Afrika

A kínai vállalatok óriási lelkesedéssel figyelik az afrikai technológiai piacok folyamatos erősödését. A világ második legnagyobb gazdaságának cégei ugyanis igencsak aktívan terjeszkednek és fejlesztenek a fekete kontinensen.

Egy, a CBM nevű szervezetnél is tevékenykedő szemész orvos fordult az AHU-hoz azzal a kéréssel, hogy továbbítsuk Nektek az alábbi felhívást és ajánlatot.
A Ruandában működő Kabgayi kórház keres sürgősen műteni tudó szemész szakorvost 1-2 hónap közötti időtartamra, kb. augusztus közepétől. A kórház jól felszerelt, a munkaidő naponta 7-től 5-ig tart, átlagosan legalább 10-15 műtét és 30 konzultáció naponta. Egy ruandai kolléga vezeti a kórházat, aki mindenféle műtétet végez szinte, első szegment és hátsó szegment műtéteket. Neki kell a segítség.
Angol nyelvtudás szükséges, esetleg a franciával is el lehet boldogulni.

Külön az orvosoknak biztosított szállás és ebéd a kórházban van, a repülőjegyet állják, a klíma kifejezetten kellemes, átlag 25 fok körüli.
Elmondás alapján a munka sok, de nagyon szerethető.

Jelentkezni közvetlenül lehet az Ute.Maisl-Wust@cbm.org e-mail címen, illetve ha kérdés merül fel, összekötjük a jelentkezőt a doktornővel, aki megkeresett minket.

A kórház eredeti, angol nyelvű ajánlatát ide kattintva láthatjátok.

A szervezetről a CBM weboldalán tudtok tájékozódni:

http://www.cbm.org/

Amennyiben van olyan szemész ismerősötök, kollégátok, akit érdekelhet a lehetőség, továbbítsátok neki a felhívást!

Köszönjük!

Nagyon sok néző volt kíváncsi a Savannah Bellydance Night július 22-i jótékonysági estjére a Lalibela Etiópiai Étterem helyszínén.
A rendezvény szervezője Balogh Cecilia, a teljes bevételt a Magyar Afrika Társaság gyermektámogatási programjára fordítják, a bamakói sérült gyermekek javára.

Első alkalommal lépett fel ezen az estén Varga Gábor Vilmos táncdalénekes, aki nagyszerű hangulatot varázsolt Hofi Géza-Lazítani című örök slágerével, a közönség egytől-egyig vele énekelt.
Szintén csodás pillanatokat adott Nagy Andrea cselló szólója, melyre két táncosnő együtt improvizált és felejthetetlen produkció született, a Thousand Years című világslágerre: Dirah és Varga Tímea.
A fellépő táncosok szintén egytől-egyig nagyszerűek voltak, és ismét fellépett Schönléber Apollónia énekesnő, egy emlékezetes operett csokorral.

www.baloghsandor.com

Fejlesztési együttműködésről állapodott meg Afrikai Úszó Szövetség (CANA), Magyar Afrika Társaság, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ)  a magyarországi vizes világbajnokság alatt.

Sam Ramsamy CANA-vezető,  Balogh Sándor, a Magyar Afrika Társaság elnöke és  Bienerth Gusztáv MÚSZ elnök egy 3 évre szóló fejlesztési projektről állapodott meg. Az eseményen jelen volt Julio C. Maglione, a vizes sportok világszervezetének (FINA) elnöke is.

A mostani együttműködés fontos stratégiai lépés, mivel a külgazdasági déli nyitás politikájának jegyében tovább épülhetnek a magyar-afrikai politikai és gazdasági kapcsolatok - emelte ki Balogh Sándor. 

Tovább a cikkre

A toszkán út életem egyik legjobb nyaralása volt. Egyetlen napot utáltam belőle: amikor kvázi kötelességből megnéztük Firenzét. Mert azt úgy szokták...

A toszkán út életem egyik legjobb nyaralása volt. Egyetlen napot utáltam belőle: amikor kvázi kötelességből megnéztük Firenzét. Mert azt úgy szokták...

Ahogy arról már korábban is írtunk, az AHU régi barátja Pam Young szervezésében francia orvosok 250 szürkehályog-műtétet végeznek majd el Maliban. A magyar adományozók- az AHU segítségével- már most is hatalmas terhet vettek le a vállukról, hiszen a szervezet szemüveggyűjtő akciója keretében összegyűjtött szemüvegek is segítenek majd a megoperált betegeknek visszanyerni a szemük világát. A műtétek sikeres elvégzéséhez azonban még szükség van további segítségre is, jelenleg a hiányzó gyógyszerkészlet feltöltéséhez. Ezúton szeretnénk tehát  továbbítani nektek a hiányzó gyógyszerek listáját, hátha tudtok Ti magatok segíteni, vagy ha nem, akkor ismertek olyat, akinek érdemes volna továbbítani a felhívást! MInden segítséget előre is nagyon szépen köszönünk! :)

 

 

Az aranysárga húsú, A-vitaminban gazdag banán lehet a fejlődő országok új szuperhőse. Az új kutatások eredményei segítségével több száz gyermek életét menthetik meg Afrikában, ahol a banán az alapvető táplálék.

A két súlyos polgárháború után lábadozó és egy elég hosszú periódusig stabilnak tűnő Elefántcsontparton az elmúlt néhány hónapban aggasztó események kezdték el követni egymást – csak az elmúlt néhány napban több halálos áldozatot követeltek támadások, amelyek során körülményeik és fizetésük miatt elégedetlen katonák kezdtek lövöldözni az ország több részén. Ha a kisebb konfliktusokat nem nézzük, akkor is legalább egy tucat zendülés vagy annak induló cselekmény volt 2017-ben Elefántcsontparton és mindegyikben azok a katonák vettek részt (a 22 ezer fős elefántcsontparti hadseregből 8400 egykori lázadó), akik jópár évvel ezelőtt az Elefántcsontparti Új Erők (FNCI) lázadó mozgalmának voltak a tagjai – emlékezhetünk, ez volt az a koalíció különféle lázadó csapatok között, amelynek élén az elefántcsontparti parlament elnöke, Guillaume Soro 2002 és 2007 között Elefántcsontpart 60%-át uralta a polgárháborús időszakban.

A lázadások oka minden esetben a pénz volt, a zendülők ugyanis fejenként 7 millió forintnak megfelelő összeget követelnek azért, hogy súlyos harcokban segítették hozzá Alassane Ouattarát az elnöki pozícióhoz Laurent Gbagbo erőivel szemben. És akkor arról a sok ezer további lázadóról még nem is beszéltünk, akiket még nem sikerült teljesen integrálni, a leszerelési-lefegyverzési-reintegrációs program valamely fázisában vannak most, többnyire teljesen kilátástalan jövőképpel és ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az Új Erők több száz tonnányi fegyver felett rendelkezett anno, amelynek jelentős része nem került beszolgáltatásra illetve azt, hogy az ENSZ elefántcsontparti missziója, az UNOCI június 30.-án lehúzta a rolót, akkor láthatjuk, hogy miért is aggódik egyre jobban az ország közvéleménye a biztonsági helyzet miatt.

Mindenesetre elégedetlen katonák vannak, voltak és lesznek, ha nincs mellettük politikai erő és társadalmi támogatás, akkor egy-egy laktanya zendülése még nem dönthet meg egy teljes országot – viszont sokan egyre jobban aggódnak amiatt, hogy Guillaume Soro, az egykori lázadó vezető már 2020-ra tekint előre, amikor a következő elnökválasztáson valóra szeretné váltani régóta dédelgetett álmát, hogy Elefántcsontpart elnöke legyen. Ez önmagában még nem jelent semmit, de Soro és több vezető politikus között fokozatosan feszült viszony kezd kialakulni, példának okáért a néhány napja kinevezett védelmi miniszterrel, a 2020-ban szintén elnöki pozícióban reménykedő Hamed Bakayokóval is (ő belügyminiszterből lett védelmi miniszter, Ouattara azon szándékával, hogy Bakayoko majd kemény kézzel rendet tesz a hadseregben) – és például nemrég, rengeteg fegyvert találtak egy házkutatás során Soro protokolért felelős vezetőjének otthonában.

Plusz Ouattara kemény kézzel csapott oda az egykori lázadó vezér holdudvarának, a Sorohoz hű Meité Sindou vagy Issiaka Fofana eltávolítása akár jel is lehetett Soro számára, aki maga többször hangoztatta, hogy az egységben hisz, nem szeretne még egyszer megosztottságot látni az országban és jópárszor megint elnézést kért a polgárháborús időszakban elkövetett tetteiért. Az biztos, hogy az elmúlt hónapok során egyértelműen kirajzolódtak a hadseregen belüli csoportok, Ouattara támogatói, Soro támogatói vagy éppen Gbagbo támogatói körül. Remélhetőleg persze a biztonsági helyzet romlása nem fog folytatódni, főleg, hogy július 21-én Ouattara megnyitotta a a 8. Frankofón Játékokat Abidjanban, aminek 4000 résztvevőjére sok ezer katona vigyáz majd a városban – de ha gyors kört futunk az interneten, akkor azt láthatjuk, hogy csak ezen a hétvégén több olyan esemény is történt, ami elég aggasztó, például az Abidjantól 40 kilométerre fekvő Azaguié csendőrségét érte támadás, nem sokkal korábban pedig egy abidjani rendvédelmi iskolát támadtak meg fegyveresek.

És a helyzetnek van (legalább) egy gazdasági aspektusa is, hiszen példának okáért az ország második legnagyobb városában, Bouakéban nemrégiben történt zendülés ezt a kakaótermelés szempontjából oly fontos várost is a konfliktus szélésre sodorta, de ugyanezzel egyidőben voltak lövöldözések San Pedróban, a világ legnagyobb kakaóexportáló városában és Daloában, egy szintén jelentős kakaókereskedelmi központban is. És ezek mellett ott van a kakaószektorban uralkodó bizonytalanság, a rossz kommunikáció, az ellenőrzések hiánya és a 2012-ben bevezetett reformok kudarca is. Nagyjából a sok évvel ezelőtt bevezetett majd most néhány éve ismét elindított reformcsomaggal a kormány célja az volt, hogy stabil rendszer alakuljon ki, azaz nagyjából a termés 80%-át már előzetesen értékesítették, így pedig garantálni lehetett a nagyjából 800 ezer kistermelőnek egy stabil árrendszert, ami segített volna elvileg a tervezhetőségben.

Na ebből igazából túl sok minden nem valósult meg, olyannyira, hogy a kormánynak márciusban csökkentenie kellett a garantált minimumárat egy kiló kakaóbabért – 450 forintról 290 forintra és ki kell találnia, hogyan pótolja ki a Kávé-Kakaó Tanács (CCC) 300 millárd frankos veszteségét. És hiába voltak hangzatos célok, a nagy felvásárlókkal nem igazán sikerült fix árakban megegyezni, sem hosszútávú felvásárlási szerződésekben és még a szerződések 2.5%-ában előírt letétet is nagyon gyorsan lecsökkentette a CCC 1%-ra, mert az elefántcsontparti termelői szövetkezetek még ezt is képtelenek voltak kigazdálkodni. Pedig eredetileg az egészet azért találták ki, hogy minél több helyi erő kerüljön a rendszerbe és lenyomják az olyan multinacionális cégek uralmát, mint a Cargill, a Barry Callebaut vagy az Olam Daniels Midland, de egyszerűen a kis szereplők kezében nem volt elég tőke ahhoz, hogy nagyokká váljanak ilyen rövid időtávon belül.

De a legnagyobb problémát az árak zuhanása jelentette, az árutőzsdéken nagyon sokat veszített értékéből a “fekete aranynak” is titulált kakaó és a CCC elnöke hosszú heteken át túrázott az országban, hogy a termelők ne lázongjanak túlzottan majd a minimum garantált ár lecsökkentése miatt. És túlságosan jó dolgokra a jövőben sem lehet számítani, a következő néhány évben biztosan túltermelés lesz kakaóból a világon, így most óriási szükség lesz a reform “megreformálására” és rendkívül keménykezű ellenőrzésekre, különben a termelők komoly spirálba kerülhetnek – és hát arra emlékezhetünk, hogy nekik a polgárháborúban is komoly szerepük volt, több dokumentumfilmben és könyvben konkrétan “kakaóháborúként” hivatkoznak az első ilyen háborúra (persze ez csak egy faktor volt, de jól mutatja a fontosságát a szektornak).

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

www.totalcar.hu  www.joautok.hu 

Az AHU jelszava: Együtt tudunk nagyot tenni!
A mostani kezdeményezésünkben ennek méginkább nagy ereje van, ezért vagyunk hálásak, hogy mind a Totalcar.hu, mind pedig a Joautok.hu teljes vállszélességgel mögénk állt, így már csak Te kellesz ahhoz, hogy ez a projektünk is megvalósuljon! Adott egy Ford Ranger, ami közel tíz éve szolgál bennünket hűségesen, és most úgy döntöttünk, egy jótékonysági akció keretén belül eladjuk, hogy az „árából” megvásárolhassunk, felszerelhessünk és beállíthassuk az utakra segíteni és életeket menteni a saját mentőautónkat, az AHUMENTŐT.

A német belügyminiszter bírálja a civil szervezetek Földközi-tengeri tevékenységét és elutasította az Afrikából érkező gazdasági migránsok befogadását.

2013-ban, Afrikában Diana Bagnoli a környék mondavilágát tanulmányozta. Ekkor hallott a Diolá törzs érdekes férfivá avatásáról, és döntött a dokumentálása mellett. Elutazott a Casamance-ban található kicsiny Mlomb faluba, hogy lássa ezen természeti nép, mai szemmel érdekes és egyben túlbuzgó tradícióját.

Bak Pál írása

Az UNICEF Fokvárosi megállapodása miatt minden 18. életévét be nem töltő személy, aki valamilyen reguláris, vagy irreguláris fegyveres csoport bármely tevékenységében szerepet vállal, nemre és a tevékenységre való tekintet nélkül gyerekkatonának számít. Ezen megfogalmazáson a későbbiek folyamán javítottak, kibővítették, revideálták, az alapja mégis ez a megállapodás maradt. Gyerekkatonákat a világ szinte minden táján alkalmaznak, egyes országok a fenti egyezmény egyértelmű áthágásával, mások annak jogi úton való kikerülésével. A világon körülbelül 250.000. gyerekkatona él a 2017-es UNICEF jelentés szerint, ebből Burundi, a Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Elefántcsontpart, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Szomália, Szudán, Dél-Szudán és Uganda is kiveszi a részét.

A gyerekkatonasággal szemben nincs egy egységes, adekvát megoldás. A folyamat, amíg egy ártatlan gyermekből katona, vagy kiszolgáló állomány tagja lesz, hosszú, és változatos. A leggyakoribb eset, hogy különböző radikális szervezetek önmagukat megmentőszerepben feltüntetve egy kiképzőtábort álcáznak, melyet a lakosság nem, vagy csak későn vesz észre. Gyakori az is, hogy egy tagja valamely radikális szervezetnek apa-szerepben tüntetni fel magát, ezzel például az árva gyermekekben bizalmat keltve. Ha a bizalomerősítő módszerek csődöt mondanak, akkor a nyílt fenyegetés szokott életbe lépni, mely során a gyermek ultimátumot kap a csatlakozásra. Többnyire brutális dolgok elvégzésére kötelezik a csatlakozni kívánó gyerekeket, a fájdalmuk felejtéséért pedig különböző tudatmódosító szereket adnak, ezzel nyugtatva őket, valamint ezzel befolyásolva a személyeket, hiszen függőséget alakítanak ki. A tudatmódosító szereket jutalomként használják, és még nagyobb elismerés, ha az apa-szerepben álló egyén adja. Így a hovatartozás kérdését is próbálják elfedni, mire végül „gépesített módon” bizonyos műveletek elvégzésére alkalmasak lesznek a kiskorúak. Maga az ország válogatja inkább, hogy milyen tevékenységet kell elvégezniük: amíg Szudánban elegendő kiszolgáló feladatokat végezniük (vízhordás, sebesültek ápolása, stb…), addig a csádi gyerekkatonák számára a harcolás elemi tényező.

A The Guardian terjedelmes összeállítást közöl arról, hogy miként akarják a különböző afrikai kormányok visszaszorítani országaikban a dohányzást. Elsősorban olyan módszerekkel akarnak operálni, amelyek már az európai országokban beváltak. A multinacionális dohánycégek persze mindent megtesznek azért, hogy ne veszítsenek piacot a kontinensen, ahol nő a lakosság lélekszáma és csökken az átlagéletkor.

Bak Pál írása

Megjegyzés: a témát két részletre bontotta a Szerző, az első rész 2007-ig tárgyalja a jelenséget, míg a második 2007 után kezdi a részletezést.

2007-re a kalózok egy nagyjából jól működő metódust alkalmazva - nemzetközi viszonylatban nézve - a befolyásukat kiterjesztették körülbelül India partjaiig. Ezt figyelve a nemzetközi közösség megpróbált egy egységes, adekvát módszert alkalmazni ellenük, mely alkalmasnak bizonyult egy bizonyos idő elteltével. A válaszcsapás egyik alapja az Európai Unió missziója, az EU NAVFOR Atalanta volt, mely 2008 decemberében lépett életbe azzal a céllal, hogy a többnemzetiségű csapatok monitorozzák Szomáliai vizeit, a kalózkodást visszaszorítsák, lehetőség szerint megakadályozzák, ezzel az EU kereskedelmi útjait biztosítsák. Az EU NAVFOR Atalanta missziójában természetesen az Európai Unió határán kívül eső országok is részt vettek, például Norvégia, Montenegró és Ukrajna. Az államok mellett megjelentek a különböző szövetségek, szervezetek, nemzetközi intézmények támogatása is, mint a NATO Ocean Shield missziója, a Világélelmezési Program, az Afrikai Unió AMISOM-ja, az EU kiképző missziója, az EUTM Somalia, de akár a Combined Maritime Forces CTF 151 is ide sorolható. A legsikeresebb ezek közül mégis az EU NAVFOR Atalanta volt, mely a sikere mellett egyben meg is osztotta a nemzetközi szereplőket. Az 1200 fős személyi állományú misszió sikertelenségét, valamint térségben való irrevelevanciáját emlegette az Európai Parlament számos baloldali képviselője. Az Atalanta tagjai a mandátumok teljesítése mellett személyi védelmet is ellátnak, halászokat, halászhajókat védenek meg a kalóztámadásoktól, amely feladatra több állam is – például Dél-Korea – felbérelte már a misszió tagjait egy-egy fogságba esett halászhajójuk kiszabadítása, vagy védelmezése céljából. A misszió jelenlegi mandátuma 2018 decemberéig tart.

Kína elkezdte benépesíteni az első külföldi katonai támaszpontját Dzsibutiban, Afrikában.

Idén harmadszor rendezték meg Kisvárdán a LeszFeszt elnevezésű fesztivált.
Agorosso kétszer is bemutatkozott a közönségnek, melynek soraiban nem csak magyarok, hanem a közeli határok túloldaláról is sokan érkeztek, szlovákok, ukránok és románok is.
Csütörtök éjjel a ContraStage-en adott egy 40 perces koncertet, majd pénteken az ő műsorával nyitott délután 5 órakor a fesztivál második legnagyobb színpada, a RockStage.
Agorosso nagyon élvezte a fellépéseket úgymint magát az egész fesztivált is!

Bak Pál írása

Megjegyzés: a témát két részletre bontotta a Szerző, az első rész 2007-ig tárgyalja a jelenséget, míg a második 2007 után kezdi a részletezést.

Az 1960-ban függetlenséget nyerő Szomália negyven év elteltével is egy gyenge lábakon álló könnyűipari, domináns mezőgazdasági és alapszintű szolgáltatási szektorból álló munkásréteget foglal magában. A klán-harcok az utóbbi kettő szektort szinte teljesen ellehetetlenítik, a könnyűiparban azonban más veszélyek leselkednek a munkásokra: a klán-harcokon túl a kalózkodással is számolniuk kell a partvidéken élő halászoknak. Szomália, másik nevén Afrika szarva a kontinens legkeletibb részét képezi, Dzsibutival, Etiópiával és Kenyával közös határvonalon. Az Ádeni-öböl, valamint az Indiai-óceán határolja északról, keletről és délről. A terület egyedüli uralkodója sokáig Mohamad Sziad Barré volt, aki 1969-ben vette át az irányítást egy katonai puccsal, és azt 1991-ig meg is őrizte, amikor egy polgárháború vetett véget a diktatúrájának.

Bak Pál írása

Líbia szerepe 2017-ben fokozottan nőtt a bevándorlási hullám területén. A három részre szakadt, destabilizált ország Moammer Kadhafi 2011-es likvidálása után folyamatos szakadást mutat a nemzetközi közösség felé. Az ország fölötti irányítást átvették a különböző milíciák vezetői, a hadurak, és az ellentétes érdekeket képviselő politikai pártok. A NATO 2011 óta jelen van a térségben, valamint egy stabilizációs programot is létrehozott az állam számára, mindez azonban kevés. Az Európai Unió az EUNAVFOR MED Operation Sophia keretében a Líbiából kiáradó menekülthullámot próbálja meg ellenőrzése alatt tartani – több-kevesebb sikerrel. Összegzésként elmondható tehát, hogy nem teljesen hat év leforgása alatt egy stabilnak mondható diktatórikus államból egy töredezett ország lett, mely nem képes sem külső, sem belső forrásokat felhasználni a stabilizáció reményében. Ezért is volt jelentős Donald Trump látogatása 2017. április 21-én.

Bak Pál írása

Dél-Szudán 2011-ben vált függetlenné Szudántól, amely egyfajta válaszként is szolgált a fél évszázada zajló polgárháborúra. A külső donorok mellett a belső konfliktusok vezettek a szétváláshoz, ez azonban nem jelentette a két ország közötti fegyverszünetet – habár nagyobb fegyveres konfliktussá nem eszkalálódott a helyzet. A belső konfliktusok zöme is megmaradt a törzsek között, ám sem a politikai irányítás, sem a fegyveres erők között nem volt felhőtlen a hangulat. Három nagyobb törzs, a murlék, a nuerek és a dinkák csatározása zajlott folyamatosan a térségben, ez utóbbi kettő klán viszont jelentős politikai befolyásra tett szert Salva Kiir (dinka) elnök és Riek Machar (nuer) alelnök személyeiben. A politikai erő, az SPLM (Sudan’S Liberation Movement – Szudáni Népi Felszabadító Mozgalom) 2013 júliusában töredezetté vált, mikor Salva Kiir elbocsátotta hivatalából Riek Machart. Machar fontos szerepet játszott a vidéki klán-alapú konfliktusok felgöngyölítésében, valamint politikai jelzést adott, hogy a domináns dinka nép egyeduralkodó az országban. Machar eleinte bírálta az elnököt, majd a fegyveres konfliktust megakadályozva visszavonult, ám jelezte, hogy a 2015-ben zajló választásokon indulni fog. Ezzel megindult a dél-szudáni hatalmi harc a törzsek között.