Afrika

A libériai Mount Coffee (Kávé-hegység) vízerőműnek és a kapcsolódó infrastuktúrának 1963-ban, világbanki támogatással kezdődött meg a kialakítása és felépítése, majd 1966-ban már elkezdett áramot is termelni a nagyjából 30 kilométerre lévő főváros, Monrovia számára. Néhány évvel később a 2 turbinás, 30 MW energiát termelő vízerőművet kibővítették 64 MW-os teljesítményre és a kilencvenes években még ezt is meg akarták duplázni – de közbeszólt az élet és Charles Taylor, ugyanis az utóbbi irányítása alatt álló lázadók előbb 1990. júliusában elfoglalták a gátat, leállították az innen érkező víz- és áramellátást, majd néhány évvel később teljesen elpusztították és kifosztották a kiszolgáló épületeket és létesítményeket.

Ez értelemszerűen súlyos csapás volt az országnak, hiszen a Mount Coffee biztosította Libéria áramtermelésének 35%-át, így nem csoda, hogy a polgárháború befejeződése után szinte azonnal megkezdődött a tervezés az erőmű újbóli üzembehelyezésére. Az áramkérdés amúgy is sarkalatos pontja a mindennapi libériai életnek, hiszen a polgárháború alatt konkrétan az egész elektromos infrastruktúra megsemmisült, így a többség számára a 21. században a generátor maradt, mint egyetlen megoldás, ha áramot szerettek volna használni. Volt egy-két százaléknyi kivételezett, akik számára a libériai áramszolgáltató gázolajjal üzemeltetett hatalmas generátorokból biztosított valamiféle áramszolgáltatást, de összességében mindenki teljesen magára volt utalva – nem csoda, hogy Libériában volt az egyik legmagasabb a régióban az egy egységre jutó költsége az áramnak.

Így jött el 2013, amikor az Európai Fejlesztési Bank, egy német fejlesztési bank és Norvégia támogatásával elkezdődhetett a Mount Coffee helyreállítása, 2016. decemberére kitűzött újraindulási dátummal. Három fontos tényezőt még ki kell emelni a kezdeti felújítási szerződésből: egyrészt az Ebola-járvány miatt a libériai kormány nem tudott annyit beletenni, amennyit kellett volna, így az Egyesült Államok is beszállt a finanszírozásba, másodsorban az összköltség nem foglalta magában az áram eljuttatásának költségét a fogyasztókhoz, harmadrészt pedig a felújított erőmű teljes kapacitása a korábbi 64 MW-hoz képest 88 MW lett. A Mount Coffee felújítása az áram mellett még halászati lehetőségeket, vízellátást, munkalehetőségeket és a környező utak felújítását is magával hozta, nem mellékesen pedig az iszonyúan környezetszennyező és drága, üzemanyaggal működtetett generátorok egy részét is kiváltotta.

A nagyjából 26 éven keresztül az áramszolgáltatás nélküli életre berendezkedett monroviai társadalom számára tehát óriási szó a Mount Coffee újraindítása, hiszen az emberek alkalmazkodása megmutatta, hogy bár lehet áram nélkül élni, az nem túlságosan kellemes és komfortos élet. Tiger típusú akkumulátorokat használni, mobiltelefonokkal világítani, 2-3 naponta bedugni a fagyasztóládákat 3-4 órára, hogy utána újabb 2-3 napig tartsa a hideget és így tovább – nos, ezek nem mindig a komfortos élet jellemzői. Mindenesetre túlságosan sokáig nem élvezhették az emberek az újraindult Mount Coffee előnyeit, hiszen néhány nappal az ünnepélyes átadás és az áramtermelés megindulása után ismét leállt az áramszolgáltatás, miután egy rézkábelt lopni akaró tolvaj kárt okozott a hálózatban (és életét is veszítette).

Akárhogy is, a kezdeti problémák ellenére ez már óriási lehetőség a monroviai gazdaság és társadalom számára, hiszen a stabil áramszolgáltatás a fejlődés alapja, a boltok így már jóval tovább nyitva tudnak tartani, nem kell az embereknek havonta akár 40-50 ezer forintnyi libériai dollárt összekaparni az éjszakai áramellátás érdekében és a vállalkozás zsebében is jóval több marad, azzal nem is számolva, hogy új szolgáltatások és lehetőségek nyílnak meg a gazdasági szektorok számára. Gratulálunk Libéria!

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Erdősy Zsóka írása

Egy veterán svájci régész több ezer éves templomok nyomaira bukkant Szudánban, ami fényt deríthet Afrika rég eltemetett ősi múltjára, számol be a News 24. Az i.e. 1500-2000-ből származó templomok kerek és ovális formájú maradványait tavaly fedezték fel nem messze Kerma híres régészeti területétől Szudán északi részén. Charles Bonnet, a felfedezést tevő 83 éves régész elmondása szerint a legújabb leletek egyetlen korábbi lelethez sem hasonlíthatóak.

 

Záhoczky Csenge írása

A líbiaiak jelentős tömege vett részt a líbiai forradalom hatodik évfordulója előtt tisztelgő ünnepségen február 17-én, pénteken. Az évforduló azért jelentős Líbia népének, mert megdöntötte a Vezér, Moammer Kadhafi több évtizedes uralmát 2011-ben. Az ünneplés hihetetlen méreteket öltött: több ezren lengettek zászlókat a fővárosban, Tripoliban, és sokan a főtérre vonultak ki a hatodik évforduló alkalmából. Itt is rendkívül nagy felhajtás volt: a polgárok Líbia nemzeti zászlaját lengették, miközben tűzijáték világította meg a környező épületeket, motorosok dudáinak hangjától kísérve. Az ENSZ által is támogatott helyi erő, a GNA is a helyszínre vonult, hogy biztosítsa az esemény balesetektől mentes lefolytatását. Habár az olajban gazdag észak-afrikai ország a forradalom kitörése és Kadhafi halála óta soha nem látott zűrzavar közepette tölti mindennapjait, az emberek mégis önfeledten ünnepelték a hat évvel ezelőtt útjára induló demokratikus változást. A felvonulás egyik résztvevője például a következőképp nyilatkozott: „A mai napon Misrata, Isten akaratából, csak úgy ragyog; és Misrata lakossága, nem csak én, a nagy forradalmat és annak hatodik évfordulóját ünnepli. Isten adja, hogy mártírjaink békében nyugodjanak.” Tagadhatatlan, hogy az országnak rengeteg problémával kell szembenéznie, kezdve a forradalom által ráhagyott káosztól a migrációs válságig, azonban az általános kilátástalanság ellenére ezen a pénteki napon az emberek elfeledték problémáikat, és hálát adtak az Úrnak, hogy a diktatúra megbukott, és hogy talán rájuk is egy szebb jövő vár. 

Kép:www.libyaherald.com

Záhoczky Csenge írása

Mint ahogy azt már eddig is tudhattuk, az Európai Uniót sújtó migrációs válság egyik legnagyobb gócpontja nem más, mint az észak-afrikai Líbia. Már hónapokkal – sőt, néhány évvel – ezelőtt is szóltak arról a híradások, hogy a legtöbb menekült Líbiából indulva próbálja elérni Európa határait, ezzel egyben kitéve magukat a Földközi-tenger szeszélyeinek. Ezek az emberek mondhatni mindent egy lapra tesznek fel, és az életüket is kockáztatják, amikor apró, tengeri átkelésre alkalmatlan gumicsónakokban vágnak neki a hosszú és veszélyes útnak, annak reményében, hogy az Európai Unióban egy jobb élet várja őket. Az egyik legsúlyosabb problémát az egész szituációban az embercsempészek hálózata okozza, amely a messzemenőkig kidolgozott; és egyben könyörtelen is a lehető legnagyobb profit reményében. Egy másik köztudott információ, hogy Líbiában Kadhafi elnök bukása óta sincs stabilitás, sem pedig demokrácia; sőt, mi több, legitim kormány sincs. Legitim nincs, de magát annak tartó van: összesen három szervezet vallja magáénak ugyanis a hatalmat.

Kép:twitter.com

Árpási Botond írása

A szenegáli hadseregparancsnok Gambiába tett látogatása során találkozott a nyugat-afrikai állam frissen hivatalba lépett elnökével, Adama Barrowal. Cheikh Dieye altábornagy többek között a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) integrációs szervezet által Gambiába küldött katonákkal is találkozott, írja az Africa News. A térségben fontos (biztonság) politikai szereplő Szenegál állami vezetésének e lépése is az új gambiai elnök hatalmát konszolidálhatja, és jelzi: a térségben elfogadják Barrow személyét.

Kép:twitter.com

Nigéria vezetője közel egy hónapja eltűnt, erre azonban senki sem adott még teljes magyarázatot. A világ egyik legnépesebb országnak a lakói azonban aggódnak, hogy a történelem megismétli önmagát, és az elnökük azért tűnt el, mert súlyos beteg és már nincs sok hátra az életéből.

Idén csaknem 1,4 millió gyereket fenyeget éhhalál négy országban, Nigériában, Szomáliában, Dél-Szudánban és Jemenben - figyelmeztetett az ENSZ gyermekalapja, az UNICEF.

Nagyjából az év eleje, január ötödike óta hivatalos le van zárva Csád és Líbia megközelíteleg 1000 kilométeres közös határszakasza, a hivatalos álláspont szerint a terrorista elemek beszivárgásának megakadályozása érdekében. Emellett a határmenti területeket katonai műveleti területeknek minősítették – mindez nem sokkal azután került bejelentésre, hogy az Afrikai Unió egy olyan jelentést tett közzé, amelyben arra figyelmeztette a Líbiával szomszédos országokat, hogy az Egyesült Államok légitámadásai következtében menekülni kényszerülő, Iszlám Államhoz köthető elemek a szomszédoknál keresnek menedéket. A határlezárás és a katonai műveletek bejelentése után nem sokkal a hadsereg egységei meg is indultak a határ felé, hogy ott őrjáratokat végezzenek és biztosítsák a területek biztonságát és stabilitását.

Ezzel pedig Csád most már két irányban küzd a szélsőségesek ellen, egyrészt déli határain (Nigéria illetve Kamerun vonatkozásában) az Iszlám Államnak felesküdött Boko Haram ellen, másrészt most harcot indított a becslések szerint pár száz, Észak-Csádban tartózkodó szélsőséges ellen. Szóval teljesen jogos és érthető a csádi vezetés lépése, de egyes publicisták és magukat szakértőnek tartó újságírók szerint a döntés hátterében a régióban ismét egyre erősödő kormányellenes lázadó mozgalmakkal szembeni fellépés is állhat – erre pedig vannak bizonyítékok, csak decemberben több, lázadók elleni akciót hajtott végre a csádi hadsereg az északi határ mentén (az északi határ mentén, amely hosszú ideig háborús konfliktust kiváltó, vitatott pont volt Líbia és Csád kapcsolatában és a mai napig több ezer akna rejtőzik errefelé a földben).

A rendkívül szigorú intézkedések ellen a napokban hangot emeltek a legészakibb, hatalmas Tibesti régió lakosainak képviselői is (pedig nincsenek túl sokan, alig 30 ezren laknak itt), akik szerint a rengeteg ellenőrzőpont és katona jelentősenn megnehezíti a mindennapi életet, ráadásul a határ lezárása miatt mindennek döbbenetes módon megdrágult az ára – tekintve, hogy itt az üzemanyagtól kezdve a cukron át a ruhákig mindent Líbiából szereztek be eddig. A régióban egészen 2003-ig elég komoly lázadást folytató Mozgalom a Demokráciáért és Igazságért (MDJT) egykori helyettes vezetője, Hassan Soukaya Youssouf is arra figyelmeztetett, hogy az “emberek szörnyen szenvednek a jelenlegi helyzettől”, ami növelheti eddig sem alacsony frusztrációjukat.

A fentebb már röviden taglalt aggályok mellett eléggé valószínűsíthető az is, hogy az Egyesült Államok terrorizmus elleni harcában fontos afrikai szövetségesnek számító Csád ezzel a lépésével is szerezte volna jelezni az új amerikai elnöknek, hogy N’Djamena továbbra is fontos partner szeretne lenni – és ennek értelemszerűen azt az oldalát is élvezni, hogy bizonyos mértékig a világhatalmak szemet hunynak ilyen-olyan kormányzati lépések felett. De akármilyen okok is vannak a háttérben, az biztos, hogy jelenleg a határ határozatlan ideig le van zárva.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Árpási Botond írása

A kenyai Legfelsőbb Bíróság megakadályozta a kormány a világ legnagyobb menekülttáborának bezárására vonatkozó javaslatának életbe lépését, számolt be a BBC News. A Dadaab-i tábor működésének megszüntetésére a tavalyi évben hozott kormányzati intézkedés keretében becslések szerint 260 ezer szomáliai menekültet telepítenének haza.

Kép:twitter.com

A bamakói sérült gyermekek megsegítésére létrehozott AEDMP egyesület vezetője KONÉ úr hálásan köszi valamennyi gyermek támogatójának és az AHU-nak a rendszeres tárgyi és pénzadomány küldését.

 

 

 

Záhoczky Csenge írása

Mivel nyakunkon az Afroamerikai Történelem Hónapja, a Huffington Post készített egy összeállítást, melyben az Egyesült Államok minden egyes államát egy olyan fekete ikon reprezentálja, aki felbecsülhetetlen értékkel gazdagította Amerikát. A gyűjteményben megjelenő személyek mind hihetetlenül nagy – bár gyakran alulértékelt – előrelépést tettek a politika, zene, irodalom, sport és egyebek területén.
Nagy többségük abban az államban született, amelyben áldásos tevékenységét is kifejtette, azonban olyanok is akadnak köztük, akik nem, mégis az adott államban járultak hozzá valamivel a történelem nagyságához.
Az ő kiválóságuk csupán egy újabb emlékeztető, hogy ők is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Amerika olyan legyen, amilyennek ma ismerjük és szeretjük.

 

 

                    Kép: pinterest.com

Ágoston Fanni írása

Egy iskolában, Dél Afrikában a Sacred Heart Központ integrálta a rendszerébe azokat a befogadásra alkalmas menekült gyerekeket, akik sok elutasítással szembesültek számos tanítási intézményből szerte az országban.
Dél Afrikát elöntötte a vad bevándorló ellenes erőszak 2008-ban, amikor 62 embert öltek meg, és ismét 2015-ben, amikor legkevesebb heten haltak meg.
A főiskola vezetője Collin Northmore szerint, az iskola több-fajú iskolává vált már 1976-ban és úgy vélte, hogy a bevándorló gyerekek kezelésében mutatkozik meg az új társadalmi igazságtalanság.
Minden nap, amikor az órák véget érnek ebben az iskolában, a gyerekek feltöltik az üres tantermeket és migráns tanároknak kell tanítaniuk őket.A gyerekeken 5 és 13 év között minden ruha kék egyenruha az osztályukban. Főképp angolra és matematikára fókuszálnak.

             Kép: twitter.com                          Az iskolában az éves díj legfeljebb 6000 dollár és fel van szerelve kápolnával, két könyvtárral és több teniszpályával is - ez a létesítmény távol áll egy tipikus Dél Afrikai állami iskolától.

Ágoston Fanni írása

A rizs nagy üzlet Nigériában. Az emberek imádják enni, így a BBC-s Ijeoma Ndukwe megkérdezte: miért nem termelnek többet, ahelyett hogy importálnák azt?
Egy hosszú sor mentén állnak sorba a vásárlók egy üvegfal oldalán, ami elválasztja őket a rizs ételosztó állomástól egy étkezdében, Lagosban, Nigéria kereskedelmi fővárosában. Az étkezdében választhatnak fehér rizs, a sült rizs és a jollof között ebben a népszerű helyi étteremben,ami 'A fehér ház' néven ismert.
A vásárlók folyamatos áramlását a főteremben szolgálják ki és a két tele lévő oldalsó szobában élvezik a nigériai ételeket az éhes emberek.
A rizs az alapja az igen népszerű nemzeti ételnek a jollofnak és emellett egy összetartó kapocs az egész országban.
A problémát nem a hiányzó föld okozza, és az sem, hogy nincs elég ember arra, hogy megtermelje ezt Afrika legnépesebb országában.
A gabonapiaci krízise alatt, nyolc évvel ezelőtt Nigéria megtapasztalta a rizs hiányát, ami megváltoztatta az élelmiszerbiztonságról és a helyi piac ellátó képességeiről gondoltakat.
Ennek eredménye az, hogy Muhammadu Buhari elnök a rizs termelését prioritássá tette.

Kép: twitter.com

Árpási Botond írása

Február elsején hunyt el Étienne Tshisekedi, aki évtizedekig meghatározó alakja volt a kongói ellenzéki tábornak. A 84 éves korában, Brüsszelben elhunyt politikus haláláról pártja, az Unió a Demokráciáért és Szociális Fejlődésért, adott közre nyilatkozatot, írja a New York Times. A lap azt írja, Tshisekedi halálának okát nem jelölték meg, ugyanakkor az egykori ellenzéki politikus bizalmasai szerint cukorbetegségben szenvedett s gyakran utazott a belga fővárosba kezelésre.

Kép:www.medacongo.net

Sokszor, sok sztrájk kapcsán fel szokott merülni (a támogató hangok mellett) a sztrájk miatt problémákkal szembesülő utasok, ügyfelek, páciensek stb. részéről, hogy az állam miért is nem kényszeríti-kényszerítheti rá a sztrájkolókat a munka felvételére, amelynek felfüggesztése súlyos problémákat okoz, esetenként egész társadalmakat bénít meg. Egy ilyen eset például a brazil rendőrsztrájk, amelynek eredményeként döbbenetes káosz szabadult el egyes városokban és az államnak a katonaságot is be kellett vetnie – miközben a rendőröket megpróbálják a munka felvételére kényszeríteni. De hogy a kényszerítés valószínűleg nem a legjobb megoldás, azt most látjuk Kenyában is, ahol a tavaly december ötödike óta sztrájkoló orvosokat a kormány a legkeményebb eszközökkel akarja a munka újbóli felvételére kényszeríteni – a napokban hét szakszervezeti tisztviselőt zártak börtönbe egy hónapra, amiért nem tettek meg mindent a sztrájk felfüggesztéséért (bár nemrégiben végül szabadon engedték őket egy másik bírósági döntés alapján).

A majdnem 6000 orvos munkabeszüntetése nagyjából padlóra küldte a kenyai egészségügyi rendszert, kórházakat kellett bezárni és betegek sokasága maradt teljes ellátás nélkül. A szakszervezetiek bebörtönzése mindenesetre ellenkező reakciót váltott ki a sztrájkolókból, ugyanis a szakszervet azonnali hatállyal berekesztette a megbeszéléseket a kormánnyal és virrasztást kezdett a börtönnél társaik szabadon bocsátása érdekében. És persze ahogy ilyenkor lenni szokott, a történetből már politikai ügy is kerekedett, hiszen az augusztusi választások közeledtével az ellenzék tökéletes eszközt lát az orvosok ügyében arra, hogy leszámoljon Uhuru Kenyatta elnökkel, így megállás nélkül mennek a vádaskodások és bírálatok a kormány irányában, amely úgy tűnik, hogy képtelen beváltani azt az ígéretét, amelyet egy 2013-ban kötött egyeszségben tett az orvosok munkakörülményeinek, életszínvonalának javítására.

Többek között a munkaórák szabályozását, a kórházak felszerelésének javítását, oktatási programokat és béremelést ígért anno a vezetés, amelyeket most képtelen ebben a formában valóra váltani, a sztrájkolóknak pedig értelemszerűen az egyszeri 40%-os emelés nem teljesíti a követelését, hiszen ők a teljes bérrendszer átalakítását szeretnék (alapbérek emelése, túlórapénz emelése stb.). A sztrájk hatásaként milliók nem jutnak jelenleg ellátáshoz vagy csak a rendkívül drága magánintézményekben tudják azt megkapni és rengeteg olyan elhalálozás történt, amely egyértelműen a kórházak bezárásához, az orvosok munkabeszüntetéséhez köthető. Ráadásul mivel oktatókórházak is bezártak, az új orvosok megérkezése a munkaerőpiacra szintén késlekedik, így az amúgy is krónikus orvoshiány nem mostanában kerül megoldásra. Tehát jelenleg a az ötvenmilliós Kenyában minden egészségügyi terhet a magánkórházak és a vallási alapon, egyházak által működtetett intézmények viselnek, miközben a kormány elbocsátásokkal, a jelenlegi fizetés teljes felfüggesztésével és külföldi orvosok behozatalával igyekszik megoldani a problémát.

És hogy milyen pénzekről beszélünk? Az átlagos orvosi fizetés átszámítva nagyjából 200-250 ezer forintnak megfelelő kenyai schilling környékén mozog, a tapasztaltabbak 300-400 ezer forintnyi schilling környékén keresnek és ezeket a pénzeket szeretnék most megsokszorozni úgy, hogy jelentősen átlépjék az 1 millió forintnyi schillinges határt a tapasztalat függvényében – 500 ezer forintnak megfelelő schillinges kezdőfizetést akarnak egy, szakmába éppen belépő új orvosnak. Érdekes kérdés az orvosi eskü is, hiszen a szakszervezet szerint az orvosok pont azzal tesznek jót az ország lakosságának, hogy most nem dolgoznak, hiszen ha több pénzt, jobb eszközöket kapnak, akkor még lelkesebben, elhivatottabban fognak dolgozni majd és jóval több orvos lesz majd a rendszerben. Persze azt is be kell látni, hogy ez nem vigasztalja azokat, akik azért veszítették el családtagjaikat, mert az orvosok nem voltak hajlandóak ellátni őket – és hát az emberek a kormánynak fizetik az adójukat, ők nem felelősek azért, hogy az adóból mennyi jut az egészségügyre.

Rövidtávon így nem is lehet kérdés, hogy a kormánynak bármi áron helyre kell állítani az egészségügy működését (és ehhez valószínűleg az út nem az erőszakon keresztül vezet), hogy ne legyen teljes az összeomlás, hosszabb távon viszont betartott és lefektetett egyezségekkel kell megtámogatni, illetve teljes törvényi reformokkal kell átalakítani a kenyai egészségügyet, amely jelenleg pénzügyi szempontból óriási teher egy átlagember számára, aki ellátáshoz szeretne jutni. És ha ehhez külföldi orvosokat kell behozni az országba, ha a nulláról kell újra felépíteni a társadalombiztosítást, akkor azt kell meglépnie a kormánynak, de a jelenlegi állapotok nem tarthatóak fenn tovább és főleg azért nem, mert az egész történetben a legnagyobb áldozat az az átlag kenyai, aki semmit sem tud az orvosok követeléseiről vagy éppen a kormány intézkedéseiről, ő csak azt tudja, hogy nem számíthat sehol sem állami ellátásra, ha problémája támad, így ha élni akar, akkor egy életre eladósodik a magánkórházi számlája okán. Az orvosok esetében pedig tömeges a kivándorlás Botswana, Namíbia irányába szinte kizárólag a fizetések okán, amely iszonyú terheket tesz az otthon maradó doktorok vállára, jelenleg a nemzetközileg is elfogadott 1000 páciens/1 orvos arányhoz közel 40 ezer orvos hiányzik a rendszerből. Milyen ismerős problémák ezek…pedig Kenyában járunk.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Záhoczky Csenge írása

47,46 milliárd dollárnak megfelelő összeggel támogatná az Európai Unió Afrikát az Africa Economic Development Fund keretein belül. Ezen célját az Európai Unió február 6-án jelentette be, amelytől mind a kibocsátó, mind pedig a fogadó országok egyes problémák konszolidálódását remélik. Az Európai Unió és Afrika kapcsolatában természetesen nem ez az első támogatás: a 2000-ben elfogadott Cotonoui Megállapodás – a korábbiakat felváltva és kiegészítve – rögzíti az Unió tagállamainak és a különböző afrikai országoknak a kapcsolatát. Ezen a megállapodáson belül többek között például a legtöbb afrikai országnak preferenciális kedvezményeket nyújt az Európai Unió, valamint a fejlesztési, illetve és a gazdasági és kereskedelmi együttműködés is jelentős.

 

               Kép:twitter.com

Záhoczky Csenge írása

Már hat éve annak, hogy elindult az arab tavasznak nevezett demokratizálódási folyamat a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Talán épp ideje számba venni, hogy mi is volt ez az egész, hová vezetett, és hogy valójában sikerült-e elérnie a célját: hozott-e demokratizálódást és jólétet, vagy csupán nyomorba taszította a népességet a véget nem érő háborúival és káoszával?

Kép: pinterest.com

Mikoss Fanni írása

A Quazi Design ékszerek kicsik és zöldek, de ugyanakkor elegánsak is. Küldetése kétszeres, egyfelől az a célja, hogy leküzdje azt a sztereotípiát, amely szerint az újrahasznosított termékek csúnyák, másfelől pedig, hogy elérjék a női függetlenséget Afrika utolsó abszolút monarchiájában.

A kemény körülmények között felnőtt vadállatok általában tovább élnek, állítják brit kutatók.

www.globoport.hu

Oroszlánná változó táncosok, tűzzsonglőrök és gólyalábas táncosok vonzották a tömeget a II. Grand Yoff Kulturális Fesztiválra, amely az Utazz Afrikába Utazási Iroda és a Magyar-Afrika Társaság támogatásával valósult meg.

 

Tovább a cikkre