Afrika

Nem hozta a várt eredményt a világ első legális online orrszarvútülök-árverése, amelyet a Dél-afrikai Köztársaságban tartottak a múlt héten.

Az afrikai mércével nézve aprócska nyugat-afrikai Togo országa (mérete és lakosságszáma is nagyjából kétharmad Magyarország) sosem volt feszült, instabil hely, ahol a turistáknak vagy éppen mondjuk a vidéki lakosságnak félnivalója lett volna bármitől is – sőt, igazából a politikai életben is elég erős stabilitásról beszélhetünk, amely javarészt annak köszönhető, hogy az országot a Gnassingbé-dinasztia irányítja már 50 éve. Gnassingbe Eyadema egészen 2005-ös haláláig, 38 éven át irányította az országot, majd egyből fia, Faure került hatalomra elég érdekes körülmények között, de azóta már elég jól bebetonozta magát.

Időről-időre fellángol a feszültség és az állampolgárok erőszakos módon hangot adnak elégedetlenségüknek, de ezek a tüntetéssorozatok (amelyek sok esetben végződtek halálos áldozatokkal is) többnyire a választások környékén alakulnak ki – ezért is meglepőek a legutóbbi hétvége eseményei, amikor a Gnassingbe-rezsim ellen tüntetők közül többen is életüket veszítették a fővárostól, Lométól 340 kilométerre fekvő Sokode városában, ahol a rendőrség éles lőszerrel igyekezett feloszlatni a kormányellenes megmozdulást. A kormány szerint 2 tüntető veszítette életét, az ellenzék viszont legalább 7 halottról beszél, rajtuk kívül pedig több tucat ember, köztük egy tucat rendőr is megsérült. A tüntetés persze nem koncentrálódott kizárólag Sokodéra, több ezren vonultak fel Loméban is azt kántálva, hogy “50 év elég volt!”, őket a rendőrség könnygáz bevetésével oszlatta fel.

A #Togoenmarche hashtag alatt az interneten is szerveződő, támogatókat gyűjtő megmozdulások alapvetően békésnek indultak, a Pánafrikai Nemzeti Párt (PNP) ellenzéki csoportja által szervezett tüntetéseken a résztvevők azt kívánták elérni, hogy állítsák helyre azt az 1992-es togói alkotmányt, amely létrehozta a többpárti demokráciát az országban. Ez volt az az alkotmány, amelyet 2005-ben a hadsereg egyetlen huszárvágással felrúgott, amikor Gnassingbe Eyadema halála után azonnal fiát, Faurét ültették az elnöki székbe, a parlament elnöke helyett – amit ugyebár az alkotmány előírt volna. Tehát azon az augusztus 19-én több ezer tüntető vonult fel Lomé, Anié, Sokodé és Kara városában, de Sokodét leszámítva igazán durván nem fajultak el az események a másik három helyszínen és végül a sokodéi áldozatok és sérültek mellett további tucatnyi sérültet kellett ellátni a kórházakban – és 81 embert vettek végül őrizetbe a kormány szerint (a PNP szerint közel 300 emberről van szó), akik közül a mai bejelentés (08.24) szerint tizenötöt már el is engedtek.

Az igazságügyi minisztérium szerint egyébként a két sokodéi áldozat halálának körülményei elég gyanúsak, jelenleg is nyomozás folyik ügyükben, de a minisztérium nyomatékosan felszólított mindenkit, hogy a közösségi médiában keringő képeket és videókat kezelje fenntartásokkal, egy részük ugyanis nem is Togóban készült. Annyi bizonyos, hogy Loméban és Sokodéban igen feszült volt a tüntetéseket követő napokban a hangulat és bár 20-án Loméban a PNP ismét felvonulást szervezett, a tüntetések nem vadultak el és nem alakult ki egy egész országra kiterjedő ellenállási szerveződés. A PNP egyik legerősebb bázisának számító Sokodéban rengeteg bolt hétfőn (08.21.) ki sem nyitott, sokan elmenekültek otthonaikból, sokan pedig nagy ívben kerülték a rengeteg katonai ellenőrzőpontot a városban.

Utóbbiakra persze szükség volt, hiszen a tüntetés során a sokodéi rendőrőrsöt felgyújtották több rendőrautóval egyetemben és rengeteg fegyvert is zsákmányoltak a kormány szerint bozótvágókkal, botokkal, husángokkal felfegyverzett fiatalok. Az ellenzék és a jogvédő csoportok felszólították ismételten Faure Gnassingbét, hogy mielőbb kezdjen hozzá reformok megvalósításához az országban, ellenkező esetben ezek a megmozdulások nem fognak csak néhány városra és egy-egy hétvégére koncentrálódni, de akár az egész ország is lángba borulhat.

twitter.com/napiafrika

11 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

http://sztetoszkoppalugandaban.blog.hu/

"A kórházba tartó úton a nyers ugandai valóság életképei láthatóak. A machetával vágott banánfa rész biciklire, motorra vagy a nők fejére erősítve, az út szélén legelésző kecskék és tehenek, az éppen a lábánál elkapott malac a bicikli hátsójára kötve valamint a mindenhol és mindent eladó férfiak és nők látványa fedezhető fel. Aminek azonban nyoma nincs Ugandában, az az idegesség, a kapkodás és a sietség. De az idő múlása sem nagyon követhető nyomon."

Tovább a blogra

Köszönet Bamakóból, valamennyi - a fogyatékos gyermekeket támogató /AEDMP/ programunkban résztvevő - támogató szülő számára. Fogadják szeretettel a alapítvány vezetőjének KONÉ úrnak köszönő levelét és annak magyar fordítását.

 

Köszönjük támogatásukat.

 

"Köszönetnyilvánítás a nagylelkű adományozóknak.

Teljes szívvel hálásan köszönjük, hogy országunk szegény gyermekeit támogatják. Nagyra értékeljük erőfeszítéseiket. Köszönjük az AHU egész csapatának munkáját, hiszen közreműködésükkel kerültünk kapcsolatba Önökkel.
Az AEDMP vezetői, valamennyi támogatott gyermek és a szülők nevében mondok köszönetet a segítségért a nagylelkű adományozóknak.
Nincsenek szavak hálánk kifejezésére."

A nyári időszakban is sok néző volt kíváncsi a Savannah Bellydance Night rendezvényére, az augusztusi műsoron is lelkes nézőközönség gyűlt össze.
Balogh Cecilia szervezésében minden hónapban hastáncosok és vendég fellépők ( énekesek, muzsikusok-zenészek ) gyűlnek össze a Lalibela Etiópiai Étteremben, hogy közösen a bamakói sérült gyermekeknek segítsenek műsorukkal,fellépésükkel.
Az augusztusi esten a török zene világából hozott egy kis szeletet Pavlovits Dávid gitárművész ,aki duettet adott elő Nagy Andrea csellistával a Muhtesem Yüzyil (Szulejman) című világhírű sorozatból, valamint a török énekes, Ayla Celik egy dalát- természetesen hastáncosok kíséretében.
Vastapsot kapott Oláh Sándor operaénekes-tenor, akinek részvétele nagy megtiszteltetés volt-szintén először vett részt ezen a jótékonysági esten.
Vendégművészként ismét fellépett Schönléber Apollónia egy operett-musical válogatással és Varga Gábor Vilmos ismert táncdalokkal - műsor végén még a közönséget is megtáncoltatták.
Következő Savannah Bellydance Night a Lalibela Etiópiai Étteremben ( 1066 Budapest, Jókai utca 40. ) szeptember 16-án szombaton lesz, ismét nagyszerű vendég előadókkal.
Helyfoglalás ajánlott, az alábbi elérhetőségeken:
Balogh Cecilia
0620/ 369-4080
balogh.cecilia74@gmail.com

www.mediaklikk.hu

Az Esély című magazinműsorban Szedresi Anna, az AHU munkatársa beszél életéről, munkájáról és Afrika-imádatáról

Tovább a műsorra

http://sztetoszkoppalugandaban.blog.hu/

"Reggelre újra felázott a talaj, éjszaka hatalmas eső volt. Tegnap a gyógyszereinket a kórházban hagytuk, hamarabb sikerült elindulni a munkába, a nagy sár miatt nem is lehet sietni. Ma bonyolultabb lett az adminisztráció, mivel azt kérték a kollegák, több helyen regisztráljuk a betegeket és a terápiás lapot, ne mi adjuk kézbe a gyógyszereket, hanem a gyógyszertár adagolja azt, természetesen az általunk vitt készletből. Nem könnyű a munkaszervezés, afrikai mentalitás érvényesül mindenhol."

Tovább a blogra

www.globoport.hu

Az AHU 16. missziójának önkéntes orvosai gyönyörű, de tényleg Isten háta mögötti vidéken gyógyítanak most Ugandában – ez abból is látszik, hogy inkább nincs, mint van internet, így kapcsolatot is nehezen tudnak teremtenie az itthoniakkal.

Tovább a cikkre

Az eme blog hasábjain oly sűrűn emlegetett mainstream média ismételt közönye mellett augusztus 4-én az ország és a régió jövőjét is meghatározó módon a ruandai elnök, Paul Kagame a szavazatok 99%-ának megszerzésével majdhogynem tökéletes győzelmet aratott az elnökválasztáson, így tehát tovább folytathatja 1994-ben megkezdett munkáját – ráadásul egy 2015-ös alkotmánymódosításnak köszönhetően egészen 2034-ig hatalmon is maradhat, ha az egyébként általa is feleslegesnek tartott választásokat meg tudja nyerni. A nemzetközi közvéleményben következetesen gyakorolt Kagame-barát politika ellenére meglepő módon a sajtó Ruandával foglalkozó része csalásról és Kagame diktatúrájáról beszélt a voksolás után, amelynek kampánya során is nyilvánvalóvá vált, hogy Kagame lassan elődei hibájába esve teljes társadalmi csoportokról kezd megfeledkezni.

Szó se róla, 1994-hez képest tényleg előrelépés történt a gazdaságban, tényleg óriási szerepe volt az elnök pártjának a népirtás megállításában, tényleg sikerült fejlesztenie az infrastruktúrát és erősítenie a nők jogait, de a holdudvarának elég egyoldalú kiépítése igencsak marginalizált bizonyos társadalmi csoportokat, ráadásul az Egyesült Államok és Nagy-Britannia teljeskörű támogatását élvezve az egész régióban, minden határt felrúgva igyekszik kereskedelmi, geopolitikai érdekeit keresztülvinni – amely vádakra általában ugyanaz a válasz: “Ti nem éltétek át a népirtást, mi viszont igen”. Ennek érzik erőteljesen a súlyát Kelet-Kongóban, szó se róla. A gazdasági csoda ettől függetlenül egyébként létezik (csak a mértékéről vannak kétségek), hiszen Etiópia után az elmúlt 20 évben Ruanda produkálta a legjobb gazdasági növekedési számokat, csak hát ez a hihetetlen dübörgés főleg külföldi támogatók pénztárcáján alapul és haszonélvezője csak a társadalom angolul beszélő, városban élő szűk elitje – mert a lakosság többsége továbbra is önfenntartó falusi farmer, aki abból él, amit saját maga megtermel.

És nem, ez a poszt nem az örök bíráló és elégedetlen publicista posztja, hiszen Ruanda gazdasági csodáját csak az nem látja, aki nem akarja, a főváros, Kigali igazi metropolisz, minden elérhető, ami “Nyugaton”, de a vidéki egyszerű emberek a beletörődés egyszerű arcával igyekeznek túlélni az országban, ahol semmiféle infrastruktúra nincs a kormányzat és az elnök ellenőrzésére, Kagame szava nagyjából szentírás. És valójában ez a legnagyobb probléma, egyszerűen nincs olyan társadalmi kontroll vagy lehetőség, ami lehetővé tenné a politikai elit megváltoztatását vagy akár az elnök elmozdítását pozíciójából vagy akár csak ellenzéki hangok megütését, így a társadalomnak még sokáig kell nyögnie a terhet, hogy 2050-re Ruanda a legfejlettebb államok között legyen a világon.

Mert igen, ez Kagame célja egy olyan országban, ami zömében a mezőgazdaságra épít és amelyben minden ellenzéki hang annyira elnémított lett, hogy maga Kagame is azt mondta néhány hete, hogy a választás “már csak formalitás” és a régi barát Egyesült Államok is odáig jutott, hogy jelezte egy minisztériumi jelentésében, hogy aggályosnak tartja az állami propaganda monopóliumát és a választások során tapasztalt furcsaságokat. Az alacsony bűnözési ráta kampányszlogenjére is volt válasza a Human Rights Watch emberjogi csoportjának, akik egy hónapja publikáltak egy olyan jelentést, amiből kiderült, hogy a ruandai rendőrség vagy a rendőrség által támogatott paramilitáris csoportok egyszerű lopásokért lincseltek vagy öltek meg embereket, így nem csoda, hogy ellenzéki újságírók vagy politikusok mindennapjai is életveszélyben telnek.

A gazdasági statisztikákról meg hát Görögország vagy éppen az Enron óta tudjuk, hogy nem mindig megbízhatóak, egy brit kutatócsoport szerint például a ruandai csodanövekedés 2005 óta nem biztos, hogy valós, hiszen az átlagos 5%-os GDP-növekedéshez képest a háztartások fogyasztása nem is változott a 2005-ös szinthez képest. De még ha ez csak elmélkedés is, az biztos, hogy a GDP-arányos államadósság növekszik és a külföldi befektetések összege csökken – tehát hiába nyert ismét választásokat Kagame és hiába biztos a pozíciója és hatalma, előbb-utóbb olyan kihívásokkal kell, hogy szembenézzen, amelyek most már tényleg a társadalom húsába vágnak majd.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Legalább 1 millió zambiai juthat hamarosan napenergiából előállított elektromos áramhoz napi használatra, ha beindul a Fenix International és az MTN Group nevű társaság együttműködése. Az amerikai startup az afrikai kontinens legnagyobb vezeték nélküli szolgáltatójával szerződött arra, hogy közösen biztosítanak elektromos energiát a hálózati lefedettségen kívül élőknek.

Legalább 1 millió zambiai juthat hamarosan napenergiából előállított elektromos áramhoz napi használatra, ha beindul a Fenix International és az MTN Group nevű társaság együttműködése. Az amerikai startup az afrikai kontinens legnagyobb vezeték nélküli szolgáltatójával szerződött arra, hogy közösen biztosítanak elektromos energiát a hálózati lefedettségen kívül élőknek.

A jelenlegi csádi elnök, Idriss Déby egyik nagy ellenfele, a 2016-os elnökválasztások egyik jelöltje, Laoukein Médard egyértelműen teljes támadás alatt áll országában, amely már nem csak személyét, hanem családját és támogatóit is érinti. A politikust július 17-én vették őrizetbe hűtlen kezelés és csalás vádjával, nem sokkal azután, hogy júniusban menesztették polgármesteri pozíciójából Moundouban, Csád második legnagyobb városában és gazdasági központjában. Az első meghallgatások igen feszült hangulatban, jelentős sajtóvisszhanggal kísérve zajlottak, rengeteg rendőr is felvonult a helyszínen, így megakadályozva, hogy Médard pártjának, a Csádi Egység a Békéért és Fejlődésért (TCDC) mozgalmának aktivistái akár csak megközelíthessék a bíróság épületét.

A csádi sajtóban megjelent információk szerint a bíróság 2012-tól kezdődően fogja átvizsgálni Moundou pénzügyi tranzakcióit és helyzetét, bár pontos kárösszeg nem került még megnevezésre, a bíróság szerint viszont egyértelműen hűtlen kezelés történt az elmúlt öt év során. A TCDC szerint azonban kizárólag politikai leszámolás zajlik, ami persze érdekes védekezés, tekintve azt, hogy Médard még az ellenzéken belül is csak a második számú erő, 2016-ban alig 400 ezer voksot tudott begyűjteni Déby több mint 2 millió és Saleh Kebzabo közel 500 ezer szavazatával szemben. Ami aggasztó, hogy a jelenleg őrizetben lévő Médard egészségi állapota eléggé instabil és a hírek szerint roppant nehezen viseli a csádi börtönviszonyokat, felesége szerint az esős évszakban a több problémával is küzdő ellenzéki politikus a hideg betonon, a vízben kénytelen aludni, mindenféle takaró és lepedő nélkül.

Ráadásként pedig a politikai összeesküvést a háttérben sejtőket igazolandó, Médard támogatói és családja ellen is leszámolás folyik – alig néhány napja két gyermekét és egyik nagybátyját is előállították a bíróságra, nem sokkal később pedig egyik unokaöccsét is előállították, aki pólókat készített Médard támogatására. Összes nyomtatóját és pólóját lefoglalták, sőt a környéken, akit találtak a rendőrök az érintett Médardos pólókban, azokról nagyjából leszaggatták a ruhadarabokat, a francia hírügynökség szerint közel 300 ember volt érintett ebben. Az ellenzéki politikusokat eltiltották attól, hogy meglátogassák a börtönben Médardot, mindeközben pedig egyértelműen és többször azt kommunikálta a kormány, hogy ez kizárólag jogi ügy, nincs semmilyen politikai színezete – erre utal a kiadott nyilatkozatok szerint az is, hogy az egész moundoui közgyűlést menesztették már, szintén a fentebb említett hűtlen kezeléses történet miatt.

És hogy miről beszélünk pontosan a hűtlen kezelés ügyében? Csádi blogok és újságokból összeszedett információk szerint értékes moundoui telkeket értékesített fejlesztési céllal a város több száz millió frank értékben, anélkül, hogy a tartományi kormányzót és pénzügyi megbízottat bevonta volna az üzletbe – egyedül Médard aláírása volt a jóváhagyás az üzletre, ami törvény szerint nem szabályos. Amint ez egy 2016-os audit után napvilágot látott, a kormányzó azonnal átadta az ügyet az ügyészségnek, akik elrendelték Médard letartóztatását. A közösségi médiában és fórumokon értelemszerűen van ilyen és olyan hozzászólás is, de akármi is az igazság, az biztos, hogy jelenleg Laoukein Médard és családja ellen komoly támadások vannak folyamatban, remélhetőleg Médard egészségi állapota pedig tartani fogja magát.

Érdekesség, hogy nem sokkal letartóztatása előtt a moundoui közgyűlés úgy döntött, hogy meneszti Médardot polgármesteri székéből és átadja a város vezetését Nerolel Ndokoulénak, tehát letartóztatása idején technikailag már nem is volt a város vezetője az ellenzéki politikus, aki 11 havi fizetést kapott lelépési pénzként. A közgyűlés a menesztés indokaként szintén hűtlen kezelést hozott fel, valamint azt a tényt, hogy Médard és a kormány között igen feszült volt már hónapok óta a viszony.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

A finn Wärtsilä energiaügyekben utazó technológiai csoport, amely Banglades után most Afrikában tesz kísérletet arra, hogy a korábbinál környezetkímélőbben és hatékonyan állítson elő energiát. A fotovoltaikus fejlesztést egy már működő hőtermelőre telepítik. Az elvárás a minél jobb hatásfok és a kiszámítható energiatermelés.

A finn Wärtsilä energiaügyekben utazó technológiai csoport, amely Banglades után most Afrikában tesz kísérletet arra, hogy a korábbinál környezetkímélőbben és hatékonyan állítson elő energiát. A fotovoltaikus fejlesztést egy már működő hőtermelőre telepítik. Az elvárás a minél jobb hatásfok és a kiszámítható energiatermelés.

Egy kenyai lányokból álló csapat is bejutott a Technovation Challenge döntőjébe.

Egy kenyai lányokból álló csapat is bejutott a Technovation Challenge döntőjébe.

Az egyik legenda szerint a kávét egy kecskepásztor fedezte fel több mint ezer évvel ezelőtt Etiópiában. Manapság egy csészényi kenyai kávé 4 dollárba kerül, szemben a sima kávéval, ami 3 dollár. Az elmúlt évtizedekben az afrikai termelés nemhogy nőtt volna, hanem stagnált, szemben azzal, hogy a világon harmadával emelkedett a kávéfogyasztás.

Az egyik legenda szerint a kávét egy kecskepásztor fedezte fel több mint ezer évvel ezelőtt Etiópiában. Manapság egy csészényi kenyai kávé 4 dollárba kerül, szemben a sima kávéval, ami 3 dollár. Az elmúlt évtizedekben az afrikai termelés nemhogy nőtt volna, hanem stagnált, szemben azzal, hogy a világon harmadával emelkedett a kávéfogyasztás.

Rodriques szigete egy alig 108 négyzetkilométeres, autonóm státusszal bíró földdarab nagyjából 560 kilométerre Mauritiustól és annak 10. körzeteként képezi a Mauritiusi Köztársaság részét az Indiai-óceánban. 2001 óta bír autonómiával, kormányzati teendőit a régiós parlament látja el, fővárosaként pedig Port Mathurin szolgál. Időről-időre felröppennek olyan elméletek, hogy a sziget egyszer függetlenné válhat, amely elméletek táptalaját azok a kinyilatkoztatások és megnyilvánulások adják, amelyek az elmúlt évtizedek során hangzottak el különféle politikai személyiségek szájából – ez olyannyira létező elgondolás, hogy a következő száz évben függetlenséget szerző lehetséges területek között számontartják ezt a szigetet is.

A következő írásban azt fogjuk áttekinteni, hogy ilyen függetlenségi törekvéseknek milyen okai és milyen valódi esélyei lehetnek, főleg azt figyelembe véve, hogy alig 40 ezer ember lakik ezen a kis szigeten. Az elmúlt években a rodriguesi politikai paletta több jelentős szereplőjének képviselői tartottak konferenciát a sziget mindennapjairól és jövőképéről, többek között a függetlenséget folyamatosan napirenden tartó Rodriguesi Hazafias Front (RPF), amely szerint az 1967-ben kikiáltott mauritiusi függetlenség kidolgozási folyamatában Rodrigues semmilyen formában nem volt résztvevő, pedig akkor is teljesen egyértelmű volt Rodrigues lakói számára, hogy egy közös unió fenntartása Nagy-Britanniával jobb lenne a sziget számára.

Ennek okai egyértelműek és szerte Afrikában mind a mai napig témát jelentenek sok egykori gyarmat számára: Rodrigues lakóinak jelentős része marginalizáltnak érzi magát, több munkahelyre és fejlesztésre vágynak, hogy fiataljaik számára reális opció legyen a szigeten való maradás, így Mauritius vagy lépéseket tesz az egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében vagy Rodrigues Skóciához hasonlóan a függetlenség kivívásának útjára lép ismét – legalábbis az RPF és több kisebb politikai párt szerint. A mai napig komoly problémaként éli meg Rodrigues politikai vezetése, hogy olyan sorsdöntő témákban, mint a halászat vagy az oktatás, Mauritiusról érkeznek az utasítások és rendelkezések, anélkül, hogy a kis sziget valódi igényeit figyelembe vennék. És ez persze azt is jelenti, hogy a 2001. november 20-án létrejött Rodriguesi Regionális Parlament végrehajtó bizottságának döntéseit felülírják a mauritiusi parlament döntései, a sziget kormányzójának fő funkciója a szigetország kormánya által hozott döntések végrehajtása, informálás a mindennapi témákról és a központi költségvetésből Rodriguesnek juttatott összegek felhasználásáról.

Rodrigues nevét egyébként Diego Rodrigueztől, egy portugál hajóskapitánytól kapta, aki 1528-ban látogatta meg ezt a szigetet, de 1638-ban már a közeli Réunion szigetéről a franciák irányították a területet egészen 1809-ig, amikor brit katonák foglalták el (azért, hogy bázist szerezzenek az akkor franciák által uralt Mauritius megtámadásához) és 1814-ig közvetlenül a britek irányították – akkor adták át az irányítást Mauritiusnak. Innentől kezdve azért jobban ismert már a történet, amelynek végén 1968-ban Rodrigues akarata ellenére függetlenné vált Mauritius egyik megyéjeként (a Londonban tartott tárgyalások egyikén sem vett részt Rodrigues képviselője, sem 1961-ben, sem 65-ben, sem 67-ben), annak ellenére, hogy 1967-ben nagyjából az összes rodriguesi polgár úgy szavazott egy népszavazáson, hogy Nagy-Britannia részei kívánnak maradni. És bár erről nem nagyon szólnak a történelemkönyvek, az ezt közvető években ilyen szinten nézve komoly feszültségek voltak Mauritius és Rodrigues között, 1968-ban például csak állig felfegyverzett katonák biztosításával sikerült felhúzni a mauritiusi zászlót Port Mathurinban és később még a briteknek is vissza kellett jönni, hogy egy elszabaduló tüntetést megfékezzenek.

Az ezt követő évtizedek távoli irányítást, növekvő munkanélküliséget, növekvő árakat, növekvő gyermekhalandóságot és növekvő írástudatlanságot hoztak, néhány hamvába holt kormányzati kezdeményezéssel, hogy Rodrigues is felzárkóztatásra kerüljön. A 2001-ben annyira várt autonómia megérkezése sem jelentette azt a szabadságot, amelyre oly sokan vágytak, nem csoda, hogy tovább folytatódott és folytatódik a mai napig a kivándorlás Dél-Afrika, Kanada vagy éppen Ausztrália felé, ugyanis az autonóm regionális parlament is – ahogy fentebb már említésre került – kizárólag a központi kormányzat döntéseit hajtja végre, valódi autonómiáról nem beszélhetünk. Egy-két radikálisnak nevezhető nacionalista egyébként Mauritius és Rodrigues esetét Etiópia és Eritrea esetéhez hasonlítja, hiszen Rodrigues saját akarata ellenére került Mauritiushoz, így szerintük konkrétan még mindig gyarmatnak tekinthető. Etnikailag is van különbség a két ország lakossága között, Mauritius másfél milliós lakosságának nagy része indiai kényszermunkások leszármazotttja, akiket a britek hoztak a cukornádültetvényekre dolgozni, Rodrigues 40 ezres lakossága pedig 99%-ban afrikai rabszolgáktól eredezteti magát.

De hogy ténylegesen van-e esély arra, hogy Rodrigues függetlenné váljon? Ha közelről megnézzük a helyzetet, akkor egyértelműen azt mondhatjuk, hogy nincs, egyrészt a kis szigetnek semmiféle katonai esélye nem lehet Mauritiussal szemben, sőt az elmúlt években olyan erős bevándorlás mutatkozik Mauritiusról Rodrigues felé, hogy néhány évtizeden belül a kis méret és csekély lakosságszám okán kulturális, etnikai különbségét megőrző kis sziget teljesen integrálódni és asszimilálódni fog a többségi társadalomba. Aminek nagyobb esélye van, az az, hogy a rodriguesi politikai paletta legerősebb tényezője, az 1976-ban alapított Rodriguesi Népi Szövetség (OPR) Louis Serge Clair vezetésével még komolyabb autonómiára tesz majd szert, hiszen pontosan ennek a szervezetnek köszönhető a 2001-es autonómia megszerzése is.

Most azért ennél kisebb problémákkal küzdenek, a legutóbbi nagy fellángolás az volt, amikor az OPR a rodriguesi Sir Gaetan Duval repülőtér átnevezését javasolta Plaines Corail repülőtérre, ezzel felülírva a nagy rivális mozgalom a Rodriguesi Mozgalom (MR) 2007-es döntését a változtatásról. A döntés egyértelműen politikai jellegű, hiszen Gaetan Duval az a mauritiusi politikus volt, aki 1967-ben a függetlenség ellen kampányolt, de pártja onnantól kezdve az OPR komoly ellenfelének számított, egészen 1982-ig, amikor Duval feladta Rodriguest és többé nem vett részt az ottani politizálásban. Összefoglalva a fentieket, Rodrigues függetlenségi törekvéseinek van múltja és van jelene is, viszont, hogy jövője van, az már annyira nem biztos, ugyanis a téma egyre inkább kezd a múlt homályába tűnni, ráadásul az asszimiláció is egyre erősebben van jelen Rodrigues társadalmában – egyszerűen ez a kérdés ma már alig van napirenden.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

A kínai vállalatok óriási lelkesedéssel figyelik az afrikai technológiai piacok folyamatos erősödését. A világ második legnagyobb gazdaságának cégei ugyanis igencsak aktívan terjeszkednek és fejlesztenek a fekete kontinensen.