Vous êtes ici
Netarzenál
2020.02.29
Lengyelországban késik a Leopard 2-es harckocsik külföldi támogatással, de azért mégiscsak helyileg megvalósított korszerűsítési programja. Az első Leopard 2PL prototípussal február végére kellett volna elkészülnie a PGZ és a Rheinmetall Landsysteme cégeknek. Ez a példány azonban csak március közepére kerül majd olyan állapotba, ahogy azt a legutóbb módosított ütemtervben várták. Lengyelország 605,7 millió dollárt költ el az 1990-es évek végén beszerzett 128 Leopard 2A4-es harckocsi modernizálására. A Leopard 2PL modell összsúlya várhatólag nem fogja meghaladni a 60-65 tonnát, de azért a torony páncélzatának erőssége összemérhető lesz a Leopard 2A5-ös verzióval. Módosításra kerül a futómű is, de nem kerül lecserélésre az L/44-es 120 milliméteres löveg. A célzó és tűzvezető rendszer is megújul, például a lengyel PCO KLW-1 hőkamera is beépítésre kerül a parancsnok számára, így az kompatibilis lesz a legújabb DM11 és DM63 típusú páncéltörő lőszerekkel. A 128 Leopard 2A4-et érintő modernizációban a Rheinmetall újonnan alapított helyi leányvállalata, a Rheinmetall Defence Polska is rész vesz, több, akár állami tulajdonban lévő lengyel üzemmel és céggel (PGZ, ZM-Bumar Labedy Sa.) együtt.
Hollandia számára az Egyesült Államokban jóváhagyták a kért torpedó átalakító készletek eladását. Ennek köszönhetően tizenhat MK-48 Mod 7-es torpedó kerül majd átépítésre MK-48 Mod 7AT (Advanced Technology) változattá. Az alkatrészek és a kapcsolódó felszerelésének becsült költsége 85 dollár körül fog alakulni.
Több mint hat órát töltött a levegőben egy olasz HH-101 Caesar helikopter. A Cervia légibázisról felszálló helikopter mindezt az időtartamot ráadásul éjszakai körülmények között teljesítette. Természetesen ez idő alatt több légi utántöltésre is szükség volt, amiben egy Lockhhed Martin KC-130J Super Hercules szállító/légi utántöltő repülőgép volt a forgószárnyas segítségére. Az olasz légierő 12 HH-101A-t rendelt meg 3 opcióval. Ezek közül az elsőt 2015-ben adták át, és a típust 2016-ban nyilvánították bevethetővé. A HH-101A Caesar ötfőnyi személyzet mellett még 20 főnyi katona szállítására képes, de a három M134-es 7,62 mm-es Gatling géppuskával felfegyverezve, (bal és jobb oldali ajtókban, valamint a hátsó rámpán) hatfős legénységgel ellátva is képes 8 különlegesen kiképzett katona és felszerelésük szállítására. A plusz páncélzattal és integrált elektronikus hadviselési rendszerrel is felszerelt HH-101A Caesar az öregedő Sikorsky HH-3F Pelican helikoptereket váltotta le.
Legutóbb 2020január 29-én vett át az Olasz Légierő egy újabb HH-101A jelzést és Caesar nevet viselő helikoptert. Az MM81873 gyártási és 15-12-es oldalszámú gép a 15. ezred kötelékbe került. Ez példány könnyen megkülönböztethető a már eddig átadottaktól, hiszen világosszürke festést visel. Az eddigi alkalmazott Black Helo Drab fekete színt a nyári napsugárzás okozta túlhevülés elkerülése érdekében cserélték le a taljánok. Egyes információk szerint a szürke HH-101A-k feladata a nappali órákban végzett kutató-mentő feladatok ellátása lesz, ezért is indokolt a színváltoztatás, míg a sötétebb festést viselő példányok továbbra is a harci kutató-mentő feladatokra lesznek használva. Tény, a 15-12-es oldalszámú forgószárnyasra nem volt felszerelve a légi utántöltéshez szükséges fogadócső, valamint a Star Safire szenzortorony sem.
Az Olasz Légierő 2020. február 22-én, szombaton kapta meg az első Lockheed Martin F-35B Lightning II-jét. A 32-14-es oldalszámmal ellátott és MM7453-as gyártási számú repülőgép a harmadik olyan F-35B, amelyet az Olaszországban lévő üzemben építettek meg. Ugyanitt az első két repülőgépet 2018-ban és 2019-ben készítették el az Olasz Haditengerészet részére, ám ezeket átrepülték az USA-ba, az Amerikai Tengerészgyalogság Beaufort bázisára, ahol az F-35B pilóták képzését segítik. Róma jelenlegi terveiben 90 darab F-35-ös beszerzése szerepel. Ezekből 60 F-35A a légierőhöz kerül, míg a fennmaradó 30 F-35B-n fele-fele árnyban osztozik majd a haditengerészet és a légierő. A flotta terveiben legalább 22 F-35B beszerzése szerepelt, a csökkentett mennyiségnek köszönhetően várhatólag 8-10 bevetésre alkalmas géppel fognak rendelkezni, ami nem biztos, hogy elegendő lesz a harcfeladatok teljes igényű ellátásához.
Az 32-14-es oldalszámú F-35B az Olaszország délkeleti részén található Amendola légibázisra érkezett meg a 6. Ezred egy-egy Tornado IDS és ECR gépének kíséretében. Ezen a bázison az 32. Ezred már repüli az F-35A változat több példányát. A flotta F-35B gépei a Taranto tengeri kikötőjének közelében található Grottaglie-ban lelhetnek majd otthonra, ott ahol a jelenleg repült típus, az öregedő AV-8B + Harrier II is megtalálható. Vannak azonban olyan elképzelések, melyek szerint a haditengerészet F-35B gépeit is az Amendola légibázisra kellene telepíteni, az olcsóbb üzemeltetés végett. Hasonló megoldással repülik Nagy-Britanniában az F-35B gépeket, így a kiképzését, karbantartását és a logisztikai feladatok legalább egy részét egy helyre lehetett koncentrálni, jelentős megtakarításokat elérve. Egyébként az olasz légierő döntéshozói a jövőbeli expedíciós hadműveletek sikeres lebonyolításához tartották elengedhetetlenül fontosnak a rövid távol fel-és függőlegesen leszálló F-35B variáns beszerzését.
Spanyolországban a hadsereg repülőcsapatainál kivonásra fognak kerülni az Airbus Helicopters EC665 Tiger (helyi jelöléssel HA.28) harci helikopterek HAP (Hélicoptère d'Appui Protection) 2013-tól megjelent variánsai. Ezeket a 18 darabos, több szempontból is korszerűbb HAD/E (Helicóptero de Apoyo y Destrucción Español) - ami a HAD (Hélicoptère d'Appui Destruction) modifikációk helyi jelölése - hadrendbe állítása után HAD/E változatra szánták átalakítani, ahogy azt a franciák is tervezték a 2017-ben még meglévő 36 darab HAP helikopterükkel. Most azonban ezt az átalakítást tartalmazó tervet ejtették, gyaníthatóan az anyagi források korlátozottsága okán. Így tehát leállításra kerülnének és alkatrészbázisul szolgálnának a HAD/E változatok számára. Ezzel azonban nem érne véget a pályafutásuk, hiszen pár éven belül a megmaradt sárkányszerkezeteiket használnák fel a még korszerűbb Tiger Mk 3-as változat létrehozásához. Az Airbus Helicopter pár éve már dolgozik a Tiger harci helikopterek élettartamának felénél, vagyis a 2020-as évtizedben bekövetkező időszakos nagyjavítás alatt elvégezhető korszerűsítés mikéntjén. A Tiger Mk 3-as üzemeltetési költségeinek csökkentése mellett a fegyverzet erősítése, bővítése is napirenden szerepel a fedélzeti elektronika modernizálása mellett. Természetesen a típust már hadrendbe állított országok, Ausztrália, Franciaország, Németország és Spanyolország véleményét, észrevételét is kikérik a tervezési fázis során.
Elkezdték az F21-es nehézsúlyú torpedók leszállítását a megrendelők részére. A 2019 novemberétől kezdődő átadásokban a francia flotta mellett a brazil is érintett. A gyártó, a Naval Group hivatalos beszámolójából nem derül ki, hogy eddig pontosan mennyi torpedót adtak át a két megrendelő állam haditengerészetei számára. Az 50 kilométeres hatótávolságú torpedó egyaránt alkalmazható hajók és tengeralattjárók ellen is, akár part menti vizekben is, 10-től 500 méteres mélységig. A több mint 50 csomós sebességre képes F21-ből jelenleg 93 darabos megrendelés tűnik biztosnak Párizs részéről. A franciáknál a fegyver Artémis néven kerül rendszeresítésre a RUBIS, és BARRACUDA osztályba tartozó vadász, illetve a LE TRIOMPHANT-osztályú rakétahordozó tengeralattjárókon is az F17 Mod2-es torpedók utódjaként. A jövőben az F21-ek rendszeresítésre kerülhetnek Görögország és India tengeralattjáróin is. Az 533 milliméteres átmérőjű, 6 méter hosszú és 1,3 tonnás tömegű torpedóval 2013-tól 2017-ig hajtották végre a tesztindításokat a Földközi-tenger vizében.
Megerősítette a Francia Légierő, hogy igen élénken érdeklődik az amerikai Boeing CH-47F Chinook Block II-es továbbfejlesztett nehéz szállítóhelikopter iránt. Fő elvárás a típussal szemben az ellenséges ország mélységében történő bevetések végrehajtási képessége, vagyis a különleges erők műveleteinek támogatása. Azt, hogy mit is várhatnak el egy Chinook-tól nagyon is jól tudják a franciák, hiszen Maliban alkalmuk volt megismerni a RAF három gépét. Jelenleg is különféle lehetőségeket elemeznek, többek között azt is, hogy a bizonyos politikai és gazdasági körökben nem túl népszerű vásárlást megelőzően egy pár példányt tartósan kibérelnének, akár már 2025-től kezdődően. Persze nem csak amerikai gépekben gondolkodnak, várják az Airbus Helicopters H225M Caracal helikopterek számára kidolgozott frissítési csomagját, valamint a 2040 után rendszerbe állítható helikopter terveit is. A Magyarország által is megrendelt H225M Caracal helikoptereket 2040-ig tervezik szolgálatban tartani a franciák.
A MiG tervező iroda bejelentette, kifejlesztettek egy automata leszállító rendszert. A kedvezőtlen időjárási körülmények között történő leszállások megkönnyítésére megalkotott rendszer előnyeit a repülési tesztek megerősítették, és ezek egybevágtak a pilóták pozitív visszajelzéseivel. A gép számára ideális siklópályát megtaláló rendszert a jövőben alkalmazni tervezik a MiG-29M/M2 és MiG-35 repülőgépeken is.
Orosz lapértesülések szerint - melyek az ország védelmi iparából származnak - hamarosan elkezdik egy új, légi indítású hiperszonikus fegyver tesztjeit. A Szuhoj Szu-57-es számára megalkotott, földi célok elleni rakéta külső méretei lehetővé teszik majd, hogy a csökkentett észlelhetőségű Szu-57-es belső fegyverterében helyezhessék el. A Szu-57 fegyverzetébe szánt másik hiperszonikus fegyverről, a 300 kilométeres hatótávolságú légi célok elleni rakétáról már jó ideje nincs semmi hír.
Tunézia számára Washingtonban február 26-án engedélyezték négy darab Textron Aviation Beechcraft AT-6C Wolverine felfegyverzett turbólégcsavaros repülőgép eladását. A 325,8 millió dolláros beszerzésben több száz darab Mk81-es és Mk82-es irányított bomba, 3290 darab BAE APKWS félaktív lézeres önirányítású rakéta, valamint hat L-3 WESCAM MX 15D szenzortorony is megtalálható. Az AT-6C nem lesz teljesen ismeretlen az afrikai országban, hiszen ez 85%-ban megegyezik a svájci Pilatus PC-9-en alapuló T-6C Texan II-es kiképzőgéppel, amelyből 2019 októberében 12 darabot vásároltak meg 234 millió dollárért. Mivel Irak a mai napig nem véglegesítette a 2014-ben kidolgozott 24 darab AT-6C beszerzéséről szóló szerződését, így Tunézia lett eme alváltozat első külföldi megrendelője.
Egy újabb típuson lesz majd alkalmazható a Lockheed Martin Sniper ATP (Advanced Targeting Pod) célmegjelölő konténer. Ebből már több mint 1450 darabot készítettek el és 27 ország repülőgépein használják. Most csak a típusok száma növekedett, az alkalmazó államoké nem. Ugyanis az Egyesült Arab Emírségek döntött úgy, hogy az F-16 E/F Block 60-as Fighting Falcon vadászbombázóin már évek óta használt Sniper-eket integrálják a francia gyártmányú Dassault Mirage 2000-9-es vadászbombázóikon is. Az együléses Mirage 2000-9EAD/RAD változatokból 43 darab, míg a kétüléses harci gyakorló Mirage 2000-9DAD-ból 14 darab áll hadrendben az Egyesült Arab Emírségekben. Ezeken eddig a szintén francia Damocles célmegjelölő konténer Shehab néven ismert változata volt alkalmazásban.
Pakisztánban egy újabb harcias szereplő léphet a forgószárnyas színpadra. Iszlámábád 48 darab Bell AH-1F Cobra helikoptereit szeretné lecserélni már egy jó ideje, de eddig eredmény nélkül. Első körben a kései utód, az AH-1Z Viper került megrendelésre 15 darabos mennyiségben. A még 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott továbbá 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. A 2019-es év közepén újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve. Az amerikai típus után került a képbe a Törökországban gyártott TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter.
A 2019-es évben azonban szintén kérdésessé vált a Pakisztán által megrendelt T129-es harci helikopterek beszerzése. Ugyanis a török gyártású harci forgószárnyasok több összetevőjét is USA béli székhellyel rendelkező cégek állítják elő. Ilyen például a forgószárnyasok levegőbe emelkedéséhez szükséges LHTEC T800-4A gázturbina is, melyekből kettő kell egy ATAK-ba. Ezek előállítását a LHTEC közös vállalat végzi, mely az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös gyermeke. Éppen ezért az igencsak elmérgesedő amerikai-török viszony az F-35-ök el(nem)adása mellett a T129-es helikopterek előállítására is rányomja bélyegét. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is. Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a 2019-es keltezésű török hírek szerint.
Számos helyen rendszeresítették a szovjet időkben kifejlesztett Mil Mi-24 Hind harci helikoptert, valamint annak továbbfejlesztett, korszerűsített változatait. A pakisztániak is vásároltak a Mi-35-ös változatból 4 darabot. A 2017-ben megérkezett forgószárnyasokkal a már több mint 30 éves szolgálati múltat maguk mögött tudó Cobrák nagy magasságokban történő elerőtlenedését szerették volna ellensúlyozni. Nem tudni mi okból, de az emlegetett 20 darab Mi-35-ös megvásárlása már évek óta nem szerepel a tervekben, ellenben egyre inkább hajlanak arra, hogy Kínából vásárolják meg az indiai AH-64E-kel ellensúlyt képező harci helikoptereket. A kiszemelt típus az évek során továbbfejlesztett CAIC Z-10ME lett. A korai változatú Z-10-ből állítólag 3 darab már szolgálatba állt 2015-ben, ezeket Peking ajándékaként kapták meg. Meg nem erősített információk alapján úgy lehetett tudni, a pakisztániak nem voltak teljesen megelégedve a kínai helikopterekkel. Leginkább az alacsony motorteljesítmény volt az elégedetlenkedés oka. Ezekben a helikopterekben még a WZ-9-es gázturbinák voltak megtalálhatók és ezekkel sok esetben a normál fegyverterhelésnek számító 16 darab AR-1/HJ-10 irányított páncéltörő rakétával a helyi viszonyok között nem voltak képesek a kitűzött repülési feladat végrehajtására a Z-10-ek. Az erősebb WZ-16-os hajtóművek fejlesztését már évekkel ezelőtt elkezdték a kínaiak, ezek talán mostanra kellően kiforrottak lettek. Mindenesetre a kialakult helyzet azt eredményezi, hogy a kínaiaknak lehet esélye. Legvalószínűbb egy 17 darabos Z-10ME megrendelés megvalósulása az elkövetkező hónapokban, talán már júliusban, hacsak a nemzetközi helyzet nem alakul a pakisztániak és leginkább más gyártók számára kedvezően.
Más esetben viszont olybá tűnik, a szankciók nem teszik lehetetlenné a pakisztáni-török haditechnikai üzletek megvalósulását. Ezen a héten a török STM jelentette, a franciák által bevezetett korlátozások ellenére kellő ütemben halad az első pakisztáni tengeralattjáró korszerűsítése. Az AGOSTA 90B tervek alapján megépített tengeralattjáró hamarosan elkészül és elkezdődnek rajta a próbák. A tengeralattjáró török periszkópokat, hanglokátorokat, önvédelmi rendszereket, radart és harcvezetési rendszereket kap, leginkább az ASELSAN, a KAŞİF, és a HAVELSAN jóvoltából. A 2016-ben megkötött szerződés értelmében a három pakisztáni tengeralattjáróból kettőt korszerűsítettek volna törökök. Az első egységen elvégezett munkát látva azonban az STM-nél bíznak abban, hogy a harmadik tengeralattjáró modernizációjára is megrendelés fog érkezni Pakisztánból.
India február 25-én aláírta azt a szerződést, melynek értelmében 24 darab Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptert vásárolnak meg az Egyesült Államokból a flotta részére. A Sikorsky UH-3H Sea King és a Westland Sea King Mk.42B forgószárnyasok pótlására szolgáló első hat, tengeralattjárók és felszíni hajók elleni harcra egyaránt alkalmas új helikoptert várhatóan a következő év elejére szállítják majd le, míg az utolsók 2023-ban érkeznek majd meg a 2,4 milliárd dolláros szerződésben foglaltak alapján. Az Indiai Haditengerészet igényei hatalmasak, hiszen az elkövetkező években még további 100 darab helikoptert kívánnak rendszeresíteni a Naval Multi-Role Helicopter (NMRH) program keretében.
Új-Delhi a MH-60R Seahawk helikopterek mellett további hat Boeing AH-64E Apache harci helikoptert is megrendelt a hadsereg számára. A megközelítőleg 930 millió dollárért vásárolt AH-64E-k 2023-tól kerülnek majd átadásra. Az amerikai gyártó március végére teljesíteni fogja India első 22 darabos AH-64E Apache harci helikopterekre vonatkozó megrendelését. Az eddig átadott 17 Apache harci helikopter a hamarosan megérkező másik 5 példánnyal együtt a légierő gépállományát gyarapítja.
Világhálóra felkerült fotók alapján úgy tűnik, Kínában folytatódik a Shenyang J-15-ös repülőgépek gyártása. 2018 nyarán a South China Morning Post értesülései szerint a haditengerészeti légierőnél hadrendbe állított Shenyang J-15-ös vadászbombázók szénája nem állt túl jól. A Szuhoj Szu-33-al közeli rokonságban álló típussal állítólag négy baleset is történt már, bár hivatalosan ezekből csak kettőt ismertek el. Három hónapos időtartamra felfüggesztették már a típus hordozófedélzeti üzemeltetését is, amikor is strukturális átvizsgálásra volt szükség az összes gépen. Ez szintén nem sok megelégedettséggel töltötte el a flotta vezetését. A problémás üzemeltetés, valamint az elvártól elmaradó harci képességek mellett a típust állítólag hajtóműproblémák is sújtották, így felvetődött a haditengerészet vezetésében az a gondolat, hogy egy új gép létrehozásával kellene búcsút inteni a J-15-nek. Akkoriban arról is írtak, hogy a típus előállítását a fent írtak miatt fel is függesztették. Így a flotta légiereje nem rendelkezett a tervezett két hordozófedélzeti repülőezred számára elegendő, vagyis 2 x 26 darab J-15-ös vadászbombázóval.
Tény, egy új típus kifejlesztése messze több időt igényel, mint a már meglévő módosítása, szerencsés esetben. A továbbfejlesztett AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses J-15B, valamint a J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsokról is érkezet már hírek az utóbbi években. Sőt 2016-ban az internetre felkerült fotók alapján megállapítást nyert, hogy Kínában a J-15-öst alkalmassá teszik katapultos indításra. A repülőgép-hordozókon használatos eszközből Kína szárazföldi bázisán két példányt is építettek, egy hagyományosnak tekinthető, gőzzel működőt, és egy elektromágnesest, mely a legújabb technológiát képviseli. A katapultos indításnál fellépő erőhatások elviselésére az orrfutóművet a J-15-ön módosították. A legutóbbi képeken látható együléses gépekről még nem lehetett eldönteni, hogy a J-15B változatok-e, vagy sem. Mindenesetre a gyarapodó kínai repülőgép-hordozó állomány számára szükségesek harci gépek, mivel a legújabb hírek szerint az eddig elkészült J-15-ök közül kevesebb, mint 20 van repülésre alkalmas állapotban. Éppen ezért nem zárható ki, hogy a kevésbé megfelelő eredeti J-15-ök gyártását ábrázolja a fotó.
Állítólag hamarosan a nyilvánosság számára is bemutatásra fognak kerülni a kínai Y-20 szállítógép átépített változatai. Ezek közül kettő, a légi utántöltő és a légtérfelderítő az, amit kínai források, mint hamarosan debütálókat említettek meg. Az első olyan hírek még 2018-ban jelentek meg, miszerint Kínában egy új tankergép megalkotásán dolgoznak. Típusjelzése valószínűleg YU-20, vagy Y-20U lesz majd. A szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy ilyen Y-20 már létezik 2018 óta. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva.
A legújabb információk szerint a Y-20-on eddig alkalmazott orosz hajtóművek helyett alkalmazásra fog kerülni a hazai gyártású WS-20-as erőforrás, valamint további alváltozatok megjelenésére is lehet számítani. A radarral felszerelt, talán majd a KJ-3000-es típusjelzéssel bemutatkozó légtérfelderítő mellett, a rádióelektronikai harcra és felderítésre képes variáns mellett megjelenhet egy repülő kórházzá átalakított Y-20-as is. Az előbbi KJ-3000-es variánsról egyes források azt is tudni vélik, hogy a rádiólokátorokat a törzshöz idomulóan helyezték el. Az első repülését még 2013-ban végrehajtó Y-20-as 60-72 tonnányi teher szállítására képes. A rövid fejlesztési időt sokan sokféleképpen magyarázták, de 2016 elején vallotta be egy kínai származású férfi az Egyesült Államokban, hogy több amerikai repülőgéptípus titkos adatait is megszerezte és Kínába juttatta. 2008-tól 2014-ig a légi és űrhajózási területeken dolgozó 54 éves Su Bin, más néven Stephen Su, vagy Stephen Subin az évek folyamán a C-17-es mellett az F-22-es és az F-35-ös minősített adataihoz is hozzáfért, számítógépes rendszerek védelmének feltörésével.
Japánban 2035-re szeretnék szolgálatba állítani a hazai fejlesztésű ötödik generációs harci repülőgépüket. A program vezető vállalkozója a Mitsubishi lesz, hiszen évek óta jelentős szerepet játszik az X-2 ATD-X (Advanced Technology Demonstrator) Shinshin lopakodó repülőgép fejlesztésében. Az új típusról készült fantáziarajzok azonban csak nyomokban emlékeztetnek erre a gépre. Ebben az évben Japán 256,5 millió dollárt szán a jelenleg csak FX-nek hívott típus fejlesztésére, melyet az F-2-ek utódjául szánnak. Az akár 100 darabos mennyiségben is rendszeresítésre kerülő új gép mérete a Lockheed Martin F-22A Raptor méreteivel fog vetekedni, vagyis igencsak nagyméretű lesz. Erőforrásaként a F-22-ben használt Pratt&Whitney F119-hez hasonló teljesítmény leadására képes, 2018-tól tesztelt Ishikawa-Harima Heavy Industries XF-9-1 gázturbinák szolgálnak majd, amik lehetővé fogják tenni a szupercirkáló képességet is. Ezek a várakozások szerint az esetleges módosításokat követően is rövidebbek lesznek, mint az F119-ek, így a Raptor-hoz viszonyítva nagyobb fegyvertér kialakítására nyílik majd lehetőség a japán lopakodón a tervezők számára.
Az eddigiek mellé további hat VH-92A helikoptert rendeltek meg a Sikorsky-tól. Az Amerikai Egyesült Államok elnökét, illetve stábtagjait majdan szállító gépekből eddig prototípusként szolgáló két példány, (első repülések 2017 júliusában és novemberében) az EDM-1 és az EDM-2-es mellé másik négy is elkészült. A rendszer demonstrációs próbákra ez a négy helikopter szolgál. Ezekből az utolsót ez év májusában adják majd át. Az öt forgószárnyas eddig több mint 1000 repült órát teljesített, de már ellenőrizték a légi szállíthatóságot is, egy Boeing C-17 Globemaster III-as rakterében történő elhelyezéssel. A most 470,8 millió dollárért megrendelt hat gép az alacsony ütemű sorozatgyártás részeként kerül majd legyártásra. Átadásuk a 2021-es évben valósulhat meg. A jelenleg alkalmazott VH-3D és a VH-60N helikopterek pótlására az utódból még további öt helikopter kerül majd beszerzésre 2022 és 2023 között.
Hamarosan kiderül, melyik amerikai tartalékos egység lesz a következő, amelyik átfegyverzésre fog kerülni Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. Jelenleg már csak négy légibázis van versenyben az új gépek következő otthonának kijelöléséért. Fort Worth Texasban, Davis-Monthan Arizónában, Homestead Floridában, és legvégül Whiteman Missouriban. Homesteadban, vagy Fort Worthben 24 F-16-os, míg Davis-Monthanban, vagy Whitemanben 24 A-10-es kerülne lecserélésre 26 darab F-35A-val.
Megérkezett a második rendelési állomány is a Sikorsky-hoz az új HH-60W harci kutató-mentő helikopterekre. Az első még csak 10 darab elkészítéséről szólt, azonban a mostaniban már 12 forgószárnyas szerepel. Az Egyesült Államok légiereje számára gyártandó gépek tucatjának értéke 500 millió dolláros bevételt eredményez a gyártónak. A HH-60W egy teljesen új helikopter, amely a bevált UH-60M Black Hawk-on alapszik. Ezen a héten a hivatalos megnevezésére is fény derült a típusnak, ami a harci kutató-mentő helikopterek megjelenésére vezethető vissza (HH-3E Jolly Green és HH-53 Super Jolly Green) és a Jolly Green II lett. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, az HH-60W-kel hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett.
A HH-60W számos hibával küzdött, így ezek orvoslása laposan eltolta a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítását. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal volt, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem volt megfelelő a katonák által támasztott igények szerint. További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat is. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is. A Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 113 darab állhat majd hadrendbe az amerikai légierőnél.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas EF-18A+ Hornet
Catégories: Biztonságpolitika
2022.02.22
Németországban további 71 darab Marder 1A5 gyalogsági harcjármű korszerűsítését fogják elvégezni. A 121 millió dolláros modernizáció 2023-ban fog befejeződni. A munkálatok során a vezető és az irányzó is új hőképalkotós rendszert kap, de átalakítják a tűzoltórendszer is, valamint a páncélosokat a MELLS, irányított páncéltörő rakétákkal is ellátják. Ez a név a világszerte jól ismert és igen elterjedt Spike huzalvezérlésű rakétát takarja. A 4000 méteres hatótávolságú fegyverből első körben (2017 decemberében) 44-et vásároltak meg a Marder-ek páncéltörő képességének visszaállítására, amit eredetileg a Milan rakéták képviseltek. Az integrációt 2017-ben sikeresen befejező Rheinmetall a jövőben az összes Marder alváltozatot is alkalmassá szeretné tenni a MELLS bevetésére.
Az indítóállvány felszerelése egyébként a lehető legegyszerűbb módszerrel valósult meg, ugyanis azt a búvónyílás mellett helyezték el, így csak a járműből félig kibújva végezhető el a cél befogása és a rakéta indítása. További jelentős előrelépés, hogy a Marder-ek új erőforrásokat is kapnak. A hadrendbe állításuktól kezdve az első verziók 29 tonnájához képest a jelenlegi Marder 1A5 súlya már 37 tonna. A leginkább a páncélvédelem erősítése okán lomhábbá vált gyalogsági harcjárművek most végre új motorokat kapnak, amelyek 750 lóerejükkel javítani fogják a mozgékonyságukat. A modernizált Marder 1A5-ek 2025-ig, vagy 2030-ig lesznek képesek kiszolgálni a német haderőt. Ahol jelenleg 382 Marder 1A5 és 2016-tól kezdődően 350 Puma lövészpáncélos található meg. Utóbb járműből további 210 darabot terveznek beszerezni.
Február 18-tól 26-ig Finnországban van a Boeing Super Hornet mindhárom variánsából egy-egy példány. Az együléses E, a kétüléses F, valamint a rádióelektronikai zavaró feladatokra specializált EA-18G Growler természetesen a HX Challenge-nek nevezett teszt miatt települt át a helyszínt biztosító Pirkkala légibázisra, ahol a téli üzemeltetési lehetőség vizsgálata a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor kerül. Ezek során ellenőrzésre kerülnek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A megrendelésre pályázó típusokból 2-4 darab települ át a próbák idejére Finnországba. A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között fogják végrehajtani, de sort kerítenek majd néhány éjszakai repülésre is. A szimulált légi csatákban a megrendelésért versenyző típusoknak a légierő jelenlegi gépeivel, az F/A-18 Hornet és BAE Hawk repülőgépekkel kell szembenézniük.
Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről. Érdekesség a Boeing részéről, hogy a próbákra elküldött gépek a Block 1-es (G) és 2-es (E/F) gyártási széria tagjai, míg a finnek számára felajánlott Block 3-as E/F, illetve a Block 2-es G jelenleg még a fejlesztési szakaszban van, így azoknak valós képességeit most még nem lehet megismerni.
Végrehajtotta első repülését Portugália elsőként korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere február 14-én. Az 1993 óta használt öt Super Lynx Mk.95 modernizációjáról még 2016. július 21-én írt alá szerződést a Leonardo Helicopters-szel a Portugál Haditengerészet. A sárkányszerkezetet érintő nagyjavítás mellett a helikopterek új repülési műszerekkel, pilótafülkével, Rolls-Royce Gem 42-es gázturbinák helyett erősebb LHTEC CT800-4N hajtóművekkel és az eddigi hidraulikus helyett egy elektromos fedélzeti csörlővel is el lesznek látva a munkálatok végeztével. Az első Super Lynx Mk.95A helikopter ez év feléig kerül majd vissza a hadiflottához, míg az utolsó 2021 végéig érkezik meg.
Február 10-én és 11-én francia-izraeli hadgyakorlatra került sor. Izrael déli része felett lefolyatott gyakoroló légi harcokban francia Dassault Rafale-ok küzdöttek meg Lockheed Martin F-16I Soufa gépekkel. A francia gépek a CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozón állomásozók közül kerültek ki, míg a kétüléses Fighting Falcon-ok az Ovda légibázison állomásozó 107. repülőszázad gépei voltak. A napi három-három repülési feladat során több olyan is előfordult, amikor vegyes, francia-izraeli kötelékek csaptak össze szintén ilyen vegyes összeállítású kötelékkel. Szerdán az izraeli pilóták egy helikopter segítségével látogatást tettek a francia CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozón. Az izraeliek számára az angol nyelven folyó kommunikáció gyakorlása mellett a legfőbb előnyt a Rafale jobb megismerése jelenthette, hiszen a szomszédos Egyiptom légierejében is repülik ezt a típust.
Meg nem határozott időre úgy tűnik újra felfüggesztik Izraelben a Bell/Boeing V-22 Osprey billenőrotoros repülőeszközök beszerzését. Az ok az, hogy Tel-Aviv nem tud akkora költségvetést biztosítani, ami lehetővé tenné az egyedülálló képességekkel rendelkező amerikai típus rendszeresítését. A megvásárolni kívánt 12-14 gépnek a beszerzésre szolgáló pénzösszegen osztoznia kellett volna a Lockheed Martin F-35 LIghtning II és/vagy Boeing F-15 vadászbombázókkal, illetve a Sikorsky CH-53K King Stallion, vagy Boeing CH-47F Chinook helikopterekkel. Ugyanis éppen most folyik a merevszárnyú és a forgószárnyas repülőeszközök következő példányainak rendszeresítése, vagy még csak kiválasztása Izraelben. Ennek köszönhetően a védelmi költségvetés igencsak meg van terhelve az elkövetkező évekre. Még 2014-ben Izrael számára Washingtonban hat Osprey eladását hagyták jóvá 1,130 milliárd dollár értékben. A típusból eddig csak Japán rendelt, ők a 17 gépért és a logisztikai támogatásért 3 milliárd dollárt fizetnek ki.
Az elmúlt években többször is szóba hozták Nigériát, mint lehetséges JF-17 Thunder megrendelőt. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek majd ki a gyártónak. A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. A sugárhajtású gépek 2022 novemberében érkeznek majd meg az afrikai államba. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón.
Hivatalos iráni forrás közölte, az ország Dassault Mirage F1-es vadászbombázóiba saját fejlesztésű fedélzeti rádiólokátorok kerültek beépítésre. Az eredetileg iraki gépek az 1991-es háború során a túlélés reményében repültek át a szomszédba, ahonnan azonban nem volt visszaút. A lefoglalásra került nagyjából 20 példány közül a legutóbbi információk szerint 9 együléses és 4 kétüléses van egészen biztosan iráni hadrendben. A hírek alapján a radar beépítésén kívül egyéb módosításon is áteshettek ezek a gépek, hiszen azt is közölték, hogy több hazai fegyver alkalmazására is képessé váltak, így például 300 kilométeres hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgép alkalmazhatósága is megvalósult.
Sikeresen tesztelték Pakisztánban a légi indítású 350 km-es hatótávolságú Hatf-8 Ra'ad (Mennydörgés) csapásmérő robotrepülőgép új változatát. A 2017-ben egy katonai parádén első alkalommal látható Ra'ad II indítását egy Dassault Aviation Mirage III ROSE törzse aló végzeték el. Ezt a fegyvert a pakisztáni Air Weapons Complex (AWC) és a Nemzeti Műszaki és Tudományos Bizottság (NESCOM) fejlesztett ki. A hírek szerint a Ra'ad II legfőbb tulajdonsága, hogy immáron 600 kilométeres hatótávolsággal bír. Módosították a navigációs rendszerét, a hajtóművét, valamint a törzsének hátsó traktusát is. Itt a rossz minőségű felvétel ellenére megfigyelhető volt az eddigi H alakú vezérsík kialakítás helyett immáron X alakúvá vált. A repülőgépekről bevethető Hatf-8 Ra'ad csapásmérő robotrepülőgép csökkentett észlelhetőségű, elsődleges célpontjai parancsnoki központok, raktárak, rakétaindító állások. Az 1100 kilogrammos indulótömegű, 4,85 méter hosszú Hatf-8 harci része szerelhető hagyományos, vagy nukleáris robbanófejjel is. Navigációs rendszerében megtalálható a GPS és az infravörös képalkotó rendszer is, éppen ezért a körkörös szórása 3 méter körül van.
Pakisztán jelenlegi Mirage flottája 90 Mirage III és 90 Mirage 5 repülőgépet foglal magában, ezek a ROSE (Retrofit Of Strike Element) korszerűsíti program során jelentős modernizáláson estek át. Az idős pakisztáni gépek igen korszerűnek mondhatók, hiszen 2008-ban egy modernizáció keretében Thales RC400-as rádiólokátorokat, közeledő rakétákra figyelmeztető rendszert kaptak és lehetőség van az éjszakai bevethetőségre is. A pakisztáni Mirage-ok egyik fontos feladata a nukleáris robbanófejet hordozó robotrepülőgépekkel történő csapásmérés, amely feladatban a 600 kilométeres hatótávolságú Ra'ad II igen nagy előrelépést jelenthet majd, amint rendszeresítésre kerül.
Szingapúrban már folyik az első Lockheed Martin F-16-os vadászbombázó korszerűsítése. A 40 darab együléses C és a 20 darab kétüléses D Block 52+ 1998 és 2003 között került átadásra, az ázsiai városállam részére. A D változatokra az illeszkedő póttartályokon kívül felszerelésre került az izraeli kétüléseseken bevezetésre került gerinckonténer is, ami rádióelektronikai zavarórendszer beszerelését teszi lehetővé. Így a szingapúri D-k külsőleg csaknem azonosak lettek az izraeli F-16I Soufa repülőgépekkel. A modernizációt a gyártó segítségével a helyi ST Engineering Aerospace végzi és az első géppel 2021-ben fognak elkészülni. A 2,43 milliárd dolláros korszerűsítési csomag tartalmazza a Northrop Grumman AN/APG-83 AESA radart, új fedélzeti számítógépeket, JHMCS sisakkijelzőt az eddig használt izraeli Elbit DASH helyett, AIM-9X Sidewinder légiharc-rakétákat, GBU-38 JDAM, és a kettős üzemmódú GBU-49/50 Enhanced Paveway II irányított bombákat, valamint intelligens résztöltettel ellátott CBU-105-ös kazettás bombákat.
Kínából olyan fotók kerültek nyilvánosságra, melyeken egy továbbfejlesztett CAIC Z-10-es harci helikopter látható. Egy hadgyakorlaton készült képek alapján megállítható, hogy a hajtóművek eddig oldalra néző kiömlőnyílását felfelé fordították el. Ezzel sikeresen csökkentették a helikopter infravörös képét, mivel a magas hőmérsékletű égéstermékeket a rotorlapátok gyorsan elkeverik. Ez a megoldás nem jelent teljes újdonságot, hiszen az exportra szánt Z-10ME verzión már látható volt. Logikusnak tűnt, hogy előbb-utóbb a hazai példányokon is megjelenik majd. Bár erre eddig nincs egyértelmű bizonyíték, nem zárható ki az sem, hogy az ilyen kiömlőnyílással rendelkező forgószárnyasba erősebb gázturbinák is beépítésre kerültek. A Z-10-ből a kínai szárazföldi erő már több mint 100 darabot állított hadrendbe.
Filmfelvételen volt látható a Kínai Légierő J-16-os vadászbombázója a szárnyai alatt az YJ-83K hajók elleni robotrepülőgéppel. A szovjet/orosz eredetű típusról eddig nem volt ismeretes, hogy képes lenne eme fegyver bevetésére. A 180 kilométeres hatótávolságú YJ-83K hajók elleni robotrepülőgép harci része 165 kilogrammos, legnagyobb sebessége Mach 0,9. A J-16-os vadászbombázó a szárnyai alatt látott, végfázisban aktív önirányítású radarral vezérelt YJ-83K rendelkezik egy továbbfejlesztett verzióval is. Az YJ-83KH hatótávolsága 230 kilométerrel nőtt, a végfázisban az irányítását már egy képalkotó infravörös rendszer végzi.
Brazíliában hivatalosan is cáfolták, hogy eladásra kerülnének az AH-2 Sabre (Mil Mi-35) harci helikopterek néhány példánya. A francia Intelligence Online számolt be arról, hogy a dél-amerikai állam a hat legöregebb AH-2 Sabre helikopterét áruba bocsátotta. Ezeket a Líbiai Nemzeti Hadsereg állította volna hadrendbe, míg az üzletet az Egyesült Arab Emírségek finanszírozták volna, közvetítőként a Roszoboronexport is érintett lett volna benne, az értesülés szerint. Brazília 2009 és 2014 között szerzett be 12 darab Mi-35-öt Oroszországból.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Bombardier/Raytheon Sentinel R.1
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.02.15
Ausztriában február 3-tól újra repülhetnek a Luftstreitkräfte (légierő) állományába tartozó Saab 105OE sugárhajtású kiképző repülőgépek. A december végétől életbe léptetett, majd két hónapos földre kényszerülés oka a törzsvégi szekciókat a farokrésszel összekötő csapszegek repedése volt. A valaha még 40 darabos mennyiségben beszerzett gépekből 19 példány volt még hivatalosan hadrendben, ezekből azonban az utóbbi időben csak 10-12 volt alkalmas a repülésre. Az osztrákok a 2020-as évben tervezték a Saab 105OE-k kivonását. Az alapos átvizsgálás során a 12 105OE-ből 10-ben találtak repedt csapszegeket, amiket természetesen kicseréltek.
Dániában a hadsereg részére átadták az első Leopard A7V szintre korszerűsített harckocsikat. A holstebroi laktanyában megjelenő új variáns egyre nagyobb darabszámban lesz majd megtalálható az európai haderőkben, hiszen az Európai Védelmi Ügynökség javaslata alapján több NATO tagállam is az A7V-re fogja korszerűsíteni meglévő régebbi páncélosait.
Két napos késést elszenvedve, február 9-én érkeztek meg a Lockheed-Martin F-35A Lightning II vadászbombázói a finnországi Pirkkala támaszpontra. A típusból négy példány indult el Európába még február 5-én a Luke támaszpontról. Azonban a rossz időjárási viszonyok miatt csak két Lightning volt képes tankertámogatással átrepülni az Atlanti-óceánt és vasárnap este sötétben landolni a finn repülőtéren. A másik géppár kénytelen volt visszafordulni. A finn légierő 2020. január 9-től kezdődően végzi a jövőbeli 64 darabos megrendelést elnyerő típus kiválasztását eredményező folyamat helyszíni próbáinak első szakaszát. A HX Challenge-nek nevezett tesztidőszak központjaként a Pirkkala légi bázis lett kijelölve, ahol a téli üzemeltetési lehetőség vizsgálata a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor kerül. Az öt jelölt (Boeing F/A-18 Super Hornet, Dassault Rafale, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-35, és Saab JAS39 Gripen) mindegyike hét munkanapra eső tesztelési időszakon vesz részt, egészen február 26-áig bezárólag.
Ezek során ellenőrzésre kerülnek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A típusokból 2-4 darab települ át a próbák idejére Finnországba. A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között fogják végrehajtani, de sort kerítenek majd néhány éjszakai repülésre is. A szimulált légi csatákban a megrendelésért versenyző típusoknak a légierő jelenlegi gépeivel, az F/A-18 Hornet és BAE Hawk repülőgépekkel kell szembenézniük. Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről.
Február 11-én elkészült az utolsó HC.4/HC.4A verzióra korszerűsített AgustaWestland Merlin HC.3/HC.3A helikopter is. A Brit Királyi Haditengerészet gépeit, melyeket 2015 júliusában vettek át a RAF, vagyis Brit Királyi Légierő kötelékéből, a Leonardo Helicopters vette kezelésbe a Yeoviltonban lévő üzemében. A brit tengerészgyalogosok szállítását végző égi paripa összecsukható főrotort, a faroktartó mellé hajtható farokrészt, a hajófedélzeti üzemnek jobban megfelelő futóművet, nyűgöző pontokat, valamint a gyorsköteles ereszkedéshez függesztési pontokat kapott. Az eddig megszokott zöld festés is már a múlté lett, hiszen a HC.4/HC.4A verzióra korszerűsített forgószárnyasok szürke színben tündökölnek. A pilótafülkébe a haditengerészet HM.2-es variánsáról már ismert nagyméretű kijelzők kerültek beszerelésre. A tengerészgyalogság 25 forgószárnyasa jelenleg két század állományában található meg, a 845. és a 846. század is a Yeovilton-i bázison települ. A 2016-tól folyó korszerűsítéssel egybekötött átépítés mind a 25 példányt érinti, de még hátra van hét átmenetinek tekintett iHC.3-as forgószárnyas korszerűsítése. Ezeket a gyorsabb hadrendbe állítás végett a korszerűbb fedélzeti elektronika beépítése, az új futóművek, illetve a faroktartó mellé hajtható farokrész alkalmazása nélkül tették alkalmassá a hajófedélzeti üzemre.
Két hír is szólt az Airbus Helicopters 12 utast 222 kilométerre elszállítani képes, 2013-ban fejleszteni kezdett H160-as típusáról. Az egyik azt tette köztudomásúvá, hogy 2022-től négy példányt fog használni tíz éven át a Francia Haditengerészet kutató-mentő feladatokra a kiöregedett Aerospitale SA316B Alouette III-ok helyett. A gyártó és partnerei (Babcock és a Safran Helicopter Engines) fogják biztosítani a civil változatú H160-ok rendelkezésre állását. A flottától érkező visszajelzéseket alaposan hasznosítani fogják, hiszen a második híradás alapján 2021-től teljes gőzzel fejleszteni kezdik a katonai feladatokra módosított H106M variánst is. Az öt különféle helikopter (hadsereg-Gazelle, flotta-Alouette III, Dauphin, Panther és a légierő-Fennec) pótlására szánt H160M Guépard (Gepárd) szállítása a 2019 májusában bejelentett, két évvel felgyorsított ütemtervnek köszönhetően 2026-tól kezdődik meg és várhatólag Párizs 168 darabos mennyiséget fog majd beszerezni ezekből. Modularitásának és sokoldalúságának köszönhetően a Gepárd lehetővé teszi majd a fegyveres erők számára, hogy különféle küldetéseket hajtsanak végre. Ez lehet majd a fegyveres felderítés, tűzoltás, a különleges erők szállítása mélyen az ellenség hátországába, vagy orvosi evakuálás. Ezenkívül, hajók elleni bevetésekre is képes lesz az új típus a kutató-mentő feladatok mellett. Mindezt a H160-on is alkalmazott, a hagyományos kialakítású rotorlapátoknál 100 kilogrammal nagyobb emelőerő előállítására képes és 50%-al halkabb Blue Edge rotorlapátok és a Spheriflex rotoragy jelentősen fogja támogatni az 1100 és 1300 lóerős tartományban elhelyezkedő Arrano gázturbinákkal együtt. Ezek fogyasztása 10-15%-ak kevesebb, mint az előző generációba tartozó erőforrásoké.
Több napon át már többször is az elvártak szerint működött a francia Naval Group, korábban DCNS tengeralattjárók számára tervezett FC2G (Fuel Cell 2nd Generation) második generációs levegőtől független meghajtó rendszere. Az üzemanyagcellás FC2G már többször is üzemelt 18 napon át a franciaországi Nantes melletti telepen, így a fejlesztők szerint közeleg az az időpont, amikor is beépítésre fog kerülni egy tengeralattjáróba. Erre igencsak készültek a tervezők, hiszen a szárazföldi prototípus befoglaló métereit is úgy alkották meg, mintha az egy tengeralattjáróba kerülne rögtön beépítésre. A legalább hat méteres törzsátmérővel rendelkező egységek számára fejlesztett FC2G az eddigi üzemanyagcellás rendszerekkel szemben nem a nyomásálló testen kívül lévő tartályokban elhelyezett hidrogént használ az elektromos áram előállítására. A robbanásveszélyes hidrogént a dízelolajból közvetlenül hevítéssel állítják elő az FC2G esetében. Ez fokozza a biztonságot, hiszen így nincs eltárolt hidrogéngáz a tengeralattjáró közvetlen közelében. További előny, hogy az üzemanyagcellák élettartama is növekszik, hiszen az így előállított hidrogén több mint 99,999%-os tisztaságú lesz. Ugyanis a gázolajból lett hidrogénben gazdag szintetikus gázkeverékből a következő lépésben eltávolítják a szén-monoxidot, és azt szén-dioxiddá alakítják át.
Ezt a gázt membránok segítségével tisztítják tovább, és így érik el az igazán tiszta hidrogént. Az energiatermeléshez szükséges másik összetevőt, a folyékony oxigént azonban külön tartályban helyezték el és ennek mennyisége lehetővé teszi a tengeralattjáró személyzetének levegőellátását is. Az FC2G amellett hogy csendesebben is működik, és kevesebb mellékterméket állít elő, még több villamos energiát is termel, mint a hasonló méretű és súlyú régebbi levegőtől független meghajtó rendszerek. Nagyfokú automatizáltságának köszönhetően mindössze egy főnyi kezelőszemélyzet szükséges hozzá. A 8 méter hosszú FC2G levegőtől független meghajtó rendszert 10000 üzemórás élettartamra tervezték, teljesítménye 250kW. Ez a jelenlegi tengeralattjárók számára az ideális 5 csomós, leghalkabb cirkáló sebesség elérését lehető teszi, hiszen ehhez típustól függően 130-180kW szükséges. A többletteljesítményt akkumulátorokban tárolják el a fedélzeti rendszerek ellátására, illetve a nagyobb sebesség elérésének lehetőségének biztosítása érdekében. Egy évre számolva mindössze 3 hetet kell majd az FC2G levegőtől független meghajtó rendszerrel ellátott tengeralattjárónak karbantartáson tölteni, ezenfelül a világtengereken, vagy nem honi kikötőkben történő üzemanyag utánpótlás is sokkal egyszerűbben megoldható az általánosan használt dízelolaj okán.
Február 7-én vette át a második Lockheed Martin KC-130J Super Hercules légi utántöltő/szállítógépét a Francia Légierő (Armée de l'Air) az USA Georgia államában található Mariettában. A franciák által megrendelt két hosszabb törzzsel épített C-130J-30-as szállítógépet 2017-ben és 2018-ban adták át, míg első KC-130J-t 2019 szeptemberében. A francia tehergép-flottát így már a C-130H Hercules, a C-160 Transall és a Casa CN-235–ös mellett ezek az új gépek is alkotják. A két KC-130J-t a 2/61 Franche-Comté szállítórepülő-század üzemelteti az Orleans-Bricy légibázison, amely rendelkezik a két C-130J-30-mal is. A 2021-es évben azonban a Super Hercules-ek áttelepülnek az Evreux légibázisra, ahol a hat német C-130J-el együtt fognak egy közös, francia-német századot alkotni.
Túl van a második lövészeten is az MBDA Marte ER hajók elleni robotrepülőgépe. A 260 kilogrammos fegyvert az MBDA olasz részlege fejleszti, az első indításra még 2018 végén került sor. A gázturbinás meghajtással rendelkező fegyver Eurofighter Typhoon vadászbombázóra történő integrációja is elkezdődött már. A 2016 második félévében elindított, 16 hónapos első fázis során földi függesztési próbákat is végrehajtottak, amelyhez az olasz tulajdonban lévő IPA2-es jelzésű Eurofighter példányt használták. Ennek során bebizonyosodott, hogy a Marte ER igen gyorsan, mindössze 3 perc alatt elhelyezhető a Eurofighter Typhoon szárnya alatti felfüggesztőjén, a szállítókocsiról történő felemelést követően. A hírek szerint több Eurofighter Typhoon alkalmazó és esetleges megrendelő is élénken figyeli a típus hajók elleni alkalmazhatóságának megvalósítását. A Szardínia szigetéről történt aktuális indítást követően a Marte ER 100 kilométert tett meg a célpontjáig. A mostani próba során a robotrepülőgép fedélzetére telepített telemetriai rendszer hatalmas mennyiségű adatot rögzített. Ezek a repülési adatok nagyon jól igazodtak a szimulációs eredményekhez, de jól vizsgázott az új navigációs és az MBDA Seeker Division által kifejlesztett célravezető rendszer is.
Az Airbus és Szingapúr február 12-én megállapodtak abban, hogy együttműködnek az A330 SMART MRTT többfunkciós légi utántölt/szállítógép kidolgozásában a Szingapúri Köztársaság Légiereje számára. Ez a változat olcsóbb üzemeltethetőséggel és az A3R (Automatic Air-to-Air) automatizált üzemanyag átadó rendszerrel térne el az eddigi példányoktól. Ez utóbbiról 2018 második felében szóltak a legtöbbször a híradások, mivel Spanyolország partjainak közelében 2018. június 20-án több alkalommal is az A3R automata rendszer segítségével kapcsolódott össze egy ausztrál KC-30A MRTT (MultiRole Tanker Transport) tartálygép az Airbus légi tesztekhez használt A310-ével. Egészen pontosan két óra alatt hét csatlakozás történt az A310-es törzse alatt lévő merevcsöves feltöltő rendszerhez, melynek fogadónyílásba irányítását emberi beavatkozás nélkül végezték el minden alkalommal. A feltöltendő repülőgép esetében a megközelítés és a feltöltés közbeni pozíciótartás ugyan úgy zajlik, mint amikor ember irányítja a teleszkópikus boom-ot. Éppen ezért a fogadó gép esetében módosítás nem szükséges az automatikus üzemanyag felvétel végrehajtásához. Ellenben a töltőgép esetében a munka dandárját képalkotó szoftver végzi el, mely az A3R rendszer egyik fontos alkotóeleme. A 6000 méteres magasságban és 425 kilométer per órás sebesség mellett végzett tesztek bebizonyították az A3R rendszer alkalmazhatóságát, így az Airbus folytathatta az A330-as tankergépeken történő bevezetés felé megkezdett útját. Ennek érdekében az első A3R rendszerrel ellátott A330-al 2021-ben befejeződnek majd meg a légi próbák és a rendszer várhatólag igen rövid idő alatt szolgálatba állíthatóvá fog válni. Szingapúr 2014-ben az öreg Boeing KC-135R gépeinek lecserélésére hat Airbus A330MRTT gépet rendelt meg, ezekből az elsőt 2018 augusztusában kapta meg és 2019 végére már 4 darabbal rendelkezett.
Új fegyverzet jelenhet meg a Tupoljev Tu-160-as Blackjack szuperszonikus nehézbombázók eszköztárában. Az orosz TASSZ védelmi iparból származó közlése szerint, ugyanis a légi indítású K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéták eme bombázókra történő telepítésének lehetőségét mérlegelik Moszkvában. Ezek az előzetes tervek fogják igazolni, vagy cáfolni azt az elképzelést, mely szerint a belső bombakamrákban lévő két forgótárra összesen 12 darab Kindzsal helyezhető el. A 2018-as évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében is megjelenhet a légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változata is. Ebből akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A minél gyorsabb hadrendbe állítás okán a már meglévő MiG-31BM Foxhound típust repülő vadászalakulatokat teszik alkalmassá a Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2-es bevetésére.
A lap értesülései szerint ezek a Kindzsalok már hajók ellen is kellő hatékonysággal lesznek bevethetők. Az új feladatkör ellátása jelentős módosítást igényel a Foxhound-okon, így a vadászfeladatok ellátása ezek után már nem lesz végrehajtható a MiG-31K alváltozatokkal. Ugyanis a fedélzeti rádiólokátor eltávolításra kerül, de a belső üzemanyag-kapacitást plusz tartályok beépítésével megnövekedik. Jelenleg a haditengerészet két MiG-31-et repülő ezreddel rendelkezik. Az Északi Flotta parancsnoksága alatt a moncsegorszki, és a Csendes-óceánon Flotta alárendeltségében a Kamcsatka félszigeten található jelozovói repülőtéren repülik a típust. Az előbbi bázist 2013-ban, míg az utóbbit 2016-ban újították fel és korszerűsítették. Moncsegorszkból felszállva Izland partjaitól a Kara-tengerig nyílik majd mód a Kindzsal bevetésére, míg a kamcsatkai MiG-31K-k a Kelet-Szibéria partvidékétől kezdve, a Bering-tengeren és az Ohotszki-tengeren lévő hajókra jelenthetnek a jövőben veszélyt.
Nem csak a Tu-160-as kaphat új fegyverzete, hanem a Mil Mi-28NM harci helikopter is. Erről az Izvesztyija napilap tudósított. A szárnycsonkok alá az eddig merevszárnyú repülőgépekkel hírbe hozott R-74ML (RVV-MD néven is ismert) levegő-levegő rakéták kerülhetnek majd felfüggesztésre. Az immáron a rakéta hossztengelyéről 75 fokra minden irányba kitéríthető, továbbfejlesztésen átesett Karfagen infra és ultraibolya tartományban is érzékelni képes önirányító rendszer, a néhány centivel hosszabb hajtóműszekció, a 40 kilométeres kinematikai hatótávolság, és a Jantar lézeres közelségi gyújtó tartozik ezen alváltozat legfőbb jellegzetességei közé.
Iránban február 9-én mutattak be egy új ballisztikus rakétát. A rövid hatótávolságú Raad-500 szerkezeti eleminek gyártásánál nagyszámban használtak fel szénszálas kompozitot a súlycsökkentés érdekében. Ennek köszönhetően tömege csak fele az elődjének tekinthető, főként acélból épített Fateh 110-hez viszonyítva, bár főbb méreteik megegyeznek. Hatásosságát jelentősen megnövelte az újfejlesztésű rakétamotor az irányítható fúvókákkal, melyet egyébként műholdak szállítására tervezett rakétákhoz alkottak meg. Így pályamódosításra is képessé vált a légkörön felüli magasságokban, megnehezítve ezzel az ellentevékenységet. Az 500 kilométeres hatótávolságú Raad-500-as harci részét 3000 fokos hőmérsékletnek is ellenálló hőpajzzsal védik a légkörbe való visszatérés okozta hőhatás káros hatásától.
Indiában befejeződött a hazai építésű INS VIKRANT (IAC-1) repülőgép-hordozó hajtóműveinek kikötői tesztelése. A próbákat a 2019-es év decemberétől végezték és ezek során mind a négy gázturbinával, és a nyolc dízel-generátorral is sikerült teljesíteni az elvárásokat. Meg kell említeni, hogy a négy General Electric LM2500 + gázturbina több mint 80 megawatt (110 000 LE) teljesítmény leadására képes. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő 40000 tonnás, 262 méter hosszú, 60 méter széles egység az eredeti tervekhez képest már több éves késében van. Tervezését 1999-ben kezdték meg, míg az építését 2009 februárja óta végzik, és a legújabb hírek szerint csak 2021 márciusában adják át a flotta számára és csak 2022-ben éri majd el a bevethetőségét. Becslések szerint a teljesen felszerelt VIKRANT majd 5 milliárd dollárba fog kerülni, míg fegyverzet és a tervezett 30 darab légi jármű (20 MiG-29K/KUB és Tejas Mark 2 mellett 10 Kamov Ka-31 helikopter) nélküli ára csak 2 milliárd dollár. 2020. február elején még nem rendelték meg a VIKRANT fedélzetére szánt repülőgépeket az oroszoktól, de más országtól sem, így az első időkben valószínűleg a már meglévő MiG-29K/KUB példányok fognak megjelenni a hajón. Érdekes adat, hogy 2003-ban még csak 500 millió dolláros kiadással számoltak esetében fegyverek és repülőgépek, valamint helikopterek nélkül. A hordozó főbb szerelési munkálatai befejeződtek, így a kikötői próbákat 2020. április 10-től tengeri tesztek fogják követni. A következő indiai hordozó, a 65000 tonnás IAC-2-es INS VISHAL már katapulttal fog rendelkezni, a VIKRANT (IAC-1) síugró sáncával szemben.
Indonéziában a PT Dirgantara Indonesia vállalat befejezte a földi tesztlövészetet a csatarepülőgéppé átalakított CN-235 -220-as teherszállító repülőgéppel. A tehertérbe egy oldalra tüzelő 30 milliméteres DEFA 553-as gépágyú került beszerelésre. Az 1200 lövés per perces tűzgyorsaságú fegyver újrahasznosítva lett, hiszen egy már kivonásra került Douglas A-4H Skyhawk vadászbombázóból került kiszerelésre. A célok felderítéséhez elengedhetetlen egy célzótorony alkalmazása is. A törzsön és a szárnyak alatt fegyverzet felfüggesztési pontokat is kialakítanak rakéták és bombák számára. A demonstrációs platform várhatólag hamarosan elkezdi majd a légi próbákat, amiket a fejlesztők reményei szerint a 2020-as évben be is fejeznek majd. Az indonézek reménykednek benne, hogy a hazai megrendelésen felül a közel-keleti, afrikai, közép- és délkelet-ázsiai régiókból (Fülöp-szigetek, Pakisztán, Egyesült Arab Emírségek, Katar és Szenegál) érkeznek majd megrendelések az új változatra.
Fülöp-szigetek FNSS Defense Systems Kunduz, régebben AZMIM (Amfibik Zırhlı Muharebe İstihkam İş Makinesi = kétéltű páncélozott harci földmunkagép) kétéltű páncélozott földmunkagépeket vásárol meg Törökországból. Fülöp-szigetek lesz így az első dél-ázsiai ország, amelyik beszerzi ezt a különleges járművet. A megállapodás részletei a következő két hónapban kerülnek véglegesítésre, és a járművek leszállítása 2021-ben kezdődik. A török cég kevesebb, mint négy év alatt fejlesztette és vette gyártásba az Ankara által 12 darabos mennyiségben megrendelt Kunduz kétéltű páncélozott földmunkagépet. A tulajdonságaiban egyedülálló jármű legfontosabb feladata a folyamátkeléseknél történő földmunkák elvégzése a partváltás megkönnyítése érdekében, megfelelő védelmet biztosítva a kezelőknek. A Kunduz legénysége két főből áll, legnagyobb sebessége 45 kilométer per óra és nappali, valamint éjszakai kamerarendszerrel is ellátták.
Japánban február 10-től folynak a továbbfejlesztett Type 12-es hajók elleni robotrepülőgépekkel a légi tesztek az Acugi légibázisról felszállva. Ennek során a fegyver négy példányát függesztették fel egy Kawasaki P-1 tengeri járőrgép szárnyai alá. A fotókon a két belső hajtómű közötti részen félszárnyanként 2-2 Type 12-es hajók elleni robotrepülőgép volt látható piros-sárga pepitamintás festéssel. A 300 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgépekből a P-1-es akár 8 darabot is hordozhat.
Ausztrália számára az Egyesült Államok február 7-én jóváhagyta 200 darab Lockheed Martin AGM-158C LRASM nagy hatótávolságú hajó elleni robotrepülőgép beszerzését. A korszerű légi indítású fegyverek a Boeing F/A-18F Super Hornet vadászbombázók eszköztárát fogják bővíteni. A 900-990 millió dolláros beszerzés okán Ausztrália lett az első külföldi LRASM megrendelő.
Tovább apadhat az Amerikai Légierő Rockwell B-1B Lancer stratégiai nehézbombázóinak állománya. A hadrendben lévő 59 példány közül a légierő vezetése 17 darabot vonna ki már a 2021-es évben. Persze ezek a gépek azok lennének, melyek szerkezetét a legalaposabban megviselte az eltelt pár évtized. Ennek köszönhetően gépenként több 10 millió dolláros nagyjavítás után lennének csak képesek hosszabb távon továbbra is szolgálatba maradni. A helyreállításukra folyósítandó összeget a továbbra is hadrendben maradó példányokra költené el a légierő vezetése és a meglévő alakulatok sem kerülnének felszámolásra a lecsökkent gépállomány ellenére sem.
Valami hasonlóra készülnek az Amerikai Haditengerészetnél is. Itt szintén a 2021-es év került a célkeresztbe, mivel ez lenne az az utolsó év, amikor újgyártású Boeing F/A-18E/F Super Hornet repülőgépek kerülnek kifizetésre. A 2019-ben 4 milliárd dollárért megrendelt 78 darab Super Hornet átadása 2021-ben befejeződik. A 2022 és 2024 között megvásárolni tervezett 36 F/A-18E/F-re szánt pénzt a régebben F/A-XX, újabban NGAD (Next Generation Air Dominance = Következő Generációs Légi Fölény) néven emlegetett következő generációs repülőgép fejlesztésére csoportosítanák át, ezzel is megtámogatva a 4,5 milliárd dolláros, ötéves fejlesztési keretet. Ezekkel a repülőgépekkel szemben elvárás, hogy legalább 1800 kilométeres hatótávolsággal rendelkezzenek.
Amikor az Egyesült Államokban felfüggesztették a nukleáris meghajtású repülőgépek fejlesztését, a munkában igencsak alaposan elmélyült General Electric nem szerette volna, ha a kutatásai és fejlesztései veszendőbe mennek. Ezért a kisméretű reaktorok egyéb célú hasznosítási lehetősége után néztek. Hamar találtak is egy területet, mégpedig a hajók és tengeralattjárók meghajtását. Az addigi elképzelésekkel szemben a kisméretű reaktor és segédberendezései, valamint a gőzturbina és az erőátvitel a hajócsavarokkal együtt mind egy egységben került volna, egy hidrodinamikailag kedvező kialakítású konténerbe. Ezt a konténert hadi-vagy akár civil hajók teste alá rögzítve a nukleáris fűtőanyag elhasználódásáig alkalmazták volna a meghajtásra. A fűtőanyag kimerülése után a konténert egyszerűen lecserélték volna egy másikra. A tengeralattjárók esetében a hajótest hátsó traktusa alá felfüggesztett, oldalanként egy-egy konténer biztosította volna a mozgatáshoz szükséges energiát.
A felszín alatti egységek esetében a 15000 lóerős verzió 215 tonnát, a 30000 lóerős változat pedig 245 tonnát nyomott volna. A tengeralattjáró egyéb rendszereit egy hasonlóan kisméretű, de beépített reaktor látta volna el energiával. Az éppen akkor építés alatt álló SKIPJACK-osztály módosítására átszámolva, a 601B típusú külső konténerekkel megvalósuló nukleáris meghajtás esetén igen jelentős, 20%-al kisebb vízkiszorítást eredményezett volna. Az elérhető legnagyobb sebesség a 38 csomó körül alakult volna. Egyik hátránya a sugárzás mértéke volt, a General Electric is elismerte, hogy a hajótesttől nagyjából 1,5 méterre kellene elhelyezni a konténereket, amik második hátrányukként várhatólag igencsak zajosak lettek volna. A várható környezetszennyezés, valamint a nem kellő kiforrottság így aztán végleg lehetetlenné tette a kisméretű reaktorok felhasználását abban az időben.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Catégories: Biztonságpolitika
2020.02.08
Németországban egyre inkább rendszeresítésre éretté fog válni a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) által fejlesztette RCH 155 önjáró tarackágyú. Ez a Boxer lövészpáncéloson alakul, melynek eddig alkalmazott cserélhető moduljainak helyére illeszthető egy 155 milliméteres tarackágyút és annak automata töltőrendszerét, illetve még néhány rendszert magába foglaló teljesen automatizált tüzérségi modul. A 2016 júniusában, az Eurosatory kiállításon Párizsban bemutatott, 360 fokban körbeforgatható toronnyal ellátott RCH 155 önjáró tarackágyút a gyártó a PZH 2000-es kiegészítésére szánja. A Boxer 38,5 tonnás legnagyobb tömeg lehetővé teszi egy ilyen tüzérségi eszköz létrehozását a bázisjármű felhasználásával. A kézi lőfegyverek lövedékei és a tüzérségi gránátok repeszei ellen védelmet nyújtó alumíniumpáncélzattal védett toronyban lehetőség van 40 lőszer elhelyezésére is a fent említett tömeghatáron belül, úgy, hogy a tarackágyú az eredeti L/52-es kaliberhosszúságú csővel rendelkezik. Így az RCH 155-ös képes 40, de akár 56 kilométeres távolságra is ellőni, vagyis egy olyan fegyverrendszer, mely megfelel a kor követelményeinek. Nemrégiben lefolyatott próbák során bizonyította, egy 8 lövésből álló tűzcsapás után 90 másodperccel már el képes hagyni a tüzelőállást. Tehette ez azért, mivel nincs szüksége a tűzkiváltás előtt letalpalásra, így igen mozgékony ebből a szempontból is, a mindössze kétfős legénységgel rendelkező RCH 155-ös önjáró tarackágyú.
Ezen a héten befejeződött a svéd Saab JAS39E Gripen finnországi tesztelése. A 39-10-es együléses E mellett a kétüléses 39-7-es Gripen is átrepült a Tampere közelében lévő Pirkkala repülőtérre. Azonban a svédek magasabbra tették a lécet, ugyanis egy GlobalEye radargép is megérkezett a légi tesztek idejére a légtérbe és így mutatták be az új Griff képességeit a finneknek. Tették mindezt ezért, mert felajánlották a GlobalEye beszerzési lehetőségét is Helsinki számára. A svédek szerint a Gripenek konkurenciához mért alacsony üzemeltetési költségei lehetővé teszik, hogy egy kicsit több pénzért a GlobalEye-ok is elérhetővé váljanak. Kis újdonság, hogy a finn megrendelésre készülő radargépek a Bombardier Global 6500-ös típuson alapulnának, nem pedig az Egyesült Arab Emírségek légiereje számára megépített három repülőgéphez felhasznált 6000-on.
A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. Ebből már mind a három példány repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja és augusztusa óta. Az átadás a 2020-as évtől kezdődik majd meg az arab állam részére. Itt kell megemlíteni, hogy a GlobalEye megrendelésre esélyes jelenleg még Dél-Koreában is.
Február 4-én megérkezett a RAF első Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe Skóciába, ahová két Eurofighter Typhoon FGR.4 biztosította a díszkísérete a Pride of Moray nevet viselő gépnek. Az új típus otthona Lossiemouth-ba van, de ott még nincs készen minden, az új létesítményeken még jelenleg is folyik a munka, így került a Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három Poseidon MRA Mk.1-el fog rendelkezni. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek.
A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre, 2020. február 4-én viszont már hazarepült Angliába. További, a brit Poseidon-okhoz tatozó hír, hogy február 5-én átadásra került a 2. megépült gép, a City of Elgin. A ZP802 lajstromszámot viselő gép a Jacksonville-i haditengerészeti légibázison lesz megtalálható egy ideig.
Végrehajtotta első felszállását az alaposan modernizált Tupoljev Tu-160M Blackjack változtatható szárnyilazású, stratégiai bombázó február 2-án. A 37 percig tartó repülésen az elért legnagyobb magasság 1500 méter volt. A legénység jelentései szerint a repülés eseménytelen volt, az összes rendszer és a fedélzeti berendezés normálisan működött. A Tu-160-as bombázók korszerűsítési programja alaposan megcsúszott, az első tervek szerint az első 3 példányt 2015. december 31-ig kellett volna átadni, míg a 16 géppel 2017-re kellett volna elkészülni. A pénzügyi háttér azonban az eltelt évek során végig stabilnak látszott a felmerült problémák ellenére, így a program törlése ezen okból még szóba sem került. Mindenesetre az elsőnek elkészült példányt még 2019 novemberében átszállították a földi-és légi próbák helyszínére a korszerűsítést végző Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KAPO üzeméből. Szintén ebben az üzemben készülnek fel a típus gyártására, ami jelentős beruházásra késztette a cégvezetést.
Ez leginkább a titánt megmunkáló gépeket érinti, hiszen a típusnál jelentős a titánból készült alkatrészek mennyisége, mivel ez az össztömeg 38%-át teszik ki és mivel a Tu-160-as egy igencsak nagyra sikeredett repülőgép, ezért ezek mérete is tekintélyes. A törzs hosszanti főtartója tulajdonképpen egy titán gerenda, ami 12,4 méter hosszú és 2,1 méter széles. Mivel a titán levegőn végzett hegesztése nehezen oltható tüzet okoz, ezért ezt a kényes és veszélyes műveletet vákuumban, vagy semleges gáz segítségével szokták elvégezni. Az ezt segítő, igencsak elhanyagolt állapotban lévő, gépek és épületek helyreállítására a gyár majd 30 millió dollárt volt kénytelen áldozni. A Kuznyecov NK-32-es hajtóművek gyártása már a 2018-as évben elkezdődött, sőt továbbfejlesztésen is átestek, így csökkent a fogyasztásuk. Ennek köszönhetően a korszerűsített Tu-160M hatótávolsága 1000 kilométerrel lesz több. Arról, hogy sikerült-e a hajtóművek élettartamát megnövelni és hogy mennyivel, jelenleg még nincs megbízható információ. Moszkva jelenleg nagyjából 16 bevethető Tu-160-assal bír, ezek darabszámát a gyártásnak köszönhetően legalább 30-ra szeretnék emelni a jövőben.
Visszatérve a modernizált változathoz, a Tu-160M új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a legalább a kétszeresére fog emelkedni. Ezt fogja elősegíteni egy új bevonat alkalmazása is a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as mellett a Szu-30-as, a Szu-34-es, a Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. Az Orosz Légierő számára az első Tu-160M-et 2021 végén tervezik átadni. A 2019-es év közepén látott napvilágot az a hír, mely szerint nem sok újdonsággal fog szolgálni a nyugati hírszerzés számára a majdan szolgálatba lépő Tu-160M, mivel sikerült az orosz korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak. Persze meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült elcsenni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során. Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Blackjack, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal.
A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak. A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.
Ezekben a napokban a még korszerűsítésre nem került Tu-160-ok is hallattak magukról. Ugyanis január 31-én két példányuk egy 16 órás repülőutat teljesített. A Barents-tenger, a Norvég-tenger és a Jeges-tenger semleges vizei felett végzett repülést a 94108-es gyártási számú Vaszilij Szenko, illetve a 94114 gyártási számú Vlagyimir Szudec hajtotta végre.
Február 4-én a La Tribune francia újság arról számolt be, hogy Egyiptom nagyon közel áll ahhoz, hogy megállapodást kössön az olasz Fincantieri-val a két újabb FREMM-osztályú fregatt beszerzésére. A lap azt is tudni véli, hogy az 1200 millió euróra becsült anyagi fedezetet majd felét egy olasz folyósítású, 500 millió eurós kölcsön biztosítaná. Továbbá az sem elképzelhetetlen az újság szerint, hogy ezek a hajók a két utolsó, olasz megrendelésre építeni kezdett egység képében jelennének meg. Vagyis az eddig SPARTACO SCHERGAT és az EMILIO BIANCHI kerülne eladásra a már hadrendbe állított, de Franciaországban épített TAHYA MISR mellé. Ez a tengeralattjárók elleni harcra felszerelt egység egyébként eredetileg francia megrendelésre épült és egy ideig a NORMANDIE nevet viselte. Azért kerültek képbe az olasz hajók, mivel Egyiptom és Franciaország között az utóbbi időben megromlott a kapcsolat, olyannyira, hogy további 12 Dassault Rafale vadászbombázó beszerzése is függőben maradt. További érdekesség, hogy a tavalyi évben még hat MEKO-osztályú fregatt beszerzése szerepelt az egyiptomi tervekben, méghozzá Németországból.
A kenyai légierő megkapta első két C-27J Spartan szállító repülőgépét az olasz Leonardo-tól. A két repülőgép (a 222-es és 224-es oldalszámú) január 30-án érkezett az Olaszországból a Jomo Kenyatta nemzetközi repülőtérre Nairobiba. Kenya 2017 végén rendelte meg három C-27J Spartan szállító repülőgépét a de Havilland Canada DHC-5 Buffalo gépek pótlására. Ezen talján repülőgépek ellenértékét egy 198 millió dolláros olasz hitelből fedezték. Így Kenya lett a negyedik afrikai nemzet, amely Marokkó, Csád és Zambia után megrendelte a C-27J-t. Az első kenyai C-27J-vel 2018 szeptemberében, míg a másodikkal fél évvel később készült el a gyártó. Hamarosan tovább fog erősödni az afrikai ország légi szállítási kapacitása, hiszen ebben az évben kerülnek leszállításra az Egyesült Államoktól használtan vásárolt, lengyel gyártású C-145A Skytruck könnyű szállítógépek is, amelyekből ugyancsak 3 darabot vásároltak meg.
Indonéziában ebben az évben kezdetét veheti a törökökkel közösen fejlesztett Kaplan MT, vagy ahogy helyben ismerik a Harimau, vagyis Tigris páncélosok sorozatgyártása. A török FNSS és az indonéz PT Pindad által kifejlesztett Kaplan MT közepes harckocsiból az előzetesen várt 18 darabos mennyiséget rendelte meg Jakarta. Ezt a típusú harckocsit már 2018 májusában igen alaposan megismerték az ázsiai államban, hiszen hazai környezetben folyattak le egy majd 2 hónapos tesztet. A most megrendelt mennyiségből a prototípust még 2020 vége előtt átadják, míg a többi 17 páncélos kézbesítésére a 2021-es esztendőt tűzték ki célul. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett harckocsin mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy CMI (Cockerill Maintenance & Ingenierie SA Defense) Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Indonézia távlati terveiben összesen 400 darab harckocsi rendszeresítése szerepel. A térségben még két állam szemezget a török-indonéz páncélossal, ugyanis Fülöp-szigetek és Banglades is igen élénk érdeklődést mutat iránta már 2018-tól kezdődően.
A malajziai királyi légierő két CN-235 szállítógépét tengeri járőrgéppé tervezi átalakítani. Mindezt tenné a saját ipari kapacitása és az Egyesült Államok által biztosított fedélzeti rendszerek felhasználásával. A PT Dirgantara Indonesia (PTDI) a Merlin fedélzeti rendszereket szerelné be a szállítógépekbe, ezeket már használják Indonéziában a haditengerészet két, illetve a légierő egy CN-235-ös gépén. A CN-235-ből 1998-ban Malajzia 8 darabot rendelt meg, ezek közül 2016 februárjában egy példány a tengerbe veszett. Az első maláj CN-235-ös átalakítása még ebben az évben kezdetét veszi.
Jelenleg még nem tudni mennyi gyártási hibásnak tekinthető Lockheed Martin F-35-ös készült el. Ugyanis mint az a tavaly év végén kiderült, az amerikai Fort Worth-ben és az Olaszországban létesített F-35-ös gyártósoron is összekeverték a típushoz használatos kétféle szegecsfajtát. A titánból készült mellett az előírt helyekre egy Inconel nevet viselő nikkel-és króm ötvözetből készültet is használnak a gyártás során. Utóbbit ott használják, ahol nagyobb szilárdságra és korrózióállóságra van szükség, míg a titánszegecseket olyan területeken kell használni, ahol szilárdságuk és könnyűségük segít csökkenteni a súlyt. A titán azonban kisebb nyírószilárdsággal rendelkezik, mint az Inconel. A titán szegecsek mindegyike körülbelül 5 dollárba kerül, míg az Inconel alkatrészek mindegyike körülbelül 20 dollárt kóstál. A Lockheed szóvivője szerint a két szegecsfajta vizuálisan nagyon nehezen különböztethető meg. Ennek segítésére számozással látták el ezeket. Úgy látszik ez nem volt eléggé feltűnő a gyártást végzők számára, mivel Japánon kívül mindenütt összekeverték a szegecseket. A gyártó szerint jelenleg nem kell földre parancsolni a már elkészült gépeket egy alapos átvizsgálásra, mivel a szegecsek méretezése a várható igénybevétel kétszerese, ennek köszönhetően a titánnak elegendő szilárdsága van az Inconel-ből készült szegecsek helyett használt helyeken is.
A teljesebb kép érdekében meg kell említeni, hogy egy F-35A esetében több mint 48919 darab szegecset használnak fel, ezekből 848 az ami Inconel-ből készül. Az F-35B-ben 50603 darab szegecs van, ezekből 877 az, ami nem titán. Az F-35C-nél 51353 szegecset használnak fel, ezek közül 1813 darab az ami Inconel-ből készül. Mint az már meg lett említve, a gyártó eddig nem nyilatkozott a nem megfelelően elkészített F-35-ök darabszámáról. Jó megközelítéssel azonban ki lehet jelenteni, hogy a tévedés 2019. novemberi felfedezése óta a tavalyi év utolsó 11-14 példánya, na és a 2020 januárjában elkészülteknél nem lehet szó a szegecsek helytelen alkalmazásáról. Persze a dolog nem maradt ennyiben, a Lockheed Martin már vizsgálja a titán szegecseket érő strukturális hatásokat olyan helyeken, ahol eredetileg az Inconel-ből készültet alkalmazták volna, és ennek fényében döntenek majd a szükséges cserékről.
Sikeresen befejeződtek az Egyesült Államok legújabb repülőgép-hordozóján, a USS GERALD R. FORD-on (CVN 78) végzett repülőgép kompatibilitási próbák. Január közepétől kezdődő fedélzeti tesztek során összesen 211 repülőgép indítására és leszállására került sor különféle tömeggel és szélsebességgel párosítva. A próbákhoz használt típusok listája szinte az összes amerikai fedélzeti repülőgéptípust felsorolja: T-45C Goshawk, E/A-18G Growler, F/A-18F Super Hornet, E-2D Advanced Hawkeye, és a C-2A Greyhound. Az elektromágneses katapult és a repülőgépek lefékezését a korábbi rendszereknél kíméletesebben végző rendszer erőhatásai az elvárt értékek között maradtak. A több téren is forradalmi újdonságot hordozó hajó hadrendbe állítását és bevethetővé tételét 2021 októberére szeretnék elvégezni, természetesen ennek feltétele a megbízható működési képesség. A FORD fedélzetén még a 2018. januári tesztek során 747 fel-és leszállást hajtottak végre, bár nem ennyire színes típus kavalkáddal.
Február 2-án megérkezett az amerikai haditengerészet teszteléseket végző Patuxent River-i bázisára az első Bell Textron-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógép. Ez a példány ez év január 21-én hajtotta végre első repülését. Eme alváltozat képességeit vizsgáló HX-21-es repülőszázad a szükséges teszteket két géppel fogja elvégezni. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében fog eltérést mutatni a tengerészgyalogság által jelenleg is használt MV-22B változattól. Az új, 2,7 tonnáig terhelhető szállítógépre igencsak szükség mutatkozik majd hamarosan, hiszen hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 44 darabot rendeltek meg. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt.
A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban veszi kezdetét és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ebben a tavalyi évben ez 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni. A flotta VRM-30 Titans százada 2020 nyarától kapja majd meg CMV-22B gépeit és 2021-ben lesz majd bevethető.
Új automata lőfegyver fog megjelenni az Amerikai Légierő repülőgépein. A GAU-5A ASDW (Aircraft Self Defense Weapon) űrmérete 5,56 milliméter és meglepő módon nem repülés közben fogják majd használni. Ez a fegyver ugyanis nem más, mint a jól ismert M4-es gépkarabély rövidebb változta, mely a kurtításnak köszönhetően elhelyezhető az ACES II-es katapultülések túlélő készletében. Így lehetővé teszi a gépük elhagyására kényszerül repülőszemélyzet számára, hogy ellenséges területen nagyobb önvédelmi képességgel rendelkezzenek, mintha csak a szokásos maroklőfegyverrel lennének ellátva. Persze, hogy elférjen a szabványos 406x356x89 milliméteres helyen a fegyver, ezért a válltámasza betolható, de a markolat is a válltámasszal párhuzamosan behajthatóvá vált, valamint a fegyvercső is könnyedén eltávolítható kialakítású lett. A fegyvercsövet körülölelő mellső ágyon lévő gyorszáraknak köszönhetően a szétszedett, mindössze 3,2 kilogrammos GAU-5A 30 másodpercen belül tűzkésszé tehető. Az irányzást felhajtható irányzékok segítik, a lőtávolság 200-300 méter. Egyes lövések leadása mellett rögzített hármas sorozatok lövésére is képes a gépkarabély. Az első megrendelt mennyiség több mint 2000 katapultülés túlélőkészletének kiegészítésére lesz elég.
Ez év tavaszán várhatólag befejeződik az USAF még 2017 novemberében elindított korszerűsítési programja. Ez a Lockheed Martin F-22A Raptor-okat érintette és az Update 6 nevet viselte. Ebbe beletartoztak a 3.2B korszerűsítési csomagból kimaradt szoftverfrissítések, valamint lehallgatás védettségi továbbfejlesztése a Link 16 adatkapcsolat, illetve az ultramagas frekvenciájú rádiós kommunikációhoz egyaránt.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AV-8B Harrier II
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Sud Aviation SA.318C Alouette II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.02.01
Január 24-én az ukrán hadsereg számára átadták az első 15 darab továbbfejlesztett T-72-es harckocsit. A T-72AMT jelezést viselő páncélos hőkamerás célzórendszerrel, korszerű, Törökországban gyártott Aselsan rádiókkal és Nozh (Kés) reaktív páncélzattal lett ellátva. Mozgatásáról immáron a V-84-1-es jelzésű erőforrás gondoskodik mind a 840 lóerejével. Célzórendszerének köszönhetően a T-72AMT fegyverzetében megtalálható az ukrán Kombat félaktív lézeres irányítású lövedék, amely 5000 méteres távolságig jelent veszélyt az ellenséges páncélosokra. A 30 kilogramm tömegű Kombat 750-800 milliméteres vastagságú páncélzat átütésére képes a tandem elrendezésű 9 kilogrammos harci részével, az 5000 méteres távolságra nagyjából 17 másodperc alatt repül el. Az ellentevékenységre mégis kevés idő áll rendelkezésre, hiszen ekkora távolságra a Kombat-ot a maximálishoz közeli csőemelkedéssel lövik ki a harckocsiból és az irányító lézersugár a lövedék végét világítja meg, hiszen itt helyezkednek az érzékelői. A célpontra csak a becsapódás előtt kevesebb, mint 0,3 másodperccel ér a lézersugár nyalábja.
Románia további öt Lockheed Martin F-16-os vadászbombázó megvásárlásáról írt alá megállapodást Portugáliával 142 millió dollárért, a használtan megvásárolt, de modernizált 12 darab F-16AM és a 3 kétüléses F-16BM mellé. A Monte Real légibázison az OGMA által végzett korszerűsítés után az első két példány már ez év júniusban átadásra fog kerülni, további két Fighting Falcon pedig októberben. Az utolsó F-16-os vadászbombázó 2021-ben érkezik meg Romániába.
Január 25-én a Genova közelében található Fincantieri hajógyárban vízre került Olaszország tizedik FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattja. A 2018 januárjában építeni kezdett 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles EMILIO BIANCHI (F 589) felszereltségét általános célúként említik meg, vagyis légvédelmi és felszíni célpontok ellen egyaránt bevethető. A Róma által megrendel 10 FREMM fregattból hat lett ilyen kialakítású. A másik négy, tengeralattjárók elleni harcra lett felkészítve. Az EMILIO BIANCHI fegyverzetét a légi célok ellen bevethető 16 Aster 15-ös és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30-as légvédelmi rakéták, míg hajók és szárazföldi célok ellen alkalmazható fegyverzetét 8 darab Teseo MK2 /Otomat Mk-2/A Block 4, GPS vezérlésű robotrepülőgép képezi.
Továbbá az olasz OTO/Melara által gyártott 127/64 LW Vulcano 127 milliméteres löveg is felszerelésre került a fregattok minden variánsára. A négy külön tárral rendelkező, bár éppen ezért 25 tonnát nyomó fegyver lehetővé teszi, hogy négy különféle lőszer álljon rendelkezésre a 35 lövés per perces tűzgyorsaságú ágyú számára egyidejűleg. Ez a lehetőség könnyedén ki is használható, hiszen a fegyverhez már jelenleg is alkalmazható a 30 kilométeres lőtávolságú repeszhatású, a légvédelmi, valamint a megnövelt hatótávolságú, több mint 100 kilométer megtétele után is még 20 méteres pontossággal becsapódó GPS vezérlésű lövedék is. A csöves fegyverzetet még két távirányítású toronyba szerelt, Oto Melara/Oerlikon 25 milliméteres gépágyú egészíti ki. Az EMILIO BIANCHI FREMM-osztályú fregattot La Spezia hajógyárába szerelik fel teljesen, így 2021-ben lép majd szolgálatba.
Egy újabb HH-101A jelzést és Caesar nevet viselő helikoptert vett át az olasz légierő január 29-én. Az MM81873 gyártási és 15-12-es oldalszámú gép a 15. ezred kötelékbe került. Ez példány könnyen megkülönböztethető a már eddig átadottaktól, hiszen világosszürke festést visel. Az eddigi alkalmazott Black Helo Drab fekete színt a nyári napsugárzás okozta túlhevülés elkerülése érdekében cserélték le a taljánok. Egyes információk szerint a szürke HH-101A-k feladata a nappali órákban végzett kutató-mentő feladatok ellátása lesz, ezért is indokolt a színváltoztatás, míg a sötétebb festést viselő példányok továbbra is a harci kutató-mentő feladatokra lesznek használva.
Tény, a 15-12-es oldalszámú forgószárnyasra nem volt felszerelve a légi utántöltéshez szükséges fogadócső, valamint a Star Safire szenzortorony sem. Az olasz légierő 12 HH-101A-t rendelt meg. Ezek közül az elsőt 2015-ben adták át, és a típust 2016-ban nyilvánították bevethetővé. A HH-101A Caesar ötfőnyi személyzet mellett még 20 főnyi katona szállítására képes, de a három M134-es 7,62 mm-es Gatling géppuskával felfegyverezve, (bal és jobb oldali ajtókban, valamint a hátsó rámpán) hatfős legénységgel ellátva is képes 8 különlegesen kiképzett katona és felszerelésük szállítására. A plusz páncélzattal és integrált elektronikus hadviselési rendszerrel is felszerelt HH-101A Caesar az öregedő Sikorsky HH-3F Pelican helikoptereket váltotta le.
Elkezdett testet ölteni az első dán Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó az Egyesült Államokbeli Fort Worth-ben. Koppenhága eredetileg 48 darabot tervezett beszerezni, de eddig csak 27 gépet rendelt meg az F-16-ok leváltására. Ezeket várhatólag 2021 és 2026 között meg is fogja kapni.
Újabb teszteken van túl az Airbus C295-ös repülőgépek fedélzetére tervezett légi utántöltő berendezés. A spanyol légierő 35. repülőezredének egyik C295-ének segítségével már nem csak rácsatlakozásokat hajtottak végre a hajlékony tömlő végére, hanem tényleges üzemanyag-átadásra is sor került különféle sebességek mellett. Ezekből az Aibus mérnökei hasznos adatokat szereztek a rendszer továbbfejlesztésére.
Január 29-én volt tíz éve annak, hogy a Szuhoj Szu-57-es végrehajtotta első repülését. Egy politikai döntésnek köszönhetően eddig 76 darabot rendelt belőle az orosz légierő. Ezeket 2028-ig adják át és három repülőezred két-két századánál lesznek megtalálhatók. Az egyik ezredet a Távol-Keleten, a másodikat az ország nyugati részén, a harmadikat pedig a Fekete-tenger délnyugati részén található repülőterekre fogják telepíteni. A 2019-es évben nyilvánosságra hozták, hogy a Szu-57E exportváltozat elérhető lesz külföldi államok részére is. Jelenleg legesélyesebb a török és kínai megrendelés, de számos más ázsiai és közel-keleti állam (Algéria, Vietnam, Mianmar, Malajzia), valamint az amerikai kontinensen Peru esetében is szóba hozták már a Szu-57-et.
Afganisztán haderejében pár éven belül megjelenhetnek a Boeing CH-47 Chinook nehézhelikopterek. A tandemrotoros gépek átadásának terve már a döntéshozók elé került. A különleges műveletekben alkalmazható példányok 2023 végéig teljes egészében felváltják az Oroszországban gyártott Mi-17 helikoptereket ebben a szerepben. Most még nem tudni, hogy az afgán gépek új építésűek lesznek, vagy a már meglévők korszerűsítésével hoznák őket létre. A 40-45 darab afgán Mil Mi-17-ből 2019 végén 11 várt nagyjavításra, ezekből 4-et Bulgáriában fognak elszállítani a munkálatok elvégzésére.
Brian W. Bann ezredes, az amerikai tengerészgyalogság pilótái közül lett az első, aki több mint 1000 órát repült a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázón. Az összesen eddig több mint 3000 repült órával rendelkező Bann ezredes repült az AV-8B Harrier II-vel, majd egy csereprogram keretében megismerkedett az amerikai légierő F-16-os típusával is. Az F-35-öt 2013. április 8. óta repüli, elsőként a tengerészgyalogosok közül, míg a típusra átképzettek sorában a 81. helyet foglalja el. Jelenleg a gyárban elkészült mindhárom variáns az A, a B, és a C átvételi berepülését végzi, valamint részt vesz a sikeres berepülést követően az alakulatokhoz történő átrepülések végrehajtásában is.
NETARZENÁL GALÉRIA
Canadair NF-5B Freedom Fighter
McDonnell Douglas CF-188 Hornet
Lockheed Martin F-35B Lightning II
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.01.25
Nem várt nehézségbe ütközött a Lockheed Martin a Leonardo Merlin HM.2 helikopteren alapuló radargép fejlesztése közben. Ennél a forgószárnyasnál a Thales mechanikusa mozgatott antennájú Searchwater rádiólokátorát rögzítő konzolt a félgömb alakú burkolattal együtt üzemen kívüli helyzetbe a törzs mellé hajtják fel. A Crowsnest Airborne Surveillance and Control (ASaC) a brit haditengerészetnél 2018-ban kivonásra került Sea King ASaC.7 (SKASaC) radarhelikopterek utódja. A zökkenő mentesebb fejlesztés érdekében a SKASaC-hoz eredetileg kifejlesztett rendszereket és hardvereket tervezték felhasználni, némi továbbfejlesztés után a Merlin-eken. Összesen 10 Crowsnest rendszert vásárol meg London egy 2017. január 16-án aláírt, 269 millió font (351,7 millió dolláros) szerződés keretében a Merlinek számára. Az eredeti tervek szerint az elsőnek elkészült radarhelikopter 2021-ben leszállításra kerülhet. Jelenleg úgy tűnik, hónapokkal is csúszhat az átadás dátuma, ugyanis informatikai problémák léptek fel az elsőnek elkészült prototípussal.
Január 22-én öt Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó szállt fel az angliai Marham légibázisról. A Brit Királyi Légierő gépei az Egyesült Államok felé vették az irányt, ugyanis résztvevői lesznek a februári Red Flag hadgyakorlatnak. A RAF 617. századának gépeit, valamint földi és légi személyzetét két A330 MRTT Voyager légi utántöltő repülőgép is elkíséri. Ez lesz az első alkalom, hogy az Egyesült Királyság F-35-ös repülőgépei részt vesznek a nagy hagyományokkal rendelkező Red Flag hadgyakorlaton.
Szintén ide tart a Spanyol Légierő néhány Eurofighter Typhoon vadászbombázója is. A nyolc példány között megtalálhatók mind a 11. és a 14. repülőezred gépei is. A Eurofighter-eket egy Airbus A400M teher és egy A310-es személyszállító repülőgép kísérte el az Atlanti-óceánt átszelő útra. Ezek a szükséges földi rendszerek mellett 200 főnyi katonát is eljuttattak az Egyesült Államokba. A két repülőegység felkészülése a hadgyakorlatra már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. 2017-ben ugyanezen alakulat gépei és személyzete vett részt a Red Flag-on, míg 2018-ban két másik ezred, a 12. és 15. Utóbbiak a McDonell Douglas F/A-18 Hornet típust repülik.
Leszállították az utolsó Airbus Helicopters EC665 Tiger HAD harci helikoptert is a spanyol hadsereg számára 2020. január 14-én. Így teljessé vált a 18 darabra szóló rendelési állomány. Az utolsónak átadott példányt eredetileg prototípusként használták a spanyol HAD-flotta fejlesztéséhez, és végül utólag építették be a Block 2-es (B2) konfigurációnak megfelelő rendszereket. Az elkövetkező időben a még meglévő négy spanyol Block 1-es Tiger HAD helikopter átalakítása Block 2-re lesz az Airbus fő feladata.
További információk láttak napvilágot a Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázók továbbfejlesztett változatáról. Ezek a Szu-34M változatok a gyártó szerint kétszer hatékonyabbak lesznek a harcmezőn, továbbfejlesztett fedélzeti rádiólokátoraik és navigációs rendszereiknek is köszönhetően. Továbbá felderítő repülések végrehajtására is alkalmasabbak lesznek az előző szériához viszonyítva. Ezen verzió első prototípusa várhatólag 2022-ben hajtja végre első felszállását. Az első Szu-34M gyártása még ebben az évben elkezdődik a novoszibirszki üzemben. A továbbfejlesztést nagyrészt a szíriai tapasztalatok alapján végezték. A felderítő feladatok végrehajtására három különféle konténert fognak használni. Az UKR-RT a rádióelektronikai felderítésre, az UKR-OE az optikai felderítésre lesz képes, míg az UKR-RL-be egy beépített Pika-M radar végzi majd a felderítést.
Utóbbinak a fejlesztése már befejeződött és repülés közben is folytattak vele teszteket. Ezek során bebizonyosodott, hogy 300 kilométeres távolságból 1-1,5 méteres felbontású radarkép előállítására képes. A rádióelektronikai felderítésre képes UKR-RT esetében a beltartalom a Tupoljev Tu-214R felderítő repülőgépek számára kifejlesztett M400A rádióelektronikai felderítő rendszeren fog alapulni. Itt a méretbeli csökkentést úgy szeretnék végrehajtani, hogy a rendszer műszaki jellemzői nem változnak meg. Így akárcsak az eredeti M400A, ez is képes lesz rádiólokátorok, rádióadók és mobiltelefonok jeleit érzékelni és helyüket megállapítani. A Szuhoj Szu-34M új elektronikai hadviselési rendszert és új fegyvereket is kap majd.
Orosz források szerint már több mint 120 darab rakétát szállítottak le Törökország számára az Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerhez. Mindezek mellett jelentős mennyiségű a már átadásra került kiegészítő felszerelés, alkatrészek és szerszámok mennyisége is.
A The Economic Times indiai napilap szerint az indiai haditengerészet csak hat további Kamov Ka-31 Helix légtérellenőrző helikoptert fog vásárolni Oroszországtól, a korábban tervezett tíz helyett. Ennek oka az indiai flotta elégtelen finanszírozása, ugyanis a 2020-as költségvetésből csak 5,815 milliárd dollárt különítettek el a flotta számára a várt 7,654 milliárd helyett. A tíz forgószárnyasért 520 millió dollárt terveztek kifizetni. Azonban a Ka-31-ek újabb példányainak megvásárlása továbbra is az indiai haditengerészet egyik prioritása. Ezek a helikopterek kritikus jelentőségűek az indiai haditengerészet számára, mivel elősegítik a radarlefedettség növelését. A hajók fedélzetén lévő radaroknak korlátozott a felderítő képessége a föld görbülete okán, így csak már igen közelről képesek felderíteni és nyomon követni az alacsonyan repülő célokat, különösen a hajók elleni rakétákat és robotrepülőgépeket. A szovjet/orosz eredetű típus nem jelent újdonságot Indiában, hiszen 14 darabja már 2003 óta szolgálatban áll a flotta repülőerőinél. Az első kilencet 1999-ben rendelték meg, ezt a 2004-ig leszállított mennyiséget egészített ki a 2009-ben megrendelt öt gép. Ezek közül hat példányt 2015-től Oroszországban nagyjavítottak. Meg kell jegyezni, hogy jelenleg a flotta tengeralattjárók és felszíni egységek elleni bevetésekre alkalmas forgószárnyasainál 61 darabos hiány áll fenn.
Január 20-án sikeresen befejeződtek az indonéz a KRI ALUGORO (405) tengeralattjáró tengeren végzett merülési próbái. A német eredetű TYPE 209/1400-as osztály tervei szerint elkészült és 2019. április 12-én vízre is került harmadik egység lett az ALUGORO. Ennek a tengeralattjárónak az az érdekessége, hogy összeszerelését helyben végezték el a PT PAL hajógyárban. A helyi összeszerelés megvalósításában a dél-koreai Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) nyújtott segítséget. Az ALUGORO eredetileg még 2018-ban került volna vízre, azonban a vízre tétel helyszíne túl sekély volt, így erre csak egy pár 100 méterrel odébb nyílt lehetőség, immáron a 2019-es évben. Indonézia első TYPE 209/1400-as osztályú tengeralattjárója a KRI NAGAPASA (403) 2017 augusztusában, míg testvérhajója a KRI ARDADEDALI (404) 2018 áprilisában került átadásra. Eme két elsőnek elkészült tengeralattjárót még a dél-korai Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering építette meg. A 3 tengeralattjáróért a 2011-es szerződéskötéskor 1,1 milliárd dollárt fizetett ki Indonézia. További másik három TYPE 209/1400-as osztályú egységet is megrendeltek 2019 áprilisában 1,2 milliárd dollárért. A negyedik tengeralattjáró hat moduljából a PT PAL hajógyár kettőt készít majd el, az ötödikhez már négyet, míg a hatodikat teljes egészében ők építik meg, természetesen a Daewoo hathatós támogatásával.
Miközben megérkezett két francia Dassault Rafale vadászbombázó Finnországba a helyi tesztek elvégzésére, kiderült, egy másik államban szó sincs helyi hideg éghajlati viszonyok között végzett saját próbákról. Kanadáról van szó, ahol a finn tesztek médiában történt megemlítése okán tették fel a kérdést sokan, hogy áll Ottawa a hasonló próbákhoz. A 88 gép beszerzésével kecsegtető kanadai tenderről adott tájékoztató szerint a rendszerek és repülőgépek teljesítményét méltányosan értékelő teszteket nem terveznek lefolytatni.
Végrehajtotta első repülését a Bell Textron-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógép január 21-én. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében fog eltérést mutatni a tengerészgyalogság által jelenleg is használt MV-22B változattól. Az új szállítógépre igencsak szükség mutatkozik majd hamarosan, hiszen hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 44 darabot rendeltek meg. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt.
A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban veszi kezdetét és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ebben a tavalyi évben ez 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni. A flotta tesztcéljaira szolgáló első CMV-22B Osprey átadása 2020 első félévében várható.
Megkapta első Lockheed Martin F-35C Lightning II vadászbombázóját az Amerikai Tengerészgyalogság január 21-én. Eme változattal elsőként ellátott, a 3. repülőezred alárendeltségébe tartozó VMFA-314-es repülőszázad a Fekete Lovagok, a kaliforniai Miramar légibázison települ. Ez az 1943-ban alapított repülőszázad volt az első sugárhajtású repülőgépet alkalmazó tengerészgyalogos repülőszázad még 1952-ben, a Grumman F-9F Panther hadrendbe állításával. További elsőségeik voltak még 1961-ben az F-4B Phantom II-es, majd 1982-ben az F/A-18 Hornet. A most megérkezett 301-es oldalszámú F-35C-t még további 66 darab fogja követni, így négy tengerészgyalogos repülőszázad állományában lesz megtalálható a hordozófedélzeti üzemeltetésre alkalmas Lightning változat, amely egységek gépei időszakosan települni fognak az amerikai flotta repülőgép-hordozóin is.
A Pearl Harbour elleni Japán támadás afroamerikai hőséről, Doris Miller-ről nevezik majd el a negyedik FORD-osztályú repülőgép-hordozót az Egyesült Államokban. A CVN-81-es egység már a második olyan hajó, mely a USS WEST VIRGINIA (BB-48) egykori szakácsának nevét kapja, hiszen a KNOX-osztályú rombolók egyik tagja is az ő nevét viselte.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.01.18
Ahogy az várható volt Németország új nehézhelikopter-tenderére (Schwerer Transporthubschrauber = STH) jelentkezett a két legesélyesebbnek tartott gyártó, a Sikorsky és a Boeing is. Előbbi a még talán nem kellően kiforrott CH-53K King Stallion modellel, míg utóbbi a némileg kisebb kapacitású, de megbízhatóbb CH-47 Chinook típussal. Berlin 44-60 darab forgószárnyas beszerzéséről szóló szerződését 2021-ben tervezik majd véglegesíteni. Ezek a helikopterek 2024-től kerülnének átadásra, míg az utolsó példány 2030-ban érkezik majd meg. A Sikorsky helyi erők bevonásával (is) megpróbál sikert elérni. Csapatában olyan nevek találhatók meg, mint a Rheinmetall Aviation Services GmbH, az MTU Aero Engines, az Autoflug GmbH, a Hydro Systems KG, a Collins Aerospace, a Hensoldt, a Liebherr, a Rohde & Schwarz, a Vincorion és a ZFL. További pozíciószerzés okán Németországban egy logisztikai és karbantartó központot is létrehoznának a lipcsei repülőtér területén. A német vállalatok jelentős szerepet játszanak a CH-53K program sikerében, mivel a német ipar számára ez sok új, hosszú távú munkahely létrehozását jelentheti. Azt már most tudják a Sikorsky-nál, hogy a Bundeswehr igényei miatt egy új fedélzeti rádiólokátorra is szükség lesz a továbbfejlesztett kommunikációs rendszer mellett a King Stallion esetében, amennyiben kiválasztásra kerül.
Finnország Izraelből szerez be lőszereket Leopard 2-es harckocsiai számára. A 120 milliméteres simacsövű lövegből így az Elbit Systems leányvállalata, az IMI Systems által gyártott M339-es jelzéssel ellátott lövedékek indulhatnak majd útjukra.
Még december 18-án került a Sevilla-ban található festőműhelybe az az Airbus A400M Atlas tehergép, mely Luxemburg megrendelésére került legyártásra. Az MSN104 gyártási számmal rendelkező repülőgép a CT-01 lajstromozás alatt fog majd repülni. Átadása a 2020-as év közepére, június második felére várható. Ez a példány hét másik, Belgium által megrendelttel együtt Belgiumban, a Melsbroek légibázison lesz majd megtalálható. A Belgium és Luxemburg által megrendelt összesen 8 repülőgépet 2023 végéig fogja leszállítani a gyártó.
Olaszország további 30 Freccia (Nyíl) páncélost rendelt meg, még a 2019-es év decemberében. Az Iveco-Oto Melara konzorcium számára ezzel a megrendeléssel lehetőség nyílik a gyártósor további életben tartására. Róma eddig 634 darabot rendelt a Freccia különféle változataiból és a gyártó egyértelműen megpróbálja külföldön is eladhatóvá tenni a Freccia-t, már évek óta. A gyalogsági harcjármű variáns fegyverzete egy 25 milliméteres Oerlikon KBA gépágyú és két 7,62 milliméteres géppuska. Az OTO Melara Hifist Plus torony helyett ellátható a szintén olasz Dardo lánctalpas gyalogsági harcjármű tornyával is. Fegyverzete igény szerint kiegészíthető TOW, vagy Rafael Spike MR/LR irányított páncéltörő rakétákkal is. A gyalogsági harcjármű változat mellett létezik páncélozott szállító harcjármű, felderítő, rakétás páncélvadász (a 25 milliméteres Oerlikon KBA gépágyút is megtartva), 120 milliméteres TDA-2R2M aknavetőt hordozó, parancsnoki, egészségügyi, valamint műszaki-mentő változatban is. A 26 tonnás Freccia mozgatásáról egy 550 lóerős Iveco 6V motor gondoskodik. A Freccia gyalogsági harcjármű háromfős személyzetén kívül még további nyolcfőnyi lövészraj szállítására képes. Olaszország a 2006-ban véglegesített 253 darabos megrendelésében 172 példány OTO Melara Hifist Plus toronnyal ellátott gyalogsági harcjármű, 36 Rafael Spike irányított páncéltörő rakétákkal ellátott páncélvadász, 20 parancsnoki jármű és 21 120 milliméteres aknavetőt hordozó változat volt megtalálható. A következő, 2014-es megrendelésben 381 darab páncélos szerepelt, ezek közül 120 volt a felderítők igényei szerint módosított változat. A 2019-es megrendelésben 5 darab gyalogsági harcjármű, és 25 darab páncélvadász változat szerepelt.
Az Izvesztyija orosz lap értesülése szerint az új orosz bombázógép, a PAK-DA gyártása 2027-től veheti majd kezdetét. A Tupoljev által megtervezett géppel 2023 áprilisától kezdenék el a berepülést, ami gyorsan haladna, hiszen a meglévő szerződés előírja a bombázó három prototípusának elkészítését. Ezt követően a rendszeresítést megelőző állami tesztekre 2026 februárjától kerítenének sort. A bombázóhoz készített új hajtóművel ebben az évben kezdődnek majd el a tesztek. A PAK-DA-val szemben elvárás a Tu-160-nál nagyobb repülési idő és fegyverterhelés is. 2017-ben a PAK-DA első prototípusainak repülési próbáit 2025-re várták, míg a gyártás elindítását 2028-2029-ra prognosztizálták.
Szintén friss hír, hogy új tengeri járőrgépet terveznek kifejleszteni Oroszországban. Az orosz haditengerészet által támasztott műszaki követelményeket a Tupoljev Tu-204-es utasszállító repülőgép átalakított változata képes lenne kielégíteni. Így az idős Iljusin Il-38-as és Tupoljev Tu-142-es gépeknek egy korszerű fegyverekkel és fedélzeti rendszerekkel ellátott utódja lehetne. Előbbiek sorában továbbra is fő szerepelt játszanak majd a torpedók, azonban a fegyverek esetében szeretnék a lehető leginkább robotizált eszközöket kifejleszteni az új tengeri járőrgép számára. Fő feladat a tengeralattjárók elleni harc, és szintén elvárás az egy tengeralattjáró elpusztításának képessége, mindössze egy torpedó felhasználásával. Természetesen a már jól ismert akusztikus bóják és a fedélzeti keresőberendezések is megtalálhatók lesznek a módosított Tu-204-es fedélzetén.
Üzbegisztánból érkezett hírek szerint az egykori szovjet tagköztársaság megkapta első Mil Mi-35M (Hind-E) helikoptereit. Az időpont és a darabszám még nem teljesen egyértelmű, két gépről van bizonyosan képi bizonyíték. Írásos források szerint azonban még 2019 vége előtt megérkezett négy Mi-35M az országba. A típus nem ismeretlen itt sem, hiszen a Mi-24-ből 25 darab van napjainkban is rendszeresítve. Továbbfejlesztett verziójából Taskent 12 példányt rendeltek meg 2018 elején.
Törökországban helyi nyilatkozatok szerint teljes sebességgel folyik a hazai tervezésű, ötödik generációs harci repülőgép, a TF-X hajtóművének fejlesztése. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít, de munkájukat mások is segítik. A helyi rövidítéssel MMU-nak nevezett, elsősorban légi harcra fejlesztett gép felszállását 2029-re várják, így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.
Ez év végéig folytathatja a Lockheed Martin F-35-ös alkatrészek gyártását Törökország. Mindezt teheti úgy, hogy legalább másfél évvel azelőtt az országot kirekesztették a típus programjából. A hírek szerint a törökök által előállított alkatrészek már márciustól kiválthatók lennének másutt készültekkel, de a Pentagonban tiszteletben tartották a Lockheed Martin-nak és a Pratt&Whitney-nek az érvényes szerződésben foglalt kötelezettségét, így ennek köszönhető a decemberi időpont megállapítása.
Az Izrael déli részén, a Negev-sivatagban végzett legutóbbi tesztsorozatokban a Rafael demonstrálta a SPIKE SR (rövid hatótávolságú) irányított rakétájának napjainkban egyedülálló képességét. A 9,6 kilogramm tömegű SPIKE SR hatótávolságát sikerült jelentősen megnövelni. Ez a SPIKE rakétacsalád legkisebb és legkönnyebb változata, melyet már több ország is rendszeresített. Az ilyen tömegű fegyverek nagyjából 1500 méteres hatótávolsággal rendelkeznek. A továbbfejlesztésnek köszönhetően a SPIKE SR 2000 méteres távolságban is képes harckocsik megsemmisítésére.
Január 16-án hivatalosan is megkezdte repüléseit a Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázókkal az izraeli légierő 116. (Dél oroszlánjai) repülőszázad. Az első hivatalos fénykép, melyen eme, még 1956-ban alapított alegység jelvényét viselő F-35I látható, 2019 decemberében látott napvilágot. Az új amerikai típusra elsőként átfegyverzett alegység, a 140. (Arany Sas) repülőszázad ugyancsak az Izrael déli részén található Nevatim légibázison települ, mint a 116-os. Ez lehetővé teszi, hogy a még nem teljesen feltöltött gépállományú 116. repülőszázad számára elégséges gépmennyiség álljon rendelkezésre az összes repülőgépének átvételéig. Érdekesség, hogy ezek a századok korábban F-16A/B Netz-el repültek 2015-ig, a 116-ok éppenséggel 2003-tól. Az izraeli légierőnek jelenleg 20 darab F-35I Adir repülőgépe van, és 2024-ig várhatóan összesen 50 repülőgépet kap majd meg, hogy a két teljes századot át tudják fegyverezni. A fennmaradó 30 repülőgépből hat repülőgép előreláthatólag még ebben az évben leszállításra kerül Izrael részére. Ezek között lesz az a példány is, amelyen tesztelni fogják az Izraelben tervezett eszközöket.
Az egyiptomi hadseregről készült egyik hivatalos videó alapján úgy tűnik Kairó Mil Mi-24 Hind harci helikopterekkel is rendelkezik. Többen is úgy vélik, hogy nagyjából 12 darab Mi-24V állhatott szolgálatba az észak-afrikai ország haderejében, már 2017-től kezdődően. A gépeket használtan vásárolhatták, talán Ukrajnától. A helikopter törzsének bal oldala alatt célzótorony volt látható a felvételen, valamint az is szembeötlő volt, hogy a hajtóművekre nem a szovjet érában tervezett EVU, hajtóműkiömlőre felszerelhető hűtőberendezés volt látható, hanem egy áramvonalasabb kialakítású eszköz. Egyiptom esetében még 2014-ben említették meg a korszerűbb Mi-35-ök beszerzését, azonban a képkockákon látható helikopterek behúzható futóművekkel és három-három félszárnyak alatti felfüggesztési ponttal rendelkeztek.
Egy másik rövidfilmben két egyiptomi MiG-29M Fulcrum volt látható a hajtóművek között légi utántöltő konténert hordozva. A PAZ-MK utántöltő konténerek segítségével nem csak a többi MiG-29M üzemanyag-készlete egészíthető ki a levegőben, hanem a francia Dassault Mirage 2000EM, Rafale C/DM, McDonnell Douglas F-4E Phantom II is utántölthetővé válik. A Fulcrum-ok tanker szerepét a szárnyak alatti két-két póttartály még hangsúlyosabbá tette, még úgy is, hogy a mögöttük repülő két Rafale csatlakozása nem volt látható. Az eredetileg a hordozófedélzeti üzemre áttervezett MiG-29K/KUB variáns számára megalkotott PAZ-MK utántöltő konténer 18,5 méter hosszú tömlőjén percenként 750 liternyi üzemanyag adható át.
A NETARZENÁL-on a múlt heti bejegyzésben volt olvasható, hogy a török Turkish Aerospace Industries (TAI) a hazai hajtómű fejlesztése miatt egy évvel elodázza a Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megrendelt 30 darab T129 ATAK harci helikopter legyártását. A pakisztániak elfogadták a helyzetet és biztosították a törököket, türelemmel kivárják a plusz 12 hónapot. Tették ezt úgy, hogy betekintést kaptak a Tusas Engine Industries TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbinájának fejlesztési stádiumába, és gyaníthatóan úgy vélték, partnereik sikeresen befejezik majd a fejlesztést a megadott időpontig.
Január 16-tól a nyílt tengeren hajózik az Egyesült Államok legújabb repülőgép-hordozója a USS GERALD R. FORD (CVN 78). A több téren is forradalmi újdonságot hordozó hadrendbe állítását és bevethetővé tételét 2021 októberére szeretnék elvégezni, természetesen ennek feltétele a megbízható működési képesség. Ezért egy részletes tervet alkottak meg arra nézve, mikorra hol kell majd tartani a képességek tesztelésében. 2020 márciusának végére befejeződnek a fedélzetre szánt repülőgépek kompatibilitási próbái, valamint a fékező és indítórendszereknek is megfelelően kell majd üzemelniük. Most éppen ezek a próbák kezdődtek el a keleti partvonal közelében. Az elektromágneses katapult és a repülőgépek lefékezését a korábbi rendszereknél kíméletesebben végző rendszer erőhatásait vizsgálják az E-2D Advanced Hawkeye, a C-2A Greyhound, T-45 Goshawk, F / A-18E/F Super Hornet, és az E/A-18G Growler repülőgépek esetében. A FORD fedélzetén még a 2018. januári tesztek során 747 fel-és leszállást hajtottak végre, így az akkor és a majd most összegyűjtött adatok elemzése során egyértelműen kiderül, hogy történt-e érdemi előrelépés.
Érdeklődést mutat az amerikai haditengerészet igényei szerint által fejleszteni kezdett AARGM-ER lokátorromboló rakéta iránt az amerikai légierő. Az AGM-88 HARM utódjának tekinthető AARGM-ER-t a flotta egyaránt rendszeresíteni kívánja a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és EA-18G Growler, valamint a Lockheed Martin F-35C Lightning II repülőgépein. A fegyvert 2019 márciusától kezdődően fejleszti a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems), az akkor elnyert 323 millió dolláros szerződés értelmében. Az elődökhöz képes kétszeres hatótávolsággal rendelkező AARGM-ER makettjével a függesztési próbákat már elvégezték az F-35C esetében, és természetesen elfér a belső fegyvertérben is, így várható képességeinek okán is joggal kelthette fel a légierő érdeklődését. Itt természetesen az F-35A variáns lenne a hordozó. A flotta vezetői 2022-ben már hadrendbe szeretnék állítani a radargyilkos rakétát.
Brazíliában január 10-től folyik a harmadiknak elkészült AH-11B Super Lynx helikopter összeszerelési munkálatai. Az N-4005 oldalszámú forgószárnyas 2019. október 30-tól november 1-ig sikerrel elvégezte a gyári berepülési feladatokat angol légtérben. Most a szállításhoz szétszerelt állapotot elhagyva újra repülőképessé teszik, majd egy berepülési program után átadják a megrendelőnek. Nagy-Britanniában még 2017 szeptemberének utolsó hetében hajtotta végre első repülését az elsőnek modernizált brazil AH-11B Super Lynx helikopter. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas CF-188A Hornet
Bombardier/Raytheon Sentinel R.1
McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II
North American TF-100F Super Sabre
Catégories: Biztonságpolitika
2020.01.11.
Szerbiában már a tavalyi év végétől a hadsereg tesztjein van az M-80-as gyalogsági harcjármú továbbfejlesztett változatának prototípusa. A Szerb Katonai Műszaki Intézet működött közre a BVP M-80A gyalogsági harcjármű modernizált prototípusának, a BVP M-80AB-1-nek az elkészítésében. A célkitűzés az volt, hogy növeljék a páncélvédelmet és a tűzerőt is. Ezért plusz páncéllemezek felszerelésével megerősítésre került a páncélzat, így elölről a 30 milliméteres, oldalról a 14,5 milliméteres, míg hátulról a 7,62 milliméteres páncéltörő lövedékek ellen nyújt védelmet. A BVP M-80AB-1 csöves fegyverzete egy 30 milliméteres gépágyúból és egy 7,62 milliméteres géppuskából áll. Ezeket egy egyszemélyes toronyban helyezték el, míg a két Maljutka 2T5 irányított páncéltörő, vagy Maljutka 2F változatú rakéta a torony tetejének jobb oldalán került elhelyezésre.
A gépágyú 2000 méretig, míg a rakéták 5000 méterig alkalmazhatók. A huzalvezérlésű Maljutka 2T5 a továbbfejlesztés során tandem robbanófejet kapott, így már 1000 milliméteres homogén páncélzat átütésére képes. A Maljutka 2F változatot termobarikus harci résszel látták el, így a szétporlasztott majd begyújtott folyékony robbanóanyag 8 kilogrammnyi TNT-vel egyenértékű robbanást okoz. A torony páncélzatának kialakítása megváltozott a majd 3 évvel ezelőtt bemutatott példányhoz képest. Akkor ferde páncéllemezekkel volt látható, most viszont a mellső páncélzat ék alakú lett. A gépágyútól jobbra és balra ebben az ék alakú páncélzatban nyert elhelyezést oldalanként 4-4 ködgránát vető. A mozgékonyság szinten tartása érdekében megnövelték a BVP M-80AB-1 motorjának a teljesítményét. Szerbiában a hadvezetés egyik fő prioritása az M-80-ok korszerűsítésének végrehajtása.
Lengyelországban újra nekifutnak a flotta számára történő helikopter-beszerzésnek. A Kaman SH-2G Super Seasprite forgószárnyasok hadrendben tartása az idő előre haladtával egyre költségesebb. Ez egyrészt adódik abból, hogy a gépek mindegyike csaknem 30 éves, másrészt viszonylag kis példányszámban gyártott típusról van szó, így a rendelkezésre álló alkatrészek mennyisége is igencsak korlátozott. A Kondor nevű többcélú haditengerészeti helikopter-tenderre 2020 májusa és júliusa között várják majd a jelentkezőket. A tengeralattjárók elleni harcra is képes helikopterekkel szembeni egyik követelmény, hogy maximális felszálló tömegük kevesebb, mint 6500 kilogramm legyen. Varsó várhatólag négy-nyolc darab új helikoptert szándékozik vásárolni majd a haditengerészet részére.
Decemberben hajtották végre azt a próbát, melynek során első alkalommal indítottak el egy Rafael Advanced Defense Systems SPIKE LR huzalvezérlésű irányított rakétát egy BAE Systems Hägglunds CV90-es gyalogsági harcjárműről. A nehéz sarkvidéki körülmények között zajló tesztre Svédország északi részén került sor, sarkvidéki viszonyokat idéző tartósan fagypont alatti hőmérséklet mellett, heves havazással és az ebből adódó rossz látási viszonyokkal nehezítve. Mindezek ellenére a lövészetet teljes sikerrel hajtották végre.
Spanyolországban hamarosan elkezdik majd keresni a Northrop F-5BM sugárhajtású kiképzőgépek utódját. A 2012-es gépveszteség után már csak 19 példány használható a haladó pilótaképzés esetében ebből a típusból. Lecserélésüket a 2025 és 2028 közötti években tervezik végrehajtani. A típus egyébként most január 7-én ünnepelte Spanyolországban az 50. évfordulóját. Ugyanis 1970-ben ezen a napon érkezett meg az első 5 gép, amelyeket még 1965-ben rendeltek meg. Az amerikai típus gyártását a CASA getafei gyárában 1967-től végezték, az első itt készült példány 1968. március 22-én hajtotta végre első repülését. Összesen 70 darab viselte a spanyol felségjelet.
Megrendelés érkezett az Elbit Systems Iron Fist Light Decoupled (IFLD) aktív páncélzatára, méghozzá országhatáron belülről. Ugyanis az izraeli védelmi erők ezzel kívánja felszerelni az Eitan lövészpáncélosait. A 31 millió dolláros szerződés teljesítési ideje öt év. Az izraeli védelmi minisztérium az Iron Fist Light Decoupled aktív páncélzatot 2019 augusztusában választotta ki az Eitan gyalogsági harcjármű és a D-9 buldózerek számára. Az optikai érzékelőket és radarokat is használó rendszer 360 fokos védelmet biztosít az ezzel ellátott járművek számára. Az Iron Fist Light Decoupled nyílt terepen és városi területeken egyaránt nagy megbízhatósággal használható. Ezt a rendszert a kompakt mérete és az alacsony súlya teszi a kisebb és könnyebb harci járművekhez egyszerűbben adaptálhatóbbá a többi társával szemben. A 2018-as év novemberi hónapjában az is kiderült, hogy az addig hangoztatott 2020 helyett csak egy évvel később, vagyis 2021-től kezdődhet majd meg az Eitan lövészpáncélosok gyártása. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes.
Az aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra került a defekttűrő abroncsokkal egyetemben a járművön. Ezekkel 50 kilométer per órás sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes elérni a 90 kilométer per órás sebességet, fegyverzetét egy távirányított torony fogja alkotni. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn. A torony hátsó részén egy behúzható rakétaindító került kialakításra. Ez a két SPIKE-MR irányított rakéta elhelyezésére képes indító megléte így bizonyossá tette, hogy a következő évtizedek izraeli lövészpáncélosainak fegyverzetéből nem fog hiányozni az irányított rakéta. Érdekesség az Eitan-nal kapcsolatban, hogy jelenleg az összetevők többsége külföldről (nagyrészt az Egyesült Államokból) kerül megvásárlásra, így inkább tekinthető helyben összeszerelt páncélosnak, mint helyben gyártottnak, de a jövőben ezen az izraeliek változtatni szeretnének. Az Eitan gyalogsági harcjármű második prototípusa 2018 júniusában készült el. Ezen az első példánnyal szerzett tapasztalatok alapján számos átalakítást hajtottak végre, módosításra került a személyzet elhelyezése, a futóművek felfüggesztése, a fékrendszer, az erőátvitel és a kormányzás is.
Újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. A janár első hetében tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta erre az évre, így, mivel más erőforrás nem állrendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejleszthet egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezték beszerelni, de már akkor közölték, hogy amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető páncélost nagyjából a 2020-as év végére tervezték elkészíteni és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhat majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A 2018-as évben a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, így a torony teljes egészében távirányítású lesz.
Szintén kérdésessé vált a Pakisztán által megrendelt TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopterek beszerzése. Ugyanis a török gyártású harci forgószárnyasok több összetevőjét is USA béli székhellyel rendelkező cégek állítják elő. Ilyen például a forgószárnyasok levegőbe emelkedéséhez szükséges LHTEC T800-4A gázturbina is, melyekből kettő kell egy ATAK-ba. Ezek előállítását a LHTEC közös vállalat végzi, mely az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös gyermeke. Éppen ezért az igencsak elmérgesedő amerikai-török viszony az F-35-ök el(nem)adása mellett a T129-es helikopterek előállítására is rányomja bélyegét. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is. Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas a 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a legfrissebb török hírek szerint.
Több mint öt évtizedes szolgálat után a Malajziai Királyi Légierő (RMAF) azt tervezi, hogy véglegesen leállítja régi Sikorsky S-61 A-4 Nuri helikoptereit, amik az SH-3 Sea King helikopter továbbfejlesztett változatai. Az utóbbi időben nagyon költségessé vált a típus üzemben tartása. A csere alkatrészekre történő várakozási idő az egykori két hét helyett most akár 18 hónapot is igénybe vehet. A 12 darab még szolgálatban álló gép jelenleg felszállási tilalom alatt áll, pedig 2015 után élettartam-hosszabbításon és korszerűsítésen mentek át. A forgószárnyasok egy része már éjjellátó szemüvegekkel kompatibilis, színes kijelzőkkel ellátott pilótafülkét kapott ez előtt, de ezt követően új farok- és főrotorlapátok, valamint reduktorok is felszerelésre kerültek. Ezeket digitális adatátviteli rendszer, önvédelmi eszközök és páncélozás egészítette ki, de mint kiderült, ezek sem tudták sokkal megnövelni a veterán típus élettartamát. Az 1967 és 1978 között 38 darabos mennyiségben rendszeresített, a 2012-ben tervezett kivonását alaposan túlélő típus 29 példánya 2015-ben még 3 századnál repült, 2 VIP feladatokra használt AS-61N1-el közösen, mivel a beszerzett 12 Eurocopter EC725-ök darabszáma kevésnek bizonyult a feladatok ellátására. Utóbbiakból most felmerült további példányok beszerzése az S-61 A-4 Nuri helikopterek pótlására.
Az Egyesült Államok jóváhagyta 12 Lockheed Martin F-35B Lightning II lopakodó repülőgép eladását Szingapúr számára. Az üzlet becsült költsége, amely magában foglalja a kapcsolódó felszereléseket, 13 Pratt&Whitney F135-ös hajtóművet és a szükséges logisztikai támogatást is, elérheti a 2,750 milliárd dollár. Az ázsiai városállam egyébként négy darab F-35B megvásárlási lehetőségét kérte Washington-tól 2019 márciusában, a másik nyolc a típus legdrágább (jelenlegi darabára 115,5 millió dollár) változatából csak opcióként szerepelt a dokumentumban. Így Szingapúr lehet az első ázsiai állam, aki beszerezheti a rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázókat. Az F-35-ök várhatóan 2030-ig leváltják Szingapúr összes F-16-os Block 52/52 + C/D repülőgépét.
A 2019-es évben lefolytatott sikeres tesztlövészetek eredményeként az amerikai hadsereg az izraeli Rafael Advanced Defense Systems által gyártott SPIKE NLOS rakétákat fog vásárolni. A nagy hatótávolságú, 25 kilométeres lőtávval rendelkező rakétákat a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek fogják majd alkalmazni. 2009 végi bemutatása óta a SPIKE NLOS a rakétacsalád legnagyobb indulótömegű (70 kg) és hatótávolságú változata. Feladatkörének bővülését jelzi a harci részének cserélhetősége, így már hajók ellen is alkalmazható. Ezekből már Fülöp-szigetek és Dél-Korea is rendelt AugustaWestland AW159 Wildcat helikoptereik számára. Az izraeli AH-64-ek már évek óta alkalmazzák a SPIKE több változatát is. Az amerikai hadsereg a lövészeti tesztek során kilenc SPIKE NLOS rakétát indított az AH-64E-ről. Ezek során történt éjszakai indítás is, de egy valami közös volt bennük, mégpedig az, hogy minden alkalommal sikerült a célt leküzdeni Arizona hegyvidéki sivatagában. Jelenleg még csak átmeneti megoldásként tekintenek az izraeli rakétára, míg a hasonló képességű amerikai rakéta el nem készül. Amennyiben a jövőben mégis nagyobb mennyiség megvásárlásról születne döntés, a helyi gyártásban várhatólag a Lockheed Martin fog együttműködni az izraeli céggel.
Brazília 2016-tól kezdődően vette át első M577A2 parancsnoki változatú M113-as páncélosait. Az amerikai hadsereg által használt, majd a kivonást követően eladásra kerülő járművekből akkor 34 darabot vehettek át. Nemrégiben újabb lehetőség nyílt további eltárolt járművek beszerzésére az Egyesült Államokból. Ennek köszönhetően további M577A2 parancsnoki változatú M113-ok kerülnek majd a dél-amerikai hadsereg állományába. Egészen pontosan 60 darab megvásárlását hagyta jóvá a brazil hadsereg.
Új év, új remények, szól a jól ismert közmondás. Igaz ez Argentínában is, hiszen január elején arról cikkeztek, hogy argentin admirálisok most két kicsi, 1040 tonnás, norvég ULA-osztályú tengeralattjáró megvásárlását fontolgatják. Norvégia hat egységet állított szolgálatba az 1980-as évek második felében a német tervezésű Type 210-ekből. Ezek hajótesteit Norvégiában gyártották, és Németországban szerelték össze a Thyssen Nordseewerke cégnél. A harci rendszerek között megtalálható volt német és francia szonár, valamint Kongsberg gyártott összetevők is. Az ULA-osztály 2,2 méterrel rövidebb, mint az alapnak számító Type 209-es osztály egységei és 110 tonnával kisebb a vízkiszorításuk is. Ezeket a módosításokat a norvég partok közelében elvégzendő harci feladatok miatt eszközölték a tervezők. A hideg vizekre tervezett tengeralattjárók felét később módosították, így már melegebb vizekben is elegendő hűtési kapacitással futhattak ki. A kisebb méret hátránya a kevesebb ellátmány és üzemanyag, így ezek a tengeralattjárók feleakkora hatótávolsággal rendelkeznek, mint a nagyobb Type 209-ek. Kényelem szempontjából viszont jobban teljesítenek a norvég hajók, hiszen itt a legénység minden tagja számára külön hálóhely került kialakításra. A 8 darab szabvány 533 milliméteres vetőcsőből 14 darab Atlas Elektronik DM2A3 torpedó indítható. A fedélzeti rendszerek modernizációjára 2008-tól került sor, így ezen korszerű berendezésekkel ellátott tengeralattjárók valódi minőségi ugrást jelentenének az argentinok számára.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-111E Aardvark
Lockheed Martin F-35C Lightning II
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
General Dynamics F-16CM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.01.04
Elkészült az utolsó, ötödik L-159T1 ALCA kétüléses gép időszakos nagyjavításával is a cseh AERO Vodochody AEROSPACE 2019 decemberében. A cseh légierő Čáslav-i bázisán nyolc darab kétüléses ALCA segítségével folyik a pilóták típusátképzése. Ezekből öt L-159T1 + és három L-159T2 változatú. Előbbieket 2000 levegőben töltött óra, vagy 8 év elteltével kell nagyjavításnak alávetni. Az első még 2017-ben került vissza gyártóhoz, majd 2018-ban már két gépen végzeték el a munkát, míg ebben ez évben a fennmaradó két gép került sorra. A típus hadrendben tartásával a csehek 2030-ig, 2035-ig számolnak.
Az elkövetkező 12 hónapban az Egyesült Királyság fel szeretné gyorsítani a következő generációs lopakodó vadászgépe, a Tempest kifejlesztésére irányuló tervét. A Tempest modelljét 2019 szeptemberében mutatták be a DSEi védelmi kiállításon, Londonban, de még az elmúlt év első felében Olaszország mellett a svéd Saab is csatlakozott a fejlesztéshez. Jelenleg velük együtt a BAE Systems, a Rolls-Royce, a Leonardo, és az MBDA munkálkodik a Tempest megalkotásán. Ezt a munkát a brit kormány két milliárd fonttal támogatja 2025-ig. A Eurofighter Typhoon utódjának szánt Tempest London elképzelései szerint 2035-től állhat majd hadrendbe.
Görögország 280 millió dolláros szerződést kötött a Lockheed Martin F-16C/D Fighting Falcon vadászbombázó repülőgépeinek korszerűsítésére. Athén 2027-re szeretné Block 70/72 Viper szintre modernizáltatni 114 együléses C és 39 kétüléses D változatú gépes flottájából legalább 84 darabot. Ennek a folyamatnak a becsült összköltsége 1,5 milliárd dollár körül fog alakulni.
A finn légierő 2020. január 9-től kezdődően fogja elkezdeni a jövőbeli 64 darabos megrendelést elnyerő típus kiválasztását eredményező folyamat helyszíni próbáinak első szakaszát. A HX Challenge-nek nevezett tesztidőszak központja a Pirkkala légi bázis lesz, ahol a téli üzemeltetési lehetőség vizsgálata lesz a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor kerül. Az öt jelölt (Boeing F/A-18 Super Hornet, Dassault Rafale, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-35, és Saab JAS39 Gripen) mindegyike hét munkanapra eső tesztelési időszakon fog részt venni, egészen február 26-áig bezárólag. Ezek során ellenőrzésre kerülnek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A típusokból 2-4 darab fog a próbák idejére áttelepülni Finnországba.
A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között fogják végrehajtani, de sort kerítenek majd néhány éjszakai repülésre is. A menetrend szerint január 9-től 17-ig a Eurofighter Typhoon, január 20-tól 28-ig a Dassault Rafale, január 29-től február 6-áig a Saab Gripen NG, február 7-től 17-ig a Lockheed Martin F-35, és zárásként február 18-tól 26-ig a Boeing F/A-18 Super Hornet bizonyíthat majd. Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről.
Orosz hírforrások alapján a számítógépes kormányrendszerben, egészen pontosan a függőleges vezérsíkok irányításában fellépett probléma okozta a decemberben veszteséglistára került Szuhoj Szu-57-es Frazor vesztét, az előzetes információk szerint. Annyi bizonyos már az esettel kapcsolatban, hogy a szerencsétlenül járt gép adatrögzítőiben található adatok elemzését megkezdték. A Szu-57-es állítólag 10000 méteren repült, amikor a vezérsíkok ellentétes irányú kitérése következtében olyan mozgásban kezdett, amit pilótája nem tudott megszüntetni, majd sebességét elvesztve a Szuhoj új masinája zuhanni kezdett. A pilóta 2000 méteres magasságban katapultált a menthetetlenné vált gépből. A csökkentett észlehetőséggel rendelkező típusból 2020-ban terveznek nagyobb mennyiséget átadni az orosz légierő számára. Jelenleg még nem tudni mennyi, de újabb adag Szuhoj Szu-34-es is megrendelésre került Moszkvából. Ezek azonban már a továbbfejlesztett Szu-34M változatok lesznek, melyek a gyártó szerint kétszer hatékonyabbak lesznek a harcmezőn, továbbfejlesztett fedélzeti rádiólokátoraik és navigációs rendszereiknek is köszönhetően. Továbbá felderítő repülések végrehajtására is alkalmasabbak lesznek az előző szériához viszonyítva. Ezen verzió első prototípusa várhatólag 2022-ben hajtja végre első felszállását.
Előrébb tart a Mil Mi-26T2V nehézhelikopter programja. 2019 decemberében ugyanis kezdetét vette a várhatólag egy éven át tartó állami tesztsorozat. Ezek során ellenőrzik a korszerűsített típus főbb jellemzőit és az új berendezések megfelelő működését. A maximum 56 tonnás felszállótömegű, 20 tonnányi teher szállítására képes Mi-26T2V leginkább a korszerűsített fedélzeti elektronikában különbözik elődjeitől. A színes kijelzőkkel ellátott pilótafülkét a NPK90-2V (BREO) integrált repülőelektronika tölti meg élettel. Méghozzá olyan mértékben, hogy a személyzet létszámát 3 főre lehetett csökkenteni az eddigi 5-ről. A műholdas navigációs rendszer segítségével végzett repüléseket robotpilóta könnyíti meg, egészen a leszállóhelyig történő bejövetelig. Az éjjellátó szemüvegekkel kompatibilis kabinvilágítás már megtalálható volt a Mi-26T2-es változaton is, de a Mi-26T2V a Vityebszk önvédelmi rendszerrel is el lesz látva, a túlélőképességének javítása okán. Szintén e célból a repülőszemélyzet számára új, energiaelnyelő ülések kerültek beszerelésre. A 2018-ben elkészült prototípus a gyári próbák során megmutatta, hogy a gép összteljesítménye a modernizáció miatt jelentősen javult. A földgolyón 136 darab Mi-26-os repül, ezekből 44 az orosz légierőnél, valamint megrendeltek már további 15 darabot is. Második legnagyobb üzemeltetője Algéria, 14 darabbal.
Ebben az évben az orosz haderő több mint 20 darab különféle harci helikopterrel erősödött. Ezek az új gyártású gépek Ka-52 Aligátor, Mi-35M, Mi-28N, Mi-28UB és Mi-28NM Night Hunter típusúak. A tökéletesített Mi-28NM, mely a Mi-28N harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől, mivel módosított törzzsel, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az rotoragy fölött elhelyezett N025 radart is. 2028-ig 100 darabot terveznek majd hadrendbe állítani ebből a variánsból. 2019 márciusának elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út, ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Március végén pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.
Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.
Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz, és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a több mint 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.
Algéria források szerint az észak-afrikai ország nagymennyiségű repülőeszköz beszerzéséről írt alá, vagy írhat majd alá 2020-ban szerződést Oroszországgal. A több századnyi gépmennyiséget 14 Szuhoj Szu-34-es, 14 Szu-35-ös és 14 Szu-57E alkotja. Amennyiben az információ valós, úgy az utóbbi típusból Algéria lesz az első külföldi megrendelő (az "E" az exportra kifejlesztett változat, amit a 2019-es MAKSZ-on mutattak be). A 2025-re teljesítendő, nagyjából 2 milliárd dollárosra becsült beszerzésben a Szu-34-es, a Szu-35-ös, és a Szu-57-es esetében is egyaránt további 14-14 darabos opció szerepel. Érdekesség, hogy az algériai beszerzési eljárásokról szóló törvényben benne foglaltatik a helyi teszt végrehajtása, aminek mélysége a Szu-57E esetében kérdéses lehet, hiszen ez könnyedén olyan mértéket is elérhet, ami az oroszok nemtetszését válthatja ki.
December 27-én elkészült az első kétüléses JF-17B (FC-1B Xiaolong) a PAC (Pakistan Aeronautical Complex) Kamra-i repülőgépgyárában. A kétüléses változat sorozatgyártásának elindítása mérföldkőnek bizonyul a JF-17 program fejlesztése szempontjából. Kiemelkedő teljesítmény, mivel ennek a gépnek az építéséhez 5 hónappal ezelőtt láttak hozzá a szakemberek. Az első kétüléses példány után még legalább hét legyártását fogja elvégezni a cég, míg a légierő terveiben 26 kétüléses JF-17B beszerzése szerepel. Az első kétüléses JF-17B a Kínában található Csengduban készült el még 2017-ben, és ez a példány még az év áprilisban fel is szállt. A JF-17B prototípus függőleges vezérsíkjának magasságát megnövelték, valamint a gép fesztávolsága is megnövekedett fél méterrel és vaskosabb lett a második ülés mögötti gerincrész is. Ide gyaníthatóan üzemanyag-tartályok kerültek beépítésre, a hatótávolság csökkenését megakadályozandó. A módosított orr-részbe egy AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor kerülhet beépítésre. A ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is rendelkező kétüléses változat tömege így kissé magasabb lehet, mint az együlésesé. Eredetileg a kétüléses változatba a MiG-29-ből származó RD93-as sugárhajtómű helyett a Dassault Rafale M88-át szánták. A hírek szerint összesen három kétüléses prototípust építettek meg. A JF-17B változattal még 2017-ben egy pakisztáni pilóta is megismerkedhetett a levegőben.
Következő hírnek is a JF-17-es lesz a főszereplője. Ugyanis még 2019. december 15-én hajtotta végre első felszállását az elsőnek elkészült Block 3-as verzió Kínában. Eme jelenleg legkorszerűbb változat mondhatni már a tervezőasztalról elkelt, hiszen Pakisztánban évekkel ezelőtt eltervezték, hogy legalább 50 darabot rendszeresítenek majd belőle. 2022-re a megrendelt 50 darab JF-17-es Block 3-ból már 28 darab állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátort szánták beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. Az elmúlt évben hír érkezett arról, hogy egy másik AESA radar is beépíthető lesz a gépekbe. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere mivel ez már levegőhűtésű, míg a KLJ-7A folyadékhűtésű. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block 1-es és 2-es JF-17-ekbe is. A radarok képesek egyidejűleg 30 célpontot követni. A 3000-es oldalszámot viselő prototípus állítólag még rádiólokátor nélkül hajtotta végre elő repülését. Azt, hogy a két berendezés közül melyik fog beépítésre kerülni a gépekbe a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. Külső jegyek alapján nehéz különbségeket felismerni a JF-17 korábbi verziói és az új Block 3-as között.
A Block 3-as pilótafülkéjében egy, a J-20-on használthoz igencsak hasonló külső megjelenéssel bíró nagyméretű, holografikus széles látószögű HUD is megtalálható. Az elektronikai rendszerek tekintetében több, a J-20-as gépen alkalmazott rendszer is beszerelésre került, ilyen például az infravörös tartományban dolgozó rakétákra figyelmeztető rendszer is. A Block 3-as JF-17-hez terveztek egy új hajtóművet is, de jelenleg arról sincs hír, hogy a prototípusba mi került beszerelésre. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani. Mivel sok konkrétum most még nincs a Block 3-as verzió képességeiről, így az idő majd eldönti mi igaz abból a gyártói állításból, mely szerint ennek a képességei közel állnak az F-16V Viper képességeihez, de ahhoz képest 50%-al olcsóbb.
Indiában nem túl nagy médiafigyelemtől kisérve, de folyik egy ötödik generációs harci gép fejlesztése, már a 2010-es évek elejétől. A mostanság már Szuhoj Szu-57-es típusjelzéssel ellátott gép indiai változata, az FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft - ötödik generációs vadászgép) a folyamatosan emelkedő költsége, a lassú fejlesztés, az elvárt képességektől való elmaradás, és talán az oroszok nem megfelelő hozzáállása is hozzájárult ahhoz, hogy végül Új-Delhiben kiszálltak a fejlesztésből és saját úton indultak el. Ez az út arrafelé igencsak rázós, sok esetben döcögős, vagy mint az előbbi esetben is látható tévút is lehet. Mindenesetre az AMCA program szépen halad, jelenleg már a léptékarányos modell rádiólokátoros felderíthetőségének jellemzőit vizsgálják. Várhatólag hamarosan elkezdik az első gép építését is, ami 2024-ben, vagy 2025-ben végrehajthatja majd első repülését. A tesztprogramhoz további négyet építenek majd meg és ezekkel lehetővé fog válni, hogy a sorozatgyártást 2028-ban, 2029-ben elindítsák.
Az AMCA esetében jellemző lenne a kompozitok széleskörű használata, a lopakodó kialakítás, a belső fegyvertér, tolóerővektorálható hajtómű, az AESA antennájú rádiólokátor, valamint a számítógépes kormányzás, de a fedélzeti rendszereket már a száloptikás adatbusz kötné össze. Ez a gép elsősorban az MiG-27M és a SEPECAT Jaguar vadászbombázók feladatkörét venné át, tehát elsősorban földi célpontok megsemmisítése lenne a feladata. Új-Delhi elképzelése szerint a hajtómű és a fedélzeti elektronika tekintetében csupa hazai fejlesztés lenne megtalálható az AMCA belső tereiben. A legjobb lopakodó képesség esetében a 20 tonnás gép 5 tonna fegyverzet szállítására lenne képes a belső tereiben, míg a félszárnyak alatti 3-3 felfüggesztési pont alkalmazásával további 6,5 tonna lenne felszerelhető. Ebben az esetben a belső fegyverterekbe 1200-1300 liternyi üzemanyagot helyeznének el, így akár 1000 kilométerre lévő célok elérése is lehetővé válna. Mindezek miatt két 11000 kilogrammos tolóerővel rendelkező sugárhajtómű lenne szükséges az AMCA számára. Ezek kifejlesztése téren támogatásra számítanak a francia Safran-tól.
Olybá tűnhet, minden rendbe van a T-90-es harckocsikkal Indiában, hiszen a 2019-es év végén további megrendelést véglegesítettek. Az újabb 464 darab páncélosért Új-Delhi 3,12 milliárd dollárt fizet majd ki. A T-90-es megjelenéséből a helyi ipar is profitál már egy ideje, ugyanis jelentős mennyiségű alkatrészt hazai üzemekben állítanak elő. A legdrágább importált T-90 alkatrész a motor és a hozzá kapcsolódó mechanikus rendszerek. Jelenleg 40%-os az Indiában gyártott összetevők részaránya, ezt szeretnék 80%-ra feltornászni. Csakhogy ennek nem örül mindenki és nem csak oroszok közül kerülnek ki ezen személyek. Az eddigi tapasztalatok alapján kijelenthető, a T-90-ek esetében a legfőbb probléma éppen a hazai ipar által előállított alkatrészek okán keletkezett. A silány minőségű komponensek eléggé lerontják a T-90-es hadrafoghatóságát, így ezen a téren jelentős előrelépésre lenne szükség.
Bár a teljes körű bevethetőséget igazoló próbák még zajlanak, jó évet tudhat maga mögött a Lockheed Martin F-35-öse. 2019-ben ugyanis 131 példány átadása volt betervezve és ezt a mennyiséget egy kicsivel sikerült is túlteljesítenie a gyártónak. Ugyanis 134 példány gördült le a gyártósorról a tavalyi évben, ami 47%-os növekedést jelent 2018-hoz képest, és majdnem 200%-os termelésnövekedést jelent 2016-os gyártási darabszámmal összevetve. A 134. F-35-ös repülőgépét december 30-án adták át az amerikai tengerészgyalogságnak, ami természetesen egy rövid távon fel-és függőlegesen leszállni képes B variáns volt. Jól jellemzi az külföldi eladások sikerét, hogy ebből a mennyiségből mindössze 81 darabra került csak fel az amerikai felségjelzés. A 2020-as esztendőben 141 példány elkészítését várják, ami abból kiindulva, hogy az elmúlt 3 évben rendre sikerült az elvárt mennyiséget előállítani, bizakodásra ad okot. Akárcsak az egyre csökkenő darabár, amelyik már igencsak versenyképes az egy generációval előbbi repülőgépekével is. Egy F-35A ára már 77,9 millió dollár, ráadásul ezt az árat a vártnál egy évvel korábban tudta elérni a gyártó! Mindezt igen rövid idő alatt érték el, hiszen jelenleg már több mint 490 darab különféle változatú F-35-ös repül. Igaz, a hadrafoghatóság éppen csak elérte a 75%-ot, de 2015 óta már több min 35%-al sikerült csökkenteni az üzemeltetési költségeket.
Nem ennyire sikertörténet a USS GERALD R. FORD (CVN 78) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó eddigi létezése. Az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a FORD megépítése, és bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában, messze nem mondható teljesen kiforrott konstrukciónak. A nem a tervek szerint alakuló próbái következében kialakult politikai össztűzben már megkapta a 13 milliárd dolláros úszó kikötői bárka jelzőt is. A több téren is forradalmi újdonságot hordozó hadrendbe állítását és bevethetővé tételét 2021 októberére szeretnék elvégezni, természetesen ennek feltétele a megbízható működési képesség. Ezért egy részletes tervet alkottak meg arra nézve, mikorra hol kell majd tartani a képességek tesztelésében. 2020 márciusának végére befejeződnek a fedélzetre szánt repülőgépek kompatibilitási próbái, valamint a fékező és indítórendszereknek is megfelelően kell majd üzemelniük. 2020 nyarának végére a legénységnek kell elsajátítani mindent a hajón végzendő teendőkkel kapcsolatosan. 2020 végére a legutóbb nagy por felverő fegyverlifteknek is az elvártak szerint kell majd működniük. 2021 júliusáig pedig a hajó harci rendszereknek kell bizonyítaniuk képességeiket.
Az amerikai légierő úgy döntött, hogy fél milliárd dollárt költ a 16 darab Boeing E-8C Joint STARS (JSTARS) radarrepülőgép felújításának és korszerűsítésének megkezdésére. Ezzel az E-8C-k további 40, vagy 50 évig működhetnek majd, köszönhetően az átvizsgált szerkezetüknek és a kicserélt alkatrészeiknek. Az E-8C repülőgépek már régiek és több mint egy évtizede annyi frissítést hajtottak végre rajtuk, amennyit a légierő megengedhetett magának. Ez a mostani terv is csak az E-8C repülőgépek 2030-ig történő repülésben tartását fogja biztosítani. Az utóbbi években az amerikaiak felismerték, hogy nem lesznek képes új fejlesztésű, ilyen típusú repülőgépet építeni egy kisebb, két sugárhajtóművel ellátott repülőgépet alapul véve, mint például a Boeing 737. A közelmúltig sokan azt hitték, hogy a JSTARS következő verziója akár egy nagy UAV is lehet, mint például a Global Hawk, az összes emberi kezelővel teljes biztonságban a földi irányító központban elhelyezve.
Ennek a megvalósítása azonban túl hosszú időt és éppen ezért túl sok pénz venne igénybe, így a jelentős felújítás a légierőnek évtizedekre biztosítja a csere elhalasztását. A több 100 kilométeres távolságba is ellátó fedélzeti rádiólokátort leggyakrabban két üzemmódban használják. Az egyiknél egy 20-25 kilométeres területet lehet megfigyelni általa, míg a másiknál ez lecsökken 4-5 kilométerre, de jóval részletesebb a radarkép. A már elkészült radarképek a fedélzeten kerülnek tárolásra és bármikor előkereshetők, így megfigyelhetők a változások és a mozgások is. Egy 2013-ben elvégzett korszerűsítés után már mód van az UAV-k és az ultra könnyű repülőgépek víz felett történő követésére. Szoftverfrissítéssel javítottak a kisméretű hajók és motorcsónakok észlelésén is. Érdekes megemlíteni, hogy addig a tengerhullámzás okozta hatás gyakran hamis adatokat eredményezett. Az MS-177 nagyon nagy felbontású digitális kamera integrálása viszont nem úgy valósult meg, ahogy eltervezték.
Az MS-177 80 kilométeres távolságból képes megkülönböztetni egy autót egy kisteherautótól, míg az E-8C JSTARS 11200 méter magasságban repül. Az MS-177-et összekapcsolták a JSTARS navigációs rendszerével, így a pontos helymeghatározás is lehetővé vált. Az MS-177 nélkül a JSTARS radarja csupán azt jelezte, hogy valami mozog, és hogy az milyen méretű. A sikeres teszt ellenére a légierő az E-8C-k közül csak egyet tudott felszerelni az 591 kilogrammos kamerával, illetve párat még alkalmassá tettek a használatára. Ennek oka az, hogy a kamera 15 millió dollárba kerül, és a repülőgépbe történő beszerelése további 4 millió dolláros költséget eredményez. 2010-től vette kezdetét az E-8C-k új hajtóművekkel történő ellátása, repülőgépenként 112 millió dolláros költséggel. A kiszemelt JT8D mérete és súlya nagyon hasonló volt az addig használt JT3D sugárhajtóműhöz. Ez megkönnyítette és olcsóbbá tette a régebbi hajtóművek cseréjét. A korszerűségének köszönhetően a JT8D 17%-al kevesebbet fogyaszt, mint elődje és amellett, hogy kevesebb karbantartást igényel még több elektromos energia előállítására is képes. Az első repülést az új hajtóművekkel 2011-ben hajtotta végre az első E-8C, majd még egyet építettek át. A két géppel végzett sikeres üzemeltetés következményeként a többi 15 is megkapta a JT8D-ket, amint a költségvetés engedte.
Brazil részről lezárultak azok a 2017 óta folyó egyeztetések, melyek két tengeralattjáró eladásáról szóltak Peru számára. A TUPI-osztályú (IKL-209/1400) TIMBIRA (S-32) és TAPAJÓ (S-33) tengeralattjárók megvásárlása iránt több ország is érdeklődött. Elsőként a szomszédos Argentína neve merült fel, mint lehetséges vevő. Buenos Aires esetében a jelenleg is szolgálatban lévő 5 egységből 4 tengeralattjáró megvásárlási szándékáról cikkeztek. A szomszédos ország szinte folyamatos gazdasági nehézségei azonban bonyolulttá tehették volna az üzletet. A tavalyi év második felében a lengyel Radio Gdansk arról számolt be, hogy az európai ország védelmi minisztériuma is érdekelődést mutatott a brazil tengeralattjárók vásárlása iránt. A rádió értesülései szerint az üzlet értékét 200 és 300 millió dollárra lehetett becsülni. Később Argentínán és Lengyelországon kívül már Perut is megemlítették a brazil tengeralattjárók lehetséges megszerzése iránt érdeklődő országokkal kapcsolatos spekulációkban. Jelenleg már csak a perui jóváhagyásra vár a megvásárlás, a belső bürokratikus eljárások várhatólag 2020 első negyedévében befejeződnek. A brazil egységeket a Lockheed Martin által gyártott, egyik legkorszerűbbnek tartott AN/BYG 501 Mod1D integrált harcvezetési rendszerrel látták el pár évvel ezelőtt. Jelenleg úgy tűnik, a két tengeralattjáró nagyjavítás nélkül kerül majd eladásra. Ezeket a munkálatokat majd a peruiaknak kell elvégezniük, elvégeztetniük.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas Phantom FGR.2
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Catégories: Biztonságpolitika
2019.12.28
Ausztriában repülési tilalom alatt állnak a svéd gyártmányú Saab 105-ös sugárhajtású kiképzőgépek. A valaha még 40 darabos mennyiségben beszerzett gépekből 19 példány volt még hivatalosan hadrendben, ezekből azonban az utóbbi időben csak 10-12 volt alkalmas a repülésre. Azonban a 2020-ban nyugdíjazni kívánt típuson több repedést is felfedeztek, így a flottát a földre kényszerítették biztonsági okokból. A történet úgy lesz teljes, ha az is megemlítésre kerül, hogy a Saab 105-ök ellenőrzésének javaslata a Svéd Légierőtől származott, ahol a hasonló Sk 60-at használják kevésbé erős hajtóművekkel, de modernebb pilótafülkével. Mivel az osztrák műszaki szakemberek további repedéseket találtak olyan helyeken is, amelyeken a svédek nem, így az összes osztrák Saab 105-öt a földre parancsolták.
December 20-én jelentették be, hogy Spanyolországban elvetették az S-70-es GALERNA-osztályba tartozó MISTRAL (S-73) nevű tengeralattjáró nagyjavítását. Az egység élettartama során az utolsó nagyobb hajógyári munkára azért nincs szükség, mivel az S-80-as osztályba tartozó ISAAC PERAL (S-81) hadrendbe állítása ezt szükségtelenné teszi. Az 1985-ben szolgálatba állt MISTRAL esetében ez volna az ötödik ilyen nagyjavítás, amit 2015-ben hagytak jóvá. A négy megépült S-70-ből, melyek egyébként a francia AGOSTA-osztály helyben készült, minimális eltérést felmutatni tudó példányai jelenleg már csak a GALERNA (S-71), MISTRAL és, TRAMONTANA (S-74) egységek vannak szolgálatban. Az 1980-as évek első felében építeni kezdett testvérhajók közül a másodiknak elkészült SIROCO (S-72) 2012 közepén került kivonásra.
Olaszországban elkezdték a Ghedi légibázis átépítését. A 6. repülőezred Panavia Tornado IDS és ECR gépeinek otthont adó támaszpont korszerűsítésére 91 millió eurót költ Róma. Ebből az összegből új karbantartó hangár, mintegy harminc fedett gépállóhely, további új épületek, egy új oktató központ, amelyben a szimulátorok is megtalálhatók lesznek, és az új raktár is elkészül. A munkálatok 2022 júliusáig be fognak fejeződni, hiszen mindezeket egy új típus érkezése teszi szükségessé. Ez pedig nem más, mint a Lockheed Martin F-35A, mely a Tornadókkal 2025-ig fognak egy repülőtérről üzemelni. A jelenlegi elképzelések szerint Olaszországban így mindössze két repülőtéren lesznek megtalálhatók a Lightning II-ek, a Ghedi és az Amendola légitámaszpontokon.
December elején jelentették be, hogy Görögország további összeget áldoz a francia Dassault Mirage 2000-5-ös vadászbombázóira. A Dassault Aviation, a Safran és a Thales 260 millió euró értékben fogja korszerűsíteni Athén 24 darab Mirage 2000-5 Mk.2-es gépét. Valamint ebben az összegben benne van egy hét évre szóló logisztikai támogatás is.
Légi indítású K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakétákkal fogják ellátni az orosz flotta repülőerőit. Az orosz Izvesztyija napilap értesülése alapján azonban nem a nagyobb távot berepülni képes, a korszerűsítés során új hajtóműveket (NK-32-02) és korszerű fedélzeti elektronikát kapó Tupoljev Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázók lesznek a hordozók. A tavalyi évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében megjelenhet majd a légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változata is. Ebből akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A minél gyorsabb hadrendbe állítás okán a már meglévő MiG-31BM Foxhound típust repülő vadászalakulatokat teszik alkalmassá a Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2-esbevetésére.
A lap értesülései szerint ezek a Kindzsalok már hajók ellen is kellő hatékonysággal lesznek bevethetők. Az új feladatkör ellátása jelentős módosítást igényel a Foxhound-okon, így a vadászfeladatok ellátása ezek után nem végrehajtható a MiG-31K alváltozatokkal. Ugyanis a fedélzeti rádiólokátor eltávolításra kerül, de a belső üzemanyag-kapacitás plusz tartályok beépítésével megnövekedik. Jelenleg a haditengerészet két MiG-31-et repülő ezreddel rendelkezik. Az Északi Flotta parancsnoksága alatt a moncsegorszki, és a Csendes-óceánon Flotta alárendeltségében a Kamcsatka félszigeten található jelozovói repülőtéren repülik a típust. Az előbbi bázist 2013-ban, míg az utóbbit 2016-ban újították fel és korszerűsítették. Moncsegorszkból felszállva Izland partjaitól a Kara-tengerig nyílik majd mód a Kindzsal bevetésére, míg a kamcsatkai MiG-31K-k a Kelet-Szibéria partvidékétől kezdve, a Bering-tengeren és az Ohotszki-tengeren lévő hajókra jelenthetnek a jövőben veszélyt.
Törökországban december 22-én bocsátották vízre az első helyben elkészült TYPE 214-es tengeralattjárót. A 2015-ben építeni kezdett TCG PIRI REIS a német U-214TN terv módosításával jött létre. Ezt megelőzően azonban műszaki és pénzügyi kérdések azonban körülbelül hat évvel késleltették a tengeralattjáró elkészültét. Az eredeti tervek módosítása során a tengeralattjárók hossza 2,05 méterrel növekedett, míg vízkiszorításuk 1850 tonnáról kicsivel 2000 tonna fölé (2040-2050) emelkedett. A hat egységből álló hajóosztályt a Gölcük Hajógyárban készítik el. A hat tervezett egységből innentől kezdve évente egy fog vízre kerülni, így az utolsó tengeralattjáró 2024-ban kerülhet tervezett közegébe, míg az összes hadrendbe állását 2027-re várják a törökök. Az eredeti terveket a törökök további öt helyen módosították a gyártó jóváhagyásával, a ThyssenKrupp Marine Systems-el 2009-ben aláírt szerződés alapján. Ennek köszönhetően a REIS-osztályú tengeralattjárók ISUS-90/72 harcvezetési rendszert, MK48 Mod 6AT és DM2A4 torpedókat, valamint a HARPOON Block I/II robotrepülőgépekkel fognak szolgálatba állni. A későbbiek folyamán tervezik a helyi fejlesztésű és gyártású AKYA torpedók, valamint a több mint 200 kilométeres hatótávolságú ATMACA robotrepülőgépek integrációját is.
Izrael légiereje új könnyűhelikoptereket szerez be pilótaképzés céljára. Mindez 2019. február 17-e óta nyílt titok, mivel nyilvánosságra hozták. Akárcsak a kiválasztott típust és a mennyiséget is. December 23. óta már azt is tudni, hogy a hét AgustaWestland AW119Kx Koala helikopterért, illetve a pilóta- és a földi személyzet képzésért, a pótalkatrészekért, és a szerszámokért egy 38,4 millió dolláros szerződés került aláírásra. A négy főrotorlapátos, kettős független hidraulikus rendszerrel, valamint Garmin G1000H kijelzős pilótafülkével rendelkező AW119Kx Koala helikopterek az 1970 óta használt Bell OH-58-ok helyét foglalják majd el. A típust Portugália is megrendelte 2018 végén. Ott öt gép plusz kettő további opciós szerepelt a 23 millió dolláros szerződésben a kiképző feladatkörben is 1963 óta alkalmazott nyolc Aérospatiale SA316 Alouette III leváltására. A francia típus generációs lemaradásban volt az AW101 és a Super Lynx Mk.95 típusokhoz képest. Az új portugál helikopterek feladatai lesznek még az oktatáson felül a futár-és szállítórepülések végrehajtása, rövidtávú tengeri kutató-mentő, valamint tűzoltási feladtok ellátása.
Indiai hadseregből származó információk alapján, már a következő év elején aláírásra kerülhet a következő szerződés, mely további Boeing AH-64E Apache harci helikopterek beszerzéséről szól. Egészen pontosan 6 harci forgószárnyast vennének, a becslések szerint körülbelül 930 millió dollárért. India 2015-ben 3,1 milliárd dollár értékben rendelt meg 22 darab AH-64E Apache harci helikoptert a légierő részére. Ezt 2017-ben követte a következő rendelés, ami hat forgószárnyasra szólt, de ezek már a hadsereg állományába fognak kerülni.
A bangladesi haditengerészet két Type 053H3 típusú fregattot vett át december 18-án. Az ex-JIAXING (521) és az ex-LIANYUNGANG (522) a kínai haditengerészetben szolgált eddig, nyolc további testvérhajóval együtt. Ezek alkották azon kínai fregattok második generációja, amelyek légvédelmi rakétarendszerekkel vannak felszerelve. A bangladesi haditengerészet 2018 júniusában megállapodást írt alá Kínával két Type 053H3 típusú fregatt beszerzéséről. Ezek a kínai haditengerészettől kivonásra kerültek 2019-ben, de átadásuk előtt egy alapos nagyjavításon és felújításon estek át. A tervek szerint a két fregatt új hazájukban az OMAR FAROOQ és az ABU UBAIDAH nevet fogja viselni.
2107 óta már a második alkalommal kerültek nyilvánosságra olyan fotók, melyek az AGM-114R9X bevetésének tényét erősítik meg. A NETARZENÁL-on ez év első felében került megemlítésre, hogy 2017 februárjában egy szíriai területen eltalált Kia személygépkocsi meglepően épen maradt az ismeretlen rakéta becsapódását követően. A tető szinte teljesen beszakadt, egy jókora lyuk éktelenkedett rajta, de robbanásra utaló nyomok nem voltak a roncson. A terroristának tartott egyiptomi állampolgár életét veszítette a támadás során. Már akkor szó volt róla, hogy a CIA és az amerikai hadsereg az elmúlt években új típusú rakétákat használt a terroristák elleni harcban. A távolról irányított repülőeszközök fedélzetéről az AGM-114 Hellfire R9X jelzésű változatát vetették be, már több alkalommal. A Szíriában és Jemenben is alkalmazott fegyver nem tartalmaz robbanóanyagot. A kiszemelt személy elpusztítását a rakéta testéből csak néhány másodperccel az ütközés előtt kinyíló hat darab penge végzi.
Az AGM-114 R9X jelzésű változatról első alkalommal cikkező Wall Street Journal szerint az R9X-et Barack Obama elnök regnálása alatt fejlesztették ki a nem szándékos halálesetek csökkentése érdekében. A Wall Street Journal több mint fél évvel ezelőtti jelentése alapján az R9X alkalmazásra került már többek között Líbiában, Szíriában, Irakban, Jemenben és Szomáliában is. Most az év vége felé hivatalos megerősítést nyert, az R9X-et 2016-ban titokban fejlesztették ki éppen az olyan célszemélyek likvidálására, akik védelmük érdekében más személyek közelében tartózkodnak (különösen nők és gyermekek), így hagyományos fegyverek alkalmazásával túl nagy médiavisszhangot váltana ki a likvidálásuk. Eme változat titokban tartása lehetővé tett a kevesebb, mint 10 alkalommal történő sikeres használatát. Valószínűleg ugyanezzel a fegyverrel került sor a támadásra Jemenben egy 2019. januári akció során, majd 2019 októberében Szíriában is. Azonban a rakétáról hivatalos fotót nem hoztak nyilvánosságra, valamint azt sem közölték, mi a tényleges megnevezése.
Sikeresen semmisített meg egy BQM-167 célgépet egy Lockheed Martin F-16C az Egyesült Államokban. A december 19-én végrehajtott éleslövészet során a Fighting Falcon az eredetileg a földi célok ellen fejlesztett AGR-20A APKWS (Advanced Precision Kill Weapon System) félakítv lézeres irányítású rakétát használta. A Mexikói-öböl vizei feletti lövészetre az F-16-os két-két AIM-9 Sidewinder és AIM-120 AMMRAAM légi célok elleni rakétával, és két hétcsövű indítóblokkal szállt fel. Ez utóbbiakban voltak az átalakított Hydra rakéták. A teszt bebizonyította, hogy egyetlen egy darab, a 2016-ban rendszeresített, nagyjából 30000 dollárba kerülő (míg az AIM-120 darabára ennek többszöröse) precíziós irányítórendszerrel ellátott AGR-20A APKWS-ből is elegendő egy kisméretű légi cél megsemmisítésére. Természetesen a félaktív lézeres irányítási mód miatt elengedhetetlenül fontosak a megfelelő légköri viszonyok.
Bejelentették két újabb VIRGINIA-osztályú tengeralattjáró nevét is december végén. Mind az SSN-802-es és az SSN-803-as elnevezése történelminek tekinthető, így várható volt, hogy újra felbukkannak majd. A General Dynamics Electric Boat által megépítendő mindkét egység a Block V-ös változat lesz. Az az SSN-802-es az OKLAHOMA, míg az SSN-803-as az ARIZONA nevet viseli majd.
Argentína már egy ideje törekszik arra, hogy korszerűsítse helikopterflottáját, most orosz ajánlatot vizsgálnak. A 20-24 darab közepes szállító helikopter esetében a Mil Mi-171A2-es verzió beszerzése vált elérhetővé. A 12 darab harci helikopter esetében a Mil Mi-35M-re érkezett ajánlat Moszkvából. Ezen felül az orosz elképzelésben szerepel egy Córdobában létesítendő logisztikai és karbantartó központ létesítése is.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
MiG-29A Fulcrum
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Alenia/Aermacchi/Embraer AMX
Lockheed Martin F-16F Desert Falcon
NHI NH90TTH
Boeing C-17A Globemaster III
Eurofighter EF-2000 Typhoon
B. U. É. K.
Catégories: Biztonságpolitika
2019.12.21
Múlt hét végén a következő szakaszába lépett Hollandia következő generációs tengeralattjáróinak kiválasztási folyamata. A megrendelés elnyerésére már csak a Naval Group, a Saab Kockums és a ThyssenKrupp Marine Systems maradt versenyben. A spanyol Navantia ajánlata, a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus-al, már az első körben kihullott a rostán. A spanyolok esélyeit nagyban növelte, hogy az S-80-as osztályhoz beszállítóként már több helyi cég is csatlakozott, így a hazai ipar bevonása zökkenőmentesen megoldható lett volna. A hollandok következő szakaszban meghatározzák a követelményeket, a megrendelés elnyeréséhez fontos kritériumokat és a súlyozási tényezőket. Teszik mindezt olyan tényezők alapján, mint például a legjobb hajó a legjobb árért, a kockázatkezelés, valamint a nemzetbiztonsági érdekek és a stratégiai autonómia. A tervezés, az építés és a későbbi karbantartás szempontjából Hollandia nagy jelentőséget tulajdonít a helyi ipar bevonásával megvalósuló elképzelésekre. Ráadásul a hazai cégekre számítanak az ellátási lánc esetében a minél fontosabb helyek betöltésének lehetőségére is. Az 1990-es évek óta szolgáló WALRUS-osztály négy egységének pótlására négy másikat terveznek beszerezni Amszterdamban. A kiválasztási folyamatot 2021-ben tervezik lezárni, míg a szerződés megkötésére 2022-ben kerülne sor. Az utolsó WALRUS 2031-be kerülne kivonásra.
Módosított légi utántöltő rendszert tesztelt az Airbus a C295-ös szállítógép fedélzetén. Ezzel már csukott teherrámpa mellett is lehetővé válik más repülőgépek részére a repülés közbeli üzemanyag átadás. A Getate-i repülőtérről felszállt C295W tömlőjére a spanyol légierő 35. Repülőezredének egyik C295-öse csatlakozott rá. A háromszori csatlakozás alatt üzemanyag átadására nem került sor, mivel a próba célja a különböző sebességgel és magasságban végzett különféle manőverek mellett (mint például fordulók) az utántöltő kosár stabilitásának ellenőrzésére volt. A tesztrepülés két és fél órán át tartott, és a légierő szerint az eredmények nagyon kielégítőek voltak, és az Airbus mérnökeinek lehetősége volt arra, hogy különféle következtetéseket vonjanak le a módosított légi utántöltő rendszer képességeinek javítása érdekében.
Az átépítést követően december 18-án lezárták az ISAAC PERAL (S-81) S-80-as osztályú tengeralattjáró nyomásálló hajótestét. Ezt a szükségessé módosítások miatt voltak kénytelenek a spanyolok kettévágni és egy 7 méter hosszú darabot beletoldani. A 3000 tonnás egységek hosszas vajúdás után születhettek csak meg. Az ISAAC PERAL (S-81), az NARCISO MONTURIOL (S-82), a COSME GARCIA (S-83), és a MATEO GARCIA DE LOS REYES (S-84) nevet viselő egységeken felül eddig még nem érkezett megrendelés a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus tengeralattjárókra. Az, hogy az eltelt évek alatt az egyes tengeralattjárók költsége majdnem megduplázódott nem jelent nagy meglepetést, hiszen az építési ütem csúszásának ez természetes velejárója. Becslések szerint egységenként, a most már S-80 Plus néven illetett tengeralattjárók költsége megközelíti az 1 milliárd eurót. A gondok még 2013-ban kezdődtek. A helyi sajtó szerint „nagy technikai innováció”-nak tartott, a Navantia üzemében folyó munka még a sólyán állva futott zátonyra, ugyanis az elsőnek elkészülő egységnél jelentős többletsúlyt, egyes hírek szerint 68, míg mások szerint majd 100 tonnát állapítottak meg. Az eredetileg 2400 tonnásnak készülő tengeralattjárók gondját tovább növelte, hogy ez nem egyenlő arányba oszlott el a hajótest mentén, így az irányíthatóság fenntartása végett a gyártó kénytelen volt az S-80-ok hosszát megnövelni.
A spanyol kormány addig már 680 millió dollárt költött a tengeralattjárók építési programjára, aminek kézzelfogható eredménye az első egység, az ISAAC PERAL 2015 márciusában történő vízre tétele lett volna. A szükséges áttervezés miatt ez azonban több évvel el is csúszott. A hiba kiküszöbölésére a tengeren túlról kért segítséget a spanyol Navantia hajógyár a túlsúlyos S-80-as tengeralattjáró ügyében. Így a felszín alatti egységek tervezésében és építésében igencsak járatos amerikai Electric Boat szakembergárdája látott hozzá, hogy segítse spanyol kollégáik munkáját. Az amerikaiak sem találtak más megoldást, mint a tengeralattjáró hátsó részének legalább 3-4 méteres meghosszabbítását. Spanyol források már pár évvel ezelőtt is fontolóra vették a levegőtől független meghajtó rendszer elhagyását, ez ugyanis az akkori fejlettségi szintjén csak egy hétig lett volna képes feladatát ellátni, az elvárt 28 nap helyett. A legújabb, ez év elejéről származó hírekben szintén megemlítésre került a rendszer, mivel még mindig nem kielégítő a víz alatti időtartamot biztosító képessége. A meghosszabbítás és a kiszorított víz súlya nem csak az építési idővel nem volt arányos, hanem mint az tavaly kiderült, a tengeralattjárók otthonául kiszemelt Cartagena-i bázis szárazdokkjával sem. Tudniillik az így már 81 méteres hosszall büszkélkedő tengeralattjárók befogadására képtelenné vált az építmény, amit szintúgy módosítani kellett, hogy feladatát el tudja látni. Az ISAAC PERAL vízre bocsátására várhatólag 2020 októberében fog majd sor kerülni.
Hivatalosan is átadták az első két (1706-os és az 1707-es oldalszámú) JF-17B Thunder repülőgépet Mianmar számára december 15-én. Az ázsiai ország 16 darab Thunder beszerzését határozta el még 2015-ben. Ezekből 6 darabot már hadrendbe is állítottak. Bár születtek tervek a vadászbombázók hazai gyártásáról és összeszereléséről is, végül az összes gép Kínában készül el. Az első kétüléses példány is Csengduban készült el még 2017-ben, és ez a példány még az év áprilisban fel is szállt. A JF-17B (FC-1B Xiaolong) prototípus függőleges vezérsíkjának magasságát megnövelték, valamint a gép fesztávolsága is megnövekedett fél méterrel és vaskosabb lett a második ülés mögötti gerincrész is. Ide gyaníthatóan üzemanyag-tartályok kerültek beépítésre, a hatótávolság csökkenését megakadályozandó. A ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is rendelkező kétüléses változat tömege így kissé magasabb lehet, mint az együlésesé. Eredetileg a kétüléses változatba a MiG-29-ből származó RD93-as sugárhajtómű helyett a Dassault Rafale M88-át szánták. A hírek szerint összesen három kétüléses prototípust építettek meg. A JF-17B változattal még 2017-ben egy pakisztáni pilóta is megismerkedhetett a levegőben. Pakisztánban is rendszeresítik a kétüléses JF-17-es változatot, ott 26 kétüléses JF-17B beszerzése szerepel a tervekben.
Indiában a hadsereg új 8x8-as kerékképletű lövészpáncélosokat keres. A 198 darabos remélt beszerzésből az amerikai Stryker, a francia VBCI, a német-hollad-brit Boxer és az orosz BTR-82-es biztosan nem fog részesülni. Az elvárt műszaki paramétereket 20 oldalon felsoroló követelménylistából kitűnik, hogy a járműveknek 4 fős kezelőszemélyzettel kell rendelkeznie, légi szállíthatónak kell lennie Iljusin Il-76 Candid, vagy Boeing C-17 Globemaster III tehergépekkel, lóerő tömeg aránya legalább 25Le/tonna legyen, úszva 10 kilométer per órás sebesség elérésére legyen képes, közúton legalább 80 kilométer per órás sebességgel tudjon haladni. Önmentésre legyen képes csörlő segítségével, fegyverzetét a 30 milliméteres gépágyún és a vele párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskán kívül még legalább két irányított páncéltörő rakéta alkossa, ezekből további 8-at el lehessen helyezni a beltérben egy indítóállvánnyal együtt.
Két indítást is végrehajtott India a héten az oroszokkal közösen fejlesztett BrahMos csapásmérő robotrepülőgéppel. A szárazföldről indított variáns mellett a lövészeten szereplő másik fegyver, egy légi indítású légi indítású BrahMos-A (Air) volt. Ezt természetesen egy Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóról bocsátották útjára, aminek végén egy lehorgonyzott tengeri célpont volt. A 2,5 tonnás fegyver sikeresen eltalálta azt, így ezzel az éleslövészettel (mely már a harmadik volt a sorban, a másodikat idén május földi cél ellen hajtották végre) befejeződött a rakéta integrálása a Szu-30MKI repülőgépekre. India 40 Szu-30MKI-t tervez alkalmassá tenni a BrahMos-A bevetésére. Ezek a gépek a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) üzemében a törzs közepén lévő felfüggesztési ponton jelentősen meg lesznek erősítve, hogy a 2,5 tonna indulótömegű légi indítású csapásmérő robotrepülőgép tekintélyes tömegét elviseljék. Nem hivatalos forrás arról is tudósított, hogy ezeknek a gépeknek az elektromos, elektronikus rendszereit különleges védelemmel is el fogják látni, hogy megóvják őket a nukleáris robbanás okozta káros hatásoktól. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Új-Delhi a 290 kilométer hatótávolságú BrahMos-A-t nukleáris robbanófejjel is be tervezi vetni. Szintén a BrahMos-A változat jellemzője, hogy a földről indítható BrahMos 200 kilogrammos harci része helyett 300 kilogrammossal rendelkezik, ez szintén egy olyan adat, mely megerősítheti a nukleáris harci rész alkalmazását ezen a modifikáción.
A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is, 2017 márciusában már több mint 400 kilométert tett meg egy BrahMos. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szintén 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is. Továbbá diplomáciai források szerint előrehaladott tárgyalások folynak Thaiföld és India között az orosz-indiai fejlesztésű BrahMos robotrepülőgépek megrendelése ügyében. Az egyeztetések tavaly decemberben gyorsultak fel, amikor is a thaiföldi királyi haditengerészet vezetője, Ruddit admirális látogatást tett Indiában. A szerződéssel véglegesített megállapodás időpontját nem idénre, hanem jövőre várják. Thaiföldön kívül számos délkelet-ázsiai ország, Malajzia, Szingapúr és Indonézia szintén jelezte érdeklődését a BrahMos megvásárlása iránt, de jelenleg a thaiföldi tárgyalások tartanak előrébb. A Fülöp-szigetről érkezett decemberi hírek szerint Manilában már 2020-ra készek lennének a szárazföldi indítású változat beszerzésére.
Részinformációk alapján úgy tűnik, Kínában egy újabb harci repülőgép fejlesztésén dolgoznak. Úgy hírlik a gépen az AVIC–nál (Aviation Industry Corporation) és a Senyang Repülőgép-tervező és Kutatóintézetben munkálkodnak, és fő ismertetőjegye az új fejlesztésű kompozit anyagok lesznek. Értelem szerűen a csökkenetett észlehetőség is fontos követelmény lesz az új típus esetében, melyet helyi források eddig csak JJ-két emlegetnek. A 2018 júliusában megkezdett fejlesztésről annyit lehet még tudni, hogy a sugárhajtóműveket is megpróbálják a lehető legjobban elrejteni a rádiólokátorok sugarai elől, ezért S alakú légcsatorna fog hozzá vezetni. Néhány katonai megfigyelő azt feltételezi, hogy az új vadászgép az FC-31 korszerűsített, hazai igényeknek megfelelő változata lehet, mások szerint ez teljesen más repülőgép lesz.
December 17-én szolgálatba lépett Kína második repülőgép-hordozója a Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója és a neve SHANDONG, hadrendi száma 17-es. Kína első repülőgép-hordozója a szovjet érában építeni kezdett LIAONING (ex-VARJAG) 13 hónap alatt 10 tengeri próbautat követően vált a kínai flotta részévé. A Type 001A esetében az első próbaút 19 hónappal ezelőtt, 2018 májusában került végrehajtásra, így már várható volt a szolgálatba lépése. Főleg úgy, hogy a május végén befejeződött hatodik próbaút után a fedélzeten több guminyom volt látható, tehát vagy átstartolások, vagy tényleges leszállások is végrehajtásra kerültek ezen út során. A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekről a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításokra már évekkel ezelőtt fény derült.
Ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, és a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott. Kínában augusztus hónapban hivatalosan is bejelentették, hogy a Type 001A egység 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz nem minden esetben követendő mintaként igénybe vett LIAONING hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, (kb. tíz helikoptert köztük Changhe Z-18, Ka-31, vagy Harbin Z-9 típusúakat) tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd.
A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. Ez évben az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.
Árnyoldalhoz tartozik az is, hogy kínai források tudni vélik, kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja. A Type 001A után a Jiangnan Shipyard Group által két éve építeni kezdett és a műholdas fotók alapján jó ütemben haladó CV-18 Type 002-es egység után még egy ilyen fog elkészülni 2021-től kezdődően, de a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításának tervével felhagytak Pekingben. Pedig az ez év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2022 körül fog szolgálatba lépni.
Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várhatólag 2 év alatt nagyjából elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 002-es a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból. Ténylegesen a meghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem.
Az elektromágneses katapultok megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érhető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a forrás által részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is sejtetheti a háttérben.
Szolgálatba állt a Koreai Köztársaság légierejénél a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó. Szöul fennhatósága alá már 13 darab F-35A tartozik, és a megrendelt 40 Lightning II 2021 végéig átadásra fog kerülni. Várható további megrendelés is az F-35-re az ázsiai országból, de hogy azok mennyisége (talán 20 darab) és változata (A, vagy esetleg B) még nem nyilvános. Így jó esély van arra, hogy Dél-Korea továbbra is benne maradjon az elmúlt 5 évet tekintve az első 10 amerikai fegyvert vásárló állam alkotta mezőnyben. Itt Szaúd-Arábia került az első helyre, 2014-től 2018-ig mintegy 13,5 milliárd dollárjával, majd másodikként következik Ausztrália 7,8, az Egyesült Arab Emírségek a harmadik 6,92, illetve Dél-Korea egy kicsivel lemaradva ugyanabban az időszakban összesen 6,28 milliárd dolláros megrendeléssel foglalja egy a negyedik helyet.
Sikeresen kiküszöbölték a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek egyik problémáját. A gondot az okozta, hogy a forgószárnyas óriások három General Electric T-408-as (GE38-1B) gázturbinájába rendszeresen visszaáramlott az fúvócsövet elhagyó égéstermék. Ez nem csak csökkentette a hajtóművek teljesítményét, hanem veszélyessé is tette a repülést e gépekkel. A módosítás hatékonyságát több tesztrepülés során is alaposan ellenőrizték és ezek a megfelelő eredményt hozták. A tavalyi év elején a Pentagonban készült el egy átfogó elemzés a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopterről. Ebben az állt, hogy több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont van még a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget.
Éppen ezért ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az addig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő négy példány akkori rendelkezésre állási mutatója 69%-os volt, ez szintén elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Ez év első felében még gondok voltak a számítógépeken futó szoftverekkel, de sokkal komolyabb probléma volt az, hogy az erőátviteli rendszer nem fogja elérni az elvárt élettartamot. Mindezek miatt jelenleg 2021 szeptemberét határozták meg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopter hadrendbe állásának dátumaként. Az amerikai tengerészgyalogság várhatólag 200 példányban fogja beszerezni az új nehézhelikoptert, bár az elhúzódó fejlesztés miatt alaposan megemelkedhet a darabáruk. Ez a mennyiség nyolc aktív, egy tartalékos és egy kiképzőegység felállítására lesz elegendő. De a pár éve tulajdonossá vált Lockheed Martin szerint jelentős külföldi megrendelés is várható a típusra. Jelenleg Németország, Izrael és Japán lehet az új variáns első külföldi megrendelője.
Továbbra is forgószárnyalunk, mivel a Bell egy érdekes technikai részletet árult el az ez év októberében bemutatott 360 Invictus helikopteréről. A gépbe a két, a törzsbe épített, egyenként 3000 lóerős General Electric Aviation XT901 sorozatú gázturbina mellett egy Pratt&Whitney PW207D1 gázturbina is beépítésre fog kerülni. Ezt az erőforrást már használják a Bell 429 könnyűhelikoptereken, azonban a 360 Invictus esetében csak kisegítő szerep vár majd rá. Alapesetben a géptörzs jobb oldalára beszerelt PW207D1-nek a fedélzeti rendszerek energiával történő ellátása és a fő hajtóművek indításának segítése lesz majd a fő feladata, de lehetőség lesz az 568 lóerejével a meghajtásban történő részvételre is, egy függőleges tengelykapcsoló mechanizmuson keresztül.
Bár már biztosítva lesz a 2020-as költségvetésben a szükséges összeg, de szerződés még nincs. Jelenleg itt tart az amerikai haditengerészet és a tengerészgyalogság közös repülőgép-beszerzése Európából. Jah, és hogy milyen típus lett a kiszemelt? Svájcban használt Northrop F-5E/F Tiger II repülőgépekről szól ez a hír, amik a légharc-gyakorlatokon majd az ellenfelek gépeit személyesítik meg. A mindössze 40 millió dolláros kiadás fele-fele arányba oszlik meg a flotta és a tengerészgyalogság éves kiadásai között. Ez roppant kedvező az árfekvés, pláne, ha azt is tudjuk, körülbelül 35 éves, ám igen jó műszaki állapotban lévő Tiger II-ből kerülhet majd 22 darab az USA-ba. Ebben az évezredben már beszerzésre került 44 darab F-5E/F Svájcból, amik a Northrop Grumman a floridai St Augustine-i üzemében felújítva F-5N-ként álltak szolgálatba. A talán 2020-ban megvásárlásra és 2021-ben leszállításra kerülő példányok is erre lesznek alkalmazva, gyaníthatóan jó ideig, ugyanis az összegbe még tekintélyes mennyiségű alkatrész is benne foglaltatik.
Teljessé vált az Amerikai Légierő első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóra átfegyverzett repülőezredének a gépállománya. A Hill légibázison települő 388. ezred december 17-én kapta meg ugyanis a 78. repülőgépét. Az első F-35A-k 2015 szeptemberében érkeztek a támaszpontra és azóta a 4., a 34. és a 421. századok gépei több mint 33 000 repülési órát gyűjtöttek össze. Egy F-35-öst alkalmazó USAF század gépállományát 24 darab vadászbombázó alkotja, ezeken felül az ezred további 6 géppel is rendelkezik.
December 13-án vette át a Brazil Légierő a második Embraer KC-390 teherszállító/légi utántöltő repülőgépét. A szeptemberben megérkezett 2853-as oldalszámú példány után, most a 2854-es oldalszámú gép szállt le a 1. szállítórepülő-ezred repülőterén.
Újabb, nagyjából fél éves csúszást lesz kénytelen elkönyvelni a brazil haditengerészet Grumman C-1A Trader hordozófedélzeti szállítógép átépítési programja. Az amerikaiaktól használtan beszerzett szállítógépek átépítésével az Elbit Systems of America (ESA) foglalkozott. Az elsőként elkészülő, más repülőgépek légi utántöltésre képessé váló, immáron KC-2 Turbo Trader jelzést viselő repülőgép első repülését legutóbb ez év áprilisában szerepeltették a médiában, akkor még úgy volt, hogy szeptemberben repül majd első alkalommal.
A csillagmotorok helyett új Honeywell TPE331-14GR-801Z légcsavaros gázturbinát és korszerű fedélzeti rendszereket is kapó gépből összesen 4 darab fog elkészülni az Elbit Systems, és a brazil leányvállalat, az AEL Sistemas együttműködésének köszönhetően. Az eredeti terv szerint a gépekkel 2021-re végeztek volna. A gázturbinák beépítése nem egyedülálló a típus történetében, hiszen a légi tűzoltógépként használt S-2T Turbo Tracker-ek esetében szintén ez valósult meg. Az turbólégcsavaros hajtóművekkel és korszerű fedélzeti elektronikával ellátott KC-2 Turbo Trader gépek programja, amennyiben a kezdetektől nézzük, alapos csúszásban van, mivel a 2011-es döntés megszületésekor az első gép átadását 2014. április 1-re, míg az utolsóét 2015 októberére prognosztizálták. A legújabb hírek szerint az első gép felszállására 2020 márciusában kerítenek majd sort.
Úgy néz ki, sikeres lehet Argentína Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek megvásárlásáról szóló terve. Nagyjából fél évvel ezelőtt keresték meg ugyanis az Egyesült Államokat az ott már kivonásra került példányok megvásárlása ügyében. Argentínában a haditengerészetnél négy darab P-3B Orion áll hadrendben, azonban ezek közül csak egy van repülőképes állapotban. A Washingtonnal folyó egyeztetések jelenleg ott tartanak, hogy jóváhagyásra került 4 P-3C, 4 tartalék hajtómű, kommunikációs berendezések, radarberendezések, Infravörös és elektrooptikai berendezések, tartalék alkatrészek, oktatóanyagok, valamint logisztikai támogatás eladása is a dél-amerikai állam részére kicsit több mint 78 millió dollárért.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
Sikorsky CH-53E Super Stallion
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
De Havilland DH-115 Vampire T.55
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
Catégories: Biztonságpolitika
2019.12.14
Dániában eldőlt, milyen távirányítású fegyverállvánnyal fogják ellátni a hadsereg Piranha V 8x8-as kerékképletű páncélozott szállító harcjárműveit. A nemzetközi tenderben a Kongsberg Defense & Aerospace PROTECTOR-a lett a befutó. A gyártó már több mint 20000 darab különféle távirányítású fegyverállványt gyártott le napjainkig, és Dánia a 23. ország, melyben rendszeresítésre került a PROTECTOR típus. Dánia 2015 végén rendelte meg a General Dynamics European Land Systems (GDELS) Piranha V-ös járműveket csapatszállító, parancsnoki, műszaki, egészségügyi, valamint aknavetőt hordozó változatokban, összesen 309 darabos mennyiségben. Az első példányokat 2019 márciusában adták át.
Jól halad a víz alatt is használható lövedékek fejlesztésével egy norvég cég, a DSG. Az évek óta folyó fejlesztésben természetesen a szuperkavitáció játssza a fő szerepet. A CAV-X lőszerek különféle űrméretben készülnek (5,56, 7,62, és 12,7 milliméteres átmérővel is), de mindegyik esetében a mozgásukat a vízfelszín alatt egy gázbuborék teszi lehetővé. Ennek hiányában a vízbe lőtt lőszer a sűrűbb közegbe érve nagyjából 600 milliméter megtételét követően ártalmatlannál válik, míg a felszín alatt kilőve körülbelül 5 méter után elveszíti a mozgási energiáját. A DSG lövedékei éppen ezért egy olyan gázbuborékban haladnak, amit a lövedék hajtógáza generál. Ez lehetővé teszi, hogy a szuperkavitációs lövedék sokkal hatékonyabban haladhasson a víz alatt, mint hagyományos társai. Természetesen nem mindegy, hogy a lövedék a kilövés után hatol be a vízbe, vagy eleve ott történik a fegyver elsütése. Éppen ezért kétféle lőszertípust lehet megkülönböztetni, az A2-est és az X2-est. Előbbi a vízbe hatoló, míg utóbbi a vízben használható.
Az első generációs CAV-X 5,56 milliméteres lőszer a vízbe érése után akár 14 méter megtételét követően is hatásosnak bizonyult, míg a nagyobb lövedékek, mint például a 7,62 milliméteres 22 méter, illetve a 12,7 milliméteres 60 méter megtétele után is halásos volt, miután belépett a vízbe. Ezek az értékek igencsak biztatóak voltak, így a DSG mérnökei elkezdték finomítani műveiket és ennek eredményeként a legtöbb esetben sikerült megduplázni ezeket a távolságokat. Amennyiben rendszeresítésre éretté válnak ezek a lövedékek, akkor egy új fejezet nyílhat majd a hajók búvártámadások elleni védelmében. Itt, a nagyjából 2000 méteres lőtávolsággal rendelkező 12,7 milliméteres lövedék lehet majd az, amelyiket a leginkább alkalmazhatják a jövőben a vásárlók. Első megrendelőként talán az USA SOCOM (Különleges Műveletek Parancsnoksága) tűnhet fel, ők már kifejezték érdeklődésüket a DSG-nél, elsősorban a SEAL egységeiket szeretnél ellátni ezekkel a lövedékekkel.
Franciaországban december 6-án jelentették be, hogy a légierő Dassault Rafale F3-R vadászbombázói elérték a bevethetőségüket. Erre a szériára jellemző az RBE2 AESA antennájú radar, a Spectra önvédelmi rendszerbe integrált ellenség-barát azonosító, illetve a DDM NG rakétaindításra figyelmeztető rendszer, a korszerűbb szoftverek, és a pilótafülke szélvédője elé épített, szintén továbbfejlesztett képalkotó infravörös kamera a lézeres távolságmérővel. Eme alváltozat képességei most még nem teljesek, hiszen az MBDA Meteor légiharc-rakéták, valamint a TALIOS célmegjelölő konténer (a Thales Optronique PDL NG = Pod de Désignation Laser de Nouvelle Génération konténere 2014 nyarától hallgat a TALIOS névre a hivatalos közleményekben) integrációja csakis a 2020-as évben fejeződik be. Az infravörös és hagyományos képet egyaránt HD minőségben készítő TALIOS célmegjelölő konténer szolgálatba állítását 2016 októberében - az első repülése alkalmával - még 2018-ra várták. A Meteor esetében még érdekesebb a hír azon része mely az integráció befejezéséről szól, hiszen ezt már 2017 áprilisának vége előtt lezártként adták a nagyvilág tudtára.
Jelentősen sikerült lerövidíteni a Szuhoj Szu-34-ek és a Szu-35-ök gyártását Oroszországban. Ezt elsőként a Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, röviden a KNAAPO és a Novoszibirszki Cskalov Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a NAPO üzemében tették meg. Első üzemben a Szu-35-ök, míg utóbbiban a Szu-34-ek gyártása folyik, most már gyorsabban. Várhatólag a jövőben a termelékenység hatékonyságát jelentősen megnövelő módszereket bevezetik majd az irkutszki és az uljanovszki gyárakban is. A gyártási idő 30%-os lerövidítését a munka átszervezésével és az alapanyagok, alkatrészek megfelelő időben történő, a munkások, szakemberek keze ügyébe készítésével érték el. A változtatás előtt a teljes munkaidő mindössze 55%-a jutott a tényleges gyártásra, a többi a különféle beszerzésekre, anyagmozgatásra, ügyintézésre, valamint a raktárban tárolt anyagok kivételezésre ment el.
Jelenleg még nem tudni mi lesz a sorsa a Törökország számára legyártott, de leszállításra már politikai nézeteltérés miatt nem került Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóknak. A Kongresszus a Védelmi Minisztérium számára lehetőséget kínált a 6 gép megvásárlására, de ehhez még további jóváhagyásokra is szükség van. A 2020-as költségvetésben már szerepel egy 30 millió dolláros tétel, ami a gépek tárolására, megőrzésére lett elkülönítve a szintén törökök számára gyártott szimulátorokkal együtt. Most annyi tűnik bizonyosnak, hogy 2020 első negyedévében a féltucat Lightning II-es vadászbombázó eltárolásra kerül az USA-ban.
Július 27. után újra Boeing AH-64E (I) Apache Guardian harci helikopterek érkeztek meg Indiába. Most is egy Antonov An-124-100-as teherszállító repülőgép segítségével történt a szállítmányozás és most is négy forgószárnyast rejtett a raktér. Ide egyébként összesen 5 AH-64-es is bezsúfolható a leszerelt rotorlapátok mellett. Most azonban a 39 tonnás terhelést csak 4 gép adta az Egyesült Államok Phoenix-Mesa Gateway repülőtérről induló és az indiai főváros, Új-Delhi közelében, az indiai légierő Hindan légibázisán leszálló járaton. A rakomány biztonságos rakodási és szállítási feladatainál az Antonov Airlines csapatát a gyártó emberei segítették, így zökkenőmentesen zajlott le mindkét folyamat. Az eddig leszállított mind a 8 Boeing AH-64E (I) Apache Guardian harci helikopter a pakisztáni határhoz közeli Pathankot légibázison lesz megtalálható, ahol a 125. helikopter század - melynek neve „Gladiators” - lesz az első, amelyik átfegyverzésre kerül.
Ez az alegység korábban a Mil Mi-35 Hind harci helikoptert repülte. A Gladiátorok két további AH-64E-t is fognak majd kapni 2020-ban, így teljessé válik majd a tíz darabos gépállományuk. Szintén ez az év lesz az, amikor a többi helikopter is megérkezik majd Indiába. A légierő második Apache századát az indiai-kínai határ közelében lévő Jorhat légibázisra fogják telepíteni, szintén 10 forgószárnyassal. Ezen a támaszponton jelenleg az An-32 szállítógépeket és a Mi-17 helikoptereket repülik. A 22 megrendelt AH-64E-ből a fennmaradó két példány hadműveleti tartalékot fog képezni. További AH-64E-k megjelenésére is lehet számítani Indiában, ugyanis a hadsereg is rendelt már belőlük hat darabot és tervek vannak további 30 másik beszerzésére is. Ezekkel három századot állítanának fel, mindegyiket egy-egy gépesített magasabbegység parancsnoksága alá rendelve.
Készen áll a sorozatgyártásra az Arjun Mk.IA (Mark 1-A) harckocsi. A típus sokat kritizált nagy tömege, a 68 tonna, a torony és a járműtest átalakításával 3 tonnával került csökkentésre. A hírek szerint a nem kevesebb, mint 93 módosításnak köszönhetően az Arjun Mk.IA harckocsi nem csak könnyebb, és mozgékonyabb de harci hatékonyságban is előrelépést tud felmutatni elődjével szemben. Az Arjun harckocsi Mk.I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk.II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelést sikerült eddig realizálni. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun Mk.I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel azelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatására már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót.
Az Arjun Mk.IA harci hatékonyságának növelésére az irányzó és a parancsnok számára külön-külön került beépítésre egy-egy hőkamerás-lézer távmérős optikai rendszer. Ez természetesen lehetővé teszi a vadász-gyilkos felállás megvalósítását, vagyis a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozícióját megjegyzi a rendszer, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. A toronyra szerelt távirányítású fegyverállványba egy géppuska került, ezt a töltő kezelheti, földi és légi célpontok ellen egyaránt használható. A védelmet reaktív páncélzat, atom, vegyi és biológiai támadásokra figyelmeztető érzékelő is növeli. Ez utóbbi veszély észlelése esetén automatikusan megnövelik a harckocsi belsejének nyomását a káros anyagok bejutásának megakadályozása érdekében. Szintén a védelmet erősíti a lézeres besugárzást érzékelő rendszer, ami összeköttetésben áll a füstgránátvetőkkel és önállóan képes álcázó füstfüggöny létesítésére.
Elefánt sétával demonstrálta képességét Ausztrália légiereje. A hatalmas méret és a szürke szín teljesen megfelelt a november 15-i eseménynek, hiszen a 33. repülőszázad öt Airbus KC-30A (A330 MRTT) légi utántöltő/szállító repülőgépe cammogott végig az Amberley légibázis gurulóútjain. Tette mindezt a bevethetőség demonstrálására, hiszen csak egy KC-30A volt ekkor időszakos karbantartáson, míg egy másik a Közel-Keleten támogatja a szövetséges erőket. Ez a kapacitás akár több mint 1000 főnyi katonai személyzet szállítását, illetve 40 F/A-18 Hornet repülés közbeni üzemanyaggal történő ellátását teszi lehetővé. Ausztrália számára 2011 és 2015 között 5 KC-30A-t szállítottak le, míg a 6. és a 7. gépét 2018-ban, illetve 2019-ben kapta meg. A típussal szerzett tapasztalatok lehetővé teszik, hogy tervezetten csak egy gép legyen távol a századtól az éppen esedékes időszakos ellenőrzés miatt.
További jövés-menés is volt a kontinensnyi országban ebben a hónapban, ugyanis december 11-én újabb hét Lockheed Martin F-35A Lightning II repülőgép került leszállításra. A RAAF Williamtown-i támaszpontján landoló kötelék az Egyesült Államokban található Luke légibázisról indult útnak légi utántöltő repülőgépek támogatásával. Ezekkel együtt így már 13 darab kengurus felségjelzésű példány található meg az ausztráliai támaszponton, míg az USA-ban további 5 repül. Az összmennyiség 72 darab lesz, ugyanis az ausztrál kormány nemrégiben jóváhagyta az utolsó 24 példány beszerzését is. A még nem végleges tervekben további F-35-ök is szerepelnek, így ha ezek is beszerzésre fognak kerülni akár 100 darabot is elérheti majd a példányszámuk. Érdekesség, hogy a gépek darabára 5%-al alacsonyabb, mint ahogy azt még 2014-ben várták.
Búcsúzkodásra is sort kerítettek az ausztrálok a héten, ugyanis december 12-én megtörtént a svájci Pilatus PC-9/A turbólégcsavaros kiképzőgépek kivonása. Az európai típus 1987-ben lépett szolgálatba és 1989-től vett részt a pilótaképzésben. Az 54 darabos mennyiség több mint 1500 pilóta képzésében játszott igencsak jelentős szerepet a több mint 30 éves szolgálati idejük alatt.
Megpróbálják a Rockwell B-1B Lancer nehézbombázók élettartamát a lehető legtovább kitolni az Amerikai Légierőnél. A gépek tervezett kivonása 2036-ban lesz esedékes, azonban addig az 59 darabos szolgálatban lévő mennyiség lehet, hogy nem bírja ki. Ugyanis a típus tervezése idején a túlélés záloga a nagy sebességű terepkövető repülés volt, amit a B-1B személyzetek rendszeresen gyakorolnak is. Azonban ez a repülési mód jelentősen megterheli a gép sárkányszerkezetét és rövidíti annak élettartamát. Éppen ezért gondolkodnak azon az USAF illetékesei, hogy ezt a repülési módot megszüntetik a Lancer-ek esetében. Döntésüket segítheti, hogy a jelen és a jövő fegyvertárában számos olyan csapásmérő robotrepülőgép és rakéta alkalmazása lesz elérhető a B-1B számára, melyekkel nem kell majd túlságosan megközelíti a célpontot és az azt védő légvédelmi rendszereket sem. A jelent képviselő, majd 1000 kilométerre is elrepülő AGM–158B JASSM-ER (Joint Air-to-Surface Standoff Missile Extended Range) és a hajók elleni feladatra módosított, nagyjából feleakkora hatótávolságú AGM-158C LRASM (Long Range Anti-Ship Missile) mellett a jövőt a hiperszonikus eszközök jelentik. Ezekből 4-8 darabot is hordozhat majd egy Lancer.
A további alkalmazási lehetőség kiterjesztését a minél gyorsabb reakcióidő jelenti, akár nagyobb távolságba történő áttelepüléssel és onnan történő tartós üzemeltetéssel kiegészítve. Ezt az F-22 Raptor vadászbombázók esetében a Rapid Raptor program keretében már megvalósították és hasonlóra törekednek a B-1B esetében is. Az első gyakorlatra már sor is került. Ekkor a texasi Dyess légitámaszpontról indult útnak két Lancer, míg a szükséges földi kiszolgálást végző személyzetet és az üzemeltetéshez szükséges eszközöket az Arkansas-i Little Rock bázisról érkező két Lockheed C-130J Super Hercules tehergép vitte a bombázók után.
December 7-én megtörtént a második FORD-osztályú nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó névadó ünnepsége. A 2011-ben építeni kezdett egység a USS NIMITZ (CVN 68) pótlására fog szolgálni. A Virginia állambeli Huntington Ingalls Industries-Newport News Shipbuilding hajógyárban elkészült hordozó a JOHN F. KENNEDY (CVN 79) nevet kapta. Így már a 2020-tól hadrendbe álló CVN 79-es lett a második olyan hadihajó, mely az egykori amerikai elnök nevét viseli, a hagyományos meghajtással épült CV 67 után. A FORD-osztályú nukleáris meghajtású repülőgép-hordozók 50 évesre tervezett élettartamuk során várhatólag hajóként 4 milliárd dollárral kerülnek majd kevesebbe, mint a NIMITZ-osztályba tartozó elődeik és kevesebb időt kell majd a móló mellett és a szárazdokkban tölteniük a karbantartások miatt. A JOHN F. KENNEDY (CVN 79) építése egyébként 3 hónappal a tervezett időpont előtt fejeződött be és 1,5 milliárd dollárral kevesebbet fizettek érte, mint az első egységért.
A Boeing egy lézeres távolságmérő alkalmazásának lehetőségét vizsgálja a KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépeken. Ezzel próbálnák meg segíteni a törzs alatti merev utántöltő cső irányítását végző személy munkáját, hiszen a KC-46A esetében ezt már egy három dimenziós kamerarendszer segítségével végzik. Jobb esetben, ugyanis a kamerarendszer által szolgáltatott kép néha igencsak torz, megnehezítve így a távolság megbecslését. Ezen a Boeing olyan algoritmusok segítségével próbál meg segíteni, amelyek a pixeleket a megfelelő helyre teszik át. A lézeres távolságmérő által szolgáltatott adatok itt jönnek a képbe, segítve a töltőcső kezelő munkáját. További hiba a kamerarendszerrel kapcsolatban még, hogy nem mindig sikerül alkalmazkodnia a fényviszonyokhoz.
Sikeresen kipróbálta a következő generációs nagy hatótávolságú rakétáját a Lockheed Martin. Az amerikai hadsereg rakétatüzérsége számára fejlesztett fegyver a PrSM (Precision Strike Missile) program végén megkapható megrendelés elnyerésére került kifejlesztésére. Indítása az 1990-es években tervezett és már régen rendszeresített M142 HIMARS rendszer konténeréből, indító/szállító járművéről végezhető el. Az Új-Mexikóban lévő White Sands lőtéren most 240 kilométert tett meg az új rakéta. A PrSM program célja olyan rendszer kifejlesztése, amely 400 kilométernél nagyobb hatótávolsággal rendelkezik. A győztes kihirdetése 2023-ban várható.
Brazília további Shorts C-23B Sherpa szállítógépeket kíván megvásárolni az Egyesült Államokból a 2018 közepén biztossá vált 4 mellé. A dél-amerikai ország szárazföldi erői pár éve az Amazonas környéki szállítási feladatokra kerestek két hajtóműves, 2 tonna rakomány szállítására képes, a törzs hátsó részén nyitható rámpával ellátott repülőgépet. 2016 végén már megjelölték és meg is nézték az amerikai nemzeti gárda állományából 2014-ben nyugdíjazásra került Shorts C-23B Sherpa szállítógépeket. A 15 leállított és tartós tárolásba helyezett gépből eddig 4 darabot vásároltak meg, ezek közül hármat 1984-ben, egyet 1985-ben gyártottak. Az ország legeldugottabb zugaiban lévő kisebb bázisok, helyőrségek ellátásában alkalmazható típusok közül a merevszárnyúak messze gazdaságosabban alkalmazhatók egy kimutatás szerint, így ezek beszerzése mellett döntöttek. A Shorts C-23B Sherpa szállítógépek megérkezése a földi és a légi személyzetek képzésének befejeződése, valamint egy a gépeket érintő modernizációt követően, 2021 első felére van betervezve. Az érintett terülteken található repülőtereken és leszállóhelyeken addig elvégzik az üzemeltetéshez, kiszolgáláshoz szükséges fejlesztéseket, többek között két új hangárt is felhúznak. Most decemberben további 4 darab C-23B Sherpa beszerzése vált biztossá, ezek közül 2 csak tartalék alkatrészként fog szolgálni a többi számára.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Agusta-Westland AW-159 Wildcat AH.1
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Lockheed Martin F-35A Lightning II
North American Rockwell OV-10B Bronco
McDonnell Douglas F-4EJ-KAI Phantom II
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Catégories: Biztonságpolitika
2019.12.07
Ukrajnában egy újabb sikeres tesztet fejeztek be a Lucs Design Bureau által megalkotott P-360 Neptun hajók elleni robotrepülőgéppel. A 870 kilogrammos indulótömegű fegyver harci része 150 kilogrammos, míg hatótávolsága 280 kilométer. A Motor Szics által gyártott MS-400-as kétáramú sugárhajtómű által mozgatott szerkezet irányítását a végfázisban aktív önirányító rendszer végzi, és a harci része lehetővé teszi akár 5000 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajók megsemmisítését is. Várhatólag kifejlesztésre fog kerülni a szárazföldről indítható variánsa mellett a hajóról, és a levegőből indítható is. A P-360-as sebessége 900 kilométer per óra körüli és a vízfelszín felett 3-10 méterrel repül. Egy 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra épített szállító/indító járműre négy P-360 Neptun-t rejtő konténer helyezhető fel. A rendszer akár a tengerparttól 25 kilométerre is telepíthető és a telepítéshez szükséges idő legfeljebb 15 perc. 2018 augusztusának végén még csak 100 kilométeres repülési próbát hajtották végre a P-360-al, míg a mostani során már 250 kilométert tett meg az indítás helyétől.
Több mint tíz évre szóló támogatási szerződést kötött Németország, Spanyolország, és Franciaország az Airbus Helicopters-el. A cél az EC665 Tiger harci helikopterek hadrafoghatóságának növelése, de ez a megállapodás magába foglalja az elavuló fedélzeti rendszerek továbbfejlesztését is. Továbbá az Airbus Helicopters fogja felügyelni nem csak az új, de a már javított cserealkatrészek megfelelő rendelkezésre állást is, az egyéb kopóalkatrészek mellett, valamint tartja a kapcsolatot azok előállítóival. Franciaország esetében például ebben a tekintetben 98%-os ellátottságot vállalt a gyártó. Az EC665 Tiger-ből eddig 183 darabot adtak át a megrendelőknek (Németország, Spanyolország, Franciaország, Ausztrália) és ezek több mint 130000 repült órát gyűjtöttek össze.
Franciaország december 4-én kapta meg első, immáron majdnem teljes képességekkel bíró Airbus A400M Altas repülőgépét. Ez a 16. gépként francia felségjelzést viselő példány felszereltségének köszönhetően a teherszállítás mellett már képes ejtőernyősök ugratására és 16 tonnás súlyhatárig teherrakomány ledobására, valamint más repülőgépek levegőben történő utántöltésére is. Az ejtőernyősök esetében meg kell említeni, hogy az oldalsó ajtókon keresztül történő ugratás még nem teljes értékű, még csak a szállítható deszantosok egy része hagyhatja el a gépet ezen a módon. Szintén nem teljes még az utántöltési képesség sem, ahol a helikopterek esetében van még hátra több igazoló teszt is. E két kulcsfontosságú képesség végleges tanúsítása 2020-ra, illetve 2021-re várható. Párizs a 25 darab megrendelt Airbus A400M Altas repülőgépét 2025-re fogja megkapni.
Megállapodást írt alá a Franciaország, Németország és Spanyolország által kifejlesztendő FCAS (Future Combat Air System, franciául Système de Combat Aérien Futur = SCAF) vadászbombázó számára hajtóművet közösen létrehozó Safran Aircraft Engines és az MTU Aero Engines, amelyben rögzítették az elvégzendő részmunkák felelőségi körét. Mint ez év első felében eldőlt, közös fejlesztésű és gyártású lesz a 2017 júliusában bejelentett német-francia FCAS vadászbombázó hajtóműve is. Az erőforrást a francia és a német cég hozza létre, de nem teljesen a semmiből. Ugyanis 2019 májusában azt is nyilvánosságra hozták, hogy a Dassault Rafale-ban alkalmazott M88-as kétáramú utánégetős sugárhajtómű lesz a fejlesztés kiindulási alapja. A Rafale-t és az Eurofighter-t 2035-2040-ben már nyugdíjba küldő FCAS hajóművével a próbapadi teszteket 2027-ben szeretnék elkezdeni. A hajtóművet egy 50-50%-ban közös vállalt fogja megalkotni és gyártani. A munkában a vezető szerepet a Safran mint fővállalkozó fogja játszani, az MTU fő tevékenységi területe a kutatás lesz.
Oroszország északi, sarkvidéki részén végeztek lövészetet a Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2 Kinzsal (Tőr) rakéta légi indítású változatával. Az indítást természetesen egy MiG-31K-ról végezték. A vadászgépet tulajdonképpen első fokozatként használó, a légvédelmi rendszerek számára komoly kihívást jelentő Kindzsal típusú hiperszonikus rakétát ugyanis jelenleg még csak ez a típus képes bevetni. A hírek szerint eddig legalább 10 darab MiG-31BM Foxhound vadászgépet módosítottak a csapásmérő feladatkör ellátására Oroszországban. Ezeket egy századba szervezve üzemeltetik a déli katonai körzetben.
Majdnem egy évvel ezelőtt került megemlítésre itt a NETARZENÁL-on az indiai INS VIKRANT (IAC-1) repülőgép-hordozó. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő 40000 tonnás, 262 méter hosszú egység az eredeti tervekhez képest már több éves késében van. Tervezését 1999-ben kezdték meg, míg az építését 2009 februárja óta végzik, és a legújabb hírek szerint csak 2022-ben éri majd el a bevethetőségét. Becslések szerint a teljesen felszerelt VIKRANT majd 5 milliárd dollárba fog kerülni, míg fegyverzet és a tervezett 30 darab légi jármű (20 MiG-29K és Tejas Mark 2 mellett 10 Kamov Ka-31 helikopter) nélküli ára csak 2 milliárd dollár. Érdekes adat, hogy 2003-ban még csak 500 millió dollárral számoltak fegyverek és repülőgépek, valamint helikopterek nélkül. A következő indiai hordozó már katapulttal fog rendelkezni, a VIKRANT (IAC-1) síugró sáncával szemben. A VIKRANT-on most már a kikötői próbák folynak, pár nappal ezelőtt indították be mind a négy gázturbináját. A négy General Electric LM2500 + gázturbina több mint 80 megawatt (110 000 LE) teljesítmény leadására képes.
Indiában szeretnék minél előbb hadrendbe állítani a Franciaországból beszerzett Dassault Rafale vadászbombázókat. Ennek egyik újabb jele, hogy Új-Delhi azzal a kéréssel fordult a gyártó felé, hogy a következő év májusában leszállításra kerülő első négy Rafale mellé minél előbb érkezzen meg 8-10 darab MBDA Meteor légiharc-rakéta is. Az eredeti szerződés fegyverekre vonatkozó része kimondta, hogy a rakétákat néhány hónappal a repülőgépek hazajuttatása után kell csak leszállítani. A franciák megígérték, megnézik teljesíthető-e ez a több mint 100 kilométeres hatótávolságú fegyverekre vonatkozó kérés, ami természetesen a Pakisztánnal fennálló rossz szomszédi viszonyra vezethető vissza. Mindenesetre az már most látható, hogy az indiaiak által kért összes módosítás csak 2022 októberére fog elérni arra szintre, hogy a megrendelő használhassa. Ezek a megváltoztatott radar üzemmódok, az izraeli eredetű sisakkijelző és rádióelektronikai zavarórendszer, valamint Spice irányított bombák bevethetősége, a 10 órányi repülési adat tárolását lehetővé tevő adatrögzítők, na és a hajtóművek hidegindítási képessége nagy tengerszint feletti magasságon.
December első napjaiban tovább erősödött Thaiföldi Királyi Hadsereg. Kínából ugyanis megérkezett az utolsó 14 darab VT-4-es harckocsi is a megrendelt 50-ből. A VT-4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé. Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen.
A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 km/h, hatótávolsága 500 km, fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 mm-es géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. A VT-4-et Thaiföld mellett Pakisztán rendszeresítette, sőt ők a NORINCO licence alapján gyártják is. Szintén megérkeztek Thaiföldre az első VN-1-es 8x8-as kerékképletű gyalogsági harcjárművek is. Ezekből az első 38 darabot még 2017-ben rendelték meg, ezt a mennyiséget két éven belül átadja a gyártó. További VN-1-ek érkezési is várható ezek után, hiszen újabb 41 példányt 2019-ben rendeltek meg belőle.
A világon számos olyan ország létezik, ahol folyamatos a haderőfejlesztés. Dél-Korea mindenképpen ezen államok közé tartozik, szinte folyamatosan érkeznek hírek a különféle beszerzésekről és tenderekről. Most a másik oldal kerül megemlítésre, mégpedig a kivonás. Ugyanis december 3-án, kedden nyugdíjba vonult az ázsiai országban elsőként, tengeralattjárók elleni harcra rendszeresített helikopter típus, a francia Aérospitale Alouette-III utolsó 3 példánya is. A típus 1977-ben jelent meg a flottánál és 1979-ig 12 példányt rendszeresítettek belőle. A francia forgószárnyasokat a korszerűbb Westland WG.13 Lynx Mk.99-ek megjelenése szorította hátra a második sorba az 1990-es években, ahol még továbbra is olyan hasznos feladatot láttak el, mint a pilótaképzés. Kivonásuk 2006-tól kezdődött meg, most december elején a tucatnyi példány 14,44 millió lerepült kilométerrel és 73545 repült órával zárta a dél-koreai szolgálatot.
Elkészült az első olyan MD 530G Block II felderítő helikopter, amely az Elbit Systems által gyártott integrált fegyverrendszerrel lett korszerűsítve. Az MD 530G eddig csak nem irányított rakétákkal és csöves fegyverzettel volt ellátható, de az izraeli cégnek köszönhetően tovább bővült az alkalmazható fegyverzet mennyisége. Ugyanis a sisakkijelzős célzórendszernek és egyéb fedélzeti rendszereknek köszönhetően a felfüggesztési pontokra a lézeres félaktív irányítással rendelkező APKWS, illetve az AGM-114 Hellfire rakéták is felszerelhetővé váltak. Az éleslövészetek 2020-ban kezdődnek majd el az MD 530G Block II felderítő helikopterrel.
Guatemalában jelenleg egy helyben jár az argentin Fadea IA-63 Pampa III felfegyverezhető sugárhajtású kiképző repülőgépek beszerzése. És ez bizony januárig így is lesz. Ugyanis az ország új elnöke, Alejandro Giammattei január 14-én lép majd hivatalba és a továbblépésre, amennyiben erre sor kerül, csak ez után lehet számítani. Mindenesetre tény, a két gép megvásárlása új úton halad, eddig nem találtak olyan indokot, ami veszélyeztetné a beszerzés létrejöttét. Nemrégiben ugyanis a 28 millió dolláros beszerzési költséget vizsgálták felül és nem találta kivetni valót a dokumentumokban.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Harrier GR.9
McDonnell Douglas EF-18B Hornet
McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II
North American F-100D Super Sabre
Aérospatiale AS332M1 Super Puma
Catégories: Biztonságpolitika
2019.11.30
Több mint fél éves kényszerszünet után újra levegőbe emelkedtek a Lengyel Légierő MiG-29 Fulcrum vadászgépei. A gépek és pilótáik a márciusi gépveszteség óta nem repülhettek, addig is a MiG-29-eket egy alapos átvizsgálásnak vetették alá, míg a pilóták esetében egy speciális eljárást fejlesztettek ki, amely lehetővé tette a számukra a repülési képességeik bizonyos szinten való tartását. Persze ez nem lehetett teljes körű, így az eredeti repülési képességek visszaállítása egy hat hónapos időszakot fog még felölelni. Lengyel források szerint a döntés meghozatala előtt kikérték a pilóták véleményét is a típussal kapcsolatosan és ők a történetek ellenére is (2017. decemberi és 2018. júliusi események) továbbra is megbíznak a szovjet/orosz eredetű technikában. Jelenleg öt darab lengyel MiG-29 Fulcrum van repülőképes állapotban, további 12 pedig a berepülés különféle stádiumában tartózkodik. A gépekhez szükséges tartalék alkatrészek mennyisége három-négyévnyi további hadrendben tartást tesz lehetővé, helyi források szerint.
Más fegyvernem esetében hírek láttak napvilágot Lengyelország esetében ezen a héten. Ugyanis Varsó tárgyalásokat kezdeményezett Svédországgal tengeralattjárók megszerzésének lehetőségéről. A lengyelek egy gyors piackutatást végeztek, hogy az Orka programban majdan beszerzendő tengeralattjárók szolgálatba állításáig ugyan milyen használt tengeralattjárók rendszeresítésére nyílna lehetőség a még meglévő két KOBBEN-osztályú egység pótlására. A megfelelő ár-érték arány esetében az egyik legjobb értékelést a svédek A17-es osztálya érte el. A SÖDERMANLAND-osztályként is ismert két egységnek, a SÖDERMANLAND-nak és az ÖSTERGÖTLAND-nak 2020-2022 körül esedékes a kivonása. Lengyelországban nem túl rózsás a tengeralattjárók helyzete már jó ideje. Bár a mennyiség csökkentése az előre prognosztizált ütembe halad, a pótlásukról ez év végig úgy tűnt még jó ideig nem fognak gondoskodni. 2017 decemberében került nyugdíjazásra az első KOBBEN-osztályú lengyel tengeralattjáró, az ORP KONDOR december 20-án állt utoljára móló mellé. A Norvégiában gyártott hajóosztály a német TYPE 205-ös tervei alapján épült meg és tagjai a norvég szolgálat után a dán és a lengyel haditengerészetet erősítették. A 47,2 méter hosszúságú, 572 tonnás vízkiszorítású KONDOR lengyelországi szolgálati ideje 13 évig tartott, ez idő alatt több mint 77000 kilométert hajózott, míg tengeren töltött napjainak száma elérte a 600-at. A következő egység, az ORP SOKOL 2018. júniusban került kivonásra.
Jelenleg két további KOBBEN-osztályú tengeralattjáró (a BIELIK és a SEP) tekinthető aktívnak, hiszen Lengyelország évek óta javításon lévő KILO-osztályú tengeralattjárójáról még mindig nincsenek olyan hírek, melyek szerint újra szolgálatba állna. Az ORZEL nevű egység, mely a Project 877E terveinek megfelelően épült meg 1986-ban Rigában, 2014 februárja óta van hajógyárban. 2016-ban is késedelmeket okozó sérülések érték a tengeralattjárót itt, de 2017. szeptember 27-én tűz ütött ki rajta. A hírek szerint senki sem sérült meg, de a sérülések mértékéről nem lehet tudni semmit sem, így arról sem, hogy valaha újra szolgálatba fog állni az ORZEL. A legújabb információk szerint Varsó 2022 előtt nem is tervezi új tengeralattjárók beszerzését, a négy évvel ezelőtt bemutatott Orka programban összesen három darab, igen korszerűen felszerelt, hajók elleni rakéták indítására is képes egység hadrendbe állításával számolnak. Eme versenyben a francia Naval Group SCORPENE-osztályú tengeralattjárója a tengeralattjáróról indítható NCM csapásmérő robotrepülőgépekkel felszerelve, valamint a német ThyssenKrupp Marine Systems 212CD és 214 típusa méri össze erejét a SAAB Kockums új A26-os osztályával. A használt svéd tengeralattjárókat egy 2,5 milliárd svéd korona értékű nagyjavítással egybekötött korszerűsítés után adnák át a lengyeleknek, akik most még nem biztos, hogy megvennék ezeket, lehetséges egy fajta lízing megvalósulása is. Mindenesetre az egységek több, a legkorszerűbb A26-os osztály számára tervezett rendszert is kapnának a munkálatok során.
November 27-én jelentették be, hogy a Német Haditengerészet mégsem kezdi meg repüléseit a nemrégiben átvett NHIndustries NH90 Sea Lion (Oroszlánfóka) haditengerészeti helikopterrel. Pedig a nem egészen egy hónapja a Nordholz haditengerészeti légibázisra megérkező első példány, valamint a többi is olyan felszereltséggel bír, ami haditengerészet igényei szerint lett összeállítva. Ezek a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. A Sea Lion-t a Sea King utódjakét 2013 márciusában választották ki, és a vonatkozó szerződést 2015 júniusában írták alá. A német hadsereg a szárazföldi szállító TTH verzióból 72 darabot üzemeltet és további 7 példányra van megrendelésük. Szerte a világban már több mint 399 NH90-es repül, és ezek már több mint 230000 órát töltöttek a levegőben. A német haditengerészet részére átadott példány lett a 400. legyártott NH90-es. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között kerülnek majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra.
Az NHIndustries gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, hanem kiterjedt tengeralattjárók és hajók elleni felszereltségüknek köszönhetően a Lynx helikoptereké is. Ez utóbbi két feladatkör lesz az, ami miatt az eddig tervezeteken felül további módosításokat is szükségessé fog tenni. Németország terveiben továbbra is 18 új NHIndustries NH90 NFH helikopter beszerzése szerepel a haditengerészet számára. Berlin 3 évvel ezelőtt jelentette be, hogy jelentősen csökkenteni kényszerült a megvásárlásra kerülő forgószárnyasok mennyiségét, de ez a lépés csak a szárazföldi erőket érintette. A Eurocopter dél-németországi Donauwörth-ben található üzemében készülő és az előrejelzés szerint időben átadott NHIndustries NH90 Sea Lion-t ebben az évben még további kettő fogja majd követni. Az NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) különféle felszereltségű példányait eddig öt ország állította hadrendbe, összesen 90 darabos mennyiségben, és ezek a helikopterek már több mint 50000 órát töltöttek a levegőben.
Mint már említve lett a német haditengerészet az 1981 óta üzemben lévő 22 Sea Lynx Mk 88A helikopterek utódjaként is az NH90-et választotta. Érdekes módon csak most derült ki, hogy az Airbus Helicopters hiányos műszaki dokumentációt készített el a típushoz. Az ellenőrzés során több mint 150 helyen tártak fel hiányosságokat az üzemeltetést és karbantartást segítő számítógépen futó elektronikus műszaki dokumentációban, az IETD-ben. Több helyen is hiányoznak a kenéshez használt anyagok megnevezései, típusai, a kenési időintervallumok, egyéb karbantartási időközök gyakoriságai, illetve a munkát segítő fényképek és ábrák is. Az Airbus Helicopters természetesen elismerte a hibát és ígéretet tett a már a régóta ismert hiányosságok minél előbbi orvoslására. A haditengerészet közleménye szerint ez a jelenlegi késés nem befolyásolja a helikopter 2023-ra tervezett teljes bevethetőségének elérését.
Spanyolországban eldöntötték, a Casa C-101-es kiképzőgépek utódja a svájci Pilatus Aircraft PC-21-es típusa lesz. A helyi sugárhajtásúakat így egy külföldi turbópropelleres gép fogja felváltani igencsak hamarosan, bár ez nem meglepő, hiszen az ellenfelek az ugyancsak ilyen hajtásmóddal rendelkező Embraer Super Tucano és a Beechcraft T-6A Texan II voltak. Ennek köszönhetően 66 darab C-101-es helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a következő év márciusában fog leszállításra kerülni. A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak, - ez utóbbiakból az elsőt szintén megkapják a spanyolok 2020 márciusáig - így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben került majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak jóval később, 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A C-101-ek kivonása 2021 szeptemberétől kezdődik és 2027-ig tart majd. Ezzel azonban nincs még vége a spanyol repülő iskolapadok cseréjének, hiszen a haladó kiképzésben részt vevő, szintén kikopás szélére sodródó kétüléses Northrop F-5B-k utódjának a kiválasztását is el kell majd kezdeni pár év múlva.
Franciaországban hivatalosan is elindították az ARCHANGE (Avions de Renseignement à CHArge utile de Nouvelle GEnération) programot, amelynek célja, hogy erősítsék a francia fegyveres erők elektronikus hírszerzési képességeit. A programot a francia védelmi beszerzési és technológiai ügynökség, a DGA irányítja. Az új generációs ARCHANGE hírszerző repülőgép a Dassault Aviation Falcon 8X üzleti repülőgépen fog alapulni, amelynek legnagyobb felszállótömege 33113 kilogramm és három Pratt & Whitney Canada PW307D sugárhajtóművel rendelkezik. Ezeket a módosított Falcon 8X-eket a fedélzeti és a földi rendszerükkel együttesen hívják ARCHANGE-nek. Az új típussal a két Transall C-160G Gabriel SIGINT elektronikai hírszerző repülőgépet fogják felváltani, amelyet a Francia Légierő 1/54 Dunkerque Elektronikai Harci Százada üzemeltet. Az ARCHANGE fedélzetén megtalálható érzékelőket és egyéb rendszereket is a Thales fejleszti majd ki. Ezek olyan hasznos innovatív technológiákat fog tartalmazni, mint például a multi-polarizációs antennák, vagy a mesterséges intelligencia, amelyek javítják az automatikus jelfeldolgozást, és felismerik, valamint elemzik az ellenséges rádiólokátorok és kommunikációs eszközökből származó jeleket. Az első ARCHANGE rendszert 2025-ben tervezik átadni a légierőnek. Az új repülőgépek székhelye várhatólag az Évreux-Fauville légibázison lesz.
Oroszországban elkészültek az első, immáron nem prototípusnak tekintett Tupoljev Tu-160M Blackjack modernizált bombázóval. A változtatható szárnyilazású, stratégiai bombázók korszerűsítési programja alaposan megcsúszott, az első tervek szerint az első 3 példányt 2015. december 31-ig kellett volna átadni, míg a 16 géppel 2017-re kellett volna elkészülni. A pénzügyi háttér azonban az eltelt évek során végig stabilnak látszott a felmerült problémák ellenére, így a program törlése ezen okból még szóba sem került. Mindenesetre az elsőnek elkészült példányt a már átszállították a földi-és légi próbák helyszínére a korszerűsítést végző Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KAPO üzeméből. Szintén ebben az üzemben készülnek fel a típus gyártására, ami jelentős beruházásra késztette a cégvezetést.
Ez leginkább a titánt megmunkáló gépeket érinti, hiszen a típusnál jelentős a titánból készült alkatrészek mennyisége, mivel ez az össztömeg 38%-át teszik ki és mivel a Tu-160-as egy igencsak nagyra sikeredett repülőgép, ezért ezek mérete is tekintélyes. A törzs hosszanti főtartója tulajdonképpen egy titán gerenda, ami 12,4 méter hosszú és 2,1 méter széles. Mivel a titán levegőn végzett hegesztése nehezen oltható tüzet okoz, ezért ezt a kényes és veszélyes műveletet vákuumban, vagy semleges gáz segítségével szokták elvégezni. Az ezt segítő, igencsak elhanyagolt állapotban lévő, gépek és épületek helyreállítására a gyár majd 30 millió dollárt volt kénytelen áldozni. A Kuznyecov NK-32-es hajtóművek gyártása már több mint egy éve elkezdődött, sőt továbbfejlesztésen is átestek, így csökkent a fogyasztásuk. Ennek köszönhetően a korszerűsített Tu-160M hatótávolsága 1000 kilométerrel lesz több. Arról, hogy sikerült-e a hajtóművek élettartamát megnövelni és hogy mennyivel, jelenleg még nincs megbízható információ. Moszkva jelenleg nagyjából 16 bevethető Tu-160-assal bír, ezek darabszámát a gyártásnak köszönhetően legalább 30-ra szeretnék emelni a jövőben.
Visszatérve a modernizált változathoz, a Tu-160M új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a legalább a kétszeresére fog emelkedni. Ezt fogja elősegíteni egy új bevonat alkalmazása is a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as mellett a Szu-30-as, a Szu-34-es, a Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. Az Orosz Légierő számára az első Tu-160M-et 2021 végén tervezik átadni. Ez év közepén látott napvilágot az a hír, mely szerint nem sok újdonsággal fog szolgálni a nyugati hírszerzés számára a majdan szolgálatba lépő Tu-160M, mivel sikerült az orosz korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak. Persze meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült elcsenni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során. Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Blackjack, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal.
A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak. A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.
A Török Haditengerészet várhatólag a következő évben fogja majd megkapni a hazai építésű partraszállást támogató helikopter-hordozóját. A TCG ANADOLU (L-408) nevet viselő egység esetében mindössze 3 hónapot sikerül csúszni a 2019-es vízrebocsátási időponthoz képest. Ez betudható az ez év április 29-én történt tűzesetnek is, de egy ekkora, 27000 tonnás hajó esetében, pláne, hogy ez az első, amit építenek, igencsak figyelemre méltó teljesítmény. A spanyol a JUAN CARLOS I (L-61) tervei alapján 2016 áprilisa óta készülő egységet a Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában építik, mégpedig a lehető legkorszerűbb hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállítva, 68%-ban a hazai ipar által előállított összetevőkből. Kevésbé ad okot az örömre az, hogy a 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU repülőfedélzetén mi lesz majd megtalálható a 2021-et követő szolgálatba lépéskor.
Ugyanis az Egyesült Államokkal folytatott civakodás eredményeként nem biztos, hogy megvalósulnak a Lockheed Martin F-355B Lightning II-es vadászbombázók rendszeresítéséről szőtt álmok. Ankara komolyan kacérkodott a flottafejlesztéssel pár éve, hiszen 2017 végén érdeklődését fejezte ki a török kormány a brit HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó iránt, ami végül Brazíliában kötött ki. A 2013 és 2014 között 15 hónapos modernizációs programon részt vett egységet a Devonport-i hajógyárban korszerűsítették 65 millió font értékben. Akkor a gépészeti berendezések mellett megújultak a kommunikációs rendszerek is. A brit flotta legnagyobb hadrendben álló hajója és egyetlen helikopterhordozója leszerelésre került. A 202 méter hosszú ex-HMS OCEAN 1995-ben lett vízre bocsátva és 1998 februárjában állt szolgálatba, közel 1300 ember, 40 szárazföldi jármű és 18 helikopter szállítására képes.
November 25-én a Turkish Aerospace Industries (TAI) bemutatta az első helyben elkészített Sikorsky T-70-es (vagy ha úgy tetszik Lockheed Martin Company S-70i) Black Hawk szállítóhelikoptert. A többcélú helikopterekből összesen 109 darab kerül majd beszerzésre a szárazföldi erők, a légierő, a csendőrség, illetve a különleges erők számára a 2016-ban aláírt 3,5 milliárd dolláros szerződés értelmében az elkövetkező 10 évben. A gyártásban részt vevő török cégek (Aselsan, Turkish Engine Industries =TEI és az Alp Aviation) előtt nyitva áll a lehetőség az exportpiacon való megjelenésre is a típussal. A fővállalkozó természetesen a Turkish Aerospace Industries, ők készítik a rotorlapátokat és helikopter törzsét is. A TEI felelős a General Electric (GE) engedélyével gyártott T700-TEI-701D gázturbinákért, amelyekből az első hazai gyártásút ez év májusában szállították le. Az Aselsan fejleszti és integrálja az avionikát, és együtt dolgozik a Sikorsky Aircraft-al egy továbbfejlesztett digitális pilótafülkén is. Az Alp Aviation felel a futóművek, az erőátviteli és több más alkatrész gyártásáért és összeszereléséért.
Indiában jóváhagyásra került egy igencsak tekintélyes, 3,2 milliárd dolláros fegyverbeszerzési csomag. Ebben a 12 eddig már megrendelt és nyolc példányban már át is adott Boeing P-8I Neptune tengeri járőrgépek további darabjai is benne vannak. Azonban az előre jelzett 10 P-8I helyett mindössze csak 6-ra biztosít 1,8 milliárd dolláros fedezetet ez a pénzmennyiség. De a jövőben nem zárható ki a fennmaradó 4 Neptune megrendelése sem, hiszen Új-Delhiben nem tettek le a tervezett mennyiség rendszeresítéséről. A fennmaradó rendelési állományban megtalálható két Airbus A330-on alapuló radargép is az DRDO által fejlesztett rádiólokátorral és fedélzeti rendszerekkel ellátva. A hírek szerint ezen légtérfelderítőket az MRTT légi utántöltő és szállítógépek sárkányszerkezetének felhasználásával hoznák létre, természetesen a légi utántöltő alrendszerek elhagyásával.
A PT Dirgantara Indonesia (Persero) vagy PTDI, egy újabb, immáron a második CN-235-220 katonai teherszállító repülőgépét szállított le a Nepáli Hadsereg részére. Az AX-2347-es lajstromszámú repülőgép még október 30-án indult az indonéziai Bandungból és november 2-án érkezett meg a nepáli Katmanduba. A repülőgép helyi átvételi berepülésével november 19-én végeztek és ekkor került átadásra a hadsereg részére. Az első CN235-öt még 2017-ben rendelte meg Nepál, majd egy évre rá a másodikat.
Kínai források tudni vélik, hogy kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja. A hamarosan átadásra kerülő TYPE 001A után a Jiangnan Shipyard Group által két éve építeni kezdett és a műholdas fotók alapján jó ütemben haladó CV-18 Type 002-es egység után még egy ilyen fog elkészülni 2021-től kezdődően, de a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításával felhagytak Pekingben. Pedig az ez év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2022 körül fog szolgálatba lépni.
Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várhatólag 2 év alatt nagyjából elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 002-es a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból, még ebben az évben. Ténylegesen a maghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem.
Az elektromágneses katapultok megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érhető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a forrás által részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is sejtetheti a háttérben.
November utolsó hetében megérkezett a Fülöp-szigetekre az a két Bell AH-1F Cobra harci helikopter a négyből, amelyeket a Jordán kormánytól kapott a szigetország. A Clark légibázisra leszállított gépek várhatólag december fogják végrehajtani első repüléseiket új hazájukban. Tavaly szeptemberben jelentette be Jordánia, hogy két Bell AH-1F Cobra harci helikoptert fog átadni a következő évben a Fülöp-szigetek részére. A forgószárnyasok átadása mellett az közel-keleti állam vállalta a földi-és légi személyzet kiképzését is. Ennek értelmében eddig négy fő típusátképzését hajtották végre, akik közül ketten oktatói és berepülői vizsgát is tettek.
Megkapta első McDonnell Douglas KDC-10 légi utántöltő repülőgépét a civil kézben lévő Omega Air november 4-én, hétfőn, a texasi San Antonio-ban. A korábban a Holland Légierőnél T-264-es lajstromszámot viselő repülőgép a jövőben az N264DE azonosító alatt lesz majd látható a levegőben. Ez a példány 1978-ban készült el és repült a Garuda, a Qantas, a KLM és a World Airways légitársaságok színeiben is, míg 1992-ben a holland légierő vásárolta meg és alakította át tankergéppé. Az Omega Air tavaly ősszel állapodott meg mind a két KDC-10-es megvásárlásáról Amszterdammal, de eddig nem tették közzé a beszerzési árat, valamint a második tartálygép leszállítási időpontját sem. Annyit tudni, hogy a második KDC-10-et 2021-ben adják majd át. Így a már meglévő két Boeing KC-707-es mellé két nagyobb kapacitású típust is sikerült beszereznie az Omega Air-nek, ami már rendelkezik merev töltőcsővel is, ezzel tovább tágítva a megrendelők által igénybe vehető szolgáltatás mértékét.
Befejeződtek a légi üzemanyag feltöltési tesztek az Embraer KC-390 repülőgéppel. Már ami a brazil légierő F-5 és A-1M típusait illeti. Mindgép harci gépet immáron lehetőség nyílik nappal és éjszaka is üzemanyaggal ellátni repülés közben. Az utántöltés kevesebb, mint két perc alatt végrehajtható mindkét repülőgép esetében. A KC-390-es 220 és 560 kilométer per órás sebességi és 610-től 7750 méteres repülési magasságig képes utántöltési feladatok ellátására. Az elmúlt negyedévben lezajlott próbákat továbbiak fogják követni, jövőre a H-39-es helyi típusjelzéssel ellátott Airbus Caracal szerepel majd a tesztekben, míg ezt követően az F-39 Gripen érkezik majd. A KC-390-es esetében a 23 tonnás üzemanyag mennyiség beszerelhető három tartállyal megnövelhető 35 tonnára is.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas EAV-8B Harrier II
Catégories: Biztonságpolitika
2019.11.23
Jelentős mennyiségű irányított rakéta beszerzéséről írt alá szerződést a német hadsereg. Ennek értelmében 1500 darab Spike LR rakétát és több száz indítót fog elkészíteni a Eurospike, a Rafael Advanced Defense Systems Ltd., a Diehl Defense GmbH és a Rheinmetall Electronics GmbH közös vállalkozása. Mind a rakétákat, mind az indítókat Németországban fogják legyártani helyi cégek.
November 5-én első alkalommal hajtott végre éleslövészetet a svéd hadsereg az IRIS-T légiharc-rakéta légvédelmi változatával Vidselben, Svédország északi részén. A svédek az IRIS-T SLM/SLS légvédelmi rendszer beszerzése emellett döntöttek még 2013 elején. Ezeket a légvédelmi rakétákat eredetileg a Német Fegyveres Erők (Bundeswehr) taktikai légvédelmi rendszerének (TLVS) programja számára fejlesztették ki. A Diehl Defence IRIS-T (Svédországban RBS 98) légiharc-rakétán alapuló kis hatótávolságú IRIS-T SLM/SLS rendszerek 2016-tól kezdődően kerültek volna átadásra az eredeti tervek szerint. A svéd légvédelem új harcvezetési és irányítási rendszereket is kap a korszerűsítés során, így alaposan megújul. A négy rakétának helyet biztosító, indításhoz függőlegesbe állítható indítórendszert a helyi tervezésű és gyártású Hägglunds Bv410 csuklós lánctalpas járművön helyezték el. Az első járművet még ez év augusztusában vette át a svéd Védelmi Beszerzések Hivatala (FMV) Halmstadban, míg az alkalmazó ezred számára októberben adták át az első járművet.
Első alkalommal futott be majdani honi kikötőjébe a másodiknak megépített QUEEN ELIZABETH-osztályú repülőgép-hordozó, a HMS PRINCE OF WALES (R09). A hajó a tengeri próbajáratainak első szakaszát zárta le a Portsmouth-i haditengerészeti bázisra történő behajózással. A még 2012 februárjában építeni kezdett egység testvérhajójával együtt a legdrágább hajók, amelyeket valaha építettek a Királyi Haditengerészet számára, darabonként 4-4 milliárd dolláros árukkal. A 65000 tonnás hordozók mostanában igen csak sűrűn futnak be első alkalommal a brit kikötővárosba, hiszen a QUEEN ELIZABETH-re vonatkoztatva erre az eseményre 2017 augusztusában került sor. A PRINCE OF WALES esetében ez év szeptember 23-án került sor az első leszállásra a repülőfedélzetén. Ez kevesebb, mint 24 órával azután történt, hogy a hajó megépítését követően először nyílt vizekre hajózott. A PRINCE OF WALES-re a Brit Királyi Haditengerészet egyik AW101 Merlin Mk.2-es helikoptere szállt le. A Dolphin 14 hívójellel ellátott ZH856 lajstromjelű 14 tonnás forgószárnyas hatszor landolt és szállt fel, mivel különféle problémákat és vészhelyzeteket gyakoroltak a Skócia keleti partjai közelében hajózó egységen. A fedélzeten uralkodó széljárásra különösen nagy figyelmet fordítottak, hiszen a felépítményt a tervezők két részre bontották, így annak igazolása, hogy ez az elrendezés kedvezőbb feltételeket teremt légieszközök számára, szintén kiemelt fontosságú volt.
A beszámolók alapján az osztott sziget kedvező hatást gyakorolt a fedélzet feletti légáramlatokra. A QUEEN ELIZABETH-osztályú repülőgép-hordozók mozgatásáról 2 darab 50000 lóerős Rolls-Royce MT30-as gázturbina gondoskodik. Ezek hajtják meg azokat a generátorokat, amelyek a hordozó elektromos energiával történő ellátásán fáradoznak. Az elektromos energia a hordozók mozgatásában is szerepet játszik, ugyanis ezt villanymotorok alkalmazásával valósítják meg. A Rolls-Royce MT30-as (Marine Turbine) egyébként a polgári repülésből ismert Rolls-Royce Trent 800-as módosított változata, összetevőik mintegy 80%-a megegyezik. Természetesen ezek az eltérések már jelentősnek mondhatók, ugyanis a gázturbina és segédberendezései már 120 tonnát nyomnak a hajók számára készülő változatnál. A hajótest belső részében sok más mellett, négy Wärtsilä dízelgenerátor is megtalálható, amelyek mindegyike képes több mint 11 megawatt teljesítmény előállítására. Egy ilyen 65000 tonnás hajó energiaigényét jól szemlélteti, hogy mindez a teljesítmény csak 40%-a annak, amire szükség lehet, hiszen a Rolls-Royce MT30 gázturbinák felelősek a többi 60% előállításáért. A HMS PRINCE OF WALES (R09) várhatólag még ez év vége előtt átadásra fog kerülni a haditengerészet számára.
Demonstrálta a Mistral 3 rakéta megnövekedett képességeit az MBDA november 6-án. Ekkor egy éleslövészet keretben több mint 7 kilométerre repülő, kisméterű MIRACH 40-es célgépet semmisítettek meg a rakétával sikeresen. A próbán az ATLAS-RC indítóállvány mellett a teljes rendszer részt vett, ugyanis a célfelderítést egy SAAB Giraffe 1-X radarrendszer végezte, míg a parancsnoki és harcvezetési teendőket egy LICORNE parancsnoki és tűzvezető állomásról végezték el. A lövészeten 15 ország delegációja vett részt.
Újabb korszerűsítési programot jelentett be a NATO az 1982 óta alkalmazott Boeing E-3A AWACS légtérfelderítő repülőgépei számára. Az immáron csak 14 gépes állományra most 1 milliárd dollárt fognak majd elkölteni. Létrehozása óta az AWACS program a NATO-nak már több mint 6,8 milliárd dollárba került. A várhatólag 2035-ig szolgálatba maradó E-3A gépek utódjának keresését is el kezdte már a NATO.
Eddig meg nem erősített információk szerint egy újabb Tupoljev Tu-22M3 Backfire szuperszonikus közepes bombázó korszerűsítéséhez fogtak hozzá Oroszországban. A 20107910 gyártási és piros 70-es oldalszámú példány eddig az orosz flotta légerejéhez tartozó egyik alakulatnál volt hadrendben. A gépet a KAPO, vagyis a Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés üzemébe repülték át a modernizáció céljából. Az első repülését 2018. december 28-án végrehajtó Tu-22M3M korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is kap. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek majd átemelésre, így jelentős idő spórolható meg a fejlesztéssel. Az új fegyverek közül elsőként név szerint a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra.
A tavalyi évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében megjelenhet a csapásmérő feladatkör ellátására alkalmassá tett MiG-31K repülőgépek fegyvere is. A légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatából akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A korszerűsítésre szánt Tu-22M3-as bombázók mennyisége még továbbra sem végleges, eddig 30 darabos mennyiség került megemlítésre az orosz sajtóban. A nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni az átalakításra kerülő mennyiséget, amit akár jelentősen meg is növelhet a Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatának sikeres integrációja a típuson, mivel így még nagyobb harci potenciálhoz juthatnak az oroszok.
November 20-án két újabb Szuhoj Szu-30SzM Flanker-H vadászbombázó érkezett meg a Baranovicsi melletti légibázisra. Így Fehéroroszország számára leszállításra került a 2019-es évre ígért gépmennyiség, mivel az első két vadászbombázó november 13-án érkezett meg. A 12 megrendelt Szu-30SzM-et a 2017-ben megkötött szerződés értelmében az orosz gyártó 2018-2020 közötti időszakban adta volna át. Ez a terv azonban műszaki okok miatt némileg megcsúszott, de remélhetőleg ezután tudják majd tartani az évenkénti 4 átadott gépről szóló ütemtervet.
Marokkó számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 24 darab (plusz további 12 opcióval) Boeing AH-64E Apache harci helikopter és kapcsolódó felszerelések eladását. A várhatólag 4,25 milliárd dolláros árban már most benne vannak a Lockheed Martin AGM-114 Hellfire (551 AGM-114R melyekből 441 biztos és 110 opcionális, valamint 60 AGM-114L) és az 558 darab BAE Systems APKWS (Advanced Precision Kill Weapon System) földi célok elleni rakéták mellett a légi célok elleni Raytheon AIM-92H Stinger rakéták is 200 darabos mennyiségben.
Politikai pengeváltások kezdődtek Egyiptom és az Egyesült Államok között. Az okot az szolgáltatta, hogy Kairó eldöntötte, orosz Szuhoj Szu-35Sz vadászbombázókat fog vásárolni. A 2 milliárd dolláros összegért Moszkva 20 darab gépet szállítana le a közel-keleti állam részére. Egyiptom az elmúlt évtizedekben az USA egyik legjelentősebb fegyvervásárlója volt a térségben. A Wall Street Journal november 15-én számolt be arról, hogy Mike Pompeo amerikai államtitkár és Mark Esper honvédelmi miniszter figyelmeztette Egyiptomot, az orosz gépek beszerzése szankciókat válthat ki a jövőben. Egyiptom válaszában megjegyezte, hogy mivel az ország nem beavatkozik más ország bel- vagy külügyeibe, ugyanígy nem engedik más országoknak, politikai döntéshozóknak, vagy bárki másnak sem, hogy azok beavatkozzanak az ország bel- vagy külügyeibe.
Bejelentette további repülőgépek megvásárlási szándékát az Egyesült Arab Emírségek. A már meglévő szerződés módosításával két további SAAB GlobalEye radargépet szereznek be Svédországból, nagyjából 1,018 milliárd dollárért, amennyiben ez a megállapodás véglegesítésre kerül. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. Ebből már mind a három példány repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja és augusztusa óta. Az átadás a 2020-as évtől kezdődik majd meg az arab állam részére. Itt kell megemlíteni, hogy a GlobalEye megrendelésre esélyes jelenleg Finnországban és Dél-Koreában is.
Az Egyesült Arab Emírségekben nyilvánosságra hozták, hogy három újabb Airbus A330MRTT (Multi Role Tanker Transport) légi utántöltő/szállító repülőgépet is megvásárolnának. A típusból három már szolgálatban áll az országban, amelyeket Rolls-Royce Trent 700-as hajtóművekkel láttak el. Valamint ez év májusában jelezték ugyancsak három Boeing KC-46A Pegasus megvásárlási szándékát is Washington felé.
Szintén az Egyesült Arab Emírségekhez kapcsolódik az a hír, hogy 24 darab Calidus B-250-es turbópropelleres támadógépet is beszereznek. A 260 millió dolláros üzlet úttörő abból a szempontból, hogy ez az első alkalom, amikor az ország hadereje helyben gyártott repülőgépet vásárol meg. Az első B-250 repülőgépet a 2017-es Dubai Airshow-on mutatták be. A gépet a brazil Novaer cég tervezte, és működési költsége repülési óránként körülbelül 1200 dollár körül fog alakulni. 10 órán keresztül képes a levegőben maradni, maximális sebessége pedig 650 kilométer per óra. Fejlesztését 2015-ben kezdték meg, első repülésére 2017 júliusában került sor. Megalkotásában jelentős szerepe volt Kovács Józsefnek, aki az Embraer Tucano tervezésében is részt vett.
Az első két prototípust még Brazíliában építették meg és légi úton szállították át az Egyesült Arab Emírségekbe, ahol a Calidus Al Ain városában hoz majd létre egy gyártást végző üzemet. A B-250-es szárny és törzs szerkezete teljes egészében szénszálból készül, így sokkal könnyebb. Hét fegyverzet felfüggesztésre alkalmas ponttal rendelkezik, ezekből 3-3 a szárnyak alatt, 1 a törzs alatt található meg. Ezek összterhelhetősége 1800 kilogramm. Az egymás mögötti tágas pilótafülkékbe a Rockwell Collins Pro Line Fusion II avionikai rendszere került beépítésre. A hajtómű egy Pratt & Whitney Canada PT-6A-68-os gázturbina, amely 1600 lóerős teljesítmény leadására képes. Az orr alá felszerelhető egy Wescam MX-15 elektrooptikai torony. A közeli légi támogatáson felül a Calidus B-250-es alkalmas felderítésre, hírszerzésre, megfigyelésre és persze pilótaképzésre is.
Hamarosan igencsak kedvező szerződés aláírására nyílik esély Indiában az Airbus számára. A felek már 2015 óta folytatnak egyeztetéseket a C295-ös teherszállító repülőgépek beszerzése ügyében. A hírek szerint nemsokára egyezségre fognak jutni és így az európai gyártó igencsak tekintélyes megrendelést zsebelhet majd be. A C295-ből eddig már több mint 200 darabot rendelt meg 28 állam, az egyik legutóbbi elkészült példány Kanada tulajdona lesz és tengeri kutató-mentő feladatkör ellátására lett képes a fedélzeti berendezéseinek köszönhetően. India esetében a 35 és 58 év közötti éveikben járó, kerek 60 darabos mennyiséggel bíró HS 748-as flotta pótlására jöhet szóba a C295-ös, méghozzá 62 darabos mennyiségben, 3 milliárd dollár ellenében. Ezekből 6 példányt partvédelmi és tengeri kutató-mentő feladatkör ellátására tennének alkalmassá, csak a fennmaradó 56 lenne a taktikai szállító variáns. Mindenesetre ebből a mennyiségből csak 16 épülne a spanyolországi Sevilla-ban, a többit a helyi partner, a Tata Advanced Systems készítené el Bangalore városának közelében. A későbbiekben jó esély mutatkozik további megrendelések begyűjtésére is, így évekkel később nem elképzelhetetlen, hogy 150, vagy akár ennél is több C295-ös lesz megtalálható az indiai fegyveres erők állományában.
A Thai Védelmi Technológiai Intézet bemutatta az ukrán eredetű BTR-3-as gyalogsági harcjármű bázisán létrehozott parancsnoki változat prototípusát. A BTR-3CS-ből várhatólag több mint 60 darab fog majd hadrendbe állt Thaiföldön. A járműbe a vezetőn és a parancsnokon kívül még hat fő került elhelyezésre, ők végzik a beépített rendszerek kezelését. A jármű tömege 16,5 tonna, legnagyobb sebessége műúton 100 kilométer per óra, vízben pedig 8 kilométer per óra. Mozgatásáról egy 326 lóerős turbófeltöltős motor gondoskodik, egy Allison automata 6 sebességes sebességváltóval együtt. Fegyverzetét egy távirányítású fegyverállványba szerelt 12,7 milliméteres NSzVT nehézgéppuska alkotja.
November 12-én a Draken International sikeresen befejezte első nagyjavított Dassault Mirage F1 vadászbombázójának berepülését. Az újbóli repülőképességet a 22 gép a dél-afrikai Paramount Aerospace Systems (a Paramount Group leányvállalata) segítségével éri el. A légiszemélyzetek valósághű kiképzésében nagy múlttal és igen tekintélyes gépállománnyal (13 darab Douglas A-4K Skyhawk és 23 darab Aero Vodochody L-159E Honey Badger 12 darab - kilenc együléses C és a három kétüléses D – Denel, régebben Atlas - Cheetah) rendelkező vállalkozás 2017 végén állapodott meg Spanyolországgal 20 Dassault Mirage F1M vadászbombázó és 2 darab kétüléses gyakorló F1B variáns megvásárlásáról. A gépek 2013-ban kerültek kivonásra, azóta az albacetei bázison voltak tárolva.
A Boeing és az Embraer a Dubai Air Show-n jelentette be november 18-án a KC-390-es szállító/légi utántöltő repülőgépének új változatát és annak nevét. A Millennium nevet viselő változat típusjele C-390. Ez nem alkalmas a légi utántöltő feladatok ellátására. Alkalmazható személy és teheráru szállítására, ejtőernyősök ugratására, teherdobásra, légi tűzoltásra, kutató-mentő feladatokra és egészségügyi kiürítésére is. A típust olyan vevők számára ajánlják, akik számára nem szükséges a tankerfeladat ellátása. Ennek köszönhetően a C-390 Millennium üzemeltetése, karbantartása egyszerűebbé válik.
Sikeresen teljesítette első merülését a RIACHUELO (S40) (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjáró Brazíliában. November 20-án az egység az építési helyétől nem messze a Sepetiba-öbölben végzett próbamerüléseket. Ezek nem csak a tengeralattjáró tömítettségi ellenőrzésére szolgáltak, hanem leellenőrizték a hosszanti és keresztirányú stabilitását is. A 2018. december 14-én vízre került RIACHUELO tengeri kísérletei decemberben kezdődnek majd el és 2020 első félévéig tartanak majd, míg a tengeralattjáró szolgálatba állítása 2020 októberére várható. A tengeri próbák során F21-es torpedó mellett Exocet SM39 Block 2 Mod 2 hajóelleni rakéta is elindításra kerül. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a HUMAITA (S41), a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.
Megkapta az ötödik Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgépét is az argentin légierő. A november 19-én átadott A-704-es oldalszámú példány a második abból a három példányból, melynek leszállítását a gyártó erre az évre vállalta. A tavalyelőtt alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban az elmúlt évig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására hat évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondtak a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. Mindenesetre eme variáns légialkalmassági bizonyítványát a dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága 2018 júliusában állította ki.
A tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált. Az elkövetkező hónapok kulcsfontosságúak lehetnek a típus életében, hiszen több ország is igen élénken érdeklődik iránta. Az IA-63 Pampa III-as iránt eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, de napjainkig konkrét megrendelés nem érkezett rá. Jelenleg a fenti két ország mellett már tárgyalásokat folytatnak Guatemalával, Uruguayal, Dél-Afrikával és Szaúd-Arábiával is. A tavaly átadott 3 darab gépet (A-700, A-701 és A-702-es lajstromot kapott gépeket) az elkövetkező két évben további 3-3 példány fogja majd követni és ezek mind argentin tulajdonba kerülnek.
Chilében a parlament elé került a haditengerészet részére két használt fregatt beszerzési tervének jóváhagyása. Nem más hajókról van szó, mint az ausztrál szolgálatból idén kivont ADELAIDE-osztályú fregattokról. Az egykori MELBOURNE (FFG 05) és NEWCASTEL (FFG 06) 2019 áprilisában, illetve októberében került kivonásra. A 2020-as chilei költségvetési tervezetben már megtalálható egy 3,7 millió dolláros tétel, amely a hajók majdani személyzetének képzésének fedezésére is szolgálna, míg magát a megvásárlást a 2020-as évben szeretnék tető alá hozni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
Aerospatiale SA-316B Alouette III
Catégories: Biztonságpolitika
2019.11.16
Romániában november 6-án kezdetét vette a General Dynamics European Land Systems (GDELS) román stratégiai partnerének, az Uzina Mecanică București (UMB) üzemében a Piranha V gyalogsági harcjárművek gyártása. A román hadsereg részére 2018 januárjában írták alá a 227 darab lövészpáncélos beszerzéséről szóló szerződést 896 millió euró értékben. Ezeket hat különféle feladatra fogják alkalmassá tenni az eltérő kialakításuk. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is.
Spanyolországban pénzügyileg is jóváhagyásra került két utolsó Sikorsky SH-60F Seahawk haditengerészeti helikopter beszerzése. November 9-én 36,3 millió eurós (40,2 millió dollár) összeg került biztosításra a Miniszterek Tanácsa által. Még 2016-ban dőlt el, hogy az Egyesült Államok Haditengerészete által 2008 és 2014 között kivonásra ítélt SH-60F helikopterek közül vásárol meg párat Spanyolország. Ez az összeg két másik, repülésre nem alkalmas helikopter megvásárlását is lehetővé teszi, ezek alkatrészforrásul fognak szolgálni a több forgószárnyas számára. Az átlagosan 7000 repült órával rendelkező példányok beszerzése áthidaló megoldást jelent az NH90NFH helikopterek megérkezéséig.
Új képességek és felhasználási területek megvalósításán dolgozik az Airbus az A330 MRTT tartály/szállító repülőgépek esetében. Azon kívül, hogy a jövőben a típus üzemeltetése tovább fog egyszerűsödni, mindennapossá fog válni az automatikus összekacsolódás is a légi üzemanyag utántöltését megelőzően. A sokoldalúság már eddig is jellemző volt az A330 MRTT-re, de a jövőben ez még inkább így lesz. Az utántöltési feladat mellett a padlószínt alatti raktér továbbra is lehetőséget biztosíthat a teherszállításra, de az utastér felszereltsége akár VIP személyek szállítását is lehetővé fogja tenni, mindezt nagyobb mérvű átszerelés nélkül. További elektronikai átalakítással a repült időben az MRTT rádió, illetve adatkapcsolati reléállomásként is funkcionálhat majd szárazföldi, tengerfelszíni, légi és űrben lévő eszközök között.
Oroszországban hamarosan átadásra fog kerülni az első, sorozatban gyártottnak tekinthető Szuhoj Szu-57 Felon vadászbombázó. A típusból az érvényes szerződés értelmében 2028-ra 76 darab lesz megtalálható majd az orosz légierő állományában. Az első sorozatgyártott példányt, mely jelenleg a gyártás utolsó fázisában található meg a komszomolski-on-amuri repülőgép gyárban, még az év vége előtt át fogják adni.
Megérkeztek a Baranovicsi melletti légibázisra Fehéroroszország első Szuhoj Szu-30SzM Flanker-H vadászbombázói. A 12 megrendelt példányból most kettő szállt le, de idén még további kettő megérkezését várják, az orosz ígéreteknek megfelelően. A 2017-ben megkötött szerződés értelmében a gyártó 2018-2020 közötti időszakban adta volna át a Szu-30SzM-eket. Ez a terv azonban műszaki okok miatt némileg megcsúszott.
November 3-án végrehajtották a török fejlesztésű Atmaca (Héja) hajó elleni robotrepülőgéppel az tengeri első lövészetet. A Fekete-tengeren, egy szintén török tervezésű és gyártású hajóról, a MILGEM-osztályú KINALIADA (F-514) korvettről történt az indítás. A Roketsan által fejlesztett 800 kilogrammos tömegű Atmaca egy 200 kilogrammos harci résszel van ellátva, hatótávolsága 200 kilométer. A végfázisban aktivizálódó aktív radaros önirányító rendszerét tehetetlenségi navigációs rendszer és műholdas navigációs rendszer egészíti ki. Hossza 5,2 méter, (így az Atmaca nem lehet hosszabb, mint az RGM-84F variáns, vagyis 5,23 méter) törzsátmérője 350 milliméter, szárnyainak fesztávolsága 1,4 méter. Mozgatásáról egy Microturbo TRI 40 sugárhajtómű gondoskodik, ezt szeretnék majd kiváltani egy hazai tervezésű/építésű gázturbinára a jövőben. A gázturbina beömlőnyílását a szárnyak mögött alakították ki. Az Atmaca fejlesztését 2012-ben kezdte meg a Roketsan, az első indításra, igaz még csak szárazföldről, 2017 márciusában került sor.
Végrehajtotta első repülését a továbbfejlesztett fedélzeti rendszerekkel rendelkező, az AgustaWestland (manapság már Leonardo) licence alapján készített Turkish Aerospace Industries (TAI) T129B2 ATAK harci helikopter. A T129B2, vagy ATAK FAZ-2 immáron elektronikai hadviselési rendszerrel, valamint radar és lézeres besugárzás jelzőkkel is rendelkezik. Az első ilyen felszereltségű helikoptereket a tesztek befejezése után, 2020 végén kezdik majd átadni a török hadsereg számára. Az első lépésben 21 darab T129B2 ATAK FAZ-2 került majd leszállításra.
Úgy tűnik az Egyesült Államokban megtalálták a módját, hogy végre teljes körűen használni lehessen a Lockheed Martin F-35-ös vadászbombázók darabonként 400000 dollárba kerülő Generation III sisakkijelzőit. A sisakot a Rockwell Collins Inc. és az Elbit Systems of America Systems közösen állítja elő, azonban gyenge fényviszonyok közben zavaró zöld fények villantak fel a kijelzőjén. Ez leginkább a haditengerészet pilótáit zavarta, főleg a repülőgép-hordozóra történő éjszakai leszállások alatt. A flotta első körben szoftveresen próbálta meg orvosolni a problémát, de ez nem jelentett gyógyírt. Éppen ezért a csapatpróbák alkalmával csak a nagyobb gyakorlattal rendelkező pilóták hajtottak végre éjszakai repüléseket az F-35C-vel. Ezt a problémát a Pentagonban elsődleges fontosságúnak tartották, teljes joggal. A jónak tűnő megoldást végül is a Lockheed Martin találta meg. Ők a kijelző megjelenítő rendszerét a civil területen már igen elterjedt OLED technológiára cserélték le. Az OLED technológia jobb képminőséget és a gyorsabb válaszidőt eredményez, de az ilyen képernyők élettartama rövidebb. A Lockheed Martin most még nem fedte fel a módosítást igénylő sisakok számát, vagy a hiba megszüntetésének költségeit.
Befejezte az amerikai hadsereg az AH-64E Apache számára továbbfejlesztett AN/APG-78 Longbow tűzvezető rádiólokátorral végzett próbáit. A Lockheed Martin és a Northrop Grumman által közösen gyártott radar milliméteres hullámsávban üzemel. A mostani korszerűsítés eredményeképpen az AN/APG-78 földi és tengeri felderítési hatótávolsága is egyaránt megduplázódott és javult a pilóta nélküli légi járművek észlelésének képessége is. Továbbá új üzemmódokat is kapott, például a 360 fokos megfigyelési módot. Tesztlövészetek során kipróbálták a Longbow 6-os szoftver verzióját is. Ennek során az új AGM-179 JAGM (Joint Air-to-Ground Missile) irányított rakétákkal semmisítették meg a célpontokat.
A Boeing és az Amerikai Légierő csapata sikeresen tesztelte a KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép módosított rakományrögzítési lehetőségét. Erre a hiányosságra egy teszt során figyeltek fel még szeptemberben és a biztonságos rögzítési mód kidolgozása az egyik legfontosabb prioritású feladat lett az elmúlt időszakban. Az utólagos felszereléssel megvalósuló megoldást, amely megakadályozza a retesz kioldódását, már sikeresen tesztelték és az elkövetkező hetekben minden új KC-46A repülőgépen meg fog jelenni.
November 7-én és 8-án megérkezett az első két Sikorsky HH-60W harci kutató-mentő helikopter a Duke Field-en állomásozó alegységhez, a 413. Tesztszázadhoz, amely típus képességeit hivatott vizsgálni az elkövetkező időszakban. A típus első repülésére ez év május 17-én került sor, azóta összesen 4 elkészült géppel folytatták le a légi tesztelések egy részét, ami eddig már több mint 150 repült órát jelent. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, az HH-60W-kel hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett. A HH-60W első felszállását nem is olyan régen még 2019 februárjára, illetve még egy kicsit régebben pedig 2018 elejére tervezték. De a HH-60W számos hibával küzdött, így ezek orvoslása laposan eltolta a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítását. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal volt, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem volt megfelelő a katonák által támasztott igények szerint.
További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat is. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is. A Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 113 darab állhat majd hadrendbe az amerikai légierőnél. Jelenleg több majdani forgószárnyas található meg a gyártás különféle szakaszaiban a Sikorsky Stratford-i üzemében.
A jövőben az F-22A Raptor és az F-35 Lightnning II-es vadászbombázók adatátviteli képességét tovább szeretnék bővíteni. Az elképzelés szerint az adatforgalomba a Boeing X-37B Orbital Test Vehicle (OTV) robot űrrepülőgép is bekacsolódhatna. Jelenleg még nem tudni miféle fedélzeti berendezések adatait osztaná meg az X-37B korunk legfejlettebb harci gépeivel.
Talán egy lézerfegyver prototípusa volt megfigyelhető az egyik ARLEIGH BURKE-osztályba tartozó rombolón. A USS DEWEY hajóhídja előtti Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszer helyére felszerelt eszköz külső megjelenésében hasonlóságokat mutat a Lockheed HELIOS programja során megalkotott lézerfegyverrel. Itt éppenséggel egy hajók fedélzetére telepíthető lézerfegyver létrehozása a cél.
Nagy-Britanniában befejeződött a harmadiknak elkészült brazil AH-11B Super Lynx helikopter berepülési programja. Az N-4005 oldalszámú forgószárnyas október 30-tól november 1-ig sikerrel elvégezte a gyári berepülési feladatokat. Ez a gép várhatólag december folyamán fog megérkezni a dél-amerikai országba. Nagy-Britanniában még 2017 szeptemberének utolsó hetében hajtotta végre első repülését az elsőnek modernizált brazil AH-11B Super Lynx helikopter. A brit jelölésrendszerben Super Lynx Mk.21B-ként emlegetett variáns egy 2014 júliusában megkötött, 160 millió dolláros (117 millió euró) értéket meghaladó szerződés keretében kerül modernizálásra az AH-11A Super Lynx (Super Lynx Mk.21A) változatból. Az Egyesült Királyságban található Yeovilban, egy átfogó korszerűsítési program során, mind a nyolc dél-amerikai Super Lynx LHTEC CTS 800-4N hajtóművekkel kerül ellátására (ezek találhatók meg a Lynx Mk.9A, a Super Lynx 300 és az AW159 változatokban is), új navigációs és elektronikai hadviselés támogató rendszerek kerülnek beépítésre, de színes kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán és a pilóták már éjjellátó szemüveget is alkalmazhatnak feladataik lerepülése során.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-16ADF Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2019.11.09
Németország Eurofighter flottája 2022-től kapja meg a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorait, mondta a Luftwaffe vezetője egy német napilapban megjelent interjújában. A típuson 2007 óta folynak repülési tesztek ezzel a radarral. Ráadásul ezek a berendezések teljesen új sárkányokba fognak kerülni. Berlin terveiben ugyanis az szerepel, hogy a 38 darab meglévő Tranche 1-es korai Eurofighter gépét a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 3B változatokkal fogja pótolni a Project Quadriga nevű program keretében. A 38 új gép beszerzéséről szóló szerződést pár héten belül aláírhatják. A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel. Spanyolország esetében is megrendelésre kerültek a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorok, itt azonban kisebb mennyiségről van szó. 2022 harmadik negyedévétől jelennek majd meg ezek a berendezések szintén a Tranche 3-as széria 19 példányán. Meg kell jegyezni, hogy ezek az E-Scan Mk1-ként is emlegetett radarok különböznek a Kuvait és Katar által megvásárolt Eurofighter Typhoon vadászbombázókba kerültektől, némileg fejlettebbek lesznek. A brit gépek orr-részébe viszont a még többet tudó, leginkább a rádióelektronikai harc területén továbbfejlesztett Mk2-öt szánják Londonban.
Visszakanyarodva a spanyol és a német gépekhez, talán mindkét államban lehetőség nyílik további példányok beszerzésére is. A spanyolok esetében az idős Boeing F/A-18A/B-k cseréjére találják alkalmasnak a Eurofighter eme megnövelt képességekkel rendelkező Tranche 3-as alváltozatát. A németek esetében már szóba is került egy-egy 45, illetve 40 darabos megrendelés. Ez a 2030-is kivonásra kerülő Panavia Tornado IDS és ECR vadászbombázók pótlását szolgálná. A 45 nukleáris csapásmérésre is képes gép mellett a másik 40 Eurofighter felderítésre, rádióelektronikai zavarásra és légvédelem elleni harcra is alkalmasabb lenne elődjeiknél. Ezek az összetett feladatkör miatt szinte biztos, hogy a kétüléses változaton alapulnak majd. A konténerben hordozott zavarórendszerek mellett ez a változat az MBDA és a Leonardo újfejlesztésű SPEAR EW, gázturbinás meghajtású rádióelektronikai zavaró robotrepülőgépek bevetésére is alkalmas lesznek. Ezek a 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes eszközök a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesznek bevethetők a védendő kötelék érdekében. További módosítás lesz, a megfelelő alkalmazhatóság végett két, eddig póttartályok felfüggesztésére nem alkalmas felfüggesztési pontot tesznek majd alkalmassá az 1000 literes póttartályok felszerelésére. Az európai megrendelők számára történő esetleges termelés újraindulása új esélyt ad arra, hogy áthidalják azt a szakadékot, amíg Franciaország, Németország és Spanyolország befejezi az új generációs vadászgépének tervezését és fejlesztését.
Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma, november 5-én, kedden bejelentette, hogy a hadsereg több mint 500 darab Boxer lövészpáncélost fog kapni. A 2,8 milliárd font összegű szerződés értelében az első páncélos átadása 2023-ban várható. A brit hadsereg járműveinek gyártását az Artec, a Krauss-Maffei Wegmann, és a Rheinmetall által létrehozott közös vállalkozás vezeti, a legtöbb jármű az Egyesült Királyságban készül majd el. Az Artec brit partnerei a BAE Systems, a Pearson Engineering és a Thales UK.
November 4-én a SAAB elvégezte az első repülési teszteket új elektronikai zavarókonténerével az Arexis családjába tartozó EAJP-vel (Electronic Attack Jammer Pod), teljes sikerrel. A 822-es oldalszámú kétüléses Gripen bal külső szárnya alatti felfüggesztési pontjára rögzített konténer feladatául egy támadókötelék védelmét szánták, L-és S sávban dolgozó, a konténer elején és hátulján is egyaránt megtalálható gallium-nitrid alapanyagú antennái és computer vezérlet kifinomult zavaró funkcióinak segítségével. A rendszer adóival és vevőivel, igaz még csak külön-külön, de már elvégezték a légi teszteket. Az EAJP a SAAB új Gripen E/F vadászbombázóinak fejlett fedélzeti, elektronikai harcot végző rendszerének kiegészítője, megerősítője lehet, de természetesen más típusú repülőgépeken is felhasználható lesz majd. A svédek elképzelésében ugyanis nem csak a Gripen szerepel, mint hordozóeszköz. Szeretnék az Arexis termékcsalád minél több tagját életre kelteni az elkövetkező évek során a SAAB-nál. Konkrétan már megnevezték a német Eurofighter és Panavia Tornado gépeket, melyek számára lehetségessé válhat majd a jövőbeli eladás. A gyártó elmondása alapján a megrendelés aláírásától kezdődően 12 hónapon belül készek lesznek átadni az első Arexis zavarókonténert a megrendelőnek.
Félaktív lézeres önirányító rendszerrel ellátott rakétával folyatott le próbalövészeteket a Saab Dynamics és Raytheon Company szeptember végén. A kooperáció 2017-ben vette kezdetét és célja, hogy a jól ismert 84 milliméteres Carl-Gustaf hátrasiklás nélküli löveg M4 és M3E1 változatai számára az eddigi lőtávolságot messze felülmúló, na és persze jóval pontosabb, kisebb mint 1 méteres körkörös szórást biztosító irányított rakétát eredményezzen. Elsőként a félaktív lézeres önirányító rendszerrel ellátott rakétával készültek el a fejlesztők. Ennek 11 darabjával Texasban és Svédországban is 100 százalékos találati arányt produkáló próbalövészeteket hajtottak végre. Ezek során akár 1800 méteres távolságra lévő, 25 kilométer per órás sebességgel keresztező irányba haladó célt is pontosan talált el a hangsebességénél gyorsabb rakéta. Az indítást ugyanúgy lehet végezni zárt térből is, mint elődjével. A közeljövőben várható az infravörös önirányító rendszerrel ellátott rakétával is a próbalövészetek elkezdése.
November 6-án összetört az Olasz Haditengerészet egyik AgustaWestland AW101 helikoptere. A forgószárnyas egy kiképzőrepülésről tért vissza a Tirrén-tengeren hajózó HORIZON-osztályú rombolóra, amikor szerencsétlenül járt. A CAIO DULLIO (D 554) tatfedélzetét este 180:00 körül leszállás céljából megközelítő Merlin a jelenleg még kivizsgálás alatt álló, ezért eddig pontosan nem ismertetett körülmény(ek) miatt összetörve, a jobb oldalára dőlve fejezte be a repülési feladatát. A fedélzetén tartózkodó 6 fő közül senki sem sérült meg. A balesetben érintett példány egy tengeralattjárók és felszíni hajók elleni harcra szolgáló példány volt, ezt SH101A jelöléssel illetik Olaszországban és összesen 10 darabot vásároltak belőle. A 22 darabos olasz Merlin flottát eddig négy légtérfelderítő EH-101A AEW variáns, négy UH-101A szállító, illetve további négy, a deszant műveletekben való részvételre még inkább alkalmassá tett ASH (amphibious support helicopters) változat alkotta az SH101-eken felül.
Kevesebb, mint egy évvel a szerződés elnyerése után a Thales befejezte a francia haditengerészet által alkalmazott Grumman E-2C Hawkeye légtérfelderítő repülőgépek szimulátorának vizuális megjelenítő rendszerének teljes hardver- és szoftverfrissítését. A 2018-ban odaítélt munka elvégzése után a szimulátor most magában foglalja a ThalesView nagy teljesítményű képgenerátorát, egy új kivetítőrendszert és egy frissített vizuális adatbázist, amelyek tökéletesen integrálódtak a meglévő szimulátor egyéb rendszereihez. A jelen kor színvonalán álló megjelenítő rendszerrel a szimulátor valóság hűbb élményt nyújt a használói számára, mivel nagy felbontású, realisztikusabb képekkel jeleníti meg a légi és tengeri környezetet. A pilóták a fedélzeti leszállásokat és a katapultos indításokat, illetve az ezekkel kapcsolatos kényes manővereket még életszerűbben gyakorolhatják be segítségével napközbeni és éjszakai repülésekre történő felkészülésük, kiképzésük során is.
Új kódnevet osztott ki a NATO az orosz Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó számára. A ötödik generációba tartozó csökkentett észlelhetőségű típust eddig a Frazor néven illették, azonban ez a név a jövőben már csak a PAK-FA prototípusokra lesz használva. A szolgálatba állt, sorozatban gyártott példányok a Felon nevet kapták a keresztségben, aminek jelentése gonosztevő, tettes, bűnös, aljas.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta az Egyesült Arab Emírségek számára több mint 830 millió dollárért helikopterek beszerzését. Ezért az összegért 10 darab Boeing CH-47F Chinook helikoptert vásárolhat meg az arab állam.
Indiában év december 31-én tervezik kivonni a szolgálatból a szovjet érában tervezett MiG-27-es Flogger vadászbombázók még szolgálatban lévő példányait. A típus első, még a Szovjetunióban készült példányai 1984-ben álltak hadrendbe. Az állami tulajdonban lévő Hindustan Aeronautics Restricted (HAL) 165 M/ML változatú repülőgépet gyártott licenc alapján 1985-től kezdve egészen 1996-ig. Így nagyjából 210 gép viselte az indiai légierő felségjelzését a különféle változatokból. Az alapmodellnek tekinthető ML változatot már 2017 decemberében kivonták a hadrendből, így mára már csak a 2004-től kezdődően MiG-27UPG szintre modernizált példányok vannak szolgálatban. Jelenleg a helyi nyelven Bahadur-nak, vagyis Vitéznek hívott típust már csak egy század, a 29. Scorpions repüli a radzsasztáni Jodhpur mellett lévő támaszponton. Két másik MiG-27-el felszerelt század 2016-ban vett búcsút a bicskaszárnyú csapásmérőtől. Az indiai légierő a MiG-27-einek legalább 10% -át balesetben vesztette el. A csúcsidőben hét harci és egy típusátképző/harckiképző század repülte Indiában a MiG-27-es Flogger vadászbombázókat. Az utolsó repülés dátumául december 27-ét jelölték meg. Miután India is kivonja ilyen típusú repülőgépeit, Kazahsztán lesz az utolsó ország, amelyikben a MiG-27-ös még hadrendben áll. Oroszország az 1990-es évek elején állította le a MiG-27-es flottáját a hidegháború végét követő költségvetési csökkentések miatt.
Szigorúan nézve több mint 8 év elteltével újra hallani lehetett az indiai Szuper Szuhoj tervezetről. Még 2011 nyarán érkeztek az első hírek erről a továbbfejlesztett változatról, amit az orosz Irkut, valamint az indiai HAL közösen tervezett megvalósítani. Az ötödik generációs gépekre jellemző elektronika beszerelése új radarral és műszerfallal, valamint csökkentett radarkeresztmetszet, ezek voltak akkoriban megemlítve, mint a majdani Szuper Szuhoj jellemzői. Mostani orosz források szerint India mind a 272 darab Szu-30MKI gépe erre a szintre lesz modernizálva. Természetesen növekedni fog a Szuper Szuhoj fegyverterhelése és fegyverarzenálja is. A hírek szerint a modernizáció után, már képesek lesznek a BrahMos szuperszonikus manőverező robotrepülőgépek, valamint az R-27P közepes hatótávolságú infravörös önirányítású légiharc-rakéták bevetésre is.
Indonéziában a 2020-as években is a vegyes gépállományú légierőnek szavaznak bizalmat,felvállalva az esetleges üzemeltetési nehézséget is. A meglévő 1980-as években gyártott 8 darab Block 15 F-16A/B mellett 2011-től rendelkeznek 18 együléses F-16C-vel és öt kétüléses F-16D-vel, amelyeket a Peace Bima Sena II program keretében használtan, de korszerűsítve vásároltak az amerikai légierőtől kivonásra került példányok közül. Az indonéz légierő mérnökei az F-16A/B-kat már helyben korszerűsítik a Lockheed Martin segítségével. Az orosz Flanker vonalat jelenleg 5 Szuhoj Szu-27SzK és SzKM, valamint 11 Szu-30MK/MK2 képviseli. Pontosan ezekkel a típusokkal képzelik el a jövőt Jakartában, persze alaposan továbbfejlesztett formában. A Szu-35-ös 11 példányának beszerzését még 2017 augusztusában úgy jelentették be, mint ami 5 éven belül megvalósulhat. Azonban a Washington és Moszkva között elmérgesedett helyzet miatt várható amerikai szankciók miatt jegelték a Szuhojok beszerzését. Pedig roppant kedvezőnek tűnt az üzlet, mivel az 1,14 milliárd dolláros beszerzés egy részét letudhatták volna helyi mezőgazdasági termékek keverékével, például pálmaolajjal és kávéval. Most azonban újabb hírek érkeztek melyek szerint a Szu-35-ös beszerzést szeretnék megvalósítani, de a mérleg másik, nyugati serpenyőjébe 2 század 2024-re befejeződő átfegyverzésére elegendő Lockheed Martin F-16V Viper Block 72 kerülne. Az amerikai típus megvásárlására az első lépéseket 2020-ban tervezik megtenni.
Egy kínai magazinban volt látható több rajz is az új Xian H-6N bombázógépről, melynek két példánya már bemutatkozott az idei október 1-jei nemzeti ünnep (a kommunista állam megalapításának 70. évfordulója) alkalmából rendezett katonai parádén, az áthúzó gépek között. Eme, ez év elejétől hadrendbe állított alváltozat ismertetőjele, az orr-részen felül lévő légi üzemanyag felvételt lehetővé tevő teleszkópikus fogadócső, az orr alatti szenzorkupola, valamint a szárnyak alatti három-három felfüggesztési pont mellett, hogy a törzs alatti bombakamra ajtók helyén, illetve azok környékén homorú a törzs aljának kialakítása. A tekintélyes méretű tárgy, amit ezek a gépek cipelhetnek, bizony egy jókora rakéta, vagy csapásmérő robotrepülőgép lehet, ezt már jó ideje sejteni lehetett. A magazinban közölt képek alapján a H-6N a törzse alatt egy levegőből indítható ballisztikus rakéta indítására vált képessé.
Ez a fegyver a rajz alapján hihetetlen hasonlóságát a DF-15 (Dong Feng-15) ballisztikus rakétával, amely már hadrendben áll a Kínai Néphadseregben. Az sem volt titok, hogy Kínában foglalkoznak a levegőből indítható ballisztikus rakéta létrehozásával, típusjelként a CH-AS-X-13 volt megemlítve, továbbá arról is érkeztek hírek, hogy nagymennyiségű a kompozit alkotóelemek mennyisége. Sokan úgy vélték, hogy a fegyver a hajók elleni 1200-1400 kilométeres hatótávolságú DF-21D (Dong Feng-21D) ballisztikus rakéta módosításával fog létrejönni. Persze az sem zárható ki, hogy a H-6N képes az ezen a parádén első alkalommal bemutatkozó, igaz csak teherautó platón felvonultatott WZ-8 nagy sebességű, nagy magasságú repülésre képes pilóta nélküli felderítő robotrepülőgépek hordozására és indítására is. Teljes bizonyossággal tehát továbbra sem jelenthető ki, hogy milyen típusú fegyvert, vagy fegyvereket szándékoznak a kínaiak használni ezeken a repülőgépeken.
Japánban a Kawasaki Heavy Industries vízre bocsátotta a 12. SZORJU-osztályú (KÉK SÁRKÁNY) tengeralattjáróját. A 2017 januárjában építeni kezdett TORYU (SS 512) építési költsége 496 millió dollárra becsülhető. Ez a tengeralattjáró a 2. a világon, amelyiknek fedélzetén már a korszerű lítium-ion akkumulátorok található meg az eddigi ólomsavas akkumulátorok helyett. A 2018. október 4-én Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban vízre került 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, az ORJU (SS-511) lett a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hajóosztályból addig ötöt egyébként a Kawasaki Heavy Industries hajógyártó leányvállalata, a Kawasaki Shipbuilding Corporation épített meg. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhet majd a 15 egységesre tervezett hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Jelenleg ez az osztály a legnagyobb vízkiszorítással rendelkező, a levegőtől független meghajtással ellátott tengeralattjárók között. A 84 méter hosszú, 4200 tonnás tengeralattjárók felszín alatti mozgatásáról négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor gondoskodik, összesen 8000 lóerőt szolgáltatva.
A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. Felszíni menetben két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor szolgáltatja a mozgáshoz szükséges energiát. A tengeralattjárók becsült hatótávolsága 11200 kilométer, felszínen 13, lemerülve 20 csomós sebesség elérésére képesek (13 és 37 kilométer per óra), merülési mélységük 650 méter. Az orrba hat HU-606-os típusú torpedóvető cső található, ezekből az UGM-84C Harpoon hajók elleni robotrepülőgépek is indíthatók. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték. A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt. A TORYU az elmaradhatatlan próbákat sikeresen letudva várhatólag 2021 márciusában lép majd szolgálatba.
Leszállította az 500. AN/APG-81 fedélzeti rádiólokátort a Northrop Grumman Corporation a Lockheed Martin F-35 Lightning II-hez. A várhatólag 2035 után is gyártásban maradó F-35-ös változatok számára jó eséllyel több, mint 3000 darab AN/APG-81 fedélzeti rádiólokátor legyártása várható.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
Lockheed Martin F-16D Fighting Falcon
British Aerospace Sea Harrier F/A.2
North American F-100D Super Sabre
Catégories: Biztonságpolitika
2019.11.02
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma szerdán jóváhagyta Horvátország kérését két további Sikorsky UH-60M Black Hawk helikopter és kapcsolódó felszerelések megvásárlására. A 115 millió dollárosra becsült eladásba a helikopterek mellett benne van még kilenc T700-GE-70 gázturbina, H-764GU műholdas navigációs rendszerek, AN/APX-123A saját-ellenség azonosító berendezések, AN/ARC-201D RT-1478D és AN/ARC-231 RT-1808A rádiók, pótalkatrészek, fegyverek, lőszerek, éjjellátó készülékek, oktatást és kiképzést segítő eszközök, valamint a logisztikai támogatás is. Horvátország 2025-re tervezi egy századnyi új helikopterrel felváltani a Mil Mi-8-as típuscsalád tagjait. Az UH-60M-ből így hamarosan már 4 darabbal fognak rendelkezni.
Megkapta a német haditengerészet az első NHIndustries NH90 Sea Lion (Oroszlánfóka) haditengerészeti helikopterét az Airus Helicopters-től. A Sea Lion a német haditengerészet részére készül, de a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. A Sea Lion-t a Sea King utódjakét 2013 márciusában választották ki, és a vonatkozó szerződést 2015 júniusában írták alá. A német hadsereg a szárazföldi szállító TTH verzióból 72 darabot üzemeltet és további 7 példányra van megrendelésük. Szerte a világban már 399 NH90-es repült, ezek már több mint 230000 órát töltöttek a levegőben. A német haditengerészet részére átadott példány lett a 400. NH90-es. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között kerülnek majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra. A gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, hanem kiterjedt tengeralattjárók és hajók elleni felszereltségüknek köszönhetően a Lynx helikoptereké is.
Ez utóbbi két feladatkör lesz az, ami miatt az eddig tervezeteken felül további módosításokat is szükségessé fog tenni. Németország terveiben továbbra is 18 új NHIndustries NH90 NFH helikopter beszerzése szerepel a haditengerészet számára. Berlin 3 évvel ezelőtt jelentette be, hogy jelentősen csökkenteni kényszerült a megvásárlásra kerülő forgószárnyasok mennyiségét, de ez a lépés csak a szárazföldi erőket érintette. A Eurocopter dél-németországi Donauwörth-ben található üzemében készülő és az előrejelzés szerint időben átadott NHIndustries NH90 Sea Lion-t ebben az évben még további kettő fogja majd követni. Az NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) különféle felszereltségű példányait eddig öt ország állította hadrendbe, összesen 90 darabos mennyiségben és ezek a helikopterek már több mint 50000 órát töltöttek a levegőben. A német haditengerészet az 1981 óta üzemben lévő 22 Sea Lynx Mk 88A helikopterek utójaként is az NH90-et választotta.
Németországban egy másik megvalósulás útjára lépett flottafejlesztési hír is napvilágot látott a héten. Ugyanis az első acéllemez ünnepélyes vágásával elkezdték építeni a hetedik K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvettet. Berlin a balti térségben kialakult helyzet miatt az addigi öt mellé újabb öt K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvett megvásárlása mellett döntött még 2016 októberében. A Bundesmarine a számos technikai újítást felvonultató, a MEKO-A100 fregatt terveinek módosításával létrehozott 5 új hajójáért anno 1,2 milliárd eurót fizetett ki. Eme összeg első részlete már a 2017-es védelmi költségvetésben megtalálható volt. A 2008 és 2013 között szolgálatba állt 1800 tonnás egységek (BRAUNSCHWEIG [F 260], MAGDEBURG [F 261], ERFURT [F 262], OLDENBURG [F 263], LUDWIGSHAFEN AM RHEIN [F 264]) mellé egy további érkezik majd meg 2022-ben, míg a másik négy 2025-ig áll majd hadrendbe. Az újabb korvettek építését három cég végzi majd, így a 2 milliárd euró (2,4 milliárd dollár) értékű szerződésen a Lürssen Werft GmbH & Co. a ThyssenKrupp Marine Systems GmbH és a German Naval Yards Kiel GmbH osztozhat meg. A brémai Lürssen Werft GmbH & Co.-nál most építeni kezdett majdani korvett az EMDEN nevet fogja viselni.
A Holland Királyi Légierő (RNLAF) NHIndustries NH90TTH szállítóhelikopterei számára a dán Terma rakétaindításra figyelmeztető rendszerét választották ki. Az AH-64D, EH101, Mi-17, Mi-24 és az AS 550 Fennec helikoptereken már integrált rendszer felhasználhatóságáról 2012 óta folytak vizsgálatok. A 360 fokos lefedettséget biztosító moduláris MASE rendszernek az ALQ-213 vezérlőegység és a Hensoldt MILDS-F figyelmeztető rendszer a két fő alkotóeleme. A Terma az NH90-ek számára egy továbbfejlesztett csaliszórót szállít majd, valamint képessé teszi rendszerét a kézifegyverek lövésének észlelésére is. Mindezeken felül a jövőben könnyedén fokozható lesz a rendszer által nyújtott infravörös vezérlésű rakéták elleni védettsége egy aktív lézeres semlegesítő beépítésével is.
Dániában még 2017-ben döntötték el, hogy az amerikai M109A3 önjáró tarackok pótlására a Nexter CAESAR önjáró tarackját szerzik be. A március 14-i bejelentéskor azt is megemlítették, hogy a tüzérségi eszközöket a cseh Tatra 8x8-as kerékképletű alvázán fogják elhelyezni. Ez nagyobb tömeget engedélyez, mint az eddig használatos 6x6-os teherautó alvázak. A Tatra T-815-ös alvázban egy nyolchengeres közvetlen léghűtéses motor párosul majd a Tatra-Norgren félautomata sebességváltóval, így biztosítva kellő mozgékonyságot az automata töltőrendszerrel ellátott, 36 lövedéket is szállítani képes járműnek. A dánok 43,6 millió dollárt fizetnek a 15 CAESAR önjáró tarackért, de a szerződésben további öt is benne foglaltatott opcióként. Az átadásokat 2020 közepén kezdi majd meg a gyártó. 2019 október 11-én pedig azt közölték, hogy a Dán Védelmi Minisztérium Beszerzési és Logisztikai Szervezete (DALO) az eddigi megrendelés 5 opciójából 4 darab CAESAR 8x8-as önjáró tarack megrendelését véglegesítette.
Már a nyáron szolgálatba kellett volna lépnie Nagy-Britannia legújabb tengeralattjárójának, az ASTUTE-osztályú HMS AUDACIOUS-nak (S122). A BAE Systems által épített ASTUTE-osztály tagjai 7400 tonnásak és 97 méter hosszúak. Szolgálatba eddig három tengeralattjáró (ASTUTE, ARTFUL, AMBUSH) állt, további három (ANSON AGAMEMNON és AJAX) építés alatt áll. A nukleáris meghajtású AUDACIOUS 2018 januárjában az építési helyének közelében merült víz alá, a fedélzeti rendszerek próbáihoz, na meg a víztömörség ellenőrzéséhez. A próba teljes sikerrel zárult, így az AUDACIOUS még abban az évben megkezdhette tengeri próbáit. Eddig nem részletezett technikai problémák miatt azonban a hadrendbe állítás csúszik, várhatólag 17 hónapot. Ez a késés várhatólag kihat majd a még építés alatt álló másik három testvérhajóra is.
Átvette első Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépét október 29-én a Brit Királyi Légierő. A ZP801-es lajstromjelű példányt a gyártó Seattle-ben lévő üzemében adták át a megrendelőnek, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre. Ez a gép majd 2020 második negyedévében fog megérkezni a RAF Lossiemouth-i repülőterére, addig az USA-ban segíti a brit személyzetek típusátképzését a floridai Jacksonville-i haditengerészeti légibázison. A RAF a 2020-as év végére már három Poseidon MRA Mk.1-el fog rendelkezni. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit.
Egyre jobban a mindennapok részévé válik az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép Spanyolországban. Az európai közös fejlesztésű típusból ezen a héten átadták a spanyolok számára a hatodik példányt is. Ezek jelenleg mind a 31. Ezred állományában találhatók meg, ahol 2020 márciusára már hét lesz a darabszámuk. Ez lehetővé teszi majd az amerikai Lockheed C-130 Hercules teherszállító repülőgépek kivonásának elkezdését. 2023-ra már a gazdasági világválság közepén 27-ről lecsökkentett mind a 14 példányt szolgálatba tervezik állítani.
Franciaország is a tengeri járőrgépek okán kerül megemlítésre az e heti hírösszefoglalóban. Ugyanis az első két (standard 6-os szintre) korszerűsített Dassault Atlantique 2 (vagy ATL2) tengeri járőrrepülőgépet adták át. Az 1980-as években legyártott gépek így 2030 után is szolgálatban maradhatnak korszerűsített fedélzeti rendszereiknek köszönhetően. A 18 Atlantique 2 tengeri járőrrepülőgépet érintő modernizáció során a legújabb Thales Search Master AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátort, új akusztikus adatfeldolgozó rendszert, ami szintén Thales gyártmányú és egy Dassault által tervezett navigációs konzolt építenek be. További konzolok is megjelennek majd a beltérben, amelyeket a SIAé fejlesztett ki. A Dassault további öt példányon hajtja majd végre ezeket a fejlesztéseket 2023-ig, míg a többi 11-et a haditengerészet SIAé karbantartó egysége fogja átalakítani. Az utolsó gép 2024-ben kerül majd átadásra. Franciaország az Albatros programja keretében hét módosított Dassault Falcon 2000LXS üzleti repülőgépet is megvásárol, Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépként. Ezek szállítása 2023-ban kezdődik.
Már 18 repülésen van túl az elsőnek elkészült a Tupoljev Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázó. A gyártó által elvégzett próbákba még az év vége előtt be fog csatlakozni a modernizáláson másodiknak átesett prototípus is. Amennyiben a tesztek a megfelelő sebességgel zajlanak majd, akkor az állami átvételi próbák már 2020 vége előtt elkezdődhetnek. Az első repülését 2018. december 28-án végrehajtó Tu-22M3M korszerű fedélzeti elektronikát, új hajtóműveket és fegyverzetet is kap. Az NK-32-02 hajtóművek mellett a sárkányszerkezetbe beépítésre kerülő elektronikai összetevők is a szintén korszerűsítésen átesett Tupoljev Tu-160M szuperszonikus stratégiai bombázóból kerülnek majd átemelésre, így jelentős idő spórolható meg a fejlesztéssel. Az új fegyverek közül elsőként név szerint a K-32-es csapásmérő robotrepülőgép lett megemlítve, ami 600-1000 kilométeres hatótávolságú, legnagyobb sebessége 4000-5000 kilométer per óra.
A tavalyi évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében megjelenhet a csapásmérő feladatkör ellátására alkalmassá tett MiG-31K repülőgépek fegyvere is. A légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatából akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A korszerűsítésre szánt Tu-22M3-as bombázók mennyisége még továbbra sem végleges, eddig 30 darabos mennyiség került megemlítésre az orosz sajtóban. A nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni az átalakításra kerülő mennyiséget, amit akár jelentősen meg is növelhet a Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változatának sikeres integrációja a típuson, mivel így még nagyobb harci potenciálhoz juthatnak az oroszok.
Dél-Afrikában úgy tűnik mégsem sikerült a Denel CSH2A Rooivalk Mk 1F harci helikopter F2-es 20 milliméteres gépágyúját kellően megbízhatóra fejleszteni pár évvel ezelőtt. A 12 megépült CSH2A-ból eddig egy példány került veszteséglistára egy baleset következtében, a többi 11 forgószárnyas pedig az Mk 1F szintre történő modernizálás útjára lépett. Ez több mint két éven át tartott, de a program már 2013-ban lezárult, akkor úgy tűnt sikerrel. Ugyanis a korszerűsítés befejezése óta egészen eddig nagyobb meghibásodásról nem érkezett jelentés a gyártóhoz, a típust a Bloemspruit bázison repülő 16. Századtól, úgy tűnt a megbízhatóságot sikerült jelentősen növelni.
Az első Mk 1F szintre modernizált CSH2A egyébként 2010 szeptemberében készült el. A módosítások eredményeképpen megújult a kommunikációs rendszer, a rádió navigációs berendezések és a gépágyú, valamint a rakéták találati pontosságának növelésére is sor került. Egy év alatt számos hibára derült fény a módosításokat követően, de most már kijelenthető, hogy a reduktorban észlelt problémák már a múlté és az orr alatti F2-es gépágyúnál sem lépnek fel túlhevülési problémák. Megmaradtak viszont a csöves tűzfegyver megbízhatósági problémái. Az oldalirányban 220, függőlegesen 70 fokos szögben kitéríthető gépágyú továbbra is szenved a rendszeres elakadásoktól, törött rugóktól és a nem mindig megvalósuló lőszerváltástól. Ugyanis a kettős hevederezésű rendszer mozgatását a le-és felszállások során a szerkezetbe bejutó por akadályozza és ez a többi probléma forrása is. A 2000 méteres célzott lőtávolságú fegyver kényes részeinek további por elleni védelmének erősítésére egy visszahúzó mechanizmus kidolgozását végezte el az Armscor.
Ausztráliban kivonták a szolgálatból az ADELAIDE-osztályú fregattok utolsó egységét is. Az ausztrál igények szerint módosított, OLIVER HAZARD PERRY-osztály tervei szerint megépített hajók közül négy az USA-ban, (ADELAIDE-FFG 01, CANBERRA-FFG 02, SYDNEY-FFG 03, DARWIN-FFG 04) a másik kettő (MELBOURNE-FFG 05, NEWCASTEL-FFG 06) Ausztráliában készült el. A fregattok 2000 elején egy nagyobb mérvű korszerűsítésen estek át. A 2010-es évek második felében a testvérhajók beszerzésének tervével több állam is kacérkodott, így hírbe hozták Brazíliát, Chilét, valamint Görögországot és Lengyelországot is. Október 26-án a 27 éves szolgálata után, a sydneyi Garden Island kikötőjében tartott ünnepségen búcsúztatták el a MELBOURNE fregattot.
Eddig sikerrel zárultak a Raytheon Company következő generációs NGJ-MB (Next Generation Jammer Mid-Band) rádióelektronikai zavarókonténerének azon repülési tesztjei, melyek során a légáramlat által forgatott generátor által előállított elektromos energia mennyiségét vizsgálták. A konténert egy üzleti gép törzse alá függesztve reptették meg már többször és ezek során háromszor indították be a generátorát. Az NGJ-MB várhatólag 2020 tavaszán fog majd a Boeing EA-18G Growler rádióelektronikai zavarógépek szárnya alá felfüggesztve is repülni.
Még az év vége előtt megkaphatják rendszeresítésre az első ACV kétéltű harcjárműveiket az amerikai tengerészgyalogosok. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előre haladtával egyre nehezebb. A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak. A páncélossal ez év elején a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, valamint a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták.
A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehet, hogy a tengerészgyalogság bejelentette, 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Ennek fegyverzeteként (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyút szeretnének látni a bőrnyakúak. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélos teljes sebességű gyártása 2022-ben kezdődik majd el és ennek köszönhetően a megrendelt 704 jármű elkészítése hat év alatt megtörténik. 2019 október végén újabb megrendelés érkezett az ACV-re, ami már a harmadik rendelési csoportot jelenti. Az elsőket még 2018 közepén rendelték meg 30 példányban, míg a mostani megállapodás értelmében 120 millió dollár ellenében további 30 darab páncélos fog elkészülni 2022-ig. A jelenlegi alacsony ütemű termelés az ACV-P páncélozott szállító harcjármű változatra koncentrál.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16CJ Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Catégories: Biztonságpolitika
2019.10.26
Pár héten keresztül újra csak a földön lesznek láthatók a német hadsereg NHIndustries NH90TTH szállító helikopterei. 2015 után most újra egy alapos átvizsgálás alá vetik eme alváltozat 2018 előtt elkészült példányait. A gyártó figyelmeztetésére teszik mindezt, ugyanis a farokrotor egyik, az eddigi hírekben meg nem nevezett alkatrészét kell alaposan ellenőrizni, illetve szükség szerint cserélni.
Fejlesztéseket vitt véghez az Airbus az A330 MRTT (Multi-Role Tanker Transport) légi utántöltő/szállító repülőgép törzs alatti merev csöves utántöltő rendszerének szoftverében. Ez a módosítás kifejezetten a Boeing F-15 Eagle üzemanyag utántöltésére szolgál, ami az amerikai C és E, valamint a szingapúri SG alváltozatokkal lefolyatott repülési kísérletek során is felmerült nehézségek orvoslása okán került megvalósításra. Az utántöltési próbák alatt ugyanis megfigyelték, hogy a típus tankolása az Eagle középvonalától balra lévő fogadónyílása, illetve az itt jelenlévő légáramlatok okozta problémák miatt nehezebb, mint a többié. További nehézséget okozott, hogy a tankergép mögötti áramlások is aszimmetrikusan érték az A330 MRTT középvonalától kissé oldalt repülő F-15-öt, emiatt az oldalkormány folyamatos használatára volt szükség a megfelelő utántöltési pozíció tartása. Továbbá néha a tankolócső, szintén a légáramlatok miatt, az utántöltés végeztét követő eltávolodás során igen közel került a pilótafülkéhez. Az okok felderítése után meg is született a merev utántöltőcső mozgatását végző módosított szoftvere, így az F-15 Eagle üzemanyag utántöltése most már gond nélkül elvégezhető.
A már meglévő fedélzeti rendszerek továbbfejlesztett változatai helyett új fejlesztésűekkel lesznek ellátva a Kamov Ka-52M harci helikopterek. Az orrba az FH01-es radar helyére a szentpétervári Zaszlon által tervezett V006-os AESA antennával ellátott rádiólokátor fog kerülni. Ennek 900x300 milliméteres méretű antennáján 640 adó-vevő elemet helyeztek el. Páncélosokat 45, hidakat 100, hadihajókat 150 kilométerről képes felderíteni. Légi célok elleni üzemmódokban repülőgépet 50, lebegésben lévő helikoptereket 20 kilométerről detektálhat. Elődjéhez képes 10 kilogrammal könnyebb, vagyis 130 kilogrammot nyom és további előnye, hogy hűtésére levegő szolgál. A jelenlegi forgószárnyasokon lévő jekatyerinburgi UOMZ által fejlesztett GOES-451-es szenzortorony helyét is új eszköz foglalja majd el. Ez az OES-52-es jelzést viseli és a létrehozásában nagy szerepe volt az EC665 Tiger harci helikoptereken alkalmazott Safran Strix szenzortoronynak. Annak ellenére, hogy tartalmaz hő-és hagyományos kamerát, lézeres távolságmérőt és célmegjelölőt is tömege 177 kilogramm, szemben az előd 220 kilogrammjával.
Törökországban elindították a MILDEN programot (jelentése: Milli Denizalti, vagyis Nemzeti Tengeralattjáró) amely egy hazai tengeralattjáró-építési tervezet. Célja, hogy 2040-re egy levegőtől független meghajtással rendelkező tengeralattjáró-osztályt tudjanak szolgálatba állítani. Nem a nulláról indulnak el, hiszen a német Howaldtswerke-Deutsche Werft által tervezett Type 214-es tengeralattjárók helyi gyártásának megvalósításával több török cég is (Aselsan, Havelsan) jelentős tapasztalatokat szerzett az elmúlt években a felszín alatti egységek tekintetében is. Törökország a NATO második legnagyobb tengeralattjáró flottájának tulajdonosa. 12 jelenlegi tengeralattjárója mind a német Type 209-es családon alapul. A terv szerint ezeket részben kicserélik hat fejlettebb Type 214TN modellre, szintén Németországból. A Type 214TN tengeralattjárók REIS-osztály néven lesznek ismertek, és - mint sok korábbi török tengeralattjáró - helyben készülnek. Ez a hat új hajó a 2030-as években csatlakozik majd a flottához.
Bahrein a meglévő OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattja mellé egy továbbit fog beszerezni. A hajót az Amerikai Egyesült Államok flottájától vonták ki, ahol USS ROBERT G. BRADLEY (FFG 49) néven szolgált. A már meglévő RBNS SABHA fregatt szintén az USA-tól került megvásárlásra, ahol USS JACK WILLIAMS (FFG 24) néven szolgált. A ROBERT G. BRADLEY további szolgálata előtt egy nagyjavításra mindenképpen szükség lesz.
A Pentagonból származó információk szerint Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma ebben az évben nem engedélyezi majd a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók teljes sebességű gyártásának elindítását. Az előállítás felpörgetését ugyanis 2019 végére tervezték, azonban erre valószínűleg 2020 decemberéig, vagy 2021 januárjáig várni kell még. Meg kell említeni, hogy erre eredetileg már 2012-ben sort kellett volna keríteni. Ez a 13 hónapnyi haladék időt biztosíthat a típussal szemben még fennálló elmaradások bepótlására a gyártói/fejlesztői részről. Itt a jelenlegi legkorszerűbb légvédelmi rendszerek jelentette fenyegetésekkel szembeni megfelelőségre kell gondolni, aminek igazolására szolgáló tesztekkel még adós a Lockheed Martin.
Baleset érte a brazil haditengerészet együléses AF-1B vadászbombázóját október 21-én a Rio de Janeiro-i São Pedro da Aldeia haditengerészeti légi támaszponton. A Kuvaittól megvásárolt használt McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk gépek helyi megjelölése AF-1, illetve AF-1A, ez a modernizáláson átesett együléses esetében kiegészül még egy B betűvel, míg a kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik. A 2009 áprilisában megkötött, 140 millió dolláros szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A került volna korszerűsítésre öt év alatt.
Ezt a modernizációt az Empresa Brasileira de Aeronáutica SA, vagyis az Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben. Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5”x7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak.
A mostani esetben érintett példány az idén szeptember 6-án átvette az ötödik AF-1B, az N-1013-as lajstromszámú vadászbombázó volt, amelyik egy kétüléses változattal együtt készült a repülési feladat végrehajtására reggel 7 óra körül. Jelenlegi információk szerint a felszállás során adódott gond a Skyhawk hajtóművével, így a felszállást a pilóta megszakította. Azonban a gépét nem tudta a futópályán tartani, így az lesodródott róla és kitört orrfutóval, valamint sérült orr-résszel állt meg. A pilóta gyorsan elhagyta a gépet és repülőtéri tűzoltók gyors beavatkozásának köszönhetően sikerült a nagyobb anyagi kárt, vagy a teljes megsemmisülést okozó tüzet megakadályozni.
Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá, azonban a dél-amerikai ország egyetlen repülőgép-hordozója, a SAO PAULO (A 12) kivonását követően a munkálatok üteme némileg alábbhagyott, sőt 2017-ben a korszerűsítési program törlésének ötlete is felmerült. Az első AF-1B-t 2015 májusában adták át a típust repülő egységnek, míg a második esetében erre 2016 áprilisában került sor, de az utóbbi repülőgép 2016. július 26-án lezuhant. A tavalyi év májusában a haditengerészet megkapta az első modernizált kétüléses, AF-1C Skyhawk vadászbombázóját, valamint augusztus 23-án átvette a negyedik AF-1B-t (N-1008) is. A korszerűsítés igencsak felemásra sikerült a jelenlegi állapotában, hiszen modern rövid hatótávolságú légiharc-rakéták, hajók elleni rakéták, vagy precíziós vezérlésű bombák és célzókonténer integrációja eddig még nem valósult meg, pedig a gépek képesek lennének ezek alkalmazására.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas RF-4C Phantom II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
Catégories: Biztonságpolitika
2019.10.19
Ukrajnában nyilvánosságra hozták egy újabb fegyverfejlesztés tényét. A Bliskavka, magyarul Villám nevet viselő fegyver sebessége több lesz, mint 3,5 Mach. Az szovjet/orosz K-31-es (NATO-kód: AS-17 Krypton) szuperszonikus csapásmérő robotrepülőgéphez hasonlóan, ehhez is háromféle irányítórendszert fejlesztenek ki. Így a hajók elleni aktív radaros mellett készül majd optikai végfázis vezérlésű, valamint radarok elleni passzív vevővel ellátott is. A bevetésére a Szu-24 és a Szu-27-es típusokat tartják elképzelhetőnek, meghajtásáról torlósugár-hajtómű fog gondoskodni.
Október 10-én a Remontowa Hajógyárban vízre bocsátották a második KORMORAN II-osztályú aknamentesítő hajót. A lengyel haditengerészet számára épített egység az ALBATROSZ nevet kapta, hadrendi száma 602. Építése, az első acéllemez vágásával 2018 szeptemberében kezdődött meg. A hajóosztály első egysége a KORMORAN 2017 novemberében lépett szolgálatba. A 2020-ban szolgálatba lépő ALBATROSZ-t egy év múlva, vagyis 2021-ben fogja követni a harmadik egység is, ami a MEWA nevet fogja viselni. A KORMORAN II-osztályú aknamentesítő hajók 850 tonnás vízkiszorítással és antimagnetikus hajótesttel rendelkeznek. Hosszuk 58,5 méter, legénységük 45 fős. Tervezésükkor a Balti- és az Északi-tengeri bevethetőséget tartották szem előtt. Az aknák megsemmisítésében a Saab által gyártott Double Eagle Mk III-as távirányítású tengeralattjárókat használják fedélzetükről.
Első alkalommal szálltak le a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) fedélzetére brit pilóták által irányított Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók október 13-án. Az Egyesült Államok keleti partjánál hajózó 65000 tonnás hordozón tavaly 500 sikeres fel-és leszállással végezték el a típus fedélzeti tesztjeit 11 hét leforgása alatt. A gépeket, melyek a Királyi Légierő 17. Teszt- és kiértékelő Századához tartoztak, Adam Curd, a Királyi Légierő és Matt Fooks-Bale Királyi Haditengerészet hajózói vezették. A 17-ek, akiknek a székhelye jelenleg még a kaliforniai Edwards támaszponton található meg, a későbbiekben már a típus brit támaszpontján, a Marham-i légibázisra fognak áttelepülni. Ez az egység egyébként 2014 óta vizsgálja az F-35B képességeit. London azt szeretné, ha a F-35B Lightning II-es vadászbombázók 2020 végéig elérnék a bevethetőségüket a HMS QUEEN ELIZABETH fedélzetéről és így 2021-ben már a 617. század mellett egy amerikai tengerészgyalogos repülőszázad is rész vehetne az első harci őrjáraton az új repülőgép-hordozóval.
További elsőség a brit repüléstörténetben, hogy első alkalommal szálltak fel a RAF Airbus A330MRTT Voyager tankergépei Szingapúrból. Ugyanis a Bersama Lima hadgyakorlaton résztvevő Eurofighter Typhoon vadászbombázókat az A330-on alapuló tanker is elkísérte. A Brize Norton-i honi bázisától messzire került típus esetében ez egy jó próba arra, hogy mennyire megbízható a gép üzemeltetése egy távoli bázison.
Hamarosan Irakba érkezhetnek az első, spanyol felségjelet viselő NHI NH90TTH helikopterek. Az országban jelenleg három Chinook és két Cougar erősíti 2018 vége óta légi szállítási képességet Spanyolországból áttelepülve. A szárazföldi haderő forgószárnyasai között jelenleg 12 NH90-es található meg a megrendelt 16-ból.
Törökországból érkezett hírek szerint az eddigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.
A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.
Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost nagyjából egy év múlva készítik el és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.
Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.
Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A tavaly a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, a torony teljes egészében távirányítású lesz.
Tunézia részére az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta tizenkét Textron Aviation (2014 előtt Beechcraft) T-6C Texan II turbólégcsavaros kiképző repülőgép és a kapcsolódó felszerelések lehetséges eladását. Ennek a beszerzésnek a becsült költsége 234 millió dollár körül alakulhat. A repülőgép a Pilatus PC-9 kiképzőgépen alapul, amelyet a svájci Pilatus Aircraft fejlesztett ki, majd módosított az USA igényei szerint. Észak-Afrikában Marokkó már rendelkezik ilyen gépekkel. Ezekből 24 darabot vásároltak meg 185 millió dollárért 2009-ben, leszállításuk 2011-től kezdődött meg. Az Egyesült Államokon és Marokkón kívül a T-6-ot széles körben exportálták, többek között a NATO Kanadában történő repülőkiképzési programjában is használják CT-156 Harvard II jelöléssel, de Mexikóban, az Egyesült Királyságban, Új-Zélandon, Argentínában, Görögországban, Izraelben és Irakban is repülik. A típus több mint 3,2 millió repült órát gyűjtött össze eddig a világ minden tájáról.
Nigériába már megérkezett az Oroszországtól megrendelt Mil Mi-35 Hind harci helikopterek fele. Az afrikai állam, egybehangzó orosz és nigériai források szerint is, hat forgószárnyast már átvett. A fennmaradó másik hat Mi-35-ös megérkezésének időpontjáról most is folynak az egyeztetések a felek között.
Iránban végrehajtotta első repülését a hazai fejlesztésű és gyártású újabb Yasin, régebben még Koswar néven hívott sugárhajtású kiképző/könnyű támadógép. A két hajtóművel ellátott, külső megjelenésében leginkább a tajvani AIDC AT-3-as repülőgépre hasonlító gépet a 2017-es év tavaszán mutatták be. Azóta már tudni lehet, hogy maximális felszálló tömege 6180 kilogramm körül fog alakulni, meghajtásáról az amerikai General Electric J85-ös gázturbinán alapuló J90-es jelzésű erőforrások fognak gondoskodni, természetesen utánégető nélkül. A 12 méter hosszú és 4 méter magas géppel a gurulási próbák még 2017-ben elkezdődtek. Teherán akkoriban igencsak optimistán, már 2,5 éven belül szolgálatba szerették volna állítani a típust.
Afganisztánt szintén meg kell említeni a Mil első harci helikopter típusa kapcsán az e heti hírekben. Ugyanis október 15-én két újabb használt, de nagyjavításon átesett Mi-35 Hind forgószárnyast kapott Indiából. A 125-ös és a 126-os oldalszámú gépeket a kabuli légibázison adták át az új tulajdonosnak. Kabul 2016-ban kérte Indiát, hogy segítsen az ország légierejének állapotán, mivel 11 darab Hind és 7 szállítógép nem tudott felszállni alkatrészhiány, vagy időszakos munkák elmaradása következtében. A segítség gyors volt, mivel ugyanebben az évben Új-Delhi 4 Mi-25-et már le is szállított. Később a légierő továbbra is fennálló képességbeli hiányosságainak áthidalása érdekében Afganisztán, Fehéroroszország és India háromoldalú együttműködési megállapodást írt alá négy fehérorosz Mi-24V 2018-as India általi megvásárlásával kapcsolatban, az afgánok részére. Az Afganisztán számára beszerzett gépek összes költségét az indiai kormány fedezte. India az utóbbi években több Mi-35-ös helikoptert szállított már Afganisztánba, a mostani két gépet is - akárcsak a már átadott másik kettőt - Fehéroroszországból vásárolták meg. A májusban leszállított másik két Mi-35-el együtt ezek a gépek fogják pótolni a 2016-ban átadott első négy Mi-24-et. Jelenleg még nem tudni, hogy ez a négy Hind veszteséglistára került-e, vagy csak az állapotuk romlott le annyira, hogy ideiglenesen repülésre képtelen állapotba kerültek.
Pakisztánban befejezték az ötödik generációs FGFA vadászbombázó tervezésének kezdeti szakaszát. A pilóta vezette gép két hajtóművel fog rendelkezni, megjelenése a pilótafülke végéig a Szuhoj Szu-35-re, majd onnantól az F-22-re emlékeztet. A Kínával közösen fejlesztett JF-17-nél legnagyobb terhelhetőséggel és hatótávolsággal rendelkező típus félszárnyai alatt két-két felfüggesztési pont volt látható a médiában megjelent rajzokon. A pakisztáni tervek szerint a gép fegyverzetében megjelennének a lézerfegyverek is. Az ötödik generációs FGFA vadászbombázó fejlesztésétől azt várják, hogy teljesen megszüntesse a külföldi gyártóktól és fejlesztőktől való függést. Mivel Pakisztánban jelenleg még hiányoznak a szükséges ipari lehetőségek a légi járművek, illetve ezek alrendszereinek teljesen saját erőből történő előállításához, így kénytelen bizonyos államokra támaszkodik. A jövőben szeretnék elérni, hogy ne kelljen hagyatkozni olyan partnerekre, amelyek túl drágának, vagy megbízhatatlannak bizonyulhatnak. Az igazán ambiciózus elképzelés szerint az F-16A/B Block-15 és a Mirage III/5 közvetlen utódjának szánt gép fejlesztését a következő évtizedben tervezik befejezni.
Bemutatta a Korea Aerospace Industries (KAI) a KUH-1 Surion helikopter MAH (Marine Attack Helicopter) változatának méretarányos modelljét. A helyi tengerészgyalogos erők speciális igényei miatt módosított verzió a MUH-1 Marineon nevet kapta, ami egy mozaikszó és a Marine (tengerészgyalogság) és a Surion szavakból lett összerakva. A tengeri üzemre tervezett helikopter a kétfős személyzeten felül két géppuskást is szállít a kilencfőnyi tengerészgyalogos mellett. A tengerészgyalogság terveiben 40 darab Marineon beszerzése szerepel. Az új variáns fejlesztése 2013 júliusában kezdődött el, az első felszállásra 2015 januárjában került sor. A két plusz üzemanyagtartály miatt nagyobb hatótávolsággal rendelkező, így több mint három órán át a levegőben maradható, a törzs hosszába visszahajtható rotorlapátokkal, valamint további tengeri üzemhez szükséges módosításokkal ellátott forgószárnyasra egy nyolc hónapos tesztidőszak várt 2015-ben.
A KUH-1 Surion helikopter különféle változatából 200 darabot meghaladó mennyiség rendszeresítése várható helyi szinten. Az eddig átadott példányokkal szerzett tapasztalatok, az egy 2018 júliusában bekövetkezett gépveszteséget leszámítva, mely öt halálos áldozatot követelt, kedvezőek. Ugyanis 80%-ot meghaladó bevethetőségi rátát produkáltak és csak az első 10-15 példánynál adódtak jelentősebb üzemeltetési problémák, de ezek sem bizonyultak komolynak. A most bemutatott MAH-t a Bell AH-1Z Viper tervezett beszerzése hívta életre. Orr-részére egy szenzortorony került, valamint az orr alatt a háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú volt látható. A pilótafülkét követő törzsrészen, a törzs magasságának felénél kerültek elhelyezésre a félszárnyak, amelyek alá két-két helyen a felszíni (a 70 milliméteres rakéták mellett például Hellfire vagy Spike), míg a végein a légi célok elleni Mistral ATAM rakéták felfüggesztési pontjai kerültek kialakításra. Egy másik elképzelés is bemutatásra került, ez a KUH-1E, ami már négy éve fejlesztés alatt áll, hogy megfeleljen a külföldi ügyfelek igényeinek. Ennél a főfutóművekkel egyvonalban helyezték el a törzs tetejéhez és a futóművek gondoláihoz rögzített fegyverzet felfüggesztőket, oldalanként egyet-egyet. A helikopter maximális felszálló tömege 8709 kilogramm, orrában egy időjárásradart szereltek be. Az, hogy eme két változat közül melyik fog megvalósulni attól függ, hogy melyik iránt mutatkozik majd nagyobb érdeklődés. A viszonylag problémamentes típusra csekély az érdeklődés a határokon túlról.
Az augusztus elsején kezdődött hetedik próbaút után, október 15-én reggel újra próbaútra futott ki a még mindig név nélküli Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója. A Type 001A hordozó hadrendbe állítása igencsak közeleg, hiszen a május végén befejeződött hatodik próbaút után a fedélzeten több guminyom volt látható, tehát vagy átstartolások, vagy tényleges leszállások is végrehajtásra kerültek ezen út során. Hivatalosan ennek tényét még nem jelentették be, de az eddigi próbák során ellenőrzésre került a meghajtás, a kommunikáció, navigáció és a radarok is, így egyre közeledik az a nap, amikor a hordozó véglegesen átadásra fog kerülni a haditengerészet részére. Gyaníthatóan a mostani, egy hetes időtartamúra tervezett hajókázás szolgál majd annak igazolására, hogy az egység készen áll a hadrendbe kerülésre. Várhatólag még ebben az évben átadásra fog kerülni a haditengerészet részére a Type 001A repülőgép-hordozó. Kína első repülőgép-hordozója a szovjet érában építeni kezdett LIAONING (ex-VARJAG) 13 hónap alatt 10 tengeri próbautat követően vált a kínai flotta részévé. A Type 001A esetében az első próbaút 17 hónappal ezelőtt, 2018 májusában került végrehajtásra.
A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekről a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításról már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott. Kínában augusztus hónapban hivatalosan is bejelentették, hogy a Type 001A egység 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz igénybe vett LIAONING hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd.
A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Az új repülőgép-hordozó várhatólag a SHANDONG nevet fogja kapni, hadrendi száma 17-es lesz. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. Pár hónapja az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.
Tajvan közelében megtalálták az évekkel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Dassault Mirage 2000-5 repülőgép repülési adatrögzítőjét. Az együléses Mirage 2000-5 2017. november 7-én tűnt el a radarképernyőkről Tajvan északkeleti partjainál, körülbelül fél órával azután, hogy felszállt egy kiképző repülésre. Az azonnal megindított kutatás nem járt eredménnyel, a gép és pilótája, Ho Tzu-yu százados nyom nélkül eltűnt. Magánvállalkozók később folytatták a keresést a tengeren, és a tavalyi év végén sikerült is megtalálni néhány futómű-alkatrészt és a hajtóművet. Október 3-án meglett a repülési adatrögzítő is, amit a lehető leggyorsabban elvittel Franciaországba a tragédia okainak kiderítésére.
A Karem Aircraft bemutatta az Egyesült Államok hadseregének Future Attack Reconnaissance Aircraft (FARA) programja számára tervezett repülőeszközét. Az AR40 elnevezéssel illetett szerkezet egymás melletti üléselrendezéssel rendelkezik, a pilótakabin mögött egy kisebb tér található. Itt négy fő helyezhető el. Az AR40-es meghajtásáról egyetlen GE Aviation T901-es gázturbina gondoskodik. A tervezett 330 kilométer per órás sebesség túlszárnyalását akár 70 kilométer per órával, több technikai megoldás alkalmazásával együttesen szeretnék elérni az AR40-es estében. Az egyik ilyen a törzsből kinyúló szárnyak, ami fesztávolsága 12,2 méter, vagyis túllógnak a rotorok síkján. Ezek nagy sebességnél csökkentik a rotorlapátok terhelését, így növelve a sebességet. Lebegésnél, illetve függőleges le-és felszállásnál 90 fokkal elfordítva szintén segítik a rotorlapátok által keletkező emelőerőt. A főrotor háromlapátos és a Karem Optimum Speed Rotor technológiáját hasznosítja, amelyet eredetileg az amerikai hadsereg kutatási céljaira fejlesztettek ki billenőrotoros repülőeszközök számára, hogy optimális hatékonyságot biztosítsanak a függőleges, vagy vízszintes repülésekhez egyaránt.
Itt az egyes rotorlapátok beállítási szögei egyenként változtathatók, ezáltal lehetővé teszi a jobb teljesítmény, kedvezőbb akusztika, valamint nagyobb megbízhatóság elérését. A hátrafelé keskenyedő 14 méter hosszú törzs alsó részén van a függőleges vezérsík, amely azon kívül, hogy nagyobb sebességeknél kiegyenlíti a főrotor lapátjainak nyomatékát még a farokfutómű elhelyezésére is szolgál. Nagyjából ezzel egyvonalban van a vízszintestől kb. 30 fokkal felfelé álló vezérsík, de csak a törzs jobb oldalán. Ugyanis a fakoroklégcsavar szerepét alacsony sebességnél ellátó tolólégcsavar bal oldalra elfordíthatóan került kialakításra. A Karem Aircraft partneri viszonyban áll az AR40-es esetében a Northrop Grumman-nal és a Raytheon-nal. A Karem a munkamegosztás alapján a rotor-és hajtástechnológiájához járul hozzá, és vezeti a tervezési és prototípus készítési folyamatot is. A Northrop termelési és terméktámogatási, valamint avionikai szakértelmével járul hozzá a sikerhez. Míg a Raytheon a különféle rendszerek integrációját fogja elvégezni.
Olybá tűnik elkezdett növekedni a Lockheed Martin F-35 Lightning II-ek hadrafoghatósága. Az amerikai légierő erre a típusra elsőként átfegyverzésre került 388. repülőezredének ugyanis sikerült a 80%-os hadrafoghatóságot elérnie. Szeptember egyetlen napján az ezred századai közül kettőnél ez a mutató 90% volt, míg a harmadik esetében is 80% felett tartózkodott, a légierő hivatalos közleménye szerint. Szintén itt kell megemlíteni, hogy a közel 70 F-35-el rendelkező egység gépei ez időszak alatt nem a honi bázison, a Hill támaszponton voltak megtalálhatók a futópályák felújítása miatt, hanem az Idaho-i Mountain Home támaszponton, valamint Európában és a Közel-Keleten is.
Az amerikai Northrop Grumman bemutatta a jövő gyalogsági harcjárműveire szánt fő fegyverzetét. Az XM913-as jelzést viselő fegyver űrmérete 50 milliméteres. Ez az Egyesült Államokban igencsak kedvelt heveder nélküli, láncos lőszertovábbító rendszernek köszönhetően a gépágyúk kategóriájába tartozó automata lőfegyver. Az elődjei (pl. a Bradley-n is használt M242 25 milliméteres) által már bejáratottnak és jól csengőnek tekinthető Bushmaster nevet viselő gépágyúval szembeni egyik elvárás a 4 kilométer körüli lőtávolság elérése volt, amit sikerült is teljesíteni.
Brazíliában október 11-én fontos lépést történt a HUMAITA (S41, vagyis az SBR-2) tengeralattjáró építésében. Ugyanis a francia eredetű S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjáró eddig külön épített törzsszekcióit egyesítették az Itaguaí Tengerészeti Komplexumban. Az öt részegység összeillesztése alkalmából rendezett ünnepségen megemlítették, hogy a 2020-ban vízre bocsátandó HUMAITA tengeralattjáró mind a hat torpedóvető csöve teljes egészében hazai gyártású. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.
A brazil haditengerészet megerősítette, hogy több helyről is érdeklődés mutatkozik a TUPI-osztályú (IKL-209/1400) tengeralattjárók majdani megvásárlása iránt. Erről már jó ideje, ez év májusától lehetett pletykákat hallani. Elsőként a szomszédos Argentína neve merült fel, mint lehetséges vevő. Buenos Aires esetében a jelenleg is szolgálatban lévő 5 egységből 4 tengeralattjáró megvásárlási szándékáról cikkeztek. A szomszédos ország szinte folyamatos gazdasági nehézségei azonban bonyolulttá tehetik az üzletet. Nemrégiben a lengyel Radio Gdansk arról számolt be arról, hogy az európai ország védelmi minisztériuma érdekelődést mutatott a brazil TIMBIRA (S-32) és TAPAJÓ (S-33) tengeralattjárók vásárlása iránt. A rádió értesülései szerint az üzlet értékét 200 és 300 millió dollárra becsülik. Később Argentínán és Lengyelországon kívül már Perut is megemlítették a brazil tengeralattjárók lehetséges megszerzése iránt érdeklődő országokkal kapcsolatos spekulációkban.
NETARZENÁL GALÉRIA
Korean Aerospace Industries KAI T-50i Golden Eagle
British Aerospace Harrier GR.9
McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
Pages
© 2012-2018 Europa Varietas Foundation © 2015-2018 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com