Feed aggregator

A szerb kormány tervei szerint 2023 végéig kell kiemelni a Vaskapu-szorosban azt a huszonhárom hadihajót, amik leginkább veszélyeztetik a vízi út forgalmát. Becslések szerint mintegy kétszáz német hajó található a víz alatt a Duna ezen szakaszán, a projekt a forgalmat leginkább veszélyeztető 23 hajó eltávolítását tervezi. A hajók a náci Németország fekete-tengeri flottájához tartoztak.

A 2020-as szerbiai költségvetésben 180 millió dinárt különítettek el a víz alatti filmkészítés és a műszaki jelentés elkészítésének finanszírozására. A speciális búvárok kiválasztására pályázatot írnak ki. A minisztérium illetékese megjegyezte, hogy kevés olyen búvár van a világon, akik tudják, hogyan lehet felkutatni a fel nem robbant eszközöket a folyókban. A hajók helyzetének pontos meghatározása után írnak ki pályázatot a kiválasztott a hajók kiemelésére.

Az elsüllyesztett német flotta kiemelési projektje nagyon fontos, mivel a Duna azon részén, Prahovo kikötőjével szemben, a vízi út 180 méterre szűkül, és a leginkább veszélyes helyen lévő 23 hajó csak 100 méterre szűkíti az utat. A Duna navigációs térképén a Vaskapu-szoros fehér színnel jelölt, nincsenek feltüntetve a veszélyes helyek, ahol az elsüllyesztett hajók vannak. Srečko Nikolić kapitány, a Prahovo kikötői parancsnokságról azt mondta, hogy a növekvő dunai forgalomban az elsüllyesztett hajók még akkor is akadályozzák a navigációt, ha a vízszint magasabb. A keskeny szorosban a hajózás csak egy irányba halad, az áthaladásra a hajók gyakran 40 perctől 4 óráig is várakoznak. Alacsony vízállás esetén a német hajók roncsai a vízfelszín fölé kerülnek, és a folyó időnként fel nem robbant aknákat sodor a partra.

Többször is nekikezdtek a hajók felkutatásának, a feltérképezésnek, de anyagi források hiánya miatt a feltárások mindig félbe szakadtak. A most induló projekt teljes költsége 23 millió euró, amit az Európai Fejlesztési Bank finanszíroz.

A németek a Dunának a Mihajlovactól Prahováig terjedő szakaszán süllyesztették el a fekete-tengeri flottájukat 1944. szeptemberben. A Vörös Hadsereg elől menekülve a Duna Elf hadművelet során, miután a németek látták, hogy a szurdoknál az áttörés nem lehetséges, Walter Stettner Ritter von Grabenhofent altábornagy szeptember 7-én elrendelte a hajók elsüllyesztését. Körülbelül kétszáz járőrhajót, mentőhajót és csónakot süllyesztettek el. Idősebb prahovai lakosok emlékeztek, hogy még sebesültekkel teli hajókat is elsüllyesztettek, hallották a sikoltozást. Feltételezések szerint a hajók tele vannak háborús arzenállal, amit a németek a keleti frontról visszavonulóban meg akartak menteni, és vannak olyan vélekedések is, hogy a roncsok Szovjetunióban rabolt hadizsákmányt is rejtenek.

A teljesen elzárt hajóutat a második világháború után részben felszabadították, néhány hajót kiemeltek és beállítottak a jugoszláv néphadsereg folyami flottájába, másokat az oroszok hoztak a felszínre.  

Jelenleg diplomáciai tárgyalások folynak a német kormánnyal arról, hogy a hetven éve a Duna mélyén fekvő hajókat visszaadják, bár kevés az esélye, hogy bármelyik is szállítható állapotban van.

fotók: blic.rs, telegraf.rs

Az esztergomi rendőrök elfogták azt a három férfit, akik egy esztergomi telephelyről loptak, és az orgazdát is, aki a lopott holmit később eladta.

Attempts to regulate lethal autonomous weapon systems (LAWs), often dubbed as “killer robots”, have once again ended in a stalemate as UN talks in November produced few results. Europe, meanwhile, is struggling with its role in the regulation efforts.

Seit fast zwei Wochen fehlt von Bulldogge Pablo jede Spur. Frauchen Jessica Hofmann (34) aus Zürich leidet. Sie will ihren Hund unbedingt zurück. Ein Finderlohn sollen da helfen.

Sie sind Ausländer. Doch hockey-technisch gelten sie als Schweizer. Das erhöht den Wert von Calle Andersson & Co. auf dem Markt erheblich.

Nur wenige Hardware-Hersteller gibts bei uns noch. Logitech aus Lausanne gehört zu den erfolgreichsten. Und die neue MX-Serie beweist im Test, wie gut eigentlich «langweilige» Gadgets wie Maus und Tastatur sein können.

Mit dem Roman "Die Panzerung" erscheint erstmals ein Buch von Philippe Rahmy in deutscher Übersetzung. Es erzählt mit sprühender Intensität und zugleich leiser Intimität von einer Reise nach China. Beide Aspekte verschmelzen in der Megalopole Shanghai.

Csütörtök délután Bakonypéterd térségében egy Ford előzés közben egy teherautónak ütközött, majd egy fának csapódott. A sofőr nem élte túl a balesetet.

Senalioune - La communauté mauritanienne des Etats unis, particulièrement de de Cincinnati, en collaboration avec des organisations de droits de...

Les cours de maison ou répétition pour les apprenants deviennent de plus en plus une exigence pour certains parents. Mais cette option est diversement appréciée.
Les cours de maison permettent à l'enfant de ne pas perdre toutes ses aptitudes et de mémoriser davantage ce qui lui a été enseigné à l'école. Cette pratique est très intéressante surtout quand le maître ou le guide d'étude, fait beaucoup d'exercices avec l'élève. Mais si ce n'est pas le cas, il ne sert donc à rien que des parents prennent des répétiteurs à leurs enfants.
Pour renforcer les capacités de leurs enfants, certains parents surtout ceux qui ont les moyens optent choisissent des répétiteurs pour leurs enfants. Parfois, c'est pour le suivi, mais pour d'autres ce n'est pas le choix idéal.
« Comme le mot l'indique, répéter c'est reprendre avec l'apprenant tout ce qui a été déjà fait en classe. C'est donc le rôle du répétiteur. Il doit être donc bien formé, c'est-à-dire bien baigné du programme de l'enfant et aussi il faut pouvoir rendre la connaissance à l'enfant car l'enfant est au milieu de la connaissance dit-on. Il faut donc que l'enfant aille lui-même à la quête de la connaissance et le répétiteur ou l'enseignant sera pour lui un guide », explique Magloire Adagba, enseignant à la retraite. Il ajoute que « Dans l'exercice de son rôle, le répétiteur repasse sur les cours qui ont été fait en classe en clarifiant les points d'ombre de l'apprenant et lui donne par la suite des activités qui lui permettent de bien assimiler ce qu'il a étudié en classe ».
« Le répétiteur jaugeant bien le niveau de son apprenant, il peut toutefois se permettre d'aller au-delà du programme par rapport à ce qui se fait en classe. C'est-à-dire qu'il avance en quelque sorte dans le programme pour permettre à l'apprenant de mieux répondre en classe au cas où l'enseignent arriverait à cette étape. Aussi, est-il que les parents étant trop occupés et ne suivant pas leurs enfants, ils préfèrent donc déléguer cette tâche au répétiteur », a indiqué Houessou Mathieu, un répétiteur.

Quelle nécessité ?

Pour certains, avoir un répétiteur est très bon mais ne pas en avoir est encore mieux. Si déjà « l'enfant suit bien les cours en classe, il n'est donc plus nécessaire qu'on lui prenne un répétiteur. C'est une perte de temps pour l'élève et aussi une perte d'argent pour les parents car il suffit juste d'être attentif au cours et de faire beaucoup d'exercices », soutient André Boton, un parent d'élèves. Il poursuit en disant que « Leur présence dans les maisons n'est pas d'une grande portée parce qu'il y en a qui sèment la confusion dans le cerveau des apprenants. Certains parmi eux n'ont même pas le niveau et juste pour de l'argent, ils se proclament répétiteurs et induisent les apprenants dans l'erreur ». Selon Mathieu, « Certains répétiteurs ne sont pas du tout qualifiés surtout en ce qui concerne la formation du nouveau programme d'étude scolaire qui est en vogue ». André Boton soutient qu' « Ils viennent apprendre du n'importe quoi aux enfants car ce qu'ils leur apprennent n'est jamais conforme à ce qui leur a été appris en classe. Conséquence, les enfants sont bouleversés et ne savent plus quoi faire. Il y en a qui sont même des paresseux et lorsque les parents sont absents, ils ne font rien de bon avec les enfants ».
Si tel est le cas, les répétiteurs ne valent donc plus pour le suivi d'un enfant. Les apprenants peuvent eux-mêmes s'exercer et mieux comprendre les points d'ombre. « Moi, je n'ai pas de répétiteur et pourtant je m'en sors en classe. Et même si j'en avais, je ne pourrai jamais exceller en classe parce que les répétiteurs exigent des méthodes de travail aux apprenants et tous ne sont pas compétents », confie Ruben Aglassa, élève en classe de 3ème.
Comme Ruben, Charlène fait partie des meilleures de sa classe depuis le CI jusqu'en quatrième mais ce n'est qu'au CM 2 que ses parents ont opté lui trouver un répétiteur. Pour la maman de Charlène, il faut un suivi régulier de l'enfant à la maison et on a le résultat.

G. A.

A közlekedési tárca Komáromban több közúti közlekedési projekten dolgozik. Jövőre elkészül a két Komáromot összekötő híd, intenzíven zajlik a várost elkerülő út előkészítése, és nagy erőkkel készítik elő a Vág-híd műszaki állapotának javítását.

Une équipe scientifique a retrouvé des caisses dans les profondeurs du petit lac. Les images contredisent la version rassurante du Conseil d'État.

Der Laaxer Bergkönig Reto Gurtner will sein Königreich vergrössern. Und wirft die Idee der längsten Seilbahn der Welt von Laax nach Elm GL in die Runde. In Elm ist nicht jeder begeistert.

A Alger, la matinée de ce 40e vendredi de révolution pacifique a vue un afflux important de manifestants, par rapport aux matinées des vendredis passés. En effet, des milliers de manifestants déferlent dans les rues de d’Alger réclamant le départ des symboles du système et rejetant la présidentielle du 12 décembre. 12h25 #الجزائر#الجمعة_40#Alger#Algerie#Vendredi_40 pic.twitter.com/ho6SJFHfrn — […]

The post A Alger, les Algériens beaucoup plus nombreux que le vendredi dernier appeared first on .

Es ist für größere Unternehmen viel einfacher, neue GVO-Gesetze umzusetzen, aber es sind die kleineren, die am stärksten von der jüngsten Entscheidung zur Bearbeitung von Genen betroffen sind, so Norbert Lins.

The Whole Grain Initiative, a partnership of international organisations and scientists dedicated to promoting whole grain diets, held an event on Tuesday (19 November) to mark the first  International Whole Grain Day.

Philanthropists who are genuine givers are not able to explain clearly why they don’t fund ‘activist-y’ work | Photo courtesy: Pexels

By Anurag Behar
Nov 22 2019 (IPS)

Since philanthropists are unlikely to fund anything that destabilises their businesses, building independent institutions can be an effective approach to create lasting impact.

The vibrancy of a democracy, and the health of a society, is significantly influenced by civil society. It comprises an entire spectrum from community-based collectives and voluntary organisations to NGOs and nonprofits of other sorts. Philanthropy plays a critical role in supporting that space, building it, keeping it alive, and growing it.

 

What is the role of civil society?

What is civil society’s specific contribution? One part of it is keeping the market and state honest. It is a counterbalance to the market and the state, and it must act as one.

Civil society is the champion of the social and public good. On the other side, civil society also tries to work with the market and the state to make them more effective and useful to society. Both functions co-exist—not as a dichotomy but as a spectrum.

Philanthropy can play a specific role in this spectrum, by taking the kinds of risks that the state system finds hard to take because of operational reasons, and by helping develop civil society institutions.

To keep the state and market balanced, civil society should—and it doesn’t do enough of it right now—build institutions. This has to be supported by philanthropy. India doesn’t have enough civil society driven institutions, but if it did, they would play a very important role in balancing the market and the state

For instance, the state is likely to find it difficult to recruit good, highly-capable people at the beginning of an initiative, or when something is at an experimental stage, because of the its large systems, which have their internal logic. To help solve for this, the state can collaborate with civil society.

If you look at many sectors—health, education, environment—we’ve seen that very often civil society leads in motivating people to take risks and/or championing the public good. Once proven, accepted or established, that gets taken up by the government in some sense or the other.

This is because civil society by its very nature is focused on the public good (or should be). It can be more flexible and can engage people in a way that the state cannot. It’s not a lacuna on part of the government system; it’s just the way the system is structured.

To keep the state and market balanced,  civil society should—and it doesn’t do enough of it right now—build institutions. This has to be supported by philanthropy. India doesn’t have enough civil society driven institutions, but if it did, they would play a very important role in balancing the market and the state.

 

Philanthropy in India isn’t playing an adequate enough role

There is certainly some philanthropy happening in India, we know that; people are giving money–some are giving a lot, and some are giving smaller amounts, but it’s still a significant percentage of their wealth. And all this is good.

But it is clearly not at the scale that the country needs, or comparable to that in some other countries or what the wealthy of India could be giving.

Consider an example from the USA: If you look at the strength of the American higher education system, not just as a teaching powerhouse but also as a place of intellectual ferment and knowledge creation, that keeps society on a certain path, it has been significantly funded by philanthropy.

We don’t have anything like that in India. One can count on one’s fingertips the significant universities or research institutions that have been funded by Indian philanthropy.

One big reason is that they just don’t want to do it. It’s not merely a question of needing large amounts of money to support higher education; it certainly can be done with smaller amounts of money, in interesting ways like setting up a research chair at a university or funding a research program. But all this presumes that someone actually and genuinely wants to give for such matters. Those who do, find ways of doing it.

Today, when people do give, they prefer to give money for tangible things like scholarships, grants for buildings, donations to hospitals, because they believe that they can see the direct benefit. It seems simple and clear. Funding institutions, on the other hand, takes more patience, understanding, and perspective. And not many philanthropists seem interested in going down that path.

India hasn’t always been like this. We’ve had remarkable philanthropists in the first several decades of the 20th century—the Tatas, Birlas, Sarabhais, people like Jamnalal Bajaj, and other lesser known names—who built institutions, and helped build the nation with their social capital and a version of Gandhian trusteeship.

When you compare what they did to what today’s wealthy are doing—from the perspective of the wealth that they have generated in the past 20-30 years—are they giving enough? And are they supporting development of institutions? If you take corporate social responsibility (CSR) out of the equation—because CSR is not philanthropy—the answer is probably no.

 

Business money is likely to be risk-averse

Business money of any sort—including money that has created wealth for individuals—is likely to be risk-averse. This is sensible, and the wealth owners cannot be faulted for this.

To put it simply, business money will find it hard to fund ‘activist-y’ things. This is because activist-driven work by its very nature destabilises the socio-political status-quo. And business money will not want to do that.

That is just the nature of the beast. There were perhaps unusual times, as during the Indian independence movement, when this general principle did not hold true—but those were exceptions.

Since business money will not fund activist-driven work, the alternative is for institutions to do this. When you help create an institution and you let go—because you have to let go—it becomes an important player in civil society, and over time, not in one generation but in the next generation and for generations to come, it truly becomes an independent voice and force that can question, or contribute to upending the status-quo.

Therefore, one of the most powerful routes to complement markets and state in any society is through building institutions.

The Tatas are a good example of this. Early on, they built many institutions. Today, Tata Institute of Fundamental Research (TIFR), Tata Institute of Social Sciences (TISS), Indian Institute of Science (IISc), and other smaller institutions are not bound by the commitments that any individual, or organisation that has business money, would otherwise be.

They will do whatever it takes to fund innovation, cutting edge research, and so on. This is our own live history that clearly demonstrates what institution building can help achieve versus the ‘project funding’ approaches that are currently generally supported by philanthropists.

It’s illogical and unfair to expect philanthropists to fund any sharp forms of activism. Why would they fund anything that destabilises their existing business and its social fabric? The question they need to ponder over is why aren’t they funding and building institutions.

It will not happen in their generation, but there will come a time in 20-30 years when such institutions will be separated from any business interests and will become very important players in civil society. And that’s what philanthropists today aren’t doing enough.

Today, the philanthropists who are genuine givers—and there are many of them—are not able to explain clearly why they don’t fund ‘activist-y’ work. They get defensive. But the rationale is clear. They should do what is right for them, and for the source of the money (their business), which is what allows them to be philanthropic. Nonetheless they should also fund institutions that outlive them and support the range of roles that civil society must play.

This article has been written based on an interview conducted by IDR with Anurag Behar.

 

Anurag Behar is CEO of Azim Premji Foundation and the founding Vice Chancellor of the Azim Premji University. He has been a vocal advocate for the critical importance of public systems, in particular the public education system. Anurag is also closely involved with Azim Premji Philanthropic Initiatives, a grant-making organization supporting not-for-profit organizations working on certain specific issues in the social sector.

The post We Shouldn’t Expect Philanthropists to Fund Activism appeared first on Inter Press Service.

Increasing the daily intake of whole grains to 30-40g reduces the risk of cardiovascular disease (CVD) by up to 20%, EURACTIV.com heard at a recent event to mark the first International Whole Grain Day.

Ludovic Orban azt nyilatkozta ma, hogy a jelenség negatív hatásainak csökkentése érdekében a kabinet a kormányzati és a jegybanki politika összehangolását kezdeményezi.  Véleménye szerint a lej gyengülése azzal magyarázható, hogy a PSD gazdaságpolitikája miatt az elmúlt három évben folyamatosan nőtt a kereskedelmi hiány, amely 2019 végére elérheti a 18 milliárd eurót. Orban kijelentette, bízik abban, hogy a jegybanknak sikerül egyensúlyban tartani a lej-euró árfolyamot, és hozzátette: erre a problémára a kormány is megoldásokat dolgoz ki.