Netarzenál

Dassault Mirage IIIRS

North American F-100D Super Sabre

Airbus A330MRTT

Catégories: Biztonságpolitika

2019.05.18

sam, 18/05/2019 - 06:20

Bulgáriában inogni kezdett a legutóbbi vadászgép-beszerzés is. Az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások sarokpontjának a Lockheed Martin F-16-okért fizetendő összeg bizonyult. A Fekete-tenger keleti partján is tudják jól, hogy Washingtontól nem fognak semmit sem ingyen kapni, de az amerikai ajánlat meglepetést okozott az árképzést illetőleg.A bolgárok szeretnének a szlovákok gépenként 127 millió dolláros darabárához hasonló árcédulát látni a saját Block 70/72-es F-16V vadászbombázóikon. Persze nem szabad elfelejteni, Pozsony 14 darabos mennyiségével szemben Szófia csak 8 példányt vásárolna meg. Van ahol már azt is tudni vélik, hogy az amerikai ajánlat 174 millió dollárral meghaladta meg a rendelkezésre álló költségvetést. A bolgárok harcolnak még a kisebb fizetendő összegért, de amennyiben ez nem sikerül, készek a SAAB-al is újra egyeztetéseket kezdeni a Gripen vadászbombázók beszerzéséről.

Portugália légiereje egy újabb MLU korszerűsítésen átesett F-16-al lett gazdagabb. Az Egyesült Államok kormánya 2013 augusztusában két együléses F-16A Block 15 és egy szintén Block 15-ös kétüléses F-16B gép eladásához járult hozzá Lisszabon számára. A 15142-es oldalszámú, immáron AM gépet július végéig fogja követni a másik AM, míg az év végére a kétüléses BM is átadásra fog kerülni. Portugália eddig 24 darab F-16AM és 3 darab F-16BM géppel rendelkezett a Monte Real légibázison a 201-es és 301-es század állományában.

Az Egyesült Királyság öt, megrendelésre került Boeing E-7 Wedgetail radargépe közül kettő kereskedelmi utasszállító repülőgépből kerül majd átalakításra, erre az igencsak speciális feladatra. Március 22-én London 1,5 milliárd fontos (1,96 milliárd dollár) szerződést írt alá a beszerzésről, az azonban csak most derült ki, hogy ezek közül a gépek közül nem mind lesz új gyártású. A használt repülőgépek korát vagy azt, hogy honnan kerülnek megvásárlásra nem hozták még nyilvánosságra. A két használt utasszállító 737NG repülőgép sárkányszerkezetének megerősítését, átalakítását, módosítását a Marshall Aerospace végzi Cambridge-ben már 2021-től. A Marshall Aerospace végzi majd el a másik három, eredetileg is E-7-nek épült gép ellátását is a feladathoz nélkülözhetetlen fedélzeti rendszerekkel. meg kell jegyezni, hogy hasonló megoldás volt a dél-koreai E-7-es radargépeknél is. Szöul még 2005-ban rendelte meg 4 darab E-7-es gépét 1,6 milliárd dollárért. Az első példány 2010 februárjában érkezett meg a Korea Aircraft Industries gyárába, ahol a MESA radart is felszerelték rá. A brit cég 24 hónap alatt készül majd el egy géppel, így a munka 2026-ban fog lezárulni.

Közös fejlesztésű és gyártású lesz a 2017 júliusában bejelentett német-francia FCAS (Future Air Combat System) vadászbombázó hajtóműve is. Az erőforrást a francia Safran és a német MTU Aero Engines hozza létre, nem teljesen a semmiből. Ugyanis a héten azt is nyilvánosságra hozták, hogy a Dassault Rafale-ban alkalmazott M88-as kétáramú utánégetős sugárhajtómű lesz a fejlesztés kiindulási alapja. A Rafale-t és az Eurofighter-t 2035-2040-ben már nyugdíjba küldő FCAS hajóművével a próbapadi teszteket 2027-ben szeretnék elkezdeni.

Fehéroroszország 2019. május 11-én további Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépeket kapott. A típusból 2015-ben 4, majd 2016-ban szintén 4 példányt vehettek át. Ebben az évben szintén 4 darab került átadásra, így 12 darabosra növekedett a mennyiség. Meg kell jegyezni, hogy Minszk a típust a haladó pilótaképzés mellett harci feladatokra is képessé teszi és nem csak a majd 600 millió dollárért beszerzésre kerülő, legalább 12 darab Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázók személyzeteinek minél tökéletesebb képzése érdekében. A Szuhojok átadásának kezdete ez év végére van időzítve, de mostanában arról is érkeznek hírek, hogy nem valami stabil az anyagi ellentételezés helyzete a vásárlónál.

Moszkvából erre a hétre is jutott fegyverbeszerzésről szóló hír. Mégpedig a Szuhoj Szu-57-es az egyik érintett, amelyekből az eddigi rendelési mennyiség mindössze 16 darab volt. Ezeket 2028-ig kellett volna átadnia gyártónak. Most viszont alaposan felköthetik a gyártósoron az egy mérettel kisebb gatyákat is, hiszen ugyancsak 2028-ra 60 darabbal többet, vagyis 76 Szu-57-el kell elkészülniük. Ezt a nagymérvű darabszám emelkedést kormányzati részről azzal magyarázták, hogy sikerült kialkudni egy 20%-al alacsonyabb árat a gépek darabjáért. A Szu-57-ből eddig 10 darab prototípus épült meg és a tesztprogramot még nem fejezték be.

Ugyancsak 2028-ig kell leszállítani 100 darab Mil Mi-28NM harci helikoptert is Bővebbet eddig nem lehetett még hallani erről a forgószárnyas beszerzésről, de biztosan itt is sikerült az árat mérsékelni, hiszen március elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út. Ekkor ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Március végén pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.

Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös a rotoragy fölé szerelt rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.

Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.

Bejrút kikötőjében újra feltűntek VCAC (Véhicule de Combat Anti-Char) Mephisto (Modul Elévateur Panoramique HOT Installé Sur Tourelle Orientable) rakétás páncélvadászok. Ezekből az elsők még 2017-ben kerültek Franciaországból Libanonba. A VAB (Véhicule de l'Avant Blindé) páncélozott szállító harcjárművön alapuló Mephisto rakétás páncélvadászt addig csak Franciaország rendszeresítette, onnantól viszont Libanon is felkerült erre a listára. A gall járműből 15 került első körben a közel-keletre, ebből 5 alkotta az első átadásra került szállítmányt. Azonban ezek közül csak kettő esett át a szállítást megelőzően felújításon, a másik három pótalkatrészek bázisául szolgált a többi Mephisto számára. A négy 4000 méteres hatótávolságú Euromissile HOT 2-es vezetékes irányítású páncéltörő rakéta indítására képes járművek mellé nagyobb mennyiségű rakéta leszállítása is megvalósult. Ezt a mennyiséget a másodiknak átadott VCAC Mephisto szállítmány megnövelte 35 darabra. Ez a mennyiség most legalább hat darabbal tovább emelkedett.

Pakisztánban elvégezték az első, 1000 órás repült idő után esedékessé váló időszakos átvizsgálást egy JF-17 Thunder vadászbombázón. A kínai-pakisztáni PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázó legfejlettebb, Block 3-as példányának hadrendbe állítása 2020 márciusától várható. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor helyett egy másik berendezés is beépítésre kerülhet. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is. A döntést a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. Az utolsó Block-2-es JF-17-ek gyártása már folyik, ezek várhatólag ebben az évben átadásra fognak kerülni és elkezdődhet.

Ez év decembere előtt elkezdődhet az első Block-3-as JF-17-es gyártása. 2022-re a megrendelt 50 darab JF-17-es Block 3-ból már 28 darab állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani.

Az indiai légierő megkapta első AH-64E Apache Guardian harci helikopterét május 10-én a Boeing Mesa-i gyártóüzemében, Arizonában. India 2015-ben 3,1 milliárd dollár értékben rendelt meg 22 darab AH-64E Apache harci helikoptert a légierő részére. Ezt 2017-ben követte a következő rendelés, ami hat forgószárnyasra szólt, de ezek már a hadsereg állományába fognak kerülni. A Lockheed Martin Arrowhead célfelderítő és célmegjelölő rendszer zöldes-barna színét leszámítva igencsak világos szürkés-kék festést viselő AH-64-ből négy példány az év végig átszállításra fog kerülni amerikai C-17 Globemaster III-ok segítségével Indiába. 18 másik helikopter 2020 végéig fog megérkezni a megrendelőhöz. A légierő két századot állít fel majd a gépekből, mindkettő a Pakisztánnal közös határszakasz közelében fog települni.

Május 10-én megint két Type 052D-osztályú (ismertek LUYANG III-ként, vagy KUNMING-osztályként is) romboló kerül vízre Kínában egyidejűleg. Hasonlóra még 2018 júliusában került sor. A rombolók az állami tulajdonú Dalian Shipbuilding Industry Company (DSIC) szárazdokkjában készültek el, mely a legnagyobb hajógyártó vállalat Kínában. Ennek ellenére a most elkészült 19. ás a 20. Type 052D még csak a negyedik és az ötödik hajó, amelyik itt épült meg. A kiforrottnak és megbízhatónak mondott Type 052D rombolókból a kínai haditengerészet vezetése több mint 30 egységet tervez majd beszerezni. A hajóosztály tagjai más zászló alatt hajózva is láthatók lehetnek a jövőben, hiszen Peking nem zárkózik el a külföldre történő eladásuk elől. Az építéssel nincs gond, hiszen kínai haditengerészet részére az ország több hajógyára 20 év alatt összesen 20 rombolót, 20 fregattot és 60 korvettet épített meg.

Május 16-án viszont csökkent kínai haditengerészet hadihajóinak mennyisége. Ezen a napon ugyanis 4 darab Type 051-es LUND-osztályú romoló kerül kivonásra. A KAIFENG (109), DALIAN (110), ZUNYI (134) és a GULLIN (164) 3250 tonnás vízkiszorítással bírt és a szovjetek KOTLIN-osztályának némileg módosított terveinek felhasználásával épültek meg. A LUND-osztály 17 egységét 1970 és 1990 között készítették el. Gőzturbinás meghajtórendszerük, valamint a több mint 30 éves szolgálattal eltöltött idejük miatt csekély az esély rá, hogy külföldre eladásra kerüljenek.

Tajvanon 2024-re várják az első hazai tervezésű és építésű tengeralattjáró elkészültét. Az építést végző CSBC Corporation a 1168-os projektszámot adta a hajóosztálynak, míg a haditengerészet részéről a Hai Csang nevet használják. Az 5 év alatt megépülő egységekből 8 darab fog majd szolgálatba állni. Vízkiszorításuk 3000 tonna körül lesz, hosszuk 70 méter, törzsátmérő 8 méter. A test végén a kormánylapok X - alakban lesznek elhelyezve, ez a sekély vízben történő jó manőverező-képességet feltételezi. Sokat a tengeralattjárókról nem lehet majd megtudni, hiszen építésüket fedett csarnokban fogják végezni, kizárva ezzel a műholdak kíváncsi tekintetét.

További késést lesz kénytelen elkönyvelni az amerikai tengerészgyalogság a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopter esetében. 2018 vége felé még a 2020 második félévi hadrendbe állást jelentették be. Akkor több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont került megemlítésre a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget. Éppen ezért gondolták azt, hogy ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az eddig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os volt, ez elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Jelenleg még gondok vannak a számítógépeken futó szoftverekkel, de sokkal komolyabb probléma az, hogy az erőátviteli rendszer nem fogja elérni az elvárt élettartamot. Mindezek miatt jelenleg 2021 szeptemberét határozták meg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopter hadrendbe állásának dátumaként.

Május 14-én egy Boeing B-52H Stratofortress nehézbombázó állt le a Louisiana államban található Barksdale támaszponton. A 60-034 gyártási számú BUFF 2008 óta az Arizona-i napsütésben, az AMARG raktárbázisán várta sorsa jobbra fordulását, vagy a megsemmisítést. Előbbi következett be és a Wise Guy nevet viselő gép 4 hónap, 30 millió dollár és mindenkit beleszámítva 550 ember munkája árán újra repülőképes állapotba került. Egészen biztos az, hogy ez a gép tovább fogja gyarapítani több mint 17000 repült óráját, de még pár hónapot a földön kell majd töltenie. Mivel az, hogy repülőképessé tették nem jelenti az azonnali bevethetőséget, erre még várni kell egészen 2021-ig. Addigra kap majd meg minden berendezést, hogy újra bevethetővé válhasson az 1960-ban megrendelt B-52H Stratofortress. Az Egyesült Államok nemzetközi szerződésben rögzített bombázóereje nem fog növekedni a Wise Guy újbóli hadrendbe állásával, hiszen ez egy 2016 májusában, balesetben elvesztett gép pótlására történik.

Roppant érdekes, ezért a NETARZENÁL is megemlíti, hogy állítólag a CIA és az amerikai hadsereg az elmúlt években új típusú rakétákat használt a terroristák elleni harcban. A távolról irányított repülőeszközök fedélzetéről a Hellfire AGM-114 R9X jelzésű változatát vetették be, már több alkalommal. A Szíriában és Jemenben is alkalmazott fegyver nem tartalmaz robbanóanyagot. A csak a kiszemelt személy elpusztítását a rakéta testéből csak néhány másodperccel az ütközés előtt kinyíló hat darab penge végzi. Az AGM-114 R9X jelzésű változatról első alkalommal cikkező Wall Street Journal szerint az R9X-et Barack Obama elnök regnálása alatt fejlesztették ki a nem szándékos halálesetek csökkentése érdekében. Az R9X-et úgy vélik, hogy fél tucat alkalommal használták már a világon. A Wall Street Journal jelentése alapján az R9X alkalmazásra került már többek között Líbiában, Szíriában, Irakban, Jemenben és Szomáliában is. Ez az állítás természetesen most még nem ellenőrizhető, de az akár beszédes is lehet, hogy 2017 februárjában egy szíriai területen eltalált Kia személygépkocsi meglepően épen maradt az ismeretlen rakéta becsapódását követően. A tető szinte teljesen beszakadt, egy jókora lyuk éktelenkedett rajta, de robbanásra utaló nyomok nem voltak a roncson. A terroristának tartott egyiptomi állampolgár életét veszítette a támadás során.

Jelenleg a Boeing már szélcsatornában teszteli az AH-64E Block 2 Compound-ot, az új nagysebességű Apache koncepcióját. A behúzható futóművet, burkolattal aerodinamikusabbá tett 30 milliméteres M230-as gépágyút, nagyobb szárnyakat és tolólégcsavart kapó gép a tervek szerint 50% -kal nagyobb sebességet és hatótávolságot érhet el, kétszeresére növekedhetne az élettartama és 24% -kal jobb üzemanyag-hatékonyságot biztosíthat a beszerzési ár mindössze 20% -os növekedésével. Fegyverterhelése 2600 kilogramm lenne és ezt az új félszárnyak alatti 3-3 felfüggesztési ponton lenne képes hordozni. A törzs hátsó részén végzett módosítás következtében a függőleges vezérsík lefelé állna, végén a farokfutóval. A törzs felső része enyhe ívben lejtene a tolólégcsavar irányába. A tolólégcsavar előtt helyezkednének el a vízszintes vezérsíkok, ezek közül menetiránynak megfelelően a bal oldaliból állnának ki az X alakú faroklégcsavarok. Természetesen a pilótafülke oldalán lévő dobozok is aerodinamikusabbá válnának és egy új főrotort is felszerelnének a gépre.

Brazíliában az Embraer gyárában jelen pillanatban három KC-390-es szállító/légi utántöltő repülőgép található meg a gyártósoron. Ezek közül kettő még ebben az évben el fog készülni, a harmadik 2020-ban kerül majd ki a csarnokból a negyedik és az ötödik géppel egy évben. Brazília 28 darabot rendelt a KC-390-ből, az azonban most még nem eldöntött, hogy ebben a mennyiségben megtalálható lesz-e másodiknak és a harmadiknak elkészült példány, vagy ezek a gyártó tulajdonában fognak maradni és bemutató repülésekre illetve tesztekre fogják használni a jövőben. Mindenesetre az Embraer vezetése bizakodó, véleményük szerint gond nélkül legyártható lesz évente akár 18 KC-390-es is. A hazai megrendelések teljesítést 2026-ra ígérték.

Május 9-én Argentína földjére érkezett öt darab alaposan becsomagolt Dassault Super Étendard Modernisé (SEM) vadászbombázó a libériai zászló alatt hajózó LILY AUERBACH hajó fedélzetén. Ezek még április második felében indultak útnak Franciaországból szárazföldön, majd később hajón. A gépek vételárának átutalása később történt meg mint tervezték, így a gépek csak ebben az évben érkeztek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 5 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.

A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. A most megérkezett példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni.

NETARZENÁL GALÉRIA

Airbus A400M

Boeing AH-64D Apache

British Aerospace Hawk Mk.120

Chengdu J-10

MiG-27 Flogger-D

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Kaman SH-2G Super Seasprite

NAMC YS-11EB

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Sepecat Jaguar GR.1

Kawasaki CH-47J Chinook

Xian Y-20

Szuhoj Szu-17M4 Fitter-K

Kawasaki EC-1

Lockheed F-117A Nighthawk

Dassault Mirage 2000-5

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Hawker Siddeley Nimrod MR.2

Shaanxi Y-8F-200W Pegasus

Eurofighter Typhoon T.1

AIDC AT-3

Catégories: Biztonságpolitika

2019.05.11

sam, 11/05/2019 - 07:02

Ukrajnában alaposan átalakult a BTR-4-es gyalogsági harcjármű páncéltestének gyártása. Harkovban a Morozov Gépgyárban egy új szerelősort hoztak létre a típus előállítására. Ennek köszönhetően a bevételt 4,5%-al sikerül növelni az ár emelése nélkül. Ezenfelül az ország Védelmi Minisztériumának javaslatára a páncéltest anyagában is változtatásokat eszközöltek. A terv szerint az itt használt acélpáncél összetétele is NATO szabványú lesz. Jelenleg a NATO páncéljainak mintáit már Ukrajnában tesztelik.

Növekedni fog a Horvátországban megtalálható sugárhajtású harci gépek mennyisége. Mindössze egy darabbal, de ez különösen fontos a horvátok számára. Ugyanis Ausztriából átszállításra kerül az a MiG-21-es, mellyel Rudolf Peresin szállt le, miután nem hajtotta végre a horvát terület bombázására szóló parancsát a függetlenségi háború idején, mint a jugoszláv légierő horvát származású pilótája. A Fishbed május 12-től, Peresin halálának 24. évfordulójától lesz megtekinthető Zágrábban. Ezután a MiG-21-es majd egy horvát múzeumban kerül elhelyezésre.

Olaszországban a hadsereg tagjaiból álló oktatók március 5-én elkezdték a katari személyzetek típusátképzését. Katar a tavalyi évben rendelt meg 3 milliárd euró értékben 28 darab NHIndustries NH90-es helikoptert, méghozzá 16-ot NH90 TTH szállító, 12-őt NH90 NFH haditengerészeti változatban. A szerződés mindkét variáns esetében 6-6 további gépet is tartalmaz opcióként. A helikopterek átadása várhatóan 2022 júniusában kezdődik meg és 2025-ig folytatódik. Az olaszoknál UH90A jelzést viselő gépekből 6 darabot különítettek el az átképzés segítésére. Ezek mind a legutolsó gyártási szériába tartoznak, egy éve adták át őket. A képzés 4 éven át fog tartani és összesítve 2600 repült órával fogja növelni az olasz tulajdonú forgószárnyasok üzemidejét. A pilóták esetében az átképzési programba 70 órányi szimulátoros és 100 órányi valós repülést foglaltak bele.

Új bombákat kezdtek el átadni az orosz légierőnek. Az ez év első negyedévétől átadásra kerülő robbanóeszközök 500 és 1500 kilogrammosak és becsapódási pontjukat műholdas navigáció tesz pontosabbá. A K029E jelzésű bomba (UPAB-1500B-E jelölést is használták rá) tömege 1525 kilogramm, ebből a robbanófej 1010 kilogrammot tesz ki. Az 5,05 méter hosszú és 40 centiméteres átmérővel rendelkező fegyver 15 kilométeres magasságból is leoldható és akár 50 kilométerre lévő célokat is elérhet. A 10 méteres körkörös szórással rendelkező K029E megerődített építmények és bunkerek ellen is használható. A K08BE jelzésű bomba tömege 505 kilogramm, ebből a robbanófej 390 kilogrammot tesz ki. A 2,84 méter hosszú és 35,5 centiméteres átmérővel rendelkező fegyver 14 kilométeres magasságból is leoldható és akár 40 kilométerre lévő célokat is elérhet.

Legújabb hírek szerint pár éven belül elkezdik megvalósítani Oroszország új repülőgép-hordozóját. A nukleáris meghajtású egységet érintő kutató és fejlesztő munka 2023-ban veszi majd kezdetét és várhatólag 2027-ben fejeződik be. A megrendeléséről szóló szerződés aláírását 2025-re prognosztizálták, míg a 70000 tonnás vízkiszorítású egység 2030 végig kerül majd átadásra a flottának.

Nem kell eddig várni a Tupoljev Tu-95-ös stratégiai bombázók új hajtóművekkel történő ellátására. A több mint fél évszázados múlttal rendelkező NK-12-es turbópropelleres hajtóművek továbbfejlesztésén már egy ideje dogoztak Oroszországban. Az NK-12MPM-es változat kevesebbet fogyaszt és természetesen erősebb lesz, de hatékonyságát a szintén új tervezésű AK-60T légcsavar is növelni fogja, melynek vibrációs szintje is jelentősen csökkenni fog. A számok nyelvén ez 2500 lóerővel nagyobb, vagyis 13600 lóerős teljesítményt jelent, 50%-al kisebb mértékű vibrációs szint mellett. Az NK-12MPM nem csak a modernizációra kerülő Tu-95MSz-ek NK-12MV hajtóműveinek lehet az utódja, hanem a Tu-142-es tengeri járőrgépek NK-12MP variánsainak is. A Tu-142-ek modernizációs programja, mely nagyjából kéttucatnyi gépet érint, 2020-ra fejeződik be és ekkora már a flottát Tu-142MRM és Tu-142M3M változatok fogják alkotni. A Tu-95MSz változatokból nagyjából egy tucatnyi került korszerűsítésre eddig MSzM változattá és még majd kétszer ennyi átépítése szerepel Moszkva terveiben, a szolgálatban lévő 60-ból, így további 35 évnyi szolgálati időt prognosztizálnak a gépeknek. Az első NK-12MPM-el hajtott Tu-95MSzM már az állami berepülési teszteken tartózkodik.

Talán az április 29-én bekövetkezett tűzesetnek köszönhető, de a nem került az irányított média által túl nagy össztűzbe Törökország hazai építésű, partraszállást támogató helikopter-hordozójának, a spanyol a JUAN CARLOS I tervei alapján készülő TCG ANADOLU (L-408) nevet viselő egységnek a vízre tétele. Sőt az ilyenkor szokásos nagy felhajtás is elmaradt, pedig lehetett volna mire koccintani, hiszen a hírek szerint a lángok nem okoztak komolyabb kárt a hajóban. Na meg persze az sem mellékes, hogy mindössze 3 hónapot sikerül csúszni a 2019-es vízrebocsátási időponthoz képest. Ez egy ekkora hajó esetében, pláne, hogy ez az első amit építenek, igencsak figyelemre méltó teljesítmény. A Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában 2016 óta épülő partraszállást támogató helikopter-hordozó modern hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállított, 68%-ban hazai ipar által előállított összetevőkből készül el. Kevésbé ad okot az örömre az, hogy a 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU repülőfedélzetén mi lesz majd megtalálható a 2021-es szolgálatba lépéskor. Ugyanis az Egyesült Államokkal folytatott civakodás eredményeként nem biztos, hogy megvalósulnak a Lockheed Martin F-355B Lightning II-es vadászbombázók rendszeresítéséről szőtt álmok.

Május 3-án vízre került az Egyiptomi Arab Köztársaság haditengerészetének újabb Type 209/1400-as osztályú tengeralattjárója. A S43-es jelzésű egység immáron a harmadik azon testvérhajók közül, amelyeket még 2012 augusztusában rendelte meg Kairó a ThyssenKrupp Marine Systems-től, ahol hosszú ideig nem közöltek semmit sem a gyártásba vett első tengeralattjáró jövőbeli tulajdonosának kilétéről. A 30 fős legénységgel hajózó, lemerülve 1594 tonna vízkiszorítású, 62 méter hosszú, 6,2 méteres átmérőjű törzzsel rendelkező egységek fegyverzetében a huzalvezérlésű DM2A4 Seehecht, exportra SeaHake mod4 néven kerülő torpedók mellett az amerikai UGM-84L Harpoon Block II hajók elleni robotrepülőgép is megtalálható lesz. Ez utóbbiakból eddig 20 éles, valamint két oktatásra szolgáló példány mellett tároló és szállító konténerek, pót- és cserealkatrészek, logisztikai támogatás és vizsgálati eszközök, oktató és műszaki dokumentáció és a személyzet képzése is megvásárlása került 143 millió dollár értékben. Napjaik egyik legkorszerűbb, nem nukleáris meghajtású egységei a kínai gyártású, bár több, korszerű nyugati felszereléssel és fegyverzettel ellátott Type 033-as ROMEO-osztályú tengeralattjárók pótlását fogják szolgálni. Az első S41 jelzésű tengeralattjárót 2016 decemberében adták át, míg a második tengeralattjárót, az S42-őt 2017 augusztusában. A program várhatóan a negyedik hajó átadásával zárul 2021-ben.

Irak május 3-án az utolsó 9 gép leszállásával megkapta utolsó, 36. Lockheed Martin F-16IQ Block 52 vadászbombázóját is. Bagdad két lépésben rendelte meg a típust, 2011-ben és 2012-ben is 18-18 darabos mennyiségben. Időközben az USA-ban folyatott kiképzés során két példány került veszteséglistára, így jelenleg 34 Fighting Falcon viseli az iraki légierő felségjelét.

Május 6-án Indiában is vízre került egy tengeralattjáró, méghozzá a KALVARI-osztály negyediknek megépült egysége, az INS VELA. A 2005 októberében elindított Project 75-ös terv alapján a SCORPÉNE tengeralattjáró Franciaországból megvásárolt terveinek felhasználásával hat egység fog elkészül, igaz jelentős késéssel. A névadó egység után ez év júniusában az INS KHANDERI és decemberében az INS KARANJ tengeralattjáró fog szolgálatba lépni. Két másik tengeralattjáró, a VAGIR és a VARSHEER az építés különféle szakaszában tartózkodik.

Indiában megszületett a kormányzati jóváhagyás további 10 Kamov Ka-31 Helix légtérellenőrző helikopter beszerzésére 520 millió dollárért. A típus nem jelent újdonságot, hiszen 14 darabja már 2003 óta szolgálatban áll a flotta repülőerőinél. Az első kilencet 1999-ben rendelték meg, ezt a 2004-ig leszállított mennyiséget egészített ki a 2009-ben megrendelt öt gép. Ezek közül hat példányt 2015-től Oroszországban nagyjavítottak. Meg kell jegyezni, hogy jelenleg a flotta tengeralattjárók és felszíni egységek elleni bevetésekre alkalmas forgószárnyasainál 61 darabos hiány áll fenn.

Kivonásra került viszont a 36 évnyi szolgálati időt maga mögött tudó RAJPUT-osztályú romboló, az INS RANJIT (D53). A szovjet KASIN-osztály módosított változatából az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején 5 darabot (RAJPUT, RANA, RANJIT, RANVIR, RANVIJAY) építettek India számára a Szovjetunióban a majd 5000 tonnás vízkiszorítású egységekből. Az INS RANJIT gerincfektetésére 1977-ben került sor, vízre 1979-ben bocsátották. A közel 4 évtizednyi szolgálati idő alatt 2190 napot töltött a tengeren.

Műholdas fotók alapján jól halad Kínában a második haza építésű hordozó megvalósulása. A Jiangnan Shipyard Group által elkészítendő CV-18 Type 002-es jelzésű egységen a flotta vezetése az elektromagetikus katapultot (EMALS) szeretné a repülőfedélzetbe építve látni, méghozzá teljesen működőképes állapotban. Ez pedig jelentős kihívást jelenthet a fejlesztőkre nézve, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érhető a kínai döntéshozók állásfoglalása.

Természetesen a 002-es jelzésű hordozóra más rádiólokátorok kerülhetnek felszerelésre, mint elődjeire, a 001-re és a 001A-ra. Az aktív fázisvezérelt antennarácsos berendezés elhelyezkedése és mérete igencsak nagy hasonlóságot mutat a legújabb tervezésű Type 055-ös rombolókon láthatóval. Egyes források tudni vélik, hogy vízkiszorítása 10000-15000 tonnával nagyobb lesz elődjénél, így nagyjából 80000 tonna körüli lesz. Ez a hajó több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére 2 év alatt nagyjából elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionálnak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH esetében is megvalósult.

Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 002-es a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból, még ebben az évben. Ténylegesen a maghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem. Mindenesetre ez év elején napvilágra került kínai flottafejlesztés 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetíti előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal rendelkeznének, és a LIAONING kivonására 2030-2035 körül kerítenének sort. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az egység várhatólag 2022 körül fog szolgálatba lépni.

Megérkezett a Fülöp-szigetekre az ország által rendelt első két Leonardo AW159 Lynx Wildcat Mk220-as helikopter. A Nagy-Britanniából egy Antonov An-124-es belső terében átszállított tengeralattjárók és felszíni egységek elleni bevetésekre alkalmas forgószárnyasok még ebben az évben szolgálatba fognak állni.

Bejelentésre került az amerikai haditengerészet 83. ARLEIGH BURKE-osztályú rombolójának a neve. A USS SAM NUNN (DDG 133) Georgia állam szenátorának nevét viseli majd, aki 1972-től 1997-ig képviselte szűkebb hazáját. A DDG 133-as egyébként a 8. olyan, Flight III-as romboló lesz, amelyik ballisztikus rakéták elleni képességét megnövelték.

Amerikában a tengerészgyalogság tesztelt egy új M1A2 Abrams változatot. Az M1150 jelzésű jármű már ismert, azonban a veszélyes feladatának, vagyis az aknamentesítés biztonságosabbá tételét nem igazán reklámozták az elmúlt időszakban. A beépített kameráknak és egyéb rendszereknek köszönhetően a jármű biztonságos távolságról távirányíthatóvá vált.

NETARZENÁL GALÉRIA

Boeing F/A-18F Super Hornet

Tupoljev Tu-134UBL

Eurocopter AS 565MB Panther

Blackburn Buccaneer S.1

Boeing C-17A Globemaster III

Alenia Aermacchi T-346A

Embraer ERJ-145MP

Lockheed Martin F-16CJ Fighting Falcon

Dassault Rafale M

British Aerospace Hawk Mk.127

Boeing P-8A Poseidon

MiG-23UB

Boeing F/A-18F Super Hornet

Westland WG-13 Lynx

AIDC AT-3

Catégories: Biztonságpolitika

2019.05.04

sam, 04/05/2019 - 06:31

Április 26-án teljessé vált Norvégia CV9030-as gyalogsági harcjárművekre vonatkozó rendelése. 2013-ban vette kezdetét ez a beszerzés. Az új variáns egyik legfőbb ismertetője a gumiból készült lánctalp. Ezt 2010 végétől próbálták ki harctéri körülmények között Afganisztánban, két lövészpáncéloson. A lánctalpakat közösen alkotta meg a kanadai Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalata. A 103 darab eddig is használt norvég CV9030-as gyalogsági harcjármű korszerűsítésével egyidejűleg 41 új legyártására is sor kerül, így Norvégiában 144 darab CV9030-as állt szolgálatba. A 144 páncélost érintő, 750 millió dolláros korszerűsítés során az utóbbi időkben szerzett háborús tapasztalatok felhasználásával megerősítették a páncélzatot és az aknák elleni védelmet, valamint a mozgékonyság növelésére is figyelmet fordítottak és mindezek mellett új elektronikai összetevőket és távirányítású fegyverállványokat is felszereltek a páncélosokra.

Hollandia mellett Norvégiából is beszereztek CV90-es gyalogsági harcjárműveket az észtek egy négy évvel ezelőtti döntés értelmében. Norvégia az új gyártású járművek érkeztével vált meg 35 darab régebbi CV9030 gyalogsági harcjárművétől. A 144 norvég CV9030-ból 74 a lövészpáncélos felszereltségű, 15 darab parancsnoki változat, 21 példány felderítő feladatokra van kialakítva, 16 műszaki jármű, másik 16 darab pedig csak Protector távirányítású fegyverállvánnyal van felszerelve és utánpótlás szállítására, valamint sebesültek elszállítására alkalmazzák.

A 2018-as év után újra a Földközi-tenger feletti légtérben volt megtalálható Svédország egyik elektronikai hírszerzésre átalakított repülőgép. A gép a nemzetközi légtérben végzet repülés után a RAF Akrotiriben lévő támaszpontján szállt le. A Gulfstream Aerospace G-IVSP sugárhajtású üzleti repülőgép az S102B jelzést és a Korpen nevet viseli a svéd katonai szolgálatban. Ezek a repülőgépek 1992 óta működnek a svéd légierőnél. Közvetlen elődjeik az 1972-tól, vagyis 20 éven át alkalmazott két TP85-ök voltak, amelyek a szintén polgári Sud Aviation Caravelle utasszállító repülőgépek átalakításával jöttek létre.

Május 2-től egy további Eurofighter Typhoon gépekkel felszerelt század védelmezi Nagy-Britanniát. A RAF Lossiemouth-i támaszpontján a típust erről a bázisról repülő századokból immáron a negyedikként, míg a királyi légierő egészét nézve a hatodikként szolgálatba állt IX. (B) Százada a Panavia Tornado vadászbombázókról került átfegyverzésre és mostantól képes a szigetország légterét megközelítő repülőeszközök elfogására, azonosítására, majd kikísérésére. A légtérvédelmi készültség a Lossiemouth-i támaszponton igen elfoglaltnak mondható, a múlt hónapban csak az orosz bombázók miatt négy alkalommal riasztották és emelték fel az itt készültségben lévő gépeket. A IX. (B) Század hajózói és repülőgépei egy további feladatot is el fognak látni. Pár Eurofighter Typhoon a tervek szerint megkülönböztető festést fog kapni a közeljövőben és a RAF valamint a NATO országok számára fognak ellenséges repülőeszközöket megszemélyesíteni agresszor szerepkörben.

További, a brit Eurofighter Typhoon típust érintő hír a hétről, hogy az iszlám terroristák elleni műveletet támogató FGR.4-es változatok fedélzetéről már márciusban éles körülmények között is alkalmazásra került az MBDA Brimstone 2 rakéta. A P3E továbbfejlesztés a RAF-nál egy ambiciózus hároméves, 425 millió font értékű kezdeményezés volt. Célként azt tűzték ki, hogy biztosítsa a 2019 márciusában kivonásra kerülő Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázók által képviselt harctéri támogatási képesség hatékony helyettesítését.

Meglepő elképzeléssel jelentkezett az újonnan alakult AERALIS brit vállalat. A sugárhajtású kiképzőgépek piacára betörni szándékozó cég repülőgépénél a törzs mellső és középső része megegyezne. Erre, mint egy központi elemre a megrendelő igénye szerint lehetne az egy, vagy két hajtóműves hátsó törzsszekciót, valamint a trapéz, vagy nyilazott félszárnyakat felszerelni. A moduláris felépítésnek köszönhetően a gépek hosszú távú bérlése során igény szerint átépíthetők lennének, illetve a bérleti idő lejárta után egy másik felhasználó számára könnyedén átalakíthatóvá válnának.

Fehéroroszországban bemutatták a Buk-MB3K légvédelmi rendszert. A szovjet/orosz eredetű rendszer továbbfejlesztésének céljai a megbízhatóság és a még jobb teljesítmény elérése volt. Hordozójárműként a 8x8-as kerékképletű MZKT-69225 szolgál. Ennek tetejére került a 4 darab rakéta az új fejlesztésű AESA antennás rádiólokátorral együtt. Ez a berendezés már 130 kilométeres távolságból képes a légi célok felderítésére, míg a beépített rendszerek automatikusan elvégzik az észlelt célok azonosítását és rangsorolását is. Ezen a téren a nagyobb teljesítményű számítógépek segítségével 50-100%-al sikerült a teljesítményt növelni. További előrelépést jelent a digitális titkosított adatkapcsolat használata is. Szintén meg kell említeni, hogy a 60 kilométer per órás sebesség elérésére képes 17,3 tonnás MZKT-69225 jármű navigációs rendszerét a GPS és a GLONASSZ egyaránt támogatja, pontosítja. Természetesen a rakétákat szállító és utántöltő jármű alvázaként is az MZKT-69225 került alkalmazásra.

Jelenleg a török hadsereg minősítő tesztjein vesz részt a török FNSS Savunma Sistemleri Pars 4x4 ATV (Anti-Tank Vehicle) rakétás páncélvadásza. A 4x4-es kerékképletű kétéltű jármű a vezetőfülke feletti részén hordja a távirányítású tornyát, melyen két irányított páncéltörő rakétát és egy 7,62 milliméteres géppuskát helyeztek el. A Pars 4x4 ATV személyzete 4 fő, dízelmotorjának és automata sebességváltójának köszönhetően eléri a 100 kilométer per órás sebességet és hatótávolsága 700 kilométer. Vízben legfeljebb 6,5 kilométer per órás sebességgel haladhat. Ankara 2016 júniusában rendelt meg 76 darab Pars 4x4 ATV rakétás páncélvadászt, ezeket 2019-től kezdődően kell majd átadni a gyártónak és amennyiben további megrendelés nem fog érkezni rá, úgy az utolsót 2021-ben szállítják le. A Pars 4x4 ATV rakétás páncélvadász belső terében négy további irányított páncéltörő rakéta helyezhető el, a prototípuson még az orosz Kornet rakéták voltak láthatóak. A legutóbbi próbákon már sor került a hazai fejlesztésű OMTAS irányított rakéták indítására is. A célfelderítést két eltérő hullámhossztartományban üzemelő hőkamera, egy nappali kamera és egy 10 kilométeres mérési távolságú lézeres távmérő biztosítja.

Az FNSS elkészítette a partraszálló műveletekben használatos kétéltű páncélozott járművének prototípusát. A ZAHA (Zirhli Amfibi Hücum Araci = új harci kétéltű lánctalpas páncélozott jármű) nevet viselő eszköz világpremierje az IDEF 2019-en volt. Az amerikai AAAV-7 kétéltű páncélozott járműre hasonlító elrendezésű ZAHA-ból eddig 27 darabra érkezett megrendelés a török haditengerészettől. Ezek közül 23 darab páncélozott szállító harcjármű lesz távirányítású fegyverállványon elhelyezett 12,7 milliméteres nehézgéppuskából és 40 milliméteres gránátvetőből álló fegyverzettel, 2 db parancsnoki variáns, míg a másik két példány műszaki változat lesz. A földön 70 kilométer per órás, míg a vízben 7 csomós sebesség elérésére képes,21 katona partra szállítására alkalmas, 3 fős személyzetű (parancsnok, irányzó, vezető) ZAHA-ból az első 2021-ben kerül majd átadásra, míg az utolsó 2022-ben.

Közelebb van a rendszeresítéshez a TAI (Turkish Aerospace Industries) által a török légierő számára kifejlesztett Hurkus B turbólégcsavaros kiképzőgép A katonai célokra módosított típusból 3 példányt már tesztel a légierő az Izmir tartományban található Cigli légibázison. A Hurkus A modell mellett, mely leginkább a civil képzésben fog helytállni, a B, katonai alapkiképzésben használatos gép mellett tervbe van véve a fegyveres bevetések végrehajtására képes C változat létrehozása is. Ez utóbbi két variáns iránt a gyártó elmondása szerint már jelentős érdeklődés tapasztalható a Közel-Keleten és Afrikában is. Amennyiben a Hurkus B képességeivel elégedettek lesznek, úgy a típus átvételére már nyártól sort keríthetnek, havonta 2-3 darabos mennyiségben. A Hurkus B prototípusa 2018 januárjának végén hajtotta végre első repülését és a légierőhöz való átkerülés előtt egy 90 órás repülési tesztprogramot végeznek el a gyártónál.

Az 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6-os gázturbinával hajtott Hurkus B 100 kilogrammal könnyebb, mint az A változat és a pilótafülkében rendelkezik a műszerfalba szerelt többfunkciós kijelzőkkel, a BAE Systems által gyártott LiteHUD szemmagasságú kijelzővel, valamint Martin-Baker Mk T16N dupla nullás katapultülésekkel is. A légierő a SIAI-Marchetti SF-260 utódját látja a hazai gyártású gépben, amiből első körben 15 darabot rendeltek meg, majd a későbbiekben még további 40 darabra tartanak igényt. A továbbfejlesztett, már inkább harci repülőgépnek tekinthető Hurkus C-re vonatkoztatva benyújtotta ajánlatát a TAI a légierő részére. A Hurkus C öt felfüggesztési ponton lesz képes 1500 kilogrammnyi fegyverzet hordozására. A 8 kilométeres hatótávolságú, félaktív lézeres önirányítású L-UMTAS rakéta mellett fegyverzetében a Roketsan UMTAS infravörös irányítású páncéltörő rakéták és a Cirit félaktív lézeres önirányítású rakéták is megtalálhatók lesznek. A bombafegyverzet terén a szintén lézeres félaktív önirányítású Teber irányítókészlettel ellátott bombák megjelenése várható

Befejeződtek a szélcsatornában végzett tesztek a szintén török, de már sugárhajtású Hürjet könnyű kiképző/támadógép esetében. A típus első repülése valószínűleg 2022 júniusában lesz, körülbelül hat hónappal később, mint ahogy az egy korábbi tervben szerepelt. Úgy néz ki a típus egy hajtóművel fog rendelkezni, bár ennek típusa még nem eldöntött, akárcsak a fedélzeti rendszerek beszállítóié. Ezekben a kérdésekben pár hónapon belül megszületik majd a válasz. A Törökországban 70 darabos mennyiségben használt Northrop T-38A Talon gyakorlógépek utódja 13,4 méter hosszú lesz, szárnyainak fesztávolsága 11 méter, fegyverterhelése 3 tonna, maximális sebessége Mach 1,2 lesz. A fantáziarajzokon ábrázolt kéthajtóműves Hürjet helyett a 2018-as Farnborough Airshow-on látott makett csak egyhajtóműves volt, szárnyai alatt Roketsan L-UMTAS félaktív lézeres vezérlésű levegő-föld rakéta, Teber-81 és -82 lézeres/GPS vezérlésű bombák, valamint a HGK-82 műholdas irányítású bombák lettek elhelyezve. A fedélzeti avionika nagyobb része meg fog egyezni a Hurkus turbópropelleres kiképzőgép felfegyverezhető C változatának pilótafülkéjében alkalmazottakkal.

További Törökországból származó hír, hogy egy AESA antennával rendelkező rádiólokátor fejlesztésén is dolgozik az Aselsan. A berendezéssel folytatott földi próbákat 2022-ig be szeretnék fejezni, a légi tesztekre csak ezek után kerülne sor. A távlati tervekben az szerepel, hogy ez a radar kerülhessen az F-16-ok orrába beszerelésre. Természetesen éppen ezért képességeiben fel kell hogy tudja venni a versenyt a konkurens, már évek óta létező berendezésekkel.

Izraelben egy újabb repülőszázadot fognak átfegyverezni a Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázókra. A 116. repülőszázad már 6 évtizedes múltra tekinthet vissza. Az új típus megérkezéséig és az után is a hadrendbe állítást természetesen az F-35I-t már repülő 140. század fogja segíteni.

Katar szerződést kötött a 2018 és 2022 között leszállításra kerülő Boeing F-15QA Advanced Eagle vadászbombázók fegyverarzenáljának növeléséről. A 36 darab gépre a 120 kilométeres hatótávolságú Boeing AGM-84L Harpoon Block 2-es hajók és már szárazföldi célok elleni alkalmazásra is megfelelő robotrepülőgépek kerülnek integrációra.

Kínából származó hírek alapján a LIAONING repülőgép-hordozó, a hamarosan befejeződő átépítés és korszerűsítés után, egyre inkább alkalmas lesz harci feladatok végrehajtására, a pár évvel ezelőtti kiképzőhajói státuszt végleg maga mögött hagyva. Leginkább a hordozó felépítményének hátsó részén végeznek átalakításokat, ott ahol a repülésvezető munkahelye van, ami kényelmesebbé tágasabbá fog válni. A 2018 augusztusa vége óta végzett átépítések során erősebb, nagyobb tömeggel leszálló gépek megállítására képes fékezőrendszert kap a LIAONING, de az itt használt acélkábelek élettartama is megnövekszik. A vészhelyzetbe került repülőgépek megállítására egy erősebb hálós megállító rendszer (majomfogó) kerül alkalmazásra. A meghajtó-és a villamosenergia-rendszeren is számos optimalizálást és fejlesztést is végeztek, valamint az interferencia védettséget is kiemelten kezelik a munkák során.

Elérte a kezdeti bevethetőségét Ausztrália Boeing EA-18G Growler rádióelektronikai zavarógépeit alkalmazó százada. A RAAF Amberley bázisán állomásozó alegység 11 darab géppel rendelkezik, mivel 2018-ban a 12. gép a Las Vegas közelében lévő Nellis bázison és annak közelében lévő légtérben megrendezett Red Flag hadgyakorlaton vett részt, amikor lezuhant. Canberra még nem döntötte el, hogy a hiányzó gép pótlására egy újgyártású példányt rendelnek-e, vagy egy már elkészült F változatot építenek majd át.

Egy új felfüggesztőpilont mutatott be a Lockheed Martin az F-35 Lightning II-es vadászbombázók számára. Ennek a Sidekick nevet viselő felfüggesztőnek a segítségével a belső fegyvertérbe az eddigi fegyverterenkénti két-két AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta helyett immár három-három lesz elhelyezhető. Minderre azonban csak a nagyobb fegyvertérrel rendelkező A és C változatok esetében van lehetőség, a kisebb fegyvertérrel rendelkező B változatnál nem nyílik mód a Sidekick használatára.

Költségvetési okokra vezethető vissza az, hogy Brazíliában a 2016-ban bejelentett időleges felfüggesztés után idő előtt befejeződhet az Alenia-Embraer AMX vadászbombázók modernizációs programját. A 45 millió dolláros költségelvonás miatt 33 együléses A-1A és 10 kétüléses A-1B A-1M szabvány szerinti átépítését meg nem határozott időre lelassították 3 éve, a felfüggesztést akkor még csak ideiglenes megoldásnak vélték sokan. Pedig a jó pár évvel ezelőtti elképzelés szerint 1,12 milliárd dollárt áldoztak volna az Embraer repülőgépgyárban elvégzendő munkára, amit az izraeli Elbit is segített. A brazil AMX-ek orrába a Mectron által kifejlesztett SCP-01 többfeladatú radar került beépítésre a korszerű avionika mellett. Az így már A-1M jelzést viselő gépek 3,8 tonnás fegyverterhelése egyaránt állhat majd levegő-levegő, levegő-föld, levegő-felszín osztályú precíziós fegyverekből is.

Öt éve még arról volt szó, hogy a 43 gépes darabszám még módosulhat, hiszen a légierő parancsnoksága az akkor még szolgálatban álló összes, azaz 53 AMX korszerűsítését tervezte (45 A-1A és 11 A-1B), amint meglesz rá az anyagi fedezet. Az eddig elkészült 11 darab együléses és 3 darab kétüléses modernizált AMX-ek így 2032-ig maradhatnának szolgálatban. Az idő múlásával egyre kevésbé valószínű, hogy a típus újabb átalakításon is át fog esni a jövőben, ugyanis 2012 októbere óta folytak a szélcsatornában végzett vizsgálatok az A-1-es makettjével. Ennek a szívócsatornájának az oldalára helyezték el a merev „kacsa-vezérsíkokat”. Ezektől azt várták, hogy javítani fogják a gép nagy állásszögű repülési tulajdonságait, valamint növelik a gép manőverező-képességét és csökkentik a fel-és leszálláshoz szükséges távot. A vizsgálatok minden téren pozitív eredményt hoztak, az aerodinamikai módosítás kis anyagi ráfordítással megvalósítható lenne.

NETARZENÁL GALÉRIA

English Electric Canberra T.17

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Bell AH-1J International Cobra

Northrop T-38C Talon

Changhe Z-10

Canadair NF-5A

Mitsubishi F-2A

Grumman E-2C Hawkeye

Kawasaki T-4

Grumman S-2F-1 Tracker

Mitsubishi F-1

Catégories: Biztonságpolitika

2019.04.27

sam, 27/04/2019 - 06:16

Belgium az eddig ismerthez képes két évvel később fogja megkapni első Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázóit. A típus beszerzéséről a kormányzati jóváhagyás 2018 utolsó negyedévében született meg. Ennek köszönhetően vált biztossá, hogy belga felségjellel 34 darab F-35A fog majd repülni. A gépek mellé kettő darab szimulátor megvásárlására is biztosít összeget a döntés. Eddig az első négy gép átadásaként a 2023-as év volt megjelölve, azonban a héten kiderült Brüsszel két évvel elodázta az első négy gép átvételnek dátumát, így az 2025-re változott.

Görögország számára is lehetőség nyílhat az a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es beszerzésére (Lengyelország, Spanyolország, Szingapúr és a már fent említett Románia) több más ország mellett. Athén hajlana a beszerzésre, méghozzá a régebbi, 1985-től beszerzett Block 30-as és az 1993-tól megvásárolt Block 50-ek leváltására látná kiváltképp alkalmasnak az új gépet. Akár 25-30 darab Lightning II-es beszerzése is megvalósulhatna, amennyiben az Egyesült Államok kellően hosszú fizetési időt hajlandó a gépek ellentételezésére engedélyezni Görögország esetében.

Április 18-án a Naval Group Lorientben vízre bocsátott egy újabb FREMM-osztályú fregattot. A francia megrendelésre 13 hónappal ezelőtt építeni kezdett ALSACE (ELZÁSZ) némi eltérést mutat az eddig megépített testvérhajóitól. A D656 hadrendi jelzéssel rendelkező egységnek a módosított árbócán került elhelyezésre a hatékonyabbá vált többfeladatú radarja, fejlettebb kommunikációs rendszere, valamint három további konzolja van a harcirányító rendszerénél. Főfegyverzetét az Aster 15 és Aster 30 rakéták alkotják, mivel fő feladata a légvédelem (ezért több helyein is emlegetik ezeket a hajókat FREMM DA-nak), de emellett megőrizte testvérhajó tengeralattjárók elleni hadviselési képességét. Az ALSACE 2021 első felében kerül majd átadásra a francia flotta számára.

A török FNSS bemutatta a PARS III 8x8-as gyalogsági harcjármű új változatát. Az ománi haderő igényei szerint megalkotott műszaki változat a gyártó szerint számos már ország érdeklődőt is felkeltheti többcélúságával. A jármű orrpáncélzatán kialakított hidraulikus csatlakozások, és felerősítési pontok segítségével alkalmas aknakifordító eke aknamentes átjáró nyitásához, tolólap műszaki és/vagy föld munkákhoz és akadályelhárításhoz, valamint egy markolókanál is a jármű stabilitását biztosító hidraulikusan kiengedhető támasztólábakkal együtt. Omán részére a eddigi megrendelés alapján hat darab PARS III 8x8-as műszaki járművet fognak átadni.

Az Otokar is hallatott magáról a héten, hiszen bemutatták a teljesen elektromos meghajtású Akrep IIe (Skorpió) 4x4-es páncélozott felderítő járművét. Az 1995-ben bemutatott 3 fős legénységű Akrep I utódja a korszerű akkumulátoroknak köszönhetően 250 kilométeres távolságot tud megtenni egy töltéssel. Persze a gyártónál tisztában vannak ennek a távolságnak a hadi használatban nem éppen elégséges voltával, így egy dízelmotoros változaton is dolgoznak, ami várhatólag egy év múlva kerül majd bemutatásra. A 3 óra alatt újratölthető telepek számát a gyártó elmondása szerint van lehetőség tovább növelni, így a megtehető távolság is növelhető a most még technológiai demonstrátornak tartott járművön. Azonban az, hogy mennyire nem csak a mérnökök játékszere az Akrep IIe és komolyan gondolták a hadi felhasználást, azt az is bizonyítja, hogy a tetejére szerelhető fegyverzet (ami most még kimerülhet 7,62 milliméteres és 12,7 milliméteres géppuskákban, vagy 40 milliméteres automata gránátvetőben) űrmérete elérheti a 90 milliméterest is.

Indiában is vízre került egy hadihajó, méghozzá a harmadik Projekt 15B romboló, április 20-án. A 7300 tonnás IMPHAL és 2015-ben, valamint 2016-ban vízre bocsátott két testvérhajója a VISHAKHAPATNAM és a MURMUGAO a Projekt 15A rombolók (KOLKATA, KOCHI és CHENNAI) továbbfejlesztett, javított változatai, további egy testvérhajójával, a PORBANDAR-al együtt. A 2018-ban hadrendbe állt VISHAKHAPATNAM a továbbfejlesztett hajóosztály első tagjaként új szonárt, radart és 163 méter hosszú és 17,4 méter széles hajótestet kapott, de a felépítményén is változtattak a Projekt 15A-hoz képest, javítva a lopakodó képességét.

Az új rombolók 65%-a már hazai gyártásban készül, de a több mint 30 csomós sebességet biztosító négy DT-59 gázturbina Ukrajnából, míg a hajócsavarok Oroszországból érkeznek. Rádiólokátorokból az IAI-Elta EL/M-2248 és a EL/M-2238-as kerül felszerelésre a Thales LW-08-as gyártmánya mellé. Fegyverzetüket Barak-8-as légvédelmi rakéták és BrahMos csapásmérő robotrepülőgépek alkotják. A licencben gyártott 76 milliméteres Oto Melara Super Rapid Gun hajóágyú mellett négy orosz AK-630 gépágyú is felszerelésre kerül. Továbbá az Oto Melara 127 milliméteres hajóágyúk 64-es kaliberhosszal készült Mk45-ös változatának alkalmazása is megvalósult a hajóosztályon. A helikopterhangár két forgószárnyas elhelyezését teszi lehetővé.

Április 26-án, pénteken tűz ütött ki az indiai haditengerészet INS VIKRAMADITYA repülőgép-hordozóján. A hajón kikötőbe befutásakor csaptak fel a lángok, amiket a személyzet gyors beavatkozásának köszönhetően sikerült megfékezni, bár az oltás során a legénység egy tagja életét veszítette.

Mianmar számára már gyártásban vannak a 2018-ban megrendelt Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázók. A tolóerővektoros kormányzással is ellátott gépekből hat darabot rendelt meg az elmúlt évben az ázsiai országból.

Indonéziában 135 millió dollárért vásárolnak új harckocsikat. A kiválasztott típus a török FNSS és az indonéz PT Pindad által kifejlesztett Kaplan MT közepes harckocsi lett. Ebből nagyjából 18-20 példány megvásárlására lesz elegendő ez a pénzösszeg, de a korábbi hírek alapján várható mg megrendelés. Ezekben összesen 400 darab páncélos beszerzése szerepelt, ezekből első körben 40 példány megvásárlására láttak lehetőséget a hírforrások. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett páncéloson mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy CMI (Cockerill Maintenance & Ingenierie SA Defense) Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Indonéziában a típus új nevet is kapott, ami Harimau, vagyis Tigris lett. Ezt a jelenleg még csak becsült mennyiséget a gyártó 3 éven belül le tudja majd szállítani a megrendelőnek.

Miután a mexikói légierő nyolc Northrop F-5E és két F-5F Tiger II-es gépét 2016-ban, 34 év elteltével nyugdíjba vonultatta hangsebesség nélküli típus nélkül maradt. A helyzetet akár Oroszország segítségével is megoldhatnál ahonnan egy komplett légvédelmi csomagot is beszerezhetnének. Sugárhajtású gépek esetében Moszkva a Jak-130-as kiképzőgépek mellett MiG-29M vadászbombázók jöhetnek szóba, míg a 19 Mi Mi-17-es mellé Mi-17V-5 és a Mi-171S szállító, valamint Mi-35M, vagy akár Mi-28NE harci helikopterek is megvásárolhatók mennének. A Kamov forgószárnyasok közül a Ka-52-es harci helikopter mellett a Ka-226T könnyű többcélú helikopter is beszerzésre kerülhet, amennyiben úgy döntenek. Légvédelmi rendszerek esetében a Pancir Sz-1, a Viking, a Buk-M2E, valamint a Verba és az Igla-Sz is megvásárolható lenne Mexikó számára.

NETARZENÁL GALÉRIA

Boeing RC-135W Rivet Joint

Tupoljev Tu-142M3

McDonnell Douglas F-4EJ Phantom II

Fiat G-91R3

Mil Mi-8AMTS Hip

McDonnell Douglas F-15S Strike Eagle

Szuhoj Szu-25 Frogfoot

Northrop Grumman B-2A Spirit

English Electric Canberra PR.9

Sikorsky CH-53G

Boeing F/A-18E Super Hornet

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

PZL-Swidnik Mi-2 Hoplite

E-7 Wedgetail

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Catégories: Biztonságpolitika

2019.04.20

sam, 20/04/2019 - 05:37

Április 16-án hivatalosan is elkezdődött a pilótaképzés Lengyelországban a Leonardo M-346 Bielik sugárhajtású kiképzőgépekkel. Deblinben márciustól kezdték meg az első pilótacsoport képzését az új típuson. Akkor még csak tantermi foglalkozások és szimulátoros gyakorlások voltak napirenden. Az M-346 Bielik sugárhajtású kiképzőgépekkel oktatott első pilótacsoport várhatólag novemberben fejezi majd be a képzést.

Már elkészült az első brit megrendelésre épített Poseidon MRA Mk.1 (P-8A) tengeri járőrgép törzse. Ezt már a Boeing Renton-i üzemében lehet megtalálni, ahonnan pár hónapon belül érkezik majd a bejelentés a gyártás befejezéséről. Ez a példány első repülését a nyár folyamán végre fogja hajtani. Természetesen az első brit légi-és földi személyzetek képzése is folyik már.

Spanyolországban a kormány jóváhagyásának megszületésével kezdetét vette a légierő kiképzőgépeinek cseréje. Első lépésben gázturbinás légcsavaros típust keresnek, amely alkalmas a haladó képzésre. A CASA C-101-ek pótlására a Beechcraft T-6 Texan II, vagy a Pilatus PC-21 típust látná szívesen a légierő vezetése.

Múlt héten két újabb korszerűsített Tupoljev Tu-95-ös stratégiai bombázót szállítottak le az orosz légierő számára. A 19-es és a 24-es oldalszámú gépek a Berijev Taganrogban lévő üzemében estek át a munkálatokon, ahonnan a legújabb Tu-95MSzM változatokként kerültek ki. A 2040-ig hadrendben maradó típus ezen változata a szárnya alatti két-két felfüggesztési ponton képes a H-101-es csapásmérő robotrepülőgépekből nyolc darab hordozására. A 400 kilogrammos harci résszel rendelkező H-101-es 10 méteres találati pontosságát a GLONASSZ műholdas rendszert kiegészítve egy inerciális is segíti megvalósítani.

Erősödik Pakisztán légiereje is, de nem egy újabb adagnyi JF-17-es Thunder beszerzése okán. Évek óta folytak tárgyalások Egyiptommal, az ott már nem kellő Dassault Aviation Mirage 5-ös vadászbombázók megvásárlásáról. Meg nem erősített hírek szerint az egyeztetések lezárultak, így hamarosan sor kerülhet a deltaszárnyúak leszállítására Pakisztán részére. 30 darab gépből a hírek szerint a többség alkatrészként kerül majd hasznosításra, de lesz pár, amelyik új felségjellel ellátva repülni is fog. Az idős gépek igen korszerűnek mondhatók, hiszen 2008-ban egy modernizáció keretében Thales RC400-as rádiólokátorokat, közeledő rakétákra figyelmeztető rendszert kaptak és lehetőség van az éjszakai bevethetőségre is. Pakisztán jelenlegi Mirage flottája 90 Mirage III és 90 Mirage 5 repülőgépet foglal magában, ezek a ROSE (Retrofit Of Strike Element) korszerűsíti program során jelentős modernizáláson estek át. A Mirage-ok egyik fontos feladata a nukleáris robbanófejet hordozó robotrepülőgépekkel történő csapásmérés.

Éppen ezért fegyverzetükben jó pár éve már megtalálható a 350 km-es hatótávolságú Hatf-8 Ra'ad és a 750 km-es hatótávolságú Hatf-7 Babur robotrepülőgép légi indítású változata. A repülőgépekről bevethető Hatf-8 Ra'ad csapásmérő robotrepülőgép csökkentett észlelhetőségű, elsődleges célpontjai parancsnoki központok, raktárak, rakétaindító állások. Az 1100 kg-os indulótömegű, 4,85 méter hosszú Hatf-8 harci része szerelhető hagyományos vagy nukleáris robbanófejjel is. Navigációs rendszerében megtalálható a GPS és az infravörös képalkotó rendszer is, éppen ezért a körkörös szórása 3 méter körül van. Egyes hírek szerint a Ra'ad és a Babur megalkotásához legalább két, 1998-ban afganisztáni célpontok ellen indított, ám Pakisztáni területen a becsapódás után is viszonylag épségben maradt RGM/UGM-109 Tomahawk robotrepülőgép maradványait használták fel.

Repülőgép-hordozót ajánl India figyelmébe a brit BAE Systems. Az angol QUEEN ELIZABETH-osztályon alapuló terv vízkiszorítása 65000 tonna, ez pontosan megegyezik az indiaiak elképzelésével. A hordozó igény szerint megépíthető katapultos, vagy síugró sáncos kivitelben is, így a két eltérő indítási mód közül bármelyik kiválasztása nem fog jelentős fejlesztési-építési költséget jelenteni. A 2030 után szolgálatba álló új indiai hordozó jelenleg az IAC-2-es jelzést viseli és majdan az INS VISHAL nevet fogja megkapni. Építése megvalósítható lenne az országban. Szintén haza építésű az INS VIKRANT (IAC-1), amelynek a legújabb hírek szolgálatba állításának időpontja 2020 lesz. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő síugró sáncos indítási módszert alkalmazó, 44000 tonnás vízkiszorítású, 262 méter hosszú egység az eredeti tervekhez képest már több éves késében van. Becslések szerint a teljesen felszerelt VIKRANT majd 5 milliárd dollárba fog kerülni, míg fegyverzet és a tervezett 30 darab légi jármű (20 MiG-29K és Tejas Mark 2 mellett 10 Kamov Ka-31 helikopter) nélküli ára csak 2 milliárd dollár. Érdekes adat, hogy 2003-ban még csak 500 millió dollárral számoltak fegyverek és repülőgépek, valamint helikopterek nélkül.

Sikeres volt a hatodik, 42 percet és 23 másodpercet felölelő repülési teszt, amit az indiai fejlesztésű Nirbhay csapásmérő robotrepülőgéppel hajtottak végre. Az eddigi próbák során három alkalommal adódott gond a fegyver repülésvezérlő szoftverével és navigációs rendszerével. Az 1000 kilométeres hatótávolságú fegyver 200-300 kilogrammos harci résszel lesz ellátható, ami a hagyományos mellett lehet nukleáris is. A 0,7 Mach-os sebesség elérését most még az orosz Szaturn tervezőirodában megalkotott 36MT gázturbinás hajtómű biztosítja, de folyik már a hazai Manik tervezése is, aminek létrejötte után a Nirbhay csapásmérő robotrepülőgép több mint 95%-ban helyi előállítású lenne. Az első próbaindításokra immáron a Manik-kal ellátva két év múlva kerülhet sor. További tervek is vannak a Nirbhay-al kapcsolatban, ugyanis szeretnék az indiai haditengerészet kérésére a hatótávolságát 1500 kilométerre növelni és tervezik egy légi indítású változatot létrehozását is. Ennek próbaindítására 2021-ben szeretnének sort keríteni.

Szintén szelte az levegőt India felett a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) HJT-36 Sitara (Csillag) sugárhajtású középfokú kiképzőgép. A roppant hosszú fejlesztési idejű típus nem túl fényesen ragyogó csillaga 2015 nyarán áldozott le, amikor is megelégelték a fejlesztés sikertelenségét és a folyamatosan módosított határidőket. Az egyre romló műszaki állapotú 81 HJT-16 Kiran Mk.1 és Mk.2 sugárhajtású kiképzőgép pótlására a légierő vezetése 73 HJT-36 Sitara beszerzését határozta el még 2006-ban. Az alacsony ütemű sorozatgyártásban készülő első 12 gép átadására eredetileg 2010-ben került volna sor, azonban a program több okból is csúszást szenvedett el, az egyik ezek közül az egyik prototípus 2011-ben történt lezuhanása volt, a 2007-es és a 2008-as hasonló okból bekövetkezett gépveszteség után. Az eredetileg francia SNECMA Turbomeca Larzac 04-H-20 hajtóművel ellátott prototípus első repülésére még 2003-ban került sor.

Aztán eldőlt, hogy a sorozatgyártásra kerülő példányokba már az orosz Szaturn AL-55I sugárhajtóműve fog kerülni. A légierő vezetését 2012 nyarán már kezdte aggasztani, hogy a szükséges 200 Sitara nem lesz időben kész, így a pilótaképzésben gondok adódhatnak. Mindenesetre azt az évet még kivárták, hátha sikerül egy rendszeresítésre megfelelő gépet megalkotni. Ezzel párhuzamosan 2012 elején pletykaszinten arról szóltak a hírek, hogy a 12 előszéria és a 73 sorozatgyártású gépet magába foglaló megrendelés törlésre kerülhet a fejlesztés elhúzódása miatt. A 2013-as évben minden eddiginél többet, 183 felszállást hajtottak végre a típussal, míg ez a szám 2014 februárjára már elérte a 800-at, így a tengerszinthez közeli repülőterekről végzett próbák lassan befejeződtek, akárcsak a nagy repülési magasságban, az éjszakai körülmények között, valamint a fegyverzettel és pót-üzemanyag tartályokkal végzett repülések is.

Majd 2014 végére kiderült, jelentős átalakítás várhat a Sitara-ra. A gép hibáinak tanulmányozására felkért BAE Systems szakemberiből álló vizsgálóbizottság véleménye szerint a középfokú pilótaképzésre tervezett gépnek egyrészt túl nagy volt a tömege, másrészt az átesési sebessége is túl magas, 208 km/h, ami gondot okozhat a leszállás során az kiképzés alatt álló növendékeknek. A szerintük ideálisnak tekinthető 170 km/h körüli átesési sebesség eléréshez alapos változtatásra van szükség a farokrésznél, ami akár egy évvel még tovább késleltetheti a típus fejlesztését. Az igencsak visszafogott eredményességű géppel a HAL szélcsatorna kísérleteket végzett és ezek alapján átépítette az LSP4 repülőgépet. Ez repült a héten, a gyártó szerint minden az elvártak szerint alakult a szárnyalás során, bár még van mit javítaniuk a gépen. Indiában jelenleg 310 különféle repülőgépen folyik a pilótaképzés, ez hatalmasnak tűnő darabszám azonban elmarad az szükségesnek tartott 432 darabtól, így lehet még esélye a HJT-36 Sitara-nak.

A múlt heti összefoglalóban volt szó a NETARZENÁL-on Indonézia tengeralattjáró erejének fejlesztéséről. Ezen a héten is meg kell említeni az ázsiai országot ebben a témakörben, ugyanis a dél-koreai Daewoo segítségével 8 felszín alatti egység megépülése biztosítottnak látszik 2024-ig, azonban a távlati tervekben még több tengeralattjáró szerepel. 2024 utánra még 4 egység beszerzését szeretnék végrehajtani és erre a lehetőségre próbál lecsapni a török STM (Savunma Teknolojileri Mühendislik) hajógyár. Ők a szintén német segítséggel épített TYPE 209-es és TYPE 214-es osztály egységeit ajánlották a jakartai döntéshozók figyelmébe.

Kínában igen rövid idő alatt alkottak meg egy kétáramú sugárhajtóművet. A hírek szerint ez alkalmas lehet majd harci gépekben történő felhasználásra is. Jelenlegi információk alapján az FC-31-es lopakodó vadászbombázóban kerül majd alkalmazásra az új erőforrás. Továbbá sokan feltételezik, hogy ha a hajtóművel nagyobb gondok nem lesznek, akkor jelentős lökést adhat majd az eddig igencsak gyenge lábakon álló kínai sugárhajtómű-fejlesztéshez is a megszerzett tapasztalatokkal.

Szárazföldön, majd később hajón, de útnak indult Argentína felé öt darab alaposan becsomagolt Dassault Super Étendard Modernisé (SEM) vadászbombázó Franciaországból. A gépek vételárának átutalása később történt meg mint tervezték, így a gépek csak ebben az évben érkeznek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 5 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.

A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. Az idén megérkező példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni.

NETARZENÁL GALÉRIA

Boeing E-7 Peace Eagle

Bell AH-1Z Viper

Fiat G-91R3

Lockheed Martin F-35C Lightning II

Eurofighter Typhoon FGR.4

Boeing C-135FR Stratotanker

Eurocopter AS532U2 Cougar

Airbus Voyager KC.2

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Northrop F-5F Tiger II

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Panavia Tornado ECR

Canadair CF-104D Starfighter

British Aerospace Hawk Mk.127

Szuhoj Szu-24M Fencer

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Sikorsky SH-3H Sea King

Catégories: Biztonságpolitika

2019.04.13

sam, 13/04/2019 - 07:24

Angliában már befejeződött a Panavia Tornado-k pályafutása, azonban Olaszországban és Németországban még jó ideig számítanak a Luftwaffe kétüléses vadászbombázóira. Németország védelmi minisztériumának becslése szerint a 2030-as kivonási dátumig 8,86 milliárd eurót fog elkölteni a Tornado-kra. Ebből az összegből 5,64 milliárd eurót fog felemészteni a 93 darab hadrendben álló gép üzemeltetése, valamint további a fennmaradó milliárd eurókat az elavult alkatrészek cseréjére tervezik fordítani. A 93 darab gépből 85 az, amelyik harci alkalmazásra van fenntartva. De ezekből sem mind képes nukleáris fegyverek bevetésére, a többit kiképzésre használják. A Panavia Tornado-k jelenleg Németországban 40% körüli hadrafoghatósági mutatóval bírnak.

Március 28-án a Leonardo Helicopters Yeovil-i gyárának területéről felszállva hajtotta végre első repülését a brit haditengerészet 2018-ban kivonásra került Sea King ASaC.7 (SKASaC) radarhelikopterének utódja. A Leonardo Merlin HM.2 helikopteren alapuló radargép a Thales mechanikusa mozgatott antennájú Searchwater rádiólokátorát rögzítő konzolt a félgömb alakú burkolattal együtt üzemen kívüli helyzetbe a törzs mellé hajtja fel. A Crowsnest Airborne Surveillance and Control (ASaC) a SKASaC-hoz eredetileg kifejlesztett rendszereket és hardvereket fogja használni, némi továbbfejlesztés után. Összesen 10 Crowsnest rendszert vásároltak meg egy 2017. január 16-án aláírt, 269 millió font (351,7 millió dolláros) szerződés keretében a Merlinek számára. A program következő kulcsfontosságú fázisa az elektromágneses kompatibilitási tesztek lefolytatása lesz.

Egyik hajtóművének meghibásodása miatt volt kénytelen Maliban a Szaharában kényszerleszállást végrehajtani a francia hadsereg egyik NH90TTH Caiman szállítóhelikoptere április elsején. A helyi dzsihádista csoportok ellen tevékenykedő erők gépe mélyen az ellenséges területen rekedt, amíg egy másik helikopterrel egy másik hajtóművet, műszakiakat és a szükséges felszerelést, többek között egy speciális kis darut a helyszínre juttatták. A hajtóműcserét és a szükséges ellenőrzéseket követően a gép 48 óra elmúltával újra felszállt és biztonságos helyre repült.

Orosz sajtóértesülések alapján hosszú időre, vagy akár örökre móló mellé köthetik a KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozót. Oroszország egyetlen ilyen típusú, még a szovjet érából származó egysége 4×5 méteres lyukat visel testén, ugyanis tavaly október végén a svéd építésű, 330 méteres hosszall rendelkező PD-50-es úszódokk egyik 70 tonnás daruja a fedélzetre dőlt. A repülőgép-hordozó úszóképes állapotban maradt és átvontatták a murmanszki 35-ös hajójavító üzembe a munkálatok folytatása céljából. A 28 éves KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozó eddig sem volt a megbízhatóság mintaképe, ráadásul éppen egy 2021-ig tartó korszerűsítési programot végeznek rajta. A költséges hajó helyreállításának ötlete mellett felvetődött a kivonása is. Ugyanis mindenképpen szükség lenne egy megfelelő méretű szárazdokkra a helyreállítás befejezéséhez, azonban ekkora méretűt nem könnyű találni. Az így megtakarított összegből építenék meg utódját, mely a felgyülemlett tapasztalatoknak köszönhetően megbízhatóbb lenne. Jelenleg még nincs eldöntve, hogy milyen lenne az utód. Legutóbb két tervezetet mutattak be, a 100000 tonnás változat 90 repülőeszköz, míg a 44000 tonnás 46 darab szállítására lenne alkalmas.

Ettől függetlenül folyik a flotta légierejébe tartozó Szuhoj Szu-33-as vadászbombázók korszerűsítése. A 30 darab gépből nagyjából 20 újul majd meg a Szu-27SzM3 és Szu-30M2 repülőgépeken alkalmazott rádiólokátor, a 12500 tonnás hajtóművek helyett 13400 kilogrammos tolóerővel rendelkező új erőforrásoknak, az SzVP-24-33-as rendszernek köszönhetően. A nagyobb felszállótömeg mellett további előrelépést fog jelenteni a földi célok ellen alkalmazható fegyverzet bővülése is.

A hadsereg próbáin van már az orosz Pantsir légvédelmi komplexum megnövelt képességű variánsa. Az ezen használt, de a későbbikekben a régebbi verziókon is alkalmazni tervezett, 20 helyett immáron 40 kilométerre is elrepülő rakéták elektronikai összetevőit kisebbre sikerült tervezni és ennek köszönhetően szabadult fel annyi hely, ami az igazán jelentős hatótávolság növekedést eredményezi. További elektronikai fejlesztés eredményeképpen a rakéta orrába már egy aktív radar kerül beépítésre. Az így létrejött Pantsir-SzM légvédelmi rendszer termelése várhatólag a próbák sikeres befejeződése után veheti kezdetét. Az első prototípusok, amik egyaránt megjelentek lánctalpas páncélozott járműre és teherautó (új KamAZ K-53958 8×8) alvázára is felszerelve már ebben a 2017-es évben elkészültek. Az új rádiólokátor hatótávolsága 40 kilométerről 75-re nőtt és hatékonyabban deríti fel a kisméretű légi célokat is.

Április 6-án tovább erősödött Irak légiereje. Megérkezett ugyanis a Balad légibázisra további hat darab Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon vadászbombázó. Ezeken felül az országban már 18 együléses C és 3 kétüléses D volt meg található a megrendelt 36 darabból. A rendelési mennyiség ez év végéig teljessé fog válni.

India kormánya jóváhagyta az indiai hadsereg számára 464 darab T-90MSz harckocsi beszerzését. A páncélosok megvásárlásáról már 2015 óta folytak tárgyalások a két ország között, azonban Új-Delhiben csak most határozták el a beszerzés véglegesítését. A 10 zászlóalj felfegyverzéséhez elegendő harckocsi 1,93 milliárd dollár értékben kerül majd megvásárlásra. A szerződés aláírására néhány hónapon belül sor fognak keríteni. A T-90MSzek előállítása az oroszországi Uráli Vagongyárban történne, míg összeszerelésüket Indiában végzik majd el. A típus régebbi változatából T-90S Bhishma-ból jelenleg több mint 900 darab áll hadrendben, azonban a pakisztáni fenyegetés miatt továbbiak beszerzésére tartanak igényt. Éppen ezért az új harckocsikkal 10, az országi nyugati részén állomásozó páncélosalakulatot terveznek átfegyverezni. Indiában 2020-ig a T-90-ből 1657 darabot kívánnak rendszeresíteni. A T-90MSz harckocsikban a Sosna-U két síkban stabilizált, hőkamerás célzórendszert alkalmazzák, mely az irányzó és a parancsnok részére is tartalmaz éjjel-nappali képességgel rendelkező figyelőműszert.

Az Uralvagonzavod alá tartozó, Jekatyerinburgban található 19-es számú üzemben két évvel ezelőtt minden eddiginél pontosabb, a nyugati szemmel is igen korszerű gyártósoron készülnek a 125 milliméteres lövegek. A csökkentett hátrarúgású 2A46M5 125 milliméteres sima csövű löveg, mely egyaránt megtalálható a T-72B3-as, a T-90MSz, harckocsikon és a 2S25 Sprut-SzDM deszantharckocsin is, itt készül. De legújabb orosz harckocsi, az T-14 Armata 2A82-1M jelű lövege is ebben az üzemben kerül előállításra, ennek a lövegnek elődjeként tekinthető a 2A46 család. A pontosabb fúrás (ez a 2A46M5-ös löveg esetében egy 6 méter hosszú cső előállítását jelenti) és az egyéb, szintén kisebb hibaszázalékkal végrehajtott gyártási (hegesztés, lézeres, vagy plazmás vágás) műveletek eredményeképpen a lövegek pontossága 15-20%-al megnövekedett az üzem vezetői szerint. Az alacsonyabb ütemű gyártás már 2017-ben kezdetét vette, míg a teljes gyártási kapacitást az üzem három év alatt fogja elérni.

Közös indiai-orosz együttműködésben folyik a BrahMos csapásmérő robotrepülőgépek továbbfejlesztése. A jelenleg 400 kilométeres hatótávolságok 500 kilométerre szeretnék megnövelni. Továbbá a fegyver 2,8 Mach-os szuperszonikus sebességét is alaposan feltornásznák, így az már a hiperszonikus tartományban, 4,5 Mach-al száguldhatna célpontja felé.

Boeing számítása szerint ez év nyarán megkezdik az AH-64E Apache harci helikopterek leszállítását India számára. Új-Delhi még 2015-ben rendelt meg a gépek 22 példányát a légierő számára. Az első négy gép júliusban fog megérkezni egy amerikai C-17-es fedélzetén. Teljessé ez a megrendelés állomány 2020 végére fog válni.

Indonézia tovább erősíti felszín alatti flottáját. A német eredetű TYPE 209/1400-as osztályból elkészült és április 12-én vízre is került a harmadik egység, a KRI ALUGORO (405). Ennek a tengeralattjárónak a további érdekessége az, hogy összeszerelését helyben végezték el a PT PAL hajógyárban. A helyi összeszerelés megvalósításában a dél-koreai Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) nyújtott segítséget. Az ALUGORO eredetileg még 2018-ban vízre került volna, azonban a vízre tétel helyszíne túl sekély volt, így erre csak egy pár 100 méterrel odébb nyílt lehetőség, immáron ebben az évben. Indonézia első TYPE 209/1400-as osztályú tengeralattjárója a KRI NAGAPASA (403) 2017 augusztusában, míg testvérhajója a KRI ARDADEDALI (404) 2018 áprilisában került átadásra. A 3 tengeralattjáróért a 2011-es szerződéskötéskor 1,1 milliárd dollárt fizetett ki Indonézia. További másik három TYPE 209/1400-as osztályú egységet is megrendeltek ebben a hónapban 1,2 milliárd dollárért. A negyedik tengeralattjáró hat moduljából a PT PAL hajógyár kettőt készít majd el, az ötödikhez már négyet, míg a hatodikat teljes egészében ők építik meg, természetesen a Daewoo hathatós támogatásával.

Dél-Koreában kivonják az 1990-es években Orosz álladósság fejében beszerzett páncélosokat. A 33 darab T-80U gázturbinás harckocsi és ugyancsak 33 BMP-3-as gyalogsági harcjármű Moszkva részéről egyfajta csalétekként szolgált, hátha a kedvező tapasztalatok alapján majd nagyobb mennyiségű megrendelés is érkezni fog rájuk a haderejét igencsak fejlesztő ázsiai országból. Azonban a hazai ipar és kutatás-fejlesztés támogatása erősebb súllyal képviselte magát a döntéshozóknál, így az oroszok számítása nem jött be. persze ebben az is segített, hogy a T-80U összességében egy igencsak problémás konstrukció volt, bár több előnye is volt. Például a tűzvezető rendszere messze jobban teljesített, mint az első generációs dél-koreai K1-es harckocsik hasonló feladatú rendszere, így ez utóbbit gyorsan tovább is fejlesztették K1E1 jelzést alkalmazva. A kivonást elősegítette továbbá az is, hogy Oroszország az utóbbi időben jelentősen megnövelte, szinte megduplázta a pótalkatrészek árát, így a hadrendben tartás már igencsak költségessé vált.

Ellenben az Korea Aerospace Industries (KAI) felfegyverzett könnyű helikoptere az LAH, éppen most van születőben. Jelenleg már a földi hajtóműpróbáknál tartanak a tesztek, az első repülésre az év közepe előtt sort keríthetnek. Az LAH-t egy új Safran erőforrás emelheti a levegőbe, amelyet Arriel 2L2-nek neveznek és jelenleg ez az Arriel hajtómű-család legerősebb tagja. Az Arriel 2L2 fejlesztését a 2016 júniusában megkötött szerződés értelmében a Safran és a dél-koreai Hanhwa Techwin közösen végezte, sőt a kulcsfontosságú alkatrészek gyártását és a végszerelést is az ázsiai partnernél valósították meg. A fejlesztés során a gázturbina új kompresszort, új anyagból gyártott nagynyomású turbinát és kettőzött számítógépes vezérlőrendszert is kapott. A fejlesztéssel jól haladtak, így 2017 júniusában a Párizsi Air Show-n a Safran és Hanwha bejelentették, hogy az Arriel 2L2 első földi próbái már végre is lettek hajtva. Az LAH fejlesztése várhatólag 2022 novemberében fog befejeződni, rendszeresítése 2023-ban kezdődhet el Dél-Koreában.

A Royal Australian Air Force megkapta nyolcadik Boeing P-8A Poseidon tengeri járőr repülőgépét. Ezek a repülőgépek a Dél-Ausztráliában található Edinburgh-i támaszpontot tudhatják otthonuknak és ez a nyolcadik példány is ide fog megérkezni ez év júniusában. Ausztrália eddigi terveiben az szerepel, hogy 15 P-8A Poseidon repülőgépet vásárol meg az Egyesült Államokból, ezekből 12 beszerzése biztosan megvalósul. Az első ilyen repülőgép 2016. november 16-án érkezett meg a távoli földrészre, a fennmaradó 11-et pedig 2023 márciusáig szállítják le. Az első nyolc P-8A repülőgép hadrafoghatóságának kezdete 2020-ra várható.

Két évvel később, vagyis csak 2028-ban fog végleg megválni az amerikai tengerészgyalogság az AV-8B Harrier vadászbombázóitól. A Lockheed Martin F-35B verziójának lassabb ütemű beszerzése okán tolták ki 24 hónappal az utolsó példány hadrendből történő kivonását. A nyugati parti repülőalakulatok 2023 után már csak az F-35B-t fogják repülni, míg a keleti parton található Cherry Point-i bázison 2028-ig lesz szolgálatban a típus. Az AV-8B-ből jelenleg 124 darab van hadrendben, ezekből 16 TAV-8B kétüléses kiképző repülőgép, 34 AV-8B alváltozat, míg 74 radarral felszerelt AV-8B + variáns. Ez a gépmennyiség öt harci és egy típusátképző repülőszázad között van elosztva. Mivel a gépek sárkányszerkezetének állapota nem ad okot az aggodalomra, így a kivonásig még további korszerűsítések vannak tervbe véve. Így a fegyverzet AIM-9X Block II és AIM-120C-7-es légiharc-rakétákkal, a 70 milliméteres nem irányított Hydra rakéták félaktív lézeres irányítást alkalmazó APKWS (Advanced Precision Kill Weapon System) változatával, valamint az AGM-154C JSOW siklóbombával fog bővülni. Ez a két utóbbi eszköz pár éven belül integrálásra is fog kerülni, de Litening célzókonténerek IV. alváltozata is alkalmazásra fog kerülni a típuson a Link 16-os adatátviteli rendszerrel, akárcsak a műholdas rádió, vagy az idegen-barát felismerő rendszer 5/S móddal ellátott változata, vagy éppen a sisakkijelző.

Március 28-án végrehajtotta első repülését az első Block II-es CH-47F szállító helikopter. A Boeing Philadelphia-i üzemében elkészült gép erősebb hajtóműveket, újratervezett, nagyobb felhajtóerőt termelő rotorlapátokat, erősebb szerkezetű, nagyobb teher szállítására képes törzset kapott. A törzs oldalán már csak két-két üzemanyag-tartály található meg az eddigi három-három helyett, ám az ezekbe tölthető üzemanyag mennyisége mégis több, így a CH-47F Chinook Block II-es hatótávolsága is növekedett. Természetesen mindezek a változtatások meg fognak jelenni a különleges erők műveleteinek támogatására megalkotott MH-47F Chinook Block II-es változatokon is. A CH-47F Chinook Block II-es berepülési programja még ebben az évben kezdetét veszi, míg hadrendbe 2023-tól fog állni. Az amerikai szárazföldi haderő több mint 500 darab CH-47-ét tervezi Block II-es változatra korszerűsíteni.

Befutott egy újabb megrendelés a Northrop Grumman repülőgépgyárba, így a 2014-ben megrendelt 25, majd még 1 E-2D Advanced Hawkeye légtérellenőrző gép mellé 2019 második fele és 2026 augusztusa között további 24 darabot készíthetnek el az amerikai haditengerészet részére, 3,2 milliárd dollárért.

Az amerikai haditengerészet nem csak légierejének korszerűsítését viseli a szívén, hanem a felszíni egységekét is. Itt a gerincet az ARLEIGH BURKE-osztályú rombolók jelentik, amelyek a folyamatos korszerűsítés és továbbfejlesztés eredményeként a 21. század kihívásainak a Flight III-as változatban fognak leginkább megfelelni. Az itt alkalmazott gépészeti és elektronikai megoldások azonban nem ültethetők át egy az egyben a régebbi építésű egységekbe, így azok képességeikben elmaradnak tőlük. Pótlásuk költséges, egyrészt az új rombolók darabára, másrészt a hajókban még meglévő tetemes, több évtizedes szolgálati időt tekintve. Ez a lemaradás leginkább a rádiólokátor képességeinél a szembeötlő, ugyanis a jelenleg az SPY-1D radarrendszer a jövőbeli orosz és kínai fenyegetések ellenében kevésbé lesz hatékony, mint a Flight III-as változatba 2022-től beépítésre kerülő SPY-6-os variáns.

Az SPY-6-os nagyobb energiaigénye okán a régebbi rombolók nem szerelhetők fel vele, így a Raytheon más megoldást keresett a problémára. A meglévő energiamennyiséghez megfelelő rádiólokátor viszont megalkotható a SPY-6-os adó-vevő egységeiből és egyéb rendszereiből, természetesen csökkentett képességekkel. Ezek leginkább az adó-vevők gyártásánál használt gallium-nitrid technológia használatának köszönhetően messze jobbak lesznek még így, kisebb méretben is minden tekintetben, mint a SPY-1D radarrendszer hasonló mutatói. A SPY-6-os radarantennáját 37 darab, 71 centiméterszer 71 centiméteres kockákba rejtett adó-vevő egységek alkotják. Ezekből 24-et felhasználva a régebbi rombolók számára is megfelelő antenna konstruálható, amely 2025-től már beépítésre is kerülhet a korábban vízre bocsátott ARLEIGH BURKE-osztályú rombolókba, természetesen a hátteret alkotó berendezések szükséges cseréjét is tartalmazó alapos korszerűsítéssel egybekötve.

Jól áll a brazilok által az amerikaiaktól használtan beszerzett Grumman C-1A Trader hordozófedélzeti szállítógép átépítésével az Elbit Systems of America (ESA). Az elsőként elkészülő, más repülőgépek légi utántöltésre képessé váló, immáron KC-2 Turbo Trader jelzést viselő repülőgép szeptemberben repül majd első alkalommal. A csillagmotorok helyett új Honeywell TPE331-14GR-801Z légcsavaros gázturbinát és korszerű fedélzeti rendszereket is kapó gépből összesen 4 darab fog elkészülni az Elbit Systems, és a brazil leányvállalat, az AEL Sistemas együttműködésének köszönhetően 2021-re. A gázturbinák beépítése nem egyedülálló a típus történetében, hiszen a légi tűzoltógépként használt S-2T Turbo Tracker-ek esetében szintén ez valósult meg. Az turbólégcsavaros hajtóművekkel és korszerű fedélzeti elektronikával ellátott KC-2 Turbo Trader gépek programja alapos csúszásban van, mivel a 2011-es döntés megszületésekor az első gép átadását 2014. április 1-re, míg az utolsóét 2015 októberére prognosztizálták.

NETARZENÁL GALÉRIA

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Dassault/Dornier Alpha Jet E

Boeing F-15SA Eagle

AIDC AT-3

Mitsubishi F-2A

KAI T-50i Golden Eagle

Bell AH-1W Super Cobra

Szuhoj Szu-30SzM

LTV Aerospace A-7E Corsair II

British Aerospace Hawk Mk.127

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

Sikorsky UH-60J Blackhawk

Kawasaki EC-1

Catégories: Biztonságpolitika

2019.04.06

sam, 06/04/2019 - 05:32

Lengyelország reméli, hogy felgyorsíthatja a Lockheed Martin F-35-ös vadászbombázók beszerzéséről szóló tárgyalásokat. Varsó terveiben 32 darab Lightning II-es szerepel és az egyeztetések már folynak a lengyelekkel, valamint Washingtonban fontolgatják a típus eladásának lehetőségének kiterjesztését Görögországra, Romániára és Spanyolországra is. Amennyiben a lengyel beszerzésről kezdett tárgyalások jó ütemben haladnak, úgy az első gépek 2024-ben meg is érkezhetnek majd. További információ a Varsóval folytatott megbeszélésekről, hogy az első megrendelésre kerülő mennyiség 16 darab lehet, míg az emlegetett 32 F-35-ös mennyiség felkúszhat 48-ra is. Az F-35-ös esetében meg kell említeni azt is, hogy a törökökkel kialakult helyzet miatt késés következhet be az átadásokban, mivel a gyártást kiszolgáló ellátási láncba több török cég is beletartozik és az általuk szállított alkatrészek pótlása bizony időbe fog kerülni, ezeket nem lehet egyszerűen pótolni.

Bulgáriában március 26-án bejelentették 4 darab Mil Mi-24V harci helikopter és 2 Mi-17-es szállítóhelikopter fog tovább üzemelni 2033-ig. Az élettartam-hosszabbítást a hazai TEREM Holding fogja elvégezni összesen, 22 millió dollár ellenében.

Nem is 1, nem is 2, sőt nem is 4, hanem 6 Meko A200-as osztályú fregatt eladásáról cikkezett a német Bild. Az újság április 3-án számolt be arról, hogy a Budestag költségvetési bizottsága jóváhagyta a hat hajó exportját Egyiptom részére. A 2,3 milliárd eurós beszerzésről már egy ideje érkeztek meg nem erősített hírek, de ahogy az fent olvasható, messze kevesebb fregatt eladásáról szóltak a híradások. A ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) által gyártott 3400 tonnás vízkiszorítású, 118 méter hosszú fregatt körülbelül 500 millió euróba kerül és a megvásárlását megelőző tárgyalásokról már jó ideje érkeztek hírek. Tavaly szeptemberben még csak két egység esetleges beszerzéséről cikkeztek, azonban 2018 novemberében La Tribune arról számolt be, hogy Egyiptom és Németország között négy Meko 200-as fregatt eladásáról folynak egyeztetések, 2 milliárd euró értékben. Később már azt is tudni lehetett, hogy ezekből 3 egység Németországban, míg 1 Egyiptomban fog megépülni. A tárgyalások megakadását a Khashoggi-ügy okozta, ugyanis a hajókat szaúdi pénzen vásárolták volna meg, de Rijád felfüggesztette az egyiptomi beszerzés finanszírozását a német reakciók okán. A Meko 200-as fregattokból eddig 25 egység épült meg és állt szolgálatba Algériában, Ausztráliában, Görögországban, Portugáliában, Dél-Afrikában, Új-Zélandon és Törökországban.

Észtország megkapta a 44. BAE Systems Hägglunds CV9035-ös gyalogsági harcjárművét Hollandiától. A 2014 végén aláírt szerződés 126 millió dolláros kiadással járt a balti állam számára és ebben az összegben az átadás előtti nagyjavítás is benne foglaltatott. Az első páncélosok 2016-ban már átadásra kerültek.

Svédországban tesztelték téli körülmények között a brit hadsereg által megrendelésre került Ajax gyalogsági harcjárművet 2019 februárjában és márciusában. A mélyhűtésre képes kamrában végzett tesztek eredményeinek megerősítésére, vagy megcáfolására szolgáló, terepen elvégzett próbákat a General Dynamics UK fejlesztett páncélos jól viselte.

Szaúd-Arábiában elkészült az első helyben összeszerelt BAE Systems Hawk Mk.165-ös sugárhajtású kiképzőgép. Rijád már évek óta 67 darab Hawk Mk.65/165-ös variáns tulajdonosa, helyben 22 darab Hawk Mk.165-ös fog elkészülni.

Március végén a dél-afrikai Denel befejezte az Airbus A400M Atlas szállítógépek alkatrészeinek előállítását. Dél-Afrika úgy döntött 2004 decemberében, hogy csatlakozik az A400M programhoz nyolc repülőgép 837 millió eurós megrendelésével, valamint további hat példány opcióként szerepelt a megrendelésben. Cserébe az ország repülőgépipara részesült a fejlesztésből és a gyártásból is. Az országban állították elő a gép számos alkatrészét, azonban a tervezett beszerzés 2009-ben megvalósult törlése után is volt gyártani valója a dél-afrikai beszállítóknak (Denel, Denton Aeronautics), igaz a Denel 2017/2018-as költségvetésében már egyértelműen veszteségként jelentkeztek az A400M-hez előállított alkatrészek, így a 125,7 millió dolláros hiányt látva érthető volt ezek előállításának megszüntetése. Pláne úgy, hogy a szerződésben vállalt mennyiséget pár összetevőnél el sem tudták készíteni. Természetesen a Denel és az Airbus között ezzel nem szakad meg minden üzleti kapcsolat. „A Denel és az Airbus továbbra is együttműködik más területeken, és stratégiai ipari partnerségüket építeni, bővíteni és erősíteni kívánják. „ - áll a Denel közleményében.

Az elmúlt időszak pakisztáni-indiai összecsapásáról szóló hírekben szóba került, hogy ezekben egy pakisztáni Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon is a veszteséglistára került február 27-én. Az indiai légierő győzelmét elszenvedő gép roncsairól képi dokumentáció eddig nem került elő, viszont egy amerikai küldöttség nemrégiben fejezte be az országban rendszeresített F-16-ok mennyiségének ellenőrzését. Ennek során megállapításra került, hogy az összes, eddig veszteséglistára nem került gép megtalálható épségben, így a lelövéséről szóló hírek továbbra is valótlannak bizonyulnak.

Új radargépet ajánlottak az indiai légierő figyelmébe. A mindössze 240 fokos lefedettséget biztosító radarrendszert az Airbus C295-ös szállítógép törzsének hátsó részén helyezné el az Indiai Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezet, a DRDO. A két példányban létező Embraer ERJ 145 gépek megerősített törzsének tetejére szerelt Netra radarrendszer továbbfejlesztett, nagyobb hatótávolságú változata ezzel a megoldással egyszerűbben lehetne felszerelhető a tehergépre, amelynek gyártása hamarosan kezdetét veszi majd az Airbus-Tata párosnál Indiában. Természetesen lehetőség nyílik a továbbfejlesztett Netra radarrendszer törzs feletti elhelyezésére is, ez azonban bonyolultabb és több idő vesz igénybe. Ezeknek a terveknek az ad táptalajt, hogy India költségvetési okok miatt nem tudja kifejleszteni és szolgálatba állítani az Airbus A330-on alapuló radargépét, így átmeneti időre egy kisebb méretű, ezért olcsóbb megoldás talán megrendelésre találhat a döntéshozóknál. A C295-ös tengeralattjárók elleni hadviselésre kifejlesztett változata is megrendelésre kerülhet Indiában egyes értesülések szerint, így a közös platform alkalmazása további előnyt jelenthet.

NETARZENÁL GALÉRIA

Dassault Falcon 7X

MiG-31BM Foxhound

Grumman EA-6B Prowler

Hawker Siddeley Harrier GR.3

Boeing F/A-18E Super Hornet

Sepecat Jaguar GR.1

Lockheed TF-104G Starfighter

Mil Mi-8T

McDonnell Douglas F-4D Phantom II

Eurofighter F-2000A Typhoon

Lockheed Martin F-35A Lightning II

MBB Bo105M

Catégories: Biztonságpolitika

2019.03.30

sam, 30/03/2019 - 06:41

Németországban a parlament megszavazta a 484 millió dolláros költségvetést a Bundeswehr páncélos állományának korszerűsítésére. Ennek köszönhetően 2026-ig további 101 Leopard 2A6 és Leopard 2A6M2-es harckocsit modernizálnak a Leopard 2A7V szintnek megfelelően. Úgy tűnik a németek a jelenlegi legkorszerűbb modifikációt, a Leopard 2A7V-t szemelték ki, mint azt a változatot, melyből a legtöbbet szeretnék hadrendbe állítani a Leopard 2-es igencsak népes családfájáról.

Március 21-én egy búcsúrepüléssel véget ért a Sikorsky SH-3 Sea King helikopterek belgiumi története. A legutolsó időkben már csak öt példány volt repülésre képes, majd a kutató-mentő feladatokra alkalmazott gépekből már csak az RS-05-ös lajstromú volt már csak felszállásra alkalmas állapotban. Ez a gép volt az, amelyik egy norvég és egy német típustestvér jelenlétében fejezte be a szolgálatát. Utódja az NH90-es lett.

Március 26-án az Olasz Légierő (Aeronautica Militare) leváltotta a kuvaiti Ahmed Al Jaber bázison települt AMX repülőgépeit. A hangsebesség alatti típus a törzse alatt hordozott Reccelite felderítőkonténerrel jelentős hírszerzési képességet jelentett az Irakban harcoló szövetséges csapatok számára. A gépek persze készek volt a harcok légi támogatására is 2016-os megjelenésüktől. A Black Cats Task Group feladatait négy F-2000A Typhoon veszi át, melyek ugyancsak a Reccelite segítségével fognak felderítő repüléseket végezni, továbbá ezek is készen állnak majd a földi harcok fegyveres támogatására.

Gavin Williamson brit védelmi miniszter aláírta azt az 1,98 milliárd dolláros (1,5 milliárd font) beszerzést, melynek értelmében öt E-7 korai előrejelző radar repülőgép kerül megvásárlására. Az E-7 felváltja Nagy-Britannia 1990-es években beszerzett hét Boeing E-3D Sentry repülőgépeit, és biztosítja az Egyesült Királyságban a légtérfelderítő képességet a szigetország partvonalától távol is. A típusból Ausztrália hat, (ezeket 2010. május 5. és 2012. május 2. között kapták meg) Törökország és Dél-Korea négy-négy darabot rendelt meg, így már egy kiforrott géptípus kerül a királyi légierő tulajdonába. Az E-7 pilótafülkéje mögötti egykori utastérben tíz munkaállomás lett kialakítva (mindegyik 21 hüvelykes monitorral), hat a baloldalon, négy pedig jobboldalon, a pilótafülkéhez legközelebbi a küldetésparancsnok helye. A szárnyakkal egyvonalban került kialakításra a mosdót, konyhát és 8 üléssel ellátott pihenőhelységet magába foglaló második rész. Ennek igencsak nagy haszna van a személyzet pihentetése során, mivel az E-7-es képes 10 órán át is a levegőben tartózkodni. Tovább haladva a géptörzsbe a szárny mögötti részben az elektronikai rendszerek találhatók meg. Egyébként az új típus beszerzésével kapcsolatban meg kell említeni, az utóbbi időben a RAF hét Boeing E-3D Sentry radargépei közül, melyek a mesebeli hét törpe neveit viselik, már csak négy volt repülésre alkalmas állapotban.

Jelenleg még nem tudni a brit E-7-ek milyen légi üzemanyag-felvevő rendszerrel lesznek felszerelve, ugyanis a merev csőhöz való fogadónyílás megléte nem teszi képesség a gépet a RAF Voyager (A330 MRTT) tankergépeiből történő utántöltésre, mivel ezek törzsének hátsó részére nem került felszerelésre a merev cső, csak hajlékony tömlős rendszerrel képesek üzemanyag-átadásra. Ugyanez a helyzet fennáll több, a brit légierőben alkalmazott, vagy megrendelt amerikai típus (C-17 Globemaster, P-8A Poseidon, RC-135 Airseeker) esetében is. Az E-3D pilótafülkéje felett az előrenyúló fogadócsövön van lehetőség a légi utántöltésre a hajlékony tömlős rendszerrel. Az első brit gép 2023-ban fog megérkezni a kelet-angliai Cambridge-ben, ahol a Marshall Aerospace and Defence Group szakemberei fogják a szerkezetileg már átalakított Boeing 737-es sárkányt a szükséges fedélzeti rendszerek beszerelésével radargéppé változtatni. Ez a megoldás nem újdonság, hiszen a dél-koreai gépeken is helyben végezték el ezeket a munkákat. Nagy-Britanniában ezzel a megoldással 200 munkahelyet sikerült biztosítani.

Franciaországban, ebben az évben kezdetét fogja venni a hadsereg VBL (Véhicule Blindé Léger) páncélozott járműveinek korszerűsítése. Erről a megállapodást még 2017-ben írták alá a munkákban érintett Panhard General Defence és Renaultt Trucks Defense, akik az év második felében el is készülnek az első járművel. A védettebbé váló VBL 4400 kilogrammos tömege 5100-ra növekszik, így elveszíti úszóképességét. A mozgékonyság szinten tartására egy 130 lóerős motor kerül beépítésre a 95 lóerős helyett, továbbá megerősítésre kerül a fékrendszer és az első, valamint a hátsó felfüggesztés is. A belső térbe a Scorpion harctéri információs rendszer mellett új Thales rádió adó-vevő fog kerülni. A francia hadsereg számára 2010-ig átadott 1621 darab VBL közül 2030-ig 800 darab fog ezen a módosításon átesni.

Hamarosan megkapja első sorozatgyártású Iljusin Il-76MD-90A (más néven Il-476) szállító repülőgépét az orosz légierő. A típusból 2012 októberében rendeltek meg 39 darabot 2,1 milliárd dollárért, azonban 2014-ig bezárólag csak két példány került átadásra. Ezek a gépek az előszériába tartoztak, azonban az Uljanovszki Aviasztar Repülőgépgyárban már átadásra kész a 0109-es számú példány és hamarosan a 0110-es számú gép is befejezi a berepülést. Meg kell jegyezni, hogy az első három Il-76MD-90A átadását hosszú ideig 2018 végére várták. A modern navigációs és kommunikációs rendszerrel ellátott teherszállító, elődjeihez képest 10%-al kevesebbet fogyasztó PS-90A-76-os hajtóműveknek, a megerősített szárnynak és törzsnek köszönhetően teherbírását sikerült 52 tonnára növelni az eredeti 40-ről és a hatótávolsága is 5000 kilométer már a 4000 kilométer helyett. Moszkva terveiben 2030-ig több mint 100 darab Iljusin Il-76MD-90A beszerzése szerepel, ebben a mennyiségben nem tartozik bele a hasonlóképpen továbbfejlesztett Il-78M-90A tankergép. Ebben az évben összesen hat szállítógép átadása várható.

Újra visszatértek Szíriába az orosz légierő Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépei. A Szu-25SzM3-as a szamarában működő Ekra által kifejlesztett L-370-3 S-K25 Vityebszk 25 önvédelmi rendszerrel van ellátva a szárnyak alatti legkülső felfüggesztési pontjain, ahol eredetileg az R-60-as önvédelemre szolgáló légiharc-rakéták voltak elhelyezve. Ez ultraibolya érzékelőket is tartalmaz, így képes a közeledő rakéták észlelésére és az ellenintézkedés megkezdésére. Továbbá a gépet érő rádióhullámok elhelyezkedése alapján képes a sugárforrás helyének meghatározására és a radarok megsemmisítésére képes H-58-as rakéták számára céladatok kidolgozására is. A Szu-25SzM3-ból a műholdképek alapján 4 darab volt megtalálható a orosz repülőcsapatok által használt Hmeymim légibázison.

Eme alváltozat 92 eddig elkészült példányának orrában már a SOLT-25 elektrooptikai rendszer van elhelyezve, ami infravörös és nappali tv kamerát is tartalmaz a lézeres távolságmérő/célmegjelölő mellett, 16x-os zoom lehetőségével. A pilótafülkébe beszerelésre került nagylátószögű HUD mellett alkalmazzák a pontosabb helymegállapítást lehetővé tevő a PPA-S/V-06 GPS/Glonass műholdas navigációs rendszert is. A földi csapatok támogatásának javítására beszerelésre került a KSS-25-ös adatátviteli rendszer és a fegyverek között megjelent a KAB-500Sz műholdas vezérlésű bomba is. A Szuhoj Szu-25SzM3 csatarepülőgépekből a kubinkai 121-es repülőgép-javító üzem évente legalább 4 elkészítésére képes.

Szintén a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a közelmúltban a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarja vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értik. Az utóbbi időben szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a kommunikációs rendszerein amik szintén alapos ellenőrzésre szorulnak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelik majd a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.

Ebben az évben kerül majd átadásra az első két Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó az orosz légierő számára. A típusból 15 példány megrendelése Moszkva által eddig biztos. Azt is bejelentették, hogy Szu-57E jelzéssel készek a külföldi megrendelések fogadására is, bár az állami jóváhagyásra még egy kis időt várni kell. Elsősorban a Közel-Keletről és Ázsiából számítanak exportmegrendelésekre rövid időn belül az Szu-57E-re.

Messze kézzelfoghatóbb az A-50U korszerűsített légtérfelderítő repülőgép, hiszen a héten már a hatodik példányát adták át az orosz légierőnek.

Malajziában 2035-ig számítanak a Szuhoj Szu-30MKM vadászbombázókra ezért egy élettartam-hosszabbítással egybekötött korszerűsítés vár a típus 18 darab meglévő példányára. A maláj tervek szerint a helyben elvégzendő munkálatok a fedélzeti berendezések mellett a gépek fegyverzetében is változásokat fognak eszközölni.

Japánban folyik a saját, ötödik generációs Mitsubishi F-3 vadászbombázó fejlesztése. A meg nem erősített hírek szerint a gép erőforrásának jelzése XF9-1. A körülbelül 4,8 méter hosszú, és nagyjából 1 méter átmérőjű hajtómű utánégetővel több mint 15 tonna tolóerővel rendelkezik, míg utánégető nélkül több mint 11 tonna tolóerő leadására képes. A japán anyagtechnológia lehetővé tette ennek a IHI Corporation által előállított világszínvonalú hajtóműnek a megalkotását, ugyanis a turbina előtti hőmérséklet 1800 fok körüli, a most még csak prototípus stádiumban lévő sugárhajtóműnél. Az F-3-as AESA antennáját pedig már egy F-2-be építve tesztelik. A hírek szerint képessége eléri az Lockheed Martin F-35 Lightning II-be épített AN/APG-81-es képességeit.

Befejeződött az ausztrál légierő Hawk Mk.127-es kiképzőgépeinek korszerűsítési programja. A 2001-óta hadrendben álló 33 Hawk-ot érintő modernizáció 2014-ben vette kezdetét és az előre tervezett idő és költségkereten belül be is fejeződött. A gépek digitális térképet, virtuális radart, elektronikus hadviselési rendszert, a földdel és más gépekkel történő ütközést elkerülő rendszereket is kaptak.

Szerződést nyert a Raytheon, így a Lockheed U-2 Dragon Lady felderítőgépek számára egy új fedélzeti rádiólokátort fejleszthet ki. A 320 millió dolláros megállapodás részletei nem ismertek, de annyit tudni lehet, hogy az ASARS-2B szintetikus apertúrájú radar a hatótávolságot tekintve, majd kétszeres távolságból lesz képes nem részletezett felbontású fotóminőségű radarképek előállítására. Ez nem reklámszöveg, hiszen a prototípust ez év elején már tesztelték is az Edwards légibázison.

Nem tűnik annyira fényesnek az amerikai hadsereg Boeing AH-64 Apache harci helikoptereinek jövője. A hadsereg 2026-ig várhatóan még jelentős frissítéseket integrál a legújabb AH-64E Guardian változatba. Ezek közé tartozik a továbbfejlesztett tűzvezető és célzórendszer, a jobb adatátvitel és együttműködési képesség megvalósítása a földi és légi egységekkel, eszközökkel. A jövőbe tekintő szemek azonban 2048 után nem sok lehetőséget látnak az AH-64 számára, azonban a típus kiszorulása a haderőből előbb is kezdetét veheti. Ugyanis a jelenleg még fejlesztés alatt álló S-97-es, vagy V-280-as közül kiválasztásra kerülő típus egyik feladata a földi célok felderítése lesz. Ezt a feladatot pár évvel ezelőttiig 300 Bell OH-58D Kiowa Warrior helikopter látta el és ezek kivonásával a felderítés is az AH-64-es feladata lett. Az S-97-es, vagy V-280-as rendszeresítése után azonban több száz Apache harci helikopter kivonása várható, hiszen a nagyobb sebességű gépek jobban megfelelhetnek majd a felderítő feladatokra.

NETARZENÁL GALÉRIA

Eurocopter EC665 Tiger UHT

Aerospatiale SA-342M Gazelle

North American F-100F Super Sabre

Westland WG-13 Super Lynx Mk100

Grumman F-14A Tomcat

Szuhoj Szu-30MKI

Convair PQM-102A Delta Dagger

Tupoljev Tu-134UBL

LTV Aerospace TA-7C Corsair II

Chengdu F-7MB

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Szuhoj Szu-35Sz

Grumman A-6E Intruder

Mil Mi-17 Hip

Dassault Mirage 5BA

Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon

Catégories: Biztonságpolitika

2019.03.23

sam, 23/03/2019 - 06:07

Svédország Vidsel lőterén hajtotta végre az első indítást az MBDA a Brimstone 3-as rakétával, -30 fokos környezeti hőmérséklet mellett. A brit megrendelésre fejlesztett új variáns félaktív lézeres és félaktív radaros kombinált irányítórendszerrel van ellátva, de új a robotpilótája, a rakétamotorja és a harci része is.

Spanyolország 11 AAVP-7A1 Assault Amphibious Vehicle kétéltű páncélozott járművet vásárolt az USA-ból. A 107 millió dolláros költséggel járó beszerzést Washingtonban már jóváhagyták, így a 8 darab páncélozott szállító harcjármű, 2 parancsnoki és 1 műszaki mentő változatú kétéltű járművet átadásuk előtt a BAE Systems amerikai leányvállalata fogja felújítani. Spanyolország jelenleg 19 darab AAV7-es kétéltű partraszálló járművet tart hadrendben.

Tűzoltással bővült a C-27J Spartan teherszállító repülőgépek által ellátható feladatok sora a Leonardo jóvoltából. A gép teherterébe a hátsó rámpán keresztül helyezhető be a Simplex Aerospace által gyártott tűzoltó rendszer, a FAS (Fire Attack System). A telepítést pár fő képes elvégezni 60-90 perc alatt, ami után a gép képes a fő tartályban maximum 10600 liter vizet, illetve a kisegítő 568 literes tartályba habanyagot szállítani és kijuttatni a lángok felett. A FAS nagy előnye, hogy jelentősebb módosítás nélkül alkalmazható lesz a már legyártott C-27J repülőgépeken. A minél hatékonyabb tűzoltás végett hamarosan alkalmazható lesz a Leonardo és az európai SCODEV konzorciummal együttműködésben kifejlesztett megoldása is, ami lehetővé fogja tenni, hogy leszállás nélkül tavak, tengerek, folyók felett maximum 30 méteres magasságban repülve váljék lehetővé a víztartály feltöltése. A mai napig a C-27J 85 példányát már 14 ország (Olaszország, Görögország, Bulgária, Litvánia, Románia, Szlovákia, Egyesült Államok, Mexikó, Ausztrália, Peru, Kenya, Marokkó, Csád és Zambia) rendelte meg, ezek közül több esetében is jó esély mutatkozhat a FAS légi tűzoltó rendszer beszerzésére.

Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja majd a becsapódás helyét.

Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm. A Mi-28NM a Mi-28N Night Hunter harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől módosított törzsével, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az N025 radart is. Oroszországban a Védelmi Minisztérium hamarosan szerződést írt alá az első 6, vagy 18 Mi-28NM harci helikopter beszerzéséről.

Moszkvában eldöntötték, újra szolgálatba állítanak két 941-es tervszámú, vagy ahogy többen ismerik TÁJFUN-osztályú tengeralattjárót. A ballisztikus rakéták hordozására és indítására épített, a világ legnagyobb tengeralattjáróinak hossza meghaladja a 170 métert, szélessége a 22 métert, vízkiszorításuk lemerülve a 48000 tonnát. Az óriásokból 6 darabot építettek meg a szovjet időkben, majd ezek közül 3-at a Szovjetunió felbomlását követően szétbontottak, egyet a TK-208 DMITRIJ DONSZKOJ-t úszó tesztplatformként használták rakéták indítására. További két egység a TK-17 ARHANGELSZK és a TK-20 SZEVERSZTAL a legutóbbi időkig bontásra várt, de egy elképzelés szerint modernizálva és újra felfegyverezve visszatérnek az orosz haditengerészet kötelékébe. Az R-39-es ballisztikus rakéták helyett, amelyből egykoron 20 darab fért el egy tengeralattjárón, most messze több csapásmérő robotrepülőgépet helyeznének el rajtuk. Eddig az Onix és a szíriai hadműveletekben használt Kalibr került megemlítésre, hozzátéve, hogy ez utóbbiból hamarosan kifejlesztésre fog kerülni egy megnövelt hatótávolságú változat is. A nagy tengeralattjárókon nagy tér áll rendelkezésre, ennek köszönhetően egységenként legalább 200 darab robotrepülőgép elhelyezésére fog lehetőség nyílni, ami hatalmas csapásmérő erőt jelent majd a jövőben Oroszország számára.

Március 14-én átadták az első katari megrendelésre épített Boeing AH-64E Apache Guardian harci helikoptert a megrendelőnek. A közel-keleti állam 24 helikopter megvásárlásáról írt alá szerződést 2016-ban, de jelezte szándékát további 24 megvásárlására is. A szerződés tartalmazza 70 főnyi légi-és 100 főnyi földi személyzet képzését is, valamint a gépek fegyverzetében megtalálható lesz a Hydra rakéták APKWS II-es félaktív lézeres irányítású változata is. Az első kéttucat AH-64E 2020 májusáig kerül majd leszállításra.

Pakisztán légiereje e hét elején autópályás üzemeltetési gyakorlatot tartott a F-7P és a Mirage repülőgépekkel felszerelt egységek számára. A két igencsak idős típussal a fel-és leszállás mellett az üzemanyag feltöltést is gyakorolták nem repülőtéri körülmények között.

Tajvani lapértesülések szerint Washingtonban három hónapon belül be fogják jelenteni, hogy jelentős mennyiségű harckocsi eladása fog megvalósulni a szigetország irányába. A jól értesültek szerint egészen pontosan 108 darab M1A2X-et fognak értékesíteni Tajpej számára, ami nem más, mint az M1A2C Abrams kissé módosított variánsa. A két páncélos zászlóalj átfegyverzésére elegendő mennyiség persze nem futja a hadsereg teljes páncéloserejének korszerűsítésére, hiszen ahhoz, hogy egy esetleges kínai invázióval szemben esélyük legyen több mint 500 darab Abrams szükségeltetne. A jelenleg mintegy 1200 darabos harckocsi állományt az igencsak koros M60A3 TTS, M48A3 és M48H változatok teszik ki. Ezek egy részének leváltására nagyjából 200 darab használt amerikai M1 Abrams beszerzéséről szóltak a hírek már 2012 második fele óta.

Tajpej Abrams harckocsi beszerzési ötlete jelentős kiadásokkal járhatna a páncélosok beszerzésén felül. Az ország földrajzi viszonyai miatt a hegyes terepen nehezen mozogna az M1-es, azonban az urbanizált környezetben is gondot jelenthet a tömege, hiszen a hidak nagytöbbségét nem 60 tonnánál súlyosabb járművekre méretezték. Jelenleg Tajvan legnehezebb harckocsija a hazai gyártású CM11 Brave Tiger, mely az M60A3 testének és az M48H tornyának kombinációja, ez a páncélos 54 tonnás és 450 darab áll szolgálatban belőle. A tajvani páncéloserőket további 50 M48-as Patton és 100 CM12-es (M48A3 teste a CM11-es tornyával párosítva) alkotja. Hadműveleti alkalmazáskor a nagy sebesség miatt a jelenleg használt páncélosok többsége nem lenne képest lépést tartani az új szerzeményekkel. Az M1A2C 120 milliméteres lövegéhez jelenleg a helyi ipar nem gyárt lőszert, így ezek beszerzése, vagy licencének megvásárlása, esetleg saját fejlesztési programok elindítása csak tovább növelné a kiadásokat.

A szigetországban 2 évvel ezelőtt elindított programban 6,6 millió dollárt áldoznak az amerikai eredetű M60A3-as harckocsik frissítési programjának kidolgozására. Az egyik legjelentősebb elképzelés a 105 milliméteres M68-as löveg lecserélése lesz a 400 darabos M60A3-as állományon egy 120 milliméteresre. De természetesen a páncélosba beépített elektronikai berendezések is cserére fognak kerülni, így várható korszerű célzórendszer, ballisztikai számítógép, tűzvezető számítógép beépítése is. 2019-re két prototípust terveznek elkészíteni, majd a tömeges átalakítás 2020-tól venné kezdetét. Tajvanon már szereztek tapasztalatot a régi harckocsik modernizálása terén, a fent említett CM11 Brave Tiger és a CM12-es így jött létre. Mindenesetre a harckocsik igencsak korosak, három évvel ezelőtt egy éleslövészeten bekövetkezett esemény után ideiglenesen beszüntették a CM11-es harckocsikkal végzett lőgyakorlatokat. Történt ugyanis, hogy a második lövés leadását követően az egyik harckocsi 105 milliméteres lövegének csöve, a füstgáz elszívót követő résznél eltört. A harckocsi személyzete sérülések nélkül megúszta az esetet.

Japánban szeretnék alaposan megnövelni az ASM-3 hajók elleni rakéták hatótávolságát. A torlósugárhajtóműves fegyvert a Mitsubishi Heavy Industries mintegy 367 millió dollár elköltése árán 2003-tól kezdődően fejlesztett ki az ASM-1 és az ASM-2 rakéták pótlására és a 2017 végén befejeződő fejlesztést követően a sorozatgyártása 2018-ban el is indult. Az ASM-3 indítóplatformja a szintén hazai fejlesztésű F-2-es vadászbombázó. A 900 kilogrammos fegyver hossza 5,25 méter, hatótávolsága 150-200 kilométer, legnagyobb sebessége Mach 3. Az új verzió esetében szeretnék elérni a 400 kilométeres hatótávolságot és azt, hogy az F-2-es után szolgálatba lépő vadászbombázóról is alkalmazható legyen a jövőben.

További 3 évvel meghosszabbodott a Boeing Super Hornet gyártósorának élete, hiszen március 20-án további megrendelés érkezett a típusra. Az amerikai haditengerészet ugyanis 78 gépet rendelt meg. A 61 darab együléses F/A-18E és 17 darab kétüléses F/A-18F immáron az első Block III-as konfigurációban elkészülő gépek lesznek, vagyis hatótávolságukat a törzs felső részére illeszkedő póttartályokkal növelik meg. Pilótafülkéjük műszerfalán a fő információforrás egyetlen egy, ám igencsak nagyméretű képernyő lesz. Nem látható, viszont az is fontos előrelépés, hogy az élettartamukat az eddigi 6000 óráról már 10000 repült órára növelik. A körülbelül 4 milliárd dollár értékű megrendelés a 2019-es, a 2020-as és a 2021-es évek költségvetéséből fog táplálkozni, azonban a mennyiség még növekedhet is, hiszen minden évben hat-hat Block III-as Super Hornet szerepel benne opcióként. Az első Block III-as Super Hornet-eket 2020-ban szállítják majd le az amerikai haditengerészetnek, míg az utolsók 2024-ben kerülnek átadásra. A gyártó reményei szerint a rendszeresítést követő kedvező tapasztalatok alapján majd megkezdődhet a régebbi gyártási szériába tartozó F/A-18E és F/A-18F-ek átalakítása is Block III-á.

További az amerikai haditengerészetet és a 2020-as költségvetési évet érintő hír, hogy ebben az évben 22 másik sugárhajtású repülőgép beszerzését is végre fogják hajtani. A mindössze 40 millió dolláros kiadás fele-fele arányba oszlik majd meg a flotta és a tengerészgyalogság éves kiadásai között. A roppant kedvező árfekvés és igen csak tekintélyes mennyiség Svájcból vásárolt Northrop F-5E/F Tiger II repülőgépeket takar, amik a légharc-gyakorlatokon az ellenfelek gépeit személyesítik meg. Ebben az évezredben már beszerzésre került 44 darab F-5E/F Svájcból, amik a Northrop Grumman a floridai St Augustine-i üzemében felújítva F-5N-ként álltak szolgálatba. A most megvásárolt példányok is erre lesznek alkalmazva, gyaníthatóan jó ideig, ugyanis az összegbe még tekintélyes mennyiségű alkatrész is benne foglaltatik.

NETARZENÁL GALÉRIA

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

McDonnell Douglas F/A-18C

Dassault Mirage IIIB

Sikorsky CH-53G

Handley Page Victor K.2

Boeing MV-22B Osprey

CASA C-101EB Aviojet

Dassault Mirage F1CR

Bell AH-1J Sea Cobra

Mitsubishi F-2B

Boeing EA-18G Growler

McDonnell F-101B Voodoo

Sikorsky CH-53E Super Stallion

Catégories: Biztonságpolitika

2019.03.16

sam, 16/03/2019 - 05:01

Az IDEX 2019-en mutatta be a szerbiai Yugoimport a Lazar/RALAS rakétás páncélvadászát. A legutóbbi fejlesztésű Lazar 3-as alvázára került felszerelésre nyolc darab, 9 kilométeres hatótávolságú irányított rakétát tartalmazó konténer.

Romániában további F-16-ok beszerzését szeretnék véghez vinni az elkövetkező években. A használtan megvásárolt, de modernizált 12 darab F-16AM és a 3 kétüléses F-16BM mellé további 36 Fighting Falcon szerepel a legújabb tervekben. A legújabb terv mellé a hírek szerint a legújabb változat dukál az utóbbi időben restnek nem nevezhető bukaresti döntéshozók szerint. Természetesen azt is megjegyezték, hogy a helyi iparnak nem okozna gondot a használt példányok korszerűsítése.

Törökországban az F-35-ös gépek bázisául kijelölt támaszponton befejeződtek az új típus igényelte infrastrukturális fejlesztések. Ankara novemberre várja az első gépek megérkezését, bár az eddigi tervekben március hónap szerepelt. Törökország 1999 óta vesz részt az F-35-ös programban és több török vállalat is gyárt alkatrészeket, részegységeket a géphez. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor.

Török elmondás alapján Törökország az egyik olyan ország az F-35-ös programban, amely teljes mértékben teljesítette a pénzügyi és egyéb ígéreteit fejlesztés során. Joggal várják hát gépeiket, a földi-és légi személyzet képzése is jól halad az USA-ban, csakhogy a problémát szülő orosz Sz-400-as légvédelmi komplexumok beszerzése még nem került törlésre. Sőt, ezek várhatólag októbertől kerülnek majd telepítésre az országban, amely véleménye szerint a légvédelmi rendszerek tenderén az egyik fő követelmény volt, hogy a gyártási jogot és technológiát a lehető legteljesebb mértékben megkaphassák. Meglepő módon csak Oroszország reagált pozitívan ezekre az igényekre, így dőlt el a verseny a javukra.

Katar megrendelte Törökországtól az Altay harckocsit. A páncélosokból 100 darab kerül majd a közel-keleti államba. Az első legyártásra és átadásra kerülő mennyiséget 40 Altay fogja alkotni, ezekben még a német MTU Friedrichshafen 1500 lóerős dízelmotorjai lesznek megtalálhatók. Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. a 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. Persze-persze mondhatják a török harckocsi fejlesztését akár már a kezdetektől, vagyis 2005 óta figyelemmel követők, de ugyan mi fogja hajtani?

A kérdés jogos, hiszen majd másfél éve történt, hogy a török védelmi minisztérium semmissé tette a török Tumosan céggel kötött szerződését, mely az Altay harckocsik motorjáról szólt. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.

A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

A legújabb hírek szerint BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay tartályokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost kicsit több mint egy év múlva készítik el és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.

Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M-60-as és M-48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.

Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. Ez év elején a török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.

Törökországi sajtóértesülések szerint az ez után gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024-ben bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, a torony teljes egészében távirányítású lesz.

Igaz lehet az a hír, amit még tavaly lehetett olvasni több külföldi oldalon, na és a NETARZENÁL-on, miszerint Kínában egy új tankergép megalkotásán dolgoznak. A szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy ilyen Y-20 már létezik. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. A legújabb információk szerint a Y-20-on eddig alkalmazott orosz hajtóművek helyett 2019-ben alkalmazásra fog kerülni a hazai gyártású WS-20-as erőforrás, valamint további alváltozatok megjelenésére is lehet számítani. A radarral felszerelt légtérfelderítő mellett, a rádióelektronikai harcra és felderítésre képes variáns mellett megjelenhet egy repülő kórházzá átalakított Y-20-as is.

Nem okozott túl nagy meglepetést, hogy Japánban a szigetországban rendszeresítendő 147 darab Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók számára a norvég Kongsberg Gruppen JSM (Joint Strike Missile) hajók elleni rakétáját rendelték meg. Ez a 120 kilogrammos harci résszel ellátott fegyver az amerikai gép egyik alapfegyverzete, melynek az F-35-ös paramétereit figyelembe vevő fejlesztése 2008-ban kezdődött, és 2018 közepén sikeresen elvégezte a rendszeresítéshez szükséges teszteket. Az, hogy a JSM az F-35-ös egyik első integrált fegyvere lesz még 2012-ben dőlt el. 2013 júniusában makettekkel ellenőrizte a Kongsberg és a Lockheed Martin, hogy a norvégok által fejlesztett JSM (Joint Strike Missile) robotrepülőgép elfér-e az F-35-ös fegyverterében. Ezek a próbák is sikert hoztak, akárcsak az egy hónappal ezelőttiek, ahol szintén eme fegyvert felfüggeszthetőségét vizsgálták, ám akkor a szárny alatti csomópontokra. A vállalat és a japán kormány nem közölte a szerződés értékét, vagy a beszerzendő JSM-ek mennyiségét. A 336 kilogrammos, 185 km-es hatótávolságú robotrepülőgép navigációját GPS, míg a célpont felderítését a végfázisban egy hőképalkotó rendszer segíti.

Régi ismerős tűnt fel a 2020-as amerikai légierőt érintő költségvetésben, a beszerzendő típusok között. Ez pedig nem más, mint az F-15-ös, amelyik Boeing F-15EX jelzésű változatából nyolc vadonatúj példány kerül megvásárlásra. Az F-15EX egy kicsit módosított változata az Advanced F-15-nek, amelyet Katar vásárolt meg. A nagyjából 80-125 millió dolláros darabárú gép nagyjából hasonló kiadást jelent majd, mint az F-35-ös, melynek egyre csökkenő ára már versenyképes lenne az F-15EX-el is, jelenleg éppen 89 millió dollárba kerül a Lightning II-es egy darabja. Ami viszont megtakarítást fog eredményezni, az a F-15EX repülési órájára eső összeg, ami igazán megfizethető lesz, ugyanis az F-35-ös hasonló mutatójánál 35% -al alacsonyabb. A legújabb Eagle körülbelül 27 ezer dollárt igényel majd óránként a repülésre, ami jóval a 45 ezer dollár alatt van, ami az F-35A repüléséhez szükséges.

A megtakarítás további előnye a földi személyzet képzéséhez köthető, ők a továbbfejlesztett Sas-t hamarabb meg és ki fogják ismerni, mint egy teljesen új típust. Várhatólag 6 hónap alatt elvégezhető az átképzés, ez messze kevesebb, mint a 18 hónap. A meglévő alkatrészek mintegy 70%-a felhasználható lesz az F-15EX-en, akárcsak a karbantartáshoz szükséges felszerelés 90%-a. Végül, az aktuális információk szerint az F-15EX-nek 20000 órás élettartama lesz, amellyel évtizedekig szolgálhat, míg az F-15C/D változatok a 2020-as években végleg elérik a már megnövelt élettartamuk végét. Az elkövetkező öt évben összesen 80 darab F-15EX megvásárlása szerepel, míg az USAF távlati terveiben további 64 darab F-15EX beszerzése szerepel, amelyekkel alaposan megfiatalíthatnák az orosz és kínai légierőhöz képes egyre csak korosodó gépállományát.

NETARZENÁL GALÉRIA

North American RA-5C Vigilante

McDonnell Douglas TA-4F Skyhawk

Grumman EA-6B Prowler

Hawker Hunter T.68

Bell/Boeing MV-22B Osprey

Convair F-106A Delta Dart

Hawker Siddeley Nimrod MR.2

North American T-2C Buckeye

Sepecat Jaguar GR.1A

Boeing F/A-18E Super Hornet

Airbus A330-243MRTT

North American Rockwell OV-10A Bronco

Grumman A-6A Intruder

Catégories: Biztonságpolitika

2019.03.09

sam, 09/03/2019 - 06:28

Ukrajna közös vállalat alapításáról írt alá megállapodást Mianmarral, a korábbi Burmával. Ennek, a páncélozott járműveket gyártó üzemnek az ázsiai országból érkező jelentés szerint 2020 második felében meg kell kezdenie a termelést. A gyár létesítéséhez szükséges felszerelés szállítását Ukrajna már meg is kezdete, így a BTR-4 exportverziója a BTR-4E előállítása a tervezett időpontban el is kezdődhet. A típus nem teljesen ismeretlen az országban, hiszen majd 5 évvel ezelőtt kezdődött el Mianmarban az Ukrajnából érkező alkatrészekből a BTR-3U gyalogsági harcjárművek helyi összeszereléséhez. A 8x8-as kerékképletű járművek beszerezéséről 2003-ban állapodtak meg a felek, az első 10 páncélos egy év múlva került átadásra. Az üzlet pontos méretéről eddig még nem érkezett megbízható információ, egyes hírek szerint Mianmar 1000 darab gyalogsági harcjármű ukrán segítséggel történő előállítását szeretné megvalósítani. A közös gyártás létrehozásában az ukránoknak nagy tapasztalatuk van, ugyanis 2012-ben született az a megállapodás, melynek értelmében Ukrajna és Kazahsztán közösen fogja gyártani az ukrán BTR-4-es gyalogsági harcjárművek 100 példányát.

A 2000-es évek elején a szovjet BTR-80-as alapján kifejlesztett páncélosból Kazahsztán 150 millió dollárértékben vásárolt. Az első 10 BTR-4-es még abban az évben el is készült, a további 90 pedig a következő évben. Irak még 2009-ben rendelt meg 420 darab BTR-4E-t. A BTR-4E előtt a fejlesztők szerint még hosszú és sikeres jövő állhat, hiszen számos fegyverfajta integrációja még várat magára. A BTR-4 fegyverzete az első időkben a Luch irányított páncéltörő rakétákból, 30 milliméteres ZTM-1 gépágyúból, 7,62 milliméteres géppuskából, valamint egy 30 milliméteres KBA-117 gránátvetőből áll. Pár évvel ezelőtt vált elérhetővé a BM-7 Parus távirányítású torony kétféle változata. Az egyikben csak egy 7,62 milliméteres géppuska található meg, míg a másikban egy ZTM-1 30 milliméteres gépágyú és egy AGS-17 30 milliméteres automata gránátvető alkotja a fő fegyverzetet.

Új irányított páncéltörő rakétát keres a lengyel hadsereg. A 9K14P Maljutka-P utódjára az ajánlatokat a gyártók március 1-ig tehetik meg. Ezután veszi kezdetét a technikai értékelés, mely április és június között fog lezajlani.

Hiába az egyre terebélyesedő vita, Németország hajthatatlan a Szaúd-Arábia ellen bevezetett embargó tekintetében. A szankció első bejelentési idején még március 9-ét jelölték meg a fegyvereladások korlátozásának végeként, azonban Berlinben már e hét első felében bejelentették a hónap végégi meghosszabbítják az embargó időtartamát.

Hollandia két héten át, február 25-től, március 8-ig, a RAF Spadeadam bázisára telepítette át nyolc darab helikopterét. A kiképzési repülések végrehajtására „szakosodott” bázis a Gilze-Rijen-ből érkezett két AS-532U2 Cougar, három AH-64D Apache és három CH-47 Chinook, valamint az őket elkísérő 250 fő számára az alacsonyan végrehajtott repülések végrehajtása közbeni időben szolgált átmeneti otthonként, míg a környezete a repülési feladatokban kapott szerepet.

Zajlanak a csapatpróbák Svédországban az ez februárjában átvett első 4 darab GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavetővel, mely a skandináv mitológiában szereplő Thor isten kalapácsáról kapta a nevét. A BAE Systems a 2016-os év végén Svédországból kapott egy 68 millió dolláros megrendelést, 40 darab CV90-es gyalogsági harcjármű felszerelésére 120 milliméteres aknavetővel. Stockholm elképzelése szerint a Szlovákiából beszerzésre kerülő simacsövű aknavetőkből minden CV9040-es gyalogsági harcjárművel felszerelt zászlóalj kap majd 8 darabot, hiszen a GRKPBV90-es (Granatkastarpansarbandvagn 90) is a CV90-es alvázán valósult meg. Már az is régen bizonyossá vált, hogy a bőséges lőszerellátásról a Bv 206 lánctalpas, csuklós terepjáró járművek fognak gondoskodni.

A terveknek megfelelően az idén átadott első négy páncélost kiképzésre, próbák elvégzésére, módszertani tesztekre, harceljárások kialakítására és rendszerellenőrzésre fogják használni. Ez év augusztusában viszont már a sorozatgyártott példányok átadása fog elkezdődni, ami 2020 végéig fog tartani. A POS2-es navigációs rendszerrel ellátott GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavető menetből 2 perc alatt lesz tűzkész, szemben a vontatott aknavetők 10 perces idejével. A tűzfeladat végrehajtása után 1 perc múlva már el is tudja hagyni a helyszínt. A hadsereg harckiképző központjában folyó próbák során a GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavető eddig jól szerepelt, a személyzet kiképzése könnyebben ment, mint remélték. A katonák elégedettek a járművek mozgékonyságával, a tüzelőállás elfoglalására és elhagyására fordítandó idő rövidségével. Bár az előbbihez nagyjából 5 perc kell még jelenleg, a katonák szerint ezt a szintidőt a kellő rutin megszerzése után le lehet majd faragni a gyártó által hirdetett 2 percre.

Norvégiában jelenleg még kérdéses a hadsereg páncélos erőinek jövője. Jelenleg készül a tanulmány, melyben megfogalmazzák az elkövetkező évek, évtizedek veszélyeit és az arra adandó választ. Jelenlegi haderőstruktúrában a norvég hadsereg három gépesített zászlóaljat tart fenn, amelyek mindegyike rendelkezik harckocsikkal. Éppenséggel a Leopard 2A4NO alváltozata található meg állományukban, ezekből 52 darabbal rendelkezik az ország. Még nincs eldöntve, hogy az ország éves hadi kiadásainak 21%-a felett rendelkező szárazföldi haderő a meglévő harckocsik modernizálására, vagy éppen újak beszerzésére fogja-e fordítani a jövőbeli büdzséjének nagyobb hányadát. Jelenleg még a Lockheed F-35 Lightning II vadászbombázók, tengeralattjárók és tengeri járőrgépek beszerzése bír kiemelt fontossággal.

Nagyjából egy évtizedre biztosított a Dassault Rafale gyártósorának életben tartása, a francia gyártó véleménye szerint. Jelenleg még 101 példány elkészítésére lesz módja a cégnek, ezekből 70 darab határon túlra fog kerülni Egyiptom, India és Katar légierejébe. Franciaország számára 30 darab fog még biztosan elkészülni. Ebben az évben 26 Rafale átadása van beütemezve, valamint reménykednek még további megrendelések beérkezésében is Finnország, India és Svájc részéről is.

Kuvait hadserege késlelteti az orosz T-90MSz harckocsik beszerzését. A megrendelést eddig még nem mondták vissza, de a leszállítások sem kezdődtek el a 2011-ben bemutatott harckocsit illetőleg.

Kínai médiában volt látható, egy még láthatóan gyártás alatt álló K-8 Karakorum sugárhajtású kiképzőgép Angola felségjelét viselve. Eddig még nem jelentették be, hogy az afrikai állam megvásárolta volna a típust, mely a földrész több országában is (Zambia, Zimbabwe, Tanzánia, Szudán, Ghána, Egyiptom és Namíbia) talált már megrendelőre. A fegyverzet (23 milliméteres gépágyú és PL-5E / PL-7 légiharc-rakéták) szállítására is képes 4475 kilogrammos legnagyobb felszállótömegű K-8 csúcssebessége 800 kilométer per óra, és a leggyakrabban egy ukrán AI-25TLK kétáramú sugárhajtómű, vagy ennek kínai WS-11 jelzést viselő másolata hajtja 1680 kilogrammnyi tolóerőt szolgáltatva. Néhány exportra került példányba a TFE731-2A jelzésű erőforrás került, némileg csekélyebb 1600 kilogrammos tolóerővel. A K-8-t Kínában a China Nanchang Aircraft Manufacturing Corporation tervezte, de a gyártást a Hongdu Aviation Industry Corporation végzi, illetve Pakisztánban a Pakistan Aeronautical Complex is gyártja. Angola eddigi fő fegyverbeszállítója Oroszország volt, azonban az utóbbi pár évben sorra jelennek meg a kínai gyártású hadfelszerelések (Norinco WZ551 páncélozott szállító harcjárművek és 105 milliméteres löveggel felszerelt WMA301-es páncélvadászok) az országban, így ezt figyelembe véve nem is lenne meglepő az igen olcsó K-8-as beszerzése sem.

Indiában a Pakisztánnal kiújult Kasmír tartomány körüli fegyveres összecsapás okán szeretnék a lehető leggyorsabban megnövelni a légierő legpotensebb típusának, a helyben is gyártott orosz Szuhoj Szu-30MKI csapásmérő erejét. Ezt az izraeli eredetű izraeli Spice-2000-es, műholdas/infravörös kombinált irányítású precíziós bombákkal fogják megtenni. Az első leoldási és eltávolodási teszteken felül állítólag már az éles dobáson és sikeres célmegsemmisítésen is túl vannak az indiaiak. Néhány évvel ezelőtt Új-Delhi több mint 200 bombát vásárolt az izraeli Rafael-től. Az egyetlen olyan repülőgép, amely jelenleg az izraeli bombákkal kompatibilis, a francia eredetű Dassault Mirage-2000.

Talán 2024 lesz az az év, amikor az utolsó MiG-21-es és MiG-27-es is kivonásra fog kerülni Indiában. A korszerűsítésen és élettartam-hosszabbításon is átesett két típus naptári üzemideje addig még kitart, azonban minden korszerűsítés ellenére még mindig igen gyakran repülnek, vagyis kerülnek címlapokra a fent említett típusok balesetek, katasztrófák okán, így népszerűségük a légierő vezetésében is egyre csak csökken.

Tajvan hivatalosan is benyújtotta Washington felé 66 darab Lockheed Martin F-16V vadászbombázó megvásárlásáról szóló tervét. A gépekért és fegyvereikért előreláthatóan 13 milliárd dollárt fog fizetni a szigetország, amennyiben jóváhagyják a beszerzésüket. Bahrein számára 19 F-16V eladására került áldás nemrégiben, akkor gépenként 70 millió dolláros árról lehetett hallani. Meg kell jegyezni, hogy az újabb F-16-ok a kivonásra kerülő F-5E/F Tiger II-es vadászgépek helyét vennék át, így a haderő erősödése leginkább minőségi oldalon lenne tetten érhető a jelenlegi legkorszerűbb felszereltségű Fighting Falcon segítségével, míg a darabszám alig változna. Hosszabb távon azonban Tajvan számára az F-35-ös jelenti a vágyálmot, egyrészt korszerűsége miatt, másrészt az A változat mellett a rövid távon fel-és leszállni képes B-ből is vásárolnának. Így egy esetleges kínai támadás következtében a rombolt futópályák ellenére is képesek lennének levegőbe emelni és bevetés után fogadni gépeiket.

Japánban március 1-től újra repülhetnek a Kawasaki Heavy Industries által gyártott OH-1 Ninja helikopterek. A típusból egy gép még 2015 februárjában járt szerencsétlenül. Ezután felszállási tilalmat rendeltek el és megkezdték a kivizsgálást. Amennyiben a jó munkához idő kell, gyaníthatóan igazi remekmű kerekedett a felkelő nap országában, hiszen a megmaradt 37 darab OH-1 Ninja 4 év elteltével kapott újra felszállási engedélyt. A hírek szerint a probléma a hajtómű környékén volt. Az OH-6D helikopterek utódjaként, elsősorban megfigyelési és felderítési feladatra kifejlesztett típus harciasított változatával a Kawasaki szeretné elérni, hogy a Bell AH-1 Cobra harci helikopterek pótlására rendszeresítésre kerüljön.

Átadásra került a japán haditengerészet részére a második ASAHI-osztályú romboló is, bár más országokban az ilyen vízkiszorítással rendelkező hajókat fregattként szokták emlegetni. A JS SHIRANUI (DD 120) 2017 októberében került vízre és átadását is késedelem nélkül hajtotta végre a Mitsubishi Heavy Industries Nagaszakiban lévő hajógyára. Az 5100 tonnás vízkiszorítású, 151 méter hosszú testvérhajók az AKIZUKI-osztály módosításai, tengeralattjárók elleni hadviselés helyett a légvédelmi képességet előtérbe helyezve. A General Electric LM2500-as gázturbinák és villanymotorok által 30 csomós sebesség elérésre képes hajók fegyverzetét egy 127 milliméteres hajóágyú, kettő Phalanx 20 milliméteres közelkörzeti légvédelmi rendszer, 150 kilométeres hatótávolságú Type 90-es hajók elleni robotrepülőgépek és Mark 41 függőleges indítórendszerben elhelyezett RIM-162 Evolved SeaSparrow Missile (ESSM) légvédelmi rakéták alkotják. A 230 fős legénységű rombolókon egy Mitsubishi által épített SH-60J/K helikopter elhelyezésére is lehetőség nyílik.

Kénytelen a Boeing KC-46A Pegasus gépek késedelmes átadása miatt 28 darab legöregebb KC-135 Stratotanker-ét tovább üzemben tartani az USAF. Az öreg tankerek üzemeltetése egyre nagyobb terhet ró a földi személyzetre, akik 2017-ben nem voltak képesek garantálni az elvárt 85%-os hadrafoghatósági arányt. Az öreg gépek a megfeszített munka ellenére is csak 74%-os mutatóval rendelkeztek az említett évben.

NETARZENÁL GALÉRIA

MiG-35 Fulcrum F

Lockheed Martin F-16E Fighting Falcon

Dassault Rafale M

LTV Aerospace A-7D Corsair II

Eurofighter C-16 Typhoon

AMX International AMX

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Boeing KC-135A Stratotanker

Bell/Boeing MV-22B Osprey

Canadair NF-5A

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Lockheed RF-104G Starfighter

IAI Kfir C10

Boeing 737-7ES Wedgetail

Szuhoj Szu-25

Northrop RF-5A Freedom Fighter

Kawasaki C-2

Catégories: Biztonságpolitika

2019.03.02

sam, 02/03/2019 - 05:39

Ausztria a múlt héten megkapta első négy BvS10 páncélozott járművét. A BAE Systems Hägglunds páncélozott szállító harcjármű változatban gyártja le a páncélosokat, amelyek hegyvidéki terepen való működésének képessége különösen fontos az osztrák fegyveres erők számára. A távirányított fegyverállvánnyal és 360 fokos lefedettséget biztosító kamerarendszerrel felszerelt BvS10-ből 32 darabot vásárolt meg Bécs 2016-ban és ezeket ez év végig át is fogják adni a 24. lövész zászlóalj és a 6. hegyi lövész zászlóalj számára.

Lengyelországban a védelmi miniszter már jóváhagyta az ország 2026-ig tervezett haderőfejlesztési tervét. A 49 milliárd dolláros elképzelésben szerepel a rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerek, a harci helikopterek, a kiberbiztonsági rendszerek és a lengyel haditengerészet új tengeralattjárói mellett a légierő fejlesztése is. A program keretében végrehajtandó kiemelt beszerzések közé tartozik a 32 darab ötödik generációs harci repülőgép beszerzése, amiket a Szuhoj Szu-22M4-ek és MiG-29-ek pótlására vásárolnának meg.

Az Artec konzorcium átadta az 500. Boxer 8x8 páncélozott járművet a német hadseregnek. Összesen 696 járművet rendelt eddig Németország, Hollandia és Litvánia, de a további ügyfelek és a további megrendelések megduplázhatják ezt a számot a program élettartama alatt.

Svájcban átvizsgálják az összes Boeing F/A-18C/D Hornet harci gépet, mivel február 19-én egy időszakos átvizsgálás során repedéseket találtak egy gépen. A február 20-tól kezdődően a törzs felső részén folytatott roncsolás mentes vizsgálaton már lassan az összes gép átesett a 31-ből. A flotta leellenőrzése március 3-ig befejeződik majd.

Nagy-Britanniában nyilvánosságra hozták az DREADNOUGHT-osztály harmadik tagjának nevét. A ballisztikus rakétákat hordozó új fejlesztésű tengeralattjárók legújabb tagja egy igen régi hajónevet kap majd meg, ez pedig a WARSPITE. Ennek a hajónévnek a születése 1595-ig nyúlik vissza, az első, ezt a nevet viselő hajó ekkor hajózott brit lobogó alatt. A felszín alatti egységek esetében sem első alkalommal fogja ezt a nevet viselni egy tengeralattjáró, hiszen a VALIANT-osztály egyik nukleáris meghajtású egysége viselte ezt a neve 1967-től 1991-ig.

A Szuhojtól származó információk alapján az Orosz Légierő még ebben az évben meg fogja kapni az első sorozatgyártásúnak tekinthető Szu-57-es gépét. A típus első repülését 2010. január 29-én hajtotta végre. A komszomolszki üzemben már folyik ennek a repülőgépnek az építése és a 2020-as évben egy további példány is átadásra fog kerülni az Orosz Légierő számára az érvényben lévő szerződés szerint. Ugyancsak a Szu-57-hez kapcsolódó hír, hogy Oroszország kész arra, hogy párbeszédet folytasson Indiával a típus eladásával kapcsolatban.

Nem tűnik egyszerűnek a Mil MI-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út sem. Jelenleg ugyanis a hadsereg túl magasnak tartja a gépek árát ezért nem rendeltek még belőle, a megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következik be. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat tételre a beszerzés véglegesítése előtt.

Viszont a Szuhoj Szu-27-es igencsak szerteágazó családfája a tavasz közeledtével egy újabb, talán nem egy újabb vadhajtással fog gazdagodni. A nemrégiben szárba szökkent elképzelés szerint a Szu-30SzM kétüléses vadászbombázóba ugyanis a lehető legtöbb rendszert szeretnék átültetni a Szu-35-ből. A remények szerint az új verzió egyaránt gyökeret tud majd verni odahaza és külföldön is. A fedélzeti elektronika beszerelése mellett az AL-31FP hajtóműveket a továbbfejlesztett AL-41F-1S-ek váltanák. Ezekkel, a Szu-57-ben használt sugárhajtómű változataival lehetőség nyílna tágabb magassági tartományban az utánégető nélküli hangsebesség feletti repülésre. Az így szabványosított fedélzeti rendszerekkel növekedne a gépek harcértéke, csökkenthetők lennének az üzemeltetési költségek, egységesedne az alkalmazandó fegyverzet is. A fegyverpiacon évek óta üdén virágzó kétüléses többfeladatú típus különféle modifikációinak igen csak vaskos, nagyjából 600 legyártott gép alkotta ága messzire nyúlt, az új verzióval a hazai megrendelés mellett elsősorban Indiát célozták meg, ahol napjainkban 198-darab Szu-30MKI repül. A remények szerint az első átépített Szu-30-as még idén végrehajthatja első repülését.

Oroszországból érkező hírek alapján elképzelhető, hogy a BMPT Terminator harctámogató jármű egy alapos áttervezés után nem a jelenlegi formájában és fegyverzetével fog nagyobb darabszámú rendszeresítésre kerülni. A szíriai harci tapasztalatok alapján a 30 milliméteres gépágyúk hatékonysága a beépített területen folytatott harcokban nem volt elégséges. Bár a fedezékként használt tégla és betonfalak átütése nem okozott gondot, a rombolóerő messze kevés volt a fal mögött védelmet keresők semlegesítésére, így a rakéták elfogytával a 125 milliméteres harckocsilövegek segítségére volt szükség. Persze a rakéták nem csak elfogytak, hanem sokszor indításra képtelen állapotba kerültek a városi harcokban, így a jövőben szükség lesz lövésbiztos konténerekben elhelyezni ezeket. A csöves tűzfegyverzet esetében a nemrégiben bemutatott 57 milliméteres gépágyúk használata várható a harmadik generációs BMPT esetében, ahol a hordozó jármű is változhat, szóba került már a T-14-es Armata harckocsi alváza.

A fegyverzet elhelyezésére ideális megoldás lehet a már létező 3,6 tonnás tömegű AU-220M távirányítású torony. Ez kis mérettel rendelkezik, így a könnyebb, akár kerekes futóművel ellátott páncélosokon is alkalmazható. A főfegyverzet +60 és -5 fok között emelhető, illetve süllyeszthető, de a kis méret legfőbb hátránya a lőszerkészlet, ami az 57 milliméteres lőszerek esetében 80 darab. Ezt ellensúlyozza az, hogy egy, vagy két 57 milliméteres gépágyúlövedék 15 darab 30 milliméteressel ér fel. További terület ahol még várható előrelépés, az a drónok elleni harc, illetve a rossz látási viszonyok közötti alkalmazhatóság. Az 57 milliméteres gépágyú (mely páncéltörő lövedékével 2600-2900 méteres távolságból 200 milliméteres homogén acélpáncélzat átütésére képes) az előbbinél is hasznos lehet, programozható gyújtókkal ellátva más légi célok elleni is hatékony fegyver, főleg, hogy lőtávolsága 16 kilométer. Utóbbinál a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadászok fegyverrendszerének felszerelése jelenthet már létező és könnyedén felhasználható megoldást.

A BMP-3-as gyalogsági harcjármű bázisán létrehozott 9P157-2 Krizantém-Sz a lézeres, vagy radaros félaktív irányítással ellátott 9M123/AT-15 Springer rakétákat alkalmazza. Így hatásosan képes harcolni rossz időjárási viszonyok között is, amikor nem lenne lehetőség a lézeres félaktív vezérlést használó rakéták indítására. Ezekből az indítócsővel együtt 54 kg-os, 2 méter hosszú, 15 centiméter átmérőjű rakétákból egyszerre kettő van tűzkész állapotban, a járműtestből kinyúló indítóállványon. Ezt az állványt, ha nem használják, automatikusan be lehet hajtani a jármű testébe a rádiólokátorral együtt. A 6 km-es hatótávolságú rakéták rátöltését az állványra automata végzi. A 9P157-2 Krizantém-Sz belső terében lévő automata töltőben összesen 15 irányított rakéta helyezhető el. Ezek lehetnek a félaktív lézervezérlésű 9M123 páncéltörő, illetve a 9M123F termóbarikus robbanófejjel szerelt változatok éppúgy, mint a radarvezérlésű 9M123-2 páncéltörő és a 9M123F-2 termóbarikus robbanófejjel ellátott variánsok. A nagyfokú automatizálásnak köszönhetően a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadász személyzete mindössze két fő.

Szingapúr januárban hozta nyilvánosságra, hogy a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázóját szeretnék majdan rendszeresíteni. Akkor azt sem titkolták, hogy első körben csak kisebb mennyiséget vásárolnának meg a típus megismerése érdekében és csak később rendelnének nagyobb mennyiséget belőle. A városállam, amely Ázsia egyik legjobban felszerelt haderejével rendelkezik, most azt is bejelentette az első F-35-ös rendelési állomány 4 darab gépet foglal majd magába, míg a későbbiekben nyolc további Lightning II-est vásárolnának meg.

Malajzia számára több gyártó is igyekszik eladni könnyű harci repülőgépét. A halmozottan hátrányos helyzetű HAL Tejas mellett teljes mellszélességgel versenyben van még a kínai/pakisztáni JF-17 Thunder, valamint a dél-koreai KAI T-50-es felfegyverzett változat is. A három gép repülési jellemzői nem térnek el jelentősen egymástól, azonban az általuk képviselt színvonalban már felfedezhetők különbségek. Ebből a szempontból a dél-koreai FA-50 van egy kicsit előrébb. A korszerű fedélzeti rendszerek mellett további előnye a General Electric F404-es hajtómű, mely megtalálható a Malajziában már jól ismert F/A-18D Hornet vadászbombázókban is. A nagyjából 30 millió dolláros darabára viszont a legmagasabb konkurensei közül.

A JF-17 Thunder ár szempontjából a másik végletet képviseli, a hírek szerint a pakisztániak 25 millió dollár ellenében már megválnak egy példánytól, ez pedig jelentős megtakarítást jelenthet egy 36 darabos megrendelés esetén. Hátránya az orosz eredetű Klimov RD-93-as hajtómű, mely ugyancsak ismert az ázsiai országban. Ugyanis a 90-es években rendszeresített MiG-29N vadászbombázókban ennek elődje az RD-33-as volt megtalálható és igen sok gondot okozott a malájoknak. Ár szempontjából a HAL Tejas az FA-50-es közelében helyezkedik el, szintén General Electric F404-es hajtómű által hajtva. Azonban az eddigi hírek nem túl bíztatóak, a fejlesztés több évtizede folyik igen kevés eredménnyel, ráadásul egyes információk szerint Malajzia számára az izraeli eredetű fedélzeti rendszerek közül jó párat le kellene cserélni, ami újabb problémákat szülhet és az ár alacsonyan tartására sincs jótékony hatással.

Ausztráliában 2018 decemberétől már 2 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó található meg a RAAF Base Williamtown bázisán, Sydney-től északra. További nyolc ausztrál gép az Egyesült Államokban állomásozik a Luke légibázison, Arizonában, a nemzetközi F-35-ös típusátképző egységnél. Ez a két gép, mely hetente öt-hat repülést hajt végre repüléseket nemsokára társakat fog kapni, ugyanis április hónapban újabb F-35-ös géppár tér majd haza, míg az év végéig Ausztráliában már nyolc Lightning II-es repülőgép lesz megtalálható.

Northrop Grumman befejezte az F-35 Lightning II 500. törzsközép részének gyártását. Ez a részegység az Ausztrália megrendelésére épülő egyik A változatba, méghozzá az AU-18-ban kerül majd felhasználásra. A február 21-én befejezett munkát 2018 júniusában kezdte meg a Northrop Grumman, amelyik mindhárom F-35 változathoz állít elő részegységeket.

Elérte a bevethetőséghez szükséges szintet az Amerikai Haditengerészet első F-35C-vel felszerelt repülőszázada, a VFA-147 Argonauts. Az alegység 10 darab Block 3F szoftververzióval ellátott Lightning II-ével várhatólag 2021-ben fog első alkalommal több hónapos útra indulni a USS CARL VINSON (CVN 70) repülőgép-hordozó fedélzetén. Az alegység jelenleg a haditengerészet Lemoore-i támaszpontján állomásozik, amit elsőként tettek alkalmassá az új típus tartós üzemeltetésére és javítására is.

Talán ez év közepén már végrehajthatja első repülését az Amerikai Légierő harci kutató-mentő feladatkör ellátására tervezett Sikorsky HH-60W helikoptere. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett. Az első felszállást erre nem is olyan régen még 2019 februárjára, kicsit régebben pedig 2018 elejére tervező HH-60W számos hibával küzd a legutóbbi hírek szerint, amelyek orvoslása veszélyt jelenthet a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítására is. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal van, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem megfelelő a katonák által támasztott igények szerint.

További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is. Az első repülését várhatólag még idén teljesítő Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 112 darab állhat majd hadrendbe. Jelenleg két példány várakozik a repülési fázis megkezdésére a West Palm Beachben található Sikorsky gyárban. Amennyiben a további kilenc, jelenleg még a gyártás különféle fázisában lévő példány segítségével végrehajtott berepülések sikerrel végződnek, a HH-60W alacsony ütemű gyártása még ebben az évben kezdetét veheti.

Venezuelában egyre romlik a légierő hadrafoghatósága. A 13 darab F-16A/B-ből csak 6 együléses A és egy kétüléses B variáns repülőképes. Az amerikai embargó miatt ezen nem is lehet csodálkozni, sőt elismerésre méltó, hogy még ennyi repül a típusból. Az viszont már kevésbé elismerésre méltó, hogy az Oroszországból beszerzett Szuhoj Szu-30MK2V gépek esetében is hasonló mutatót láthatunk. Az kéttucatnyi gépből eddig egy darab került veszteséglistára, míg 10 másik társa ismeretlen ok(ok) (talán a szükséges pénz hiánya, vagy meg nem rendelt, illetve le nem szállított alkatrészek) okán nem tud felszállni.

NETARZENÁL GALÉRIA

Hawker Siddeley Harrier GR.3

Bell AH-1Z Viper

Northrop F-5A Freedom Fighter

Airbus A330-243MRTT

McDonnell Douglas F-15A Eagle

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Lockheed Martin F-35B Lightning II

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Orlik

McDonnell Douglas A-4L Skyhawk

Sikorsky CH-3E Jolly Green

Vickers VC-10 C.1K

Kawasaki C-1

Boeing CC-177 Globemaster III

Szuhoj Szu-57

Martin EB-57B Canberra

Lockheed F-104G Starfighter

Mil Mi-24V Hind E

Dassault Mirage F1B

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Jakovlev Jak-130

Westland WG-13 Super Lynx Mk88A

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Chengdu J-10AY

Catégories: Biztonságpolitika

2019.02.23

sam, 23/02/2019 - 05:25

Megérkezett az első két T-346A az olasz csizma sarkában található Galatina melletti légibázisra. Ezek a gépek már nem az itt települő 61. Repülőezred kötelékébe tartoznak majd, bár ez az egység is az M-346 Master-t repüli. Ugyanis Olaszországban 2019-től indítja el a pilótaképzését az IFTS (International Flight Training School) Nemzetközi Pilótaképző Iskola. Az Olasz Légierő és a Leonardo együttműködési megállapodásának gyermeke a jelenlegi elképzelés szerint 4 darab saját tulajdonú T-346A sugárhajtású kiképzőgéppel fog rendelkezni. Ezek közül az első kettő volt az amelyik leszállt a bázison. Az IFTS évente 80 pilótát képezhet ki 22 M-346 gép használatával és 45 képzett, az olasz légierő kötelékébe tartozó oktató munkájával, hiszen az itt települő 61. Repülőezred gépei (18 darab T-346A) és személyzete is rendelkezésére állnak.

A Navantia spanyol hajógyár, a holland WARLUS-osztályú tengeralattjárók pótlására az S-80 Plus tervezettel indul a megrendelés elnyerésért. A spanyolok esélyeit nagyban növeli, hogy az S-80-as osztályhoz beszállítóként már több helyi cég is csatlakozott, így a hazai ipar bevonása zökkenőmentesen megoldható lenne. Az S-80-as tengeralattjárók létrehozása nem volt egyszerű feladat. A 3000 tonnás egységek hosszúvajúdás után születhettek csak meg. Az ISAAC PERAL (S-81), az NARCISO MONTURIOL (S-82), a COSME GARCIA (S-83), és a MATEO GARCIA DE LOS REYES (S-84) nevet viselő egységeken felül eddig még nem érkezett megrendelés a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus-ra. Az, hogy az eltelt évek alatt az egyes tengeralattjárók költsége majdnem megduplázódott nem jelent nagy meglepetést, hiszen az építési ütem csúszásának ez természetes velejárója. Becslések szerint egységenként, a most már S-80 "Plus" néven illetett tengeralattjárók költsége megközelíti az 1 milliárd eurót. A gondok még 2013-ban kezdődtek. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg.

Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyenlő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni. A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység, az ISAAC PERAL 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének 3-4 méteres meghosszabbítása. Spanyol források már pár évvel ezelőtt is fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. A legújabb hírekben szintén megemlítésre került a rendszer még mindig nem kielégítő víz alatti időtartamot biztosító képessége. A meghosszabbítás és a kiszorított víz súlya nem csak az építési idővel nem volt arányos, hanem mint az tavaly kiderült, a tengeralattjárók otthonául kiszemelt Cartagen-i bázis szárazdokkjával sem. Tudniillik az így már 81 méteres hosszall büszkélkedő tengeralattjárók befogadására képtelenné vált az építmény, amit módosítani kellett, hogy feladatát el tudja látni.

Egy lépéssel közelebb került az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép ahhoz, hogy a megrendelők tankergépként is használhassák majd a jövőben. A spanyol légierő kísérleti központjával (CLAEX) közösen végrehajtott tesztek során a CHT (Cargo Hold Tanks) üzemanyagot átadó egység segítéségével kilenc repülés alatt, 90 tonna üzemanyagot adtak át spanyol F-18-ok és egy másik A400M prototípus számára. A próbák sorából még hiányzik az éjszakai utántöltés, illetve a sok vásárló által várva várt, helikopterek légi utántölthetőségének bizonyítása is.

Február 15-én járt le az az Egyesült Államok által szabott határidő, ameddig Törökországnak fel kellett volna mondania az Oroszországból beszerezni kívánt Sz-400-as légvédelmi rendszerekről szól szerződést. Mivel Ankara ezt nem tette, veszélybe került az első két Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó márciusi átadása a törökök számára. Törökország 1999 óta vesz részt az F-35-ös programban és több török vállalat is gyárt alkatrészeket, részegységeket a géphez. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor.

Egy új, igaz még fejlesztés alatt álló fegyvert mutatott be a Rafael Advanced Defense Systems az Aero India Air Show-n. A Rocks légi indítású, mozgó vagy statikus földi célok megsemmisítésére szolgáló rakéta egyaránt alkalmazható a földfelszínen, vagy az alatt elhelyezkedő építmények megsemmisítésére. Természetesen az ilyen egymásnak ellentmondó feladatok ellátásához a harci rész cseréje szükséges. A Rocks inerciális/műholdas navigációs rendszere kellően védett a zavarások ellen, valamint szintén védelmét szolgálja a rakétameghajtás biztosította hangnál gyorsabb sebesség. A célmegsemmisítést képfelismerő rendszer alkalmazásával tették még biztosabbá a tervezők, amit a SPICE-ról vettek át, de egyéb rendszerek a Popeye-ből kerültek átemelésre. A fejlesztés befejező szakasza még hátra van, de már több sikeres indítást hajtottak végre F-16I Sufa vadászbombázókról. A jövőben egy ilyen gép 4 darab Rocks rakétát is hordozhat majd, amik segítségével a légvédelem hatókörén kívülről nyílik lehetőség a támadások végrehajtására.

Az Egyesült Arab Emírségek, Calidus vállalata bemutatta új gyalogsági harcjárművét. A 8x8-as kerékképletű WAHASH megalkotását a dél-afrikai ADG Mobility céggel közösen végezték. A WAHASH megalkotásánál több, már gyártásban lévő rendszert alkalmaztak, ezzel csökkentve a fejlesztés költségeit és megpróbálván elkerülni a buktatókat. Az üresen 32 tonnás páncélos hossza 8,5 méter, a járműtest 2,7 méter magas, így kettőt a C-17-es szállító repülőgépen el lehet helyezni. Mozgatásáról egy 720 lóerős Scania DC 13-as motor gondoskodik, a sebességváltó ZF 7 AP 2600 SP típusú. Az úszóképes WAHASH-ból kettő prototípus készült el eddig, első lépésben a fegyverzetet az ukrán eredetű BM-3 Sturm távirányítású torony képezi, de a fejlesztők elmondása szerint a jövőben könnyedén felszerelhető lesz bármilyen egyéb torony is a járműtestre.

Így jelenleg a ZTM-2-es 30 milliméteres gépágyún, a párhuzamosított PKT 7,62 milliméteres géppuskán kívül még két Barrier irányított rakétával rendelkezik a WAHASH a torony jobb oldalán, míg átellenben egy szintén 30 milliméteres AGS-30-as gránátvető került felszerelésre. A WAHASH 130 kilométer per órás sebesség elérésére képes kiépített úton, míg vízen 10 kilométer per órás sebességgel tud úszni. A páncélos legénysége 3 fő és 8 fő lövész szállítására képes 700 kilométeres távolságra. A közel-keleti éghajlatra tervezett, -30 és +55 Celsius fok közötti hőmérsékleten működőképes WAHASH beltere természetesen légkondicionált, felfüggesztése 50 kilogrammos improvizált aknák robbanása ellen is védelmet nyújt az energiaelnyelő ülésekben lévő katonák számára. Páncélzata a szabvány 155 milliméteres tüzérségi lövedékek repeszeinek áll ellent.

Iránban a haditengerészet átvette a hazai fejlesztésű és gyártású FATEH-osztályú tengeralattjárók első példányát, a névadó FATEH-t (920). A perzsa nyelvben hódítót jelentő FATEH vízkiszorítása majdnem 600 tonna, hossza 48 méter, meghajtásáról dízel-elektromos rendszer gondoskodik. Fegyverzetét, amik lehetnek torpedók, rakéták, vagy aknák, négy 533 milliméteres vetőcsőből bocsáthatja útjára. Nem tudni, hogy a pár éve még 2017 szeptemberére várt átadás mi miatt húzódott eddig, de az tény, a fotókon látható belső tér, az elektrooptikai árboc, valamint a radarhullámok irányának meghatározására szolgáló eszköz magas fejlettségűnek tűnik, így lehetséges, hogy ezek mellett még számos korszerű megoldást rejt a FATEH burkolata és ezek fejlesztése, vagy integrációja játszott közre a késésben.

Szintén az Aero India Air Show-n került bemutatásra a HAL Tejas hazai fejlesztésű, AESA antennával ellátott rádiólokátora. A DRDO alá tartozó Electronics and Radar Establishment (ELRDE) által megalkotott Uttam radarból több példány is megépült már. Ezekből három a földi teszteken van már egy ideje, míg a negyedik példányt egy Tejas orrába építve a levegőben is tesztelik majd hamarosan. Az egy hónap múlva elkezdődő légi próbákba egy második rádiólokátor is fog kapcsolódni. Meg kell jegyezni, hogy a berendezés nem teljesen hazai, a hűtését végző elemek közül több is Ausztráliából került beszerzésre. Ugyanezen a kiállításon volt látható a továbbfejlesztett Mk2-es Tejas makettje is. Az Mk1-es Tejas 13 méteres hosszát és 8,2 méteres fesztávolságát 14,6 méterre, illetve 8,5 méterre növelték meg. A hosszabb törzs több üzemanyag elhelyezését teszi lehetővé a pilótafülke mögött, de a legnagyobb felszállósúly is 17500 kilogrammra növekszik. A súlypont eltolódás és a nagyobb felhajtóerő-termelés okán a gépre közvetlenül a pilótafülke végénél kezdődő kacsa vezérsík került felszerelésre, de a deltaszárny alakját is megváltoztatták a tervezők. A 6,5 tonna fegyverzet hordozására képes Mk2-es meghajtásáról az amerikai General Electric F414-INS6-os kétáramú, utánégetős sugárhajtómű fog gondoskodni. A pilótafülke elé egy képalkotó infravörös kamerát helyeztek el a maketten, de rendelkezni fog közeledő rakétákra figyelmeztető rendszerrel is.

A 35 éve indult fejlesztés hamarosan így, vagy úgy de végéhez fog érni. A légierő ugyanis 123 darab olyan Mk1-es és javított képességű Mk1A Tejas-t hajlandó beszerezni, amelyek még nem tekinthetőek teljes képességűeknek. Ennek ára azonban az, hogy további 201 Mk2-es példány már minden tekintetben megfeleljen az elvárásoknak. Jelenleg csak kilenc Tejas található meg a légierő állományában, ezek 350-400 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, míg fegyverterhelésük 3 tonna. Ezek az értékek mindenképpen javításra szorulnak a légierő vezetői szerint, akárcsak a manőverezési jellemzők és a fedélzeti elektronika. Az Mk2-nek tehát magasra lett rakva a léc, amit ha sikerül átugrani, biztos jövő lesz a jutalom a gyártónak, amennyiben sikerül az előállítási áron lejjebb faragni.

A The Indian Express információi szerint igencsak magas az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. Egy 2017-es keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabára 67 millió dollár lesz, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálják a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka.

Több mint három éve még csak 40-60 darabos megrendelést rebesgettek az indiai HAL Tejas Mk1A jelölést viselő variánsára. Azonban a 2016-os év novemberében India kormánya egy 83 darabra szóló megrendelést hagyott jóvá. 2024-re, vagy 2025-re így 123 Tejas lehet a légierő állományában, de ennek feltétele az Mk1A program minél előbbi végig vitele és a gyártási ütem alapos felgyorsítása. Ez utóbbira már vannak tervek, például a HAL több kisebb vállalatot is bevonna a különféle részegységek előállításába, vagy a gyártási részfeladatok végrehajtásába. A törzs első, középső, hátsó része is a szárnyakkal együtt máshol kerülne előállításra, de egy új gyártósor is felállításra kerülne. Ezeknek köszönhetően 2019-re már évente akár 18 Tejas is elkészülhetne.

A továbbfejlesztett Tejas Mk2-es változat 2020 utáni megjelenésig eltelő időt egy új, átmenetinek tekinthető változat létrehozásával tervezik áthidalni. Ez a Tejas Mk1A, aminek meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort terveztek beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.

Február 18-án Németországban a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában megtartották a Szingapúr által megrendelt Type 218SG tengeralattjárók közül az elsőnek elkészültnek névadó ünnepségét. Az elsőnek megrendelt egység az INVINCIBLE nevet kapta, építését már 2015 júliusa óta végezték, ez 2021-ben, míg következő társa 2022-ben kerül majd átadásra. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2200 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású típusból Szingapúr 2013 decemberében rendelte meg az első két darabot. A harmadik és a negyedik tengeralattjáróról 2017 májusában született megállapodás a felek között, ezek az egységek várhatólag 2024-ben kerülnek majd átadásra.

A Type 218SG a németországi ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épített Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit (bár egy kicsit hosszabb lett), hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre. A 28 főnyi legénység kiválogatása már megtörtént, ők hamarosan Németországba fognak utazni, hogy egy alapos képzés során megismerkedjenek a tengeralattjáróval. A víz alatt eltölthető időről a beszámolók szemérmesen hallgatnak, csak annyit említenek meg, hogy ez 50%-al hosszabb, mint az elődöké. Tehát az ARCHER (VASTERGÖTLAD) és CHALLENGER (SJOORMEN) osztályok 14 és 21 napjait alapul véve lehet következtetni ennek mértékére. Ez a nagyjából 30 napos időtartam egybevág más ThyssenKrupp Marine Systems által gyártott Type 212A-osztályú és Type 214-osztályú tengeralattjárók esetében megemlített víz alatti idővel.

A Korea Aerospace Industries (KAI) elkezdte a következő generációs vadászbombázó első prototípusának gyártását február 14-én. A KF-X projektben összesen 112 intézmény érintett, 16 nemzeti egyetem, 11 kutatóintézet és 85 vállalat veszi ki részét a munkákból. Az első felszállást 2021-re várják a KAI vezetői.

Argentínában megpróbálják újra üzemképessé tenni a 2017 novemberében szerencsétlenül járt TR-1700-as ARA SAN JUAN (S 42) tengeralattjáró testvérhajóját az ARA SANTA CRUZ-t (S 41). Ez a tengeralattjáró már jó ideje nem járt a tenger felszíne alatt, hiszen 2015 első felétől időszakos karbantartásra vár. A legutóbbi felmérés alapján 20 millió dollárért újra hajózható állapotba lehet hozni a SANTA CRUZ-t. Az is napvilágra került, hogy a hajógyáriaknak mintegy 1-1,5 évig kell majd a munkába elmerülni azért, hogy a tengeralattjáró kellő biztonsággal újra kifuthasson.

Múlt hét után újra van miért szóba hozni az IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépet. 2019. február 17-én Mauricio Macri argentin elnök kétnapos látogatásra érkezett Indiába, ahol tárgyalásokat folytatott Narendra Modi indiai miniszterelnökkel a két ország közötti együttműködés lehetőségeiről. A kereskedelem mellett szóba került még számos ágazat is, beleértve a megújuló energiát, a nukleáris energiát, az űrkutatást, a mezőgazdaságot, a légi közlekedést, a bányászatot (lítium, arany és réz), gyógyszergyártást és autóipart. A NETARZENÁL és olvasói szempontjából a védelmi iparról és katonai együttműködésről szóló megbeszélések azok, amik érdekesek. Itt a tisztek csereprogramban történő képzése mellett az indiai fejlesztésű HJT-36 Sitara pótlására került képbe a Pampa III-as. A dél-amerikai típus képességei alapján beférne a nem túl sikeres indiai gép helyére, a PC-7 Mk.II-es és a Hawk Mk.132 közé.

NETARZENÁL GALÉRIA

Grumman F-14A Tomcat

MiG-29A Fulcrum

Lockheed Martin F-35C Lightning II

Dassault Mirage F1C

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll

CASA C-101EB Aviojet

Canadair NF-5A

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Orlik

Lockheed F-104G Starfighter

MiG-31 Foxhound

Boeing KC-46A Pegasus

Aerospatiale SA-365N3 Dauphin 2

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

North American F-100F Super Sabre

NHIndustries NH90TTH

Lockheed F-104C Starfighter

Szuhoj Szu-57

Dassault/Dornier Alpha Jet A

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Dassault Super Mystere B2

McDonnell Douglas EA-4F Skyhawk

Szuhoj Szu-30SzM

ShinMaywa US-2

Bell AH-1Z Viper

MiG-21 Fishbed

Convair F-106A Delta Dart

Catégories: Biztonságpolitika

2019.02.16

sam, 16/02/2019 - 05:59

Dél-koreai források szerint ebben a hónapban elkezdődnek majd a tárgyalások Spanyolországgal a pár hónapja már a médiában keringő repülőgép csere ügyében. Az európai állam a 27 darab megrendelt, de használatba venni nem akart 13 darab Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépeit cserélné el a Korea Aerospacs Industries által gyártott KT-1-es és T-50-es gépekre. Yonhap hírügynökség értesülése szerint hamarosan egy dél-koreai küldöttség fog Spanyolországba érkezni a tárgyalások első szakaszát jelzendő. A bartelüzletet állítólag a spanyolok kezdeményezték még a 2018-as évben, amikor is a feleslegessé vált A400M-ek közül ajánlottak fel néhányat a pilótaképzéséből hamarosan kivonásra kerülő hazai CASA C-101-es sugárhajtású kiképzőgépek feladatait ellátni képes repülőeszközökért. Nem volt véletlen a megkeresés, mivel Szöulban a Lockheed C-130 Hercules képességin túlmutató típus rendszeresítésével kacérkodnak. Gyaníthatóan az ázsiai állam 4-6 darab A400M-re fog igényt tartani, míg ezekért cserébe 30 darab légcsavaros KT-1-et és 20 darab sugárhajtású T-50-et ad majd át.

A görög kormányzat pénzügyi mozgásterét, mint az elmúlt években már megszokhatták, továbbra is korlátozza a gazdaság teljesítőképessége és adósságok, amelyek még mindig érintik az országot. Néhány nagyobb mérvű beszerzés emellett úgy néz ki, futja még a szerény beszerzésekre is. Ezen a héten hozták nyilvánosságra, hogy négy Lockheed Martin-Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptert vásárolnának meg Washingtontól. Ezek a forgószárnyasok a tengeralattjárók elleni hadviselést folytató hét darab Agusta-Bell AB212 helikoptert váltanák le.

Nemrégiben egy gyakorlat során majdnem teljesen kihasználták a francia CHARLES DE GAULLE (R91) repülőgép-hordozó szállítási kapacitását, már ami a repülőeszközökre vonatkozik. Ugyanis egyidejűleg 30 Dassault Rafale M vadászbombázó mellett még 2 E-2C Hawkeye légtérfelderítő repülőgép és 3 helikopter is a hajón tartózkodott. Ezek közül kettő AS365F Dauphin volt, míg egy NHI NH90 Caiman. A CHARLES DE GAULLE-t eredetileg 40 darab repülőeszköz elhelyezésére tervezték, így a mostani gyakorlat során igencsak megközelítették a maximális gépmennyiséget.

Oroszországban elkezdődtek az állami berepülések az új fejlesztésű radargéppel, a Berijev A-100 Premier-el. Az Iljusin Il-76MD-90A (a tervezési szakaszban Il-476 projekt néven is ismert) katonai tehergépen létrehozott új típus ugyanazt a kétáramú sugárhajtóműveket, a PS-90A-76-ot használja, mint a szállítógép. Ennek 15%-al nagyobb tolóerő, vagy kevesebb fogyasztás és hosszabb levegőben tölthető idő a legfőbb hozadéka az olcsóbb üzemeltetés mellett az eredeti D-30KP-val szemben. A fedélzeti elektronika is jelentősen modernizáláson esett át, elég csak megemlíteni a tömegét, ami 20 tonna körül mozog. Persze a képesség terén is előrelépés tapasztalható, hiszen a némileg nagyobb méretű, a törzs felett elhelyezett radarkupola alatt immáron 3 darab radarantenna található meg.

A 120 fokonként elhelyezett, a moszkvai Vega rádióelektronikai vállalat által tervezett új Vega Premier AESA antennával rendelkező radar 4-5 másodperc alatt tesz meg egy fordulatot, így a gyorsan mozgó célok követése is megbízhatóbbá vált. Légi eszközöket képes 600 kilométerről észlelni, míg a hajók esetében ez a távolság 400 kilométer. A fedélzeti rendszereket már 2016 októbere óta egy légi-és bizonyos földi tesztekre és kísérletekre szolgáló A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) jelölésű gépen nyüstölik. Ezt egy szabvány A-50 Mainstay átalakításával hozták létre, amely az eredeti Il-76-on alapul. Ennek a verziónak is létezik már egy korszerűsített változat, az A-50U, amiből december végén vehette át az orosz légierő az első példányát. A szolgálatban tartott 15 darab A-50-es radargép 26 és 35 év közötti szolgálati idővel rendelkezik. Korszerűsítésük valószínű, főleg annak fényében, hogy az elektronikai felderítésre is képessé vált A-100-as sorozatgyártása 2020-ban indulhat majd el legkorábban.

Izrael nagyobb mennyiségű motort vásárolt meg az Egyesült Államokból a Namer nehéz páncélozott szállító harcjárművei számára. 238 millió dollárért 240 darab MT 883-as, 1497 lóerő leadására képes erőforrás, valamint számos alkatrész és diagnosztikai rendszer kerül majd közel-keleti államba. Az eladás vonzataként megjelenő munkában az MTU America, a Rolls Royce Power Systems észak-amerikai leányvállalata lesz a leginkább érdekelt.

Pakisztán jelentős lépést szeretne tenni az Indiával folytatott fegyverkezési versenyben, méghozzá a légierő tekintetében. A legújabb hírek szerint ugyanis a csökkentett észlelhetőségű Shenyang J-31 (FC-31), kínai fejlesztésű és gyártású vadászbombázó beszerzését szeretnék tető alá hozni. A kifőzés elején tartó nagy falat még messze van attól, hogy esetlegesen a torkukon akadjon, hiszen a típus még nem tekinthető kiforrottnak, rendszeresítéséig még van egy kis idő. Mindenesetre a gép eladásnak megvalósulása a Szuhoj Szu-57-es indiai oldalon még talán akkor is meglévő hiányában előnybe hozhatja a pakisztániakat, hiszen a másik szóba jöhető típus, a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es exportja még igencsak korlátozott.

Három év alatt szeretné elvégezni az integrációs munkákat az Amerikai Légierő, így 2021-től felszerelhetnék a tulajdonukban lévő Bell-Boeing CV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépeket a Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight Radar-al. Az új fedélzeti lokátor a terepkövető repülés segítése mellett még számos hasznos üzemmóddal rendelkezik, de a legfőbb előnye a most alkalmazott AN/APQ-186-al szemben a fenntarthatóság lesz. Az Amerikai Légierő a különleges erők támogatását végző többi repülőeszközét, vagyis a Boeing MH-47G Chinook és a Sikorsky MH-60M Black Hawk helikopterek mellett a Lockheed Martin MC-130H Combat Talon II-es repülőgépeket is el szeretné látni a Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight Radar-al, az 52 darab CV-22B Osprey konvertiplánon felül.

Jelentős mennyiségű Lockheed Martin F-35 Lightning II-es majdani megrendeléséről folynak tárgyalások napjainkban. A 15. a 16. és a 17. rendelési tételbe összesen 485 darab gép szerepel mindhárom változatban. Az amerikai légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság együtt 295 repülőgépet vásárolna meg ezekből, a fejlesztésben résztvevő partnerországok számára 143 repülőgépet szállítanának le és az ezen felüli 47 darab repülőgép jelentené a további külföldi értékesítést. Tételesen a 15. 116 F-35A, 29 F-35B és 24 F-35C, vagyis összesen 169 repülőgépet foglalna magába. A 16. tétel 101 F-35A-t, 32 F-35B-t, 24 F-35C-t, tehát 157 darabot jelentene. Picikét lenne ennél nagyobb a 17. tétel, ez ugyanis 159 Lightning II-est tartalmazna, amelyet 98 F-35A, 37 F-35B és 24 F-35C variáns alkotna. A február 1-ig már több mint 360 F-35-öt előállító gyártó szerint a hírben szereplő, 2020. január 1 után gyártósorról lekerülő példányok ára már 80 millió dollár közelében tanyázik majd. Ez jó eséllyel tartható lesz, hiszen a 2019-ben elkészülő 11. rendelési tételbe tartozó példányok darabára 89,2 millió dollár.

Február 7-én az Oklahomában található Tinker légibázis karbantartó hangárjából történő kivontatása során a hangár felső részébe beleakadt az amerikai haditengerészet E-6B Mercury repülőgépének függőleges vezérsíkja. A Boeing 707-es repülőgép bázisán létrehozott repülő harcálláspont és kommunikációs pont 2 millió dollárnál nagyobb mérvű károsodást szenvedett az eset következtében. A fotók alapján az már most megállapítható, hogy a függőleges vezérsík csatlakozási pontja a géptörzsnél szétnyílt. Jelenleg még nem tudni, hogy az úgy ahogy leszakadt függőleges vezérsík javítható lesz-e és hogy ez a gép fog-e még valaha repülni.

Chile szándéknyilatkozatot írt alá kettő darab KAREL DOORMAN-osztályú fregatt megvásárlásáról. Amennyiben az eladás megvalósul a HNLMS VAN AMSTEL (F831) és a HNLMS VAN SPEIJK (F828) nevet viselő egységeket 2024-ben és 2027-ben adják majd át a chilei haditengerészet számára. Itt nem ismeretlenek a 122 méter hosszú, 14,4 méter széles és 4,2 méteres merüléssel rendelkező KAEREL DOORMAN-osztályú fregattok, hiszen kettőt már a 2000-es évek elején szolgálatba állítottak. A 2004-ben eladásra került TJER KIDDES és ABRAHAM VAN DER HULST napjainkban is mint, ALMIRANTE RIVEROS (FF-18) és BLANCO ENCALADA (FF-15) szolgálja dél-amerikai államot.

Brazília első JAS39E Gripen vadászbombázója kezd egyre jobban testet ölteni a Saab svédországi gyárában. A Linköping végzett munka már 2018 közepe óta folyik, így az első felszállásra természetesen még idén sor fog kerülni. Sőt, ez a példány már ez év vége előtt a földgolyó túlsó végén, új hazájában is felbukkan majd. A dél-amerikai országban a 28 darab E, valamint a kétüléses F változatok rendszeresítése 2021 októberétől kezdődhet majd. A kidoboltatott előzetes ütemterv alapján 2022 augusztusában már az első Embraer-nél gyártott együléses átadására kerítenek sort, míg 2023 szeptemberében már az első, szintén itt gyártott F variánst fogják leszállítani a megrendelőnek. A jelenleg megrendelt mennyiség legyártása 2024 szeptemberében fog befejeződni.

Argentínában a tavaly év vége előtt nem sokkal elkészült az első három, immáron sorozatgyártottnak tekinthető Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép. Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására hat évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondtak a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.

A tavalyelőtt alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban az elmúlt évig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre eme variáns légialkalmassági bizonyítványát a dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága júliusban állította ki. A tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált. Az elkövetkező hónapok kulcsfontosságúak lehetnek a típus életében, hiszen több ország is igen élénken érdeklődik iránta. Az IA-63 Pampa III-as irányában eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, de eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Jelenleg a fenti két ország mellett már tárgyalásokat folytatnak Guatemalával, Uruguayal, Dél-Afrikával és Szaúd-Arábiával is. A tavaly átadott 3 darab gépet (A-700, A-701 és A-702-es lajstromot kapott gépeket) az elkövetkező két évben további 3-3 példány fogja majd követni a legfrissebb információk szerint, ezek mind argentin tulajdonba kerülnek.

Az exportra irányuló erőfeszítésekről szóló hírek alapján elmondható, Paraguay, Uruguay és Bolívia esetében három, kettő, valamint egy Pampa III-as eladásáról folynak tárgyalások. Guatemala esetében szintén két Pampa repülőgépet szereznének be. Az IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép darabára a friss információk szerint 12 millió dollár körül fog alakulni. Mexikó esetében is folynak tárgyalások, ők azonban a gyártásban vennének részt, alkatrészek beszállítójaként. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még szintén tartanak az egyeztetések, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly előtt még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. A 2017-es év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.

A legújabb hírek arról szólnak, hogy a kooperációban a Paramount Group lett a befutó. Így a hamarosan aláírásra kerülő megállapodás alapján a gépek sárkányszerkezetét, szárnyait, valamint a hozzájuk kapcsolódó összes hidraulikus, elektromos és vezérlőrendszer gyártását a FAdeA fogja végezni, míg a hajtóművek és a repülőelektronika beépítése, valamint a fegyverzettel történő ellátás a dél-afrikai partner feladata lesz. Ennek köszönhetően mód nyílik az izraeli eredetű rendszerek amerikaival történő felváltására is a megrendelő igénye szerint. Továbbá Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában a gépek értékesítését a Paramount Group fogja végezni. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességei alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.

A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, az évekkel ezelőtt argentin megrendelésként emlegetett 22 GT-t 2014 és 2017 között kellett volna legyártani. Ezt a beszerzendő mennyiséget 2018-ban az első három sorozatban gyártott Pampa III-as elkészültekor megerősítették, mint a legkisebb beszerzendő mennyiséget, de időpontot nem közöltek. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.

Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.

NETARZENÁL GALÉRIA

McDonnell Douglas EF-18A+ Hornet

Agusta Westland Merlin

Northrop F-5E Tiger II

Kawasaki C-2

Avro 698 Vulcan B.2

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

Airbus A330MRTT

Westland Apache AH.1

General Dynamics F-111E Aardvark

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed S-3A Viking

Westland Gazelle AH.1

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Catégories: Biztonságpolitika

2019.02.09

sam, 09/02/2019 - 05:59

Átadták az első 4 darab GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavetőt (mely a skandináv mitológiában szereplő Thor isten kalapácsáról kapta a nevét) a svéd hadsereg részére. A BAE Systems a 2016-os év végén Svédországból kapott egy 68 millió dolláros megrendelést, 40 darab CV90-es gyalogsági harcjármű felszerelésére 120 milliméteres aknavetővel. Stockholm elképzelése szerint a Szlovákiából beszerzésre kerülő simacsövű aknavetőkből minden CV9040-es gyalogsági harcjárművel felszerelt zászlóalj kap majd 8 darabot, hiszen a GRKPBV90-es (Granatkastarpansarbandvagn 90) is a CV90-es alvázán valósult meg. Már az is régen bizonyossá vált, hogy a bőséges lőszerellátásról a Bv 206 lánctalpas, csuklós terepjáró járművek fognak gondoskodni. A terveknek megfelelően most átadott első négy páncélost kiképzésre, próbák elvégzésére fogják használni. Ez év augusztusában viszont már a sorozatgyártott példányok átadása fog elkezdődni, ami 2020 végéig fog tartani. A POS2-es navigációs rendszerrel ellátott GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavető menetből 2 perc alatt lesz tűzkész, szemben a vontatott aknavetők 10 perces idejével. A tűzfeladat végrehajtása után 1 perc múlva már el is tudja hagyni a helyszínt.

Visszaérkezett az Egyesült Államokból az Olasz Haditengerészet egyik Boeing AV-8B Harrier II Plus vadászbombázója. A január 3-i hazatérés a USS KEARSARGE (LHD 3) WASP-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó segítségével valósult meg. A gép még 2018. július 18-án végzett landolást a Földközi-tengeren hajózó USS IWO JIMA (LHD 7) partraszállást támogató helikopterhordozó fedélzetén és ennek segítségével jutott el az Egyesült Államokba. Itt a Harrier időszakos nagyjavítását végezték el a tengerészgyalogság Észak-Karolinában található Cherry Point-i támaszpontján. A hajtómű ki-és a szárnyak leszerelését is magába foglaló időszakos nagyjavítás a beépített rendszerek korszerűbbre cserélését és a szükséges programok lecserélést is magába foglalja. Az újjászületett AV-8B Harrier II Plus a berepülést követően 2018. december 17-én Norfolkból kifutott USS KEARSARGE fedélzetén tette meg az út nagyobb részét, majd az olasz Domenico Iovino-val a pilótafülkéjében átrepült az olasz flotta Grottaglie-i támaszpontjára.

A BAE Systems 225 millió dolláros szerződést kapott 9999 darab APKWS II (Advanced Precision Kill Weapon System) félaktív lézeres irányítókészlet elkészítésére. A 70 milliméteres nem irányított Hydra rakétákhoz való irányítókészletekből ez már a 7. rendelési tétel (az előző 10000 darabot foglalt magába), ami a gyártóhoz érkezett. A mostani megrendelést várhatólag 2020-ra fogják teljesíteni.

Szaúd-Arábia Németország vétójának köszönhetően nem kaphatja meg az előre tervezett időben MBDA Meteor látóhatáron túli légiharc-rakétáit. A Eurofighter Typhoon vadászbombázókhoz beszerzésre kerülő rakéta számos, Németországban gyártott összetevőt tartalmaz a rakétamotor és harci rész vonatkozásában, a Bayern-Chemie és a TDW, az MBDA leányvállalatainak köszönhetően. A 2014-ben megkötött - egyesek szerint 1 milliárd dolláros - üzlet megtorpedózása igen rosszul esik Párizsnak, mivel a jelentős bevételből a franciák is igen szépen részesülnek. Franciaország, akárcsak a Scalp csapásmérő robotrepülőgépek Dassault Rafale vadászbombázókkal együtt Egyiptomba történő eladásakor, most is feltérképezi a lehetőségeket, hogy a német összetevőket milyen hazaival tudná pótolni. További érdekes kérdés, hogy az utóbbi időben tapasztalt német hozzáállás hogyan fogja befolyásolni, már amennyiben befolyásolni fogja, az európai közös hadiipari (SCAF és az MGCS) fejlesztéseket. A hasonló helyzetek elkerülése érdekében egy közös megközelítés kidolgozása látszik a legvalószínűbbnek a fegyverkivitelre vonatkoztatva, a közös projektek tekintetében. Más irányú kihatása is lehet a német nemnek, hiszen a BAE Systems tárgyalásokat folytat 48 darab további Typhoon értékesítéséről Szaúd-Arábiába, amelyik eladás éppen az egyik fő fegyverzet okán hiúsulhat meg.

Bell Helicopter Textron Inc. 240 millió dollárt kapott 12 darab AH-1Z Viper helikopter legyártására. A Zulu Cobra-nak is nevezett harcias forgószárnyasok a közel-keletre fognak kerülni 2022 augusztusának végéig, méghozzá Bahreinben. Fegyverzetüket AGM-114 Hellfire és APKWS II-es félaktív lézeres irányítású rakéták fogják alkotni.

Február 2-án Iránban egy csapásmérő robotrepülőgépet mutattak be. Az 1350 kilométeres hatótávolságú fegyver a Hoveizeh nevet viseli és már elvégeztek vele egy 1200 kilométeres lövészetet is, aminek a végén pontosan csapódott be. A 2015-ben bemutatott Soumar robotrepülőgép (ennek fejlesztési alapja a 2000-es évek elején Ukrajnából beszerzett orosz K-55-ös robotrepülőgép volt) továbbfejlesztésének is tekinthető Hoveizeh-t külső segítség igénybevétele nélkül, helyben alkották meg a beszámolók szerint. A képeken szereplő robotrepülőgép törzsének hátsó része alatt elhelyezett sugárhajtómű hosszabbnak tűnik, mint a Soumar esetében.

Nagyobb mértékűvé szeretné tenni a Pakisztánnak folyatott katonai eladásokat Kína. Mindkét állam számára jövőbeli lehetőség egy Indiával lefolyatott fegyveres konfliktus, így az együttműködésre és a partnerségre meg lehet a stabil alap. A már eddig is számos repülőeszközt, páncélost, valamint hadihajót eladó Kína új terveiben egy újabb hadihajó eladása szerepel. Ez pedig az Ukrajnától félkészen beszerzett, majd hazai kikötőben befejezett Type 001-es osztályú LIAONING repülőgép-hordozó. Persze az eladásra nem holnap fog sor kerülni, hiszen Kína számára is fontos a repülőgép-hordozó, mivel testközelből még nem olyan régen kezdték meg a tapasztalatszerzést az ilyen hajókkal. Mindenesetre a héten napvilágra került kínai flottafejlesztés 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetíti előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal rendelkeznének, és a LIAONING kivonására 2030-2035 körül kerítenének sort. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne.

Február 1-én átadták az Indiai Légierő számára gyártott első Boeing CH-47F Chinook helikoptert. A most átadott gép tavaly júliusban hajtotta végre első repülését. A tandemrotoros típusból 15 darabot rendelt meg Új-Delhi 2018-ban, további 7 darab opcióval. A CH-47F Chinook törzsének egy részét jelenleg már Indiában gyártják. Teljes egységében márciusban érkezik majd meg az első Chinook Indiába, ahol az ország északi részén lévő bázison fognak települni. Ekkortól India lesz a földgolyó 19. országa, ahol a CH-47-es valamelyik variánsa rendszeresítésre került.

Tárgyalásokat kezdett egymással a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) és az MBDA. A megbeszélések célja a Tejas vadászbombázó fegyverzetéhez kapcsolódik. Új-Delhiben ugyanis szeretnék, ha az európai ASRAAM infravörös önirányítású légiharc-rakéta is bekerülne a légi célok ellenni eszköztárba. A fegyver nem ismeretlen az indiaiak számára, hiszen a Jaguár vadászbombázók arzenáljában már megtalálható. Jó esély nyílik rá, hogy az elterjedés itt ne álljon meg, hiszen az indiaiak szeretnék, ha a Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázókon is rendszeresítésre kerülne az ASRAAM. Amennyiben lehet hinni az információknak, hamarosan két Szu-30MKI bevonásával elkezdődhetnek majd az integrációs munkálatok.

Ausztráliában a különleges műveleti egységek légi szállítását végző Sikorsky S-70A Black Hawk helikopterek lecserélését elkezdték az NHIndustries NH90 típussal. Két európai eredetű forgószárnyas, melyek a kontinensen egységesen az MRH90 Taipan jelzést viselik, már meg is érkezett új állomáshelyére, és a típusváltás 2021. november végéig befejeződik.

Habár egyre inkább elterjed a Lockheed Martin F-35 LIghtning II-es a világban, még számos területen fejlesztésre szorul. Az összes változatot vizsgálva az elmúlt évek hadrafoghatósági mutatója nagyjából 60% körül mozog, a cél 80% lenne, persze meg kell jegyezni, hogy a közelmúlt adatai már majdnem 70%-os eredményt hoznak. A szárazföldi bázisú F-35A beépített GAU-22/A gépágyújának pontossága még nem kielégítő. A rövid távon fel-és leszállni képes F-35B korai gyártású példányainak kirepülhető ideje a sárkányszerkezet tervezett 8000 órája helyett kevesebb mint a fele, egyes adatok szerint csak 2100 óra. Ezek a szerkezeti áttervezés előtti gépek a nagyfokú kihasználtság miatt várhatólag 2026 körül elérik majd élettartamuk végét.

Ellátóhajóval ütközött össze a TICONDEROGA-osztályú USS LEYTE GULF (CG 55) légvédelmi cirkáló február 5-én a floridai partok közelében. A tengeri készletfeltöltési gyakorlat során került egymáshoz túl közel a USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) repülőgép-hordozó kíséretébe tartozó LEYTE GULF és a USNS ROBERT E. PEARY (T-AKE-5) ellátóhajó. Mindkét egységen kisebb károk keletkeztek, személyi sérülés nem történt, vízbetörésről nem érkezett jelentés.

További hírek is megemlítettek még amerikai hadihajókat érintően a héten. A 8. FREEDOM-osztályú fregatt, a USS BILLINGS (LCS 15) ugyanis a haditengerészet kötelékébe került. Szolgálatba állítására még ebben az évben sor kerül. A trimarán kivitelű INDEPENDENCE-osztályból két további fregatt neve került bejelentésre. Az LCS 36 a texasi Kingsville, míg az LCS 38 a dél-dakotai Pierre városok neveit kapták meg.

Február elsején a General Dynamics Bath-i Hajógyárában építeni kezdték a USS CARL M. LEVIN (DDG 120) ARLEIGH BURKE-osztályú rombolót. A hajóosztály 70. tagjának névadója az amerikai szenátusban 1979-2015-ben 36 évig szolgált, mint Michigan állam történetének leghosszabb időszakot a kormányzásban részt vevő szenátora. A USS CARL M. LEVIN (DDG 120) ARLEIGH BURKE-osztályú romboló 2021-ben került majd átadásra a haditengerészet számára.

Nem érkezett viszont jó hír az Amerikai Légierő harci kutató-mentő feladatkör ellátására tervezett Sikorsky HH-60W helikopterét illetőleg. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett. Az első felszállást erre a hónapra tervező HH-60W számos hibával küzd a legutóbbi hírek szerint, amelyek orvoslása veszélyt jelenthet a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítására is. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal van, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem megfelelő a katonák által támasztott igények szerint. További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat.

NETARZENÁL GALÉRIA

Panavia Tornado GR.1

Boeing AH-64D Apache

English Electric Lightning F.6

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Aermacchi MB-339A MLU

Sikorsky CH-53GA

Northrop F-5E Tiger II

Fiat G-91Y

Lockheed T-33A Shooting Star

Kaman SH-2F Seasprite

Panavia Tornado GR.4A

Lockheed SR-71A Blackbird

Eurofighter Typhoon FGR.4

Boeing MV-22B Osprey

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Mil Mi-8PSz

North American F-86L Sabre

Szuhoj Szu-27P1M

British Aerospace Sea Harrier FA.2

Catégories: Biztonságpolitika

2019.02.02

sam, 02/02/2019 - 06:07

Németország megkezdi harckocsiinak aktív páncélzattal történő ellátását. Első lépcsőben 17 darab Krauss-Maffei Wegmann Leopard 2-es fogja megkapni a kiválasztott Rafael Advanced Defense Systems Trophy rendszerét. Ezt a rendszert, amit akárcsak a szintén izraeli Iron Fist, valamint a helyi fejlesztésű ADS-t (Rheinmetall) pár évvel ezelőtt már megvizsgálta a Bundeswehr és a szerzett tapasztalatok alapján a Trophy bizonyult ezek közül a legjobbnak. Most az akkori eredmények alapján döntöttek a beszerzendő aktív páncélzat típusáról, azonban még nem tudni, hogy ezt a 328 darab hadrendben tartott Leopard 2-es harckocsikból üzemeltet három alváltozat közül, 2A6, 2A6M és 2A7 melyikre tervezik felszerelni. Az integrációt még ebben az évben elkezdik, így a kiválasztott variáns, akárcsak az alakulat is hamarosan megnevezésre kerülhet. Az integráció és a csapaszolgálatba lépés előtti próbák 2022-ben fejeződnek majd be és a következő évben, vagyis 2023-ban a Trophy által védett német harckocsik csatlakozhatnak a NATO 48 órán belül bevethető VJTF (Very High Readiness Joint Task Force) Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Műveleti Erő kötelékébe.

Január 28-tól egy hétre Finnországba költözött egy Dassault Aviation Rafale vadászbombázó. A kétüléses gép nem a jól megérdemelt szabadságát tölti a Lappföld fővárosa, Rovaniemi melletti légibázison, hanem hideg időjárási körülmények közötti próbákat végeznek vele. Leginkább a tartós nulla fok alatt végzett hajtóműindítást, a hajtómű felpörgetésének időtartamát, a gurulási próbákat tervezik elvégezni ezen időszak alatt, de természetesen néhány repülésre is sort fognak keríteni. Éppen ezért a vizsgálati időszak alatt a gépet a szabadban tárolják, nem pedig zárt, pláne fűtött hangárban. A Dassault Aviation közleményében megjegyezte, a Rafale vadászbombázó ezen tesztjei nem kapcsolódnak a Finnország HX jelzésű vadászgéptenderéhez, amelyben a Boeing F/A-18C/D váltótípusát keresik.

A franciákkal ellentétben a svéd Saab ténylegesen a HX tenderre szánt ajánlattal jelentkezett a héten. A tavalyi finn kiválasztást elindító áprilisi ajánlattételi kérelemre természetesen a JAS39 Gripen lett nevezve a Botteni-öböl túloldaláról. A továbbfejlesztett együléses Gripen E és a kétüléses Gripen F egyaránt megtalálható a beszerzésre ajánlott 64 darabos gépmennyiségben. A repülőgépek mellett egy ipari együttműködési lehetőség is megpróbálja a nyertes pozícióba repíteni a skandináv Griffet. Ebben a karbantartási, időszakos javítási és nagyjavítási képességek átadása, helyi megteremtése mellett szerepel egy fejlesztési központ létrehozása is Finnországban. A döntés meghozása 2021-re várható.

Bár a közeli Norvégiában is tél van, kicsit mégis forróbb a levegő, ugyanis a jelenlegi védelmi miniszter, Frank Bakke-Jensen vezetésével vizsgálódás indult az NHIndustries NH90-es helikopterek beszerzése ügyében. A négy európai ország (Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország) által fejlesztett, és gyártott típust még 2001-ben szemelték ki egy tüzetes vizsgálódás eredményeként, azonban a jelenlegi állás szerint teljes körűen bevethető csak 2025-re fog válni, így az örömtüzeket már régen nincs, ami táplálja. A 14 darab gépből 17 évvel később is még csak 9 darab került átadásra és ezek karbantartási igénye igen magas. Az 1,3 milliárd dolláros beszerzés hangulatát még fagyosabbá teszi az a tény, hogy a szükséges alkatrészekkel történő ellátás is hagy némi kívánni valót maga után. A típust évek óta övező parázs viták most újra lángra kaphatnak, hiszen a parlamenti meghallgatások során a többcélú NH90 helikopterekkel kapcsolatosan legalább hét védelmi minisztert és magas rangú katonát kérdeznek majd meg, ugyan miért gondolták úgy, hogy megéri tűzbe tenni ezért a gépért a kezüket.

Ebben a térségben, mint azt a svéd példa megmutatta, nem lehet a tűzzel játszani, ugyanis sokak emlékezetébe beégette magát az a kép, amikor az NHIndustries le, vagy ha úgy tetszik, megégette magát, amikor is az NH90-es késedelme miatt Stockholm egy svédcsavarral az amerikai Sikorsky UH-60M Black Hawk típusát is megrendelte. Az európai gyártó a 2005 helyett csak 2011-ben megérkezett első norvég példány átadásának okán elhárította azokat a feltételezéseket, miszerint nem égne a kezük alatt a munka, hiszen a fejlesztés bizonyult messze bonyolultabbnak, mint azt tervezték. Mindeközben a svédek igencsak acélosan már 2013-ban Afganisztánban repültek pár gépükkel a 15-ből, ezeket egyébként addigra hiánytalanul átvették. A közeli Dániában sem sikerült követni a norvég (el)szabásmintát. Itt is jól sikerült ütni a meleg vasat a sikerkovács Sikorsky-nak, hiszen a Super Lynx Mk.90B forgószárnyasok pótlására a MH-60R Seahawk került beszerzésre, az egyik ellenfél éppenséggel az NH90-es volt, így ez az eladási lehetőség is a hamvába hullt az európai típusnak. Norvégiába mindezek közben viszont azt főzték ki igencsak lassú tűzön, hogy kitartanak az NH90-es mellett, így most ihatják ennek a levét bőséggel, amíg le tudják nyelni. Az ablakba nem éppen kitenni való kimutatás bebizonyította, hogy az olcsóbb húsnak nem mindig hígabb és rosszabb ízű a leve, ugyanis az NH90-es egy repült órája 20500 dollárba kerül, míg a rivális Sikorsky Seahawk estében ez csak 4000 dollár.

Görögország márciustól fogja megkapni Bell OH-58D Kiowa Warrior helikoptereit. A használt amerikai forgószárnyasokból 70 darabot szereznek be, ezek közül csak 37 darab fog továbbra is harci ösvényen járni, másik 24 példány a kiképzésben fog fontos szerepet játszani. A fennmaradó mennyiség pedig alkatrészforrásként került majd hasznosításra.

India továbbra sem tud elszakadni a szegről-végről szovjet/orosz haditechnikáról. Ugyanis hamarosan újabb két beszerzés kaphat majd zöld utat a hírek szerint. Az egyik szerint a 2009 és 2011 között 1,1 milliárd dollár ellenében megérkezett három Iljusin Il-76-os átalakított szállítógépen alapuló Phalcon radargépek mellé további kettőt vásárolnának még meg. A 800 millió dolláros üzlet a pénzügyérek kedvező döntésére vár, bár a legújabb információk szerint ők magasnak tartják a géppárért fizetendő összeget.

A védelmi minisztériumban igencsak serények, hiszen már kérvénnyel fordultak Moszkva irányába azzal is, hogy a légierő gépigényét további 48 darab Szuhoj Szu-30KI előállításával enyhítsék. Ezek a példányok is, akárcsak elődjeik túlnyomó többsége a Hindustan Aeronautics Ltd (HAL) üzemében készülne el. A gyártó a tavalyi évben 40 gép eladásával kilincselt a döntéshozóknál és hogy még inkább elősegítse a számára kedvező döntés megszületését, darabonként 64 millió dolláros áron kínálta az immáron a BrahMos csapásmérő robotrepülőgép bevetésére is képes portékáját.

Malajzia komolyan érdeklődik a dél-koreai Korea Aerospace Industries (KAI) vállalat FA-50 repülőgépe iránt. Az alaposan felfegyverezhető, már egyre kevésbé kiképzőgépről január elején információt kértek a gyártótól. Malajzia első lépcsőben 12 darabot vásárolna meg a típusból, ami szerintük jól ki tudná egészíteni a BAE Systems Hawk, Boeing F/A-18D Hornet és Szuhoj Szu-30 Flanker gépeket. A továbbiakban még 24 FA-50-et szereznének be, amennyiben a megkeresésükre megfelelő választ kapnak Szöulból. Annyit lehet már tudni, hogy a könnyűsúlyú géppel szembeni elvárás a felszíni és a légi célpontok elleni alkalmazhatóság is.

Kínából származó hivatalos bejelentés szerint a Szuhoj Szu-30-as vadászbombázó megfelelőjének tekinthető J-16-os kétüléses vadászbombázó immáron a teherbírását meg nem haladó kínai csapásmérő fegyverek közül mindegyiket képes bevetni vízfelszíni, vagy szárazföldi célpontok ellen. A 8 tonnás fegyverterhelésű típusról azt is nyilvánosságra hozták, hogy egy szürke színű, a radarhullámokat elnyelő, a radarkeresztmetszetet csökkentő festéket is elkezdtek rajta alkalmazni. Az eddig látott képanyagok alapján megállapítható, hogy a 30 milliméteres gépágyú csővégének környékén még mindig fémszínű az acélburkolat. Ez nem igazán segíti elő a radarok elöli bujkálást.

Amerikai hírszerzői jelentések szerint Kínában igencsak jól haladnak egy elektromágneses ágyú fejlesztésével. Az eszközről 2011-ben érkeztek az első valósnak bizonyult hírek. Ezeket csak megerősítette a 2014-ben elvégzett első próbák híre. A megszerzett tapasztalatok kiértékelésével és felhasználásával a módosított elektromágneses ágyúval 2015 és 2017 között további kísérleteket végeztek el. 2017 decemberében már egy hajóra szerelhető variánsról érkeztek hírek, amelyek arról tudósítottak, hogy a 10 méteres csőhosszal rendelkező, igencsak termetes fegyvert egy hadihajó, méghozzá egy 7000 tonnás vízkiszorítású, 119,5 méter hosszú TYPE 072-osztályú partraszállító orr-részére szerelték fel a tengeri próbák elvégzéséhez a szükséges generátorokat és akkumulátorokat tartalmazó konténerekkel egyetemben. A tengeri tesztek várhatólag 2023-ra fejeződnek majd be, így ha valamilyen nagyobb probléma ezek során nem merül fel, a kínai elektromágneses ágyú 2025-től megjelenhet az ázsiai ország hadihajóin is, mint akár 160 kilométeres lőtávolsággal rendelkező hadrendbe állított fegyver.

Megérkezett Dél-Koreába a légierő által megrendelt első Airbus A330 MRTT (Multi Role Tanker Transport) repülőgép január 30-án. Az A330 MRTT repülőgépet Dél-Korea 2015 júniusában választotta ki, a Boeing KC-46A Pegasus és Izrael Aerospace Industries (IAI) Boeing 767 MMTT (Multi Mission Tanker Transport) típusokkal szemben. Tankerként az A330 MRTT 111 tonnányi üzemanyagot képes befogadni, ez a mennyiség a KC-46A esetében 96 tonna, míg a másik 767-es leszármazott esetében 91 tonna. Ezzel a mennyiséggel egy A330 MRTT 10 darab F-15K, vagy 20 darab F-16K légi utántöltésére képes egy felszállás alatt. A Rolls-Royce Trent 700 hajtóművekkel ellátott gép az utántöltési feladatok mellett 45 tonnáig teherszállítóként, vagy 380 fős személyszállítóként, sőt 130 beteg szállítására és ellátására képes kórházként is funkcionálhat igény szerint, hiszen a tartályokat az eredetileg utasszintként szolgáló tér alatt helyezték el. Szöul 1,26 milliárd dolláros KC-X programjának célja, hogy 2019 végére négy többfeladatú repülőgéppel növelje légierejét. Ez meg is fog valósulni, hiszen a másik három gép átadása erre az évre van ütemezve, egészen pontosan a második áprilisban, a harmadik augusztusban és a negyedik pedig decemberben érkezik meg. A típus bevethetőségével pedig már 2020-ban számol a légierő vezetése. Jelenleg az A330 MRTT gépeket 12 ország rendelte meg 60 darabos mennyiségben, szerdától (2018. január 30.) már 7 ország rendelkezik a típussal, amiből így már 35 darabot adtak át a megrendelőknek.

A Boeing 2,4 milliárd dolláros szerződést kapott 19 darab P-8A Poseidon tengerészeti járőrgép legyártására január 28-án. Ezekből 10 repül majd az Amerikai Haditengerészet állományába, 5 darabot Norvégiának adnak majd át, míg a fennmaradó 4 példány Nagy-Britanniáé lesz. London a 9 megrendelt P-8A-ból az első még idén átveheti, Norvégia esetében erre 2021-ig kell várni

Amerikában a tengerészgyalogosok nagyon elégedettek az új ACV kétéltű harcjárművek lefolytatott eddigi próbák eredményeivel. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előrehaladtával egyre nehezebb.

A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak. Legutóbb a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehet, hogy a tengerészgyalogság bejelentette 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Ennek fegyverzeteként (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyút szeretnének látni a bőrnyakúak. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélos teljes sebességű gyártása 2022-ben kezdődik majd el és ennek köszönhetően a megrendelt 704 jármű elkészítése hat év alatt megtörténik.

Maine állam fővárosának nevét fogja viselni a következő LCS-osztályú fregatt. Az LCS 34 az INDEPENDENCE-osztályba fog tartozni, vagyis egy trimarán hajótörzsű hadihajó lesz a USS AUGUSTA, amelyik immáron a hatodik olyan hajó, amelyik ennek a városnak a nevét viseli.

Brazília számára egy igencsak tekintélyes beszerzési csomagot állítottak össze Olaszországban. Ebben szerepel 200 darab Centauro B1-es páncélvadász, valamint két, jelenleg még építés alatt álló FREMM-osztályú fregatt is. A hajók több milliárd dolláros árának fedezetét csak olasz kölcsönnel tudnák biztosítani, hiszen a legutóbbi beszerzési hírek (használt amerikai Bell AH-1W Cobra harci helikopterek) esetében is meg lett említve, a hadi költségvetés jelentős része évekkel ezelőtt elhatározott beszerzésekre (új helikopterek minden haderő részére, Guarani lövészpáncélosok, stb…) lett lekötve, így a kassza üresnek tekinthető. A Centauro B1-es páncélvadászok esetében természetesen kisebb kiadással kell számolni, nagyjából 100 millió dollárról lenne szó. A járművet még 2001-ben bemutatták Brazíliában, így nem ismeretlen típusról van szó.

A déli szomszédot is megkeresték a közelmúltban. Argentína számára ugyanis Dél-Korea ajánlott fel hadihajót. A szolgálatból kivont ULSAN-osztályú, 2300 tonna vízkiszorítású, 103,7 méter hosszú, és 34 csomós sebesség elérésére képes fregatt, amennyiben a dél-amerikai állam igényt tart rá, ingyen és bérmentve átadásra kerülhet. Annyit lehet tudni a hajó állapotáról, hogy nemrégiben került kivonásra és a hajók elleni Harpoon robotrepülőgépeit, valamint a Mistral légvédelmi rakétaindítóit már leszerelték róla. A nem teljes fegyverzettel is még őrhajóként gond nélkül alkalmazható fregatt állapotfelmérését hamarosan egy argentin haditengerészekből álló csoport fogja felmérni.

NETARZENÁL GALÉRIA

Dassault Etendard IVM

LTV Aerospace A-7E Corsair II

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Gloster Meteor F.8

Douglas TA-4J Skyhawk

Hawker Hunter FGA.9

McDonnell Douglas F-4C Phantom II

Iljusin IL-80VKP

Grumman EA-6B Prowler

Mitsubishi F-2A

Boeing Vertol CH-47D Chinook

Lockheed F-104S-ASA Starfighter

Szuhoj Szu-24M Fencer

Catégories: Biztonságpolitika

2019.01.26

sam, 26/01/2019 - 06:21

Szerbia is erősíti helikopteres képességét, hazánkhoz hasonlatosan. A hír nem új, az a részlet azonban igen, hogy a tavaly év elején négy Mi-17 szállító helikopter és négy Mi-35 harci helikopter megvásárlásáról közzétett információ mára már nem valós. Ugyanis a Mil Mi-17-ből csak három darabot rendelnek meg, viszont a Mi-35-ből többet, hét példányt szereznek be a héten tett bejelentés szerint.

Varsó a júliustól szeptemberig tartandó időszakban kívánja feltérképezni a Mil Mi-24 Hind harci helikopterek korszerűsítési és üzemidő növelési lehetőségeit. Éppen ezért a fent említett időszak alatt számos külföldi gyártót/beszállítót felkeresnek majd az együttműködés lehetőségével. A hírek szerint a 30 darabos, 27 és 37 éves kor közötti flotta számára irányított páncéltörő rakétákat is be szeretnének szerezni, visszaállítva így a típus harckocsik elleni alkalmazhatóságát, ami a szovjet/orosz eredetű fegyverzet elöregedésével megszűnt. A távolabbi jövőt természetesen új harci helikopterek jelentik majd, a Kruk beszerzési programban jelenleg a Boeing AH-64E Apache és a Bell AH-1Z Viper tűnik a valószínűbb befutónak. Az új gépekből 2022-től kezdődően legalább 32 darabot szeretne rendszeresíteni Varsó.

Portugáliában keresik a pilótaképzés jövőbeli magvalósíthatóságának lehetőségét. A Németországtól átvett Alpha Jet gépek 2018-as kivonását követően a pilótaképzésre az USA-béli lehetőséget használják ki, azonban ezt nem tartják hosszú távon elfogadhatónak. Éppen ezért külsős céggel állapodnának meg, erre leginkább esélyes a SkyTech lehet. A bérelt repülési idő Aero Vodochody L-39NG gépeken hamarosan elérhető lesz, ugyanis a SkyTech tíz darabot már megrendelt belőlük. Lisszabonban azonban olyan típust látnának szívesen, amelyik jobban kielégíti a 4. és az 5. generációs típusokra kerülő hajózók képzését. Jelenleg az erre a feladatra leginkább megfelelőnek látott típus a Leonardo M-346 Master bár tény, hogy vannak más alternatívák is a piacon. A portugálok reményei szerint az azonos harci gépeket rendszeresítendő országok akár közös pilótaképzési programban is együttműködhetnének. Első körben Belgium, Hollandia és Norvégia csatlakozását várják a programhoz.

Norvégiában lesz megtalálható öt hónapon keresztül a Német Haditengerészet U36 jelzésű, Type 212-es osztályú tengeralattjárója. Az egység Bergen kikötőjében fog móló mellett állni, amikor nem a nyílt tengeren hajózik majd. A telepítés oka egyrészt a hajóosztály megismerése, hiszen pár éven belül hadrendbe áll majd az első norvég ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egység. Ezekből hat darab fog megépülni, ezek közül kettő kerül német, négy pedig norvég tulajdonba. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznek, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedik majd az elődökhöz képest. Az öt hónap alatt számos gyakorlatra is sort kerítenek, ezek között lesz nemzetközi is, mégpedig a Joint Warrior, amelyik igazán jó lehetőséget biztosít majd a Type 212-es képességeinek megismerésére.

Franciaországban a Nexter megkezdte egy 140 milliméteres űrméretű harckocsiágyú próbáit. Az adatgyűjtési szakaszban lévő fegyverfejlesztési program során az új löveget beépítették egy Leclerc harckocsiba is. Ha hinni lehet a mostani információknak, a harckocsi tömege az új fegyverrel is 50 tonna körül mozog. A 140 milliméteres űrméretű harckocsiágyúval már több mint 200 lövést adtak le, a tervezők elvárásai szerint az új ágyú teljesítményadataiban mintegy 70%-al fogja felülmúlni 120 milliméteres elődjét.

Oroszországban talán már ebben az évben átadásra fognak kerülni a légierő számára az első, immáron sorozatban gyártott MiG-35-ös vadászbombázók. A típusból 2018 augusztusában aláírt szerződés szerint két MiG-35UB-t rendeltek meg, míg ebben az évben négy darab együléses MiG-35Sz kerül megrendelésre. A típus gyártását végző üzem készen áll évi 36 darab gép elkészítésére is, amennyiben nagyobb megrendelés érkezne a típusra. Erre gyaníthatóan még várni kell, hiszen Moszkva terveiben 2020-ra további 14 MiG-35 megrendelésre szerepel, amiket három év alatt vennének át.

Még ebben az évben szeretnék megkezdeni az új orosz lopakodó PAK-DA nehézbombázó prototípusának építését. A Tupoljev tervezte gép tervdokumentációjának átadása a kazanyi repülőgépgyár számára hamarosan befejeződik, ennek köszönhetően az építés az elkövetkező hónapokban kezdődhet. A gép első felszállását 2025-re, 2026-ra várják, míg a sorozatgyártás elindítását 2028-ra, vagy 2029-re tervezik az oroszok.

Egyiptom további Dassault Rafale vadászbombázók beszerzésére készül. A hír eddig nem újdonság, hiszen már fél éve lehet erről hallani, az azonban újdonság, hogy az újabb megrendelés aláírására rövidesen sor kerülhet. Egészen pontosan a La Tribune értesülése szerint a január 27. és 29. között Egyiptomba látogató Emmanuel Macron francia elnök vezetett küldöttség jelenlétében kerül majd tisztázásra és véglegesítésre a további 12 darab Rafale EM megvásárlásának részletei. A szerződés véglegesítésére eddig a legközelebbi időpontot is csak az elkövetkező hetekre, vagy hónapokra várta a nemzetközi sajtó.

A térségben egy másik Rafale megrendelő is megemlítésre került a híradásokban. Katarról van szó, ahol az első vadászbombázók megérkezését február 9-ra várják. A típus a dohai bázison fog állomásozni. A 2015-ben megrendelt 36 példányt 2019 és 2022 között adja majd át a Dassault Aviation.

Elefántcsontpart Védelmi Minisztériuma megállapodást írt alá egy C295-ös közepes katonai szállító repülőgép beszerzésére az Airbus-szal. Ezzel az új megrendeléssel Elefántcsontpart a világon a 28., Afrikában pedig az 5. országgá vált, amelyik alkalmazza C295-et. Az Airbus január 21-én bejelentett a megrendeléséből további konkrétumok is napvilágra kerültek. Ezek szerint a gép a szárnyvégfülekkel ellátott C295W variáns lesz, megnövelt teljesítményű hajtóművekkel ellátva, teherszállító változatban legyártva. Az Airbus Defense and Space eddig 91 darab C295-ös közepes katonai szállító repülőgépet értékesített a nagyvilágban, (a CN235-el is számolva ez több mint 160 darab gép) ezekből 17 afrikai országba került. Az Elefántcsontparti Légierő jelenleg két, 33, illetve 34 éves ukrán Antonov An-26-os és egyetlen An-12-es szállítógépet tart hadrendben.

Talán mégsem Pakisztán lesz a kínai J-10C vadászbombázók első külföldi megrendelője, legalábbis a héten megjelent írások szerint. Úgy hírlik a típus iránt érdeklődők közül az utóbbi időben Laosz és Banglades mintha kicsit előrébb tartana a megrendeléshez vezető úton. Tény, mindkét ország szomszédjai az utóbbi években jelentősen korszerűsítették légierejüket is, így a lemaradás, ezen a téren is kezd utcahossznyi lenni. A hamisíthatatlanul hamis biztonságérzetet bebiztosítandó, pár tucatnyi kínai gyártmányú J-10C igazán segíthetne a dolgon, főleg úgy, ha Peking jelentős árengedményt, hitelt, kölcsönt tudna elérhetővé tenni a beszerzéshez. Ezek az eladások - reálisan számolva - számukra a reklámértékben fizetődnének ki leginkább. Kína lassan (fel)őrlő malmára hajtja az is a tiszta vizet, hogy a hasonlóan korszerű vadászbombázók vagy politikai, vagy anyagi ok miatt nem elérhetők a két állam számára.

Dél-Koreában a Korea Aerospace Industries (KAI) megkezdte az FA-50 Golden Eagle egy továbbfejlesztett változatának elkészítését. A Block 10-es FA-50-en 2018 októberétől szorgoskodnak az ázsiai vállalat szakemberei. A továbbfejlesztés éppenséggel a földi célok támadásának eredményességét fogja javítani, ugyanis a gépen integrálásra kerül az amerikai Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténer. Ennek segítségével az FA-50 Block 10-es egymaga képes lesz lézeres irányítású bombák és rakéták bevetésére. A Sniper alkalmazásához a gépen nincs szükség szerkezeti átalakításra, mindössze a fedélzeti számítógépek szoftverein kell módosítani. A Korea Aerospace Industries szerint a munka legkésőbb 2021-ben le fog zárulni.

Azonban itt még nem fejeződik be a továbbfejlesztés, hiszen napirendben van a Block 20-as széria megalkotása is. Itt már a légi célok elleni alkalmazhatóság hatótávolságát kívánják kitolni, ugyanis a fegyverzetbe megjelenne a szintén amerikai eredetű AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta. A fő nehézséget itt az fogja jelenteni, hogy az Izraelből beszerzett Elta EL/M-2032 fedélzeti rádiólokátor hatótávolságát 70 kilométerről 100 kilométerre növeljék meg. Mindezek a programok nem öncélúak, hiszen ezek a képességek még számos megrendelőt hozhatnak majd az FA-50-es számára. A KAI becslése szerint csak a délkelet-ázsiai piacon legalább további 60 darab FA-50-es eladása valósulhat meg a jövőben.

Előrelépés történt az amerikai LCS-osztályú fregattok esetében is, hiszen eldőlt, felszíni célpontok elleni fegyverként a norvég eredetű NSM (Naval Strike Missile) robotrepülőgépet fogják megkapni. A norvég Kongsberg Defense és Raytheon által készített fegyverek hatótávolsága 200 kilométer körül van, így kellően nagy távolságból nyújt lehetőséget más hajók támadásához. A telepítést 2020-ban fogják megkezdeni a fregattok fedélzetén, melyek feladatait a világpolitika alakulása változtatta meg alaposan. Az aknák felderítését végző rendszerben felmerült problémákat is sikerült kiküszöbölni a legutóbbi teszt során, így végre mód nyílhat a tengeri aknák távolról történő felderítésére és megsemmisítésére a Knifefish robottengeralattjáró és annak rendszerei által.

Washingtonból ebben az évben is kapott megrendelést a Bell Helicopter. Az Amerikai Tengerészgyalogság részére ugyanis további 25 darab AH-1Z Viper harci helikoptert szerez be a Pentagon, egy 439,6 millió dolláros szerződés értelmében. A Zulu Cobra néven is ismert AH-1Z-ből ez volt a 16. rendelési tétel, így a típus gyártása 2022 januárjáig biztosított. A gépek gyártását 60% -ban Fort Worthben, a többit pedig Amarillo-ban végzik. 2018 augusztusában 15. rendelési tétel 29 darab AH-1Z Viper harci helikoptert tartalmazott 510 millió dollár ellenében. Az Amerikai Tengerészgyalogság 2005-ben vette át az első AH-1Z Viper harci helikopterét, a típust 2010-ben nyilvánították bevethetővé.

Meg nem erősített hírek szerint a február 4-én bemutatásra kerülő amerikai haderőt érintő, 2020-as költségvetési tervezetében egy nem várt, de sokak által remélt megrendelés anyagi fedezete is szerepel. A Pentagon 1,2 milliárd dollárért szeretne 12 darab Boeing F-15X vadászgépet vásárolni, ezekkel kiegészítve az 5. generációs harci gépeinek képességét. Az APG-82 AESA antennájú fedélzeti rádiólokátorral, korszerű fedélzeti elektronikával és megnövelt fegyverzet-mennyiséggel rendelkező variánst a hírek szerint a Légi Nemzeti Gárda F-15C gépeinek pótlására vásárolnák meg.

Tavaly év végén Washington több, nemrégiben kivonásra került fegyverzet eladásának lehetőségét ajánlotta fel Brazília számára. Elérhetővé váltak így a dél-amerikai ország számára az M1A1 Abrams harckocsik, az OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok, Sikorsky Black Hawk, valamint Bell AH-1W helikopterek, Humvee gépjárművek és M16-os, illetve M4-es gépkarabélyok. Az OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok beszerzése életképes ajánlat lehet, hiszen a meghajtásukról gondoskodó GE LM2500-as gázturbinák már ismertek a flottánál, hiszen az INHAÚMA és a BARROSO-osztályú korvettekben is ezek kerültek beépítésre. A két hajóosztály 5 egységéből napjainkra csak 3 maradt szolgálatban, így a feladatok ellátására igencsak nagy szükség lenne új hajókra. A pótlásra szánt TAMANDARÉ-osztály késése okán a nem teljesen felfegyverzett ex-amerikai fregattok is megfelelők lennénk a brazil igényeknek, bár az egyszerre két darab Sea Hawk (SH-16 MB) helikopternek is helyet biztosító hangárt, valamint az alacsony beszerzési költséget jelentősen árnyalja a magasabb üzembentartási összeg. További előnyt jelenthetne az SM-2-es légvédelmi rakéták rendszeresítése a hajókon, ami jelentős légvédelmi képességet eredményezhetne a flottánál.

A tengerészgyalogság az M1A1 Abrams harckocsikat látná szívesen soraiban, hiszen évek óta szeretnék erősíteni páncélos erejüket, de a költségvetés ezt eddig nem tette lehetővé számukra. Az elképzelés szerint 20-30 darab páncélost szereznének be az osztrák eredetű SK105A2S Kürassier páncélvadászok helyett. Az Abrams harckocsik újbóli hadrafoghatóvá tétele példányonként 1,5-1,8 millió dollárba kerülne, de a gázturbinás meghajtásból adódó üzemeltetési és karbantartási költségek igen drágává tehetik a hadrendbe állítást követő időszakot egy dízelmotoros harckocsihoz viszonyítva. A Honeywell AGT-1500C gázturbina alkalmazása erős amerikai függőségbe sodornál az országot, mindamellett a típus nem aratott túl nagy exportsikert (Szaúd-Arábia, Egyiptom, Kuvait és Irak), bár képességei igencsak az élvonalba sorolják az M1-et már évtizedek óta. Tovább ronthatja az Abrams esélyeit, hogy a konkurens Krauss-Maffei Wegmann GmbH már betette lánctalpát az országba, mégpedig a Leopard 1A5BR harckocsi képében. A 260 darabos mennyiségben használtan vásárolt páncélos legfőbb hátránya, hogy a 105 milliméteres L7A3-as lövege a chilei Leopard 2 120, illetve a venezuelai T-72B-k 125 milliméteres lövegéhez képest hátrányban van lőtávolság és páncélátütő hatásosságban egyaránt. A Krauss-Maffei Wegmann pozícióját tovább erősíti az is, hogy Brazíliában létrehoztak egy javítóbázist is.

NETARZENÁL GALÉRIA

Douglas A-4K Skyhawk

Saab 340 AEW&C Eryeye

Northrop F-5E Tiger II

McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II

Saab JAS39D Gripen

Lockheed F-104S Starfighter

Martin B-57G Canberra

Dassault Falcon 20ECM

McDonnell Douglas F/A-18B Hornet

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Vought F-8P Crusader

Kawasaki P-1

Grumman A-6E Intruder

Catégories: Biztonságpolitika

2019.01.19

sam, 19/01/2019 - 06:47

Svédországban nyilvánosságra hozták a két A26-os osztályú tengeralattjáró nevét. Az elsőnek elkészülő egység, melynek építését az első acéllap vágásával 2015 szeptemberében kezdték el, a HSwMS BLEKINGE nevet fogja kapni. Annyi már biztos, hogy az eredetileg tervezett 2022-es átadási dátum kitolásra került, így erre csak 2024-ben kerülhet majd sor. A második tengeralattjáró a HSwMS SKANE nevet fogja viselni. A két új, a Saab Kockums Stirling motorjával ellátott tengeralattjáró nevét a svéd király, XVI Gustaf hagyta jóvá, a svéd haditengerészet hajó elnevezési hagyományai szerint.

Kivonásukig megoldódott az Egyesült Királyság Apache AH Mk.1-es (vagy WAH-64) harci helikoptereinek műszaki támogatást igénylő háttere. Az 50 darab forgószárnyas nagyjavításáról, hibaelhárításáról és alkatrész ellátásáról 2019. április 1-től 2024-ig, akárcsak eddig, a Leonardo Helicopters gondoskodik. A megkötött szerződés értéke körülbelül 293 millió font (kb. 325 millió euró). Az Apache AH Mk.1-et fokozatosan felváltja a legújabb Apache variáns, az AH-64E harci helikopter, amely 2022-ben kezdi meg szolgálatát a brit hadseregben. Ezek a helikopterek szerkezeti részeiket tekintve újépítésűek lesznek, viszont több fedélzeti rendszert újrahasznosítanak majd bennük az Apache AH Mk.1-es helikopterekből, természetesen a hajtómű nem tartozik ebbe a körbe.

Portugáliában sokallják a brazil fejlesztésű Embraer KC-390 közepes szállító repülőgépek tervezett beszerzési árát. Lisszabon annak idején, mint az első NATO-tag állt ki a dél-amerikai fejlesztésű gép mellett és továbbra is megvásárolna öt példányt belőle, amennyiben ez a mennyiség belefér a beszerzési keretbe, ami 827 millió eurós. Az egy további opcióval kiegészített beszerzési terv megvalósítása további megrendelőket is hozhatna a típus számára, így igazán fontos a gyártó számára. A felek között a tárgyalás folyamatos, felmerültek olyan elképzelések is, melyek szerint a hajtóművek és az elektronikai hadviselési rendszerek karbantartására vonatkozó szerződést nem az Embraer-el kötnék meg, hanem közvetlenül a gyártókkal, így csökkentve az árat.

Portugália számára szükséges a légi teherszállító képesség korszerűbb alapokra helyezése, így nem riadnak vissza az üzletből való kihátrálástól sem, bár ennek megemlítése vélhetőleg, csak egy kis nyomásgyakorlás lehetett a brazilokra. Hiszen a pótlásra érdemesnek tartott Airbus A400M Atlas sem mentes a problémáktól, míg a bevált Lockheed C-130J Super Hercules sebességben marad le jelentősen a KC-390 közepes szállító repülőgéptől, például nagyobb távolság megtételére számolva, akár 5 órás lemaradást is összeszedhet az amerikai szállítógép. A KC-390-re eddig 38 darabos megrendelés látszik valószínűnek, Portugália mellett rendszeresítené Argentína, Chile, Kolumbia, valamint Csehország is. Az Embraer a Boeing-el létrejött fúziót szeretné felhasználni a gép árának mérséklésére.

A francia kormány január 14-én hétfőn, 2,3 milliárd dolláros szerződést írt alá 28 darab francia Rafale vadászbombázó korszerűsítéséről a Dassault Aviation-al. A 2023-ig átadásra kerülő gépeken felül Párizs 2027 és 2030 között további 30 darab F4-es szintre korszerűsített példányra is igényt tart. Az F4-es Rafale a kibővített fegyverzet (Mica NG levegő-levegő rakéta és a levegő-föld Sagem AASM rakéta póthajtású bomba 1000 kilogrammos változata) mellett a hálózatközpontúság, az RBE2 fedélzeti rádiólokátor, az optikai rendszerek, valamint a sisakkijelző terén tud majd felmutatni jelentős előrelépést az eddig példányokhoz képest.

Továbbá az M-88-as gázturbinás sugárhajtómű új számítógépes vezérlőrendszert kap és javítják megbízhatóságát, a vadászbombázó kommunikációs rendszere kiegészül Siracuse IV műholdas rádióval és a karbantartását is segíteni fogja egy új diagnosztikai rendszer, valamint a gép önvédelmét biztosító SPECTRA rádióelektronikai zavarórendszer is továbbfejlesztésre fog kerülni az eredményesebb zavarás érdekében. Az F4-es verzió egyes elemei már 2022-től megjelenhetnek majd a fejlesztők szerint. A Franciaország által eddig megrendelt 180 darab Rafale vadászbombázóból eddig 152 darabot adtak át. A Rafale flotta jelenleg megközelítőleg 270000 repült órát teljesített, beleértve a 40000 órányi harci bevetést is. Külföldről eddig összesen 96 Rafale repülőgépet rendelt meg Egyiptom, Katar és India.

További megerősítést nyert, hogy az orosz Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó jelenleg még nem kész a sorozatgyártásra. A gép számos rendszeréről egyszerűen nem szóltak hírek, így sokan kételkedtek a típus teljes körű kifejlesztésének végére érésében. Ezeket a hangokat erősíti a mostani hír, ugyanis a 2018-ban megrendelt, 2019 és 2020 között átadásra kerülő 2 darab mellé csak 2020-ban tervezik megrendelni a második gyártási csoport 13 darab példányát. Ezek közül az első(k) még 2020-ban átadásra fog(nak) kerülni, de a teljes átfutási idő 5 év.

További információ, hogy a hajtómű terén is változás állhat be, ugyanis a repülési próbák során kevésnek bizonyult a Szaturn AL-41F1S által jelenleg rendelkezésre álló 2 x 14,5 tonna tolóerő, így egy erősebb sugárhajtómű kerülhet majd a Szu-57-es második gyártási csoportját alkotó 13 darab gép több példányába is. Az azonban már a jelen híre, hogy egy új bevonatot alkalmaznak a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as a Szu-30-as, a Szu-34-es, Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is.

Oroszország ebben az évben 50 darab új repülőgéppel lett gazdagabb. A tavalyi év elején készült összegzés ezen a linken lakik. Most, majd egy év elteltével jöjjenek a 2018-as adatok. Szuhoj Szu-30-ból 14 darab, Szu-34-ből 12 darab, míg a Szu-35Sz-ből 10 darab került hazai részre átadásra. A kiképzőgép kategóriát a Jakovlev Jak-130-as képviseli, ebből a típusból 14 darab került a légierő állományába. Összesen tehát 50 darab korszerű repülőgép állt hadrendbe Oroszországban 2018-ban. Exportra 12 MiG-29M/MiG-29M2 vadászbombázó került Egyiptomba, 4 darab Szuhoj Szu-30-as Kazahsztánba és tíz Szu-35-ös Kínába. Ezek mellett négy Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépet kapott még Laosz is az elmúlt évben.

Szingapúrban a védelmi miniszter egyértelműen bejelentette a Lockheed Martin F-16 C/D vadászbombázók utódját. Az öt éven át tartó technikai elemzés során a rendszeresítésre ajánlott gép a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó lett. A térségben Ausztrália, Japán és Dél-Korea után tehát egy újabb beszerzés van készülőben, természetesen ehhez még a washingtoni jóváhagyás is szükségeltetik. Mindez persze nem minden alap nélküli bejelentés volt, hiszen a típus népszerűsítésére éppen 2018 februárjában került sor az ázsiai városállamban. Mindenesetre az idő nem sürgeti a szingapúriakat, hiszen a 60 darabos mennyiségben, 1998-tól hadrendbe állított Fighting Falcon-ok cseréje csak a 2030-as évtizedben válik majd időszerűvé. Első lépésben csak egy kisebb mennyiség megvásárlását tervezik, így alaposabban, testközelből ismerkedhetnének meg a típussal.

A 2018-as év végéig a Dél-Koreai Légierő részére hat darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó került átadásra. Ezek azonban az Egyesül Államokban maradtak a Luke légibázison működő, nemzetközi típusátképző egység állományában. Ez év márciusában viszont már megérkeznek Dél-Koreába az első gépek. Március végéig két gép repül át az USA-ból és ezeket decemberig további nyolc fogja követni. A hadrendbe állításra áprilisban, vagy májusban kerül majd sor. Szöul eddig 40 darabot rendelt meg az F-35-ből, 4,7 milliárd dollárért, Izrael és Japán után a harmadik exportmegrendelőként. Az ázsiai ország pilótáinak típusátképzése 2017 végétől folyik, az első repülésre pedig 2018 júliusában került sor. A 40. dél-koreai gép leszállítása 2021- re várható.

Ezen a héten újabb hírek lopakodtak elő a kínai fejlesztésű, csökkentett észlelhetőséggel rendelkező típusokról. A már évek óta repülő J-20-as vadászbombázó két-három újabb variánsának létrehozásáról cikkezett legtöbbet a világsajtó. A hordozófedélzeti üzemre alkalmassá vált J-20-as változat nagyobb hatótávolsággal és fegyverterheléssel egészíthetnél ki a kisebb méretű, ám szintén lopakodó képességű FC-31-et. Emellett a szárazföldi változatok is továbbfejlesztésre kerülhetnek erősebb hajtóművekkel és még korszerűbb fedélzeti elektronikával. Ennek egy további lépcsője lehet egy kétüléses változat létrehozása, amit rádióelektronikai zavarásra és rádióelektronikai felderítésre/hírszerzésre tennének alkalmassá. A nagy mennyiségű információ kezelését, az ellentevékenység jóváhagyását, na és persze a rendszerek felügyeletét a hátsó ülésben helyet foglaló rendszerkezelő végezhetné el. Természetesen egy kétüléses csapásmérő kifejlesztésére is lehetőség nyílna a jövőben. Az amerikai F-22-es kétüléses csapásmérő FB-22-es módosításától 2006-ban vonták meg az anyagi támogatást, ezzel halálra ítélve egy igencsak potens, igaz csak taktikai feladatok ellátásra képes gépet.

Most még nem tudni, hogy ezt a J-20-as kétüléses csapásmérő változatáról szóló információkat erősíti meg, vagy éppen cáfolja az amerikai hírszerzés azon értesülése, hogy egy szintén lopakodó képességet eredményező kialakítású vadászbombázó fejlesztése is folyik Kínában. A hírek szerint a most még csak JH-XX-nek hívott típus fejlesztését a Shenyang Aircraft Corporation végzi. A feltételezett típus modelljét 2013-ban egy kiállításon lehetett megtekinteni, így valószínűsíthető, hogy tervezésének kezdete a 2000-es évek elejére tehető. A nyilazott szárnyú, pillangóvezérsíkokkal ellátott gép kétszemélyes, a személyzet egymás mellett foglal helyet a pilótafülkében. A törzs-szárny csatlakozásnál mindkét oldalon elhelyezett egy-egy levegőbeömlő nyílás szolgál a két hajtómű levegővel történő ellátására. A géptörzs alsó részének közepén egy nagyobb bombakamra, míg annak mindkét oldalán egy-egy kisebb méretű fegyvertér szolgál a fegyverzet rejtett elhelyezésére. A félszárnyak alatt további négy-négy felfüggesztési pont került kialakításra, a fegyverzet már lopakodást nem igénylő szállítására. A nagyjából 60-100 tonna legnagyobb felszállótömegű JH-XX hatótávolsága 1600-3200 kilométer körül alakulhat. Szolgálatba lépésének időpontja a következő évtizedre várható.

Akárcsak az elmúlt időszakban kicsit nagyobb nyilvánosságot kapott Xian Aircraft Corporation H-20-as csupaszárny bombázónak. A Northrop Grumman B-2 Spirit-hez igencsak hasonló gép hatótávolsága 6500-8000 kilométer körül várható, így a Japánra és Guamra veszélyt jelentő JH-XX mellett egy, a már az amerikai kontinenst nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépeivel légi utántöltés nélkül is támadni képes gépről beszélhetünk a H-20-as esetében. Bár a besorolása még így csak, közepes bombázó lehet. Mindenesetre ezek a gépek, amennyiben kifejlesztésre kerülnek, komoly fenyegetést fognak jelenteni az amerikai és szövetségeseik hadihajóira a Dél-Kínai tenger vizein hajózva.

NETARZENÁL GALÉRIA

Grumman F-14B Tomcat

Dassault Falcon 7X

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Mirage 2000N

AIDC F-CK-1C Ching Kuo

Aérospatiale SA 341F Gazelle

Sikorsky CH-53G

Dassault Rafale B

Grumman A-6E Intruder

Szuhoj Szu-34 Fullback

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Lockheed RF-104G Starfighter

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Lockheed CP-140 Aurora

Saab Sk37E Viggen

LTV Aerospace A-7D Corsair II

Szuhoj Szu-57

Boeing RC-135V Rivet Joint

Saab J35J Draken

McDonnell Douglas F-4C Phantom II

Catégories: Biztonságpolitika

2019.01.12

sam, 12/01/2019 - 06:37

Új gépkarabélyokat kapnak a német különleges erők katonái. A hír nem új keletű, hiszen ez már 2017 októberében eldőlt. A bő egy évnyi idő alatt azonban az elhatározás nem változott, akárcsak az időpontok sem, így ebben az évben 2000 darab G95K (Gewehr 95 Kurz) jelölésű Heckler und Koch HK416 A7 kerül majd a Kommando Spezialkrafte (KSK) és a Kommando Spezialkrafte Marine (KSM) számára átadásra. A Heckler & Koch HK416A7 csőhossza 368 milliméter, tömege 3,7 kilogramm.

Svájcban a helyi ipar segítségével, nagyjavítással egybekötött korszerűsítésnek vetik alá a légierő nyolc darab Cougar helikopterét, a hadrendben álló tízből. A munkálatokat a RUAG végzi el 2022 közepéig az 1998-ban beszerzett forgószárnyasokon. A navigációs és kommunikációs rendszerek mellett modernizálásra kerül a repülőelektronika, új lesz a fedélzeti számítógép, ütközést elkerülő rendszert is beszerelnek, továbbá a pilóták sisakkijelzőn is láthatják majd a repülési adatokat a korszerűsített pilótafülke kijelzőin felül. A RUAG a helikoptereket a legújabb IDAS-3 önvédelmi rendszerrel is felszereli. A svájci haderőben 15 darab korábbi gyártású Super Puma közepes szállító helikopter is megtalálható, amelyet az 1980-as évek végén szereztek be. Ezeket a régebbi helikoptereket a RUAG már 2011 és 2014 között korszerűsítette.

Sikeresen tesztelte Mistral rövid hatótávolságú légvédelmi rakétáját gyorsan mozgó felszíni célpont megsemmisítésével az MBDA a tavalyi év végén. A 3 kilométeres távolságban haladó távirányítású motorcsónakot egy SIMBAD-RC indítóállványról indított rakétával pusztították el, mely két rakéta indítóállványaként szolgál. A hajók önvédelmi képességét demonstráló lövészeten több külföldi megfigyelő is részt vett.

Algériában január 9-én szolgálatba állították a nemrégiben átvett két VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjárót. A szentpétervári Admiralitás Hajógyár megépült egységek a KILO-osztályú tengeralattjárók továbbfejlesztett verziói, fejlett lopakodó technológia és kiterjesztett hatótávolság a főbb jellemzőik, valamint szárazföldi, vízfelszíni és víz alatti célpontok elleni csapásmérő képességet eredményező fegyverzettel rendelkeznek. Az észak-afrikai állam még 2014 közepén állapodott meg Moszkvával a két tengeralattjáró beszerzéséről, amiket 2018-ban adtak át. Az első hajó, a 031-es hadrendi számú 2018 közepén érkezett Algériába, míg a második, a 032-es hadrendi számú decemberben. A KILO-osztály nem ismeretlen az ország haditengerészete számára, hiszen az első két Project 877EKM példányt még 1987-ben és 1988-ban állították hadrendbe. Ezeket pár éve az oroszok korszerűsítették és 2006-ban újabb két tengeralattjáró, melyeket immáron a Project 636 terveknek megfelelően gyártottak le került megrendelésre.

A VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjáró 72,6 méter hosszú, 9,9 méter széles és 300 méterre is képes lemerülni. vízkiszorítása 3076 tonna, legnagyobb sebessége 25 csomó, 52 főnyi legénységével 45 napig képes egyhuzamban a tengeren lenni. A hat, 533 milliméteres átmérőjű torpedóvető-csövekből 18 torpedó indítható, de ezek egy részének helyére a Kalibr 3M54 (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek is behelyezhetők. Ezekkel megvalósítható a hajók és szárazföldi célpontok támadása is. A VARSAVJANKA-osztályú tengeralattjárók aknatelepítésre is használhatók, ekkor maximum 24 AM-1 aknát lehet elhelyezni a tengeralattjárón. Az észak-afrikai állam tengeralattjáró-beszerzése még tart, hiszen Algéria két további KILO 877EKM jelzésű hajót is megrendelt, 2020-2022-re történő szállítási dátumokkal.

Egyiptom számára a Német Szövetségi Biztonsági Tanács jóváhagyta egy darab Meko 200 osztályba tartozó fregatt exportját, német lapértesülések szerint. A ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) által gyártott 3400 tonnás vízkiszorítású, 118 méter hosszú fregatt körülbelül 500 millió euróba kerül és a megvásárlását megelőző tárgyalásokról már jó ideje érkeztek hírek. Tavaly szeptemberben még csak két egység esetleges beszerzéséről cikkeztek, azonban 2018 novemberében La Tribune arról számolt be, hogy Egyiptom és Németország között négy Meko 200-as fregatt eladásáról folynak egyeztetések, 2 milliárd euró értékben. Később már azt is tudni lehetett, hogy ezekből 3 egység Németországban, míg 1 Egyiptomban fog megépülni. A tárgyalások megakadását a Khashoggi-ügy okozta, ugyanis a hajókat szaúdi pénzen vásárolták volna meg, de Rijád felfüggesztette az egyiptomi beszerzés finanszírozását a német reakciók okán. A Meko 200-as fregattokból eddig 25 egység épült meg és állt szolgálatba Algériában, Ausztráliában, Görögországban, Portugáliában, Dél-Afrikában, Új-Zélandon és Törökországban.

Újabb Mil Mi-24-es Hind harci helikopterek kerülhetnek Afganisztánba Indiából az eddig átadottakon felül. Afgán körökből származó információk alapján márciusban kettő, míg júniusban, vagy júliusban további kettő harci helikoptert fognak kapni Új-Delhitől. A gépeket átadás előtt Fehéroroszországban nagyjavítják majd.

Pakisztánban szeretnék felgyorsítani a PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázó legfejlettebb, Block 3-as példányainak hadrendbe állítását. A hadrafoghatóság minél előbbi elérésére az Indiába megérkező Dassault Rafale vadászbombázók miatt van szükség, ugyanis a régebbi JF-17-es változatok, a Block 1-es és az éppen csak rendszeresíteni kezdett Block 2-ek kevésbé fejlett elektronikájuknak köszönhetően jelentős hátrányban vannak a francia gépekkel szemben. A Block 2-ből 2019 júliusáig 13 darab átadásáról szóltak az előzetes tervek, amit a pakisztániak szeretnének módosítani. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block 1-es és Block 2-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. A 28. Phoenix repülőszázad 2018 februárjában megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét. A Block 2-es variáns nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. A módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került.

Pakisztáni megrendelésre a Block II-ek után, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. 2022-re már 28 darab Block 3-as JF-17-es állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani.

További M1A2 Abrams harckocsikat fog SEPv3-as (System Enhancement Package version 3) szintre továbbfejleszteni az amerikai hadsereg. Meg kell jegyezni már a hír elején, hogy tavaly augusztus végétől a 2017 októberétől már a csapatoknál is megtalálható SEPv3 korszerűsítésen átesett páncélosok a M1A2C jelzést viselik. Az első hat M1A2C (akkor még M1A2 SEPv3) Abrams harckocsiját 2017. október 4-én kapta meg az amerikai hadsereg. A 40 éves múltra visszatekintő páncélos eme variánsa a jövőbe néz, hiszen az M1A2C egyik legfőbb előnye, hogy elektromos és számítógépes rendszerének kialakításának köszönhetően lehetőséget biztosít majd számos berendezés későbbi integrációjához. Ami már most is megvan az a közös taktikai rádiórendszer, amely számos rádió adó-vevővel képes kapcsolatot létesíteni.

Továbbá szintén a közelmúlt tapasztalatai alapján került beépítésre az improvizált robbanóeszközök ellen elektronikus hadviselést folytató Duke V3 berendezés. Fegyverzet tekintetében a programozható gyújtóval rendelkező M829A4 lövedék megjelenése jelenti az újdonságot. Új az infravörös képalkotó kamerák összessége, a torony tetejére felszerelt CROWS távirányítású fegyverállvány is. A korszerűsítési munkálatokat végző General Dynamics Land Systems tavaly bejelentette, hogy megbízást kapott 100 darab M1A1 Abrams harckocsi M1A2C szintre történő modernizálására az amerikai hadsereg számára. Most újabb megrendelés érkezett, így 714 millió dollár ellenében további 174 darab páncélos korszerűsítése fog megvalósulni. Azonban ez még nem jelenti a munkák végét, hiszen 2017 decemberében az amerikai hadsereg nyilvánosságra hozta, legalább 435 darab harckocsiját szeretné modernizáltatni.

NETARZENÁL GALÉRIA

McDonnell Douglas F-4B Phantom II

Dassault Rafale M

Grumman F-14A Tomcat

British Aerospace Harrier GR.7

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Transport Allianz C-160D

Fiat G-91T1