Afrika

Ágoston Fanni írása

Tudtad, hogy minden évben több filmet mutatnak be a nigériai Nollywoodon, mint Hollywoodban? Kiválasztottuk a 10 kedvenc filmünket és dokumentumfilmünket Afrika-szerte, amit egyszerűen látnod kell. A címekre kattintva láthatsz rövid előzeteseket a filmről!

Forrás:https://s3.amazonaws.com

Ágoston Fanni írása

Valaki figyel a sofőrre, ahogy ő vezet az utcákon keresztül Kamerun legnagyobb városában, Douala-ban.
A jármű nyilvántartásba vétele egy mobilalkalmazáson keresztül történik, amelyet Traveler-nek neveznek. Az alkalmazás felhasználja az érzékelőket és a GPS technológiát annak ellenőrzésére, hogy mennyire jó is a sofőr valójában.
Az alkalmazást Achiri Arnold Nji hozta létre, aki egyben a start-up vezérigazgatója, és az ő néhány barátja, aki szeretné jobbá tenni a közúti biztonságot és a balesetek során keletkezett vészhelyzetek elhárítását Kamerunban.

Záhoczky Csenge írása

A mi modern világunkban szinte lehetetlen elhinni, hogy nem mindenhol olyan egyszerű és egyértelmű az egészségügyi ellátás, mint nálunk. Habár több modern országban is van panasz a kórházakra, azért azt talán elképzelni sem tudjuk, hogy máshol milyen állapotok uralkodnak. Elképzelni talán még el is tudnánk, beleélni azonban nem tudjuk magunkat abba a helyzetbe, hogy mi lenne, ha ezzel kellene szembe néznünk nekünk is nap, mint nap. Azzal is tisztában van mindenki, hogy az egyik legrosszabb helyzet Afrikában van. Orvosok alig vannak, de gyógyszerek, kórházak, betegellátók is, sőt, a tiszta ivóvíznek is szűkében vannak a fekete kontinensen. Tiszta víz nélkül pedig elképzelhetetlen az egészség. Nem lehet fürdeni, tisztálkodni, inni sem, és a betegek ellátása és gyógyítása szempontjából is fontos tényező.

MIkoss Fanni írása

Egy szélsőséges csoport, nevezetesen az Al-Shabaab vállalta a felelősséget a két, egy héttel ezelőtti robbantásért Szomáliában. A helyi rendőrség állítása szerint legalább 21 ember vesztette életét.

Kép forrása: Twitter

2016. december 31-én este, a Kongói Demokratikus Köztársaság jelenlegi elnökének, Joseph Kabilának a politikai tömörülése (szimplán csak Elnöki Többség – PM) és a Rassemblement néven ismertté vált ellenzék blokk Etienne Tshisekedi, nemrégiben elhunyt ellenzéki vezér vezetésével egyezséget kötött, hogy a totális káosz helyett (amely azért várt volna a Kongói DK-ra, mert Kabila nem adta át az alkotmánynak megfelelően pozícióját egy demokratikusan megválasztott elnöknek december 20-án) 2017 végéig egy átmeneti időszak során Kabila tovább vezetheti az országot egy, a Rassemblement által delegált miniszterelnök mellett, akinek feladata a sokadszorra elhalasztott választások megszervezése és lebonyolítása lesz.

Ennek az átmenetnek a biztosítása érdekében külön bizottságot hoznak majd létre, illetve Kabila jószándéka jeléül politikai foglyok tucatjainak elengedésére tett ígéretet. Persze az egyezség csak a legmagasabb szinteken mutat jól, a PM és a Rassemblement folyamatos harcban áll egymással, hogy most akkor figyelembe kell-e venni még az ország alkotmányát a december 31-én kötött egyezségnél vagy sem, illetve most akkor egyetlen miniszterelnököt jelöl az ellenzék, vagy jelölteket kell adniuk Kabilának, akik közül majd ő választhat. És akkor ezek még csak a politikai csatározások voltak, ugyanis már 2016 során végig és most az alku megkötése, majd Tshisekedi halála után is egyre csak romlik a biztonsági helyzet, tüntetések sokasága történt és történik és már nem csak Kinshasában feszült a helyzet, hanem az ország egészében.

Észak-Kivunál már majdnem le lehetne írni azt a szörnyű frázist, hogy “ahogy megszokhattuk”, de sajnos Beni környékén tényleg tovább folytatódik a helyi milíciák erőszakhulláma, viszont aggasztó módon Középső-Kasai (a Kamwina Nsapu milícia harcosainak vezetésével) és Középső-Kongó (a Bundu Dia Kongo fellángoló agressziójának eredményeként) tartományaiban is felütötték fejüket ellenálló csoportok és elemek, ráadásul egyes blogok és hírforrások arról számoltak be, hogy a hírhedt M23-hoz köthető egykori harcosok ismét milíciába tömörülve akcióznak a Virunga-park környékén. Ráadásul Tshisekedi halálával a megosztott és apró frakciókra töredezett ellenzék legendás vezérét veszítette el, aki évtizedes politikai harcai és kudarcai után 2016-ban sikerrel tért vissza a politikai palettára a Rassemblement létrehozásával és tízezrek utcára hívásával a változás érdekében.

Jelenlétével, személyiségével képes volt a folyton marakodó ellenzékieket nagyjából egységbe tömöríteni és szintén neki volt köszönhető a december 31-én kicsikart egyezség, de most pont akkor ment el az egyébként egészségi problémákkal már évek óta küzdő politikus, amikor annak az alkunak a megvalósítása komoly problémákba ütközött – és a Rassemblement a fókuszt is elveszítette, hiszen jelenleg már az utódlásért megy a harc. A több felmerült név (köztük Tshisekedi fia) közül talán Moïse Katumbi lenne az egyértelmű választás, de az ő függő bírósági ügye még nem zárult le, így bizonyos mértékig száműzetésben él külföldön – plusz népszerűségét leszámítva semmiféle politikai súlya nincs.

Amiben egyébként most mindenki reménykedhet az egyrészt az a tény, hogy minden vita ellenére egy dologban az ellenzék egységes, a követelésben, hogy Kabilának mennie kell, másrészt ha a nemzetközi támogatás sem csökken a változás irányában, akkor Kabila nem tudja meglovagolni az ellenzéki megosztottságot és nem tud valamilyen módon továbbra is hatalmon maradni. Mindentől függetlenül reménykedjünk abban, hogy hasonlót nem fogunk soha többé ebben a hatalmas országban látni, mint amit az elmúlt két évtizedben láttunk. És persze ne felejtsünk el megemlékezni Tshisekediről sem, akinek a nevéhez az első kongói ellenzéki párt megalapítása fűződik és aki szembeszállt Mobutu Sese Sekoval és Laurent Kabilával is.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Árpási Botond írása

Az eritreai elnök Európát támadja nemrég közzétett nyilatkozatában, mert úgy véli, az öreg kontinens gazdaságilag szabotálja a kelet-afrikai országot és elszívja az emberi erőforrásokat, számol be az Africa News. IsaiasAfwerki az immár hagyományosnak számító újévi beszédében hozta összefüggésbe az európai vezetők felelősségét az afrikai ország gazdasági problémáival, melyet a nemzeti televízió közvetített.

Záhoczky Csenge írása

Minden év januárjában eljön az a nap, amikor a II. világháború egyik, civilek ellen elkövetett legnagyobb borzalmára emlékezünk. Természetesen nem a zsidók koncentrációs táborokba szállítása volt a világtörténelem egyetlen népirtása, azonban az európai emberek szemében ez az egyik legszörnyűségesebb tett, amit emberek csoportja elkövethetett, talán azért, mert térben – és időben is – ez áll hozzánk a legközelebb. Hogy mi köze van a holokausztnak Afrikához, az talán kérdéseket vet fel. Hiszen Izrael a szűkebb értelemben vett Közel-Kelet szerves része, az antiszemitizmus pedig főleg Európában ütötte fel a fejét a 20. század derekán. Ami azonban a kettőt összeköti, nem más, mint Tunézia, pontosabban egy tunéziai férfi, az „arab Schindler”, egy muszlim zsidómentő. Khaled Abdul Wahab ugyanis a II. világháború alatt, a holokauszt idején több, mint két tucat zsidót rejtegetett és adott nekik menedéket saját otthonában, Tunéziában. Gyakran még a történelem órákon is megemlékezünk híres zsidómentőkről, például Oskar Schindlerről vagy Raoul Wallenbergről, akiről iskolát is neveztek el Budapesten, azonban sok hasonló, hétköznapi hős emléke a feledés homályába merült.

         Kép forrása:pinterest.com

 

Brit tudósok szerint gyorsan terjed az amerikai sereghernyó Afrikában, veszélyeztetve a kontinens kukoricatermését, és a kártevő néhány éven belül elérheti Ázsiát és a Földközi-tenger térségét is, csapást mérve a mezőgazdasági termékek kereskedelmére.

Árpási Botond írása

A Nyugatnak a líbiai olajiparba kell befektetnie azért, hogy az észak-afrikai ország egységesülése megvalósulhasson, írja a Guardian. A Líbiai Nemzeti Olajtársaság vezetője, Musztafa Sanalla úgy nyilatkozott, a nemzetközi közösség elveszítette erkölcsi autoritását Líbiában, s az olajcsempészet felszámolásában való részvétellel és tőkeberuházással tudná előmozdítani az ország gazdasági talpra állását.

Forrás:www.reddit.com

Az AHU meghívást kapott a Budapesti Ward Mária Általános Iskola afrikai tematikus hetére, melynek során Afrika kiállítást mutattak be a diákoknak fotókkal, szobrokkal, szőttesekkel. A hét utolsó napján, február 2.-án, záróeseményként a buli hangulatot a Serengeti Troupe két tagja biztosította autentikus dobokkal, énekkel és tánccal. A csapat tagjai mindig remekül megtalálják a hangot a gyerekekkel, akik most is teljes lelkesedéssel csatlakoztak az előadáshoz.

 

Ágoston Fanni írása

Az Afrikai Unió a hét elején, a székhelyén, az Etióp fővárosban, Addisz-Abebában kitüntette Afrika legjobb 5 női kutatóját. A nyerteseket egyesítették a kontinens összes régiójából, Közép- Afrika kivételével. Nyugat- Afrikában  2 személy, Keleten, Északon és Dél-Afrikában pedig egy-egy személy nyerte el a díjat.

Forrás:www.twitter.com

Mi is valójában ez a díj, és mennyit ér?

A díj a nevét Ghána első elnökéről, Dr. Kwame Nkrumah-ról, a pánafrikanistáról kapta. (A pánafrikanizmus egy olyan ideológia, amely az afrikai összetartozást hirdeti, célja pedig az, hogy egységet hozzon létre mind a gazdaság mind pedig a szociális és politikai folyamatok terén. Tehát Afrika népeinek felemelkedését hivatott koordinálni.) A kezdeményezés keretében ezeket Kwame Nkrumah Tudományos Díjak-nak nevezik, és a tudósok kapják meg nemzeti, regionális és kontinentális szinten. Az eseményt az Európai Unió (EU) 2009 óta támogatja.

"Az Európai Unió arra törekszik, hogy a lehető legteljesebben hozzá tudjon járulni a tudományok terén jártas nők támogatásához, annak érdekében, hogy biztosítani tudják, a nemek közötti egyenlőséget, ezen felül a kutatás a nemek közötti egyfajta esélyegyenlőség, mivel ösztönöz a nemi sokszínűségre és támogatja a tudományos kiválóságot".

Mind az öt díjazott kap egy 20.000$-os pénznyereményt, így jutalmazzák az erőfeszítéseiket. Az Afrikai Unió kezdeményezésére alakult ez a díj 2008 szeptemberében, az Európai Unió pedig 2009 óta támogatja. A program részeként az EU és Afrika között együttműködés alakult ki a tudomány, a technológia és az innováció (TTI) terén. Az emberi fejlődés első eleme a közös Afrika-EU stratégia. (JAES)

Kik a díj nyertesei?

Prof. Jane Catherine Ngila, Kenyából, Kelet-Afrika régió díjasként. Az ő kutatási területe a vízkészlet gazdálkodás, az Analitikai Környezeti Kémia keretében.

Dr. Lamia Chaari Fourati, Tunéziából, Észak-Afrika régió díjasként. Ő a feltörekvő hálózatok technológiái tekintetében vizsgálja a új protokollok és mechanizmusok minőségét, amely a szolgáltatások biztosításához szükséges.

Prof. Celia Abolnik, Dél-Afrikából, Dél-Afrika régió díjasként. Az ő kutatási területe a madárinfluenza, légúti vírusok, különösen azok, amelyek hatással vannak a csirke és a strucc tenyésztésre Afrikában.

Prof. Rokia Sanogo, Maliból, Nyugat- Afrika régió díjasként. Kutatási területét tekintve a gyógyszerismeret területén ért el sikereket, különös tekintettel a hagyományos gyógyszerekre.

Prof. Olu- Owolabi Bamidele, Nigériából, ő a második díjazott Afrika nyugati régiójából. A fenntartható alternatív anyagokat vizsgálja a vízkezelési tevékenység érdekében.

Mikor kerül rá sor?

A nőknek szóló Kwame Nkrumah Regionális Díjak-at 2016-ban mutatták be. 2017. január 24.-én a Nemek Elő-Csúcstalálkozójának megnyitó ünnepségén, a 28. Afrikai Unió állam- és kormányfők Etiópiában tartott összejövetelén adták át.

A ceremónián Dr. Dlamini Zuma, az Afrikai Unió Bizottságának kimenő elnöke is jelen volt. Az Európai Uniót pedig Ranieri Sabatucci nagykövet képviselte. Az EU delegációja által az Afrikai Uniónak szállította az egyik díjat az öt közül.

Az Európai Unió dicséri a nők részvételét a tudományos kutatásokban

Az Európai Unió mind az öt női kitüntetettre kiterjedően gratulált, és megjegyezte, hogy a nők részvétele a kutatásban egy lehetőség arra, hogy teljes mértékben hozzájáruljanak és elismerjék a tevékenységüket. Valamint a nemek kérdésével kapcsolatos kutatás szerves része a jó kutatási politika.

"Az Európai Unió arra törekszik, hogy a lehető legteljesebben hozzá tudjon járulni a tudományok terén jártas nők támogatásához, annak érdekében, hogy biztosítani tudják, a nemek közötti egyenlőséget, ezen felül a kutatás a nemek közötti egyfajta esélyegyenlőség, mivel ösztönöz a nemi sokszínűségre és támogatja a tudományos kiválóságot".  - olvasható az EU nyilatkozatában.

A különdíjnak van egy elnöki története, mivel egy korábbi kitüntetés keretében a regionális díjat Mauritius jelenlegi elnöke, Professor Ameenah Gurib-Fakim kapta, növénykémiai munkásságáért.

Miközben a sajtó Donald Trump amerikai elnök telefonhívásaival, az újabb francia késes támadással vagy éppen a legendás kongói ellenzéki vezető, Etienne Tshisekedi halálával van elfoglalva, egészen kis sajtóvisszhang kíséretében történelmi lépésként január harmincadikán Marokkó ismét csatlakozott az Afrikai Unióhoz, amely lépést a tagországok többsége megszavazott a szervezet etiópiai csúcstalálkozóján. Az egyetlen afrikai ország, amely nem volt tagja eddig az Afrikai Uniónak, még 1984-ben lépett ki a szervezet jogelődjének számító Afrikai Egység Szervezetéből, miután az a testület elismerte Nyugat-Szahara függetlenségét – az alapelvének számító gyarmatosítás-ellenesség okán. Persze az újbóli csatlakozás nem jelenti a nyugat-szaharai kérdés megoldódását, hiszen az Afrikai Unió tagjának számító Nyugat-Szahara továbbra is tag marad, amely csatlakozási feltételt Rabat el is fogadott. Hivatalosan mindkét fél pont ettől a csatlakozástól várja a nyugat-szaharai patthelyzet változását, ahogy a Polisario Front függetlenségi mozgalmát vezető Mohamed Beiset fogalmazott: “…így talán könnyebb lesz afrikai megoldásokat találni afrikai problémákra.” Sokan valószínűleg felteszik magukban a kérdést, hogy így nagy hirtelenjében (persze jelentős munka előzte azért meg a történéseket) 33 év után miért is csatlakozott Marokkó ismét az Afrikai Unióhoz – vagy egyáltalán miért is csatlakozhatott? A következőkben 5 indok kerül listázásra, amelyek talán magyarázatot szolgáltathatnak az eseményekre.

1. Az első ilyen ok egyértelműen Nyugat-Szahara – ahogy fentebb már szó volt róla, még maguk a szaharai függetlenségpártiak is bíznak benne, hogy Marokkó csatlakozásával megindulhat egy megoldási folyamat, felállításra kerülhet egy olyan bizottság, amely többet hozzá tud tenni a kérdéshez, mint amire az ENSZ valaha képes volt. Értelemszerűen Marokkó szintén ebben bízik, persze egészen más kimenetelben reménykedve (hosszútávon értelemszerűen a teljes kérdéskör eltüntetése lehet csak a céljuk), amely reménynek jó alapot adhat a tény, hogy 39 ország az újbóli csatlakozása mellett szavazott és csak a nyugat-szaharai függetlenségpártiak elkötelezett támogatóit nem tudta maga mellé állítani (értelemszerűen Algériát vagy éppen a Dél-afrikai Köztársaságot). Marokkói remények szerint ez csak most történt így, a jövőben ezeket a támogatókat is fel tudja sorakoztatni maga mögött – Algéria esetében persze ez nem valószínű, hogy meg fog történni.

2. A második magyarázat szintén nyilvánvaló módon gazdasági, a kereskedelmének 60%-át az Európai Unióval bonyolító Marokkó egyértelműen növelni szeretné lábnyomát Afrikában – Rabat már eddig is több száz egyezséget kötött afrikai országokban a 21. század kezdete óta, és bolond, aki nem látja meg az afrikai növekedésben rejlő döbbenetes lehetőségeket és szintén bolond, aki nem szeretne ezen lehetőségekből részesedni. És ehhez tökéletes út vezet az Afrikai Unión keresztül, hiszen a csatlakozás csak újabb lökést adhat és teret engedhet a már eddig is igen erőteljes marokkói befektetéshullámnak.

3. Rabat is belátta, hogy bizonyos, sokat bírált ügyekben nyitottsága jelzéseként új lépéseket is meg kell tennie, így nagy körítéssel újra megnyitották a nyomozást annak a 2010-es vérengzésnek az ügyében, amikor a marokkói biztonsági erők a nyugat-szaharai Gdim Iziknél összecsaptak szaharai tüntetőkkel és több marokkói rendőr és szaharai tüntető is életét veszítette. Akkor több tucat szaharait ítéltek el az ügyben, de most új tárgyalások lefolytatását rendelték el, amelyeken engedélyezték külföldi megfigyelők részvételét is – ezzel is jelezve, hogy szeretnék tisztázni az igazságtalan ítételek miatti vádak alól magukat.

4. Marokkó iszonyatos mértékben igyekezett és igyekszik még mindig egyre szorosabbra fűzni kapcsolatát az afrikai és főleg a frankofón országokkal, az Attijariwafa bankja például több ezer fiókot nyitott már a kontinensen, Nigériával közösen pedig Rabat egy közös vállalkozásba is kezdett, hogy gázvezetéket építsen a Niger-deltából nyugat-afrikai országokba. A rengeteg látogatás, a rengeteg gazdasági egyezmény (mint az előbbi két példa) eredménye nem is lehetett más, mint a tény, hogy egyre több és több ország már barátként tekint Marokkóra, így nem is volt kérdés számukra a szavazáson a támogatói voks.

5. Az észak-afrikai régió stabilitásának megteremtéséhez és biztonságának növeléséhez jelentős mértékben hozzájárulhat ez a csatlakozás, egyrészt az első pontban már részletezett nyugat-szaharai kérdés megoldása okán, másrészt pedig azért mert Észak-Afrikában Marokkó mindig egy biztonságos, stabil pontnak számított és az ország a líbiai válság rendezésében is komoly szerepet vállalva vitathatatlanul sokat küzd a régió stabilitásáért. Plusz az erős amerikai és európai kapcsolatok okán az Afrikai Unió erejét is növelheti, szavának súlyát erősítheti.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Árpási Botond írása

A Nemzetközi Valutaalap (IMF, International MonetaryFund) a Közép-Afrikai Köztársaság gazdasági talpra állásának elősegítését célzó nemzetközi összefogására hívta fel a nemzetközi közösséget. ChristineLagarde, az IMF vezérigazgatója a szub-szaharai államban tett kétnapos látogatása után tartott sajtótájékoztatón összegezte tapasztalatait. Lagarde több tisztségviselővel, köztük az afrikai állam elnökével, Faustin- ArchangeTouadéraval találkozott, hogy az ország gazdasági növekedéséről és a Valutaalap által nyújtott támogatásokról egyeztessenek.

Záhoczky Csenge írása

A napokban hirdették ki a filmvilág legrangosabb díjára, az Oscarra idén esélyes jelölteket. A tavalyi díjnyertes Saul fia után idén újra van kiért nekünk, magyaroknak szurkolni. De nem csak minket ért öröm azegy nappal ezelőtti jelöltállításon: az etiópiai származású, egyre sikeresebb színésznőt, Ruth Neggat is Oscar-díjra jelölték. Az – amerikai szemszögből – egzotikus szépségű művésznő a Loving című filmben nyújtott alakításával érdemelte ki az egyik legnagyobb megtiszteltetésnek tekinthető jelölést, méghozzá a Legjobb női főszereplő kategóriában.

Forrás twitter.com/loving

A kelet-afrikai Tanganyika-tavat nyilvánította a 2017-es esztendő veszélyeztetett tavának a Global Nature Fund (GNF) nevű környezetvédelmi alapítvány a vizes élőhelyek február 2-i világnapja alkalmából.

A Magyar Nyelvőr Alapítvány csapata magyar nyelvű könyveket visz Erdélybe, elősegítve ezzel, hogy azon határon túli magyaroknak is lehetőségük legyen az anyanyelvükön olvasni, akik körülményei egyébként ezt nem engednék.
Mi a Magyar Afrika Társaságnál fontosnak tartjuk ezt az ügyet és szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy segíthessünk. Az erdélyi út során ugyanis számos iskolát útba ejtenek majd, mi pedig kérésüknek elegettéve  tanszereket gyűjtünk, amik aztán ezen intézményekben tanuló gyerkőcök között kerülnek majd kiosztásra.
Ahhoz, hogy célunk megvalósulhasson és sok gyereknek és családnak okozhassunk örömet, ismét szükségünk van Rátok! Csatlakozzatok hozzánk és támogassátok kezdeményezésünket adományaitokkal.
Amikre szükség van: tanszerek: füzet, ceruza,toll, színes ceruza, radír, hegyező, vonalzó, körző stb.
Adományaitokat február 17-e péntek 15 óráig várjuk az AHU irodájában. Megtaláltok bennünket minden hétköznap 10 és 17 óra között a II.kerületi Törökvész  út 6/a szám alatt.
A gyűjtéssel kapcsolatos kérdéseitekkel bátran írjatok a kzs@ahu.hu email címre.
Fogjunk össze, hogy ismét megmutathassuk mi mindenre vagyunk együtt képesek!

Az AHU csapata

Jakab Anriett Judit írása

Miután sárgaláz-járvánnyal volt sújtva, Angolának szembe kell néznie egy másik aggodalomra okot adó egészségügyi problémával is.
Az egészségügyi hivatalnokok Angolában két esetet jegyeztek be az országon belül. A Zika egy olyan vírus, ami fertőzés után, egy rövid lappangási időt követő akut influenzaszerű kórképet mutat. A vírus, melyet a szúnyog csípése terjeszt 2015-ben tört ki Brazíliában.
Bár a tünetek a felnőttek esetében enyhék, a betegség átörökíthető terhességen keresztül a magzatokra is. Ennek eredményeként, az újszülöttek súlyos agykárosodást is szenvedhetnek. A WHO szerint, a Zika vírus kitörését követően, több mint 1600 fertőzött csecsemőt diagnosztizáltak már microcephaliaval, azaz kisfejűséggel, ami az agyállomány kifejlődését komoly mértékben gátolja.

Forrás pinterest.com

Ha érdekel Afrika és szeretnél ott lenni az idei Utazás Kiállításon, akkor jelentkezz és legyél kint a Magyar Afrika Társaság önkénteseként.
A lelkes segítőket március 4-én és 5-én (szombat és vasárnap) 10 és 18 óra között várjuk a Kiállítás Afrika Expo részén lévő AHU standunkoz. Természetesen nem kitétel, hogy mind a két nap ott legyél.
A következő feladatokban számítunk a segítségedre: a standunk reklámozása, az érdeklődők odainvitálása,szórólap osztogatás, a pulthoz érkezők tájékoztatása,az AHU tevékenységének bemutatása, kvíz játék kiosztása és javítása, gyerek programok lebonyolítása, kézműves foglalkozás tartása, hajfonás és arcfestés.

Ha elmúltál 16 éves és a lehetőség felkeltette az érdeklődésedet, valamint szívesen megtapasztalnád milyen egy dinamikus, vidám csapa tagjának lenni akkor várjuk jelentkezésedet az info@ahu.hu email címre, február 19-e vasárnap estig.

A részvétel feltétele, hogy a rendezvény előtt egy megbeszélt időpontban gyere be hozzánk egy rövid elbeszélgetésre, hogy megismerhesd az AHU értékeit és célkitűzéseid és feltehesd Te is a kérdéseidet.

Várjuk jelentkezésedet!
Az AHU csapata

A szuahéli nyelven hármat jelentő, Watatu címet viselő kenyai film már nem igazán mai darab (manapság egy 2015-ös filmet már nem szokás friss alkotásnak nevezni), de azon afrikai alkotások közé tartozik, amelyiket mindenképpen érdemes megnézni, ha esetleg az elég sűrűn egy kaptafára készülő amerikai sztárfilmek után megfáradt szemünk valami újra vágyna. A történet teljesen egészen a kenyai Mombasában játszódik (a forgatás is ott történt, úgyhogy a külső vagy éppen panorámafelvételek tökéletes hangulatot alakítanak ki az ország második legnagyobb városáról), főszereplője pedig a “hármas”, azaz Salim, egy muszlim házasember, unokaöccse, a gazdasági problémák okán egyre inkább radikalizálódó Yusuf, és Salim barátja, a rendőrként dolgozó Jack – aki egyébként Yusuf szemében csak egy betolakodó, a közösséghez nem tartozó idegen.

Nem túlzás azt állítani, hogy a nagyszerűen megírt forgatókönyv okán a film beszippantja az embert, az alkotás első fele amely bemutatja, hogy mi és hogyan történt, második fele pedig igazából Mombasa hangja, hiszen a mombasai közösség nyilatkozott arról, hogy mit kellett volna másképp tenni – és ez a másfajta befejezés ezt a közösségi akaratot mutatja be. Utóbbi vonal egyébként teljesen érthető, hiszen a mű teljes egészében a SAFE Kenya névre hallgató kenyai-brit non-profit szervezet produkciója, amely a céljaként kitűzött társadalmi változásokat filmeken, színházi előadásokon keresztül kívánja elérni, a közösség bevonásával. Nick Reding rendező nagyjából az összes fesztiválon megkapta azt a kérdést az újságíróktól és nézőktől, hogy miért érezte a SAFE fontosnak, hogy a radikalizációról készítsen filmet Mombasában – Reding azt a választ adta nagyjából mindig, hogy rá akart mutatni arra, a jelentős lélekszámú mombasai békés muszlim közösség hangját elnyomja a csekélyszámú radikális hangja és valójában a mombasai muszlim közösség békés, a legtöbb ember a közösségen belül nem a radikális csoportokhoz tartozik, azokkal nem is azonosul.

Az elég gyorsan kiderült amúgy a film kapcsán végzett kutatásokból és közönségtalálkozókból, hogy a radikalizáció Kenyában leginkább a gazdasági problémákhoz, frusztrációhoz és szegénységhez köthető, nem csoda, hogy a munkanélküliség által leginkább sújtott fiatal generáció 30%-a támogat valamiféle radikális csoportot, többségében a Mombasai Köztársasági Tanácsot (MRC). A film második, alternatív befejezéséhez (amelyben a párbeszédek szinte teljes egészében a közösségtől származnak) gyűjtött visszajelzések alapján az is egyértelmű vált, hogy a közösség, a mombasai társadalom a radikalizálódás elkerüléséhez a két legjobb eszközként a család szerepét illetve a kormány által biztosított fejlődési, kitörési lehetőségeket tartja, ahogy ez meg is jelenik az alternatív befejezésben.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Egy osztrák jelentés szerint 2020-ig Afrikából legalább 15 millió gazdasági bevándorló érkezhet Európába.