegyzésben lesz szó. 

*

 A rögtönzött spotting helyszínére történő eljutás közben is készült néhány fotó.

Ferihegyi napkelte Wizz A320-assal és Eurolot Q400-assal.

Az Adria Airways CRJ-je mellett két traktor várakozik.

Wizz Air Airbus és Ryanair Boeing egymás mellett vár utasaira. 

Kora reggeli felszállás. A HA-LTA szárnya a budapesti belváros felé mutat. Ugyanez a gép négy nappal korábban sokkal alacsonyabban repült a Duna felett. 

Egy Wizz A320-as rakodásának utolsó percei London Luton repülőterén.

A G-WUKB lutoni kiszolgálása üvegen át fényképezve.

Ryan Boeing 737-800-as hátratolás után, gurulásra készen.

Az Eastern Airways Saab 2000-ese mögött a légiközlekedés egy másik formáját jelentő business jetek állnak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

London repülőtereinek egyike a keleti városrészben, a város pénzügyi központjának számító Canary Wharf közelében épült City Airport, amelynek forgalmát a közforgalmi repülés kisebb típusai jelentik. Ezek a gépek gyakran London belvárosa, a Temze, a Parlament vagy a Tower felől fordulnak a végső egyenesre, hogy azután még nagyjából tíz kilométert repülve földet érjenek a London City Airport mindössze 1508 méter hosszú, kelet-nyugati tájolású futópályáján. Ha fordul a szél, és az érkezők keletről közelítik meg a kis repteret, akkor sincs gond. Ekkor a Heathrow érkező forgalma helyeződik át a város fölé.

Londoni látogatásom célja nem a spotting volt, csak alkalomszerűen fotóztam a gépeket. Legtöbb esetben mindössze 2-3 másodpercem volt egy kép elkészítésére, mert a London Cityre tartó gépek csendben, meglepetésszerűen bukkantak ki a magasabb házak fölül. Ha viszont valaki célirányosan helyezkedik és rákészül az érkező forgalomra, az alábbiaknál sokkal szebb képeket készíthet akár a Temze partjáról is. Szerencsés esetben egy képre kerülhet a leszállóirányra forduló gép és naplementés tükörképe valamelyik csupa üveg toronyépület oldalán.

A Tower (a történelmi, nem a reptéri) felett fordul a London City 09-es pályájára a Flybe Bombardier Q400-asa.

A British az Embraer ERJ rövid törzsű, 170-es változatával is repül London Cityről.

A nyugati irányt vagyis a 27-es pályát használja az induláshoz az Alitalia ERJ-190-ese. 

Egy párás délelőtt örökítettem meg - igaz csak ebből a nem túl szerencsés szögből - a Kenya Airways Nairobiból London fölé érkező és a Heathrowra süllyedő Dreamlinerét. 

Ez lehet a Malaysia Airlines vadonatúj Airbus 350-esének első londoni útja.

Egy igazi old timer zúg a Westminster felett. Az 1943-as gyártású de Havilland DH89 Dragon Rapid sétarepülést teljesít.

Kuvaiti tripla hetes. 

A British Airways színeiben, de dán lajstrommal repül ez a Dornier 328-as.

Felszálló KLM ER-190-es. A főfutók kerekeitől származó szennyeződés a törzs aljára kenődött.

Egyelőre még behúzott futókkal süllyed a KLM Embraerje.

A Swiss Bombardier CS100-asa a Canary Wharf vonalában, néhány kilométerre a 09-es pályától. 

Nyugati irányba száll fel és fordul északnak a British ERJ-190-ese. A kis képeken érkező járatok vannak; alul a svájci Helvetic Airways ERJ-190-ese, felül az ír CityJet RJ85-öse.

Meglepetésként katonai forgalom is volt a Temze felett. Az Apache harci helikopterről lemaradtam, a Black Hawkról nem. 

Póttartályos Black Hawk alulnézetből. A katonai gépek erősebb hangjára az is felnéz, akinek a folyamatos városnéző helikopterforgalomra a szeme sem rebben.

Az amerikai hadsereg helikoptere többször is végigrepült a Temze londoni szakasza felett, itt-ott megfüggve, majd lekövetve a folyó vonalát.

A május 6-i tömegrendezvényt figyelik a londoni rendőrség EC145 (BK117C2) helikopteréről.  

A gépet időjárás radarral, kereső fényszóróval, FLIR-rel és képtovábbítóval szerelték fel. 

*

Egy városban, amelyet folyó szel ketté, természetesen a vízen is akad érdekesség.

A rendőrség a vízen is jelen van. A szirénázva érkező, gyorsjáratú hajó a londoni rendőrség alapítója, Sir Robert Peel II nevét viseli.

A dolgok tisztázása után a hajó impresszív gyorsulással indul új feladata felé.

A francia haditengerészet Flamant osztályú, Cormoran nevű járőrhajója. A Marine Nationale mindössze hármat használ ebből a kisméretű, kis merülésű típusból. 

A Cormoran a Royal Navy londoni tartalékos egységének mólójánál pihen.

Egy régi jachtnak látszik ez az 1934-es építésű hajó, amely a második világháború előtt HMS Wellington néven a Csendes-óceánon szolgált. 1939-ben hazarendelték, konvojokat kísért az Atlanti-óceánon, mentett Dunkerque (Dunkirk) partjáról, segítette az észak-afrikai partraszállást és részt vett egy német tengeralattjáró elsüllyesztésében is. Ma gyönyörűen felújítva, kereskedelmi tengerészek közösségének bázisául szolgál.  

Esti szürkületben a HMS Belfast. A hajóról bővebben majd egy külön bejegyzésben lesz szó. 

*

 A rögtönzött spotting helyszínére történő eljutás közben is készült néhány fotó.

Ferihegyi napkelte Wizz A320-assal és Eurolot Q400-assal.

Az Adria Airways CRJ-je mellett két traktor várakozik.

Wizz Air Airbus és Ryanair Boeing egymás mellett vár utasaira. 

Kora reggeli felszállás. A HA-LTA szárnya a budapesti belváros felé mutat. Ugyanez a gép négy nappal korábban sokkal alacsonyabban repült a Duna felett. 

Egy Wizz A320-as rakodásának utolsó percei London Luton repülőterén.

A G-WUKB lutoni kiszolgálása üvegen át fényképezve.

Ryan Boeing 737-800-as hátratolás után, gurulásra készen.

Az Eastern Airways Saab 2000-ese mögött a légiközlekedés egy másik formáját jelentő business jetek állnak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Szombat este érdekes mozzanatra lettem figyelmes: a Honvédkórházból szokatlanul későn elstartoló EC135-ös Hármashatárhegy érintésével tért vissza budaörsi bázisára, s a magyar vitorlázórepülés történelmi helyszíne felett leírt egy kört. Nem tudom a dolgot másra fogni, mint hogy május 11-én volt 36 éve, hogy a magyar sportrepülés kiemelkedő személyiségeivel a fedélzetén a HHH északnyugati lejtőjének ütközve szenvedett katasztrófát az MHSZ HA-ANL lajstromú An-2-es repülőgépe.

Zord

Voici un livre plaisant et plus fin qu'un simple polar d'espionnage. Donnons en d'abord l'argument : un cartel de firmes multinationales extrêmement puissantes prend peu à peu le contrôle des organes politiques des États de la planète. Disposant de capacités illimitées, il lance une cyber agression d'ampleur sur la France (blocages des feux rouges et des centrales électriques). L'héroïne, Justine Barcella, est tirée de sa retraite toscane par un micro réseau de résistants conscients et au terme d'un périple aventureux, atteint le cœur informatique de l’organisation basé sur l'ile de Jurong, île artificielle au sud de Singapour.

source

Nous voici donc face à des situations assez classiques : la grande organisation, le héros qui sauve le monde, etc. C'est d’habitude lassant à cause de l'invraisemblance des situations. C'est ce qu'on craint au début de la lecture : que le livre soit banal dans l'exploitation de codes utilisés ad nauseam.

Heureusement, le traitement est plus fin. D'une part, l'action se place dans un temps légèrement décalé, une anticipation d'une dizaine d'années qui permet de gommer les invraisemblances les plus flagrantes tout en restant dans un univers psychologique très proche de la société que nous connaissons aujourd’hui. D'autre part, cette vraisemblance fait que l’omniprésence du cartel n'est pas absurde. L'auteur prend un malin plaisir à lancer des allusions aux grandes puissances de ce temps, GAFA, NATU et autres BATX.

C'est d'ailleurs ce qui donne un intérêt croissant au livre. Derrière la fable du roman d'espionnage, Thierry Berlanda dresse le portrait d'une société fliquée et eugéniste où les ressorts habituels de pouvoir s'estompent et où les libertés individuelles s'affaissent. C'est ce qui rend le roman très attachant. Il est d'ailleurs évident, à le lire, qu'il n'aurait pas pu être écrit par un Américain.

Bref, un vrai plaisir de lecture en même temps qu'une fable habile qui en fait un peu plus qu'une distraction.

A recommander chaudement.

Olivier Kempf

Ma nyílt nap van a győri lérakosoknál. Aki akar közelről légvédelmi katonát és technikát látni, ráadásul ténykedés-működés közben, még felkerekedhet. Kapunyitás 0900-kor!

Péntek este kerültek helyükre a csapatmúzeum Krugjának újrafestett 3M105M2 gyakorló (ucsebnaja) rakétái.

Ez pedig már a beszámoló. A nyílt nap kétségtelenül legérdekesebb programpontja a harcászati szituációs bemutató volt, melyre a rendezvény történetében először került sor.  Itt a közelbiztosítók érkeznek a korábban felderített/kijelölt TÁS-hoz...

...megérkezik a "vegyes csoportosítás" Mistral Atlas indítója...

...majd a Kub SzURN-ja is...

...illetve az egyik SZPU-t irányítják a helyére...

...ugyan csak a rendezvényt filmezte, de egy ugyanilyen drón nagyban megsegítené a force protection funkciót, azaz a légvédelmi csoportosítás földi biztonságát is...

...egy olyan helyzetben, ami a bemutató forgatókönyvében is szerepelt. A közelbiztosítók harcban földi támadók ellen...

...ami aztán a TÁS felfedése miatt annak perceken belüli elhagyásához vezetett a csoportosítás technikai eszközei részéről. Porfelhőbe burkolózva távozik az ismét összecsomagolt SzURN.

Szintén először került sor győri nyílt napon a magyar lérakosokkal rendszeresen együttműködő HM Ei PNR üzletágának bemutatójára. A rövidesen idehaza kezdődő Tobruq Legacy 2018 NATO légvédelmi gyakorlat célszolgáltatásában nemcsak a Meteor-3MA...

...és X8 célanyag...

...hanem a csapatpróbán tavaly átesett, de rendszeresítésre egyelőre nem került Nemere XR-01 felderítő SUAV is részt vesz, növelve a gyakorlat tematikájában kiemelten szereplő "drónok elleni harc" alájátszásának valósághűségét. (Újdonság az eredeti konfigurációhoz képest a gép elektronikai eszközeitől távolabbra helyezett, rövid árbóc tetejére ültetett, körkörösen polarizált cloverleaf antenna, melyet a tartósság érdekében műanyaggal kiöntöttek)

 A felderítő drónokhoz fejlesztett adatkommunikációs antennaegység.

Ez már a nagyobb Orkán XS-01.

A két kijelzős (prototípus- és fejlesztési célú) földi vezérlő mellett egyszerűbb, könnyebb egy kijelzős változat is rendelkezésre áll.

Hibácskó Feri bácsi (alias Volt Tüzér), a megszüntetett zsámbéki földi telepítésű légvédelmi fegyvernemi múzeum "lelke" is elhozta gyűjteményét. Itt a 23 milliméteres lőszerek hevederezőgépének működését mutatja be az érdeklődőknek. Mitagadás, a "nagy légvédelmi fejlesztési tervek" közepette a csöves technika visszahozatala is napirendre kellene, hogy kerüljön. Nagy kár a kidobott ZU-23-2-esekért!

Ugyan nem légvédelem, de szintén Feri bácsi gyűjteményének darabjai. Egymás mellett általam először megfotózva a mai magyar irányított páncéltörő rakétaarzenál tagjai: 9M131Prakt (Metisz-M lőtéri gyakorló), 9M111M (Faktorija), és 9M113 (Konkursz)

A győriek mellett a LégierőBlogger az LHSN vendégszeretetét is élvezhette szombaton. A Mi-24-mentők sátra, telepített repsávos antennaárbóccal és meteorológiai állomással.

Nem lennék most az imperialisták helyében! Úszóképes járműre telepített felderítő lokátorral védekezünk :-)

Zord

Photos

jQuery(document).ready(function(){jQuery("#isloaderfor-jfauce").fadeOut(2000, function () { jQuery(".pagwrap-jfauce").fadeIn(1000);});});

The number of international migrants has grown by 49% since 2000, according to United Nations statistics, and incoming migrants often move to cities, which house 54% of the world’s population. Multilateral deliberations on migration policy tend to focus on the national level, although it is municipal leadership that often bears the brunt of providing services and facilitating integration for migrants. Developing appropriate and effective policy on migration requires perspective from the ground to be shared with national and international actors.

In October 2016, the UN General Assembly Adopted the New York Declaration for Refugees and Migrants, which created an international commitment to future negotiations, an international conference, and the adoption of a global compact for safe, orderly, and regular migration in 2018 (GCM). On May 9th, IPI held a meeting to discuss how the compact’s policies can be more comprehensive and effectively put into place.

The event, hosted in collaboration with the Global Policy Initiative, Columbia University, the University of Ottawa, and The Open Society Foundations, was conducted under the Chatham House Rule of non-attribution, and brought together key stakeholders in the compact’s implementation. Included were international mayors, UN representatives, and members of civil society.

Among the speakers were Penny Abeywardena, New York City Commissioner for International Affairs; Bitta Mostofi, Acting Commissioner of the Mayor’s Office of Immigrant Affairs in New York; Majid Batambuze, Mayor of Jinja, Uganda, and Chairman of the Urban Authority of Uganda; Cosimo Palazzo, Director of the Social Policy Department of Milan, Italy; Veronique Lamontagne, Director of the Bureau of Integration, Montreal, Canada; David Barclay, the Mayor’s Adviser on Inclusion in Bristol, UK; Eloisa Arruda, Human Rights Secretary in São Paulo, Brazil; Juan José Gómez Camacho, Permanent Representative of Mexico to the UN; Griet Seurs, Permanent Representative of Belgium to the UN; Jürg Lauber, Permanent Representative of Switzerland to the UN; Colleen Thouez, Division Director of Welcoming and Integrated Societies at the Open Society Foundations–International Migration Initiative; Gregory Maniatis, OSF Initiative’s Director; Eva Åkerman Börje, Senior Policy Adviser, Office of the Special Representative of the Secretary-General for International Migration; and Suzanne Sheldon, Senior Policy Adviser of the Global Compact for Migration at IOM. Speaking for IPI was Vice President Adam Lupel, who moderated the discussion.

Speakers in the session noted that there is a common misunderstanding of the distinction between refugees and migrants, as well as documented and undocumented migrants, and migrants often face prejudice upon entering a country. City leadership does not determine who enters the country, but, speakers noted, it can be responsible for the treatment of migrants when they enter city parameters.

Participants asserted that city leaders could design meaningful migration programs, not because they are more creative or well-resourced, but because they operate at a more human scale. In a much commented upon statement, one speaker said, “People belong to a local community before they belong to a nation.”

The conversation stressed that integration does not stop just across the border, and neither should policy. For this reason, to ensure safe and orderly migration, cities should not only share principles of policy reform with their national governments, but they should also share insights among other cities worldwide.

However, participants noted, member states negotiate on behalf of the nation. Speakers encouraged city leaders to strengthen conversation with their representatives at the state level and ensure their advocacy is representative of the population.

Of concern to many speakers was a lack of information sharing between members of the municipal and federal governments, since records of immigration are often housed at the national level. Participants cited examples where the central government did not share migration data with the cities where migrants lived. A lack of data and regularly updated statistics of migrations as well as a lack of migration management systems make it difficult to monitor the exact impact of migration. In order to do so, comprehensive indicators need to be developed, and all migrants need to be documented.

Speakers in the session noted that a link could be made between improving migration policy and the UN Sustainable Development Goals. Rather than intergovernmental organizations prescribing a solution to migration, participants declared, the best outcome is a policy that grows organically from the steps that city officials take, separate from institutions like the IOM and UN.

Hamas terrorists may very well have elevated the exploitation of human shields to an art. For years, they have taken advantage of the civilian population in Gaza by hiding among them, while targeting the civilian population of Israel with their rockets.
Now Hamas has done something new. The media would have you believe that Gazans in general, and Hamas in particular, are experimenting for the first time with peaceful protests, reminiscent of Martin Luther King and Selma. In reality, what is new is that Hamas has been using tens of thousands of Gazans -- including children -- as cover while trying to infiltrate Israel, both on land by breaching border fences and by air using kites carrying Molotov cocktails.

Palestinian child throwing rocks at IDF forces and the Gaza security fence during Gaza border riot.
Source: IDF Spokesperson's Unit)


One response to this breach of International Humanitarian Law (IHL) was reported last month, that Shurat HaDin was going to try to get the International Criminal Court to take action against Hamas:
The Shurat Hadin Israel Law Center is seeking International Criminal Court action against Hamas over the terrorist group’s use of children as human shields in the riots that have taken place over the past month on the Israel-Gaza Strip borderThe Rome Statute that established The International Criminal Court is clear that violations of International Law in an international conflict include:
Utilizing the presence of a civilian or other protected person to render certain points, areas or military forces immune from military operations
(ICC Statute, Article 8(2)(b)(xxiii))But that is not the statute that Shurat HaDin is going to use.

Instead:
The lawsuit is based on a clause in the Rome Statute, the treaty that established the ICC’s work, which says that recruiting children under the age of 15 to any militant organization is a war crime.Why?

The use of Human Shields, like IHL in general, is contested. Even putting aside that both journalists and the man on the street like to consider themselves experts to the extent that they state opinions as fact, even those who are actually expert in IHL do not agree always agree.

For example, in her article Human Shields in International Humanitarian Law: A Guide to the Legal Framework, Beth Schaack, Visiting Professor in Human Rights at Stanford Law School writes about the Geneva Convention:
The presence of a protected person may not be used to render certain points or areas immune from military operations. GC IV, Article 28. This rule applies to civilians as well as combatants who are hors de combat, such as prisoners of war. No prisoner of war may at any time be sent to, or detained in areas where he may be exposed to the fire of the combat zone, nor may his presence be used to render certain points or areas immune from military operations. GC III, Article 23. Note: the Geneva Conventions in general protect only those individuals who are “in the hands of a Party … of which they are not nationals,” which may limit their application to individuals who are utilized as human shields by their co-nationals. GC IV, Article 4. (emphasis added)In other words, based on the wording of the Geneva Convention, when IHL forbids the use of Human Shields, it is talking about using citizens of the enemy country - not one's own citizens.

The actual wording of the relevant article of the Geneva Convention would seem to bear this out:
DEFINITION OF PROTECTED PERSONS
ARTICLE 4

Persons protected by the Convention are those who, at a given moment and in any manner whatsoever, find themselves, in case of a conflict or occupation, in the hands of a Party to the conflict or Occupying Power of which they are not nationals.

Nationals of a State which is not bound by the Convention are not protected by it. Nationals of a neutral State who find themselves in the territory of a belligerent State, and nationals of a co-belligerent State, shall not be regarded as protected persons while the State of which they are nationals has normal diplomatic representation in the State in whose hands they are.Going a step further, based on the above, since Hamas is not a party to the Geneva Conventions, could it be that Gazans are not protected by the Geneva Convention from being used as Human Shields even if it applies to nationals?

I asked Dr. Robert P. Barnidge about this. He is Lecturer and Coordinator of International Relations at Webster University and Affiliated Professor at the University of Haifa. He is also the author of Self-Determination, Statehood, and the Law of Negotiation: The Case of Palestine. Dr. Barnidge clarified some of the points:

• Parties to an armed conflict, be the armed conflict an international armed conflict or a non-international armed conflict, cannot lawfully use human shields.
• While Hamas is not a High Contracting Party to the Geneva Conventions, meaning that it's not bound by the terms of the General Conventions, it's nonetheless bound by customary international humanitarian law.
• According to Rule 97 of the ICRC's Customary International Humanitarian Law Study, there is nothing to suggest its non-applicability when a state's own nationals are being used as human shields.

This law study is the interpretation of the Geneva Convention by the International Red Cross. Reading Rule 97, it is clear that the law regarding Human Shields applies across the board to both non-nationals and nationals.

This is important because while it’s true that the Geneva Conventions only bind states, in practice, the interpretation of the Geneva Conventions by the ICRC "holds a certain persuasive weight".

So far, so good.

But the Dr. Barnidge also pointed out:

• Although the authority of the ICRC could be seen as an extension of the same mandate the ICRC has from the signatories to the Convention, the ICRC’s interpretation of the Geneva Conventions is not binding per se. 
• The interpretation of International Humanitarian Law principles in practice is a contested terrain.

No one is going to argue against the ICRC and claim that an army is allowed to simply treat all civilians as combatants and attack them. However, there are variables such as the degree of participation in hostilities and the ability to distinguish civilians from combatants.

Keep in mind that in a previous post, What does the ICRC say about civilians rioting in support of a military objective? we saw that experts differed on the paradigm to be applied in the case of Human Shields -- the conduct of hostilities, law enforcement or a combination of the two.

Maybe the lack of absolute clarity in the area of Human Shields explains why Shurat HaDin is pursuing the lawsuit in terms of the recruitment of children, an issue more likely to generate a consensus from the ICC.

Shurat HaDin, in fact, has been working to shed light on the intersection of International Law and War. It has been holding conferences - "Towards a New Law of War."

In 2015, during one panel, "Confronting the Challenge of Human Shields: When Civilians Protect Weapons," Colonel Richard Kemp, suggested a solution to the problem of Human Shields. According to the summary of Col. Kemp's presentation:
How to stop the use of human shields? “Most people agree that the way to deter kidnappers is not to pay ransom, or grant them the concessions they demand,” he said. “The only reason kidnapping continue” is that “ransoms are paid and concessions are met,” he said.

“It’s exactly the same with human shields,” which “work very effectively,” Kemp said. “The only way to stop them is to stop their effectiveness.”

Militaries must be less deterred by human shields, he said, cautioning that “I’m not in any way advocating the unlawful slaughter of civilians on the battlefield, even when they are human shields.” In situations involving human shields, militaries should allow for greater collateral damage than they would normally accept. [emphasis added]Watch the segment below, excerpted to play the relevant portion of Col Kemp's presentation:



He goes on to examine how the Rome Statute might allow for more leeway.

Yet, three years later, we seem no closer to a military-legal solution of how to deal with Human Shields in a way that will dissuade their use.

On the other hand, Hamas has refined their use, incorporating civilians into riots on Israel's borders to provide cover for terrorism -- riots that the media is all too willing to present as peaceful protests.

But don't give Hamas all of the credit.

Maj. Gen. (res.) Gershon Hacohen writes about this new strategy of using civilians for stategic goals:
Over the past decade, the use of civilians as an operational stratagem has assumed a major role in conflict zones. For instance, the Russian government is using local separatists from the civilian population to spearhead the warfare in the Ukrainian region of Donetsk. Similarly, Beijing is making use of thousands of civilian fishing boats in its efforts to extend its sovereignty over the South China Sea. The combined use of civilians at the overt level and of the military system at the covert level, in a supportive secondary effort, is what has given this phenomenon its elusive characteristics. In the West, this is described as “hybrid warfare.” Russian military thinking, which sees an inherent advantage in the ambiguity stemming from combining civilians and soldiers, refers to this phenomenon as the “warfare of the new generation.”He goes on to describe to what has become known in the military world as the "Gerasimov doctrine." The Russians used this new strategy in Georgia, Crimea and Ukraine, where military force was used in combination with civilian activity. For example, in Georgia the pro-Russia citizens of Georgia seized tunnels and bridges on the expressway leading to the capital, Tbilisi. This enabled armed forces to enter the north of the country.

Screenshot of General of the Russian Army Valeriy Gerasimov
He concludes with a comparison with Hamas:
Against this backdrop, the images arriving from the confrontation along the Gaza fence need not be interpreted as IDF units suppressing civilian protests but as IDF forces protecting the kindergartens and civilians of the Nahal Oz and Kerem Shalom kibbutzim, which are about 200 meters from the fence and under threat from a terror organization in civilian guise.Gerasimov himself writes in The Value of Science Is in the Foresight: New Challenges Demand Rethinking the Forms and Methods of Carrying out Combat Operations
The focus of applied methods of conflict has altered in the direction of the broad use of political, economic, informational, humanitarian, and other nonmilitary measures—applied in coordination with the protest potential of the population [emphasis added].Colonel Kemp's suggestion, seemingly extreme when he first offered it, may no longer be enough just 3 years later.


-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

A Széchenyi 2020 program „Beszállító mikro-, kis- és középvállalkozások és beszállítói integrátorok támogatása” című felhívása keretében 811,49 millió forint vissza nem térítendő, európai uniós támogatást nyert el a SAMSONITE-HUNGÁRIA Bőrönd Kft. által vezetett konzorcium. Az 1,76 milliárd forint összköltségű projekt során keményfedeles bőrönd, fröccsöntött bőrönd alkatrészgyártó kapacitások bővítése, beszállítói készségek és versenyképesség fejlesztése történik új, hazai kkv-beszállítók integrációba vonásával.

Jelen fejlesztési projektet a magyarországi Samsonite dinamikus piaci növekedéséből levezethető termelésének – 5 év alatt megnégyszereződő – bővülése alapozza meg. A meredeken felfutó termelés egyre fokozódó igényt támaszt stabil és versenyképes helyi beszállítói háttér kiépítésére, ami egybevág a Samsonite csoport stratégiai célkitűzésével is, miszerint az árban ugyan versenyképes, de kevésbé rugalmas távol keleti beszállítók kiváltása kívánatos a gyártó bázisokhoz közelebb fekvő rugalmas reagálásra képes, helyi beszállítókra. A magyarországi kkv beszállítók ennek a folyamatnak fontos haszonélvezői lehetnek, amennyiben felkészültnek bizonyulnak két tekintetben. A beszállítók egyrészt olyan termelési kapacitással, korszerű, a Samsonite termeléséhez illeszkedő technológiával, másrészt szervezeti és működési keretrendszerrel rendelkezzenek, melyekkel a Samsonite versenyképes és innovatív beszállítóivá válhatnak. A projekt ezen két célkitűzés mentén megvalósuló fejlesztésekre irányul.

A Samsonite új, innovatív technológia bevezetését jelentő termékpaletta bővítő beruházása mellett mind a négy beszállító jelentősen növeli fröccsöntő kapacitásait modern eszközök beszerzésével, két beszállító pedig jelentős épület beruházást is megvalósít. A beruházásokhoz kapcsolódó informatikai, szoftver és hardver fejlesztések minden konzorciumi tag fejlesztésének részét képezik. Ezzel hasonló jelentőségű terület a beszállító kkv-k fejlesztése, melynek érdekében a Samsonite ingyenes tanácsadással és szervezetfejlesztéssel segíti beszállítóit, valamint tanácsadó, képző, szervezetfejlesztő szervezeteket ajánl számukra, illetve segít meghatározni a fejlesztések irányait, monitorozni a fejlesztést.

A projekt konzorciumvezetője a SAMSONITE-HUNGÁRIA Kft., konzorciumi tagok a Plasticor Kft., a Kresz & Fiedler Kft., a Termoplast Kkt., és a Sárrét-Plast Zrt. A GINOP-1.3.3-16 számú pályázati kiíráson 811 488 855 forintos támogatást elnyert, 1 755 191 599 forint összköltségvetésű fejlesztés várhatóan 2018. december 16-án zárul.

A Széchenyi 2020 program „Beszállító mikro-, kis- és középvállalkozások és beszállítói integrátorok támogatása” című felhívása keretében 811,49 millió forint vissza nem térítendő, európai uniós támogatást nyert el a SAMSONITE-HUNGÁRIA Bőrönd Kft. által vezetett konzorcium. Az 1,76 milliárd forint összköltségű projekt során keményfedeles bőrönd, fröccsöntött bőrönd alkatrészgyártó kapacitások bővítése, beszállítói készségek és versenyképesség fejlesztése történik új, hazai kkv-beszállítók integrációba vonásával.

Jelen fejlesztési projektet a magyarországi Samsonite dinamikus piaci növekedéséből levezethető termelésének – 5 év alatt megnégyszereződő – bővülése alapozza meg. A meredeken felfutó termelés egyre fokozódó igényt támaszt stabil és versenyképes helyi beszállítói háttér kiépítésére, ami egybevág a Samsonite csoport stratégiai célkitűzésével is, miszerint az árban ugyan versenyképes, de kevésbé rugalmas távol keleti beszállítók kiváltása kívánatos a gyártó bázisokhoz közelebb fekvő rugalmas reagálásra képes, helyi beszállítókra. A magyarországi kkv beszállítók ennek a folyamatnak fontos haszonélvezői lehetnek, amennyiben felkészültnek bizonyulnak két tekintetben. A beszállítók egyrészt olyan termelési kapacitással, korszerű, a Samsonite termeléséhez illeszkedő technológiával, másrészt szervezeti és működési keretrendszerrel rendelkezzenek, melyekkel a Samsonite versenyképes és innovatív beszállítóivá válhatnak. A projekt ezen két célkitűzés mentén megvalósuló fejlesztésekre irányul.

A Samsonite új, innovatív technológia bevezetését jelentő termékpaletta bővítő beruházása mellett mind a négy beszállító jelentősen növeli fröccsöntő kapacitásait modern eszközök beszerzésével, két beszállító pedig jelentős épület beruházást is megvalósít. A beruházásokhoz kapcsolódó informatikai, szoftver és hardver fejlesztések minden konzorciumi tag fejlesztésének részét képezik. Ezzel hasonló jelentőségű terület a beszállító kkv-k fejlesztése, melynek érdekében a Samsonite ingyenes tanácsadással és szervezetfejlesztéssel segíti beszállítóit, valamint tanácsadó, képző, szervezetfejlesztő szervezeteket ajánl számukra, illetve segít meghatározni a fejlesztések irányait, monitorozni a fejlesztést.

A projekt konzorciumvezetője a SAMSONITE-HUNGÁRIA Kft., konzorciumi tagok a Plasticor Kft., a Kresz & Fiedler Kft., a Termoplast Kkt., és a Sárrét-Plast Zrt. A GINOP-1.3.3-16 számú pályázati kiíráson 811 488 855 forintos támogatást elnyert, 1 755 191 599 forint összköltségvetésű fejlesztés várhatóan 2018. december 16-án zárul.

Wie politisch darf der unpolitische Schlagerwettbewerb sein?

Miután kormányzati többfunkciós szállítógép (A319), és ha minden igaz, VIP/felderítőgép (Falcon 7X) beszerzéséről gondoskodott a kabinet a honvédség égisze alatt használt piacról, napirendre került az igazi (~értsd: rámpás) katonai szállítógépek vásárlása is. Mint ismert, erre a célra 25-25-25 milliárd forintos kötelezettségvállaláshoz adott felhatalmazást a kormányzat a 2019-21 évekre. Mivel a papír sok mindent elbír Magyarországon, a LégierőBlogger számára sokkal komolyabb jelzés, hogy az ismeretlen eljárásmódú beszerzés előkészítésének részeként ma Kecskeméten állítólag bemutatót tart a Portugál Légierő Airbus Defence and Space C-295M típusú szállító repülőgépe, a reálisan szóba jövő új gyártású típusok legkisebbje.

A speciális orrkúp-radommal ellátott, de szállító-konfigurációjú 16705-ös gép csütörtökön Kecskeméten leszállóban. A fotóért köszönet Berta Lászlónak. Akárcsak a legtöbb szolgálatban lévő C-295-ösnél, az MWS előbeépítések megvannak, de a szenzorok (jellemzően AN/AAR-60) hiányoznak. A csehek példájából pedig tudjuk, hogy az önvédelmi rendszer integrációja - amit én, mint "EW-lobbista" a program egyik go/no go pontjának tartok - ennél a típusnál bizonyosan nem volt diadalmenet. 

Remélem, hogy ha a nyilvánosság számára nem is, de szakmai/üzleti értelemben nyitott lesz ez a kiválasztási folyamat, s a többi típus (C-27J, {K}C-130J, KC-390) is kap esélyt Magyarországon. S ami még fontosabb, végül egy jó csomagot sikerül kialkudni! Mely nemcsak az An-26-os 1-1-es funkcionális leváltását teszi lehetővé a valódi katonai szállító szerepkörben, hanem azt a korszerű követelményeknek megfelelően (önvédelem!) teszi, s közben többletképességekhez (AAR tanker, SOF support) is juttatja a honvédséget.

Zord

Ma kirepültek a Pumák a jövő héten kezdődő, Poznan-Krzesinyben sorra kerülő Tigristalálkozóra (NTM18). Köszönet annak, akit illet!

Zord

This article aims at offering a critical overview of the major institutional initiatives in the field of employment protection legislation (EPL) during the recent economic adjustment programs in Greece (2010-2017).

Furthermore, in the context of the European debate about the role and impact of employment protection legislation, the article investigates if these reforms constitute a well defined change of labour protection model in Greece as well as its direction.

The Working Paper is available here (in Greek only)

On May 18th, IPI together with Médecins Sans Frontières/Doctors Without Borders are cohosting a policy forum event on “Bridging the Emergency Gap: What Will It Take?”

During their acute phase, contemporary conflicts present a number of challenges for humanitarian actors. Insecurity, growing needs, and the obstruction, denial, or politicization of humanitarian assistance create an environment unfavorable to neutral, independent, and impartial humanitarian action. Even though the humanitarian sector has become increasingly professionalized and well-funded, MSF’s Emergency Gap Project reveals that the first few months of acute crises are often marked by a failure to provide lifesaving assistance and protection to those affected by violence. Beyond the external challenges of the operational environment, MSF also identifies a series of challenges within the humanitarian system itself that they perceive as contributing to this gap in emergency response.

This policy forum provided an opportunity to bring together different perspectives to explore concrete ways to reinforce the emergency response capacity of the humanitarian sector in complex, acute crises and to ensure that humanitarian actors adequately respond to both emergencies and more protracted crises.

Speakers:
Ms. Teresa Sancristóval, Director of Operations, Médecins Sans Frontières
Mr. John Ging, Director of Operations, UN Office for the Coordination of Humanitarian Affairs (OCHA)
Mr. Bob Kitchen, Vice-President of Emergencies, International Rescue Committee

Moderator:
Dr. Adam Lupel, Vice President, IPI

*If you are not logged into Facebook, times are shown in PST.

Je participerai à la prochaine journée d'étude organisée par la FRS sur l'Internet des objets. Elle aura lieu le 15 mai après-midi à la BNF. Entre autres intervenants : N. Mazzucchi, Gal Watin-Augouard, K. Salamatian, F-B. Huyghe, E. Freyssinet, pour ceux que je connais, etc...

Détails et inscription ici.

O. Kempf