Vous êtes ici
Netarzenál
2018. 05. 12
Szíria körüli légtérben tűnt fel a Svéd Légierő elektronikai felderítő repülőgépe április 30. és május 7. közötti nyolcnapos időszakban. Az S102B Korpen, mely egy nagymértékben módosított Gulfstream IVSP üzleti gép, a Földközi-tenger felett repülve gyűjtött adatokat. A típus két példánya 1992-től repül svéd felségjelzéssel, az ugyancsak ELINT feladatokra használt, 20 éves szolgálat után kivonásra került, szintén két darabos mennyiségben alkalmazott TP85 Caravelle utódjaként. A Korpen-ek leginkább a Balti-tenger felett jelennek meg és a Kalinyingrád környékén települt orosz rendszerek rádióhullámaira vadásznak, nagy magasságban repülve a nemzetközi légtérből. Gyaníthatóan a dél megjelenésnek is a már meglévő adatbázis frissítése volt a célja, hiszen számos orosz légvédelmi rendszer és hadihajó található meg a térségen.
Már 10 darab MiG-31BM Foxhound vadászgépet módosítottak a csapásmérő feladatkör ellátására Oroszországban. A vadászgépet tulajdonképpen első fokozatként használó légi indításúvá vált, a légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakétával felszerelt MiG-31K variáns a hírek szerint akár már éles bevetéseket is végezhet.
Új lövészpáncélossal gyarapodhat az orosz tengerészgyalogosok eszköztára a közeljövőben. A BMMP számos összetevőjét az újgenerációs orosz páncélosoktól tervezik átvenni, így az Armata, a Kurganyec és Bumeráng páncélosoknál már bevált alkatrészek felhasználása igen valószínűnek tűnik. A BMMP a vízsugaras hajtómű alkalmazásával és a páncéltest kialakítása miatt igen nagy sebességre elérésére lesz képes a vízfelszínen is.
Május 10-én hajtotta végre első repülést a Törökország számára gyártott első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó. Az AT-01-es jelzést viselő gépet, valamint az azt követő 13 példányt a szerződés értelében 2022-ig kell majd átadni a török fél részére. A török pilóták első csoportja már ismerkedik az új típus rejtelemivel és több hazai bázison is folyna munkálatok az új gépek üzemeltetési körülményeinek megteremtése céljából.
Az afgán légierő Sikorsky UH-60 Black Hawk helikopterei május 7-én hajtották végre első bevetésüket. A 80 darab Mil Mi-17-es leváltására 2020-ig 160 darab Black Hawk kerül majd Afganisztánba, ahová eddig nyolc példány érkezett meg.
Malajziai megrendelésre számít a dél-koreai Hanwha Defense Systems a 6x6-os kerékképletű Tigon páncélozott szállító harcjármű esetében. A rendszeresítést segítendő, a dél-koreaiak a malajziai AVP Engineering céggel léptek kapcsolatban. A háromfős személyzet mellett még nyolc lövész szállítására képes Tigon várhatólag még ebben az évben bemutathatja képességeit a maláj hadsereg szakértőinek. Az új fejlesztésű Tigon meghajtásáról egy Caterpillar turbófeltöltéses, 6 hengeres, 525 lőerős dízelmotor gondoskodik egy Allison 4500SP elektronikus vezérlésű, hat előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező sebességváltóval együtt gondoskodik. A központi gumiabroncsnyomással rendelkező Tigon legnagyobb sebessége 100 kilométer per óra, hatótávolsága 1000 kilométer, úszás közben 8,5 kilométer per órás sebesség elérésére képes.
A tajvani Taitung légibázison állomásozó Northrop F-5-ös Tiger II-es vadászbombázók számára repülési tilalmat rendelt el a szigetország Védelmi Minisztériuma. Kormányzati körökből származó hivatalos bejelentés szerint a felszállási korlátozás a közeli középiskolákban történő vizsgaidőszak miatt került bevezetésre. A helyi média viszont megpróbálta leiskolázni a kormány irányított információját azzal, hogy közölte az F-5-ök valójában repülésbiztonságra kiható tényező miatt kényszerültek a földre. Értesülésük szerint a típusra Dél-Koreából beszerzett alkatrészek nem megfelelősége okán kellett repülési tilalmat elrendelni.
Május 3-án elkészültek az első, további 4000 repült órát garantáló élettartam-hosszabbításon átesett Lockheed Martin F-16C vadászbombázóval az 573. légijármű-karbantartó egységnél, a Utah államban található Hill légitámaszponton. A munkálatok során megerősítésre került a szárnyszerkezet, a pilótafülke nyomásálló válaszfalai, valamint a kabintető is. A strukturális megerősítések megfelelőségéről az első körben elkészített négy Fighting Falcon segítségével fognak megerősítést nyerni az amerikai légierő szakemberei. Az elsőnek ezeken a munkálatokon átesett F-16-os éppen a légierő Thunderbirds bemutatócsapatának gépe volt. Amennyiben további módosítások nem válnak majd szükségessé, úgy várhatólag az élettartam-hosszabbítás gépenként 2,4 millió dollárba fog kerülni és 9 hónapos időtartam alatt lesz végrehajtható, ezzel lehetővé fog válni az F-16-ok 2050-ig történő hadrendbe tartása.
Április végétől folynak a munkálatok az első amerikai haditengerészet által használt Boeing F/A-18F Super Hornet Block 3-as szintű átalakítására. A VFA-106 Gladiators század kétüléses gépe a Boeing St Louis-i gyárában kerül modernizációra. Ez a példány egyébként az elsők közé tartozott azok közül is, melyeket a flotta 2004-ben szolgálatba állított. A Service-Life Modification (SLM) néven futó korszerűsítés az hadrendbe álló 573 Super Hornet közül az első körben 300 darabot fog érinteni. A nagyobb tolóerővel rendelkező General Electric F-414-400-as hajtóművek, nagyobb számítókapacitással és memóriával rendelkező számítógépek beszerelése mellett az Elbit Systems által gyártott nagyméretű kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán, valamint az illeszkedő üzemanyagtartályok és a továbbfejlesztett Raytheon AN/APG-79 rádiólokátorok is fel-illetve beszerelésre kerülnek az SLM keretén belül. Az élettartam-hosszabbítás eredményeként a Block 3-as Super Hornet-ek repült ideje elegendő lesz 2040-ig.
További amerikai flottafejlesztéssel kapcsolatos hír is érkezett még a héten, ugyanis elkezdték a 74. ARLEIGH BURKE-osztályú romboló építését. A majdani USS JACK H. LUCAS (DDG 125) az első Flight III-as tervek szerint elkészülő egység lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy képességeiben is jelentősen fog különbözni elődjeitől. A 2024-ben hadrendbe álló rombolón a testvérhajókon alkalmazott AN/SPY-1D rádiólokátor helyett a 30-szor érzékenyebb Raytheon AN/SPY-6(V) AMDR (Air and Missile Defense Radar) kerül majd felszerelésre. A nagyobb energiaigény okán is egy Flight III-as egység 45%-ban áttervezett, módosított hajó lesz, mint elődei. További forradalmi előrelépést jelent majd a nagykapacitású adatátviteli rendszer, amely segítségével akár az F-35 Lightning II-es vadászbombázókkal is történhet majd adatcsere.
Immáron szárazdokkban van az egykori HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó, mely új hazája Brazíliában lesz. Az ATLANTICO (A140) nevet hamarosan viselő egységről kerültek fel fotók a világhálóra, amik alapján megállapítható, a hajótest kiváló állapotban van a pár éve, egészen pontosan 2013-ban felvitt Intersleek néven ismert speciális festékréteg dacol a tengerrel. A következő év június 29-én hadrendbe álló ATLANTICO fedélzetéről üzemeltetni szeretnék a Sikorsky SH-16 Seahawk (az S-70B helyi megjelölése) tengeralattjáró-vadász helikoptereket is. A hat példányban beszerzett, jelenleg a HS-1-es századnál, a Sao Pedro da Aldeia tengerészeti bázison állomásozó forgószárnyasok majdani alkalmazására már elkezdték a felkészülést Brazíliában, ahol egyébként nemrégiben jelentették be, hogy az SH-16 helikopterek túl vannak az összesített 5000 repült órán.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AV-8B Harrier II
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2018. 05. 12
Szíria körüli légtérben tűnt fel a Svéd Légierő elektronikai felderítő repülőgépe április 30. és május 7. közötti nyolcnapos időszakban. Az S102B Korpen, mely egy nagymértékben módosított Gulfstream IVSP üzleti gép, a Földközi-tenger felett repülve gyűjtött adatokat. A típus két példánya 1992-től repül svéd felségjelzéssel, az ugyancsak ELINT feladatokra használt, 20 éves szolgálat után kivonásra került, szintén két darabos mennyiségben alkalmazott TP85 Caravelle utódjaként. A Korpen-ek leginkább a Balti-tenger felett jelennek meg és a Kalinyingrád környékén települt orosz rendszerek rádióhullámaira vadásznak, nagy magasságban repülve a nemzetközi légtérből. Gyaníthatóan a dél megjelenésnek is a már meglévő adatbázis frissítése volt a célja, hiszen számos orosz légvédelmi rendszer és hadihajó található meg a térségen.
Már 10 darab MiG-31BM Foxhound vadászgépet módosítottak a csapásmérő feladatkör ellátására Oroszországban. A vadászgépet tulajdonképpen első fokozatként használó légi indításúvá vált, a légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakétával felszerelt MiG-31K variáns a hírek szerint akár már éles bevetéseket is végezhet a hírek szerint.
Új lövészpáncélossal gyarapodhat az orosz tengerészgyalogosok eszköztára a közeljövőben. A BMMP számos összetevőjét az újgenerációs orosz páncélosoktól tervezik átvenni, így az Armata, a Kurganyec és Bumeráng páncélosoknál már bevált alkatrészek felhasználása igen valószínűnek tűnik. A BMMP a vízsugaras hajtómű alkalmazásával és a páncéltest kialakítása miatt igen nagy sebességre elérésére lesz képes a vízfelszínen is.
Május 10-én hajtotta végre első repülést a Törökország számára gyártott első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó. Az AT-01-es jelzést viselő gépet, valamint az azt követő 13 példányt a szerződés értelében 2022-ig kell majd átadni a török fél részére. A török pilóták első csoportja már ismerkedik az új típus rejtelemivel és több hazai bázison is folyna munkálatok az új gépek üzemeltetési körülményeinek megteremtése céljából.
Az afgán légierő Sikorsky UH-60 Black Hawk helikopterei május 7-én hajtották végre első bevetésüket. A 80 darab Mil Mi-17-es leváltására 2020-ig 160 darab Black Hawk kerül majd Afganisztánba, ahová eddig nyolc példány érkezett meg.
Malajziai megrendelésre számít a dél-koreai Hanwha Defense Systems a 6x6-os kerékképletű Tigon páncélozott szállító harcjármű esetében. A rendszeresítést segítendő, a dél-koreaiak a malajziai AVP Engineering céggel léptek kapcsolatban. A háromfős személyzet mellett még nyolc lövész szállítására képes Tigon várhatólag még ebben az évben bemutathatja képességeit a maláj hadsereg szakértőinek. Az új fejlesztésű Tigon meghajtásáról egy Caterpillar turbófeltöltéses, 6 hengeres, 525 lőerős dízelmotor gondoskodik egy Allison 4500SP elektronikus vezérlésű, hat előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező sebességváltóval együtt gondoskodik. A központi gumiabroncsnyomással rendelkező Tigon legnagyobb sebessége 100 kilométer per óra, hatótávolsága 1000 kilométer, úszás közben 8,5 kilométer per órás sebesség elérésére képes.
A tajvani Taitung légibázison állomásozó Northrop F-5-ös Tiger II-es vadászbombázók számára repülési tilalmat rendelt el a szigetország Védelmi Minisztériuma. Kormányzati körökből származó hivatalos bejelentés szerint a felszállási korlátozás a közeli középiskolákban történő vizsgaidőszak miatt került bevezetésre. A helyi média viszont megpróbálta leiskolázni a kormány irányított információját azzal, hogy közölte az F-5-ök valójában repülésbiztonságra kiható tényező miatt kényszerültek a földre. Értesülésük szerint a típusra Dél-Koreából beszerzett alkatrészek nem megfelelősége okán kellett repülési tilalmat elrendelni.
Május 3-án elkészültek az első, további 4000 repült órát garantáló élettartam-hosszabbításon átesett Lockheed Martin F-16C vadászbombázóval az 573. légijármű-karbantartó egységnél, a Utah államban található Hill légitámaszponton. A munkálatok során megerősítésre került a szárnyszerkezet, a pilótafülke nyomásálló válaszfalai, valamint a kabintető is. A strukturális megerősítések megfelelőségéről az első körben elkészített négy Fighting Falcon segítségével fognak megerősítést nyerni az amerikai légierő szakemberei. Az elsőnek ezeken a munkálatokon átesett F-16-os éppen a légierő Thunderbirds bemutatócsapatának gépe volt. Amennyiben további módosítások nem válnak majd szükségessé, úgy várhatólag az élettartam-hosszabbítás gépenként 2,4 millió dollárba fog kerülni és 9 hónapos időtartam alatt lesz végrehajtható, ezzel lehetővé fog válni az F-16-ok 2050-ig történő hadrendbe tartása.
Április végétől folynak a munkálatok az első amerikai haditengerészet által használt Boeing F/A-18F Super Hornet Block 3-as szintű átalakítására. A VFA-106 Gladiators század kétüléses gépe a Boeing St Louis-i gyárában kerül modernizációra. Ez a példány egyébként az elsők közé tartozott azok közül is, melyeket a flotta 2004-ben szolgálatba állított. A Service-Life Modification (SLM) néven futó korszerűsítés az hadrendbe álló 573 Super Hornet közül az első körben 300 darabot fog érinteni. A nagyobb tolóerővel rendelkező General Electric F-414-400-as hajtóművek, nagyobb számítókapacitással és memóriával rendelkező számítógépek beszerelése mellett az Elbit Systems által gyártott nagyméretű kijelzők is megjelennek a pilótafülke műszerfalán, valamint az illeszkedő üzemanyagtartályok és a továbbfejlesztett Raytheon AN/APG-79 rádiólokátorok is fel-illetve beszerelésre kerülnek az SLM keretén belül. Az élettartam-hosszabbítás eredményeként a Block 3-as Super Hornet-ek repült ideje elegendő lesz 2040-ig.
További amerikai flottafejlesztéssel kapcsolatos hír is érkezett még a héten, ugyanis elkezdték a 74. ARLEIGH BURKE-osztályú romboló építését. A majdani USS JACK H. LUCAS (DDG 125) az első Flight III-as tervek szerint elkészülő egység lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy képességeiben is jelentősen fog különbözni elődjeitől. A 2024-ben hadrendbe álló rombolón a testvérhajókon alkalmazott AN/SPY-1D rádiólokátor helyett a 30-szor érzékenyebb Raytheon AN/SPY-6(V) AMDR (Air and Missile Defense Radar) kerül majd felszerelésre. A nagyobb energiaigény okán is egy Flight III-as egység 45%-ban áttervezett, módosított hajó lesz, mint elődei. További forradalmi előrelépést jelent majd a nagykapacitású adatátviteli rendszer, amely segítségével akár az F-35 Lightning II-es vadászbombázókkal is történhet majd adatcsere.
Immáron szárazdokkban van az egykori HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó, mely új hazája Brazíliában lesz. Az ATLANTICO (A140) nevet hamarosan viselő egységről kerültek fel fotók a világhálóra, amik alapján megállapítható, a hajótest kiváló állapotban van a pár éve, egészen pontosan 2013-ban felvitt Intersleek néven ismert speciális festékréteg dacol a tengerrel. A következő év június 29-én hadrendbe álló ATLANTICO fedélzetéről üzemeltetni szeretnék a Sikorsky SH-16 Seahawk (az S-70B helyi megjelölése) tengeralattjáró-vadász helikoptereket is. A hat példányban beszerzett, jelenleg a HS-1-es századnál, a Sao Pedro da Aldeia tengerészeti bázison állomásozó forgószárnyasok majdani alkalmazására már elkezdték a felkészülést Brazíliában, ahol egyébként nemrégiben jelentették be, hogy az SH-16 helikopterek túl vannak az összesített 5000 repült órán.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AV-8B Harrier II
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2018. 05. 05
Ukrajnában továbbra is folyik a tavaly bemutatott Duplet harci modul fejlesztése. A Duplet az elmúlt évben volt látható a BMPT Strazs (Őrszem) tűztámogató járművön, ami hasonló feladatok ellátására képes, mint az ezt a járműkategóriát megalapító orosz BMPT Terminator. Az ukrán megfelelő alvázát a T-64-es harckocsitól vették át és erre került felszerelése a két darab ZTM-2-es 30 milliméteres gépágyúval, két PKT 7,62 milliméteres géppuskával, négy Konkursz, vagy Barrier 212 irányított rakétával és egy 30 milliméteres AG-17-es gránátvetővel ellátott Duplet harci modul. A fegyverek irányzását korszerű hőkamerás rendszer és ballisztikai számítógép is segíti a toronyban helyet foglaló két fő, a parancsnok és az irányzó számára. A Zsitomiri Harckocsi Gyárban létrehozott Duplet harci modul ebben az évben a szovjet érában tervezett BMP gyalogsági harcjárműre felszerelve volt látható egy áprilisi éleslövészeten.
Újabb információmorzsa került a sajtó asztalára a héten, mégpedig a Szenegál által megvásárolt négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógéppel kapcsolatban. A hír szerint az afrikai kontinensre kerülő gépek szárnyvégén rakétaindító-sín került majd felszerelésre, amiről az amerikai AIM-9L Sidewinder légiharc-rakéták lesznek bevethetők. Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal.
A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket. Szenegál új építésű példányai várhatólag 2020-tól kerülnek majd átadásra. A cseh gyártó szerint jelenleg két további lehetséges megrendelővel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat az L-39NG esetében.
Dél-Koreában várhatólag május 14-én kerül majd sor a második DOKDO-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó névadási ünnepségére és vízre tételére. A Hanjin Heavy Industries & Construction Busanban lévő hajógyárában még 2017 áprilisában kezdték meg a hajóépítését, ami a MARADO nevet fogja viselni. Szolgálatba állására 2020-ban került majd sor.
Japánban még mindig nem döntötték el, hogy hány darab Kawasaki Heavy Industries P-1 tengeri járőrgéppel fogják leváltani az 58 darabos mennyiségben jelenleg is szolgálatban álló Lockheed Martin P-3C Orion tengeri járőrgépeket. A flotta számára eddig már 15 példányt adtak át a 2016-ban szolgálatba állt, hazai fejlesztésű típusból. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek az új gépekkel, melyek a hírek szerint miden jellemzőjükben felülmúlják az elődöt. A tokiói totojázás érthető, hiszen a környéken Kína egyre inkább bebizonyítja terjeszkedési szándékait. Éppen ennek mértéke lehet az oka, a jövőben szükséges gépmennyiség pontos meghatározhatatlanságának.
Jól haladnak a Huntington Ingalls Industries hajógyárban a második GERALD R. FORD-osztályú repülőgép-hordozó építésével. A majdani USS JOHN F. KENNEDY (CVN 79) immáron 75%-ban elkészült, például az ezen a hajóosztályon megjelenő elektromágneses katapultok első két generátora is beépítésre került már a hajótestbe. Az egység építését 2015. augusztusában kezdték el, és a modulrendszerű építésnek 2020-ban érnek a végére. Amennyiben sikerül tartani a munkálatok ütemét, akkor a vízre bocsátására akár három hónappal is korábban sor kerülhet, mint azt tervezték, míg a haditengerészet részére 2022-ben adják majd át az elkészült nukleáris meghajtású hordozót.
Jelenleg három meglévő támaszpont lett megnevezve, mint a még fejlesztés alatt álló B-21 Raider bombázógépek majdani otthona. A Louisiana-i Barksdale, valamint az észak-dakotai Minot várhatólag a B-52 Stratofortess-ek kivonásáig, vagyis 2050-ig az ősöreg gépek bázisai lesznek. A B-1B Lancer és a B-2 Spirit utódja a texasi Dyess, a dél-dakotai Ellsworth és a Missouri-ban lévő Whiteman támaszpontok csendjét fogja megtörni 2020 közepétől. Ezen légibázisok és épületeik minimális átalakítással lesznek képesek megfelelő otthonul szolgálni az gépeknek és személyzeteiknek. Jelenleg még nem tudni, hogy a fent említett három támaszpont közül melyik fogja elsőként megkapni új bombázógépeit.
Brazíliában a haditengerészet megkapta az első modernizált kétüléses Skyhawk vadászbombázóját. Az elsőnek elkészült együléses példány még 2013. augusztus 13-án hajtotta végre első repülését. A Kuvaittól megvásárolt használt McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk gépek helyi megjelölése AF-1, illetve AF-1A, ez a modernizáláson átesett együléses esetében egy kiegészül még egy B betűvel, míg a kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik. A 2009 áprilisában megkötött, 140 millió dolláros szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A került volna korszerűsítésre öt év alatt. Ezt a modernizációt az Empresa Brasileira de Aeronáutica SA, vagyis az Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben.
Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5” x 7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak. Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá, azonban a dél-amerikai ország egyetlen repülőgép-hordozója, a SAO PAUO (A 12) kivonását követően a munkálatok üteme némileg alábbhagyott, sőt 2017-ben a korszerűsítési program törlésének ötlete is felmerült. Az első AF-1B-t 2015 májusában adták át a típust repülő egységnek, míg a második esetében erre 2016 áprilisában került sor, de az utóbbi repülőgép 2016. július 26-án lezuhant. Ebben az évben egy újabb AF-1B átadása is várható.
Megújulnak a brazil légierő akadémiáján kiképzőgépként szolgáló Embraer T-27 Tucano turbólégcsavaros kiképzőgépek is. Az 50 darabos mennyiség korszerűsítésére határokon túli jelentkezőket is várnak. Az elvárások egyik legfőbb pontja, az első és a hátsó pilótafülke műszerfalának átépítése teljesen csak kijelzőkkel ellátottra. Itt egy 10, vagy két 6 hüvelykes képátlójú kijelzőt szeretnének látni a döntéshozók két kisebb képernyővel együtt. Ez utóbbiakon a hajtóműről jelennének meg információk, míg a másik, az alapvető repülési adatok megjelenítésére szolgálna a T-27M pilótái számára. Az új műszerfallal szembeni további elvárás, hogy viselje el a több G-s túlterhelésű műrepülő figurák végrehajtása során fellépő erőhatásokat, valamint a Tucano jelenlegi elektromos hálózata el tudja látni a szükséges energiával.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas CF-188A Hornet
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35B Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2018. 05. 05
Ukrajnában továbbra is folyik a tavaly bemutatott Duplet harci modul fejlesztése. A Duplet az elmúlt évben volt látható a BMPT Strazs (Őrszem) tűztámogató járművön, ami hasonló feladatok ellátására képes, mint az ezt a járműkategóriát megalapító orosz BMPT Terminator. Az ukrán megfelelő alvázát a T-64-es harckocsitól vették át és erre került felszerelése a két darab ZTM-2-es 30 milliméteres gépágyúval, két PKT 7,62 milliméteres géppuskával, négy Konkursz, vagy Barrier 212 irányított rakétával és egy 30 milliméteres AG-17-es gránátvetővel ellátott Duplet harci modul. A fegyverek irányzását korszerű hőkamerás rendszer és ballisztikai számítógép is segíti a toronyban helyet foglaló két fő, a parancsnok és az irányzó számára. A Zsitomiri Harckocsi Gyárban létrehozott Duplet harci modul ebben az évben a szovjet érában tervezett BMP gyalogsági harcjárműre felszerelve volt látható egy áprilisi éleslövészeten.
Újabb információmorzsa került a sajtó asztalára a héten, mégpedig a Szenegál által megvásárolt négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógéppel kapcsolatban. A hír szerint az afrikai kontinensre kerülő gépek szárnyvégén rakétaindító-sín került majd felszerelésre, amiről az amerikai AIM-9L Sidewinder légiharc-rakéták lesznek bevethetők. Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal.
A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket. Szenegál új építésű példányai várhatólag 2020-tól kerülnek majd átadásra. A cseh gyártó szerint jelenleg két további lehetséges megrendelővel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat az L-39NG esetében.
Dél-Koreában várhatólag május 14-én kerül majd sor a második DOKDO-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó névadási ünnepségére és vízre tételére. A Hanjin Heavy Industries & Construction Busanban lévő hajógyárában még 2017 áprilisában kezdték meg a hajóépítését, ami a MARADO nevet fogja viselni. Szolgálatba állására 2020-ban került majd sor.
Japánban még mindig nem döntötték el, hogy hány darab Kawasaki Heavy Industries P-1 tengeri járőrgéppel fogják leváltani az 58 darabos mennyiségben jelenleg is szolgálatban álló Lockheed Martin P-3C Orion tengeri járőrgépeket. A flotta számára eddig már 15 példányt adtak át a 2016-ban szolgálatba állt, hazai fejlesztésű típusból. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek az új gépekkel, melyek a hírek szerint miden jellemzőjükben felülmúlják az elődöt. A tokiói totojázás érthető, hiszen a környéken Kína egyre inkább bebizonyítja terjeszkedési szándékait. Éppen ennek mértéke lehet az oka, a jövőben szükséges gépmennyiség pontos meghatározhatatlanságának.
Jól haladnak a Huntington Ingalls Industries hajógyárban a második GERALD R. FORD-osztályú repülőgép-hordozó építésével. A majdani USS JOHN F. KENNEDY (CVN 79) immáron 75%-ban elkészült, például az ezen a hajóosztályon megjelenő elektromágneses katapultok első két generátora is beépítésre került már a hajótestbe. Az egység építését 2015. augusztusában kezdték el, és a modulrendszerű építésnek 2020-ban érnek a végére. Amennyiben sikerül tartani a munkálatok ütemét, akkor a vízre bocsátására akár három hónappal is korábban sor kerülhet, mint azt tervezték, míg a haditengerészet részére 2022-ben adják majd át az elkészült nukleáris meghajtású hordozót.
Jelenleg három meglévő támaszpont lett megnevezve, mint a még fejlesztés alatt álló B-21 Raider bombázógépek majdani otthona. A Louisiana-i Barksdale, valamint az észak-dakotai Minot várhatólag a B-52 Stratofortess-ek kivonásáig, vagyis 2050-ig az ősöreg gépek bázisai lesznek. A B-1B Lancer és a B-2 Spirit utódja a texasi Dyess, a dél-dakotai Ellsworth és a Missouri-ban lévő Whiteman támaszpontok csendjét fogja megtörni 2020 közepétől. Ezen légibázisok és épületeik minimális átalakítással lesznek képesek megfelelő otthonul szolgálni az gépeknek és személyzeteiknek. Jelenleg még nem tudni, hogy a fent említett három támaszpont közül melyik fogja elsőként megkapni új bombázógépeit.
Brazíliában a haditengerészet megkapta az első modernizált kétüléses Skyhawk vadászbombázóját. Az elsőnek elkészült együléses példány még 2013. augusztus 13-án hajtotta végre első repülését. A Kuvaittól megvásárolt használt McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk gépek helyi megjelölése AF-1, illetve AF-1A, ez a modernizáláson átesett együléses esetében egy kiegészül még egy B betűvel, míg a kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik. A 2009 áprilisában megkötött, 140 millió dolláros szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A került volna korszerűsítésre öt év alatt. Ezt a modernizációt az Empresa Brasileira de Aeronáutica SA, vagyis az Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben.
Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5” x 7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak. Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá, azonban a dél-amerikai ország egyetlen repülőgép-hordozója, a SAO PAUO (A 12) kivonását követően a munkálatok üteme némileg alábbhagyott, sőt 2017-ben a korszerűsítési program törlésének ötlete is felmerült. Az első AF-1B-t 2015 májusában adták át a típust repülő egységnek, míg a második esetében erre 2016 áprilisában került sor, de az utóbbi repülőgép 2016. július 26-án lezuhant. Ebben az évben egy újabb AF-1B átadása is várható.
Megújulnak a brazil légierő akadémiáján kiképzőgépként szolgáló Embraer T-27 Tucano turbólégcsavaros kiképzőgépek is. Az 50 darabos mennyiség korszerűsítésére határokon túli jelentkezőket is várnak. Az elvárások egyik legfőbb pontja, az első és a hátsó pilótafülke műszerfalának átépítése teljesen csak kijelzőkkel ellátottra. Itt egy 10, vagy két 6 hüvelykes képátlójú kijelzőt szeretnének látni a döntéshozók két kisebb képernyővel együtt. Ez utóbbiakon a hajtóműről jelennének meg információk, míg a másik, az alapvető repülési adatok megjelenítésére szolgálna a T-27M pilótái számára. Az új műszerfallal szembeni további elvárás, hogy viselje el a több G-s túlterhelésű műrepülő figurák végrehajtása során fellépő erőhatásokat, valamint a Tucano jelenlegi elektromos hálózata el tudja látni a szükséges energiával.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas CF-188A Hornet
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35B Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2018.04.28
Bulgáriában elhárultak az utóbbi időben igen csak nagyra dagadt finanszírozási gondok a légierőnél, aminek gyümölcseként igencsak spártai körülményeket teremtek. Ennek köszönhetően újra repülnek a Leonardo C-27J Spartan taktikai teherszállító repülőgépek, valamint a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek is.
Izraeli felszerelésekkel szeretnék még jobban alkalmassá tenni az ellenséges repülőgépek szerepének eljátszásra az L-159-es ALCA repülőgépeket az Aero Vodochody-nál. Éppen ezért az Israel Aerospace Industries segítségével tervezik módosítani a pilótafülke műszerfalát, valamint további fedélzeti berendezését. A cseh-izraeli együttműködésről már februárban lehetett hallani, igaz akkor még Giuseppe Giordo, Aero Vodochody vezérigazgatója nem nevezte nevén az izraeli partnert, csak utalt arra, hogy egy nagy repüléstechnikai céggel tervezik a kooperációt.
Fehéroroszországban egy új kézi rakétavetőt fejlesztett ki a BSVT-VV. Az MM-60 többfunkciós rakétavetőt a kor követelményeinek megfelelően alkották meg, így indítható zárt térből is. A mindössze 4 kilogrammot nyomó indítócső a rakétával együtt kiegészül egy mindössze 1 kilogrammos célzórendszerrel, melyben lézeres távolságmérő, a ballisztikus számítógép is megtalálható. A típusjelzésből sejthetően a mindössze 60 milliméteres átmérővel rendelkező rakéta 300 milliméteres homogén acélpáncél, vagy egy 1000 milliméter vastag vasbetonból vagy téglából falon is áthatolni.
A robbanófej alkalmas az időzített robbanásra is, így a fedezékben lévő ellenség ellen, vagy műszaki zárak rombolására is sikerrel alkalmazható. A rakéta minimálisan 150 méterre lévő célpontok ellen alkalmazható, célzott lőtávolsága 400 méter, maximális hatótávolsága 1000 méter. Járművekre szerelve egy négy rakétát tartalmazó blokkot hoztak létre a fejlesztők az MM-60 többfunkciós rakétavető részére. A fegyver iránt jelenleg Törökország, Malajzia, Indonézia, Vietnam, Banglades, Thaiföld és Mianmar mutat érdeklődést.
Finnországban hamarosan elindítják a légierő következő harcigép-beszerzését. A döntést majd csak a következő év tavaszán hatalomra kerülő kormánynak kell majd meghozni, ám az igen jelentős lesz mind Finnország, mind a gyártó számára mivel 7-10 milliárd eurót szánnak Helsinkiben a beszerzésre. További mivel a finnek hosszútávra, vagyis 2050 körüli időszakra terveznek a megvásárlásra kerülő típussal, ezért a fent említett összeg kétszeresére-háromszorosára is emelkedhet majd. A megmérettetésen mind az öt gyártó és terméke (Eurofighter Typhoon, Dassault Rafale, Saab Gripen E, Boeing F/A-18E/F Super Hornet, Lockheed Martin F-35) részt fog venni.
Persze a közelmúlt politikai szándékát sem szabad figyelmen kívül hagyni, vagyis az Airbus vezette új európai vadászbombázó is számításba jöhetne, csakhogy ez a gép gyaníthatóan 2035 utánra készülhet majd el. Éppen ezért nem lenne ideális a finnek számára, de a kiválasztásban fontos szerepet játszik majd a helyi előállítás-összeszerelés mellett a környező országokban történő rendszeresítés is, amivel az üzemeltetést szeretnék olcsóbbá tenni. Ez utóbbi nagy előnye lehet az új európai típusnak, amely az eddigi, széthúzások, egymásnak ellentmondó fontossági sorrendek által sújtott közös fejlesztéseknek talán búcsút intve egy kevés kompromisszumot felmutató gép lehet.
Nem abban az értékben kerülnek majd korszerűsítésre Portugália Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgépei, ahogy azt tervezték. Az öt gépre 29 millió eurót (36 millió dollár) terveztek elkölteni, hogy megfeleljenek az európai légiforgalmi követelményeknek, azonban az idő előrehaladtával az anyagi források átcsoportosítása mellett döntöttek. Így csak 19 millió euró értékben kapnak frissítéseket a korosodó izompacsirták, míg a rajtuk megspórolt pénzt már az utódra, a brazil Embraer KC-390-re fogják elkölteni.
Alaposan modernizálják Oroszország egyetlen repülőgép-hordozóját az ADMIRAL KUZNYECOV-ot. A Zvezdocska hajógyár égisze alá tartozó murmanszki 35. Hajójavító üzemben több mint 1 milliárd dollárt fognak felemészteni a munkálatok. Ezek során a meghajtórendszert is kicserélik, az ugyanis több olyan alkotóelemet is tartalmaz, melyeket Ukrajnából lehet csak beszerezni. A mostani politikai helyzetben mindez megoldhatatlan, így a nagyobb mérvű átépítés elkerülhetetlen, amennyiben továbbra is hadrendben szeretnék tartani a KUZNYECOV-ot. További nagyobb változást a lokátorrendszer cseréje jelent.
Várhatólag augusztusban fogja majd végrehajtani az első repülést az elsőnek modernizált Tupoljev Tu-22M3M szuperszonikus közepes bombázó. A korszerűsítésre szánt mennyiség még továbbra sem végleges, de a nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni a modernizálásra kerülő mennyiséget.
Törökországban már a csendőrség állományában is megtalálható az AgustaWestland (manapság már Leonardo) licence alapján készített Turkish Aerospace Industries (TAI) T-129 ATAK harci helikopter. A típusból ebben a hónapban három került átadásra, míg a hadsereg már több mint 24 példánnyal rendelkezik. Ebből a kéttucatnyi mennyiségből kilenc az előszéria közé tartozik, míg a több 15 az úgynevezett 1. gyártási sorozat gépe. Ezek a forgószárnyasok, akárcsak a még legyártásra kerülő 14, már rendelkeznek rakétaindításra figyelmeztető és zavarótöltet szóró rendszerekkel. A 2. gyártási sorozat ATAK-jai ezeken felül már lézer és radarbesugárzás-jelzőkkel is el lesznek látva. A csendőrség részére jelenleg 18 darab T-129 beszerzése látszik valószínűnek. A hadsereg részére is további példányokat rendeltek meg a héten, több mint 35 millió dollár értékben. Ezeket a forgószárnyasakat 2020 és 2021 között fogják majd átadni.
Jordániából kap hadfelszerelést a Fülöp-szigeteki haderő. Az adományt M113-as lövészpáncélosok és Bell AH-1F Cobra harci helikopterek alkotják. A páncélosok mennyisége várhatólag 60 darab környéki lesz. Jordánia az M113A2-ből az évek folyamán több mint 1000 darabra tett szert, ezeket saját elképzelésük, igényeik szerint módosították és M113A2MK-2J típusjellel látták el. A nagy mennyiségre való tekintettel többet már évek óta tartós tárolásban tudtak, ezek közül kerültek kiválasztásra a Fülöp-szigetekre kerülő példányok. A harci helikopterek esetében tavaly vizsgálta meg a fülöp-szigeteki haderő küldöttsége az átadásra felajánlott négy AH-1F Cobra állapotát, ezekből most kettő kerül majd Ázsiába, azonban nincs kizárva, hogy a későbbiekben továbbiak is fogják ezeket követni.
Dél-Koreában májusban indítják el a következő, haditengerészeti helikopterek beszerzését célzó tendert. 836 millió dollárért 12 forgószárnyast szeretnének megvásárolni, amik 2022-ben állnának hadrendbe. Szöul jelenleg a 2013-ban megrendelt 8 Leonardo Helicopters AW159 mellett, 24 Lynx-et, 8 Sikorsky UH-60P helikoptert és 16 P-3C Orion repülőgépet tud bevetni ellenséges tengeralattjárók felkutatására és megsemmisítésére.
Japánban még mindig nem döntötték el, hogy milyen is lesz a következő, az amerikai F-35-ök mellé rendszeresítésre kerülő repülőgép. A Lockheed Martin segítségével helyben, a Mitsubishi Nagoyában található üzemében elkészülő 42 darab Lightning II-es mellé hosszú ideig egy hazai fejlesztésű vadászbombázó lett vizionálva. A technológiai demonstrátornak tartott X-2-vel 34 repülés során begyűjtötték azokat az adatokat, amik megszerzésére 50 felszállást terveztek. Lehetséges ezen tapasztalatok birtokában egy saját igényeknek megfelelő harcigép létrehozása, ami teljesíthetné a japánok egyik fő elvárását, miszerint egyidejűleg 8 légiharc-rakétát tudjon hordozni a hadrendbe állítandó repülőgép.
Tokióban azt is elfogadhatónak tartanák, ha ez a típus személyzet nélküli lenne. Másik járható útnak a külföldi partnerrel végzett fejlesztés tűnik. Nagy-Britanniával már évek óta folynak tárgyalások védelmi együttműködésről, míg az Egyesült Államokkal a ballisztikus rakéták megsemmisítésére képes ellenrakétáknál már kézzelfogható eredményt fel lehet mutatni. Ezen a téren a Lockheed Martin ebben a hónapban már tett is egy lépést, ugyanis felvázolták egy, a titoktartás miatt Japán számára nem eladható F-22 Raptor, valamint a már említett F-35-ös tulajdonságait ötvöző új típus létrehozásának lehetőségét, ami 2030 körül már hadrendbe is állhatna.
Pentagonban elkészült a legújabb elemzés a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopterről. Ebben az áll, hogy több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont van még a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget. Éppen ezért ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az eddig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő eddig megépült négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os, ez szintén elmarad az elvárt minimum 75%-tól.
Brazíliában egyre inkább bebizonyosodik azon források helyessége, melyek már hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra hozták a Nagy-Britanniától megvásárolt HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó új nevét. Az egység hadrendi száma az A140-es lesz, neve pedig PHM (többcélú helikopterhordozó) ATLANTIC lesz.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Aerospatiale AS-332L1 Super Puma
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2018.04.28
Bulgáriában elhárultak az utóbbi időben igen csak nagyra dagadt finanszírozási gondok a légierőnél, aminek gyümölcseként igencsak spártai körülményeket teremtek. Ennek köszönhetően újra repülnek a Leonardo C-27J Spartan taktikai teherszállító repülőgépek, valamint a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek is.
Izraeli felszerelésekkel szeretnék még jobban alkalmassá tenni az ellenséges repülőgépek szerepének eljátszásra az L-159-es ALCA repülőgépeket az Aero Vodochody-nál. Éppen ezért az Israel Aerospace Industries segítségével tervezik módosítani a pilótafülke műszerfalát, valamint további fedélzeti berendezését. A cseh-izraeli együttműködésről már februárban lehetett hallani, igaz akkor még Giuseppe Giordo, Aero Vodochody vezérigazgatója nem nevezte nevén az izraeli partnert, csak utalt arra, hogy egy nagy repüléstechnikai céggel tervezik a kooperációt.
Fehéroroszországban egy új kézi rakétavetőt fejlesztett ki a BSVT-VV. Az MM-60 többfunkciós rakétavetőt a kor követelményeinek megfelelően alkották meg, így indítható zárt térből is. A mindössze 4 kilogrammot nyomó indítócső a rakétával együtt kiegészül egy mindössze 1 kilogrammos célzórendszerrel, melyben lézeres távolságmérő, a ballisztikus számítógép is megtalálható. A típusjelzésből sejthetően a mindössze 60 milliméteres átmérővel rendelkező rakéta 300 milliméteres homogén acélpáncél, vagy egy 1000 milliméter vastag vasbetonból vagy téglából falon is áthatolni.
A robbanófej alkalmas az időzített robbanásra is, így a fedezékben lévő ellenség ellen, vagy műszaki zárak rombolására is sikerrel alkalmazható. A rakéta minimálisan 150 méterre lévő célpontok ellen alkalmazható, célzott lőtávolsága 400 méter, maximális hatótávolsága 1000 méter. Járművekre szerelve egy négy rakétát tartalmazó blokkot hoztak létre a fejlesztők az MM-60 többfunkciós rakétavető részére. A fegyver iránt jelenleg Törökország, Malajzia, Indonézia, Vietnam, Banglades, Thaiföld és Mianmar mutat érdeklődést.
Finnországban hamarosan elindítják a légierő következő harcigép-beszerzését. A döntést majd csak a következő év tavaszán hatalomra kerülő kormánynak kell majd meghozni, ám az igen jelentős lesz mind Finnország, mind a gyártó számára mivel 7-10 milliárd eurót szánnak Helsinkiben a beszerzésre. További mivel a finnek hosszútávra, vagyis 2050 körüli időszakra terveznek a megvásárlásra kerülő típussal, ezért a fent említett összeg kétszeresére-háromszorosára is emelkedhet majd. A megmérettetésen mind az öt gyártó és terméke (Eurofighter Typhoon, Dassault Rafale, Saab Gripen E, Boeing F/A-18E/F Super Hornet, Lockheed Martin F-35) részt fog venni.
Persze a közelmúlt politikai szándékát sem szabad figyelmen kívül hagyni, vagyis az Airbus vezette új európai vadászbombázó is számításba jöhetne, csakhogy ez a gép gyaníthatóan 2035 utánra készülhet majd el. Éppen ezért nem lenne ideális a finnek számára, de a kiválasztásban fontos szerepet játszik majd a helyi előállítás-összeszerelés mellett a környező országokban történő rendszeresítés is, amivel az üzemeltetést szeretnék olcsóbbá tenni. Ez utóbbi nagy előnye lehet az új európai típusnak, amely az eddigi, széthúzások, egymásnak ellentmondó fontossági sorrendek által sújtott közös fejlesztéseknek talán búcsút intve egy kevés kompromisszumot felmutató gép lehet.
Nem abban az értékben kerülnek majd korszerűsítésre Portugália Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgépei, ahogy azt tervezték. Az öt gépre 29 millió eurót (36 millió dollár) terveztek elkölteni, hogy megfeleljenek az európai légiforgalmi követelményeknek, azonban az idő előrehaladtával az anyagi források átcsoportosítása mellett döntöttek. Így csak 19 millió euró értékben kapnak frissítéseket a korosodó izompacsirták, míg a rajtuk megspórolt pénzt már az utódra, a brazil Embraer KC-390-re fogják elkölteni.
Alaposan modernizálják Oroszország egyetlen repülőgép-hordozóját az ADMIRAL KUZNYECOV-ot. A Zvezdocska hajógyár égisze alá tartozó murmanszki 35. Hajójavító üzemben több mint 1 milliárd dollárt fognak felemészteni a munkálatok. Ezek során a meghajtórendszert is kicserélik, az ugyanis több olyan alkotóelemet is tartalmaz, melyeket Ukrajnából lehet csak beszerezni. A mostani politikai helyzetben mindez megoldhatatlan, így a nagyobb mérvű átépítés elkerülhetetlen, amennyiben továbbra is hadrendben szeretnék tartani a KUZNYECOV-ot. További nagyobb változást a lokátorrendszer cseréje jelent.
Várhatólag augusztusban fogja majd végrehajtani az első repülést az elsőnek modernizált Tupoljev Tu-22M3M szuperszonikus közepes bombázó. A korszerűsítésre szánt mennyiség még továbbra sem végleges, de a nagyobb modernizálandó darabszámra várók számára reményt adhat az az információ, mely szerint Védelmi Minisztérium fogja meghatározni a modernizálásra kerülő mennyiséget.
Törökországban már a csendőrség állományában is megtalálható az AgustaWestland (manapság már Leonardo) licence alapján készített Turkish Aerospace Industries (TAI) T-129 ATAK harci helikopter. A típusból ebben a hónapban három került átadásra, míg a hadsereg már több mint 24 példánnyal rendelkezik. Ebből a kéttucatnyi mennyiségből kilenc az előszéria közé tartozik, míg a több 15 az úgynevezett 1. gyártási sorozat gépe. Ezek a forgószárnyasok, akárcsak a még legyártásra kerülő 14, már rendelkeznek rakétaindításra figyelmeztető és zavarótöltet szóró rendszerekkel. A 2. gyártási sorozat ATAK-jai ezeken felül már lézer és radarbesugárzás-jelzőkkel is el lesznek látva. A csendőrség részére jelenleg 18 darab T-129 beszerzése látszik valószínűnek. A hadsereg részére is további példányokat rendeltek meg a héten, több mint 35 millió dollár értékben. Ezeket a forgószárnyasakat 2020 és 2021 között fogják majd átadni.
Jordániából kap hadfelszerelést a Fülöp-szigeteki haderő. Az adományt M113-as lövészpáncélosok és Bell AH-1F Cobra harci helikopterek alkotják. A páncélosok mennyisége várhatólag 60 darab környéki lesz. Jordánia az M113A2-ből az évek folyamán több mint 1000 darabra tett szert, ezeket saját elképzelésük, igényeik szerint módosították és M113A2MK-2J típusjellel látták el. A nagy mennyiségre való tekintettel többet már évek óta tartós tárolásban tudtak, ezek közül kerültek kiválasztásra a Fülöp-szigetekre kerülő példányok. A harci helikopterek esetében tavaly vizsgálta meg a fülöp-szigeteki haderő küldöttsége az átadásra felajánlott négy AH-1F Cobra állapotát, ezekből most kettő kerül majd Ázsiába, azonban nincs kizárva, hogy a későbbiekben továbbiak is fogják ezeket követni.
Dél-Koreában májusban indítják el a következő, haditengerészeti helikopterek beszerzését célzó tendert. 836 millió dollárért 12 forgószárnyast szeretnének megvásárolni, amik 2022-ben állnának hadrendbe. Szöul jelenleg a 2013-ban megrendelt 8 Leonardo Helicopters AW159 mellett, 24 Lynx-et, 8 Sikorsky UH-60P helikoptert és 16 P-3C Orion repülőgépet tud bevetni ellenséges tengeralattjárók felkutatására és megsemmisítésére.
Japánban még mindig nem döntötték el, hogy milyen is lesz a következő, az amerikai F-35-ök mellé rendszeresítésre kerülő repülőgép. A Lockheed Martin segítségével helyben, a Mitsubishi Nagoyában található üzemében elkészülő 42 darab Lightning II-es mellé hosszú ideig egy hazai fejlesztésű vadászbombázó lett vizionálva. A technológiai demonstrátornak tartott X-2-vel 34 repülés során begyűjtötték azokat az adatokat, amik megszerzésére 50 felszállást terveztek. Lehetséges ezen tapasztalatok birtokában egy saját igényeknek megfelelő harcigép létrehozása, ami teljesíthetné a japánok egyik fő elvárását, miszerint egyidejűleg 8 légiharc-rakétát tudjon hordozni a hadrendbe állítandó repülőgép.
Tokióban azt is elfogadhatónak tartanák, ha ez a típus személyzet nélküli lenne. Másik járható útnak a külföldi partnerrel végzett fejlesztés tűnik. Nagy-Britanniával már évek óta folynak tárgyalások védelmi együttműködésről, míg az Egyesült Államokkal a ballisztikus rakéták megsemmisítésére képes ellenrakétáknál már kézzelfogható eredményt fel lehet mutatni. Ezen a téren a Lockheed Martin ebben a hónapban már tett is egy lépést, ugyanis felvázolták egy, a titoktartás miatt Japán számára nem eladható F-22 Raptor, valamint a már említett F-35-ös tulajdonságait ötvöző új típus létrehozásának lehetőségét, ami 2030 körül már hadrendbe is állhatna.
Pentagonban elkészült a legújabb elemzés a Sikorsky CH-53K King Stallion nehéz szállítóhelikopterről. Ebben az áll, hogy több mint 1000 előbb, vagy utóbb módosításra, sőt újratervezésre kerülő pont van még a forgószárnyason és annak rendszereiben, amik mind befolyásolhatják a bevehetőséget. Éppen ezért ezek kijavítása miatt a tervezett hadrendbe állítás akár nyolc hónappal is kitolódhat az eddig tervezett 2019. decemberi időponthoz képest. A tesztprogramban résztvevő eddig megépült négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os, ez szintén elmarad az elvárt minimum 75%-tól.
Brazíliában egyre inkább bebizonyosodik azon források helyessége, melyek már hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra hozták a Nagy-Britanniától megvásárolt HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó új nevét. Az egység hadrendi száma az A140-es lesz, neve pedig PHM (többcélú helikopterhordozó) ATLANTIC lesz.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Aerospatiale AS-332L1 Super Puma
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2018.04.21
Ukrajnában vizsgálni kezdték a Sz-300-as légvédelmi rendszer csapatlégvédelmi variánsának, az Sz-300V1-nek a helyben megvalósítható modernizálását. A komplexumok képességeit egyaránt növelni szeretnék csapásmérő robotrepülőgépek, távolról irányított repülőgépek, csökkentett észlehetőségű repülőgépek és ballisztikus rakéták ellen egyaránt. Kijev az Sz-300V1 mellett a jövőben tervezi a többi szovjet érából származó csapatlégvédelmi rendszereinek (Tor és Kub) szintén hazai összetevőkkel történő modernizációját.
Spanyolországban a haditengerészet állományában lévő Boeing AV-8B Harrier II+ vadászbombázók a közelmúltban egy korszerűsítésen estek át. Ennek eredményeképpen a szárnyak alatti csomópontokra szerelhető többzáras bombatartók alkalmassá váltak a GBU-38 JDAM bombák hordozására. A fejlesztést februárban tettél próbára teljes sikerrel.
Oroszországban a hadsereg részére eddig már 10 darab, az UralVagonZavod által gyártott BMPT Terminator tűztámogató járművet adtak át. Az első orosz hadsereg által rendszeresített példányok közül több is látható lesz majd a május 9-ie Győzelmi Napi felvonuláson.
Pakisztánban április 14-én sikeresen tesztelték a helyi fejlesztésű Babur csapásmérő robotrepülőgép megnövelt hatótávolságú változatát. A 350 kilométeres hatótávolságú Babur-1-hez képest a most kipróbált Babur-1B jelzést viselő eszköz majd 700 kilométert képes megtenni. Némileg előbb a tengeralattjárók fegyverzetébe szánt és éppen ezért a víz alól is indítható Babur-3-as szerepelt a hírekben egy újabb sikeres víz alóli indítás okán. Az első sikeres víz alóli indítást 2017. január 9-én hajtották végre. Az Indiai-óceánon végrehajtott teszt egy hat évvel ezelőtt elindult olyamat jelentős mérföldköve volt. Ugyanis a haditengerészet vezetése 2012-től kezdődően szeretett volna megalkotni egy tengeralattjáróról indítható, nukleáris robbanófejjel felszerelt robotrepülőgépet a hazai gyártású Hatf VII (Babur) alapján. A flotta vágyálmaiban szereplő 600-750 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgép létrehozásához legalább két, 1998-ban az afganisztáni célpontok ellen indított, ám pakisztáni területen a becsapódás után is viszonylag épségben maradt RGM/UGM-109 Tomahawk robotrepülőgép maradványait használtak fel.
A terv felettébb nagy kihívást támaszthatott a fejlesztést végzők elé, ugyanis Pakisztán egyik legnagyobb fegyverszállítója, az Egyesült Államok nem nyújtott technológiai segítséget, míg a Kína gyaníthatóan nem tudott, hiszen ők nem jeleskednek ilyen kategóriájú fegyverek fejlesztésében. A 450 kilométeres hatótávolságú Babur-3-as, mely a szárazföldi indítású Babur-2-en alapul, navigációs rendszerében megtalálható a GPS és az infravörös képalkotó rendszer is, éppen ezért a körkörös szórása 3 méter körül van. A pakisztáni beszámolókban az indítást végző alkalmatosságként csak egyszer szerepelt tengeralattjáró, ami feltételezi, hogy a 1,5 tonnás fegyverek indítását még nem tudták megoldani. Ez nem is csoda, hiszen a hadrendben álló AGOSTA 70A és 70B osztályú tengeralattjárókat a jóval kisebb tömegű Exocet és Harpoon fegyver alkalmazására készítette a gyártó.
Pakisztán és Malajzia előzetes megbeszéléseket folytat a Pakistan Aeronautical Complex / Chengdu Aircraft Industry Corporation (PAC/CAC) JF-17 Thunder harci repülőgépének potenciális exportjáról. A kormányok közötti kapcsolatfelvétel még csak tapogatózásnak tekinthető, ennek ellenére a pakisztániak már nyilvánosságra hozták, hogy egy esetleges megrendelés esetén készek a gyártás/összeszerelés, illetve a későbbiekben a karbantartások/nagyjavítások malajziai megvalósításához segítséget nyújtani.
Májustól júniusig terjedő időszakban tervezi próbára tenni az indonéz hadsereg a török FNSS és a helyi PT Pindad fejlesztett Kaplan MT közepes harckocsi két prototípusát. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett páncéloson mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy csőszájfékkel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Amennyiben sikerül a hadsereg tetszését elnyerni és megrendelésre került majd sor, akkor a harckocsi első példányai a szerződés aláírásától számított két éven belül átadásra kerülhetnek.
Hivatalos kínai források szerint hadrendbe állt a J-10-es vadászgép legújabb verziója, a J-10C. A radarabszorbens anyagokkal, új fedélzeti elektronikával és kibővített fegyverzettel ellátott J-10C létezésére 2017 júliusában derült fény.
Ezen a héten bemutatásra került a tajvani fejlesztésű CM-32-es Cloud Leopard II-es, 8x8-as kerékképletű gyalogsági harcjármű 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. A CM-32-es moduláris felépítésének köszönhetően 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak a gyalogsági harcjármű, az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. A gyalogsági harcjármű variánst a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotja majd meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre fog kerülni. A szigetország védelmi költségvetéséből az látszik, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani.
Chilében már tanulmányozzák az USA-ban feleslegessé váló Bell AH-1W Super Cobra harci helikopterek rendszeresítésének lehetőségét. Washington január végén jelentett be, hogy megvételre ajánlja fel az amerikai tengerészgyalogság által már nem használt, vagyis feleslegessé vált helikoptereket. A két General Electric T700-GE-401 gázturbinával ellátott Super Cobra 1986-ban lépett szolgálatba, maximális felszálló tömege 6697 kilogramm, legnagyobb sebessége 272 kilométer per óra, hatótávolsága 474 kilométer, fegyverzetét egy háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú, továbbá a szárnycsonkok alá függesztett 70 és 127 milliméteres nem irányított, valamint TOW és Hellfire irányított rakéták alkotják.
Légi célok ellen alkalmazhatók a Sidewinder légiharc-rakéták is. A megvásárlásra kerülő harci helikopterek az átadás előtt egy korszerűsítésen is átesnek, így pilótafülkéjükben képernyős kijelzők kerülnek majd beszerelésre. A chilei hadsereg már jó ideje keres egy korszerű, felderítésre és páncélelhárításra is alkalmazható forgószárnyast, azonban az eddigi vizsgálódásaik mindig azzal végződtek, hogy a vételár túl magas volt a rendelkezésre álló anyagi forrásokhoz képest. A típus képességeit már felmérték és megállapításra kerültek a beszerzési és üzemben tartási költségek is. A hírek szerint már csak politikai jóváhagyásra várnak a 8-12 gépes nagyságrendű beszerzés további lépésének lebonyolításához.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2018.04.21
Ukrajnában vizsgálni kezdték a Sz-300-as légvédelmi rendszer csapatlégvédelmi variánsának, az Sz-300V1-nek a helyben megvalósítható modernizálását. A komplexumok képességeit egyaránt növelni szeretnék csapásmérő robotrepülőgépek, távolról irányított repülőgépek, csökkentett észlehetőségű repülőgépek és ballisztikus rakéták ellen egyaránt. Kijev az Sz-300V1 mellett a jövőben tervezi a többi szovjet érából származó csapatlégvédelmi rendszereinek (Tor és Kub) szintén hazai összetevőkkel történő modernizációját.
Spanyolországban a haditengerészet állományában lévő Boeing AV-8B Harrier II+ vadászbombázók a közelmúltban egy korszerűsítésen estek át. Ennek eredményeképpen a szárnyak alatti csomópontokra szerelhető többzáras bombatartók alkalmassá váltak a GBU-38 JDAM bombák hordozására. A fejlesztést februárban tettél próbára teljes sikerrel.
Oroszországban a hadsereg részére eddig már 10 darab, az UralVagonZavod által gyártott BMPT Terminator tűztámogató járművet adtak át. Az első orosz hadsereg által rendszeresített példányok közül több is látható lesz majd a május 9-ie Győzelmi Napi felvonuláson.
Pakisztánban április 14-én sikeresen tesztelték a helyi fejlesztésű Babur csapásmérő robotrepülőgép megnövelt hatótávolságú változatát. A 350 kilométeres hatótávolságú Babur-1-hez képest a most kipróbált Babur-1B jelzést viselő eszköz majd 700 kilométert képes megtenni. Némileg előbb a tengeralattjárók fegyverzetébe szánt és éppen ezért a víz alól is indítható Babur-3-as szerepelt a hírekben egy újabb sikeres víz alóli indítás okán. Az első sikeres víz alóli indítást 2017. január 9-én hajtották végre. Az Indiai-óceánon végrehajtott teszt egy hat évvel ezelőtt elindult olyamat jelentős mérföldköve volt. Ugyanis a haditengerészet vezetése 2012-től kezdődően szeretett volna megalkotni egy tengeralattjáróról indítható, nukleáris robbanófejjel felszerelt robotrepülőgépet a hazai gyártású Hatf VII (Babur) alapján. A flotta vágyálmaiban szereplő 600-750 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgép létrehozásához legalább két, 1998-ban az afganisztáni célpontok ellen indított, ám pakisztáni területen a becsapódás után is viszonylag épségben maradt RGM/UGM-109 Tomahawk robotrepülőgép maradványait használtak fel.
A terv felettébb nagy kihívást támaszthatott a fejlesztést végzők elé, ugyanis Pakisztán egyik legnagyobb fegyverszállítója, az Egyesült Államok nem nyújtott technológiai segítséget, míg a Kína gyaníthatóan nem tudott, hiszen ők nem jeleskednek ilyen kategóriájú fegyverek fejlesztésében. A 450 kilométeres hatótávolságú Babur-3-as, mely a szárazföldi indítású Babur-2-en alapul, navigációs rendszerében megtalálható a GPS és az infravörös képalkotó rendszer is, éppen ezért a körkörös szórása 3 méter körül van. A pakisztáni beszámolókban az indítást végző alkalmatosságként csak egyszer szerepelt tengeralattjáró, ami feltételezi, hogy a 1,5 tonnás fegyverek indítását még nem tudták megoldani. Ez nem is csoda, hiszen a hadrendben álló AGOSTA 70A és 70B osztályú tengeralattjárókat a jóval kisebb tömegű Exocet és Harpoon fegyver alkalmazására készítette a gyártó.
Pakisztán és Malajzia előzetes megbeszéléseket folytat a Pakistan Aeronautical Complex / Chengdu Aircraft Industry Corporation (PAC/CAC) JF-17 Thunder harci repülőgépének potenciális exportjáról. A kormányok közötti kapcsolatfelvétel még csak tapogatózásnak tekinthető, ennek ellenére a pakisztániak már nyilvánosságra hozták, hogy egy esetleges megrendelés esetén készek a gyártás/összeszerelés, illetve a későbbiekben a karbantartások/nagyjavítások malajziai megvalósításához segítséget nyújtani.
Májustól júniusig terjedő időszakban tervezi próbára tenni az indonéz hadsereg a török FNSS és a helyi PT Pindad fejlesztett Kaplan MT közepes harckocsi két prototípusát. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett páncéloson mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy csőszájfékkel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Amennyiben sikerül a hadsereg tetszését elnyerni és megrendelésre került majd sor, akkor a harckocsi első példányai a szerződés aláírásától számított két éven belül átadásra kerülhetnek.
Hivatalos kínai források szerint hadrendbe állt a J-10-es vadászgép legújabb verziója, a J-10C. A radarabszorbens anyagokkal, új fedélzeti elektronikával és kibővített fegyverzettel ellátott J-10C létezésére 2017 júliusában derült fény.
Ezen a héten bemutatásra került a tajvani fejlesztésű CM-32-es Cloud Leopard II-es, 8x8-as kerékképletű gyalogsági harcjármű 120 milliméteres aknavetőt hordozó variánsa. A deszanttérbe beszerelt, 1000 kilogrammnál némileg könnyebb rendszeren egyaránt elhelyezhető 81, vagy 120 milliméteres aknavető. Innen a szétcsúsztatható tetőpáncélzat kinyílása után hajható végre tűzfeladat. A CM-32-es moduláris felépítésének köszönhetően 105, vagy 120 milliméteres löveggel ellátott variánsok igen könnyedén megvalósíthatók lesznek a 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjármű bázisán, akárcsak a gyalogsági harcjármű, az egészségügyi, vagy parancsnoki változatok. A gyalogsági harcjármű variánst a tornyával együtt a NCSIST (National Chung-Shan Institute of Science and Technology) alkotja majd meg. A toronyba a 30 milliméteres Mk44 Bushmaster II gépágyú mellé egy azzal párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is beépítésre fog kerülni. A szigetország védelmi költségvetéséből az látszik, hogy 2020-ig 652 darab, különféle felszereltségű CM-32-es Cloud Leopard II-est szeretnének hadrendbe állítani.
Chilében már tanulmányozzák az USA-ban feleslegessé váló Bell AH-1W Super Cobra harci helikopterek rendszeresítésének lehetőségét. Washington január végén jelentett be, hogy megvételre ajánlja fel az amerikai tengerészgyalogság által már nem használt, vagyis feleslegessé vált helikoptereket. A két General Electric T700-GE-401 gázturbinával ellátott Super Cobra 1986-ban lépett szolgálatba, maximális felszálló tömege 6697 kilogramm, legnagyobb sebessége 272 kilométer per óra, hatótávolsága 474 kilométer, fegyverzetét egy háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú, továbbá a szárnycsonkok alá függesztett 70 és 127 milliméteres nem irányított, valamint TOW és Hellfire irányított rakéták alkotják.
Légi célok ellen alkalmazhatók a Sidewinder légiharc-rakéták is. A megvásárlásra kerülő harci helikopterek az átadás előtt egy korszerűsítésen is átesnek, így pilótafülkéjükben képernyős kijelzők kerülnek majd beszerelésre. A chilei hadsereg már jó ideje keres egy korszerű, felderítésre és páncélelhárításra is alkalmazható forgószárnyast, azonban az eddigi vizsgálódásaik mindig azzal végződtek, hogy a vételár túl magas volt a rendelkezésre álló anyagi forrásokhoz képest. A típus képességeit már felmérték és megállapításra kerültek a beszerzési és üzemben tartási költségek is. A hírek szerint már csak politikai jóváhagyásra várnak a 8-12 gépes nagyságrendű beszerzés további lépésének lebonyolításához.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2018.04.14
Ukrajna szárazföldi hadereje számára a határon túlról szerzett be páncélos járműveket a közelmúltban. Kijev a lengyel Wtorplast cégtől vásárolt meg ismeretlen számú, talán 200 darab BMP-1AK (AK - Anti Kumulative) gyalogsági harcjárművet. A lengyeltől vásárolt páncélosokon több eltérés is megfigyelhető, így például korszerűbb rádiókkal és figyelőműszerekkel lettek ellátva, valamint egy nagyjavításon is átestek a megjelenésük alapján. A hírek szerint ezek a lövészpáncélosok a Cseh Köztársaságtól kerültek megvásárlásra a lengyel cég által és az ukrajnai Zsitomírban található üzemben folyt a kismérvű átalakításuk és nagyjavításuk. Ukrajna számos BMP-1-est veszített el javíthatatlanul az elmúlt évek harcai során, így a beszerzés végrehajtása indokolt.
Nagy-Britanniában elkezdték az SA80-as gépkarabély A3-as jelzésű változatának bevezetését a lövészalakulatoknál. Az új modifikáció "Flat Dark Earth" fantázianevet viselő festékkel lett lefestve, ami csökkenti a szabad szem általi, illetve az infravörös tartományban történő észlelhetőségét is. Mindezeken túl jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak, valamint a mechanikai sérüléseknek és jobb a kopásállósága is. A kor kihívásainak a könnyedén eltávolítható előagy mind a négy oldalára felszerelhető Picatinny sínek jelentik a választ. Erre könnyedén felszerelhetők a szükséges kiegészítők és kialakítása olyan, hogy nem csatlakozik a fegyver csövéhez, csak a tokhoz, így nem rontja lövések pontosságát. A Heckler&Koch által végrehajtandó 5,4 millió fontos beruházást igénylő korszerűsítés lehetővé tette, hogy az SA-80A3-as tömege 100 grammal könnyebb legyen és még tovább javuljon az ergonómiája. Elsőnek 5000 darab SA-80A3 kerül átadásra a katonák számára, azonban a jövőben ez a mennyiség tovább növekedhet majd.
Egymásnak ellentmondó hírek érkeztek a Eurofighter Typhoon vadászbombázó Captor-E radarberendezésének fejlesztéséről a héten. A gyártóktól származó hírek szerint minden rendben van, azonban német védelmi minisztérium március végén arról számolt be, hogy a fejlesztés nagyjából 13 hónapos késést szenvedett. Ráadásul a radarfejlesztés költsége 585 millió euróval megemelkedett az eredeti becsléshez képest. A radar megnövekedett képességeit kihasználó számítógépes rendszerrel sincs minden rendben. Egyfelől magának a számítógépnek a légi alkalmassági vizsgálata is csúszásban van, de a hírek szerint a számítógépek gyártási üteme sem biztosított még a majdan kellő mértékben, így ezek beépítése sem valósulhat majd meg az előre eltervezett időben. Továbbá gondok adódtak a szoftverfejlesztés területén is, ami az utóbbi időben történő harcigép fejlesztés során nem újdonság. Az új Captor-E rádiólokátort a Kuvait által megrendelt példányokba szerelnék be, ezek átadásnak kezdetét ez év végére várták, de Kuvaitból származó információk szerint ezt 2020 végére elhalasztotta a Leonardo. Mindenesetre az első Captor-E radarberendezéssel március óta már folynak a légi próbák az IPA 8-as tesztpéldányba építve.
Gyakorlóbomba esett le egy francia Dassault Mirage 2000D vadászbombázóról április 10-én. A Nancy-i (Meurthe-et-Moselle) repülőtérről felszálló gépről levált eszköz 15:20 körül ért földet a Faurecia autóalkatrész gyár Nogent-sur-Vernisson melletti üzemében. A gyárban dolgozók közül két fő könnyebb sérüléseket szenvedett a fémből és műanyagból álló gyakorlóbomba becsapódása következtében. A francia légierő megkezdte az eset kivizsgálását.
A Horvátországban elért siker után Kolumbiában is megpróbálnak vevőt találni az izraeli légierő felesleges készletét alkotó F-16-okra. Az Elbit Systems és az Israel Aircraft Industries (IAI) egyaránt kínálja megvételre a régebbi F-16A/B Netz és az újabb F-16C/D Barak variánsokat a szintén Izraeltől beszerzett Kfir vadászbombázók pótlására. A General Dynamics, majd később már a Lockheed Martin által gyártott gépek egy korszerűsítéssel egybekötött üzemidő-hosszabbításon fognak átesni, amennyiben Kolumbiában a beszerzésük mellett döntenek. A modernizáció részleteiről jelenleg csak annyit tudni, hogy a Block 50-es változatok képességeihez mérhetőek lesznek. Bogota igényeinek kielégítésére 12-18 darabos F-16-os beszerzés valószínű.
Másutt is megpróbálnak piacot szerezni az izraeliek, mégpedig Dél-Afrikában. Itt a svéd Saab által gyártott JAS-39 Gripen C/D vadászbombázókhoz ajánlottak fel korszerűsítési csomagot a Rafael képviselői. Az eddig nem nagyon részletezett korszerűsítési csomag 4,5 generációs képességekkel ruházná fel a gépeket, amelyek fegyverzetébe megjelennének a Python 5 és az I-Derby ER légiharc-rakéták, valamint a Litening célzókonténer 4.1-es változata.
Katar jelentős összeget költ a Boeing AH-64E Apache Guardian harci helikoptereinek fegyverzetére. A héten Washingtonban jóváhagytak egy nagyjából 300 millió dolláros beszerzést. Ezért az összegért 5000 darab 70 milliméteres (2,75 hüvelykes) rakétát és az ezekhez felszerelhető, a BEA System által kifejlesztett APKWS II (Advanced Precise Kill Weapon Systems) irányítókészletet fog az arab állam megvásárolni.
Tajvan számára a Donald Trump vezette amerikai kormány engedélyezte a tengeralattjárók építésében gyakorlatot szerzett amerikai vállalatokkal való üzleti kapcsolatok kiépítését, vagyis Tajpej számára elérhető közelségbe kerültek az évek óta tiltott technológiák. Ezekkel még könnyebbé válhat a szigetállam számára a hazai gyártású tengeralattjárók előállítása, amire pár éve már lépéseket is tettek. Még 2001 áprilisában George W. Bush elnök jóváhagyta nyolc hagyományos meghajtású tengeralattjáró eladását, majd ennek a döntésnek a magvalósítása függőbe került. Tajvanon természetesen örülnek a legújabb döntésnek, míg Pekingben éppen ellenkezőleg. Ugyanis diplomácia csatornákon keresztül is kifejezték nemtetszésüket a döntés miatt, a médiavisszhang mellett.
Gyökeres fordulat állhat be az amerikai elnök és stábjának szállítására megvásárolandó Sikorsky VH-92A helikopterek ügyében. Az első két prototípusként szolgáló gép, az EDM-1 és az EDM-2 2017 júliusában és novemberében hajtotta végre első repülését és most a gyártót követő állami tesztekre várnak, amik ezen a nyáron kezdődnek majd el a Marylandben található Patuxent River-i bázison. Jelenleg a forgószárnyasok a New York államban lévő Owego-i Lockheed Martin létesítményben találhatók, ahol festési és belsőépítészeti munkákat végeznek el rajtuk. További négy példány pedig az építés különféle fázisában található meg jelenleg, ezek várhatólag 2019-ben kerülnek majd átadásra. A gépek beszerzését intéző haditengerészet vezetésében érlelődik az a gondolat, hogy az elkövetkező 3 év alatt, vagyis 2019 és 2021 között összesen 17 VH-92A helikoptert vásároljanak meg. A gépeket üzemeltető HMX-1 –es század állományába a 17 gép, valamint a két prototípus mellé, amiket további tesztekhez terveznek felhasználni még négy Sikorsky VH-92A kerülne, ez utóbbiak viszont csak a kiképzésben lennének használva.
A washingtoni Rentonban, márciusban vette kezdetét a 100. Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgép összeszerelése. A típusból a 2011-ben elkezdődött gyártás óta 82 darab készült el és jelenlegi rendelésállomány alapján a gyártósor 2022-ig termelni fog. A P-8A-ra további megrendelések is várhatók, az egyik legközelebbi Dél-Koreából, ahol az év végéig dől el melyik gyártó termékének szavaznak bizalmat a döntéshozók. Az ázsiai országban a gyártó kapcsolatokat keres a repülőgépiparban járatos vállalatok között, éppen a P-8A bizonyos alkatrészeinek előállítása céljából. A Boeing folyamatosan dolgozik a továbbfejlesztésen, képességnövelésen. A legújabb Increment 3-as csomag magában foglal egy széles sávú műholdas kommunikációs kapcsolatot is, ami növeli a repülőgép által küldhető és fogadott adatok mennyiségét.
Még csak éppen szolgálatba állt az amerikai haditengerészetnél, máris a továbbfejlesztésen gondolkodnak a flotta vezetői az ATK Defense Electronics Systems AGM-88E AARGM Block 1 (Advanced Anti‑Radiation Guided Missile) radargyilkos rakétával kapcsolatban. Eddig a fegyverből több mint 600 darabot adott át a gyártó, azonban a következő év elejére várják a nagyobb hatótávolságú ER változat terveit a haditengerészet vezetői, akik az ezt követő negyedik évben már ezeket szeretnék látni a parancsnokságuk alá tartozó repülőgépeken. Az AARGM több példány nem teljesen újépítésű, hiszen a már régebben legyártott korai változatok rakétatestére is felszerelésre kerültek az új érzékelőegységek és fedélzeti elektronikák.
Ezen héten több hírben is megemlítésre került a Lockheed Martin F-35-ös típusa. Az egyikben egy távlati terv során került szóba a típus, ahol az amerikai rakétavédelmi ügynökség szeretné a ballisztikus rakéták felderítésére és megsemmisítésére is felhasználni a vadászbombázókat. A várhatólag hat-hét alatt megvalósítható képességre az bizakodó okot a 2014-es és 2016-os esetek adják, amikor is a Lightning II-es infravörös érzékelői sikeres követtek nyomon tesztindításban használt rakétákat. Sőt 2016-ban egy tengerészgyalogos F-35B továbbította is az adatokat egy AEGIS rendszerrel ellátott hadihajónak, ami a rakéta megsemmisítését végrehajtotta. A szinte mindenütt jelenlévő észlelőrendszer mellett a ballisztikus rakéták megsemmisítése is az elvárt feladatok közé tartozna, erre azonban az AIM-120-ok nem ideálisak, hiszen a találatot biztosító indítási ablak igencsak kicsike egy ballisztikus rakéta ellenében. Így erre a feladatra egy új rakétára lenne szükség.
A közeljövőt a hordozófedélzeti üzemre alkalmas F-35C variáns jelenti, amelyik 2019-ben lép majd szolgálatba. Ekkora a fedélzeti rendszereken már a Block 3F szoftvercsomag lesz majd megtalálható és az ebben az évben záródó tesztek eredményeképpen ez a változat már a hadrendbe állításától bevetheti a Raytheon AGM-154C Block III JSOW siklóbombát is. A maximálisan 130 kilométeres hatótávolságú, bunkerek megsemmisítésére tervezett siklóbomba irányítását műholdas navigációs rendszer, illetve a végfázisban képalkotó infravörös rendszer végzi. Az amerikai repülőgép-hordozókon már több mint 10 éve jelenlévő fegyver egy új, alacsony észlelhetőséggel rendelkező hordozóeszközzel kombinálna komoly fenyegetést fog jelenteni.
Jelenbe visszatérve pedig azt lehet leírni, hogy megtörtént az első teljesen brit üzemanyag-utántöltés is az F-35-ös történetében. A nagy-britanniai Brize Nortonból egy Airbus A330-as Voyager települt át az Egyesült Államokba, hogy az USA keleti partjainál végezhessék el az utántöltéseket.
Mexikó és Argentína között szándéknyilatkozat került aláírásra, melyben az áll, hogy a FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones) IA-63 Pampa III felfegyverezhető kiképző repülőgép gyártása argentin segítséggel fog megvalósulni az Egyesült Államok dél szomszédjában. Hamarosan a mexikói tisztviselők meglátogatják meg a FAdeA gyárát Córdobában, és a két ország védelmi miniszterei is elkezdik majd a tárgyalásokat. Az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességeik alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.
Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására öt évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondat a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programokban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.
Három példány gyaníthatóan el fog készülni a FAdeA IA-63 Pampa III felfegyverezhető kiképző repülőgépből Argentína számára. A tavaly alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban eddig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre a kormány által a közelmúltban biztosított 30,3 millió dolláros összeg, illetve az átadások után teljessé váló vételár lehetővé fogja tenni további két IA-63 Pampa III elkészülését is. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.
Az IA-63 Pampa III-as iránt eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még folynak a tárgyalások, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. Tavaly év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.
A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, de az eddig megrendelt 22 GT-t várhatólag 2014 és 2017 között tudják majd legyártani. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.
Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16CM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2018.04.14
Ukrajna szárazföldi hadereje számára a határon túlról szerzett be páncélos járműveket a közelmúltban. Kijev a lengyel Wtorplast cégtől vásárolt meg ismeretlen számú, talán 200 darab BMP-1AK (AK - Anti Kumulative) gyalogsági harcjárművet. A lengyeltől vásárolt páncélosokon több eltérés is megfigyelhető, így például korszerűbb rádiókkal és figyelőműszerekkel lettek ellátva, valamint egy nagyjavításon is átestek a megjelenésük alapján. A hírek szerint ezek a lövészpáncélosok a Cseh Köztársaságtól kerültek megvásárlásra a lengyel cég által és az ukrajnai Zsitomírban található üzemben folyt a kismérvű átalakításuk és nagyjavításuk. Ukrajna számos BMP-1-est veszített el javíthatatlanul az elmúlt évek harcai során, így a beszerzés végrehajtása indokolt.
Nagy-Britanniában elkezdték az SA80-as gépkarabély A3-as jelzésű változatának bevezetését a lövészalakulatoknál. Az új modifikáció "Flat Dark Earth" fantázianevet viselő festékkel lett lefestve, ami csökkenti a szabad szem általi, illetve az infravörös tartományban történő észlelhetőségét is. Mindezeken túl jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak, valamint a mechanikai sérüléseknek és jobb a kopásállósága is. A kor kihívásainak a könnyedén eltávolítható előagy mind a négy oldalára felszerelhető Picatinny sínek jelentik a választ. Erre könnyedén felszerelhetők a szükséges kiegészítők és kialakítása olyan, hogy nem csatlakozik a fegyver csövéhez, csak a tokhoz, így nem rontja lövések pontosságát. A Heckler&Koch által végrehajtandó 5,4 millió fontos beruházást igénylő korszerűsítés lehetővé tette, hogy az SA-80A3-as tömege 100 grammal könnyebb legyen és még tovább javuljon az ergonómiája. Elsőnek 5000 darab SA-80A3 kerül átadásra a katonák számára, azonban a jövőben ez a mennyiség tovább növekedhet majd.
Egymásnak ellentmondó hírek érkeztek a Eurofighter Typhoon vadászbombázó Captor-E radarberendezésének fejlesztéséről a héten. A gyártóktól származó hírek szerint minden rendben van, azonban német védelmi minisztérium március végén arról számolt be, hogy a fejlesztés nagyjából 13 hónapos késést szenvedett. Ráadásul a radarfejlesztés költsége 585 millió euróval megemelkedett az eredeti becsléshez képest. A radar megnövekedett képességeit kihasználó számítógépes rendszerrel sincs minden rendben. Egyfelől magának a számítógépnek a légi alkalmassági vizsgálata is csúszásban van, de a hírek szerint a számítógépek gyártási üteme sem biztosított még a majdan kellő mértékben, így ezek beépítése sem valósulhat majd meg az előre eltervezett időben. Továbbá gondok adódtak a szoftverfejlesztés területén is, ami az utóbbi időben történő harcigép fejlesztés során nem újdonság. Az új Captor-E rádiólokátort a Kuvait által megrendelt példányokba szerelnék be, ezek átadásnak kezdetét ez év végére várták, de Kuvaitból származó információk szerint ezt 2020 végére elhalasztotta a Leonardo. Mindenesetre az első Captor-E radarberendezéssel március óta már folynak a légi próbák az IPA 8-as tesztpéldányba építve.
Gyakorlóbomba esett le egy francia Dassault Mirage 2000D vadászbombázóról április 10-én. A Nancy-i (Meurthe-et-Moselle) repülőtérről felszálló gépről levált eszköz 15:20 körül ért földet a Faurecia autóalkatrész gyár Nogent-sur-Vernisson melletti üzemében. A gyárban dolgozók közül két fő könnyebb sérüléseket szenvedett a fémből és műanyagból álló gyakorlóbomba becsapódása következtében. A francia légierő megkezdte az eset kivizsgálását.
A Horvátországban elért siker után Kolumbiában is megpróbálnak vevőt találni az izraeli légierő felesleges készletét alkotó F-16-okra. Az Elbit Systems és az Israel Aircraft Industries (IAI) egyaránt kínálja megvételre a régebbi F-16A/B Netz és az újabb F-16C/D Barak variánsokat a szintén Izraeltől beszerzett Kfir vadászbombázók pótlására. A General Dynamics, majd később már a Lockheed Martin által gyártott gépek egy korszerűsítéssel egybekötött üzemidő-hosszabbításon fognak átesni, amennyiben Kolumbiában a beszerzésük mellett döntenek. A modernizáció részleteiről jelenleg csak annyit tudni, hogy a Block 50-es változatok képességeihez mérhetőek lesznek. Bogota igényeinek kielégítésére 12-18 darabos F-16-os beszerzés valószínű.
Másutt is megpróbálnak piacot szerezni az izraeliek, mégpedig Dél-Afrikában. Itt a svéd Saab által gyártott JAS-39 Gripen C/D vadászbombázókhoz ajánlottak fel korszerűsítési csomagot a Rafael képviselői. Az eddig nem nagyon részletezett korszerűsítési csomag 4,5 generációs képességekkel ruházná fel a gépeket, amelyek fegyverzetébe megjelennének a Python 5 és az I-Derby ER légiharc-rakéták, valamint a Litening célzókonténer 4.1-es változata.
Katar jelentős összeget költ a Boeing AH-64E Apache Guardian harci helikoptereinek fegyverzetére. A héten Washingtonban jóváhagytak egy nagyjából 300 millió dolláros beszerzést. Ezért az összegért 5000 darab 70 milliméteres (2,75 hüvelykes) rakétát és az ezekhez felszerelhető, a BEA System által kifejlesztett APKWS II (Advanced Precise Kill Weapon Systems) irányítókészletet fog az arab állam megvásárolni.
Tajvan számára a Donald Trump vezette amerikai kormány engedélyezte a tengeralattjárók építésében gyakorlatot szerzett amerikai vállalatokkal való üzleti kapcsolatok kiépítését, vagyis Tajpej számára elérhető közelségbe kerültek az évek óta tiltott technológiák. Ezekkel még könnyebbé válhat a szigetállam számára a hazai gyártású tengeralattjárók előállítása, amire pár éve már lépéseket is tettek. Még 2001 áprilisában George W. Bush elnök jóváhagyta nyolc hagyományos meghajtású tengeralattjáró eladását, majd ennek a döntésnek a magvalósítása függőbe került. Tajvanon természetesen örülnek a legújabb döntésnek, míg Pekingben éppen ellenkezőleg. Ugyanis diplomácia csatornákon keresztül is kifejezték nemtetszésüket a döntés miatt, a médiavisszhang mellett.
Gyökeres fordulat állhat be az amerikai elnök és stábjának szállítására megvásárolandó Sikorsky VH-92A helikopterek ügyében. Az első két prototípusként szolgáló gép, az EDM-1 és az EDM-2 2017 júliusában és novemberében hajtotta végre első repülését és most a gyártót követő állami tesztekre várnak, amik ezen a nyáron kezdődnek majd el a Marylandben található Patuxent River-i bázison. Jelenleg a forgószárnyasok a New York államban lévő Owego-i Lockheed Martin létesítményben találhatók, ahol festési és belsőépítészeti munkákat végeznek el rajtuk. További négy példány pedig az építés különféle fázisában található meg jelenleg, ezek várhatólag 2019-ben kerülnek majd átadásra. A gépek beszerzését intéző haditengerészet vezetésében érlelődik az a gondolat, hogy az elkövetkező 3 év alatt, vagyis 2019 és 2021 között összesen 17 VH-92A helikoptert vásároljanak meg. A gépeket üzemeltető HMX-1 –es század állományába a 17 gép, valamint a két prototípus mellé, amiket további tesztekhez terveznek felhasználni még négy Sikorsky VH-92A kerülne, ez utóbbiak viszont csak a kiképzésben lennének használva.
A washingtoni Rentonban, márciusban vette kezdetét a 100. Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgép összeszerelése. A típusból a 2011-ben elkezdődött gyártás óta 82 darab készült el és jelenlegi rendelésállomány alapján a gyártósor 2022-ig termelni fog. A P-8A-ra további megrendelések is várhatók, az egyik legközelebbi Dél-Koreából, ahol az év végéig dől el melyik gyártó termékének szavaznak bizalmat a döntéshozók. Az ázsiai országban a gyártó kapcsolatokat keres a repülőgépiparban járatos vállalatok között, éppen a P-8A bizonyos alkatrészeinek előállítása céljából. A Boeing folyamatosan dolgozik a továbbfejlesztésen, képességnövelésen. A legújabb Increment 3-as csomag magában foglal egy széles sávú műholdas kommunikációs kapcsolatot is, ami növeli a repülőgép által küldhető és fogadott adatok mennyiségét.
Még csak éppen szolgálatba állt az amerikai haditengerészetnél, máris a továbbfejlesztésen gondolkodnak a flotta vezetői az ATK Defense Electronics Systems AGM-88E AARGM Block 1 (Advanced Anti‑Radiation Guided Missile) radargyilkos rakétával kapcsolatban. Eddig a fegyverből több mint 600 darabot adott át a gyártó, azonban a következő év elejére várják a nagyobb hatótávolságú ER változat terveit a haditengerészet vezetői, akik az ezt követő negyedik évben már ezeket szeretnék látni a parancsnokságuk alá tartozó repülőgépeken. Az AARGM több példány nem teljesen újépítésű, hiszen a már régebben legyártott korai változatok rakétatestére is felszerelésre kerültek az új érzékelőegységek és fedélzeti elektronikák.
Ezen héten több hírben is megemlítésre került a Lockheed Martin F-35-ös típusa. Az egyikben egy távlati terv során került szóba a típus, ahol az amerikai rakétavédelmi ügynökség szeretné a ballisztikus rakéták felderítésére és megsemmisítésére is felhasználni a vadászbombázókat. A várhatólag hat-hét alatt megvalósítható képességre az bizakodó okot a 2014-es és 2016-os esetek adják, amikor is a Lightning II-es infravörös érzékelői sikeres követtek nyomon tesztindításban használt rakétákat. Sőt 2016-ban egy tengerészgyalogos F-35B továbbította is az adatokat egy AEGIS rendszerrel ellátott hadihajónak, ami a rakéta megsemmisítését végrehajtotta. A szinte mindenütt jelenlévő észlelőrendszer mellett a ballisztikus rakéták megsemmisítése is az elvárt feladatok közé tartozna, erre azonban az AIM-120-ok nem ideálisak, hiszen a találatot biztosító indítási ablak igencsak kicsike egy ballisztikus rakéta ellenében. Így erre a feladatra egy új rakétára lenne szükség.
A közeljövőt a hordozófedélzeti üzemre alkalmas F-35C variáns jelenti, amelyik 2019-ben lép majd szolgálatba. Ekkora a fedélzeti rendszereken már a Block 3F szoftvercsomag lesz majd megtalálható és az ebben az évben záródó tesztek eredményeképpen ez a változat már a hadrendbe állításától bevetheti a Raytheon AGM-154C Block III JSOW siklóbombát is. A maximálisan 130 kilométeres hatótávolságú, bunkerek megsemmisítésére tervezett siklóbomba irányítását műholdas navigációs rendszer, illetve a végfázisban képalkotó infravörös rendszer végzi. Az amerikai repülőgép-hordozókon már több mint 10 éve jelenlévő fegyver egy új, alacsony észlelhetőséggel rendelkező hordozóeszközzel kombinálna komoly fenyegetést fog jelenteni.
Jelenbe visszatérve pedig azt lehet leírni, hogy megtörtént az első teljesen brit üzemanyag-utántöltés is az F-35-ös történetében. A nagy-britanniai Brize Nortonból egy Airbus A330-as Voyager települt át az Egyesült Államokba, hogy az USA keleti partjainál végezhessék el az utántöltéseket.
Mexikó és Argentína között szándéknyilatkozat került aláírásra, melyben az áll, hogy a FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones) IA-63 Pampa III felfegyverezhető kiképző repülőgép gyártása argentin segítséggel fog megvalósulni az Egyesült Államok dél szomszédjában. Hamarosan a mexikói tisztviselők meglátogatják meg a FAdeA gyárát Córdobában, és a két ország védelmi miniszterei is elkezdik majd a tárgyalásokat. Az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességeik alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.
Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására öt évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondat a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programokban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.
Három példány gyaníthatóan el fog készülni a FAdeA IA-63 Pampa III felfegyverezhető kiképző repülőgépből Argentína számára. A tavaly alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban eddig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre a kormány által a közelmúltban biztosított 30,3 millió dolláros összeg, illetve az átadások után teljessé váló vételár lehetővé fogja tenni további két IA-63 Pampa III elkészülését is. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált.
Az IA-63 Pampa III-as iránt eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még folynak a tárgyalások, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. Tavaly év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.
A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, de az eddig megrendelt 22 GT-t várhatólag 2014 és 2017 között tudják majd legyártani. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.
Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16CM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2018.04.07
Az ukrajnai Harkovban található Morozov Gépgyárban megkezdték a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi sorozatgyártását. A típusjelölésből egyértelműen megállapítható, hogy ez a jármű bizony a T-84 Oplot harckocsin alapul. A 7,71 méter hosszú, 2,71 méter magas és 46 tonnás Atlet igazán atlétikusan képes a terepen is mozogni, hiszen a meghajtásáról egy 1200 lóerő teljesítményű 6TD-2-es mindenevő dízelmotor gondoskodik. A páncéltest jobb oldalára került felszerelésre a 360 fokban körbeforgatható, 25 tonnás emelőképességű daru, amelynek hossza kinyújtott állapotban eléri a 6,8 métert. A fő csörlő egy 130 méter hosszúságú acélkábellel van ellátva, ennek vonóereje 25 tonna, de ez egészen 140 tonnáig növelhető csigák segítségével.
A 900 kilogrammos vonóerejű segédcsörlő pedig 260 méteres hosszúságú acélkábellel rendelkezik. A páncéltest elején lévő tolólap 3.38 méter széles, segítségével 120 köbméter földet kevesebb, mint egy óra alatt lehet megmozgatni. A páncéltest hátsó-felső részén egy 1500 kilogrammig terhelhető plató nyert elhelyezést, míg a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi felszereltségét hegesztőberendezés és egyéb a javítási munkákhoz szükséges szerszámok és eszközök teszik teljessé. A négyfőnyi legénységű jármű fegyverzetét egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska alkotja. A 2012-ben Thaifölddel aláírt szerződés értelmében Ukrajna 49 T-84 Oplot harckocsi mellé két Atlet műszaki harckocsi leszállítását is vállalta.
Nagy-Britanniában már annyira bíznak az Airbus A400M Atlas szállítógépben, hogy egy példány elrepült a Falkland-szigeteken található Mount Pleasant légibázisra. Itt nem csak megfordult, hanem tartós településre került sor, ugyani leváltotta és át is vette az itt rendszeresen állomásozó Lockheed Martin C-130J Super Hercules gépet és annak feladatait. Amik a légi szállításon felül tengeri felderítést és kutató-mentő feladatok ellátását is jelenti.
Oroszországból több hír is érkezett az Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerrel kapcsoltban. Az egyik arról szól, hogy a Keleti Katonai Körzet légvédelmi csapatainál is hamarosan hadrendbe áll az Sz-400-as. Az első alegység átképzése hamarosan befejeződik éleslövészetük az új fegyverzettel április hónapban várható. Ez év elején az első ezred állományát alkotó Sz-400-as összetevők is leszállításra kerültek Kína számára. Az ázsiai állam még 2014 októberében rendelte meg az Sz-400-ast. A Triumf hamarosan új rakétát is fog majd kapni, méghozzá a 400 kilométeres hatótávolságúra növelt 49N6 új változatát. Ennek fejlesztése 2007-ben indult el és használható lesz az Sz-500-as rendszerhez is.
A legutóbbi tesztindításra februárban került sor, ekkor még kisebb hibákat találtak, de ezek gyorsan kiküszöbölhetők a gyártó szerint, így az áprilisban és májusban végrehajtandó próbák már a műholdak megsemmisítésére is képes, kétlépcsős szilárd hajtóművel ellátott hiperszonikus sebességgel haladó célpontok ellen is sikerrel alkalmazható rakéta rendszeresítésről fognak dönteni. A törökországi rendszeresítés is jó úton halad, hiszen sikerült Moszkvával egy igen kedvező tárgyalási szakaszt lezárni. Ankara részére elérhetővé vált az Sz-400-ok helyi előállítása a szükséges technológiák átadása révén, mivel ezt a területet az oroszok tisztán kereskedelmi kérdésként kezelték. Amíg ez megvalósul addig az oroszok készek a termelési ütem meggyorsítására, így a törökök az eddig vártnál előbb vehetik majd át az első Sz-400-as komplexumukat. Így a 2-2,5 milliárd dolláros beszerzés (mely összeg jelentős részét orosz hitelből valósítják meg) első átadási ünnepségére már 2019 végén, illetve 2020 elején sort keríthetnek a felek.
Izraelből származó hírek szerint meghiúsult az IAI (Israel Aerospace Industries) Kfir Block 60-as vadászbombázók eladása Argentína részére. A dél-amerikai államszámára állítólag politikai nyomásra esett kútba az üzlet, mivel Washington nem járult hozzá a korszerűsített repülőgépek eladásához, nehogy azok bevetésre kerülhessenek egy újabb Falkland-szigetek elleni hadművelet során Nagy-Britannia ellen. A 12-14 példányt, szimulátort és képzést is tartalmazó 420-560 millió dollárosra becsült beszerzés elmaradása után az izraeliek most Afrikában próbálják megértékesíteni a pampákra le, vagy ha úgy tetszik el nem jutott portalanított portékájukat. Ugyanis az Israel Aerospace Industries a Mirage III-as késői leszármazottját a létező legkorszerűbb elektronikával látja el, míg hajtóműve az amerikai exportkorlátozás alá már nem eső - vagy talán mégis? - General Electric J79-es marad. A C.7-es Kfirek sárkányszerkezetét megerősítik, illetve több elemét kicserélik, így élettartamuk 8000 repült óra, vagy 40 év lesz. A pilótafülke szélvédőjét egy darabból készültre cserélik le és lehetőség lesz egy fix utántöltő csonk felszerelésére is.
Az orrkúp alá az AESA antennával ellátott Elta EL/M-2052-es fedélzeti rádiólokátor kerül beszerelésre. Ez több üzemmóddal, valamint SAR és ISAR képességgel is rendelkezik, egyidejűleg 64 célpontot tud nyomon követni égen, földön, vízfelszínen. A pilótafülkébe három, nagyméretű színes kijelzőn lesznek megjeleníthetők az adatok, de a pilóta számára integrálásra kerül a sisakkijelző is. Továbbá a Block 60-as fel lesz szerelve elektronikai önvédelmi rendszerekkel és Link 16-os adatátviteli rendszerrel is. Légi célok elleni fegyverzetét Derby és Python 5 légiharc-rakéták alkotják majd, a földi célok elleni precíziós fegyverzet irányítását a Litening célzókonténer segítheti.
Az esetleges eladásra mások is figyeltek, így például Nagy-Britannia, ahol 2014-ben személyesen a brit miniszterelnök, David Cameron kérte arra Izraelt, hogy adjon részletes tájékoztatást az Argentína számára eladásra felkínált IAI Kfir Block 60-as vadászbombázók képességéről. Angliában még élnek az 1980-as évek elején szerzett keserű tapasztalatok a Falklandi háborúról, így szeretnék elkerülni a Super Etendard és az Exocet rakéták által akkor okozott meglepetések megismétlődését. A Spanyolország által felkínált Mirage F1M gépek jelentősen lebutítva érkezhettek volna csak meg Argentínába, ugyanis a GPS nagyobb pontosságot garantáló kódjai csak a NATO tagok számára elérhetők.
Ugyanebből az okból kifolyólag nem tudták volna kihasználni a barát-idegen felismerő rendszer teljes képességét sem az argentinok, de az INDRA ALR-300-as besugárzásjelző eddig a spanyolok által kibővített adatbázisát sem kapták volna meg egy esetleges vásárlás után. Szintén gondot okozott volna az AN/ALE-40-es infravörös- és dipól csalikat kibocsátó berendezések csalival történő ellátása is, mivel az ezeket gyártó amerikai Tracor cég, 1999 óta a brit BAE csoport tagja, és Nagy-Britanniában egy 900 oldalas lista készült el a dél-amerikai ország számára eladni tiltott védelmi ipari termékekről.
Persze a használt spanyol vadászbombázók beszerzése is csak átmeneti megoldásnak lett volna jó, nagyjából a 2018-2020 körüli időpontig, mivel addigra már 35-38 évesek lesznek. Ekkor ezeket is ki kell majd vonni és újabb beszerzést kell megkezdeni a pótlásukra. Nagyjából pont ekkor kerülhettek volna kivonásra a franciák Mirage 2000-5F gépei, amik beszerzésük esetén a szükséges élettartam-hosszabbítás és nagyjavítás (és talán korszerűsítés) után újabb 10-15 évig biztosíthatták volna a légierő képességének fenntartását a jól ismert francia technika minimális változásával. Jelen pillanatban is éppen a Párizs által 20-24 példányban felajánlott Mirage 2000-es gépek tűnnek a befutónak az argentin döntéshozóknál.
Szenegálban viszont úgy néz ki megvásárlásra fog kerülni négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógép. Ez a variáns a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus.
Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket. Szenegál új építésű példányai várhatólag 2020-tól kerülnek majd átadásra. A cseh gyártó szerint jelenleg két további lehetséges megrendelővel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat az L-39NG esetében. Az afrikai állam fegyverhasználatra képes repülőeszközeit mindössze két-két Mil Mi-17-es és Mi-35-ös képviseli, ugyanis a 2013-ban bejelentett három Embraer EMB-314 Super Tucano beszerzése a mai napig nem valósult meg.
Igen alaposan demonstrálta megnövekedett repülési idejét a General Atomics Aeronautical Systems Inc. (GA-ASI) új Avenger ER (Extended Range) távolról irányított repülőgépe. A teszt során a gép a felderítő, megfigyelő, hírszerző konfigurációban több mint 23 órát töltött egyhuzamban a levegőben. Ez igen számottevő javulás a fejlesztés kiindulási alapjaként szolgáló Predator C Avenger 10 órás repülési idejéhez képest. Az Avenger ER fesztávolsága 23 méter, míg felszállótömege 8,8 tonna.
Hamarosan egy újabb tengerészgyalogos században fog hadrafoghatóvá válni a Lockheed Martin F-35B Lightning II vadászbombázó. A VMFA-122 századnál már befejezettnek tekintik az F/A-18C Horent típus képviselt időszakot és jelenleg arra koncentrálnak, hogy minél előbb elérjék az átfegyverzés előtti korlátlan bevethetőséget jelentő szintet.
Peruban és Chilében is egyre jobban érdeklődnek az orosz/indiai közös fejlesztésű BrahMos csapásmérő robotrepülőgép iránt. A hiperszonikus sebességre képes eszközből már létezik egy 2,5 tonna indulótömegű légi indítású variáns is, aminek hatótávolsága 290 kilométer. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szint 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is, ami szintén számos érdeklődőt vonz a projekthez.
NETARZENÁL GALÉRIA
Alenia Aermacchi C-27J Spartan
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
2018.04.07
Az ukrajnai Harkovban található Morozov Gépgyárban megkezdték a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi sorozatgyártását. A típusjelölésből egyértelműen megállapítható, hogy ez a jármű bizony a T-84 Oplot harckocsin alapul. A 7,71 méter hosszú, 2,71 méter magas és 46 tonnás Atlet igazán atlétikusan képes a terepen is mozogni, hiszen a meghajtásáról egy 1200 lóerő teljesítményű 6TD-2-es mindenevő dízelmotor gondoskodik. A páncéltest jobb oldalára került felszerelésre a 360 fokban körbeforgatható, 25 tonnás emelőképességű daru, amelynek hossza kinyújtott állapotban eléri a 6,8 métert. A fő csörlő egy 130 méter hosszúságú acélkábellel van ellátva, ennek vonóereje 25 tonna, de ez egészen 140 tonnáig növelhető csigák segítségével.
A 900 kilogrammos vonóerejű segédcsörlő pedig 260 méteres hosszúságú acélkábellel rendelkezik. A páncéltest elején lévő tolólap 3.38 méter széles, segítségével 120 köbméter földet kevesebb, mint egy óra alatt lehet megmozgatni. A páncéltest hátsó-felső részén egy 1500 kilogrammig terhelhető plató nyert elhelyezést, míg a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi felszereltségét hegesztőberendezés és egyéb a javítási munkákhoz szükséges szerszámok és eszközök teszik teljessé. A négyfőnyi legénységű jármű fegyverzetét egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska alkotja. A 2012-ben Thaifölddel aláírt szerződés értelmében Ukrajna 49 T-84 Oplot harckocsi mellé két Atlet műszaki harckocsi leszállítását is vállalta.
Nagy-Britanniában már annyira bíznak az Airbus A400M Atlas szállítógépben, hogy egy példány elrepült a Falkland-szigeteken található Mount Pleasant légibázisra. Itt nem csak megfordult, hanem tartós településre került sor, ugyani leváltotta és át is vette az itt rendszeresen állomásozó Lockheed Martin C-130J Super Hercules gépet és annak feladatait. Amik a légi szállításon felül tengeri felderítést és kutató-mentő feladatok ellátását is jelenti.
Oroszországból több hír is érkezett az Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerrel kapcsoltban. Az egyik arról szól, hogy a Keleti Katonai Körzet légvédelmi csapatainál is hamarosan hadrendbe áll az Sz-400-as. Az első alegység átképzése hamarosan befejeződik éleslövészetük az új fegyverzettel április hónapban várható. Ez év elején az első ezred állományát alkotó Sz-400-as összetevők is leszállításra kerültek Kína számára. Az ázsiai állam még 2014 októberében rendelte meg az Sz-400-ast. A Triumf hamarosan új rakétát is fog majd kapni, méghozzá a 400 kilométeres hatótávolságúra növelt 49N6 új változatát. Ennek fejlesztése 2007-ben indult el és használható lesz az Sz-500-as rendszerhez is.
A legutóbbi tesztindításra februárban került sor, ekkor még kisebb hibákat találtak, de ezek gyorsan kiküszöbölhetők a gyártó szerint, így az áprilisban és májusban végrehajtandó próbák már a műholdak megsemmisítésére is képes, kétlépcsős szilárd hajtóművel ellátott hiperszonikus sebességgel haladó célpontok ellen is sikerrel alkalmazható rakéta rendszeresítésről fognak dönteni. A törökországi rendszeresítés is jó úton halad, hiszen sikerült Moszkvával egy igen kedvező tárgyalási szakaszt lezárni. Ankara részére elérhetővé vált az Sz-400-ok helyi előállítása a szükséges technológiák átadása révén, mivel ezt a területet az oroszok tisztán kereskedelmi kérdésként kezelték. Amíg ez megvalósul addig az oroszok készek a termelési ütem meggyorsítására, így a törökök az eddig vártnál előbb vehetik majd át az első Sz-400-as komplexumukat. Így a 2-2,5 milliárd dolláros beszerzés (mely összeg jelentős részét orosz hitelből valósítják meg) első átadási ünnepségére már 2019 végén, illetve 2020 elején sort keríthetnek a felek.
Izraelből származó hírek szerint meghiúsult az IAI (Israel Aerospace Industries) Kfir Block 60-as vadászbombázók eladása Argentína részére. A dél-amerikai államszámára állítólag politikai nyomásra esett kútba az üzlet, mivel Washington nem járult hozzá a korszerűsített repülőgépek eladásához, nehogy azok bevetésre kerülhessenek egy újabb Falkland-szigetek elleni hadművelet során Nagy-Britannia ellen. A 12-14 példányt, szimulátort és képzést is tartalmazó 420-560 millió dollárosra becsült beszerzés elmaradása után az izraeliek most Afrikában próbálják megértékesíteni a pampákra le, vagy ha úgy tetszik el nem jutott portalanított portékájukat. Ugyanis az Israel Aerospace Industries a Mirage III-as késői leszármazottját a létező legkorszerűbb elektronikával látja el, míg hajtóműve az amerikai exportkorlátozás alá már nem eső - vagy talán mégis? - General Electric J79-es marad. A C.7-es Kfirek sárkányszerkezetét megerősítik, illetve több elemét kicserélik, így élettartamuk 8000 repült óra, vagy 40 év lesz. A pilótafülke szélvédőjét egy darabból készültre cserélik le és lehetőség lesz egy fix utántöltő csonk felszerelésére is.
Az orrkúp alá az AESA antennával ellátott Elta EL/M-2052-es fedélzeti rádiólokátor kerül beszerelésre. Ez több üzemmóddal, valamint SAR és ISAR képességgel is rendelkezik, egyidejűleg 64 célpontot tud nyomon követni égen, földön, vízfelszínen. A pilótafülkébe három, nagyméretű színes kijelzőn lesznek megjeleníthetők az adatok, de a pilóta számára integrálásra kerül a sisakkijelző is. Továbbá a Block 60-as fel lesz szerelve elektronikai önvédelmi rendszerekkel és Link 16-os adatátviteli rendszerrel is. Légi célok elleni fegyverzetét Derby és Python 5 légiharc-rakéták alkotják majd, a földi célok elleni precíziós fegyverzet irányítását a Litening célzókonténer segítheti.
Az esetleges eladásra mások is figyeltek, így például Nagy-Britannia, ahol 2014-ben személyesen a brit miniszterelnök, David Cameron kérte arra Izraelt, hogy adjon részletes tájékoztatást az Argentína számára eladásra felkínált IAI Kfir Block 60-as vadászbombázók képességéről. Angliában még élnek az 1980-as évek elején szerzett keserű tapasztalatok a Falklandi háborúról, így szeretnék elkerülni a Super Etendard és az Exocet rakéták által akkor okozott meglepetések megismétlődését. A Spanyolország által felkínált Mirage F1M gépek jelentősen lebutítva érkezhettek volna csak meg Argentínába, ugyanis a GPS nagyobb pontosságot garantáló kódjai csak a NATO tagok számára elérhetők.
Ugyanebből az okból kifolyólag nem tudták volna kihasználni a barát-idegen felismerő rendszer teljes képességét sem az argentinok, de az INDRA ALR-300-as besugárzásjelző eddig a spanyolok által kibővített adatbázisát sem kapták volna meg egy esetleges vásárlás után. Szintén gondot okozott volna az AN/ALE-40-es infravörös- és dipól csalikat kibocsátó berendezések csalival történő ellátása is, mivel az ezeket gyártó amerikai Tracor cég, 1999 óta a brit BAE csoport tagja, és Nagy-Britanniában egy 900 oldalas lista készült el a dél-amerikai ország számára eladni tiltott védelmi ipari termékekről.
Persze a használt spanyol vadászbombázók beszerzése is csak átmeneti megoldásnak lett volna jó, nagyjából a 2018-2020 körüli időpontig, mivel addigra már 35-38 évesek lesznek. Ekkor ezeket is ki kell majd vonni és újabb beszerzést kell megkezdeni a pótlásukra. Nagyjából pont ekkor kerülhettek volna kivonásra a franciák Mirage 2000-5F gépei, amik beszerzésük esetén a szükséges élettartam-hosszabbítás és nagyjavítás (és talán korszerűsítés) után újabb 10-15 évig biztosíthatták volna a légierő képességének fenntartását a jól ismert francia technika minimális változásával. Jelen pillanatban is éppen a Párizs által 20-24 példányban felajánlott Mirage 2000-es gépek tűnnek a befutónak az argentin döntéshozóknál.
Szenegálban viszont úgy néz ki megvásárlásra fog kerülni négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógép. Ez a variáns a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus.
Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket. Szenegál új építésű példányai várhatólag 2020-tól kerülnek majd átadásra. A cseh gyártó szerint jelenleg két további lehetséges megrendelővel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat az L-39NG esetében. Az afrikai állam fegyverhasználatra képes repülőeszközeit mindössze két-két Mil Mi-17-es és Mi-35-ös képviseli, ugyanis a 2013-ban bejelentett három Embraer EMB-314 Super Tucano beszerzése a mai napig nem valósult meg.
Igen alaposan demonstrálta megnövekedett repülési idejét a General Atomics Aeronautical Systems Inc. (GA-ASI) új Avenger ER (Extended Range) távolról irányított repülőgépe. A teszt során a gép a felderítő, megfigyelő, hírszerző konfigurációban több mint 23 órát töltött egyhuzamban a levegőben. Ez igen számottevő javulás a fejlesztés kiindulási alapjaként szolgáló Predator C Avenger 10 órás repülési idejéhez képest. Az Avenger ER fesztávolsága 23 méter, míg felszállótömege 8,8 tonna.
Hamarosan egy újabb tengerészgyalogos században fog hadrafoghatóvá válni a Lockheed Martin F-35B Lightning II vadászbombázó. A VMFA-122 századnál már befejezettnek tekintik az F/A-18C Horent típus képviselt időszakot és jelenleg arra koncentrálnak, hogy minél előbb elérjék az átfegyverzés előtti korlátlan bevethetőséget jelentő szintet.
Peruban és Chilében is egyre jobban érdeklődnek az orosz/indiai közös fejlesztésű BrahMos csapásmérő robotrepülőgép iránt. A hiperszonikus sebességre képes eszközből már létezik egy 2,5 tonna indulótömegű légi indítású variáns is, aminek hatótávolsága 290 kilométer. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szint 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is, ami szintén számos érdeklődőt vonz a projekthez.
NETARZENÁL GALÉRIA
Alenia Aermacchi C-27J Spartan
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
2018.03.31
Ukrajnából származó hírek szerint átadták a2011-ben megrendelt 49 darab T-84 Oplot-T harckocsik közül az utolsónak elkészült példányokat is. Az első öt T-84-es még 2011 novemberében került az ázsiai országba. A tavalyi évben többször is szóba került, hogy Thaiföld felmondja a megrendelést, mivel a gyártó az időközben kitört fegyveres konfliktusnak köszönhetően nem volt képes tartani a szerződésben vállalt szállítási határidőket. Ugyanis a harckocsikat 2014 végéig kellett volna leszállítani a megrendelőnek, de 2016 végéig csak 20 darab került átadásra. A gyártó hibájából fennálló elmaradás miatt a szerződés módosításra került, így az új időpont 2017 októberére módosult, de 2015-ben egyetlen egy T-84-es sem készült el.
Továbbá az átadott T-84-es harckocsik képességei messze elmaradtak attól, mint amit a gyártó ígért. Minden jel arra mutatott, hogy a T-84 Oplot nem fog a megrendelt darabszámban szolgálatba állni, így Bangkok más megoldás után volt kénytelen nézni. Ez pedig nem lett más, mint a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000. Ezt a harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul.
Március hónapban átadásra kerültek az első Leonardo BC55 BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalik a Brit Királyi Légierő számára, így várhatólag hamarosan hadrendbe állónak lehet majd tekinteni. Az eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése nemrégiben fejeződött be. Ahogy azt ígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett, mivel a RAF egyik gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban csak, mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.
A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddig tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a 2016 júniusában lefolytatott kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Az „átcsomagolt” BC218 BriteCloud integrációjának lehetőségeit jelenleg vizsgálja a királyi légierő a Eurofighter Typhoon vadászbombázóin. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszközzel 2017-ben hajtották végre az első vetési próbákat egy dán F-16-os segítségével.
Február hónapban sikeresen lezárultak a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) fedélzetén, helikopterekkel végzett próbák. Ezekben két Merlin Mk.2 és két Chinook Mk.5 vett részt és a különféle időjárási körülmények közötti fel-és leszállások során alkalmazandó eljárásokat tesztelték segítségükkel. A forgószárnyasok átlagosan napi 10 órát repültek, az Atlanti-óceán néha igen zord időjárási körülményei között. A fedélzeten uralkodó széljárásra is nagyobb figyelmet fordítottak, hiszen a felépítményt a tervezők két részre bontották, így annak igazolása, hogy ez az elrendezés kedvezőbb feltételeket teremt légieszközök számára, szintén kiemelt fontosságú volt.
A beszámolók alapján az osztott sziget kedvező hatást gyakorolt a fedélzet feletti légáramlatokra. A teljes felszereléssel ellátott tengerészgyalogosok helikopterekhez történő eljutása is a próbák részét képezte, amik során megállapítást nyert, hogy az ajtók, lépcsők kialakítása nem gátolja a katonák mozgását. Szintén kipróbálásra került az üzemanyag utántöltő rendszer is. Ennek újdonsága az, hogy a hajótest mindkét oldalán lehetőség nyílik a hajó és légieszközei számára is az ellátóhajóból történő utántöltésre. Az év vége felé a HMS QUEEN ELIZABETH az Egyesült Államok keleti partjához fog hajózni, ahol a Lockheed Martin F-35B Lightning vadászbombázó első leszállására is sort kerítenek. Az elmúlt 12 hónap során szimulátorban már több 1000 landolást végeztek a brit hordozó fedélzetén. Az virtuális térben végzett próbák során felhasználták a hajóról származó mért adatokat is a minél nagyobb valósághűség érdekében.
Akár 2030-on túl is alkalmazható marad, növekednek képességei és mégis kevesebbe fog kerülni, mint egy újonnan gyártott Brimstone 3-as levegő-föld rakéta. Ez bizony az MBDA - mely az Airbus (37,5%), a BAE Systems (37,5%) és a Leonardo (25%) tulajdonában van - Brimstone 2 CSP (Capability Sustainment Program) rakéta jellemzői lesznek a gyártó szerint. Ezt a változatot a már legyártott fegyverekből hozzák létre 400 millió font (563 millió dollár) értékben, mégpedig úgy, hogy a radaros/félaktív lézeres önirányító egységet, a Vulcan rakétamotort, valamint a MBDA Németországban működő leányvállalata, a TDW által kifejlesztett többfunkciós robbanófej változatlanul marad. Lecserélésre került a robotpilóta, az kormányokat mozgató rendszer, a fedélzeti számítógép memóriája, valamint a fedélzeti akkumulátor is. Ez utóbbi 30%-al magasabb kapacitása a gyártó szerint 20%-os hatótávolság növekedéssel jár együtt. Az új rakéta gyártását a MBDA még ebben az évben szeretné elkezdeni a Bolton mellett létesített gyárában.
Spanyolországban a jövőbeli pilótaképzés lehetőségeit kezdték el vizsgálni. A jelenleg is használt C-101-es flotta pótlására akár turbólégcsavaros kiképzőgépek is szóba jöhetnek. Jelenleg a Beechcraft T-6 Texan II és a svájci Pilatus PC-21-es került megemlítésre, amelyek megfelelnének a légierő elvárásainak. A stafétabot átadását a repült órák és a hátralévő üzemidő tekintetében 2020 elejére teszik a szakemberek. A régi C-101-esek üzemidő hosszabbítására is lenne lehetőség, azonban az, hogy ez kifizetődő megoldás lenne, még nem egyértelmű. Az Airbus is kopogtat a spanyolok ajtaján, meglepő módon egy új fejlesztésű kiképzőgéppel, ami várhatólag 2030 körül állhatna majd szolgálatba. Az átmeneti időben a spanyolok akár bérelhetnének képzési lehetőséget is külföldön, vagy csak repülőgépeket a hazai képzéshez. Kicsivel később válna időszerűvé az ENAER T-35 Pillán és a sugárhajtású F-5-ök utódjának a keresése is.
Harci gépek tekintetében akár további 50 Eurofighter Typhoon is rendszeresítésre kerülhet, hiszen a 87 darabos mennyiség helyett beszerzett 73 darab Eurofighter darabszáma kevés. A várható feladatok ellátására 103 példány lenne elégséges, de további 10-20 gép is megvásárlása is szóba jöhet a politikai, gazdasági tényezők alakulásától függően. Némileg segíthetné a kiadások csökkentését, ha Spanyolország Németországgal közösen vásárolna a típusból. Ugyanis, míg a spanyolok az F/A-18 Hornet, addig a németek a Panavia Tornado 2020 és 2030 között időszerűvé váló pótlására alkalmas repülőgépet látnak a Typhoon-ban. A fejlesztő országokból érkező megrendelésekre szükség lenne az exportképesség fenntartása okán, hiszen a jelenlegi megrendelések teljesítése után, nagyjából két év múlva a gyártósor bezárásra kerülhet.
Március 20-án már az első külföldi útját teljesítette a francia légierő Lockheed Martin C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépe. A tavaly december 22-én átadott típus első külföldi útja az Afrikában található Mali-ba vezetett, ahová személyeket és teherárut egyaránt szállított, közel a maximális terhelhetőség határáig.
Törökország hazai építésű, partraszállást támogató helikopter-hordozója, a spanyol a JUAN CARLOS I tervei alapján készülő TCG ANADOLU (L-408) várhatólag 2019 februárjában kerül majd vízre és várhatólag 2021-ben lép majd szolgálatba. A Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában 2016 óta épülő egység jelen pillanatban 90%-os készültségi állapotban található. A modern hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállított 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU 68%-ban hazai ipar által előállított összetevőkből készül el.
Törökországi források szerint, hamarosan megszülethet az első exportmegrendelés az AgustaWestland licence alapján készített TAI T-129 ATAK harci helikopterre. Az olasz felmenőkkel rendelkező forgószárnyas iránt Pakisztán mutat jelentős érdeklődést. Iszlámábád igényeinek és követelményeinek megfelel a gép, így tárgyalásokat kezdtek a gyártóval. Ezek hamarosan, akár az elkövetkező hónapokban, de talán már néhány héten belül le is zárulhatnak, így akár egy 30 darabos megrendelést is szerezhetnek a törökök a TAI gyártmányára. Ankarában sem szeretnének semmi akadályt gördíteni a pakisztáni TAI T-129 ATAK harci helikopterek beszerzése elé.
Éppen ezért egy 1,5 milliárd dolláros hitelkeretet biztosítanának partnerük számára, amiből futnál néhány alkatrész helyi előállításának megvalósítására is. Nem nehéz kitalálni, hogy a Turkish Aerospace Industries a Pakistan Aeronautical Complex (PAC) üzemében képzeli el a gyártás lebonyolítását. A tavaly augusztusban hatalomra került új pakisztáni miniszterelnök, Shahid Khaqan Abbasi - aki maga is pilóta - már a tavaly év vége felé ki is próbálta körülbelül fél órás repülés során a T-129 ATAK-ot törökországi látogatása alkalmával. Pakisztáni részről kijelentették, szeretnék minél hamarabb eredménnyel lezárni a tárgyalási folyamatot és a lehető leghamarabb megkezdeni a T-129 ATAK rendszeresítését.
Katar légiereje a 2015 májusában megrendelt 24 Dassault Aviation Rafale vadászbombázó mellé a héten érvényesítette a szerződésben lévő opciót is. Ennek köszönhetően további 12 francia repülőgépet szereznek be.
Indiai segítséggel tovább erősödhet Afganisztán Mil Mi-24 Hind flottája. Új-Delhi ugyanis az eddig átadott négy gép mellé továbbiakat is szállítását is tervbe vette. Ugyanis nemrégiben négy újabb példányt Fehéroroszországból vásároltak meg és ezeket nagyjavítás után fogják átadni az afgán haderő számára, néhány hónapon belül. India ezeken felül azon is munkálkodik, hogy az eddig már afgán tulajdonba került orosz forgószárnyasok és szállító repülőgépek közül amennyit csak lehetséges javítással, vagy felújítással újra repülőképes állapotba hozzanak.
Pakisztánban hamarosan elkezdik az első PAC/AVIC JF-17/FC-1 Thunder Block III-as vadászbombázó tesztelését. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block I-es és Block II-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. Legutóbb épp a múlt hónapban jelentették be, hogy a 28. Phoenix repülőszázad megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét. A típusból eddig csak Mianmar (16 darab) és Nigéria (3 darab) rendelt, az Azerbajdzsán kormányával folytatott tárgyalások folyamatban vannak, míg Szaúd-Arábia és Egyiptom érdeklődését eddig nem sikerült megrendelésekre váltani. Pakisztáni megrendelésre még 12 Block II-es fog elkészülni, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is.
Indiában igencsak nagy vargabetűket tesz az Arjun harckocsik fejlesztési és továbbfejlesztési programja is. A tavalyi év vége felé úgy tűnt végképp vége a programnak és letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg. Éppen ez utóbbi elvárás volt amit sikerült a döntéshozókkal elfogadtatni, vagyis a továbbfejlesztett Arjun Mk II-es tömege elfogadhatóvá vált akár 68 tonnásan is.
Ennek köszönhetően a tavalyi évben prognosztizált hét évvel későbbi hadrendbe állítás időpontja is előrébb kerülhet. Akkor ugyanis úgy tűnt, hogy az elvárások miatt jelentősen át kell tervezni a páncéltest és a torony szerkezetét, továbbá a védelmi szint megtartása mellett új, könnyebb páncélzat alkalmazása is szükségessé válna a harckocsi 68,6 tonnás tömegének csökkentése érdekében. Éppen a páncélos nagy súlya az, ami leginkább a döntéshozók nemtetszését kiváltotta az idestova 35 éve futó fejlesztési és gyártási program legutóbbi lépésének eredményeként. Igazán elfogadható eredményt pedig ideje lenne felmutatni, hiszen több száz T-72-es harckocsi cseréje pár éven belül időszerűvé fog válni és erre mi sem lenne jobb megoldás, mint egy hazai ipar által gyártott páncélos.
Az Arjun harckocsi Mk I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelésre van remény. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun MK I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel ezelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatásra már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót. Az izraeli Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott LAHAT páncéltörő rakéta integrációs programját az Arjun Mk II-es harckocsik esetében szintén felfüggesztették három évvel ezelőtt. A 13 kg-os LAHAT a harckocsi lövegéből indítható útnak és félaktív lézeres irányítással vezérelhető a maximum 8 km-re lévő célba. A továbbfejlesztett Arjun Mk II-es harckocsival végzett próbák során a 16 nagyobb és 56 kisebb változtatást felvonultató páncélossal mintegy 60%-os eredményt értek el. A legtöbb hiányosság a löveg tűzvezető rendszerében és az izraeli eredetű LAHAT csőből indítható páncéltörő rakétánál volt.
A lövések pontosságának növelését helyben orvosolják, azonban a LAHAT indítását követően megmaradó nagy mennyiségű füst esetében a gyártó, az Israel Aerospace Industries segítségét próbálták meg igénybe venni. Pótlására három éven belül terveztek kifejleszteni egy hasonló képességekkel bíró rakétát, amiről nem sokat hallani a sajtóban. Meg kell jegyezni, hogy Indiában az eddig elvégzett tesztek alapján elégedettek a helyi gyártású Arjun Mk II-es harckocsikkal. Tűzgyorsaságban, találati pontosságban felülmúlja a T-72-es, T-90-es harckocsikat, akárcsak mozgékonyságban, azonban 67 tonnás súlya nem teszi majd lehetővé a Pakisztánhoz közeli térségben történő alkalmazását. A térségre jellemző csatornák és folyók szabdalta terület és az itt található hidak teherbírása lehetetlenné teszi az Arjun Mk II-es hatékony alkalmazását. Így az esetleges pakisztáni páncélosokkal vívott harcok során az indiai T-72-esek és T-90-esek nem számíthatnak az Arjun-ok tűzerejére. Légi szállítása csak a C-17-es Globemaster III-asok segítségével valósítható meg. Mindezek miatt a 124 MK I-es mellett nem is olyan rég még csak 116 MK II-es beszerzésével számoltak Új-Delhiben.
Az Arjun Mk II-es egyik legfőbb erényének a lövegcsőből indítható izraeli eredetű LAHAT félaktív lézervezérlésű páncéltörő rakétát tartották, bár a helyi gyártású 120 mm-es löveghez – mely állítólag minden paraméterében felülmúlja a szovjet-orosz lövegeket - több, szintén helyi fejlesztésű lőszer bevezetése is várható. Az egyik ilyen a thermobarikus lesz, mely intenzív nyomáshullámmal fog pusztítani. A szintén helyi gyártású reaktív páncélzat elemei azonosak lesznek a T sorozaton használtakkal, ezeknek állítólag jobbak a védelmi képességeik, mint a szovjet-orosz vetélytársaiknak. A védelem növelésében számítanak az izraeli Trophy rendszerre is, valamint jelentős mennyiségű aknakifordító ekét is beszereznek a harckocsik részére. Ezek (reaktív páncélzat + Trophy rendszer + aknakifordító eke) azonban jelentős, 3 tonnányi pluszsúlyt fognak jelenteni, éppen ezért az Mk II-esek felfüggesztését úgy módosították, hogy az megbirkózón a 70 tonnával is. Szintén az aknák elleni védelmet szolgálja az, hogy a vezető ülését sok páncélozott szállító harcjárműhöz, gyalogsági harcjárműhöz, az MRAP-ekhez hasonlóan a járműtest felső részéhez rögzítik a fenékpáncél helyett, az aknarobbanáskor keletkező sérülések csökkentése végett.
A megnövekedett tömeg miatt megváltoztatták a lánctalp szélességét és a sebességváltó áttételét is, ennek következtében az Mk I-es 72 km/h-s végsebességhez képest az Mk II-es végsebessége 58 km/h-ra csökkent. A módosított áttételezésből adódó nagyobb nyomatéknak köszönhetően azonban a változatlanul hagyott motor mellett javult a páncélos gyorsulása és nem emelkedett jelentősen az üzemanyag-fogyasztása. Negatívumként említhető viszont az Mk I-es és talán majd az Mk II-es estében is az alacsony legyártott mennyiségből adódó gyenge alkatrész ellátottság. Ezt a problémát megpróbálják orvosolni, bár ha további megrendelések nem futnak majd be az Arjun-okra a viszonylag kis mennyiség még okozhat majd gondokat a jövőben. A távlati tervekben az Arjun alvázán műszaki harckocsi, 155 mm-es önjáró tarack, illetve hídvető harckocsi is megvalósulhatna, ezzel jelentősen könnyítve az alkatrész ellátottságot.
Nem kizárt, hogy még a nyár beköszönte előtt kifut a tengerre Kína első teljesen saját maga által megépített repülőgép-hordozója a CV-17 SHANDONG (TYPE 001A). Bár több forrás sem tartja kizártnak, hogy a hajó mégsem a SHANDONG nevet viseli majd, mivel az utóbbi időben felröppentek a Wei Wen, Shi Lang, sőt a Tajvan nevek is. Az azonban az utóbbi időben világhálóra felkerült fotók alapján kijelenthető, kétségtelen tény, hogy a hajógyárban igencsak az építés végén tartanak. Ugyanis az elmúlt hetekben lebontásra került a felépítményt eddig körbeölelő állványrendszer és láthatóvá váltak a rádiólokátorokat rejtő burkolatok, sőt a hajtóművek kikötői próbáinak első részét is elvégezték. A 2013 novemberében építeni kezdett és 2017. április 26-án vízre tett Type 001A jelölésű egység esetében több változtatást is eszközöltek az Ukrajnától beszerzett hajóhoz képest, nem csak szolgai másolásról van szó. Mielőtt a változtatásokról szó esne meg kell említeni, hogy Kína nagyjából 3,5 év alatt majdnem végzett az első saját hajója építésével, míg az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a USS GERALD R. FORD megépítése, bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában.
Visszakanyarodva a kínai hordozón lévő módosításokra, ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb, így az új hordozó akár 32-36 Shenyang J-15 Repülő Sárkány vadászbombázót hordozhat majd a LIAONING 24 gépes állományával szemben. A két-három év múlva esedékes hadrendbe állítás idejére ezekből már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lehetnek a fedélzeten. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is.
Hamarosan újra elindulhat a Fülöp-szigeteken a harci helikopterek beszerzése. A 230 millió dollárosra becsült bevásárlásra esélyes a török TAI T-129 ATAK, az orosz Mil Mi-35 és a kínai CAIC Z-10 is.
Ausztráliában a Boeing CH-47F Chinook szállítóhelikopter támogatási képességét vizsgálták meg partraszállások alkalmával. A flotta BAY-osztályú HMAS CHOULES (L100) partraszállító hajóján végezték el a próbákat, igen változékony időjárási körülmények között, Queensland partjainál. Az ezen hajóosztályról végzett biztonságos személy és teherszállítási feladatokat garantáló üzemeltetési korlátok minél pontosabb meghatározásához 206 felszállás során 66 órát töltött a tandemrotoros típus a levegőben. A tesztek igen kiterjedtek voltak, az éjszakai körülmények közötti éjjellátóval történő repülések mellett, a fedélzet felett lebegés közbeni üzemanyag felvételt is gyakorolták a helikopteren és a hajón szolgáló katonák.
Ezen a héten Németországba érkezett a Lockheed Martin tulajdonában lévő Sikorsky új fejlesztésű helikoptere, a CH-53K King Stallion egyik példánya. Az Atlanti-óceánt története során első alkalommal egy Boeing C-17 Globemaster III-as belső terében leküzdő nehézhelikopter a következő hónapban megrendezésre kerülő Berlini légi kiállításon lesz majd látható a nagyközönség számára. Az áttelepülés nem csak a majdani légishow miatt történt, ugyanis a típussal szeretnék elnyerni Berlin kegyeit is, ugyanis a németek egy nehéz szállítóhelikopter-típust keresnek pár éven belüli rendszeresítésre. Így a döntéshozásban érdekelt katonák első kézből szerezhetnek tapasztalatot a King Stallion képességéről. Másrészt ez a szolgálatba állításhoz szükséges egyik teszt is volt, ami a típus légi szállíthatóságát is bizonyította, a Sikorsky cég szakemberi általi lebonyolított szállításhoz történő előkészítéssel be-majd kirakodással és újra repülésre képessé tétellel.
Újabb próba sikeres végrehajtásával került közelebb a szolgálatba állításhoz a Lockheed Martin F-35C Lightning II hordozófedélzeti vadászbombázója. Március. 17 és 21. között ugyanis a VFA-125 Rough Raiders és a VFA-101 Grim Reapers repülőszázadok gépei, valamint légi és „földi” személyzetei a NIMITZ-osztályú USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) repülőgép-hordozón vendégeskedtek. Ezen időszak során nappali és éjszakai körülmények között 140 leszállást hajtottak végre, de a majdani mindennapi körülmények között vizsgálták a típus üzemeltetését segítő automata logisztikai információs rendszert, az ALIS-t is. Ezen tesztidőszak sikere kézzelfogható közelségbe hozta a C variáns 2019-es pénzügyi évre tervezett korlátozottan bevethető minősítésének elnyerését.
Argentína az Egyesült Államokból kíván alkatrészetek beszerezni McDonnell Douglas A-4AR Fightinghawk vadászbombázói számára. A dél-amerikai országban megrendezendő G20-as csúcstalálkozó légterének biztosításában főszerepelt játszanának az idős, de pár éve korszerűsített Fightinghawk-ok. Azonban az ország évek óta tartó nehéz gazdasági helyzete alaposan rányomta bélyegét a repképességre, ennek köszönhetően jelenleg mindössze 4 A-4AR képes a felszállására. Ezen a helyzeten szeretnének változtatni Buenos Aires-ben az USA-ból történő alkatrészvásárlással.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Hawker Siddeley Buccaneer S2.B
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Catégories: Biztonságpolitika
2018.03.31
Ukrajnából származó hírek szerint átadták a2011-ben megrendelt 49 darab T-84 Oplot-T harckocsik közül az utolsónak elkészült példányokat is. Az első öt T-84-es még 2011 novemberében került az ázsiai országba. A tavalyi évben többször is szóba került, hogy Thaiföld felmondja a megrendelést, mivel a gyártó az időközben kitört fegyveres konfliktusnak köszönhetően nem volt képes tartani a szerződésben vállalt szállítási határidőket. Ugyanis a harckocsikat 2014 végéig kellett volna leszállítani a megrendelőnek, de 2016 végéig csak 20 darab került átadásra. A gyártó hibájából fennálló elmaradás miatt a szerződés módosításra került, így az új időpont 2017 októberére módosult, de 2015-ben egyetlen egy T-84-es sem készült el.
Továbbá az átadott T-84-es harckocsik képességei messze elmaradtak attól, mint amit a gyártó ígért. Minden jel arra mutatott, hogy a T-84 Oplot nem fog a megrendelt darabszámban szolgálatba állni, így Bangkok más megoldás után volt kénytelen nézni. Ez pedig nem lett más, mint a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000. Ezt a harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul.
Március hónapban átadásra kerültek az első Leonardo BC55 BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalik a Brit Királyi Légierő számára, így várhatólag hamarosan hadrendbe állónak lehet majd tekinteni. Az eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése nemrégiben fejeződött be. Ahogy azt ígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett, mivel a RAF egyik gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban csak, mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.
A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddig tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a 2016 júniusában lefolytatott kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Az „átcsomagolt” BC218 BriteCloud integrációjának lehetőségeit jelenleg vizsgálja a királyi légierő a Eurofighter Typhoon vadászbombázóin. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszközzel 2017-ben hajtották végre az első vetési próbákat egy dán F-16-os segítségével.
Február hónapban sikeresen lezárultak a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) fedélzetén, helikopterekkel végzett próbák. Ezekben két Merlin Mk.2 és két Chinook Mk.5 vett részt és a különféle időjárási körülmények közötti fel-és leszállások során alkalmazandó eljárásokat tesztelték segítségükkel. A forgószárnyasok átlagosan napi 10 órát repültek, az Atlanti-óceán néha igen zord időjárási körülményei között. A fedélzeten uralkodó széljárásra is nagyobb figyelmet fordítottak, hiszen a felépítményt a tervezők két részre bontották, így annak igazolása, hogy ez az elrendezés kedvezőbb feltételeket teremt légieszközök számára, szintén kiemelt fontosságú volt.
A beszámolók alapján az osztott sziget kedvező hatást gyakorolt a fedélzet feletti légáramlatokra. A teljes felszereléssel ellátott tengerészgyalogosok helikopterekhez történő eljutása is a próbák részét képezte, amik során megállapítást nyert, hogy az ajtók, lépcsők kialakítása nem gátolja a katonák mozgását. Szintén kipróbálásra került az üzemanyag utántöltő rendszer is. Ennek újdonsága az, hogy a hajótest mindkét oldalán lehetőség nyílik a hajó és légieszközei számára is az ellátóhajóból történő utántöltésre. Az év vége felé a HMS QUEEN ELIZABETH az Egyesült Államok keleti partjához fog hajózni, ahol a Lockheed Martin F-35B Lightning vadászbombázó első leszállására is sort kerítenek. Az elmúlt 12 hónap során szimulátorban már több 1000 landolást végeztek a brit hordozó fedélzetén. Az virtuális térben végzett próbák során felhasználták a hajóról származó mért adatokat is a minél nagyobb valósághűség érdekében.
Akár 2030-on túl is alkalmazható marad, növekednek képességei és mégis kevesebbe fog kerülni, mint egy újonnan gyártott Brimstone 3-as levegő-föld rakéta. Ez bizony az MBDA - mely az Airbus (37,5%), a BAE Systems (37,5%) és a Leonardo (25%) tulajdonában van - Brimstone 2 CSP (Capability Sustainment Program) rakéta jellemzői lesznek a gyártó szerint. Ezt a változatot a már legyártott fegyverekből hozzák létre 400 millió font (563 millió dollár) értékben, mégpedig úgy, hogy a radaros/félaktív lézeres önirányító egységet, a Vulcan rakétamotort, valamint a MBDA Németországban működő leányvállalata, a TDW által kifejlesztett többfunkciós robbanófej változatlanul marad. Lecserélésre került a robotpilóta, az kormányokat mozgató rendszer, a fedélzeti számítógép memóriája, valamint a fedélzeti akkumulátor is. Ez utóbbi 30%-al magasabb kapacitása a gyártó szerint 20%-os hatótávolság növekedéssel jár együtt. Az új rakéta gyártását a MBDA még ebben az évben szeretné elkezdeni a Bolton mellett létesített gyárában.
Spanyolországban a jövőbeli pilótaképzés lehetőségeit kezdték el vizsgálni. A jelenleg is használt C-101-es flotta pótlására akár turbólégcsavaros kiképzőgépek is szóba jöhetnek. Jelenleg a Beechcraft T-6 Texan II és a svájci Pilatus PC-21-es került megemlítésre, amelyek megfelelnének a légierő elvárásainak. A stafétabot átadását a repült órák és a hátralévő üzemidő tekintetében 2020 elejére teszik a szakemberek. A régi C-101-esek üzemidő hosszabbítására is lenne lehetőség, azonban az, hogy ez kifizetődő megoldás lenne, még nem egyértelmű. Az Airbus is kopogtat a spanyolok ajtaján, meglepő módon egy új fejlesztésű kiképzőgéppel, ami várhatólag 2030 körül állhatna majd szolgálatba. Az átmeneti időben a spanyolok akár bérelhetnének képzési lehetőséget is külföldön, vagy csak repülőgépeket a hazai képzéshez. Kicsivel később válna időszerűvé az ENAER T-35 Pillán és a sugárhajtású F-5-ök utódjának a keresése is.
Harci gépek tekintetében akár további 50 Eurofighter Typhoon is rendszeresítésre kerülhet, hiszen a 87 darabos mennyiség helyett beszerzett 73 darab Eurofighter darabszáma kevés. A várható feladatok ellátására 103 példány lenne elégséges, de további 10-20 gép is megvásárlása is szóba jöhet a politikai, gazdasági tényezők alakulásától függően. Némileg segíthetné a kiadások csökkentését, ha Spanyolország Németországgal közösen vásárolna a típusból. Ugyanis, míg a spanyolok az F/A-18 Hornet, addig a németek a Panavia Tornado 2020 és 2030 között időszerűvé váló pótlására alkalmas repülőgépet látnak a Typhoon-ban. A fejlesztő országokból érkező megrendelésekre szükség lenne az exportképesség fenntartása okán, hiszen a jelenlegi megrendelések teljesítése után, nagyjából két év múlva a gyártósor bezárásra kerülhet.
Március 20-án már az első külföldi útját teljesítette a francia légierő Lockheed Martin C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépe. A tavaly december 22-én átadott típus első külföldi útja az Afrikában található Mali-ba vezetett, ahová személyeket és teherárut egyaránt szállított, közel a maximális terhelhetőség határáig.
Törökország hazai építésű, partraszállást támogató helikopter-hordozója, a spanyol a JUAN CARLOS I tervei alapján készülő TCG ANADOLU (L-408) várhatólag 2019 februárjában kerül majd vízre és várhatólag 2021-ben lép majd szolgálatba. A Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában 2016 óta épülő egység jelen pillanatban 90%-os készültségi állapotban található. A modern hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállított 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU 68%-ban hazai ipar által előállított összetevőkből készül el.
Törökországi források szerint, hamarosan megszülethet az első exportmegrendelés az AgustaWestland licence alapján készített TAI T-129 ATAK harci helikopterre. Az olasz felmenőkkel rendelkező forgószárnyas iránt Pakisztán mutat jelentős érdeklődést. Iszlámábád igényeinek és követelményeinek megfelel a gép, így tárgyalásokat kezdtek a gyártóval. Ezek hamarosan, akár az elkövetkező hónapokban, de talán már néhány héten belül le is zárulhatnak, így akár egy 30 darabos megrendelést is szerezhetnek a törökök a TAI gyártmányára. Ankarában sem szeretnének semmi akadályt gördíteni a pakisztáni TAI T-129 ATAK harci helikopterek beszerzése elé.
Éppen ezért egy 1,5 milliárd dolláros hitelkeretet biztosítanának partnerük számára, amiből futnál néhány alkatrész helyi előállításának megvalósítására is. Nem nehéz kitalálni, hogy a Turkish Aerospace Industries a Pakistan Aeronautical Complex (PAC) üzemében képzeli el a gyártás lebonyolítását. A tavaly augusztusban hatalomra került új pakisztáni miniszterelnök, Shahid Khaqan Abbasi - aki maga is pilóta - már a tavaly év vége felé ki is próbálta körülbelül fél órás repülés során a T-129 ATAK-ot törökországi látogatása alkalmával. Pakisztáni részről kijelentették, szeretnék minél hamarabb eredménnyel lezárni a tárgyalási folyamatot és a lehető leghamarabb megkezdeni a T-129 ATAK rendszeresítését.
Katar légiereje a 2015 májusában megrendelt 24 Dassault Aviation Rafale vadászbombázó mellé a héten érvényesítette a szerződésben lévő opciót is. Ennek köszönhetően további 12 francia repülőgépet szereznek be.
Indiai segítséggel tovább erősödhet Afganisztán Mil Mi-24 Hind flottája. Új-Delhi ugyanis az eddig átadott négy gép mellé továbbiakat is szállítását is tervbe vette. Ugyanis nemrégiben négy újabb példányt Fehéroroszországból vásároltak meg és ezeket nagyjavítás után fogják átadni az afgán haderő számára, néhány hónapon belül. India ezeken felül azon is munkálkodik, hogy az eddig már afgán tulajdonba került orosz forgószárnyasok és szállító repülőgépek közül amennyit csak lehetséges javítással, vagy felújítással újra repülőképes állapotba hozzanak.
Pakisztánban hamarosan elkezdik az első PAC/AVIC JF-17/FC-1 Thunder Block III-as vadászbombázó tesztelését. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block I-es és Block II-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. Legutóbb épp a múlt hónapban jelentették be, hogy a 28. Phoenix repülőszázad megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét. A típusból eddig csak Mianmar (16 darab) és Nigéria (3 darab) rendelt, az Azerbajdzsán kormányával folytatott tárgyalások folyamatban vannak, míg Szaúd-Arábia és Egyiptom érdeklődését eddig nem sikerült megrendelésekre váltani. Pakisztáni megrendelésre még 12 Block II-es fog elkészülni, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is.
Indiában igencsak nagy vargabetűket tesz az Arjun harckocsik fejlesztési és továbbfejlesztési programja is. A tavalyi év vége felé úgy tűnt végképp vége a programnak és letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg. Éppen ez utóbbi elvárás volt amit sikerült a döntéshozókkal elfogadtatni, vagyis a továbbfejlesztett Arjun Mk II-es tömege elfogadhatóvá vált akár 68 tonnásan is.
Ennek köszönhetően a tavalyi évben prognosztizált hét évvel későbbi hadrendbe állítás időpontja is előrébb kerülhet. Akkor ugyanis úgy tűnt, hogy az elvárások miatt jelentősen át kell tervezni a páncéltest és a torony szerkezetét, továbbá a védelmi szint megtartása mellett új, könnyebb páncélzat alkalmazása is szükségessé válna a harckocsi 68,6 tonnás tömegének csökkentése érdekében. Éppen a páncélos nagy súlya az, ami leginkább a döntéshozók nemtetszését kiváltotta az idestova 35 éve futó fejlesztési és gyártási program legutóbbi lépésének eredményeként. Igazán elfogadható eredményt pedig ideje lenne felmutatni, hiszen több száz T-72-es harckocsi cseréje pár éven belül időszerűvé fog válni és erre mi sem lenne jobb megoldás, mint egy hazai ipar által gyártott páncélos.
Az Arjun harckocsi Mk I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelésre van remény. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun MK I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel ezelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatásra már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót. Az izraeli Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott LAHAT páncéltörő rakéta integrációs programját az Arjun Mk II-es harckocsik esetében szintén felfüggesztették három évvel ezelőtt. A 13 kg-os LAHAT a harckocsi lövegéből indítható útnak és félaktív lézeres irányítással vezérelhető a maximum 8 km-re lévő célba. A továbbfejlesztett Arjun Mk II-es harckocsival végzett próbák során a 16 nagyobb és 56 kisebb változtatást felvonultató páncélossal mintegy 60%-os eredményt értek el. A legtöbb hiányosság a löveg tűzvezető rendszerében és az izraeli eredetű LAHAT csőből indítható páncéltörő rakétánál volt.
A lövések pontosságának növelését helyben orvosolják, azonban a LAHAT indítását követően megmaradó nagy mennyiségű füst esetében a gyártó, az Israel Aerospace Industries segítségét próbálták meg igénybe venni. Pótlására három éven belül terveztek kifejleszteni egy hasonló képességekkel bíró rakétát, amiről nem sokat hallani a sajtóban. Meg kell jegyezni, hogy Indiában az eddig elvégzett tesztek alapján elégedettek a helyi gyártású Arjun Mk II-es harckocsikkal. Tűzgyorsaságban, találati pontosságban felülmúlja a T-72-es, T-90-es harckocsikat, akárcsak mozgékonyságban, azonban 67 tonnás súlya nem teszi majd lehetővé a Pakisztánhoz közeli térségben történő alkalmazását. A térségre jellemző csatornák és folyók szabdalta terület és az itt található hidak teherbírása lehetetlenné teszi az Arjun Mk II-es hatékony alkalmazását. Így az esetleges pakisztáni páncélosokkal vívott harcok során az indiai T-72-esek és T-90-esek nem számíthatnak az Arjun-ok tűzerejére. Légi szállítása csak a C-17-es Globemaster III-asok segítségével valósítható meg. Mindezek miatt a 124 MK I-es mellett nem is olyan rég még csak 116 MK II-es beszerzésével számoltak Új-Delhiben.
Az Arjun Mk II-es egyik legfőbb erényének a lövegcsőből indítható izraeli eredetű LAHAT félaktív lézervezérlésű páncéltörő rakétát tartották, bár a helyi gyártású 120 mm-es löveghez – mely állítólag minden paraméterében felülmúlja a szovjet-orosz lövegeket - több, szintén helyi fejlesztésű lőszer bevezetése is várható. Az egyik ilyen a thermobarikus lesz, mely intenzív nyomáshullámmal fog pusztítani. A szintén helyi gyártású reaktív páncélzat elemei azonosak lesznek a T sorozaton használtakkal, ezeknek állítólag jobbak a védelmi képességeik, mint a szovjet-orosz vetélytársaiknak. A védelem növelésében számítanak az izraeli Trophy rendszerre is, valamint jelentős mennyiségű aknakifordító ekét is beszereznek a harckocsik részére. Ezek (reaktív páncélzat + Trophy rendszer + aknakifordító eke) azonban jelentős, 3 tonnányi pluszsúlyt fognak jelenteni, éppen ezért az Mk II-esek felfüggesztését úgy módosították, hogy az megbirkózón a 70 tonnával is. Szintén az aknák elleni védelmet szolgálja az, hogy a vezető ülését sok páncélozott szállító harcjárműhöz, gyalogsági harcjárműhöz, az MRAP-ekhez hasonlóan a járműtest felső részéhez rögzítik a fenékpáncél helyett, az aknarobbanáskor keletkező sérülések csökkentése végett.
A megnövekedett tömeg miatt megváltoztatták a lánctalp szélességét és a sebességváltó áttételét is, ennek következtében az Mk I-es 72 km/h-s végsebességhez képest az Mk II-es végsebessége 58 km/h-ra csökkent. A módosított áttételezésből adódó nagyobb nyomatéknak köszönhetően azonban a változatlanul hagyott motor mellett javult a páncélos gyorsulása és nem emelkedett jelentősen az üzemanyag-fogyasztása. Negatívumként említhető viszont az Mk I-es és talán majd az Mk II-es estében is az alacsony legyártott mennyiségből adódó gyenge alkatrész ellátottság. Ezt a problémát megpróbálják orvosolni, bár ha további megrendelések nem futnak majd be az Arjun-okra a viszonylag kis mennyiség még okozhat majd gondokat a jövőben. A távlati tervekben az Arjun alvázán műszaki harckocsi, 155 mm-es önjáró tarack, illetve hídvető harckocsi is megvalósulhatna, ezzel jelentősen könnyítve az alkatrész ellátottságot.
Nem kizárt, hogy még a nyár beköszönte előtt kifut a tengerre Kína első teljesen saját maga által megépített repülőgép-hordozója a CV-17 SHANDONG (TYPE 001A). Bár több forrás sem tartja kizártnak, hogy a hajó mégsem a SHANDONG nevet viseli majd, mivel az utóbbi időben felröppentek a Wei Wen, Shi Lang, sőt a Tajvan nevek is. Az azonban az utóbbi időben világhálóra felkerült fotók alapján kijelenthető, kétségtelen tény, hogy a hajógyárban igencsak az építés végén tartanak. Ugyanis az elmúlt hetekben lebontásra került a felépítményt eddig körbeölelő állványrendszer és láthatóvá váltak a rádiólokátorokat rejtő burkolatok, sőt a hajtóművek kikötői próbáinak első részét is elvégezték. A 2013 novemberében építeni kezdett és 2017. április 26-án vízre tett Type 001A jelölésű egység esetében több változtatást is eszközöltek az Ukrajnától beszerzett hajóhoz képest, nem csak szolgai másolásról van szó. Mielőtt a változtatásokról szó esne meg kell említeni, hogy Kína nagyjából 3,5 év alatt majdnem végzett az első saját hajója építésével, míg az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a USS GERALD R. FORD megépítése, bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában.
Visszakanyarodva a kínai hordozón lévő módosításokra, ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb, így az új hordozó akár 32-36 Shenyang J-15 Repülő Sárkány vadászbombázót hordozhat majd a LIAONING 24 gépes állományával szemben. A két-három év múlva esedékes hadrendbe állítás idejére ezekből már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lehetnek a fedélzeten. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is.
Hamarosan újra elindulhat a Fülöp-szigeteken a harci helikopterek beszerzése. A 230 millió dollárosra becsült bevásárlásra esélyes a török TAI T-129 ATAK, az orosz Mil Mi-35 és a kínai CAIC Z-10 is.
Ausztráliában a Boeing CH-47F Chinook szállítóhelikopter támogatási képességét vizsgálták meg partraszállások alkalmával. A flotta BAY-osztályú HMAS CHOULES (L100) partraszállító hajóján végezték el a próbákat, igen változékony időjárási körülmények között, Queensland partjainál. Az ezen hajóosztályról végzett biztonságos személy és teherszállítási feladatokat garantáló üzemeltetési korlátok minél pontosabb meghatározásához 206 felszállás során 66 órát töltött a tandemrotoros típus a levegőben. A tesztek igen kiterjedtek voltak, az éjszakai körülmények közötti éjjellátóval történő repülések mellett, a fedélzet felett lebegés közbeni üzemanyag felvételt is gyakorolták a helikopteren és a hajón szolgáló katonák.
Ezen a héten Németországba érkezett a Lockheed Martin tulajdonában lévő Sikorsky új fejlesztésű helikoptere, a CH-53K King Stallion egyik példánya. Az Atlanti-óceánt története során első alkalommal egy Boeing C-17 Globemaster III-as belső terében leküzdő nehézhelikopter a következő hónapban megrendezésre kerülő Berlini légi kiállításon lesz majd látható a nagyközönség számára. Az áttelepülés nem csak a majdani légishow miatt történt, ugyanis a típussal szeretnék elnyerni Berlin kegyeit is, ugyanis a németek egy nehéz szállítóhelikopter-típust keresnek pár éven belüli rendszeresítésre. Így a döntéshozásban érdekelt katonák első kézből szerezhetnek tapasztalatot a King Stallion képességéről. Másrészt ez a szolgálatba állításhoz szükséges egyik teszt is volt, ami a típus légi szállíthatóságát is bizonyította, a Sikorsky cég szakemberi általi lebonyolított szállításhoz történő előkészítéssel be-majd kirakodással és újra repülésre képessé tétellel.
Újabb próba sikeres végrehajtásával került közelebb a szolgálatba állításhoz a Lockheed Martin F-35C Lightning II hordozófedélzeti vadászbombázója. Március. 17 és 21. között ugyanis a VFA-125 Rough Raiders és a VFA-101 Grim Reapers repülőszázadok gépei, valamint légi és „földi” személyzetei a NIMITZ-osztályú USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) repülőgép-hordozón vendégeskedtek. Ezen időszak során nappali és éjszakai körülmények között 140 leszállást hajtottak végre, de a majdani mindennapi körülmények között vizsgálták a típus üzemeltetését segítő automata logisztikai információs rendszert, az ALIS-t is. Ezen tesztidőszak sikere kézzelfogható közelségbe hozta a C variáns 2019-es pénzügyi évre tervezett korlátozottan bevethető minősítésének elnyerését.
Argentína az Egyesült Államokból kíván alkatrészetek beszerezni McDonnell Douglas A-4AR Fightinghawk vadászbombázói számára. A dél-amerikai országban megrendezendő G20-as csúcstalálkozó légterének biztosításában főszerepelt játszanának az idős, de pár éve korszerűsített Fightinghawk-ok. Azonban az ország évek óta tartó nehéz gazdasági helyzete alaposan rányomta bélyegét a repképességre, ennek köszönhetően jelenleg mindössze 4 A-4AR képes a felszállására. Ezen a helyzeten szeretnének változtatni Buenos Aires-ben az USA-ból történő alkatrészvásárlással.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Hawker Siddeley Buccaneer S2.B
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Catégories: Biztonságpolitika
2018.03.24
A Bundeswehr már 35 olyan Marder 1A5 gyalogsági harcjárművel rendelkezik, melyeket alkalmassá tettek a MELLS, irányított páncéltörő rakéták alkalmazására. Ez a név a világszerte jól ismert és igen elterjedt Spike huzalvezérlésű rakétát takarja. A 4000 méteres hatótávolságú fegyverből első körben (2017 decemberében) 44-et vásároltak meg a Marder-ek páncéltörő képességének visszaállítására, amit eredetileg a Milan rakéták képviseltek. Az integrációt tavaly sikeresen befejező Rheinmetall a jövőben a Marder 1A3 és 1A5A1 változatokat is alkalmassá szeretné tenni a MELLS bevetésére. A felszerelés egyébként a lehető legegyszerűbb módszerrel valósult meg, ugyanis a rakéta indítóállványát a búvónyílás mellett helyezték el, így csak a járműből félig kibújva végezhető el a cél befogása és a rakéta indítása.
Március 20-án két Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép átadására is sor került. A 60. és a 61. megrendelőhöz kerülő példányokon Németország és Franciaország osztozott meg. Berlin így már 18, míg Párizs 14 európai tervezésű és gyártású, 37 tonnányi felszerelést szállítására képes teherszállító repülőgéppel rendelkezik. Franciaországban hamarosan elkezdődnek a Dassault Rafale vadászbombázók légi csatlakozási, majd üzemanyag átadási próbái is az elegendő számú és képességgel rendelkező, akár tanker feladatok ellátására is képes Atlas-oknak köszönhetően. A 15. francia A400M átadása már a következő évben fog megtörténni, míg 2025-re 25 darabon lesz majd megtalálható a francia felségjelzés.
Új irányított rakétát keres a francia hadsereg az Airbus Helicopters EC665 Tigre HAD (Hélicoptère d'Appui Destruction) harci helikopterek számára, az Mk3-as szabványra történő modernizálását követően. A MAST-F (Missile Air-Surface Tactique Futur) program célja, hogy leváltsa a jelenleg alkalmazott Lockheed Martin AGM-114K1A/114N1A Hellfire II rakétákat. A versenyben esélyes lehet a Brimstone 3, illetve a jelentős hazai támogatása miatt a MMP (Missile Moyenne Portée - közepes hatótávolságú rakéta) is.
Tajvanon a Védelmi Minisztérium tagadta azt a helyi lapértesülést, mely szerint a szigetország légvédelmét amerikai F-15-ös vadászgépek bérlésével tervezték megerősíteni. A hét elején megjelent írás szerint, az amerikai légierő használt C/D verziójú gépeiből kerültek volna átalakításra a tervezőasztalon lévő elképzelések közül a 2040-es, vagyis a legmodernebb szintre a jelentős üzemidő-hosszabbításon is áteső példányok. A kínai aggályok féken tartására a forrás szerint a külső illeszkedő üzemanyagtartályok nem kerültek volna felszerelésre a több mint 10 légiharc-rakéta hordozására képes gépekre. Az USA-tól való hadfelszerelés bérlése nem lenne új keletű Tajvanon, hiszen évekkel ezelőtt két KNOX-osztályú fregatt mellett, 40 darab Northrop T-38 Talon sugárhajtású kiképzőgép erősítette a tajvani haderőt átmeneti jelleggel.
Haditechnikával foglalkozó heti híradónkba bekerült a HIRADO is, ugyanis Japánban a flotta átvette a második AWAJI-osztályú aknamentesítő hajóját is a JS HIRADO-t (305). A három hajóból álló hajóosztály építéséhez nagyrészt kompozit erősítésű üvegszálas műanyagot alkalmaznak, így kisebb mágneses térrel rendelkeznek. A 60 fős legénységű, 690 tonnás vízkiszorítású egység 67 méter hosszú, 11 méter széles és 5,2 méteres merüléssel rendelkezik, mozgatásáról két darab 2200 lóerős dízelmotor gondoskodik. A tavalyi év februárjától épített HIRADO után elkészülő egység várhatólag 2021-ben áll majd hadrendbe.
Japán számára várhatólag idén átadásra fog kerülni az első Bell-Boeing MV-22 Osprey billenőrotoros repülőgép a megrendelt 17-ből, azonban a típus települési helye körül nagy por verődött fel. A médiában megjelenő, a típushoz kapcsoló balesetek miatt ugyanis a helyi vezetők a lakosság támogatásával nem szívesen látnák a gépeket a környékükön. Az MV-22-esek ugyanis a hamarosan felállításra kerülő két tengerészgyalogos dandár állományát szállítaná a Kína által is igényelt Senkaku-szigetek védelmére, amennyiben úgy adódna. Az egyik legkedvezőbb fekvésű, az Ariake-öbölben levő Saga repülőtéren éppen azért még el sem kezdődtek az építési munkálatok. A dolgok jelenlegi állása szerint itt nem is lesz bázisa a billenőrotoros gépeknek. Ebből kifolyólag most alternatív helyszínek megtalálása köti le leginkább a katonai vezetők figyelmét.
Egymás után már a hatodik sikeres teszten vannak túl a Lockheed Martin a hajók elleni AGM-158C LRASM (AGM-158B JASSM-ER módosítása) robotrepülőgéppel. A mostani indítást is egy Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus stratégiai bombázóról végezték el a Kalifornia állam partjai mentén található Point Mugu tengeri lőtéren. Célpontként, egy hajó fedélzetén felhalmozott konténerek szolgáltak. Az LRASM várhatólag még az idén bevethetővé fog válni a B-1B-ről és 2019-ben már a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók fegyverzetében is meg fog jelenni.
Új rádiólokátort szeretne az F/A-18C/D Hornet vadászbombázóiba az amerikai tengerészgyalogság. A meglévő Raytheon AN/APG-73-as radarok üzemben tartása egyre nehezebb, képességeik felett lassan eljár az idő. A megbízhatóbb, jobb képességekkel és üzembiztonsággal működő AESA antennájú berendezések egyre elterjedtebbeké válnak. Pontosan ilyen rádiólokátor az, amit a bőrnyakúak szívesen látnának az egyre öregedő Lódarazsaikban. 2020-tól 2022-ig összesen 98 Hornet kapna új radart, valamint további 14 berendezést is megvásárolnának tartalék gyanánt. A beszerzés egyik legesélyesebbje a Raytheon APG-79(V)X jelzést viselő radarja, mely a Super Hornet-be épített rádiólokátor átgyúrt változata, pont akkora mérettel, ami befér a régebbi Hornet-ek orr-részében rendelkezésre álló helyre. Ezt a berendezést pár éve, igaz még csak próbaképpen, a tesztek elvégzésének idejére már beépítették a haditengerészet egyik C változatú Hornet-jének orrába.
Peruban a már meglévő eszközök felhasználásával tervezik erősíteni a hadsereget. A dél-amerikai országban ez nem újdonság, hiszen a már meglévő francia AMX-13-as könnyű harckocsik alvázának felhasználásával jött létre az AMX-13RA5 rakétás páncélvadász 9M14-2T Maljutka irányított páncéltörő rakétával, vagy az AMX-13RA8 rakétás páncélvadász az ukrán P-2 Barrier irányított páncéltörő rakétával, illetve az Alacran rakétás páncélvadász Kornet-E irányított páncéltörő rakétával ellátva. Most, a még meglévő AMX-13-ok felhasználásával egy önjáró tarackot alkotnának meg a hazai iparra és tudásbázisra támaszkodva. A 105 milliméteres löveggel ellátott harckocsikból már nem használt, nagyjából 40 darabos mennyiségére a szovjet/orosz eredetű D-30-as, 122 milliméteres tarack kerülne felszerelésre, így létrehozva az AMX-D30 Vulcano önjáró tarackot.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas F-18C Hornet
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2018.03.24
A Bundeswehr már 35 olyan Marder 1A5 gyalogsági harcjárművel rendelkezik, melyeket alkalmassá tettek a MELLS, irányított páncéltörő rakéták alkalmazására. Ez a név a világszerte jól ismert és igen elterjedt Spike huzalvezérlésű rakétát takarja. A 4000 méteres hatótávolságú fegyverből első körben (2017 decemberében) 44-et vásároltak meg a Marder-ek páncéltörő képességének visszaállítására, amit eredetileg a Milan rakéták képviseltek. Az integrációt tavaly sikeresen befejező Rheinmetall a jövőben a Marder 1A3 és 1A5A1 változatokat is alkalmassá szeretné tenni a MELLS bevetésére. A felszerelés egyébként a lehető legegyszerűbb módszerrel valósult meg, ugyanis a rakéta indítóállványát a búvónyílás mellett helyezték el, így csak a járműből félig kibújva végezhető el a cél befogása és a rakéta indítása.
Március 20-án két Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép átadására is sor került. A 60. és a 61. megrendelőhöz kerülő példányokon Németország és Franciaország osztozott meg. Berlin így már 18, míg Párizs 14 európai tervezésű és gyártású, 37 tonnányi felszerelést szállítására képes teherszállító repülőgéppel rendelkezik. Franciaországban hamarosan elkezdődnek a Dassault Rafale vadászbombázók légi csatlakozási, majd üzemanyag átadási próbái is az elegendő számú és képességgel rendelkező, akár tanker feladatok ellátására is képes Atlas-oknak köszönhetően. A 15. francia A400M átadása már a következő évben fog megtörténni, míg 2025-re 25 darabon lesz majd megtalálható a francia felségjelzés.
Új irányított rakétát keres a francia hadsereg az Airbus Helicopters EC665 Tigre HAD (Hélicoptère d'Appui Destruction) harci helikopterek számára, az Mk3-as szabványra történő modernizálását követően. A MAST-F (Missile Air-Surface Tactique Futur) program célja, hogy leváltsa a jelenleg alkalmazott Lockheed Martin AGM-114K1A/114N1A Hellfire II rakétákat. A versenyben esélyes lehet a Brimstone 3, illetve a jelentős hazai támogatása miatt a MMP (Missile Moyenne Portée - közepes hatótávolságú rakéta) is.
Tajvanon a Védelmi Minisztérium tagadta azt a helyi lapértesülést, mely szerint a szigetország légvédelmét amerikai F-15-ös vadászgépek bérlésével tervezték megerősíteni. A hét elején megjelent írás szerint, az amerikai légierő használt C/D verziójú gépeiből kerültek volna átalakításra a tervezőasztalon lévő elképzelések közül a 2040-es, vagyis a legmodernebb szintre a jelentős üzemidő-hosszabbításon is áteső példányok. A kínai aggályok féken tartására a forrás szerint a külső illeszkedő üzemanyagtartályok nem kerültek volna felszerelésre a több mint 10 légiharc-rakéta hordozására képes gépekre. Az USA-tól való hadfelszerelés bérlése nem lenne új keletű Tajvanon, hiszen évekkel ezelőtt két KNOX-osztályú fregatt mellett, 40 darab Northrop T-38 Talon sugárhajtású kiképzőgép erősítette a tajvani haderőt átmeneti jelleggel.
Haditechnikával foglalkozó heti híradónkba bekerült a HIRADO is, ugyanis Japánban a flotta átvette a második AWAJI-osztályú aknamentesítő hajóját is a JS HIRADO-t (305). A három hajóból álló hajóosztály építéséhez nagyrészt kompozit erősítésű üvegszálas műanyagot alkalmaznak, így kisebb mágneses térrel rendelkeznek. A 60 fős legénységű, 690 tonnás vízkiszorítású egység 67 méter hosszú, 11 méter széles és 5,2 méteres merüléssel rendelkezik, mozgatásáról két darab 2200 lóerős dízelmotor gondoskodik. A tavalyi év februárjától épített HIRADO után elkészülő egység várhatólag 2021-ben áll majd hadrendbe.
Japán számára várhatólag idén átadásra fog kerülni az első Bell-Boeing MV-22 Osprey billenőrotoros repülőgép a megrendelt 17-ből, azonban a típus települési helye körül nagy por verődött fel. A médiában megjelenő, a típushoz kapcsoló balesetek miatt ugyanis a helyi vezetők a lakosság támogatásával nem szívesen látnák a gépeket a környékükön. Az MV-22-esek ugyanis a hamarosan felállításra kerülő két tengerészgyalogos dandár állományát szállítaná a Kína által is igényelt Senkaku-szigetek védelmére, amennyiben úgy adódna. Az egyik legkedvezőbb fekvésű, az Ariake-öbölben levő Saga repülőtéren éppen azért még el sem kezdődtek az építési munkálatok. A dolgok jelenlegi állása szerint itt nem is lesz bázisa a billenőrotoros gépeknek. Ebből kifolyólag most alternatív helyszínek megtalálása köti le leginkább a katonai vezetők figyelmét.
Egymás után már a hatodik sikeres teszten vannak túl a Lockheed Martin a hajók elleni AGM-158C LRASM (AGM-158B JASSM-ER módosítása) robotrepülőgéppel. A mostani indítást is egy Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus stratégiai bombázóról végezték el a Kalifornia állam partjai mentén található Point Mugu tengeri lőtéren. Célpontként, egy hajó fedélzetén felhalmozott konténerek szolgáltak. Az LRASM várhatólag még az idén bevethetővé fog válni a B-1B-ről és 2019-ben már a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók fegyverzetében is meg fog jelenni.
Új rádiólokátort szeretne az F/A-18C/D Hornet vadászbombázóiba az amerikai tengerészgyalogság. A meglévő Raytheon AN/APG-73-as radarok üzemben tartása egyre nehezebb, képességeik felett lassan eljár az idő. A megbízhatóbb, jobb képességekkel és üzembiztonsággal működő AESA antennájú berendezések egyre elterjedtebbeké válnak. Pontosan ilyen rádiólokátor az, amit a bőrnyakúak szívesen látnának az egyre öregedő Lódarazsaikban. 2020-tól 2022-ig összesen 98 Hornet kapna új radart, valamint további 14 berendezést is megvásárolnának tartalék gyanánt. A beszerzés egyik legesélyesebbje a Raytheon APG-79(V)X jelzést viselő radarja, mely a Super Hornet-be épített rádiólokátor átgyúrt változata, pont akkora mérettel, ami befér a régebbi Hornet-ek orr-részében rendelkezésre álló helyre. Ezt a berendezést pár éve, igaz még csak próbaképpen, a tesztek elvégzésének idejére már beépítették a haditengerészet egyik C változatú Hornet-jének orrába.
Peruban a már meglévő eszközök felhasználásával tervezik erősíteni a hadsereget. A dél-amerikai országban ez nem újdonság, hiszen a már meglévő francia AMX-13-as könnyű harckocsik alvázának felhasználásával jött létre az AMX-13RA5 rakétás páncélvadász 9M14-2T Maljutka irányított páncéltörő rakétával, vagy az AMX-13RA8 rakétás páncélvadász az ukrán P-2 Barrier irányított páncéltörő rakétával, illetve az Alacran rakétás páncélvadász Kornet-E irányított páncéltörő rakétával ellátva. Most, a még meglévő AMX-13-ok felhasználásával egy önjáró tarackot alkotnának meg a hazai iparra és tudásbázisra támaszkodva. A 105 milliméteres löveggel ellátott harckocsikból már nem használt, nagyjából 40 darabos mennyiségére a szovjet/orosz eredetű D-30-as, 122 milliméteres tarack kerülne felszerelésre, így létrehozva az AMX-D30 Vulcano önjáró tarackot.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas F-18C Hornet
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2018.03.17
Lengyelországban 2024-ig szeretnék szolgálatban tartani a két OLVER HAZARD PERRY-osztályú fregattot. Az ORP TADEUSZ KOSCIUSZKO TÁBORNOK és az ORP KAZIMIEZ PULASKI TÁBORNOK neveket viselő hajók korszerűsítése a mostani hírek szerint nem fog kiterjedni minden rendszerükre.
A Cseh Köztársaság 2021 májusától kezdi majd el keresni új 120 milliméteres aknavetőrendszerét. A már rendszeresített finn Patria AMV lövészpáncélosra szerelhető 120 milliméteres NEMO rendszer biztosan előnnyel fog indulni a 2023 és 2025 között szerződés aláírásával záruló tenderen, de ugyanilyen esélyes lehet az ikercsövű AMOS rendszer és talán a lengyeleknél rendszerbe állított, szintén Patria lövészpáncélosra szerelt M120K Rak rendszer is képes lehet arra, hogy elnyerje majd a döntéshozók kegyét.
Mindenre kiterjedő földi próbák után, 2018. március 14-én, helyi idő szerint 12 óra 52 perckor végrehajtotta első felszállását a február 23-án bemutatott, Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépre épített Saab GlobalEye radargép. A Linköping-i repülőtérről végzett első repülés alkalmával 1 óra 46 percet a levegőben töltő rendszer egyaránt képes a légtér, a földfelszín, valamint a tengerfelszín ellenőrzésére. A belső teret most még csak egy igen kiterjedt adatgyűjtésre képes fedélzeti műszercsomag töltötte ki, de majdan a géptörzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátor felderítési képessége 650 kilométer, tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg.
Az Orosz Védelmi Minisztérium március 13-án átvetette az első sorozatgyártású Iljusin Il-76MD-M Candid (olykor Il-76MDM) továbbfejlesztett szállító repülőgépét, az orosz repülőgépgyártókat tömörítő United Aircraft Corporation-től. Az UAC az eddigi megrendelések alapján 30 Il-76MD-M-et fog elkészíteni, a már üzemelő Iljusin-ok korszerűsítésével. Ez magába foglal egy módosított szárnyszerkezetet, megerősített futóműveket, kijelzőkkel ellátott pilótafülkét, valamint az orr radarburkolata alatt elhelyezett elektrooptikai/infravörös szenzortornyot, ami az éjszakai repüléseket teszi biztonságosabbá. Továbbá korszerű kommunikációs és navigációs rendszerek kerültek beszerelésre, valamint a már gyártásban nem lévő rendszereket is lecserélik. A gépek élettartamát a modernizáció 30-40 évre hosszabbítja meg, azonban a szárnyak alá épített régi D-30KP hajtóművek azonban változatlanul megmaradnak. A most állami tesztekre átadott IL-76MD-M első repülésére 2016 februárjában került sor.
Törökországban az Aselsan megkezdte az 1 tonnás Mk 84-es bombatestekre szánt LGK-84 lézeres félaktív irányítókészlettel folytatott próbákat. Érdekes módon a műholdas irányítókészletet, melyet HGK-2-nek neveznek, már gyártják az Mk 84-ek számára, akárcsak a 227 kilogrammos Mk 82-es számára az LGK-82-es lézeres félaktív irányítókészletet. Ezeket a légierő gépei intenzíven használják a Szíriában és Észak-Irakban folytatott műveletekben.
Izraelben jóváhagyták a szárazföldi haderő fejlesztésére vonatkozó tervezetet, így 2020-tól elkezdődhet majd az Eitan lövészpáncélosok rendszeresítése. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét távirányított toronyba szerelt 12,7 milliméteres nehéz géppuska, vagy 30, illetve 40 milliméteres gépágyú fogja alkotni.
A konkrét fegyverzet most még nem realizálódott, mindenesetre tavaly nyáron egy új, még a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.
Irányított rakéták eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajtuk (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.
Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.
Angola tengeri járőrgép verzióban rendelt meg három C295-es repülőgépet az Airbus-tól. A 160 millió eurós beszerzés egy spanyol bankon keresztül valósul majd meg. Algéria (6), Egyiptom (24), Ghána (3) és Mali után így most egy újabb megrendelés érkezett a típus valamelyik változatára a fekete kontinensről.
Az igen lassan, de már sorozatban gyártott Tejas-ból a héten teljesítette első repülését a nyolcadiknak elkészült HAL Tejas SP-8 (LA-5008) vadászbombázó. A 33 perces első szárnyalás eseménytelenül telt el. Ez a példány is az átvételi tesztek befejeződése után a típust repülő 45 repülőszázadhoz (Flying Daggers) fog kerülni. A 35 éve indult fejlesztés hamarosan így, vagy úgy de végéhez fog érni. A légierő ugyanis 123 darab olyan Mk-I-es és javított képességű Mk-IA Tejas-t hajlandó beszerezni, amelyek még nem tekinthetőek teljes képességűeknek. Ennek ára azonban az, hogy további 201 Mk-II-es példány már minden tekintetben megfeleljen az elvárásoknak. Jelenleg csak hat Tejas található meg a légierő állományában, ezek 350-400 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, míg fegyverterhelésük 3 tonna. Ezek az értékek mindenképpen javításra szorulnak a légierő vezetői szerint, akárcsak a manőverezési jellemzők és a fedélzeti elektronika. Az Mk-II-nek tehát magasra lett rakva a léc, amit ha sikerül átugrani, biztos jövő lesz a jutalom a gyártónak.
A szomszédos Pakisztánban egy érdekes éleslövészetre kerítettek sort a múlt héten. Ugyanis egy tengeri célpont ellen közel azonos időben indítottak el egy F-22P fregattról, valamint egy JF-17 Thunder vadászbombázóról C-802-es hajók elleni rakétákat. A RIBAT-18 gyakorlat utolsó napján végzett közös éleslövészet sikeresen mutatta be a haditengerészet és a légierő közötti együttműködés lehetőségét.
Tajvanon nem csak egyszerű korszerűsítéssel együtt járó képességfejlesztés az, amin a helyi gyártású AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázók mentek keresztül, amikor A/B verzióból C/D-vé lényegültek át. A korszerűbb elektronika, kibővülő fegyverarzenál és további 20 év szolgálati idő mellett egy új feladatkör betöltésének lehetősége is megvalósulhat. Ez pedig nem más, mint a "Wild Weasel", vagyis a légvédelmi rádiólokátorok megsemmisítésének képessége. Az ezen feladatkör ellátásához szükséges besugárzás-jelző és lokátor elleni rakéta fejlesztése már folyamatban van a szigetországban.
Japánban március 12-én a Japán Tengerészeti Önvédelmi Erők (JMSDF) átvette a kilencedik SZORJU-osztályú (KÉK SÁRKÁNY) tengeralattjáróját. A Kawasaki Heavy Industries kobei hajógyárában 2013. október 22-én építeni kezdett, két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor mellett levegőtől független meghajtó egységgel (ezt négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor alkotja) rendelkező SS 509-es SEIRYU-t (ZÖLD SÁRKÁNY) 2016. október 12-én tették vízre. A SZORJU-osztályú tengeralattjárók 84 méter hosszúak, lemerülve 4100 tonnás vízkiszorítással rendelkeznek.
Ausztrália három év után kihirdette a LAND 400-as tender győztesét. Ebben a szárazföldi haderő számára kerestek egy felderítő feladatok ellátására képes lövészpáncélost. A 211 darabos megrendelést a német Rheinmetall zsebelhette be. Canberra a Boxer gyalogsági harcjárműnek szavazott bizalmat, amit a LANCE 30-as toronnyal fognak ellátni. Ezt egyébként szintén a Rheinmetall gyártja és egy 500 lövés percenkénti tűzgyorsaságot elérő 30 milliméteres Rheinmetall MK30-2/ABM gépágyúval, mint főfegyverzettel van felszerelve. Az 5,2 milliárd dolláros megrendelés 1450 új munkahelyet fog teremteni Ausztráliában, hiszen a járművek építését helyben fogják elvégezni, de a páncélzat anyaga is honi előállítású lesz.
A Lockheed Martin F-35-ével kapcsolatban számos hír érkezett a hibákról. Egy összetett rendszernél ezek szinte természetesek, de vannak igencsak egyszerűnek tűnőek is a jelenleg éppen 2769 darabos tételt tartalmazó hibalistában. Az egyik ilyen a gumiabroncsok alacsony élettartama, ami épp a fele az elvártnak. Természetesen dolgoznak a problémák megoldásán, ebben az esetben új beszállítók jelentkezését várják, akik kellően strapabíró, ám mégis igen könnyű gumiabroncsot tudnának szállítani a vadászbombázók számára.
Múlt héten megérkezett Chilébe a legutóbb rendelt hat Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgépből az első két példány. A 463-as és 464-es oldalszámú gépek a Los Condores légibázisra kerültek, ahol már a múlt évtizedben megjelent a típus, mivel itt folyik a pilóták képzése a Brazíliában gyártott turbólégcsavaros repülőgépekkel.
Március 16-án a brazil hadsereg átvette a 300. VBTP-MR Guarani gyalogsági harcjárművét a típus gyártását végző Sete Lagoas-i gyárba. Itt egyébként 2013-tól kezdődően évente körül belül 100 darab Guarani-t terveztek elkészíteni 20 éven át, ugyanis Brazília 2044 darabot rendelt belőlük. Az első elkészült példány még 2012. december 6-án került átadásra. Eddig több száz darab UT30-as távirányítású fegyverállványt rendeltek meg az Elbit Systems brazil leányvállalatától, az Aeroeletrônicatól 260 millió dollár értékben a páncélosok részére.
A 30 mm-es gépágyúval és 7,62 mm-es géppuskával ellátott UT30-as torony lehetőséget biztosít két Spike irányított páncéltörő rakéta indítására is, így a 6x6-os kerékképletű járművek komoly tűzerővel rendelkeznek. Brazília darabonként hozzávetőlegesen 2740000 dollárt fizet a licencben gyártott páncélosok darabjáért. A brazilok reményei szerint a Guarani kelendő lehet még Chile, Kolumbia és Ecuador számára is. Nem csak az exportesélyek, de hazai igények minél jobb kielégítése végett akár tíz különböző változata is elkészülhet a 6x6-os páncélosnak, köztük egy speciálisan a tengerészgyalogság számára módosított, a tengeri körülmények között jobb úszóképességgel rendelkezőé is. A VBTP-MR Guarani hossza 6,9 méter szélessége 2,7 méter magassága 2,3 méter tömege 18 tonna. Legénysége 2 fő, szállítható személyek száma 9 fő, hatótávolsága 600 km, legnagyobb sebessége 90 km/h.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Westland WG-13 Super Lynx Mk.90B
McDonnell Douglas RF-4E Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
2018.03.17
Lengyelországban 2024-ig szeretnék szolgálatban tartani a két OLVER HAZARD PERRY-osztályú fregattot. Az ORP TADEUSZ KOSCIUSZKO TÁBORNOK és az ORP KAZIMIEZ PULASKI TÁBORNOK neveket viselő hajók korszerűsítése a mostani hírek szerint nem fog kiterjedni minden rendszerükre.
A Cseh Köztársaság 2021 májusától kezdi majd el keresni új 120 milliméteres aknavetőrendszerét. A már rendszeresített finn Patria AMV lövészpáncélosra szerelhető 120 milliméteres NEMO rendszer biztosan előnnyel fog indulni a 2023 és 2025 között szerződés aláírásával záruló tenderen, de ugyanilyen esélyes lehet az ikercsövű AMOS rendszer és talán a lengyeleknél rendszerbe állított, szintén Patria lövészpáncélosra szerelt M120K Rak rendszer is képes lehet arra, hogy elnyerje majd a döntéshozók kegyét.
Mindenre kiterjedő földi próbák után, 2018. március 14-én, helyi idő szerint 12 óra 52 perckor végrehajtotta első felszállását a február 23-án bemutatott, Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépre épített Saab GlobalEye radargép. A Linköping-i repülőtérről végzett első repülés alkalmával 1 óra 46 percet a levegőben töltő rendszer egyaránt képes a légtér, a földfelszín, valamint a tengerfelszín ellenőrzésére. A belső teret most még csak egy igen kiterjedt adatgyűjtésre képes fedélzeti műszercsomag töltötte ki, de majdan a géptörzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátor felderítési képessége 650 kilométer, tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg.
Az Orosz Védelmi Minisztérium március 13-án átvetette az első sorozatgyártású Iljusin Il-76MD-M Candid (olykor Il-76MDM) továbbfejlesztett szállító repülőgépét, az orosz repülőgépgyártókat tömörítő United Aircraft Corporation-től. Az UAC az eddigi megrendelések alapján 30 Il-76MD-M-et fog elkészíteni, a már üzemelő Iljusin-ok korszerűsítésével. Ez magába foglal egy módosított szárnyszerkezetet, megerősített futóműveket, kijelzőkkel ellátott pilótafülkét, valamint az orr radarburkolata alatt elhelyezett elektrooptikai/infravörös szenzortornyot, ami az éjszakai repüléseket teszi biztonságosabbá. Továbbá korszerű kommunikációs és navigációs rendszerek kerültek beszerelésre, valamint a már gyártásban nem lévő rendszereket is lecserélik. A gépek élettartamát a modernizáció 30-40 évre hosszabbítja meg, azonban a szárnyak alá épített régi D-30KP hajtóművek azonban változatlanul megmaradnak. A most állami tesztekre átadott IL-76MD-M első repülésére 2016 februárjában került sor.
Törökországban az Aselsan megkezdte az 1 tonnás Mk 84-es bombatestekre szánt LGK-84 lézeres félaktív irányítókészlettel folytatott próbákat. Érdekes módon a műholdas irányítókészletet, melyet HGK-2-nek neveznek, már gyártják az Mk 84-ek számára, akárcsak a 227 kilogrammos Mk 82-es számára az LGK-82-es lézeres félaktív irányítókészletet. Ezeket a légierő gépei intenzíven használják a Szíriában és Észak-Irakban folytatott műveletekben.
Izraelben jóváhagyták a szárazföldi haderő fejlesztésére vonatkozó tervezetet, így 2020-tól elkezdődhet majd az Eitan lövészpáncélosok rendszeresítése. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét távirányított toronyba szerelt 12,7 milliméteres nehéz géppuska, vagy 30, illetve 40 milliméteres gépágyú fogja alkotni.
A konkrét fegyverzet most még nem realizálódott, mindenesetre tavaly nyáron egy új, még a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.
Irányított rakéták eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajtuk (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.
Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.
Angola tengeri járőrgép verzióban rendelt meg három C295-es repülőgépet az Airbus-tól. A 160 millió eurós beszerzés egy spanyol bankon keresztül valósul majd meg. Algéria (6), Egyiptom (24), Ghána (3) és Mali után így most egy újabb megrendelés érkezett a típus valamelyik változatára a fekete kontinensről.
Az igen lassan, de már sorozatban gyártott Tejas-ból a héten teljesítette első repülését a nyolcadiknak elkészült HAL Tejas SP-8 (LA-5008) vadászbombázó. A 33 perces első szárnyalás eseménytelenül telt el. Ez a példány is az átvételi tesztek befejeződése után a típust repülő 45 repülőszázadhoz (Flying Daggers) fog kerülni. A 35 éve indult fejlesztés hamarosan így, vagy úgy de végéhez fog érni. A légierő ugyanis 123 darab olyan Mk-I-es és javított képességű Mk-IA Tejas-t hajlandó beszerezni, amelyek még nem tekinthetőek teljes képességűeknek. Ennek ára azonban az, hogy további 201 Mk-II-es példány már minden tekintetben megfeleljen az elvárásoknak. Jelenleg csak hat Tejas található meg a légierő állományában, ezek 350-400 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, míg fegyverterhelésük 3 tonna. Ezek az értékek mindenképpen javításra szorulnak a légierő vezetői szerint, akárcsak a manőverezési jellemzők és a fedélzeti elektronika. Az Mk-II-nek tehát magasra lett rakva a léc, amit ha sikerül átugrani, biztos jövő lesz a jutalom a gyártónak.
A szomszédos Pakisztánban egy érdekes éleslövészetre kerítettek sort a múlt héten. Ugyanis egy tengeri célpont ellen közel azonos időben indítottak el egy F-22P fregattról, valamint egy JF-17 Thunder vadászbombázóról C-802-es hajók elleni rakétákat. A RIBAT-18 gyakorlat utolsó napján végzett közös éleslövészet sikeresen mutatta be a haditengerészet és a légierő közötti együttműködés lehetőségét.
Tajvanon nem csak egyszerű korszerűsítéssel együtt járó képességfejlesztés az, amin a helyi gyártású AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázók mentek keresztül, amikor A/B verzióból C/D-vé lényegültek át. A korszerűbb elektronika, kibővülő fegyverarzenál és további 20 év szolgálati idő mellett egy új feladatkör betöltésének lehetősége is megvalósulhat. Ez pedig nem más, mint a "Wild Weasel", vagyis a légvédelmi rádiólokátorok megsemmisítésének képessége. Az ezen feladatkör ellátásához szükséges besugárzás-jelző és lokátor elleni rakéta fejlesztése már folyamatban van a szigetországban.
Japánban március 12-én a Japán Tengerészeti Önvédelmi Erők (JMSDF) átvette a kilencedik SZORJU-osztályú (KÉK SÁRKÁNY) tengeralattjáróját. A Kawasaki Heavy Industries kobei hajógyárában 2013. október 22-én építeni kezdett, két Kawasaki 12V 25/25 dízelmotor mellett levegőtől független meghajtó egységgel (ezt négy Kawasaki Kockums V4-275R Stirling motor alkotja) rendelkező SS 509-es SEIRYU-t (ZÖLD SÁRKÁNY) 2016. október 12-én tették vízre. A SZORJU-osztályú tengeralattjárók 84 méter hosszúak, lemerülve 4100 tonnás vízkiszorítással rendelkeznek.
Ausztrália három év után kihirdette a LAND 400-as tender győztesét. Ebben a szárazföldi haderő számára kerestek egy felderítő feladatok ellátására képes lövészpáncélost. A 211 darabos megrendelést a német Rheinmetall zsebelhette be. Canberra a Boxer gyalogsági harcjárműnek szavazott bizalmat, amit a LANCE 30-as toronnyal fognak ellátni. Ezt egyébként szintén a Rheinmetall gyártja és egy 500 lövés percenkénti tűzgyorsaságot elérő 30 milliméteres Rheinmetall MK30-2/ABM gépágyúval, mint főfegyverzettel van felszerelve. Az 5,2 milliárd dolláros megrendelés 1450 új munkahelyet fog teremteni Ausztráliában, hiszen a járművek építését helyben fogják elvégezni, de a páncélzat anyaga is honi előállítású lesz.
A Lockheed Martin F-35-ével kapcsolatban számos hír érkezett a hibákról. Egy összetett rendszernél ezek szinte természetesek, de vannak igencsak egyszerűnek tűnőek is a jelenleg éppen 2769 darabos tételt tartalmazó hibalistában. Az egyik ilyen a gumiabroncsok alacsony élettartama, ami épp a fele az elvártnak. Természetesen dolgoznak a problémák megoldásán, ebben az esetben új beszállítók jelentkezését várják, akik kellően strapabíró, ám mégis igen könnyű gumiabroncsot tudnának szállítani a vadászbombázók számára.
Múlt héten megérkezett Chilébe a legutóbb rendelt hat Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgépből az első két példány. A 463-as és 464-es oldalszámú gépek a Los Condores légibázisra kerültek, ahol már a múlt évtizedben megjelent a típus, mivel itt folyik a pilóták képzése a Brazíliában gyártott turbólégcsavaros repülőgépekkel.
Március 16-án a brazil hadsereg átvette a 300. VBTP-MR Guarani gyalogsági harcjárművét a típus gyártását végző Sete Lagoas-i gyárba. Itt egyébként 2013-tól kezdődően évente körül belül 100 darab Guarani-t terveztek elkészíteni 20 éven át, ugyanis Brazília 2044 darabot rendelt belőlük. Az első elkészült példány még 2012. december 6-án került átadásra. Eddig több száz darab UT30-as távirányítású fegyverállványt rendeltek meg az Elbit Systems brazil leányvállalatától, az Aeroeletrônicatól 260 millió dollár értékben a páncélosok részére.
A 30 mm-es gépágyúval és 7,62 mm-es géppuskával ellátott UT30-as torony lehetőséget biztosít két Spike irányított páncéltörő rakéta indítására is, így a 6x6-os kerékképletű járművek komoly tűzerővel rendelkeznek. Brazília darabonként hozzávetőlegesen 2740000 dollárt fizet a licencben gyártott páncélosok darabjáért. A brazilok reményei szerint a Guarani kelendő lehet még Chile, Kolumbia és Ecuador számára is. Nem csak az exportesélyek, de hazai igények minél jobb kielégítése végett akár tíz különböző változata is elkészülhet a 6x6-os páncélosnak, köztük egy speciálisan a tengerészgyalogság számára módosított, a tengeri körülmények között jobb úszóképességgel rendelkezőé is. A VBTP-MR Guarani hossza 6,9 méter szélessége 2,7 méter magassága 2,3 méter tömege 18 tonna. Legénysége 2 fő, szállítható személyek száma 9 fő, hatótávolsága 600 km, legnagyobb sebessége 90 km/h.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Westland WG-13 Super Lynx Mk.90B
McDonnell Douglas RF-4E Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
2018.03.10
Norvégia hat öregedő Lockheed Martin P-3C Orion tengerészeti járőr repülőgépének cseréje már eldőlt, az utód szintén az Egyesült Államokból kerül beszerzésre. A Boeing P-8A Poseidon öt darabos mennyiségben áll majd hadrendbe, leszállításuk 2022 és 2023 között várható. A P-8A 10. rendelési tételében, melyben megtalálható a norvégok öt gépe, ott lesz még 10 amerikai és 5 brit példány is.
Sikeresen túl van a teszteken és bevetésre kész Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A hírek szerint az Akkor Pulat hamarosan megjelenhet a török páncélosokon, elsőként, talán a szír területen bevetésre kerültek lehet majd megfigyelni. A török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel nemrég fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, és most egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
Az izraeli szárazföldi haderő köreiből származó információ szerint, jelen pillanatban a tandemrotoros Boeing CH-47 Chinook lehet majd a Sikorsky CH-53 Yasur helikopterek váltótípusa pár éven belül. A több évtizedes múlttal rendelkező Yasur megüresedő helyére versenyben van még a frissen fejlesztett CH-53K King Stallion is, amely épp a héten emelt fel csak a törzs középső részéhez erősítve 16 tonnát.
Jordánia és Katar a DB-110 felderítő konténereket vásárol. A United Technologies Aerospace Systems (UTAS) által gyártott eszközöket 51,2 millió dollárért szerzik be, eddig nem részletezett darabszámban. Jordán részről a Lockheed Martin F-16-os lehet egyértelműen a hordozó platform, míg Katar esetében a nemrégiben megrendelt Boeing F-15QA vadászbombázó. A DB-110-est már tesztelték az F-15-ön. A ferde tengelyű, akár 80 kilométeres távolságból végrehajtott fényképezésre képes konténerek 2021 végig kerülnek majd átadásra.
Indonézia passzív rádiólokátort vásárolt meg. Az levegőben terjedő rádióhullámok észlelésére és háromszögelési eljárással a kisugárzási hely megállapítására képes rendszert 2017-ben választották ki, Ukrajnából, Olaszországból, Iránból, valamint Csehországból érkezett pályázatok közül. A nyertes a cseh VERA-NG rendszer lett, amely 50 MHz és 18 GHz közötti frekvenciatartományban működik. Számítógépes rendszerének könyvtárában 10000 különféle sugárforrást képes elraktározni a minél gyorsabban végrehajtandó azonosítása végett. 25 méter magas árbocra telepítve a 400 kilométerről kibocsátott rádióhullámokat is képes detektálni.
Kanadában még mindig nem teljesen harcképesek a Sikorsky CH-148 Cyklon haditengerészeti helikopterek. A jelenleg leszállított Block1-es forgószárnyasokon ugyanis a merülőszonár behúzott állapotban is kilóg a géptörzs alsó részének síkjából, így hullámzó tengeren történő hajófedélzeti leszállás alkalmával fennáll a szonártest fedélzethez való ütközésének veszélye. Ez a szonár használhatatlanná válást eredményezi, bár a CH-148 Cyklon ettől még képes a repülésre, bár a tengeralattjárókat felderítő képessége erősen lecsökken a ledobható szonárbójákra, a radarra és az infravörös kamerára, amelyek közül az utolsó kettő messze kisebb hatékonyságú a tengeralattjárók ellen. Tehát jelenleg csak parti bázisokról szállnak fel acélcápákra vadászni a CH-148-ok, de hamarosan megérkeznek (2018 júniusáig 6-ot terveznek átadni) a Block2-es verziók, melyek áttervezett csörlőberendezése már teljes egészében képes lesz behúzni a merülőszonárt a géptestbe, így a hajófedélzeti alkalmazás előtt is megnyílik az út. A 28 darab Block 2-ből álló CH-148 Cyklon flotta azonban csak 2021-ben válik teljessé.
Nem fogják a 136 legtöbbet repült Boeing F/A-18A-D Hornet vadászbombázót tovább üzemeltetni az Egyesült Államokban. A 2020-ig kivonásra kerülő gépek még használható alkatrészeit a többi üzemben maradó A, B, C, D példány fogja megkapni, elősegítve ezzel a típus utóbbi időben igencsak alacsony (nagyjából 50%-os) hadrafoghatósági mutatóinak javítását. Ez leginkább a tengerészgyalogságot sújtja, hiszen a flottánál egyre nagyobb példányszámban van jelen a F/A-18E/F Super Hornet variáns, ellenben a bőrnyakúaknál, ahol még 2030-ig számolnak a régebbi változatokkal.
Brazíliában már a szükséges próbák 97%-át lezárták az Embraer által fejlesztett KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgéppel. Ez év közepéig szeretnék befejezni a repülési teszteket is, majd 2018 decemberéig szolgálatra alkalmasnak minősíteni a típust. A légi próbák ugyanis március 2-tól ismét teljes terjedelemben folynak, mind a két prototípus esetében, ugyanis a 2017. október 12-én elrendelt, 001-es gépet érintő felszállási tilalmat feloldották. A brazil légierő ebben az évben megkapja az első két sorozatban gyártott KC-390 repülőgépét, melyek az Anápolis-i légibázisra fognak kerülni. A típusból 2014 májusában, rendeltek meg 24 darabot 2,23 milliárd dollár értékben.
Meg nem erősített források alapján Argentínában gondok adódtak az utóbbi időben vásárolt repülőgépek árának kifizetésével. Franciaországba állítólag még nem érkezett meg a Dassault Super Etendart vadászbombázók és alkatrészeik ellentételezéseként szolgáló pénz. Ugyancsak hiányzik még az átutalás a legutóbb leszállított négy amerikai T-6C Texan II turbólégcsavaros kiképzőgép esetében is.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
North American QF-100F Super Sabre
Fairchild A-10A Thunderbolt II
General Dynamics F-111C Aardvark
North American Rockwell OV-10A Bronco
Catégories: Biztonságpolitika
2018.03.10
Norvégia hat öregedő Lockheed Martin P-3C Orion tengerészeti járőr repülőgépének cseréje már eldőlt, az utód szintén az Egyesült Államokból kerül beszerzésre. A Boeing P-8A Poseidon öt darabos mennyiségben áll majd hadrendbe, leszállításuk 2022 és 2023 között várható. A P-8A 10. rendelési tételében, melyben megtalálható a norvégok öt gépe, ott lesz még 10 amerikai és 5 brit példány is.
Sikeresen túl van a teszteken és bevetésre kész Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A hírek szerint az Akkor Pulat hamarosan megjelenhet a török páncélosokon, elsőként, talán a szír területen bevetésre kerültek lehet majd megfigyelni. A török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel nemrég fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, és most egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.
Az izraeli szárazföldi haderő köreiből származó információ szerint, jelen pillanatban a tandemrotoros Boeing CH-47 Chinook lehet majd a Sikorsky CH-53 Yasur helikopterek váltótípusa pár éven belül. A több évtizedes múlttal rendelkező Yasur megüresedő helyére versenyben van még a frissen fejlesztett CH-53K King Stallion is, amely épp a héten emelt fel csak a törzs középső részéhez erősítve 16 tonnát.
Jordánia és Katar a DB-110 felderítő konténereket vásárol. A United Technologies Aerospace Systems (UTAS) által gyártott eszközöket 51,2 millió dollárért szerzik be, eddig nem részletezett darabszámban. Jordán részről a Lockheed Martin F-16-os lehet egyértelműen a hordozó platform, míg Katar esetében a nemrégiben megrendelt Boeing F-15QA vadászbombázó. A DB-110-est már tesztelték az F-15-ön. A ferde tengelyű, akár 80 kilométeres távolságból végrehajtott fényképezésre képes konténerek 2021 végig kerülnek majd átadásra.
Indonézia passzív rádiólokátort vásárolt meg. Az levegőben terjedő rádióhullámok észlelésére és háromszögelési eljárással a kisugárzási hely megállapítására képes rendszert 2017-ben választották ki, Ukrajnából, Olaszországból, Iránból, valamint Csehországból érkezett pályázatok közül. A nyertes a cseh VERA-NG rendszer lett, amely 50 MHz és 18 GHz közötti frekvenciatartományban működik. Számítógépes rendszerének könyvtárában 10000 különféle sugárforrást képes elraktározni a minél gyorsabban végrehajtandó azonosítása végett. 25 méter magas árbocra telepítve a 400 kilométerről kibocsátott rádióhullámokat is képes detektálni.
Kanadában még mindig nem teljesen harcképesek a Sikorsky CH-148 Cyklon haditengerészeti helikopterek. A jelenleg leszállított Block1-es forgószárnyasokon ugyanis a merülőszonár behúzott állapotban is kilóg a géptörzs alsó részének síkjából, így hullámzó tengeren történő hajófedélzeti leszállás alkalmával fennáll a szonártest fedélzethez való ütközésének veszélye. Ez a szonár használhatatlanná válást eredményezi, bár a CH-148 Cyklon ettől még képes a repülésre, bár a tengeralattjárókat felderítő képessége erősen lecsökken a ledobható szonárbójákra, a radarra és az infravörös kamerára, amelyek közül az utolsó kettő messze kisebb hatékonyságú a tengeralattjárók ellen. Tehát jelenleg csak parti bázisokról szállnak fel acélcápákra vadászni a CH-148-ok, de hamarosan megérkeznek (2018 júniusáig 6-ot terveznek átadni) a Block2-es verziók, melyek áttervezett csörlőberendezése már teljes egészében képes lesz behúzni a merülőszonárt a géptestbe, így a hajófedélzeti alkalmazás előtt is megnyílik az út. A 28 darab Block 2-ből álló CH-148 Cyklon flotta azonban csak 2021-ben válik teljessé.
Nem fogják a 136 legtöbbet repült Boeing F/A-18A-D Hornet vadászbombázót tovább üzemeltetni az Egyesült Államokban. A 2020-ig kivonásra kerülő gépek még használható alkatrészeit a többi üzemben maradó A, B, C, D példány fogja megkapni, elősegítve ezzel a típus utóbbi időben igencsak alacsony (nagyjából 50%-os) hadrafoghatósági mutatóinak javítását. Ez leginkább a tengerészgyalogságot sújtja, hiszen a flottánál egyre nagyobb példányszámban van jelen a F/A-18E/F Super Hornet variáns, ellenben a bőrnyakúaknál, ahol még 2030-ig számolnak a régebbi változatokkal.
Brazíliában már a szükséges próbák 97%-át lezárták az Embraer által fejlesztett KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgéppel. Ez év közepéig szeretnék befejezni a repülési teszteket is, majd 2018 decemberéig szolgálatra alkalmasnak minősíteni a típust. A légi próbák ugyanis március 2-tól ismét teljes terjedelemben folynak, mind a két prototípus esetében, ugyanis a 2017. október 12-én elrendelt, 001-es gépet érintő felszállási tilalmat feloldották. A brazil légierő ebben az évben megkapja az első két sorozatban gyártott KC-390 repülőgépét, melyek az Anápolis-i légibázisra fognak kerülni. A típusból 2014 májusában, rendeltek meg 24 darabot 2,23 milliárd dollár értékben.
Meg nem erősített források alapján Argentínában gondok adódtak az utóbbi időben vásárolt repülőgépek árának kifizetésével. Franciaországba állítólag még nem érkezett meg a Dassault Super Etendart vadászbombázók és alkatrészeik ellentételezéseként szolgáló pénz. Ugyancsak hiányzik még az átutalás a legutóbb leszállított négy amerikai T-6C Texan II turbólégcsavaros kiképzőgép esetében is.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
North American QF-100F Super Sabre
Fairchild A-10A Thunderbolt II
General Dynamics F-111C Aardvark
North American Rockwell OV-10A Bronco
Catégories: Biztonságpolitika
Pages
© 2012-2018 Europa Varietas Foundation © 2015-2018 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com