Afrika

A spanyol tengeri mentőszolgálat 183 migránst mentett ki a Földközi-tengerből, de többen a tengerbe vesztek. A spanyol mentőszolgálat pedig feladta a keresést. 

Bak Pál írása

A Dél-Afrikai Köztársaság 11. elnöke, Nelson Rolihlahla Mandela 1918. július 18-án született Mvezoban, az akkor Dél-Afrikai Unió területén. A Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke, akinek életútja meglehetősen rögös volt. Mandela dédapja a xhosza nép törzsfőnöke volt, mégis ő volt az első gyermek családjában, aki iskolába járt – itt kapta a Nelson nevet is. 1938-ban iratkozott be a Fort Hare egyetemre, azonban hamar kizárták, így Johannesburgba ment bojtárkodni, tanulmányait pedig levelező tagozaton fejezte be. Az ANC-hez (African National Congress - Afrikai Nemzeti Kongresszus) fűződő viszonyát a fiatalkori lakóhelyén fellelhető nyomornegyed alapozta meg, ahol az ifjú Mandela megtapasztalta az Apartheid okozta nehézségeket. Az Apartheid az a rendszer volt Dél-Afrikában, mely a faji elkülönítés politikáját folytatta a Dél-Afrikai Unióban – 1961. január 31. után Dél-afrikai Köztársaság néven jogos utódállamként szerepel -, 1994-ig volt alkalmazásban a fehér kisebbség által gyakorolt eszközként. A megkülönböztetés egyaránt érvényesült a gazdaságban, a politikában és a kultúrában, a cél pedig a feketék háttérbe szorítása volt, például direkt rosszabb oktatási körülmények bevezetésével, a buszokon való ülésrendek kialakításával, külön parkok létrehozásával, illetve lakónegyedbe tömörítéssel. A Nemzeti Párt 1948-tól való dominanciája alatt az apartheid rendszer kiteljesedett, és Mandela idejében több száz törvényt kellett hatályon kívül helyezni. Az ANC a Nemzeti Párt intézkedéseire válaszul békés elégedetlenségi kampányt folytatott, melynek szervezőit, többek között Mandelát 1956-ban letartóztatták, ugyan később felmentették.

Egy átlagos magyar vagy éppen uniós állampolgár számára nagy valószínűséggel teljes meglepetésként jöttek a néhány héttel ezelőtti, Katart és Szaúd-Arábiát érintő események az arab világban de aztán egy-két nap után a mainstream médiában tova is tűntek az erről szóló beszámolók. Elég sok szakértő szólalt meg a témában, mindenféle elemzések láttak napvilágot, de alapvetően a történet magja annyi, hogy június elején Szaúd-Arábia vezetésével több arab állam (például az Egyesült Arab Emirátusok vagy Bahrein) és afrikai ország (például a Comore-szigetek, Egyiptom, Mauritánia, Szenegál) teljesen megszakította diplomáciai kapcsolatait Katarral, miután azzal vádolták meg az aprócska arab országot, hogy pénzügyileg is támogatja a terrorizmust, titkos egyezségeket tart fenn Iránnal bizonyos országok destabilizálása érdekében és az Al Jazeera hírügynökségen, televíziós csatornán keresztül antiszemita és Iránt, Törökországot támogató propagandát folytat.

Az akció keretében az érintett országok utazási és kereskedelmi tilalmat vezettek be, valamint nagyköveteket hívtak vissza, de a teljes megszakítás mellett több olyan ország is van, amelyik részlegesen csökkentette a Katarral fennálló kapcsolatát (például Csád vagy éppen Niger). Sokan azzal vádolták Szaúd-Arábiát, hogy pénzzel próbál az akcióhoz további támogatókat gyűjteni, beszámolók vannak arról, hogy a szomáliai elnök, Mohammed Abdullah Farmajo egy 80 millió dolláros segélyt utasított vissza annak érdekében, hogy távoltartsa országát a Katarral szembeni támadásoktól. Jelenleg nagyjából ott tart a történet, hogy a Szaúd-Arábia vezette (és az Egyesült Államok vagy éppen Nagy-Britannia által is támogatott) koalíció 13 pontos ultimátumot adott Katarnak, amelynek teljesítése a szankciók feloldásának feltétele – köztük például az Iránnal fennálló katari kapcsolatok minimalizálása, az Al Jazeera teljes leállítása vagy éppen egy dohai török katonai bázis bezárása.

A legvalószínűbb helyzet jelenleg egyébként az, hogy még hosszú hónapokon át konzerválódó szankciók válnak a jelenleg ideiglenesnek tűnő korlátozásokból, miközben Irán és Törökország annyira keményen kapaszkodik szövetségesébe, amennyire Szaúd-Arábia a követeléseibe – a dohai bázisra például nem is olyan régen újabb török katonák érkeztek kiképzési célokkal. A globális palettán zajló eseményeknek vannak hatásai regionális, nemzeti szinten is, példának okáért a médiában szinte soha meg nem jelenő Eritra és Dzsibuti határán, ugyanis míg a korlátozások bejelentésekor Szomália és Etiópia a semlegesség irányába mozdult el, Eritrea és Dzsibuti egyaránt Szaúd-Arábia mellé állt, ezzel viszont azt érték el, hogy Katar visszavonta a lassan már 10 éve vitatott dzsibuti-eritreai határterületekről békefenntartó katonáit – így pedig újabb fegyveres konfliktus esélye merült fel. Hasonló ahhoz, ami 2008-ban történt, amikor napokon át harcolt a két ország egymással a Dumeira-hegység és Dumeira-szigetek birtoklásáért, amely harcoknak végül Katar közbelépésbe és közvetítése vetett véget.

És onnantól kezdve egészen mostanáig Doha egy nagyjából 500 fős kontingenssel vigyázott a határra, ami viszont már a múlt és dzsibuti vádak szerint alig néhány nappal a katariak távozása után eritreai katonák nyomultak be a vitatott területekre. Eritrea ezt cáfolja, de akárhogy is, a helyzet nem egyszerű, látni kell, hogy iszonyú harc dúl az Afrika keleti felén fekvő országok szövetségéért, Törökország, az Egyesült Arab Emirátusok vagy éppen Szaúd-Arábia is komoly gazdasági energiát fektet abba, hogy például Szomáliában vagy Dzsibutiban (ebben az aprócska kis országban döbbenetes verseny folyik a nagyhatalmak között a stratégiai pozíciókért) jelentős befolyást érjen el és a mostani, Katar elleni akcióban is azt lehetett megfigyelni, hogy a Szaúd-Arábia mellé álló államok többet remélnek ettől a döntéstől, mint amennyit elveszítenek Katar oldalán.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

dr. Kármán Marianna írása

Mintegy 50 évvel ezelőtt a baráti szocialista országok együttműködéséből született romantikus köztéri alkotást találhatunk a XI. kerületi Váli utcában. Az Ülő férfi (vagy A néger fiú) elnevezésű bronzszobor egy kőből faragott posztamensen került elhelyezésre, és a két lakóépület közötti kertben kapott helyet 1973-ban – maga a szobor éppen ötven éve, 1967-ben készült el. A szobrásznő, Kárpáti Anna (1923-1993) képzőművészeti alkotásait summázó tűzfal előtt, hanyag könnyedséggel üldögélő „néger fiú” éppen az Allee részeként felhúzott sokszínű, modern lakóépületre tekint, mindezzel a műalkotás mára sajátos, szimbolikus értelmet nyert.

Sztárvendég lépett fel a Malawiból érkezett gitáros-énekes-dalszerző Agorosso személyében, a júniusi Savannah Bellydance Night jótékonysági esten. Az est bevételével minden hónapban a bamakói sérült gyermekeket támogatják a fellépő művészek, Balogh Cecilia szervezésében.
Agorosso a Magyar Afrika Társaság meghívására érkezett Budapestre és szeretettel vett részt ezen a családias rendezvényen, közös produkció is bemutatásra került Nagy Andrea csellista közreműködésével.
A táncosokon kívül több énekes és zenész is szerepelt a műsorban: Proksa Zoltán operaénekes, Szilvaréta táncdalénekes, zongorán közreműködtek Kéry Tamás és Varga Zoltán. Az estet a Facultas Humán Gimnázium diák-kórusa nyitotta meg.

Következő jótékonysági est a bamakói sérült gyermekekért ismét a Lalibela Ethiopian Restaurant helyszínén lesz: 2017.július 22-én , szombaton 18.00 órától.
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Kati tavaly 2 hónapot töltött Afrikában, és igazán a szívébe zárta a kontinenst, a kultúrát és az ottani embereket. De sok mindent megtanult a szegénység és a nyomor sajátos törvényeiről is.

A Magyar Afrika Társaság szervezésében speciális ismereteket nyújtó előadássorozat indul. Az előadások mind témájukban, mind a gyakorlati tudás szempontjából olyan területeket mutatnak be, melyek egyrészt az érdeklődők számára különleges tudást adnak át, másrészt az adott területeken tevékenykedő szakemberek, illetve önkéntesek munkájához nyújtanak hasznos segítséget, adnak speciális tudásanyagot.

Az előadássorozat első alkalommal 2017. július 5-én, szerdán, este 6 órától kerül megrendezésre, melynek során dr. Kármán Marianna, afrikanista, iszlám szakértő tart előadást "Az iszlám Afrikában" címmel.

Számos nemzeti parkból költöztetik át a több ezer állatot a Zinave Nemzeti Parkba Mozambikban. 

www.globoport.hu

Minden, a mennyből jövő esőcsepp a remény szökőkútját hozza létre a Földön. Ez a jelszava annak a júliusi, angliai jótékonysági koncertnek, amelynek bevételéből afrikai gyerekek és felnőttek látását adják majd vissza.

Tovább a cikkre

Jakab Ibolya írása

A World Health Organization (Egészségügyi Világszervezet) hétfői bejelentése szerint jövőre várható a legelső védőoltás a malária ellen. A hírt még április végén jelentette a szervezet.

Több mint 429,000 ember vesztette életét 2015-ben szúnyogcsípésben, emellett több millió ember fertőződött meg maláriával, ebből néhánynak sikerült felépülnie. Hatalmas előrelépés történt a betegség leküzdésében, míg 2000 és 2015 között a WHO szerint 62%-kal csökkent a maláriában elhunytak száma; az elmúlt két évben ezt az arányt sikerült lecsökkenteni 41%-ra. Kevesebb haláleset történt nagyrészt azért, mert a szervezetnek sikerült kidolgozni egy jobb szúnyogirtó szert, valamint folyamatos erőfeszítéseket tett a populáció megfelelő gyógyszereinek elérése érdekében.

A klasszikus gyarmatosítást idézi Kína Afrika-politikája, bár a kínai hitelekkel és beruházásokkal több afrikai nemzet is kifejezetten jól jár. A kínai-afrikai kereskedelem értéke ma már lekörözi az amerikait, és 2000-hez képest húszszorosára nőtt. A új selyemút is itt épül: a legtöbb pénzt utak, kikötők és vasútvonalak építésére adja Peking. Az USA-hoz képest Kína ma már kétszer annyi külföldi működőtőkét visz Afrikába, és az ENSZ békefenntartó csapatainak munkájában is aktívan részt vesz.

Jakab Anriett Judit írása

Évről évre cikkek százai hívják fel a figyelmet a gyermekmunkára, ami még ma is számtalan helyen nyomon követhető a világban. A gyerekek kizsákmányolása nem új keletű probléma, talán egyidős a történelemmel. Gondoljunk akár a római kori rabszolgaságra, az Angliai textilipar gyermekáldozataira, a holocaust alatt náci gyárakban dolgozó gyerekekre és ez csak néhány példa a múlt sötét fejezeteiből. Ha azt hisszük ma már ez nem így van, nagyot tévedünk. Számtalan gyermek dolgozik még ma is, legtöbben olyan helyeken, ahol egészségük, és életük is a nap minden percében veszélyben van. Alapvető jogaikat nem ismerik, de ha ismernék, sem tehetnének semmit. Életkörülményeik kilátástalanok, gyakran tőlük függ az egész család megélhetése, és a kényszerű gyermekmunka az egyetlen anyagi bevételt jelenti. A világ nem változott annyit, mint gondolnánk, írásos feljegyzések a gyerekmunkáról már 1830-ből maradtak fent Angliából, Amerikából 1850-ből. Fejlett társadalmakról beszélünk, és ha ma megkérdeznénk valakit, hogy van-e gyermekmunka ezen országokban, a válasz nagy valószínűséggel a nem lenne. Hiszen a gyermekmunka fogalma összemosódik a bányák, rizsföldek, üzemek és gyárak világával, és nem is jut eszünkbe, hogy ezen felül számos gyerek végez kényszermunkát. De a koldulásra, prostitúcióra kényszerített gyerekek még ezekben a fejlett országokban is megtalálhatóak. Számukat nehéz lenne megbecsülni, az illegalitás miatt pontos adatokkal nem rendelkezhetünk. Az Unicef felmérései szerint viszont világszerte 215 millió gyerek dolgozik, de a nagyfokú látencia miatt ez a szám még ettől is magasabb is lehet.

Egy 10. századi, eltűntnek hitt város romjait tárták fel Etiópia keleti részén. Az ásatásokon egyiptomi, indiai és kínai tárgyak kerültek elő, ami újabb bizonyítékokkal szolgál arról, hogy a Harlaa régió, ahol a város fekszik, egykor kereskedelmi központ lehetett.

Jakab Anriett Judit írása

A modern társadalmakban, ha egy nő teherbe esik, már a szülést megelőzően elgondolkodik a születendő gyermeke nevén.  Segít a család, tombol az apa. Ez a név nem megfelelő! A szomszéd nénit is így hívják! Utáljuk! Nem jó. Majd dönt a családi kupaktanács, aztán a szülők még egyszer, és a szüléskor feltett kérdésre a válasz, miszerint: „hogy is fogják hívni az új jövevényt?” - gyakran nem egyezik az előzetes névválasztással. Amikor a szemébe néznek a szülők az oly régóta várt csodának, akkor jönnek rá, hogy ez a gyerek mégsem Béla. Inkább Krisztián, vagy Zsolt, de semmiképp sem Béla, pedig a családi hagyomány már jó pár generáció óta ez. S lám – lám most megtörik a láncolat.  Harminc – negyven évvel ezelőtt az sem volt ritka, hogy a várva várt Bélánk Margitkának született, hiszen a fakopogtatós, cérnával és gyűrűvel megjósolt gyerek neme, nem egyezett a végeredménnyel.

Kalmár Zsolt: Sorsom

http://tv.gyorplusz.hu/

Egy kis Afrika költözött a közelmúltban Adyvárosba. Még pénteken, rendhagyó délutánt rendeztek a Kodály Zoltán úti, Micimackó Óvodában, ahol tánc, ének és dobok hangja varázsolta el a kicsiket. A Tanzániából származó, de már Magyarországon élő Serengeti Troupe látogatott el az intézménybe, hogy önkéntes fellépőként kápráztassák el az ovisokat. A nem mindennapi afrikai program valószínűleg örök élmény marad majd, minden résztvevő számára.

{youtube}WguEuL9peCs{/youtube}

A Serengeti Troupe és Agorosso Győrben, a Micimackó óvoda családi délutánján varázsoltak fergeteges afrikai hangulatot a gyerkőcöknek és szüleiknek. A koncert végül közös táncolássá és énekléssé változott és a gyerekek még a hangszereket is kipróbálhatták!

A Vodafone Alapítvány bejelentette, hogy tovább bővíti Afrika szubszaharai térségében folyó oktatási programjait, amelyek ezentúl több mint ötmillió, a hagyományos oktatási rendszerből kiszorult gyermek javát szolgálják.

Mivel a civil szervezetek is szerepet vállalnak a globális fenntartható fejlődési keretrendszer ( the 2030 Agenda for Sustainable Development) célkitűzéseinek megvalósításában, az AHU, mint Közép-európa egyik legnagyobb és legjelentősebb non-profit szervezete, részt vett a 2017-ben Brüsszelben megrendezésre került Európai Fejlesztési Napokon , ahol főtitkára, Raymond Irambo képviselte.

Ahogy arról már többször volt szó itt a blogon, a nagy hírportálokon, hírcsatornákon most már a margón sem kerül megemlítésre a szudáni Darfúr régióban közel másfél évtizede zajló erőszakos konfliktus, amely 2003-as kirobbanása óta óvatos becslések szerint legalább 200-300 ezer ember halálát okozta, a konfliktus miatt elmenekültek száma pedig mindenképpen milliósra tehető. És bár 2010-ben a legnagyobb darfúri lázadó csoport, az Igazság és Egyenlőség Mozgalma (JEM) békét kötött a kartúmi kormánnyal, az az erőszakos cselekmények állítólagos folytatódása miatt rövidesen a múlt ködébe veszett és a mai napig kisebb-nagyobb intenzitással zajlik a háborúskodás a szudáni kormány egységei és a kormányhoz hű, főként arab afrikaiakból álló Janjaweed milícia (most már Gyorsreagálású Erők – RSF néven futnak) valamint a JEM és a Szudáni Felszabadítási Mozgalom (SLM) különféle frakciói között.

Jelenleg ismét egy nagyobb intenzitású szakaszba ért a harc, miután helyi tisztviselők és a témával foglalkozó független bloggerek állításai szerint az RSF megtorló akciókat kezdett a darfúri civil lakosság ellen, több tucat embert megöltek, házakat gyújtottak fel, emberek százait üldözték el otthonukból az elmúlt két hétben. A megtorlás az után kezdődött, hogy május 19-én a Szudáni Felszabadítási Mozgalom Minni Minawi-féle frakciója (SLM-MM) illetve a mozgalom Átmeneti Tanács néven ismert egy másik frakciója összecsapott szudáni kormányerőkkel és sokak meglepetésére a lázadók igen komoly ellenállást tudtak kifejteni, sőt igazából (állításuk szerint) ők kerültek ki nyertesként a helyzetből – az összecsapások kirobbanásáért egyébként mindkét fél a másikat tette felelőssé, a harcok alakulása miatt pedig a szudáni elnök, Omar al-Bashir Egyiptomot és Dél-Szudánt vádolta meg, hogy nehézfegyverzettel és logisztikai támogatással segítik a darfúri lázadókat.

A május 19-én történt súlyos összecsapások után következő, civil lakosság elleni akciók nem számítanak újdonságnak errefelé, ezt már többször lehetett látni a régióban különféle milíciáktól, de a legszomorúbb az egészben az, hogy nagyjából a világ teljes csendben fogadta a történteket, a sajtóban a legritkább esetben került bárhol is megemlítésre a dolgok rosszabbra fordulása és az ENSZ Darfúrba nominált, súlyos dollármilliókból fenntartott missziója, az UNAMID semmit nem tudott tenni az állítólagos mészárlások és gyújtogatások megakadályozása érdekében. A támadások helyi segélyszervezetek szerint főként Marla, Muzbad, Um Baru, Adoala és Ain Siro településeket érintik, de igazából a konkrétumokról nincsenek hírek és információk – Darfúrban továbbra is az a helyzet, ami az elmúlt években már megszokottá vált: a sajtó képviselői és a non-profit szervezetek itt nem szívesen látott vendégek és esetenként akár ezek a segíteni akaró emberek az életüket is kockáztatnák, ha a régióba mennének (lásd Daoud Hari és Phil Cox újságírók esetét, akik 2016 végén estek fogságba Darfúrban és bebörtönzést, kínzásokat voltak kénytelenek átélni magánakciójuk következményeként).

Ami azért konkrétumként elhangzott és megerősítést is nyert, az az, hogy a harcok során a kormánykatonák elfogták az SLM-Átmeneti Tanács frakciójának vezetőjét, Nimer Abdel Rahmant és megölték katonai vezetőjüket is – az ennek kapcsán megszólaló Minni Minnawi (az SLA-MM névadó vezetője) szerint egyébként a szudáni kormányzat már hónapok óta készült a mostani akciósorozatra, Kartúm viszont Líbiában megbújó és ott szervezkedő lázadó alakulatokról beszél. És hogy mit jelenthet ez a jövőre nézve? Az biztos, hogy óriási csapás ez a békének, hiszen az SLA-MM és az SLA-TC már több mint egy éve semmilyen komolyabb katonai műveletet nem hajtott végre Darfúrban és Minnawi már a teljeskörű békéről beszélt az elmúlt hónapokban, de a mostani akciókkal egyértelmű, hogy ez rendkívül távoli remény lett ismét.

A kormány szempontjából is kockázatos a helyzet, hiszen Bashir és kormánya arra vár, hogy közel 20 év után az Egyesült Államok megszüntesse az ország elleni gazdasági szankciókat – ennek pedig feltétele a darfúri béke. Figyeljük tehát a fejleményeket, az biztos, hogy az elkövetkező hónap vízválasztó lesz, egyrészt, hogy milyen akciók jönnek még az RSF-től, illetve hogy Minnawi és a többi SLM frakció miként reagál ezekre. Remélhetőleg a helyzet totális eszkalálódása elkerülhető lesz.

twitter.com/napiafrika

7 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.