Vous êtes ici
Netarzenál
2020.07.18
Július 14-én a Holland Királyi Légierő további két Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázót vett át a Leeuwarden-i légibázison, igaz némi késéssel. Az új gépeket (F-011 és F-012) némileg később szállították le Hollandia részére a koronavírus miatt Olaszországból, ahol ezek a példányok megépültek.
Használatba vette a Brit Királyi Légierő az első korszerűsített Boeing RC-135 Rivet Joint repülőgépét. A ZZ664 lett a 3 brit, valamint a 22 amerikai elektronikai felderítő repülőgép közül az első, amelyik új műszerfalat kapott a pilótafülkébe. Az USA-ban végzett frissítési tevékenységet követően nagyméretű digitális kijelzők jelentek meg a több évtizedes (a legrégebbi RC-135-ös már 58. évét tapossa) múlttal rendelkező típus fedélzetén. A RAF másik két RC-135-ös gépét is korszerűsíteni fogják a jövőben.
Franciaország július 10-én vette át harmadik Airbus A330 Phoenix Multi Role Tanker Transport (MRTT) légi utántöltő repülőgépét. Párizs sikeresen ütemezte át a már megrendelt 12 darab gépének szállítási határidejét, így azok előbb kerülnek leszállításra. Ez a példány például 4 hónappal előbb érkezett meg Istres betoncsíkjára. Az össz gépmennyiséget tekintve a 2019-ben megkezdett átadások így nem 2025-ben, hanem már 2023-ben befejeződhetnek. A koronavírus járvány kitörte után megrendelt további három Airbus A330 Phoenix Multi Role Tanker Transport (MRTT) légi utántöltő repülőgép leszállítása 2025 utánra várható.
Igencsak összetett gyakorlatot hajtott végre az Orosz Légierő egyik Tupoljev Tu-95MSz stratégiai bombázója a TASZSZ hírügynökség szerint. A gép a távol-keleti régióban a légi üzemanyag-felvétel mellett még fegyverzet bevetését is gyakorolta. A hírek szerint a bombázó az MSz variáns főfegyverzetének tekinthető K-101/-102-es robotrepülőgépet indított. Eme csökkentett észlelhetőségű, 7,5 méter hosszú fegyverből a Tu-95MSz a félszárnyak alatti két-két felfüggesztési pontjain két-két darabot képes hordozni. A K-101-es a hagyományos harci résszel szerelt, míg a K-102-es a 250 kilótonnás nukleáris harci résszel szerelt változat. Hatótávolságukat a szakirodalom 2500 és 4800 kilométer közé teszi. A Tupoljev Tu-95MSz stratégiai bombázók 2019-ben jelentek meg a légerőnél, amikor is 5 gépet vettek át. Azóta már 21 darabra növekedett az erre a szintre korszerűsített repülőgépek mennyisége.
Újabb információk jelentek meg a Mikojan–Gurjevics tervezőiroda új nehézvadászáról a MiG-41-ről. A MiG-31 Foxhound-ok utódjának sebessége elérheti majd a Mach 4.0-et, sőt még a Mach 4.3-at is. A csökkentett észlelhetőségű nehézvadász képes lesz nagy mennyiségű fegyverzet hordozására, továbbá hiperszonikus rakéták megsemmisítésére is. Légi és űri célpontok ellen még egy lézerfegyverrel is el lesz látva a MiG-41-es, melynek első repülését 2025 utánra tervezik.
A világhálóra felkerült fotó szerint Irakban alapos modernizáción esett át legalább egy darab, még a Husszein rezsim alatt Kínától megvásárol T-59-es harckocsi. A szovjet T-55-ös másolatának tekinthető páncélos jármű teste és tornya egyaránt jelentősen módosult a beavatkozás következtében. A test frontpáncélzata vastagabb lett, a páncéltest oldalán lévő üzemanyag tartályokat szögletes borítás (páncélzat?) fedi le. A futóművet takaró szoknyán reaktív páncélzat kazettáit helyezték el. Ugyanilyenek láthatók a módosított torony oldalának alsó kétharmadán, nagyjából 45 fokban megdöntve, az alsó sor lefelé, míg a felső sorban felfelé. A torony hátsó részén lévő túlnyúlás igencsak szögletes kialakítású, alsó része a motortér felé emelkedik.
Itt a védelmet az izraeli Merkava típuson látott lógó láncos megoldással tették erősebbé. A felülről és oldalról is egyaránt ék alakú torony tetején, a parancsnoki búvónyílás előtt egy távirányítású állványon látható volt egy M2-es amerikai nehézgéppuska. Az optikai rendszer a géppuska alatt nyert elhelyezést, míg az irányzó optikai rendszerei a löveg felett, a lövegpajzsra kerültek felszerelésre, páncélzattól védve, akárcsak a brit FV 4034 Challenger 2-es harckocsi esetében. Jelenleg még nem tudni, hogy a T-55 Al-Kafil-1 néven emlegetett harckocsi motorját és erőátviteli rendszerét módosították-e az irakiak.
A Boeing július 10-ei közleménye szerint India számára már leszállítottak 22 AH-64E Apache harci, valamint 15 CH-47F Chinook szállító helikoptert. Ezzel teljesítették Új-Delhi első, még 2015 szeptemberében véglegesített rendelését a fent említett típusok esetében. India ebben az évben további hat AH-64E-t rendelt meg.
Nem szükséges azonban alaposan elcsomagolni Indiában az új légi eszközök megérkezésekor használatos ceremónia kellékeit a franciák szerint. Ugyanis a megrendelt Dassault Rafale vadászbombázókból az első négy (vagy talán hat) gép várhatólag július 27-én érkezik majd meg hazájába. A 10 órás légi út természetesen Franciaországból indult majd. A gépek indiai pilótákkal az üléseikben Istresből szállnak majd fel és az Egyesült Arab Emírségekben található Al Dhafra légbázisra repülnének át. Az éjszakát itt töltenék, majd másnap indulnának tovább az Ambala légitámaszpontra. A kísértet francia KC-135-ök biztosítanák.
Kínából származó információk szerint sikerült felgyorsítani a Pakisztánnal közösen fejlesztett JF-17 Thunder (CAC FC-1 Xiaolong) vadászbombázók előállítási ütemét. A JF-17 gyártósora átlagosan 15 nappal lerövidítette az egyetlen repülőgép gyártási idejét az előző évi adatokhoz képest. Több konkrét adat eddig nem látott napvilágot a gyártási ütemről, de a Pakisztáni Légierőtől még 2020 januárjában meg lehetett tudni, hogy 5 hónap alatt nyolc darab kétüléses JF-17-es változatot fognak elkészíteni pakisztáni megrendelésre, - ez a változatot most még csak Kínában gyártják - így ez jelenthet egyfajta támpontot ebben az esetben.
Szintén Kínából származó hír szerint a Chengdu J-20 Weilong csökkentett észlelhetőségű vadászbombázó sorozatgyártása is elindult. Információk szerint az első szériás A variánsokon tapasztalt hibák kiküszöbölése megtörtént, így a javított képességű J-20B gördülhet majd le a gyártósorrol ezután. A nagyjából 50 darabos mennyiségben elkészült J-20A egyik legfőbb hiányossága a kínai légierő döntéshozóinak részéről az tolóerővektor eltérítésre képes hajtóművek hiánya volt. Persze a J-20B még továbbra is az orosz Szaturn AL-31-es hajtóműveivel fog készülni, hiszen a saját fejlesztésű WS-15-ös erőforrás (melyről sokan úgy gondolják, hogy az amerikai F-35-ös hajtóművének másolata) még továbbfejlesztésre szorul. Várhatólag az elkövetkező egy, vagy két évben ezek a hibák megoldásra fognak kerülni, így a J-20-ba már hazai erőforrások kerülhetnek beszerelésre. A Kínai Légierő nagyjából 100-200 darab J-20-ra tarthat igényt, míg a Chengdu Aerospace Corporation (CAC) havonta 4 gép előállítására lehet képes.
Fülöp-szigetek a koronavírus járvány hatására erősíteni fogja légi szállító kapacitását. Ennek köszönhetően a már meglévő 5 Lockheed C-130 Hercules mellé további kettőt vásárolnak meg. Az amerikai segélyprogram terhére történő beszerzés első gyümölcse még 2020 júliusában landol új hazájában, míg a másik is megérkezik a 2020-as év vége előtt.
Japán számára az USA-ban jóváhagyták 63 darab Lockheed Martin F-35A, valamint 42 darab F-35B Lightning II-es vadászbombázó eladását. Ezzel a lépéssel Japán foglalja el a második helyet az F-35-öst legnagyobb számban megrendelő országok listáján, megelőzve az eddig ezen a helyen tanyázó Nagy-Britanniát. A várhatólag 2024-tól hadrendbe álló rövid távon fel-és helyben leszállni képes F-35B-t pár éve már hírbe hozták Japánnal és annak hadihajóival. Az 1970-es években épített SHIRANE-osztályú rombolók leváltására hivatott 22DDH-ként is emlegetett 27000 tonnás IZUMO-osztályt, mint helikopterhordozót, vagyis mint helikoptereket hordozó rombolót mutatták be a terveinek 2009-es elkészültét követően, de tény hogy a 7 tengeralattjárók elleni hadviselésre és 2 kutató-mentő feladatok ellátására képes helikopter mellett, a 248 méter hosszú, 38,3 méter széles hajó képes további 400 fő és 50 3,5 tonnás jármű szállítására is. A repülőfedélzeten egyidejűleg 5 helikopter végezhet fel- és leszállásokat, de a repülő- és hangárfedélzet teljes kihasználtsága mellett akár 14 forgószárnyas is elhelyezhető rajta.
Fegyverzetét mindössze két Phalanx közelkörzeti gépágyú és két RIM-116 SeaRAM rakétaindító alkotja. Az IZUMO (DDH-183) és KAGA (DDH-184) nevet viselő testvérhajója alkalmas a Bell-Boeing V-22-es Osprey billenőrotoros gépek üzemeltetésére, ezeket szintén megrendelte a szigetország, sőt az első Osprey-t az elmúlt napokban át is vették. Annak idején, - amint a tervezet napvilágra került - többen emlékeztettek arra, hogy az aktuális japán alkotmány 9. paragrafusának 2. bekezdése megakadályozza, hogy Tokió támadó képességekkel rendelkező repülőgép-hordozóval rendelkezzen. Itt szintén tiltva volt az interkontinentális ballisztikus rakéta, valamint nagy hatótávolságú stratégiai bombázó is. Márpedig az IZUMO ilyetén átalakítása már felvetné, hogy ez a hajó nem csak helikopterek bevetésre, indítására alkalmas. Tény, hogy egy ilyen jellegű kapacitás kialakítása viszont jelentősen szorosabbra fonná a már így is igen erős amerikai-japán szövetséget.
Az IZUMO-osztály repülőfedélzetének mérete a számítások alapján lehetővé tenné egyidejűleg 10 F-35B kiszolgálását és üzemanyaggal, netán bombákkal és rakétákkal történő feltöltését. Így Észak-Korea azon területei is biztonsággal és akár több alkalommal is igen rövid fordulóidővel elérhetők lennének a Lightning II-esek számára, amik megtámadása több időt venne igénybe. 2018 márciusában a Japán Haditengerészet vezető köreiből kiszivárgott hír szerint az IZUMO tervezésénél, vagyis 2006 és 2008 között már számoltak a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók eseteges üzemeltetésével. A hangár mellett a fedélzeti lift mérete is megfelelő (kb. 15 méter hosszú és 11 méter szélességű) az F-35B-hez, továbbá foglalkoztak a felszállások segítéséhez igencsak jól jövő síugró sánc lehetséges megvalósításával is.
Ugyancsak a felkelő nap országához tartozó hír, hogy a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) által kifejlesztett ASM-3 szuperszonikus hajóelleni robotrepülőgép módosításokon ment keresztül. A MHI Komaki üzemében készült fotókon a fegyver egy F-2-es vadászbombázó szárnya alatt látható, így nem csak az szembetűnő, hogy a torlósugárhajtómű beömlőnyílása felett egy kúpos rész és egy kidudorodás látható, hanem mintha a fegyver törzsének átmérője is nagyobb lenne. Az új változat hatótávolsága várhatólag 400 kilométer körül fog alakulni.
Újabb csalhatatlan jele mutatkozott meg annak, hogy az USAF elkezdte a légi utántöltő repülőgépeinek cseréjét. Ebben az évben három darab Douglas KC-10 Extender repülőgép kivonás szerepelt a tervekben. Ezek közül az első, a 86-0036 gyártási számú repülőgép megérkezett a Davis-Monthan légibázisra. Itt végzik a szolgálatból véglegesen, vagy csak ideiglenesen kivont gépek tárolását, illetve szétszerelését is. Ez a KC-10-es 1986 decemberében állt szolgálatba a Seymour Johnson támaszponton, Észak-Karolinában. Részt vett a Sivatagi pajzs, illetve a Sivatagi vihar hadműveletekben, hadrendben töltött ideje alatt több mint 33000 órát repült, 125000 repülőgépet látott el üzemanyaggal, melyek 25 ország felségjelzését viselték.
Már befejeződött az első tesztsorozat az Amerikai Légierő új csapásmérő robotrepülőgépével a Grey Wolf-al. Az olcsó, szubszonikus sebességű fegyver érdekessége, hogy az útjukra indított Grey Wolf-ok hálózatba kapcsolásuknak köszönhetően együtt működnek egymással, és mint egy jól szervezett és összeszokott falka hajtják végre a feladatot. Fő feladatuknak az ellenség integrált légvédelmi rendszerének szétzúzását szabták meg. A TDI-J85-ös sugárhajtómű által hajtott, 460 kilométeres hatótávolságú fegyvert, illetve a rá ható erőket a 416. tesztszázad F-16-ára felfüggesztve ellenőrizték a kaliforniai Edwards légibázisról felszállva.
Még a múlt hónapban, június 23-án kezdték el a Bell/Boeing CV-22B Osprey billenőrotoros gép fedélzetére szánt új több üzemmódú fedélzeti rádiólokátor tesztelését is. A Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight az AN/APQ-174, AN/APQ-186 és AN/APQ-170 helyettesítésére szolgál és lehetővé fogja tenni a különleges egységeket szállító típus számára a 30 méteres magasságban, 555 kilométer per órás sebesség mellett végzett talajkövető repüléseket. Az AN/APQ-187 Silent Knight üzemmódjai között megtalálható a légi és tengeri felderítés, valamint követés, földi térképezési és a színes időjárási is, valamint terepkövető repülés során az eddigieknél nagyobb dőlésszögű fordulókban is használható marad. Az AN/APQ-187 Silent Knight az MH-47G Chinook és az MH-60M Black Hawk helikoptereken, valamint az MC-130J Commando II repülőgépeken is alkalmazni tervezik.
Míg az F-35B-k üzemeltetési követelményei okozta átépítés során a BON HOMME RICHARD-on (LHD 6) tűz tombolt és talán végleg selejtezni kell majd, egy másik egység szolgálatba lépett, igaz nem 2019-ben, mint azt tervezték. Az F-35B fedélzeti üzemeltetése még évekkel ezelőtt több érdekes kérdést is felvetett, ugyanis a belső fegyvertér miatt egy esetleges fedélzeti tűz miatt a fegyverzet vízzel történő hűtése külön megoldást igényelt. A hajtómű nagy zaja miatt a hallásvédelem növelése szintén előtérbe került a korábban megépített hajók esetében. A július 15-én szolgálatba lépett USS TRIPOLI (LHA 7) - utalva az amerikai tengerészgyalogosok első külföldi bevetésére (1805) - partraszállást támogató hordozó hossza 257 méter, szélessége 32 méter. Legénységének létszáma 1059 fő, ebből 65 tiszt és mellettük további 1687 fő elhelyezésére nyílik lehetőség.
A WASP-osztály egységeihez képest nagyobb hangárfedélzetet, kibővített repülőgép üzemanyag-tároló kapacitást és „zöld” üzemanyaggal üzemelő gázturbinás hajtóműveket kapott, melyek generátorokat forgatnak meg, így a hajó mozgatásáról villanymotorok gondoskodnak. Ezzel a megoldással egy nap alatt 56000 liter üzemanyagot fogyaszt, szemben a hasonló méretű hajók 132-1510000 literjével szemben. Feladata elsősorban az F-35B Lightning II-esek és az MV-22 Osprey gépek szállítása lesz a partraszállások légi támogatása céljából. Egy, a közelmúltban végrehajtott gyakorlat bebizonyította, hogy az alapesetben tucatnyi MV-22 Osprey és hat F-35B üzemeltetését végző ilyen hadihajón, akár 20 F-35B is elhelyezhető és üzemeltethető huzamosabb időn keresztül.
A TRIPOLI név nem újdonság az Amerikai Haditengerészetnél, hiszen a második világháborúban egy CASABALCA-osztályú, majd 8000 tonnás kísérő repülőgép-hordozó viselte a TRIPOLI (CVE 64) nevet, mely még a koreai háborúban is részt vett, igaz ekkor már csak, mint szállítóhajó. Egy alkalommal 45 F-84 Thunderjet vadászbombázót, 90 szárnyvégi üzemanyagtartályt és több más felszerelést szállított a Távol-Keletre. A hordozó 1943-tól 1958-ig volt hadrendben. A második USS TRIPOLI (LPH 10) az IWO JIMA-osztályba tartozó helikopterhordozó volt, mely 1965-től 1995-ig állt szolgálatban.
Két hír is érkezett a héten a Legion Pod konténert említve. Az infravörös képalkotó kamerát rejtő konténert a légi célok azonosítására alkották meg. Az USAF 85. tesztszázadának egyik F-15C vadászgépéről július 8-án első alkalommal indítottak el egy AIM-9X Sidewinder légiharc-rakétát egy légi célpont ellen úgy, hogy a Legion Pod konténert használva történt a célpont felderítése, azonosítása és követése is. Július 13-án újabb mérföldkövet sikerült elérni, ugyanis ezen a napon már egy F-16D szívócsatornájának jobb oldalán lévő 5R jelzésű felfüggesztési pontra szerelve repült a Legion Pod konténer, ugyancsak első alkalommal.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.07.11
Július 6-tól már kutató-mentő feladatkörben is alkalmazzák Németországban az Airbus Helicopters H145-ös típusát. A Német Hadsereg (Heer) 2018 végén hét H145 LUH helikoptert rendelt meg erre a feladatra. A Bell UH-1D Huey forgószárnyasok pótlására szolgáló új típusból az elsőt 2019 decemberében vették át.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma július 6-án jóváhagyta katonai helikopterek eladást Litvánia számára. A haderejét az utóbbi években példásan fejlesztő balti állam most hat Sikorsky UH-60M Black Hawk helikoptert és kapcsolódó felszerelést vásárolt az Egyesült Államokból, 380 millió dollár értékben. A fedélzeti elektronikával igencsak gazdagon ellátott UH-60M-ek mellé 14 GE Aviation T700-GE-701D gázturbinát, (12 beépítve, 2 tartalék) 12 darab M240H géppuskát, éjjellátó szemüvegeket, valamint számos rádiót is sikerült belefoglalni a megrendelésbe. A litván parlament még tavaly októberben jelezte az USA felé a hat Black Hawk megvásárlási szándékát. A szovjet gyártású Mil Mi-8 Hip helikopterek utódjainak feladatkörébe a kutató-mentő feladatok ellátása is bele fog tartozni. A most megrendelt UH-60M-ek közül az első várhatólag 2024-ben kerül majd átadásra.
Franciaország számára is lehetőség nyílt új repülőgépek megvásárlására. A flotta számára az USA-ból szereznek be Northrop Grumman Systems Corp. E-2D Advanced Hawkeye hordozófedélzeti üzemre képes radargépeket. A jelenleg is használt E-2C gépek pótlására 3 AN/APY-9-es fedélzeti rádiólokátorral ellátott D variáns mellé 10 Rolls-Royce T-56-427A hajtómű (6 beépített és 4 tartalék), 5 Link-16-os adatátviteli rendszer, valamint 4-4 AN/APX-122 és AN/APX-123 barát-ellenség azonosító berendezés is megvásárlásra kerül a 2 milliárd dolláros beszerzésben.
Párizs aknavetőket rendelt a 2019 novemberében magyar tulajdonba került Hirtenberger Defense-től. Az ország védelmi beszerzéseket irányító ügynöksége, a DGA (Direction générale de l'armement) közel 17 millió euró értékben vásárol majd a hadsereg részére 60 milliméteres aknavetőket, kétlábú állványokkal és R08-as jelzésű irányzékkal. A mindössze két pályázót vonzó tenderen a Hirtenberger Defense a Munitique francia társasággal társult, amely a kis kaliberű lőszerek forgalmazására szakosodott.
Ez újabb repülőegységnél kezdték el hadrendbe állítani a MiG-31BM Foxhound nehéz elfogóvadász repülőgépeket Oroszországban. A Csendes-óceánon Flotta alárendeltségében, a Kamcsatka félszigeten található jelozovói repülőtéren eddig is repülték a típust, de csak a B és a BSz változatokat. A modernizációval 2011 óta megjelenő BM most már egyre nagyobb darabszámban, egészen pontosan egy századnyi mennyiségben van jelen a fent említett repülőtéren, a 317. Vegyes repülőezred kötelékében. Itt eddig a MiG-31B és BSz változatok mellett a Kamov Ka-27-es helikoptereket és az Iljusin Il-38-as tengeri járőrgépeket repülték még az egység pilótái. A típus megjelenése a 2016-ben felújításon átesett jelozovói repülőtéren nem olyan nagy újdonság, hiszen pár hónapja volt szó arról, hogy ide is szándékában áll Moszkvának telepíteni egyik új csapásmérő fegyveréből.
Ez pedig nem más, mint a légi indítású K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta. Az orosz TASSZ védelmi iparból származó közlése szerint ezek a Kindzsalok már hajók ellen is kellő hatékonysággal lesznek bevethetők. Az új feladatkör ellátása jelentős módosítást igényel a Foxhound-okon, így a vadászfeladatok ellátása ezek után már nem lesz végrehajtható a MiG-31K alváltozatokkal. Ugyanis a fedélzeti rádiólokátor eltávolításra kerül, de a belső üzemanyag-kapacitást plusz tartályok beépítésével megnövekedik. Jelenleg a haditengerészet két MiG-31-et repülő ezreddel rendelkezik. Az Északi Flotta parancsnoksága alatt a moncsegorszki, és a már említett jelozovói repülőtéren repülik a típust. Moncsegorszkból felszállva Izland partjaitól a Kara-tengerig nyílik majd mód a Kindzsal bevetésére, míg a kamcsatkai MiG-31K-al a Kelet-Szibéria partvidékétől kezdve, a Bering-tengeren és az Ohotszki-tengeren lévő hajókra jelenthetnek a jövőben veszélyt.
Törökországban végrehajtottak a hazai fejlesztésű Atmaca (Héja) hajók elleni robotrepülőgéppel egy újabb ellenőrző lövészetet. Most a fegyver maximális hatótávolságának határán, vagyis az indítástól 200 kilométerre lévő célpontot találtak el a fegyverrel. A Roketsan által fejlesztett 800 kilogrammos tömegű Atmaca egy 200 kilogrammos harci résszel van ellátva, hatótávolsága 200 kilométer. A végfázisban aktivizálódó aktív radaros önirányító rendszerét tehetetlenségi navigációs rendszer és műholdas navigációs rendszer egészíti ki. Mozgatásáról egy Microturbo TRI 40 sugárhajtómű gondoskodik, ezt szeretnék majd kiváltani egy hazai tervezésű/építésű gázturbinára a jövőben.
Az Atmaca hajók elleni robotrepülőgép fejlesztése 2009-ben kezdődött el, fővállalkozó a Roketsan lett, a cél pedig az amerikai eredetű Harpoon hajók elleni robotrepülőgépek utódjának létrehozása, 2018-as rendszeresítési dátummal. Az internetre felkerült fotók alapján az indításokat az amerikai Harpoon robotrepülőgépekéhez megszólalásig hasonló, vagy pont azokhoz is használt Mk141-es indítóból végezték, így az Atmaca hossza nem lehet haladhatja meg, az RGM-84F variánsét, vagyis 5,23 méter, törzsátmérője 350 milliméter. További lényeges eltérés, hogy az Atmaca szárnyainak fesztávolsága nagyobb, 1,4 méter mint a Harpoon-é, valamint a gázturbina beömlőnyílását a szárnyak mögött alakították ki. Az Atmaca első indításra, igaz még csak szárazföldről, 2017 márciusában került sor. Rendszeresítésére még ebben az évben szeretnének sor keríteni a törökök.
Jordánia számára is elérhetővé vált a Sikorsky UH-60-as Black Hawk típus a héten. A közel-keleti állam egy példányt vásárolhat majd meg 23 millió dollárért. Ennek, a közeledő rakétákat észlelő rendszerrel is ellátott UH-60M gépnek a kormányzati célú repülések végrehajtása lesz a feladata, vagyis a királyi család tagjainak szállítását fogja végezni. Az UH-60M-ből jelenleg 35 példány repül Jordániában, átlagéletkoruk kicsivel több, mint 11 év. Ezek körül kettőt vesznek igénybe VIP feladatok ellátására.
Washingtonban jóváhagyásra került 8 darab Bell/Boeing MV-22 Block C Osprey billenőrotoros gép eladása Indonézia számára. A 2 milliárd dolláros beszerzés meglepetésként hatott, hiszen eddig nem volt ismert, hogy Indonézia az USA egyik legdrágább repülőeszközét szeretné rendszeresíteni. A darabonként nagyjából 250 millió dollárba kerülő V-22-esek, vagy a légierő 40 üzemben lévő forgószárnyas flottáját (átlagéletkor 24,8 év, köztük hat, 4,2 átlagéletkorú H225M), vagy a hadsereg 144 darabos helikopterállományát tennék színesebbé. Ez utóbbiban található meg a nyolc Boeing AH-64E Apache harci helikopter is.
A jelentések szerint Dél-Koreában elkészültek a KF-X vadászbombázóba szánt fedélzeti rádiólokátor első példányával. Az AESA antennával ellátott berendezést a Hanwha Systems alkotta meg. Helyi értesülések szerint a berendezést Izraelbe is elszállították egy alapos tesztelésre, ahol képességeivel kivívta az izraeli szakértők elismerését. Szöul még évekkel ezelőtt arra kényszerült, hogy saját maga fejlessze ki vágyott AESA radarját a KF-X vadászbombázóhoz, miután az Egyesült Államok megakadályozta a Lockheed Martin-t abban, hogy exportálja a szükséges technológiát - ami egyébként az F-35-ösben is megtalálható - ázsiai szövetségese számára. A hírek szerint a megvalósításban az izraeli Elta volt a dél-koreaiak segítségére. Várhatólag a rádiólokátor a hamarosan átadásra fog kerülni a légierő számára.
Japánban egyre jobban kezd körvonalazódni a hazai fejlesztésű FX, csökkentett észlelhetőséggel bíró új típus jövője. A japán sajtóközlemények szerint a prototípus 2024-ben elkészül, és az első sorozatgyártásúnak tekinthető repülőgép 2030-ban gördül majd le a szerelősorról. Az új vadászgép, melynek legfőbb szerepe a légiharc lesz, 2035-ben kezdi majd meg a Mitsubishi F-2 vadászgépek leváltását. Az is kiderült, hogy Nagy-Britannia is szerepet kap a projektben, elsődlegesen azt, hogy elősegítse a repülőgép hajtóművének fejlesztését.
Eddig úgy nézett ki, hogy a japánok egyedül fognak nekivágni a F-3-as, illetve FX jelzéssel is illetett csökkentett észlelhetőségű harci repülőgép kifejlesztésének. A 92 darabos mennyiségben szolgáló F-16-os alapokon nyugvó F-2-es jelzést viselő típus pótlása 2030-2035 körül válik időszerűvé. Mivel egy fejlesztés akár 10 évet is igénybe vehet, így Tokió talán még időben hozta meg ezt a jelentős döntést. A külföldről érkező típusok, vagyis a Lockheed Martin F-22, a Boeing F-15 és a BAE Eurofighter Typhoon értékelése során még 2018-ban megállapítást nyert, hogy az első, a még érvényben lévő exporttilalom miatt továbbra is elérhetetlen Japán számára. A másik kettő költségei és képességei nem egyeznek meg az elvártakkal, így más megoldást kell találni. Ez pedig nem más, mint a hazai fejlesztés, amibe a munka gyorsítása, na és persze a költség csökkentése érdekében külföldi partnereket részvételére is számítanak.
Érthető okokból csak a brit-olasz-svéd Tempest, vagy német-francia FCAS partnerek kerültek megemlítésre. De egy nemzetközi program nehézségekbe ütközhet a határidők, a képességek és a feladatok elosztása tekintetében, valamint az eltérő követelmények összehangolásában is. A gép hajtóművét szeretnék japán fejlesztőbázisra támaszkodva megalkotni. Itt talán alkalmazni fogják az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) által kifejlesztett XF5-1-es utánégetős hajtómű létrehozása során felgyülemlett tapasztalatot. Ez az erőforrás egyébként a Mitsubishi ATD-X (Advanced Technology Demonstrator) Shinshin lopakodó repülőgép számára került kifejlesztésre. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek a nagy állásszögű repülések során. Természetesen a technológiai demonstrátor repülőgéppel szerzett egyéb tapasztalatok is felhasználásra kerülhetnek az F-2-es utódjának megalkotása során.
Jelenleg úgy tűnik a külföldi gyártók csak beszállítói szerepkörben (repülési rendszerek, érzékelők és egyéb alkatrészek) érvényesülhetnek majd az új típus esetében, mivel a Lockheed, a Boeing és a BAE elképzeléseit elemezve úgy ítélték meg, hogy nem feleltek meg a japán igényeknek. Egy ilyen véglegessé váló döntés a japán fő védelmi vállalkozó, a Mitsubishi Heavy Industries számára lenne kedvező, mivel ez egy 40 milliárd dollár feletti katonai szerződést hozna számára tető alá. Tokió közleményében jelezte, a 2020-as év végére pontot szeretnének tenni az ügy végére. Meg kell jegyezni, a Mitsubishi eddig még nem állt elő repülőgépe részletes terveivel. Az új típusról készült fantáziarajzok azonban csak nyomokban emlékeztetnek arra az ATD-X gépre.
Az akár 100 darabos mennyiségben is rendszeresítésre kerülő új gép mérete a Lockheed Martin F-22A Raptor méreteivel fog vetekedni, vagyis igencsak nagyméretű lesz. Erőforrásaként a F-22-ben használt Pratt&Whitney F119-hez hasonló teljesítmény leadására képes, 2018-tól tesztelt Ishikawa-Harima Heavy Industries XF-9-1 gázturbinák szolgálnak majd, amik lehetővé fogják tenni a szupercirkáló képességet is. Ezek a várakozások szerint az esetleges módosításokat követően is rövidebbek lesznek, mint az F119-ek, így a Raptor-hoz viszonyítva nagyobb fegyvertér kialakítására nyílik majd lehetőség a japán lopakodón a tervezők számára. A japánok szerint az amerikai vállalatok, köztük a Lockheed Martin, a Boeing és a Northrop Grumman továbbra is potenciális partnerek lehetnek. Napvilágra került egy újabb elvárás is az F-3-al szemben. Ez pedig az, hogy több légiharc-rakéta szállítására kell képesnek lennie, mint az F-35 Lightning II-es.
Tovább bővült a Top Aces kanadai magánvállalat repülőgépparkja. A Top Aces flottájába már eddig is húsz, valaha a Luftwaffe kötelékében repült Alpha-Jet, valamint fél tucat ex-izraeli A-4N Skyhawk repülőgép volt megtalálható. Most újabb Alpha Jet-eket sikerült megvásárolni, méghozzá Belgiumból. Ennek köszönhetően az ausztrál, a kanadai és a német fegyveres erők számára ellenséges repülőgépek szerepét játszó gépek mennyisége 25, az európai országból kivont sugárhajtású kiképzőgéppel gyarapodott. Belgium 2018 októberétől várta a feleslegessé vált, de a Beauvechain légibázison megfelelően tárolt Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet-ek vásárlóját. A német-francia típusból 33 darabot rendszeresítettek a Lockheed T-33-ok és a Fouga Magister-ek leváltására. Az első belga Alpha Jet 1978. június 30-án került átadásra. A kanadai cég a gépeken felül az összes tartalék alkatrészt is megszerezte. A szimulátort viszont az osztrák AMST-nek adták el a belgák, amely a vadászpilóták kiképzésére szakosodott és az ausztriai Braunau am Inn-ben található a székhelye.
Brazíliában elkezdték a Saab JAS39 Gripen alkatrészeinek gyártását. Az együléses E változat törzs elülső, valamint hátsó részeinek előállítását a Saab első, Svédországon kívüli repülőgépgyára, a Saab Aeronáutica Montagens (SAM) végzi. Ez São Paulo egyik elővárosában, São Bernardo do Campo-ban található. A svédországi Linköpingbe a brazíliai üzemből ezeken felül még törzsféklapok, illetve a szárnyak egyes elemi is átszállításra fognak majd kerülni a jövőben. Továbbá a kétüléses F variánsok törzs elülső, valamint hátsó részeinek gyártását is fogják majd végezni a SAM csarnokában, természetesen ugyanazoknak a szabványoknak megfelelően, mint a svéd gyárban.
Igazán bőkezűnek volt mondható az elmúlt időszakban az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, hiszen Argentína számára is jóváhagyásra került egy beszerzés. A dél-amerikai ország részére 27 darab General Dynamics Land Systems Stryker lövészpáncélos megvásárlása került elérhető közelségbe. A páncélozott szállító harcjármű konfigurációt képviselő M1126-os alváltozatok ára 100 millió dollár, fegyverzetüket egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska alkotja.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
Catégories: Biztonságpolitika
2020.07.04
Már a második Saab JA39E Gripen is a repülési tesztprogramban résztvevő gépeket erősíti. A 6004-es számú példány az elmúlt napokban csatlakozott a légi próbákhoz. Sikerrel fejeződtek be a SELEX Galileo (jelenleg Leonardo Airborne & Space Systems) által a Gripen E-hez kifejlesztett új AESA antennával ellátott Raven ES 05-ös fedélzeti rádiólokátor légi próbái. Az elforgatható antennás berendezés igazolta az elvárásokat az Észak-Svédországban végzett tesztek alatt. Itt képes volt a Gripen hossztengelyéhez képes több mint 90 fokkal is kisméretű, alacsonyan repülő légi célok észlelésére és nyomon követésére.
Írországban fontolóra veszik a hangsebesség feletti repülésre képes harci sugárhajtású repülőgépek vásárlását. 2020 és 2024 közötti fejlesztési tervben egy olyan típust keresnek, mely képes lehet az orosz stratégiai bombázók elfogására. Jelenleg az Ír Köztársaság nem rendelkezik harci repülőgépekkel, légterének végelmét Nagy-Britannia légiereje látja egy szerződés értelmében. A vizsgálódás egyik sarokpontja az elfogóvadász szerepkörben használható típusok beszerzési és üzemeltetési költsége, az ír forrásokból származó információk szerint.
Július 2-án első alkalommal futott be a HMS QUEEN ELIZABETH (R08) brit repülőgép-hordozó a Portsmouth-i kikötőbe, mint teljes értékű hadihajó. Anglia egyik úszó repülőtere ugyanis 10 héten át egy komplett kiképzési tervet hajtott végre. Ennek végére a hajó és legénysége, valamint a fedélzeti repülőezrede bár még nincs bejelentve, de tulajdonképpen elérte a bevethetőséget. A fent említett időszak alatt például 18 szimulált vízbetöréssel és tűzesettel birkózott meg a személyzet, de a Marham légibázisról áttelepült 617. repülőszázad is első alkalommal hajtott végre F-35B gépeivel harci helyzetet modellezve rövid idő-és távközökkel négy gépből álló rajkötelékkel felszállásokat.
Spanyolország az elmúlt időben már többször is tanúsította, hogy a rövidtávú légierő fejlesztésben mindenképpen a Eurofigther Typhoon vadászbombázók szerepelnek az elképzelésben. Az anyagi források csekélysége azonban eddig még nem tette lehetővé az amerikai F/A-18 A/B Hornet vadászbombázók leváltását. A Spanyol Védelmi Minisztérium és az Airbus Defence Space már hónapok óta egyeztet Madrid következő Eurofigther Typhoon beszerzési lehetőségéről. A Halcón programban elsőként a Gran Canaria szigetén állomásozó egység Hornet gépei kerülnénk lecserélésre, majd a későbbiekben sor kerülne a többire is. Így a Torrejon és a Zaragoza bázisok gépállományával együtt már 85 darab Lódarázs pótlásáról van szó.
Újabb sikeres tesztet tudhat maga mögött az Airbus Defence az A400M Atlas teherszállító repülőgép esetében. A Francia Légierő két gépe, az egyik az átadó, a másik a felvevő szerepében, ugyanis sikeres utántöltést végzett. A csatlakozáshoz természetesen a törzs közepi pontot használták fel a tesztpilóták vezette repülőgépek.
Oroszországban sikeres együttműködési gyakorlatot tartottak a Szuhoj tervezőiroda Szu-35-ös és Szu-57-es gépeivel. A Szu-35-ös rajt a csökkentett észlehetőséggel rendelkező Szu-57-es fedélzeti rendszeriből nyert adatokkal látták el, egy kétirányú adatátviteli rendszert alkalmazva. A próbát valós harci helyzetet szimulálva végezték el, és mint azt várták, az együttműködés jelentősen megnövelte a Szu-35-ös raj harci hatékonyságát. A Szu-57-ek várhatólag 2022-től lesznek majd bevethetőek, de ugyanez a dátum egy másik jelentős mérföldkövet jelenthet majd a típus történelmében. Ugyanis az alaposan továbbfejlesztett változat tesztjei is ebben az évben fognak elkezdődni.
Az eddig 30-as gyártmányként ismert hajtóművek beépítésével a jelenleg is alkalmazott AL-41F1-es gázturbinák a múltat fogják képviselni, valamint egyidejűleg korszerűbb avionikát, nagyobb látószögű HUD kijelzőt és új műszerfalat is kapna a Szu-57-es. A tolóerővektoros kormányzásra képes, erősebb 30-as gyártmánynak nevezett hajtóművekből a légi tesztekre kéttucatnyit készítenének el. Így egy kiforrott és megbízható erőforrással tudnák ellátni a továbbfejlesztett Szu-57-et. A gép túlélőképességét és manőverező képességét egyaránt növelő módosítás során az irányítófelületek mozgatását végző hidraulikus rendszert váltanák fel egy modernebb megoldással. Itt már csak villanymotorokkal történne meg ezek mozgatása. A hidraulikus csövek és mechanizmusok hiánya jelentősen megkönnyíti a karbantartást, mivel a megmaradó kevesebb alkatrész cseréje is könnyebbé válik. Múlté lesz a folyadékszivárgás és a mérgező olajjal való munka, továbbá a sérülésekkel szembeni ellenállósága is növekedik az ilyen irányítórendszerrel ellátott repülőgépnek.
A Power-by-wire elnevezésű kormányrendszerben használatos elektromos motorok könnyebbek és kisebbek, így a gép össztömege is csökken. Veszélyt jelenthet rá viszont a többi elektromos rendszer, valamint a villámlás is, így az ilyen irányú védelméről gondoskodni kell. Hasonló megoldás található a Lockheed Martin F-35 Lightning II-ben is. Itt vegyes elektromos-hidraulikus rendszert alkalmaznak, minden kormányfelületnek független hidraulikus rendszere van. A módosított Szuhoj Szu-57 prototípus várhatólag 2022 közepén fog felszállni és tesztidőszak a 2024-es évben végződik majd.
Várhatólag ez év végéig elkészül az első két Kamov Ka-52M szintre korszerűsített harci helikopter Oroszországban. Ez a variáns a tervek szerint a fedélzeti rendszereinek köszönhetően képes lesz pilóta nélküli repülőeszközökkel kétirányú valós idejű adatkapcsolatot létesíteni. Így nem csak irányításukra, de a fedélzeti rendszereik adatainak megjelenítésére is lehetőség fog nyílni a Ka-52M pilótafülkéjében. Ezzel megteremtődik a lehetősége a helikopter által hordozott nagy hatótávolságú fegyverzet bevetésére is. A képességek ellenőrzésére szolgáló tesztek 2022-ben fejeződnek be, ezek sikeres lezárultával a Védelmi Minisztérium 114 korszerűsített Kamov Ka-52M-et tervez beszerezni.
Annak ellenére, hogy Törökország nem kapta meg Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóit az előre megbeszélt, 2019. márciusi időpontban, a gép előállításában érdekelt török cégek továbbra is aktív résztvevői az egész világot behálózó ellátási láncnak. Némelyikük már 2004 óta részt vesz a programban. Ilyen a Fokker Elmo is, ahol az F-35 villamos vezetékeinek 40%-át készítik el. Az Alp Aviation-nak az orrfutóhoz és a hajtóműhöz van köze, az AYESAS a kabintetőben érdekelt, a Kale Industries a főfutómű és törzs hátsó részének bizonyos összetevőnek előállításából veszi ki a részét, a Turkish Aerospace Industries üzemében pedig a fegyverzet-felfüggesztők, valamint a B változatban alkalmazott emelő légcsavar, a géptörzs alsó részére kerülő ajtóinak előállítására kerül sor. Az orosz Sz-400-as végvédelmi rendszerek beszerzése okán megromlott amerikai-török viszony nem látszik javulni. Jelenlegi hírek szerint a török cégek 2022-ig egészen biztosan folytathatják a különféle alkotóelemek előállítását, mivel a Lockheed Martin csak addigra fogja tudni kiépíteni az érintett vállalatokat pótolni tudó új hálózatát. Hiába vesz részt összesen 14 ország az F-35-ök gyártásában, ilyen gyorsan új beszállítókat találni nem egyszerű feladat.
Rendszeresítésre kész állapotban van Törökországban a hazai fejlesztésű SUNGUR rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer. A SUNGUR-nál a FIM-92B és a FIM-92C Stinger kézi légvédelmi rakéták leváltására kifejlesztett PORSAV kézi légvédelmi rakétát alkalmazzák egy távirányítású állványra szerelve. A Rokatsan által 2013-től fejlesztett PORSAV kétlépcsős, szilárd hajtóanyagú rakétamotorral rendelkezik, irányítását egy Aselsan gyártmányú három-öt mikronos hullámhossz tartományban érzékeny, hűtött infravörös önirányító rendszer végzi. Harci részének tömege 3 kilogramm, ebben wolframgolyók kerültek elhelyezésre a repeszhatás növelésére. A hidegindítású PORSAV hatótávolságát több mint 6, míg hatómagasságát 4 kilométerben adta meg a gyártó. Egy SUNGUR rendszer távirányítású állványán négy rakéta helyezhető el, az állvány mindkét oldalán két-két rakétával ellátott zárt konténerekben. Az eddigi tesztek során a SUNGUR rendszer távirányítású állványa a BMC VURAN 4x4-es páncélozott járművére felszerelve volt látható a szükséges Star SAFIRE 380 HLD FLIR optikai rendszerrel ellátva, de rádiólokátor nélkül.
Az Indiai Védelmi Minisztérium július 2-án csütörtökön hosszú ideig tartó egyeztetések után megállapodott a légierő gépállományának növeléséről. A partner Oroszország lett, így a NETARZENÁL-on nemrégiben említett 21 MiG-29 Fulcrum és 12 Szu-30MKI Flanker beszerzése véglegessé vált. A Szuhoj-ok a HAL üzemében készülnek el és az eddigi veszteségek pótlására szolgálnának. A MiG-29-ek esete más, ezek már használt példányok. A leállított gépek állapotfelmérését elvégezték az indiai szakemberek. Megvételre alkalmasnak találták ezeket. Természetesen az Indiai Légierő 3 századánál szolgáló Fulcrum-okhoz hasonlóan ezek a gépek is átesnének majd az UPG szintet eredményező modernizáción. India így India 2,36 milliárd dollárt költ el a gépekre, ebből a MiG-29-ekre 992 millió dollár jut majd, míg a Szu-30MKI-k 1,44 milliárd dolláros költséget jelentenek.
Dél-Koreában állítólag hamarosan megszületik egy új csapatlégvédelmi rendszer beszerzéséről szóló szerződés. Az ebben szereplő 200 millió dollárért az első AAGW (Anti-Aircraft Gun Wheeled) önjáró légvédelmi gépágyúk beszerzését fogja megvalósítani a dél-koreai hadsereg. A dél-koreai Hanwha Defense vállalat a következő évben tervezi megkezdeni az önjáró légvédelmi gépágyúk előállítását. Eme fegyverrendszer kifejlesztése 2015 júniusában kezdődött egy 46,6 millió dolláros projekt keretében. A cél, a hadseregnél szolgálatban álló amerikai eredetű 20 milliméteres M167 Vulcan gépágyúk utódjának megalkotás. A már meglévő technológiák felhasználásával, a Hanwha Defense K30 Biho módosított toronyából és Hyundai Rotem K808 alvázából létrejött AAGW (Anti-Aircraft Gun Wheeled) önjáró légvédelmi gépágyú személyzet 3 fő.
Az eredeti K30 Biho kereső radarját eltávolították, és ehelyett vezeték nélküli adatkapcsolat segítségével kapja meg a céladatokat és a légi helyzetképet a másutt települt rádiólokátoroktól. A Biho-n is használt Raytheon licenc alapján gyártott elektrooptikai rendszert az új Hanwha Systems elektrooptikai rendszerére cserélték ki, amely 7 kilométeres felderítési távolsággal rendelkezik, míg stabil célkövetésre 3 kilométerről képes. A torony mindkét oldalára felszerelt egy-egy Rheinmetall KCB 30 milliméteres gépágyú - melyeket a dél-koreai S&T Group engedély alapján gyárt - a lőtávolságot a Vulcan 2,2 kilométeréhez képest 1,6-szeresésére, vagyis 3 kilométeresre növelte, de természetesen a 600 lövés per perces tűzgyorsaságban elmaradás tapasztalható a Gatling-rendszerű gépágyúhoz képest. A 420 lóerős 8x8-as kerékképletű, atom, biológiai és vegyi ártalmak ellen védett K808 hordozó járműre igény szerint még felszerelhető plusz páncélzat is. Szöul az AAGW-ból legalább 270 darabot fog beszerezni.
További, az ázsiai országhoz kacsolódó hír, hogy újabb 20 TA-50 Block 2 repülőgépet rendelt meg Szöul. A 573 millió dolláros megállapodásban benne foglaltatik a repülőgépek logisztikai támogatása is. A fegyverzet bevetésére is képes TA-50 Block 2-eket 2024-ig el kell szállítani. Ebből a változatból a Dél-Koreai légierőben már 22 darab áll szolgálatban.
Újra a tengeren hajózik Kína második repülőgép-hordozója a Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója és a neve SHANDONG, hadrendi száma 17-es. A 2019-es év december havának 17. napján szolgálatba állt hordozó gyaníthatóan a fedélzeti repülőezred pilótáinak kiképzése, illetve jártasságának fenntartása okán futott ki. A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekre a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításokra már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10%-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, és a rádiólokátoroknak is helyet ad.
A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott. Kínában 2019 augusztusában hivatalosan is bejelentették, hogy a Type 001A egység 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz nem minden esetben követendő mintaként igénybe vett LIAONING hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, (kb. tíz helikoptert köztük Changhe Z-18, Ka-31, vagy Harbin Z-9 típusúakat) tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd.
A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszernél is változást történt, immáron csak három kábel áll rendelkezésre a repülőgépek lefékezésére a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. A 2019-es évben az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.
Árnyoldalhoz tartozik az is, hogy kínai források tudni vélik, kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja. A Type 001A után a Jiangnan Shipyard Group által két éve építeni kezdett és a műholdas fotók alapján jó ütemben haladó CV-18 Type 002-es egység után még egy ilyen fog elkészülni 2021-től kezdődően, de a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításának tervével felhagytak Pekingben. Pedig a 2019-es év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2022 körül fog szolgálatba lépni.
Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várhatólag 2 év alatt nagyjából elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 002-es a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból. Ténylegesen a meghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem.
Az elektromágneses katapultok megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érhető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a forrás által részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is sejtetheti a háttérben.
Újabb gond, hogy Oroszország nem volt hajlandó eladni azt az egyedi acélötvözetet, amely segítségével tartósabb, a tengeri korrózíónak jobban ellenálló hordozó lenne építhető. Az orosz minőségi acélgyártás titkai már régóta érdekelték a kínai szakembereket, azonban Moszkva eddig nem volt hajlandó felfedni ezen titkait. A repülőgép-hordozókon használt ötvözetek különböznek a közönséges fémektől, mivel fokozottan ellenállóak a korrózióval szemben és nagyon jól viselik a nehéz terhelések okozta deformációs erőhatásokat is. Peking ugyanígy járt az Egyesült Államok és több nyugati partner esetében is, így a szükséges gyártási technológiáját saját maguknak kell majd kieszelniük.
Japánba újabb kétáramú gázturbinákat adott el a GE Aviation. A 203 millió dollár értékű szerződés a CF6-80C2K1F jelzésű erőforrásokra vonatkozik. Ezeket a japánban tervezett és gyártott Kawasaki C-2-es teherszállító repülőgépeken használják. A CF6-80C2K1F kétáramú gázturbinát még 2003-ba választották ki a típus számára. Eddig a GE Aviation 26 CF6-80C2K1F-et szállított le a szigetország számára, most ez a mennyiség további 12-vel fog növekedni. Ezeket 2021 végétől kezdik majd átadni.
Tántoríthatatlan az ausztrál kormány az ország védelmi képességeinek növelése tekintetében. 2016-tól kezdődő tíz éves időszak alatt Canberra 195 milliárd dollárt tervezett elkölteni a haderők képességének növelésére. A 2030-ig tartó időszakban ezt az összeget további 270 milliárddal fejelik meg. Ennek is köszönhetően a kenguru felségjeles Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók fegyverzetében szintes biztosan meg fog jelenni az AGM-158C LRASM nagy hatótávolságú hajók elleni robotrepülőgép. Washington még ez év februárjában járul hozzá 200 darab ilyen, 370 kilométeres hatótávolságú fegyver eladásához 990 millió dollár ellenében. A fegyverrendszerrel kapcsolatos képzést 2021-ben kezdik meg. A kor fegyverfejlesztési divatjának megfelelően magától értetődik, hogy Ausztrália az új, nagy hatótávolságú, hajók elleni és szárazföldi célok ellen alkalmazható fegyverek mellett forrásokat fog biztosítani a nagysebességű, nagy hatótávolságú fegyverek, köztük a hiperszonikus fegyverek fejlesztésére, tesztelésére és értékelésére. Ezek olyan nagy sebességű fegyverek, amelyek nagyobb valószínűséggel képesek kijátszani a modern ballisztikus rakétavédelmi rendszereket.
A LONGBOW Company, mely a Northrop Grumman és a Lockheed Martin közös vállalkozása, nemrég szállította az 500. APG-78 Longbow radart. A rotorsík fölé szerelt több üzemmódú rádiólokátor az AH-64 Apache harci helikopterek D változatán mutatkozott be. A félezredik példány egyébként egy katari megrendelésre épült helikopterre kerül majd felszerelésre. Az AH-64-es harci képességeit jelentősen megnövelő APG-78 Longbow gyártása már több mint 20 éve folyik. A gyártók zsebében lévő érvényes szerződés alapján a gyártás 2028-ig biztosított.
Észak-kelet Olaszországban, az Aviano légitámaszponton 2020. június 30-án szállt le az első új festéssel ellátott Lockheed Martin F-16CM Fighting Falcon. Az 510-es Buzzards század gépállományát erősítő, 90-0709-es gyártási számot viselő repülőgépen már a Have Glass V festék figyelhető meg. Az eddigieknél hatékonyabb radarabszorbens anyagot tartalmazó speciális festék az F-35-ös típuson megjelenttel áll rokonságban. Az F-16-os gépeken 2012-től vezették be eme új, sötétebb színvilágot felvonultató festék alkalmazását. A 90-0709-es új ruháját a SABCA Charleroi gyárában, Belgium kapta meg, ahol a típus időszakos nagyjavításait és korszerűsítéseit is végzik.
Elkezdheti a Boeing F-15EX Advanced Eagle vadászbombázókba szánt F110-GE-129 utánégetős gázturbinák gyártását a General Electric. Ugyanezek a sugárhajtóművek emelik a magasba az F-15E Strike Eagle család F-15K, F-15QA, F-15SA és F-15SG exportra került változatait is. Az első adag erőforrásért 101,3 millió dollárt tehet zsebre a gyártó, akinek ezeket 2022. november 30-ig el kell készítenie. A 2019-ben a Pentagon költségvetési tervezete mutatta meg, hogy az USA légiereje öt év alatt közel 7,9 milliárd dollárt szándékozik elkölteni 80 darab F-15EX repülőgép beszerzésére, az öregedő F-15C változatok pótlása okán.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
General Dynamics F-111E Aardvark
Catégories: Biztonságpolitika
2020.06.27
Belgiumban akár az NHIndustries NH90TTH (Troop Transport Helicopter) helikopterek idő előtti kivonása sem elképzelhetetlen a közeljövőben. Az idő előtti nyugdíjazást az a döntés teszi megvalósíthatóvá, mely szerint csökkenteni szándékoznak a szárazföldről üzemelő, szállító feladatkörű TTH variánsok repülési idejét. A négy példányban rendszeresített forgószárnyasoknak túl költséges a működtetése, főként az ipari támogatás hiánya miatt. Az viszont már több ország hadereje részéről elhangzott, hogy a típus üzemeletetési költségei igen magasak, és ezt a tényt a belgák is megerősítették.
Továbbá arról is beszéltek, hogy az ország hadereje mélyreható átalakuláson megy keresztül és úgy tűnik létszámhiánnyal fognak küzdeni pár éven belül. Mindezen hatások együttese vezetett oda, hogy bejelentették az NHIndustries NH90TTH helikopterek repült idejének csökkentését. A flottánál használt NH90NFH-kat (NATO Frigate Helicopter) ez nem érinti, ott képességeikre mindenképpen szükség van, így a szükséges pénzeszközök és legénységi létszám biztosítottak lesznek számukra. Más források szerint viszont a TTH-k idő előtti, hamarosan bekövetkező kivonása szinte biztosra vehető és egy olcsóbban üzemeltethető típus lesz az utódja.
Már folyik két újabb holland megrendelésre épült Lockheed Martin F-35A Lightning II-es berepülési programja. Az olaszországi Cameri-ben elkészült AN-11-es és AN-12-es jelzést viselő példányok várhatólag júliusban szállnak majd le holland repülőtéren.
További, az F-35-ről szóló hír az, hogy az Egyesült Királyság jó eséllyel nem fogja korszerűsíteni a korai Lockheed Martin F-35B harci repülőgépeit a legújabb Block 4-es szabványra ezen évtized későbbi szakaszában. Ezt a szintet egyébként 2026-ra szerették volna eléri, az összes addig átadott brit példányon. Mint kijelentették, ezt a teljes harci képességet biztosító szoftverfrissítést megkapó F-35B-k darabszámát az elvárt katonai képesség diktálta követelmények alapján határozzák majd meg a jövőben.
Új ruhát kapott a brit Királyi légierő egyik Airbus A330 Voyager légi utántöltő és szállító repülőgépe. A NETARZENÁL GALÉRIA képei között is megtekinthető különleges festés a ZZ336-os lajstromú példányt díszíti. Az új külsővel az első repülését 2020. június 25-én teljesítő gép a VIP (kormánytagok, delegációk, királyi család) szállításokra lett kijelölve, ezért kapta meg az exkluzív, egyébként 1,1 millió dollárba kerülő külső festését. Utastere 58 ülőhelyes VIP konfigurációban lett eme nemes feladatra alkalmassá téve. Természetesen a tankerfeladatok ellátására továbbra is képes ez a Voyager is és amikor nincs szükség személyszállításra, akkor ugyanúgy ellátja majd a légi benzinkút szerepét, mint ahogy teszik ezt a szürke festést viselő társai is.
Május 7-e után most egy újabb Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép ütközött madárral. Az akkori spanyol gépnek ebben a hónapban egy angol példány lett a sorstársa. A Royal Air Force felségjelzését viselő Atlas C.1-es a spanyolországi Getafe repülőtér közelében ütközött össze a pilótafülke jobb ablakai alatti részen a szárnyassal. A sérülés súlyos mértékű, hiszen a külső borítás a deformálódáson felül fel is szakadt. Az ütközéskor keletkezett nyíláson át a beltérbe került szárnyas maradványaival a gép gond nélkül elvégezte a kényszerleszállást.
Kazahsztán négy új Mil Mi-35M Hind harci helikoptert vett át Oroszországtól. A volt szovjet tagköztársaság 2018 májusában rendelt meg nyolc korszerű forgószárnyast, a kiöregedett Mi-24-ek pótlására. A Mi-35M-ek már továbbfejlesztett rotorlapátokkal, X alakú farokrotorral, Klimov VK-2500-as gázturbinákkal, BREO-24 avionikai csomaggal, OPS-24N szenzortoronnyal rendelkeznek. Szárnycsonkjaik végéről hiányoznak a csakis az irányított rakéták felfüggesztésére szolgáló részek, futóműveik nem behúzhatók.
General Electric gázturbinák fogják mozgatni a Török haditengerészetnél 2023-ban szolgálatba lépő új ellátóhajót. A 190 méter hosszú, 7,2 méter szélességű és 22000 tonnás vízkiszorítású hajót a török Sefine hajógyár készíti el. A napokban az Ohio-i székhelyű GE Marine szerződést kötött a török hajógyárral két LM2500-es gázturbina szállításáról. A GE CF6-6 repülőgépeken használatos gázturbinájából a török flotta különféle hadihajóin nagyjából 30 darabot használnak.
Törökországban elkezdték a hazai fejlesztésű, közepes hatótávolságú hajók elleni MRASM robotrepülőgépbe szánt gázturbina tesztelését. A TEI-TJ300 prototípusát a Turkish Aerospace Industries (TAI), a Roketsan, valamint a TÜBITAK közreműködésével előállították elő. A jövőben még további célokra is felhasználásra kerülő erőforrás Mach 0,9-es sebességhatárig lesz alkalmazható különféle feladatokra szolgáló repülőeszközök meghajtására.
A Korea Aerospace Industries (KAI) bejelentése szerint tárgyalások kezdődtek a Fülöp-szigetekkel KT-1 turbólégcsavaros alapfokú oktató repülőgépek eladásával kapcsolatban. Szintén egyeztetnek már Bangladessel ugyancsak a KT-1-esek megvásárlásával kapcsolatban. Itt sem került megemlítésre konkrét darabszám, csak annyi logikus részlet, hogy a beszerzésre kerülő darabszám nagyban függ majd a gépek árától.
Dél-Koreában eldöntötték két további Boeing E-737 AEW&C radargép megvásárlását. A típusból 2011 és 2012 között négy példányt vásároltak meg. Az 1,32 milliárd dolláros beszerzésben a két radargépen felül feleennyi összegből további rádióelektronikai felderítésre képes repülőgépeket is beszerez Szöul 2021 és 2026 között a két módosított Falcon 2000S és a négy Hawker 800 Peace Krypton repülőgép mellé.
Egy azonosítatlan tengeralattjárót észleltek a Japánhoz tartozó Amami Oshima-szigettől északkeletre eső területen, június 18-án. A szigetország azonnal Kawasaki P-1-es és Lockheed P-3 Orion tengeri járőr repülőgépeket, helikoptereket és hadihajókat - köztük a KAGA helikopter hordozót - irányított a térségbe a felszín alatti egység megkeresésére. A tengeralattjáró jó eséllyel egy kínai egység lehet, mely a Japán körüli felszín alatti hidrofonrendszer képességének felmérését végzi.
Módosítani szeretnék a Lockheed Martin F-22A Raptor repülőgépek pilótáinak kiképzési rendszerét az Egyesült Államokban. A fő cél az, hogy a lehető legtöbb időt töltsék majd a pilóták a minél valósághűbb szimulátorokban. Az ok pedig az, hogy az F-22-ek többet repülnek, mint ahogy azt eredetileg előre eltervezték. Ezért az F-22-ekben használatos Pratt&Whitney F119–PW–100 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtóművek darabszáma vészesen lecsökkenhet.
Nem sikerült túl jól az Egyesült Államok legújabb repülőgép-hordozójának a USS GERALD R. FORD-nak (CVN 78) a május végén június elején végzett tengeri próbái. Ugyanis június 2-án energiaellátási probléma lépett fel az elektromágneses katapultokkal. Ez a meghibásodás öt napig megnehezítette a repülési műveletek végrehajtását. A haditengerészet vizsgálja az esetet és megpróbálják felderíteni a meghibásodás mibenlétét.
Újból önveszélyes lett a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó szárazföldről üzemeltethető A variánsa. (Ironikus módon a repülőgépet "Villám II" -nek hívják.) Kicsit több mint 5 évvel ezelőtt a gyártó már lezártnak tekintette a villámcsapás elleni védelem ügyében jelentkező problémát. Akkor ugyanis a kelleténél kevesebb nitrogén jutott a kiürülésnek indult tartályokba. A repülőgép üzemanyagtartályait ugyanis repülés közben a gépbe épített OBIGGS (On Board Inert Gas Generating System) rendszer segítségével nitrogénnel töltik fel az üzemanyag feletti részen, így csökkentve az akár villámcsapástól is bekövetkező felrobbanás veszélyét. Persze mivel egy harci repülőgépről van szó, a harci sérülések okozta veszélyek ellen került megalkotásra ez a rendszer, akárcsak elődjei, melyek még nitrogénpalackokból kapták a robbanásveszélyt csökkentő gázt.
Vagyis az F-35-ök esetében nem kell annak utántöltésével foglalkozni a műszaki kiszolgálás során. Tehát volt gond, de csak az A változattal, ugyanis a rövid távon fel-és helyben leszálló B, valamint a hordozófedélzeti C változat esetében ez a rendszer némileg eltér a konstrukció kialakításából adódóan. Június első napjaiban azonban a Utah államban lévő Hill Légibázison lévő Ogden Logisztikai Komplexumban egy időszakos karbantartásra érkezett F-35A-n a nitrogén szállítását végző csőrendszeren sérülést fedeztek fel. A lehető leggyorsabban ellenőrzésnek vetettek hát még alá 24 gépet, ezekből 14-en fedeztek fel hasonló hibát.
A gyártó ideiglenesen felfüggesztette az F-35-ök szállítását június 2-tól 23-ig, míg megerősítést nem nyert, hogy a gyártás során még minden rendben található a csőrendszert érintőleg. Úgy tűnik tehát, hogy a rendellenesség csak az átadást követően lép fel a típuson. Azóta a Lockheed két F-35-öt már át is adott. Némelyik elképesztően gyorsan elhasználódott el, volt olyan, amelyik mindössze 173 órát töltött repülőgépbe építve. Mivel nem lehetett garantálni, hogy az OBIGGS rendszer megfelelően működne, ha az F-35-öt villámcsapás érné az a döntés született, hogy repülési korlátozásokat vezetnek be. Így az F-35A-k kénytelenek lesznek a villámlással járó zivatartevékenységeket 40 kilométeres körzetben elkerülni, akárcsak a 2010-es évek elején tették 2014 végéig, az áttervezést követő módosításig.
Sikerrel teljesítette első tengeren végzett tesztidőszakát a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopter. Az Atlanti-óceánon hajózó USS WASP (LHD 1) partraszállást támogató helikopterhordozón két hétig vizsgálták a típust. A repülőfedélzeten, illetve az az alatti hangárban végzett mozgatási és a hajó elektromos, illetve elektronikai rendszerivel szemben ellenállóságot vizsgáló próbákon felül a rotorlapátok összecsukását, valamint szétnyitását, továbbá a farokrész törzs mellé történő be, majd kihajtását is vizsgálták, a hajtóművek indítása és a fel-és leszállási jellemzőkkel együtt, a növekvő szélsebesség és változó szélirányok mellett. Persze a fedélzeten történő biztonságos rögzítés lehetőségét is leellenőrizték. A fel-és leszállásokat nappal és éjjel is végeztek, utóbbi esetben a személyzet éjjellátóval repült. A két hét során a CH-53K King Stallion minden esetben jelesre vizsgázott. A teljes körű tesztelés 2021-ben fejeződik majd be, míg az első századok a 2023-as, 2024-es évben települhetnek majd a partraszállást támogató helikopterhordozók fedélzetére új forgószárnyasaikkal.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
General Dynamics F-111E Aardvark
Catégories: Biztonságpolitika
2020.06.20
A szerbiai Kragujevácban 2020. június 17-én bemutatták egy új aknavédelemmel ellátott páncélozott szállító jármű prototípusát. Az M-20-as páncélos 6x6-os kerékképletű és a Zastava Tervo gyár (korábban Zastava Kamioni) készítette el. A 8 tonnás M-20-as a Fabrika Automobila Priboj, vagyis a FAP 2228 LA katonai teherautó 6x6-os alvázán alapul, amely viszont nagyrészt Mercedes-Benz alkatrészekre épül. Az M-20-as tervezését a Zastava Tervo, a FAP, valamint a Belgrádi Katonai Műszaki Intézet közösen végezte. A 3 fős kezelőszemélyzet mellett még 9 lövész szállítására is képes MRAP mozgatásáról egy DaimlerChrysler OM 906 6 hengeres dízelmotor (279 lóerő) és egy ZF 9S 109 automatikus sebességváltó gondoskodik. A motor a csőrös teherautókhoz hasonlóan a vezetőfülke előtt nyert elhelyezést.
Az elsősorban városi harcban alkalmazni kívánt M-20-as alap páncélzata a lövészfegyverek ellen nyújt védelmet, de vannak tervek moduláris páncélzattal eme védelmi szint emelésére is. Az egyfős nyitott toronyba szerelt 12, 7 milliméteres nehezézgéppuska tűzerejét kiegészítheti a lövészeké is. Ugyanis a jármű oldalain 3-3, a kétszárnyas hátsó ajtón egy-egy, míg az oldalra felnyitható tetőpáncélzaton két-két lőrés került kialakításra. Az M-20-as érdekessége, hogy a vezető, illetve a mellette ülő parancsnok ajtói mögött oldalaként további egy-egy ajtó is elhelyezésre került. Ez a megoldás jól ismert az utasfülkével ellátott teherautókról. Ennek köszönhetően a deszanttér 3 ajtón keresztül is megközelíthető, illetve elhagyható. A jármű moduláris felépítéssel rendelkezik, amely lehetővé teszik annak különféle célokra történő majdani felhasználását. A már most tervezett egészségügyi jármű mellett a jövőben megjelenhet, mint más fegyverek hordozó járműve is. Logisztika szempontjából fontos, hogy az alkotóelemek döntő többségét a polgári életben is használják, valamint ezek közül több előállítása megoldott Szerbiában.
A Cseh Köztársaság kormánya a szomszédos Szlovákia részére hosszú távú ipari részvételt kínált fel az Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) programban, amennyiben Pozsony nyolc példányt szerez be az egymotoros sugárhajtású oktatógépekből. A szlovák védelmi iparban tevékenykedő vállalatok rész vehetnének az L-39NG egyes szerkezeti elemeinek gyártásában, valamint a típus további fejlesztésében, a logisztikai támogatásban és a földi képzési rendszer kiépítésében. Ez az ajánlat egy, a szlovák műszakiakra és pilótára vonatkozó képzési csomagot magába foglal.
A Reuters szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá. A Nordholz-i bázison a típust repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került.
Olaszország fontolóra veszi két FREMM-osztályú fregatt eladását Egyiptom számára. Akik rendszeresen tájékozódnak a világ haditechnikai történéseiről azok számára nem újdonság ez a hír. Február 4-én a La Tribune francia újság arról számolt be arról, hogy Egyiptom nagyon közel áll ahhoz, hogy megállapodást kössön az olasz Fincantieri-val a két újabb FREMM-osztályú fregatt beszerzésére. A lap azt is tudni vélte akkor, hogy az 1200 millió euróra becsült anyagi fedezetet majd felét egy olasz folyósítású, 500 millió eurós kölcsön biztosítaná. Továbbá az sem volt elképzelhetetlen az újság szerint, hogy ezek a hajók a két utolsó, olasz megrendelésre építeni kezdett egység képében jelennének meg. Vagyis az eddig SPARTACO SCHERGAT (2019 januárjában vízre bocsátva) és az EMILIO BIANCHI (2020 januárjában vízre bocsátva) kerülne eladásra a már hadrendbe állított, de Franciaországban épített TAHYA MISR mellé.
Ez a tengeralattjárók elleni harcra felszerelt egység egyébként eredetileg francia megrendelésre épült és egy ideig a NORMANDIE nevet viselte. Azért kerültek képbe az olasz hajók, mivel Egyiptom és Franciaország között az utóbbi időben megromlott a kapcsolat, olyannyira, hogy további 12 Dassault Rafale vadászbombázó beszerzése is függőben maradt. További érdekesség, hogy a tavalyi évben még hat MEKO-osztályú fregatt beszerzése szerepelt az egyiptomi tervekben, méghozzá Németországból. A 2020 nyári hírek szerint az eredetileg olasz megrendelésre épített hajók eladása már csak az olasz elnök döntésére vár. Továbbá az is hírlik, hogy a fregattok eladása egy nagyobb megállapodás első része lehet Olaszország és Egyiptom között, amely további négy fregattot, 20 FALAJ-osztályú járőrhajót, 24 Eurofighter Typhoon vadászgépet, és 24 M-346 sugárhajtású oktató repülőgépet és egy megfigyelő műholdat is tartalmazna még.
Oroszországban várhatólag 2021-ben kezdik el gyártani az első hazai tervezésű sisakkijelzőt. Az Elektroautomatika Kísérleti Tervező Iroda által létrehozott eszközt elsőként a MiG tervezésű vadászbombázókon tervezik bevezetni. A sisakkijelző tervezését 2016-ban kezdték el. Célként az ukrán importból beszerezhetetlenné vált Sura rendszerek leváltását tűzték ki. Az eddig lefolyatott próbák eredményeképpen az orosz sisakkijelző, mely a meglévő sisakokra átalakítás nélkül felhelyezhető, alkalmazható lesz harci repülőgépeken.
Ez év január 13-án az özönvízszerű esőzés miatt vízbe került az Izraeli Légierő 8 darab Lockheed Martin F-16-os C/D Barak vadászbombázója a Hatzor légibázison. A legsúlyosabb károkat azok a példányok szenvedték, amelyeknél a vízszint a szívócsatorna tetején felüli volt. A több mint 1 méter magasságú vízben álló gépek, valamint a többi vadászbombázó minél előbbi átvizsgálását a légierő műszakai alakulata a lehető leghamarabb elkezdte. A gépek állapotának felmérése során három csoportra osztották azokat, az elvégzendő munkák nagysága okán. Így az alacsony vagy közepes sérüléssel rendelkezők helyreállítása viszonylag gyorsan megtörtént, míg a 3 súlyosan károsodott példánnyal több munka akadt. A vízkárok jelentős hatással vannak a repülőgépek elektromos és mechanikai rendszereire.
Sajnos a gyártó, a Lockheed Martin nem tudott útmutatást adni ezeknek a repülőgépeknek a javításához. Az légierő karbantartóinak átfogó tudása és tapasztalata alapján kellett saját maguknak kidolgozniuk az ilyenkor szükséges javítási eljárásokat. A fő munkát a keletkezett korrózió felderítése és megállítása volt a vadászbombázók szerkezetében. Minden repülőgép számára karbantartási folyamatok sorozatát hozták hát létre, amely így több lépcsőfokból állt. A szerkezeti részek állapotának felmérése és helyrehozatala után az elektromos rendszerek következtek. Ez kiterjedt a vezetékek és a kötések alapos ellenőrzésére is. Az ezt követő földi rendszerpróbák után került sor az elkészült F-16-os berepülésére, majd június 12-én az utolsó példány visszaadására a légierő részére.
Újabb információmorzsa került a sajtó asztalára ezen a héten, mégpedig a Szenegál által megrendelt négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógéppel kapcsolatban. A hír szerint a még 2018. április 4-én bejelentett megrendelés a gyártótól származó információk szerint kicsit megakadt. Jelenleg is a gépek finanszírozásának részleteiről folynak még a tárgyalások. A szerződés véglegesítése után a szállítások két éven belül elkezdődhetnek. Mint az két éve megemlítésre került, az afrikai kontinensre kerülő gépek szárnyvégén rakétaindító-sín kerül majd felszerelésre, amiről az amerikai AIM-9L Sidewinder légiharc-rakéták lesznek bevethetők, valamint pilótáik az Elbit Systems Targo II siskakijelzőt is alkalmazni fogják a típuson. Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el.
Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor.
Hamarosan megszülethet a döntés az Indiai légierő számára tervezett gépbeszerzésről. Most éppen az orosz forrásból történő gyarapodás került újra előtérbe, ugyanis a tavalyi év óta tárgyalnak róluk a felek. Moszkva még mindig hajlandó lenne 21 MiG-29 Fulcrum és 12 Su-30MKI Flanker eladását jóváhagyni, ha Új-Delhiben ezen gépek mellett döntenek. A Szuhoj-ok a HAL üzemében készülnének el és az eddigi veszteségek pótlására szolgálnának. A MiG-29-ek esete más, ezek már használt példányok lennének. A leállított gépek állapotfelmérését elvégezték az indiai szakemberek. Megvételre alkalmasnak találták ezeket, már csak a várhatóan több mint 800 millió dolláros beszerzés engedélyezésére várnak. Természetesen az Indiai Légierő 3 századánál szolgáló Fulcrum-okhoz hasonlóan ezek a gépek is átesnének majd az UPG szintet eredményező modernizáción.
Indiában ez év júniusától hadrendbe állónak és bevetőnek tekinthető az oroszokkal közösen fejlesztett BrahMos csapásmérő robotrepülőgép légi indítású BrahMos-A (Air) variánsa. A 2,5 tonnás fegyvert a Szuhoj Szu-30MKI Flanker-H vadászbombázók képesek hordozni a törzs közepi felfüggesztő ponton. India 40 Szu-30MKI-t tervez alkalmassá tenni a BrahMos-A bevetésére. Ezek a gépek a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) üzemében a törzs közepén lévő felfüggesztési ponton jelentősen meg lesznek erősítve, hogy a 2,5 tonna indulótömegű légi indítású csapásmérő robotrepülőgép tekintélyes tömegét elviseljék. Nem hivatalos forrás arról is tudósított, hogy ezeknek a gépeknek az elektromos, elektronikus rendszereit különleges védelemmel is el fogják látni, hogy megóvják őket a nukleáris robbanás okozta káros hatásoktól. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Új-Delhi a 290 kilométer hatótávolságú BrahMos-A-t nukleáris robbanófejjel is be tervezi vetni. Szintén a BrahMos-A változat jellemzője, hogy a földről indítható BrahMos 200 kilogrammos harci része helyett 300 kilogrammossal rendelkezik, ez szintén egy olyan adat, mely megerősítheti a nukleáris harci rész alkalmazását ezen a modifikáción. Arról is érkeztek hírek, hogy a BrahMos-A bevetésére alkalmas gépek egyik első telepítési helye a kínai határhoz közel fekvő repülőterek valamelyike lenne.
Mindenesetre az első módosított és így a BrahMos-A bevetésére alkalmas Szu-30MKI vadászbombázókkal felszerelt alegység, - az első módosított példányok szállítását idén januárban kezdték el - a 222. Tigriscápa század 18 gépével a Tandzsávúr légibázison fog települni, ami az indiai félsziget déli részén található meg. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is, 2017 márciusában már több mint 400 kilométert tett meg egy BrahMos. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szintén 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is. Na és persze azt sem szabad feledni, hogy diplomáciai források szerint előrehaladott tárgyalások folynak Thaiföld és India között az orosz-indiai fejlesztésű BrahMos robotrepülőgépek megrendelése ügyében. Az egyeztetések a 2018-as év decemberében gyorsultak fel, amikor is a thaiföldi királyi haditengerészet vezetője, Ruddit admirális látogatást tett Indiában. A szerződéssel véglegesített megállapodás időpontját idénre várják. Thaiföldön kívül számos délkelet-ázsiai ország (Malajzia, Szingapúr és Indonézia) szintén jelezte érdeklődését a BrahMos megvásárlása iránt, de jelenleg a thaiföldi tárgyalások tartanak előrébb. A Fülöp-szigetről érkezett 2019. decemberi hírek szerint Manilában már 2020-ra készek lennének a szárazföldi indítású változat beszerzésére.
Fokozza a Korea Aerospace Industries Co. (KAI) dél-koreai repülőgépgyár az Indonéziába történő KUH-1 Surion helikopterek eladására irányuló erőfeszítéseit. A KAI eddig összesen 16 T-50 sugárhajtású kiképzőgépet és 20 KT-1 turbópropelleres kiképzőgépet exportált Indonéziába. A KAI további üzletkötéseket céloz meg Malajziában, Kolumbiában és Peruban, mivel ezek az államok nagy érdeklődést mutatnak a Dél-Koreában gyártott repülőgépek iránt. Malajziában idén októberben terveznekk jóváhagyni egy ötéves gazdasági fejlesztési tervet, amely egy nagyszabású repülőgép-vásárlási programot is tartalmazhat, bár valószínűleg az új koronavírus okozta járvány befolyásolhatja ennek a elképzelésnek a megvalósulását.
Tajvan légiereje lesz az első olyan exportmegrendelő, amelyiknél alkalmazni fogják az L3Harris által gyártott új AN/ALQ-256A(V) repülőgép fedélzeti rádióelektronikai önvédelmi zavarórendszert. A már ismert AN/ALQ-211 korszerűsítése az AN/ALQ-256A(V), melybe több új alkatrész került bele. A nemrégiben befejeződött tesztek során bebizonyosodott, hogy a rendszer zökkenőmentesen együtt tud működni, az APG-83-as AESA antennával ellátott rádiólokátorral. A 2023-tól átadásra kerülő tajvani Block 70-es vadászbombázókat (56 F-16C-t és 10 F-16D-t) már egészen biztosan az AN/ALQ-256A(V) repülőgép fedélzeti rádióelektronikai önvédelmi zavaró rendszerrel fogják ellátni.
Japánban hétfőn bejelentették, felfüggesztették az USA-ban kifejlesztett Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek telepítését, hivatkozva a technikai kérdésekre és a felmerülő költségekre. Ez a rendszer a Lockheed Martin Aegis rendszert és a Raytheon SM-3 Block IIA Standard rakétát használja a ballisztikus rakéták jelentett fenyegetések követésére és megsemmisítésére. Az Aegis Ashore-ok Japánba történő telepítést az észak-koreai ballisztikus rakéták jelentett veszély okán kezdték el a kormány 2017-ben meghozott döntése értelmében. Két létesítményt terveztek felhúzni 2,15 milliárd dolláros becsült költséggel. Az északi Akita városa közelében, míg a déli Jamagucsi városa mellett létesült volna. Miután 1,7 milliárd dollárt költöttek el a programra megállapítást nyert, hogy az utóbbi telepítési hely esetében a függőleges indítórendszerből elinduló SM-3 Block IIA Standard rakéta gyorsító fokozata jó eséllyel lakott terülten ér földet. Ugyanis a polgári élet és az infrastruktúra veszélyeztetésének elkerülése érdekében a rakéta szerkezetének esetleges módosítása nem volt megvalósítható. Továbbá napjainkra az egész japán Aegis Ashore program becsült költség már elérte a 4 milliárd dollárt. Így Japán az elkövetkező időben első lépcsőben a haditengerészet rombolóira telepített Aegis rendszerekre fog hagyatkozni rakétavédelem terén.
Kanada számára Washington-ban jóváhagyták a CF-18-ok tervezett korszerűsítéséhez szükséges berendezések és fegyverzet eladását. Kanada a NATO és NORAD felé tett kötelezettségvállalásait jelentős beruházás nélkül nem képes teljesíteni, így 36 darab Hornet modernizációja válik szükségessé. Első lépése volt ennek a folyamatnak az ausztrálok által már kivont F/A-18-ok megvásárlása, így hét példányt a többi üzemben tartásához alkatrész bázisul használhatnak fel. Ezzel szemben a hadrendbe állítandó egykori ausztrál repülőgépeknek a teljes működési képességét 2022 decemberében tervezik elérni az összesen 265 millió dollárt igénylő elképzelés szerint. Második lépésben jön a két repülőszázad gépállományát alkotó 36 Hornet korszerűsítése. Az USA által most jóváhagyott és 863,2 millió dollárra becsült valóban korszerű korszerűsítés fő elemei a Raytheon APG-79(V)4-es AESA antennás fedélzeti rádiólokátorok, valamint 50 darab AIM-9X Block II-es Sidewinder légiharc-rakéta, továbbá 20 Raytheon AGM-154C JSOW. Az első kanadai gépeken a korszerűsítés a 2022-es évben kezdődik el, átadásuk a légierőnek 2023 és 2026 között valósul meg.
Szépen halad a célként megjelölt 425 kilométer per órás sebesség elérése felé a Sikorsky-Boeing SB-1 Defiant koaxiális rotorokkal és tolólégcsavarral ellátott helikopter. A június 9-én végrehajtott repülése során a Bill Fell és Ed Henderscheid pilóták által irányított szerkezet elérte a 380 kilométer per órás sebességet. A gyártók sokkal többre számíthatnak a jövőben az amerikai hadsereg számára, az UH-60 Black Hawk család helyettesítésére fejlesztett gépüktől, mert most a tolólégcsavar erejének kevesebb, mint 50%-át használták csak fel. Egyébként a tolólégcsavart nem csak a nagy sebesség elérésére fogja használni az SB-1 Defiant, hanem a gép lelassításnál is jelentős szerepet játszik majd, a reverz üzemmódjának köszönhetően. A várt 425 kilométer per órás sebesség elérése a Sikorsky-Boeing csapata szerint pár hónapon belül megvalósulhat.
A Boeing szállította az első két F/A-18 Block III-as Super Hornet vadászbombázót az Egyesült Államok Haditengerészetének. A Boeing az első Block III-as F/A-18 Super Hornet vadászbombázóval, egy kétüléses F variánssal 2020. május 8-án készült el. A most átadottak közül az egyik sugárhajtású együléses E modell (E323), a másik pedig egy kétüléses F modell (F287). De abban megegyeznek, hogy mindkettő az következő 12 hónapban repülési tesztekben fog részt venni a Patuxent River-i és a China Lake-i támaszpontokon. Előbbi helyen a VX-23-as Salty Dogs századnál a szárazföldön végzik majd a hordozófedélzeti üzemeltetést szimuláló próbákat, továbbá elsősorban az F modellel kapcsolatos hardveres és aeromechanikai teszteket teljesítik. Utóbbi támaszponton a VX-31 Dust Devils századnál a szoftver funkcionalitás és a hálózati architektúra vizsgálata fog megtörténni. Amellett, hogy a különféle integrációs és függesztmény variációs próbákban lesz elengedhetetlen szerepe az első két Block III-as Super Hornet-nek, a haditengerészet ezekkel a repülőgépekkel ismerteti meg a pilótákat a fejlett pilótafülke-rendszerekkel (új, 10 x 19 hüvelykes érintőképernyő alkotta műszerfal), és teszteli a továbbfejlesztett hálózati képességeiket. A hatótávolságot ennél a változatnál a törzs felső részére szerelhető, 1590 kilogrammnyi üzemanyag befogadására képes illeszkedő póttartályokkal növelték meg. Nem látható, viszont az is fontos előrelépés, hogy az élettartamukat az eddigi 6000 óráról már 10000 repült órára növelték meg.
A legújabb Super Hornet változatokból Washington 2019. március 20-án rendelte meg első példányait. Akkor 78 gépről szóló szerződés született meg, ezek közül 61 darab együléses F/A-18E és 17 darab kétüléses F/A-18F lesz. A körülbelül 4 milliárd dollár értékű megrendelés a 2019-es, a 2020-as és a 2021-es évek költségvetéséből fog táplálkozni. Ezek közül az elsők a 2021-es évben kerülnek majd a harcoló alakulatok állományába, míg az utolsók 2024-ben érkeznek meg. Az első ilyen gépekkel felszerelt század 2023-tól lesz hadrafogható, míg az első hordozófedélzeti repülőezred állományában két Block III-as Super Hornet század, és egy régebbi eredetileg Block II-két legyártott, de a Service Life Modification (SLM) korszerűsítési program keretében Block III-á korszerűsített és élettartam-hosszabbított gépekkel ellátott század lesz megtalálható. Az SLM korszerűsítés 2023-tól veszi majd kezdetét. A jövőben ez a 2019-ben megrendelt mennyiség még növekedhet is, hiszen a szerződésben minden évre vonatkozóan hat-hat Block III-as Super Hornet szerepel opcióként. A gyártó reményei szerint a rendszeresítést követő kedvező tapasztalatok alapján majd megkezdődhet az összes régebbi gyártási szériába tartozó F/A-18E és F/A-18F átalakítása is Block III-á, amikből összesen 322 darab együléses F/A-18E-t és 286 darab kétüléses F/A-18F-et adtak át.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-111E Aardvark
Westland WG-13 Super Lynx Mk.88A
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35B Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.06.13
Eladta az Aero Vodochody Aerospace repülőgépgyárat a Penta Group. A közép-európai befektetői csoport az elmúlt 13 évben tulajdonolta a patinás céget. A vevők Tombor András üzletember vezette AERO Investment Partners Zrt. és a cseh Omnipol védelmi vállalat lett. Az újonnan aláírt megállapodás értelmében az AERO Investment Partners Zrt. a közös vállalkozás 51% -át, míg az Omnipol a fennmaradó 49% -át fogja birtokolni és felügyeli az Aero Vodochody napi tevékenységeit. Az új tulajdonosok a társaság jelenlegi tevékenységeinek mindhárom oszlopát fejleszteni tervezik. Ezek a repülőgépgyártás, a már legyártott repülőgépek élethosszon keresztüli támogatása és együttműködés a világ nagy repülőgépgyártóival.
Szerbiában bemutatták az M-84-es harckocsi eddigi legkorszerűbb változatát. A T-72-es leszármazottjának tekinthető M-84 AS1 mellső oldalsó, valamint felső páncélvédelmét is megerősítették. A motortér környékére már csak rácsos előtétpáncélzat került felszerelésre, súlycsökkentés okán. A páncélos védelmét a torony tetejére szerelt lézeres besugárzás-jelző tovább növeli. A parancsnok számára egy szenzortorony került felszerelésre az irányzó búvónyílása mögé. A parancsnoki búvónyílás mögé, a torony oldalára egy konzolra lett elhelyezve a nehézgéppuskával ellátott távirányítású fegyverállvány. Ez külön szenzortoronnyal rendelkezik az állvány bal oldalán. Az irányzó hőképes célzórendszert kapott, valamint a pontosabb célba találást ballisztikai számítógép is segíti. Nyilvánosan bejelentették azt is, hogy Szerbiában az előző években különösen sok figyelmet fordítottak a légierőre és a légvédelemre, de most a hadsereg irányába fordul majd a modernizációt hozó tekintet. A szerb hadseregnél meglévő M-84-es harckocsik M-84 AS1-es változatra történő korszerűsítését még az év vége előtt el szeretnék kezdeni.
A Bolgár Légierő négy pilótája hamarosan az Egyesült Államokba indul, hogy megkezdjék a típusátképzésüket. A nyelvi felkészítés után a pilóták megismerkednek majd a T-6 Texan, illetve a T-38 Talon kiképzőgépekkel is, mielőtt az F-16V Viper vadászbombázókra indulna el a képzésük.
Több évvel később, mint az eredetileg tervezték, de június 4-én ténylegesen is megkapta a Német Haditengerészet az első NHIndustries NH90NTH (Naval Transport Helicopter) Sea Lion (Oroszlánfóka) helikopterét. A Nordholz bázison települő 5. haditengerészeti repülő század állományában található meg az új típus immáron három példánya is. Az első példányt még 2019 végén adta át az Airus Helicopters, amely már olyan felszereltséggel bírt, ami a haditengerészet igényei szerint lett összeállítva. Egyébként ez a német haditengerészet részére átadott példány lett a 400. legyártott NH90-es. Ezek a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. A Sea Lion-t a Westland Mk.41 Sea King-ek utódjaként 2013 márciusában választották ki, és az erről szóló szerződést 2015 júniusában írták alá. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között kerülnek a Nordholz haditengerészeti légibázisra.
Az NHIndustries gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, hanem kiterjedt tengeralattjárók és hajók elleni felszereltségüknek köszönhetően a Lynx helikoptereké is. Ez utóbbi két feladatkör lesz az, ami miatt további módosításokat is eszközölni kellett a helikoptereken. Németország terveiben továbbra is 18 új NHIndustries NH90 helikopter beszerzése szerepel a haditengerészet számára. Berlin 4 évvel ezelőtt jelentette be, hogy jelentősen csökkenteni kényszerült a megvásárlásra kerülő forgószárnyasok mennyiségét, de ez a lépés csak a szárazföldi erőket érintette. Az NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) különféle felszereltségű példányait eddig öt ország állította hadrendbe.
Mint már említve lett a német haditengerészet az 1981 óta üzemben lévő 22 Sea Lynx Mk.88A helikopterek utódjaként is az NH90-et választotta. Érdekes módon csak 2019 novemberének végén derült ki, hogy az Airbus Helicopters hiányos műszaki dokumentációt készített el a típushoz. Az ellenőrzés során több mint 150 helyen tártak fel hiányosságokat az üzemeltetést és karbantartást segítő számítógépen futó elektronikus műszaki dokumentációban, az IETD-ben. Több helyen is hiányoznak a kenéshez használt anyagok megnevezései, típusai, a kenési időintervallumok, egyéb karbantartási időközök gyakoriságai, illetve a munkát segítő fényképek és ábrák is. Az Airbus Helicopters természetesen elismerte a hibát és ígéretet tett a már a régóta ismert hiányosságok minél előbbi orvoslására. A haditengerészet közleménye szerint ez a jelenlegi késés nem befolyásolja a helikopter 2023-ra tervezett teljes bevethetőségének elérését, de talán oka lehet a november vége óta tartó egyhelyben járásnak.
Spanyolországban június 10-én kivonásra került egy tengeralattjáró. Az S-70-es osztályba tartozó MISTRAL (S-73) 35 évvel ezelőtt, 1985 júniusában lépett szolgálatba. Ezek a tengeralattjárók a francia AGOSTA-osztály helyben készült, minimális eltérést felmutatni tudó példányai. A MISTRAL még jó állapotban lévő alkatrészeit felhasználni tervezik a két, még továbbra is szolgálatban maradó S-70-es tengeralattjárón, a TRAMONTANA (S-74) és a GALERNA (S-71) nevet viselőkön. Az 1980-as évek első felében építeni kezdett testvérhajók közül a másodiknak elkészült SIROCO (S-72) 2012 közepén került kivonásra. 2019. december 20-én jelentették be, hogy elvetették a MISTRAL tengeralattjáró tervezett nagyjavítását. Az egység élettartama során az utolsó nagyobb hajógyári munkára azért nem volt szükség, mivel az S-80-as osztályba tartozó ISAAC PERAL (S-81) hadrendbe állítása ezt szükségtelenné teszi. Az 1985-ben szolgálatba állt MISTRAL esetében ez volna az ötödik ilyen nagyjavítás, amit 2015-ben hagytak jóvá. A TRAMONTANA esetében a pár évvel ezelőtti nagyjavítás és korszerűsítés során majd 60 millió dollárt költöttek el.
Görögországban az EODH egy továbbfejlesztett a Leonidas lövészpáncélost ajánl a hadsereg figyelmébe. A páncéltest tetejére egy távirányítású torony kerülne felszerelésre. Ebben egy 30 milliméteres Mauser Mk 30F gépágyú lenne elhelyezve egy párhuzamosított géppuskával, valamint két irányított páncéltörő rakétával. A Mauser Mk 30F-et a nem régiben kivont 60 darab Artemis 30-as légvédelmi rendszerből nyernék ki. Így több mint 120 gépágyúhoz juthatnak hozzá, amelyek piaci ára 350000 euró körül mozog. A torony alapváltozata lőszerrel együtt, 950 kilogrammot nyom, további előnye, hogy a beltérből nem vesz el helyet, így a kétfős személyzet (vezető és a parancsnok/irányzó) mellett nyolc lövész számára lesz hely egy Leonidas lövészpáncélosban, az eddigi 4-6 helyett.
A torony lehetőséget biztosít más gépágyúk beépítésére is, ezek közül a 20 milliméteres Mk20-as és a 23 milliméteres 2A14-es került megemlítésre. A páncélvédelem is megerősítésre kerülne, így egy Leonidas lövészpáncélos 17-17,5 tonnát nyomna. Mozgékonyságának szinten tartásáról egy új Caterpillar C7-es dízelmotor gondoskodna, 360 lóerejével és 1245Nm-es nyomatékával, valamint az új 6 fokozatú automata sebességváltóval. Opcióként ezt a felszereltséget még légkondicionálóval, kamerarendszerrel, a fedélzeti rendszerek elektromos energiával történő ellátására képes külön erőforrásról üzemelő generátorral is ki lehetne egészíteni. Az EODH szerint a továbbfejlesztés előnye, hogy nagyrészt hazai forrásokra épülve kivitelezhető, így munkahelyeket lehet teremteni.
Az Israel Aerospace Industries 350 millió dolláros szerződés kötött egy európai országgal. Az érintett államot még nem nevezték meg, de azt lehet tudni, hogy a cégcsoport IAI ELTA Systems részlege fog egy különleges rendeltetésű repülőgépet elkészíteni a megrendelő számára. A cég kínálatában a már Izraelben is rendszeresített CAEW G550 Nachshon-Eitam légtérfelderítő, illetve Nahshon-Shavit elektronika felderítő repülőgép mellett megtalálható még egy tengeri járőrgép és egy speciálisan a felszíni célpontok felderítésére készített radargép is. Gyaníthatóan a most még nem ismert megrendelő ezek egyikét szerzi majd be.
Tajvanon végrehajtotta első felszállását az AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) T-5 Yung Ying (korábban Blue Magpie) AJT (Advanced Jet Trainer) sugárhajtású kiképzőgép. A június 10-én végrehajtott első repülésen a 11001-es oldal, valamint 08-9001-es gyártási számot viselő új gépet a légierő két AIDC F-CK-1D Ching-Kuo kétüléses vadászbombázója kísérte a körülbelül 20 percen át tartó szárnyalás alatt. A T-5 Yung Ying kialakítása az AIDC F-CK-1 Ching-Kuo kétüléses verzióján alapul, bár némileg nagyobb és több üzemanyag szállítására képes. A 80%-ban új alkatrészekből álló T-5-ös repülőgépet két Honeywell/ITEC F124-200TW utánégető nélküli sugárhajtóművel látták el az F-CK-1-ben használt Honeywell/ITEC F125-70-ek helyett. Az F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázó kétüléses változatára hasonlító új gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A T-5 Yung Ying-ből 4 prototípust fog megépíteni a gyártó, ezek közül kettő repülőképes példány a légi, a másik kettő a földi tesztelésekre lesz felhasználva. A ROKAF számára 66 darab repülőgép gyártása várhatóan 2021 novemberében fog elkezdődni, és a várakozások szerint hat év alatt el is készítik ezt a mennyiséget.
Japánban a kelleténél kevesebb Kawasaki T-4 sugárhajtású kiképzőgép áll csak rendelkezésre. A típusban használt Ishikawajima-Harima F3-IHI-30 sugárhajtóművekben ugyanis nem várt alkatrészcserék váltak szükségessé. A több mint 200 erőforráson a halaszthatatlan munkák sokáig tartanak, így a légierő Blue Impulse műrepülő csapata is egy ideig csak négy gépből álló formációban tart bemutatókat, mivel az ide beosztott T-4-ek is rész vesznek a pilótaképzésben.
Baleset ért egy Lockheed Martin F-35A Lightning II repülőgépet hétfőn a Hill légibázison. A nemzetközi típusátképző egységnek is otthont adó repülőtéren az USAF 388. repülőezred 58. repülőszázadának egyik gépe járt szerencsétlenül. A gyakorlórepülésről visszatérő gép orrfutója eddig még ismeretlen okból a földet érést követően becsukódott. A pilóta saját lábán hagyta el a futópályát eltorlaszló gépét. Az esemény kivizsgálása alatt áll.
Sikerült felkelteni az amerikai hadsereg érdeklődését egy erősebb Boeing CH-47F Chinook helikopter képességeivel a Honeywell-nek. Az ajánlott T55-GA-714C jelzésű gázturbina 6000 lóerő (4 470 kW) előállítására képes, ami 25% -kal nagyobb teljesítmény, mint a jelenlegi. Mindez mellett a hajtómű 10%-kal kevesebb üzemanyagot fogyaszt, valamint könnyebb karbantartani, és a módosítások eredményeként alacsonyabb üzemeltetési költségek lennének jellemzőek a jövőben a típusra, mivel ez a gázturbina a jelenleg használt T55-ös verzióra épül. A hadsereg most megrendelte egy helikopter módosítását a T55-GA-714C gázturbinákkal, hogy a valóságban is megnézzék az ezzel felszerelt helikopter teljesítményét és értékeljék képességeit.
Befejeződtek a Sikorsky Aircraft CH-53K King Stallion nehéz szállító helikopter légi utántöltési tesztjei. Ezeket ez év április elején kezdték el és végig a Lockheed KC-130J Super Hercules tartálygépe volt a tesztek másik szereplője. 2020. április 6-án a 4,5 órás csatlakozási tesztet a Chesapeake-öböl felett repülő, Lockheed Martin KC-130J Super Hercules légi utántöltő repülőgép segítségével hajtották végre. Az egymást követő összekapcsolódások során üzemanyag átadására nem került sor, de folyamatosan emelték a repülési sebességet, így vizsgálva a helikopter irányíthatóságának változását a Hercules mögötti örvényekben repülve. Ezek során bebizonyosodott, az utántöltés megvalósítása nem lehetetlen feladat a helikoptert vezetők számára. A repülés közbeni utántöltés képességét a Bundeswehr új nehéz szállító helikopterének, vagyis az STH-nak az alapvető képességeként is meghatározták. A Bundeswehr jelenlegi ajánlati felhívására válaszul a Lockheed Martin Sikorsky leányvállalata és a Rheinmetall egyesítette erőit, hogy Németországnak felajánlja a CH-53K helikoptert.
Az Amerikai Légierő Különleges Műveleti Parancsnoksága számára egy újabb repülőgépet adtak át június 2-án. Ez egy Bell/Boeing CV-22B Osprey billenőrotoros gép volt. Így ebből a változatból már 53 darab található meg az USAF leltárában. Továbbá ez a példány volt a 400. átadásra került V-22-es is a típus gyártásának elindítása óta. Az első Osprey egy MV-22-es még 1999. május 24-én került átadásra a tengerészgyalogosok részére.
Rafael Advanced Defense Systems Ltd. Spike ER irányított rakétákkal tervezi felszerelni korszerűsítésen átesett AH-11B Super Lynx helikoptereit a Brazil Haditengerészet. A 10 kilométeres hatótávolságú rakéta rádiófrekvenciás irányítórendszeren továbbítja az orrába szerelt hőkamera képét a helikopterre, illetve ugyanezen a csatornán veszi a kormányparancsokat is. Nagy-Britanniában még 2017 szeptemberének utolsó hetében hajtotta végre első repülését az elsőnek modernizált brazil AH-11B Super Lynx helikopter. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során. Az izraeli rakéták beszerzésére irányuló tárgyalások már folynak a felek között, várhatólag hamarosan bejelentik a szerződés megkötését is.
Nem is olyan régen jelent meg itt a NETARZENÁL-on egy rövidhír az Argentína által Franciaországból megvásárolt Dassault Super Étendard repülőgépekről. A francia típusból 2019. május 9-én Argentína földjére érkezett öt darab alaposan becsomagolt Super Étendard Modernisé (SEM) vadászbombázó a libériai zászló alatt hajózó LILY AUERBACH hajó fedélzetén. Ezek még április második felében indultak útnak Franciaországból szárazföldön, majd később hajón. A gépek vételárának átutalása később történt meg mint tervezték, így a gépek csak a 2019-es évben érkeztek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR 8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik.
Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 6 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.
A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást.
A vadászbombázók önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. A 2019-es évben megérkezett példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni. 2020 májusában a világhálóra felkerült videón a 44-es oldalszámú példány volt látható hajtóművezés közben. Az ilyenkor szokásos és szükségszerűen hiányos burkolattal, de már argentin felségjellel ellátva. Ebben a hónapban kiderült, az argentin flotta vezetésének sikerült a Super Étendard–ok katapultüléseihez kivető patronokat is vásárolnia, így az ex- francia példányok várhatólag két éven belül mind szolgálatba állíthatókká fognak válni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Catégories: Biztonságpolitika
2020.06.06
A Cseh Köztársaság Védelmi Minisztériuma tárgyalásokat kezdett a francia Nexter céggel, Caesar 155 milliméteres 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra szerelt önjáró tarackok beszerzése ügyében. A Nexter által gyártott tüzérségi eszközből Prága 52 darabot vásárolna meg 249,2 millió dollár ellenében. A csehek a szerződésben szeretnének további 12 darab Caesar-t opcióként belefoglalni. Reményeik szerint a tárgyalások még ebben az évben befejeződhetnek, így a lövegek átadása 2022-től el is kezdődhetne. Így 2026-ra megvalósulhatna a Dana önjáró lövegek lecserélése korszerű, 55 kilométeres lőtávolságú fegyverekkel.
Gyaníthatóan a hazai ipar is kivehetné a részét ebből a rendelésből, mivel a tüzérségi eszközöket a cseh Tatra 8x8-as kerékképletű alvázán helyezhetnék el. Ez a már létező változat nagyobb tömeget engedélyez, mint az eddig használatos 6x6-os teherautó alvázak. A Tatra T-815-ös alvázban egy nyolchengeres közvetlen léghűtéses motor párosul majd a Tatra-Norgren félautomata sebességváltóval, így biztosítva kellő mozgékonyságot az automata töltőrendszerrel ellátott, 36 lövedéket is szállítani képes járműnek.
Bulgáriában a jelenlegi védelmi miniszter elképzelése szerint, amint az ország légvédelmét a Lockheed Martin F-16V Viper repülőgépek biztosítani tudják, a már jó ideje szolgálatban lévő MiG-29 Fulcrum vadászrepülőgépeket eladnák. Ezzel a bevételt eredményező lépéssel csökkenteni tudnák az új típus hadrendbe állítási költségeit, véli Kraszimir Karakacsanov. Logikus a kérdés, vajon pár év múlva a bőven 30 éves repülőgépekért ki fog jelentkezni és menyit fog ajánlani értük.
Rómában május 28-án véglegesítették a 40 darab Iveco-Oto Melara Centauro II-es páncélvadász beszerzését. A 105 milliméteres löveggel ellátott, 8x8-as kerékképletű Centauro bemutatásakor a világon egyedülálló volt, de az idő eljárt a nagyjából 30 éves konstrukció (1991-től álltak szolgálatba) felett. A 21. évezred eleji utód az 5-10 tonnával súlyosabb Centauro II lett, fegyverzetét egy 120 milliméteres L/45-ös löveg alkotja, ami helyett opcióként beszerelhető egy 105 milliméteres L/52-es löveg is. Lőszerei a NATO standard lőszerek, amik a harckocsiknál is rendszeresítve vannak. Természetesen ilyen erejű lőszerek következtében a hátrarúgó erő csökkentésére az integrált csőszájfék nem maradhatott el. A löveg töltését még töltőkezelő végzi, azonban az Iveco-Oto Melara konzorcium, valamint a tornyot gyártó Leonardo Defense szerint van lehetőség töltőautomata beépítésére.
A löveggel párhuzamosítotton7,62 milliméteres géppuskán felül, a torony tetejére egy Hitrole L távirányítású fegyverállvány került felszerelésre egy 7,62, vagy egy 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 40 milliméteres gránátvetővel. A 30 tonnás össztömegű Centauro II 24 lóerő/tonnás teljesítményaránnyal rendelkezik a 720 lóerős Iveco motorjának köszönhetően, elődje 17 lóerő/tonna értékével szemben. Épített útról letérve boldogulását a digitális gumiabroncsnyomás szabályozás is segíti. A futómű és a fenékpáncélzat a kor igényeinek megfelelően nagyobb ellenállást tanúsít aknák és improvizált robbanóeszközök hatásával szemben. A mostani 40 darabos megrendelés további 56 opciót is tartalmaz egy átfogó logisztikai csomaggal együtt, így az összértéke 1,159 milliárd euró.
Hamarosan leszállítják az első sorozatban gyártott Alenia Aermacchi M-345 HET (High Efficiency Trainer) sugárhajtású kiképzőgépet az Olasz Légierőnek. A 2018. december 21-én első repülését végrehajtó, a sorozatgyártásban elsőként elkészült példányt még további négy fogja követni 2020 végéig. Várhatólag az 1982-ben megjelent és137 darabos mennyiségben rendszeresített MB-339 sugárhajtású kiképzőgépek egy részének pótlására 45 darab T-345-ös kerül majd beszerzésre Olaszországban. További 13 példányt 2018 közepén rendeltek meg az olaszok 338 millió dollárért. Az egy darab Williams International FJ44-4M-34-es sugárhajtóművel ellátott típus a Lecce közelében lévő Galatina légibázison fog üzemelni, ahol a pilótaképzés következő lépcsőfokát jelentő M-346-ok is megtalálhatók, szintén 18 darabos mennyiségben.
HENSOLDT LTR 400 transzponderrel lesznek ellátva a Német Légierő Panavia Tornado IDS/ECR vadászbombázói. Az 5. üzemmódra (Mode 5) képes LTR 400 barát-ellenség azonosítót még 2019-ben építették be tesztcéllal egy Tornado vadászbombázóba és azon év végétől folytak a légi próbák vele. A korszerű berendezésből első lépésben 42 darabot rendelt meg Berlin.
Görögországból egy küldöttség indul hamarosan az Egyesült Államokba. A katonákból álló csapat feladata, hogy a lehető legjobb állapotban lévő M2A2 Bradley gyalogsági harcjárműveket válogassa ki az US Army feleslegessé vált készletéből. A görög tulajdonba kerülő páncélosok darabszáma 350 lesz, de azt jelenleg még nem tudni, milyen korszerűsítésen átesett példányok fognak megérkezni Görögországba. Mindesetre, ezek a jelenleg is használt M113-as páncélozott szállító harcjárművektől messze korszerűbb és nagyobb tűzerővel rendelkező gyalogsági harcjárművek, kellő támogatást tudnak majd adni a már meglévő görög Leopard 2-es harckocsik számára.
További képességnövekedést könyvelhet el az Airbus az A400M Atlas teherszállító repülőgépnél. A 2019-es év szeptemberétől folytak ugyanis az ejtőernyődobást kiteljesítő próbák. 2020 májusában a francia és a belga fegyveres erők támogatásával végzett tanúsítási folyamat a végéhez ért, több mint 1000 ugrást követően. Így a maximálisan szállítható 116 ejtőernyős a hátsó rámpáról ugorva kézi nyitással, illetve az oldalajtókon keresztül bekötött ugrással is deszantolhatóvá vált.
Június 3-án szolgálatba áll a Francia Haditengerészetnél egy újabb FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregatt, a NORMANDIE. Az 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles egység még 2018. február elsején került vízre. Ezt a francia megrendelésre hatodikként megépített FREMM-osztályú fregattot rekordidő alatt, 12,5 hónap alatt állítottak össze a hajógyári munkások. Tulajdonképpen ez az egység a NORMANDIE (II), hiszen az első ezt a nevet viselő, 2012. október 18 óta vízen lévő, a DCNS által 2009 októbere óta épített egységet 2015-ben eladták Egyiptom számára, ahol a TAHYA MISR nevet kapta. Párizsban a 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig (az ALSACE és a LORRAINE nevet viselő egységek) légvédelmi feladatokra lesznek „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyul.
Az Orosz Védelmi Minisztérium megállapodott a Szuhoj Szu-34-es bombázók újabb megrendelésre kerülő példányaira vonatkozó szerződés részleteiről. Ebből kiderül, hogy 2027 végéig legalább 76 repülőgépet kell szállítania a gyártónak, vagyis a két repülőezred átfegyverzésére elegendő mennyiséget. Ezek a gépek már a továbbfejlesztett Szu-34M-ek lesznek és 2022-től évente akár 14 darabot is elkészíthet majd belőlük a gyártósor. Ezek a Szu-34M változatok a gyártó szerint kétszer hatékonyabbak lesznek a harcmezőn, továbbfejlesztett fedélzeti rádiólokátoraik és navigációs rendszereiknek is köszönhetően. Továbbá felderítő repülések végrehajtására is alkalmasabbak lesznek az előző szériához viszonyítva. Ezen verzió első prototípusa várhatólag 2022-ben hajtja végre első felszállását. Az első Szu-34M gyártása még ebben az évben elkezdődik a novoszibirszki üzemben. A továbbfejlesztést nagyrészt a szíriai tapasztalatok alapján végezték.
A felderítő feladatok végrehajtására három különféle konténert fognak használni a Szu-34M-en. Az UKR-RT a rádióelektronikai felderítésre, az UKR-OE az optikai felderítésre lesz képes, míg az UKR-RL-be egy beépített Pika-M radar végzi majd a felderítést. Utóbbinak a fejlesztése már befejeződött és repülés közben is folytattak vele teszteket. Ezek során bebizonyosodott, hogy 300 kilométeres távolságból 1-1,5 méteres felbontású radarkép előállítására képes. A rádióelektronikai felderítésre képes UKR-RT esetében a beltartalom a Tupoljev Tu-214R felderítő repülőgépek számára kifejlesztett M400A rádióelektronikai felderítő rendszeren fog alapulni. Itt a méretbeli csökkentést úgy szeretnék végrehajtani, hogy a rendszer műszaki jellemzői nem változnak meg. Így akárcsak az eredeti M400A, ez is képes lesz rádiólokátorok, rádióadók és mobiltelefonok jeleit érzékelni és helyüket megállapítani. A Szuhoj Szu-34M új elektronikai hadviselési rendszert és új fegyvereket is kap majd.
A jövőben akár szorosabb együttműködés is kialakulhat Oroszország és Törökország között. Jelenleg a törökök nemrégiben kézhez kapott az orosz felajánlást elemzik. Moszkva ugyanis nem zárkózik el még egy ezrednyi Sz-400-as légvédelmi rendszer eladásától, valamint attól sem, hogy technológiát adjon el/vagy át a török hadiipari fejlesztésekhez. Ez utóbbi esetében az ötödik generációs TF-X vadászbombázó került megemlítésre. Ehhez az oroszok hajtóművek, fedélzeti rendszerek és katapultülések terén működnének együtt a török féllel. Mivel az elmúlt évben a törökök esetében több külföldi partnerrel is félbeszakadtak a fejlesztések, így a jövőben nem elképzelhetetlen, hogy a T-129 ATAK helikopter, vagy az Altay harckocsi esetében is az erőforrás (is) orosz eredetű legyen.
Korszerűsítésre fognak kerülni a Pakisztánban használt légi üzemanyag utántöltő repülőgépek. Ezeket a tehertérből kiszerelhető plusz tankok okán, szállítógépként is használható Iljusin Il-78MP-ket Ukrajnából szerezték be a 2000-es évek második felében. Az első 2009-ben érkezett meg, míg további hárommal együtt 2012-től álltak hadrendbe. A négy gépet a Nyikolajevi Repülőgépjavító Üzem szakember gárdája veszi kezelésbe. A megkötött szerződés két gépre vonatkozik, 30 millió dollár értékben. A fennmaradó másik két Il-78MP-re várhatólag majd csak később születik meg a véglegesnek tekinthető szerződés.
Jelentős mennyiségű korszerűsített gyalogsági harcjármű elkészítésre szóló megrendelést adott az Indiai Védelmi Minisztérium 2020. május 30-án. Ebben az áll, hogy az Ordnance Factory Board, mely 1987 és 2007 között 1250 BMP-2 és BMP-2K-t épített meg, most 156 darabot fog korszerűsíteni. A páncélosok új tűzvezető rendszert, korszerű hőképalkotós kamerákat, két irányított páncéltörő rakétát és egy automata gránátvetőt kapnak majd a korszerűsítés során. Még 2013-ban Indiában 2000 darab motor megvásárlását tervezték a korszerűsítés előtt álló BMP-2-es gyalogsági harcjárműveik számára. Az eredeti 285 lőerős erőforrást egy 250-380 lóerősre cserélték volna le, ami könnyen karbantartható, és megbízhatóan működik szélsőséges időjárási körülmények között is. Motorokat hazai és külföldi gyártók egyaránt ajánlhattak a döntéshozók figyelmébe, így a Mahindra & Mahindra, Tata Motors, Force Motors, Ashok Leyland, Maruti Udyog és Crompton Greaves, és az MTU (Németország), Thales (Franciaország) és a Rosoboronexport (Oroszország) gyártmányaira egyaránt kíváncsiak voltak. Az 1500 darab BMP-2-es modernizálását akkor 3-5 éven belül leszerették volna letudni, 1,2 milliárd dollárt felemésztve.
Internetre kerültek fel új, eddig még nem látott fotók az egyik J-20-as prototípusról. A képek érdekessége, hogy a csökkentett észlelhetőségű kínai típus szárnyai alatt oldalanként két-két fegyverzet felfüggesztő pilon volt látható. Ezek alapján a J-20-as is, akárcsak más lopakodó kialakítású gépek, képes külsőleg is fegyverzet és/vagy póttartályok hordozására, ha a harcászati helyzet ezt igényli.
A GE Aviation májusban szállította le az első F414-GE-400K utánégetős sugárhajtóművet a Korea Aerospace Industries Ltd (KAI) részére. Ez az erőforrás Dél-Korea következő generációs, hazai fejlesztésű vadászbombázójába, a KF-X-be kerül beépítésre, amely az F-4D/E Phantom II és F-5E/F Tiger II típusok pótlására fog szolgálni. A Korea Aerospace Industries Ltd (KAI) 2016 májusában választotta ki a GE Aviation vállalatot a KF-X-be szánt sugárhajtómű szállítására. A fejlesztési program várhatólag 2026-ban fejeződik be, de 2021-re 15 darab hajtóművet fog az amerikai gyártó átadni. A KF-X első felszállása 2023-ra várható.
Tajvanon elkezdődtek a gurulási próbák a helyi fejlesztésű AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) XAT-5 (korábban Blue Magpie) AJT (Advanced Jet Trainer) sugárhajtású kiképzőgéppel. A 2019. szeptember 24-én a prototípus bemutatásakor derült ki, hogy a Nemzetvédelmi Minisztérium a sugárhajtású AIDC T-5 repülőgépet Yung Ying-nek (Bátor sas) nevezte el. A gép addigi neve Blue Magpie, vagyis Kék Szarka volt. Ez a madárfaj őshonos Tajvanon és tulajdonsága, mely alapján egy katonai repülőgép viselhette a nevét az, hogy igen a vehemense képes a fészkét védeni. A két Honeywell/ITE F124-200TW sugárhajtóművel ellátott gép első repülését továbbra is 2020 júniusában tervezik végrehajtani.
A Tajvani Légierő a 2023-ra tervezett gyártás elindulásától kezdődően 66 darab T-5-öt szerez be majd 2026-2028-ig az AT-3-as sugárhajtású kiképző/könnyű támadógépek helyett. Az AT-5-ös felfegyverzett változattal a Northrop F-5E/F Tiger-et fogják lecserélni. A hírek szerint az T-5 Yung Ying szerkezeti elemeinek 80%-a eltér a Ching Kuo-tól, méretileg kissé nagyobb annál, több üzemanyagot lehet elhelyezni a belső tartályaiban, valamint a géptörzsnél nagymennyiségű kompozitot használnak. Az F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázó kétüléses változatára hasonlító gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A T-5 Yung Ying-ből 4 prototípust fog megépíteni a gyártó, ezek közül kettő repülőképes példány a légi, a másik kettő a földi tesztelésekre lesz felhasználva.
Elérte az 1000 repült órát Ausztrália elsőnek megépített Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázója. Az A35-001-es első felszállását még 2014-ben hajtotta végre. A gép jelenleg a Nemzetközi Pilótaképző Központnál (PTC) az Egyesült Államokban a Luke légibázison található meg ahol a pilóták és karbantartók típusátképzése folyik. Itt egyébként négy másik ausztrál F-35-ös is fellelhető a már átadott 26-ból. Négy másik, augusztusban hazatérő géptől eltekintve a többi hazai légtérben gyarapítja a repült órákat a 2., illetve a 3. repülőszázadnál a Williamtown bázison. Visszatérve az A35-001-re, a hat év alatt összegyűjtött repült órák számát visszaosztva igen szép eredmény lesz látható. 166 óra évente, majdnem 14 óra havonta, és 3,5 óra hetente.
Elkezdődtek a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) AGM-88G AARGM-ER lokátorromboló rakétával a repülőgépre függesztett repülési tesztek. Az első ilyen repülést június 1-én hajtották végre, egy Boeing F/A-18E Super Hornet bal szárnya alá függesztve, a haditengerészet Patuxent River-i tesztközpontjából felszállva. Az AGM-88E AARGM-hez képest duplájára növelt hatótávolságú AGM-88G AARGM-ER -t a flotta egyaránt rendszeresíteni kívánja a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és EA-18G Growler, valamint a Lockheed Martin F-35C Lightning II repülőgépein, de a légierő is tervezi az F-35A-n történő integrációt. Ezt a fegyvert 2019 márciusától kezdődően fejlesztik az akkor elnyert 323 millió dolláros szerződés értelmében. A flotta vezetői 2022-ben már hadrendbe szeretnék állítani a radargyilkos rakétát.
Szintén a Patuxent River-i támaszponthoz és a F/A-18E Super Hornet típushoz kötődik egy másik hír ezen a héten. Ugyanis a Boeing átadta az első speciálisan módosított F/A-18E Super Hornet repülőgépet. Ezt, valamint további 10 társát (összesen kilenc F/A-18E együlésest és két F/A-18F kétülésest) a flotta bemutatócsapatának a Blue Angels igényei szerint alakítják át még a 2020-as év végéig. Az első gép jelenleg még nem viseli a kötelékre jellemző kék-sárga festést, mivel most még az átalakítások eredményességét ellenőrzik rajta és csak ezek után kapja meg új ruháját. A nagyobb módosítások között szerepel egy olajtartály és az ehhez tartozó füstképző rendszer, olyan üzemanyag-rendszer, amelyik lehetővé teszik a repülőgép számára, hogy hosszabb ideig a hátára fordítva repüljön, valamint polgári légiközlekedéssel kompatibilis navigációs berendezések.
Új partnert keres a brazil Embraer a Boeing április távozása után. A KC-390-es szállító/légi utántöltő repülőgép előállítására és/vagy érékesítésére jelenleg még folyamatban vannak az életképes alternatívák és a lehetséges üzleti modellek értékelése. Az Embraer belső köreiből származó információk szerint Indiát és Kínát találják első körben megfelelő képességű országnak ahhoz, hogy társulhassanak velük.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed F-104S-ASA-M Starfighter
McDonnell Douglas Phantom FGR.2
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.05.30
Május 25-től kezdődően az Osztrák Légierő nagyszabású repülési gyakorlatot folytat az ország légterében. A Eurofighter repülőgépek két hétig teljesítik a napi szuperszonikus tartományban végrehajtott repüléseiket. Május 25-től június 5-ig az osztrák Eurofighter pilóták hangsebesség feletti tartományban elfogási manővereket hajtanak végre. Naponta két ilyen repülés várható hétfőtől péntekig 8 és 16 óra között. A repülések célja a katonai pilóták, a rávezető tisztek és a légiforgalmi irányítók közötti együttműködés gyakorlása.
Az Egyesült Arab Emírségekkel közösen alkotta meg új légvédelmi rendszerét a szlovén Valhalla. Az 57 milliméteres Spider gépágyút egyaránt alkalmazhatják járművekre szerelve, vagy földre telepített helyzetben. Ez utóbbi esetben gépágyúként négy hidraulikusan kihajtható láb az, ami a stabilitást hivatott biztosítani. A járművekre építhető Spider tömege 3850 kilogramm, míg a telepíthető változat messze súlyosabb egyéniség, 5 tonna. A Spider a régi, szovjetgyártású S-60 57 milliméteres légvédelmi gépágyún alapul, de a töltőlécek használata már a múlté. A lőszerellátásról a Spider gépágyú esetében hevederpályák gondoskodnak, a lőszerkészlet 92 darab. A gépágyú jobb oldalán még egy 14,5 milliméteres KPVT nehézgéppuskát is elhelyeztek a tervezők, valamint a torony mindkét oldalára 70 milliméteres nem irányított rakéták kerültek. A célok felderítését és nyomon követését egy 15-20 kilométeres hatótávolságú rádiólokátor, valamint egy optikai rendszer segíti.
Lengyelországban május 28-án készült el a Polska Grupa Zbrojeniowa az első két Leopard 2PL harckocsival. A cég hamarosan újabb három páncélos korszerűsítési munkálatait fogja befejezni. A Polska Grupa Zbrojeniowa-val (PGZ) a ZM Bumar-Łabędy SA-val együttműködésben a Rheinmetall stratégiai partnerként 2023. július 31-ig vállalta a Bundeswehr készletéből megvásárolt 142 Leopard 2 A4-es harckocsik Leopard 2PL-es szintre történő korszerűsítését, amely megfelel a német Leopard 2 A5 és A6 szabványoknak.
Május 26-án újabb Lockheed Martin F-35A Ligthning II-es vadászbombázók érkeztek meg Norvégiába. Az Orland bázison három gép szállt le ezen a napon, egy 10 órás, az USA-ban megkezdett repülőút után.
Akár a szárazföldi hadviselést is forradalmasíthatja majd egy észt cégnél jelenleg is folyó fejlesztés. A Milrem Robotics-nél ugyanis már épült a Type-X robotharcjármű prototípusa, ezzel várhatólag még az idén elkészülnek. Az észt vállalat nem ismeretlen már a világ több hadereje számára sem, hiszen a THeMIS UGV, elsősorban szállításra szolgáló robotjárműve már rendszeresítésre is került. A Type-X robotharcjárművel magasabbra teszik a lécet, mivel ez egyrészt fegyverzettel is ellátható lesz. A 12 tonnás tömegű Type-X robotharcjármű légi szállítása könnyebben megoldható, mint a személyzettel rendelkező társaié. Magasság 2,2 méter, szélessége 2,9 méter, míg hossza 6 méter lesz. Meghajtása dízel-hibrid rendszeren fog alapulni. Egy üzemanyag feltöltéssel a hatótávolsága 600 kilométer lesz, míg maximális sebessége 80 kilométer per óra úton és 50 kilométer per óra terepen. A jármű képes vízen való átkelésre, de az első prototípusok nem fognak rendelkezik a kétéltű képességgel. A Milrem fontolóra veszi az úszóképesség megvalósítását a jövőben. A Type-X robotharcjármű 2 tonna tömegű tornyában 30 milliméteres gépágyútól az 50 milliméteresig bármi beépíthető lesz a megrendelő igénye szerint. Karbantartási költségei alacsonyak lesznek, lánctalpa teljes egészében gumiból készül.
A családelv alapján készülhet majd belőle egyszerű szállító – 2,5-3 tonna teher elvitelének és további 3 tonnányi pótkocsin való mozgatásának képességével -, tüzérségi, illetve légvédelmi radart hordozó változat éppúgy, mint rakétás páncélvadász, műszaki mentő, automata aknavetővel felfegyverzett, vagy légi célok ellen gépágyúk mellett rakétákkal is ellátott változat. A harctéren egy lövészpáncélos belterében kialakított irányítópultokról történhet majd az Type-X robotharcjárművek irányítása, nagyjából úgy, ahogy az a személyzet nélküli repülőeszközök esetében már napjainkban megvalósult. Egy ilyen helyzetben a hagyományos páncélos és/vagy gépesített lövész egységekkel, alegységekkel működnének együtt a robotharcjárművek. Magas kockázatot jelentő esetekben ideális lenne ezek alkalmazása. Az általuk szolgáltatott taktikai formációk csökkentik a reakcióidőt és a parancsnokok terhelését, hozzájárulva a hatékonyabb harcvezetéshez. A mesterséges intelligencia felhasználásával a robotok és az operátorok segítenek a célok felderítésében, a taktikai helyzetkép létrehozásában és annak frissítésében, valamint a parancsnokoknak a helyes döntések meghozatalában.
Megszerezte a jó időjárási körülmények között végzet terepkövető repülésre szóló jogosítását az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép. A típus a Pireneusok és Közép-Franciaország felett áprilisban lefolytatott repülések során 150 méteres magasságban bizonyította, hogy képes biztonságosan repülni. A fedélzeti berendezések által biztosított adatok alapján végzett terepkövető repülés képességét 2021 második negyedévében fogja bizonyítani az A400M Atlas éjjeli körülmények között is.
Május 21-el befejeződtek a Thales Martlet hajók elleni rakétával folytatott lövészeti próbák az öt évvel ezelőtt hadrendbe állt Leonardo Helicopters Wildcat HMA.2 haditengerészeti helikopterről. A félaktív lézeres irányítású Martlet egy mindössze 13 kilogrammos rakéta, 6-9 kilométeres hatótávolsággal és Mach 1,5-es sebességgel. A Wildcat HMA.2-es a törzs két oldalára felszerelhető félszárnyakon összesen 20 darab Martlet hajók elleni rakéta szállítására képes, a két-két felfüggesztési pontján. Ezek a félszárnyak azonban kellő sebesség elérését követően 380 kilogrammnyi emelőerőt is generálnak, így csökkentve a főrotorlapátok igénybevételét. A szárnycsonkokkal a repülési tesztek 2019. július 2-án kezdődtek el, az Anglia délnyugati részén található Yeovilban, a ZZ513-as Wildcat-re felszerelve. A Wales nyugati részén április 27-től folytak a rendszerestést megelőző lövészetek. A várhatólag még a 2020-as évben szolgálatba álló Martlet rakéta a Leonardo szerint sikerrel felhasználható légi célok, például pilóta nélküli légi járművek és helikopterek ellen is.
Két korszerűsített Berijev A-50U radargépet fog átvenni az orosz Légierő a 2021-es év végéig. A szolgálatban tartott 15 darab A-50-es radargép 26 és 35 év közötti szolgálati idővel rendelkezik. Korszerűsítésük valószínű, főleg annak fényében, hogy az elektronikai felderítésre is képessé vált A-100-as sorozatgyártása 2020-ban indulhat majd el legkorábban. Az első A-50U-t 2018. december végén szállították le. A legutóbbi hírek szerint a típus jól teljesített Szíriában, bár az itt szerzett tapasztalatokat felhasználják a korszerűsítés során, tehát nem minden volt a legnagyobb rendben. 2017 áprilisa óta egy, vagy két A-50-es van jelen Szíriában. A frissítés költsége meghaladja a 600 millió rubelt repülőgépenként.
Már folyik az első PAK-DA csökkentett észlelhetőségű bombázógép építése Oroszországban. Ezt a tevékenységet legutóbb 2019-ben szerették volna elkezdeni. Mostanra a Tupoljev tervezőiroda teljesen befejezte a típus megalkotását, ezt jelenleg 80-as gyártmányként hívják, illetve illetik még a Courier néven is. Ez futárt, idegenvezetőt és útikalauzt is jelent. Az első gép építési státuszáról eltérő hírek érkeztek, egyesek szerint már folyamatban van a pilótafülkét magába foglaló szekció készítése. Annyi egyértelmű az első példánnyal kapcsolatban, hogy 2021 végére el kell készülnie. Az Izvesztyija orosz lap értesülése szerint az új orosz bombázógép, a PAK-DA sorozatgyártása 2027-től veheti majd kezdetét. A géppel 2023 áprilisától kezdenék el a berepülést, ami gyorsan haladna, hiszen a meglévő szerződés előírja a bombázó három prototípusának elkészítését. Ezt követően a rendszeresítést megelőző állami tesztekre 2026 februárjától kerítenének sort. A bombázóhoz készített új hajtóművel ebben az évben kezdődnek majd el a tesztek. A PAK-DA-val szemben elvárás a Tu-160-nál nagyobb repülési idő és fegyverterhelés is. 2017-ben a PAK-DA első prototípusainak repülési próbáit 2025-re várták, míg a gyártás elindítását 2028-2029-ra prognosztizálták.
Igen hamar szuperszonikus sebességgel repültek Oroszországban a korszerűsített Tupoljev Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázó repülőgéppel. A második prototípussal - mely első repülését 2020. március 20-án hajtotta végre - ugyanis már a negyedik repülésen túllépték az 1 Mach-os sebességet. A repülőgép megfelelően stabil volt ekkor is és jó irányíthatóságot mutatott. A módosított rendszerek és berendezések a próbák során az elvártak szerint teljesítenek.
Angolába megérkeztek az első Hongdu K-8W (Karakorum-8) sugárhajtású kiképző repülőgépek. A kínai típusból hat példányt vettek már át és még az év végig ugyanennyit fognak kapni, vagyis mind a megrendelt 12 gép átadása meg fog történni. A K-8-at a China Nanchang Aircraft Manufacturing Corporation tervezte, de az elsődleges gyártója a Hongdu Aviation Industry Corporation. A pakisztáni Pakistan Aeronautical Complex szintén előállítja a típust. Az elmúlt években már számos K-8-at értékesítettek afrikai országokbak. Zambia, Zimbabwe, Tanzánia, Szudán, Ghána, Egyiptom és Namíbia voltak ezek a vásárlók. Angola 2018-ban rendelte meg a K-8W-t, amelyik a pilótafülkébe továbbfejlesztett műszerfalat és HUD-ot kapott. Ezekről még a gyártósoron lévő gépekről 2019 márciusában kerültek fel az első fotók a világhálóra.
Az indonéz PT Lumindo Artha Sejati vállalat korszerűsítette a szovjet gyártmányú PT-76 könnyű kétéltű harckocsikat, amelyeket az indonéz tengerészgyalogság használnak. A továbbfejlesztett PT-76 motorja egy amerikai gyártású Detroit 6V-92T dízelmotor lett, ami 300 lóerő leadására képes. Új lett a generátor (24V, 200Ah) és ennek köszönhetően az elektromos rendszer is. A fegyverzet is modernizálódott, az 1156 kilógrammos, 3,445 milliméter hosszú, L/42-es kaliberhosszúságú, 76,2 milliméteres D-56T löveget, amely percenként 6-8 lövés leadására volt képes és 12-13 kilométeres lőtávval rendelkezett, egy 90 milliméteres Cockerill Mk III-as löveg váltotta fel. Ehhez új tűzvezető rendszer is tartozik, ami lézeres távolságérővel is rendelkezik. Ezzel egy NATO szabvány lőszerrel működő 7,62 milliméteres géppuska van párhuzamosítva, valamint egy ugyanilyen lett felszerelve légvédelmi célokra is a szovjet DSKM helyett.
Május 16-án éleslövészeten mutatta meg képességét az Amerikai Haditengerészet lézerfegyver demonstrátora. A 150 kW-os teljesítményű LWSD MK 2 MOD 0 szilárdtest lézert elsősorban hajók önvédelmére alkotta meg a Northrup Grumman. A pilóta nélküli légi eszközök, illetve kisméretű csónakok elleni fegyvert a 11.-nek megépült SAN ANTONIO-osztályú partraszállító hajóra, az LPD 27 PORTLAND-ra telepítették. A hajó a Csendes-óceánon végzett éleslövészet során egy pilóta nélküli repülőgépet semmisített meg az LWSD MK 2 MOD 0 szilárdtest lézert használva.
Egy újabb repülőszázad átfegyverzése fejeződött be az Egyesült Államokban május 14-én. A haditengerészet VP-40-es tengeri járőrszázada ugyanis ezen a napon cserélte le Lockheed P-3C Orion gépeit a Boeing P-8A Poseidon-ra. A turbólégcsavaros elődöt 1968-tól repülték. A VP-40 az utolsó aktív század, amely a P-3C Orion repülőgépről a P-8A Poseidon-ra váltott. A típusváltás 2019 novemberében vette kezdetét.
Ez év végére az amerikai hadsereg elkezdi majd a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek további korszerűsítését. A gép rendszereit és szoftvereit egyaránt érintő Version 6-os képességfejlesztés fő iránya a tengeri alkalmazhatóság. A helikopterek sárkányszerkezetét és a rotorlapátokat már ez előtt különös gonddal tették ellenállóbbá a sós víz jelentett korrózió ellen. Most a rádiólokátor tengeri célpontok elleni alkalmazhatóságát fogják tovább javítani kisméretű célpontok esetében, ez a felderítési távolság növelésével is jár. Továbbfejlesztésen fognak átesni a hajtóművek és az erőátviteli rendszer is, de a rotorlapátok összecsukása és szétnyitása is gyorsabban lesz végrehajtható.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Harrier GR.7A
Aerospatiale AS-332B Super Puma
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Sikorsky HH-53C Super Jolly Green Giant
Northrop SF-5B Freedom Fighter
Catégories: Biztonságpolitika
2020.05.23
Szerbiában eddig sikeres volt a szovjet eredetű 2SZ1 Gvozgyika 122 milliméteres önjáró tarack hazai korszerűsítése után végzett lövészetei. Ezt a fegyvert néhány korábbi országvezető ki szerette volna vonatni a szerb hadsereg eszköztárából, azonban a mostani vezetés a korszerűsítése mellett döntött. A munkát a helyi ipar minél nagyobb arányú bevonásával tervezték végrehajtani, ami sikerült is. A jelenlegi tervek szerint a modernizáció után a Gvozgyika önjáró tarackok még hosszú ideig szolgálatban fognak maradni az országban. Az új lőszereknek köszönhetően a lőtávolság 38%-al növekedett meg, de az egyik legmodernebb tűzvezető rendszernek köszönhetően, amely helyi fejlesztésű és természetesen ballisztikus számítógépekkel is rendelkezik, a megállást követően igen rövid idő belül leadható az első lövés. Az átalakításnak köszönhetően a Gvozgyika képes úgy útjára indítani több lövedéket is, hogy azok nagyjából egy időben csapódjanak be a célterületre. Ezt a képességet eddig négy lövedékkel tesztelték, de hamarosan sort kerítenek a hat lövedékkel végzett próbára is. Amennyiben a még hátralévő tesztek során nagyobb módosítás szükségességére nem derül fény, úgy a szerb ipar rövid határidőn belül képes lesz az összes szolgálatban álló Gvozgyika korszerűsítésére.
Ukrajnában nyilvánosságra hozták a haderőfejlesztés elkövetkező években elindítandó ágait. Ennek következtében negyedik generációs szintet képviselő többfeladatú repülőgépeket szeretnének beszerezni a légierő számára. A típus kiválasztását 2022-ig be szeretnék fejezni, majd ezt követően egy kisebb mennyiséget meg is vásárolnának a kiválasztásra került repülőgépekből. Pár évvel később, 2025 és 2030 között már nagyobb mennyiséget vásárolnának meg belőlük. Az üzlet jelentős, összesen 7,5 milliárd dollárt szán Kijev a légierő gépparkjának modernizálására. A szállítógépek tekintetében nem nevezték meg a típust, de egy közepes kategóriába tartozót rendszeresítenek majd, várhatóan a 2027-2035 közötti 1,5 milliárd dolláros beszerzésnek köszönhetően. A pilóta nélküli repülőeszközökből is vásárolnak majd, kicsit több mint 1,1 milliárd dollárért, de a légvédelmet is fejleszteni fogják. Itt 1,87 milliárd dollár áll rendelkezésre 2030-ig legalább négy ezred teljes átfegyverzésére.
Következő hónapban került majd leszállításra az első két Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép (jelzésük MMF1 és MMF2) az európai NATO szövetségesek közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat számára. Ezek az első időben leginkább a képzésben fognak rész venni, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A harmadik és a negyedik repülőgép jelenleg még átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezik, a negyedik pedig a 2021-es év elején lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at a hónap elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak.
A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a jelenlegi nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A megállapodás alapján ezek a többfeladatú repülőgépek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni, de az egység rendelkezni fog egy előretolt műveleti bázissal is, ennek Köln-Wahn ad majd otthont. Hollandiában öt A330MRTT lesz majd megtalálható, míg Németországban három. Eddig a fent említett hat ország írta alá az együttműködésről szóló programot 8 repülőgép üzemeltetésére. A szerződés jelenleg még opcióként további 3 repülőgépre is vonatkozik.
A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervez igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak. A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült, és most készen állnak az ismereteik felelevenítésére, mivel ez a repülőgép üzemeltetéséhez vezető út utolsó lépése. A legénység többi tagjának képzése a tervek szerint hamarosan újraindul a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában.
Megkapta a modernizált GOTLAND tengeralattjárót a Svéd Haditengerészet. Ez az egység 2018. október 19-től végezte tengeri próbajáratait. Az 1995. február 2-án vízre bocsátott és 1996 áprilisában szolgálatba lépett HSwMS GOTLAND fedélzetén az élettartamának felénél esedékes korszerűsítésnek köszönhetően már megjelentek a következő hajóosztály, az A26-os rendszereinek egy részei. Ezek a munkák 2018 év június 20-án a Saab Kockums Karlskrona-i hajógyárában fejeződtek be. Itt az egyik legfontosabb fejlesztést a Saab Kockums Stirling Mk3-as meghajtórendszer beépítése jelentette a tengeralattjáróba. A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így az buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. Ez a folyékony oxigént és dízelolajt használó erőforrás elődjeihez képest nagyobb hatásfokkal üzemel, valamint a korszerű elektronikai ellenőrző és vezérlőrendszerek is megjelentek rajta.
A svéd tengeralattjárókon 1988-ban jelent meg az első Stirling motor, az azóta megszerzett tapasztalatokat rendre felhasználják ezen erőforrások továbbfejlesztése során. 2019 második félévében egy új, az eddigieknél nagyobb teljesítményű Stirling motor próbáit kezdte meg a SAAB Kockums. Ez a levegőtől független meghajtó egység az első A19-es GOTLAND-osztályba tartozó tengeralattjáróba szánt 75kW-os teljesítményű erőforrás befoglaló méretével megegyező méretű, de már 150kW-os teljesítményű.
A tengeralattjáró korszerűsítésének egyik ugyanilyen fontos tényezője volt a hűtési kapacitás növelése. Ez csak úgy volt megvalósítható, hogy a tengeralattjárót a torony mögött nagyjából 4 méterre kettévágták és betoldottak a törzsébe egy nagyjából 2 méteres darabot, ami a hűtőrendszereket foglalja magába. A 25 fős legénység elhelyezési körletében is alapos felújítások folytak, de az érzékelők és a harcvezető rendszer is teljesen megújult, valamint a periszkóp is lecserélésre került egy optronikus árbocra. Az immáron már 62 méter hosszú, felszínen 1580 tonnás vízkiszorítással rendelkező GOTLAND a 2025 utáni időkig maradhat majd még szolgálatban.
Egy eddig meg nem nevezett ország rendelt Saab 2000 Erieye radargépeket a közelmúltban. A 160 millió dolláros megrendelés 2020 és 2023 között lesz teljesítve. Mint az az elnevezésből is kitűnik, a PS-890 rádiólokátorok hordozására a Saab 2000-es turbólégcsavaros repülőgépek szolgálnak majd. A gyártó nem tette közzé a megrendelt mennyiséget sem, de az árat figyelembe véve ez két-három darabos lehet. Továbbá, mivel már jó ideje a Saab a sugárhajtású Bombardier 6000/6500 alapú GlobalEye típusával szerepelt a kiállításokon és vásárokon, a turbólégcsavaros gépeket jó eséllyel egy olyan állam rendelhette meg, amelyik már rendelkezik ilyenekkel. Így ezek beszerzése nem jelent majd túl nagy kiadást az üzemeltetési feltételek megteremtése tekintetében. Ilyen gépek hat, illetve két darabos mennyiségben Pakisztán és Szaúd-Arábia légierejében repülnek.
Felméri a Patria Nemo automata aknavető képességeit az amerikai hadsereg. Ezen haderőnem harci képességek fejlesztését végző parancsnoksága együttműködési, kutatási, és fejlesztési megállapodást írt alá a fegyvert megalkotó európai vállalattal. A 120 milliméteres automata aknavető így esélyt kapott arra, hogy a hagyományos gépesített egységek mellett a Stryker dandárharccsoportok tűztámogatását is végrehajthassa majd a jövőben. A Nemo előnyei világosak, könnyen telepíthető, kialakítása kompakt, kezelőszemélyzete védett, tűzgyorsasága és pontossága megfelelő.
Némi változás állt be Nagy-Britannia Boeing E-7A Wedgetail AEW.1 radargépeinek előállításában. A 2019-es év májusában 1,5 milliárd font (1,96 milliárd dollár) értékben megrendelt öt gépből az első kettőt eredetileg a Marshall Aerospace and Defence Group segítségével alakították volna át polgári célokra gyártott, de éppen csak hogy használt 737NG utasszállítókból. A használt repülőgépek korát vagy azt, hogy honnan kerülnek megvásárlásra nem hozták még nyilvánosságra. A brit cég 24 hónap alatt készült volna el egy géppel, így a munka 2026-ban lezárult volna, biztosítva a jelenleg használt Boeing 707-es alapú E-3D Sentry-k leváltását. Meg kell jegyezni, hogy hasonló megoldás volt a dél-koreai E-7-es radargépeknél is.
Szöul még 2005-ban rendelte meg 4 darab E-7-es gépét 1,6 milliárd dollárért. Az első példány 2010 februárjában érkezett meg a Korea Aircraft Industries gyárába, ahol a MESA radart is felszerelték rá. Nemrégiben azonban a Marshall Aerospace and Defence Group kiszállt az együttműködésből, közleményük szerint a felek minden erőfeszítése ellenére nem sikerült megtalálniuk annak a módját, hogy a programot üzleti szempontból életképessé tegyék. Nem maradt hát más választás, az amerikai félnek új partner után kellett nézni. Ez a STS Aviation Services lett, akik a birminghami repülőtéren már tavaly októberben meg is vásároltak egy jókora hangárt. Ebben annyi hely áll rendelkezésre, hogy egyszerre két 737-en is folyhatnak majd az átalakítási munkálatok. Ezek ütemétől a Boeing azt várja, hogy 2023-ban megkezdődjenek a szállítások a RAF-hoz, amik az eredeti terveknek megfelelően 2026-ban be is fejeződnek majd.
Görögországban fennakadások nélkül folyik a légierő Lockheed Martin F-16 C/D Fighting Falcon vadászbombázóinak korszerűsítése. A jelenlegi legfejlettebb F-16V (Viper) Block 70-es variánssá 85 darabot alakíttatna át Athén. Görögországban a katonai vezetők ajánlásait figyelembe véve az ország védelmi minisztere, Panos Kammenos még 2017 februárjában jóváhagyta az F-16-os vadászbombázók korszerűsítési programját. Az F-16V a jelenlegi legkorszerűbb lokátortechnológiát képviselő Northrop Grumman APG-83 SABR, 20 cél követésére és több támadására képes aktív szintetikus apertúrájú fedélzeti radart (AESA) kapja meg, ami jobb teljesítményt nyújt a korábbi változatokhoz képest olyan környezetben is, ahol nagyobb a rádiófrekvenciás háttérzaj.
Az új, nagyobb felbontású 6×8 collos központi kijelzővel ellátott modernizált pilótafülkével, gyorsabb adatátvitelt biztosító rendszerekkel, valamint új navigációs berendezésekkel, illetve AN/ALQ-213(V) elektronikai harcra szolgáló rendszerrel is ellátott Viper-en az új berendezések többsége megegyezik az F-35-ösön is alkalmazott modern rendszerekkel, így két típus együttműködése biztosított. Ez utóbbi kiemelkedően fontos lehet, hiszen a görög vezetés megtette az első lépéseket az F-35-ös beszerzése felé, sőt 2020 januárjában 24 darab F-35-ös beszerzési lehetőségével fordultak Washingtonhoz. Az első görög F-16-os korszerűsítése még 2020 januárjában elkezdődött az európai országban, ahol továbbra is 2027-re prognosztizálják az utolsó 85. gép elkészültét. Athén továbbra is számít a francia Dassault Mirage 2000-es vadászbombázók képességeire is, nem tervezik a típus kivonását.
Franciaországban már elkezdtek gondolkodni a következő repülőgép-hordozóval szembeni követelményeken. A meglévő, testvérhajók nélküli CHARLES DE GAULLE (R 91) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó várhatólag 2038-ban, 2040-ben kerül majd kivonásra. A leváltására szolgáló hajóval 2036-ban szeretnék elkezdeni a próbákat és ezek befejeztével 2038-ban szolgálatba állítani. Megépítését Saint-Nazaire-ben fogják elvégezni. Jelenleg még nincs eldöntve a meghajtás módja, tehát a nukleáris energia mellett bármi más is szóba jöhet. A lényeg az, hogy megfizethető, biztonságos legyen, valamint kellően nagy mennyiségű elektromos áram előállítását tegye lehetővé. Erre már csak a tervezett elektromágneses katapultok alkalmazása miatt is szüksége lesz a hajónak, aminek a fedélzetén a Dassault Rafale M-nél nagyobb tömegű új generációs vadászbombázók lesznek megtalálhatók, a pilóta nélküli repülőeszközök mellett.
Törökországban egy F-16C szárnya alól leoldott bombára szerelve sikeresen tesztelték a helyi fejlesztésű félaktív lézeres irányítókészletet, amit az egytonnás Mk84-es bombák számára alkottak meg. Érdekes módon a műholdas irányítókészletet, melyet HGK-2-nek neveznek, már gyártják az Mk 84-ek számára, akárcsak a 227 kilogrammos Mk 82-es számára az LGK-82-es félaktív lézeres irányítókészletet. Ezeket a légierő gépei már 2018 óta használják a Szíriában és Észak-Irakban folytatott hadműveletekben. Az Aselsan fejlesztette HGK-84LAB/LHGK-84 (Lazer Arayıcı Başlık) lézeres irányítókészlet álló és mozgó célok megsemmisítését is lehetővé teszi. A HGK-84 egy műholdas/inerciális irányítókészlet, amit kiegészít a bomba orr-részére szerelhető félaktív lézeres irányítókészlet.
Jelenleg a berepülés különféle fázisaiban található meg a Nigéria által megrendelt három PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázó. A világhálóra felkerült képeken a gépek 2P 60, 61 és 62 oldalszámokkal ellátva voltak láthatók. Az afrikai állam a 2018 novemberi megrendelése alapján három darab kínai/pakisztáni JF-17 Thunder vadászbombázót szerez be. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek ki a gyártónak. A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete Pakisztánból származó banki kölcsönből került előteremtésre. Nigéria számára a továbbfejlesztett Block 2-es variáns került eladásra. Ez a változat nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól.
Ezek a módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került. Nigériába várhatólag 2020 novemberében fognak megérkezni a gépek.
Indiában egyre inkább hajlanak arra, hogy egy felülvizsgálatot követően nagyobb darabszámban rendszeresítsék a HAL Hindustan Aeronautics Ltd. által gyártott Tejas vadászbombázót. Persze lehet, hogy csak a 114 darabos mennyiségben külföldről megvásárolni kívánt harci gépek árát szeretnék lejjebb vinni ezzel az információval. Ebben az áll, hogy inkább a helyi gyártású típust látnák szívesebben a légierőben, mint egy külföldön gyártottat. Megemlítésre került az is, hogy a végleges részleteket még ki kell dolgozni, és ez időbe telik, mert ehhez az ország gyártási kapacitásának fejlesztésére is szükség lesz.
Némileg összecseng ezzel az állítással Narendra Modi miniszterelnök ezen a héten tett kijelentése, mely szerint helyben gyártott termékeket kell vásárolni a COVID-19 kitörése által sújtott hazai gazdaság fellendítése érdekében. Szintén segítené az indiai gazdaságot, ha szert lehetne tenni némi exportra is. Ennek előmozdításában nagy szerepe lenne nagyobb mérvű hazai rendszeresítésnek, na és a pozitív tapasztalatokból táplálkozó jó híreknek. A Boeing, a Lockheed Martin, a Dassault, a Szuhoj és a Saab már két éve próbálja megszerezni a 15 milliárd dolláros indiai megrendelést. A megrendelésre kerülő típusnak 85%-ban helyben előállított összetevőket kell majd tartalmaznia. Egyes hírek szerint Új-Delhi hamarosan véglegesíteni fogja 200 darabos, Astra látóhatáron túli légiharc-rakétára szóló megrendelését is.
Viszont a koronavírus miatt további kését kénytelenek elkönyvelni a a hazai építésű INS VIKRANT (IAC-1) repülőgép-hordozó esetében. A hajó hajtóműveinek kikötőben végzett tesztelése 2020 februárjában fejeződött be. A próbákat a 2019-es év decemberétől végezték és ezek során mind a négy gázturbinával, és a nyolc dízel-generátorral is sikerült teljesíteni az elvárásokat. Meg kell említeni, hogy a négy General Electric LM2500 + gázturbina több mint 80 megawatt (110 000 LE) teljesítmény leadására képes. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő 40000 tonnás, 262 méter hosszú, 60 méter széles egység az eredeti tervekhez képest már a 2020-ig is több éves késében volt. Tervezését 1999-ben kezdték meg, míg az építését 2009 februárja óta végzik, és a legújabb hírek szerint a 2021 márciusában átadása a flotta számára és a 2022-ban elérendő bevethetőség a járvány miatt bevezetett utazási korlátozásoknak köszönhetően legalább fél évet csúszni fog.
Becslések szerint a teljesen felszerelt VIKRANT majd 5 milliárd dollárba fog kerülni, míg a fegyverzet és a tervezett 30 darab légi jármű (20 MiG-29K/KUB és Tejas Mark 2 mellett 10 Kamov Ka-31 helikopter) nélküli ára csak 2 milliárd dollár. 2020. február elején még nem rendelték meg a VIKRANT fedélzetére szánt repülőgépeket az oroszoktól, de más országtól sem, így az első időkben valószínűleg a már meglévő MiG-29K/KUB példányok fognak megjelenni a hajón. Érdekes adat, hogy 2003-ban még csak 500 millió dolláros kiadással számoltak esetében fegyverek és repülőgépek, valamint helikopterek nélkül. A hordozó főbb szerelési munkálatai befejeződtek, így a kikötői próbákat 2020. április 10-től tengeri tesztek követték volna. A következő indiai hordozó, a 65000 tonnás IAC-2-es INS VISHAL már katapulttal fog rendelkezni, a VIKRANT (IAC-1) síugró sáncával szemben.
Kivonták Kínában az utolsó Type 051-es LUND-osztályú romolót is 2020 májusában. Ez az osztály 3250 tonnás vízkiszorítással bírt és a szovjetek KOTLIN-osztályának némileg módosított terveinek felhasználásával épültek meg. A LUND-osztály 17 egységét 1970 és 1990 között készítették el. Gőzturbinás meghajtórendszerük, valamint a több mint 30 éves szolgálattal eltöltött idejük miatt csekély az esély rá, hogy külföldre eladásra kerüljenek. Az utolsónak kivont romboló a ZHUHAI volt, hadrendi száma 166-os. 1992-ben állt hadrendbe a Dél-kínai tengeri flottánál.
Még ebben az évben elkezdik az új gépkarabély beszerzését a japán szárazföldi erőknél. Ugyanis a Type 20-as gépkarabélyok első darabjainak árát már tartalmazza a 2020-as év katonai költségvetése. Az új gépkarabélyt 2020. május 18-án mutatták be a sajtónak. Az Aicsi prefektúrában található Howa Machinery Ltd., amely az elődöt, a Type 89-et is gyártotta alkotta meg a Type 20-at is. A Védelmi Minisztérium körülbelül 900 millió jent költ arra, hogy körülbelül 3000 fegyvert megvásároljon a fegyverből a 2020-as pénzügyi évben. Így egy Type 20-as darabára 280000 jen, vagyis 2606 dollár körül fog alakulni. A 78 centiméter hosszú és körülbelül 3,5 kilogramm súlyú gépkarabély behajtható válltámasszal és Picatinny sínekkel rendelkezik. A, 5,56 milliméteres lőszerekkel működő gépkarabély rövidlöketű gázdugattyús rendszerrel rendelkezik, mint a német Heckler and Koch HK-417-es. Az első japán katonák a 2021-es évben kapják majd meg az új Type 20-as gépkarabélyaikat.
Két-három hónapos termelési kapacitás visszaesésre számít a Lockheed Martin az F-35-ök gyártásában. Az ok, a koronavírus járvány, ami jelentősen akadályoztatta a világ számos helyén készülő alkatrészek eljuttatását a Texas államban lévő Fort Worth-ban lévő üzembe. Úgy igazán korrekt ez a tájékoztatás, ha megemlítésre kerül az is, hogy a világon összesen 1900 beszállító van jelen a programban. Jelenleg még nem látják úgy, hogy veszélyben lenne az erre az évre vállalt 141 darab Lightning II-es előállítása, hiszen jelenleg is megpróbálják az előállítás sebességét a lehetőségekhez képest a lehető legnagyobbra növelni. Az év végére elkészülő gépek pontos darabszámáról várhatólag a nyár végére, ősz elejére tudnak majd pontos becslést felmutatni.
Immáron öt éve, hogy az Egyesült Államok Légierejének Különleges Műveleti Parancsnoksága elkezdett dolgozni egy lézerfegyveren. A legújabb, 2017-től bevethetővé vált AC-130J verziókba szánt 60 kilowatt teljesítményű eszköz megalkotására fordított idő és pénz lassan megtérülni látszik. Jelenlegi fejlettségi állapota szerint az első, immáron repülőgép fedélzeti tesztlövéseket 2022-ben fogják leadni a lézerfegyverrel. Az eddigi próbák során ugyanis csak a földről működtették a fejlesztési stádium különböző szakaszában lévő fegyvert. Az öt évvel ezelőtti elképzelésekben egyébként a 2020-as évet jelölték meg a légi tesztek idejeként, azonban finanszírozási hiányosság, valamint technikai érettség okán ez csak később valósulhat meg.
Peru egy újabb Boeing 737-es beszerzésével erősíti meg szállító kapacitását. A polgári repülésben használt 737-300-ast a floridai székhelyű Fort Lauderdale-ben székelő D&S Aviation-tól szerezték meg, 3,75 millió dollár ellenében. Az 1990-ben gyártott gép CFM International CFM56-3C1-es hajtóművekkel van ellátva, első tulajdonosa a United Airlines volt, míg legutóbb a Dream Wind Airlines ukrán légitársaság üzemeltette. Ez lesz a perui légierő harmadik 737-ese, amely már üzemben lévő 200-as és 500-as változatú géphez csatlakozik három hónapon belül.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16BM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.05.16
Lengyelországban egy újabb helikopter beszerzés vette kezdetét, ami a Perkoz nevet viseli. Most 32 darab könnyűhelikoptert keresnek a helyi gyártású és 2017-ben már 50 éve szolgálatba lépett Mil Mi-2-ek pótlására. A pályázatokat 2020 májusának végéig fogadják el. 2020 júliusától decemberéig felmérik, hogy a jelentkezők megfelelnek-e az előzetesen meghatározott követelményeknek, mekkorák a beszerzés, az üzemeltetés és a majdani kivonás költségei. A szokásos kiképző, szállító és harctámogató feladatok mellett a kiválasztásra kerülő típusnak képesnek kell lennie elektronikai hírszerzési és zavaró feladatok ellátására is, valamint légi harcálláspontként is helyt kell tudnia állni. A kiképzéshez természetesen mindkét ülésből vezethetőnek kell lennie a forgószárnyasnak, aminek üzembiztosságát két hajtómű kell, hogy garantálja. A szállító feladatokban legalább egy tonnányi rakomány, vagy 5 katona elhelyezése az elvárt követelmény.
Talán megvalósulhat majd a Boxer gyalogsági harcjármű 105 milliméteres löveggel ellátott változata. A hírek szerint az ilyen fegyverek beépítésében már nagy tapasztalattal rendelkező Cockerill fogja ezt a variánst megalkotni. A Boxer-re jellemző cserélhető modulra jó eséllyel a Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveg kerülhet majd, egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskával.
Május 8-án, pénteken egy spanyol Airbus A400M Atlas, amely a zaragozai légibázison landolt, madárral ütközött. Ez az esemény súlyos károkat okozott az gyakorlórepülésről visszatérő szállítógépen anélkül, hogy veszélyeztette volna az A400M leszállását. A jobb oldali futógondola borításának összetörésén kívül jelenleg még nem tudni többet a sérülés mértékéről. Spanyolország jelenleg nyolc Airbus A400M Atlas szállítógéppel rendelkezik.
Megelégedettséggel használja a Francia Légierő (Armée de l'Air) Dassault Rafale vadászbombázóin a RECO-NG felderítőkonténereket az iszlám terroristák elleni bevetések alkalmával. A RECO-NG egy nagy hatótávolságú, nagy felbontású felderítő eszköz, amelyet olyan repülőgépekre fejlesztettek ki, mint a Mirage 2000 és a Rafale. A Rafale géppár egyik tagjának törzse alá szerelve naponta használják a franciák a RECO-NG-ket. A géppár másik tagján a földi célok elleni fegyverek kerülnek elhelyezésre, míg a légi célok elleni fegyverzet mindkét gépen megtalálható. A 4,6 méter hosszú, 1100 kilogramm súlyú RECO-NG képei kiváló minőségűek, ennek köszönhetően a nappali és éjszakai bevetések során is lehetővé teszik a fegyverek, táborok, rejtekhelyek beazonosítását.
Svájcban újra előkerült a Lockheed Martin F-35 Lightning II-ek egyik problémája. Az ország kormányának védelmi beszerzésekkel foglalkozó szervezete, a Katonai Hírszerző Szolgálatra is hivatkozva megemlítette, hogy az F-35B és F-35C típusoknál az utánégető használata esetén továbbra is fennáll a radarsugárzást elnyelő burkolat hő miatti felhólyagosodása, majd leválása. A probléma 2011 óta ismeretes és 15000 méter feletti magasságokban végzett repülések során tapasztalták. Akkor előírták az F-35B pilóták számára, hogy ne működtessék az utánégetőt több mint 80 másodpercnél hosszabb ideig 1,3 Machnál, vagy 40 másodpercnél Mach 1,4-es sebességnél.
A haditengerészet F-35C pilótáinak 50 másodpercre szabad csak a Mach 1.3-as sebességnél utánégetőt kapcsolni. Ezután három perces utánégető nélküli repülést javasolnak azért, hogy lehűtsék a gép hőnek kitett felületeit. Svájcban aggódnak ezen problémák miatt, hiszen egy 8 milliárd dolláros beszerzési projekt keretében szeretnének új harci repülőgépeket rendszeresíteni. Az F-35A, a Eurofighter Typhoon, a Dassault Rafale, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és a Saab JAS-39E/F Gripen esélyes arra, hogy utódja legyen a svájci légierő öregedő Northrop F-5 Tiger II gépeinek. A Lockheed Martin által kiadott közleményében az szerepel, hogy az F-35A esetében nem áll fenn a hő okozta károsodás veszélye, mivel ennél az alváltozatnál az utánégető kialakítása eltér a B és a C változatoktól.
Murmanszkban a 35. hajójavító üzemben elég jó ütemben haladnak a KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozó helyre állításával. Oroszország egyetlen ilyen típusú, még a szovjet érából származó egysége 4×5 méteres lyukat viselt a testén, ugyanis 2018. október végén a svéd építésű, 330 méteres hosszall rendelkező PD-50-es úszódokk egyik 70 tonnás daruja a fedélzetére dőlt. A repülőgép-hordozó úszóképes állapotban maradt és átvontatták a Zvezdocska hajógyár érdekeltsége tartozó murmanszki 35-ös hajójavító üzembe a munkálatok folytatása céljából. Az úszódokk elsüllyedése következtében keletkezett károkat felmérték a KUZNYECOV ADMIRÁLIS-on. A hajó 52 különböző pontján fedeztek fel sérüléseket az átvizsgálást végzők, azonban ezek közül egy sem bizonyult jelentősnek. Ezek kijavítása 1,1 millió dolláros többletkiadással fog járni a felújításon lévő egység esetében. A 28 éves KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozó eddig sem volt a megbízhatóság mintaképe, ráadásul éppen egy 2021-ig tartó korszerűsítési programot végeztek volna rajta a balesetet bekövetkeztekor. A tavalyi év első felében még a költséges hajó helyreállításának ötlete mellett felvetődött az esetleges kivonása is.
Ugyanis mindenképpen szükség volt egy megfelelő méretű szárazdokkra a helyreállítás befejezéséhez, azonban ekkora méretűt nem volt könnyű találni. Ennek is köszönhetően a 2020 végére tervezett munka befejezés és a 2021-re várt átvételi próbák is elmaradtak, akárcsak a 2021 közepi újbóli hadrendbe állítás. A kivonással megtakarított összegből építették volna meg a KUZNYECOV utódját, mely a felgyülemlett tapasztalatoknak köszönhetően megbízhatóbb lett volna. De a helyrehozatal mellett döntöttek Moszkvában, bár jelenleg még nincs eldöntve, hogy milyen is lenne az utód. Legutóbb két tervezetet mutattak be, a 100000 tonnás változat 90 repülőeszköz, míg a 44000 tonnás 46 darab szállítására lenne alkalmas. A hajógyár 2022 őszére tervezi befejezni a KUZNYECOV ADMIRÁLIS repülőgép-hordozón végzett munkákat. Már szóba került a végső festés is, ezt a fedőréteget a bevált gyakorlat szerint a tengeri próbák előtt szokták felvinni a hajókra. A hordozót a korszerűsítési terveknek megfelelően fel fogják szerelni az új légvédelmi rendszerekkel, ideértve a Pancir-M rendszert is.
Emellett a hajó új gépészeti berendezéseket, új kazánokat, szivattyúkat és új repülési rendszereket is kap, nevezetesen leszállási, és irányító rendszereket. Mind a nyolc eredeti KVG-4 kazánja eltávolításra került és helyettük a korszerűbb, nagyobb teljesítményű KVG-3D-ket, (ilyenek találhatók az indiai INS VIKRAMADITYA hordozó gépházában is) vagy a bonyolultabb KVG-6M-eket építik be. A nagyobb teljesítmény mellett ezek kevesebb karbantartást is igényelnek, valamint a tökéletesebb égés következtében a KUZNYECOV-ra jellemző tekintélyes füstgomolyag is eltűnik. Továbbá ezek több olyan alkotóelemet is tartalmaztak, melyeket Ukrajnából lehet csak beszerezni. A mostani politikai helyzetben mindez megoldhatatlan, így a nagyobb mérvű átépítés elkerülhetetlennél vált a gépészeti rendszerek esetében. Szintén átfogó korszerűsítésen fog átesni a hordozó elektronikai rendszere, hiszen a fedélzeten megjelenő MiG-29K/KUB vadászbombázók számítógépes rendszereinek teljes körű kiszolgáláshoz már szintén digitális rendszerek kellenek a teljesen problémamentes fedélzeti üzem érdekében.
Oroszországban egy új hiperszonikus rakétát teszteltek a módosított Tupoljev Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázó repülőgépen, jelentette a TASZSZ Orosz Hírügynökség. Állítólag eme fegyver fejlesztése már évekkel ezelőtt elkezdődött, hogy a teszteket a Tu-22M3M-en tudják végezni. Így, bár jellemzőiről nincs adat, állítólag semmi köze sincs a K-32-es szuperszonikus csapásmérő robotrepülőgéphez, amelynek hatótávolsága 600-1000 kilométer. További információk eddig nem jelentek meg az új hiperszonikus rakétáról. Az első repülését 2018. december 28-án végrehajtó Tu-22M3M korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is kap. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek majd átemelésre, így jelentős idő spórolható meg a fejlesztéssel.
Az új fegyverek közül elsőként név szerint a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra. A 2018-as évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében megjelenhet a csapásmérő feladatkör ellátására alkalmassá tett MiG-31K repülőgépek fegyvere is. A légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatából akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A korszerűsítésre szánt Tu-22M3-as bombázók mennyisége még továbbra sem végleges, eddig 30 darabos mennyiség került megemlítésre az orosz sajtóban. A nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni az átalakításra kerülő mennyiséget, amit akár jelentősen meg is növelhet a Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatának sikeres integrációja a típuson, mivel így még nagyobb harci potenciálhoz juthatnak az oroszok.
Meg nem erősített hírek szerint már elkezdték az első Egyiptom számára készülő Szuhoj Szu-35-ös vadászbombázó gyártását. Egy televíziós műsorban voltak láthatók azok a gyártósoron készült képkockák, amelyeken feltűnt az építés alatt álló 0641-es sorszámú repülőgép. Amennyiben a most még csak feltételezés igaznak bizonyul, úgy a gépeket a Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés üzemében fogják megépíteni az orosz távol-keleti régióban. Kairó Szu-35-ös beszerzéséről 2018 óta érkeznek hírek. Az elsőkben még csak 12 gép szerepelt, később ez a mennyiség 20, majd később 26 darabra növekedett. Az USA persze nem nézi jó szemmel a 2 milliárd dolláros üzlet körvonalazódását és megvalósulás esetén szankciókat fog érvénybe léptetni a közel-keleti állam ellen.
Igazán tetemes megrendelés futott be az amerikai Boeing-hez. A társaság 650 darab AGM-84K SLAM ER és 402 darab Harpoon Block II robotrepülőgépet fog elkészíteni az elkövetkező években. A kicsit több mint 1,9 milliárd dolláros bevételt generáló megrendelő pedig nem más, mint Szaúd-Arábia. A SLAM ER–ek szállítását 2028. decemberig kell befejezni, míg a Harpoon-ok esetében ez az időpont 2026. december.
Fatális tévedés miatt ért rakétatalálat egy iráni hajót május 10-én. A flotta kötelékébe tartozó HENDIJAN-osztályú KONARAK (A-1403) ellátóhajót egy saját fegyver találta telibe. Az 1988-ban épített, majd 2018-ban korszerűsítésen átesett, 47 méter hosszú, 8,5 méter széles, 2,9 méteres merüléssel rendelkező, 40 tonna teheráru szállítására képes KONARAK fedélzetén 19-en életüket vesztették, további 15 tengerész sérüléseket szenvedett. A szerencsétlen esemény Jaskán kikötője közelében, az Ománi-öbölben, Teherántól nagyjából 1270 kilométeres távolságban délkeletre történt. Az ellátóhajót, melynek felépítményei szinte teljesen eltűntek a robbanás következtében, egy közeli kikötőbe vontatták be a fedélzetén keletkezett tűz eloltása után.
A hírek szerint a rakétát az Iráni Haditengerészet egyik JAMARAN, vagy MOWJ-osztályú korvettje indította el a kijelölt célpont ellen, aminek közelében, eddig még nem közölt ok miatt az ellátóhajó is ott tartózkodott. Ezen iráni korvettek vízkiszorítása 1420 tonna, 94,5 méter hosszúak, 11,1 méter a szélességük és 3,25 méteres a merülésűk, legénységük 120-140 fő, legnagyobb sebességük 30 csomó. Fegyverzetüket egy 76 milliméteres Fajr-27 löveg (17 kilométeres lőtáv és 85 lövés per perc tűzgyorsaság), két 20 és egy 40 milliméteres gépágyú, négy 200 kilométeres hatótávolságú Noor/C-802 hajók elleni rakéta, négy SM-1 Nour légvédelmi rakéta (mely 2010 márciusában a JAMARAN-ról indítva 100 km-es távolságban semmisített meg célt) 2x3 324 milliméteres tengeralattjárók elleni torpedó képezi. A tatrészen kialakított helikopter leszálló alkalmas közepes és könnyű helikopterek fogadására és indítására. Leggyakrabban egy tengeralattjárók elleni harcra specializált Bell 212 ASW-t lehetett megfigyelni.
A JAMARAN mellé egy további egység épült meg DAMAVAND névvel, ez a Kaszpi-tengeren állt szolgálatba. Eme egységek alapját az 1968-ben Angliában építeni kezdet és 1971-ben átadott ALVAND fregatt (maximális vízkiszorítással is csak 1540 tonnás, tehát valójában korvett 94,5 méter hosszú, 11 méter széles, 3,25 méteres merülés, fegyverzet: 4 C-802 típusú kínai hajó elleni robotrepülőgép, 1 darab 114 milliméteres Mark 8-as ágyú, 1 darab 35 milliméteres ikercsövű és 2 egycsövű 20 milliméteres gépágyú) adja. Az iráni beszámolók szerint készleteinek utántöltése nélkül 150 napig képesek hajózni ezek a korvettek.
Kuvaiti források arról tudósítottak pár nappal később, hogy a KONARAK ellátóhajót nem rakéta találta el. Ebben a verzióban egy baleset szerepelt okként. Mégpedig az, hogy az irániak alkalmassá tették az ellátóhajót hajók elleni rakéták alkalmazására és aknatelepítésre is. Állítólag az aknatelepítő szerkezet ezen a hajóúton rosszul működött és egy aknát nem rögzített megfelelően. A megmozdulásra képes robbanószerkezet valahogy aktiválódott és felrobbanva okozta a katasztrófát. Iránból egyértelműen cáfolták ezt a hírt.
Május 12-én hajtotta végre első repülését a kínai haditengerészet igényei alapján módosított Guizhou Aviation Industry Corporation (GAIC) JL-9 Shanying (Mountain Eagle) kétüléses szuperszonikus kiképzőgép. Ezt a típust Kínában a haditengerészet is rendszeresítette, de eddig csak szárazföldi repülőtereken végzett pilótaképzés céljára. Pár éve felröppenek hírek a Sea Mountain Eagle hajófedélzeti variánsról is, de eddig képi bizonyíték erről nem került elő. Ezen év márciusában viszont a gép gyártását végző Guizhou Aviation Industry Corporation által kiadott több promóciós anyagában újra megemlítették ezt a változatot. Ebből az volt leszűrhető, hogy a flotta megrendelésének elnyerésére folynak a hordozófedélzeti üzemre képes JL-9-es fejlesztési munkálatai.
A jelentős szerkezeti módosítással, megerősítéssel járó munka fontos lehet, hiszen a hordozófedélzeti pilótaképzésre alkalmas kiképzőgéppel a kínai flotta jelenleg még nem rendelkezik, pedig a repülőgép-hordozó állománya szépen gyarapodásnak indult. A megrendelésre esélyes lehet még a Hongdu Aviation Industry Group által kifejlesztett JL-10-es Falcon is, ez a kéthajtóműves kialakítása miatt biztonságosabban tűnik, viszont ára magasabb. A JL-9 Sea Mountain Eagle-ről készült fotókról megállapítható, hogy szárnyainak fesztávolságát megnövelték, valamint az is, hogy a szárnyvégeken féklapok helyezkednek el. További érdekesség még a JL-9 Sea Mountain Eagle esetében, hogy az eddigi fotók alapján nincs fékezőhorog a géptörzs alján, így jelen állapotban csak a hordozó szögfedélzetére vezető siklópálya megtalálására alkalmas, leszállásra a fékezőhorog hiányában nem. Egyes hírek szerint ezt a változatot Kardhal-nak fogják majd elnevezni.
Hiába a múlt hónapban megszületett washingtoni jóváhagyás, úgy tűnik a Fülöp-szigetek nem fog amerikai gyártású harci helikoptereket beszerezni. Április végén az amerikai külügyminisztérium lehető tette hat Boeing AH-64E Apache harci helikopter, 200 Lockheed Martin AGM-114 Hellfire rakéta, 300 darab 70 milliméteres BAE Systems APKWS irányított rakéta, 1700 darab 70 milliméteres rakétára való irányítókészlet, valamint 200 FIM-92H Stinger rakéta megvásárlását, hat darab tartalékként szolgáló T700-GE-701D gázturbinával. Ez a beszerzési lehetőség 1,5 milliárd dolláros kiadással járna, mivel mindegyik forgószárnyas rendelkezne AN/APG-78-as rádiólokátorral is. Vagy, választhatják a szintén hat darab Bell AH-1Z Viper harci helikoptert is mindössze hat AGM-114 Hellfire rakétával, 26 darab 70 milliméteres APKWS irányított rakétával és csak két darab tartalékként szolgáló T-700 GE 401C gázturbinával, 450 millió dollárért. A Fülöp-szigeteki Légierő jelenleg nyolc AgustaWestland A109E Power helikoptert üzemeltet, amelyeket 2015-ben kapott, valamint 12 jóval régebbi MD Helicopter MD 500MG helikoptert is alkalmaznak. 2019 novemberében két használt Bell AH-1 Cobra helikoptert is kaptak Jordániából.
Manila fontolóra veszi a török gyártású Turkish Aerospace Industries (TAI) T129 ATAK harci helikopterek beszerzését is. Ezen a héten Delfin Lorenzana védelmi miniszter elmondta, az amerikai harci helikopterek túl drágák az országa számára. Lorenzana szerint Manila mindössze 256 millió dolláros költségvetést tervezett a hat harci helikopter megvásárlására. Amennyiben az amerikai gépeket szereznék be, úgy ez a költségvetés csak két helikopterre lenne elegendő. Mivel az ilyen harci eszközök piaci árával tisztában voltak, ezért eleve olyan helikoptereket kerestek, amelyeket olcsóbban meg tudnak vásárolni. Így találtak rá a török gyártóra, ahol viszont az USA embargó miatt akadozik a T129-ek előállítása. Jelenleg a megrendelésről szóló szerződést még nem írták alá a felek, de a koronavírus miatt a Fülöp-szigetek katonai költségvetésében is vágások történtek, így talán ez is elősegíthette a T129-ek eddigi meg nem rendelését.
Kanadában egy hónappal meghosszabbították a Boeing F/A-18A/B Hornet vadászbombázók váltótípusára vonatkozó pályázatok benyújtási határidejét. Ez június 30-án ért volna véget, azonban a koronavírus járvány miatt Ottawa július 31-re tette át az időpontot.
Szépen halad a Lockheed Martin az F-35 Lightning II-ek hibáinak kigyomlálásával. A pilótákra veszélyt jelentő, 1A kategóriába sorolt hiányosságokat már megszüntették tavaly novemberig. A még meglévő nyolc 1B kategóriába sorolt hiányosság a bevetések teljesítését veszélyezteti. Ezek közül öt várhatóan decemberig orvosolva lesz. További hibák is vannak még, például a kabin túlnyomása képes hallójárati sérülést okozni a pilótáknak, néha még elhomályosodnak az éjjellátó rendszer által biztosított képek és a fedélzeti rádiólokátor vízfelszíni üzemmódban nyújtott teljesítménye is elmarad az elvárttól. Ez utóbbi várhatólag csak 2024-re fog teljes képességűvé válni. Mindezek mellett az F-35-ös program továbbra is 860 kisebb szoftver- és hardver hibával is küzd.
Persze ezek a lefutott plusz körök alaposan megnövelik a költségeket és késéseket is okoznak. Az F-35 Lightning II esetében ez 12,1 milliárd dolláros plusz kiadást és 2024 helyett csak 2026-ban megjelenő Block 4-es szoftvercsomagot jelent. Ez egyaránt kibővíti majd a gép elektronikai rendszereinek képességét, a fegyverzettel és az üzemeltetési körülményekkel együtt. Fegyverzet terén az összes kisméretű precíziós bomba mellett megjelenik majd a Kongsberg Joint Strike Missile és a Raytheon AIM-9X Sidewinder Blokk II-es légiharc-rakéta is. A Lightning II-es a Block 4-es szoftvercsomag segítségével biztonságosan tud majd fel- és leszállni csúszós, jeges futópályákon is. A fent említett megnövekedett kiadás összegéből a Block 4-es szoftvercsomag 1,5 milliárd dollárral veszi ki a részét.
Május 8-án elkészült a Boeing az első Block III-as F/A-18 Super Hornet vadászbombázóval, egy kétüléses F variánssal. A legújabb változatokból Washington 2019. március 20-án rendelt meg első példányait. Akkor 78 gépet rendeltek meg, ezek közül 61 darab együléses F/A-18E és 17 darab kétüléses F/A-18F lesz. Ezek hatótávolságát a törzs felső részére illeszkedő póttartályokkal növelik meg. Pilótafülkéjük műszerfalán a fő információforrás egyetlen egy, ám igencsak nagyméretű képernyő lesz. Nem látható, viszont az is fontos előrelépés, hogy az élettartamukat az eddigi 6000 óráról már 10000 repült órára növelik. A körülbelül 4 milliárd dollár értékű megrendelés a 2019-es, a 2020-as és a 2021-es évek költségvetéséből fog táplálkozni, azonban a mennyiség még növekedhet is, hiszen minden évben hat-hat Block III-as Super Hornet szerepel benne opcióként. Az első Block III-as Super Hornet-ek közül az első párt 2020 júniusában szállítják majd le az amerikai haditengerészetnek, míg az utolsók 2024-ben kerülnek átadásra. Ezeket az első időben tesztelésre fogják használni a Patuxent River-i és a China Lake-i támaszpontokon. A gyártó reményei szerint a rendszeresítést követő kedvező tapasztalatok alapján majd megkezdődhet a régebbi gyártási szériába tartozó F/A-18E és F/A-18F-ek átalakítása is Block III-á.
Az Amerikai Haditengerészet ezen a héten, május 14-én megkapta a 100. P-8A Poseidon tengeri járőrgépét a Boeing-től. A típus eddig elkészült példányai, beleértve az külföldre szállítottakat is, már túllépték a 300000 összesített repült órát. A 100. P-8A egyébként a 94. teljes értékűnek tekinthető Poseidon, hiszen 6 példány még csak tesztgép feladatkörben volt használható.
Guatemalában 2019 vége óta nem történt előrelépés az argentin Pampa repülőgépek beszerzése ügyében. Guatemala ugyanis abban az évben két Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép beszerzéséről írt alá szerződést. A gépekért 28 millió dollárt fizettek volna és ebben az árban a szükséges képzés is benne foglaltatik. A FAdeA szerint az értékesített repülőgépek megegyeznek majd az argentin légierő által használt repülőgépekkel, és a 2019-es év vége előtt elkezdték volna a szállítást az új ügyfélnek. Guatemala szemezgetett még a cseh Aero L-39NG-vel is, de ezt még csak prototípusként ismerték meg és kevésbé kiforrottnak vélték, mint az argentin vetélytársat. A beszerzést az azóta az elnöki posztot elhagyó Jimmy Morales szerette volna tető alá hozni, ám utódja a konzervatív Alejandro Giammattei és kabinetje úgy tűnik, nem tartja annyira fontosnak az argentin gyártású repülőgépek megvásárlását.
Venezuelából származó hírek szerint az ország légvédelmét ellátó egyik rádiólokátor sikeresen derített fel egy Lockheed Martin F-22A Raptor gépet. Az amerikai típus állítólag megkísérelte megsérteni az ország határait május 12-én, igencsak provokatív módon. Azonban ezt sikerült elkerülni az észleléssel, valamint a gépnek küldött rádióadással, mely az ellene irányuló valós tűzmegnyitási parancsra is felhívta a figyelmét. A hírek szerint a csökkentett észlelhetőségű típust egy kínai gyártmányú JY-27A típusú rádiólokátor derítette fel. Ez a radar nem először szerepel ilyen megvilágításban a nemzetközi médiában. Kínai források szerint szintén egy JY-27A típusú rádiólokátor volt az a berendezés, mely nyomon követett egy F-22A-t, amely az USA-ból Dél-Korea felé haladt a Dél-kínai-tenger felett.
Argentínában lassan újra üzembe fognak állni a Dassault Super Étendard repülőgépek. A francia típusból 2019. május 9-én Argentína földjére érkezett öt darab alaposan becsomagolt Super Étendard Modernisé (SEM) vadászbombázó a libériai zászló alatt hajózó LILY AUERBACH hajó fedélzetén. Ezek még április második felében indultak útnak Franciaországból szárazföldön, majd később hajón. A gépek vételárának átutalása később történt meg mint tervezték, így a gépek csak a 2019-es évben érkeztek meg a dél-amerikai államba. A gépek mellé egy szimulátor, az öt beépített mellé további tíz ATAR8K50 sugárhajtómű és számos alkatrész került eladásra a dél-amerikai ország részére. Az 1978 és 1982 között gyártott, 1-es (1978), 31-es (1980), 41-es (1981), 44-es (1981) és 51-es (1982) oldalszámú példányok közül mindegyik a legutolsó modifikációba, a SEM 5-be tartozik. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva tartós tárolásban várták a szebb napokat. 6 évvel ezelőtt az argentinok már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 11 meglévő közül a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.
A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők, a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelentette volna a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezték a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítottak volna a Super Étendard–ok szárnyai alatt. A 2019-es évben megérkezett példányok közül kettő egészen biztosan alkatrészforrásul fog szolgálni az üzemképtelen argentin vadászbombázók számára, míg a másik három szolgálatba fog állni. 2020 májusában a világhálóra felkerült videón a 44-es oldalszámú példány volt látható hajtóművezés közben. Az ilyenkor szokásos és szükségszerűen hiányos burkolattal, de már argentin felségjellel ellátva.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
General Dynamics F-111C Aardvark
English Electric Canberra PR.9
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.05.09
Románia Puma helikopterei is részt vesznek a Maliban harcoló nemzetközi csapatok támogatásában. A román helikopteresek eddig csak szállító és egészségügyi feladatokban repültek helikoptereikkel. A minimálisnak tekinthető 90 kilogrammos gyógyszerszállítmány rendeltetési helyre való eljuttatása mellett volt részük 550 kilométeres távot is repülni a Szahara déli széléhez, majd 5 óra alatt.
Rheinmetall 2020 végén befejezi a Német Hadsereg 272 Fuchs páncélozott szállító harcjárművének korszerűsítését az 1A8 szabványnak megfelelően. Az 1A8 szabvány nagyobb biztonságot nyújt a bent tartózkodóknak az erősített ballisztikus védelmével, aknák vagy egyéb robbanótestek, illetve lövedékek hatásával szemben. Készült néhány Fuchs 1A8 KAI (Kampfmittelaufklärung und-identifizierung) variáns is. Ez a változat az utak szélén elhelyezett robbanótestek felderítését, kiemelését, megsemmisítését végzi speciális rendszereivel. Ezek egyike a földfelszín alá rejtett tárgyak felderítését végző rádiólokátor, míg a másik egy kamerákkal ellátott, 10 méteres hosszúságú és 10 tonnás teherbírású, nagy pontosságú manipulátor. Ezzel a robotkarral elvégezhető a radar által gyanúsnak vált tárgyak megvizsgálása, kiemelése, megmozdítása a biztonságot nyújtó jármú belső teréből irányítva. A hét módosított Fuchs 2013. november és 2014. november között került átadásra a hadsereg részére. A Bundeswehr számára 2016 decemberéig 177 darab Fuchs páncélozott szállító harcjármű korszerűsítését rendelték meg. A többi páncélos átalakítását Berlin ez után rögzítette szerződésben.
Április utolsó napjaiban kénytelen volt szárazdokkba vonulni a Német Haditengerészet U33-as jelzést viselő, U212A osztályba tartozó tengeralattjárója. A Kiel városában érkező egységet a Howardtswerke-Deutsche Werft (HDW) hajógyár emberi veszik kezelésbe, ugyanis a haditengerészek szivárgásra lettek figyelmesek a tengeren hajózva. A német flotta vezetése arra számít, hogy a 2006. június 13-án szolgálatba lépett U33 legkésőbb május 11-én visszatér a szolgálatba.
Litvániában megvásárlásra került egy újabb aknamentesítő hajó. Akárcsak az egykori HMS DULVERTON (M35), vagy a HMS COTTESMORE (M32) az ex-QUORN (M41) is brit használat után került a balti állam flottájába. Itt SKALVIS-osztályként ismerik a 725 tonna vízkiszorítású, 13 hajó alkotta HUNT-osztály 2008-ban megvásárlásra került és 2011-tól szolgálatba lépett egységeit. A névadó az ex-COTTESMORE lett, míg a DULVERTON immáron KURSIS név alatt teljesít szolgálatot új hazájában. A QUORN 2017. december 14-én fejezte be a brit szolgálatot, majd 1 millió brit font ellenében került eladásra Litvánia részére. A szükséges korszerűsítést követően 2023-ban állhat majd szolgáltba az 1988. január 23-án vízre bocsátott QUORN.
Május 4-én első alkalommal hajtottak végre lövészeti próbát a Leonardo Helicopters Wildcat HMA.2 haditengerészeti helikopterről, a Thales Martlet hajók elleni rakétával. A félaktív lézeres irányítású Martlet egy mindössze 13 kilogrammos rakéta, 6-9 kilométeres hatótávolsággal és Mach 1,5-es sebességgel. A Wildcat HMA.2-es a törzs két oldalára felszerelhető félszárnyakon összesen 20 darab Martlet hajók elleni rakéta szállítására képes, a két-két felfüggesztési pontján. Ezek a félszárnyak azonban kellő sebesség elérését követően 380 kilogrammnyi emelőerőt is generálnak, így csökkentve a főrotorlapátok igénybevételét. A szárnycsonkokkal a repülési tesztek 2019. július 2-án kezdődtek el, az Anglia délnyugati részén található Yeovilban, a ZZ513-as Wildcat-re felszerelve. A Wales nyugati részén végzett első lövészeti próba sikerrel zárult a kisméretű víz járművek elleni feladatra konstruált Martlet hajók elleni rakétával, amely eltalálta a célpontként szolgáló csónakot.
Elhagyta Taranto kikötőjét az olasz CAVOUR hordozó. A 27000 tonnás hajó immáron készen áll arra, hogy hamarosan megkezdje az F-35B Lightning II repülőgépek üzemeltetését. A fedélzetet képessé tették arra, hogy ellenálljon az amerikai típus hajtóműve okozta thermomechanikai hatásoknak. A CAVOUR hordozó jelenlegi elkészültségi foka 90 százalékos, a többi munkát már a flotta kikötőjében fogják rajta elvégezni.
Alkalmazhatóvá váltak a RAFAEL Advanced Defense Systems által gyártott Litening-5 és RecceLite célzó-és felderítő konténerek a Leonardo M-346FA könnyű harci repülőgépeken. A 2017-ben bemutatott felfegyverzett kiképzőgép orrkúpja alatt megtalálható a Leonardo Grifo-346 több üzemmódú fedélzeti rádiólokátor is, így a RAFAEL Advanced Defense Systems konténereit is használva egy igazán többcélú, jelentős harci potenciállal rendelkező típussá vált az M-346FA.
Egy körülbelül két órán át tartó, rajkötelékben végrehajtott feladatott tudhatnak maguk mögött az új Lockheed Martin C-130J Super Hercules gépekkel repülő francia 02.061 Franche-Comté század tagjai. Április 28-án, kedden néhány másodperces eltéréssel egy C-130J-30 és két KC-130J szállt fel az századnak otthont adó Orleans-Bricy támaszpontról. A gépek kismagasságú repülésük során Le Mans térségben szimulált ejtőernyős ledobást hajtottak végre, majd továbbra is alacsonyan repülve, minimális távközzel landoltak az Évreux légibázison. Innen felszállva, ugyancsak kis magasságon repülve tértek haza, a Orleans-Bricy támaszpontra.
Oroszországban tervek születtek a Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó továbbfejlesztésére. A gép túlélőképességét és manőverező képességét egyaránt növelő módosítás során az irányítófelületek mozgatását végző hidraulikus rendszert váltanák fel egy modernebb megoldással. Itt már csak villanymotorokkal történne meg ezek mozgatása. A hidraulikus csövek és mechanizmusok hiánya jelentősen megkönnyíti a karbantartást, mivel a megmaradó kevesebb alkatrész cseréje is könnyebbé válik. Múlté lesz a folyadékszivárgás és a mérgező olajjal való munka, továbbá a sérülésekkel szembeni ellenállósága is növekedik az ilyen irányítórendszerrel ellátott repülőgépnek. A Power-by-wire elnevezésű kormányrendszerben használatos elektromos motorok könnyebbek és kisebbek, így a gép össztömege is csökken. Veszélyt jelenthet rá viszont a többi elektromos rendszer, valamint a villámlás is, így az ilyen irányú védelméről gondoskodni kell. Hasonló megoldás található a Lockheed Martin F-35 Lightning II-ben is. Itt vegyes elektromos-hidraulikus rendszert alkalmaznak, minden kormányfelületnek független hidraulikus rendszere van. A módosított Szuhoj Szu-57 prototípus várhatólag 2022 közepén fog felszállni.
A Turkish Aerospace Industries (TAI) megállapodást írt alá a HAVELSAN céggel, amely így jelentős szerepet fog vállalni a nagyra törő nemzeti vadászgép projekt (Milli Muharebe Uçagi - MMU) sikerének érdekében. Ennek az együttműködésnek a segítségével a TUSAŞ és a HAVELSAN számos munkát végez majd el, például szoftverfejlesztésben és a kiberbiztonság létrehozásában vesznek részt, de az oktatásban használatos eszközöket és karbantartási szimulátorokat is ők fogják létrehozni. A jelenleg még TF-X (Turkish Fighter - Experimental) néven is ismert program célja az F-16 Fighting Falcon-ok leváltása 2030-as években egy hazai előállításban készülő korszerű vadászbombázóval. Hazai részről a fővállalkozó a Turkish Aerospace Industries. A vadászbombázó erőforrását a TR Motors készíti el, mely a Hadiipari Igazgatóság (SSB, korábban SSM) által létrehozott társaság. Természetesen a hajtómű megalkotásában a törökök nem zárkóznak el külföldi segítségnyújtástól, együttműködéstől sem. Ez magának a repülőgépnek a létrehozására is vonatkozik, ahol a BAE Systems, a kínai AVIC és az Európai Repüléstechnikai Védelmi és Űrkutatási Vállalat, az EADS technikai segítségnyújtásával folyik a munka.
A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már 2017-ben elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít. Az F-16 utódának szánt TF-X első felszállást Ankarában 2025-re várják így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A fejlesztési időszak az első felszállások során gyűjtött adatok elemzésével és továbbfejlesztéssel fog kiegészülni, így az új gép a kezdeti bevethetőséget 2028-ra 2029-re fogja elérni, míg a teljes ütemű sorozatgyártásra 2031-ben, vagy 2032-ben kerülhet majd sor. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.
Egyiptom számára jóváhagyásra került Washingtonban a Boeing AH-64D Apache harci helikopterek korszerűsítése. Ennek során a 43 darabos egyiptomi AH-64D flotta számára 88 GE Aviation T700-GE-701D gázturbina, 47 AN/ASQ-170 szenzortorony, valamint közeledő rakétákat észlelő AN/AAR-11-es rendszer, 92 Honeywell műholdas navigációs rendszer, és egyéb rendszerek kerülnek eladásra, összesen 2,3 milliárd dollár értékben.
Japánban további páncélosok beszerzésére tudtak anyagi fedezetet biztosítani az erre az évre meghatározott védelmi költségvetésben. A könnyedén áttelepíthető Type 16 MCV (Maneuver Combat Vehicle) páncélvadász járművekből további 33 darabot vásárolna meg Tokió 2,2 milliárd dollárért. A 2008 óta fejlesztett és 2013-ban még csak prototípus képében bemutatott MCV -t a Japán Műszaki Kutatási és Fejlesztési Intézet és a Japán Honvédelmi Minisztérium közösen alkotta meg. Évekkel ezelőtt még több 100 darabot terveztek beszerezni belőle, 2020-ig csak 22 darabot vásároltak meg. Ezek többségét (16 darabot) 2018-ban rendelték meg. Ezzel a beszerzéssel így már 55 darabra fog növekedni a hadrendbe állított Type 16 MCV páncélvadász járművek mennyisége. Tömege 26 tonna, 8,45 méter hosszú, 2,98 méter széles, valamint 2,87 méter magas. Fegyverzetét egy 105 milliméteres L/52-es löveg, egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, továbbá a parancsnok búvónyílásához szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska alkotja.
A torony valójában egy módosított Leonardo HitFist, amely továbbfejlesztett páncélvédelemmel és még egy figyelmeztető rendszerrel is rendelkezik. Ez jelzi a személyzetet a jármű felé tartó lövedékeket és rakétákat. A HitFist ugyanaz a torony, amelyet az olasz hadsereg Centauro és Centauro II járművein használnak, és amely jármű bizonyos export sikert ért el. A Type 16 MCV mozgatásáról a járműtest menetirány szerinti bal mellső részébe beépített vízhűtéses, négyhengeres, 570 lóerős dízelmotor gondoskodik, legnagyobb sebessége 100 km/h. Személyzete 4 fő, mivel a löveg töltését nem automatizálták. Egyszeri üzemanyag feltöltéssel 400 kilométer megtételére képes. Számítógépes tűzvezető rendszerét éjjel-nappal alkalmazható kamerák, lézeres távolságmérő és a francia Thales által gyártott meteorológia egység egészíti ki. Védelmét az IED robbanásoknak ellenálló fenékpáncél mellett a modulárisan cserélhető páncélzat, valamint lézerdetektorok növelik.
Megnövelt fegyverhordozási képességgel fognak bírni a 2021-es költségvetési évben jelenlevő, 15. rendelési tételben szereplő Lockheed Martin F-35C Lightning II vadászbombázók. Ezek a példányok már rendelkezni fognak a 2019-ben bemutatott új felfüggesztőpilonnal. Ennek a Sidekick nevet viselő felfüggesztőnek a segítségével a belső fegyvertérbe az eddigi fegyverterenkénti két-két AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta helyett immár három-három lesz elhelyezhető. Minderre azonban csak a nagyobb fegyvertérrel rendelkező A és C változatok esetében van lehetőség, a kisebb fegyvertérrel rendelkező B változatnál nem nyílik mód a Sidekick használatára.
Lekerültek a gyártósorról az FGM-148F Javelin rakéták első darabjai. A Raytheon Missiles & Defense, a Raytheon Technologies és a Lockheed Martin által továbbfejlesztett F modell harci része az, ahol a változást kell keresni az elődökhöz képest. Itt ugyanis a páncélosok elleni kumulatív harci részt, mely a reaktív előtétpáncélzat ellen is alkalmazható, kiegészítették némi repeszképzési képességgel is. Így sikerült a rakéta élőerő elleni képességét növelni. Az FGM-148F Javelin rendszer tömege 11,8 kilogramm, míg ebből a 2,5 kilométeres hatótávolságú rakéta tömege 6,4 kilogramm.
Több mint 8 év elteltével újra levegőbe emelkedett egy Boeing F/A-18F Super Hornet az Egyesült Államokban április 19-én. A 166464-es gyártási számú példányt azért állították le annak idején, hogy donorként segítse szerencsésebb társainak üzemképességét. Az ok a szűkös költségvetés volt, ami nem csak ezt a gépet érintette. A haditengerészeti Lemoore támaszpontján lévő Haditengerészeti Repülőgép Karbantartó Központ (NAMCE) a kezdetnél még 183 nap alatt vizsgálta át és tette újra repülőképessé az ilyen gépeket, de napjainkra ezt az időt lecsökkentették 67 napra. A 2018 júliusában létrehozott NAMEC a megalakulása óta több, hosszú ideig a földön rostokoló gépet támasztott fel tetszhalotti állapotából. Az első évben 11-et tudtak újra repülőképessé tenni. A meglévő szakembergárda és a nagyméretű hangár lehetővé teszi, hogy egyidejűleg hat gépen is dolgozhassanak a szerelők. Az alapos állapotfelmérés az első lépés, itt az üzemanyagrendszer szivárgásai mellett a megjelent korrozíó eltűntetésére is kiemelt figyelmet fordítanak.
Argentínában május 6-án adták át a negyedik korszerűsített Lockheed Martin C-130H Hercules teherszállító repülőgépet. A Cordobában található FAdeA a (Fábrica Argentina de Aviones) üzemében elkészült modernizált Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgépek az amerikai L3 Communications segítségével fiatalodnak meg az amerikai kontinens déli végében. Az öt példányra kiterjedő modernizáció első gépét még az USA-ban, egészen pontosan texasi Waco-ban alakították át és 2016 márciusában érkezett haza. A második gépet még abban az évben befejezte az argentin repülőgépgyár és az amerikai partner közösen, de már Argentínában. Ez a gép (lajstromjele TC-61) 2016 decemberében hajtotta végre első repülését. A 2018 szeptemberében elkészült harmadik gépen, a TC-70-es lajstromjelűn már csak az argentinok dolgoztak, nagyjából 150-en. Most a TC-66-os lajstromjelű Hercules-sel készültek el, a következő modernizálásra kerülő gép a TC-61-es lajstromjelet viseli, és ezzel 2021 végéig kell vele végezni. A tervek szerint még egy C-130H egészen biztosan korszerűsítésre fog kerülni, míg egy további opcióként szerepel az elképzelésekben. A 2011-ben létrejött megállapodás értelmében az elvégzett munkálatok várhatóan 20 évvel meghosszabbítják az argentin C-130-as flotta élettartamát.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Harrier GR.7
Sud Aviation SE.3130 Alouette II
McDonnell Douglas F-4D Phantom II
Agusta-Westland HH-101A Caesar
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.05.02
Március elején ukrán küldöttség járt Pakisztánban. Információk láttak napvilágot, hogy Ukrajna le szeretné cserélni a 30 év körüli MiG-29 és Szu-27-es flottáját. Ezek a gépek az ukránok véleménye szerint, már túl öregek már egy jelentős modernizációhoz. Így Kijev esélyt lát az igazán modern JF-17 Block III-as vadászbombázók beszerzésére. Ukrajna még 2014-ben jelezte érdeklődését a Saab JAS39 Gripen, majd később a Lockheed Martin F-16-os irányába is, de a beszerzések nem történtek meg. Nem meglepő módon az ország költségvetése már jó ideje nem elegendő sem a külföldi vásárlásokhoz, sem a már meglévő repülőgépek teljes körű korszerűsítéséhez. Ugyanis a meglévő ukrán ipari kapacitás csak a szükséges munka 30–35%-át tudná elvégezni, a többit csak külföldi partner(ek) tudná(k) biztosítani. Persze ha minden jól alakul, akkor egy igen gyümölcsöző együttműködés jöhet majd létre Ukrajna és Pakisztán között. A kínai/pakisztáni vadászbombázókért cserébe több precíziós fegyver fejlesztésében vehetnének részt a pakisztániak.
Önjáró automata aknavető rendszeresítését hagyták jóvá Svájcban a hadserege részére. A 8x8-as kerékképletű GDELS (General Dynamics European Land Systems) Piranha V páncélozott járműre a helyi RUAG Cobra rendszere került felszerelésre. A Mörser 16 önjáró automata aknavető menetből az első lövés leadását kevesebb, mint 60 másodperc alatt képes végrehajtani. A 120 milliméteres Mörser 16 önjáró automata aknavetőt 2024-től fogják majd hadrendbe állítani az alpesi országban. A fegyverrendszert 2016-ban választották ki és rendelték meg 404 millió svájci frank értékben. A 32 darab jármű átadását 2018 és 2022 között tervezték lebonyolítani, azonban az első prototípusoknál több hibára is fény derült. Ezek kiküszöbölése időigényes volt, de eredményes, ugyanis a 2020 márciusában elkezdődött tesztek a közelmúltban sikerrel lezárultak. Meg kell említeni, hogy a hibák kijavítása körülbelül 10 millió frankot tett ki, amelyet a RUAG saját költségvetéséből fedezett. A Mörser 16 önjáró automata aknavető sorozatgyártásának elindításáról szóló szerződés hamarosan aláírásra kerül.
Németországban és Norvégiában egyaránt azon dolgoznak, hogy még a 2020-as év vége előtt aláírhassák a két ország közös tengeralattjáró beszerzését. Még 2018 októberében nyújtotta be a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) a majdani győztes ajánlatát. Ebben az ajánlatban a Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egységek hat példánya szerepelt. Ezekből kettő kerül német, négy pedig norvég tulajdonba. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznek, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedett az elődökhöz képest.
Újabb lépést tett előre a következő generációs európai harckocsi fejlesztése április végén az öreg kontinens. Ugyanis Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter és francia kolléganője, Florence Parly keretmegállapodást írt alá, amely meghatározzták a projekt szervezését és irányítási struktúráit. Ennek értelmében a majdan megkötendő szerződések 50% -os finanszírozáson alapulnak Németország és Franciaország között. Ezenkívül, mindkét nemzetnek elegendő szellemi tulajdonjogot kell kapnia a munka eredményeinek tervezett jövőbeni felhasználásához. Ez a hosszabb távú fejlesztési program a Main Ground Combat System (MGCS) nevet viseli és egy teljesen új harckocsi megalkotásával jár, 2030 utáni időponttal. Ezt az új fejlesztéseket és technológiákat felvonultató páncélost aktív páncélzattal, 130 milliméteres űrméretű Rheinmetall L/51-es löveggel, törzsben elhelyezett kezelőkkel, távirányítású toronnyal látnák el. Így remélhetőleg jobb képességekkel fog rendelkezni, mint az orosz T-14 Armata harckocsi.
Új fedélzeti rádiólokátorral kezdődtek el a repülési teszek Svédországban. A Saab gallium-nitridből (GaN) készített adó-vevőkkel (több mint 500 darab) ellátott AESA antennájú radarját egy kétüléses JAS39D Gripen orr-részébe építették be. A gallium-nitrid félvezetőkkel készített radarok jobb teljesítményt nyújtanak - nevezetesen az elektronikus ellenintézkedések, a kisméretű célok felderítése és a nagyobb sávszélesség szempontjából -, mint a legtöbb jelenlegi AESA antennában használt gallium-arzenid (GaAs) adó-vevők, miközben kevesebb energiát fogyasztanak, és kevesebb hőt termelnek. A PS-05/A radarcsalád ezen tagja továbbfejlesztési lehetőséget kínál a Gripen C/D vadászbombázókat alkalmazó országok számára.
Ezenkívül, a moduláris és méretezhető AESA architektúra lehetővé teszi a más repülőgépekhez történő módosítását is. Jelenleg a Saab nem tervezi az új generációs Gripen E/F variánsok felszerelését a gallium-nitrid félvezetőkkel ellátott radarral, mivel a gallium-arzenid félvezetőkkel ellátott Leonardo ES-05 Raven rádiólokátor teljes mértékben integrálva van ehhez a követelményhez, de igény szerint helyettesíthető lesz, ha az ügyfél megrendeli. Az első repülési próbát április 8-án hajtották végre. A körülbelül 90 percig tartó repülési teszt alatt a radar észlelte és követte a célokat mind levegő-levegő, mind levegő-föld üzemmódban. További validációs kísérletek várhatók az elkövetkező három-négy hónapban. Ezen időszak alatt körülbelül 15 repülési tesztet fognak elvégezni a Gripen D repülőgéppel.
Újra spanyol felségjelet viselő Hornet repülőgépek védik a balti államok légterét. Immáron hetedik alkalommal jelentek meg a spanyol harci gépek a térségben. Jelenleg a zaragozai bázison állomásozó 15. repülőezred EF-18M gépei keltek útra és érkeztek meg litvániai Siauliai repülőtérre. Spanyol Hornet és Eurofighter gépek 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben is vigyázták a balti államok légterét. Az első kitelepülésre még 2006-ban került sor, akkor még Dassault Mirage F1 típussal. A május első napján induló és augusztus végéig tartó kitelepülésben brit Eurofighter Typhoon-ok és francia Dassault Mirage 2000-ek támogatják majd a spanyolok munkáját.
A Dassault Aviation, a Thales és a Naval Group által korszerűsített Atlantique 2 (ATL2) tengeri járőrgép harmadik példányát is átadták Franciaországban. A francia haditengerészet által üzemeltetett 22 darab ATL2 gép közül tizennyolc kerül a Standard 6-os szintre korszerűsítésre, a 2013 végén aláírt szerződés értelmében. Az 1980-as években legyártott gépek így 2030 után is szolgálatban maradhatnak korszerűsített fedélzeti rendszereiknek köszönhetően. A 18 Atlantique 2 tengeri járőrrepülőgépet érintő modernizáció során a legújabb Thales Search Master AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátort, új akusztikus adatfeldolgozó rendszert, ami szintén Thales gyártmányú és egy Dassault által tervezett navigációs konzolt építenek be. További konzolok is megjelennek majd a beltérben, amelyeket a SIAé fejlesztett ki. A Dassault további öt példányon hajtja majd végre ezeket a fejlesztéseket 2023-ig, míg a többi 11-et a haditengerészet SIAé karbantartó egysége fogja átalakítani. Az utolsó gép 2024-ben kerül majd átadásra. Franciaország az Albatros programja keretében hét módosított Dassault Falcon 2000LXS üzleti repülőgépet is megvásárol, Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépként. Ezek szállítása 2023-ban kezdődik.
Elkezdte kikötőben végzett merülési próbáit a Francia Haditengerészet elsőnek megépült BARRACUDA-osztályú tengeralattjárója. A SUFFREN (Q284) első merülését 2020. április 28-án, kedden hajtotta végre. A Naval Group épített, az öregedő RUBIS-osztály 1983 és 1988 között megépült négy tengeralattjárójának a pótlására hat BARRACUDA fog elkészülni, ezek megépítése 10,13 milliárd dollárt emészt fel. A felszínen 4700 tonnás, lemerülve 5300 tonnás vízkiszorítású BARRACUDA-k legnagyobb sebessége 25 csomó (46 kilométer per óra), merülési mélységük 350 méter, hosszuk 99 méter, törzsük átmérője 8,8 méter. A RUBIS-osztályú tengeralattjárókon 78 fős legénység található meg, a fejlettebb utódokon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően elegendő lesz 60 fő is.
A SUFFREN testvérhajói a DUGUAY-TROUIN, TOURVILLE, DE GRASS, RUBIS, és a CASABIANCA 2030-ig fognak elkészülni és 2060-ig szolgál majd a legutolsó példány. Fegyverzetüket F21-es nehézsúlyú torpedók, SM39 Exocet hajók elleni és MdCN típusú csapásmérő robotrepülőgépek fogják alkotni, nukleáris fegyvereket a jelenlegi elképzelés szerint nem fognak hordozni. Képesek lesznek viszont a harci búvárok tevékenységének az eddigieknél jobb támogatására. Készleteik 70 napos tengeren tartózkodást tesznek majd lehetővé, szemben a RUBIS-ok 45 napjával. A SUFFREN TechnicAtome - mint fővállalkozó - által készített atomreaktorának próbája 2019 második felében vette kezdetét.
Április 24-én, pénteken érkezett meg az Orleans-Bricy légibázisra Franciaország 17. Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépe. A 2020 és 2025 közötti időszakban Franciaország még várhatóan további nyolc A400M szállítógépet vesz majd át, így 2025 végére összesen 25 darabot fognak üzemben tartani.
Megérkezett április 29-én az Egyesült Arab Emírségek első GlobalEye radargépe a megrendelőhöz. A gép 28-án kelt útra a svédországi Linkopingből és egy bulgári technikai leszállással érte el az úti célját. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre.
A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye-t megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használják. A már kiképzett légi személyzettel az Egyesült Arab Emírségek légiereje az átvételi teszteket hamarosan elkezdi az elsőként megérkezett GlobalEye-on.
A Pakisztáni Haditengerészet sikeresen demonstrálta a hajók elleni rakétáinak képességét a közelmúltban. Egy éleslövészet során ugyanis különféle típusú rakétákat indítottak hajóról, helikopterről és repülőgépről is, egy célpontként szolgáló, egykori brit építésű, majd a pakisztáni szolgálatból is kivont hajó ellen.
Fülöp-szigetek kormánya döntés előtt áll. Washingtonban ugyanis a Külügyminisztérium lehető tette számára hat Boeing AH-64E Apache harci helikopter, 200 Lockheed Martin AGM-114 Hellfire rakéta, 300 darab 70 milliméteres BAE Systems APKWS irányított rakéta, 1700 darab 70 milliméteres rakétára való irányítókészlet, valamint 200 FIM-92H Stinger rakéta megvásárlását, hat darab tartalékként szolgáló T700-GE-701D gázturbinával. Ez a beszerzési lehetőség 1,5 milliárd dolláros kiadással járna, mivel mindegyik forgószárnyas rendelkezne AN/APG-78-as rádiólokátorral is. Vagy, választhatják a szintén hat darab Bell AH-1Z Viper harci helikoptert is mindössze hat AGM-114 Hellfire rakétával, 26 darab 70 milliméteres APKWS irányított rakétával és csak két darab tartalékként szolgáló T-700 GE 401C gázturbinával, 450 millió dollárért. A Fülöp-szigeteki Légierő jelenleg nyolc AgustaWestland A109E Power helikoptert üzemeltet, amelyeket 2015-ben kapott, valamint 12 jóval régebbi MD Helicopter MD 500MG helikoptert is alkalmaznak. 2019 novemberében két használt Bell AH-1 Cobra helikoptert is kaptak Jordániából. Manila fontolóra veszi a török gyártású T129 ATAK harci helikopterek beszerzését is.
Április 23. óta már két olyan Lockheed Martin F-16-os található meg az Amerikai Légierő kötelékében, mely elérte a 10000 órás repült időt. A második példány a Spangdahlem-i légibázison települt 52. Vadászrepülő Ezrednél található meg. A 27 évvel ezelőtt gyártott Block 50-es változatú, 91-0343-as gyártási számú, együléses C példányt egy évvel előzte meg a Misawa légibázison található 90-0808-as, Bob becenevű F-16-os, mely 26 év és 11 hónap alatt érte el a 10000 repült órát, két hónappal hosszabb idő alatt, mint az Európában állomásozó típustestvére. Mindez annak köszönhető, hogy 2017-ben elindították az F-16 élettartam-meghosszabbító programot, aminek köszönhetően 350 gép olyan szerkezeti megerősítéseket kap, amelyek az élettartamot 8000 repült óráról 12000 órára emelik. Ez szükséges ahhoz, hogy a típus 2045-2048-ig üzemben maradhasson.
2020 májusától három Boeing KC-135R utántöltő repülőgép felhagy eddigi, évtizedeken keresztül végzett munkájával. A jól megérdemelt pihenés helyett azonban újjászületés fog várni ezekre a Lég Nemzeti Gárda által használt példányokra. Ugyanis az L3Harris a következő hónapban hozzáfog átépítésükhöz. A 2023-re befejeződő munka eredményeként immáron WC-135R nukleáris sugárzást vizsgáló repülőgépekként fognak az Offutt támaszponton szolgálni az 55. Repülőezred kötelékében. Itt jelenleg két WC-135-öt üzemeltetnek, amelyeket még 1961-ben és 1962-ben építettek meg. Ezek a légierő legrégebbi repülőgépei közé tartoznak, repült idejük 29000 és 36000 óra fölött jár. A három tankert 1964 augusztusában és szeptemberében gyártották, eddig 25000-27500 repült órát gyűjtöttek össze. A tankergépek átalakítása 218 millió dollárba kerül. Ezt az összeget a kongresszus a 2019-es és a 2020-as költségvetési évben különítette el.
Megrendelésre kerültek az Amerikai Haditengerészet következő fregattjai. A jelenleg még csak tíz egységet magába foglaló megállapodás nyertese a Huntington Ingalls Industries-t, a General Dynamics Bath Iron Works-ot, a Navantia-t, valamint az Austal USA-t megelőzve a Wisconsin állambeli Marinette Marine Corporation (MMC) lett, ami a Fincantieri Marine Group (FMG) leányvállalata. Az FFG (X) tender követlényeit 2019. június 20-án bocsátotta ki a flotta. Az első egységet érintő 795 millió dolláros megrendelésnek európai vonzata is van természetesen, hiszen a megrendelt hajótípus a FREMM fregattokon alapul. Kilenc további hajót rendelnek majd 2024-ig 5,5 milliárd dollárért. Az első hajót 2026 júliusában kell átadni a flottának, a második pedig körülbelül három hónappal később. A haditengerészet azt tervezi, hogy végül 20 új fregattot vásárol és 2025-ig a haditengerészet dönt arról, hogyan és ki fogja legyártani a fennmaradó tíz hajót ebből az osztályból. Ezeken a fregattokon megtalálható lesz a Raytheon AN/SPY-6(V)3 radar egy változata, a Lockheed Martin AEGIS Baseline 10-es rendszerrel és egy 32 cellás Mk41-es függőleges indító és egy 57 milliméteres hajóágyút.
A hajó hossza 151 méter, teljes szélessége 21 méter lesz, vízkiszorítása eléri a 6500 tonnát. Meghajtásáról egy kombinált, dízel-elektromos és a gázturbinás (CODLAG) rendszer gondoskodik majd, mely lehetővé teszi, hogy a tartós maximális sebessége 26 csomó feletti legyen. De a gazdaságos sebesség is 16 csomó körül fog alakulni. A hajó akár 200 tengerész befogadására is képes lesz, és hatótávolsága nagyobb lesz, mint 11000 kilométer. Belső terei és az előállított energiamennyiség is jelentős továbbfejlesztési tartalékot biztosítanak majd a jövőre nézve, így lézerfegyver telepítése is könnyedén megvalósítható lesz a fedélzetén.
Készen áll a Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon-okon való telepítésre a legújabb M7.2+ szoftvercsomag. A fejlesztési időszak alatt több mint 4600 repült órát maga mögött tudó, 2020 áprilisától rendszeresítésre éretté vált programot több mint 600 amerikai Block 40/42/50/52 F-16-os fogja megkapni. Ezzel lehetővé fog válni a Northrop Grumman APG-83 AESA rádiólokátorok beépítése, légi és felszíni célpontok elleni megnövelt hatótávolságú fegyverzet (Raytheon AIM-120D AMRAAM és Lockheed Martin AGM-158B JASSM ER) alkalmazása is. Továbbá összességében csökkenti a pilóta munkaterhelését, javítja a közvetlen légi támogató fegyverek pontosságát is. De legfőbb érdessége, hogy ezt már nem a gépek gyártását végző Lockheed Martin készítette el, hanem a légierő 309. Szoftverkarbantartó csoportja, akárcsak a M7-es szoftvercsomagot.
Nem maradnak munka nélkül a Huntington Ingalls Industries hajóépítéssel foglalkozó alkalmazottjai sem, hiszen Washington megrendelte a negyedik AMERICA-osztályú partraszállást támogató hordozót is. A WASP-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozók egységeihez képest nagyobb hangárfedélzettel, kibővített repülőgép üzemanyag-tároló kapacitással és „zöld” üzemanyaggal üzemelő gázturbinás hajtóművekkel rendelkező egység mozgatásáról villanymotorok gondoskodnak. Feladata elsősorban az F-35B Lightning II-esek és az MV-22 Osprey gépek szállítása a partraszállások légi támogatása céljából. A 44971 tonnás vízkiszorítású hajó hossza 257 méter, szélessége 32 méter, legénységének létszáma 1059 fő. Ebből 65 tiszt és mellettük további 1687 fő elhelyezésére nyílik lehetőség.
2012 június 4-én került vízre a USS AMERICA partraszállást támogató hordozó, a Huntington Ingalls Industries Pascagoula-i hajógyárában, míg a haditengerészet 2014 április 10-én állította szolgálatba. Az F-35B fedélzeti üzemeltetése még évekkel ezelőtt több érdekes kérdést is felvetett, ugyanis a belső fegyvertér miatt egy esetleges fedélzeti tűz miatt a fegyverzet vízzel történő hűtése külön megoldást igényelt. A hajtómű nagy zaja miatt a hallásvédelem növelése is előtérbe került. Egy, a közelmúltban végrehajtott gyakorlat bebizonyította, hogy az alapesetben tucatnyi MV-22 Osprey és hat F-35B üzemeltetését végző ilyen hadihajón, akár 20 F-35B is elhelyezhető és üzemeltethető huzamosabb időn keresztül. Az LHA-9-es jelzést visel hajó építése várhatólag 2024-ben fejeződik be.
Nem alakul eddig túl jól a Boeing számára a KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépek sorsa a gyártó számára. Legutóbb kiderült, a törzs hátsó része alá helyezett merev tankolócső kamerarendszere módosítást igényel. Ez igényel némi újratervezést is, így az átalakítás végösszege 551 millió dollárra rúg. Ezzel, valamint a koronavírus okozta termelékenységi hatékonyságot csökkentő időszakos leállással a KC-46A program összes vesztesége körülbelül 4,6 milliárd dollárra nőtt.
Újra egy távirányítású önvédelmi fegyverrendszer próbáit végzi az Amerikai Tengerészgyalogság a Bell/Boeing MV-22V Osprey billenőrotoros repülőgépén. A VMM-268-as század konvertiplánján a tehertér padlóján már meglévő nyílásból kiereszthető állvány egyik oldalán helyezték el a GAU-17-es 7,62 milliméteres Gatling-rendszerű géppuskát. Az állvány másik oldalára a lőszerek kerültek. A fegyver irányzását a tehertérből lehet elvégezni egy kijelző, illetve egy kezelőszerv segítségével. Évekkel ezelőtt egy hasonló rendszert már teszteltek a típuson, azonban akkor a kezelők a tartós használat alatt émelygésre és rosszullétre panaszkodtak, így azok a próbák be is fejeződtek és az a fegyverrendszer nem került rendszeresítésre a MV-22V Osprey billenőrotoros repülőgépeken.
NETARZENÁL GALÉRIA
Korean Aerospace Industries T-50i Golden Eagle
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.04.25
Korszerűsített BRDM-2-es páncélozott felderítő járműveket kapott az ukrán hadsereg. A nyolc darab járművet helyben alakították át a kor igényeinek jobban megfelelőnek. Az így létrejött BRDM-2L1 páncélozott felderítő jármű megalkotása során figyelembe vették az ukrán hadsereg harci tapasztalatait. Ennek köszönhetően a BRDM-2L1 büszkélkedhet a legújabb navigációs és kommunikációs eszközökkel, egy hőkamerás rendszerrel, jobb ülésekkel és belső ergonómiával, valamint megerősített páncélzattal. A járműtest oldalsó páncélzatának futóművek közötti részéről eltűntek a mankókerekek, helyüket mindkét oldalon egy-egy, a deszanttérben vezető ajtó foglalta el.
A lengyel PCO SA és az izraeli RAFAEL Advanced Defense Systems együttműködési nyilatkozatot írt alá a TOPLITE elektrooptikai rendszerek Lengyelországban történő közös előállításáról. A TOPLITE szenzorgömbjében összesen hét berendezés foglal helyet. A TOPLITE jelentős múlttal rendelkező, érett, bevált technológia, amit több mint 20 országban használnak már. A két társaság nem ismeretlen egymás számára, hiszen 2007 óta együttműködnek az elektrooptikai rendszerek szállításában a lengyel Gluszec helikopterek számára. A mostani együttműködésnek a fő célja a lengyel Mi-24 helikopterek jövőbeli korszerűsítése lesz. Varsó a Mil Mi-24 Hind-okat mind a fegyverzet, mind a célfelderítő és a célzórendszerek szintjén korszerűsíteni tervezi.
Hollandia megrendelte a DE ZEVEN PROVINCIEN-osztályú fregattjainak hajóágyúit. A 127 milliméteres fegyvereket Leonardo készíti el. Típusjelzésük 127/64 LW-Vulcano, és ezekből mind a négy hajó egy-egy darabot fog megkapni 2026-ig bezárólag.
Az Orosz Védelmi Minisztérium azt tervezi, hogy korszerűsíti a Mil Mi-28N harci helikoptereket a Mi-28NM szintre. Az elsőnek átépített prototípus 2020 őszén hajthatja végre az első repülését. A gyártó által végzett tesztek csak ez után kezdődhetnének el a géppel. Az elképzelés szerint a korszerűsített harci helikopterek erőforrás, erőátviteli rendszer, rotorlapátok és a fegyverzet tekintetében is teljesen meg fognak egyezni az NM változatokkal. Azt azonban most még nem tudni, hogy a rotoragy fölé szerelt rádiólokátorral el lesznek-e látva.
Nagy dobást jelentő exportsiker előtt áll az oroszok új 8x8-as kerékképletű lövészpáncélosa, a Bumeráng. A Bumeráng a 2015-ös Győzelem Napi parádén gördült a nagy nyilvánosság elé. Az erős fegyverzetű (30 milliméteres 2A42 gépágyú, koaxiális 7,62 PKT/PKTM géppuska és négy 9M133 Kornet (NATO-kód: AT-14 Spriggan) irányított rakéta) Bumeráng K-17-es jelzésű gyalogsági harcjármű a BTR-80-ok utódja lesz, de az újabb BTR-82A típussal egy ideig még együtt fog szolgálatot teljesíteni. A K-16-os variáns fegyverzetét viszont csak egy 12,7 milliméteres nehéz géppuska alkotja és éppen ezért a páncélozott szállító harcjármű kategória tagja. Moszkva nagyjából 2000 darabot fog majd beszerezni a különféle Bumeráng változatokból az elkövetkező években. A Roszoboronexport elmondása szerint a jármű iránt már most nagy az érdeklődés. Afrika, a Közel-Kelet, valamint Délkelet-Ázsia számos állama, és a volt szovjet tagköztársaságok egy némelyike is a lehetséges vásárlók listáján található. Az oroszok nem kevesebb, mint 1 milliárd dolláros megrendelésben reménykednek világszerte.
Indiában a Nagpur városa közelében található üzemben április 20-án újraindult a termelés. A néhány hetes leállásra természetesen a koronavírus miatt volt szükség, de a Dassault Reliance Aerospace Limited (DRAL) francia leányvállalat ezen a héten már újra elkezdte a Rafale vadászbombázók, valamint a Falcon 2000-es üzleti repülőgépek alkatrészeinek előállítását.
Április közepén a China North Industries Group Corporation (NORINCO) elkezdte az első, pakisztáni megrendelésre legyártott VT4-es harckocsik átadását a megrendelőnek. A Pakisztáni Hadsereg 2019-ben választotta ki a VT4-et, melyből várhatólag 100 darab körüli mennyiséget fognak beszerezni, az ország nem kellően termelékeny harckocsi előállító kapacitásából kifolyólag. A helyi építésű Al Khalid II még fejlesztés alatt áll. Az Al-Khalid-II-es harckocsi alapjaként a kínai VT4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsi szolgált, amit 2012 közepén mutattak be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé.
Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen. A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 milliméteres lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik. Teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 kilométer per óra, hatótávolsága 500 kilométer, fegyverzetét egy 7,62 milliméteres koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 milliméteres géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. A páncélosokat előállító pakisztáni Heavy Industries Taxila (HIT) vezetése szerint képesek lennének évente akár 50 harckocsi legyártására is, azonban az elmúlt időszakban messze alacsonyabb volt a gyártási kapacitás. Ez a jövőben teljesen kihasználásra is kerülhet, hiszen az Al-Khalid-II-es harckocsiból a hírek szerint több száz darabot vásárolna Iszlámábád.
Körülbelül 15 hónappal az első repülése után (2018. szeptember 28-án), már meg is született az első megrendelés a Guizhou Aviation Industry Corp FTC-2000G szuperszonikus felfegyverezhető kiképző repülőgépre. A vásárló egy meg nem nevezett délkelet-ázsiai ország. A hírek szerint a 2020 januárjában aláírt szerződésben foglalt gépmennyiség első példányait 2021-ben adják át, míg az utolsót 2 évvel később. 4-5 darabos évi gyártási mennyiséget feltételezve 8-10 gépről szólhat a megrendelés. A társaság nem tárt fel további kulcsfontosságú részleteket az ügyletről, például a költségeket, vagy az eladásra került repülőgépek számát. Az FTC-2000G az FTC-2000 Mountain Eagle (JL-9 Shanying) továbbfejlesztett változata, többfunkciós képességekkel. A továbbfejlesztéseknek köszönhetően – félszárnyak alatt 3-3 és a törzs alatti 1 felfüggesztési pont, valamint az ezeken szállítható 3 tonnányi fegyverzet - az FTC-2000G nehezebb, lassabb és kisebb hatótávolságú, mint az FTC-2000-es. Spekulációk szerint a vásárló Kambodzsa lehet, mivel mindössze öt L-39 Albatros sugárhajtású kiképzőgéppel rendelkezik, amelyeket 1996-ban vásárolt a Cseh Köztársaságból. Tehát az FTC-2000G ideális átmenet lehet Kambodzsa számára a kiképző és a harci repülőgépek között.
Vízre került április 22-én Kína másodiknak megépült Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozója a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyárban. Ez mindössze egy nappal a Kínai Néphadsereg Haditengerészetének megalakulásának 71. évfordulója előtt történt. A frissen elkészült partraszállást támogató helikopterhordozó tolóhajók segítségével hagyta el az építésére szolgáló dokkot. Az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna lesz, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkezni fognak elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve.
Lőkiképzés közben készült fotók kerültek fel a világhálóra a Tajvani Kínai Köztársaság Hadsereg által használt CM-32-es Cloud Leopard II, 8x8-as kerékképletű lövészpáncélos a gyalogsági harcjármű variánsáról. A gyalogsági harcjármű variánst a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotta meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre került. A gépágyúból pár éve rendelt meg Tajvan 285 darabot 112 millió dollárért. A szigetország 2019-es védelmi költségvetéséből látható volt, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani, ebből 284 darab lesz a gyalogsági harcjármű változat. A típus sorozatgyártását 2019 januárjában kezdték meg.
A könnyű átszerelhetőségnek köszönhetően a 120 milliméteres aknavetőt hordozó, 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok is igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. A 2018-as évben bemutatásra került a CM-32-es Cloud Leopard II-es 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa is. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. Az aknavető a kor követelményeinek megfelelően automatikus tűzvezetéssel rendelkezik. A jármű önvédelmére egy távirányítású fegyverállvány szolgál 7,62 milliméteres géppuskával ellátva. Egy másik CM-32-es Cloud Leopard II-es nagyobb mérvű beavatkozáson esett át. Ezt a kettős lengőkaros felfüggesztés helyett hidropneumatikus felfüggesztéssel látták el. Ez a nagyobb rugózási komfort elérése mellett lehetővé teszi a magasság +/- 80 milliméteres változtatását is.
Ausztráliában április 15-én átadtak Chile számára két ADELAIDE-osztályú fregattot. Az ausztrál igények szerint módosított, OLIVER HAZARD PERRY-osztály tervei szerint megépített hajók közül négy az USA-ban, (ADELAIDE-FFG 01, CANBERRA-FFG 02, SYDNEY-FFG 03, DARWIN-FFG 04) a másik kettő (MELBOURNE-FFG 05, NEWCASTEL-FFG 06) Ausztráliában készült el. A fregattok 2000 elején egy nagyobb mérvű korszerűsítésen estek át. A 2010-es évek második felében a testvérhajók beszerzésének tervével több állam is kacérkodott, így hírbe hozták Brazíliát, Chilét, valamint Görögországot és Lengyelországot is.
Tavaly, vagyis 2019. október 26-án 27 éves szolgálata után, a sydneyi Garden Island kikötőjében tartott ünnepségen búcsúztatták el a MELBOURNE fregattot. Testvérhajója esetében erre az eseményre 2019 áprilisában került sor. A chilei a parlament elé 2019 novemberében került a haditengerészet részére a két használt ausztrált fregatt beszerzési tervének jóváhagyása. A 2020-as chilei költségvetési tervezetben már megtalálható volt egy 3,7 millió dolláros tétel, amely a hajók majdani személyzetének képzésének fedezetére is szolgált. Míg magát a megvásárlást a 2020-as évben tervezték tető alá hozni. A hajóknak a nemrégiben leszerelt, valaha a Holland Királyi Haditengerészet LATORRE-osztályú légvédelmi fregattjait (ALMIRANTE LATORRE-FFG 11, és CAPITAN PRAT-FFG 14) kell majd felváltaniuk, amelyeket az 1980-as években építettek és Chile 2004-ben vásárolta meg ezeket az egységeket.
A Lockheed Martin kevesebb F-35 Lightning II-es vadászbombázó legyártására lát esélyt a 2020-as évben, mint azt tervezték. Az ok, koronavírus járvány, ami a típus kiterjedt globális ellátási láncára kedvezőtlen hatást gyakorolt. Ez egyaránt észlelhető mind a beszállítóknál, mind az összeszerelést végző üzemekben. A gyártó még nem tudja pontosan, hogy az átadott gépek darabszáma mennyivel fog csökkenni a várthoz képest. Ebben az évben 141 darab F-35-öt terveztek elkészíteni. Az első negyedév eredményei azt mutatják, hogy március 31-ig 22-őt adtak át, tavaly ez idő alatt 26 gép gördült le a gyártósorokról.
További érdekesség a típussal kapcsolatban, hogy az április 21-én bejelentett szerződés alapján úgy tűnik, alaposan megemelkedett a rövid távon fel-és függőlegesen leszálló F-35B-kben alkalmazott Pratt&Whitney F135-PW-600-as hajtóművek darabára. A bejelentés szerint a Pentagon 111,13 millió dollárt fog fizetni a négy sugárhajtómű esetében, vagyis mindegyik 27,78 millió dollárt kóstál. Figyelemre méltó, hogy a 2019. november 21-én - öt hónappal ezelőtt - a tíz F135-PW-600-ast tartalmazó szerződés értéke 240,9 millió dollár volt, vagyis mindegyik 24,1 millió dollárért került megvásárlásra. A 15% -os növekedés okára eddig még nem érkezett válasz sem a gyártóktól, sem a Pentagonból.
Az Amerikai Haditengerészet április 17-én átvette az utolsó Boeing F/A-18 Super Hornet Block II-es vadászbombázóját. Az együléses, E változatú repülőgépet az Oceana haditengerészeti támaszpontot szárazföldi otthonául tudó VFA-34-es repülőszázad fogja megkapni. A Block II-ek 2005 óta voltak gyártásban, ezekből ezen időszak alatt több mint 550 darab készült el. A jelentősen továbbfejlesztett Block III-as Super Hornet-ek közül az első kettő átadása júniusra várható. Ezeket az első időben tesztelésre fogják használni a Patuxent River-i és a China Lake-i támaszpontokon. A flotta 72 darab Block III-as Super Hornet repülőgépet fog beszerezni a 2019-es és 2021-es költségvetési év között.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16DM Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4G Phantom II
Agusta-Westland EH-101 Merlin Mk.512
General Dynamics EF-111A Raven
Fairchild A-10A Thunderbolt II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.04.18
Április 14-én a spanyolországi Sevilla-ból felszállva végrehajtotta első repülését az az Airbus A400M Atlas (MSN104) katonai teherszállító repülőgép, mely Luxemburg tulajdonába fog kerülni. Luxemburg az A400M fejlesztésének kezdete óta, vagyis 2003 májusától tagja a NATO szövetségesek (Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Spanyolország, Törökország és az Egyesült Királyság) által alkotott csoportnak. A helyi idő szerint 16:08-kor végzett elemelkedést 5 óra múlva követte a landolás, az eseménymentes repülés végeztével. A CT-01 lajstromszámú repülőgépet 2020 második negyedévében tervezik átadni, üzemeltetése a belgiumi Melsbroek repülőtérről, belga segítséggel fog megvalósulni a 15. Légiszállító Ezred állományában és használata is a két ország általi lesz. A belgák első A400M-jének az MSN106-nak az építése a befejező szakaszában van, és átadása röviddel a luxemburgi példány után várható. A 7. belga gép 2024-ben kerül majd leszállításra. Jelenleg 88 darab A400M van használatban, Franciaországban, Németországban, Malajziában, Spanyolországban, Törökországban és az Egyesült Királyságban.
Dánia két EH-101 Merlin helikopterrel és 70 főnyi katonával támogatja az afrikai Maliban folyó harcokat. A Franciaország által vezetett Barkhane terrorizmus ellenes műveletekben a dán helikopterek 2019. december 24-től vethetők be korlátozások nélkül. Március végéig a gépek és személyzeteik 120 bevetést teljesítettek, 250 órát töltöttek a levegőben, 1800 katonát és 45 tonnányi árut szállítottak. A jó együttműködés alapja a brit eljárások ismerete volt, de a franciák és a dánok viszonylag hasonló műveleti eljárásai miatt sem volt gond a többnemzetiségű bevetések során.
Március utolsó, illetve április első napjaiban a svédországi Lindköping és Grastorp közötti közút lezárására került. Ugyanis a Svéd Légierő Saab JAS39 Gripen C/D vadászbombázói hajtottak végre közútról történő üzemeltetési gyakorlatot. A 7. Légibázis gépei több fel-és leszállást hajtottak végre, így a légi és a földi személyzetek számára is lehetőséget teremettek egy esetleges széttelepítés alkalmával végzendő feladatok gyakorlására.
A legújabb hírek szerint az Orosz Légierő 2024-től fogja hadrendbe állítani a Berijev A-100 Premier radargépet. Az Iljusin Il-76MD-90A (a tervezési szakaszban Il-476 projekt néven is ismert) katonai tehergépen létrehozott új típus ugyanazt a kétáramú sugárhajtóműveket, a PS-90A-76-ot használja, mint a szállítógép. Ennek 15%-al nagyobb tolóerő, vagy kevesebb fogyasztás és hosszabb levegőben tölthető idő a legfőbb hozadéka az olcsóbb üzemeltetés mellett az eredeti D-30KP-val szemben. A fedélzeti elektronika is jelentősen modernizáláson esett át, elég csak megemlíteni a tömegét, ami 20 tonna körül mozog. Persze a képesség terén is előrelépés tapasztalható, hiszen a némileg nagyobb méretű, a törzs felett elhelyezett radarkupola alatt immáron 3 darab radarantenna található meg.
A 120 fokonként elhelyezett, a moszkvai Vega rádióelektronikai vállalat által tervezett új Vega Premier AESA antennával rendelkező radar 4-5 másodperc alatt tesz meg egy fordulatot, így a gyorsan mozgó célok követése is megbízhatóbbá vált. Légi eszközöket képes 600 kilométerről észlelni, míg a hajók esetében ez a távolság 400 kilométer. A fedélzeti rendszereket már 2016 októbere óta egy légi-és bizonyos földi tesztekre és kísérletekre szolgáló A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) jelölésű gépen nyüstölik. Ezt egy szabvány A-50 Mainstay átalakításával hozták létre, amely az eredeti Il-76-on alapul. Ennek a verziónak is létezik már egy korszerűsített változat, az A-50U, amiből 2018. december végén vehette át az orosz légierő az első példányát. A szolgálatban tartott 15 darab A-50-es radargép 26 és 35 év közötti szolgálati idővel rendelkezik. Korszerűsítésük valószínű, főleg annak fényében, hogy az elektronikai felderítésre is képessé vált A-100-as sorozatgyártása 2020-ban indulhat majd el legkorábban. Az állami berepülések az új fejlesztésű radargéppel 2019 elején kezdődtek el.
Oroszországban egy 4 millió rubeles költségkeret felhasználásával tanulmányozzák egy, a Szuhoj Szu-57-nél kisebb méretű harcászati vadászbombázó megalkotásának lehetőségét. Az elképzelés nem teljesen új, hiszen 2017-ben bejelentették be az ötödik generációs könnyű vadászgép létrehozásának eshetőségét a MiG tervezőiroda égisze alatt. Ennek a két hajtóművel rendelkező repülőgépnek az akkori nyilatkozat szerint 2025-re repülnie kell. Később már az is napvilágra került, hogy a MiG-29-ben és a MiG-35-ben használatos RD-33-ok erősebb változatát fogja megkapni az új gép. Az IDEX-2019-es kiállítás idején tárgyalások kezdődtek az Egyesült Arab Emírségekkel egy könnyű ötödik generációs könnyű vadászgép létrehozásának lehetőségéről. Azóta semmit sem hallani a közös munkáról. A MAKS-2019-en viszont újra felbukkant a tervezet, immáron MiG-XX név alatt. A csökkentett észlelhetőséget a fegyverzet belső terekben való hordozásával is szerették volna csökkenteni a tervezők.
Moszkvában úgy döntöttek, nem csak hézagpótlóként fognak szolgálni a modernizált Mil Mi-24 Hind harci helikopterek az újabb Mi-28-as és Ka-52-es harci helikopterek mellett. A legutóbbi Szíriai tapasztalatok alapján bebizonyosodott a régi helikopter konstrukció is használható a mai napokban, de ehhez természetesen egy alapos korszerűsítés kell. Itt a fő cél, az éjszakai alkalmazhatóság megvalósítása. Másik oldalról megnézve, egy a kor igényeinek megfelelően modernizált Mi-24-es fele annyiba kerül, mint az újabb típusok. További előnyként említették meg a nyolcfőnyi deszant szállításának lehetőségét, valamint azt, hogy a már legyártott sárkányokban jelentős üzemidő van még. Egy korszerűsítés messze rövidebb idő alatt megvalósítható, mint egy új helikopter legyártása.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta a 10 darab Boeing AGM-84L Harpoon Block II hajók elleni robotrepülőgép és a hozzájuk kapcsolódó felszerelések eladását Marokkó kormányának. Az üzlet becsült költsége 62 millió dollár. Ezek a 124 kilométeres hatótávolságú fegyverek a Lockheed Martin F-16 Block 52+-es vadászbombázók fegyverzetébe fognak kerülni. Ezekből 15 együléses C és 8 kétüléses D verzió áll hadrendbe, valamint rendeltek még 25 darabot.
Algéria állítólag tárgyalásokat folytat további Mi-28 harci helikopterek vásárlásáról Oroszországgal. A már hadrendben álló 12 darab Mil Mi-28NE mellé az elkövetkező 3 évben újabb 30 forgószárnyas kerülhetne beszerzésre. A hírek szerint az algériai hadsereg 2,7 milliárd dollárt szánna a Mi-28NE-k, valamint 6 további Mi-26T2-es szállítóhelikopter megvásárlására.
Katar számára elkészült első Boeing F-15QA (Qatari Advanced) vadászbombázó végrehajtotta első repülését. A St. Louis-i Lambert Nemzetközi repülőtérről felszálló géppel, mely az F-15-ös típuscsalád legfejlettebb verziója, a 90 perces első repülése során függőleges emelkedéseket és 9G-s túlterhelésű fordulókat is végrehajtottak. A fedélzeti rendszerek, például az avionika és az AN/APG-82(V)1 rádiólokátor repülés közbeni ellenőrzése szintén sikeres volt. Katar 2017-ben rendelte meg 36 darab F-15QA vadászbombázóját 6,2 milliárd dollárért. Az első F-15QA gyártását 2018 közepén kezdte meg a Boeing és 2021-ben kezdi meg a repülőgépek leszállítását.
Nigériába április 8-án érkezett meg egy hajó Kínából. A jelenlegi helyzetben a legtöbben szájmaszkokat, vagy orvosi felszerelést sejthetnének a rakományjegyzékben, azonban fegyverekkel volt megrakva a kikötőbe befutó hajó. A nyugat-afrikai Nigéria, mely a Föld egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa, ugyanis tavaly írt alá Kínával egy igen tekintélyes fegyverbeszerzésről szóló szerződést. Az idő sürgetett, ugyanis a Boko Haram terroristái ellen kellettek a páncélosok. Ezekből most 17 darab érkezett meg, amelyek között a 8x8-as kerékképletű ST-1-es (a ZTL-11-es exportra kerülő jelölése), 105 milliméteres löveggel felszerelt páncélvadászok, SH-5-ös 105 milliméteres önjáró tarackok, és VT4-es harckocsik is voltak. A járművek mellett 15 darab 40 láb hosszú konténer is a szállítmány része volt, amelyek alkatrészeket és tartozékokat rejtettek. A nigériai katonák Kínában ismerkedhettek meg az új harci eszközeikkel, azonban a koronavírus miatt a kijelöl kínai oktatóállomány még nem érkezett meg az afrikai kontinensre.
Nigéria lett a régió első országa, amely ilyen fejlett harckocsikkal rendelkezik. A VT4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé.
Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen. A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 kilométer per óra, hatótávolsága 500 kilométer, fegyverzetét egy 7,62 milliméteres koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 milliméteres géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés per perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. A VT4-es harckocsikat már exportálták Thaiföldre, 49 darabos mennyiségben.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 10 darab Boeing AGM-84L Harpoon Block II hajók elleni robotrepülőgép és 19 darab Raytheon MK 54 könnyű torpedó eladását India számára. Az összesen 155 millió dolláros fegyverbeszerzést az indiai haditengerészet P-8I Neptune repülőgépeire szánják. Az AGM-84L Harpoon Block II hajók elleni robotrepülőgépekért 92, az MK 54 könnyű torpedókért 63 millió dollár lesz kifizetve.
A thaiföldi kormány úgy döntött, hogy nem vásárolja meg a tervezett két Korea Aerospace Industries (KAI) T-50TH sugárhajtású kiképzőgépet. A délkelet-ázsiai ország 14 darabosra szerette volna növelni a T-50TH-s mennyiségét. A gépek megvásárlásának lemondásáról azért döntöttek, mert a védelmi költségvetésből pénzeszközöket kellett elkülöníteni a koronavírus okozta válság kezelésére.
Tajvan körüli nemzetközi vizeken hajózott az elmúlt napokban a kínai LIAONING repülőgép-hordozó és az általa vezetet hajócsoport. A japán hadihajók és repülőgépek által is kísért hajókötelékbe a hordozón kívül két-két romboló és fregatt, valamint egy ellátóhajó is tartozott. A hajókötelék az éves kiképzési tervben szereplő feladatát hajtotta végre a hajóút alkalmával.
Rossz hírek is érkeztek a kínai flottáról, ugyanis április 10-én a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyár dokkjában kigyulladt az elsőnek megépült Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó. Az internetre felkerült fotókon látható volt, hogy a hajó középső és hátsó részén tomboló tűz okozta füst a hajó középső részén és az elárasztható dokkfedélzet hátsó ajtaján dőlt ki. A tavaly szeptember 25-én vízre bocsátott egységen a tüzet gyorsan eloltották, de a hadihajón okozott károk mértéke eddig még nem ismertek. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna lesz, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkezni fognak elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddigi a kínai haditengerészet terve.
A kínai állami médiában megjelentek szerint a Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20A Kunpeng stratégiai szállító repülőgép képes akár két Type 15-ös, vagy más néven ZTQ-15-ös könnyű harckocsi egyidejű szállítására. A 220 tonnás legnagyobb össztömegű Y-20A becsült maximális hasznos teherbírása 66 tonna. A 105 milliméteres löveggel ellátott, a kínai haderőben 2018-ban rendszeresített Type 15-ös könnyű harckocsi tömege 33 tonna, ezt 36 tonnára növelheti a pótlólag felszerelhető páncélzat.
Saját fejlesztésű elektronikai zavarókonténert alkottak meg Tajvanon az F-CK-1 Ching-Kuo vadászbombázók számára. A Taipei Times információi szerint az elektronikai zavarókonténert a Csungsan Tudományos és Technológiai Intézet tervezte meg. A fejlesztők az F-CK-1 Ching-Kuo vadászbombázók kis mérete miatt kényszerültek a külső felfüggesztésű elhelyezés megvalósítására.
Már márciusban megérkeztek Japánba a szigetország légierejének vásárolt harmadik és negyedik Northrop Grumman E-2D Advanced Hawkeye radargépek. Az amerikai tengerészgyalogság Iwakuni támaszpontján lévő 473-as és 474-es oldalszámú gépek (gyártási számuk 169322 és 169323) átadása azonban késik. Az összeszerelt és berepült E-2D-k a koronavírus járvány miatt rostokolnak még az amerikai fennhatóság alatt álló bázison. Jelenleg még nincs kitűzött időpont az ünnepélyes átadásukra.
Elkezdődtek a légi üzemanyag-felvételi tesztek a Sikorsky Aircraft CH-53K King Stallion nehézhelikopterrel. 2020. április 6-án végrehajtott 4,5 órás csatlakozási tesztet a Chesapeake-öböl felett repülő, Lockheed Martin KC-130J Super Hercules légi utántöltő repülőgép segítségével hajtották végre. Az egymást követő összekapcsolódások során üzemanyag átadására nem került sor, de folyamatosan emelték a repülési sebességet, így vizsgálva a helikopter irányíthatóságának változását a Hercules mögötti örvényekben repülve. Ezek során bebizonyosodott, az utántöltés megvalósítása nem lehetetlen feladat a helikoptert vezetők számára.
Az amerikai légierő azt tervezi, hogy a Lockheed Martin AGM-183A ARRW hiperszonikus (5 Mach) rakétákat külső felfüggesztési pontokon is el fogja helyezni a Rockwell B-1B Lancer stratégiai bombázókon. A 17 géppel újból csökkenő mennyiségű B-1B flotta továbbra is hadrendben maradó 44 példányán így a forgó bombatárakat is felhasználva a 8 külső felfüggesztési pontnak köszönhetően, amelyeket még az AGM-86B csapásmérő robotrepülőgépek szállítására terveztek felhasználni, egyszerre 31 darab Martin AGM-183A ARRW hiperszonikus rakétával lesz felszerelhető. Ezekből a felfüggesztési pontokból az utóbbi időben csak egyet használtak rendszeresen, erre került felszerelése a Sniper célzókonténer. Az első körben mindössze egy századnyi, vagyis 18 darab B-1B-t érintene ez az átalakítás és átfegyverzés. A B-1B hadrafoghatósága az utóbbi hónapokban javult, a 2019-es évben volt olyan időszak, amikor csak mindössze hat gép volt bevetésre alkalmas állapotban. Jelenleg ez már 25 Lancer-ről mondható el.
A Boeing nemrég leszállította az 500. AH-64E Apache Guardian harci helikoptert, jelentette be a társaság április 16-i nyilatkozatában. Az AH-64E előállítása (teljesen új gépek építésével, illetve a régebbi D változatok modernizációjával) a koronavírus járvány ellenére eddig folyamatos volt arizonai Mesa-ban, az első példány 2011-es elkészültét követően. Az első AH-64A 1984-es elkészülte óta a különféle továbbfejlesztett változatokból összesen 2485 darab készült el, és a típust a világ 10 országában rendszeresítették.
Három hetes szünetet követően április 14-én a Boeing újraindította a P-8 és a KC-46 típusú repülőgépeinek gyártását. A katonai célokra módosított változatok előállítását március 25-én állították le ideiglenes jelleggel. Az Everettben gyártott KC-46A Pegasus légi utántöltő és szállító repülőgép, valamint a Rentonban készülő P-8A Poseidon tengeri járőrgép újbóli gyártása 2500 ember munkáját tette újra szükségessé. A Boeing 2020 első negyedévében 35% -kal kevesebb katonai repülőgépet szállított le, mint a 2019-es évben.
Április 2-án befejeződtek a Sikorsky HH-60W Jolly Green II harci kutató-mentő helikopter extrém időjárási viszonyok között végzett tesztjei a floridai Eglin légitámaszponton. A gépet és a rendszereit egy speciális hangárban tették próbára +49°C és -51°C hőmérsékleten is, de ugyanígy megnézték a 72 kilométer per órás szél, valamint egy percenként majd 500 literes vízmennyiséget produkáló felhőszakadás hatásait is. A rendszerek ellenőrzése hő, hideg, heves szél és eső hatása alatt valós adatokkal szolgált a helikopter azon képességéről, hogy a mentőakciót világszerte végre tudja majd hajtani különböző környezeti viszonyok között.
Igen jól halad a Lockheed Martin F-35-ös típuscsalád hadrendbe állítása a még fennálló hibák ellenére. Egy érdekes, fontos, ám kissé kevesebb rivaldafényt kapó szelete ennek a légi-és földi személyzetek képzésének üteme. Ezen a héten bejelentették, befejeződött a 1000. pilóta, valamint a 9000. műszaki képzése is.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
British Aerospace Harrier GR.7
Catégories: Biztonságpolitika
2020.04.11
Ukrajna nagyobb mennyiségű gyalogsági harcjárművet vásárolt külföldről. A használt páncélosok vasúton érkeztek meg az országba április első napjaiban. A fotók alapján megállapítható, hogy a 37 darab jármű a szovjet érában megalkotott BMP-1-es Csehszlovákiában gyártott BVP-1-es változata. Ezeket 1970 és 1989 között állították elő. A beszerzést végrehajtó Ukroboronprom nem részletezte a fent említett BVP-1-ek szállítóját, de jó eséllyel ezek a Cseh Köztársaságtól kerültek megvásárlásra. Érdekesség, hogy a BVP-1-ek 2A28 73 milliméteres félautomata lövegcsöve feletti 9M14 Malyutka (AT-3 Sagger) irányított páncéltörő rakéta indítósínje hiányzott. Ezt a fegyverkategóriát azonban könnyedén pótolhatják a fejlettebb 9M113 Konkurs (AT-5 Spandrel), vagy a Stugna-P rendszerek beszerelésével.
Beépítésre került az első új hanglokátor a Brit Királyi Haditengerészet egységébe. A Type 23-as, vagy DUKE-osztályba tartozó HMS PORTLAND (F79) fregatt az Ultra Electronics Command & Sonar Systems által tervezett 2150 típusú berendezést kapta meg orr-része felszín alatt kialakított dudorában elhelyezve. Elődje a Thales 2050 típusú hanglokátor az 1990-es évek óta áll a Királyi Haditengerészet szolgálatában. Az új aktív-passzív szonár egy korszerű felhasználói felületet alkalmaz a megjelenítésre, amely javítja a hatékonyságot és a rendszer használhatóságát. A berendezés digitális vezérlése minimalizálja az interferenciát, csökkenti a hajók kábelezésének mértékét, maximalizálja a megbízhatóságot és meghosszabbítja a szonár karbantartási intervallumát legalább öt évre. London eddig összesen nyolc darab Type 23-as osztályba tartozó fregatt (KENT, NORTHUMBERLAND, SOMERSET, ST. ALBANS, SUTHERLAND, WESTMINSTER, RICHMOND, PORTLAND) felszerelését rendelte meg a 2150 típusú hanglokátorral. Továbbá a következő generációt képviselő Type-26-os hajóosztály egységein is alkalmazni fogják ezt a szonár típust a britek. A 2150 típusú berendezés automatikusan képes felismerni a tengeri emlősöket, a torpedókat és az aknákat, valamint a hajóra veszélyt jelentő akadályokat.
Elhagyta a BAE Systems mintegy 9000 embert foglalkoztató Barrow in Furness-i hajógyárát a negyediknek megépített ASTUTE-osztályú tengeralattjáró a HMS AUDACIOUS (S122). A tengeralattjáró a Brit Királyi Haditengerészet Clyde-i bázisára hajózott át 2020. április 7-én. Innen fogják majd a flotta által felügyelt tengeri próbajáratait elvégezni, mielőtt hadrendbe állítanák a haditengerészetnél. Erre a jeles alkalomara egyébként még 2019 nyarán sort kellett volna keríteni az AUDACIOUS esetében. A nukleáris meghajtású AUDACIOUS 2018 januárjában az építési helyének közelében merült víz alá első alkalommal, a fedélzeti rendszerek próbáihoz, na meg a víztömörség ellenőrzéséhez. A próba teljes sikerrel zárult, így az AUDACIOUS még abban az évben megkezdhette a gyártó által végzett tengeri próbáit. Eddig nem részletezett technikai problémák miatt azonban a hadrendbe állítás csúszik, várhatólag 17 hónapot. Ez a késés várhatólag kihat majd a még építés alatt álló másik három testvérhajóra is. A BAE Systems által épített ASTUTE-osztály tagjai 7400 tonnásak és 97 méter hosszúak. Szolgálatba eddig három tengeralattjáró (ASTUTE, ARTFUL, AMBUSH) állt, további három (ANSON, AGAMEMNON és AJAX) építés alatt áll.
Nagy hatótávolságú, légi célok elleni fegyverzettel is rendelkezni fog a Szuhoj Szu-35-ös vadászbombázó az Izvesztyija orosz napilap értesülései szerint. Ez a fegyver régről ismerős lehet, ugyanis számtalan kiállításon bemutatták már R-37M (NATO-kód: AA-13 Arrow), illetve RVV-BD jelzéssel. A MAKS-2011-en hatótávolságként 200 kilométert adtak meg, míg az indulótömeget 510 kilogrammban határozták meg. Hordozóeszközként az akkor még PAK-FA néven ismert Szuhoj Szu-57-es is megemlítésre került a MiG-31M Foxhound nehézvadászok mellett. Majd a MAKS-2019-en az R-37M makettje már látható volt egy Szu-35-ös szárnya alá függesztve. A Mach 6 sebesség elérésére képes, vagyis hiperszonikus légiharc-rakétát aktív radarvezérléssel látják el és a hírek szerint nagy méretei ellenére nem csak nagyméretű célpontok (tartálygépek, légtérfelderítők, rádióelektronikai felderítők) ellen lehet majd hatékonyan alkalmazni. A nagy sebesség miatt a rakéta két-három perc alatt megteszi a maximális távolságot a célig. A várakozások szerint egy Szu-35-ös kettő-négy darab R-37M hordozására lesz képes egyidejűleg. Jelenleg az elektromágneses kompatibilitást és a fedélzeti fegyverrendszerbe való integrációt tesztelik az oroszok a lap értesülései szerint. Ugyancsak innen származó információ, hogy még ebben az évben felszáll majd az első olyan Szu-35-ös, mely az R-37M-et hordozza, igaz még csak tesztcéllal.
Katonai küldöttség járt a közelmúltban Oroszországban, méghozzá az egykori szovjet tagköztársaságból, Azerbajdzsánból. A látogatás során megtekintették a Szu-35-ös és a MiG-35-ös vadászbombázókat előállító üzemeket, illetve az utóbbi típus kétüléses változatával repülhettek is az azeriek. Még 2019. augusztus 15-én Azerbajdzsán pakisztáni nagykövete nyilatkozott úgy, hogy Baku 10 darab kínai/pakisztáni CAC/PAC FC-1/JF-17 Thunder vadászbombázót fog beszerezni. Hivatalos bejelentés erről a mai napig nem látott napvilágot. Azerbajdzsán légierejének fő erejét 12 együléses MiG-29-es, 2 darab kétüléses MiG-29UB, valamint 16 együléses Szu-25 és 3 kétüléses Szu-25UB képezi. Ezek lecserélése lassan időszerűvé fog válni, így a JF-17-ről szóló szerződés aláírásának eddig meg nem történte okán, teljesen érthető az oroszországi beszerzési lehetőségek felmérése.
Katar légiereje újabb Dassault Aviation Rafale vadászbombázókkal erősödött a közelmúltban. Így már 15 gép található meg a típust elsőként alkalmazó repülőszázad állományában, amelyik így ennek köszönhetően immáron teljessé vált. A francia típus számára Nyugat-Katarban felújítottak egy légibázist is. Ide, a Tamim támaszpontra érkeztek meg az első átadott Rafale vadászbombázók is, szám szerint négy együléses EQ és egy kétüléses DQ változat 2019. június 6-án. A második Rafale szállítmány, amely két DQ és három EQ változatból állt 2019. július 3-án landolt. Ezután 2019. szeptember 3-án csak együléses példányok érkeztek meg a Tamim légibázisra. Katar még 2015. május 4-én döntött arról, hogy Franciaországtól 24 darab (18 darab együléses EQ és 6 kétüléses DQ) Rafale-t vásárol (állítólag japán bankok finanszírozásával), illetve további 12 példányra opciót jelentettek be, amit 2017 decemberében érvényesítettek is. Jelenleg Katar még fenntartja a lehetőséget, hogy akár 36 további Dassault Aviation Rafale vadászbombázót is beszerezzen, a már megrendelt 36 darab mellé.
Az Amerikai Haditengerészet hétfőn bejelentette, hogy az Egyesült Államok legújabb repülőgép-hordozója, a USS GERALD R. FORD (CVN 78) nemrégiben fejezte be a létfontosságú harci rendszerek tesztelését az Atlanti-óceánon. A hordozó fedélzeti rendszereiben megjelenő új technológiák sikeres integrációját is demonstráló próbák során az ellenséges repülőgépek szerepét eljátszó gépeket polgári cég biztosította. Ugyanis az ATAC (Airborne Tactical Advantage Company) által üzemeltetett IAI Kfir és Hawker Hunter repülőgépek közelítették meg több alkalommal is a USS GERALD R. FORD-ot a radar, illetve saját-ellenség azonosító rendszerének tesztjei alkalmával, ami igen alapos volt, hiszen több napon át tartott.
Míg más típusok esetében nem kerültek eddig napvilágra a megrendelések, vagy a lehetséges beszerzés elnapolása, addig ideiglenes jelleggel történő felfüggesztéssel a koronavírus okán, a Korea Aerospace Industries (KAI) FA-50 Fighting Eagle esetében nem erről van szó. A gyártó április 6-án közölte, hogy határozatlan időre elhalasztotta a típus Argentínába történő eladásának előkészületeit. Korábbi argentin médiajelentések szerint a dél-amerikai ország mintegy 10 repülőgépet vásárolt volna meg a Dél-Koreaiaktól. Argentína szűkös költségvetése jó eséllyel nem fogja lehetővé tenni a vírus megfékezésére tett lépéseket és az új harci repülőgépek beszerzését közel egyszerre, mivel a jelenlegi költségvetésből, amit csak lehet az egészségügyi ellátással kapcsolatos projektekre fordítani.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
English Electric Lightning F.6
General Dynamics F-111C Aardvark
Catégories: Biztonságpolitika
2020.04.04
Csehország 2021 és 2022 között fogja leszállítani az Indonézia által 2019. április 12-én megrendelt a 8x8-as kerékképletű General Dynamics-Steyr-Daimler-Puch Spezialfahrzeug GmbH Pandur II gyalogsági harcjárműveket. A cseh hadseregben a Pandur II CZ gyalogsági harcjárművet rendszeresítették, 199 plusz 20 darabos mennyiségben, 2007 és 2012, illetve 2018 és 2020 között. 2015-ben ugyanis további 20 példányt rendelt meg Prága (ezekből hat darab készült parancsnoki verzióban) 5,3 millió dollár értékben. A cseh hadseregben a Pandur II CZ gyalogsági harcjármű hat variánsát (lövészpáncélos, parancsnoki, műszaki, egészségügyi és radarral, valamint radar nélküli felderítőt) rendszeresítették, valamint 2017 szeptemberében a gyalogsági harcjármű új változatát készítette el a Tatra. A 120 milliméteres Soltam Cardom aknavetőt a deszanttérben helyezték el, melynek kétfelé nyitható tetőpáncélzata teszi lehetővé a teljes, körkörös tüzelést. Az első aknagránát kilövését a megállástól számított 30 másodpercen belül képes végrehajtani a 6800 méteres legnagyobb lőtávolságú aknavető. A percenkénti 18 lövés leadására képes, digitális tűzvezető rendszerrel is felszerelt Soltam Cardom aknavetőhöz a Pandur II CZ belső terében 50 darab aknagránátot helyeztek el.
A járművek előállítását helyben valósították meg, így vált lehetségessé, hogy Indonézia számára itt készülnek el a páncélosok egyes elemei. Az ázsiai állam 80 millió dollárért vásárolt meg 23 darabot a Pandur-okból, amik izraeli gyártmányú Elbit Systems UT30MK.II-es távirányítású tornyokkal lesznek ellátva. Fegyverzetüket egy 30 milliméteres ATK Bushmaster Mk44 gépágyú, egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuska, és két Spike-LR irányított rakéta alkotja. Indonéziában a Pandur II-es a Cobra nevet kapta és a helyi előállításba a PT Pindad vállal fő szerepet. 2017-ben a hadsereg próbáin egy 12,7 milliméteres géppuskával ellátott távirányítású toronnyal ellátott páncélozott szállító harcjármű is bemutatásra került.
Erre az Ares REMAX (Elbit Systems) távirányítású torony került felszerelésre. Egy másik változatra a Cockerill CT-CV 105 milliméteres lövegével ellátott tornyát szerelt fel az indonéz PT Pindad. Meg kell jegyezni, hogy hasonló toronnyal van ellátva a törökök által tervezett FNSS Kaplan/Harimau harckocsi is, ami szintén rendszeresítésre kerül Indonéziában. A 8x8-as kerékképletű páncélosba töltőautomata is került, ami lehetővé teszi a 105 milliméteres Falarick csőből indítható páncéltörő rakéta alkalmazását is. A még mindig igen könnyű, de úszóképességét már elvesztő Pandur erős fegyverzetével hasznos eszköze lehetne az indonéz haderőnek a nehezen járható mocsaras területeken, de akár beépített városi körülmények között is helytállhat, hiszen a stabilizált lövegcső emelkedési szöge -10° és +42° közötti.
A cseh AERO Vodochody Aerospace folytatja az L-39NG Albatrosz sugárhajtású kiképzőgép tesztrepüléseit. A repülési tesztprogramban már megkezdődtek a repülési tulajdonságok és teljesítmények, például a felszállás, a leszállás, az emelkedési sebesség, G-terhelés értékek, valamint az üzemanyag-fogyasztás leellenőrzése és meghatározása. Az úgynevezett nedves szárnyú, vagyis teljes integrált szárnytartályokkal rendelkező konfigurációban a repülési tesztek során elért legnagyobb sebesség 943,4 kilométer per óra (Mach 0,822) lett. A szárnyak töréséhez vezető, hajlító-csavaró lengést, rezgést is figyelemmel kísérték a repülési feladatok során. E célból az Aero tesztpilóták tesztrepülések sorozatát hajtották végre különböző magasságon és sebességgel. Az összes repülést az első prototípussal, a 7001-es számúval végezték el.
Március második felében sikeresen teljesítette tesztfeladatait az Aero Vodochody L-39NG 7002-es gyártási számú Albatrosz sugárhajtású kiképzőgép tesztpéldánya a Cseh Repülési és Kutatóközpontban (VZLU). Ezt a gépet a földi statikus tesztekre használták, vizsgálva rajta a sárkányszerkezet erősségét a különféle irányú erőbehatásokkal szemben. Ezeket a teszteket az európai katonai légialkalmassági bizonyítvány által elvárt kritériumok szerint végezték el. A tervezett igénybevételt 100%-nak tekintő erőhatásokat gond nélkül bírta az L-39NG szerkezete, így ezután jött a próba azon része, ahol a tervezettnél nagyobb erőhatásoknak volt kitéve. Ezek során az első szerkezeti elváltozásokat 110%-nál észlelték, így próbákat befejeznek tekintették az Aero Vodochody szakemberei. A 7002-es törzsének el nem deformálódott részeit további földi próbákhoz fogják felhasználni a jövőben.
Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. Felszereltsége lehetővé fogja tenni a 4. és 5. generációs repülőgépek jövőbeli pilótáinak képzését is.
Bulgária számára hamarosan elkezdődik a Lockheed Martin F-16 Block 70-es vadászbombázók gyártása. Az eddig megrendelt nyolc példányért, amiből hat egy, míg kettő kétüléses, 512 millió dollárt fizet majd Szófia, így a gépek darabára 64 millió dollár. A kommunizmus bukása óta ez lesz Bulgária legnagyobb katonai beszerzése, ami a nyolcadik F-16V 2027. január 31-ig esedékes átadásával fejeződik be. Ezt követően további ugyanennyi F-16V beszerzése szerepel a bolgár tervekben. Eltérés csak annyi lesz, hogy az első 8 gépért előre fizettek, míg a második 8 árát részletfizetéssel egyenlítik ki. Az igencsak szövevényes bolgár tender még 2004-ben vette kezdetét, akkor 16 darab NATO-kompatibilis harci repülőgép beszerzését indították el. Az évek során különféle gazdasági, politikai és pénzügyi okok hátráltatták a beszerzés megvalósulását. Az új vadászgépek a régi MiG-29-ek felváltására szolgálnak, amelyeket az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején rendszeresítettek az országban.
Április 2-tól újra kész az olasz légtér védelmére a helyi légierő 51. Repülőezrede. A most az észak-olaszországi Istrana légibázison települt alakulat életében erre a feladatra 24 éve nem került sor, hiszen az F-104 Starfighter-ek kivonását követően a csapásmérésre képes AMX típust repülték. Azonban az idő előre haladtával az olasz-brazil fejlesztésű típust a modern Eurofighter Typhoon váltja le az ezrednél. A 132. Repülőszázad már az új típust repüli, de még megtalálható pár taktikai légi felderítésre és közeli légi támogatásra képes AMX-is az ezrednél.
A Boeing nemrég szállította az első CH-47F Chinook nehéz helikoptert a Holland Királyi Légierő (RNLAF) részére. 2016-ban Hollandia 14 CH-47F Chinook-ot vásárolt, majd 2017-ben a holland védelmi minisztérium megállapodást írt alá hat régebbi CH-47D Chinook helikopter korszerűsítésére a legújabb F-modell konfigurációra, biztosítva a rendszerek egységességét az így már 20 darabos Chinook flottájukban. Az utolsó holland F Chinook 2021-ben kerül majd átadásra. Várhatólag ezt az időpontot nem fogja módosítani az a tény, hogy a Boeing ideiglenesen felfüggesztette a termelői tevékenységeket a Philadelphiában lévő üzemében. Így az április 3-i munkanap vége után két hétig, a koronavírus-járvány idején elfogadott intézkedések miatt szünetel a CH-47-ek előállítása is az MH-139A Gray Wolf és a V-22 Osprey mellett.
Igaz, hogy még csak két Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgéppel rendelkezik a brit RAF, de a típussal már elérték a korlátozottan bevető minősítést. 2020. március 13-án megérkezett a második Poseidon MRA Mk.1-es tengeri járőrgép Skóciába, amelyet 2020. február 5-én adtak át. A ZP802-es lajstromú, City of Elgin nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba lesz, de ott még nincs készen minden. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép hat héttel azelőtt, február 4-én érkezett meg. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. A London által megrendelt kilenc gépes állomány 2021 novemberére válik teljessé és 2024-ben lesznek korlátozások nélkül bevethetők.
Svédországban az újabb JAS39E/F Gripenek megjelenésével nem fog leáldozni a régiebbi C/D verzióknak. A légierő ugyanis hamarosan modernizálni fogja a pilótaképzést, így a Saab Sk 60-as gépek öt év múlva kivonásra fognak kerülni. Helyüket egyrészt korszerű turbópropelleres típus fogja átvenni, és ezek mellett lesznek megtalálhatók a JAS39 C és D verziói, mint a haladó pilótaképzésben használatos gépek. A svédek már jó ideje igen élénken figyelik a svájci Pilatus PC-21-es gépet, így talán ennek lehet a legnagyobb esélye a rendszeresítésre. A Gripen C/D-k megjelenése a kiképzésben 2023-tól valószínűsíthető, ugyanis ekkortól várható az E variánsok csapaszolgálatba állítása. A távolabbi jövőben nem zárható ki egy csakis pilótaképzésre szolgáló sugárhajtóműves típus rendszeresítése sem. Ez esetben az USAF részére kooperációban kifejlesztett Boeing/Saab T-7 jöhet majd számításba.
Oroszországban befejeződött a Tupoljev Tu-95MSz Bear stratégiai bombázók egyik korszerűsítési programja. Ennek során csak a repülőgépek rádió- és navigációs berendezéseinek részleges cseréje történt meg. Azt a források eddig nem közölték, hogy a 2018-tól végzett munka hány darab T-95MSz-t érintett, de ebben az évben már további példányokon is elkezdték ugyanennek a korszerűsítési programnak a végrehajtását.
Algéria Szuhoj Szu-24MK Fencer bombázógépeinek korszerűsítése elkezdődött. Az észak-afrikai ország 22 példánnyal rendelkezik a szovjet érában tervezett típusból. Ezek közül nemrégiben hat gép érkezett meg Oroszországba, ahol az 514-es repülőjavító üzemben folyik majd a modernizáció. A hírek szerint ennek végeztével képességeik és felszereltségük meg fog egyezni az orosz légierőben is rendszeresített Szu-24M2-es változatokéval.
Attól függetlenül, hogy a gyártósora várhatólag 14 napig állni fog, újabb szerződés véglegesítése történt meg a Boeing a P-8A Poseidon tengeri járőrgépek esetében. Az 1,5 milliárd dolláros rendelési tételben 18 példány található meg, ezek közül hat a Koreai Köztársaság Haditengerészetének, míg négy repülőgép az Új-Zélandi Királyi Légierőnek kerül majd legyártásra. A fennmaradó nyolc gép a US Navy állományát fogja gyarapítani. Új-Zéland esetében 2022-ben, míg Dél-Korea esetében 2023-tól kezdődnek majd meg át átadások.
Japánban eddig úgy néz ki, egyedül fognak nekivágni a F-3-as, illetve FX jelzéssel is illetett csökkentett észlelhetőségű harci repülőgép kifejlesztésének. A 92 darabos mennyiségben szolgáló F-16-os alapokon nyugvó F-2-es jelzést viselő típus pótlása 2030-2035 körül válik időszerűvé. Mivel egy fejlesztés akár 10 évet is igénybe vehet, így Tokió talán még időben hozta meg ezt a jelentős döntést. A külföldről érkező típusok, vagyis a Lockheed Martin F-22, a Boeing F-15 és a BAE Eurofighter Typhoon értékelése során még 2018-ban megállapítást nyert, hogy az első, a még érvényben lévő exporttilalom miatt továbbra is elérhetetlen Japán számára. A másik kettő költségei és képességei nem egyeznek meg az elvártakkal, így más megoldást kell találni. Ez pedig nem más, mint a hazai fejlesztés, amibe a munka gyorsítása, na és persze a költség csökkentése érdekében külföldi partnereket részvételére is számítanak.
Érthető okokból csak a brit-olasz-svéd Tempest, vagy német-francia FCAS partnerek kerültek megemlítésre. De egy nemzetközi program nehézségekbe ütközhet a határidők, a képességek és a feladatok elosztása tekintetében, valamint az eltérő követelmények összehangolásában is. A gép hajtóművét szeretnék japán fejlesztőbázisra támaszkodva megalkotni. Itt talán alkalmazni fogják az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) által kifejlesztett XF5-1-es utánégetős hajtómű létrehozása során felgyülemlett tapasztalatot. Ez az erőforrás egyébként a Mitsubishi ATD-X (Advanced Technology Demonstrator) Shinshin lopakodó repülőgép számára került kifejlesztésre. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek a nagy állásszögű repülések során. Természetesen a technológiai demonstrátor repülőgéppel szerzett egyéb tapasztalatok is felhasználásra kerülhetnek az F-2-es utódjának megalkotása során.
Jelenleg úgy tűnik a külföldi gyártók csak beszállítói szerepkörben (repülési rendszerek, érzékelők és egyéb alkatrészek) érvényesülhetnek majd az új típus esetében, mivel a Lockheed, a Boeing és a BAE elképzeléseit elemezve úgy ítélték meg, hogy nem feleltek meg a japán igényeknek. Egy ilyen véglegessé váló döntés a japán fő védelmi vállalkozó, a Mitsubishi Heavy Industries számára lenne kedvező, mivel ez egy 40 milliárd dollár feletti katonai szerződést hozna számára tető alá. Tokió közleményében jelezte, a 2020-as év végére pontot szeretnének tenni az ügy végére. Meg kell jegyezni, a Mitsubishi eddig még nem állt elő repülőgépe részletes terveivel. Az új típusról készült fantáziarajzok azonban csak nyomokban emlékeztetnek arra az ATD-X gépre.
Az akár 100 darabos mennyiségben is rendszeresítésre kerülő új gép mérete a Lockheed Martin F-22A Raptor méreteivel fog vetekedni, vagyis igencsak nagyméretű lesz. Erőforrásaként a F-22-ben használt Pratt&Whitney F119-hez hasonló teljesítmény leadására képes, 2018-tól tesztelt Ishikawa-Harima Heavy Industries XF-9-1 gázturbinák szolgálnak majd, amik lehetővé fogják tenni a szupercirkáló képességet is. Ezek a várakozások szerint az esetleges módosításokat követően is rövidebbek lesznek, mint az F119-ek, így a Raptor-hoz viszonyítva nagyobb fegyvertér kialakítására nyílik majd lehetőség a japán lopakodón a tervezők számára. A japánok szerint az amerikai vállalatok, köztük a Lockheed Martin, a Boeing és a Northrop Grumman továbbra is potenciális partnerek lehetnek. Napvilágra került egy újabb elvárás is az F-3-al szemben. Ez pedig az, hogy több légiharc-rakéta szállítására kell képesnek lennie, mint az F-35 Lightning II-es.
Március 28-án vízre került a SAN ANTONIO-osztályú partraszálló hajók közül a 12. A USS FORT LAUDERDALE (LPD 28) a Huntington Ingalls Industries (HII) Pascagoula-i hajógyárában készült el. Ugyanitt jelenleg már folyik a majdani USS RICHARD M. MCCOOL (LPD 29), valamint a USS HARRISBURG (LPD 30) építése is.
Elérte a teljes körű bevethetőséget az Amerikai Tengerészgyalogság VMM-362-es repülőszázada. A Bell/Boeing MV-22B Osprey típust repülő századot 2018. augusztus 17-én állították fel. Ezt követően nem sokkal már 2019. június 30-án jelentették, hogy a billenőrotoros típusukkal korlátozottan már bevethetővé váltak.
Újabb megrendelés érkezett a Lockheed Martin-hoz az F-35-ös vadászbombázókra, illetve az AGM-158B JASSM-ER csapásmérő robotrepülőgépekre. A Pentagon 4,7 milliárd dolláros megrendelésében 78 Lightning II-es szerepel. Ezekből 48 F-35A modell, 14 F-35B, 16 pedig F-35C változat. Az 1000 kilométeres hatótávolságú AGM-158B esetében két rendelés került véglegesítésre összesen 181,2 millió dollár ellenében. Ezek 360 és 390 darab JASSM-ER csapásmérő robotrepülőgép beszerzéséről szólnak, ezekből 40 darab kerül majd külföldre. A határon túli vevő(k) kiléte még nem került közlésre, de a legutóbbi AGM-158B megrendelők Lengyelország, Finnország és Ausztrália voltak.
Argentínában, márciusban átadták a légierő számára a hatodik Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgépet is. Ennek a repülőgépnek a lajstromjele A-705, gyártási száma 1033. Átadásának még a 2019-es évben, mint az arra az évre tervezett harmadik példánynak meg kellett volna történnie. Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására 2013-ban még a 2014-es dátumot mondták a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.
A 2018-as évben alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban a 2018-as évig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre eme variáns légialkalmassági bizonyítványát a dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága júliusban állította ki. A tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.
Az IA-63 Pampa III-as irányában eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, de eddig konkrét megrendelés nem érkezett. A 2018-ban átadott 3 darab gépet (A-700, A-701 és A-702-es lajstromot kapott gépeket) az elkövetkező két évben további 3-3 példány követte volna. Ezek mind argentin tulajdonba kerülnek. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még nincsenek véglegesnek mondható információk, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Az eddig átadott Pampa III-ok Argentína északkeleti határainak védelmét látják el jelen pillanatban.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics FB-111A Aardvark
Bombardier/Raytheon Sentinel R.1
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35B Lightning II
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.03.28
Ausztriában jelenleg még számos típus esélyes a majdani megrendelés elnyerésére. A svéd gyártmányú Saab 105-ös sugárhajtású kiképzőgépek utódjait nem biztos, hogy megvásárolják majd, az is elképzelhető, hogy ezeket csak lízingelni fogják. A valaha 40 darabos mennyiségben beszerzett gépekből 19 példány volt még hivatalosan hadrendben, ezekből azonban az utóbbi időben csak 10-12 volt alkalmas a repülésre. Azonban a 2020-ban nyugdíjazni kívánt típuson több repedést is felfedeztek 2019 decemberének vége felé, így az egész flottát a földre kényszerítették biztonsági okokból.
A történet úgy lesz teljes, ha az is megemlítésre kerül, hogy a Saab 105-ök ellenőrzésének javaslata a Svéd Légierőtől származott, ahol a hasonló Sk 60-at használják kevésbé erős hajtóművekkel, de modernebb pilótafülkével. Mivel az osztrák műszaki szakemberek további repedéseket találtak olyan helyeken is, amelyeken a svédek nem, így az összes osztrák Saab 105-öt a földre parancsolták. Ausztria most 2020 elején a brit BAE Hawk, a cseh Aero L-39NG, valamint az olasz Leonardo M-345 és M-346 repülőgépek képességeit és üzemeltetési költségeit vizsgálja. A jelenleg használt 15 Eurofighter mellett legalább 6-8 új repülőgépre lenne szükség. Mivel az ország helikopterek beszerzésén is gondolkodik, nem zárható ki, hogy az olaszok egy igen versenyképes helikopter+repülőgép ajánlattal fognak versenybe szállni az osztrák megrendelésért.
Már a terepen végzet próbáknál tart az ukrán fejlesztésű Otaman gyalogsági harcjármű. A helyi Practika NGO által gyártott lövészpáncélost 2016-ban a Defexpo-n mutatták be. A 6x6-os kerékképletű Otaman gyalogsági harcjármű elődjének a szovjet BTR-60-as tekinthető. Persze ez a megjelenésében nem érhető tetten, hiszen a páncéltest elejében elhelyezett Deutz gyártmányú dízel erőforrás 320 lóerős. A jármű 6,70 méter hosszú, 2,66 méter széles, 2,44 méter magas páncéltesttel rendelkezik és súlya 16 és 23 tonna között változhat a fegyverzet és a plusz páncélzat miatt. Háromfős kezelőszemélyzete mellett tíz lövész szállítására képes. Az Otaman amellett hogy teljes védelmet nyújt a bent lévőknek a vegyi és biológiai harcanyagokkal szemben, még kiemelkedő aknák elleni védelemmel is rendelkezik. A kétéltű jármű maximális közúti sebességgel 110 kilométer per óra, távolsága 800 kilométer. 2017-es Kijevben tartott fegyver- és biztonsági kiállításon az Otaman 8x8-as kerékképletű változat is bemutatásra került. Ez már a 7,5 méter hosszú testében 14 fő szállítására képes, és egy 238 lóerős Iveco dízelmotorral került ellátásra.
Németország maradék Panavia Tornado IDS/ECR repülőgépeinek pótlása ügyében lassan itt lesz az idő a döntéshozatalra. A Lockheed Martin F-35-ének eltűnésével a kiválasztás már jó ideje kétesélyes lett, mára csak a Boeing Super Hornet és a Eurofighter maradt a ringben. Egyesek szerint Berlin az egész európai védelmi ipart jelentősen befolyásolhatja majd döntésével, mivel ha az Egyesült Államokban épített harci repülőgépet választja a Luftwaffe számára, akkor igen jelentős bevételtől eshetnek el az európai gyártók. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A 2019-es év végén napvilágot látott elképzelés szerint Németország Eurofighter flottája 2022-től kapja meg a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorait. A típuson 2007 óta folynak repülési tesztek ezzel a radarral. Ráadásul ezek a berendezések teljesen új sárkányokba fognak kerülni. Berlin egyik tervében ugyanis az is szerepel, hogy a 38 darab meglévő Tranche 1-es korai Eurofighter gépét a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 3B változatokkal fogja pótolni a Project Quadriga nevű program keretében. A 38 új gép beszerzéséről szóló szerződést eddig még nem írták alá.
A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel. Meg kell említeni, hogy 2019-ben Spanyolország esetében is megrendelésre kerültek a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorok, itt azonban kisebb mennyiségről van szó. 2022 harmadik negyedévétől jelennek majd meg ezek a berendezések szintén a Tranche 3-as széria 19 példányán. Szintén említésre érdemes, hogy ezek az E-Scan Mk1-ként is emlegetett radarok különböznek a Kuvait és Katar által megvásárolt Eurofighter Typhoon vadászbombázókba kerültektől, némileg fejlettebbek lesznek. A brit gépek orr-részébe viszont a még többet tudó, leginkább a rádióelektronikai harc területén továbbfejlesztett Mk2-öt szánják Londonban.
Visszakanyarodva a spanyol és a német gépekhez, talán mindkét államban lehetőség nyílik további példányok beszerzésére is. A spanyolok esetében az idős Boeing F/A-18A/B-k cseréjére találják alkalmasnak a Eurofighter eme megnövelt képességekkel rendelkező Tranche 3-as alváltozatát. A németek esetében már szóba is került egy-egy 45, illetve 40 darabos megrendelés. Ez a 2030-is kivonásra kerülő Panavia Tornado IDS és ECR vadászbombázók pótlását szolgálná. A 45 nukleáris csapásmérésre is képes gép mellett a másik 40 Eurofighter felderítésre, rádióelektronikai zavarásra és légvédelem elleni harcra is alkalmasabb lenne elődjeiknél. Ezek az összetett feladatkör miatt szinte biztos, hogy a kétüléses változaton alapulnak majd. A konténerben hordozott zavarórendszerek mellett ez a változat az MBDA és a Leonardo újfejlesztésű SPEAR EW, gázturbinás meghajtású rádióelektronikai zavaró robotrepülőgépek bevetésére is alkalmas lesznek. Ezek a 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes eszközök a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesznek bevethetők a védendő kötelék érdekében. További módosítás lesz, hogy a megfelelő alkalmazhatóság végett két, eddig póttartályok felfüggesztésére nem alkalmas felfüggesztési pontot tesznek majd alkalmassá az 1000 literes póttartályok felszerelésére. Az európai megrendelők számára történő esetleges termelés újraindulása új esélyt ad arra, hogy áthidalják azt a szakadékot, amíg Franciaország, Németország és Spanyolország befejezi az új generációs vadászgépének tervezését és fejlesztését.
2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter (a régi Tranche 1 Eurofighter-ek pótlására is), 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne. Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében.
A svédországi Linköpingben működő Saab gyárban elkezdték az első brazil JAS39F Gripen gyártását. A kétüléses gép nem csak az átképzésben fog helytállni, hanem jelentős harci kapacitását kihasználva, harci bevetések végrehajtására is képes lesz. A Brazil Légierő számára az együléses E változatok átadását 2021-től kezdik el, míg a nyolc kétüléses közül az elsőt 2023-ban szállítják le.
Március 20-án végrehajtotta első repülését a másodiknak elkészült Tupoljev Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázó. Az első repülését 2018. december 28-án végrehajtó Tu-22M3M korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is kap. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek majd átemelésre, így jelentős idő spórolható meg a fejlesztéssel. Az új fegyverek közül elsőként név szerint a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra. A 2018-as évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében megjelenhet a csapásmérő feladatkör ellátására alkalmassá tett MiG-31K repülőgépek fegyvere is.
A légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatából akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A korszerűsítésre szánt Tu-22M3-as bombázók mennyisége még továbbra sem végleges, eddig 30 darabos mennyiség került megemlítésre az orosz sajtóban. A nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni az átalakításra kerülő mennyiséget, amit akár jelentősen meg is növelhet a Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatának sikeres integrációja a típuson, mivel így még nagyobb harci potenciálhoz juthatnak az oroszok.
Kínában talán már a végéhez közeledik a koronavírus okozta járvány, azonban a flotta légiereje megpróbálja minimalizálni a pilótaképzésből kiesett időt. Jó eséllyel ennek volt köszönhető az ázsiai ország első szolgálatba állított repülőgép-hordozója, az Ukrajnától vásárolt CV-16 LIAONING (TYPE 001, vagy ex-VARJAG) március második felében végrehajtott útja is. A hordozó fedélzetéről több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó emelkedett a levegőbe, majd szállt le, bonyolult időjárási körülmények közepette. A hírek szerint ezeket a repüléseket a Tengerészeti Repülési Egyetem oktatói hajtották végre a gépekkel és a feladat a hordozófedélzeti képesség helyreállítása volt. Körülbelül egy év alatt a Haditengerészeti Repülési Egyetem tucatnyi pilótát képes kiképezni, és ők ezt követően már nappali és éjszakai repülések végrehajtására is képesek a hordozó fedélzetéről.
Megindult a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók gyártása Japánban. A típus előállítását március 9-től szüntették be egy hét időtartamra. Az ok a koronavírus kitörésével kapcsolatos aggodalmak voltak. A Mitsubishi Heavy Industries Nagoja melletti üzemében a tervek szerint újraindult a gyártás.
Befejeződtek a Boeing EA-18G Growler rádióelektronikai zavarógéphez tervezett NGJ-MB (Next Generation Jammer Mid-Band) rádióelektronikai zavarókonténer soron következő tesztszakasza. Raytheon Company következő generációs zavarórendszerét a Patuxent River-i bázis speciális csarnokában tették próbára. Az elektronikus hullámokat teljesen elnyelő burkolat segítségével teljesen leárnyékolt helyiség mennyezetére volt felfüggesztve az EA-18G Growler, szárnyai alatt egy-egy NGJ-MB rádióelektronikai zavarókonténerre, illetve a törzse alatt egy régebbi gyártmányú ALQ-99 Tactical Jamming System-el. Három hónap alatt 400 órányi üzemidő során mérték a konténerek teljesítményeit, elektromágneses környezeti hatások elleni védettségét. Mivel a tesztidőszak sikerrel zárult jöhetnek a következő lépésben a repülési próbák az VX-23-as Teszt-és kiértékelő század gépeivel és legénységével.
Tíz év múlva egy jelentősen átalakult tengerészgyalogsággal rendelkezhet az Amerikai Egyesült Államok, amennyiben megvalósul a nemrégiben felvázolt elképzelés. Itt a fő cél a jelentős karcsúsítás, szinte minden tekintetben az expedíciós hadviselés jegyében. 2030-ra 12000 fővel lesznek kevesebben a bőrnyakúak, viszont ennek a 7%-os leépítésnek köszönhetően is így jobban meg tudnak majd felelni a nemzetvédelmi stratégia követelményeinek. Az átalakítás fő mozgatórugói Oroszország és Kína fegyverfejlesztései, amik leginkább a nagy hatótávolságú irányított fegyverekben öltenek egyre jobban testet.
A hajók és felszíni célpontok elleni fegyverzet esetében nem biztos, hogy a jelenlegi eszközök továbbfejlesztései teljes körűen helyt tudnának állni, így a változás akár teljességgel indokolt lehet. Ebben a helyzetben a megoldást a kicsi, könnyen áttelepíthető, de szintén nagy hatótávolságú irányított fegyverzettel ellátott egységek jelenthetik. Ezek légi szállítással könnyedén megjelenhet a Csendes-óceán szigetein védernyőt és csapásmérő erőt is tartalmazva légvédelmi és hajók elleni rakétákkal, illetve robotrepülőgépekkel felszerelve. Ezeket egészítenék ki a most már egyre kevésbé futurisztikus fegyverek, amik lézerrel és a mikrohullámmal pusztítanának. A felderítésről a pilóta nélküli gépek gondoskodnának, de szintén ezek a személytelen eszközök képeznék a légi csapásmérő eszközöket hordozó szerkezetek egy jelentős részét. A páncélos zászlóaljak felszámolásra kerülnének, így az M1-ek mindegyike a kivonás sorára jutna.
Ezzel párhuzamosan a gyalogos zászlóaljakat 24-ről 21-re kell majd csökkenteni, a tüzérség ereje is negyedére lenne visszavágva. 2031-re összesen 420 F-35-ös (353 F-35B és 67 F35C) vásárlása volt betervezve, de akár ez is módosulhat, hiszen a 16 géppel ellátott századok 2030-ra csak 10 Lockheed Martin F-35 Lightning II-vel rendelkeznének. Ez nagyjából 120-130 darabbal lenne kevesebb, mint ahogy arra a gyártó vár. Körülbelül egyharmaddal kevesebbet vásárolnának a lassan rendszeresítésre éretté váló Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterekből is, amelyek fejlesztését éppen a tengerészgyalogság szorgalmazta a leginkább. A Bell AH-1Z Viper harci helikopterekből is feleslegessé válhat majd két századra elegendő mennyiség.
Az amerikai hadsereg a FARA (Future Attack Reconnaissance Aircraft) programjára jelentkezett öt típus közül a Bell Textron és a Sikorsky terveit választotta ki, mint azokat az elképzeléseket, melyek a verseny következő szakaszába léphetnek. Így a cégek nekiláthatnak a részletes tervezésnek, majd a Bell 360 Invictus, illetve a Sikorsky Raider X helikopterek megépítéséhez és teszteléséhez. A prototípusok tervezett első repülésére a 2023-as évben számítanak a szárazföldi haderőnél.
Ez év márciusától már rendeltetésüknek megfelelően használják a Draken International által birtokolt Dassault Mirage F1 vadászbombázók néhány példányát a Nellis légibázisról felszállva. A légiszemélyzetek valósághű kiképzésében nagy múlttal és igen tekintélyes gépállománnyal (13 darab Douglas A-4K Skyhawk és 23 darab Aero Vodochody L-159E Honey Badger 12 darab - kilenc együléses C és a három kétüléses D – Denel, régebben Atlas - Cheetah) rendelkező vállalkozás 2017 végén állapodott meg Spanyolországgal 20 Dassault Mirage F1M vadászbombázó és 2 darab kétüléses gyakorló F1B variáns megvásárlásáról. A gépek 2013-ban kerültek kivonásra, azóta az albacetei bázison voltak tárolva. 2019. november 12-én a Draken International sikeresen befejezte első nagyjavított Dassault Mirage F1 vadászbombázójának berepülését. Az újbóli repülőképességet a 22 gép a dél-afrikai Paramount Aerospace Systems (a Paramount Group leányvállalata) segítségével éri el.
Felfüggesztette a Boeing a P-8 Poseidon tengeri járőrgépek, valamint a KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépek gyártását. A legalább 14 napon át tartó termelés beszüntetés oka, a koronavírus járvány. A cég a közleményében közölte, bár a termelés leáll, a különféle fejlesztések folytatódnak. Így nagyrész otthoni munkavégzéssel folyik majd a KC-46A-n a légi utántöltés során használt kamerarendszer hibáinak kiküszöbölése is. Ezzel 2023-ra, 2024-re szeretnének egy minden körülmények között megbízhatóan működő rendszert a légierő és a külföldi megrendelők számára biztosítani.
NETARZENÁL GALÉRIA
English Electric Canberra PR.9
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
General Dynamics F-16ADF Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.03.21
Sikeresen teljesítette tesztfeladatait az Aero Vodochody L-39NG 7002-es gyártási számú Albatrosz sugárhajtású kiképzőgép tesztpéldánya a Cseh Repülési és Kutatóközpontban (VZLU). Ezt a gépet a földi statikus tesztekre használták, vizsgálva rajta a sárkányszerkezet erősségét a különféle irányú erőbehatásokkal szemben. Ezeket a teszteket az európai katonai légialkalmassági bizonyítvány által elvárt kritériumok szerint végezték el. A tervezett igénybevételt 100%-nak tekintő erőhatásokat gond nélkül bírta az L-39NG szerkezete, így ezután jött a próba azon része, ahol a tervezettnél nagyobb erőhatásoknak volt kitéve. Ezek során az első szerkezeti elváltozásokat 110%-nál észlelték, így próbákat befejeznek tekintették az Aero Vodochody szakemberei. A 7002-es törzsének el nem deformálódott részeit további földi próbákhoz fogják felhasználni a jövőben.
Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. Felszereltsége lehetővé fogja tenni a 4. és 5. generációs repülőgépek jövőbeli pilótáinak képzését is.
Spanyolországból májusban fognak áttelepülni Irakba az ország szárazföldi haderejének NHIndustries NH90-es helikopterei. A kijelölt állomány a felkészítés utolsó szakaszában van már jelenleg. Az NH90-ek a Bagdadtól 30 kilométerre található Tajzi bázison állomásozó Toro harci kötelék három CH-47 Chinook helikopterét fogja felváltani. Itt további három Cougar is repül spanyol felségjelzéssel ellátva. A spanyol helikopterek alapvetően személy-és teherszállító feladatokat látnak el Irakban, nem pedig harci bevetéseket teljesítenek.
Jelenleg már a légi és a műszaki személyzet ismerkedik meg az új TALIOS célmegjelölő konténerrel a CHARLES DE GAULLE hordozó fedélzetén. A Thales Optronique új fejlesztésű célmegjelölő konténere jó ideig, mint PDL NG (Pod de Désignation Laser de Nouvelle Génération) szerepelt a hivatalos közleményekben. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölővel 2016 októberétől kezdődtek a légi tesztek egy Rafale vadászbombázó alá függesztve. Meg kell jegyezni, hogy a légierő és a haditengerészet számára beszerzésre kerülő 45 célmegjelölő konténeréből 20-nak az árát már belekalkulálták a 2014 és 2019 közötti katonai költségvetésbe.
A 450 millió eurós fejlesztés végére egy infravörös tartományban 1280 × 1024 pixeles felbontásra képes érzékelő mellett egy 640 × 560 pixeles felbontású nappali kamerával is ellátott konténer valósult meg, ami pontosabb GPS koordináták meghatározását teszi lehetővé, javítva ezzel az AASM Hammer rakéta-póthajtású bombák találati arányát, valamint kialakításából adódóan jobban ellenáll a repülőgép-hordozókon végzett leszállások okozta erőhatásoknak és csökkentett radarkeresztmetszettel is rendelkezik. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölő konténer szolgálatba állítását 2016 októberében - az első repülése alkalmával - még 2018-ra várták. A francia flotta Dassault Rafale vadászbombázói tizenöt évig a DAMOCLES célmegjelölőt használták, ami felett minden tekintettben eljárt már az idő, így cseréje egyre sürgetőbbé vált. Amint a képzés befejeződik, a TALIOS célmegjelölő konténer szolgálatba lép majd a haditengerészeti Rafale variánson.
Indiában március 17-én hajtotta végre első repülését a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas első olyan példánya, mely már teljes képességekkel (légi utántölthetőség, Rafael Derby rakétákon alapuló látótávolságon túli légiharc képesség) rendelkezve került le a gyártósorról. A 40 percig tartó első szárnyalásra a Bengaluru-i repülőtérről indult a gép és az eseménymentes repülést követően ide is érkezett vissza. A HAL szerint összesen 16 ilyen, teljes képességgel rendelkező repülőgépet szállítanak majd le az Indiai Légierő számára. Ezeket a 18. repülőszázad a Flying Bullets fogja megkapni. Az első kettőt ebben az évben adják át, míg a maradékot 2021 áprilisáig kell kézbesíteni. A típusból 16 darab nem teljes képességű példány áll hadrendben a 45. repülőszázadnál (Flying Daggers), ezt egészíti majd ki a fent említett 16 repülőgép, valamint ezek mellé 8 darab kétülésest is elkészítenek, így lesz teljes a 40 darab Mark 1-re szóló megrendelés. Később az első 16 darab nem teljes képességű példány is teljes képességűvé fog válni egy modernizálást követően. A következő legyártásra kerülő 83 darab már a továbbfejlesztett Mark 1A Tejas lesz (73 együléses Tejas Mk1A-t és 10 kétüléses változat), amelyek 5,46 milliárd dolláros megrendelését a múlt hónapban véglegesítették. Ezt azonban még jóvá kell hagynia a Biztonsági Kabinet Bizottságának, ami akár egy évet is igénybe vehet. A szállítások csak a szerződés aláírását követően három évvel kezdődhetnek el. A HAL arra készül, hogy évi 16 repülőgépet előállító csúcsteljesítménye legyen erre az időre.
Májustól várják az újabb Boeing P-8I Neptune tengeri járőrgépek megérkezését Indiában. A típusból eddig nyolc példány érkezett meg, a következő négy repülőgép az eredeti, 2009-ben aláírt 2,2 milliárd dolláros szerződésben opcióként szerepelt. Ezek a repülőgépek ugyanolyan konfigurációban lesznek legyártva, mint a korábbi nyolc P-8I Neptune. Az utolsó gép érkezését 2022 januárjára tervezik.
Újra hallatott magáról a MiG-21-es leszármazott, a JL-9 Mountain Eagle. A kétüléses szuperszonikus kiképzőgépet Kínában a haditengerészet is rendszeresítette, de csak szárazföldi repülőtereken végzett pilótaképzés céljára. Pár éve felröppenek hírek a hajófedélzeti variánsról is, de eddig képi bizonyíték erről nem került elő. Ezen a héten viszont a gép gyártását végző Guizhou Aviation Industry Corporation által kiadott több promóciós anyagában újra megemlítették ezt a változatot. Ebből az szűrhető le, hogy a flotta megrendelésének elnyerésére folynak a hordozófedélzeti üzemre képes JL-9-es fejlesztési munkálatai. A jelentős szerkezeti módosítással, megerősítéssel járó munka fontos lehet, hiszen a hordozófedélzeti pilótaképzésre alkalmas kiképzőgéppel a kínai flotta jelenleg még nem rendelkezik, pedig a repülőgép-hordozó állománya szépen gyarapodásnak indult. A megrendelésre esélyes lehet még a Hongdu Aviation Industry Group által kifejlesztett JL-10-es Falcon is, ez a kéthajtóműves kialakítása miatt biztonságosabban tűnik, viszont ára magasabb.
Március 9-én hajtotta végre utolsó repülését Japánban a McDonnell Douglas RF-4E-k és az RF-4EJ-k vegyes köteléke. Az RF-4E felderítőgépek az 1972-es évben lettek megrendelve az RF-86F Sabre gépek pótlására. A 14 RF-4E mindegyikét a McDonnell Douglas építette meg St. Louis-ban. Az első 1974 decemberében érkezett meg a felkelő nap országába, ahol ezt az alváltozatot egyedül repülő 501. század a következő évtől vált bevethetővé új gépeivel. Az alegység az 1980-as években 15 darab RF-4EJ változatot is kapott. Ezek, mint vadászgépek már nem kerültek modernizálásra, de a törzs alatti középső felfüggesztési ponton képessé váltak egy alacsony magasságú felderítőkonténer, vagy egy rádióelektronikai felderítőkonténer, vagy egy nagy hatótávolságú ferde tengelyű fotózásra használt konténer hordozására. Az 501-ek a 29 gépek vegyes állományból az évek során mindössze kettőt veszítettek el.
Bár az elmúlt öt évben megvalósultak eredményes fejlesztések, a Lockheed Martin F-35-ök számára az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver továbbra sem képes ellátni feladatait az elvártak szerint. Az ALIS nyomon követi az alkatrészek cseréjéig hátralévő időt, a karbantartási ütemtervet és magát a repülőgép karbantartását is. Továbbá felügyeli az ellátási lánc rendszerét és kezeli az alkatrészek leltárát is. A legutóbbi Számvevőszéki jelentés azt tanácsolta a Védelmi Minisztériumnak, hogy szüntessék meg az ALIS rendszer alkalmazását. Az 58 oldalas jelentés készítése során öt F-35-öket üzemeltető légibázisra is ellátogattak a készítők, és a helyszínen gyűjtöttek információkat az ALIS-ről.
A 4700 darab hiányt felvonultató listában a legsúlyosabbak az 1., vagy a 2. kategóriába tartozók. Ezek veszélyeztethetik a biztonságot, illetve akadályozhatják, vagy korlátozhatják a harci bevetések sikeres végrehajtását. A jelentésben az is benne foglaltatik, hogy az ALIS általában jobb teljesítményt nyújt, mint 5 évvel ezelőtt. Konkrétan mind az öt repülőtéren a felhasználók kijelentették, hogy az adatfeldolgozás, az információk letöltése és a képernyőn történő navigálás általában gyorsabb, mint az előző években. De mindezek ellenére az F-35-ök napi üzemeltetése során továbbra is jelentős kihívásokkal jár, például az ALIS nem kellő mértékben segíti a munkát, mivel a pontatlan és/vagy hiányzó adatok időnként azt eredményezik, hogy a rendszer jelzést ad arról, hogy az adott F-35 repülőgéppel nem szabad repülni.
Továbbá a számítógépes rendszer is terjedelmesebb mint kellene, gyakran szakadozik az internetes kapcsolat, valamint az ALIS üzemeltetéséhez néha gyártói támogatásra van szükség. Az elvártnál nagyobb létszámú karbantartással és annak felügyeletével foglalkozó létszám nem torelható, akárcsak a lassú átfutási idők. Hosszú távon a Lockheed Martin azt tervezi, hogy leállítja az ALIS-t, és felváltja az ODIN-nal (Operatív Adatok Integrált Hálózata), amely egy felhőalapú rendszer lesz. Reményeik szerint ezzel nem lesznek problémák és 2022 decemberéig készen lesz a megerősített kibervédelemmel ellátott rendszerük, amelynek első hardverei még idén megérkeznek majd az üzemeltetőkhöz.
Tovább fogja gyarapítani AGM-88E AARGM lokátorromboló rakétákból álló mennyiségét az Amerikai Haditengerészet. A HARM legújabb leszármazottja nemrégiben állt szolgálatba Amerikában és Olaszországban, valamint megrendelte már Ausztrália és Németország is. Most az Alliant Techsystems Operations 164 millió dolláros szerződést nyert el, ami 260 darab AGM-88E AARGM leszállításáról szól. Azonban ahogy ez már több amerikai példány esetében is megtörtént, ezekhez felhasználják a régebbi AGM-88B-k egyes elemeit is. Ezek új érzékelőegységgel és fedélzeti elektronikával történő átalakításával jön létre az AARGM.
Útnak indult Nagy-Britannia felé Brazíliából az utolsó AH-11A Super Lynx helikopter is. Az N-4006-os lajstromszámú gép a Leonardo Marconi Westland (LMW) központja, Yeovil felé vette az irányt, ahol egy alapos korszerűsítése fog átesni. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során. Az N-4006-os lajstromszámú gép megérkeztével már 5 brazil forgószárnyas lesz megtalálható az üzemben, a korszerűsítés különféle fázisaiban. Az N-4001-es és az N4004-es már szolgálatba állt, míg az N4005-ös éppen a hazatértét és az összeszerelését követő, de az átvételt megelőző berepülési szakasz végén jár.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas EF-18B Hornet
North American F-100F Super Sabre
Catégories: Biztonságpolitika
2020.03.14
Németország ebben a hónapban tervezi, hogy hazatelepíti a Jordániában található Panavia Tornado különítménye földi és légi részét is. A Luftwaffe ISIS elleni bevetéseket végrehajtó légi különítménye a jordániai Al-Asraq légibázison volt megtalálható 2017 októbere óta. Ugyanis a német kormány azon év májusában úgy döntött, hogy áthelyezi a Panavia Tornado ECR gépeit, a törökországi Incirlik légibázisról. Mint az 2016 végén kiderült, már a 2016-os év vége előtt is elhagyhatták volna a törökországi támaszpontot az iszlám állam területei felett felderítő repüléseket végrehajtó német Panavia Tornado ECR vadászbombázók. A hat harci és egy Airbus A310 MRTT tanker/szállítógép mellett a török NATO bázison 240-250 katona is megtalálható volt. A két ország viszonyában a legnagyobb törést az okozta, amikor 2016 nyarán a német szövetségi parlament (Bundestag) elsöprő többséggel népirtásnak minősítette az egykori Oszmán Birodalomban 104 éve elkezdett örményellenes mészárlásokat. Ankara válaszlépése nem sokat váratott magára, az ezt követő időszakban több alkalommal is akadályt gördítettek a német politikusok légi támaszponton tett látogatása elé.
Új bázis után kellett hát nézni, a helyzet még kényelmetlenebbé válása előtt. Az esélyesek között elsőként a britek által is használt ciprusi bázist említették meg a források, de görög és jordániai repülőterek is szóba kerültek. A 2017-es év elején a vita újra kiéleződött, ugyanis a németek nem voltak hajlandók a törökök azon kérését teljesíteni, miszerint a repülések alatt készült összes nagyfelbontású fotót adják át részükre. Berlin szerint azért csak a felvételek egy részét tették elérhetővé Ankara számára, mivel azok a gondos válogatás nélkül felhasználhatók lettek volna a szíriai kurdok ellen és ezt szerették volna elkerülni. A civakodásnak végül is Berlinben vetettek véget, elhatározták a német különítmény Jordániába települ át. Elsőként az Airbus A310 MRTT tanker/szállítógép repül át új állomáshelyére, a Panavia Tornado ECR-ek csak később követték.
A költözés miatt a felderítő repülésekben csökkenés nem volt tapasztalható. Berlinben azonban szeretnék, ha 2020 márciusának végére Jordániából minden gép és a nemzetközi koalíció keretein belül ott szolgáló 700 német katona is hazatérne. A hírek szerint a német Panavia Tornado ECR-ek helyét és feladatait olasz típustestvéreik fogják átvenni, bár Róma hivatalos bejelentése ebben az ügyben még nem érkezett meg. Persze nem kell aggódni, Németország nem vonja ki magát a nemzetközi műveletekben való részvételből. Ugyanis légi szállító kapacitásának egy része továbbra is a koalíció rendelkezésre fog állni, valamint Irak nyugati részén, az Ain al-Asad légbázison terveznek telepíteni egy német távolfelderítő rádiólokátort a légvédelem erősítése érdekében.
Március 7-én első alkalommal fogtak el orosz repülőgépeket a norvégok Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázói. A Norvég-és az Északi-tenger fölött repülő egy-egy orosz Tu-142MK Bear F tengeralattjáró-vadász, valamint a Tu-142MR Bear J tengeralattjárókkal kapcsolatot teremteni képes légi harcálláspontot egy MiG-31 Foxhound elfogóvadász kísérte. Az orosz gépek elfogására a Luftforsvaret (a norvég királyi légierő) F-35A géppárja az Ørland légbázisról emelkedett fel. Persze az orosz kötelékre elsőként a Bodø légibázis F-16 Fighting Falcon-ok alkotta készültségi géppárját riasztották, az F-35-ök csak azután indultak el, hogy az oroszok tovább folytatták repülésüket. Meg kell jegyezni, hogy a norvégok terveiben az F-16-ok csak 2022-ig fognak légtérvédelmi készültséget adni és 2025-ben kerülnek majd kivonásra. Norvégia eddig összesen 15 darab F-35A-t vett át, a skandináv országban a típussal 2019. november 6-án érték el a kezdeti bevethetőséget. Ezzel éppen csak felfértek az F-35-öt hadrendbe állító európai államok képzeletbeli dobogójára az olaszok és a britek mellé. Az Északi-tenger fölött két brit Typhoon vadászgép vette át az orosz kötelék kíséretét a norvég gépektől. Az Északi Flotta gépei egyébként egy 10000 kilométer hosszú, 13 órás repülőutat tettek meg ezen a napon, a MiG-31 Foxhound természetesen nem volt végig jelen. A Tupoljeveket a repülési feladatuk végrehajtása során egy Iljusin IL-78 Midas tankergép segítette.
Teljessé vált Nagy-Britannia Boeing AH-64E Apache harci helikopterekre vonatkozó rendelése. London 2016 júniusában jelezte 50 darab AH-64E rendszeresítésnek szándékát Washington felé és 2017 májusában már be is jelentették 38 forgószárnyas megrendelését 488,1 millió dollár értékben. A WAH-64D Apache Longbow AH.1 utódjainak példányszáma eddig azonban nem volt teljes, 12 darab sorsáról csak annyit lehetett tudni, hogy a költségek alacsonyan tartása érdekében egy nagyobb rendelési csomagban kerülnek majd véglegesítésre. Most egy 191,8 millió dolláros üzlet nyélbe ütésével kiderült, a britek hiányzó egy tucatnyi forgószárnyasa is megrendelésre került az összesen 47 gépet 560 millió dollárért magába foglaló megállapodásban. Az 50 darab AH-64E leszállítása 2024 elején fog befejeződni Nagy-Britannia részére.
Március 13-án megérkezett a brit RAF második Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe Skóciába, amelyet 2020. február 5-én adtak át. A ZP802-es lajstromú, City of Elgin nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, de ott még nincs készen minden. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép hat héttel ezelőtt, február 4-én érkezett meg. Az új létesítményeken még jelenleg is folyik a munka, így került a Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három Poseidon MRA Mk.1-el fog rendelkezni. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek.
A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre.
Olaszországban a koronavírus okozta fertőzés miatt a légierő HH-101 Caesar helikoptere is alkalmazásra került egy különleges feladatkörben. A kutató-mentő feladatkörben rendszeresített típus egyik példánya március 7-én egy 62 éves fertőzött férfit szállított a megfelelő kezelést biztosító egészségügyi intézménybe. Mindez persze a megfelelő egészségügyi óvintézkedések megléte mellett történt. Így a fertőzött személyt egy kellő izolációt biztosító eszközben, egy speciálisan kialakított hordágyban helyezték el, ami megvédte az egészségügyi személyzetet, a repülőszemélyzetet és a gépet a fertőző kórokozóknak való kitettségtől. Az mikrobiológiai szempontból biztonságos környezet megvalósítását az eszköz vázára felfüggesztett átlátszó műanyag ponyva teszi lehetővé. A biztonságos légcserét a megfelelő szűrők biztosítják. A különleges hordágy méretei lehetővé tették, hogy a HH-101 Caesar helikopter belső terében is kényelmesen elhelyezhessék, így nem csak a C-130J, C-27J, KC-767A repülőgépekben használható.
Nem vásárol több izraeli Iron Dome légvédelmi rendszert az Egyesült Államok, jelentették be ezen a héten. Washingtoni álláspont szerint a Rafael Advanced Defense Systems és az Israel Aerospace Industries által kifejlesztett légvédelmi rendszer nem integrálható kellő mértékben az USA légvédelmi rendszerébe. Izraeli médiajelentések ezzel szemben azt közölték, az amerikai lépés hátterében az áll, hogy az izraeliek nem tették a tengerentúliak számára elérhetővé az Iron Dome programjainak forráskódját és egyéb minősített adatait.
Talán késést szenvedhet India első négy Dassault Rafale vadászbombázójának leszállítása. A hírek szerint május utolsó hetére időzítve négy Rafale Indiába történő megérkezése szerepel a tervekben, azonban a koronavírus fenyegetettség miatt késhet a hazai bázisra történő megérkezés. Az indiai kormány március 11-én, szerdán április 15-ig felfüggesztette az összes meglévő vízumot, kivéve a diplomáciai, a hivatalos, valamint az ENSZ/nemzetközi szervezeteket érintőket. Franciaországtól 2016 szeptemberében rendelt meg Új-Delhi 36 darab gépet, ezek közül az első 2019. július 17-én hajtotta végre első repülését. A francia típus elsőként a pakisztáni határtól 220 kilométerre lévő Ambala bázison fog települni. Itt állítólag az infrastruktúra már készen áll a gépek kiszolgálására. Az elsőként átfegyverzésre kerülő repülőszázad a 17. Golden Arrows, légi és földi tagjai közül többen is Franciaországban tartózkodnak típusátképzésen. A koronavírus által a második leginkább érintett európai állam Franciaország, mivel az országban a fertőzött esetek száma elérte a 2284-et, miközben a halálos áldozatok száma megközelítette az 50-et. Franciaország számos városában, köztük Bordeaux-ban – amelynek a közelében fekszik a Rafale gépek gyártási helye Merignac városa is - számoltak be koronavírus-pozitív esetekről.
Egyes értesülések szerint nem fog megvalósulni Indonézia Szuhoj Szu-35-ös beszerzése. A 11 orosz vadászbombázó 1,1 milliárd dollárt kivető gumi, nyers pálmaolaj, kávé, tea, bútorok és fűszerek ellentételezésével történő megvásárlását állítólag Washington nyomásgyakorlása fogja meggátolni. Az Egyesült Államok a szankciókat magukkal hordozó Szuhojok helyett Lockheed Martin F-16V Viper-eket ajánlott fel megvételre, de Jakarta helyettük inkább F-35 Lightning II-eket venne.
Megrendelés érkezett a Sikorsky céghez is. A Lockheed Martin tulajdonába került gyártótól 525,4 millió dollárért 40 darab UH-60-as Black Hawk helikoptert rendeltek meg. Az M variánsokat 2022 júniusáig fogják elkészíteni. Ezekből a gépekből 2 példány külföldi megrendelőhöz fog kerülni.
Hamarosan elkezdik tanulmányozni az Egyesült Államokban azt, hogy a legutóbbi fejlesztésű fegyverekkel szemben mennyire sebezhető egy repülőgép-hordozó. Nagyjából hat hónapot vesz majd igénybe annak megállapítása, hogy a hordozók milyen túlélési esélyekkel rendelkeznek a legújabb lopakodó tengeralattjárók és a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek új generációi ellen, amiket Kína és Oroszország fejlesztett ki. A tanulmány nagy hatást gyakorolhat az USA jövőbeli hajóépítési elképzeléseire, de sokan már most azt sem tartják kizártnak, hogy a FORD-osztályú repülőgép-hordozókból csak négy egység fog megépülni.
Peru légiereje megkapta a negyedik nagyjavításon átesett Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépét. A perui légierő 18 Szu-25 repülőgéppel, tíz egy- és nyolc kétüléses K/UBK repülőgéppel rendelkezett. A gépek nagyjavítását már 2011-től tervezték, több lehetőséget is megvizsgálva - Roszoboronexport, Szuhoj, és Fehéroroszország - végül a Roszoboronexport lett a befutó, a helyi SEMAN-al közösen. A szerződés megközelítőleg 32 millió dollár költséggel járt és hat egy, valamint négy kétüléses gépről szólt és 2014 decemberében írták alá. Az első gép 2018 szeptemberében lett kész, míg a harmadikat, egy kétüléses példányt a tavalyi év közepén kézbesítették.
Brazíliában még 2013-ban születtek tervek a korszerűsítésre került McDonnell Douglas AF-1B és AF-1C Skyhawk vadászbombázók fegyverzetének bővítésére. Ebben az AGM-84 Harpoon hajók elleni robotrepülőgép is szerepet kapott volna. A döntés logikusnak tűnhet, hiszen a fegyver megtalálható volt a brazil Lockheed P-3AM Orion tengeri járőrgépek fegyverzetében is. Az integráció sem volt elképzelhetetlen a Skyhawk-on, hiszen a tesztek egy része már egészen bizonyosan megvalósult. Az 1980-as évek elején az Amerikai Haditengerészet VX-4-es századánál vizsgálták a Harpoon alkalmazhatóságát a típuson a kaliforniai Point Mugu támaszponton. Itt 1982-ben egy TA-4F Skyhawk törzse alatti felfüggesztési ponton több alkalommal is látható volt a fegyver. Azonban évek óta csend honol a brazil integráció megvalósulása, illetve meg nem valósulása tényében.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Northrop SF-5B Freedom Fighter
LTV Aerospace TA-7H Corsair II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.03.07
A Szlovák Védelmi Minisztérium szerződést írt alá az Eurospike-al (amely a Rafael Advanced Defense Systems Ltd., a Diehl Defense és a Rheinmettal Electronics vegyesvállalata) az 5. generációs SPIKE LR2 irányított rakéták beszerzéséről. A szlovák hadsereg a hatodik fegyveres erő, mely a modern 5. generációs SPIKE LR2-et választotta, és a szlovák a harmadik NATO-nemzet lehet, amely a SPIKE LR2-t használja. A SPIKE LR-t alkalmazzák a szlovák hadseregben rendszeresített Patria AMV gyalogsági harcjárműre szerelt Turra távirányított toronyról is. A SPIKE LR2 tömege 12,7 kilogramm, hatótávolsága 5,5 kilométer a földről indítva, míg helikopterről bevetve akár 10 kilométeres hatótávolsággal is rendelkezhet.
Megkapta második F125-ös, vagy BADEN-WÜRTTEMBERG-osztályú rombolóját a Német Haditengerészet március 3-án. Az átvételi ünnepségre a Wilhelmshaven-i haditengerészeti támaszponton került sor. Az NORDRHEIN-WESTFALEN (ÉSZAK-RAJNA-VESZTFÁLIA) egy nappal korábban érkezett meg oda, mivel a hamburgi a ThyssenKrupp Marine Systems hajógyárában készült el. A hajóosztály névadó egysége a BADEN-WÜRTTEMBERG (F222) 2016. április 6-án kezdte meg tengeri próbajáratait és 2019 áprilisának végén adták át. A most átadott NORDRHEIN-WESTFALEN (F-223) után még ebben az évben átadásra fog kerülni a harmadik egység, a SACHSEN-ANHALT is, míg a negyedik romboló, a RHEINLAND-PFALZ (RAJNA-VIDÉK-PFALZ) 2021-ben kerül leszállításra a megrendelő részére. A 7200 tonna vízkiszorítású, 149 méter hosszú, 18 méter széles és 26 csomós sebesség elérésére képes hajókon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően kevesebb, mint 200 főnyi legénység található meg.
A hajóosztály legnagyobb újdonsága, legalábbis a német haditengerészet számára, egy kombinált dízel-elektromos és gázturbinás (1 × 20 MW gázturbina, 2 × 4,7 MW villanymotor, 4 × 2,9 MW dízel generátor) hajtómű rendszer (CODLAG). A négy, összesen 2 milliárd euróért megépített F125-ös osztályú romboló a német haditengerészet nyolc BREMEN, vagy F122-es osztályú fregattját váltja le. A ThyssenKrupp Marine Systems és a Blohm + Voss hajógyár által alkotott ARGE F125 konzorcium készíti a hajóosztályt, melynek fedélzetére az olasz OTO/Melara szállítja a 127/64 LW Vulcano 127 mm-es lövegeit. A négy külön tárral rendelkező, bár éppen ezért 25 tonnát nyomó fegyverek lehetővé teszik, hogy négy különféle lőszer álljon rendelkezésre a 35 lövés per perces tűzgyorsaságú ágyú számára egyidejűleg. Ez a lehetőség könnyedén ki is használható, hiszen a fegyverhez már jelenleg is alkalmazható a 30 kilométeres lőtávolságú repeszhatású, a légvédelmi, valamint a megnövelt hatótávolságú, több mint 100 kilométer megtétele után is még 20 méteres pontossággal becsapódó GPS vezérlésű lövedék is.
Néhány érdekes részinformáció látott napvilágot, a Finnországban, a légierő 2020. január 9-től folytatott, jövőbeli 64 darabos megrendelést elnyerő típus kiválasztását eredményező folyamat helyszíni próbáiról. A HX Challenge-nek nevezett tesztidőszak központjaként a Pirkkala légi bázis lett kijelölve, ahol a téli üzemeltetési lehetőségének a vizsgálata a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor került. Az öt jelölt (Boeing F/A-18 Super Hornet, Dassault Rafale, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-35, és Saab JAS39 Gripen) mindegyike hét munkanapra eső tesztelési időszakon vett részt. Ezek során ellenőrzésre kerültek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A típusokból 2-4 darab települt át a próbák idejére Finnországba. A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között hajtották végre, de sort kerítettek néhány éjszakai repülésre is. A szimulált légi csatákban a megrendelésért versenyző típusoknak a légierő jelenlegi gépeivel, az F/A-18 Hornet és BAE Hawk repülőgépekkel kellett szembenézniük.
Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről. A próbák során eddig begyűjtött adatokat még elemzik, de annyi már bizonyos, minden jelöltnek még sok tennivalója van, ha meg szeretnék nyerni a kiválasztási folyamatot. Érdekes volt a Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázók szereplése. A négy kijelölt gépből a rossz időjárási viszonyok miatt csak két Lightning volt képes tankertámogatással átrepülni az Atlanti-óceánt és leszállni a Pirkkala támaszponton. Ezek közül az egyik száz százalékos megbízhatóságot felmutatva minden repülésen részt tudott venni. A másik F-35A viszont több repülési feladatból is kimaradt meghibásodás miatt. A svéd JAS39 Gripen a próbán szereplők közül a legtöbb hiányosságot tudta felmutatni, bár azt a finnek is elismerték, hogy a típus és képességei még nem teljesen kiforrottak.
Norvégiában jól haladnak a tengeralattjárók elleni harcra felkészített NHIndustries NH90 NFH helikopter hadrendbe állításával. A skandináv ország a típusból nyolcat már szolgálatba állított, azonban ezek csak kutató-mentő bevetések végrehajtására alkalmasak. A merülőszonárral ellátott variánsból az elsőt 2019 augusztusában adta át a gyártó. A FRIDTJOF NANSEN-osztályú fregattok fedélzetén is végrehajtott próbák során bebizonyosodott, az NH90 NFH igen eredményes tengeralattjáró-vadász lehet. Ebből az alváltozatból további öt átadása fog megvalósulni áprilisban és májusban.
Nagy-Britanniában is haladás tapasztalható egy tengerek feletti harci bevetésekre szánt forgószárnyas esetében. Ez pedig nem más, mint a Leonardo Helicopters Wildcat HMA.2 modellje. A fegyverzet elhelyezésére a törzs mindkét oldalára felszerelhető szárnycsonkok szolgálnak, két-két felfüggesztési ponttal. Ezek azonban kellő sebesség elérését követően 380 kilogrammnyi emelőerőt is generálnak, így csökkentve a főrotorlapátok igénybevételét. A szárnycsonkokkal a repülési tesztek 2019. július 2-án kezdődtek el, az Anglia délnyugati részén található Yeovilban, a ZZ513-as Wildcat-re felszerelve. De elsődlegesen mégiscsak a Martlet, illetve a Sea Venom rakéták hordozására szolgálnak. Előbbiből 20, utóbbiból 4 darab függeszthető fel összesen egy Wildcat HMA.2-re. Természetesen lehetőség van 10, illetve 2 darabos vegyes felfüggesztés hordozására is. Mindkét rakétatípussal befejezték a hordozási próbákat, így talán a helikopter 2021-ben bevethetővé fog válni mindkettővel.
Az angol-francia közös fejlesztésű MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navires Léger) hajók elleni rakéta indulótömege 120 kilogramm. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően lehetőség van a cél indítás után befogására is. A 2,5 méter hosszú, 20 cm átmérőjű, hangsebesség alatti tartományban repülő, 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással. A 2018-as év végi hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható. Franciaországban a Sea Venom-mal februárban kezdődtek el a rakéta képességeit igazoló próbalövészetek. A Martlet jóval kisebb, mindössze 13 kg kilogrammos rakéta, 6-9 kilométeres hatótávolsággal és Mach 1,5-es sebességgel, valamint félaktív lézeres irányítással.
Egy érdekes fotó került nyilvánosságra a Dynamic Manta tengeri hadgyakorlatról. A TORADO-osztály egyik tengeralattjárója látható rajta felszíni menetben. Az Olasz Haditengerészet a német U212A-osztály licence alapján elkészített tengeralattjárókból négy egységet birtokol. A névadó a SALVATORE TORADO (S 526) és a SCIRE (S 527) 2006-ban és 2007-ben lépett szolgálatba, majd 2016-ban és 2017-ben megérkezett a 2008-ban megrendelt a PIETRO VENUTI (S 528) és a ROMEO ROMEI (S 529) is. Legénységüket 27 fő alkotja, őket 16 csomós víz alatti sebességgel tudja a 1509 tonna vízkiszorítású, 56 méter hosszú tengeralattjáró szállítani egy Siemens/HDW PEM 9 üzemanyagcellás, levegőtől független meghajtóegység segítségével messze hosszabb időn át, mint a hagyományos dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárók esetében ez lehetséges. Nos, visszatérve a fotóra, a tengeralattjáró tornyát követő törzs felső részén összesen kilenc darab, eddig nem észlelt négyzet alakú kitüremkedés volt látható a tatrészen.
Nyolc ezekből két sorban helyezkedett el, míg egy a toronyhoz közelebb a törzs középvonalában. Hivatalos megerősítés, vagy bejelentés elmaradása okán a talány még fennáll. De nem zárható ki, hogy ezek egy mini-tengeralattjáró szállító és rögzítő egységének, vagy egy, a búvárok felszereléseinek és akár gumitestű motorcsónakok szállítására alkalmas hangárnak a rögzítési pontjai lehetnek. Bár az olaszok nem sok információval szolgálnak a víz alatti harci képességeik mértékéről, azt azért lehet tudni, hogy a milánói székhelyű CABI Cattaneo mindkét lehetséges megoldásban érdekelt. Mini-tengeralattjárójuk a Deep Shadow névre hallgat és hat fő szállítására képes. A hangár esetében a Deep Guardian jöhet számításba cég portfóliójából.
Sebességrekordot állított fel egy Mil Mi-171A2-es helikopter. A polgári változatot a Mi-28-as harci helikopterben is használt erőforrások polgári variánsai, a VK-2500PS-03-ok emelték a magasba. Vagyis nem is olyan magasba, hiszen a mért 1,6 kilométer hosszú szakaszon 20 méteres volt a legkisebb repülési magasság a többszöri repülés alkalmával. Az Ulan-Ude Repülőgépgyár személyzet által irányított helikopter átlagsebessége a mért szakaszon 268 kilométer per óra volt.
Izrael számára Washingtonban engedélyezték a Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépek megvásárlását. A 2,4 milliárdos beszerzés 8 gépet foglal magába tizenhét PW4062 hajtóművel (16 beszerelt, 1 tartalék), AN/ARC-210 rádió adóvevőkkel és APX-119 barát vagy ellenség azonosítókkal, tartalék alkatrészekkel, képzéssel és helyszíni, üzemeltetést segítő személyzettel. Japán után így Izrael lehet a következő külföldi állam, ahol az új KC-46A-k rendszeresítésre kerülhetnek. Február közepén az izraeli állami média arról számolt be, hogy az ország prioritásként kezelt további F-35I és F-15 vadászbombázó repülőgépek, valamint Boeing KC-46A vásárlását. Ezek a gépek váltják majd fel az elavult Boeing B707-300 Re'em repülőgépeket, amelyekből hét darab szolgál átalakított légi utántöltő repülőgépekként. Ezek igencsak korosak már, 2019-ben ideiglenes repülési tilalom alatt is álltak. A gyorsabb csere érdekében egyesek úgy tudják, hogy az első két izraeli légi utántöltő még az USAF részére építeni kezdett példányok közül fog kikerülni.
Február 15-én megjelent heti hírösszefoglalóban volt szó a NETARZENÁL-on az iráni Raad 500-as ballisztikus rakétáról. Létezik azonban egy nagyobb testvére is, ennek Dezful a neve. Hatótávolsága 1000 kilométer és testének megalkotásához szintén kompozit szénszálat használtak fel. A Dezful 2019 végén már elért a fejlettség azon szintjére, hogy szolgálatba állhatott. Nem meglepő módon a Dezful nem teljesen új fejlesztés, hanem a 750 kilométeres hatótávolságú Zolfaghar rakéták továbbfejlesztésének tekinthető. Erről a rakétáról izraeli és amerikai hírszerzési értesülések is jelentették, hogy nem volt kellően kiforrott konstrukció, üzembiztosságával és pontosságával egyaránt gondok voltak.
Nemrégiben Kínából, a CAIC (Chengdu Aircraft Industries Company) által kiadott filmfelvételen egy olyan J-10C volt látható, mely hazai sugárhajtóművel volt felszerelve. Az izraeli eredetű típust eddig az oroszországi Szaturn AL-31-es hajtóművek emelték a levegőbe. A saját fejlesztésű WS-10 Taihang sugárhajtóműről már évek óta érkeztek hírek, de felbukkantak példányaik már néhány J-11B-be és J-16-ba (Szuhoj Szu-27SzK és Szu-30MKK helyi továbbfejlesztései), valamint a lopakodó J-20-ba is beépítve. Persze utóbbiba a jóval nagyobb teljesítmény leadására képes WS-15-ös kerül majd beépítésre. A WS-10 Taihang fejlesztése elhúzódott, de most úgy tűnik sikerült kiküszöbölni a hibáit és a hírek szerint készen áll arra, hogy kiválthassa az orosz gázturbinákat. 2018 végén Kína legnagyobb repülőbemutatóján és vásárán látható volt a Chengdu J-10B vadászbombázó is, immáron a vektorálható hajtóművel. A WS-10-es hajtómű ilyen irányú fejlesztéséről már egy jó ideje voltak információk, akkor végre látható is volt.
Japánban a légierő 302. százada kerül elsőként átfegyverzésre a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. Ez a század korábban az ikonikus F-4EJ Kai Phantom-mal volt felszerelve, amelyeken szintén látható volt a századjelvény, igaz színes változatban. Az alegység gépeinek függőleges vezérsíkjára felfestésre került már a jól ismert stilizált Fehérfarú sas, mely őshonos Japán északi részén. A sas szárnytollai a 3-as számot, faroktollazata a 0-át, míg lábai a 2-es számot szimbolizálják.
További Japánhoz és az F-35-höz kapcsolódó hír, hogy a Lockheed Martin beszünteti a típus előállítását a Nagoja melletti üzemben. A Mitsubishi Heavy Industries gyárában egy hétig fog állni a gyártósor. Az ok a koronavírus kitörésével kapcsolatos aggodalmak. Az amerikai cég szerint a március 9-től induló egy heti termeléskiesés nem fogja befolyásolni a gépek átadási dátumát.
Március 5-én Japánban szolgálatba állították a világ első lítium-ion akkumulátorokkal ellátott tengeralattjáróját, az ORJU-t. Az SS-511-es hadrendi számot viselő egység 2018. október 4-én a Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban került vízre, mint a 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, de a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hajóosztályból addig ötöt egyébként a Kawasaki Heavy Industries hajógyártó leányvállalata, a Kawasaki Shipbuilding Corporation épített meg. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhet majd a 15 egységesre tervezett hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Hátrány a beszerzési ár emelkedése lett, amely az ORJU esetében 608 millió dollár, az előző egység 488 milliójával szemben. Mindettől függetlenül jelenleg ez az osztály a legnagyobb vízkiszorítással rendelkező, a levegőtől független meghajtással ellátott tengeralattjárók között. A 84 méter hosszú, 4200 tonnás tengeralattjárók felszín alatti mozgatásáról négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor gondoskodik, összesen 8000 lóerőt szolgáltatva.
A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. Felszíni menetben két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor szolgáltatja a mozgáshoz szükséges energiát. A tengeralattjárók becsült hatótávolsága 11200 kilométer, felszínen 13, lemerülve 20 csomós sebesség elérésére képesek (13 és 37 kilométer per óra), merülési mélységük 650 méter. Az orrba hat HU-606-os típusú torpedóvető cső található, ezekből az UGM-84C Harpoon hajók elleni robotrepülőgépek is indíthatók. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték. A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt. A következő lítium-ion akkumulátorokkal ellátott tengeralattjáró, a TORYU az elmaradhatatlan próbákat sikeresen letudva várhatólag 2021 márciusában lép majd szolgálatba. Az ORJU a Kure kikötőjében állomásozó 1. tengeralattjáró flottillához került.
Kivonásuk után is repülhetnek majd Ausztrália McDonnell Douglas F/A-18 A/B Hornet vadászbombázói. És nem csak a Kanadában további szolgálatra kötelezett példányok, hanem még azokon felül további 46 példány. Ottawa 25 példányt szerzett be 62,9 millió dollárért, ezekből 18 fog hadrendbe állni a többi alkatrészbázisul fog szolgálni. A hírek szerint Canberra 3-4 éven belül az előbb említett mennyiséget eladja majd egy amerikai cégnek. Az információk szerint a vevő az Air USA lesz, ahol várhatóan leginkább agresszor feladatokat fognak majd repülni az agg gépekkel. Ez a vállalkozás, akárcsak pár másik, leginkább az amerikai légierő részére játssza gépeikkel az ellenséges repülőgépek szerepét. A cég már igen tekintélyes flottával rendelkezik: 11 BAE Systems Hawk, 4 Aero Vodochody L-39ZA és egyetlen L-39C. Tulajdonukban megtalálhatók még Alpha Jet, L-59 Super Albatros gépek is, valamint két kétüléses MiG-29UB is. Ez utóbbiak egy ideje már nem repülnek. Ezt az igen tekintélyes mennyiséget növelhetné meg jelentősen az ex-ausztrál Hornet állomány, amikkel együtt számos tartalék alkatrészt is beszereznek, így a 71 darabos ausztrál F/A-18A/B állomány mind eladásra fog kerülni.
A Boeing is bemutatta az Egyesült Államok hadseregének Future Attack Reconnaissance Aircraft (FARA) programja számára tervezett repülőeszközét. A harci helikoptereket idéző tandem elrendezésű pilótafülkével, menetirány szerint balra döntött függőleges vezérsíkon elhelyezett X alakú farokrotor lapátokkal, behúzható futóművel, hatszög keresztmetszetű törzzsel, radarkeresztmetszetet csökkentő külső kialakítással rendelkező helikoptert most még csak Boeing FARA néven említették. Az egyszerű és megfizethető technikai megoldásokat felvonultató FARA-n a hátrafelé keskenyedő törzs végén a farokrotort tartó ferde vezérsík folyatódik a törzs alatt is, de ott már függőlegesen és helyet biztosít a farokkeréknek is. Ezektől némileg hátrább a farokrész jobb és bal oldalán is egy-egy vízszintes stabilizátor lesz majd megtalálható.
A géptörzsbe rejtett fegyvertér két-két irányított rakéta számára biztosít majd helyet, és a pilótafülke alatt egy áramvonalas gondolában lesz elhelyezve a 3 csövű 20 milliméteres Gatling-rendszerű forgatható gépágyú. A helikopter az elvárt 333 kilométer per órásnál nagyobb sebesség elérése érdekében a törzs végén egy négylapátos tolólégcsavarral is rendelkezik. A Bell Bell-58D Kiowa Warrior egyik lehetséges utódján a főrotor hatlapátos és teljesen új tervezésű lesz és a rotoragy is burkolattal lesz ellátva. Erőforrásaként a General Electric Aviation XT901-es gázturbináját említették meg egyetlen egy példányban beépítve, amelynek csak a törzs menetirány szerinti jobb oldalán kerül kialakításra egy légbeömlő nyílás. A mozgékonyságot a Fly-by-Wire kormányrendszer is növelni fogja.
Üzemidő-hosszabbításon esett át az Amerikai Haditengerészet néhány repülőgépe. A típus a Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon, amiket agresszor szerepkörben repülnek a flottánál. A FalconUp program a sárkányszerkezet megerősítésére szolgál és 3665 óráról 4250 órára növelte meg az repülhető időt. Egyben ez az alapja a Falcon Star frissítésnek, ami további 3750 órás élettartamot garantál majd az F-16-oknak. Mind a két üzemidő-hosszabbítás 10 darab Fighting Falcon-t érint.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
Pages
© 2012-2018 Europa Varietas Foundation © 2015-2018 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com