Afrika

Már hetekkel ezelőtt arról beszéltek sokan, hogy a második világháború óta nem veszélyeztetett ennyi embert az élelmiszerhiány. Azóta csak romlott a helyzet a rossz termés miatt. A gazdaság, a rossz időjárás és a fegyveres konfliktusok végzetes kombinációja sosem látott éhínséget hozhat magával Afrikában; az alapvető élelmiszerek ára is rekordot döntött a kontinens 54 országának felében az elmúlt három évtized legrosszabb termése miatt.

Menekülttáborok felállításával nem lehet megállítani az észak-afrikai elvándorlást.

Szenegáli djembe dobok, angolai kvanyama kunyhó, gnú és fétistárgyak. Többek között ilyen különlegességek, és hamisítatlan afrikai hangulat várta azokat, akik 2017. április 28.-án részt vettek a Mesebeli Afrika- Magyar László nyomában kiállítás megnyitóján. A kiállítást Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum nyitotta meg. Bevezető beszédében nem csak Magyar Lászlóról emlékezett meg, de kitért mindazokra a magyarokra, akik szép eredményeket értek el az Afrika-kutatás területén. Szilasi Ildikó Hermina, a 2012-es Angola- Magyar nyomában expedíció főszervezője bemutatta a kiállítást, és rendhagyó tárlatvezetés keretében avatta be a népes számú, érdeklődő közönséget az expedíció szervezésének titkaiba.

Az oroszlánok rendszerint nem zsákmányolnak embert, de néhány kenyai példány több tucat építőmunkást ölt meg a 19. század végén egy vasúti építkezésen. Rejtélyük azóta foglalkoztatja nemcsak a hollywoodi közönséget, de a kutatókat is.

Néhány nappal ezelőtt, április 19-én az ugandai hadsereg megkezdte a Közép-afrikai Köztársaságba vezényelt katonáinak visszavonását, ezzel hivatalosan is befejezve az Úr Ellenállási Hadserege (LRA) és a vezetője, Joseph Kony elleni harcot. A katonák első csoportjának fogadásán, a gului repülőtéren Katsigazi Tumusiime vezérkari főnök elmondta, hogy a több mint harminc éve tartó konfliktusban ez a lépés igazából azt jelenti, hogy az ugandai vezetés már nem látja komoly fenyegetésnek Kony csoportját, regionális szinten semmiképp. Ezzel párhuzamosan az LRA elleni kampányra építő, azzal híressé váló Invisible Children névre hallgató non-profit szervezet közzétette legutóbbi számait, amelyek szerint az idei évben több tucat támadást hajtottak végre a csoport Közép-afrikai Köztársaságban rejtőző sejtjei és közel 100 embert raboltak ismét el.

Az ugandai hadsereg által most befejezett offenzíva új lehetőséget ad az LRA-nak az újraszerveződésre, a stabilizálódásra, bár Katsigazi azt is elmondta Guluban, hogy becslésük szerint alig száz főről lehet beszélni, mint LRA-tagról, akik igazából már szervezettség nélkül, apróbb bűnözői csoportokká süllyedve garázdálkodnak Közép-Afrikában és ebben az értelmezésben már nem különböznek a például a Közép-afrikai Köztársaság északi részén uralkodó fegyveres alakulatoktól. Az ugandai visszavonulással együtt a régióban 2011 óta tevékenykedő és hírszerzési támogatást nyújtó amerikai egységek is visszavonásra kerültek, így hivatalosan kijelenthető, hogy az LRA elleni hajsza végetért.

A küldetésben eddig résztvevő kétezer ugandai katona már nagyjából haza is tért és vitatkozni sem nagyon lehet Katsigazi érveivel, hiszen a komoly erőfeszítések és hírszerző tevékenységek okán az LRA sejtek oda jutottak, hogy mindenféle központi irányítás nélkül, telefonok használata nélkül bújnak meg a sűrű erdőségben és már tényleg nem különböznek a régióban extra adókat szedő, fosztogató kisebb-nagyobb csoportoktól. Persze ha a valódi okokra vagyunk kíváncsiak, akkor talán árnyaltabb a kép, hiszen mindenképpen szerepet játszik az ugandai döntésben az is, hogy a fentebb említett amerikai támogatás visszavonásáról a döntés már korábban megszületett, így az ugandai hadsereg csak reagált arra, hogy Washington kivonulásával jelentősen megnövekednének a műveletek költségei (az amerikai üzemeltették az ugandai katonákat szállító gépeket például). Plusz Donald Trump hatalomra lépésével Joseph Kony elfogása is jelentősen visszaesett a prioritási listán, sőt mondhatni, amíg amerikai érdekekre nem jelent veszélyt, Kony a közeljövőben nem lesz tényező az amerikai adminisztráció számára.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az LRA, mint fenyegetés többé már nem éri nagyon el a nemzetközi ingerküszöböt egy olyan világban, ahol az Iszlám Állam vagy a Boko Haram uralja a főcímeket – szóval egy ilyen szervezet elleni harcra elkölteni 1 milliárd amerikai dollárt, enyhén szólva is súlyos áldozat. Tehát összegezve, komolyabb harci cselekmények nélkül, rengeteg ugandai katonát ért váddal, az észak-ugandai nyugalommal és az amerikai támogatás nélkül már nincs egyetlen olyan észérv sem, ami alátámasztaná több ezer ugandai katonai közép-afrikai jelenlétét. És persze hát felmerül az emberben a kérdés, hogy Joseph Kony egyáltalán még életben van? Hosszú évek óta nem érkezett róla semmilyen hír, nincsenek felvételek, nyilatkozatok, közlemények, csak azokra a beszámolókra lehet támaszkodni, amelyek dezertőröktől, kiszabadult foglyoktól származnak – ezek pedig sokszor egymásnak ellentmondóak és nem ellenőrizhetőek, volt amelyik szerint Kony már letelepedett egy eldugott kis faluban, egy másik szerint gyomorfekéllyel küzd és rendkívül beteges, egy harmadik szerint pedig jelenleg is készül arra, hogy újult erővel indítsa be mozgalmát, mozgalmát, amelyben már elveszítette nagyjából összes ismert alvezérét. És hát milyen lázadó mozgalom az, amelynek vezetőjéről már szinte semmit sem tudunk és nem is ad magáról életjelet?

twitter.com/napiafrika

3 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

„Nőként Afrikában” címmel Dr. Kiss Krisztina és Dr. Fodor Réka (Afréka), az AHU missziós orvosai adtak elő és beszélgettek a hallgatókkal az AHU-SOTE előadássorozat harmadik alkalmán, április 18.-án. A terem kisebb méretéből adódóan is meghittre és kötetlenre sikerült beszélgetésen olyan hétköznapi történetekkel, apró megfigyelésekkel tették tapinthatóvá a missziós tapasztalatot, amit blogbejegyzésekből, útleírásokból ritkán kapnak meg olyanok, akiknek csak távoli elképzelései vannak az ottani viszonyokról. A női tematika leginkább a hallgatóság kérdéseiben jelent meg, így az egészen könnyed személyes élményektől kezdve, pl. hogy egy teljes afro –fonatot 8 órán át készít egy helyi, gyakorlott fodrász, szóba kerültek a társadalmi és egészségügyi helyzet nőket érintő vonásai, a mélyen gyökerező és ma is élő hagyományok kihatásai a lányok életére, és a kitörés lehetőségei a tanuláson, iskolázottságon keresztül.

Beperelte Soros György milliárdos üzletembert a Beny Steinmetz izraeli bányamágnás ellenőrzése alatt álló BSGR ipari csoport. A cég legalább tízmilliárd dollár elmaradt üzletet és hasznot kér számon az amerikai spekulánson.

Combat Medic előadáson vehettek részt a SOTE hallgatói április 4.-én, az AHU előadás sorozatának második eseményén. Gáspár Attila mentőtiszt és elsősegély oktató bár rengeteg humorral, de kőkemény profizmussala mutatta be a terepen nyújtható, minimál eszközökkel, vagy azok nélkül kivitelezhető elsősegélynyújtás fogásait, amik válságövezetekben ugyanúgy életmentők lehetnek, mint hétköznapi szituációkban, otthon, vagy az utcán. A valós sérüléseket bemutató fotókkal sem kímélve a leendő orvosokat és egészségügyiseket, kitért a világ jelenlegi helyzetében fennálló kockázatokra, így megkerülhetetlen volt az esetleges terrorcselekmények témája. Ezzel még nagyobb súlyt kapott az ilyenfajta tudás és gyakorlat megszerzésének jelentősége.

Bak Pál írása
Jelen írásban az afrikai társadalmi nehézségekre szeretném felhívni az olvasók figyelmét. A kilátástalanság, a reményvesztett állapot a radikalizmustól a főhatalommal szemben zajló zendülésig tarthat, akár olyan kivételes eseteket is tartalmazva, mint a törzsek közötti összeütközés, vagy a terrorszervezet(ek)hez való csatlakozás.

Nehéz párhuzamot vonni a déli és a nyugati életvitel között. Az Afrikában található hagyományok, nevelési szokások, elfogadott rituálék a „fejlett nyugati társadalom” számára a kevésbé modern, sőt, egyes vélemények szerint barbarizálódott embercsoportra emlékeztető motívumokat takar. Ennek hátteréül több elem szolgál, melyek segítségével közelebb kerülhetünk ahhoz a válaszhoz, hogy mi teszi a burjánzó terrorista szervezeteket szimpatikussá az afrikai lakosság számára?

A 40 éves francia katona két kislányt molesztált egy szállodai medencénél Burkina Fasóban. Felvételt is készített róla, ami most bizonyítékul szolgál a bíróságon. Korábban egy egész csapat francia katona ellen indítottak eljárást, mert Afrikában hat kislányt erőszakoltak meg. Az áldozatok 9 és 13 évesek voltak. De azt az ügyet ejtette a bíróság.

Bak Pál írása

Az 1960-ban Franciaországtól függetlenséget szerzett Mali a 2010-es évek elejéig mintademokráciának számított az afrikai kontinensen. 2010-ig két jelentősebb lázadás történt mindössze az országban, mindkettő az északon élő tuareg népcsoporthoz köthető. 1963-ban és 1990-ben is a tuareg autonómia, vagyis az Azawad térség elnyerése volt a nomád csoportok fő célja. 2011-ben a Moammer Kadhafi zsoldjában álló katonák visszatértek hazájukba - többek közt Maliba -, ahol megalapították a Nemzeti Mozgalom Azawad Felszabadításáért csoportot. Hozzájuk csatlakoztak különböző iszlamista alakulatok, jelentős részük Afganisztánban harcoló, tapasztalt katona volt. Erőiket egyesítve könnyen söpörték félre a bamakói kormányerők ellenállását, gyors és hatékony területszerzést kiviteleztek. Az elfoglalt területeken azonban a Korán különféle pontjainak bevezetésével szembenállás alakult ki a függetlenségükért harcoló tuaregek és a hatalomért törekvő iszlamisták között, amely a nomád népcsoport kiűzésével végződött. Törés keletkezett a tuaregek között, így a „sakktáblán” álló szereplők száma folyamatosan növekedett, végül 2013. január 11-én Franciaország is beavatkozott.

Farkas Helga írása

Sokan élnek abban a tévhitben, hogy az életük nem tökéletes, mert nem kapnak meg mindent, amire vágynak, a legújabb divatcikkektől, a legmodernebb elektronikai eszközökig. Pedig talán amire a legnagyobb szükségünk lenne életünkben az a biztonság, tudni azt, hogy semmi rossz nem történhet velünk. Jonathan Gambo 14 éves nigériai kisfiú, aki egy terrortámadás következtében elveszítette jobb karját, ennek ellenére még sincsenek nagyra törő vágyai, boldog életet él, vannak álmai és mindent elkövet, hogy megvalósítsa őket. A Boko Haram egy iszlamista terrorszervezet Nigériában, amelynek tulajdonítanak számos merényletet és erőszakos cselekvés elkövetését, jelenleg például 20 afrikai nő elrablásával vádolják őket. Jonathan mindössze 12 éves volt, amikor a szervezet áldozatává vált és elveszítette egyik karját egy robbanásban. Ezt követően két évet töltött kórházban, mígnem teljesen felépült. Mára egy életvidám, fiatal fiú, aki tele van célokkal.

Sok-sok tánc, valamint táncdal,operett és opera is jelen volt az áprilisi Savannah Bellydance Night jótékonysági rendezvényén Balogh Cecilia szervezésében, a bamakói sérült gyermekek javára.
A Lalibela Etiópiai Étteremben megrendezett est meghívott vendég előadói nagyszerű énekművészek voltak: Kunsági Andrea-táncdalénekes, Schönléber Apollónia-operetténekes és Halmosi Tímea operaénekes, továbbá a west coast swing kítűnő képviselői is táncoltak egy fantasztikus improvizációt: Urbancsek Katalin és Beta Zsolt.

Az éhezés egyre nő Afrikában és Jemenben. Az ENSZ segítségért fordult, de csak keveset kapott. Meg kell előzni a 2011-es katasztrófát. 

Ahogy azt korábban megígértem, érkezik is az élménybeszámolónk a Magyar Afrika Társaság érzékenyítő programjának első állomásáról. Szombaton ugyanis Királyréten a Csepp a tengerben Alapítvány táborában járt az AHU csapata ahol egy felejthetetlen, sok új élménnyel és vidámsággal teli délutánt töltöttünk el a táborozó fiatalokkal és a tábort szervező önkéntesekkel. Az odavezető úton végig azon gondolkoztam vajon milyen lesz a fogadtatásunk? Tudják, kik vagyunk? Várnak minket? Vagy épp a hátuk közepére sem kívánják, hogy most menjünk és magyarázzunk, hogy milyen jó is Afrika? Csupa várakozással teli izgalom, ami aztán, ahogy megérkeztünk nyom nélkül el is tűnt. Mosolygós, kedves, nyitott emberek jöttek elénk. Igen, vártak minket. Elérkezett a három óra és megtöltöttünk egy egész termet, de hát sok jó ember kis helyen is, ahogy mondani szokták.

Az AHU három missziós orvosa március 30.-án nyitotta meg a SOTE-n azt a négy részes előadás sorozatot, ami a hallgatóknak hivatott betekintést nyújtani az Afrikában végezhető, elsősorban orvosi –egészségügyi önkéntes munkába, illetve az AHU tevékenységeibe. Az első előadás kimondottan az AHU fő tevékenységére, az orvosi missziókra koncentrált. Dr. Jakkel Anna háziorvos, aki már öt missziót tudhat maga mögött és továbbra is szinte bármelyik percben indulásra kész, saját fotóiból készült összeállítással illusztrálta tapasztalatait. Dr. Pálinkás Edina és Dr. Balogh Illés fül-orr-gégészek szintén eseteket bemutató fotókkal számoltak be röviden a 2016-os, az AHU történetében első speciális műtős misszióról Malawiban. Mindhárom orvos arra bíztatta a hallgatóságot, hogy próbálják ki magukat missziós helyzetben, hangsúlyozva egy ilyen tapasztalat tudást elmélyítő hatását emberileg és szakmailag egyaránt.

Bartha Diána írása

Az oktatás kiemelkedően fontos szerepet tölt be minden kultúrában. A jövő generációinak képzése elengedhetetlen, minden lehetséges eszközzel támogatni kell az oktatáshoz szükséges feltételek megteremtését és az oktatási rendszer fejlesztését.
Afrika legnagyobb problémái közé sorolhatóak a rendszer hiányosságai, kiépítésének nehézségei. Az UNESCO támogatásával 2008-ban készített tanulmány fő pontjai alapján szeretném áttekinteni, milyen nehézségekkel szembesülnek a térség lakói.

Egyértelműen a régióban fennálló élelmiszerbiztonsági helyzet súlyosságát mutatja, hogy tegnap (április 7.) az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének főtitkára, Graziano Da Silva ellátogatott a Csád-medencébe, kifejezetten azzal a céllal, hogy felhívja a világ közvéleményének figyelmét a jelenleg rendkívül kritikus helyzetre. A szárazságnak és az errefelé fennálló bizonytalan biztonsági állapotoknak köszönhetően (ez utóbbi leginkább a Boko Haram csoportjához köthető) a medence lakosságából több tízmillió ember mindennapi élelmezése is hajszálon függ, a napi többszöri étkezés elég sok településen és térségben luxusnak számít. Da Silva látogatása egyébként nagyjából a mezőgazdasági szezon elkezdődésével esik egybe és a főtitkár felkeresett a csádi medence hét országából kettőt is (N’Djamenát Csádban és Maidugurit Nigériában), hogy non-profit szervezetek programjait ismerje meg, találkozzon otthonukból menekülni kényszerült emberekkel és megnézzen néhány, mintául szolgáló projektet, amelyek segíthetnek a jövőben a régiónak az élelmiszerbiztonság stabilizálásában.

Alapvetően a Csád-medence már hosszú-hosszú ideje küzd a szárazsággal, az élelmiszerhiánnyal (többször volt erről szó itt a Mindennapi Afrika hasábjain is), ezt azonban az elmúlt években még jobban megnehezítette a Boko Haram és egyéb szélsőséges szervezetek ténykedése, hiszen a farmerek a medence egyes részein nem mernek kimenni földjeikre az ott esetlegesen elásott aknák vagy otthagyott robbanószerek okán, de a piacra kimenni a a régió északi részein (pl. Észak-Nigerben) szintén nem mindig életbiztosítás. Úgyhogy az elsődlegesen felszámolandó probléma a biztonsági kockázat, de fontos a megművelhető föld méretének további növelése is és szintén nem szabad elfelejteni azt, hogy a különféle konferenciákon beígért milliók kifizetése nagyon fontos az itt élők számára, hiszen ha egy-egy szervezet nem kapja meg a neki felajánlott támogatást, az azt is jelentheti, hogy sok tucat farmer nem kapja meg a műtrágyát, a magokat és így tovább.

De nehogy azt higgyük, hogy ez egyedi probléma Afrikában és kizárólag a Csád-medencéhez köthető, Kelet-Afrika egyes részei szintén hasonló cipőben járnak a migrációs hatásoknak, a klímaváltozás hatásainak és a biztonsági helyzet romlásának köszönhetően. Az elmúlt 100 év egyik legdurvább szárazságával érkező 2011-es évben 12 millió ember közvetlenül érintett lett az élelmiszerellátás problémái miatt, de a mostani száraz időszak még ezen is túltesz, májusig olyan kevés esőt jósolnak Kelet-Afrikában, hogy a 2011-es szám duplájára lehet számítani az érintett emberek számát tekintve. Ez köszönhető a menekültek áradatának egyes helyekről, köszönhető a járványoknak és köszönhető annak is, hogy a 2016-os vagy éppen a 2015-ös év sem volt túl jó a mezőgazdaságban, egyszerűen nem volt lehetőség tartalékokat felhalmozni. És nem csak a konfliktusokkal érintett országok vannak nehéz helyzetben (Dél-Szudánban már hivatalosan is éhínséget jelentettek be és 5 millió embernek van szüksége külső segítségre a mindennapi betevőhöz, Szomália pedig szintén ilyen irányba tart megint a 2011-es tragédiája után), de olyanokban is felmerültek problémák, amelyek alapvetően modern és fejlett társadalmaknak számítanak – elég ha megnézzük a kenyai Nagy-hasadékvölgyet, ahol közösség közötti fegyveres konfliktus robbant ki a szűkös javak feletti ellenőrzésért.

A kormányok a maguk módján persze igyekeznek segíteni és nem csak a külső támogatásra várnak, de az egyértelműen látható, hogy egymagukban képtelenek lesznek megoldani ezeket a problémákat (Szomáliában például a gyenge kormány alig volt képes néhány millió dollárt összeszedni a szárazság hatásainak enyhítésére), így mindenhol nagyon szívesen fogadják a non-profit segélyszervezeteket és külföldi támogatókat – bár vannak országok, ahol még ezekből a segítőkből is hasznot akarnak húzni mindenféle belépési- és munkavállalási engedélyek alapján. Hosszútávon mi lehet az előrelépési esély? Értelemszerűen a konfliktusok felszámolása a legfontosabb, de emellett a kormányoknak arra kell fókuszálniuk, hogy a jelenlegi önellátásra berendezkedő mezőgazdasági szektort kereskedelmi alapokra helyezze és diverzifikálja a szektort, tehát mindent el kell követni azért, hogy ne az eső mennyisége határozza meg azt, hogy lesz-e mit enni vagy sem. És ez Európa számára különösen fontos, hiszen Afrika fiataljaitól nem igazán lehet elvárni a helyben maradást, ha a tévéből és a médiából az európai luxus ígérete árad, miközben otthon a kérdés az, hogy lesz aznap mit enni vagy sem.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Van az úgy, hogy szeretsz csinálni egy dolgot és van az úgy, hogy szeretsz csinálni egy másikat is és van az amikor ez a két dolog összeér. Amikor érzed, jókor vagy a jó helyen, ott ahol lenni szeretnél és látod ahogy egy álmod valóra válik és új kapuk nyílnak ki ahhoz, hogy segíteni tudj. És akkor hálás vagy, nagyon hálás.

              

Az éhezés, az alultápláltság miatt közel 1,4 millió gyerek van közvetlen életveszélyben jelenleg Nigériában, Szomáliában, Dél-Szudánban és Jemenben, és további 300?400 ezer gyerek életét fenyegeti ezekben a konfliktusövezetekben a közelgő száraz évszak ? figyelmeztet az UNICEF.