Vous êtes ici
Netarzenál
2020.12.05
December 1-jén az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának Biztonsági Együttműködési Ügynöksége (DSCA) közzétette azt az információt, hogy a Külügyminisztérium jóváhagyta a horvát M2A2 Bradley gyalogsági harcjárművek felújítási és támogatási csomagjainak esetleges értékesítését az ODS (Operation Desert Storm) konfigurációnak megfelelően. A szerződés értéke 757 millió dollár lehet. A szükséges dokumentumok már a Kongresszus előtt vannak, amely meghozza a végső döntést az esetleges eladásról. A horvátoknak átadandó felszerelésben megtalálható 84 darab M240 géppuska, 1103 BGM-71E TOW 2A irányítású páncéltörő rakéta tandem HEAT robbanófejjel, 100 TOW 2B rakéta és 500 TOW Bunker Buster rakéta is. Az összes felsorolt változat nem az eredeti huzalvezérlésű, hanem a továbbfejlesztett rádiófrekvenciás változatban kerülne leszállításra. Az Egyesült Államok még 2018 elején ajánlotta fel Horvátországnak a Bradley legrégebbi verzióját. Ezt a modellt teljes mértékben modernizálni kell, melynek ára darabonként 3,5 millió dollárba kerül. Horvátország összesen nyolcvannégy Bradley gyalogsági harcjárművel rendelkezik. Ezekből hatvan egy gépesített zászlóalj állományát alkothatja, míg a maradék huszonnégy alkatrészforrásul szolgál ezek üzemeltetéséhez. Ezek a páncélosok használtan, de nagyjavítást követően kerültek átadásra az Amerikai Hadsereg feleslegessé váló készletéből. Az ODS-konfigurációt, amint a neve is sugallja, az 1991-es Öböl-háború után hozták létre. Egy szemre veszélytelen lézeres távolságmérővel, az FBCB2 harctéri információs rendszerrel és műholdas navigációs készülékkel is rendelkezik.
Lengyelországban a PIT-Radwar befejezte azon Poprad önjáró légvédelmi rakétarendszerek (SPZR) szállításait a lengyel fegyveres erőkhöz, amelyek átadását 2020-ra ütemezték. Varsó 2015 végén döntötte el, hogy 273 millió dollárért vásárol a hazai fejlesztésű Poprad rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerekből. A Poprad fegyverzete lehetővé teszi légi célok megsemmisítését 10–3500 méteres magasságban, valamint 500–5500 méteres távolságban. Ebből az AMZ-Kutno Zubr-P 4x4 terepjáró páncélozott járműre telepített, -10 és +70 fok magassági szög között mozgatható távirányítású toronyra szerelt, négy Grom infravörös irányítású kézi légvédelmi rakétával felfegyverzett rendszerből addig csak két prototípus épült meg. Ezek mellé 77 sorozatban gyártott kerül leszállításra 2018-tól 2021-ig évente 14, 22, 22 és végül 19 darabos mennyiségben. A friss gyártású Popradok mellé a megépített két prototípus is a sorozatban gyártottakkal fog szolgálatba állni, de csak az azokkal teljesen megegyező kialakítást hozó átépítést követően. Az első hét Poprad 2018 második félévében került átadásra, de 2019 végére már összesen harminchat Poprad volt a fegyveres erőknél. Ebben az évben ez a mennyiség elérte a 60-at.
F126-os osztályú fregattként fog szolgálatba állni a Német Haditengerészet következő generációs hajóosztálya. Ennek több érdekessége is van. Ez egyik az, hogy tervét még MKS 180 (Mehrzweckkampfschiff 180 = Többcélú hadihajó 180) projektjeként mutatták be. A körülbelül 155 méter hosszú, maximálisan 9000 tonnás vízkiszorítású többcélú hajót a Damen Hajógyár tervezte meg, gyártásukban a Blohm+Voss és a Thales lesznek a partnerek. Berlin ez év júniusában négy egység megrendeléséről írt alá megállapodást. Az F126-os fregattokat a különféle katonai bevetésekhez tervezett cserélhető modulokkal lehet majd felszerelni. Ezek a bevetéstől függően igény szerint cserélhető modulok azok, amelyek gyakorlatilag e hajókat többcélúvá teszik. Ez a modularitás azoknak a tapasztalatoknak az eredménye, amelyet a német flotta az utóbbi évtizedekben szerzett. Ezek alapján fontos lesz a hosszú tengeren eltölthető idő, a konfliktus megelőzésben és a válságkezelésben való alkalmazhatóság, az embargók eredményességének megfigyelési képessége és szükség esetén a német állampolgárok kimenekítése a válsághelyzetekből. Szükség szerint persze harcolni is tudni kell majd más hadihajókkal az Atlanti-óceán északi részén, vagy a Földközi-tengeren, valamint tengeralattjárókkal is eredményesen kell majd szembeszállni. Korábban egyetlen hajótípus nem volt képes ilyen sokféle feladat teljesítésére.
A hajók modularitása számos előnnyel jár majd. Ezek a modulok a hajótól függetlenül tárolhatók és szervizelhetők. A modulokat nem kell minden hajóhoz beszerezni, azoktól függetlenül is megvásárolhatók. Az idővel majd változó működési feltételek és a továbbfejlesztett technológiák elterjedése esetén csak a modult kell modernizálni. A fedélzeti szabványosított interfészek pedig új típusú modulok kifejlesztését teszik lehetővé a jövőben. A modulok cseréjét és üzembe helyezését gyorsan és világszerte lehetővé kell tenni, hajógyári beavatkozás szükségessége nélkül. Ehhez mindössze nagyobb méretű kikötői darukra lesz szükség, hiszen a modulokat felülről fogják beemelni a F126-okba. Ezenkívül a moduloknak ellen kell állniuk az adott felhasználási területen uralkodó éghajlati és oceanográfiai hatásoknak. A többcélú hadihajó képes lesz működni a trópusokon, valamint a jéggel borított sarki vizeken is.
Jelenleg két modul feladatköre ismert már. Az egyik a tengeralattjárók elleni, míg a másik a hajózási útvonalak ellenőrzésére szolgálna. Ez utóbbi a hajót úszó bázissá alakítja, például kalózkodás elleni feladatok esetére. A több helyiség lehetővé teszi majd az emberek ideiglenes őrizetbe vételét, egy orvosi részleg pedig karantén körülmények között teszi lehetővé az orvosi vizsgálatokat. A 30 éves szolgálati időtartamra tervezett F126-ok nagyfokú automatizáltsága lehetővé fogja tenni, hogy a legénység létszáma 110 fő legyen. Őket a bevetések igényétől függően a telepített modulok kezelőszemélyzete és/vagy egyéb feladatú katonák egészíthetik ki, további 70 fővel. Az első F126-os fregatt 2028-ban lép majd szolgálatba.
Két magánvállalkozás fogja a jövőben Németország számára a Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek legénységének a képzését végezni. Az ESG Elektroniksystem und Logistik tulajdonában lévő ESG Aerosystem és az MHD Rockland 64,5 millió dollárt zsebelhetett be a most elnyert szerződésnek köszönhetően. Ez utóbbi vállalat tényleges repülőgépekkel is rendelkezik, flottája öt Lockheed P-3C Orionból áll. Ehhez a programhoz az ESG Aerosystems állítja fel a tananyagot, amelyben részletesen felsorolják a P-3C Orion személyzetének tagjai számára a képzési tartalmat. Az MHD-Rockland öt, korábban az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) által használt AP-3C Orionból álló flottáját bocsátja rendelkezésre a kiképzéshez, mely gépek a floridai Jacksonville-től délnyugatra, a Keystone Heights Airfield-en találhatók meg. A képzés időtartama eltérő lesz a legénység egyes tagjai számára. Az MHD-Rockland szerint a legénység mind a szimulátorban, mind a valódi repülőgépen végez majd repüléseket a képzés során. A civilek megjelenését a képzésben az tette szükségessé, hogy az Amerikai Haditengerészet VP-30-as repülőszázada, mely eddig az Orion személyzetek képzését végezte, már felhagyott ezen tevékenységgel. A Német Haditengerészetnél nem újdonság a civilek által végzett képzés, ugyanis a Westland Sea King helikopterek legénységének kiképzése is kiszervezésével valósult meg a portlandi (Egyesült Királyság) HeliOperations felé és itt pozitív tapasztalatokat szereztek.
Megkapta az Airbus Helicopters a típusalkalmassági bizonyítványt az immáron 5 főrotorlapáttal rendelkező H145-ös helikopterére 2020. november végén. Az Amerikai Légügyi Hatóság, az FAA jóváhagyása majdnem fél évvel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) típusbizonyítványát követően került bejelentésre. Az 5 főrotorlapáttal rendelkező H145-ös helikopter így már a következő év elején átadásra kerülhet majd az első észak-amerikai megrendelők részére. 2019 márciusában az Airbus Helicopters a Heli-Expo helikopter kiállításon mutatta be először ez a változtatást, melynek köszönhetően további 150 kilogramm több hasznos teherrel emelkedhet majd fel a H145-ös, és a maximális felszálló tömege 3800 kilogrammra növekedhet. A gyártó szerint az új csapágy nélküli főrotor egyszerű felépítése csökkenti a karbantartási költségeket és tovább javítja a H145-ös megbízhatóságát. Továbbá a kisebb rotorátmérő miatt a H145 szűkebb helyeken is használható lesz, valamint a fedélzetén helyet foglalók számára repülés kényelmesebbé fog válni.
Egy korszerű technika megjelenésével az eddigi korlátozott közúti forgalmi engedély korlátlan engedélyre fog módosulni a német Krauss Maffei Wegmann Boxer gyalogsági harcjárművek esetében. Ugyanis a több mint 30 tonnás páncélosok részére megrendelésre került november 30-án a DVS rendszer (Driver Vision System). Mivel a vezető számára nem éppen a legjobb a jobb, illetve baloldalra való kilátás a Boxer-ből, ezért egy oldalra néző kamrarendszert kellett megalkotni. Ez lett a DVS, mely két nagy teljesítményű kamerából, egy tisztító rendszerből, továbbá egy nagysebességű elektronikus feldolgozó egységből áll, amely biztosítja a késleltetés nélküli adatátvitelt az oldalablakokat helyettesítő két kijelző számára. A rendszer segíti a sofőrt abban, hogy az erősen páncélozott járművel olyan helyzetekben, mint például egy városi utcán való kanyarodás, megszünteti a holtterek nagy részét. A rendszer hosszú távú teszteken esett át egy járművezető-továbbképző iskolában, és kihívásokkal teli környezeti feltételek mellett is bebizonyította értékét és megbízhatóságát. A tervek szerint az összes eddig megrendelt, valamint a jövőben beszerzésre kerülő német Boxer gyalogsági harcjármű el lesz látva a DVS rendszerrel.
Újabb Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók érkeztek meg Nagy-Britanniába. A ZM153, ZM154 és ZM155 lajstromjelű példányok három napig várakoztak Kanadában a Gander nemzetközi repülőtéren, mielőtt hazafelé indulhattak volna. A három gépet a Marham-be vezető útjukon a Brit Királyi Légierő egyik Voyager KC.3-as légi utántöltő/szállító repülőgépe, a ZZ332-es lajstromjelű kísérte el. Ezek megérkeztével a RAF már 18 darab F-35B Lightning II-es vadászbombázóval rendelkezik.
Más repülőeszközök is érkezetek a ködös Albionba az elmúlt időszakban. 2020. november 24-én a hajnali órákban az első két Boeing AH-64E Apache Guardian is megérkezett a Royal Air Force egyik C-17A Globemaster III-ának fedélzetén a RAF Brize Norton-i bázisára. London 2015 augusztusában jóváhagyást kapott Washingtonból, hogy 50 darab Westland gyártású WAH-64-es, vagy Apache AH.1 helikopterét AH-64E szintre korszerűsíthesse. A 66 WAH-64-ből 16 leállításra került a költségekkel való takarékoskodás okán 2015 elején, így várható volt, hogy az új AH-64E-k megvásárlása nem fog megvalósulni, marad a korszerűsítés. Még azon év végére világossá vált, hogy a WAH-64-esben alkalmazott RMT-332-es gázturbinák helyett a T700-ok beépítése lenne a legnagyobb kiadás a 3 milliárd dolláros korszerűsítési programban. Így aztán 2016 júliusában 50 darab vadonatúj AH-64E került megrendelésre az Egyesült Királyság részéről.
Az új Apache AH.2-ek az Apache legfejlettebb változatának, a Version 6-nak a képviselői, lajstromjeleik ZM700-tól indulnak és egészen ZM749-ig tartanak. Elsőként a ZM704 és a ZM705 lajstromjelű forgószárnyas érkezett meg a típusnak és elődjének is otthont adó Wattishamba, november 26-án. Itt a 3. ezred 653., a 662. és a 663. százada, valamint a 4. ezred 656. és a 664. százada repüli a harci helikoptereket és ezek kerülnek majd átfegyverzésre is az új gépekre 2024-ig bezárólag. Az új hajtóművek, a hajtáslánc, a főrotorlapátok és az egyéb technikai fejlesztések jelentősen növelik az AH-64E harci képességét. A beágyazott rendszer szintű diagnosztika a hadrafoghatóságot növeli. A megnövelt hatótávolságú, tengeri üzemmóddal is ellátott radar biztosítja, hogy a helikopter tengeri környezetben még jobban működhessen majd.
A Boris Johnson miniszterelnök által bejelentett, korábban ismeretlen 32-es típusú fregattok jövőbeli tulajdonsága és képessége igencsak élénk érdeklődést váltott ki a világban az elmúlt napokban. Nagy-Britanniában éppen ezért több információt is nyilvánosságra hoztak ezekkel a hajókkal kapcsolatban. Építésüket csakis a Type 31-es fregattok építésének befejezése után kezdik majd meg. A 32-es típusú fregattokat a NATO követelményeit szem előtt tartva építik meg, és a projekt előrehaladtával további információk derülnek majd ki róluk. Egyelőre nem tudni, hány Type 32-es fregattot rendelnek majd meg, ezt a munka későbbi szakaszában kell meghatározni. Mindenesetre a korszerűségüket nem lehet megkérdőjelezni, hiszen elvárás velük szemben, hogy mind a tengeralattjárók, mind az aknák elleni harcban nagyfokú együttműködésre legyenek képesek legénység nélküli járművekkel.
November 28-án Lossiemouth-ból felszállva a Brit Királyi Légierő két Typhoon FGR.4-es vadászbombázója elfogott két orosz Tupoljev Tu-142 tengeri járőr repülőgépet, amelyek a brit légtér határai felé közelednek. Ez volt az első orosz látogatás a skót partok mentén október közepe óta, amikor két Tu-160-as bombázó járt erre. A légvédelmi készültséget adó géppár helyi idő szerint 8:51-kor száll fel és 13:10-kor tért vissza a bázisra, miután körülbelül három órát töltöttek az orosz gépek közelében. Szokás szerint a RAF Brize Norton-i bázisáról felszállva egy Voyager KC.2 tartálygép is a levegőben volt ez idő alatt, amely a Külső Hebridáktól nyugatra körözött és üzemanyaggal látta el az elfogókat. Érdekesség, hogy ekkor ez a gép a különleges festéssel ellátott ZZ336 lajstromjelű példány volt. A két Tu-142-es eltérő változatú volt. A piros 97-es oldalszámú RF-34057-es egy Tu-142MK, míg az RF-34060-as egy Tu-142MZ alváltozat volt. Utóbbi ez év januárjában, az átalakítások befejeztével tért vissza a flotta repülőerőinek kötelékébe. A piros 97-es oldalszámú RF-34057-es Tu-142MK többszörös visszaesőnek is tekinthető, hiszen ebben az évben már többször is felbukkant a Nagy-Britannia körüli légtérben, 2020 márciusában kétszer is erre járt.
Az NHIndustries átadta a második olyan NH90-est a Spanyol Légierőnek 2020. december 3-án, amelyik harci kutató-mentő feladatokra lett megrendelve. A Spanyol Légierő 12 darab ilyen NH90-et kap, amelyekkel az öregedő AS332B/B1 Super Puma helikoptereket kívánják pótolni. Támaszpontjuk a Madrid melletti Cuatro Vientosban lesz. Spanyolország a TTH taktikai szállító változatból összesen 45 darabot rendelt meg. Az első 22 forgószárnyasból 16 kerül majd a hadsereghez, míg a fennmaradó hat a légierőnél lesz megtalálható. Az ezt követő 23 NH90-ből a hadsereg 10-et, a haditengerészet 7-et, a légierő 6-ot kap. A spanyol gépek General Electric CT7 8F5-ös gázturbinákkal, egyedi kommunikációs rendszerrel és az Indra Sistemas által tervezett elektronikai hadviselési rendszerrel rendelkeznek. A harci kutató-mentő feladatokra Goodrich csörlő és L3 Mx-15 szenzortorony is rendelkezésre áll.
Már a motorpróbánál tart az első, Spanyolország számára gyártott Pilatus Aircraft PC-21-es turbópropelleres kiképző repülőgép. Az E.27-01-es lajstromjellel ellátott példányt még az idén tervezik leszállítani a megrendelőnek. 2019 novemberének végére eldőlt, a C-101EB kiképzőgépek utódja a svájci Pilatus Aircraft PC-21-es típusa lesz. Ennek köszönhetően a PC-21-es tízedik megrendelője Spanyolország lett. A helyi sugárhajtásúakat így egy külföldi turbópropelleres gép fogja felváltani, bár ez nem meglepő, hiszen az ellenfelek az ugyancsak ilyen hajtásmóddal rendelkező Embraer Super Tucano és a Beechcraft T-6A Texan II voltak. Ennek köszönhetően 66 darab C-101EB helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a következő év márciusában fog leszállításra kerülni. A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak a spanyolok, így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben kerül majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A C-101EB-k kivonása 2021 szeptemberétől kezdődik és 2027-ig tart majd. Jelenleg 211 darab PC-21-et rendeltek meg. Ausztrália 49, Franciaország 17, Jordánia 12, Katar 24, Szaúd-Arábia 55, Svájc 8, Szingapúr 19, az Egyesült Arab Emírségek 25, míg egyetlen civil felhasználóként a brit QinetiQ 2 példányban használja a PC-21-et, utóbbi helyen a berepülőpilóta képzésben veszik nagy hasznát.
Franciaországban is gyarapodott a légierő gépállománya november utolsó hetében. November 26-án a Francia Légi és Űrerők (Armée de l'Air et de l'Espace) átvették az első Airbus A330-200-as repülőgépüket. Ennek a példánynak, valamint két másik társának beszerzése ez év június első napjaiban került bejelentésre, míg az első két gép megvételére már augusztusban sort kerítettek. Tehették ezt azért, mert ez a két Airbus A330-200-as már a civil légi forgalomban használt, de jó műszaki állapotban lévő gép volt. Harmadik társuk viszont új gyártású lesz. Rendeltetésük a személy és áruszállításra használt, de az öregedő A340-es és A310-es repülőgépek feladatainak átvétele lesz. Ez igen hamar meg is valósul, hiszen a másik használt Airbus is 2020 végéig átadásra fog kerülni, míg az A340-eseket 2020. december végén vonják ki a szolgálatból. Az új A330-as 2022-ben lép majd szolgálatba. Ami viszont állandó marad az a gépeket repülő század, mely a 3/60-as. Ezt a három új repülőgépet végül csak 2023-ban átalakítják majd át MRTT Phénix (Multi-Role Tanker Transport) variánssá, addig elsősorban kormányzati repüléseket és segélyszállítmányok továbbítását fogják végezni.
Elkészült a 100. Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázóval is a Novoszibirszki Cskalov Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a NAPO. A 2013-as, a 2014-es és a 2015-ös évben is 18-18 Fullback került leszállításra. 2016-ban 16, 2018-ban 12, míg 2019-ben 8 példányt gyártottak le. Moszkva a Szu-27-es vadászgép jelentős továbbfejlesztéséből ezen a mennyiségen felül rendelt még, tehát a gyártás nem áll meg. Ugyanis 2027 végéig még legalább 76 repülőgépet kell szállítania a gyártónak, vagyis további két repülőezred átfegyverzésére elegendő mennyiséget. Ezek a gépek egy része már a továbbfejlesztett Szu-34M lesz és 2022-től évente akár 14 darabot is elkészíthet majd belőlük a gyártósor. Ezek a Szu-34M változatok a gyártó szerint kétszer hatékonyabbak lesznek a harcmezőn, továbbfejlesztett fedélzeti rádiólokátoraiknak és navigációs rendszereiknek is köszönhetően. Továbbá felderítő repülések végrehajtására is alkalmasabbak lesznek az előző szériához viszonyítva. Ezen verzió első prototípusa várhatólag 2022-ben hajtja végre első felszállását. Az első Szu-34M gyártása még ebben az évben nem kezdődött el, mint az várható volt a hírek alapján.
A novoszibirszki üzemben még a régebbi alváltozatok voltak megfigyelhető a gyártósoron 2020 őszének elején, bár ezeken a korábbiakhoz képest minimális módosítás volt látható. A továbbfejlesztést nagyrészt a szíriai tapasztalatok alapján végezték. A felderítő feladatok végrehajtására három különféle konténert fognak használni a Szu-34M-en. Az UKR-RT a rádióelektronikai felderítésre, az UKR-OE az optikai felderítésre lesz képes, míg az UKR-RL-be egy beépített Pika-M radar végzi majd a felderítést. Utóbbinak a fejlesztése már befejeződött és repülés közben is folytattak vele teszteket. Ezek során bebizonyosodott, hogy 300 kilométeres távolságból 1-1,5 méteres felbontású radarkép előállítására képes. A rádióelektronikai felderítésre képes UKR-RT esetében a beltartalom a Tupoljev Tu-214R felderítő repülőgépek számára kifejlesztett M400A rádióelektronikai felderítő rendszeren fog alapulni. Itt a méretbeli csökkentést úgy szeretnék végrehajtani, hogy a rendszer műszaki jellemzői nem változnak meg. Így akárcsak az eredeti M400A, ez is képes lesz rádiólokátorok, rádióadók és mobiltelefonok jeleit érzékelni és helyüket megállapítani. A Szuhoj Szu-34M új elektronikai hadviselési rendszert és új fegyvereket is kap majd.
Mikojan–Gurjevics MiG-31BM Foxhound nehézvadászok telepítési szándékát jelentette be az orosz Csendes-óceáni Flotta sajtóirodája, egy Alaszkához közeli repülőtérre. A kettős, polgári és katonai repülőtérként is használt Anadír repülőtere lenne az elfogók új állomáshelye.
December 2-án befutott Haifa kikötőjébe Izrael első SAAR 6 osztályú rakétás korvettje, az INS MAGEN (VÉDŐPAJZS). Ez az egység, akárcsak a másik három, a 2021-es évben átadásra kerülő testvérhajóját is a németországi Kielben építi meg a Thyssenkrupp Marine Systems. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére. Jelenleg már folyik az izraeli gáz exportálása Egyiptomba és Jordániába is. Izrael Görögországgal és Ciprussal közösen elindított egy projektet abban a reményben, hogy létrejön egy keleti mediterrán gázvezeték Európa irányába.
Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Seahawk helikopter fogja alkotni.
A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.
Mali egy újabb Airbus C295W típusú szállító repülőgépet rendelt meg. Az első ilyen gépét az afrikai állam még 2016 decemberében állította szolgálatba, azóta ez a gép négy év alatt 1770 repülési órát gyűjtött össze, és több mint 38000 utast és 900 tonna rakományt szállított. Ez a mostani, december 2-án bejelentett és 2021-ben teljesítendő megrendelés a repülőgépen és a képzésen felül kiterjedt logisztikai csomagot is tartalmaz mind a két C2295W számára. Az afrikai kontinensen igencsak sikeresnek mondható a C295-ös hiszen eddig 37 példányt sikerült értékesíteni.
A La Tribune francia napilap szerint Indonézia közel áll hozzá, hogy véglegesítse negyvennyolc Dassault Rafale vadászbombázó beszerzéséről szóló szerződését. Több forrás szerint is komplikációk nélkül folynak a tárgyalások, sőt a jövőben egy francia-indonéz védelmi együttműködés megvalósulására is jók a kilátások. A lapban megjelent cikk után ismerték el Párizsban, hogy ténylegesen közel állnak a tárgyalások sikeres befejezéséhez. Más tudósítások szerint az indonézek sietnek a szerződés lezárásával, és az év vége előtt szeretnék a szerződést megkötni. A franciák velük szemben nem szándékoznak elhamarkodni a tárgyalásokat, és egy lehetséges szerződés minden részletének aprólékos kidolgozására összpontosítanak.
Dél-Koreában nem sikerül úgy a K2 Black Panther harckocsik módosítása, ahogy azt várták. Szöulban szerették volna az első rendelési tételbe tartozó harckocsikban megtalálható MTU 883–as német erőforrást és erőátviteli rendszert hazaira lecserélni a később gyártottak esetében. A helyi ipar elvárásai szerint ez megnyitja az utat a harckocsi exportja előtt. De 15 év elteltével be kellett látni az eddigi erőfeszítések csak a motor esetébe hozták meg az eredményeiket, a Renk sebességváltót nem sikerült pótolni. Így a most körülbelül 2,56 milliárd dollárért megrendelt 50 páncélos esetében is az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja majd a páncélosakat. Ez utóbbi esetében mint említve lett, megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltó megbízhatósági és tartóssági problémái miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. Persze meg kell említeni, hogy a Doosan Infracore által gyártott 1500 lóerős motor nyomatéka nem tette lehetővé a hadsereg által elvárt gyorsulás mértékét az 55 tonnás páncélos számára. Az sorozatgyártás előtt készült néhány darab némelyikébe német MTU erőforrások kerültek, ezek gond nélkül hozták az elvárt értékeket a próbák során. A hadsereg megoldásként csökkentette elvárásait a K2-es szemben, így elhárult a sorozatgyártás előtt álló legfőbb ok.
A harci képességek és az eladások növelése egyaránt szerepelt játszik a Korea Aerospace Industries (KAI) azon tervében, hogy képessé tegye az FA-50-es repülőgépét repülés közbeni üzemanyag-felvételre. A jelentős munkát nem egyedül tervezik megvalósítani, társul az ezen a téren már nagy tapasztalatot felmutatni tudó Egyesült Királyságbeli vállalatot, a Cobham Mission Systems-et választották. Pár évvel ezelőtt az USAF új sugárhajtású kiképzőgép tenderére, a TX-re már kidolgozták a merevcsöves utántöltés lehetőségét a T-50A számára, mégpedig a pilótafülke mögötti gerincrészre szerelt jókora púp felszerelésével. Most azonban a hajlékonytömlős módszerhez terveznek megalkotni egy teleszkópikus felvevőcsövet.
Kína 100 darab helikopterekbe való gázturbinát rendelt meg Oroszországtól. A VK-2500PSz-03 jelzésű erőforrásokat a 2021 és 2022 között szállítják majd le. Ez megvalósíthatónak tűnik, hiszen a gyártó jelenleg évi 300 ilyen gázturbinát készít el, ezt a mennyiséget a jövőben 500 darabra tervezik emelni. A VK-2500PSz-03 a VK-2500 gázturbina legújabb módosítása, Mil és Kamov helikopterekben egyaránt használható. Állítólag a Mi-28-as harci helikopterekben használatos gázturbinák minimális változtatással létrehozott polgári változata. A számítógépes vezérlőrendszernek (FADEC) és az új anyagoknak köszönhetően javításközi üzemideje kétszeresére nőtt az elődjéhez viszonyítva. A polgári Mi-171A2 helikoptereken való alkalmazhatóságát -50 °C és +60 °C közötti levegő hőmérséklet-tartományban, illetve tengerszint feletti 6000 méteres magasságon is bizonyította már.
Eldőlt, nem fogják újjáépíteni a USS BON HOMME RICHARD (LHD 6) partraszállást támogató helikopterhordozót. Az egység San Diego kikötőjében gyulladt ki július 12-én és lángolt több mint 4 napig. A tűz okozta szerkezeti károk felmérésével végeztek, ez igencsak kiábrándító lett. A 22 éves hajó mintegy 60%-át ki kellene cserélni az újjáépítés során. Ez 2,5–3,2 milliárd dollárba kerülne, és öt-hét évet ölelne fel. Csak viszonyításképpen, egy vadonatúj, az F-35B-k üzemeltetésére képes AMERICA-osztályú partraszállást támogató hordozó megépítése 4,1 milliárd dollárba kerül. Amikor a BON HOMME RICHARD-ot építeni kezdték úgy becsülték, hogy 750 millió dollárból elkészülhetett. Felmerült az is, hogy kórházhajóvá, vagy éppen parancsnoki hajóvá építenék át a BON HOMME RICHARD-ot, ám ez 1 milliárd dollárba kerülne, ami annyi, vagy több, mint egy új építésű egység esetében, de ugyanúgy éveket venne igénybe.
A kivonás viszont nagyjából 30 millió dollárba kerül, és a következő kilenc-tizenkét hónapban hajtják majd végre. Ez idő alatt a még használható alkatrészeit kiszerelik. San Diego kikötőjébe egyébként az F-35B-k rendszeresítése miatt érkezett a USS BON HOMME RICHARD egy átfogó korszerűsítésre, ami 18 hónapot vett volna igénybe és 250 millió dollárba került volna. A 10 WASP-osztályú testvérhajó közül csak négyet (WASP, ESSEX, MAKIN ISLAND, BON HOMME RICHARD) szemeltek ki az ilyen átépítésre. Ez igen fontos lett volna a tengerészgyalogság számára, hiszen célként tűzték ki, hogy minél több F-35B-vel felszerelt repülőszázadot szeretnének a világtengereken látni. A haditengerészet egyébként négy külön vizsgálatot folytat a tűz okát kutatva, köztük egy bűnügyi vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy azt gyújtogatás okozta-e. A tűz okát még vizsgálják, de úgy tűnik, hogy ez a tűz az egyik legdrágább a modern haditengerészet történetében.
Az USA-ban a Tengerészgyalogság bejelentette, hogy a Lockheed Martin F-35C Lightning II vadászbombázókkal elsőként átfegyverzésre került VMFA-314-es repülőszázad, a Fekete Lovagok elérték a hordozófedélzetről korlátozottan bevethető státuszt december 1-én. Ezt egyébként az F-35C-ket repülő századok közül másodikként érték el. A kaliforniai Miramar légibázison települő alegységet 1943-ban alapították és az első sugárhajtású repülőgépet alkalmazó tengerészgyalogos repülőszázadként még 1952-ben, a Grumman F-9F Panther-t állították náluk szolgálatba. További elsőségeik voltak még 1961-ben az F-4B Phantom II-es, majd 1982-ben az F/A-18 Hornet. Majd 2020. január 21-én megérkezett 301-es oldalszámú F-35C is, amit még további 66 darab fog követni, így négy tengerészgyalogos repülőszázad állományában lesz megtalálható a hordozófedélzeti üzemeltetésre alkalmas Lightning változat, amely egységek gépei időszakosan települni fognak az amerikai flotta repülőgép-hordozóin is. Az Amerikai Tengerészgyalogság jelenleg 420 darab F-35-ös megvásárlását tervezi, ezekből 353 darab lesz az F-35B és 67 F35C változat.
Spanyolországban 2020. december 1-jén jóváhagyták négy Lockheed C-130H szállító repülőgép eladását. Korábban a Spanyol Légierő által üzemeltetett gépekből két repülőgépet Uruguaynak adnak el 22 millió euróért, a másik kettőt pedig Perunak 25 millió euróért. Mindkét állam számára tartalék alkatrészek is eladásra kerültek ezekben az árakban. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül került eladásra ez a négy Hercules. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeznek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. Uruguay esetében gépekért 21 millió eurót fizettek, további 1 millió eurót tartalék alkatrészekre költöttek el. Ezt az összeget három részletben fizetik majd ki. Ezek decemberben kerülnek majd új hazájukba és állítólag a légi üzemanyag-átadásra képes KC-130H változatok lettek kiválasztva. Az utóbbi időben Uruguay számára már Izrael és Kanada is ajánlott használt Hercules teherszállítókat, ám a két-két gépért messze magasabb, 34 millió dollár körüli árat állapítottak meg az eladók, így ezek a beszerzések nem valósultak meg.
November 27-én Brazíliában átadták a légierő számára ez első modernizált Embraer E-99M radargépet. A 6702es oldalszámú példány egyébként a második, mely modernizálásra került, mivel az elsőként elkészült E-99M a 6703-as volt. Első felszállását ez a példány 2019. augusztus 19-én hajtotta végre. Az első E-99-es 2002 júliusában áll hadrendbe a dél-amerikai országban, igaz akkor még R-99A jelzéssel. Ezt 2008 októberében változtatták meg E-99-re. Az öt gépből álló flotta számára a PS-890 Erieye rádiólokátor helyett az Erieye-ER kerül beszerelésre, amit a Saab a Global Eye programja számára fejlesztettek ki. Így az eddigi légi és tengerfelszíni detektálási képesség kiegészült a szárazföldivel is. Megnövekedett az érzékelési távolság is, így a géptől 723 kilométeres távolságon belül szinte minden felderíthetővé vált. Az E-99M felszereltségének egyéb változásai között szerepel egy új kommunikációs csomag (Rohde&Schwarz digitális rádiók), egy új Thales TSC 2030-as barát/ellenség azonosító (IFF) és egy önvédelmi rendszer beépítése is, ami az izraeli Elbit-től származik. A továbbfejlesztett rendszerek minél jobb kiszolgálására az eddigi három kezelői hely helyett öt került kialakításra a belső térben, mindegyik egy 19,5 hüvelykes és két 10,4 hüvelykes monitorral ellátva. Brazília ötödik E-99-es radargépén 2022-re hajtják majd végre a modernizálást.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 2020. december 2-án jóváhagyta a Raytheon Mk54 torpedó átalakító készletek eladását Brazília kormányának 70 millió dollárért. Brazília ezeket a fegyvereket a Sikorsky S-70B Seahawk haditengerészeti helikoptereken és felszíni egységeken is fogja alkalmazni. A szerződés 22 Mk54 átalakító készletre vonatkozik, ezekkel az Mk46 Mod 5A(S) torpedók válnak majd Mk 54 Mod 0 könnyű torpedókká az átalakítás után. Az Mk54 könnyű torpedókat a Raytheon Integrated Defense System és az Amerikai Haditengerészet fejlesztette ki, amikor megoldást kerestek az Mk46-os és az Mk50-es torpedókban talált problémákra és 2003-tól van szolgálatban.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16D Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.11.28
Kecskeméten november 17-én szállt le az Aero Vodochody L-39NG sugárhajtású kiképző repülőgép második prototípusa (0476/7004). A géppel magyar pilóták is megismerkedhettek repülés közben az elkövetkező napokban. Három felszállás során repült magyar pilóta a géppel, Molnár Tibor őrnagy az első ülésből is vezethette az L-39NG-t. A gyártótól származó információk szerint a magyar pilóták elégedettek voltak a gép képességeivel. Továbbá azt is elmondták, a Magyar Légierő az L-39NG kiképzőgépet rendszeresítésre alkalmasnak tartja, az L-39 Albatrosz utódjaként. A vállalat szerint Magyarországnak szüksége van a pilótaképzés költségeinek csökkentésére. Ezek a költségek jelenleg igencsak magasak, a magyar pilóták képzése rendkívül költséges. Olcsóbb lenne Magyarországon és nem Kanadában, vagy más képzési központokban kiképezni a pilótákat.
Négy cseh Saab JAS39 Gripen vett rész Svédországban 2020. november 2. és 6. között egy légi utántöltési kiképzésen. A cseh pilóták közül hárman most első alkalommal vettek részt ezen, így első alkalommal kapcsolódhattak össze az általuk irányított vadászbombázók a Svéd Légierő tankergépként is használható Lockheed C-130H Hercules gépével. Más cseh pilóták viszont már részesültek ebben a képzésben, így csak az ismereteik felelevenítésére és a jártasságuk fenntartása miatt volt szükségük a részvételre. Ezek a repülések a szárazföld és a tenger felett egyaránt végrehajtásra kerültek, az F17 Ronneby-i légitámaszpontról felszállva. A tenger feletti repülések és a svédországi tavak nagy száma miatt minden pilótának évente egyszer speciális vízi túlélő képzésen is át kell esnie. A víz felett repülve a Gripen pilótái speciális neoprén ruházatot használnak, amely megakadályozza a pilóta gyors kihűlését a vízbeérkezést követően. A cseh Gripen-ek számára a következő évtől új lehetőség fog megnyílni a légi üzemanyag felvétel gyakorlásában, hiszen a közös NATO Airbus A330-as flottának köszönhetően évi 30 óra csak erre lesz szánva a Prága által bérelt repülési időből.
Németországban a parlament jóváhagyott egy 2,3 milliárd eurós (2,7 milliárd dolláros) beszerzést. Ennek keretén belül a haditengerészet számra megvásárlásra kerül 31 darab NHIndustries NH90MRFH haditengerészeti helikopter. Az MRFH jelzés mellé ez a változat új nevet is kapott, méghozzá a Sea Tiger-t. Ezek a forgószárnyasok az 1981 óta üzemben lévő 22 darab Westland Lynx Mk88A pótlására fognak szolgálni. Az aktív merülő szonárral, a legújabb generációs Leonardo LEOSS-T elektrooptikai rendszerrel, MU90 torpedókkal, vagy irányított rakétákkal felfegyverkezve a tengeralattjárók és felszíni hajók ellen egyaránt bevethető NHI NH90MRFH-k közül az első 2024-ben érkezik majd meg. A típus 30 példányát a haditengerészet 5. Repülőezrede, vagyis a Marinefliegergeschwader 5 (MFG5) fogja repülni a Cuxhaven közelében lévő Nordholz bázison, míg egy helikopter a tesztfeladatokat ellátó Wehrtechnische Dienststelle für Luftfahrzeuge 61 (WTD61) gépállományát fogja gazdagítani Ingolstadtban. Az NH90-es versenytársai a német flotta megrendelésért az AgustaWestland AW159 Wildcat és a Sikorsky MH-60R Seahawk volt. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy a típus logisztikai és képzési infrastruktúrája már megvan, hiszen a haditengerészet igényei alapján fejlesztett NH90NTH (Naval Transport Helicopter) Sea Lion (Oroszlánfóka) változatból 18-at már megrendelt Berlin. A németek arra számítanak, hogy ez előnyökkel jár a képzés és a karbantartás, valamint az üzemeltetési anyagok és alkatrészek raktározása terén is.
Ezek a NH90NTH Sea Lion helikopterek a tengeri kutató-mentő, felderítő és a különleges erők tagjainak és felszerelési eszközeinek szállítási feladatait fogják ellátni. Eme variánsból az első éppen ez év június 4-én ténylegesen is átadásra került a flotta részére, egy év csúszással. Az első példányt még 2019 végén adta át az Airus Helicopters, amely már olyan felszereltséggel bírt, ami a haditengerészet igényei szerint lett összeállítva. Egyébként ez a német haditengerészet részére átadott példány lett a 400. legyártott NH90-es. Ezek a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. A Sea Lion-t a Westland Mk.41 Sea King-ek utódjaként 2013 márciusában választották ki, és az erről szóló szerződést 2015 júniusában írták alá. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között érkeznek majd meg a Nordholz haditengerészeti légibázisra. Érdekes módon csak 2019 novemberének végén derült ki, hogy az Airbus Helicopters hiányos műszaki dokumentációt készített el a típushoz. Az ellenőrzés során több mint 150 helyen tártak fel hiányosságokat az üzemeltetést és karbantartást segítő számítógépen futó elektronikus műszaki dokumentációban, az IETD-ben. Több helyen is hiányoztak a kenéshez használt anyagok megnevezései, típusai, a kenési időintervallumok, az egyéb karbantartási időközök gyakoriságai, illetve a munkát segítő fényképek és ábrák is. Az Airbus Helicopters természetesen elismerte a hibát és ígéretet tett a már régóta ismert hiányosságok minél előbbi orvoslására. A haditengerészet közleménye szerint ez a jelenlegi késés nem befolyásolja a NH90NTH helikopterek 2023-ra tervezett teljes bevethetőségének elérését.
Egy igencsak újszerű kiképzésen vesz részt a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht) három NHIndustries NH90NFH helikoptere. Az N-088, N-195 és N-228 lajstromú forgószárnyasok ugyanis a Holland Királyi Haditengerészet HNLMS JOHAN DE WITT (L-801) partraszálló hajójára települve együttesen vesznek részt egy a hadviselés különböző aspektusait felvonultató gyakorlaton. Ilyen gyakorlatot szerveztek már a holland helikoptereseknek, de akkor a brit Culdrose haditengerészeti támaszpontra települtek át és innen felszállva gyakorolták a felszíni hajók, illetve a tengeralattjárók elleni tevékenységek végrehajtását. A koronavírus miatt azonban a mostani áttelepülés elmaradt, viszont a JOHAN DE WITT tökéletes vízi otthonnak bizonyul a gépek és személyzetük részére. Ez az egység ugyanis három hétig Dél-Anglia partjai közelében hajózik, így az eddigi gyakorlatok helyszíne elérhetővé vált.
Végrehajtották az utolsó tesztlövészetet a francia-brit együttműködésben fejlesztett MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navire Léger) hajók elleni rakétával. Az Ile du Levant-i tesztlőtéren november 17-én végrehajtott próba során a célpont közelében lévő hajókról bizonyosodtak meg a Sea Venom/ANL találati pontosságáról. Az elmúlt időszakban próbára tették a rakétát a hordozás és az indítás határát jelentő tényezők mellett is. A tesztciklus vége azt jelenti, hogy a Sea Venom rakéta hamarosan szolgálatba állhat az Egyesült Királyságban és Franciaországban, az AW159 Wildcat, illetve a H160M Guépard helikoptereken. Az MBDA Sea Venom/ANL hajók elleni rakéta indulótömege 120 kilogramm. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően lehetőség van a cél indítás után befogására is. A 2,5 méter hosszú, 20 cm átmérőjű, hangsebesség alatti tartományban repülő, 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással. A 2018-as év végi hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható.
Végérvényesen eldőlt, nem lehet majd többet a levegőben látni a De Havilland Sea Vixen FAW.2 típusú vadászrepülőgép G-CIVX (XP924) lajstromjelet viselő példányát. A Navy Wings tulajdonában lévő példány 2017. május 27-én egy leszállás során szenvedett el sérüléseket. A jelentős anyagi kár helyreállítására gyűjtést szervezett a Navy Wings, azonban a becsült munkák ellenértékét képviselő 2 millió fontot, sajnos nem sikerült összeszedni eddig. Ezért megszületett a döntés, letesznek a helyreállításról és inkább egy Sea Fury FB.11-es helyreállítására fordítják a költségvetésüket.
Csak a következő év januárjának elején kerül átadásra Portugália első korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere. Az 1993 óta használt öt Super Lynx Mk.95 modernizációjáról még 2016. július 21-én írt alá egy 69 millió euró (akkor 76,45 millió dollár) értékű szerződést a Leonardo Helicopters-szel a Portugál Haditengerészet. A sárkányszerkezetet érintő nagyjavítás mellett a helikopterek új repülési műszerekkel, pilótafülkével, Rolls-Royce Gem 42-es gázturbinák helyett erősebb LHTEC CT800-4N hajtóművekkel és az eddigi hidraulikus helyett egy elektromos fedélzeti csörlővel is el lesznek látva a munkálatok végeztével. Portugália elsőként korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere 2020. február 14-én hajtotta végre első felszállását. A gép átadását ugyanezen év feléig tervezték végrehajtani. A koronavírus miatt ezt szeptember 30-ra módosították, majd bejelentették a következő évre áttett dátumot. Továbbá azt is közölték, hogy a 2021-es évben, mint az öt forgószárnyas leszállításra fog kerülni. 2020 novemberében viszont már arról tudósítottak, hogy a Portugál Haditengerészet első négy pilótájának már folyik a típusátképzése Yeovilban, az Egyesült Királyságban. Öt hét alatt 50 repült órát gyűjtenek majd össze a korszerűsített helikopterek fedélzetén. A tervek szerint a helikoptereket hajón szállítják majd vissza Portugáliába.
Megállapodás született, hogy öt NATO-ország fejleszti ki a közepes méretű, több feladat ellátására is alkalmas helikopterek következő generációját. A Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország és az Egyesült Királyság által létrehozandó új forgószárnyas 2035 utántól lesz képes arra, hogy felváltsa elődjeit. A most elindított Next Generation Rotorcraft (NGRC) projekt célja, hogy megoldást dolgozzon ki ezekre a követelményekre, kihasználva a technológia, a gyártási módszerek és az üzemeltetési koncepciók legújabb fejleményeit. Az elkövetkező években mind az öt nemzet szakértői egy széles körű programot vázolnak fel, kezdve egy átfogó követelményrendszer és egy többfázisú együttműködési terv meghatározásával. A költségeket, valamint az öt nemzet közötti munkamegosztást és a konkrét ütemterveket még nem tették közzé, de azt megemlítették, hogy további NATO-tagok előtt nyitva áll a lehetőség arra, hogy csatlakozzanak a fejlesztéshez.
Az orosz Rostec State Corporation részeként működő United Engine Corporation (UEC) megkezdte az М55Р dízel-gázturbina egységek szállítását az Orosz Haditengerészet Project 22350 ADMIRAL GORSKOV-osztályú fregattjaihoz. Az М55Р dízel-gázturbina egység sikeresen teljesítette az állami teszteket, így beépítésük jóváhagyásra került Moszkvából. Nagy valószínűséggel az első egység, amelyikbe beépítésre fog kerülni az M55P, a harmadiknak építeni kezdett fregatt, az ADMIRAL ISZAKOV lesz. Mint arról már több alkalommal is írt a Netarzenál, a hajók mozgatását végző M90FR gázturbinák Ukrajnában készültek, és a fegyveres összetűzések miatt a harmadiknak és a negyediknek megépített egységek számára ezek már nem kerültek leszállításra. Az ADMIRAL GOLOVKO és az ADMIRAL ISZAKOV számára az orosz kormány a Szaturn-t kérte fel a megfelelő gázturbinák legyártására. A Severnaja Verf hajógyár által épített hadihajókból összesen 15 egységre tart igényt a haditengerészet. Egy ilyen fregatt vízkiszorítása 5000 tonna, hossza 135 méter, szélessége 16 méter, legnagyobb sebessége 30 csomó, legénysége 200 fő, készleteinek utánpótlása nélkül 30 napig képes a nyílt tengeren hajózni.
Elkészült a Moszkva által megrendelt utolsó Szuhoj Szu-35Sz vadászbombázóval is a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyár. Az öt évvel ezelőtt megrendelt 50 darab gépet a 2020-as év végig kellett leszállítani, ezt a cég tudta is teljesíteni. Az utolsónak elkészült három Szu-35Sz-ből kettő a lipecki kiképzőközpontban lesz megtalálható, míg a harmadik Komsomolszk-Amurban marad a 23. Vadászrepülő-ezrednél.
Orosz lapértesülés szerint a közelmúltban került véglegesítésre a Szuhoj Szu-57-ről szóló első exportmegrendelés. A Szputnyik tudósítása szerint a Szu-57-es 14 példányát Algéria rendelte meg. Algériából már majd egy évvel ezelőtt, még 2019 decemberében érkeztek hírek a Szu-57-es megrendeléséről. Akkori információk szerint ez a 2 milliárd dolláros megrendelés a tizennégy Szu-57-es mellett még tartalmazott tizennégy Szu-34 vadászbombázót és tizennégy Szu-35-ös repülőgépet is.
Jelenleg még nem került megerősítésre, hogy Marokkó megállapodást írt alá a Nexter Systems-szel harminc 155 milliméteres CAESAR önjáró tarack (CAmion Équipé d'un Système d'Artillerie) megvásárlásáról. A majdan a szárazföldi erőkhöz kerülő tüzérségi eszközöket az Arquus Sherpa 6×6 teherautókra fogják felszerelni, nem pedig új Tatra T-815-as 8x8-as kerékképletű teherautókra. Az Arquus Sherpa 6×6-os teherautó Renault dCI 6 dízelmotorral van ellátva, nyolc előre és egy hátrameneti fokozattal rendelkező kézi sebességváltóval. Ennek köszönhetően aszfaltozott utakon 90 kilométer per órára, míg terepen megfelelő körülmények között pedig 50 kilométer per órára gyorsulhat fel. Összesen 18 lövedéket és az ezekhez szükséges kivetőtöltet mennyiséget képes elszállítani, ez a Tatra T-815 esetében 36 darab lövedéket és kivetőtöltetet jelent. Az első információ arról, hogy Marokkó CAESAR-okat vesz, 2020 januárjában jelent meg a La Tribune című francia napilap oldalán. Az akkori adatok szerint a marokkóiak harminchat tarackot vesznek, ezek összesen 230 millió euróba kerülnek. A mai napig több mint 300 CAESAR-t gyártottak és szállítottak le a megrendelőknek. Többek között Dánia, Franciaország és Indonézia döntött eme francia fegyver használata mellett.
Iránban a hadsereg állítólag hamarosan átveheti az első Karrar harckocsiját. A 2017 márciusában bemutatott páncélos leginkább a T-72-es továbbfejlesztésének tűnik, melyet az orosz T-90MSz inspirált. Az utóbbival való nagyfokú hasonlóság nem teszi kizárhatóvá a fejlesztés során az orosz részvételt, segítséget sem, de leginkább azokat a 2015-ös híreket erősítheti meg, amelyek szerint az iráni szakembereknek lehetőségük volt a hadsereg által lefolytatott tesztek során alaposan megismerni a T-90MSz harckocsit, melyet akkoriban úgy hoztak szóba helyi portálok, mint lehetséges beszerzést. Mindenesetre, ami biztos az az, hogy a Karrar egy hátrafelé keskenyedő hegesztett tornyot kapott, melynek első részét reaktív páncélzattal erősítették meg. Az erőforrás teljesítményének növeléséről, vagy cseréjéről nincs hír, így a Karrar mozgékonysága megegyezhet a T-72-ével, vagy annál egy kicsit rosszabb is lehet, az erősebb páncélzat okozta plusz súly miatt.
Az ágyúcső torony és a füstgázelszívó közötti részén, a hőkiegyenlítő burkolat felett, egy további szögletes, a csövet körülölelő alkatrész látható az első fotókon. Ennek szerepe nem volt tisztázott akkor, de rövid időn belül ez el is tűnt a harckocsiról. Az iráni védelmi ipar szerint a Karrar képes páncéltörő irányított rakéták kilövésére a 125 milliméteres simacsövű lövegéből. Az orosz Relikt reaktív páncélzatra hasonlító reaktív páncélzat kazettái a páncéltest mellső részén a vezető előtti páncélzaton is megtalálhatók, ezek körülbelül kétszer olyan vastagok, mint a T-72-en alkalmazott Kontakt-1. Továbbá míg a motortéren és a torony hátsó részén rácsos előtétpáncélzatot alkalmaztak, addig a kötényzet többi részét páncéllemezek alkotják. A torony két oldalára kerültek felszerelésre a ködgránátvetők hat-hat darab indítócsövei. Újabb, a T-90MSz-el való hasonlóságot mutat a parancsnok éjjel-nappali figyelőműszere fölé elhelyezett távirányítású fegyverállvány, melyre egy 7,62 milliméteres géppuskát helyeztek el. 2018 júliusában az iráni állami média arról számolt be, hogy a Honvédelmi Minisztérium akár 800 Karrar harckocsit is be szándékozik szerezni az ország fegyveres erőinek modernizálása részeként.
Az Arab-tenger felett repülve lezuhant az Indiai Haditengerészet egyik MiG-29KUB vadászbombázója 2020. november 26-án helyi idő szerint 17:00 óra körül. A kétfős személyzetből egy főt igen gyorsan megtaláltak a kutatóegységek. A haditengerészet vizsgálatot rendelt el az eset kivizsgálására. 2018 januárja óta ez már a negyedik MiG-29K/KUB amelyik veszteséglistára került. Ez év február 23-án, illetve 2019. november 16-án zuhant le még indiai MiG-29K/KUB. A 2019-es eset felszállás után nem sokkal történt, gyaníthatóan madárral történt ütközés miatt gyulladt ki előbb a bal, majd a jobb oldali hajtómű is. 2004-ben India 12 MiG-29K együléses, és 4 MiG-29KUB kétüléses vadászbombázót rendelt meg, és további 29 darab MiG-29K-t rendelt meg 1,2 milliárd dollár értékben 2010 januárjában. A 45. repülőgépet 2017 februárjában szállították le.
Kínában végrehajtotta első repülését új hajtóműveivel a Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 nehéz szállító repülőgép. Mindezt az internetre felkerült fotók alapján lehet sejteni, hivatalosan nem került megerősítésre ez a tény. A típusból eddig már több mint 20 darab készült el, ezeket az Iljusin Il-76-os teherszállító repülőgépről jól ismert Szolovjov D-30KP-2-es kétáramú gázturbinák emelik a magasba. Az Y-20-at két ezred, a 12. és a 37. repüli. Az orosz erőforráshoz képest a régóta várt, hazai fejlesztésű, növelt kétáramúsággal rendelkező Shenyang WS-20-ok egyenként várhatólag 14 tonnányi tolóerőt hoznak létre a D-30KP-2-ek 12 tonnájával szemben. A WS-20 sugárhajtóművek Y-20-ason történő használata nagyobb hatótávolságot és nagyobb teherbírást tesz majd lehetővé, továbbá javítja a fel-és leszállási jellemzőket, így az Y-20-as alkalmazható lesz a rövidebb futópályákkal rendelkező repülőtereken is.
Újabb hírek láttak napvilágot a Fülöp-szigetek tervezett BrahMos beszerzéséről. Helyi források szerint a haderő és a politikai vezetés egyértelműen az orosz-indiai fejlesztésű rendszer rendszeresítése mellett döntött. Az elképzelés szerint két partvédő üteg lenne ellátva a hajók elleni robotrepülőgépekkel. Az ütegek 3-3 teherautó alvázra szerelt indítóval rendelkeznének, ezeken 2-3 BrahMos lenne elhelyezhető. A kormányközi megállapodásban megvásárlásra kerülő fegyvereket említő 2019. decemberi hírek szerint Manilában már 2020-ra készek lettek volna a szárazföldi indítású változat beszerzésére. De a megrendelést jelenleg lehetetlenné teszi az, hogy nincs meg a megfelelő anyagi fedezet egy ilyen üzlethez.
Japánban 2020. november 20-án a Tokiótól mintegy 75 kilométerre északkeletre, a Hyakuri légibázison állomásozó 301. Taktikai Vadászrepülő Század végrehajtotta búcsúrepülését a McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II vadászgépekkel. A Japán által megrendelt 140 F-4EJ-ből csak az első kettőt gyártották az Egyesült Államokban, a többit a Mitsubishi Heavy Industries készítette el. Ezek közül 96 F-4EJ-t módosítottak az F-4EJ Kai szabványra, amelynek során a Westinghouse APG-66J impulzus doppler radar váltotta fel az APQ-120-at, több üzemmódot és jobb képességeket kínálva. A frissítés lehetővé tette a hajóelleni rakéták, a Mitsubishi által gyártott ASM-1 és ASM-2, valamint egyéb földi célok elleni fegyverzet alkalmazását is. Másik 15 F-4EJ és F-4EJ Kai-t átalakítottak RF-4EJ felderítő repülőgépekké. Az utolsó RF-4E-k idén márciusban vonultak nyugdíjba. Az utolsó Phantom II is Japánban épült meg, ez az F-4EJ a 17-8440-es gyártási számot kapta és 1981. május 21-én gördült le a gyártósorról. Ez a század volt az első japán repülőegység, amely 1972 augusztusában megkapta az F-4EJ-t. Viszont a 301-ek lesznek a második század, amelyik átfegyverzésre fog kerülni Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókra. A gifui bázison azonban az ott található repülési tesztközpontban lévő F-4EJ-ek 2021. március végéig még repülni fognak.
Politikai és katonai szándék is egyaránt mutatkozik Japánban két újabb légvédelmi romboló megépítésére. A 9000 tonna vízkiszorítású hajók az idén júniusban megszüntetésre került Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek szerepét betöltő haditengerészeti erőt gyarapítanák. Az USA-ban kifejlesztett Aegis Ashore rakétavédelmi rendszerek telepítését a technikai kérdésekre és a felmerülő költségekre hivatkozva vetették el. Ez a rendszer a Lockheed Martin Aegis rendszert és a Raytheon SM-3 Block IIA Standard rakétát használja a ballisztikus rakéták jelentette fenyegetések követésére és megsemmisítésére. Az Aegis Ashore-ok Japánba történő telepítést az észak-koreai ballisztikus rakéták jelentett veszély okán kezdték el a kormány 2017-ben meghozott döntése értelmében. Két létesítményt terveztek felhúzni 2,15 milliárd dolláros becsült költséggel. Az északi Akita városa közelében, míg a déli Jamagucsi városa mellett létesült volna. Miután 1,7 milliárd dollárt költöttek el a programra megállapítást nyert, hogy az utóbbi telepítési hely esetében a függőleges indítórendszerből elinduló SM-3 Block IIA Standard rakéta gyorsító fokozata jó eséllyel lakott terülten ér földet. Ugyanis a polgári élet és az infrastruktúra veszélyeztetésének elkerülése érdekében a rakéta szerkezetének esetleges módosítása nem volt megvalósítható. Továbbá eddigre az egész japán Aegis Ashore program becsült költség már elérte a 4 milliárd dollárt. Így Japán az elkövetkező időben első lépcsőben a haditengerészet rombolóira telepített Aegis rendszerekre fog hagyatkozni rakétavédelem terén. A két új romboló megépítése azonban nem mehet gördülékenyen, hiszen létrehozásuk nagyjából 4,8 milliárd dollárba kerülne. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy az első hajó legkorábban öt év múlva készülhetne csak el.
November 23-án az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma bejelentette, hogy a Lockheed Martin több mint 9 millió dolláros szerződést nyert el, így az F-35A Lightning II-es vadászbombázók fegyverzetébe megkezdődik majd a Northrop Grumman Innovation Systems (korábban ATK Defense Electronics Systems) növelt hatótávolságú AARGM-ER rádiólokátorok elleni rakétáinak integrációja. Az AGM-88 HARM utódjának tekinthető AARGM-ER-t a flotta egyaránt rendszeresíteni kívánja a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és EA-18G Growler, valamint a Lockheed Martin F-35C Lightning II repülőgépein. A fegyvert 2019 márciusától kezdődően fejleszti a Northrop Grumman Innovation Systems az akkor elnyert 323 millió dolláros szerződés értelmében. Az elődökhöz képes kétszeres hatótávolsággal rendelkező AARGM-ER makettjével a függesztési próbákat már elvégezték az F-35C esetében, és természetesen elfér a belső fegyvertérben is, így várható képességeinek okán is joggal keltette fel a légierő érdeklődését. A belső fegyvertér kisebb mérete miatt az F-35B esetében az AARGM-ER belső szállítása nem lesz lehetséges. A flotta vezetői 2022-ben már hadrendbe szeretnék állítani a radargyilkos rakétát.
Egyre közelebb kerül egymáshoz az ipari résztvevők és a haditengerészet elképzelése a Block VI-os változatú VIRGINIA-osztályú tengeralattjárók képességét illetőn. A 2024–2028-as költségvetési években megépülő tengeralattjárók jobb lopakodási képességgel, érzékenyebb szonárokkal fognak rendelkezni. Jelenleg még mérlegelik új hajócsavarok alkalmazását, a legénység nélküli víz alatti járművekkel való együttműködés mértékét, illetve a tengeralattjáró személyzetének életét még kényelmesebbé tevő módosítások végrehajtását. Az első ilyen módon megépülő egység az SSN 790 SOUTH DAKOTA lesz.
Első alkalommal hajtottak végre le-és felszállásokat az Amerikai Haditengerészet Bell-Boeing CMV-22B Opsrey billenőrotoros szállítógépeivel. 2020. november 22-én a típussal elsőként felszerelt VRM-30 Titans két gépe érkezett meg a USS CARL VINSON (CVN 70) NIMITZ-osztályú nukleáris meghajtású repülőgép-hordozóra. Míg a 169437 gyártási számú példányhoz az első le-és felszállás fűződik, addig az ezt követő 169440-es lett az első, melynek tartályaiba egy hordozó fedélzetén töltöttek üzemanyagot. Az első repülését a Bell Textron-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógép január 21-én hajtotta végre. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében mutat eltérést a tengerészgyalogság által már évek óta használt MV-22B változattól. Az új szállítógépre igencsak szükség mutatkozott, hiszen a Grumman C-2A Greyhound szállítógépek igencsak elöregedtek az évtizedek alatt.
A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 44 darabot rendeltek meg. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt.
A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén 2021-től várható. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ez a mutató a tavalyi évben 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni.
A közelmúltban egy paraguayi katonai küldöttség érkezett Brazíliába. Feladatuk az volt, hogy felmérjék a brazilok által átadásra felajánlott M108-as önjáró tarackok állapotát. Ezek a 105 milliméteres fegyverzettel ellátott járművek szinte minden részletükben megegyeznek a 155 milliméteres tarackkal ellátott M109-el. Jelenleg a paraguayi hadseregnek csak régi M101-es, 105 milliméteres amerikai gyártmányú vontatott tarackjai vannak. Az Egyesült Államok feleslegéből származó M108-ból 50 darab az 1970-es években került eladásra Brazíliába, ahol 2018-ig voltak szolgálatban. 2020 februárjában az Uruguayi Hadsereg tárgyalásokat kezdett Brazíliával, legalább nyolc M108 105 milliméteres önjáró tarack adományként történő átvételéről. Majd szintén nyolc darab M108-as vált elérhetővé Paraguay számára is. A 11,5 kilométeres lőtávolsággal rendelkező M108-ok 1 lövés per perces tűzgyorsaságra képesek, ezt rövid időre 3 lövés per percre lehet növelni. Az M108-at egy Detroit Diesel turbófeltöltős 8V-71T motor mozgatja, amelynek teljesítménye 425 lóerő. Legfeljebb 56 kilométer per órás közúti sebességgel képes haladni, maximális hatótávolsága 360 kilométer.
Együttműködési megállapodást írt alá a Brazil Légierő és az Avibras Indústria Aeroespacial november 23-án, hétfőn. Ennek a memorandumnak az a célja, hogy formalizálja az Avibras azon szándékát, hogy nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépek családját fejlessze ki. Ebben a projektben a légierő is részt vesz, főként a szakértelemének megosztásával, annak érdekében, hogy egy megbízható, hatékony és fejlett technológiai termék kerüljön kifejlesztésre, ami majd megfelel a légierő igényeinek. Az Avibras által fejlesztett MICLA-BR (Míssil de Cruzeiro de Longo Alcance) 2027-re kerülne megalkotásra, 300 kilométeres hatótávolsággal. Irányítását kombinált inerciális/műholdas rendszer végezné, végfázisban infravörös, vagy szintetikus apertúrájú fedélzeti rádiólokátor által pontosítva. A fegyverből készülne konténeres indítású változat is, melyet az Astros 2020 járművek indítanák a jelenleg is használt MTC-300 (AV-TM 300) rakétáik helyett. Az MICLA-BR légi indítású változatát a helyi jelöléssel F-39-nek nevetett Saab JAS39E/F Gripen fegyverzetébe szánják.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Alenia/Aermacchi/Embraer AMX-T
General Dynamics F-16B Fighting Falcon
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.11.21
Hazánk két Embraer KC-390 légi utántöltő és szállító repülőgép megvásárlásáról írt alá megállapodást a gyártóval. Ezenkívül a szerződés kiterjed a pilóták és technikusok képzésére, valamint a repülőgépek üzembe helyezésére és az utólagos üzemeltetéséhez kapcsolódó egyéb szolgáltatások csomagjára is. A szállítások várhatóan 2023-ban kezdődnek el. A Magyar Légierőben a KC-390-ek az ez év júniusában kivont szovjet gyártmányú Antonov An-26-os szállító repülőgépek helyébe lépnek. A magyar KC-390-ek lesznek az első olyan repülőgépek, amelyek speciális állványokkal lesznek ellátva az intenzív ellátást igénylő betegek szállítására. A repülőgépek teljes egészében kompatibilisek lesznek a NATO szabványaival mind a kialakítás, mind a szabványosított rakományok szállítási lehetősége, mind a navigációs és kommunikációs berendezések tekintetében. Az Embraer közleményében megemlítette, hogy megvizsgálják a KC-390 gyártósorának és/vagy összeszerelő sorának megnyitási lehetőségét Magyarországon.
Romániában már a nappali és az éjszakai lövészeteket végzik a délkelet-romániai Krajovában állomásozó 26. Lövészzászlóalj katonái az új Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművekkel. A szárazföldi erők számára 2018. január 12-én írták alá a 227 darab lövészpáncélos beszerzéséről szóló szerződést 896 millió euró értékben. Ezeket hat különféle feladatra fogja alkalmassá tenni az eltérő kialakításuk. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) és az Uzina Mecanică București (UMB) közötti stratégiai együttműködés és technológia transzfer keretében az utóbbi üzemében készítik el a Piranha V-ök túlnyomó részét.
Egészen pontosan 191 készül majd el Romániában. A román Piranha V-ös program jelenleg húsz hónapos késében van. Ennek okai az UT30 Mk.2 távirányítású torony elhúzódó tesztjei, a helyi kommunikációs rendszer járművekbe történő integrálásával és a technológia átadással kapcsolatos problémák voltak. A General Dynamics European Land Systems amerikai cégcsoportot 8,5 millió eurós, a szerződésben szereplő kötbérrel is sújtották már eddig a szállítások késése miatt. Az első harminchat Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművet ez év október 5-én adták át. Bukarest első körben 94 páncélosról szóló szerződést írt alá és hamarosan véglegesítésre fog kerülni a második rendelési tétel is.
Lengyelországban is gyarapodott a légierő gépállomány a héten, ugyanis november 16-án egy újabb Leonardo M346-os Bielik sugárhajtású kiképző repülőgép érkezett meg. A Deblin légibázison leszálló 7711-es oldalszámú példány a 11. a Varsó által eddig megrendeltek közül. A tervek szerint ez év végéig telesítésre fog kerülni a 12 gépről szóló megrendelés. Lengyelország 2014 februárjában nyolc M346-os megvásárlásáról írt alá szerződést, amelyek leszállítása 2017 októberében ért véget. Ez a szerződés további négy repülőgép opcióját is tartalmazta, amelyeket 2018 márciusában változtattak meg tényleges rendeléssé. Ezt követően, 2018 decemberében, Lengyelország egy harmadik rendelést is feladott a típus további négy gépre. A második tétel szállítása ez év végén, míg a harmadiké 2022 októberében fejeződik be. A szállítások befejezése után a Lengyel Légierőnek összesen 16 Bielik-je lesz.
Németországban bejelentették a C-160D Transall szállító repülőgépek kivonásának dátumát. A Luftwaffe által 1967 óta használt típust jelenleg a Lufttransportgeschwader 63 (LTG63) repüli a Hohn-i légibázison. Az LTG62-es már évek óta az Airbus A400M-et üzemelteti. A három C-130J-30 és három KC-130J Super Hercules 2021 és 2023 között érkezik majd meg a franciaországi Evreux/Fauville-be. Az MBB, az Aerospatiale és a VFW-Fokker vállalatokat tömörítő Transporter Allianz konzorcium összesen 169 darab C-160-at készített el, ezekből 110 darabot állított hadrendbe Németország. Az LTG63 mellett ezeket még két másik szállítórepülő ezred, az LTG61 és az LTG62 repülte Landsberg, illetve Wunstorf repülőtereken. Jelenleg már csak 14 példány repült az LTG63-nál, míg további egy a WTD61 kísérleti egységnél található meg.
Elsőként a Dán Királyi Légierő (RDAF) Lockheed Martin C-130J Super Hercules taktikai szállító repülőgépei fogják megkapni a Marshall Aerospace and Defense Group által kifejlesztett páncélzatot. Ez a pilótafülkét védi és teljes egészében felváltja a jelenleg is alkalmazott páncélzatot. A nagy szilárdságú polietilénből gyártott páncélzat korszerűségét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy azonos védettséget biztosítva tömege csak fele a most alkalmazotténak. A páncélzat gyorsan és egyszerűen felszerelhető bármelyik ütemezett karbantartás alatt is, ezáltal biztosítva a repülőgépek legoptimálisabb rendelkezésre állását.
Norvégiában vizsgálják az ország páncélos erejének növelési lehetőségét. Jelenleg két elképzelést vázoltak fel. Az egyik a már meglévő német Leopard 2-es harckocsik modernizációját jelentené Leopard 2A7 szintre. Ezzel azonban nem tudnák az elvárt szintet teljesíteni, így még vásárolni kellene páncélosokat is. A másik utat az új harckocsik beszerzése jelentené. Ebben az esetben a dél-koreai K-2 Black Panther típus került megemlítésre. A két gyártót már megkeresték a norvégok az esetleges védelmi ipari együttműködés lehetőségek felmérésének céljával. Várhatólag a 2021-es évben megszületik majd a döntés, így bármelyik úton is indulnak majd el a norvégok, a páncélos erők 2025-ben már átvehetik az első új, vagy éppen alaposan korszerűsített harckocsijukat.
Pár hét késessel, de 2020. november 19-én, csütörtökön megérkezett a harmadik Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép is a spanyolországi Getafe repülőteréről az Eindhoven-i bázisra. Ez a T-056-os Airbus A330 MRTT lesz az egyetlen a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat flottájában, amelyet orvosi evakuációt lehetővé tevő módon alakítanak át. A konfiguráció megváltoztatása után ez a repülőgép lesz az első a 4 repülőgép közül, amely a németországi Köln katonai repülőtéren fog tartósan állomásozni. A T-056-os Airbus A330MRTT eredetileg a németországi repülőtérre kellett volna, hogy megérkezzen, de jelenleg még Kölnben az infrastruktúra még nem áll készen az Airbus-ok fogadására.
Az első Airbus A330MRTT (T-055) 2020. június 30-án érkezett meg Hollandiába. A másodiknak átadott Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép, aT-054-es lajstromjelű gép 2020. augusztus 10-én 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le az Eindhoven-i bázison. Ezek az első időben leginkább a képzésben vettek részt, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A negyedik és az ötödik repülőgép jelenleg már átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezték, a negyedik pedig még 2020 novemberében lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at 2020 májusának elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben.
Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak.
A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült. A legénység többi tagjának képzése igen rövid idő elteltével újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában. Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. Így 2020 októberében megszületett a döntés a 9. Airbus A330MRTT beszerzéséről is.
Megérkezett Svájcba a Lockheed Martin ajánlata november 18-án. A svájci New Fighter Aircraft (NFA) tenderen az F-35A Lightning II a Saab Gripen, a Dassault Rafale, az Airbus Eurofighter, valamint a Boeing Super Hornet típusával verseng a megrendelésért. Bern 6 milliárd svájci frankot szán az összes F/A-18C/D Hornet és F-5E/F Tiger lecserélésére és elvárja a vételár 60%-ának ellentételezését. A Lockheed Martin ezért az összegért 40 darab F-35-öst tett a csomagba a szükséges oktatással és logisztikai támogatással. Ez utóbbi méretére jellemző, hogy tartalmaz annyi tartalék alkatrészt, hogy ezekből egy féléves üzemeltetés is megvalósítható lesz. Továbbá lehetőség nyílik a svájci iparnak is részt vennie az F-35-ös világméretű gyártási láncában. Mindezeken felül a Lockheed Martin négy repülőgép összeszerelésének lehetőségét kínálja Svájcban, hogy a légierő és az ipar egyaránt jobban megismerje az F-35-ös repülőgépet, így könnyebbé téve annak üzemeltetését a teljes élettartama során. A jelenlegi számok is igen figyelemreméltóak az F-35 esetében, hiszen a mai napig a típust 13 nemzet választotta és már több mint 585 darab F-35 áll szolgálatban.
Sikeres éleslövészettel bizonyította szárazföldi célpontok elleni csapásmérő képességét Franciaország ötödik FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattja, az FS BRETAGNE. A 2013 októberében építeni kezdett 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles BRETAGNE 2016 szeptemberében került vízre, tengeri próbajáratait 2017 novemberében fejezte be. 2020. november 10-én kedden, egy MBDA MdCN (Missile de Croisière Naval) csapásmérő robotrepülőgép indításával tettek pontot a legénység képzési idejének végére. A 2015-ben rendszeresített MdCN végigrepülte a tervezett útvonalat és a fedélzeti infravörös önrávezető fejének érzékelőjével befogta a megsemmisítésre kijelölt célt a Biscarosse lőtér területén. A több száz kilométeres hatótávolságú MdCN a légi indítású SCALP csapásmérő robotrepülőgép továbbfejlesztett változata. Használatával a nemzetközi vizekről nyílik lehetőség szárazföldi célpontok megsemmisítésére.
Az Airbus Helicopters bízik abban, hogy az év végéig elindíthatja az EC665 Tiger harci helikopterek MkIII-as jelzésű korszerűsítési programját, miután három ügyféllel már megállapodást kötöttek a szükséges módosításokkal kapcsolatban. Az elmúlt fél évben az Airbus Helicopters technikai jellegű megbeszéléseket vezetett Franciaországgal, Németországgal és Spanyolországgal a helikoptereiktől elvárt képességek feltérképezése okán. A szerződést 2021 közepéig szeretnék tető alá hozni. A Tiger MkIII-as korszerűsítési programban az üzemeltetési költségek csökkentése mellett a fegyverzet erősítése, bővítése is szerepel a fedélzeti elektronika modernizálása mellett.
November 13-án az északnyugat-franciaországi Lorient-ban vízre bocsátották a Párizs által megrendelt utolsó FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattot. Az 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles LORRAINE (D657) a hajóosztály 8. francia megrendelésre épített hajója. A Naval Group által gyártott hajókból még kettő másik is elkészült, ezek azonban exportra kerültek Marokkóba, és Egyiptomba. A 2021 tavaszán szolgálatba álló ELZÁSZ (D656) nevet viselő testvérhajójával együtt ennek is a fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat.
Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük is megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Thales Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. Párizsban 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyult. A LORRAINE (D657) fregatt 2022 novemberében megkezdi a tengeri próbáit.
Franciaországban szerződést kötött a Dassault Aviation céggel hét Falcon 2000 LXS üzleti repülőgép megvásárlásáról. Ezeket az átépítés után Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépként fogják üzemeltetni. Ezek szállítása 2025-ben kezdődik el. Párizs az Albatros programja keretében összesen 12 darab ilyen, törzs alá szerelt Thales Searchmaster radarral, Safran Euroflir elektrooptikai rendszerrel, megfigyelő ablakokkal, ledobható mentőtutajokkal, katonai kommunikációs rendszerekkel, zavarásbiztos GPS-vevőkkel egyaránt ellátott, módosított Dassault Falcon-t tervez beszerezni. Az Avion de Surveillance et d'Intervention Maritime (AVISMAR) program célja az öt Falcon 200 Gardian és a nyolc Falcon 50M cseréje, amelyeket jelenleg a Francia Haditengerészet üzemeltet. A Falcon 200 Gardian-okat 2025-ben, a Falcon 50M-et 2029-benfogják nyugdíjazni. Mindkét típus több mint 40 éve szolgál. Azonban a 12 Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépből nem mind fog Franciaországban legyártásra kerülni. A többségüket Indiában készítik majd el az Dassault Reliance Aerospace Limited (DRAL) francia leányvállalatnál, Új-Delhi 2016-os Rafale vadászgépeinek megvásárlásával kapcsolatos ellentételezés részeként és csak az átalakításuk történik majd Franciaországban. A gépekhez legalább tíz évig nyújt majd ipari támogatást a gyártó.
Pár nappal ezelőtt, 2020. november 17-én egy Embraer EMB-314/A-29 Super Tucano turbólégcsavaros felfegyverezhető kiképző repülőgépet észleltek a portugáliai Monte Real légibázison. A PT-ZTU lajstromú és egyedi festéssel rendelkező Super Tucano a gyártó tulajdonát képezi és a leendő megrendelők típussal történő megismertetésére is használják. Lisszabon eddig nem jelentette be hivatalosan, hogy ilyen kategóriájú repülőgépet keres, de annyi bizonyos, hogy a légierő pilótáinak Egyesült Államokban történő képzése csak átmeneti jellegű. Ezt az tette szükségessé, hogy a pilótaképzésben használatos Dassault/Dornier Alpha Jet A sugárhajtású kiképzőgépeket 2018-ban utód nélkül kivonták a hadrendből.
Németországban vizsgálták a korszerűsített Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgépek és a hordozásukat, indításukat végző spanyol EF-18M Hornet vadászbombázók közötti megfelelő adat kapcsolatot. A MBDA Germany és a Saab Dynamics partnersége által létrejött Taurus Systems GmbH által gyártott több mint 500 kilométeres hatótávolságú fegyverek Spanyolország által megvásárol példányainak korszerűsítéséről 2018-ban született megállapodás. A már 12 éve rendszeresített Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgépek esetében ez a fegyver számítógépén futó program frissítésében, újabb képfeldolgozó számítógépes szoftver és navigációs algoritmusok alkalmazásában, valamint zavarvédettebb és továbbfejlesztett műholdas vevőben és ennek új antennájában merültek ki. A repülési feladatok végrehajtására két együléses és egy kétüléses Hornet települt át Németországba 19 főnyi katonával együtt. Az együléses gépek közül az egyikre került felfüggesztésre a Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgép, míg a másik a tartalék szerepében készen állt bármikor átvenni társa szerepét, amennyiben műszaki meghibásodás lép fel. A kétüléses pedig a kísérőgép volt a repülések során. Valós indításra ugyan nem, de annak szimulálására sor került. Ezt követően a Hornet géppár végigrepülte a Taurus számára kijelölt útvonalat, ellenőrizve hogy a módosított fedélzeti rendszerek megfelelően működnek-e. Ezek során probléma nem adódott, így a korszerűsítés sikeres volt.
Görögország hivatalosan kérte Washingtontól az ötödik generációs, az amerikai Lockheed Martin által gyártott F-35 vadászbombázók beszerzési lehetőségét. Athén most 18-24 ilyen gép megvásárlási igényével fordult az Egyesült Államokhoz, amelyek lehetnek újak, vagy akár használtak is. Ez év októberének végén a görög Estia újság arról számolt be, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a közelmúltbeli görögországi látogatása során biztosította az európai országot, 20 Lockheed Martin F-35A Lightning II biztosan eladásra fog kerülni számára. A lap azt is tudni véli, hogy a 2022-ben hat repülőgépet vásárolnak majd meg, és azokat az első hat francia Dassault Rafale vadászbombázóval nagyjából egy időben szállítják le. Továbbá azt is valószínűsítik, hogy a görög F-35-ök egy része olyan példány lesz, melyeket eredetileg a szomszédos Törökország részére kezdtek el építeni.
Ez év elején mindenesetre a gyártósoron 24, az építés különféle szakaszában lévő, eredetileg török megrendelésre elkészíteni kezdett F-35-ös volt megtalálható. A már elkészültek közül – az első török F-35A 18-0001 gyártási számmal 2018. május 10-én repült első alkalommal – nyolcat az USAF fog hadrendbe állítani a legutóbbi hírek szerint. További hatot tartós tárolásba helyeznek, lehet ezek lesznek majdan az első görög Lightning II-ek. Ez év júliusában Görögország azt tervezte, hogy 2021-ben aláírja majd 20 darab ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó megvásárlásáról szóló szerződését. Ennek értéke közel 3 milliárd dollár lesz és az első példányokat 2025-ben, vagy 2026-ban vehetik majd át. A Rafale beszerzésről is érkeztek sajtó hírek. Ezek szerint Franciaország várhatóan 2021 januárjában szállítja majd le az első használt Rafale-t, a 11 másikat pedig még az év decemberig átadják, havonta egy példányos ütemezésben. Ez azonban feltételezi, hogy a szerződést mihamarabb aláírják, és az első előleg befizetésre kerül az év végéig.
Oroszországban az ejtőernyős csapatok fő páncéltörő rakétáit még mindig a régi Fagot, Konkursz és Metisz rakéták jelentik. Ez a közeljövőben már voltozni fog, hiszen az első Kornet-D1-ek (NATO-kód: AT-14 Spriggan) már átadásra kerültek eme fegyvernem számára. A kijelölt állomány még ez év decemberében elkezd majd megismerkedni az új irányított rakétákkal. Ezeket a rakétákat a páncélosok mellett sikerrel alkalmazhatják majd helikopterek és drónok ellen is. A kézzel szállítható állvány mellett, a kerekes valamint a lánctalpas futóművel rendelkező járművekről is tervezik felhasználni. Ez utóbbi esetében a BMD-4M-en rendszeresíteni tervezik. A Kornet rakétái közül a 9M133-1 tandem robbanófejjel ellátott 1000-1200 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő, a 9M133F-1 termóbárikus harci résszel ellátott rakéta 100 métertől 5500 méterig alkalmazhatók. Továbbá használhatók a megnövelt hatótávolságú, 8000 méterre elrepülő 9M133M-2 1300 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő és a még nagyobb hatótávolságú, ezért nagyobb rakétamotorral felszerelt 9M133FM-3 termóbárikus harci résszel felszerelt, akár helikopterek ellen is bevethető variánsok is.
Gyaníthatóan a Központi Katonai Körzet csapatinál fognak felbukkanni az 2020 márciusában rendszeresített új rakétákkal ellátott TOS-1A rakéta-sorozatvetők. Elődjeihez hasonlóan az új rakétának is termobárikus a harci része, ez azonban új összetételtű vegyületből áll, tömege 90 kilogramm. Az igencsak hatásos termobárikus fejrész pusztító ereje az új, hatásosabb robbanóanyagnak köszönhetően nagyobb lett, de a rakéta 220 milliméteres átmérője változatlan marad. Az eddigi 3,725 méteres hossza viszont megnövekedett, egyrészt a harci rész miatt, (mely már eredetileg is a rakéta hosszának majd kétharmadát elfoglalta) másrészt a hatótávolsága miatt. Ugyanis, az eddig is alkalmazott MO-1.01.04M rakéta 6000 métere helyett az új rakéta már 10000 méterre is eljuthat, ennek köszönhetően az indítójármű kikerülhet az irányított páncéltörő rakéták hatótávolságából. De mindezen fejlesztések ellenére a régi MO-1.01.04M rakéták a továbbiakban is használatban maradnak, hiszen ezek minimális indítási távolsága 400 méter, míg az újaknál ez az érték már 1600 méterre növekedett. A tervek szerint új családtaggal fog bővülni a TOS rakétavető páncélosok családja. A 30 rakéta indítására képes TOS-1-et (Ob.634, vagy TOS-1M) a 24 rakéta indítására képes Ob.634B, vagy TOS-1A követte (ez exportra is került Örményország, Azerbajdzsán, Irak, Kazahsztán és Algéria részére), mindkettő a T-72-es harckocsi alvázán került legyártásra. Az új variáns, mely a TOS-2-es megjelölést fogja viselni, a pár éve bemutatott T-14-es Armata harckocsi alvázán kerül majd kialakításra. Gyaníthatóan a TOS-2 is el lesz látva a továbbfejlesztett rakétával.
Az Armata páncélos család egy újabb tagját tervezik már Oroszországban. A T-17-es jelzésű jármű egy rakétás páncélvadász lenne. Megjelenése igencsak emlékeztet a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadászra, amelyet a BMP-3-as gyalogsági harcjárművön hoztak létre. A középvonaltól balra eltolt behúzható indítóállványát és a rakétákkal ellátott töltőberendezését a leszerelt torony miatt felszabaduló helyre építenék be. A parancsnok jobb oldali búvónyílása mögé szerelnék fel a célzórendszert és a távirányítású géppuskát is. A rajzok alapján a páncéltestet megrövidítenék, hiszen a T-14 Armata 7 futógörgőjével szemben a rakétás páncélvadászon csak 6-ot látni.
Még jelenleg sem biztos az, hogy mennyire is képesek Kína hajók elleni ballisztikus rakétái ellátni feladataikat. Az augusztusi teszt során két hajóellenes ballisztikus rakéta, egy-egy DF-26B és DF-21D indítására került sor egy mozgó célpontra a Dél-kínai-tengeren. Az nem ismert, hogy a rakéták milyen kárt okoztak a hajón, és hogy az a találatokat túlélte-e, vagy szinte azonnal elsüllyedt, ahogy az várható lenne egy ilyen fegyvertől. Más hírek szerint akkor négy rakéta indítására került sor, de kettő még a partvonalat sem tudta elhagyni, a földbe csapódtak. A másik kettő viszont eljutott a tenger fölé, de nem ért el találatot. Tény, egy a hangsebesség többszörösével haladó repülőtestet nem könnyű úgy irányítani, hogy eltaláljon egy másik mozgásban lévőt, még ha az hajó méretű is. Amennyiben tényleg kudarcot vallottak eme fegyverek, úgy érthető a titkolózás, hiszen így továbbra is jelentős elrettentő erőt jelenthetnek ezek a valós képesség nélküli rakéták.
A közösségi médiának köszönhetően egy a világhálóra felkerült fotó arról tanúskodik, hogy már folynak a légi tesztek a Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 nehéz szállító repülőgép légi utántöltő változatával. 2019-es műholdfotók alapján legalább egy ilyen Y-20 már akkor létezett. A több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosítása a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. A mostani igencsak rossz minőségű képen a repülő Y-20 szárnyai alatt megfigyelhetők voltak ezek az utántöltő konténerek. A bal szárny alattiból a tömlő ki volt engedve és ez mögött igencsak közel, szinte az utántöltéshez megfelelő pozícióban, de nem összecsatlakozva egy J-20-as lopakodó vadászbombázó repült. A J-20-ról még 2018 végén a kínai televízióban volt látható, igaz elhomályosított képeken, a lopakodó vadászbombázó utántöltésére szolgáló fogadócső. A természetesen behúzható kivitelű légi üzemanyag-felvételt lehetővé tevő eszköz a pilótafülke jobb oldalán volt (alig) látható.
Tajvanon egy tesztet hajtottak végre a Nemzeti Chung Shan Tudományos és Technológiai Intézet (NCSIST) által tervezett Wan Chien, vagy Ten Thousand Swords néven is ismert kazettás résztöltetű csapásmérő robotrepülőgéppel. A 200 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, műholdas irányító rendszerrel ellátott, hazai fejlesztésű fegyver már évek óta hadrendben áll és a tajvani stratégiában fontos szerep hárulna rá a kínaiak elleni hadműveletben. Létrehozásának kényszerét a Raytheon AGM-154 JSOW csapásmérő robotrepülőgépek eladásának Egyesült Államokbeli vétója szülte. A 2015 óta sorozatgyártásban készített Wan Chien-t úgy tervezeték meg, hogy a több mint 100 résztöltetével képes legyen hajók, rakéta- és radarbázisok, csapatösszevonások, kikötői létesítmények és repülőterek elleni támadások végrehajtására.
A Wan Chien csapásmérő robotrepülőgépet a modernizált F-CK-1C/D Ching-Kuo vadászbombázók egyik új fegyverének szánták. A légierő által bevethető darabszámot nagyban csökkentette, hogy évekig egy kormányzati döntés következtében a tervezetnél kisebb mennyiségben vásároltak a fegyverből. Azonban egy 2017-es elemzés rávilágított a tévedésre, ezért a gyártási ütem emelését végrehajtották, így évente több mint 100 darab Wan Chien készülhetett el. A mostani, november 11. indítást egy F-CK-1C/D Ching-Kuo vadászbombázókkal felszerelt repülőezred gépéről végezték és egy kísérő repülőgépről figyelemmel kísérték az egész repülést. Az NCSIST jelenleg a Wan Chien csapásmérő robotrepülőgép a zavarvédelmének és hatótávolságának növelésén munkálkodik. Reményeik szerint utóbbit sikerülhet majd 400 kilométerre növelni.
Felszállási tilalom alatt állnak Tajvanon a Lockheed Martin F-16-os vadászbombázók. Az ok az, hogy 2020. november 17-én, kedden este pár perccel a hualieni légibázisról való felszállás után a 6672-es oldalszámú együléses változat eltűnt a radar képernyőkről, kilenc tengeri mérföldnyire északkeletre a légitámaszponttól. Az éjszakai kiképzőrepülésre indult gép volt egy hónapon belül a második, míg ebben az évben már a negyedik olyan tajvani katonai repülőgép, mely veszteséglistára került. Ez előtt október végén egy Northrop F-5-ös zuhant a tengerbe pilótájának a halálát okozva.
Vízre bocsátották Japán következő generációs többfeladatú fregattjai közül az elsőt november 19-én. A 30FFM jelzéssel ellátott hajóosztály első egysége a KUMANO nevet viseli, hadrendi jelzése FFM-2. Ez utóbbi eléggé árulkodó, hiszen az FFM-1-et viselő hajó eddig nem került vízre, még építés alatt áll a Mitsubishi Heavy Industries nagaszaki hajógyárában, a késés okáról nincs hír. A 132 méter hosszú, üresen 3900 tonna, de teljesen feltöltve 5500 tonnás vízkiszorítással rendelkező fregattok esetében a nagyfokú automatizáltságnak köszönhetően a legénysége mindössze 90 fős. A meghajtást egy Rolls-Royce MT30 gázturbina és egy pár MAN 12V28/33D STC dízelmotor biztosítja, ezek segítségével a hajók képesek elérni a 30 csomós sebességet is. A KUMANO 2021-ben kerül majd átadásra a flotta részére és 2022-ben lép majd szolgálatba. Tokió terveiben további 21 testvérhajó megépítése szerepel. Az építést több hajógyár között osztják szét, és várhatóan 2022-től évente két hajót adnak majd át. A japán kormány korábban hat fregattot rendelt meg, és a legújabb védelmi költségvetési kérelmében további két hajóra igényelt 951 millió dollárt. Egy ilyen fregatt kalkulált egységára körülbelül 461 millió dollár. A hét elején a Singapore's Business Times újság arról számolt be, hogy Indonézia négy 30FFM fregattot kíván vásárolni. A lap úgy tudja, a beszerzésről politikai szinten már meg is állapodtak az országok vezetői.
Japánban a szárazföldi haderő pilótái 2020. november 6–tól már repülik a Bell/Boeing V-22B Block C változatú Osprey billenőrotoros repülőgépeket. A szigetországba 2020 májusában hajóval szállították át az Egyesült Államokból az első két gépet, melyek a JG-1701 és a JG-1705 jelzést viselik. Éppen ez utóbbi volt az a példány, mely 2020. július 10-én átrepült Iwakuniból a kisarazui támaszpontra. Tokió 2015-ben választotta ki a V-22-est, amelyből eddig 17 darabot rendeltek meg. A japán pilóták és a műszakiak a tengerészgyalogság VMMT-204 századának segítségével ismerkedtek meg a típussal 2016-tól kezdődően a New River támaszponton.
Ausztráliában új életre kellhet néhány már kivonásra került Sikorsky S-70B-2 Seahawk helikopter. Az Ausztrál Haditengerészet által 2018 novemberében eladásra felkínált forgószárnyasokból a Skyline Aviation Group 11 gépet, valamint nagymennyiségű tartalék alkatrészt vásárolt meg. Szándékuk szerint e helikopterekből párat repülőképessé fognak tenni és tűzoltásra lesznek képesek. A 2019-es Avalon Airshow-n már be is mutatták az elképzelésüket. Az egykori N24-016-os lajstromjelet viselő helikopter törzse alá egy 4500 literes tartály került felszerelésre a tűzoltáshoz szükséges rendszerekkel együtt. A 325 kilogrammos puha oldalfalú tartály, amelyet Helitak tervezett, víz nélküli állapotban összecsukható és csak feltöltve nyeri el alakját. Miután a szükséges átalakítások megtörténtek a helikopteren a 3,4 méterszer 2 méteres alapterületű tartály mindössze 25 perc alatt fel-és leszerelhetővé válik. Feltöltését a helikopterre szerelt csővel és szivattyúval is megoldhatják bármilyen szabad vízfelületről. A Skyline Aviation Group szeretne 2-6 helikoptert képessé tenni a tűzoltásra a 2021-es évre.
Jelenleg még nem végleges a 2021-es védelmi költségvetés F-35-re vonatkozó része az Egyesült Államokban. Az eredeti terv szerint a Pentagon 79 F-35-t vásárolt volna meg, 48 F-35A-t a légierőnek, 10 F-35B-t és 21 F-35C-t az amerikai haditengerészetnek, illetve a tengerészgyalogságnak. Valószínűleg további 1,7 milliárd dolláros kiadással tizenhét újabb F-35 megvásárlására is sor kerülhetne. Ezekből tizenkét F-35A és öt F-35C variáns lenne. Ez így összesen 96 darab vadászbombázót eredményezne, ami öttel több, mint amiről ez év júliusában szó volt. Persze azt sem árt megemlíteni, hogy a 2020-as költségvetési év keretében 98 darab F-35-el lettek gazdagabb az amerikai haderők.
Az Amerikai Légierő (USAF) nyugdíjazta két Boeing WC-135 Constant Phoenix repülőgépének egyikét. A WC-135 feladata, hogy mintákat gyűjtsön a légkörből nukleáris robbantások felderítése és azonosítása céljából. Az 582-es oldalszámú repülőgép november 16-án a szolgálatból való kivonás után utoljára szállt fel a nebraskai Offutt bázisáról. Ezt a példányt 1962-ben építették és KC-135 Stratotanker-ként lépett szolgálatba. A repülőgépet először EC-135-ös Looking Glass konfigurációnak megfelelően alakították át. WC-135 Constant Phoenix típusváltozattá az 1998-ban történt újabb átépítést követően vált. Eme speciális repülőgépek által ellátott feladatkörre természetesen szükség van és lesz is a jövőben, éppen ezért 2022 végéig három újabb WC-135R lép majd szolgálatba, amelyeket szintén KC-135R tankergépekből alakítanak át.
Új kiegészítőt mutatott be a Lockheed Martin a Block 70/72-es változatú F-16-os változatokhoz. A Legion-ES (Legion-Embedded System) konténert már egy vevő meg is rendelte, de kilétét eddig nem fedték fel. A Legion-ES 2023-tól kezdődően lesz majd elérhető, hossza 1,95 méter, tömege 300 kilogramm. A benne elhelyezett infravörös érzékelő a légi célpontok felderítését és azonosítását teszi lehetővé. Elhelyezésére akárcsak elődjénél, a szívócsatorna jobb oldalán nyílik lehetőség.
NETARZENÁL GALÉRIA
Northrop SF-5M Freedom Fighter
McDonnell Douglas CE-15 Hornet
Aerospatiale SA-319B Alouette III
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas T-45C Goshawk
Catégories: Biztonságpolitika
2020.11.14
Az ukrán Iskra - mely az állami Ukroboronprom leányvállalata - a közelmúltban aláírt szerződés alapján új radarrendszereket fog legyártani. Meglepő módon az igencsak újnak számító, hiszen Ukrajnában is csak 2018 óta alkalmazott 36D6M1-1 3D-s rádiólokátorokat az Egyesült Államok vásárolta meg. Igen Ukrajnában is, hiszen ugyanez a 2018-as az év volt az, amikor az USA is beszerzett ilyen radarokat. Most tehát már a modern automatizált légvédelmi rendszerekhez, valamint a légvédelmi rakétakomplexumok részeként történő felhasználásra tervezett radarokból újabbak kerültek beszerzésre. A gyártó elmondása szerint az első szállítmány példányaival elégedettek voltak a tengerentúlon, így nem meglepő, hogy továbbiakat vásárolnak még.
Még nem hivatalos, de ukrán sajtóértesülések szerint Kijev megállapodott huszonhat darab 152 milliméteres Dana-M2 önjáró tarack beszerzéséről a Cseh Köztársasággal. A megrendelés becsült értéke nem kevesebb, mint 40 millió dollár. Azt is tudni vélik, hogy ezek a tüzérségi eszközök a cseh haderő készletéből kerülnek majd Ukrajnába, egy alapos nagyjavítás és felújítást követően. A darabárról is eltérőek még az értesülések, lehet találkozni 900000 dollárral és 1,55 millió dollárral is.
Litvániában hamarosan aláírásra fog kerülni egy újabb beszerzés. Az elkövetkező öt évben az amerikai kormánynak 181 millió eurót (213 millió dollárt) fizet majd a balti állam. Ezért az összegért a litván fegyveres erők négy Sikorsky UH-60M Black Hawk helikoptert vásárolnak kiegészítő felszereléssel, pótalkatrészekkel, valamint képzéssel, és logisztikai támogatási csomaggal. A Black Hawk-ot négy gyártó ajánlatából választották ki, amelyek a legjobban megfelelnek a litván fegyveres erők igényeinek. A Black Hawk-ok első példányait 2024 végén lehet majd Litvániába szállítani. Az új forgószárnyasok teljes mértékben felváltják a litván fegyveres erők által jelenleg használt Mil Mi-8T-ket. A szovjet gyártmányú helikopterflotta a harmincas éveit tapossa, és a légi alkalmassága nemsokára lejár. Továbbá az üzemeltetése is nehézkes, drága a karbantartás, meghibásodásokra hajlamosak, valamint bonyolulttá teszi a javítást az Oroszországból származó pótalkatrészek kiszámíthatatlan szállítása is.
Pozitív tapasztalatokat szerzett Olaszország a Typhoon vadászbombázóival a Közel-Keleten végzett harci bevetések során. A különítmény 2019. március 26-án települt át Kuvaitba. A típus körülbelül 18 hónapig volt megtalálható a térségben és Reccelite II felderítőkonténerekkel hajtotta végre bevetéseit. Az Olasz Légierő volt az első fegyveres erő Európában, amely integrálta a Reccelite II felderítőkonténert a Eurofighter-en. A légierő tesztegysége 2015 júniusában fejezte be az alkalmazáshoz szükséges üzemeltetési műszaki tanúsítás elkészítését. Kuvaitban az Eurofighter rendkívül sokoldalú és megbízható fegyverrendszernek bizonyult. Hatékonyan továbbvitte azt a szerepet, amelyet korábban a Tornado és az AMX vadászbombázók láttak el. A kifinomult Reccelite II-nek köszönhetően 2020 szeptemberéig a 2900 repült óra alatt nagy mennyiségű és nagyfelbontású képet készítettek az iszlám harcosok tartózkodási helyéről a koalíciós erők számára. Ezekre a bevetésekre kizárólag Irak területén kerül sor. Az összegyűjtött adatokat valós időben elküldték a földi állomásoknak, ahol a speciális hírszerző egységek elemezzék őket, mielőtt azokat a koalícióhoz továbbították volna.
Olaszországban már elkezdték a következő rombolóosztály tervezését. A DDX típusú rombolókból kettőt szándékoznak megépíteni, de jó eséllyel további két egységet is megrendelnek majd. Vízkiszorításuk 10000 tonna lesz, hosszuk 175 méter, szélességük 24 méter, merülésük 9 méter. Több mint 300 fős legénységgel, és CODOGAL (COmbined Diesel Or Gas And eLectric) meghajtórendszerrel fognak rendelkezni, ami biztosítani fogja a 30 csomót meghaladó maximális sebességet. A CODOGAL rendszer lehetővé teszi gázturbinák, vagy dízelmotorok, plusz elektromos meghajtás használatát alacsonyabb sebességeknél is. A DDX típusú rombolók tervezése 2022-ben fog befejeződni, az első romboló építéséről szóló szerződést 2023-ban véglegesítik, míg ez az egység 2028-ban kerül majd átadásra. A hajókat valószínűleg La Speziában építik majd meg. Rakéta fegyverzetüket 6 darab nyolcas függőleges indítórendszer rejti majd.
Ezekben megtalálhatók lesznek az Aster légvédelmi rakéták és a Teseo Mk2 Evolved hajóelleni rakéták is, amelyek képesek támadni a szárazföldi célpontokat a part menti övezetben. Szárazföldi célpontok ellen az MBDA Scalp kerülhet majd alkalmazásra. Tengeralattjárók elleni fegyverzetét torpedók fogják alkotni. A függőleges indítórendszer elhelyezésére az orrban lévő ágyú és a felépítmény, valamint a helikopterhangárt is magába foglaló hátsó felépítmény előtti rész fog szolgálni. A tatfedélzet és a hangár két haditengerészeti EH101, vagy két SH90 helikopter elhelyezésére lesz képes. A csöves tűzfegyverzet az olasz hagyományokat követve igen erős lesz. Az orrban egy 127 milliméteres, a hajótest közepénél kétoldalt egy-egy, és helikopterhangár tetején is egy 76 milliméteres löveg kerül elhelyezésre. A légi és a felszíni célpontokat a Leonardo Kronos nevű AESA antennás rádiólokátora deríti majd fel C és X sávban üzemelve. A tatrész emelvényén egy hagyományos forgó antennás radar is felszerelésre fog kerülni.
A Leonardo-nál elkészült az első C-27J Next Generation taktikai szállítógép. A most még festetlen példányt a berepülési program végén, 2021-ben adják majd át a megrendelőnek. Ez az NG konfiguráció új pilótafülke-kijelzőket, időjárási radart, modern navigációs és kommunikációs berendezéseket, valamint finomított aerodinamikai megoldásokat is tartalmaz a jobb működési hatékonyság és még jobb teljesítmény érdekében. Ezt az új alapkonfigurációt utólagos felszerelésként kínálják majd azoknak a jelenlegi üzemeltetőknek is, akik korszerűsíteni kívánják a már meglévő C-27J gépeiket
Spanyolországnak rövid távú problémával kell szembenéznie, mivel az Armada Espanola (Spanyol Haditengerészet) AV-8B Harrier II Plus vadászbombázói igen közel állnak a nyugdíjhoz. Madridnak gyorsan el kell döntenie, hogy engedélyezi-e a haditengerészet számára, hogy továbbra is merevszárnyú repülőgépekkel való rendelkezés lehetőségét, vagy meghozzák a döntést, hogy csak helikoptereket alkalmazzon. A 35 évvel ezelőtt hadrendbe állított 12 darab AV-8B üzemideje várhatóan 2025 és 2027 között lejár, és a piacon az egyedüli opciót, az F-35B Lightning II jelenti. 2014 novemberében a Spanyol Honvédelmi Minisztérium megállapodást kötött a Harrier program támogatására, miután 2014 és 2024 között 47,6 millió euró (54,1 millió dollár) költségvetést hagyott jóvá a típus üzemben tartására. 2018. áprilisi záró dátummal Spanyolországban a haditengerészet állományában lévő Boeing AV-8B Harrier II+ vadászbombázók egy korszerűsítésen estek át. Ennek eredményeképpen a szárnyak alatti csomópontokra szerelhető többzáras bombatartók alkalmassá váltak a GBU-38 JDAM bombák hordozására. A fejlesztést 2018. februárban tették próbára teljes sikerrel.
Azonban a szűkös költségvetés miatt jelenleg nem tűnik úgy, hogy Madrid megrendelheti a Lockheed Martin csúcsszuper gépét. Az Amerikai Tengerészgyalogságtól származó információk szerint egy F-35B árát 115,5 millió dollárban állapítják meg a gyártónál. Talán esélyt jelenthetett volna, ha a Harrier és az F-18 Hornet közös cseréjét az F-35-tel végzik el és így nem kerülnek megrendelésre az európai gyártmányú Typhoon vadászbombázók újabb példányai. A JUAN CARLOS I (L 61) partraszállást támogató helikopterhordozó kisebb módosításokkal akár képes is lehet a típus üzemeltetésére. A repülőfedélzet és a hangár lehetővé tenné 10 darab körüli F-35B tartós kiszolgálását. Amennyiben Spanyolország a jövőben is fenn kívánja majd tartani a haditengerészeti repülés hordozófedélzeti merevszárnyú válfaját, úgy az AV-8B Harrier II+ gépek kivonása után az igen drága, de képességeiben roppant korszerű F-35B lehet a megoldás.
Öt év elteltével újra szárazdokkba került a spanyol JUAN CARLOS I (L 61) partraszállást támogató helikopterhordozó, a tervezett nagyjavítás céljából. Cádiz kikötőjében most a következő év decemberéig lesz megtalálható majd a hajó.
Franciaországban eldőlt, az MBDA fogja megalkotni az EC665 Tigre harci helikopterek következő generációs szintet képviselő irányított rakétáját. Az új fegyver, a Future Tactical Air-to-Surface Missile (MAST-F) elnevezéssel rendelkezik jelenleg, és az MBDA középkategóriás MMP rakétájának kipróbált és bevált komponenseire és technológiáira épül majd. Moduláris felépítése lehetővé teszi az MHT/MLP (Missile Haut de Trame / Missile Longue Portée) elképzelésre épülő rakéta egyszerű integrálását a Tiger mellett számos szárazföldi, vagy légi eszközre is a jövőben. Az MHT/MLP-t magas megbízhatóság jellemzi, ezenfelül 20% -kal kisebb súlyú, mint a kategória többi rakétája. Ez közel 100 kilogrammnyi súly megtakarítását eredményez majd a Tiger helikopter számára, amely harci konfigurációban akár nyolc rakétát is képes lesz szállítani. Ennek a súlymegtakarításnak a kihasználása növelheti a Tigris üzemanyag-kapacitását és így harci hatótávolságát, vagy repülési idejét. Az MHT/MLP hatótávolsága meghaladja a 8 kilométert, még akkor is, ha alacsony magasságban történik az indítása. Cserélhető többféle robbanófeje sokféle célpontot elleni alkalmazásra teszi majd képessé, nappali, vagy éjszakai körülmények között is. A kétirányú adatkapcsolat lehetővé fogja tenni a célpont indítás utáni befogását is.
Görög lapértesülések szerint az ország flottája számára az Multi-Mission Surface Combatant (MMSC) fregattok jelentik majd a jövőt. Az Amerikából érkező hajók a Lockheed Martin által kidolgozott FREEDOM-osztályú egytörzsű LCS egységek módosításával jönnének létre, 118 méteres hajótesttel, és ugyanazzal a kombinált dízel- és gázturbinás meghajtórendszerrel. A hajó hatótávolsága 5000 tengeri mérföld, a sebessége pedig meghaladja a 30 csomót. A négy hajón az orrban egy 76 milliméteres Oto Melara ágyút helyeznének el, továbbá nyolc Harpoon hajók elleni robotrepülőgéppel, valamint a hangár oldalánál egy-egy MK 41-es nyolccellás függőleges indító kerülne elhelyezésre RIM-162 Evolved Sea Sparrow rakétákkal felszerelve, azonfelül egy SeaRAM légvédelmi rendszer tenné teljessé a fegyverzetet.
Kazahsztánba megérkezett az első két Mil Mi-8AMT/Mi-171E helikopter. Ezeket félig-meddig az Ulan-Ude-i üzemben készítették el, hiszen az összeszerelésüket Kazahsztánban végzik majd. A 2019 decemberében bejelentett megrendelés 17 ilyen gépről szólt, a szállítását a 2020–2022 közötti időszakban kell elvégezni. Az összeszerelést az Almati városában működő 405. számú Repülőgépjavító Üzemben végzik el. Kazahsztán úgy döntött, hogy létrehozzák a helyi helikopteripart, ennek első lépése a félkész forgószárnyasok összeszerelése. Az összeállított helikoptereket utas-és teherszállítására, mentési műveletekre, erdővédelemre, tűzoltásra, légi mentőszolgálatra és rendészeti feladatokra tervezik felhasználni.
Törökországban még ebben a hónapban szeretnék megkezdeni a hazai fejlesztésű légi célok elleni rakéták tesztelését. Mind a GÖKDOGAN (Vándorsólyom), mind a BOZDOGAN (Buzogány) nevet viselő fegyverrel befejezték a földről végzett indítási próbákat, így most a légi tesztekre kerítenének sort. Az indításokat egy Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon-ról fogják végrehajtani. A GÖKDOGAN egy rövid hatótávolságú (30 kilométeres) infravörös önirányítású rövid hatótávolságú rakéta, míg a BOZDOGAN egy aktív radaros önirányítású közepes hatótávolságú (65 kilométeres) rakéta. Mindkettő rakétamotorja csökkentett füstképződésű és az indítási és gyorsítási fázist követően csökkentett tolóerejű, így növekedett a hatótávolságuk, valamint a végfázisban is lehetőség van a tolóerő által biztosított jó manőverező-képesség alkalmazására. Ez utóbbiban a GÖKDOGAN esetében a tolóerővektoros kormányzás is hasznos lesz, hiszen ez a fegyver ezzel is rendelkezni fog. Indításukra a jól ismert LAU-129-es indítósínek szolgálnak. A tesztek sikeres befejezése után a rakéták sorozatgyártásba kerülnek.
Az izraeli tisztviselők cáfolták azokat a híreket, amelyek szerint a Lockheed Martin F-22 Raptor-ok eladása Izraelnek megvalósulhat. Az elmúlt napokban több sajtóorgánum is azt állította, hogy az Egyesült Államok jóváhagyta az F-22 Raptor vadászgépek eladását Izraelnek a légi fölény megőrzése érdekében, miután az Egyesült Államok megállapodott az F-35 lopakodó vadászgépek eladásáról az Egyesült Arab Emírségeknek. Erről a történetről először a londoni székhelyű Asharq Al-Awsat számolt be.
November 11-én érkezett meg az Izraeli Légierő Repülőkísérleti Központjába a légi tesztek elvégzésére képessé tett Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó. A Tel-Nof légibázison megtalálható intézmény a 924-es oldalszámú (AS-15 a 15. legyártott Adir) repülőgéppel lett gazdagabb. Ennek gerincének középvonalában, a középponttól kissé hátrafelé eltolva egy késantenna látható. Ez telemetriás adatok átvitelére szolgál és a fedélzeti berendezések légi próbáihoz (is) fogják használni. Hasonló volt az F-35 első prototípusain is, például az AF-01, a BF-01, és a CF-01 gépeken. További érdekesség, hogy az orr alatti ETOS rendszer átlátszó burkolatát egy szürke színűvel helyettesítették. A géptörzs és a futóműgondola oldalsó részére a jól ismert fekete-fehér jelzések kerültek, amelyeket a kalibráláshoz és a paraméterek azonosításához használtnak majd a fotó és mozgóképes elemzésnél.
A narancssárga és kék század jelölések és jelzések, valamint a jól látható színes felségjel a világ egyik legszínesebb Villámjává teszik ezt a példányt. Így Izrael az első olyan külföldi ország lett, amely kísérleti célokra szolgáló Lightning II-t üzemeltet. Ez a példány még augusztus 4-én érkezett meg Izraelbe három másik géppel együtt. Ennek a gépnek a segítségével Izrael lehetőséget kap saját elektronikus hadviselési, kommunikációs és fegyverrendszereinek integrálásához az F-35-ös fedélzetén. Ezt a kiterjedt munkát a hamarosan Izraelbe érkező Lockheed Martin mérnökök is támogatni fogják. Az Izraeli Légierő Repülőkísérleti Központjában jelenleg két olyan pilóta található meg, akik már képesítést szereztek az F-35-ös vezetésére. Az első izraeli fegyverek, melynek integrációjában a 924-es F-35I Adir részt fog venni a Rafael Spice kombinált vezérlésű irányított bomba, a Delilah csapásmérő robotrepülőgép, valamint a Rafael Python 5 légiharc-rakéta lehet.
Katar hamarosan aláírhatja az Leonardo (Aermacchi) M-346 Master sugárhajtású kiképző repülőgépekről szóló megrendelését, olasz lapértesülések szerint. Olaszország és Katar 2019 júliusa óta már tárgyal a repülőgépek beszerzéséről, továbbá ezek a tárgyalások várhatóan az olasz gyártású hadihajók megrendelésére is kiterjedhetnek majd, esetleg már az év végén.
Szaúd-Arábiában a Wahaj vállalat megszerezte azokat a tanúsítványokat, amelyek lehetővé teszik számára, hogy alkatrészeket gyártson a Eurofighter Typhoon vadászbombázókhoz. A BAE System szóvivője megerősítette, hogy a szaúdi vállalat engedélyt kapott fém és nem fém elemek gyártására és tesztelésére. Ezek különféle csavarok, alátétek, tömítések és konzolok lehetnek. A Wahaj 2014-ben alakult, részvényesei a szaúdi SIPCHEM és a dél-koreai Hanwha Chemical Corporation. A társaság még egyéb mérnöki tevékenységet is folytat a repülőgépiparban, az olaj-, gáz- és védelmi iparban egyaránt.
India hat megrendelt KALVARI-osztályú (francia SCORPENE-osztály) tengeralattjáróból már az ötödik is vízre került a Mazagon hajógyárban 2020. november 12-én. A VAGIR (S 54) nevet viselő tengeralattjáró lemerülve 1775 tonnás vízkiszorítású, 12000 kilométeres hatótávolságú, 350 méteres merülési mélységgel, 67,5 méter hosszal, 12,3 méteres törzsátmérővel rendelkező egység. Ez a hajóosztály 37 kilométer per órás maximális sebességre képes, fegyverzetét a francia gyártmányú, 50-70 kilométeres hatótávolságú SM39 Exocet tengeralattjáróról indított hajó elleni rakéták is erősítik, a Varunastra torpedók és aknák mellett. A tengeralattjáró belső terében 360 darab akkumulátortelep van elhelyezve, ezek mindegyike 750 kilogramm súlyú. A KALVARI (S 50), a KHANDERI (S 51), a KARANJ (S 52), a VELA (S 53), és a most vízre tett VAGIR (S 54) után a VARSHEER (S 55) 2022-ben kerül majd átadásra a flotta részére.
Kicsit több mint 20 évvel azután, hogy az első példány átadásra került, megérkezett az utolsó Samsung Techwin által fejlesztett, és a Hanwha Land Systems gyártotta K-9 Thunder önjáró tarack is dél-koreai haderőhöz. Persze a további munkában nem lesz hiány, hiszen a karbantartások mellett szükség lesz majd a továbbfejlesztésre is. Ezek közül már körvonalazódik a korszerű navigációs rendszer mellett a nagyobb fokú automatizálásnak köszönhetően nagymértékben automata, és távolról irányított K-9-es is. Csakis Dél-Koreában mintegy 1300 darab K-9 Thunder önjáró tarack került rendszeresítésre.
Az elmúlt hetekben újra a tengeren hajózott Kína első repülőgép-hordozója, a LIAONING (Type 001). Az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt, majd helyben befejezett hordozó fedélzetén aktív repülőüzem folyt ekkor. Ugyanis azok a pilóták szerezték meg most a hordozófedélzeti minősítésüket, akik elsőként kaptak ilyen jellegű pilótaképzést, minden más repülési tapasztalat nélkül. Eddig a Kínai Haditengerészet csak a nagy repülési tapasztalattal rendelkező pilótáit képezte ki a repülőgép-hordozón végrehajtandó repülésekre. Ám a november elején még a 20-as éveik elején pilótaképzésre jelentkezők által repült J-15 típusú vadászgépek is sikeresen leszálltak a hordozón a vizsgák során.
Megérkeztek a Fülöp-szigetekre az első Sikorsky S-70i Black Hawk helikopterek. A 2019-ben 241 millió dollár értékben megrendelt 16 darab forgószárnyasból az első öt egy Antonov An-124-es Ruszlán gyomrában került leszállításra. A hatodik Black Hawk-ot tengeri úton szállítják a Fülöp-szigetekre, és december elején érkezik meg, derült ki az ország Védelmi Minisztériumának adataiból. Ezt a helikoptert tehát tengeri úton szállítják, mivel az Antonov csak öt helikoptert tudott elszállítani a rakterében. A fennmaradó tíz helikoptert 2021-ben adják át. Ezeket a helikoptereket Lengyelországban gyártotta a Lockheed Martin PZL Mielec. A Sikorsky gyártmányát egyébként a Bell 412EPI-k helyett szerezték be, mert ennek eladását Manila állítólagos emberi jogok megsértése miatt a kanadai hatóságok – mivel ott folyik a gyártás - nem engedélyezték.
Bár Amerikában a tengerészgyalogság már kivonta a Bell AH-1W Super Cobra harci helikoptereit, de egy példány továbbra is részt vesz a haditechnikai fejlesztésekben. A két General Electric T700-GE-401 gázturbinával ellátott Super Cobra 1986-ban lépett szolgálatba, maximális felszálló tömege 6697 kilogramm, legnagyobb sebessége 272 kilométer per óra, hatótávolsága 474 kilométer, fegyverzetét egy háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú, továbbá a szárnycsonkok alá függesztett 70 és 127 milliméteres nem irányított, valamint TOW és Hellfire irányított rakéták alkották. Légi célok ellen alkalmazhatók a Sidewinder légiharc-rakéták is. Az egyik ex-bőrnyakú AH-1W Super Cobra harci helikoptert ugyanis egy új fedélzeti lőfegyver fejlesztésénél tervezik felhasználni. A 20 milliméteres Gatling-rendszerű XM915-öt a FARA (Future Attack Reconnaissance Aircraft) programban megvalósuló repülőeszköz számára tervezik létrehozni.
Két English Electric Canberra B.6 cserélt gazdát november 3-án egy aukciót követően az Egyesült Államokban. 2005 szeptembere óta mindkét repülőgépet az amerikai High Altitude Mapping Missions Inc. használta. Az N30UP (gyártási szám: 71417) és az N40UP (gyártási szám: 71398) lajstromjelű gépeket az 1950-es években gyártották és a brit szolgálatot követően 1997-ben kerültek eladásra az USA-ba, az Air Power Inc. számára, akiktől a már említett High Altitude Mapping Missions Inc. vásárolta meg. Az N30UP-t egy eddig még meg nem nevezett repülési múzeum szerezte meg az Egyesült Királyságból, míg az N40PU-t egy amerikai magánszemély tulajdonába került, aki a tervek szerint szeretné újra repülőképessé tenni a gépet.
Jelentősnek tekinthető szerződést kötött az Airborne Tactical Advantage Company (ATAC) az Egyesült Államok Haditengerészetével és az Amerikai Tengerészgyalogságával. A civil cég 441 millió dollár ellenében 5 éven át fogja biztosítani a jövő év második negyedévétől kezdődően a két haderőnem számára az ellenséges harci gépeket játszó repülőgépeket, évente legfeljebb 8500 repülési órában. Az ATAC jelenleg 4 Aero L-39ZA, 24 Hunter F.58/ F.58A/T.68, 7 Kfir C2 és 63 (egykori Armée de l'Air/Francia Légierő) Mirage F1CR/F1CT/F1B gépet birtokol, az utóbbiakból 23-at pótalkatrészként fognak felhasználni.
Vizsgálják Uruguayban, hogy milyen harci repülőgépeket tudnának beszerezni. Elvárás velük szemben, hogy nulla üzemórával és fedélzeti rádiólokátorral rendelkezzenek. Négy típust találtak a világban, amelyik megfelelne az elvárásaiknak. Az olasz Leonardo M-346 LFFA (előnyben részesített), a kínai L-15B, a koreai FA-50, vagy a Svédországban gyártott JAS39C/D Gripen. Az olasz gép hosszú élettartamú, hajtóműveinek javításközi üzemideje is kellően nagy. Ez több mint 4 évtizedes élettartamot jelent egyetlen alkalommal végrehajtandó hajtómű cserével a teljes élettartam alatt, évente körülbelül 180-200 repült órával számolva. A kínai L-15 feleekkora élettartammal bír, bár lehetséges lesz a szolgálati időt a jövőben kitolni. De viszont ez idő alatt akár 5 alkalommal is sor kerülhet majd ukrán Ivcsenko-Progressz AI-222 hajtóműveinek cseréjére, ami jelentősen megnövelheti a költségeket. Az FA-50 és a JAS39C/D Gripen esetében magasabbak lesznek a kiadások, de ezek már – főleg a Gripen - igazi harci repülőgépnek számítanak a többihez viszonyítva.
Peru állítólag közel áll ahhoz, hogy megvásároljon Spanyolországból két Lockheed Martin C-130 Hercules teherszállító repülőgépet. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül szerezne be az ország két darabot. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeznek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A legújabb hírek szerint a Fuerza Aerea del Perú (FAP, Perui Légierő) pilótái a zaragozai légibázison már meg is ismerkedtek a KC-130H variánssal, ami több helyen is eltérést mutat az általuk repült, polgári célokra gyártott L-100-as variánstól. A kivont spanyol gépekből Uruguay két KC-130H-t már megvásárolt, ezek decemberben kerülnek majd új hazájukba.
NETARZENÁL GALÉRIA
English Electric Lightning T.5
Fairchild A-10C Thunderbolt II
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas T-45C Goshawk
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Korean Aerospace Industries T-50B Golden Eagle
Catégories: Biztonságpolitika
2020.11.07
Ukrán sajtóértesülés szerint Kijev új tüzérségi eszközöket szeretne megvásárolni a hadsereg részére. Ezzel a beszerzéssel egyszerre nyugdíjaznák a szovjet gyártmányú 152 milliméteres 2A36, 2A65 vontatott, valamint a 2S1 (271 darab), a 2S3 (235 darab), 2S19, és a 2S5 önjáró tarackokat is. Úgy hírlik, hogy a cseh fejlesztésű és gyártású DANA M2 kerekes futóművel rendelkező 152 milliméteres önjáró tarack tudta felhívni magára a legjobban az ukránok figyelmét a lengyel KRAB-bal együtt.
Október 21-én és 22-én egy háromfős belga katonai küldöttség tett látogatást az osztrák Diamond repülőgépgyár központjában, Wiener Neustadtban. Ennek célja a Diamond DART 550 turbólégcsavaros kiképzőgép minél jobb megismerése volt. Ugyanis a belga hadsereg légi komponense számára új alapképző repülőgépet keresnek az öregedő SIAI-Marchetti SF260M-ek és SF260D-k helyére, amelyek közül az elsőket már 1969 óta használják. Belgium 1969 elején 36 SF260M alapképző repülőgépet rendelt, ezeket a repülőgépeket 1969 novemberétől kezdődően 1971 tavaszáig bezárólag szállították le. További kilenc SF260D típusú repülőgépet rendeltek és szállítottak 1992-ben. Belgiumban jelenleg is 32 üzemképes SF260-as található meg, ezekből 23 az SF260M és kilenc a SF260D variáns. Az SF260-asok cseréjének ütemtervét egyelőre még nem árulták el a belgák. Mindenesetre a látogatás nem volt hiábavaló, mivel a küldöttség egyik tagja, a belga légierő korábbi kiképzési vezetője, Patrick Goossens repülő ezredes a gyár egyik tesztpilótájának segítségével a levegőben is megismerkedhetett a DART 550 turbólégcsavaros kiképzőgéppel. A Diamond szerint elégedett volt a DART 550 stabilitásával és könnyű kezelhetőségével.
Csehországban már befejeződtek az AERO Vodochody Aerospace L-39NG sugárhajtású kiképzőgép legutóbbi szélcsatorna vizsgálatai. Ezeket a prágai Cseh Repüléstechnikai Kutatóközpont (VZLU) kissebességű szélcsatornájába végezték el és a céljuk az volt, hogy megnézzék, hogyan viselkedhet a típus különféle fegyverzeteket hordozva. A 3 dimenziós nyomtatással megalkotott 1:6,6 méretarányú modellt különféle konténerekkel és fegyverzettel ellátva vizsgálták a 3 méter átmérőjű szélcsatornában, a jövőre elkezdődő valódi légi próbák előtt. A függesztményeket szintén 3 dimenziós nyomtatással hozták létre, ezek között megtalálhatók voltak a célzókonténerek, a 12,7 milliméteres géppuskával, vagy 20 milliméteres gépágyúval ellátott géppuska, illetve gépágyúkonténerek, a 250 kilogrammos bombák és légiharc-rakéták is. A repülési tesztek előtt a szélcsatornában végzett vizsgálatokkal kellett ellenőrizni ezeknek az L-39NG repülési jellemzőire és a teljesítményére gyakorolt hatásait. A statikus mérések mellett, amelyek meghatározzák a repülőgépen fellépő erőket, dinamikus méréseket is végeztek. Fél év alatt több mint 200 mérést hajtottak végre, 30 különböző fegyverzeti konfigurációban.
Megszületett a parlamenti jóváhagyás a Német Légierő részére további 38 darab Eurofighter beszerzéséről. Ezek a gépek az ugyanekkora darabszámú, 2003 és 2008 között gyártott Tranche 1-es első szériás példányokat fogják pótolni a Project Quadriga nevű program keretében de a jelenlegi legkorszerűbb Tranche 4 felszereltségi szinttel. A most november 5-én megszavazott 5,5 milliárd euró elköltéséről szóló szerződés aláírása még ebben a hónapban megtörténik. A várhatóan 2025 és 2030 között leszállításra kerülő Eurofighter-ekből hét példány lesz kétüléses, további négy pedig légi rendszerpróbákhoz felműszerezett gép lesz, amik a jövőbeli továbbfejlesztésekben fognak főbb szerepet kapni. Németország maradék Panavia Tornado IDS/ECR repülőgépeinek pótlása ügyében is lassan itt lesz az idő a döntéshozatalra. A Lockheed Martin F-35-ének eltűnésével a kiválasztás már jó ideje kétesélyes lett, mára csak a Boeing Super Hornet és a Eurofighter maradt a ringben.
Egyesek szerint Berlin az egész európai védelmi ipart jelentősen befolyásolhatja majd döntésével, mivel ha az Egyesült Államokban épített harci repülőgépet választja a Luftwaffe számára, akkor igen jelentős bevételtől eshetnek el az európai gyártók. Tény, a Boeing F/A-18E/F Super Hornet napjainkra kiforrott, megbízható, harctéren bizonyított típusnak számít, és az USA haditengerészete is számít még rá az elkövetkező évtizedekben. Másik oldalon a hazai ipar támogatását is jelentősen elősegítő Eurofighter továbbfejlesztés áll. A távlati német tervekben összesen 110 darab Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor beszerzése kezd körvonalazódni, de ez nem jelent ugyanennyi új Eurofighter-t. Ugyanis a Tranche 2-es széria gépeit szeretnék majd felszerelni a jelentős többletet képviselő mennyiséggel. Meg kell említeni, hogy 2019-ben Spanyolország esetében is megrendelésre kerültek a Captor-E AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorok, itt azonban kisebb mennyiségről van szó. 2022 harmadik negyedévétől jelennek majd meg ezek a berendezések a Tranche 3-as széria 19 példányán.
Szintén említésre érdemes, hogy ezek az E-Scan Mk1-ként is emlegetett radarok különböznek a Kuvait és Katar által megvásárolt Eurofighter Typhoon vadászbombázókba kerültektől, némileg fejlettebbek lesznek. A brit gépek orr-részébe viszont a még többet tudó, leginkább a rádióelektronikai harc területén továbbfejlesztett Mk2-öt szánják Londonban. A németek esetében már szóba került egy-egy további 45, illetve 40 darabos megrendelés is. Ez a 2030-ban kivonásra kerülő Panavia Tornado IDS és ECR vadászbombázók pótlását szolgálná. A 45 nukleáris csapásmérésre is képes gép mellett a másik 40 Eurofighter felderítésre, rádióelektronikai zavarásra és légvédelem elleni harcra ugyancsak alkalmasabb lenne elődjeiknél. Ezek az összetett feladatkör miatt szinte biztos, hogy a kétüléses változaton alapulnak majd.
A konténerben hordozott zavarórendszerek mellett ez a változat az MBDA és a Leonardo újfejlesztésű SPEAR EW, gázturbinás meghajtású rádióelektronikai zavaró robotrepülőgépek bevetésére is alkalmas lesznek. Ezek a 100 kilogrammos, 100 kilométert lerepülni képes eszközök a Brimstone irányított rakéták 3-as indítósínjeiről lesznek bevethetők a védendő kötelék érdekében. További módosítás lesz, hogy a megfelelő alkalmazhatóság végett két, eddig póttartályok felfüggesztésére nem alkalmas felfüggesztési pontot tesznek majd alkalmassá az 1000 literes póttartályok felszerelésére. Az európai megrendelők számára történő esetleges termelés újraindulása új esélyt ad arra, hogy áthidalják azt a szakadékot, amíg Franciaország, Németország és Spanyolország befejezi az új generációs vadászgépének tervezését és fejlesztését. 2020 márciusának végére egy újabb, kompromisszumos elképzelés jelent meg német híroldalakon. Ezek szerint a jelenleg még 93 darabos mennyiségben hadrendben lévő Tornado-k helyébe 78-90 darab Eurofighter, 30 darab F/A-18E/F Super Hornet és 15 EA-18G Growler léphetne.
Az első példányok eme gépek közül 2025-ben kerülnének átadásra, így a Tornado-k 2030-ban történő kivonására már hadrendben állhatna egy részük. Az amerikai gépek egyrészt a rádióelektronikai harcban lennének használva (EA-18G Growler), másrészt NATO követelménynek eleget téve háborús helyzetben a legújabb B61-12 nukleáris bombákkal (F/A-18E/F Super Hornet) kerülhetnének bevetésre. Mind az európai, mind az amerikai gyártó kivitelezhetőnek tartja gépeinek módosítását az atombomba bevetésére, mivel jelenleg erre egyik típus sem képes, de 3-5 év alatt ez a képesség megteremthető lenne. Meg nem erősített hírek szerint az amerikai gépek azért vannak még jelen a német védelmi miniszter elé került tervben, mivel a német döntéshozók nem bíznak a Eurofighter sikeres továbbfejlesztésében. Várhatólag ez a nagyobb gépmennyiségről szóló döntés, akár megtalálható lesz benne amerikai típus, akár nem, a csak a következő évi választások után születhet majd meg.
Megérkezett a brit RAF negyedik Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe. A ZP804-es lajstromot és a Spirit of Reykjavik nevet viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, és ez a gép, akárcsak az október 14-én landolt ZP803-as példány (ez Terence Bulloch nevét viseli) is ide érkezet meg. A ZP804 november 2-án indult el Boeing Field-ből de aznap még nem hagyta el az Egyesült Államok területét, ugyanis az éjszakát az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán töltötte és csak november 3-án szelte át az Atlanti-óceánt. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép 2020. február 4-én érkezett meg. A London által megrendelt kilenc Poseidon 2021 végéig meg fog érkezni Nagy-Britanniába.
Az új létesítményeken az első két Boeing Poseidon MRA Mk.1 érkezésekor Lossiemouth-ban még javában folyt a munka, így került az első két Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három átvett Poseidon MRA Mk.1-el rendelkezik, ahogy azt tervezték. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. Érdekesség, hogy a Rejkjavik szelleme gépnév és a 120. repülőszázad újra összefonódik napjainkban. Ugyanis 1942. szeptember 4-én hét darab tengeri járőrfeladatokra módosított B-24 Liberator landolt az izlandi főváros repülőterén. Ezzel a mozzanattal kezdetét vette a német tengeralattjárók elleni hadművelet az Atlanti-óceán északi részén is. Ez a hét repülőgép a 120. repülőszázad állományába tartozott.
A Poseidon MRA Mk.1 megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre.
Más típusú új repülőgépek is érkeztek az Egyesült Királyság területére ezen a héten. November 3-án négy Beechcraft T-6C Texan II turbólégcsavaros kiképző repülőgépet adtak át. A típusból eddig 10-et használtak a középfokú képzésben a Grob 120TP Prefect alapkiképző és a BAE Systems Hawk T.2 közötti lépcsőfokként.
Az Egyesült Királyság Királyi Haditengerészete október 28-án, a Portsmouth-ban tartott ünnepség alkalmával leszerelte a hidegháború idején szolgálatba állított Type 82-es osztályú HMS BRISTOL (D23) rombolót. A 82-es típusú rombolókból 8 darabot terveztek megépíteni, feladatuk a már eredetileg is gőzkatapulttal és szögfedélzettel megépített CVA 01-es osztályú repülőgép hordozók védelme lett volna. A négy tervezett hordozóból végül egy sem épült meg, de az 1967. április 17-én megrendelte BRISTOL gerincét a Tyne and Wear-i Swan Hunter hajógyárban lefektették, majd 1969. június 30-án vízre is bocsátották. Szolgálatba 1973. március 31-én állt, több testvérhajója nem épült meg. A tengeralattjárók elleni hadviselésre (Ikara) és légvédelemre (Sea Dart) felkészített BRISTOL vízkiszorítása 7100 tonna, hossza 154,53 méter, szélessége 16,76 méter és merülése 7,5 méter lett. A legénység 30 tisztből és 367 tengerészből állt. Két 30000 lóerős gőzturbina és két azonos teljesítményű Bristol-Siddeley Olympus TM1A gázturbina hajtotta meg, amelyek maximálisan 28 csomós sebességre tudták felgyorsítani a hajót.
A HMS BRISTOL lett az utolsó brit hajó, amely gőzturbinákat használt. Ezekkel a gőzturbinákkal volt baj, mert 1974 februárjában tűz ütött ki Wales partjainál, amelynek helyreállítása két évet vett igénybe. Tíz évvel később újabb incidens történt, amikor is az egyik gőzturbina felrobbant. Ez megpecsételte a hajó sorsát, mivel a javítás túl drágának bizonyult volna. Az 1980-as évek elejére tervezett kivonását a Falklandi válság, majd háború elodázta. A BRISTOL romboló negyven Sea Dart rakétájával igencsak jelentő mértékben volt képes a szigetek visszafoglalására elindított flottakötelék légvédelmét megerősíteni. A háború után a hajó további légvédelmi fegyvereket kapott, két 30 milliméteres Oerlikon KCA ikercsövű gépágyút és két 20 milliméteres Oerlikon egycsövű gépágyút. A HMS HERMES (R12) nyugdíjazása után a brit flotta zászlóshajójaként szolgált, majd 1987-tól már iskolahajó lett belőle.
A DGA Fegyverkezési Főigazgatóság (Direction générale de l'armement) bejelentette, hogy hamarosan elkezdik készíteni azon fedélzeti rendszerek megvalósíthatósági tanulmányát, amelyek az új német-francia tengeri járőr repülőgépbe kerülhetnek beépítésre. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban. Mindkét ország által érintett repülőgépgyártók az Airbus és a Dassault 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. Az elemzés késztése várhatóan még ebben a hónapban megkezdődik. A Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantique 2 és a P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza.
A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-as típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is.
Október 31-én hajtotta végre első repülését a második sorozatgyártású Szuhoj Szu-57-es. Korábban a repülőgépgyár azt ígérte, hogy ez a gép október végéig felszáll. Ez a példány várhatólag ez év végéig átadásra fog kerülni a légierő részére. Az első sorozatgyártású Szu-57 típusú repülőgép 2019. december 24-én zuhant le, ami hatalmas visszaesést okozott Oroszország azon tervében, hogy a légierő számára lopakodó repülőgépeket állítson elő. Ennek következtében a repülési teszteket több mint tíz hónapra felfüggesztették. A típus gyártását a Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésnél, a KnAAZ repülőgépgyárban végzik.
A típus előállítását a 2028 végére 76 repülőgép átadásáról szóló moszkvai megrendelés következtében a termelékenység növelését tette létfontosságúvá. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése válik majd szükségessé, hogy az utolsó példány is átadásra kerülhessen 2027-ben. Ez a 76 darab vadászbombázó állítólag 2,7 milliárd dollárba került, így sikerült 2019 májusára, a megrendelés időpontjára egy Szu-57-es előállítási költségét 20%-al csökkenteni. 2022-ben már az első olyan Szu-57-es is elkészül, amelyikbe a nagyobb tolóerejű hajtóművek kerülnek beszerelésre.
Szintén első alkalommal emelkedett a magasba a Tupoljev Tu-160M2 (NATO-kód Blackjack) stratégiai bombázó, immáron a Kuznyecov NK-32-02-es sugárhajtóművek által hajtva 2020. november 3-án. Ezt 4 évvel ezelőtt még 2018-ra várták. Ez a példány a piros 14-es oldalszámot és Igor Sikorsky nevét viseli. Ez év februárjában készült el, de az új hajtóművek késése miatt a levegőbe emelkedést csak most tudták végrehajtani vele. Az első Tu-160M2 első repülésére pedig 2020. február 2-án került sor, és az 2 óra 34 percig tartott. A modernizált Tu-160M2 stratégiai bombázó első repülése az új gázturbinákkal 2 óra 20 percig tartott, és 6000 méteres magasságban hajtották végre. Egy 2015-ben tett bejelentés alapján a Tu-160M2-es a kevesebbet fogyasztó NK-32-02-eknek köszönhetően 1000 kilométeres hatótávolság növekedést tud majd elkönyvelni.
Moszkva az összes jelenleg meglévő, vagyis 16 darab Tu-160-át korszerűsíteni fogja és 2018. január 25-én szerződést írtak alá további 10 új építésű bombázó megvásárlásáról is, egyenként 15 milliárd rubel értékben. A távlati tervekben összesen 50 darab Tu-160-on szeretnék látni a légierő felségjelét. Az új erőforrásra feltétlenül szükség volt, hiszen a Tupoljev Tu-160-as stratégiai bombázók hajtóműve már évek óta, egészen pontosan 1993-tól nincs gyártásban, ezért a bombázók üzemképességének fenntartása igen nehézkessé vált. Majd 2019. október utolsó napjaiban derült ki, hogy Moszkva 22 darab NK-32-02-es sugárhajtóművet rendelt meg a modernizált Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázógépei számára.
Befejezte tengeri próbajáratait Izrael első SAAR 6 osztályú rakétás korvettje, az INS MAGEN (VÉDŐPAJZS). Ez a rakétás korvettje még december hónapba áthajózik Izraelbe Németországból, ugyanis ezt az egységet, valamint másik három, a 2021-es évben átadásra kerülő testvérhajóját is a németországi Kielben készíti el a Thyssenkrupp Marine Systems. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére.
Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Sea Hawk helikopter fogja alkotni.
A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.
Az Egyesült Arab Emírségek számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 50 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó eladását. A várhatólag 10,4 milliárd dolláros bevételt eredményező üzletet a Kongresszusnak még jóvá kell hagynia, erre 30 nap áll rendelkezésére. Itt azonban még eléggé megoszlanak a vélemények az eladással kapcsolatosan. Egyesült Arab Emírségek Izrael után a második közel-keleti országgá lehetne, amelyik birtokolhatja ezeket a fejlett repülőgépeket, míg az egész világot tekintve a 15. a megrendelők sorában. Meg kell említeni, hogy az Egyesült Arab Emírségek helyzetét nem javítja az a tény, hogy 2018-ban stratégiai partnerségi megállapodást írt alá Oroszországgal.
Pakisztánban a lehető leggyorsabban szeretnék fejleszteni a légierőt. Az indiai Rafale beszerzésekre válaszul 50 darab kínai J-10-et szereznének be. Ezek közül 30 darabot akarnának mihamarabb hadrendbe állítani, éppen ezért október 22-én egy 13 fős küldöttség el is utazott Kínába a lehetőségek felmérése érdekében. A pakisztáni J-10-es rendszeresítés nem új keletű, hiszen még 2006-ban jelentek meg az első hírek arról, hogy Iszlámábád kacérkodott a J-10 36 példányának megvásárlásával. Később is szóba került a J-10-es és Pakisztán, főleg azután, hogy India a Rafale rendszeresítése mellett döntött, de szerződéskötésre eddig nem került sor. Például 2011-ben már a továbbfejlesztett J-10B-ről szóltak a hírek, amelynek szívócsatornáját az F-35-höz hasonlóan alakították ki, tolóerővektoráló hajtóművel és AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátorral is ellátták. Jelenleg Pakisztánban 110 JF-17 és a 75 F-16 képviseli a korszerűséget a légierőnél, hiszen a Chengdu J-7, Mirage III és Mirage 5, amelyek öt évtizedesek, az első típus kivételével leginkább csapásmérőként jöhetnek szóba és az eddigi korszerűsítésük is ebbe az irányba folyt.
November 4-én három újabb Dassault Rafale vadászbombázó - két együléses (BS002 és BS005) és egy kétüléses (RB002) -, érkezett meg Indiába. Ezeknek a repülőgépeknek több mint 8 órát vett igénybe, hogy közvetlenül Franciaországból hazatérjenek. Az indiai pilóták által vezetett Rafale-ok ezen út során három alkalommal vételeztek üzemanyagot a levegőben a Francia Légierő (Armée de l'Air) Boeing C-135FR Stratotanker tankergépéből – ez a gép az Egyesült Arab Emírségekben szállt le -, majd a későbbiekben már indiai Iljusin IL-78MKI Midas-ból. A tervek szerint az Indiai Légierő két, vagy három havonta három, vagy négy Rafale-t kap majd meg, amíg mind a 36 megrendelt repülőgépet el nem szállítják.
Október hónapban elutasításra került Indonézia Lockheed Martin F-35-ös beszerzési kérelme Washingtonban. A Trump-adminisztráció azt tanácsolta, Jakarta helyettük inkább Lockheed Martin F-16V Viper-eket, vagy Boeing F/A-18 Super Hornet-eket vásároljon meg. Az ázsiai állam az F-35 típusú repülőgépeket az orosz Szuhoj Szu-35Sz alternatívájaként vásárolta volna meg. A 2015 végén elkezdett, már igencsak előrehaladott tárgyalások miatt a sokak által biztosnak vélt beszerzéstől éppenséggel amerikai tanácsra táncoltak vissza, pedig a 11 orosz vadászbombázó 1,1 milliárd dollárt kivető gumi, nyers pálmaolaj, kávé, tea, bútorok és fűszerek ellentételezésével történő megvásárlása kifejezetten jó üzletnek ígérkezet.
Dél-Koreában a légierő egy új magasabbegységet hozott létre november 3-án. A Cshungdzsu légibázison felállított 39. Felderítő Ezred állományában mind a négy RQ-4 Block 30 Global Hawk pilóta nélküli felderítő repülőgép megtalálható lesz, a már itt települő 159. Taktikai Felderítő Század RKF-16C gépei mellett. Szintén ennek az új ezrednek az állományába fog tartozni a 296. Taktikai Felderítő Század négy RC-800RA Geumgang módosított üzleti repülőgépe is. Még nem került megemlítésre, hogy a 296. Taktikai Felderítő Század további repülőgépei, az RC-800SIG Baekdu és a Falcon 2000S SIGINT típusúak is gyarapítani fogják-e majd az ezred gépállományát.
Kínában a haditengerészet igényeinek kielégítésére kétféle Harbin Aircraft Industry által gyártott Z-20-as változatú helikopter is fejlesztés alatt áll. A tengeralattjárók elleni harcra a Z-20F fog szolgálni, míg a többcélú modifikáció a Z-20J jelzést fogja kapni. Az első repülését 2013-ban teljesítő, ötlapátos főrotorral rendelkező Z-20-as hajófedélzeti változata gyaníthatóan megerősített futóművel is el lesz látva, az egyéb szükséges fedélzeti rendszerek mellett. Szükség lenne rá, hiszen kisebb, mint a 13 tonnás Z-8 helikopter, ami túl nagy ahhoz, hogy a legtöbb hadihajón elhelyezzék. A 4 tonnás Z-9 meg túl könnyű ahhoz, hogy elegendő felszerelést, fegyvert és üzemanyagot szállítson a flotta által igényel feladatok ellátására. Ideális tehát a 10 tonnás Z-20-as lenne erre a feladatra. A 2019-es év közepén egy Type 55-ös romboló tatján kialakított helikopter leszállóhelyen volt megfigyelhető a Z-20-as helikopter életnagyságú modellje.
Ezt jól láthatólag módosították, a főrotor lapátjai a törzs fölé voltak visszahajthatók, míg a farokrotor a függőleges vezérsíkkal együtt oldalra volt hajtható a kisebb helyszükséglet okán. Így a gép könnyedén belefér a hajó korlátozott területű hangárába. Ez nem jelenthetett mást, mint azt, hogy az amerikai Black Hawk-ra igencsak emlékeztető forgószárnyasnak fejlesztés alatt áll a haditengerészeti változata. Nem csoda, hogy a világ számos pontján bevált típus megihlette a kínaiakat, hiszen a megvásárolt 24 darab, nem katonai felszereltségű Sikorsky S-70C-2 nagy magasságban is jó teljesítményt nyújtott. Biztos, ami biztos alapon a Z-20-okban két darab WZ-10-es gázturbina került beépítésre, egyenként 2400 lóerővel, amik körülbelül 27% -kal erősebbek, mint az S- 70-ben alkalmazott erőforrások.
Tajvanon még ebben a hónapban szeretnék elkezdeni az első tengeralattjáró építését. Tajvan legfejlettebb hajógyára, a CSBC Corporation állami szorgalmazásra immáron több mint 8 évvel ezelőtt lépéseket tett a tengeralattjárók megépítéséhez szükséges technológiák, külföldről történő megszerzése érdekében. A hajógyáriak 2024-re várják az első hazai tervezésű és építésű tengeralattjáró elkészültét. Az építést végző CSBC Corporation a 1168-os projektszámot adta a hajóosztálynak, míg a haditengerészet részéről a Hai Csang nevet használják. Az 5 év alatt megépülő egységekből 8 darab fog majd szolgálatba állni. Vízkiszorításuk 3000 tonna körül lesz, hosszuk 70 méter, törzsátmérő 8 méter. A test végén a kormánylapok X - alakban lesznek elhelyezve, ez a sekély vízben történő jó manőverező-képességet feltételezi. Sokat a tengeralattjárókról nem lehet majd megtudni, hiszen építésüket fedett csarnokban fogják végezni, kizárva ezzel a műholdak kíváncsi tekintetét.
Az elmúlt hetekben információk jelentek meg a dél-koreai és tajvani médiában a Koreai Köztársaság esetleges részvételéről Tajvan hazai tengeralattjáró programjában. Az eset azért érdekes, mert Dél-Koreát eddig nagyon ritkán említették meg ebben az összefüggésben. A legtöbb esetben európai, amerikai vagy éppen japán partnerek kerültek szóba, mint olyanok, akik érdemben lennének képesek a szigetország tengeralattjáró építési programját támogatni. További ízt ad a dél-koreai segítségnek az a tény, hogy Szöul 1992-ben szakította meg a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Tajpejjel, normalizálva a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. Persze a koreaiaknak nem kell feltétlenül részt venniük a tervezési munkában. A támogatás magában foglalhatja a projekt- vagy logisztikai menedzsmentet is, vagy éppen a hajóépítési technológia átadását, illetve az ezt végző a hajóépítő szakemberek képzését is.
Tajvan számára a Donald Trump vezette amerikai kormány a 2018-as évben engedélyezte a tengeralattjárók építésében gyakorlatot szerzett amerikai vállalatokkal való üzleti kapcsolatok kiépítését, vagyis Tajpej számára elérhető közelségbe kerültek az évek óta tiltott technológiák. Ezekkel még könnyebbé válhat a szigetállam számára a hazai gyártású tengeralattjárók előállítása, amire pár éve már lépéseket is tettek. Még 2001 áprilisában George W. Bush elnök jóváhagyta nyolc hagyományos meghajtású tengeralattjáró eladását, majd ennek a döntésnek a megvalósítása függőbe került. Tajvanon természetesen örültek a Trump féle döntésnek, míg Pekingben éppen ellenkezőleg. Ugyanis diplomácia csatornákon keresztül is kifejezték nemtetszésüket a döntés miatt, a médiavisszhang mellett. A sok rejtély mellett az azonban bizonyos, az első tajvani tengeralattjáró 2024-ben lesz kész, átadása a flotta számára 2025-ben valósul majd meg. Jelenleg 1,72 milliárd dollárra saccolják az első tajvani tengeralattjáró építési költségét.
Régi hagyományt éltet tovább az Ausztrál Légierő 33. Repülőszázada. Az alegység napjainkban az Airbus KC-30A MRTT légi utántöltő/szállító repülőgépekkel repül, egészen pontosan hét példánnyal. Nemrégiben mindegyik KC-30A saját nevet kapott, ezek az Ipswich, a Brisban, a Wivenhoe, a Scenic Rim, a Warrego, a Willowbank és a Somerset. Az 1942-ben megalakult 33. repülőszázad öt, korábban Qantas tulajdonában lévő Short Empire repülőcsónakkal volt felszerelve. Ezek a Centaurus, Calypso, Coogee, Coolangatta és Clifton nevet viselték. 1983-ban újra életre hívták a 33-okat, de most már a Boeing 707 légi utántöltő/szállító repülőgépekkel felszerelve. Ezek a Sydney, Richmond, Windsor, Clarendonba, Castlereaghba, és Wilberforce neveket kapták.
Kanada részére engedélyezésre került 100 darab légvédelmi rakéta eladása az Egyesült Államokban. A Standard Missile 2 (SM-2) Blokk IIIC rakéták és a kapcsolódó berendezések beszerzése 500 millió dolláros kiadást jelent majd Ottawa számára. A rakétákhoz száz MK 13-as függőleges indítórendszert is megvásárolnak, ugyanis ezek a fegyverek a BAE System által tervezett Type-26-os típusú fregattokra fognak kerülni.
Elkezdik az Amerikai Légierőnél szolgáló F-15-ök katapultüléseinek cseréjét. A régebbi ACES II-t, mely számos más harci gépben is megtalálható, az új ACES 5 fogja pótolni. A Raytheon Technologies leányvállalata, a Collins Aerospace egy 700 millió dolláros szerződést nyert el, a továbbfejlesztett végtaglefogó rendszerrel, valamint a pilóta testsúlyának függvényében gyorsuló katapultüléssel. Az ACES 5 kevesebb, mint 5 százalékra csökkenti a katapultálással kapcsolatos súlyos sérüléseket, és kevesebb, mint 1 százalékra a katapultálással kapcsolatos gerincsérüléseket. Az ACES 5-öt rendelték meg a T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképző repülőgépek számára is, de a jövőben megjelenik majd az F-16, az F-22, a B-1B és az A-10C pilótafülkéjében is.
Ez év augusztusi hír, hogy Peruban eladósorba került három darab Mil Mi-26T nehéz szállító helikopter. A hadseregnél használt gépek évek óta nem emelkedtek a levegőbe. A beszámoló szerint a Motor Szics D-136-as gázturbináik, segédhajtóműveik és reduktoraik mind nem javítható állapotban vannak. Ezenkívül a hidraulikus, az elektromos, a kommunikációs és a navigációs rendszerek sem működőképesek, továbbá, a sárkányszerkezeteken belső és külső sérülések is felfedezhetők. Újbóli repülőképessé tételük jelentős összeget emésztene fel. Lima 1995-ben vásárolta meg körülbelül 10 millió dollár ellenében a három Mi-26T-t, amelyek azelőtt az Aeroflot színeiben repültek. Az EP-705, EP-706 és EP-707-es lajstromjelet kapó helikopterek perui felségjelet viselve alig repültek. Az EP-705 és az EP-706, egyaránt körülbelül 600 órás repült idővel rendelkezett, míg a harmadik Mi-26T, az EP-707, mindössze 142 órával. Utóbbi ugyanis 2003 októberében egy leszállás során sérüléseket szenvedett. A helikopterek tizenkét, tizenhét és huszonegy éve nem emelkedtek a levegőbe. A szörnyű műszaki állapot ellenére a peruiak úgy vélték, hogy a helikopterek más Mi-26 felhasználók számára még érdekesek, értékesek lehetnek, és tartalék alkatrészekként szolgálhatnak. A műszaki állapotot taglaló tényeket ismerve nem meglepő, hogy a hírek szerint a helikoptereket 300000 dollárért az AGSL Aero Systems, egy fémhulladék-kereskedő cég vásárolta meg.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas AF-1A Skyhawk
Agusta-Westland HH-101A Caesar
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
General Dynamics F-16A Fighting Falcon
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II
McDonnell Douglas F/A-18D Hornet
Catégories: Biztonságpolitika
2020.10.31
A Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma nemrégiben jelentette be, hogy új sugárhajtású kiképző repülőgépek vásárlását fontolgatják a légierő korszerűsítése érdekében. Az opciók között szerepelnek az Olaszországban, Angliában és a Cseh Köztársaságban gyártott repülőgépek is. A fő cél a majdani Lockheed Martin F-16-os pilóták képzési rendszerének megfelelő szintre történő emelése. Szlovákia 2019-ben vásárolt 14 Lockheed Martin F-16 Block 70 vadászgépet, ezekből 12 együléses és 2 kétüléses variáns lesz. Jelenleg a Szlovák Légierő gépállományában hat L-39 Albatrosz oktató repülőgép található meg, amelyek várható élettartama a következő hat évben a végéhez ér. A Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma nyolc, vagy tíz modern kiképzőgéppel kívánja lecserélni őket. Jelenleg különböző gyártókkal folynak a tárgyalások, így most még esélyes Leonardo M345 és M346, a BAE Systems Hawk és az Aero Vodochody L-39NG is. Pozsony gépenként 10 millió eurót kíván fordítani a beszerzésre, amelynek követelménye lesz például a szlovák vállalatokkal való ipari együttműködés lehetősége is.
Ukrajnában az Ukrinnmasz bemutatta a Kevlar-E gyalogsági harcjárművének prototípusát. A jármű fejlesztését az egyébként mezőgazdasági és építőipari berendezéseket gyártó magánvállalkozás már 2018 áprilisa óta végzi. Alapja a 2S1 Gvozdgyika önjáró tarack, melynek lövegét és tornyát eltávolították. A páncéltest ezen egykori küzdőtérnek helyet adó részének tetőpáncélzatát megemelték, ezért az itt lévő új desznattér mellső és oldalpáncélzat döntött kialakítású lett. A deszanttér ajtaja hidraulikusan lefelé nyitható. A deszanttér tetejének mellső részére került felszerelésre az ukrán eredetű KBA-105 Skval távirányítású torony. Ennek fegyverzete egy 30 milliméteres 2A42 gépágyú, egy ugyancsak 30 milliméteres KBA-117 automata gránátvető és egy 7,62 milliméteres géppuska. Továbbá a torony jobb oldalán két 6 kilométeres hatótávolságú félaktív lézeres önirányítású RK-2V Barrier-V irányított páncéltörő rakéta nyert elhelyezést. A Kevlar-E gyalogsági harcjármű kezelőszemélyzete 3 fő és 6 lövész szállítására képes. A már a prototípuson is látható némi pluszpáncélzat mellett a jármű elejét a harckocsikon már alkalmazott Knife reaktív páncélzat könnyebb változatával is tervezik védeni a jövőben. Jelenleg még kevéssé ismert a jármű meghajtása, amely valószínűleg még mindig a 300 lóerős JaMZ-238N motor. Nagyobb teljesítményű motor beépítését tervezik, mert a járműnek 70 kilométer per órás sebességgel kell haladnia aszfaltozott úton.
Hamarosan újabb F-16-ok érkezése várható Romániába. Ez év januárjában Bukarest további öt Fighting Falcon beszerzéséről kötött egyezséget Portugáliával, 130 millió euró értékben. Ezekből az első kettő, a 1614 (a Portugál Légierőnél egykor 15132) és a 1616 (a Portugál Légierőnél egykor 15135) oldalszámú F-16AM példány még 2020. augusztus 14-én szállt fel Monte Realból (Portugália) és repült át a megrendelőhöz. A szerződés értelmében október hónapban további két gép leszállítása van beütemezve. Október 8-án és 19-én két újabb, korszerűsítésen és nagyjavításon átesett F-16AM volt megfigyelhető már a román gépekre jellemző álcázó festést viselve. Ezek a 1613-as (a Portugál Légierőnél egykor 15122) és 1617-es (a Portugál Légierőnél egykor 15141) oldalszámot viselték. Az ötödik és egyben utolsó F-16-ot 2021 elején tervezik leszállítani, és ez a 1615-ös (a Portugál Légierőnél egykori 15134) oldalszámot kapja. Az utolsó szállítás után a Román Légierő állományában tizenhét F-16-os lesz, tizennégy együléses AM és három kétüléses BM repülőgép.
Bulgáriában immáron három nagyjavításról hazatért Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép található meg. A szovjet érában tervezett gépeket a fehérorosz 558-as repülőgép-javító üzem vette kezelésbe, Baranovicsiben. A Szu-25-ök 1988-ban jelentek meg Bulgáriában és a csúcsidőszakban összesen 35 példányt lehetett megtalálni a légierő állományában. A túlélőnek tekinthető 14 bolgár gépből nem mind került a további hadrendbe tarthatóságot garantáló munkafolyamatba. Az ezekben érintett 8 példányból (hat együléses és kettő kétüléses) az első 2019. augusztus 28-án indult útnak az 558. repülőgép javító üzem felé, egy Iljusin Il-76-os szállítógépben, részlegesen szétszerelve. A nyolc repülőgépen elvégzendő munkák 85,5 millió dolláros kiadással járnak. Kormányzati szinten van terv még további két repülőgép Belorussziába való kiküldésére, de azt csak a nyolc repülőgép nagyjavításának befejezése után mérlegeli a Bolgár Légierő, hogy további hat repülőgépét elküld-e Fehéroroszországba nagyjavításra. A tervek szerint az első két Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép szeptember 23-án tért haza. Ezek a fehér 246-os együléses Szu-25K, illetve a fehér 002-es kétüléses Szu-25UB-k voltak. A harmadik Szuhoj október 20-án érkezett meg, ez a fehér 253-as, ami szintén egy együléses Szu-25K változat. Könnyedén felismerhetők a Belorussziát megjárt példányok, hiszen sötét, illetve világoszöld és barna digitális festésmintát kaptak.
Érdekes kijelentést tett az Egyesült Államok Külügyminisztériumának politikai és katonai ügyekért felelős helyettes titkára, R. Clarke Cooper a bulgáriai Graf Ignatievo és Bezmer légibázisokat is érintő látogatása során. Elmondása szerint az Egyesült Államok kormánya, természetesen az amerikai kongresszus jóváhagyásával, kész két F-16-os átadására Bulgária számára. A gépek használtak lennének és a Bolgár Légierő személyi állománya számára lehetővé tennék a típussal való alaposabb megismerkedést, még mielőtt a megrendelt nyolc újgyártású Block 70-es változatú példány megérkezne.
Lengyelországban már a lőgyakorlatokon, valamint a terepen végzett tesztelésen van a Huta Stalowa Wola (HSW) is kifejlesztett Borsuk (Borz) gyalogsági harcjármű. A prototípust az NPBWP platform (Nowy Pływający Bojowy Wóz Piechoty - Új kétéltű gyalogos harci jármű) elvárásainak megfelelően tervezték meg. A BWP-1/BMP-1-ek utódjaként megalkotott Borsuk egy 30 milliméteres Mk 44 Bushmaster II-es gépágyúval, valamint az ezzel párhuzamosított 7,62 milliméteres UKM-2000C géppuskával és a távirányított ZSSW-30 torony jobb oldalán elhelyezett két Spike-LR irányított rakétával van ellátva. Ezt a tornyot a lengyel WB Electronics és HSW cég közösen fejlesztette ki. A jármű mozgatásáról egy 885 lóerős MTU 199TE20 hathengeres motor gondoskodik, egy Perkins X300 sebességváltóval együttműködve. A gépágyúhoz 200, míg a géppuskához 400 darab lőszer került elhelyezésre a Borsuk belső terében. A parancsnok és a lövész számára a célok felderítését a GOC-1 Nike és GOD-1 Iris rendszerek segítik, ezek megtalálhatók a PT-17-es harckocsin is. Háromfős személyzete mellett hatfőnyi lövész szállítására képes a Borsuk. A 120 milliméteres aknavetővel ellátott mellett parancsnoki, egészségügyi és műszaki feladatokra átalakított járművek is megvalósíthatók az alváz felhasználásával. Továbbá a 24-25 tonnás úszóképes variáns mellett egy erősebb páncélzatú, így már 30 tonnás, igaz így már nem úszóképes változat is kidolgozásra került.
Lengyelországba is érkeztek repülőgépek ez év októberében. A még 2018 márciusában megrendelt Leonardo M346-os (Alenia Aermacchi M346 Master) sugárhajtású képzőgépekből szállt le a 7709-es oldalszámú október 5-én, majd a 7710-es oldalszámú október 20-án. Várhatólag hamarosan megérkezik a 7711-es is.
Megrendelték a holland CV9035NL gyalogsági harcjárművekre is a teljesen gumiból gyártott lánctalpakat. Ezt 2010 végétől próbálták ki harctéri körülmények között Afganisztánban, két lövészpáncéloson. A lánctalpakat közösen alkotta meg a kanadai Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalata. A CV90-esek távoli országba történő telepítését természetesen az otthon lefolytatott tesztek előzték meg, ahol kedvező tapasztalatokat szereztek. A 28 tonnás jármű több mint egy tonnával vált könnyebbé az új lánctalpakkal és a CV90-es által keltett zajt sikerült 10 dB-el, míg a rezgést 65%-al csökkenteni. E két utóbbi nem csak a szállított személyek komfortérzetét növeli, hanem az elektronikai rendszerek élettartama is növekedni fog, csökkentve ezzel az üzemben tartási költségeket. A lánctalpak afganisztáni tesztelését, a megerősített páncélzat miatt már 35 tonnás CV90-esekkel 2011-ben kezdték meg, akárcsak a robbanások okozta sérülésekkel szembeni ellenállóság kivizsgálását.
A Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalatának tervei között további lánctalpak megalkotása is szerepelt a norvég BvS10 és az M113 páncélozott szállító járművek részére. A norvég CV9030-as gyalogsági harcjárműveken ilyen teljesen gumiból készült lánctalpakat már évek óta használnak. Továbbá a CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő a piacon elérhető öt rendszer elemzését is elvégezték még 2019-ben. Ezek közül kerül kiválasztásra az Elbit Systems Iron Fist rendszere. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Az integrációt a BAE Systems fogja elvégezni. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et.
Hollandiába megérkezett az F-013-as jelzésű Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázó. A Leeuwarden légibázison 2020. október 27-én leszálló gép építését az olaszországi Cameriben végezték. Már előbb meg kellett volna érkeznie hazájába, azonban nem részletezett problémák miatt leszállítása csúszott, akárcsak az F-014-es jelzésű példányé, amely várhatóan szintén hamarosan megérkezik majd Hollandiába.
Újra a levegőbe emelkedett egy helyreállított Vickers Supermarine Spitfire Mk.IX vadászrepülőgép. Ezt a példányt még a II. világháború alatt rakták hajóra és indították el a Szovjetunió felé a Lend-Lease program keretében. Sok más társától eltérően meg is érkezett ide és repült is egészen 1945. május 18-ig, amikor is egy másik Spitfire-el történő ütközést követően lezuhant a Kola-félszigeten. A maradványokat 1997-ben vásárolták meg Nagy-Britanniából, ahol hosszú éveken át folyt a Spitfire helyreállítása. A gép nem rejtegeti múltját, a géptörzsön, a függőleges vezérsíkon és a szárnyakon egyaránt vörös csillag rikít.
Franciaországban kiválasztás került az a fegyverrendszer mellyel a flotta hadihajóit tervezik oltalmazni a jövőben drónok ellen. A Thales és a Nexter által kifejlesztett RAPIDFire fegyverrendszer alapját a CTA International (CTAI), a Nexter Systems és a BAE Systems nemzetközi leányvállalata által kifejlesztett új 40 milliméteres gépágyú alkotja. Ezt egy toronyba szerelve optikai célzórendszer és fejlett algoritmusok segítségével teszik képessé a kisméretű légi járművek elleni harcra, akár 4 kilométeres távolságból is. Az első RAPIDFire fegyverrendszerek átadását már 2022-re tervezik.
A francia Constructions industrielles de la Méditerranée (CNIM) bemutatta az L-CAT partraszálló katamarán továbbfejlesztett változatát. A projekt válasz azokra a követelményekre, amelyeket az erősen védett partszakaszokon végrehajtandó partraszállási műveletek növekvő valószínűsége jelent. E kihívásoknak való megfelelés érdekében a CNIM a partraszálló katamaránok legfontosabb paramétereinek javítására összpontosított. Az L-CAT Mk2-t elsősorban a nagyobb sebesség jellemzi. Ennek érdekében a négy korábbi, egyenként 1658 lóerős MTU motort ugyanannyi, de egyenként már 1820 lóerős, szintén MTU erőforrásra cserélték ki. A második új megoldás már innovatívabb. Mindkét hajótörzs között, a merülési vonal alatt, egy összekötő elem található, amely azonban nem a szilárdságot növeli, hanem a szárnyashajókhoz hasonlóan nagyobb sebességnél még jobban kiemeli a hajótörzseket a vízből. Mivel így kisebb a hidrodinamikai ellenállás, ez az erősebb motorokkal együtt ez lehetővé tette a maximális sebesség 30-ról 35 csomóra növelését.
Továbbá mindkét hajótörzs mellső részére felszerelésre került egy-egy 20 milliméteres gépágyúval ellátott távirányítású fegyverállvány. Mindezeken felül az L-CAT Mk2-n megnövelték a kormányállás méretét is, amit még plusz páncélzattal is elláttak. Francia flotta jelenleg négy L-CAT-et birtokol, míg Egyiptom kettőt szerzett be. Mindkét országban a MISTRAL partraszállást támogató helikopterhordozókon kerültek alkalmazásra. Mivel Párizs jelenleg nem kívánja frissíteni az L-CAT-eket, az Mk2 verzió az exportlehetőséget szem előtt tartva került kialakításra. A CNIM már az amerikai LCAC leszálló légpárnás jármű alternatívájaként népszerűsíti legújabb termékét. A francia katamarán összehasonlítható sebességet kínál sokkal egyszerűbb üzemeltetéssel és alacsonyabb üzemeltetési költségekkel.
Olaszország külföldi partnereket keres egy modern harckocsi kifejlesztésére és megépítésére, és hivatalos ajánlatot tett Lengyelországnak, valamint Spanyolországnak, hogy csatlakozzanak ehhez a projekthez. Ez a kezdeményezés lehetőséget jelenthet a két országnak, akik - akárcsak Olaszország - szintén nem vesznek részt a francia – német MGCS programban, hogy fejlesztési és gyártási kapacitást hozzanak létre a harckocsik területén. Az olaszok látnak rá lehetőséget, hogy a jövőben tovább bővítsék a résztvevő országok körét. Például az utóbbi években igencsak jó úton járó olasz-izraeli védelmi együttműködéseknek és beszerzéseknek köszönhetően akár a zsidó állam is felbukkanhat majd a csapatban. Lengyelország részéről már közölték, elemzik az olaszok ajánlatát.
Megkapta utolsó Eurofighter Typhoon, vadászbombázóját is az Olasz Légierő. Az október 23-án, az észak-olaszországi Istrana légibázison landoló MM7356-os gép a Tranche 3-as szintnek megfelelően került legyártásra a Torino melletti Caselle-i üzemében. Így jelenleg ezzel a géppel együtt Olaszország 96 darab F-2000-t üzemeltet, amelyekből 82 F-2000A együléses és 14 TF-2000A kétüléses példány, a helyi megjelölésben. Az Istrana-i repülőtéren települő 51. Repülőezrednél az MM7356-ot is beleszámítva már 22 darab Tranche 3-as vadászbombázó található meg. A Caselle-i gyárban nem maradnak munka nélkül, hiszen itt jelenleg már tavaly óta a Kuvait Légierő Eurofighter-eit gyártják. A négy partnerország mellett, amelyek már 472 Typhoon-t rendeltek (Nagy-Britannia: 160, Németország: 143, Spanyolország: 73), a nemzetközi ügyfelek között ma már szerepel, Szaúd-Arábia (72 repülőgép), Ausztria (15), Omán (12), Kuvait (28) és Katar (24), így eddig összesen 623 Eurofighter Typhoon repülőgépet rendeltek meg.
Spanyolországban a Navantia hajógyárban elkezdték az S-70-es GALERNA-osztályba tartozó MISTRAL (S-73) tengeralattjáró szétszerelését. Ez az egység ez év június 10-én került kivonásra és 35 évvel ezelőtt, 1985 júniusában lépett szolgálatba. Ezek a tengeralattjárók a francia AGOSTA-osztály helyben készült, minimális eltérést felmutatni tudó példányai. A MISTRAL még jó állapotban lévő alkatrészeit felhasználni tervezik a két, még továbbra is szolgálatban maradó S-70-es tengeralattjárón, a TRAMONTANA (S-74) és a GALERNA (S-71) nevet viselőkön, valamint a tengeralattjárósok képzését végző intézményben, mint szemléltető eszközök. Az 1980-as évek első felében építeni kezdett testvérhajók közül a másodiknak elkészült SIROCO (S-72) 2012 közepén került kivonásra. 2019. december 20-án jelentették be, hogy elvetették a MISTRAL tengeralattjáró tervezett nagyjavítását. Az egység élettartama során az utolsó nagyobb hajógyári munkára azért nem volt szükség, mivel az S-80-as osztályba tartozó ISAAC PERAL (S-81) hadrendbe állítása ezt szükségtelenné teszi. Az 1985-ben szolgálatba állt MISTRAL esetében ez volna az ötödik ilyen nagyjavítás, amit 2015-ben hagytak jóvá. A TRAMONTANA esetében a pár évvel ezelőtti nagyjavítás és korszerűsítés során majd 60 millió dollárt költöttek el. A MISTRAL lecsupaszított hajótestét átverésre tervezik majd bocsátani a 2021-es évben.
A Spanyol Nemzeti Repüléstechnikai Intézet, az INTA megadta az Airbus A330 MRTT Voyager légi utántöltő repülőgépek számára azt az engedélyt, melynek birtokában a törzsvégi hajlékonycsöves rendszeren keresztül is láthatnak el üzemanyaggal nagyméretű repülőgépeket. Jelenleg a Brit Királyi Légierő (RAF) az egyetlen olyan MRTT ügyfél, aki ezt a rendszert használja. Innentől fogva tehát az A400M Atlas teherszállító repülőgép számára is mindennapos eseménnyé válhat a törzsvégi hajlékonycsöves rendszeren keresztüli üzemanyag felvétel a 14 brit Voyager valamelyikéből, ahogy az már megvalósult a Panavia Tornado, az Eurofighter Typhoon, a C-130J Super Hercules, az E-3D Sentry, és az F-35B Lightning II típusok esetében is.
Görögország számára négy MH-60R Seahawk helikopter legyártására kapott megbízást a Lockheed Martin tulajdonában lévő Sikorsky. A 180 millió dolláros beszerzés kiegészül egy 3,98 millió dollárossal is, ez három AN/AQS-22 merülőszonárt foglal magába. A négy helikoptert és a szonárrendszereket várhatóan 2025 februárjáig szállítják le a Görög Haditengerészet számára.
A görög Estia újság arról számolt be, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a közelmúltbeli görögországi látogatása során biztosította az európai országot, 20 Lockheed Martin F-35A Lightning II biztosan eladásra fog kerülni számára. A lap azt is tudni véli, hogy a 2022-ben hat repülőgépet vásárolnak majd meg, és azokat az első hat francia Dassault Rafale vadászbombázóval nagyjából egy időben szállítják le. Továbbá azt is valószínűsítik, hogy a görög F-35-ök egy része olyan példány lesz, melyeket eredetileg a szomszédos Törökország részére kezdtek el építeni. Ez év elején mindenesetre a gyártósoron 24, az építés különféle szakaszában lévő, eredetileg török megrendelésre elkészíteni kezdett F-35-ös volt megtalálható. A már elkészültek közül – az első török F-35A 18-0001 gyártási számmal 2018. május 10-én repült első alkalommal – nyolcat az USAF fog hadrendbe állítani a legutóbbi hírek szerint. További hatot tartós tárolásba helyeznek, lehet ezek lesznek majdan az első görög Lightning II-ek. Ez év júliusában Görögország azt tervezte, hogy 2021-ben aláírja majd 20 darab ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó megvásárlásáról szóló szerződését. Ennek értéke közel 3 milliárd dollár lesz és az első példányokat 2025-ben, vagy 2026-ban vehetik majd át.
Az Orosz Hadsereg részére elkezdték átadni a korszerűsítésen átesett BMP-1AM jelzést viselő gyalogsági harcjárműveket. A 2018-ban bemutatott variáns legfőbb jellegzetessége az új távirányítású torony. Ezzel mindegy 1,5 méterrel növekedett meg a magassága, de fegyverzet is módosult, a jól ismert 30 milliméteres 2A72 gépágyúra, amelynek csöve függőlegesen 74 fokig emelhető fel. Ez egészül ki egy 7,62 milliméteres géppuskával, valamint 9K115 Metisz irányított rakétával. A BMP-1-ben lévő UTD-20 motort egy ugyancsak 300 lóerő teljesítményű, de gazdaságosabb UTD-20S1 váltotta fel, mint ami a BMP-2-ben is megtalálható. A teljes tömeg 14,2 tonnára növekedett, de a maximális 65 kilométer per órás közúti sebesség és az 550 kilométeres hatótávolság változatlan marad. A régi R-123M rádió berendezést a modern R-168-25U-2 váltotta fel, amely védett kommunikációt biztosít. A BMP-1AM legénysége továbbra is 3 fő és változatlanul 8 lövész szállítására képes. Hátrányaként a meg nem erősített páncélvédelmet és a némileg lecsökkent mozgékonyságot lehet felróni, azonban azt tudni kell, hogy Moszkva terveiben mintegy 10 évnyi szolgálati idő szerepel az BMP-1AM neve mellett, így egy ilyen kismérvű korszerűsítése elegendőnek bizonyulhat a jármű számára.
Arab médiainformációk szerint az első néhány MiG-29M/M2-es vadászbombázó már megérkezett Algériába. Az Algériai Légierő a közel 2 milliárd dolláros szerződésben újabb Szuhoj Szu-30MKA és MiG-29M/M2 vadászbombázók megvásárlása mellett kötelezte el magát 2019-ben. Előbbi változatból már rendelkezik 58 darabbal az észak-afrikai ország, ezek mellé akkor 16-ot rendeltek meg 14 darab MiG-29M/M2-es mellett. Utóbbiakkal Algéria 36 elavult MiG-29-ének némelyikét kívánja kicserélni, amelyeket Fehéroroszországból és Ukrajnából vásároltak a 2000-es évek elején, és 2020 után nem sokkal kivonásra kerülnek majd. Ezek helyére anno 34 új MiG-29SzMT-t rendetek meg, de az első 15 gép megérkezéséig kiderült, ezek nem voltak minden részletükben újak, elkészítésükhöz régebbi példányok alkatrészeit is felhasználták az oroszok. Ezért az észak-afrikaiak elálltak a beszerzéstől és rendeltek helyettük 16 darab Szu-30MKA-t. Ebből a típusból a legutóbbi szállítmányt 2017-ben vették át. A hírek szerint az első pár új együléses MiG-29M és a kétüléses MiG-29M2 szétszerelve érkezett meg a vevőhöz és összeállításukat helyben végezték el. A gépek felszereltsége állítólag megegyezik az Egyiptom által megvásárolt példányokéval. A szállítás módja, miszerint az vízen, vagy levegőben történt-e meg most még nem tisztázott.
Pakisztánban még október 6-án jelentette be Zafar Mahmood Abbasi tengernagy, hogy a flotta számára 10 új tengeri járőrgépet fognak beszerezni a jövőben. Ezek a jelenleg is használt amerikai Lockheed P-3C Orion-ok utódjai lesznek. Azt is megemlítette, hogy ezek az új gépek egy kereskedelmi típus átalakításával jönnek majd létre. A konkrét géptípus nem került megnevezésre eddig. Most kiderült, a pakisztániak a brazil Embraer Lineage 1000-et szemelték ki, mint a jövőbeli tengeri járőrgépük alapját. A pakisztániak eddig csak egyetlen repülőgépet rendeltek meg, tehát a program a kezdeti szakaszában van. A pakisztáni szolgálatra átállított repülőgép neve Sea Sultan lesz. Egy ilyen mérvű átalakítás igencsak időigényes és kétséges kimenetelű is lehet, hiszen a polgári célra tervezett és gyártott repülőgépet alaposan át kell majd építeni az új feladat ellátásához. Jelenleg még nem tudni az Embraer részt fog-e venni az átépítésben bármilyen módon is.
A gerincfektetés ünnepélyes ceremóniájával Pakisztánban kezdetét vette egy MILGEM-osztályú korvett építése. Iszlámábád négy ilyen török tervezésű egység beszerzését határozta el még 2018-ban. Az elsőt még Törökországban készítették el, azonban a többit már helyben, a Karachi Hajógyárban építik meg licenc alapján. A most építetni kezdett második egység várhatólag 2024-ben kerül majd átadásra. A MILGEM-osztályú korvettek a Pakisztáni Haditengerészet egyik technológiailag legfejlettebb felszíni egységei lesznek. Ezek a hajó a legmodernebb fegyverekkel és modern érzékelőkkel lesznek felszerelve, beleértve a légvédelemre, a felszíni célpontok, valamint a tengeralattjárók ellen alkalmazható fegyverzetet is. A felszíni célok elleni fegyverzetet a török fejlesztésű Atmaca (Héja) hajó elleni robotrepülőgép képviseli, amivel az tengeri első lövészetet 2019. november 3-án hajtották végre.
Akkor a Fekete-tengeren, egy szintén török tervezésű és gyártású hajóról, a MILGEM-osztályú KINALIADA (F-514) korvettről történt az indítás. A Roketsan által fejlesztett 800 kilogrammos tömegű Atmaca egy 200 kilogrammos harci résszel van ellátva, hatótávolsága 200 kilométer. A végfázisban aktivizálódó aktív radaros önirányító rendszerét tehetetlenségi navigációs rendszer és műholdas navigációs rendszer egészíti ki. Hossza 5,2 méter, (így az Atmaca nem lett hosszabb, mint az RGM-84F variáns, vagyis 5,23 méter) törzsátmérője 350 milliméter, szárnyainak fesztávolsága 1,4 méter. Mozgatásáról egy Microturbo TRI 40 sugárhajtómű gondoskodik, ezt szeretnék majd kiváltani egy török tervezésű és építésű gázturbinára a jövőben. A gázturbina beömlőnyílását a szárnyak mögött alakították ki. Az Atmaca fejlesztését 2012-ben kezdte meg a Roketsan, az első indításra, igaz még csak szárazföldről, 2017 márciusában került sor.
A világhálóra felkerült kép alapján, már folyik Oroszországban Vietnam részére a Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású felfegyverezhető kiképzőgépek gyártása. Januárban tudósított arról a világsajtó, hogy az ázsiai ország legalább 12 darab Jak-130-at fog beszerezni 350 millió dollár ellenében.
Egyre közelebb van az az időpont, amikor ismét új gyártású orosz helikopterek kerülnek majd leszállításra Dél-Koreába. Az ázsiai országban jól ismertek a Kamov és Mil gyártmányú helikopterek és most az egyeztetések során bebizonyosodott, mindkét fél hajlik arra a megállapodásra, hogy Oroszország helikopterek leszállításával törlessze a még fennálló államadósságát Szöul felé.
Tajvan számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma úgy döntött, hogy jóváhagyja 100 Harpoon partvédelmi robotrepülőgép-rendszer (Harpoon Coastal Defence Systems, HCDS) és a hozzájuk kapcsolódó berendezések eladását. Ez a partvédelmi robotrepülőgép-rendszer indítóként négy RGM-84L-4 Harpoon Block II-es hajók elleni robotrepülőgépet szállíthat négytengelyű teherautókra telepítve. A tajvaniak számításai szerint egy esetleges kínai inváziós erők 50% -ának feltételezett megsemmisítéséhez a meglévő készleteiket legalább 112 darab Harpoon Block II-es hajók elleni robotrepülőgéppel kell kiegészítenünk. A beszerzés becsült összköltsége 2,37 milliárd dollár körül fog alakulni..
Japán érvényesítette az eddigi végleges két Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépen felüli további igényét is. Így már kifizetésre került a gyártó felé a 3. és a 4. japán példánynak is az ára, valamivel több, mint 342 millió dollár. Japán számára a Boeing 2019. szeptember 13-án, pénteken kezdte el az első KC-46A Pegasus építését a szárny összeszerelésével. Az everetti gyártósorról – ahonnan polgári megrendelésre már több mint 1150 darab különféle 767-est adtak át - az eddigi megrendelések köszönhetően így már négy KC-46A fog lekerülni Tokió számára. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. Japán lett a típus első külföldi megrendelője, de a KC-46A Pegasus-al kapcsolatos problémák miatt a 2020-ra tervezett átadásra csak 2021-ben fognak sort keríteni. Az első japán Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép festésével 2020. szeptember 17-én végeztek az USA-ban. A 3. és a 4. gépet várhatólag 2023. június 30-ig szállítják majd le.
Nem keltett túl nagy meglepetést, amikor Japánban bejelentették, kiválasztásra került az a cég, mely fővállalkozóként fog részt venni a következő generációs harci repülőgép létrehozásában. Ezt a szerződést természetesen az ezen téren is már tapasztalatokkal rendelkező Mitsubishi Heavy Industries nyerte el. Ez a döntés egy 40 milliárd dollár feletti katonai szerződést hozott számára tető alá. Meg kell jegyezni, a Mitsubishi eddig még nem állt elő repülőgépe részletes terveivel. Az új típusról készült fantáziarajzok azonban csak nyomokban emlékeztetnek az ATD-X gépre. Az akár 100 darabos mennyiségben is rendszeresítésre kerülő új gép mérete a Lockheed Martin F-22A Raptor méreteivel fog vetekedni, vagyis igencsak nagyméretű lesz.
Erőforrásaként a F-22-ben használt Pratt&Whitney F119-hez hasonló teljesítmény leadására képes, 2018-tól tesztelt Ishikawa-Harima Heavy Industries XF-9-1 gázturbinák szolgálnak majd, amik lehetővé fogják tenni a szupercirkáló képességet is. Ezek a várakozások szerint az esetleges módosításokat követően is rövidebbek lesznek, mint az F119-ek, így a Raptor-hoz viszonyítva nagyobb fegyvertér kialakítására nyílik majd lehetőség a japán lopakodón a tervezők számára. A gép hajtóművét szeretnék japán fejlesztőbázisra támaszkodva megalkotni. Itt alkalmazni fogják az Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) által kifejlesztett XF5-1-es utánégetős hajtómű létrehozása során felgyülemlett tapasztalatot. Ez az erőforrás egyébként a Mitsubishi ATD-X (Advanced Technology Demonstrator) Shinshin lopakodó repülőgép számára került kifejlesztésre. A repülések során nem derült fény jelenős hibákra, sőt az IHI XF5-1 sugárhajtóművek igen jól teljesítettek a nagy állásszögű repülések során. Természetesen a technológiai demonstrátor repülőgéppel szerzett egyéb tapasztalatok is felhasználásra kerülhetnek az F-2-es utódjának megalkotása során.
Tokió ez év végéig kiválaszt egy tengerentúli partnert is a repülőgép-technológiával kapcsolatos együttműködésre, amelynek egyik fókuszpontja a lopakodó technológia. A gép tervezését még ebben a pénzügyi évben el szeretnék indítani, amire van még pár hónap, hiszen az csak 2021. március 31-én zárul le. Ezt követi a tervezés és gyártási tervek véglegesítésének befejezése után az első prototípus építése, amelyet a tervek szerint 2024-ben kezdenek el, majd 2028-ban jöhetnek a repülési tesztek is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető repülőgép 2030-ban, vagy 2031-ben gördül majd le a szerelősorról, és az új vadászgép, melynek legfőbb szerepe a légiharc lesz, 2035-ben kezdi majd meg a Mitsubishi F-2 vadászgépek leváltását.
Mint az köztudott, nem minden ausztrál Boeing F/A-18A/B Hornet repülőgép került eladásra. Az egyik ilyen gép az A21-022 lajstromjelű példány is, amelyik múzeumban lesz kiállítva. A 30 éves ausztrál szolgálat alatt 6131,5 órát repült Lódarázs jelenleg szétszerelt állapotban található meg, ugyanis hamarosan összeszerelésre kerül és Canberrában lesz kiállítva.
Szintén a testet öltés folyamatában leledzik az első ausztrál megrendelésre építeni kezdett Northrop Grumman MQ-4C Triton pilóta nélküli felderítő repülőgép. A 360 fokos körülfordulásra képes AN/ZPY-3 több üzemmódú AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátorral rendelkező Global Hawk haditengerészeti megfelelője hasznos társa lesz a P-8A Poseidon tengerészeti járőrgépeknek, amely szintén viselni fogja a kengurus felségjelet. Az első ausztrál Northrop Grumman MQ-4C Triton pilóta nélküli felderítő repülőgép átadása 2023-ban várható. Ausztrália még 2018-ban határozta el hat darab MQ-4C Triton beszerzését, a hatodik példányt 2025 végére tervezik leszállítani. A típus bázisaként a dél-ausztráliai Edinburgh-i repülőtér fog szolgálni, de Tindalban is létrehozzák a típus üzemeltetéséhez szükséges infrastruktúrát.
A jövő szavát meghallva, korszerű fegyverzettel szeretnék ellátni az Amerikai Haditengerészet ARLEIGH BURKE-osztályú rombolóit. Ez nem jelent mást ebben az esetben, mint hiperszonikus rakétákat. Érdekes lesz ennek az elképzelésnek a megvalósítása, hiszen jelenleg még nem ismert olyan hiperszonikus rakéta, amelyik méretéből kifolyólag könnyedén elhelyezhető lenne az ezen hajóosztályon is alkalmazott Mk 41-es függőleges indítókonténerekben. Ezekben legfeljebb 6 méter hosszú és 53 centiméter átmérőjű rakétákat lehet elhelyezni. Amennyiben kitartanak az átfegyverzés megvalósítása mellett, egy megfelelő befoglaló méretekkel rendelkező rakétára lesz szükség.
Az Amerikai Haditengerészet 2020. október 21-én ünnepelte a Grumman E-2 Hawkeye légtérfelderítő repülőgép első repülésének hatvanadik évfordulóját. A két hajtóműves turbopropeller repülőgépet az 1950-es évek végén tervezték és fejlesztették ki a dugattyús motorral hajtott Grumman E-1 Tracer típus helyettesítésére. Az E-2A-ból 59 darabot építettek meg, ezekből 49-et korszerűsített E-2B-re. Az E-2C-ből már 63 épült meg, míg a napjainkban a legkorszerűbb E-2D Avdanced Hawkeye gyártása folyik, amelyből eddig 86 darabot rendeltek meg. Külföldön is népszerű lett a típus, Egyiptom 5+1 E-2C-t, Franciaország 3 C-t és 3 D-t, Izrael 4 C-t, Japán 13 C-t és 4D-t (további 5 D opció jelenleg) Mexikó 3C-t, Szingapúr 4 C-t, míg Tajvan 4 továbbfejlesztett C-t vásárolt.
További halasztást könyvelhet el a Lockheed Martin F-35-ös típus teljes sebességgel történő gyártásának elindítása. Ugyanis az ennek feltételeként szabott próbákat 2020 decemberéről 2021 elejére halasztották el. Ezeket egyébként már 2017 decemberében el kellett volna végezni, azonban eddig nem sikerült teljesíteni ezt a követelményt. Persze azt sem árt megemlíteni, hogy ennek ellenére is olyan mennyiségben készülnek az F-35-ök, hogy más gyártók erről csak álmodozhatnak saját gépeik esetében. 2020 végéig a tervezett 141 F-35A/B/C helyett csak 121 fog elkészülni, a Lockheed Martin szerint ez az elmaradás a koronavírus járvány számlájára írható.
Az F-35-höz kapcsolódó hír, hogy az USAF első pilótája elérte az 1000 repült órát a típuson. Jared „Vic” Santos alezredes 2000-ben diplomázott a Légierő Akadémián. F-15C-n 1200 órát repült, majd egy csereprogram keretén belül a tengerészgyalogság F/A-18 Hornet gépein is sikerült összegyűjtenie 800 órát.
Hat CH-53K King Stallion helikopter is megrendelésre került a Sikorsky-tól ezen a héten. Az Amerikai Tengerészgyalogság tervezett 200 gépes állományát gyarapítandó forgószárnyasok a IV. rendelési tételt képezik. Ezekért 550 millió dollárt kell kifizetni, átadásukra 2024 júliusáig kerülhet sor. Így már 24 darab CH-53K King Stallion helikoptert rendeltek meg a tengerészgyalogság részére.
Nagy-Britanniától vásárol repülőgépet az Egyesült Államok. A 2020. október 28-án közé tett szerződésben egy Boeing E-3D Sentry AEW.1-t említenek. Tény, a RAF az anno beszerzett hét gépéből párat már úgy sem használnak. A tengerentúlon viszont némi átépítést követően a CFM56-os gázturbinákkal ellátott Boeing 707-320-as gépeket oktatógépként használnák. Méghozzá az Amerikai Haditengerészet által repült E-6B Mercury légi harcálláspontra kerülő pilóták képzésénél. A brit gépek előnye, hogy a hajlékonycsöves rendszer mellett képesek a merevcsöves rendszerrel is üzemanyagot vételezni a levegőben, így ezt a rendszert már nem kell kiépíteni és a pilóták ezt a kényes mozzanatot is gyakorolhatják majd segítségével. Jelenleg a pilótaképzéshez magukat az E-6B Mercury légi harcálláspontokat használják fel, ami negatívan befolyásolja a típus hadrafoghatóságát és a képzés ideje is hosszabb. Ez a megoldás évi 600 plusz repült órát és 2400-al több fel-és leszállást ró a meglévő tizenhat E-6B-re. A típust egyébként három század repüli a VQ-3 Ironman, a VQ-4 Shadows és a VQ-7 Roughneck.
Végrehajtotta első repülését az első korszerűsített Embraer T-27M Tucano turbólégcsavaros kiképző repülőgép október 23-án. Az első repülést Marcelo Zampier Bussmann repülő ezredes tesztpilóta, a Repülési Kutató és Tesztintézet (IPEV) vezetője hajtotta végre, Matheus Pacheco Guanabara Santiago hadnaggyal, aki tesztmérnökként foglalta el a hátsó ülést. A 2 óra és 5 percen át tartó első repülés során az elektromos rendszer különböző szintű meghibásodásainak hatását, valamint a vészhelyzeti rendszerek működését vizsgálták, és az újonnan beépített berendezések integrációját tesztelték. A T-27M műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósítható lesz a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt a következő év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas EAV-8B Harrier II
McDonnell Douglas T-45C Goshawk
De Havilland DH-115 Vampire T.55
McDonnell Douglas EF-18M Hornet
Catégories: Biztonságpolitika
2020.10.24
Új éjszakai kamera rendszerrel fogják ellátni a német Bundeswehr által használt Rheinmetall Marder gyalogsági harcjárműveket. A szerződés értelmében a Rheinmetall Landsysteme több mint 170 Marder vezetője számára fogja elkészíteni a Spectus II névre hallgató berendezését. Ennek elődje, a Spardus I már megjelent a Marder 1 A5A1 járműveken. A továbbfejlesztett Spectus II egyesíti a maradék fényerősítős éjjellátók képét a hőképalkotó kamera által készített képpel, így jobb tájékozódást biztosítva a vezető számára. Továbbá ez a rendszer kiegészül még egy hátrafelé néző kamerával is. A körülbelül 24 millió euró értékű megrendelés magában foglalja a logisztikai támogatást, a képzést és az egyéb szolgáltatásokat is. A Spectus II-ek kézbesítése 2021 végén kezdődik, és 2022 végére be kell azt fejeznie. A közeljövőben további fejlesztések is várhatók a Marder-ek esetében, ugyanis a Bundestag költségvetési bizottsága 2020. október 7-én zöld utat adott az irányzó és a parancsnok által használ éjjellátó rendszerek korszerűbbre cserélésére is.
A Svéd Védelmi Minisztérium egy 181 oldalas dokumentumot tett közzé 2020. október 14-én, amelyben felvázolta a 2021–2025 közötti időszakra vonatkozó védelmi törvényjavaslatot. Ebben egyértelműen kijelentették, erősíteni kell az ország önvédelmi képességét. A Flygvapnet, vagyis a Svéd Légierő vonatkozásában javasolják Uppsalában felállítani az F16-os repülőezredet. Az egység 1986-tól 2003-ig repült a JA37 Viggen-el, amikor is feloszlatták. A jövőben a légierőnél négy századnál használnák a Saab JAS39E Gripen vadászbombázókat, míg másik két század a régebbi gyártású JAS39C/D Gripent repülné. Jó eséllyel az Uppsala-i alakulat is ez utóbbi típust használná. Jelenleg Svédország 60 Gripen E-t rendelt meg. Azonban mégis az egyik legsürgetőbb feladat egy új, korai előrejelző és irányító rendszer kiválasztása és hadrendbe állítása.
Mivel a jelenlegi Saab S100D radargépek túlterheltek és egyre jobban elöregednek. A cseréjükről a 2021–25 közötti időszakban kell dönteni, az új típus hadrendbe állítását 2025 után kell befejezni. A két S102B Korpen rádióelektronikai hírszerző repülőgépet (SIGINT), amelyek módosított Gulfstream IV-ek, továbbra is rendszerben kell tartani, és csak 2025 után kell terveket készíteni a leváltásukra. Svédország szállítórepülői is helikopterei is a feladataik szerint kerülnek majd szétválasztásra. A merevszárnyúak esetében egy század a kormányzati repülésekért lesz felelős, egy a hagyományos katonai szállító feladatokat fogja teljesíteni, míg a harmadik esetében a fő hangsúly a különleges egysége támogatására fog kerülni. A helikoptereknél két század a szárazföldi, míg egy a haditengerészeti feladatokat fogja ellátni, és ugyancsak egy lesz felelős a különleges egysége támogatásáért.
Egy újabb helikoptertípus bizonyította be, hogy képes együttműködni távolról irányított repülőeszközzel. 2020. szeptember 17-én egy AW159 Wildcat AH.1 helikopter vette a Callen-Lenz által gyártott UAV kamráinak képét, valamint irányította is a repülőeszközt. A Leonardo az Egyesült Királyság délnyugati részén, a Salisbury-síkságon két napon keresztül lefolytatott teszten sikeresen bemutatta, hogy képes ennek a rendszernek a megvalósítására. Csak minimális módosításra volt szükség a Wildcat-nél, hogy lehetővé tegyék a pilóta nélküli géppel való együttműködést. Antennát szereltek a helikopter hasára, és a Callen-Lenz rendszereit integrálták a fedélzeti rendszerekbe. Valamint az UAV-ba beépítettek egy kereskedelmi forgalomban kapható adatátviteli rendszert. Hadrendbe állításra az antenna majd olyan helyre kerül, hogy ne csak a helikopter alatt repülő géppel tudjon kapcsolatot teremteni és természetesen az adatátviteli rendszert is lecserélik egy titkosította. A Leonardo Helicopters az elkövetkező 12 hónapban az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériumával közösen dolgoz majd ki egy menetrendet a pilóta nélküli repülőgépek együttműködésének megvalósítására a légi személyzettel rendelkezőkkel, miután a múlt hónapban sikeresen kipróbálták ezt a koncepciót.
Az Airbus repülőgépgyártó cég spanyol részlege (az egykori CASA) október 16-án nyilvánosságra hozta elképzelését egy jövőbeli sugárhajtású kiképző repülőgépről. Az AFJT (Airbus Future Jet Trainer) egy Spanyolország számára tervezett repülőgép egy hajtóművel, hangsebesség alatti repülésre optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol kasszában. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák. Az Airbus becslései szerint a Spanyol Légierőnek nagyjából 50–55 repülőgépre lesz majd szüksége az F-5-ök cseréjéhez, valamint a Patrulla Águila műrepülő csapat számára. Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.
Még a tavalyi év elején került szóba dél-koreai források szerint, hogy február hónapban elkezdődnek majd a tárgyalások Spanyolországgal a pár hónapja már a médiában keringő repülőgép csere ügyében. Az európai állam a 27 darab megrendelt, de használatba venni nem akart 13 darab Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépeit cserélné el a Korea Aerospacs Industries által gyártott KT-1-es és T-50-es gépekre. A Yonhap hírügynökség értesülése szerint egy dél-koreai küldöttség Spanyolországba is ellátogat a tárgyalások első szakaszát jelzendő. A bartelüzletet állítólag a spanyolok kezdeményezték még a 2018-as évben, amikor is a feleslegessé vált A400M-ek közül ajánlottak fel néhányat a pilótaképzéséből hamarosan kivonásra kerülő hazai CASA C-101EB sugárhajtású kiképzőgépek feladatait ellátni képes repülőeszközökért.
Nem volt véletlen a megkeresés, mivel Szöulban a Lockheed C-130 Hercules képességin túlmutató típus rendszeresítésével kacérkodnak. Gyaníthatóan az ázsiai állam 4-6 darab A400M-re tartott volna igényt, míg ezekért cserébe 30 darab légcsavaros KT-1-et és 20 darab sugárhajtású T-50-et adott volna át. Majd 2019 novemberének végére eldőlt, a C-101EB kiképzőgépek utódja a svájci Pilatus Aircraft PC-21-es típusa lesz. A helyi sugárhajtásúakat így egy külföldi turbópropelleres gép fogja felváltani igencsak hamarosan, bár ez nem meglepő, hiszen az ellenfelek az ugyancsak ilyen hajtásmóddal rendelkező Embraer Super Tucano és a Beechcraft T-6A Texan II voltak. Ennek köszönhetően 66 darab C-101EB helyett megvásárlásra kerülő 24 darab PC-21-es közül az első hat a következő év márciusában fog leszállításra kerülni.
A repülőgépek mellett logisztikai támogatást és szimulátorokat is vásároltak a spanyolok, így a végösszeg 205 millió euró lett. Ez az összeg egyébként csaknem 10% -kal kevesebb, mint az a 225 euró, amit a beszerzésre meghatároztak. A fizetés három részletben kerül majd megvalósításra, 71,5 millió 2020-ban, 71 millió 2021-ben és 62,5 millió 2022-ben lesz átutalva a gyártó részére. A pilótaképzésben viszont csak jóval később, 2021 szeptemberétől fog megjelenni az új típus. A C-101EB-k kivonása 2021 szeptemberétől kezdődik és 2027-ig tart majd. Ezzel azonban nincs még vége a spanyol repülő iskolapadok cseréjének, hiszen a haladó kiképzésben részt vevő, szintén kikopás szélére sodródó kétüléses Northrop SF-5M-ek utódjának a kiválasztását is el kell majd kezdeni.
Továbbra is Spanyolországnál maradva meg kell említeni, hogy a Eurofighter javaslatot nyújtott be a Spanyol Légierő Kanári-szigeteken alkalmazott F/A-18A/B Hornet-jeinek cseréjére. Spanyolország az elmúlt időben már többször is tanúsította, hogy a rövidtávú légierő fejlesztésben mindenképpen a Eurofigther Typhoon vadászbombázók szerepelnek az elképzelésben. Az anyagi források csekélysége azonban eddig még nem tette lehetővé az amerikai Hornet vadászbombázók leváltását. A Spanyol Védelmi Minisztérium és az Airbus Defence Space már hónapok óta egyeztet Madrid következő Eurofigther Typhoon beszerzési lehetőségéről. A Halcón programban elsőként a Kanári-szigeteken állomásozó egység Hornet gépei kerülnénk lecserélésre. A szigeteket körülvevő vizekből származó só erős korrozív hatása miatt először az ezen a helyen állomásozó gépeket kell kivonni a szolgálatból, majd a későbbiekben sor kerülhet a többire is.
Így a Torrejon és a Zaragoza bázisok gépállományával együtt már 85 darab Lódarázs pótlásáról van szó, amik leváltása 2025 és 2030 között valósulhatna meg. A legújabb hírek szerint már folynak az egyeztetések és új esély mutatkozik arra, hogy 2021-ben aláírják a 20 repülőgépre vonatkozó szerződést. Ennek értelmében a legkorszerűbb fedélzeti rendszerekkel ellátott Eurofigther Typhoon-ok kerülnének beszerzésre a meglévő 73 darab régebbi példány mellé. Az eredetileg megrendelt repülőgépek közül az utolsó ebben az évben került leszállításra. Ez a megállapodása legalább 2030-ig biztosíthatja a Eurofighter gyártási és végszerelési munkálatait a Getafe-i Airbus létesítményben. Spanyolország tizennégy százalékos részesedéssel rendelkezik a Eurofighter konzorciumban, és körülbelül 3000 ember dolgozik annak előállításán. Ennek köszönhetően sikerült egy virágzó repülési iparágat kifejlesztenie és számos olyan képességet megszereznie, amelyek ma széles autonómiát adnak ezen a területen.
Olaszországban némi nézeteltérés alakult ki a haditengerészet és a légierő között a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók körül. Hamarosan eljön a negyedik ilyen változatú gép átadásának az ideje, de meglepő módon még nem egyértelmű melyik haderőnem is fogja majd birtokolni ezt a példányt. Rómában évekkel ezelőtt eredetileg 131 darab F-35-ös repülőgép vásárlását tervezték, de később 90 repülőgépre csökkentették ez a rendelés. 60 F-35A a légierő és 30 F-35B a haditengerészet részére került volna beszerzésre. A hatalomra került Öt csillag mozgalom vezetője Luigi Di Maio annak idején kijelentette, hogy az F-35 vadászgépek beszerzése nem jelent számukra prioritást és hogy a programot 2019-ben felül fogják vizsgálni. Ezt meg is tették és még abban az évben azt a döntés hozták, hogy Olaszország továbbra is vásárolni fog a típusból és a gyártásból sem fognak kilépni. Viszont a 30 darabos F-35B mennyiséget 15-15 arányban szétosztották a két haderőnem között. Az eddig átadott 3 olasz F-35B-ből kettő került a flottához, míg egy a légierőhöz. Várhatóan heteken belül döntést kell hozni arról, hogy jövőre ki kapja meg a negyediket.
Érvekből van bőven. A haditengerészet azt mondja, ez a gép őket illeti, hiszen 3 darab F-35B-vel már bevethető lenne a CAVOUR hordozó. A 27000 tonnás hajó immáron készen áll arra, hogy hamarosan megkezdje az F-35B Lightning II repülőgépek üzemeltetését. A fedélzetet képessé tették arra, hogy ellenálljon az amerikai típus hajtóműve okozta thermomechanikai hatásoknak. Az olasz, na és persze a francia hordozó értékét alaposan megnövelte a britek kilépése az Európai Unióból, mivel így már ezek lettek az elsődlegesen használható ilyen hajók egy expedíciós műveletben. Ellenérvként szolgál, hogy a hordozó még nem volt képes megszerezni az F-35B üzemeltetéséhez szükséges tanúsítványt. Ehhez ugyanis az Egyesült Államokba kell áthajózni és ott a Maryland állambeli Patuxent River bázison elvégezni az ehhez szükséges teszteket. Erre valószínűleg csak a 2021-es év tavaszán keríthetnek majd sort, tehát a légierő szerint bőven van idő a flotta számára a következő gép átadására. A légierő az expedíciós feladatokban számít a kisebb repülőtér igénnyel rendelkező F-35B szolgálataira.
Persze itt még nincs vége a civakodásnak, hiszen ugyancsak a két érintett küzd egymással arról, hol legyen az F-35B-k üzemeltetésére képes légitámaszpont. Egy bázisról üzemeltetni az összes F-35B-t jelentős megtakarításokat eredményezhetne. A flotta szerint az AV-8B Harrier+ gépeiknek helyt adó Grottaglie ideális lenne erre a feladatra, míg a légierő szerint Amendola a jó választás. A haditengerészet korlátozott létszámú földi kiszolgáló személyzete nem tenné lehetővé az egyszerre két bázison történő jelenlétet, mivel a Harrier-ek továbbra is Grottaglie-ból repülnek. A légierő szerint Amendola a logikus választás, mivel a korszerűsített bázis képes az F-35-ök üzemeltetésére, valamint nem tervezetten az is kiderült, hogy képesek az F-35A mellett az F-35B üzemeltetésére is. Ugyanis légierő első F-35B-je az Egyesült Államokba repült volna az átadást követően, a pilótaképzést támogatandó. Csakhogy a koronavírus megjelenése áthúzta ezt a tervet és a gép Olaszországban maradt. Így kiderült az Amendola-i bázis és személyzete képes tartósan üzemeltetni ezt az alváltozatot is.
Hivatalosan is bejelentették, hogy Franciaország egy új repülőgép-hordozót fejleszt és épít, amely 2038-ban áll szolgálatba a már meglévő CHARLES DE GAULLE pótlására. Az új generációs repülőgép-hordozóval kapcsolatban megerősítést nyert, hogy fedélzetéről üzemeltetni tervezik a Franciaország, Németország és Spanyolország által kifejlesztendő FCAS (Future Combat Air System, franciául Système de Combat Aérien Futur = SCAF) vadászbombázót is. Jelenleg még nem tudni, hogy a hordozó nukleáris, vagy hagyományos meghajtással fog-e rendelkezni.
Első alkalommal indított több száz kilométeres hatótávolságú MdCN (Missile de Croisière Naval) csapásmérő robotrepülőgépet a francia BARRACUDA-osztály elsőként megépített tengeralattjárója, a SUFFREN (Q284). A felszínen 4700 tonnás, lemerülve 5300 tonnás vízkiszorítású BARRACUDA-k legnagyobb sebessége 25 csomó (46 kilométer per óra), merülési mélységük 350 méter, hosszuk 99 méter, törzsük átmérője 8,8 méter. A RUBIS-osztályú tengeralattjárókon 78 fős legénység található meg, a fejlettebb utódokon a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően elegendő lesz 60 fő is. A SUFFREN testvérhajói a DUGUAY-TROUIN, TOURVILLE, DE GRASS, RUBIS, és a CASABIANCA 2030-ig fognak elkészülni és 2060-ig szolgál majd a legutolsó példány. Fegyverzetüket F21-es nehézsúlyú torpedók, SM39 Exocet hajók elleni és MdCN típusú csapásmérő robotrepülőgépek fogják alkotni, nukleáris fegyvereket a jelenlegi elképzelés szerint nem fognak hordozni. Képesek lesznek viszont a harci búvárok tevékenységének az eddigieknél jobb támogatására.
Készleteik 70 napos tengeren tartózkodást tesznek majd lehetővé, szemben a RUBIS-ok 45 napjával. A SUFFREN TechnicAtome - mint fővállalkozó - által készített atomreaktorának próbája 2019 második felében vette kezdetét. A SUFFREN első merülését 2020. április 28-án, kedden hajtotta végre. A FREMM fregattok után a SUFFREN az első nukleáris meghajtású francia tengeralattjáró, amely ezzel a fegyverrel képes támadni messze lévő felszíni, vagy szárazföldi célpontokat. A több száz kilométeres hatótávolságú MdCN a légi indítású SCALP csapásmérő robotrepülőgép továbbfejlesztett változata. Használatával a nemzetközi vizekről nyílik majd lehetőség szárazföldi célpontok megsemmisítésére. A mostani indítás célja az volt, hogy ellenőrizzék az összes rendszer helyes integrációját és megfelelő működését. A tengeri próbákat 2020 áprilisa óta végzik, eddig ezek zökkenőmentesen zajlottak. A SUFFREN 2020 végig átadásra fog kerülni a flotta számára, szolgálatba 2021-ben áll majd.
Egy másik francia tengeralattjárót érintő hír, hogy a nyáron tűzeset miatt híressé vált PERLE RUBIS-osztályú tengeralattjárót újra szolgálatba fogják állítani. A 26 éves tengeralattjárón június 12-én csaptak fel a lángok, amikor nagyjavítással egybekötött élettartam-hosszabbításon tartózkodott Toulon kikötőjében. A lángokat 300 ember 14 óra múlva tudta csak eloltani, és ahogy az várható volt, a nyomásálló hajótest egy része jelentős hőhatást volt kénytelen elviselni. Ennek okán az elülső rész szilárdsági jellemzői romlottak. Helyreállítását az egy éve a hadrendből kivont SAPHIR tengeralattjáró segítségével fogják végrehajtani. Ugyanis ennek az egységnek eltávolítják a szükséges részét és azt ráhegesztik az addigra már a sérült résztől megfosztott PERLE tengeralattjáróra. A részegységek túlnyomó többsége az eredeti lesz, mivel a nagyjavítást megelőzőleg a nukleáris fűtőanyagot, a fegyvereket, az elektronikus rendszerek túlnyomó többségét, a szivattyúkat, a szellőző rendszereket és egyéb berendezéseket eltávolították. A javítási költségeket a francia média beszámolói szerint mintegy 120 millió euróra, azaz 140 millió dollárra becsülik. A védelmi minisztérium ebből 70 millió eurót fizetne, jelentette a Le Monde, míg a fennmaradó 50 millió eurót pedig a Naval Group biztosítási befizetése fedezheti majd.
Oroszországban hamarosan elkészül az első Iljusin Il-96-400M repülőgép. A polgári célra fejlesztett típus felkeltette a légierő figyelmét is. Az Il-96-300-ashoz képest 9,6 méterrel hosszabb törzsű Il-96-400M a 400T teherszállító alváltozat módosításával jött létre. A 2021-re várt első repülését a típus várhatólag már a PS-90A1 hajtóművekkel fogja végrehajtani. A 64 méter hosszú, 15,7 méter magas, 60,1 méter szárnyfesztávolságú 20 tonnával nehezebb, immáron 270 tonnára növekedett felszállótömegű Iljusin Il-96-400M lehet majd a jövőben az új repülő harcálláspont. Ezt a szerepet jelenleg az Il-80-as (Il-86VKP) tölti be, ami az előd, az Il-86-os módosított változata. A négy példányba megépült géppel szemben a légierő már régóta hiányosságként rótta fel az alacsony repülési időt. Ez az Il-96-400M esetében már nem lesz aggodalomra okot adó tényező, így az orosz elnök, a védelmi miniszter és más legfelsőbb katonai vezetők számára nukleáris háború esetén repülő parancsnoki állás szerepepét betöltő gép helyt tud majd állni ebben a szerepkörben. Légi utántöltőként viszont eddig nem volt sikeres, a légierő számára felajánlott változatot elutasították a magas ára miatt.
Befejeződtek a VK-2500P gázturbina állami tesztjei Oroszországban. Az United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest ennek a VK-2500P-nek a teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható. A 12 hónapig tartó próbák után a FADEC számítógépes vezérlőrendszert alkalmazó VK-2500P-t Moszkva tervei szerint a Mil Mi-8/17, Mi-24/35 és Kamov Ka-50/52 katonai helikopterek mellett a polgári piacra gyártott Kamov Ka-32-es helikopterekbe is beépítik.
Izraelben kijelölték a második Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázókkal átfegyverzett 116. (Dél oroszlánjai) repülőszázad parancsnokhelyettesét. A 26 éves S. százados, 2016-ban végzett pilótaként és azóta F-16-on repült a 107. század kötelékében. Izraelben nem ő lett az első nő, aki F-16-on repült, de az első lesz, aki repülhet, akár harci bevetésre is az F-35I Adir vadászbombázóval.
Három afrikai ország is hamarosan megkapja az Egyesült Államok által használt, majd kivont, de még jelentős repült idővel rendelkező C-130H Hercules szállító repülőgépeit. Tunézia 2019-ben igényelt két C-130H repülőgépet, amelyek jól ki fogják egészíteni a 2013-ban és 2014-ben szállított C-130J-30 Super Hercules-eket, valamint a régebbi egy C-130H-t és két C-130B-t. Tunézia volt az első afrikai ország, amely megkapta a Hercules J modelljét, miután 2010 márciusában aláírt egy szerződést két repülőgépre, kiképzésre és hároméves logisztikai támogatásra. Marokkó ugyancsak 2019-ben kérte szintén két C-130H eladását 12 C-130H szállító és 2 KC-130H tanker mellé. Ezeket kiegészíti négy C-27J Spartan, hét CN-235 és több Do 28. Nigerből is két C-130H megszerzésének kérelmével fordultak Washingtonhoz, ahol ez jóváhagyásra került, így az első gépet 2021 tavaszán vehetik majd át. Itt az 1979-ben beszerzett két H-ból már csak egy van meg, társa 1997 áprilisában lezuhant, 14 ember halálát okozva.
Indiában 2020. október 18-án sikeresen tesztelték a hajóról indítható BrahMos csapásmérő robotrepülőgépet. Az indítást az INS CHENNAI (D65) KOLKATA-osztályú rombolóról végezték el. A hazai építésű Projekt 15A rombolók (KOLKATA, KOCHI és CHENNAI) közül utolsónak elkészült egységet 2010. április 2-án bocsátották vízre. A 8100 tonna vízkiszorítású, 163 méter hosszú és 17,4 méter széles hajót eleve úgy építették meg, hogy képes legyen a BrahMos indítására. Ezt a két 8 cellás függőleges indítórendszere segítségével képes végrehajtani.
Október 20-án átvette negyedik KAMORTA-osztályú (Project-28-as hajóosztályként is emlegetett) korvettjét az Indiai Haditengerészet. Az INS KAVARATTI (P31), akárcsak testvérhajói, 109 méter hosszú, 12,8 méter széles, hozzávetőleges vízkiszorítása 3000 tonna, a maximális sebessége 25 csomó. Meghajtását négy darab 5200 lóerős Pielstick PA6-STC dízelmotor biztosítja. 18 csomós sebességgel 3450 tengeri mérföldet tehet meg, fedélzetén egy helikoptert is szállíthat (Kamov Ka-28PL vagy HAL Dhruv), legénységét 123 fő alkotja. Az ABV védelemmel is ellátott hajók (KAMORTA, KADMATT, KILTAN és a KAVARATTI) 80%-ban indiai gyártásúak, építésüket a Garden Reach Shipbuilders&Engineers (GRSE) végezte és a hírek szerint rendkívül csendes üzemre képesek, így megfelelnek az elsődleges célra, a tengeralattjáró-vadászatra. Felépítményüket – súlycsökkentés végett - 80%-ban kompozit alkotja, ezt a svéd Saab Kockums segített elkészíteni. A fegyverzetet egy 76 milliméteres löveg, 16 függőleges indítású Barak-1-es légvédelmi rakéta, két AK-630M közelkörzeti légvédelmi rendszer, és RBU6000-es rakéta-vízibombák alkotják.
Vietnam azt tervezi, hogy a szovjet gyártású MiG-21-es repülőgépeit pilóta nélküli gépekké fogja átalakítani. Az elképzelés szerint a típust nem csak célrepülőgépként, hanem fegyverzettel ellátva is alkalmaznák. A típus példányait 2010 végéig kivonták a szolgálatból az ázsiai országban, de a mai napig tartós tárolásban vannak. Pilóta nélküli gépekké törtnő átalakításuk nem egyszerű feladat. De Vietnamban komolyan foglalkoznak ennek a megvalósíthatóságával, például a közelmúltban egy kutatást is folytattak azzal kapcsolatban, hogy az ilyen módon átalakított MiG-21–es képes lenne-e önállóan leszállni.
Dél-Koreába eddig összesen 24 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó érkezett meg. Szöul számára tavaly márciustól folyik a típus leszállítása és ebbe a koronavírus járvány csak minimális késést okozott.
Videófelvétel került fel a világhálóra, amelyen az új Xian H-6N bombázógép volt látható egy repülőtérre történő leszállás végső bejöveteli szakaszában. A szárnyak alatti hat felfüggesztési pont, a légi utántöltéshez használt fogadócső, valamint a bombakamra helyén hordozott nagyméretű rakéta segített egyértelműen azonosítani a típust. Azt a típust, mely a 2019-es október 1-jei nemzeti ünnep (a kommunista állam megalapításának 70. évfordulója) alkalmából rendezett katonai parádén, az áthúzó gépek között volt első alkalommal látható. Eme, a 2019-es év elejétől hadrendbe állított alváltozat ismertetőjele, az orr-részen felül lévő légi üzemanyag felvételt lehetővé tevő teleszkópikus fogadócső, az orr alatti szenzorkupola, valamint a szárnyak alatti három-három felfüggesztési pont mellett, hogy a törzs alatti bombakamra ajtók helyén, illetve azok környékén homorú a törzs aljának kialakítása. A tekintélyes méretű tárgy, amit ezek a gépek cipelhetnek, bizony egy jókora rakéta, vagy csapásmérő robotrepülőgép lehet, ezt már jó ideje sejteni lehetett. A tavalyi év végén egy kínai magazinban közölt képek alapján bizonyossá vált, hogy a H-6N a törzse alatt egy levegőből indítható ballisztikus rakéta indítására vált képessé.
Ez a fegyver a rajz alapján hihetetlen hasonlóságát a DF-15 (Dong Feng-15) ballisztikus rakétával, amely már hadrendben áll a Kínai Néphadseregben. Az sem volt titok, hogy Kínában foglalkoznak a levegőből indítható ballisztikus rakéta létrehozásával, típusjelként a CH-AS-X-13 volt megemlítve, továbbá arról is érkeztek hírek, hogy nagymennyiségű a kompozit alkotóelemek mennyisége. Sokan úgy vélték, hogy a fegyver a hajók elleni 1200-1400 kilométeres hatótávolságú DF-21D (Dong Feng-21D) ballisztikus rakéta módosításával fog létrejönni. Persze az sem zárható ki, hogy a H-6N képes az ezen a parádén első alkalommal bemutatkozó, igaz csak teherautó platón felvonultatott WZ-8 nagy sebességű, nagy magasságú repülésre képes pilóta nélküli felderítő robotrepülőgépek hordozására és indítására is. Teljes bizonyossággal tehát továbbra sem jelenthető ki, hogy milyen típusú fegyvert, vagy fegyvereket szándékoznak a kínaiak használni ezeken a repülőgépeken. A videó rövidsége és minősége megnehezíti annak megállapítását, hogy pontosan mit is hordoz a H-6N. Annyi bizonyos, hogy egy légi indítású ballisztikus rakéta volt látható a bombázón. A fegyver mintha a DF-16-os közepes hatótávolságú földi indítású ballisztikus rakéta gyorsító fokozatát használná, azonban orrán a DZ-ZF jelzésű hiperszonikus harci rész volt látható. Ez a visszatérő szakaszban intenzív manőverek végrehajtására is képes, nem csak ballisztikus pályán repülni.
A Fülöp-szigeteken továbbra is napirenden van a haderőfejlesztés. A már megrendelt két Leonardo AW-159 Wildcat tengeralattjárók elleni hadviselésre alkalmas helikopterekből további példányok beszerzését fontolgatják. Egészen pontosan két gépet vennének, de csak akkor, ha sikerült megállapodni két korvett beszerzéséről is. A 2019 májusában megérkezett, majd ugyanezen év júniusában átadott AW-159 Wildcat helikopterek fegyverzetét alkotó Rafael Advanced Defense Systems Ltd Spike-NLOS rakéták és a dél-koreai gyártású LIG Nex1 BlueShark torpedók már megérkeztek az országba.
Október 13-án, a kaliforniai partok közelében, a Point Mugu tesztlőtéren első alkalommal indított SM-2-es (Standard Missile) légvédelmi rakétát, a USS ZUMWALT (DDG 1000) romboló. Az Mk 57 függőleges indítókonténerből végrehajtott indítást követően az SM-2 Block IIIAZ változatú fegyver sikeresen eltalálta a hajók elleni rakétát imitáló célpontot. A 4 milliárd dollárba kerülő USS ZUMWALT romboló a 2021-es évtől éri majd el bevethetőségét.
A BAE Systems konszern felajánlotta az Amerikai Hadseregnek az ARCHER önjáró tarack legújabb változatát. A 2019-ben bemutatott teherautó alvázra szerelt fegyver ezen variánsát egy Rheinmetall MAN HX2 8x8-as kerékképletű teherautó alvázára szerelték fel. A hadsereg a páncélos dandárjainak tűztámogatására keres egy korszerű tüzérségi eszközt. A gyártók október végéig jelentkezhetnek a kiválasztásra, amelynek terepi tesztjeit 2021 második negyedévében tartják majd Yumában. A hagyományos lőszerekkel 40, míg az Excalibur-t alkalmazva akár 50 kilométeres távolságban is célba találásra képes ARCHER fél perc alatt tudja a tüzelőállását elfoglalni, illetve elhagyni. Továbbá a 21 lövést kevesebb, mint 3 perc alatt képes leadni a nagyfokú automatizáltságának köszönhetően.
Október 19-én hivatalosan is kivonásra került a Bell AH-1W Super Cobra harci helikopter az Amerikai Tengerészgyalogság állományából. Ez a változat először 1983 novemberében repült, még AH-1T + jelzéssel. Az első példányok 1986. március 27-én érkeztek meg a tengerészgyalogosokhoz. A 179 átadott példányból az utolsó 1999-ben érkezett meg. 2020 augusztusáig tengerészgyalogosoknál 933614 órát repültek a Whisky-k. Az utolsó repülésre, kötelében egy AH-1Z Viper-el, 2020. október 14-én került sor az 1994-ben átadott 165051 gyártási számú AH-1W-vel. A típus a 34 éves szolgálati ideje alatt számos háborús konfliktusban vett részt, ezek során, valamint a békeidős repülések során összesen 33 darab AH-1W került a veszteséglistára. Az 1991-es Sivatagi vihar hadművelet során 48 AH-1W-nek tulajdonították 97 harckocsi, 104 lövészpáncélos és egyéb jármű, valamint 16 bunker és 2 légvédelmi üteg megsemmisítését veszteség nélkül. Utolsó egység amelyik repülte a típust a HMLA-773 Red Dogs volt, míg az utolsó fedélzetéről történő felszállást a USS BATAAAN (LHD-5) partraszállást támogató helikopterhordozó fedélzetéről hajtották végre a típussal. Egy tengerészgyalogos században 18 AH-1W mellett megtalálható volt még 9 UH-1 is. Az AH-1W-ket eddig két országba exportálták, Tajvan 60, míg Törökország 10 darabot vásárolt meg. Technikai ételemben nem tűntek el végleg az AH-1W-k a tengerészgyalogságtól, hiszen 43 darab AH-1Z-re átépítve új életet kezdett.
Az Amerikai Tengerészgyalogság két repülőszázada is elkezdte a típusváltást. A VMA-311 Tomcats a Boeing AV-8B Harrier+ gépei helyett az F-35C Lightning II-re fog átnyergelni 2022 tavaszától, így jelzése VMFA-311-re változik. A típusváltás új települési helyet is magával hoz, mivel Yuma-ról a század Miramar-ba települ át. A VMA-311 Tomcats volt az első Boeing AV-8B-vel harci bevetésre kerülő század a Sivatagi vihar művelet során. A szintén Yuma-ban állomásozó VMA-214 viszont mint VMFA-214 az F-35B-t fogja repülni. Mindkét század 2024-ben éri majd el a korlátozások nélküli bevethetőségét az Lightning II-eken.
A 2021-es évben az Amerikai Haditengerészet két új századot hoz létre. A HSM-50-es a Sikorsky MH-60R Seahawk változatot repüli majd és Jacksoville-ben, vagy Mayport-ban lesz az állomáshelye. A VAQ-144 állomáshelye Whidbey Island lesz és a Boeing EA-18G Growler típusával lesznek ellátva. Utóbbi létrehozását a tengerészgyalogosok feloszlatott EA-6B Prowler századainak pótlása indokolta.
Nem titok, az elmúlt években alaposan felértékelődött a csendes-óceáni térség katonai szempontból. Kína és a térség több államának fegyverkezése szintén erre a területre irányítja sokak figyelmét. Az Egyesült Államok is megkezdte Wake-sziget repülőterének felújítását és korszerűsítését. A 3 kilométeres futópálya, ami a leghosszabb a térségben, lehetővé teszi bármilyen nagyságú repülőgép fogadását, így az elhelyezkedés mellett (Hawaii és Japán között nagyjából félúton található) ez is fontossá teszi a repülőteret. Noha az elmúlt években több építési munkát végeztek Wake-szigeten, a futópálya újra burkolása elengedhetetlenné vált. A 2020 márciusában kezdődött, és 2021 tavaszán befejeződő, 87 millió dolláros építkezés során a futópálya mellett gurulóutak, állóhelyek, bevezető fénysorok és a vízelvezető rendszer is felújításra kerül. A jövőben nem fog gondot okozni a Boeing C-17 Globemaster III szállítógépek fogadása és kiszolgálása sem Wake-sziget repülőterén.
Az Amerikai Hadsereg számos kísérlet során az Egyesült Államokban és Finnországban teszteli a Patria Nemo 120 milliméteres önjáró automata aknavetőjét. Ezek célja megállapítani, a rendszer amerikai lőszerekkel használva mennyire képes megfelelni az vele szemben támasztott követelményeknek. Ugyanis a Stryker dandár harccsoportok számára keresnek egy gyors, pontos, közvetett és közvetlen tüzelésre is egyaránt képes aknavetőt. A Patria Nemo könnyű, kompakt és könnyen felszerelhető többféle kerekes, vagy lánctalpas alvázra is. Tűzvezető rendszere lehetővé teszi, hogy nagyjából egyidejűleg hat akna csapódjon be különféle röppályát megtéve egyazon célpontba.
Argentínában lassan folynak a FAdeA IA-63 Pampa III felfegyverzett sugárhajtású kiképzőgép fegyverzetintegrációs tesztjei. Ezeken az EX-03-as prototípus vesz részt. Ez év márciusa és júniusa között a 125 és a 250 kilogrammos bombák oldását végezték el a La Cruz lőtéren. A közelmúltban a csöves tűzfegyvereké lett a főszerep. Az IA-63 Pampa III ekkor a szárnyak alatti legbelső felfüggesztési pontjain egy-egy 7,62 milliméteres géppuskát rejtő konténerrel, továbbá a törzse alatt a DEFA 553-as 30 milliméteres gépágyút magába foglaló illeszkedő konténerrel repült. Volt olyan alkalom is, amikor mindhárom konténert a gépre függesztették.
NETARZENÁL GALÉRIA
Aermacchi MB-339CD
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
Westland Sea King HAS.6
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Szuhoj Szu-27UB Flanker
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
Eurofighter Typhoon EF2000
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Mitsubishi F-2B
Boeing P-8A Poseidon
Dassault Mirage 2000B
Lockheed F-117A Nighthawk
Hawker Hunter T.8C
Boeing B-52H Stratofortress
Alenia Aermacchi M-346 Master
Lockheed C-5M Super Galaxy
Panavia Tornado F.3
McDonnell Douglas KC-10A Extender
Westland Wasp HAS.1
Lockheed Martin F-22A Raptor
Saab 105Oe
Boeing AH-64E Apache Guardian
Dassault/Dornier Alpha Jet A
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
Sepecat Jaguar T.2A
Boeing C-17A Globemaster III
Bombardier/Raytheon Sentinel R.1
North American P-51B Mustang
Szuhoj Szu-57
Douglas A-4N Skyhawk
Hawker Siddeley Sea Harrier F/A.2
Catégories: Biztonságpolitika
2020.10.17.
A Rheinmetall egy 150 millió dollárt meghaladó exportmegrendelést jelentett be Ausztráliából a Magyar Honvédség által megrendelt KF41 Lynx gyalogsági harcjárművekhez kapcsolódóan. Így biztossá vált, hogy a hazánkban rendszeresítésre kerülő Lynx-ek a lövészpáncélos bemutatásakor már megismert Lance távirányítású toronnyal lesznek ellátva. A 46 darab most megrendelt toronyból 30-at egészen biztosan Ausztráliában fognak elkészíteni. A magyar export várhatólag az elkövetkező hónapokban kibővül, és további 127 Lance torony kerül majd megrendelésre a Rheinmetall Defense Australia cégtől. A tornyokba egy 30 milliméteres MK30-2/ABM gépágyú fog beépítésre kerülni, mint főfegyverzet. Lőszerkészlete kétszer 200 darab lövedék, ezek elfogytával az utántöltés a páncélos belteréből elvégezhető. A torony bal oldalára felszerelhető két irányított rakéta mellett kiegészítő fegyverzetként egy Rheinmetall 7,62 milliméteres koaxiális géppuska kerülhet jobbra a fő fegyverzettől. A Lance torony fegyverzetének alkalmazását nagyban segíti a páncélosok körében évek óta terjedő vadász-gyilkos célzórendszer alkalmazása, ami azt jelenti, hogy a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozíciója megjegyzésre kerül, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára.
Egy másik kamerarendszer is felszerelhető a toronyra, ez 360 fokos körkörös lefedettséget képes biztosítani. Az igény szerint erősíthető moduláris páncélzat kiegészíthető lesz aktív páncélzattal is, tovább növelve a Lynx védelmét. Továbbá a Lance távirányítású tornyokra felszerelhető a lézer besugárzás érzékelő és mesterlövészek felderítésére is alkalmazható akusztikus lövésdetektor is. Valójában a Lance technikai variálhatósága szinte korlátlan. A torony és fegyvere szinte bármilyen páncélozott kerekes vagy lánctalpas járműre integrálható a gyártó elmondása szerint. A Lynx gyalogsági harcjármű egy moduláris járműcsalád tagja, ami erős védelmet és korszerű technológiák alkalmazását jelenteni a megrendelőknek. A járműcsalád tagjai a KF31 és KF41. A KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven. A 38, illetve 44 tonnás járművek személyzete egyaránt 3 fő, de a rövidebb KF31-es hat, míg a hosszabb KF41-es nyolc főnyi lövész szállítására képes. A Lynx mozgékonyságát a 851-938 lóerős Liebherr dízelmotorral összekapcsolt Allison automataváltó biztosítja. Kialakításának köszönhetően a hosszirányban 60 fokos dőlésszög, míg keresztirányban 30 fokos dőlésszög sem jelent majd akadályt a Lynx számára.
Romániában a Védelmi Minisztérium bejelentette, hogy október 5-én megkapta az első harminchat Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművet. A szárazföldi erők számára 2018. január 12-én írták alá a 227 darab lövészpáncélos beszerzéséről szóló szerződést 896 millió euró értékben. Ezeket hat különféle feladatra fogja alkalmassá tenni az eltérő kialakításuk. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) és az Uzina Mecanică București (UMB) közötti stratégiai együttműködés és technológia transzfer keretében az utóbbi üzemében készítik el a Piranha V-ök túlnyomó részét. Egészen pontosan 191 készül majd el Romániában. A román Piranha V-ös program jelenleg húsz hónapos késében van. Ennek okai az UT30MK2 távirányítású torony elhúzódó tesztjei, a helyi kommunikációs rendszer járművekbe történő integrálásával és a technológia átadással kapcsolatos problémák voltak. A General Dynamics European Land Systems amerikai cégcsoportot 8,5 millió eurós, a szerződésben szereplő kötbérrel is sújtották már eddig a szállítások késése miatt. A gyári teszteken sikerrel túljutott Piranha V-ök most a hadsereg próbáin mutathatják meg mennyire is felelnek meg az elvárásoknak. Amennyiben itt is jelesre vizsgáznak, átadásra fognak kerülni a délkelet-romániai Krajovában állomásozó 26. Lövészzászlóaljhoz.
A The Jakarta Post egy újabb levet szerzett meg, amely az Eurofighter Typhoon vadászgépek iránti érdeklődésről szól. Pár hónappal ezelőtt Indonézia érdeklődését fejezte ki az ausztriai Eurofighter Typhoon vadászgépek iránt, amely a délkelet-ázsiai ország újabb meglepetésszerű védelmi beszerzési tervének tűnt akkor. A 2020. szeptember 4-én kelt levélben, amelynek másolatát a The Jakarta Post szerezte meg, Klaudia Tanner osztrák védelmi miniszter tudtával konkrét értékesítési tárgyalások elindításáról van szó indonéz kollégájával, Prabowo Subianto-val a Eurofighter-ek eladásával kapcsolatban. Maga az eladás nem valósulhatna meg egykönnyen, hiszen ehhez a Eurofighter Typhoon-t gyártó négy nemzet mellett az Egyesült Államok jóváhagyására is szükség van, a tengerentúlon gyártott fedélzeti rendszerek miatt. Most a The Jakarta Post által nyilvánosságra hozott újabb levélből azt lehetett megtudni, hogy Indonézia védelmi minisztere, Prabowo Subianto európai körútján október 20-án Ausztriában fog tartózkodik, és azt kérte, hogy találkozhasson osztrák kollégájával, Klaudia Tannerrel, hogy megvitassák 15 Eurofighter eladását. Tény, a már legyártott gépeket 12-24 hónapon belül le lehet szállítani a vásárlónak, míg az újonnan gyártottakra nagyjából 36 hónapot kell várni.
Németország és Franciaország azt tervezi, hogy 2021-ben kétszáz millió eurót költenek majd el a MGCS (Main Ground Combat System) programra. Az MGCS, mint a jövő európai harckocsija a Leopard-2 és Leclerc helyét fogja átvenni. Ez az összeg lehetővé tenné, hogy a három fővállalkozó, a francia Nexter, valamint a német KMW és a Rheinmetall megkezdjék a majdani páncélos technológiai demonstrátorának elkészítését. Ez a munkafázis 2025-ben zárulna le és a következő lépést 2028-ig a prototípusok elkészítése jelentené. Amennyiben sikerül tartani az ütemtervet, úgy az új harckocsik 2035-ben már átadásra is kerülhetnének. 2012-ben Franciaország és Németország úgy döntött, hogy elindít egy közös programot, amely keretén belül egy új harckocsi megtervezése és kifejlesztése történne meg az 1970-es és 80-as években tervezett és fejlesztett német Leopard-2 és a francia Leclerc harckocsik cseréje érdekében. Négy évvel ezelőtt ezzel párhuzamosan Németországban a Rheinmetall mérnökei már dolgoztak az új orosz harckocsi, az Armata páncélos ellenfelének megalkotásán. Akkor még háromféle elképzelést vizsgáltak meg.
Az első a Leopard 2-es harckocsi további fejlesztése volt, melyben a fő hangsúlyt egy úgy, magasabb kezdősebességű 120 milliméteres löveg képviselte. Ez a jelenlegieknél nagyjából 20%-al magasabb páncélátütési képességet jelentett volna. További fejlesztések elsősorban az elektronikát érintették volna, de természetesen az aktív páncélzat is a felszerelés részét képezte volna. A második elgondolás még mindig a Leopard 2-en alapul, de itt már egy teljesen új 130 milliméteres löveg játszotta volna a főszerepet. Ettől 50%-al magasabb páncélátütési képességet várnak a fejlesztők. A harmadik volt az franciákkal közös MGCS program. Ezt az új fejlesztéseket és technológiákat felvonultató páncélost aktív páncélzattal, 130 milliméteres űrméretű Rheinmetall L/51-es löveggel, törzsben elhelyezett kezelőkkel, és távirányítású toronnyal látnák el. Így remélhetőleg jobb képességekkel fog rendelkezni, mint az orosz T-14 Armata harckocsi.
Hollandiában újabb információt tett közzé a hadügyminisztérium az ország C-130H Hercules teherszállító repülőgépeinek cseréjéről. Eredetileg nagyjavítással egybekötött modernizáció várt volna a két USAF-tól használtan megvásárolt és így 2005 óta használt H és két hosszabb törzsű, újként 1992 óta szolgáló H-30-as variánsra. Az élet azonban többször is bebizonyította, hogy a kvartett által ellátható feladatok a vártnál gyakrabban válnak lehetetlen küldetéssé, ha egy, vagy két repülőgép meghibásodik. A Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht) még repülőképes Hercules-i ebben az esetben nem tudják teljesíteni a szükséges feladatokat. A holland hadügyminisztérium arra a következtetésre jutott, hogy a kis flotta élettartamának meghosszabbítására irányuló munkák összessége már nem lesz hatékony. Továbbá és ha ezeket elkezdik, akkor a repülőgépek egy része évekig el fog tűnni a nagyjavítás/átalakítás időtartamára, ami még inkább veszélybe sodorja a tervezett feladatok ellátását egy meghibásodás esetén. Egy szó, mint száz a Hercules flotta mielőbbi cseréje pénzügyileg előnyös és javítja a bevethetőségi rátát is. Így aztán 2030 helyett 2025-től kezdődik majd el a típusváltás a holland szállítórepülőknél.
Az új szállító repülőgépeknek képesnek kell lenniük az egész világon való alkalmazhatóságra, természetesen minden körülmények között, például háborús időben, burkolatlan és rövid kifutópályákon, nappal és éjszaka egyaránt. A repülőgépnek képesnek kell lennie sebesültek szállítására, és ezen szállítási feladat során a magas szintű orvosi ellátást is biztosítani kell a fedélzeten. Az új repülőgépekkel évi 2400 repült órát terveznek, és a szokásos logisztikai támogató küldetések mellett képesnek kell lenniük lőszer, járművek, raklapok szállítására is. Természetesen a repülőgépnek képesnek kell lenniük arra, hogy minimum hatvan ejtőernyőst el tudjanak szállítani és deszantolni. Bármelyik feladatot is látja el a gép, elvárás a 3200 kilométeres hatótávolság, valamint az önvédelmi és átfogó kommunikációs rendszerekkel való ellátottság, továbbá a nemzetközi műveletekben való részvételi képesség is.
Magától értetődik, hogy csak kiforrott típus jöhet szóba 1 milliárd euró (1,17 milliárd dollár) összeghatárig. A rendszeresíteni kívánt mennyiség 5 darab lesz. Megbízható források szerint valószínűleg a holland kormány öt új Lockheed Martin C-130J Super Hercules-t szerez be. A hollandok küldöttsége a jelentések szerint már meglátogatta Lockheed Martint a gépek beszerzése ügyében. Vannak arra utaló jelek is, hogy egy, vagy két repülőgépet felszerelnek a holland különleges erők műveleteinek támogatásához szükséges rendszerekkel is. Arról is tudni lehet, hogy az Airbus A400M Atlas túl nagy a holland igényekhez. A nagyobb méretű szállítási képességet kielégítik a NATO közös Boeing C-17A Globemaster III-as gépei. A brazil Embraer KC-390 esélyei nem túl nagyok, hiszen egyrészt nem tekinthető kellően kiforrottnak, másrészt az elvárt hatótávolsággal, a 3200 kilométeressel szemben csak 2800 kilométerre tud elrepülni. Igaz ezt 870 kilométer per órás sebességgel képes megtenni, míg a C-130-as 460 kilométer per órás sebességgel haladhat.
Nem ennyire egyértelmű még Hollandia következő generációs tengeralattjáróinak sorsa. A holland Számvevőszék úgy ítéli meg, hogy a haditengerészet négy WALRUS-osztályú dízel-elektromos tengeralattjárójának pótlására szánt költségvetés 730 millió euróval kisebb, mint kellene. A nemrégiben elkészült jelentése megmutatja, hogy 2016 óta már 1,14 milliárd euróval növelték meg a költségvetést ehhez a nagy projekthez, de a jövőben ez is kevésnek bizonyulhat. Mivel az új tengeralattjárók és azok üzemeltetésének összes előre látható költségét nem vették figyelembe eddig, de például az új fegyverzet beszerzési költségeit sem tárta fel még senki sem teljes egészében. Olyan országok tapasztalatai, mint Kanada és Ausztrália, azt mutatják, hogy a modern tengeralattjárók használata drágább, mint az idősebb generációké volt. Nem világos, hogy a nemzetközi együttműködés költség megtakarítást okoz-e, vagy éppenséggel növelni fogja a kiadásokat. Továbbá az előre nem látható kockázatokat még nem vették figyelembe ebben a projektben.
Pedig 2019 decemberében már a következő szakaszába lépett Hollandia következő generációs tengeralattjáróinak kiválasztási folyamata. A megrendelés elnyerésére már csak a Naval Group, a Saab Kockums és a ThyssenKrupp Marine Systems maradt versenyben. A spanyol Navantia ajánlata, a bioetanolt és üzemanyagcellát is alkalmazó levegőtől független meghajtórendszerrel rendelkező S-80 Plus-al, már az első körben kihullott a rostán. A spanyolok esélyeit nagyban növelte, hogy az S-80-as osztályhoz beszállítóként már több helyi cég is csatlakozott, így a hazai ipar bevonása zökkenőmentesen megoldható lett volna. A hollandok következő szakaszban meghatározzák a követelményeket, a megrendelés elnyeréséhez fontos kritériumokat és a súlyozási tényezőket. Teszik mindezt olyan tényezők alapján, mint például a legjobb hajó a legjobb árért, a kockázatkezelés, valamint a nemzetbiztonsági érdekek és a stratégiai autonómia. A tervezés, az építés és a későbbi karbantartás szempontjából Hollandia nagy jelentőséget tulajdonít a helyi ipar bevonásával megvalósuló elképzelésekre. Ráadásul a hazai cégekre számítanak az ellátási lánc esetében a minél fontosabb helyek betöltésének lehetőségére is. Az 1990-es évek óta szolgáló WALRUS-osztály négy egységének pótlására négy másikat terveznek beszerezni Amszterdamban. A kiválasztási folyamatot 2021-ben tervezik lezárni, míg a szerződés megkötésére 2022-ben kerülne sor. Az utolsó WALRUS 2031-be kerülne kivonásra.
A dél-koreai Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarack egyre inkább elfogadott lesz Európában. Észtország volt az egyik első megrendelője eme tüzérségi eszköznek a kontinensünkön Finnországgal és Norvégiával együtt. Tallinn 2018. június 26-án vetett végett a találgatásoknak, ugyanis ekkor megállapodást írt alá Dél-Koreával, 12 darab K9 önjáró tarack megvásárlására, bejelentett opcióval 12 további ilyen páncélosra. Ezek a 45 éves szolgálati időre tervezett páncélosok már legyártásra kerültek, sőt tíz éve már szolgálnak a dél-koreai haderőben. Európai vásárlóhoz történő megérkezésük előtt természetesen nagyjavításon és korszerűsítésen fognak átesni. Immáron ezen a kontinensen kapják meg az új álcázó festésüket, valamint kommunikációs berendezéseiket és egyéb az észtek által igényelt eszközöket. Ezeknek a 40 kilométeres lőtávolsággal rendelkező fegyvereknek a szállítása 2020-ban kezdődött el, szolgálatba 2021-ben állnak majd. A 46 millió eurót kitevő beszerzés, amely magában foglalta a kiképzést, a karbantartást és a tartalék alkatrészeket, 2020 augusztusában kibővült. Ugyanis további 20 millió euró ellenében az eddigi opció felének végleges megrendelése mellett döntöttek az észt Védelmi Minisztériumban, így fél tucattal több K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackkal fog rendelkezni a balti állam. Az első két K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarack 2020 augusztusában érkezett meg Észtországba. Szállításuk késik a COVID-19 járvány miatt, de a dél-koreai Hanwha Defense kijelentette, hogy ez nem befolyásolja a 2023-ig tervezett kézbesítési időpontokat.
Finnország részére az Egyesült Államok Külügyminisztériuma két szerződést is jóváhagyott. Így választhatnak majd a két lehetőség közül, melyik lenne számukra kedvezőbb, amennyiben amerikai típussal korszerűsítenék légierejüket. A nagyobb, 14,7 milliárd dolláros kiadással a Boeing által gyártott F/A-18E/F Super Hornet és az EA-18G Growler repülőgépek, és a hozzájuk kapcsolódó felszerelések, fegyverek kerülnének a birtokukba. Egészen pontosan 50 darab F/A-18E Super Hornet, 8 F/A-18F Super Hornet, 14 EA-18G Growler, 166 F414-GE-400 hajtómű (144 beépített és 22 tartalék), 500 darab GBU-53/B kis átmérőjű SDB II-es bomba, 150 Raytheon AIM-9X Block II Sidewinder légiharc-rakéta, 160 AGM-154C-1 JSOW, 200 Lockheed AGM-158B-2B JASSM-ER, 120 darab 1 tonnás JDAM bomba, 32 ATFLIR, valamint ugyanennyi Sniper célzókonténer, 89 darab JHMCS siskakijelző, 360 fokos lefedettséget biztosító AN/ALR-67(V)3 besugárzásjelző rendszer és ugyanennyi AN/ALQ-214 integrált aktív elektronikai zavaró rendszer, 25 darab IRST infravörös rendszer, és 8 NGJ-MB zavarókonténer található meg a csomagban, sok kiképzést segítő eszköz mellett. A gépek mindegyike rendelkezne AN/APG-79 AESA radarral és AN/ALE-55 vontatott csalival is. A kisebb, 12,5 milliárd dolláros beszerzéssel 64 darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-re kerülhetne fel a finn felségjel. Ezekhez hatvanhat Pratt&Whitney F-135 hajtómű (64 beépített és 2 tartalék), 500 darab GBU-53/B kis átmérőjű SDB II-es bomba, 150 Raytheon AIM-9X Block II + Sidewinder légiharc-rakéta, 100 AGM-154C-1 JSOW, 200 Lockheed AGM-158B-2B JASSM-ER, 120 darab 1 tonnás JDAM bomba, 150 GBU-38/54 JDAM bomba férne bele a csomagba.
Norvég sajtóértesülések szerint hamarosan amerikai atom-tengeralattjárók lelhetnek állandó bázisra az országban. Az északi-sarki régióban járőröző amerikai egységek számára ideális támaszpontot a médiahírek szerint már sikerült is megtalálni. Ez pedig nem más, mint a Tromsö városából kivezető E8-as autópálya közelében lévő Olavsvern támaszpont. Ennek érdekessége, hogy a területén lévő hegy alatt egy kisebb hadihajók és tengeralattjárók számára kikötőként használható alagút került kifúrásra. A 25000 négyzetméteres mesterséges barlanghoz több száraz folyosó és terem is tartozik. A 275 méter mélyen fekvő 900 méter hosszú alagútban található még szárazdokk is. Csúcsidőszakban hat tengeralattjáró elrejtésére, javítására, valamint készleteinek feltöltésére volt képes az Olavsvern támaszpont. A földfelszín alatti bázis létrehozásához fél évszázaddal ezelőtt több százmillió dollárt költöttek el, majd a norvég tengeralattjárósok távoztával, illetve a 2009-ben történt bezárása után eladták.
A civil időszak alatt a bázist az orosz állami tulajdonú Gazpromhoz kapcsolható oroszországi cégek bérelték. Nagy esély mutatkozik rá, hogy Moszkva alaposan megvizsgálta a NATO hidegháború idején kiépített tengeralattjáró bázisát. A területén hivatalosan kutatóhajók működtek, amelyeknek szeizmikus kutatásokat kellett folytatniuk a környéken és nyersanyag-lelőhelyeket kellett kutatniuk. Továbbá ezen kutatóegységek nem hivatalos tevékenysége az orosz haditengerészet tengeralattjáróinak norvég fjordokban való mozgási lehetőségének ellenőrzésére is kiterjedhetett. Mindenesetre a krími konfliktus hatására az oroszoknak menniük kellett és megtörtént a terület visszavásárlása is. Nemrég már egy amerikai delegáció kereste fel a helyszínt, és tárgyalt a norvégokkal a bérlési lehetőségekről, és megismerte az ingatlan előnyeit. A nagyobb méretű amerikai rakétahordozó és vadász tengeralattjárók kiszolgálásra a bázis szabadban lévő mólói egészen biztosan képesek.
Október 14-én megérkezett a brit RAF harmadik Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe. A ZP803-as lajstromot viselő gép és társai majdani otthona Lossiemouth-ba van, és ez a gép ide érkezet meg 7 órányi repülőút után. Az első RAF Poseidon, a ZP801-es Pride of Moray nevet viselő gép 2020. február 4-én érkezett meg. Az új létesítményeken Lossiemouth-ban akkor még javában folyt a munka, így került az első két Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három Poseidon MRA Mk.1-el rendelkezik, ahogy azt tervezték. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra.
A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek. A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre.
Az NHIndustries átadta az első olyan NH90-est a Spanyol Légierőnek, amely harci kutató-mentő feladatokra lett megrendelve. A Spanyol Légierő 12 darab ilyen NH90-et kap, amelyek az öregedő AS332 Super Puma helikoptereket kívánják pótolni. Támaszpontjuk a Madrid melletti Cuatro Vientosban lesz. Spanyolország a TTH taktikai szállító változatból összesen 45 darabot rendelt meg, ezekből 13-at már átadtak. Az első 22 forgószárnyasból 16 kerül majd a hadsereghez, míg a fennmaradó hat a légierőnél lesz megtalálható. Az ezt követő 23 NH90-ből a hadsereg 10-et, a haditengerészet 7-et, a légierő 6-ot kap. A spanyol gépek General Electric CT7 8F5-ös gázturbinákkal, egyedi kommunikációs rendszerrel és az Indra Sistemas által tervezett elektronikai hadviselési rendszerrel rendelkeznek. A harci kutató-mentő feladatokra Goodrich csörlő és L3 Mx-15 szenzortorony is rendelkezésre áll.
Veszélybe kerülhet a görög Hellenic Aerospace Industry részvétele a Lockheed Martin F-16-os és C-130-asok globális gyártási projektjeiben, ha nem hoznak azonnali intézkedéseket a görög vállalat képességeit veszélyeztető problémák megoldására. A szakképzett munkások hiánya, illetve a még meglévők gyakori sztrájkja a csökkent juttatások miatt nehéz helyzetbe hozták a vállalatot. Azt a vállalatot, melynek jelenleg nincs még ügyvezető igazgatója sem. Persze szeretnének az év végig megoldást találni a problémákra, de ehhez 350-ről 600-ra kellene növelni a munkások létszámát, így lenne esély arra, hogy a Lockheed Martin továbbra is igényt tartson a cél által előállított részegységekre, valamint arra is, hogy bevételhez jussanak a helyi légierő 84 darab F-16-osának új generációs V változatra történő korszerűsítéséből is.
A Netarzenál 2020. 10. 10. hírösszefoglalójának egyik híre némi pontosításra szorul. Az eddig megrendelteken felül ugyanis nem vásárolnak meg további 10 NHIndustries NH90-es helikoptert a hadsereg különleges erőit támogató helikopterflotta korszerűsítése címén a franciák. Mivel ezek a már megrendelt TTH (Tactical Troop Helicopter) mennyiségből kerülnek majd átépítésre, NH90FS (Forces Spéciales) változattá a TFRA Standard 2 konfigurációnak megfelelően. Az NHIndustries mellett a Thales és a Safran vesznek még részt az átalakításban. Öt helikoptert szállítanak le 2025-ig, az ezt követő ötöt pedig 2026-ban. A módosítások a franciaországi Airbus Helicopters Marignane telephelyén történnek majd.
Itt egy NH90FS tizennyolc hónap alatt készülhet el. A helikopterek a szükséges elektromos módosítások után a Safran új generációs elektrooptikai rendszerét, a EuroFLIR 410-et, a pilóták által alkalmazható EuroflEye kamerarendszert, a hátsó rámpáról alkalmazható gyorsköteles rendszert, a teherkabin oldalsó ajtónyílásaiba, valamint a rámpára M3M géppuskák felfogatási pontjait, a törzs két oldalára külső üzemanyagtartályokat, míg a pilóták Thales TopOwl sisakkijelzőt fognak kapni. A EuroflEye esetén meg kell említeni, ez egy széles látószögű kamerarendszer, amelyik több kamera képét felhasználva biztonságosabbá teszi az éjjeli és rossz látási körülmények közötti repüléseket. Továbbá a beszerelésre kerülő új pilótafülke műszerek és fedélzeti rendszerek soha nem látott szintű pilóta támogatást nyújtanak majd rossz látási viszonyok között is. A mai napig a Francia Haditengerészet 27 darab megrendelt NH90-ből 24-et szállítottak le, míg a Francia Hadsereg 45-öt vett már át a hadrendbe állítani tervezett 74-ből.
Bemutatta a Thales az AirMaster C ultrakompakt rádiólokátorát. A repülőgépek, helikopterek, valamint személyzet nélküli légi járművek számára egyaránt megfelelő berendezés AESA antennával készült. Itt az adó-vevő modulok alkotóeleme a szilícium-germánium (SiGe) ami sokkal energiahatékonyabb, mint az AESA radaroknál alkalmazott egyéb technológiák, és lehetővé teszi a radar hűtési igényének további csökkentését. A 20 kilogrammnál kisebb súlyú és egyetlen egységben elhelyezett radar mérete, súlya és teljesítménye egyaránt 30%-kal alacsonyabb, mint az ebbe az osztályba tartozó többi rádiólokátoré. A légi, vízfelszíni és földi célok felderítésére és követésére egyaránt képes AirMaster C-t a sikeres Master radarcsaláddal szerzett tapasztalataira támaszkodva fejlesztette ki a Thales.
Várhatólag az alacsony integrációs és üzemeltetési költségeivel, valamint magas megbízhatóságával és teljesítményével az AirMaster C új mércét állíthat fel a légi radarok világában a gyártó reményei szerint. Valamint abban is bizakodnak, hogy ez a magas szintű teljesítmény összehasonlítható áron lesz elérhető a jelenlegi rendszerekhez viszonyítva. A gyártó által végzett piackutatás során kiderült, hogy az üzemeltetők kompakt radarra vágynak, amely megbízhatóságot és könnyű kezelhetőséget kínál. Igény szerint akár több antennamodullal is szerelhető lesz az AirMaster C, ami így akár 120°-os látószöggel is bírhat. Az, hogy a való életben mire is lesz képes ez a berendezés hamarosan eldől, hiszen a légi tesztek hamarosan elkezdődnek majd. Várhatólag az AirMaster C-k már megtalálhatók lesznek a 2026-ban a francia haderőnek átadásra kerülő 6 tonnás tömegű Airbus Helicopters H160M Guepard forgószárnyasokon.
Törökországban elkészült az első helyben korszerűsített ACV-15-ös lövészpáncélos. A török haderőben 2280 darabos mennyiségben hadrendben álló páncélosból 50 műszaki mentő, míg 180 aknavető hordozóként szolgál. A többi egyszemélyes DAF-toronnyal, vagy francia eredetű GIAT-Dragar toronnyal van ellátva. Mindkettőbe egy 25 milliméteres gépágyút és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskát helyzetek el. A lőfegyverek stabilizátorral csak az utóbbi esetében rendelkeznek. Az ACV-15-ök korszerűsítéséről szóló szerződést 2019 decemberében írták alá. Ennek értéke 151,3 millió dollár és az FNSS Savunma Sistemleri mellett az Aselsan is érdekelt benne. Az első szakaszban a török szárazföldi erők 133 járművének korszerűsítéséről döntöttek. A következő szakaszokban még sok páncélos lehet érintett. Ami feltűnik az elsőként bemutatott ACV-15 esetében az az Aselsan által gyártott NEFER távírányítású torony felszerelése. Ebben egy 25 milliméteres gépágyút és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskát helyzetek el, vagyis a fegyverzet nem változott.
Viszont a kétsíkú stablilzátor és az éjjel-nappal alkalmazható célzórendszer jelentős előrelépést jelent. A torony STANAG 4569 2. szintű ballisztika védelmet nyújt. Ezen a tornyon nyertek elhelyezést a TLUS lézeres besugárzás jelző érzékelői is. A modernizáció során felszerelték a 360°-os látószöggel bíró Yamgöz kamerarendszert is. A lövésdetektor mellett a modernizáció érintette a légkondicionáló rendszert, új komminkációs rendszerek is megjelentek, de megerősítésre került a páncélzat, az aknák elleni védelemmel együtt. Tervként még létezett a rácsos előtét páncélzat alkalmazása is, de ez eddig nem volt látható az elkészült ACV-15-ön. Az új és a régi tornyok súlya összehasonlítható, míg az erősített páncélzat és a többi rendszer hozzáadása, ami egyértelműen a beépített területen történő alkalmazást helyezi előtérbe, elkerülhetetlenül a súly jelentős növekedését eredményezheti. Mivel a mobilitás terén bekövetkezett javulásokról eddig nem adtak információt, feltételezhető, hogy a nagyobb tömeg befolyásolhatja a mozgékonyságot. Az egyetlen dolog, amit eddig ismertettek, az a maximális közúti sebesség, ami 60 kilométer per óra.
Csaknem egy hónappal azután, hogy a sajtó arról számolt be, hogy az Egyesült Arab Emírségek úgy döntött, 80 darab AMX-56 Leclerc harckocsit ad át Jordánia részére, a hírt hivatalosan is megerősítették. Igaz itt már csak 70 páncélos került megemlítésre. A francia AMX-56 Leclerc harckocsikat az Egyesült Arab Emírségek 1993-ban választotta ki beszerzésre, amely 1994-től el is kezdődött. Ezekből az évek folyamán 388 darabot szereztek be, 48 műszaki harckocsival együtt, amelyek szintén a Leclerc alvázán lettek kialakítva. Az Egyesült Arab Emírségek számára készült Leclerc változat az MTU MT 883 Ka 500 tizenkét hengeres dízelmotorját kapta meg, nagyobb hengerűrtartalommal, viszont ugyanolyan teljesítménnyel, mint a franciák által használt páncélosok, de nagyobb, 2800 Nm-es nyomatékkal. A motor német Renk HSWL 295 TM sebességváltóval van összekapcsolva, a sebességváltó öt előre és három hátrameneti fokozattal rendelkezik. Ez a EuroPowerPack beépítése magával hozta a motortér újjáépítését is, ami nagyon jól felismerhetővé teszi az Egyesült Arab Emírségek számára gyártott AMX-56 Leclerc verziót. Ezenfelül a harckocsikon még számos más módosítást is végrehajtottak, hogy megkönnyítsék a meleg éghajlaton történő használatot.
Mindenesetre ez a 70 páncélos Jordánia számára lehetővé fogja tennie a 3. páncéloshadosztályhoz tartozó négy harckocsizó zászlóalj közül kettő átfegyverzését. Ezek az egységek olyan régebbi harckocsikkal vannak felszerelve, mint a Tariq (Centurion), az M60A1, az Al Khalid (Chieftain), vagy az Al Hussein (Challenger1). Az Egyesült Arab Emírségek 2011-ben döntött az AMX-56 Leclerc harckocsik korszerűsítéséről. Ekkor az AZUR (Action en Zone Urbaine) városi hadviselési készleteket vásárolták meg mind a 388 AMX-56 Leclerc harckocsi részére. A 2006-ban, az amerikai M1 Abrams-hez kifejlesztett hasonló célú TUSK (Tank Urban Survival Kit) után a világon másodikként megjelent AZUR az 55 tonnás páncélos oldalsó és hátsó része számára biztosít erősebb páncélvédettséget, valamint kamerák segítségével válik szemmel tarthatóvá a harckocsi környezete. Továbbá a toronyra egy távirányítású fegyverállvány is felszerelésre kerül egy 7,62 milliméteres géppuskával, valamint plusz ködgránátvetők is részét képezik az AZUR-nak, melyek oldalra és hátra képesek az álcázó füstfüggöny létrehozására. Becslések szerint az Egyesült Arab Emírségek 70 Leclerc harckocsit telepített Jemenbe, közülük 15-öt az AZUR-al is elláttak.
Nigéria a hírek szerint tárgyalásokat kezdett Pakisztánnal, további pakisztáni-kínai fejlesztésű PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázók beszerzéséről. Az elmúlt években többször is szóba hozták Nigériát, mint lehetséges JF-17 Thunder megrendelőt. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek majd ki a gyártónak. A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. A sugárhajtású gépek 2022 novemberében érkeznek majd meg az afrikai államba. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni.
Kudarccal végződött október 12-én Indiában egy repülési teszt. Ennek során a hazai fejlesztésű Nirbhay csapásmérő robotrepülőgép indítására került sor. Az eszköz azonban az indítástól számított 8 percen belül lezuhant. A hangsebesség alatti típus hasonló kialakítású, mint az amerikai Tomahawk, hatótávolsága 1000 kilométer körüli. A terepkövető repülésre képes Nirbhay egyaránt megjelenik majd a szárazföldi haderő, a haditengerészet és a légierő fegyverzetében, kiegészítve a 300 kilométeres hatótávolságú BrahMos hangsebesség feletti robotrepülőgépet. A Nirbhay csapásmérő robotrepülőgép első repülési próbájára még 2012 márciusában kerítettek sort. Az 1500 kilogramm súlyú, 6 méteres fesztávolságú és 0,7 Mach-os sebességű Nirbhay 300 kilogrammos hagyományos, vagy nukleáris robbanófejjel is ellátható. Az indításhoz használt szilárd rakétamotor leválását követően meghajtásáról az orosz Szaturn 50MT gázturbina gondoskodik. A legutóbbi próba során állítólag a hajtóműben következett be meghibásodás, ez okozhatta a lezuhanást. Belföldön gyártott lézergyűrűs giroszkópos inerciális navigációs rendszerrel, valamint műholdas navigációs rendszerrel egyaránt rendelkező Nirbhay-ból mindhárom haderőnem számára Új-Delhi már megrendelt 300 darabot ez év júliusában. A fegyvert az állami tulajdonban lévő Bharat Dynamics Limited cég gyártja, és minden Nirbhay körülbelül 1,5 millió dollárba kerül. Hadrendbe állításuk előtt, ami 3-5 évet is igénybe vehet még, nagyjából 20 sikeres tesztre lenne szükség.
Hét Hongdu Aircraft Industries Corporation (HAIC) K-8W Karakorum sugárhajtású kiképzőgépet szállítottak Kínából Bangladesbe október 15-én. A sugárhajtású gépek a Zahurul Haq bázison landoltak. A Kínából induló gépek egy mianmari tankolással jutottak el megrendelőjükhöz. Banglades 2014-től alkalmazásba vett 9 K-8W-jéből 2018. július 1-én és 2019. augusztus 18-án zuhant le egy-egy példány. De még ezek megtörténte előtt újabb K-8W-ket rendeltek meg. Ezek mennyisége máig nem publikus, egyes források szerint 23 darabról lehet szó. További szállítások a 2021-es évben is várhatók.
India helyi lapértesülések szerint egy KILO-osztályú tengeralattjárót készül átadni Mianmar számára. Az ehhez szükséges orosz hozzájárulást már a zsebükben tudhatják Új-Delhiben, így az egység átadása hamarosan megtörténhet. Úgy hírlik az Indiában SINDHUGHOSH-osztályként ismert, 10 tengeralattjáróból álló flottillából az INS SINDHUVIR (S 58) lett kiválasztva arra, hogy Mianmar első tengeralattjárója legyen. A hajóosztály minden egységén a 2010-es évek elejétől végrehajtottak egy korszerűsítési folyamatot. Ennek eredményeképpen többek között az indiai fejlesztésű USHUS szonár, a CCS-MK távközlési rendszer és Porpoise radar beépítését is elvégezték, valamint a tengeralattjárók képessé váltak a 3M-54 Klub-S (SS-N-27) hajók elleni rakéták bevetésére is. Most egy újabb korszerűsítést végeznek a SINDHUVIR-on, még több indiai berendezés beépítésével. Mianmar az egységet elsősorban kiképzésre tervezi felhasználni.
Hiába a felgyorsított munkatempó, Dél-Koreában csak 2030 után fognak elkészülni a saját tervezésű és építésű könnyű repülőgép-hordozójukkal. Egy évvel ezelőtt még két tervezetet vizsgáltnak meg. A nagyobb vízkiszorítása 71400 tonna, hossza 298 méter, szélessége 75 méter. A hajón 1340 fős személyzet és 40 repülőeszköz fér el, ezek közül 32 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége összesen 4,5 milliárd dollárt tenne ki. A kisebb hordozó 41500 tonna vízkiszorítású, 238 méter hosszú és 62 méter széles lenne. Legénysége 720 fő, és 20 repülőeszközt lenne képes szállítani, ebből 12 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége messze alacsonyabb, 2,6 milliárd dollár. Ez év augusztusára eldőlt, méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység kerül megépítésre. Ez üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd.
Felépítménye némileg hosszabb lesz a tengeren túli társainál és ez két kéménynek is helyet fog biztosítani. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Az eddigi kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de 2020 augusztusára kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál. A részletekbe menő tervezés és az építés így is összesen 10 évet fog igénybe venni, így az első hajó 2031-ben kerülhet majd a flotta kötelékébe, míg hadrendbe állítására további 1-2 évet kell majd várni. Éppen ezért az F-35B-k beszerzése sem létfontosságú most még. Ennek köszönhetően Szöulban csak a 2021-es évben kezdenek majd el komolyabban foglalkozni eme Lightning II-es variáns megvásárlásával.
Nem számít a kevesebb szállítható személy és a kisebb hatótávolság sem, Dél-Koreában a Korea Aerospace Industries (KAI) és a Eurocopter által kifejlesztett Surion KUH-1 többfeladatú helikopter lehet az amerikai Sikorsky UH-60P Black Hawk helikopterek utódja. Ezekből 103 darab cseréje válik majd pár éven belül időszerűvé. Az ázsiai ország kormánya hajlik arra, hogy elhalassza ezen forgószárnyasok korszerűsítését és több mint ötször nagyobb összeget költsön a Surion KUH-1-ek beszerzésére, még úgy is, hogy két fővel kevesebb katona szállítására képesek, valamint a lerepülhető távolságuk is kisebb.
További, a hazai védelmi ipart támogató elgondolás az, hogy a Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarackokban alkalmazott 1000 lóerős, német gyártmányú MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotort egy hazai fejlesztésűre cserélnék le. Az érem másik oldalán az a tény leledzik, hogy Berlin 2018 októbere óta szigorú embargót vezetett be a hadiipari termékeire. Ennek köszönhetően a K9-es is hátrányba került a nemzetközi piacon a dél-koreaiak szerint. Az új motor fejlesztésére öt évet és 65 millió dollárt szánnak a koreaiak.
Hamarosan megállapodás születhet Vietnam esetében arról, hogy használt tengeri járőrgépeket fog vásárolni. Állítólag a Japánban már kivonásra került Lockheed P-3C Orion-ok kerülnek majd át Vietnamba. A használt P-3C-k Japánból történő beszerzése olcsóbb alternatívát jelenthet a vietnami haditengerészeti repülés számára, mintsem közvetlenül az Egyesült Államokból vásárolni új, igaz messze korszerűbb repülőgépeket.
A Fülöp-szigeteki Légierő számára is átadásra került hat Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető turbólégcsavaros repülőgép október 14-én, a Clark légibázison. Ezek közül az első négy gép még szeptemberben érkezett meg a Fülöp-szigetekre. Ezeket az A-29 Super Tucano-kat közeli légitámogatás céljára szerezték be. Manila 2017 novemberében rendelte meg ezt a hat repülőgépet. Júniusban kellett volna megérkezniük, de a koronavírus miatti járvány ezt késleltette. Az átadáson célzás hangzott el további példányok majdani beszerzéséről is.
Japánban június óta folyik a 2011-ben építeni kezdett, 2013 augusztusában vízre bocsátott 27000 tonnás IZUMO-osztály első, névadó egységének a nagyjavítással egybekötött átépítése. Az 1970-es években épített SHIRANE-osztályú rombolók leváltására hivatott 22DDH-ként is emlegetett osztályt, mint helikopterhordozót, vagyis mint helikoptereket hordozó rombolót mutatták be terveinek 2009-es elkészültét követően, de tény hogy a 7 tengeralattjárók elleni hadviselésre és 2 kutató-mentő feladatok ellátására képes helikopter mellett, a 248 méter hosszú, 38,3 méter széles hajó képes további 400 fő és 50 3,5 tonnás jármű szállítására is. A repülőfedélzeten egyidejűleg 5 helikopter végezhet fel- és leszállásokat, de a repülő- és hangárfedélzet teljes kihasználtsága mellett akár 14 forgószárnyas is (Sikorsky/Mitsubishi SH-60 Seahawk és AgustaWestland/Kawasaki MCH-101) elhelyezhető rajta. Fegyverzetét mindössze két Phalanx közelkörzeti gépágyú és két RIM-116 SeaRAM rakétaindító alkotja. A JS IZUMO (DDH-183) és a 2015 augusztusában vízre tett JS KAGA (DDH 184) meghajtásáról négy GE LM2500 gázturbina gondoskodik, ezekkel akár a 30 csomós sebesség elérésére is képesek.
2017 decembere óta köztudott, hogy Tokióban egy rövid átalakítás után szeretnék a testvérhajókat képessé tenni az amerikai Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók, valamint a Bell-Boeing V-22-es Osprey billenőrotoros gépek üzemeltetésére. A repülőfedélzet mérete a számítások alapján lehetővé tenné egyidejűleg 10 F-35B kiszolgálását is. Egy évvel később pedig a Japán Haditengerészet vezető köreiből kiszivárgott hír szerint, az IZUMO tervezésénél, vagyis 2006 és 2008 között már számoltak a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók eseteges üzemeltetésével. A hangár mellett a fedélzeti lift mérete is megfelelő (kb. 15 méter hosszú és 11 méter szélességű) az F-35B-hez, továbbá foglalkoztak a felszállások segítéséhez igencsak jól jövő síugrósánc lehetséges megvalósításával is. 2020 júliusában Japán számára az USA-ban jóváhagyták 63 darab Lockheed Martin F-35A, valamint 42 darab F-35B Lightning II-es vadászbombázó eladását. Ezek a gépek 2024-ben érkezhetnek meg, ami pont egybeesik az átépített, a hírek szerint síugrósánc nélkül elkészült IZUMO 2025-re, vagy 2026-ra várt újbóli szolgálatba állásával. A felszállást megkönnyítő szerkezet hiánya azonban nem könnyíti meg a hajógyári munkások dolgát, hiszen a repülőfedélzet mellső, trapéz alakú része el fog tűnni és helyette egy szögletes kerül majd kialakításra, aminek köszönhetően megnövekszik a területe. Cserébe csökken majd az F-35B Lightning II-es vadászbombázók felszállótömege, mivel kevesebb üzemanyaggal és/vagy fegyverzettel indulhatnak bevetésre.
A Mitsubishi Heavy Industries nagojai üzemében újabb Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók észültek el. A hazai megrendelésre készült 19. (09-8719), a 20. (09-8720), a 21. (09-8721) és a 22. (09-8722) példány. A 09-8719-es 2020. október 12-én, míg a 09-8720-as és a 09-8722-es 2020. október 14-én hajtotta végre első repülését. Ezek során a Gifu támaszponton állomásozó tesztszázad F-15-ös gépei kísérték őket. Várhatólag ez a négy F-35A még ebben az évben átadásra fog kerülni a légierő számára.
Egy új tengeralattjáró osztály első egységét bocsátották vízre Japánban. A Mitsubishi Heavy Industries (MHI) október 14-én, Hyogo prefektúrában lévő, Kobe hajógyárában vízre tett JS TAIGEI (SS-513) tulajdonképpen a 12 egységből álló SZORJU-osztályú (KÉK SÁRKÁNY) tengeralattjárók továbbfejlesztéseként értelmezhető. Kívülről mindkét típus nagyon hasonlít egymásra, fő különbségek a hajók belsejében érhetők csak igazán tetten. A kék bálna, vagy óriás bálna tengeri emlősről elnevezett TAIGEI megépítése mintegy 720 millió dollárba került. Érdekes megjegyezni, hogy a 2017 januárjában építeni kezdett TORYU építési költsége 496 millió dollárra becsülhető. A TAIGEI tengeralattjáró hossza 84 méter, szélessége 9,1 méter, és vízkiszorítása 3000 tonna körül mozog, személyzete 70 fő, gerincfektetésére 2018. március 18-án kerítettek sort. A várhatólag 2022 márciusában szolgálatba álló TAIGEI a tavaly júniusban bemutatott 29SS osztály első egysége, aminek jelölése utal a tervezési munka befejezésének időpontjára, ami az jelenti, hogy Akihito császár uralkodásának huszonkilencedik évében végeztek vele. Akárcsak a két utolsó SZORJU-osztályú tengeralattjáró, az ORJU (SS-511) és a TORYU (SS-512), a TAIGEI fedélzetén is már a korszerű lítium-ion akkumulátorok található meg az eddigi ólomsavas akkumulátorok helyett. Japán jelenleg az egyetlen olyan ország, amelynek tengeralattjáróin lítium-ion akkumulátorokat használnak.
A 2018. október 4-én Kobe városában található Mitsubishi Heavy Industries hajógyárban vízre került 11. SZORJU-osztályú tengeralattjáró, az ORJU (SS-511) lett a katonai tengeralattjárók történelmében az első, melyet lítium-ion akkumulátorokkal láttak el. A hírek szerint a GS Yuasa által tervezett lítium-ion akkumulátorok a testvérhajókban eddig elraktározható elektromos energia mennyiségének kétszeresét képesek tárolni, így jelentősen megnövekedhetett a hajóosztály utolsó tagjainak víz alatti képessége. Ez természetesen igaz a 29SS-ekre is. Az új akkumulátorok szükségességét a haditengerészet azzal magyarázta, hogy a Kockums licenc által a Kawasaki Heavy Industries-nél készített Stirling motorok két héten át csak 5 csomós felszín alatti sebesség elérést teszik lehetővé, mivel ezeket a kisebb GOTLAND-osztály számára tervezték.
A nagyobb sebességű haladáshoz az akkumulátorokban tárolt energiát használják fel, ennek növelése a jövőben létfontosságú lehet a tengeralattjárók számára, az egyre növekvő kínai fegyverkezés miatt. A TAIGEI vízkiszorítása 100 tonnával több, mint a SZORJU-osztályú tengeralattjáróké volt, és korszerűbb szonárokkal, valamint harcirányítási rendszerekkel is rendelkezik. A 29SS hajók némítására még nagyobb hangsúlyt fektettek a tervezők, mint az elődök esetében. Érdemes itt hozzátenni, hogy a SZORJU-osztályú tengeralattjárókat a világ egyik legcsendesebb hagyományos tengeralattjáróinak tartják. Mindenesetre a TAIGEI-t prototípus jellege miatt részben kísérleti egységként kell kezelni és a szokottnál több időt kell a tesztelésére fordítani. További két 29SS tengeralattjáró áll most építés alatt, amelyek 2023–2024-ben állnak majd szolgálatba, és a Honvédelmi Minisztérium legutóbbi költségvetési kérelmében 654,1 millió dollárt kért még egy ilyen hajóra. A japán védelmi minisztérium még nem jelentette be, hogy hány 29SS típusú egységet építenek majd a jövőben.
Arizonában, az Amerikai Tengerészgyalogság Yuma-i bázisán szeptember 29-től használni kezdték az ODIN (Operatív Adatok Integrált Hálózata) rendszert. A Lockheed Martin által az F-35-ök számára az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver utódjaként tekintenek az ODIN-ra, mivel az előbbi továbbra sem képes ellátni feladatait az elvártak szerint. Az ALIS nyomon követi az alkatrészek cseréjéig hátralévő időt, a karbantartási ütemtervet és magát a repülőgép karbantartását is. Továbbá felügyeli az ellátási lánc rendszerét és kezeli az alkatrészek leltárát is. A legutóbbi tavaszi Számvevőszéki jelentés azt tanácsolta a Védelmi Minisztériumnak, hogy szüntessék meg az ALIS rendszer alkalmazását. Az 58 oldalas jelentés készítése során öt F-35-öket üzemeltető légibázisra is ellátogattak a készítők, és a helyszínen gyűjtöttek információkat az ALIS-ről.
A 4700 darab hiányt felvonultató listában a legsúlyosabbak az 1., vagy a 2. kategóriába tartozók. Ezek veszélyeztethetik a biztonságot, illetve akadályozhatják, vagy korlátozhatják a harci bevetések sikeres végrehajtását. A jelentésben az is benne foglaltatik, hogy az ALIS általában jobb teljesítményt nyújt, mint 5 évvel ezelőtt. Konkrétan mind az öt repülőtéren a felhasználók kijelentették, hogy az adatfeldolgozás, az információk letöltése és a képernyőn történő navigálás általában gyorsabb, mint az előző években. De mindezek ellenére az F-35-ök napi üzemeltetése során továbbra is jelentős kihívásokkal jár, például az ALIS nem kellő mértékben segíti a munkát, mivel a pontatlan és/vagy hiányzó adatok időnként azt eredményezik, hogy a rendszer jelzést ad arról, hogy az adott F-35 repülőgéppel nem szabad repülni.
Továbbá a számítógépes rendszer is terjedelmesebb mint kellene, gyakran szakadozik az internetes kapcsolat, valamint az ALIS üzemeltetéséhez néha gyártói támogatásra van szükség. Az elvártnál nagyobb létszámú karbantartással és annak felügyeletével foglalkozó létszám nem torelható, akárcsak a lassú átfutási idők. Összefoglalva, az ALIS ambiciózus projekt volt, amely végül nem tudott megfelelni elvárásoknak. Hosszú távon azt tervezik, hogy leállítják az ALIS-t, és felváltják az ODIN-nal amely egy felhőalapú rendszer. A remények szerint ezzel nem lesznek problémák és 2022 decemberéig készen lesz a megerősített kibervédelemmel ellátott rendszer, amelynek első hardverei már az idén megérkeznek az üzemeltetőkhöz. Szeptember 29-én egy Yuma-i F-35B a VMFA-121-es századból már az ODIN segítségével hajtott végre repülést, majd másnap további négy repülési feladatnál használták az ODIN-t.
Az ODIN új hardvere számos fejlesztést tudott felmutatni az ALIS-hoz képest. Lecsökkent a mérete, míg az ALIS hardverei embermagasságú elektronikai állványban lettek elhelyezve, és további tápegységeket igényeltek a működéshez, addig az ODIN hardvere elfér két kézben szállítható, nagyjából kézipoggyász méretű dobozban. Ez a kisebb méret jelentős súlycsökkenést is eredményez az ALIS több mint 363 kilogrammjával szemben az ODIN kevesebb, mint 32 kilót nyom. Az ODIN csökkentette az adminisztratív munkával járó feladatokat és jelentősen csökkentette az adatok feldolgozási idejét.
További előnye, hogy az ALIS-hoz képest 50% -kal alacsonyabbá sikerült tenni a munkaterhelését. Az ALIS-el ellentétben az ODIN szellemi tulajdonjoga és komponensei kormányzati tulajdonúak lesznek, nem pedig egy vállalkozó tulajdonai, és az adatok szuverenitása nem lesz többé kérdés. Az új ODIN hardver sikeres validálási tesztje fontos lépés az F-35 üzemeltetőknek és karbantartóknak a szükséges modern karbantartási és logisztikai rendszer megvalósításában. Bár az új ODIN hardver validáló tesztje sikeres volt, a következő hónapokban sokat kell tenni a 20 éves ALIS-ről az új rendszerre való sikeres áttérés befejezéséért. A tényleges áttérés különösen nagy kihívást jelent, tekintettel arra, hogy továbbra is üzemben kell tartani a több mint 400 repülőgépet, amelyeket a jelenlegi ALIS rendszerrel már úgy-ahogy működtettek. Az ODIN várhatóan csak 2022 decemberében éri el teljes működési képességét.
Másik jó hír az F-35-sel kapcsolatban, hogy már a gyártósoron van az első olyan F-35A példány, amelyen módosították a repülőgép üzemanyagtartályait repülés közben, a gépbe épített OBIGGS (On Board Inert Gas Generating System) rendszer segítségével, nitrogénnel feltöltő rendszer csőtartóit. A megerősítéseknek köszönhetően az üzemanyagtartály belsejében lévő csövek biztonságosabban lettek rögzítve a helyükön, és így megakadályozták a sérüléshez vezető mozgást. Várhatólag ez az F-35-ös még ebben az évben átadásra fog kerülni. Míg a szükséges korrekciós intézkedést kidolgozták és végrehajtották az új F-35-ösök esetében, a Védelmi Minisztérium és a Lockheed még mindig arról tanácskozik, hogyan lehetne a legjobban megvalósítani a már átadott repülőgépek javítását. Az utólagos szerelés, vagyis a helyszíni módosítások elvégzése valószínűleg több évig fog tartani. A folyamatban lévő tárgyalások azt is meghatározzák, hogy a Lockheed vállal-e pénzügyi felelősséget a problémáért.
Még június első napjaiban a Utah államban lévő Hill Légibázison lévő Ogden Logisztikai Komplexumban, egy időszakos karbantartásra érkezett F-35A-n a nitrogén szállítását végző csőrendszeren sérülést fedeztek fel. A lehető leggyorsabban ellenőrzésnek vetettek hát még alá 24 gépet, ezekből 14-en fedeztek fel hasonló hibát. A BAE Systems által gyártott OBIGGS rendszer segítségével előállított nitrogén segít csökkenteni az akár villámcsapástól is bekövetkező felrobbanás veszélyét. Persze mivel egy harci repülőgépről van szó, a harci sérülések okozta veszélyek ellen került megalkotásra ez a rendszer, akárcsak elődjei, melyek még nitrogénpalackokból kapták a robbanásveszélyt csökkentő gázt. Vagyis az F-35-ök esetében nem kell annak utántöltésével foglalkozni a műszaki kiszolgálás során. Tehát volt gond, de csak az A változattal, ugyanis a rövid távon fel-és helyben leszálló B, valamint a hordozófedélzeti C változat esetében ez a rendszer némileg eltér a konstrukció kialakításából adódóan.
A gyártó ideiglenesen felfüggesztette az F-35-ök szállítását június 2-tól 23-ig, míg megerősítést nem nyert, hogy a gyártás során még minden rendben található a csőrendszert érintőleg. Úgy tűnik tehát, hogy a rendellenesség csak az átadást követően lép fel a típuson. Némelyik elképesztően gyorsan használódott el, volt olyan, amelyik mindössze 173 órát töltött repülőgépbe építve. Mivel nem lehetett garantálni, hogy az OBIGGS rendszer megfelelően működne ha az F-35-öt villámcsapás érné, az a döntés született, hogy repülési korlátozásokat vezetnek be. Így az F-35A-k kénytelenek lesznek a villámlással járó zivatartevékenységeket 40 kilométeres körzetben elkerülni, akárcsak a 2010-es évek elején tették 2014 végéig, az áttervezést követő módosításig. A Lockheed Martin azt tervezi, hogy 2020 végéig összesen 121 darab F-35-est fog leszállítani, vagyis 20 repülőgéppel elmarad az idén eredetileg előre jelzett 141-től. Ez a náluk, illetve a beszállítóknál is egyaránt a COVID-19 hatására életbe léptett korlátozásoknak köszönhető.
Új tervek alapján megépített rombolókra lenne szüksége az Amerikai Haditengerészetnek. A ZUMWALT-osztály 16000 tonnájánál kisebb, de a jelenleg is használt ARLEIGH BURKE-osztály 10000 tonnájánál nagyobb vízkiszorítású egységeket akár már 2025-től meg is rendelnék. A nem hivatalosan DDG Next-nek nevezett egységek nagyjából plusz 3000 tonnáját új fegyverek beépítésére használnák fel. Ezek között elsőbbséget élveznek majd a hiperszonikus sebességre képes rakéták. Mindezeken felül a jelenleg is alkalmazott fegyverzetből is nagyobb mennyiséget tudnának ezek az új hajótesten alapuló rombolók befogadni. Amiknek a létrehozáshoz már létező és bevált technológiák kerülnének felhasználásra és ezeket a későbbi korszerűsítések során cserélnék le mindig a kor színvonalának megfelelőkre.
Képességei alapján pár év múlva rá sem lehet majd ismerni a modernizált Boeing B-52H+, vagy B-52J jelzést viselő Stratofortress nehézbombázókra. Még 2013. június 16-án elkészültek a Tinker bázison az első CONECT rendszerrel ellátott B-52H Stratofortress nehézbombázóval. Ez egy igen jelentős továbbfejlesztése első lépcsőfoka volt és erre épülhet majd rá a jövőben a többi. A CONECT rendszerrel az első próbarepülésre 2011 augusztusában került sor. Akkor egy hat órás repülés során sikeresen tesztelték a Combat Network Communications Technology (CONECT) nevet viselő rendszert. Az öreg bombázók ezzel felszerelve teljesen kihasználhatják a harctéri internet nyújtotta összes előnyt. A CONECT-el ellátott B-52-es gépszemélyzet egyaránt tud kommunikálni a földön és levegőben lévő szövetségesekkel, adatokat kaphat tőlük és továbbíthat nekik, mindezt a műholdas adatátvitel segítségével. A földi és légi tesztek még az év októberében befejeződtek, de a CONECT gyártása nagyjából fél éves késést szenvedett el. Egy ideig a Stratofortress-ek fedélzetén az Evolutionary Data Link (EDL) adatátviteli rendszer volt megtalálható. Ez is egy hálózat-központú hadviselést lehetővé tevő rendszer, mellyel a BUFF személyzete jobban képessé válik a földi csapatok közvetlen légi támogatására.
De az EDL nem tévesztendő össze a hasonló, ám jóval összetettebb CONECT-el, hisz míg az EDL egy laptop a szükséges kábelezéssel és szoftverrel, addig a CONECT egy olyan rendszer, melynek képességei túlszárnyalják az EDL-ét és a személyzet műszerfalába beépített számítógépeket is tartalmaz. Éppen ezért az EDL csak mintegy ideiglenes megoldásként kerül a bombázók fedélzetére. A CONECT további szolgáltatást is nyújt a személyzet tagjai számára, ugyanis ők egy zajszűrővel ellátott headset segítségével tudnak kommunikálni egymással repülés közben. Míg a 2013-as költségvetési évben nyolc CONECT került megvásárlásra, addig 2014-ben már 30 beszerzésére volt elegendő pénz. 2020 augusztusára a 76 B-52-ből 69-en már befejezték a CONECT frissítést. Következő lépést az új hajtóművek jelentik majd. Ezekkel szemben elvárás a könnyebb és olcsóbb üzemeltethetőség és az alacsonyabb fogyasztás.
Ez utóbbinak köszönhetően mintegy 30%-al növekszik majd meg a B-52-ek eddig sem kicsi hatótávolsága. A Rolls-Royce (RB725), a GE Aviation (CF34-10) és a Pratt&Whitney (PW815) egyaránt kínálja a meglévő, eredetileg üzleti sugárhajtású repülőgépek számára kifejlesztett hajtóművek katonai változatát. 2018-ban még úgy becsülték a légierőnél, hogy az új hajtóművek mindennel együtt 22 milliárd dollárba kerülhetnek, de rövid időn belül 10 milliárd dollárt takaríthatnak majd meg a kevesebb üzemanyag, karbantartás és személyzeti kiadásokkal. A tényleges költségek csak akkor lesznek ismertek, ha a légierő kiválasztja a hajtóműveket, ami várhatólag 2021 tavaszán meg fog történni. Az USAF már mintegy 1,4 milliárd dollárt költött a B-52 korszerűsítésére, és további 3,8 milliárd dollárt fektet majd be a következő öt évben, és még jóval többet az ezt követő években. A részletek még nem állnak rendelkezésre.
Az orrba épített, több mint fél évszázaddal ezelőtt gyártott Northrop Grumman AN/APQ-166-os radarok napjainkra végképp megérettek a cserére, hiszen teljesítményük, felbontásuk mellett az üzembiztosan teljesített óráik száma is igen alacsony. Ez utóbbi tényezőről annyit tudni biztosan, hogy sok esetben csak egy, jobb esetben két számjegyű, ez pedig egy több mint 10 órán át a levegőben tartózkodni képes harci gép esetében nem elfogadható mutató. A cserére szolgáló berendezés egy 2019-es döntés értelmében a Raytheon által kifejlesztett APG-79/APG-82 radarcsaládból fog származni, természetesen AESA antennával lesz ellátva. Alkarészeinek túlnyomó többsége eme két berendezésből fog felhasználásra kerülni a költséghatékonyság okán. A megrendelésre pályázott a Northrop Grumman is az APG-83 SABR radarjával, az APQ-166-os pótlására. A B-52-ek új rádiólokátorának gyártása 2024-ben veszi majd kezdetét. Az új rádiólokátor és a korszerűbb fedélzeti rendszerek jelentette automatizáció azt lehetővé tenné, hogy a már évek ötfős személyzeti létszámot még tovább csökkentsék, immáron négyre.
Az új elektronikai zavarórendszer mellett a távolról indítható fegyverek is növelni fogják a továbbfejlesztett B-52-ek túlélési képességét. A 2020-as évek végére hadrendbe álló Raytheon AGM-181 LRSO a bombakamrába szerelhető forgódobon is elhelyezhető lesz a már meglévő kiépített adatkapcsolatnak köszönhetően. Jelenleg úgy tűnik, csak a szárnyak alatti 1-1 felfüggesztési pontokon lehet majd bevetni az AGM-183A ARRW-t, mely már egy hiperszonikus rakéta lesz. Ez az 1600 kilométerre lévő célpontját mindössze 10-12 perc alatt éri majd el. Persze az ilyen nagyléptékű korszerűsítés számos buktatót tartogathat, így jó eséllyel több B-52-est fognak majd használni a tesztrepülések során. A leglogikusabb az lenne, ha 2-2 B-52 lenne használva mind a hajtóművek, mind a rádiólokátor, valamint a fegyverek légi próbáihoz is. Így bárhol is jelentkezne megoldásra váró probléma, a többi teszt zavartalanul folyhatna tovább. Mire mindezek megvalósulnak, az új képességek miatt a 76 darab korszerűsített Stratofortress nehézbombázó akkora mértékű csapásmérő erőt fog képviselni, mintha további 22 gépet állítottak volna szolgálatba.
Megkapta huszadik és utolsó Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázóját a Vermonti Légi Nemzeti Gárda 134. vadászszázada 2020. október 14-én. Az új típus első példánya 2019. szeptember 19-én érkezett meg az alakulathoz.
Körülbelül egy éves késéssel az Amerikai Légierő megkezdte a Raytheon új gyártású GBU-53/B SDB II (Small Diameter Bomb II) StormBreaker kisméretű precíziós bombáinak szolgálatba állítását a Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázóin. A 93 kilogrammos, három üzemmódú vezérlőrendszerrel felszerelt SBD II-es orrában gömbcsuklón lett elhelyezve a milliméteres hullámhosszú radar, a hűtés nélküli infravörös képalkotó kamera és félaktív lézeres irányítófej, valamint rendelkezik műholdas és inerciális navigációs rendszerrel is. Az igazán biztos találatot a GBU-53/B és az irányítást végző gép között lévő kétsávos, kétirányú adatkapcsolat biztosítja. A maximum 74 kilométerre lévő célpont ellen is alkalmazható GBU-53/B SDB II igencsak összetett fegyver, így ez sem kerülte el a problémákat a fejlesztés és a tesztelés során, valamint később sem. A szoftveres változtatások mellett a gyártást 2019 júliusában le is kellett állítani, mivel kiderült, a kinyíló szárnyakat a helyükön tartó szerkezetek fáradásos törés miatt nem képesek ellátni a feladatukat. Ez akár a hordozó gépre is veszélyt jelenthetett, így a légierőnek és a flottának már átadott 598 bomba utólagos ellenőrzése és módosítása vált szükségessé. Ez a meghibásodás különösen veszélyes volt az F-35-ös számára, amely az SDB II-t a belső bombatérében szállítja. Itt a gép fegyverterébe a négy GBU-53/B SDB II-es mellé még egy AIM-120-as AMRAAM légiharc-rakétát is elhelyezhetnek. A GBU-53/B SDB II-es bevethetőségét a jövőben a Boeing F/A-18E/F Super Hornet és az F-35-ös típusokon fogják megvalósítani.
Brazíliában a légierő számára átadták az utolsó korszerűsített Northrop F-5FM Tiger II repülőgépet. Hét évvel ezelőtt, 2013-ban az EMBRAER befejezte 46 F-5E/F korszerűsítését és születtek tervek további gépek Grifo –F radarral, korszerű avionikával, multifunkcionális kijelzőkkel, elektronikai zavarórendszerrel, légi utántöltési képességgel, és modernebb fegyverzettel történő ellátásáról. Éppen ezért Jordániától vásároltak meg 11 darabot, ezek közül hét az együléses F-5E, négy pedig a kétüléses F-5F változat volt. A felmerült nehézségek okán végül is csak a három kétüléses F változat került modernizációra. Oldalszámaik: 4810, 4811, 4812. Ezek közül a 4811-es 2018. május 24-én balesetben elveszett. Majd két évvel előbb egy másik F-5FM, a 4806-os került veszteséglistára, így Brazíliában összesen 49 darab korszerűsített F-5-ös készült el és ezekből csak nyolc volt a kétüléses változat.
Argentínában a Fabrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-58 Pucara csatarepülőgépből még 25 darab van szolgálatban, azonban a típus hamarosan kivonásra fog kerülni. Az IA-58 Pucara repülőgép először 1969-ben repült, és 1974 és 1999 között 107 példát készítettek belőle, szolgálatba 1975-ben lépett. Lehet jövője viszont az IA-58 Phoenix variánsnak, amit 2019. október 4-én mutattak be. Az ISR (Intelligence Surveillance and Reconaissance - Hírszerzés, Megfigyelés és Felderítés) feladatkörre átalakított, hamvaiból feltámadt IA-58 Phoenix további 15-20 évig üzemelhet majd. Az igazi szárnyalást a Turbomeca Astazou XVIG helyett beépítésre került Pratt & Whitney Canada PT-6A-62 turbólégcsavaros hajtóművek biztosítják egy négyágú Hartzell légcsavarral együtt. Ezt a típusú erőforrást a KT-1, a PC-9, és a PZL-130TC Orlik kiképzőgépeken is alkalmazzák.
A régi hajtóművek miatt a típus nehezen üzemeltethetővé vált a 2010-es években, továbbá a FAdeA elkezdte a futómű áttervezését, hogy az még robusztusabb, ellenállóbb legyen. A földi próbák az első áthajtóművezett géppel 2015. augusztus végén kezdődtek meg. Az A-561-es lajstromú gépre már a négyágú légcsavarok is felszerelésre kerültek. A korszerűsítési munkálatok után IA-58H jelzést viselő változat színes kijelzőkkel és HOTAS rendszerrel ellátott pilótafülkét, a hajtóműveket és a pilótafülkét egyaránt védő új páncélzatot és korszerű kommunikációs rendszereket is kapott az Israel Aerospace Industries és az Elbit Systems segítségével. Ekkor a csatarepülő feladatkör további ellátásának célja lebegett a fejlesztést végzők előtt. Az IA-58 Phoenix esetében sok mindent átvettek a H-hoz kifejlesztett megoldások közül, de a törzse alatti felfüggesztési ponton az ISR feladatkör ellátásához nélkülözhetetlen szenzortorony található meg, míg a belső részben egy műholdas adatkapcsolatot lehetővé tevő rendszer bújt meg. A törzs alatti konténerben egy AESA antennával ellátott radar lesz, amit két helyi cég, a FixView S.R.L. és az Invap alkot meg. A felderítési adatokat a modernizált Pucara hátú műszerfalába épített 17 collos kijelzőjén felül a szélessávú adatátviteli rendszernek köszönhetően másutt is megtekinthetik majd.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II
Fairchild A-10C Thunderbolt II
British Aerospace Harrier GR.7
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Catégories: Biztonságpolitika
2020.10.10
Ukrajnából vásárol gázturbinákat Törökország. Az Ivcsenko-Progressz tervezőiroda direkt csapásmérő robotrepülőgépek számára megalkotott Al-35-ös jelzésű erőforrását egy török fejlesztésű csapásmérő robotrepülőgép részére szerzik be. A Gezgin projekt célja egy olyan fegyver megalkotása, mely hadihajókról indítva képes nagy távolságba, akár 1000 kilométerre lévő célpontok eltalálására is. Egyes forrásokból származó információk alapján azt lehet sejteni, hogy az új robotrepülőgép hasonló kialakítással rendelkezik majd, mint az Egyesült Államokban gyártott Tomahawk, és moduláris felépítésű lesz.
Lengyelországban október 6-án jelentették be, felderítő konténereket vásárolnának a légierő részére. A beszerezni kívánt három darab konténer a felderítési adatokat szintetikus apertúrájú rádiólokátorral kell, hogy begyűjtse. A konténerek hordozására a légierő F-16C/D Block 52+ típusú repülőgépeit fogják használni. A konténerek mellé a szükséges földi eszközöket, valamint bevetéstervező programot is meg kívánnak vásárolni a lengyelek. A teljes beszerzés várhatóan a megállapodás dátumától számított 3 év és 8 hónap múltával zárul majd le. A lengyel F-16-ok eddig is rendelkeztek már bizonyos felderítési kapacitással, ugyanis 7 darab Goodrich DB-110 felderítő konténert már évek óta használnak, ám ezek csak optikai felderítésre képesek, igaz az akár igen nagy távolságból is képesek elvégezni. Hátrányuk a nem megfelelően tiszta időjárás, ez a szintetikus apertúrájú rádiólokátor alapú rendszerek esetében nem jelent korlátozó tényezőt. A lengyel beszerzés egyik esélyese az USAF által is már évek óta használt Northrop Grumman AN/ASQ-236 Dragon's Eye konténer lehet.
Bulgáriában két vállalat terméke jutott a szárazföldi erők számára 150 darab kerekes futóművel rendelkező lövészpáncélos beszerzésére indított tender második szakaszába. Ezen a francia Nexter VBCI mellett indult még a Rheinmetall/KMW a Boxer-el. A kiválasztásra kerülő páncélosoknak a szovjet eredetű BTR-60PB és BRDM-2-ek feladatait kell majd átvenniük. A továbbjutott General Dynamics European Land System (GDELS) Piranha V és a Patria AMVXP ezek után már a terepen nyújtott képességek értékelésében, illetve a gyártókkal folyatott részletes tárgyalások körében mérkőzik majd meg. De csak akkor, amennyiben ezekre sor került majd, hiszen a jelenleg még nem hivatalos információk szerint lehetséges a kiválasztás befejezése is. Szófia ugyanis 870 millió dollárt szánna a másfélszáz páncélos beszerzésére és a két gyártó ajánlata egyaránt messze több volt ennél. Amennyiben lehet hinni a híreknek, úgy a beszerzés büdzséjét nagyjából 300 millió dollárral kell majd megnövelnie a bolgár kormánynak. Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy ezek most még sajtóhírek, és meg kell várni a Honvédelmi Minisztérium hivatalos tájékoztatását.
A továbbfejlesztett AMVXP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A finnek már most kijelentették, a majdani megrendelés esetén készen állnak a gyártási technológia átadására a helyi előállítás megszervezésével együtt. 2018 közepe óta Románia déli szomszédjánál, Bulgáriában próbál meg újabb megrendelőt találni a Piranha lövészpáncélos legújabb variánsára a General Dynamics European Land Systems. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is.
Október 1-jén jelentették be, még a nyáron befejeződött az olasz szárazföldi erőnknél rendszeresített Krauss-Maffei Wegmann (KMW) Panzerhaubitze 2000, rövidítve PzH 2000-es önjáró tarackok korszerűsítése. A hazánk által is megrendelt tüzérségi eszközök olaszországi típusjelzése ezentúl PzH 2000M-re módosul. A fő változások a forró éghajlaton való alkalmazhatóságot tették lehetővé. Így például megnövelték a generátort kiszolgáló hűtőrendszer hűtési kapacitását. Róma 2002-ben rendelte meg a PzH 2000-ek 70 darabját az amerikai eredetű M109L-ek pótlására. A 2004–2008 között átadott tarackokból jelenleg 54-et tartanak hadrendben. Módosítások történtek a tűzoltó rendszerben is, de tarack és annak mechanikus rendszereinek legénység általi tisztítása és karbantartása is megvalósításra került harctéri körülmények között is egy, a jármű által hordozható készlet segítségével.
Németországban lefektették a 8. K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvett, a KARLSRUHE (F267) gerincét 2020. október 6-án a brémai Lürssen Werft GmbH & Co.-nál. Berlin a balti térségben kialakult helyzet miatt az addigi öt mellé újabb öt K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvett (KÖLN, EMDEN, KARLSRUHE, AUGSBURG, LÜBECK) megvásárlása mellett döntött még 2016 októberében. A Bundesmarine a számos technikai újítást felvonultató, a MEKO-A100 fregatt terveinek módosításával létrehozott 5 új hajójáért anno 1,2 milliárd eurót fizetett ki. Eme összeg első részlete már a 2017-es védelmi költségvetésben megtalálható volt. A 2008 és 2013 között szolgálatba állt 1800 tonnás egységek (BRAUNSCHWEIG [F 260], MAGDEBURG [F 261], ERFURT [F 262], OLDENBURG [F 263], LUDWIGSHAFEN AM RHEIN [F 264]) mellé egy további érkezik majd meg 2022-ben, míg a másik négy 2025-ig áll majd hadrendbe.
Az újabb korvettek építését három cég végzi majd, így a 2 milliárd euró (2,4 milliárd dollár) értékű szerződésen a Lürssen Werft GmbH & Co. a ThyssenKrupp Marine Systems GmbH és a German Naval Yards Kiel GmbH osztozhat meg. Majd egy ével ezelőtt, 2019 novemberében kezdték építeni majdani, EMDEN nevet viselő korvettet, szintén a brémai Lürssen Werft GmbH & Co.-nál. Ez év szeptemberében a Saab megkapta német partnere, a Diehl Defence értesítését az RBS15 (Robotsystem 15) hajók ellenni robotrepülőgépek újabb példányainak a Német Haditengerészet részére történő szállításáról. A teljes megrendelés értéke hozzávetőlegesen 285 millió eurót tesz ki és az RBS15-ök leszállítását 2022 és 2026 között végzik. Ez a 85 darabos megrendelés a Saab és a Diehl Defense közötti keretmegállapodás része, amely lehetőséget ad további robotrepülőgépek megrendelésére is 2024 végéig. Az RBS15 Mk3 hajók elleni robotrepülőgépeket a K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvetteken alkalmazzák a német flottánál, már 2011 óta és ez a rendelés az újabb öt egység részére szól.
A kisméretű pilóta nélküli repülőgép-rendszerek (UAS), avagy drónok által okozott fenyegetés gyorsan növekszik. Hollandiában a légierő azt tervezi, hogy Colt C7 5,56 milliméteres gépkarabélyokat a Smart Shooter által fejlesztett SMASH tűzvezető rendszerrel ellátva fogja a létesítményeinek közelkörzetét biztosítani ezen fenyegetések ellen. Nemrégiben egy éleslövészet során első kézből tapasztalhatták meg a mesterséges intelligenciára épülő SMASH tűzvezető rendszer képességeit. Ez a tűzvezető rendszer a gépkarabélyra felszerelve a kiválasztott célra irányozva, majd a befogást elvégezve aktiválható nappali, vagy akár éjszakai fényviszonyok között is. A SMASH képfelismerő rendszere az elsütő billentyű meghúzását követően a gépkarabélyt csak akkor süti el, amikor a videóelemzés során megállapított mozgásparaméterek alapján a legnagyobb esély mutatkozik a találatra.
A tűzvezető rendszer kis módosítással bármelyik lőfegyverre felszerelhető és a gyors reakciót követelő rövid távra leadandó lövések esetében (városi harc) kikapcsolható és hagyományos optikai irányzékként használható. A gyártó szerint a rendszere akár 200 méteres távolságban is pontos tűzkiváltásra képes. A legutóbbi teszt annyira sikeres volt, hogy a légierő a lehető leghamarabb megkezdi a beszerzési folyamatot, közölte a védelmi minisztérium. A fejlesztés során megalkották már a SMASH Hopper-t is, ami egy fegyverállvány, ami akár egy civil célokra készült pick-up tetejére is felszerelhető. A körülbelül 15 kilogramm tömegű SMASH Hopper moduláris és gyorsan telepíthető fegyverállvány több mint 300 méterről sikeresen küzdött le több alkalommal is mozgó földi és légi célt, akár kisméretű drónokat is.
A Pápán állomásozó NATO Nehéz Légiszállító Ezred 03-as oldalszámú Boeing C-17A Globemaster III-as teherszállító repülőgépe egy helikoptert szállított a Karib-tenger térségébe. A gép a Holland Királyi Haditengerészet egyik NHIndustries NH90NFH forgószárnyasa volt. Az N-110-es haditengerészeti NH90-et az Aruba közelében, 2020. július 19-én elveszett példány pótlására szállították a térségbe. Ez az esemény volt az első alkalom, hogy egy holland NH90-t szállított a Globemaster III típus.
Részletek láttak napvilágot a Belgium által nyáron értékesített Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B sugárhajtású kiképzőgépekkel kapcsolatban. A gépeket és a hozzájuk való alkatrészeket négy részre bontva értékesítették. Az első két csomag hat-hat gépet és tizennégy hajtóművet, a harmadik tizenhárom gépet és harminc hatóművet, míg a negyedik csak alkatrészeket és kiszolgáló berendezéseket tartalmazott. Belgium 2018 októberétől várta a feleslegessé vált, de a Beauvechain légibázison megfelelően tárolt Dassault-Breuget/Dornier Alpha Jet 1B-k vásárlóját. A négy csomag iránt összesen kilenc érdeklődő volt, de ezek közül csak négy adott ajánlatott. Mindre a legjobbat a Top Aces kanadai magánvállalat adta, így összesen 9,7 millió euró (11,5 millió dollár) ellenében övéké lett az egykori belga kiképzőgép-flotta. A Top Aces flottájába már eddig is húsz, valaha a Luftwaffe kötelékében repült Alpha-Jet, valamint fél tucat ex-izraeli A-4N Skyhawk repülőgép volt megtalálható. A német-francia típusból Belgiumban az 1975 szeptemberében aláírt szerződés értelmében 33 darabot rendszeresítettek a Lockheed T-33-ok és a Fouga Magister-ek leváltására. Az utolsó 33. Alpha Jet-t 1980 júliusában szállították le.
Október 7-én leszállították Luxemburg számára a 197 millió euróért megrendelt Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépet. Ennek köszönhetően Luxemburg az A400M Atlas hetedik üzemeltetője lett. Ez a CT-01 lajstromjelű MSN104 repülőgépet, a hét belga Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgéppel együtt egy közös belga – luxemburgi egység, a 15. Légiszálító Ezred, Melsbroek repülőtéren fogja üzemeltetni. Az első belga repülőgép, a CT-02-es MSN106 (az első repülés 2020. július 30.) ez év decemberében érkezik majd meg ide. A következő belga Atlas az MSN109, vagy a CT-03 hamarosan elkezdi majd a berepülési programot. Jelenleg még 3 belga repülőgép, az MSN114, az MSN116 és az MSN117 van a gyártósoron különféle állapotban.
Csak a következő év januárjának elején kerül átadásra Portugália első korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere. Az 1993 óta használt öt Super Lynx Mk.95 modernizációjáról még 2016. július 21-én írt alá egy 69 millió euró (akkor 76,45 millió dollár) értékű szerződést a Leonardo Helicopters-szel a Portugál Haditengerészet. A sárkányszerkezetet érintő nagyjavítás mellett a helikopterek új repülési műszerekkel, pilótafülkével, Rolls-Royce Gem 42-es gázturbinák helyett erősebb LHTEC CT800-4N hajtóművekkel és az eddigi hidraulikus helyett egy elektromos fedélzeti csörlővel is el lesznek látva a munkálatok végeztével. Portugália elsőként korszerűsített Super Lynx Mk.95A helikoptere 2020. február 14-én hajtotta végre első felszállását. A gép átadását ugyanezen év feléig tervezték végrehajtani. A koronavírus miatt ezt szeptember 30-ra módosították, majd a héten jelentették be a következő évre áttett dátumot. Továbbá azt is közölték, hogy a 2021-es évben, mint az őt forgószárnyas leszállításra fog kerülni.
Spanyolországban is elindult a légvédelem korszerűsítése. Itt már több mint öt éve lógott a levegőben az MBDA Mistral 3-as rakéták beszerzése. Ezt azonban eddig költségvetési okokra hivatkozva eddig elnapolták. Az első adagot most megrendelték, ami bizonyos kényszer is volt, hiszen a hadrendben álló Mistral 1-ek lassan elérik élettartamuk végét. A következő évben a mostaninál nagyobb mennyiségű Mistral 3-as megrendelése várható Spanyolországból.
Ezen a héten is érkezett hír a görög Dassault Rafale beszerzésről. Párizs ugyanis ez év végéig 12 darab Rafale-t fog megrendelni. Ez úgy kapcsolódik a görög vásárláshoz, hogy ez a mennyiség az Athén tulajdonába kerülő példányok pótlására fog szolgálni. Párizs jelenleg 102 darab Rafale felett rendelkezik. Várható még további 8 Rafale megrendelése is szintén a görögök részére, ezek új gyártásúak és a korszerűbb F3-R változatúak lesznek. Az összesen 18 darab francia vadászbombázó egy és két milliárd euró közötti kiadást fog jelenteni a görög államnak. Így a Rafale gyártósora 2024-ig biztosan üzemelni fog, így francia szolgálatban addigra 129 példánya lesz megtalálható, de abban az évben várható egy további 30-40 gépre szóló rendelés véglegesítése Párizsból.
Október 5-től első tengeri próbaútján van Franciaország 7. FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattja. Az első tengeri próba célja kettős, a meghajtó és navigációs rendszerek teljesítményének tesztelése, valamint a harci rendszer integrációjának ellenőrzése és tesztelése. Az ELZÁSZ nevet viselő hajó az első abból a kettőből (a másik fregatt neve LORRAINE), amik fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat. Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. A 2019. április 18-án vízre bocsátott, D656 hadrendi jelzéssel rendelkező, 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles ELZÁSZ 2021 első felében kerül majd átadásra a francia flotta számára. Párizsban 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyul.
Franciaországban ezen a héten a különleges erők számára is bejelentettek egy beszerzést. Az eddig megrendelteken felül ugyanis további 10 NHIndustries NH90-es helikoptert vásárolnak meg a hadsereg különleges erőit támogató helikopterflotta korszerűsítése címén. Ezeket a helikoptereket várhatólag 2026-ig adják majd át. A mai napig a Francia Haditengerészet 27 darab megrendelt NH90-ből 24-et szállítottak le, míg a Francia Hadsereg 45-öt vett már át a hadrendbe állítani tervezett 74-ből.
Oroszország október 6-án kedden (Putyin 68. születésnapján), sikeresen tesztelte a 3M22 Zircon hiperszonikus robotrepülőgépét. A Barents-tengeren végrehajtott próba során a GORSKOV ADMIRÁLIS fregatt mellső 3S14 típusjelzésű függőleges indítótubusából történt az indítás, mely első volt egy hadihajó fedélzetéről végzettek sorában és már az állami ellenőrző tesztek körébe tartozott. A Project 22350 fregattról útjára indított Zircon túllépte a Mach 8-as sebességet és négy és fél perc alatt elérte és el is találta a 450 kilométerre lévő célt. Orosz bejelentések szerint a 3M22 Zircon hiperszonikus robotrepülőgép telepítése a hadihajókon könnyedén megvalósítható lesz majd a hadrendbe állítás után, mivel indítására a már meglévő P-800 Onyx és Kalibr 3M54 (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) robotrepülőgépek indító berendezései alkalmazhatók lesznek az új fegyverhez is. Várhatólag még ebben az évben sort kerítenek majd a 3M22 Zircon hiperszonikus robotrepülőgép első tengeralattjáróról történt indításra is.
Új szintre léphetnek az orosz helikopterek a pilóta nélküli járművekkel való együttműködés tekintetében. Ugyanis a Zaszlon kutatóközpont bemutatta a továbbfejlesztett B8V10-UV jelzésű rakétaindító blokkjait. Ezek a hagyományos szovjet/orosz 80 milliméteres csövekkel ellátott blokkok képesek lehetnek a jövőben kisméretű pilóta nélküli eszközök indítására is. A nem irányított rakéták helyett nem csak megfigyelésre képes járművek, hanem „öngyilkos módon” a célpontra rázuhanó eszközök is alkalmazható lesznek a 10 csövű K8V10-UV, vagy az K8V5-UV 5 csővel rendelkező, de egymás alá kapcsolható konténerekből, akár csövenként más-más eszközzel ellátva. Elsőként a Mil Mi-28NM harci helikopter fegyverzetében fognak megjelenni ezek a drónok, majd a jövőbeli orosz tervek szerint a Kamov Ka-52-es, illetve egynéhány Mil Mi-8-as alváltozat is képes lesz ezen eszközök használatára.
Oroszországban is napirenden van az UAV-k elleni légvédelem. Hogy mennyire azt az is bizonyítja, hogy egy időben folyik, egy más feladatok ellátására is képes 57 milliméteres gépágyú fejlesztése, de a jól ismert Pantsir légvédelmi rendszer SzM verziója már bemutatásra került. Ezt is úgy fejlesztették tovább, hogy a kisméretű pilóta nélküli repülőeszközök elleni harcban még jobban helyt tudjon állni. Ezt egészítheti majd ki a TOR rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer új rakétája. A már fejlesztés alatt álló kisméretű és olcsó új rakéta is elsősorban az UAV-k elleni harcra lesz optimalizálva.
Műholdas fényképek látszanak alátámasztani azt a leginkább Örmény állítást, miszerint török Lockheed Martin F-16-os vadászbombázók voltak Azerbajdzsánban. A 2020. október 3-án a Ganja nemzetközi repülőtérről készült felvételeken két F-16-os volt látható az állóhelyen, egy CN-235-ös tehergép társaságában. A repülőtér Azerbajdzsán nyugati részén található, kevesebb, mint 80 kilométerre északra Hegyi-Karabahtól. Örmény állítás szerint a július 31-én kezdődött TurAz Qartali-2020 hadgyakorlat után maradt 3 török F-16-os Azerbajdzsánban az áttelepült 6-ból. Sőt, 2020. szeptember 29-én az örmény védelmi miniszter sajtótitkára azt állította, hogy az egyik ilyen F-16-os gép lőtte le az örmények egy bizonyos Szuhoj Szu-25 Frogfoot csatarepülőgépét. A török és azerbajdzsán tisztviselők ezt akkor kategorikusan cáfolták, és azt mondták, hogy egyetlen török F-16-os sem folytat harci műveleteket a régióban. Egy másik örmény állítás szerint a török F-16-okat a bevetéseik során szintén török E-7-es radargépek segítik.
Törökországban átadták a haditengerészet részére az első ATR72-600T tengeri járőr repülőgépet. Ankara a MELTEM III program keretében rendelt meg hat ilyen gépet, melyek alkalmassá váltak a tengeralattjárók elleni hadviselésre is. A szerződést 2012 júliusában írta alá a Török Haditengerészet, az Alenia Aermacchi SpA és a Turkish Aerospace Industries (TAI).
Indiában fontolgatják az eddig megrendelt példányokon felül további Dassault Rafale beszerzési lehetőségét is. Az elképzelésekben két további repülőszázad átfegyverzésére elegendő gépmennyiség szerepel. A 2016-ban vásárolt 36 gép számára megteremtett feltételek éppen elegendőek lennének a további két század gépállományának, így jelentősen alacsonyabb költséggel járna ezek beszerzése. Ugyanakkor a légierő vezetése egyértelművé tette, hogy jelenleg a 83 darab HAL Tejas Mark 1A beszerzése is elsőrendű kérdés számukra.
Október 9-én sikeresen tesztelték Indiában a helyi fejlesztésű lokátor romboló rakétát. A Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóról indított Rudram-1, vagy más néven NGARM (New Generation Anti-Radiation Missile) eltalálta egy szigetre telepített rádiólokátort imitáló, célként szolgáló sugárforrást. A rakéta hossza megközelítőleg 5,5 méter, súlya 140 kilogramm. Meghajtásáról kétlépcsős szilárd hajtóanyagú rakétamotor gondoskodik, hatótávolsága 100-150 kilométer. Inerciális és műholdas helymeghatározó rendszerrel egyaránt rendelkezik a Rudram-1.
Japánban a légierő az Iruma légibázison átvette első Kawasaki Heavy Industries (KHI) RC-2 elektronikai hírszerző (ELINT) repülőgépét. A Kawasaki C-2 szállító repülőgép módosított változatának fejlesztési programja még 2015-ben indult el. Az első RC-2-t a második XC-2-es prototípus átalakításával hozták létre. Ez első repülését még XC-2-ként 2011 januárjában hajtotta végre, de immáron átépítve RC-2-ként a Gifu támaszpont betonjáról 2018-ban szállt fel. A törzsön, valamint a szárnyon egyaránt jellegzetes módosításokat viselő RC-2 különleges feladatú fedélzeti rendszereit a Toshiba vállalat készítette el. Az RC-2-ek az 51 éves átlagéletkorú, négy darabos mennyiségben szolgálatban álló, turbólégcsavaros NAMC YS-11EB elektronikai hírszerző repülőgépek utódai lesznek. Az ezeket a gépeket repülő század állomáshelye szintén Irumában van. Japánban tervezik a C-2-es teherszállító repülőgép rádióelektronikai zavarásra képes változatának kifejlesztését is.
Egyre több Lockheed Martin F-35A Lightning II-es repül Japánban a típus első otthonául szolgáló Misawa bázison. Jelenleg tizenhét F-35A állomásozik Misawában, és 2021 második negyedévében körülbelül húsz példány lesz már megtalálható ugyanitt. Mivel a 2021-es évben további 4 F-35A kerül majd megrendelésre Japán számára (ezek lesznek a 44–47. példányok), így időszerű lesz lassan kijelölni a következő légibázist, melyen megjelenik az új típus. Jelenleg még Komacum és Csitosze város közelében lévő támaszpontok között vacillálnak a döntéshozók. Napjainkban mindkét repülőtéren ugyanazokat a típusokat repülik, amik az F-15J/DJ és a T-4. Mindkét bázis esetében az amerikai vadászgépek kivonásra fognak kerülni, mivel ezek is azok közé tartoznak majd, amelyeket nem fognak korszerűsíteni.
Japán következő évre szóló katonai költségvetésében van egy 11,4 millió dolláros tétel, mely az új JNAAM (Joint New Air-to-Air Missile) közepes hatótávolságú légiharc-rakéta fejlesztésére van elkülönítve. Ezeket a fejlesztési munkálatokat az Egyesült Királysággal közösen végzik a japánok. A közös rakétafejlesztés 2014-ben kezdődött, miután Tokió és London két évvel korábban katonai együttműködési megállapodást kötött. 2018-ban a projekt belépett a prototípus kidolgozásának szakaszába, amelynek 2022-ben, vagy 2023 elején el kell majd készülnie. A prototípus-tesztek lehetővé teszik a rakéta teljesítményének felmérését és az időpontot is megjelölhetik a sorozatgyártás megkezdéséhez. A japán fél arra számít, hogy a fejlesztési program 2024 márciusában lezárulhat. Jó eséllyel a JNAAM közepes hatótávolságú légiharc-rakéta külső megjelenésében az európai MBDA Meteor rakétára fog hasonlítani, de elektronikai rendszerét a Mitsubishi Electric fejleszti. Itt szintén egy már létező technológia, az AAM-4B képezi az alapot, ennek növelt képességekkel rendelkező elektronikája kerül majd a rakétába. A sikeres fejlesztést követően a JNAAM közepes hatótávolságú légiharc-rakéta megjelenik majd a brit és a japán F-35-ök fegyverzetében is.
Október 1-től repülhetnek újra Japánban az F-2-es vadászbombázók japán médiaforrások szerint. Még szeptember 8-án fedezték fel egy rutin átvizsgálás során az egyik F-2B szárnyában azt a repedést, ami miatt az összes gépre felszállási tilalmat vezettek be. Miután az mindegyik F-2-t átvizsgálták feloldották a repülési tilalmat, így gyanítható, hogy csak egyedi esetről lehetett szó.
Várhatólag 2020 októberének végéig megkapja első Sikorsky CH-53K King Stallion helikopterét az Amerikai Tengerészgyalogság VMX-1 tesztszázada. A New River támaszponton települt egység számára nem ismeretlen a CH-53K, hiszen 2018. május 16-án vette át az első CH-35K-t, de azt a tesztrepülések során feltárt 126 hiányosság miatt vissza kellett adni a gyártónak. A tesztprogramban résztvevő négy példány rendelkezésre állási mutatója 69%-os volt akkor, ez elmarad az elvárt minimum 75%-tól. Gondok voltak még a számítógépeken futó szoftverekkel, de sokkal komolyabb probléma volt az, hogy a számítások szerint az erőátviteli rendszer sem tudta elérni az elvárt élettartamot. A 2019-es év végére sikeresen kiküszöbölték a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek egyik problémáját. A gondot az okozta, hogy a forgószárnyas óriások három General Electric T-408-as (GE38-1B) gázturbinájába rendszeresen visszaáramlott az fúvócsövet elhagyó égéstermék. Ez nem csak csökkentette a hajtóművek teljesítményét, hanem veszélyessé is tette a repülést e gépekkel. A módosítás hatékonyságát több tesztrepülés során is alaposan ellenőrizték és ezek a megfelelő eredményt hozták. Gyártói vélemény szerint az akkori 126 hibából mára már 118-at megoldottak. Az Amerikai Tengerészgyalogság várhatólag 200 példányban fogja beszerezni az új nehézhelikoptert, bár az elhúzódó fejlesztés miatt alaposan megemelkedhet a darabáruk. Ez a mennyiség nyolc aktív, egy tartalékos és egy kiképzőegység felállítására lesz elegendő. A jelenlegi árkalkuláció szerint egy darab CH-53K 148 millió dollárba fog kerülni, míg ez az összeg 2017-ben „csak” 92 millió dollár volt.
Jóformán csak egy szoftverfrissítéssel sikerül az MQ-9 Reaper felfegyverzett pilóta nélküli repülőgépek fegyverzetének mennyiségét a duplájára növelni. Mindez jelenleg csak az AGM-114 Hellfire rakétákra igaz. Eddig a szárnyak alatti két-két felfüggesztési ponton csak egy-egy rakéta volt elhelyezhető, de a szükséges programok módosításával, na és dupla felfüggesztők segítségével egy Reaper már 8 rakétával is bevetésre indulhat a jövőben. Az első ilyen módosított MQ-9-el már folynak a repülési tesztek az Egyesült Államokban.
Peru egy újabb Boeing 737-es beszerzésével erősíti meg szállító kapacitását, az ez évben beszerzett Boeing-en felül. Azt a polgári repülésben használt 737-300-ast a floridai székhelyű Fort Lauderdale-ben székelő D&S Aviation-tól szerezték meg, 3,75 millió dollár ellenében. Az 1990-ben gyártott gép CFM International CFM56-3C1-es hajtóművekkel van ellátva, első tulajdonosa a United Airlines volt, míg legutóbb a Dream Wind Airlines ukrán légitársaság üzemeltette. Ez lett a perui légierő harmadik 737-ese, amely a már üzemben lévő 200-as és 500-as változatú gépekhez csatlakozott. A Limában található Callao légibázison állomásozó 841. Szállítórepülő Század számára eladásra felajánlott 737-eket október 21-ig várja légierő vezetése. Az eladók dolgát megkönnyítő nyilvános a beszerzésre fordítható pénzösszeg is, ami most 10,5 millió dollár.
Brazíliában hamarosan elkészülnek az első korszerűsített Embraer T-27 Tucano turbólégcsavaros kiképző repülőgéppel a helyi légierő részére. A jelenleg a festés stádiumában lévő, immáron T-27M jelzést viselő példány műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósítható lesz a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt a következő év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.
Az Embraer és az ELTA Systems, az Israel Aerospace Industries (IAI) leányvállalata bemutatta a P600 AEW (Airborne Early Warning) új generációs légtérfelderítő repülőgépet. Ennek közös fejlesztéséről még az 53. Nemzetközi Párizsi Légiszalonon állapodtak meg a felek 2019-ben. Az Embraer üzleti célokra fejlesztett 12 személyes Praetor 600-as típusán alapuló radargépet az izraeliek látják el a szükséges rádiólokátorral. A Praetor 600-as 20,74 méter hosszú, 6,41 méter magasságú és 21,50 méter szárnyfesztávolságú repülőgép, amit két Honeywell HTF7500E gázturbinás sugárhajtómű mozgat, amelyek mindegyike 3414 kilogrammos tolóerőt generál. Ezáltal lehetővé válik a 880 kilométer per órás legnagyobb és a 840 kilométer per órás utazósebesség és a 13716 méteres repülési magasság elérése, 7440 kilométeres hatótávolság mellett. A levegőben tölthető idő hossza 7,5 óra, míg a 12000 méteres szolgálati magasságra fél óra alatt képes feljutni a Praetor 600-as. A nagyjából 21 millió dollárért értékesített Praetor 600 átalakított változata a törzs tetején az ELTA EL/M-2096 rádiólokátort hordozná. Ez már eleve rendelkezne saját-idegen felismerő rendszerrel és a nagyobb érzékenység érdekében az antenna építésénél gallium-nitridet használnának. Természetese a P600 AEW rendelkezne műholdas kommunikációs rendszerrel is és a géptörzsben három kezelői munkahelyet alakítanak ki.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Sea Harrier FA.2
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Dassault/Dornier Alpha Jet 1B+
McDonnell Douglas AH-64D Apache Longbow
Catégories: Biztonságpolitika
2020.10.03
Költségvetési aggályokra hivatkozva Németország lemondta a nehéz szállítóhelikopterek cseréjre indított kiválasztási folyamatot. Ahogy az várható volt, ez év januárjában Németország új nehézhelikopter-tenderére (Schwerer Transporthubschrauber = STH) jelentkezett a két legesélyesebbnek tartott gyártó, a Sikorsky és a Boeing is. Előbbi a még talán nem kellően kiforrott CH-53K King Stallion modellel, míg utóbbi a némileg kisebb kapacitású, de megbízhatóbb CH-47 Chinook típussal. Berlin 44-60 darab forgószárnyas beszerzéséről szóló szerződését 2021-ben tervezték véglegesíteni. Ezek a helikopterek 2024-től kerültek volna átadásra, míg az utolsó példány 2030-ban érkezett volna meg. A Sikorsky helyi erők bevonásával (is) megpróbált sikert elérni. Csapatában olyan nevek találhatók meg, mint a Rheinmetall Aviation Services GmbH, az MTU Aero Engines, az Autoflug GmbH, a Hydro Systems KG, a Collins Aerospace, a Hensoldt, a Liebherr, a Rohde & Schwarz, a Vincorion és a ZFL. További pozíciószerzés okán Németországban egy logisztikai és karbantartó központot is létrehoznának a lipcsei repülőtér területén.
Továbbá a német vállalatok jelentős szerepet játszanak a CH-53K program sikerében, mivel a német ipar számára ez sok új, hosszú távú munkahely létrehozását jelentheti. Azt már ez év elején tudták a Sikorsky-nál, hogy a Bundeswehr igényei miatt egy új fedélzeti rádiólokátorra is szükség lesz a továbbfejlesztett kommunikációs rendszer mellett a King Stallion esetében, amennyiben kiválasztásra kerül. Tény, az idős Sikorsky CH-53GA/GS váltótípusával szemben a németek folyamatosan olyan mértékben halmozták a követelményeket, hogy ez meglepte az ipar egyes vezetőit. Továbbá a kormány követelményei között szerepelt egy több évtizedes karbantartási rendszer is, amelynek keretében a vállalkozóknak garantálniuk kellett bizonyos rendelkezésre állási arányokat. Mindezek ahhoz az állapothoz vezettek, hogy az eredetileg tervezett költségvetésbe már nem fért bele az ilyen módon kibővített beszerzés. A történetek ellenére Berlinben továbbra is cél a CH-53GA/GS lecserélése 2030-ig, így várható egy újrafogalmazott verseny kiírása.
A Jordánia közép-keleti részén található al-Azraq légibázisra érkezett meg négy belga Lockheed Martin F-16-os vadászbombázó. A tartaléknak szánt ötödik gép az öt órás repülőút során meghibásodott és visszafordult. A négy F-16-os október 1-től, csütörtöktől hajthat majd végre bevetéseket Irak és Szíria felett. A florennes-i belga légibázison települő 2. Harcászati Repülőezred gépei a koalíciós szárazföldi csapatok és az iraki erők támogatása során már használni fogják a nemrégiben kapott GBU-39 SDB bombákat.
Egy újabb Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgépet rendeltek meg a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat számára. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki az eddig ismert nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett.
A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak. A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült, és most készen állnak az ismereteik felelevenítésére, mivel ez a repülőgép üzemeltetéséhez vezető út utolsó lépése. A legénység többi tagjának képzése már újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában.
Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. A megállapodás alapján ezek a többfeladatú repülőgépek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni, de az egység rendelkezni fog egy előretolt műveleti bázissal is, ennek Köln-Wahn ad majd otthont. Hollandiában öt A330MRTT lesz majd megtalálható, míg Németországban három. Eddig a fent említett hat ország írta alá az együttműködésről szóló programot 8 repülőgép üzemeltetésére, amely még opcióként további 3 repülőgépre is vonatkozott. Ez a most megrendelt gép ezen választási lehetőségből került át a véglegesen megrendeltek közé.
A másodiknak átadott Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép, aT-054-es lajstromjelű gép 2020. augusztus 10-én 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le az Eindhoven-i bázison. Az első Airbus A330MRTT (T-055) június 30-án érkezett meg ugyanide. Ezek az első időben leginkább a képzésben fognak rész venni, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A harmadik, a negyedik és az ötödik repülőgép jelenleg már átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezik, a negyedik pedig még ez év novemberében lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at 2020 májusának elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak. A következő repülőgépet, a T-056-ot várhatóan 2020. októberében szállítják majd le, de nem az előre tervezett németországi repülőtérre. Ugyanis ez is az Eindhoven-i bázisra kerül majd, mivel Kölnben az infrastruktúra még nem áll készen az Airbus-ok fogadására. A 9. A330MRTT települési helye valószínűleg szintén Hollandia lesz.
Ha különlegesnek éppen nem is nevezhető, de mindenképpen egyedi festést kapott egy dán F-16AM. A Dán Királyi Légierő létrehozásának (1950. október 1-jén) 70. évfordulója alkalmából az E-005-ös gép a F-35-ökön alkalmazott FS36170 színkódú szürke festést viseli.
Szeptember 27-én három új Lockheed Matrin F-35A Lightning II vadászbombázó landolt Norvégiában. A norvégiai Ørlandba most megérkezett példányok oldalszámai: 5387, 5388 és 5389. Ezekkel már 28 darabra növekedett a skandináv állam részére átadott Lightning-ok mennyisége. Ezekből 7 darab az USA-ban a Luke légitámaszponton található meg, ahol a földi, és a légi személyzet képzésében vesznek részt. A 2019 novemberétől korlátozottan bevethetőnek nyilvánított norvég F-35-ök várhatólag 2025-ben érik majd el a korlátozások nélküli bevethetőséget. Oslo terveiben összesen 52 darab F-35A beszerzése szerepel, ezt a mennyiséget mindig az adott évet érintő darabszámot magába foglaló lebontásban minden évben jóvá kell hagynia a parlamentnek.
Oroszországban már elkezdték a Moszkva által megrendelt Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek sorozatgyártását. A kormánnyal kötött szerződés értelmében 2027-ig 98 ilyen harci forgószárnyast kell majd leszállítani. Az eddig elkészült két példány közül az egyik az állami átvételi teszteken van, míg a másikat az új rotorlapátokkal végzett kísérletekhez használják. Ezek a továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátok az egyfokozatú présöntéssel, egy új gyártási technológiával lettek megalkotva, és a modern aerodinamikai jellemzőknek köszönhetően növelik a helikopterek által elérhető végsebességet, valamint csökkentik a vibrációt is. A tökéletesített Mi-28NM, mely a Mi-28N harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől, mivel módosított törzzsel, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az rotoragy fölött elhelyezett N025 radart is. 2019 márciusának elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út, ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Később pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.
Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.
Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz, és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a több mint 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.
Napirenden van az orosz tengerészgyalogosok számára a BMP-3F gyalogsági harcjárművek beszerzési tervezete. Moszkvában már vagy tíz éve beszéltek arról, hogy a fejlett, úszóképes páncélos megjelenhet majd a tengerészgyalogságnál, de erre eddig nem került sor. A BTR-80-as páncélozott szállító harcjárművek mellett ezen haderőnél a már kivonásra érett PT-76-os könnyűharckocsik voltak képesek páncélvédelemmel rendelkezve is az úszásra. A BMP-3F-ek beszerzéséről a döntés hamarosan megszülethet, hiszen az 1 méteres hullámzásban még úszásra képes, valamint 50 centiméteres hullámzásban tüzelésre képes gyalogsági harcjármű esetében ezt a jelenlegi Kaukázus-2020 gyakorlaton mutatott képességek fényében tervezik megtenni.
Az Egyesült Királyság és Kazahsztán közötti kétoldalú katonai együttműködés alapján a legutóbbi látogatás alkalmával bemutatták a Brit Királyi Légierő Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépének képességét a kazah kormánynak. A demonstráció részeként az A400M Airbus tesztpilótái bemutatták a repülőgép technikai képességeit a kazah tiszteknek. Ennek során két, a helyi haderőben használatos Arlan páncélozott jármű került rögzítésre a tehertérben. A 37 tonnányi tömeget 3200 kilométerre elszállítani képes A400M-ből a kazakok egy példány megvásárlását fontolgatják.
Szeptember 29-én a németországi Kielben vízre bocsátották az Egyiptomi Arab Köztársaság haditengerészetének újabb Type 209/1400mod osztályú tengeralattjáróját. A S44-es jelzésű egység immáron a negyedik azon testvérhajók közül, amelyeket még 2012 augusztusában rendelte meg Kairó a ThyssenKrupp Marine Systems-től, ahol hosszú ideig nem közöltek semmit sem a gyártásba vett első tengeralattjáró jövőbeli tulajdonosának kilétéről. Egyiptom 2015-ben rendelte meg a soron következő két felszín alatti egységét. A 30 fős legénységgel hajózó, lemerülve 1594 tonna vízkiszorítású, 62 méter hosszú, 6,2 méteres átmérőjű törzzsel rendelkező Type 209/1400mod osztályú tengeralattjárók fegyverzetében a huzalvezérlésű DM2A4 Seehecht, exportra SeaHake mod4 néven kerülő torpedók mellett az amerikai UGM-84L Harpoon Block II hajók elleni robotrepülőgép is megtalálható lesz. Ez utóbbiakból eddig 20 éles, valamint két oktatásra szolgáló példány mellett tároló és szállító konténerek, pót- és cserealkatrészek, logisztikai támogatás és vizsgálati eszközök, oktató és műszaki dokumentáció és a személyzet képzése is megvásárlása került 143 millió dollár értékben. Napjaik egyik legkorszerűbb, nem nukleáris meghajtású egységei a kínai gyártású, bár több, korszerű nyugati felszereléssel és fegyverzettel ellátott Type 033-as ROMEO-osztályú tengeralattjárók pótlását fogják szolgálni. Az első S41 jelzésű tengeralattjárót 2016 decemberében adták át, míg a második tengeralattjárót, az S42-őt 2017 augusztusában, a harmadikat az S43-at 2020. április 9-én adták át.
Hat hónappal az első repülőgép után szeptember 30-án megérkezett az Egyesült Arab Emírségek második GlobalEye radargép is a megrendelőhöz. Ez a típus Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépén alapul. A légi, tengeri és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre.
A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. 2019 novemberében további két GlobalEye-t megvásárlási szándékát jelentették be, nagyjából 1,018 milliárd dollárért. Ezek talán már a Bombardier Global 6500-as üzleti repülőgépen fognak alapulni. Az első két rendelés három példánya már repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja (SE-RMZ) és augusztusa óta. Elsőként mégis a másodiknak elkészült SE-RMZ ért a közel-keleti államba, mivel az elsőnek elkészültet további svédországi tesztekhez és személyzeti képzéshez használták. A már kiképzett légi személyzettel az Egyesült Arab Emírségek légiereje az átvételi teszteket hamarosan elkezdi a most megérkezett GlobalEye-on.
Thaiföld 162 millió dollár értékben rendelt meg Beechcraft T-6C Texan II-es turbólégcsavaros kiképzőgépeket a légiereje részére. A T-6C tizenegyedik vásárlójaként az ázsiai állam 12 repülőgépet szerez be. A Texan II-ek kezdetben a huszonkét PC-9 Pilatus mellett fognak szolgálni, mint alapképző repülőgépek a Kamphaeng Saen légibázison. Idővel azonban teljesen ki kell majd cserélni a svájci gépeket, amely valószínűleg a T-6TH újabb megrendeléséhez vezetnek a jövőben. A thaiföldi személyzetek képzése 2022-ben veszi majd kezdetét Wichitában és az első T-6TH típusjelű gépet 2022 végén szállítják le. Érdekesség, hogy csak két T-6TH kerül teljesen összeszerelve átadásra, a többi tízet szétszerelve adják majd át és helyben kerülnek majd összeszerelésre. Thaiföldön várják még a felfegyverezhető AT-6TH Wolverine variáns 12 példányát is. A T-6TH-k, ugyanis mint már említve lett a Pilatus PC-9-ek utódjai lesznek, míg az Aero L-39ZA pótlására a Diehl Defense IRIS-T levegő-levegő rakéta, amelyet alkalmaznak már a légierő három másik harci repülőgépén - F-5E, F-16A és JAS39C - indítására képessé tett AT-6TH Wolverine szolgálna majd.
Dél-Koreában versenyt írtak az Indonéziával közösen fejlesztett K-FX vadászbombázó nevére. A névadó verseny október 1-jétől 30-ig tart, és az első helyezettje díjat és a repülőgép modellt kap majd.
Japán számára Washingtonban jóváhagyták 51 darab Raytheon RIM-116C RAM (Rolling Airframe Missiles) Block 2-es légvédelmi rakéta megvásárlását. A beszerzés becsült értéke 55,311 millió dollár.
Befejeződött az Amerikai Légierő Rockwell B-1B Lancer nehézbombázóin az IBS (Integrated Battle Station) modernizációs program. A napjainkra szolgálatba maradó összes, vagyis 60 repülőgépet érintő korszerűsítés eredeti tervében még 76 példány átépítéséről volt szó, azonban a gépek mennyisége folyamatosan csökkent. A B-1B digitális harcmezőre történő lépését már egy teljes mértékben integrált adatátviteli rendszerrel oldották meg a Boeing-nél végzett fejlesztés során, ezért a helyzeti tudatosságot több nagyméretű kijelző beépítésével javították mind a pilóták, mind a védelmi és a támadó elektronikát kezelő operátorok számára. Így a célpontok koordinátáinak, de a képi információk vételének és adásának is lehetőségének biztosítottak a Lancer-ekben helyet foglalók számára. További újdonság, hogy egy új diagnosztikai rendszer is beépítésre került, így remélhetőleg csökkenni fognak az üzemben tartási költségek. Az Oklahoma City közelében található Tinker légibázison folyó 975 millió dollárba kerülő modernizálás volt a típus történetében az eddigi legnagyobb előrelépést jelentő korszerűsítési program, amely 2012 végén kezdődött és 2020 szeptemberében fejeződött be. Az első korszerűsített Bone-t 2014. január 21-én vette át az USAF a Dyess légibázison.
Úgy tűnik, mégsem fogják az eddig fejlesztett automata töltőberendezést megkapni a következő években az amerikai önjáró tarackok. A megnövelt lőtávolságú M109A8 tüzérségi eszközök számára egy percenként 6-10 lövés kiváltását lehetővé tevő rendszert terveztek megalkotni. Már áprilisban lehetett arról olvasni, hogy az elvárt képességű technológia igencsak bonyolult, az integrációja tovább tarthat, mint azt tervezték. A közelmúltban az is kiderült, hogy a Yuma tüzérségi lőtéren végzett 4800 kilométeres próbaút során a jármű súlypontját is hátrányosan befolyásolja az automata töltőberendezés, így annak további fejlesztését elvetették. Jó eséllyel az Actuate, az Apptronik, a Carnegie Robotics, a Hivemapper, a Neya Systems és a Pratt Miller alkotta csoport kaphat majd felkérését egy újabb automata töltőberendezés kifejlesztésére.
Nem fog csökkeni a Japánban található Iwakuni bázison a gépmennyiség, az USA területére a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es átfegyverzésre hazatelepülő VMFA (AW)-242 tengerészgyalogos repülőszázad, a Denevérek távoztával. Ugyanis egy másik tengerészgyalogos egység foglalja majd el a 12 darab F/A-18D Hornet kétüléses vadászbombázó állóhelyét és veszi át feladatát ideiglenesen. Várhatólag nem egészen egy év alatt az alakulat eléri a bevethetőséget az új típusán, amiből 16 darabot kapnak majd meg.
Az amerikai Draken International megvásárolta a Cobham Groups Aviation Services UK részlegét. Az ügyletet szeptember 25-én kötötték meg, és több szervezetet is magában foglal, beleértve a korábbi FR Aviation repülőgépeit, valamint néhány helikopteres képzési és szolgáltatási tevékenységet. Az Aviation Services UK székhelye a Bournemouth-Hurn repülőtéren található, és 15 Dassault Falcon 20 repülőgépet üzemeltettek innen. Ezeket a repülőgépeket különféle feladatokra használhatják, mint például a légi célvontatás, vagy az elektronikus hadviselés. A Dassault Falcon 20 repülőgépek mindegyikének négy felfüggesztési pontja van szárnyak alatt a zavarókonténerek, illetve a légi célok felfüggesztésére. A FR Aviation fő ügyfele az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma és a NATO voltak, bár ezek a Falcon 20-asok is nyújtottak kiképzési támogatást az Egyesült Államok Angliában, a RAF Lakenheath-i bázisán települt 48. Repülőezrede számára. A cég egyetlen Diamond DA-42-gyel is repül, amely a gyakorlatok során gyakran, mint UAV megszemélyesítő működött. A Draken számára a Cobham megvásárlása nemcsak a képességek bővülését jelenti a Falcon 20-as flotta megjelenésével, hanem ami még ennél is fontosabb, az Egyesült Királyságbéli és az európai piac egy jelentős részének megszerzését is. Bár ez a piac nem olyan nagy, mint az Egyesült Államokban, de a közeljövőben várhatóan gyors növekedés lesz majd itt is tapasztalható. A Draken már eddig is tulajdonolt tizennégy korábbi új-zélandi és izraeli A-4 Skyhawk vadászbombázót, kilenc, szintén valamikori új-zélandi MB339CB sugárhajtású kiképzőgépet, tizennyolc volt cseh Aero L-159A ALCA-t és húsz korábban a Spanyol Légierőben repült Mirage F1-et is.
A Meta Aerospace megerősítette, hogy megszerzett négy Boeing KC-135R légi utántöltő repülőgépet, amelyek korábban a Szingapúri Légierejénél (RSAF) szolgáltak. Az első repülőgépet már meg is érkezett a kaliforniai March légibázisra, ahová a másik három társa november végégig követni fogja. A négy KC-135R repülőgép az 1960-as évek elejétől az Egyesült Államok Légierejénél (USAF) szolgált, mielőtt 2000-ben az ázsiai városállam tulajdonába kerültek volna. Szingapúrban történő szolgálatba lépésük előtt a korszerűsítés keretén belül a régi Pratt & Whitney JT3 hajtóműveiket CFM International CFM56-okra cserélték le. Ázsiában 2019 júniusában jött el a merev csöves rendszer mellett a hajlékony tömlős rendszerrel is felszerelt tartálygépek esetében a búcsú ideje és már egy ideje érkeztek információk arról, hogy a négy KC-135R amerikai lajstromba került, de a vásárló kiléte eddig nem volt ismert.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Sea Harrier FA.2
English Electric Lightning T.5
General Dynamics F-16CG Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35A Lightning II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.09.26
Ausztriában megtalálták a 2022 második felében kivonásra kerülő Aérospatiale SA316 Alouette III-as helikopterek utódját. A beszerzésről először a Kronen Zeitung osztrák lap számolt be. Klaudia Tanner osztrák védelmi miniszter bejelentette, hogy tizennyolc Leonardo AW169M többfunkciós helikoptert kívánnak beszerezni, a huszonhárom darab, 1967 óta szolgálatban álló francia gép pótlására. A kiválasztást a vezérkar végezte, akik a minisztériumnak ajánlották ezen helikopterek megvásárlásra. A helikopterek költsége körülbelül 300 millió euró lesz (352 millió dollár), amelynek kétharmadát egyedül az AW169M-ekre fordítják, a fennmaradó részt képzésre, infrastruktúrára és pótalkatrészekre költik majd el. Az AW169M-ek közül hatot leginkább a pilótaképzésben terveznek használni, míg a többit egyaránt alkalmazni kívánják majd a fegyveres harci, valamint a békeidős alpesi kutató-mentő feladatokban is.
Egy ilyen helikopter ára felszereltségtől és gyártói támogatás mértékétől függően 8-15 millió euró között változhat. A döntő tényező az AW169 kiválasztásában az együttműködési lehetőség volt. Olaszországban olyan partnerre talált Ausztria, aki hajlandó együttműködni az osztrák fegyveres erőkkel a katonai helikopterek üzemeltetésének minden területén. Miután a szerződéses tárgyalások lezárultak, nagyjából hat hónap múlva megkezdik az osztrák helikopterek gyártását. Az első helikoptert várhatóan 2022 közepén szállítják le az Osztrák Légierő (Österreichische Luftstreitkräfte) részére. Két másik gyártó, az Airbus (H-145) és a Bell (429 GlobalRanger) versenyzett még az osztrák megrendelésért. Érdekesség, hogy a civil felhasználásból származó adatok szerint a Bell 429 GlobalRanger repült órára jutó költsége 800 euró, az Airbus H-145 esetében 1000 euró, míg az AW169-nél ez 1300 euró. Úgy lesz teljesebb a kép, ha az is megemlítésre kerül, hogy az AW169 két hajtóművel rendelkezik, némileg nagyobb társainál, valamint költségei azért is magasabbak, mivel csak 2015 óta repül.
Németországban jelenleg politikai vita zajlik a K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvettek 2008 és 2013 között szolgálatba állt egységeinek jövőjéről. A BRAUNSCHWEIG (F 260), a MAGDEBURG (F 261), az ERFURT (F 262), az OLDENBURG (F 263), valamint a LUDWIGSHAFEN AM RHEIN (F 264) egyaránt közeledik ahhoz az időponthoz, amikor időszerű lesz a korszerűsítésük. Néhány politikus szeretné elérni, hogy erre nem kerüljön sor, hanem a hazai ipart még jobban támogatva inkább épüljenek ezek helyett új egységek. Persze vannak, akik szerint nem kell új hajókat építeni, ezek helyett bőven megfelel a korszerűsítésük is. Továbbá páran azt is megemlítették, hogy jelenleg a Német Haditengerészetnek korszerű ellátóhajókra lenne leginkább igénye, valamint ugyancsak fontos a 212CD típusú tengeralattjárók Norvégiával való közös megépítése.
A német Flensburger Fahrzeugbau Gesellschaft (FFG) vállalat bemutatta a Genesis páncélos járművét. A Boxer gyalogsági harcjárműre megszólalásig hasonlító Genesis újdonságai jobbára a páncéltest alatt rejtőznek. A két évvel ezelőtt fejleszteni kezdett, 8x8-as kerékképletű Genesis jellemzője egy teljesen hibrid hajtás, amely dízel és elektromos motorokból áll. A rendszer igény szerint alakítható, így lehetővé teszi a jövőben a 4×4-es és 6×6-os kerékképletű járművek kifejlesztését is. A Genesis fejlesztését teljes egészében az FFG finanszírozta. A projektnek köszönhetően a vállalat jelentős tudásra tett szert a hajtáslánc, az elektronika és a szoftverek területén, amely lehetővé teheti majd számára a jövőben, hogy több tenderen is a siker reményében vegyen részt. A hibrid hajtásrendszer teljes teljesítménye 1368 kilowatt, és szíve a dízelgenerátor.
Mind a nyolc kereket külön elektromos motor hajtja meg, nyomatékuk 15622 Newton méter. Csak elektromos meghajtást használva a jármű hatótávolsága 150 kilométer, 40 kilométer per órás sebességgel. A hibrid rendszerben a hatótávolság 600 kilométerre nő 60 kilométer per órás sebesség mellett. A hibrid hajtásnak még számos előnye van. A sebességváltó hiánya és az egyszerűsített kormányrendszer csökkenti a vételárat, és a jármű üzemeltetésének költségeit. Ezenkívül az elektromos meghajtás sokkal csendesebb haladást tesz lehetővé, valamint energiát biztosít a megfigyelő és kommunikációs eszközök részére kikapcsolt motor mellett. Ezek nagyon jelentős előnyök, különösen a felderítő egységek szempontjából. A jelenlegi konfigurációban a technológiai demonstrátor súlya 40 tonna körüli, ami meghaladja a Boxerét. A jármű 8,25 méter hosszú, 2,25 méter széles és 2,40 méter magas. A bejelentett maximális sebessége megközelítőleg 100 kilométer per óra.
A Cseh Védelmi Minisztérium szerződést írt alá a VOP CZ-vel, harminc T-72M4CZ harckocsi és három VT-72M4CZ műszaki harckocsi korszerűsítéséről. A Prága által biztosított 40 millió dolláros költségkeretet a tűzvezető és irányító rendszerekre fogják elkölteni. A T-72M4CZ harckocsi estében megtartották a T-72M1 125 milliméteres 2A46M harckocsi lövegét, de ezt kiegészítették a TURMS-T tűzvezető rendszerrel, valamint a 2 kilométeres távolságban még 540 milliméternyi hengerelt homogén páncélt átütni képes EPpSV-97 űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékkel. A T-72M4CZ védelmét Dyna-72 reaktív páncélzat és Obra lézeres besugárzásjelző növeli, mozgékonyságát 1000 lóerős CV12-1000 dízelmotor biztosítja.
A 27 csatár, valamint a 3 parancsnoki T-72M4CZ harckocsi esetében lecserélik a tűzvezető rendszer elavult elemeit és a hőkamerákat is. Ezenkívül új digitális kommunikációs rendszereket telepítenek, amelyek nemcsak a hang alapú kommunikációt, hanem az adatátvitelt is lehetővé teszik. A továbbfejlesztett adatkapcsolat növeli a kompatibilitást más NATO-országok harci járműveivel. A modernizációnak nincs sok köze a két évvel ezelőtti tervekhez, és még kevésbé a Scarab nevű modernizációs csomaghoz, amelyet az Excalibur Army társaság az IDET 2017-n mutatott be. A költségvetési megszorítások kényszerítették a feltételek újrafogalmazását, mert az eredetileg tervezett módon 100 jármű modernizálására került volna sor, a legambiciózusabb szerint pedig 300 tank lett volna benne érintett.
Az Aero Vodochody átadta az első L-159 ALCA (Advanced Light Combat Aircraft) könnyű harci repülőgépet a Cseh Légierőnek, amelyet tizenhat év szolgálat után kismértékben korszerűsítettek. A munkafolyamat során megejtett élettartam-hosszabbításnak köszönhetően a 6052-es oldalszámú repülőgép szolgálati ideje nyolc évvel meghosszabbodott. Továbbá a belső és a külső világítás is lecserélésre került az éjjellátó szemüvegekkel kompatibilisre. A 2019-es megállapodás értelmében a gyártó összesen 16 együléses ALCA-t fog kezelésbe venni, 60 millió euró ellenében. A gépek közül az utolsó 2022 vége előtt fog átadásra kerülni. A Cseh Légierőnél a 16 együléses ALCA mellett még repül öt kétüléses L-159T1 és három L-159T2 változat is.
Az AERO Vodochody Aerospace és stratégiai partnere, az OMNIPOL bejelentette, hogy az L-39NG repülőgép megkapta típusalkalmassági bizonyítványát. A földi és repülési tesztek megfelelő eredményei alapján az igazolást a Cseh Köztársaság Honvédelmi Minisztériumának Katonai Repülési Hatósága adta ki. A típusalkalmassági bizonyítvány megléte azt jelenti, hogy az érintett légi jármű már alkalmas a nemzetközi légtérben való repülésre, és megfelel az összes biztonsági követelménynek. Az L-39NG az egyik első katonai repülőgép, amelyet az új katonai szabványoknak (EMAR 21 és EMACC) megfelelően vizsgáltak, ami azt jelenti, hogy minősítését az EU és a NATO valamennyi katonai hatósága elismeri. A próbák során az Aero körülbelül 300 tesztrepülést hajtott végre két repülő prototípussal, és kiterjedt földi teszteket hajtott végre két statikus prototípuson. A repülőgép fejlesztése nem ér véget a típusalkalmassági bizonyítvány megszerzésével. További fejlesztések és a képességek bővítése az ügyfelek igényei szerint fokozatosan bekerül majd a jövőben a tanúsítási folyamatba.
Az L-39NG a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. Felszereltsége lehetővé fogja tenni a 4. és 5. generációs repülőgépek jövőbeli pilótáinak képzését is. A típusból eddig 26 darabra érkezett megrendelés. 12 és 10 darabot a katonai kiképzéssel foglalkozó RSW Aviation és a SkyTech vásárol majd meg, míg 4 példány Szenegál légierejéhez kerül.
A Cseh Köztársaság Védelmi Minisztériuma úgy döntött, hogy tárgyalásokat kezd az izraeli kormánnyal a szárazföldi erők számára SPYDER légvédelmi rakétarendszerek beszerzéséről, a több mint 40 éves szovjet gyártmányú 2K12 KUB légvédelmi rendszerek leváltására. A kiválasztás során a katonák gondosan értékelték hét gyártó összesen kilenc légvédelmi rendszerét. Piackutatás, szövetségesekkel folytatott konzultációk, a gyártók hivatalos információi, valamint néhány megvalósíthatósági tanulmány alapján a katonák az izraeli Rafael vállalat SPYDER légvédelmi rendszerét választották ki, mint a sajátos körülményeinek és igényeinek leginkább megfelelő rendszert. A SPYDER rövid/közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerekből négy ütegnyit terveznek beszerezni, minden üteg számára vásárolnának 3D rádiólokátorokat is. A megállapodás megkötése mindkét ország kormányzati szintjén 2021 elején várható, az új rakétarendszer szállítása pedig 2023-tól lehetséges. Prága szeretné elérni, hogy a cseh cégek legalább 30%-os arányban bevonásra kerüljenek a beszerzés során.
Bulgária aláírta a Raytheon AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéták beszerzéséről szóló szerződést. Ezzel Bulgária lesz az AIM-120-at rendszeresítő 40. ország
Hollandiában úgy tűnik a tervezettnél hamarabb fogják végrehajtani a Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgépek cseréjét. A négy C-130H és a C-130H-30 Hercules után a C-130J Super Hercules jeleni a jövőt. Az 5 új gép azonban 2030 helyett lehet, hogy már 2025-től megkezdi az elődök leváltását.
Szeptember 18-án látott napvilágot a Holland Légierő azon közleménye, mely szerint a már átadott Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázókat is érinti a robbanást gátló nitrogéncsövekkel kapcsolatos probléma. Kicsit több mint 5 évvel ezelőtt a gyártó már lezártnak tekintette a villámcsapás elleni védelem ügyében jelentkező problémát. Akkor ugyanis a kelleténél kevesebb nitrogén jutott a kiürülésnek indult tartályokba. A repülőgép üzemanyagtartályait ugyanis repülés közben a gépbe épített OBIGGS (On Board Inert Gas Generating System) rendszer segítségével nitrogénnel töltik fel az üzemanyag feletti részen, így csökkentve az akár villámcsapástól is bekövetkező felrobbanás veszélyét. Persze mivel egy harci repülőgépről van szó, a harci sérülések okozta veszélyek ellen került megalkotásra ez a rendszer, akárcsak elődjei, melyek még nitrogénpalackokból kapták a robbanásveszélyt csökkentő gázt.
Vagyis az F-35-ök esetében nem kell annak utántöltésével foglalkozni a műszaki kiszolgálás során. Tehát volt gond, de csak az A változattal, ugyanis a rövid távon fel-és helyben leszálló B, valamint a hordozófedélzeti C változat esetében ez a rendszer némileg eltér a konstrukció kialakításából adódóan. Ez év júniusának első napjaiban azonban a Utah államban lévő Hill Légibázison lévő Ogden Logisztikai Komplexumban egy időszakos karbantartásra érkezett F-35A-n a nitrogén szállítását végző csőrendszerén sérülést fedeztek fel. A lehető leggyorsabban ellenőrzésnek vetettek hát még alá 24 gépet, ezekből 14-en fedeztek fel hasonló hibát.
A gyártó ideiglenesen felfüggesztette az F-35-ök szállítását június 2-tól 23-ig, míg megerősítést nem nyert, hogy a gyártás során még minden rendben található a csőrendszert érintőleg. Úgy tűnik tehát, hogy a rendellenesség csak az átadást követően lép fel a típuson. Némelyik elképesztően gyorsan elhasználódott el, volt olyan, amelyik mindössze 173 órát töltött repülőgépbe építve. Mivel nem lehetett garantálni, hogy az OBIGGS rendszer megfelelően működne, ha az F-35-öt villámcsapás érné az a döntés született, hogy repülési korlátozásokat vezetnek be. Így az F-35A-k kénytelenek lesznek a villámlással járó zivatartevékenységeket 40 kilométeres körzetben elkerülni, akárcsak a 2010-es évek elején tették 2014 végéig, az áttervezést követő módosításig.
Miután négy (nem holland) repülőgépen sérült csöveket találtak, további ellenőrzéseket ajánlott a gyártó, a már a megrendelőknél repülő példányokon. Több sérült csövet találtak, többek között a holland F-35A-kon is. A probléma okát jelenleg még vizsgálják. Hollandiának jelenleg most 12 F-35-ese van, amelyek közül 4 a Leeuwarden légibázison állomásozik. A többi 8 az Egyesült Államokban tartózkodik. Ezek a földi személyzet, valamint a pilóták képzésében vesznek rész. Ezen utóbbiak közül egy a múlt héten madárral ütközött, de le tudott szállni a Luke légibázison. A már hazatért példányok esetében éppen a OBIGGS rendszer na meg a nem megfelelő időjárás tette lehetetlenné, hogy az Egyesült Államok 2020. augusztus 28-án 30 NATO-tag ország felett átepülő hat B-52H Stratofortress stratégiai bombázójával köteléket repülhessenek.
Pedig a probléma felderítésére és megoldására kevés idő áll rendelkezésre, hiszen az első holland F-35A század, a 323-as Diana 2021-től lenne hadra fogható. A Leeuwardenben székelő egység ezen a héten vett részt utolsó alkalommal a BENELUX államok légterének védelmében, amit négy hónapos ciklusokban Volkel, valamint a belga Kleine Brogel és Florennes légibázisok között rotáltak.
Spanyolországban a helyi ipart támogatva a Covid-19 hatásait a lehető legjobban kiküszöbölve készülnek tervek a légierő, illetve annak gépeinek modernizálására. Az Airbusszal folytatott tárgyalások során szóba került a már meglévő Lockheed P-3M Orion tengeri járőrgépek cserje négy C295-ös tengeri járőr repülőgépre, lehetőleg tengeralattjáró-ellenes képességekkel ellátva. További javaslat a Spanyol Légierő (Ejército del Aire EdA) légi utántöltő-kapacitásának növelése három, korábban az Iberia légitársaságnál repült Airbus A330-as repülőgép megvásárlásával, és MRTT többfeladatú tartálygépekké történő átalakításával, azzal a lehetőséggel, hogy orvosi evakuáláshoz is felhasználhatók legyenek.
Hamarosan várható döntés egy új, fejlett sugárhajtású oktató repülőgép tervezésének és gyártásának szándékáról is, amely az elöregedő CASA 101EB és SF-5M típusok helyébe lép. Továbbá 2021-re időzítve egy Eurofighter Typhoon beszerzésről szóló szerződés aláírása is várható az öregedő F/A-18-ok pótlására. A várhatólag 20 darabos mennyiségű európai gép leszállítása 2025-ben kezdődhet el, 2 milliárd euró ellenében. Ezt követően még további 20-30 gép beszerzésére van remény, hiszen a Hornet-ek 2030 után nyugdíjazásra fognak kerülni. Ugyanekkor már esélyes lehet az F-35B is, hiszen a spanyol flotta EAV-8B Matador-jait is pótolni kellene és erre egyértelműen a Lightning II-es az ideális megoldás.
Franciaországban további páncélozott járműveket rendeltek meg. Ennek értelmében 271 VBMR Griffon páncélozott járművet és 42 EBRC Jaguar páncélozott felderítő járművet készíthetnek el, a Nexter és Arquus vállalatok. A szárazföldi haderő modernizálásának lépéseként 2030-ra kitűzött cél 1872 darab Griffon a VAB páncélozott szállító harcjárművek pótlására és 300 EBRC Jaguar az AMX10RC és a Sagaie, valamint a HOT páncéltörő rakétákkal felfegyverzett VAB változat cseréjére, amelynek felét (936, illetve 150) 2025-ig szállítják le. Az első VBMR Griffon páncélozott járműveket és EBRC Jaguar páncélozott felderítő járműveket még 2017-ben rendelte meg Párizs 319, illetve 20 darabos mennyiségben. A 2020. szeptember 15-én megrendelt 271 Griffon és 42 Jaguar 2022 és 2023 között érkezik majd meg a kijelölt alakulatokhoz.
Veszteséglistára került az Orosz Légierő egyik Szuhoj Szu-30M2 vadászbombázója 2020. szeptember 22-én. A 2014-ben épített, vörös 60-as oldalszámú gép három másik társával, illetve egy Szuhoj Szu-35Sz változattal együtt egy kiképzőrepülésen vett részt. Ennek során a Szuhoj Szu-30M2-ek az ellenség szerepét játszották, míg a Szu-35Sz elfogást és manőverező légiharcot gyakorolt. Kezdetben arról számoltak be a tudósítások, hogy a baleset oka a hajtómű(vek) meghibásodása, vagy egy madárral való ütközés lehetett, de hamarosan napvilágra kerültek azok a jelentések, amelyek arra utalnak, hogy a gyakorlat során tévedésből lelőtték a vörös 60-as oldalszámú gépet. A Szu-35Sz ugyanis az előző időszakban éles fegyverzettel ellátva légvédelmi készültséget adott.
Ennek befejezése után rakétáit leszerelték, de a GS-301-es, 30 milliméteres gépágyúban a lőszerek bent maradtak. A gyakorló légiharcra éles lőszerekkel induló Flanker-en feltehetően a gépágyú elsütő szerkezetének elektromos csatlakozása sem került megbontásra a véletlen elsütést megakadályozandó, valamint a légiharc megkezdése előtt egy biztonságos terület felett sem került sor a biztonság garantálása érdekében az elsütő szerkezet működtetésére. Így a Szu-30M2 mögött lőhelyzetbe került Sz-35Sz bal szárnytövébe beépített gépágyú, a pilóta megdöbbenésére, elsült és lövedékei eltaláltak a másik gép szárnyát. A lövedékek a szárnyfőtartót is megrongálhatták, mivel a Szu-30M2 repülésre képtelenné vált. A lakott területek kívül, egy erdőbe csapódó gépet a kétfős személyzet épségben el tudta hagyni. Őket egy Mi-8 kutató-mentő helikopterrel nem sokkal a baleset után el is szállították a helyszínről.
Újabb példányok megrendelésével teljessé vált Izrael könnyűhelikopter beszerzési terve. Az AgustaWestland AW119Kx Koala helikopterét még 2019. február 17-é jelentették be, mint a Bell 206-os típus utódját. A négy főrotorlapátos, kettős független hidraulikus rendszerrel, valamint Garmin G1000H kijelzős pilótafülkével rendelkező AW119Kx Koala helikopterekből 2019 decemberében két szimulátor mellett hét darabot, most pedig még ötöt rendeltek meg az izraeliek. Cserébe Olaszország további Rafael Advanced Systems által gyártott Spike páncéltörő rakétákat szerez be. Továbbá az olasz hadsereg helikoptereinek szimulátorait az olasz Leonardo és Izrael Elbit Systems fogja megalkotni a jövőben. Az AgustaWestland AW119Kx Koala helikoptert Portugália is megrendelte 2018 végén. Ott öt gép plusz kettő további opciós szerepelt a 23 millió dolláros szerződésben a kiképző feladatkörben is 1963 óta alkalmazott nyolc Aérospatiale SA316 Alouette III leváltására. A francia típus generációs lemaradásban volt az AW101 és a Super Lynx Mk.95 típusokhoz képest. Az új portugál helikopterek feladatai lesznek még az oktatáson felül a futár-és szállítórepülések végrehajtása, rövidtávú tengeri kutató-mentő, valamint tűzoltási feladtok ellátása.
A költségvetési aggályok miatt februárban felfüggesztett izraeli Bell-Boeing V-22 Osprey beszerzés újra életre kelt. Tel-Aviv részéről ismételten tárgyalások kezdődtek 12 darab V-22-es beszerzéséről. Izrael 2012 óta próbálja beszerezni a V-22-es flottáját, természetesen izrael-specifikus módosításokkal az általa vásárolt gépeken. Különféle okok miatt eddig ezt a beszerzést nem sikerült tető alá hozni. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2014-ben hat V-22B Block C típusú repülőgép eladását tette lehetővé Izrael számára 1,13 milliárd dollárért.
Elefántcsontpart két Mil Mi-24 típusú harci helikoptert szerzett be a közelmúltban. Az elsőt még 2020. augusztus 7-én szállították az afrikai államba egy ukrán felségjelzésű Iljusin Il-76-es teherszállító repülőgéppel. A második megérkezése három hónapon belül esedékes. Nagy valószínűséggel ezek egykori bolgár helikopterek, amiket a TU-VHR, illetve a TU-VHO lajstromjelű Hind-ek pótlására vásároltak meg.
Három évvel a 2017-es deaktiválás után az ex-INS VIRAAT 2020. szeptember 19-én szombaton megkezdte utolsó útját, amikor Mumbaiból elindult a hajóbontó felé. A múlt hónapban a Shree Ram Group megvásárolta az egykori INS VIRAAT-ot körülbelül 3 millió dollárért. A cég reményei szerint a lebontást követően nagyjából 15000 tonna újrahasznosítható fémhulladékot fognak tudni értékesíteni. Ezt a mennyiséget Indián belül működő fémfeldolgozó vállalkozásoknak kívánják majd eladni.
Három kilométerre lévő célpont ellen hajtottak végre sikeres lövészetet Indiában a GLATGM (Gun Launched Anti Tank Guided Missile) harckocsik lövegéből kilőhető páncéltörő rakétával. A félakítv lézeres irányítórendszerrel és tandem robbanófejjel rendelkező fegyvert egy T-72M1-es harckocsi alvázára szerelt Arjun harckocsi toronyból lőtték ki. A hazai rakéta fejlesztéséről és gyártásáról azután döntöttek, hogy az indiai próbák során felmerült hibák miatt elutasította az Israel Aerospace Industries által kifejlesztett LAHAT rakéták megvásárlásának ötletét. Az Arjun és a T-72M1 hibridje Indiában a Tank Ex nevet viselte. Nyolc prototípus készült a DRDO és a HVF, az Arjun gyártójának együttműködésében. De a szárazföldi erők 2008-ban törölték az egész projektet.
Dél-Koreában megállapodást írtak alá az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynökségével (EASA), az Airbus Helicopters-el a H155 (korábban EC155 B1) könnyű többcélú helikopterek dél-koreai gyártásának létrehozásáról. Ez a megállapodás megkönnyíti az Airbus H155-ös gyártósorának áthelyezését a franciaországi Marseille-ből az ázsiai ország déli részén, Szuncshon-ban található, Korea Aerospace Industries (KAI) és az Airbus Helicopters közös létesítménybe. Az Airbus 2021-re tervezi a H155-ös helikopter gyártósorának átköltöztetését a dél-koreai városba, és ez az üzleti megállapodás tartalmazza a koreai helikoptergyártás támogatását a zökkenőmentesség érdekében.
Kínában a tengerészgyalogság állományában egy új kétéltű páncélozott felderítő jármű bukkant fel. A Type 05-ös jelzésű jármű átalakításával létrejött eszköz elektrooptikai rendszerrel és hőkamerával ellátott teleszkópos árboccal, lézeres távolságmérővel és egy X hullámhossz tartományban üzemelő radarral egyaránt rendelkezik. Továbbá a törzsben egy visszahúzható katapult rendszer is megtalálható, amelynek segítségével egy kisméretű pilóta nélküli repülőgépet képes elindítani. Ezt a képességét vízen úszva is tudja használni.
Szeptember 17-én, majdnem egy héten át tartó fedélzeti üzemet követően megszerezte hordozófedélzeti minősítését az Amerikai Haditengerészet első Lockheed Martin F-35C Lightning II-vel felszerelt repülőszázada, a VFA-147 Argonauts. Az alegység 10 darab Block 3F szoftververzióval ellátott Lightning II-ével várhatólag 2021-ben fog első alkalommal több hónapos útra indulni a USS CARL VINSON (CVN 70) repülőgép-hordozó fedélzetén. Az alegység jelenleg a haditengerészet Lemoore-i támaszpontján állomásozik, amit elsőként tettek alkalmassá az új típus tartós üzemeltetésére és javítására is. A 2. Hordozófedélzeti Repülőezred (CVW-2) tengeri otthonának tekinthető USS CARL VINSON a szokásos időszaki karbantartás során vált képessé az F-35C-k, valamint a CMV-22 Osprey-k üzemeltetésére, ami így 17 hónapot vett igénybe. Az F-35C miatt a katapultok mögött indításkor felhajtott gázsugár-terelők hővédelmét megerősítették, továbbá a számítógépes rendszert képessé tették az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver használatára is. Az ALIS nyomon követi az alkatrészek cseréjéig hátralévő időt, a karbantartási ütemtervet és magát a repülőgép karbantartását is. Továbbá felügyeli az ellátási lánc rendszerét és kezeli az alkatrészek leltárát is. Mivel nem megbízható, 2022-től helyére az ODIN fog érkezni.
Végrehajtotta első repülését az a Boeing CH-47 Chinook, amelyet próbaképpen szereltek fel General Electric T408-as (GE38-1B) gázturbinákkal. Az eredetileg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek számára tervezett erőforrás 7500 lóerő teljesítmény leadására képes, ami körülbelül 56%-kal több, mint a CH-47-en jelenleg használt Honeywell T55-ös által nyújtott teljesítmény. A CH-47-ekben jelenleg is alkalmazott Honeywell T55-ös legkorszerűbb változata a T55-GA-714C, 25%-kal erősebb, mint elődje és 10%-kal kevesebb üzemanyagot fogyaszt, és 6000 lóerő leadására képes. A Honeywell azonban azt állítja, hogy a T55-GA-714C üzemanyag-takarékosabb és könnyebben beépíthető a helikopterekbe, mint a konkurencia gázturbinája. A T408-as nagyobb és nehezebb, mint a meglévő Chinook-okon használt Honeywell T55 és a mostani próbarepülés során a T408-asok elhelyezéséhez szükséges új, négyzet alakú motorburkolatok voltak láthatók az helikopteren. Továbbá megerősítették azokat a pilonokat is, amelyek a hajtóműveket a törzs hátsó részéhez rögzítik.
Az Egyesült Államok Légi Nemzeti Gárdájánál (ANG) és a tartalékosoknál (AFRC) repülő 30 darab Lockheed Martin C-130H Hercules teherszállítógép fog új korszerű légcsavarokat kapni. A Raytheon Technologies Corp. leányvállalata, a Collins Aerospace Systems szállítja majd a NP2000 légcsavarokat. A nyolclapátos légcsavarok 20% -os tolóerő-növekedést jelentenek, valamint 50% -kal csökkentik a karbantartásra fordítandó munkaórákat. Az USAF már megrendelt 25 darab ilyen átalakításon átesett C-130H Hercules-t és összesen 160 gépet szeretne így módosítani.
A Brazil Légierő (FAB) első Saab F-39E Gripen vadászgépe már megérkezett a Navegantes kikötőjében. A gépet szállító ELKE teherhajó augusztus 29-én hagyta el Svédországot és szeptember 20-án érte el az út végét jelentő mólót. A 39-6001-es gyártási számú, és 4100-as oldalszámú JAS39E első repülésére 2019. augusztus 26-án került sor. A gépet közúton szeptember 22-én a hajnali órákban szállították át az Embraer Navegantes-i üzemébe, ahonnan szeptember 24-én két F-5M (oldalszámaik 4807 és a 4808) kíséretében végrehajtotta első repülését és 15:07-kor Gavião Peixoto-ban landolt.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-35B Lightning II
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Sikorsky UH-60M Black Hawk (S-70A)
LTV Aerospace TA-7C Corsair II
Fairchild A-10C Thunderbolt II
General Dynamics F-16CM Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.09.19
Hazánk elsőként csatlakozott a Németország által életre hívott Többnemzetiségű Légi Szállító Egységhez, az MNAU-hoz. Az MNAU létrehozására a Németországi Szövetségi Köztársaság Védelmi Minisztériuma 2017-ben tett javaslatot. Elképzelésük szerint az egység tizenhárom Airbus A400M Atlas tehergépet használna. A csatlakozó országok a német tulajdonban maradó gépek repült idejét bérelhetnék ki, továbbá légi-és földi személyzetet is küldhetnek az alakulatba. Az MNAU gépei az alsó-szászországi Wunstorfban állomásoznak, majd később a bajorországi Lechfeldbe települnek át.
Még ebben a hónapban hazatérhet az első két nagyjavított Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép Bulgáriába. A szovjet érában tervezett gépeket a fehérorosz 558-as repülőgép-javító üzem vette kezelésbe A Szu-25-ök 1988-ban jelentek meg Bulgáriában és a csúcsidőszakban összesen 35 példányt lehetett megtalálni a légierő állományában. A túlélőnek tekinthető 14 bolgár gépből nem mind került a további hadrendbe tarthatóságot garantáló munkafolyamatba. Az ezekben érintett 8 példányból (hat együléses és kettő kétüléses) az első 2019. augusztus 28-án indult útnak az 558. repülőgép javító üzem felé, egy Iljusin Il-76-os szállítógépben, részlegesen szétszerelve. A nyolc repülőgépen elvégzendő munkák 85,5 millió dolláros kiadással járnak. Kormányzati szinten van terv még további két repülőgép Belorussziába való kiküldésére, de azt csak a nyolc repülőgép nagyjavításának befejezése után mérlegeli a Bolgár Légierő, hogy további hat repülőgépét elküld-e Fehéroroszországba nagyjavításra. A tervek szerint az első két Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép szeptember 23-án tér majd haza. Könnyedén felismerhetők lesznek a Belorussziát megjárt példányok, hiszen sötét, illetve világoszöld és barna digitális festésmintát kapnak.
A Saab megkapta német partnere, a Diehl Defence értesítését az RBS15 (Robotsystem 15) hajók ellenni robotrepülőgépek újabb példányainak a Német Haditengerészet részére történő szállításáról. A teljes megrendelés értéke hozzávetőlegesen 285 millió eurót tesz ki és az RBS15-ök leszállítását 2022 és 2026 között végzik. Ez a 85 darabos megrendelés a Saab és a Diehl Defense közötti keretmegállapodás része, amely lehetőséget ad további robotrepülőgépek megrendelésére is 2024 végéig. Az RBS15 Mk3 hajók elleni robotrepülőgépeket a K130-as BRAUNSCHWEIG-osztályú korvetteken alkalmazzák a német flottánál, már 2011 óta. A 2008 és 2013 között szolgálatba állt 1800 tonnás egységek (BRAUNSCHWEIG [F 260], MAGDEBURG [F 261], ERFURT [F 262], OLDENBURG [F 263], LUDWIGSHAFEN AM RHEIN [F 264]) mellé egy további érkezik majd meg 2022-ben, míg a másik négy 2025-ig áll majd hadrendbe.
Az újabb korvettek építését három cég végzi majd, így a 2 milliárd euró (2,4 milliárd dollár) értékű szerződésen a Lürssen Werft GmbH & Co. a ThyssenKrupp Marine Systems GmbH és a German Naval Yards Kiel GmbH osztozhat meg. A brémai Lürssen Werft GmbH & Co.-nál már építeni kezdett majdani korvett az EMDEN nevet fogja viselni. A Saab még 2018-ban kifejlesztette az RBS15-ös hajók és újabban már szárazföldi célpontok ellen is bevethető robotrepülőgépének legújabb variánsát. Az RBS15 Mk4 Gungnir az Mk3-as változathoz képes kisebb tömeggel rendelkezik, javított irányító és aktív radaros célfelderítő rendszert kapott és hatótávolsága is növekedett 300 kilométerre. A régebbi modellek hatótávolsága változattól függően maximum 200 kilométer, rendszeresítésre kerültek Algériában, Horvátországban, Finnországban, Németországban, Lengyelországban, Svédországban és Thaiföldön.
Berlinben a légierő fegyverzetéről is gondoskodnak, mivel a Eurofighter Typhooon vadászbombázók számára is rendeltek bombákat. A GBU-54-es kombinált irányítású LJDAM bombákhoz kellő 2290 irányító rendszert, valamint 910 bombatestet is vásárolhatnak majd az erre a célra rendelkezésre álló 213 millió euróért.
Szeptember 10-én történt meg utoljára légi üzemanyag felvétel a Luftwaffe A310 MRTT taker/szállító repülőgépeiből. A korszakzárónak tartható tankolást a Taktisches Luftwaffengeschwader 33 Tornado vadászgéppárja végezte. A jövőben a Luftwaffe repülőgépei az utód, az A330 MRTT-ből tankolhatnak majd. Az A310 MRTT gépek ezentúl csak a csapat- és betegszállítás szerepét fogják magukra venni. A törzsben négy további tartállyal ellátott négy A310 MRTT gépekkel 2008-tól folyt az üzemanyag átadás, amelyek során 13800 repült óra gyűlt össze, mintegy 39000 tonna üzemanyag került átszivattyúzásra a több mint 3000 összekapcsolódás alatt. Betegszállítóként egy A310 MRTT legfeljebb 6 súlyosan sérült és 38 könnyű, vagy közepesen sérült beteget képes elszállítani, míg a PAX, vagyis utasszállító változatban a belső tér úgy van kialakítva, mint egy normál turistaosztály. Így legfeljebb 214 utas fér el a beltérben.
Belgium Lockheed Martin F-16-ot vásárolt nemrégiben. Méghozzá mindössze egy darabot. A használt Fighting Falcon eddig a Holland Királyi Légierőnél volt használatban. A belgák által hadrendbe tartott 54 F-16AM/BM egy- és kétüléses gép mellé érkező példány nem fog repülni, mivel a fegyveres szakágban szolgáló katonák fegyverzetfüggesztési gyakorlására került megvásárlásra. A gépek közúton fogják október hónapban Belgiumba szállítani.
Nincs veszélyben a BAE Systems helye a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó beszállítói láncolatában. Nemrégiben érkezett meg ugyanis az újabb megrendelés az 5. generációs repülőgépek 15. és 16. rendelési állománya részére az elektronikai hadviselési rendszereik gyártására és szállítására. A BAE Systems több mint 500 darab elektronikai hadviselési rendszert gyártott és szállított már az F-35-höz, mint kulcsfontosságú rendszerpartner.
Ez év októberétől veszi kezdetét a nemrégiben nevet váltó, így már Francia Légi és Űrerők tankerflottájából a Boeing C-135FR Stratotanker-ek kivonása. Az első gép majd 2020. október 7-én fejezi be működését. A 63-8475-ös gyártási számmal rendelkező példányt 1964-től használják. Ez a típus ettől az évtől jelent meg Franciaországban, és a beszerzett 12 gépet elsősorban a nukleáris csapásmérésre képes Dassault Mirage IVA repülési feladataik támogatására használták. Az idő előre haladtával a nukleáris csapásmérés feladatát a Mirage 2000N majd a Rafale B vette át. Egy C-135FR lezuhant 1972. június 30-án Polinéziában. Az 1980-as évek végén a megmaradt 11 Boeing C-135FR Stratotanker korszerű CFM56-os sugárhajtóműveket kapott. Majd 1997-től munkájukat három, az USAF-nál repült KC-135R beszerzésével segítette Párizs. Az összes tankergépet az Istres-Le Tubé bázison települt ERV04.031 Sologne század repüli. A C-135FR a törzs alatti merev utántöltő csőre szerelt hajlékonytömlős-kosaras adapter mellett a szárnyak végére szerelt egy-egy FRLMk32B konténer segítségével képes az üzemanyag átadására. Utódja 15 darabos mennyiségben az Airbus A330 MRTT Phenix (Multi-Role Tanker Transport) lesz, ennek első példányát még 2018 szeptemberében adta át a gyártó.
Ezen a héten a francia La Tribune arról számolt be, hogy Egyiptom az Umkhonto légvédelmi rakéták helyett az VL-MICA-t fogja rendszeresíteni az új MEKO A-200-as fregattjain. A VL-MICA nem ismeretlen az egyiptomiak számára, hiszen a GOWIND-osztályú fregattjaikon már hadrendben áll. A rakétákból még 2017-ben rendeltek meg 100 darabot. Kairó 96 Denel Dynamics Umkhonto légvédelmi rakéta megvásárlását tervezte egy nagyjából 4,5 milliárd dolláros üzlet keretén belül az új MEKO A-200-as fregattjai számára. Ezeket a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) építi meg. A Denel azt is remélte, hogy az Umkhonto rakéta 32 infravörös vezérelt változatát is eladja majd Egyiptom részére. Opcióként a szerződés további 32 darab rakétát is tartalmazott. Algéria szintén az Umkhonto légvédelmi rakétát rendelte meg az A-200-as fregattjai számára. A Denel Dynamics a teljes tönkremenetel felé tart, több fejlesztést vezető személy már távozott a cégtől, nagyjából 400 munkással együtt, elsősorban az elmaradt fizetések okán. A cég anyagi helyzete annyira siralmas, hogy egyetlen helyi kereskedelmi bank sem hajlandó garanciát vállalni érte. Ez jelentette az Egyiptomi üzlet végét is, hiszen egy esetleges visszafizetést a Denel Dynamics nem lett volna képes saját zsebből megvalósítani.
Átvette első Bell 505-ös helikopterét a Montenegrói Légierő szeptember 15-én. A volt jugoszláv tagköztársaság három forgószárnyast rendelt meg a Bell Textron Inc.-től, pilótaképzési feladatokra. Ezáltal váltak ennek a típusnak az első katonai üzemeltetőivé. Ennek a helikopternek a műszakai átvételére még júliusban kerítettek sort. A Bell három pilótának nyújtott képzést a Dél-Franciaországban. A Bell 505-öseket a Bell Textron Canada gyártotta a quebeci Mirabelben található létesítményében. A második helikoptert várhatóan 2021 januárjában szállítják majd le.
Saját kisméretű irányított bombáit akarja integrálni a Lockheed Martin F-16C/D vadászbombázóira Törökország. Az Aselsan által kifejlesztett fegyver a kinyíló szárnyaival képes 100 kilométert is megtenni. A 135 kilogrammos bomba hossza 180 centiméter, átmérője 17 centiméter. A jelenleg még csak 15 méteres körkörös szórás biztosítására képes inerciális/műholdas irányító rendszerre ellátott bomba 55 kilométeres távolságból leoldva még rendelkezik annyi mozgási energiával, hogy képes legyen 1 méter vastag beton áttörésére. A tervek szerint egy F-16-os a szárnyak közepi felfüggesztőn négy-négy ilyen bombát lesz képes hordozni.
Elkezdte tengeri próbajáratait a felújított UDALOJ-osztályú romoló a SAPOSNYIKOV MARSAL (543). A hajót 1983-ban kezdték el építeni Kalinyingrádban, 1986-ban állították hadrendbe a Csendes-óceáni Flottánál. 2010-ben jelentős szerepet játszott a szomáliai kalózok által elrabolt MOSZKOVSZKIJ UNYIVERSZITYET tartályhajó legénységének kiszabadításában. A rombolót a korszerűsítés során ellátták 2 darab 16 cellás 3S-14-1155 univerzális függőleges indítómodullal. Ezeket a hajóorrban a második AK-100 hajólöveg helyére építik be. Ezekből a 3M-54 Kalibr (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek indíthatók vízi, vagy a 3M-14 esetében szárazföldi célpontok ellen akár 2500 kilométeres távolságból is. De ugyanide elhelyezhetők a 91R1/RT2 tengeralattjárók elleni irányított rakéták is. A hajóhíd két oldalán alul elhelyezett URK-5 Rastrub-B (SS-N-14 Silex) tengeralattjárók elleni irányított rakéták indítói is leszerelésre kerültek a korszerűsítés során. Helyüket a 260 kilométeres hatótávolságú K-35U (NATO nevén SS-N-25 Switchblade) hajók elleni csapásmérő robotrepülőgépek foglalják el.
Mindezek mellett a hajtóműveket és egyéb mechanikai alkatrészeket felújították, vagy kicserélték, és az elektronikus rendszereket is korszerűsítették. Szintén kicserélték a hajtótest és a felépítmény arra érett darabjait, így mintegy 20%-ban új építésűnek tekinthető ez a romboló. A 2019-es év elején arról érkeztek hírek, hogy 2022-ig az Északi-és a Csendes-óceáni Flotta 5 UDALOJ-osztályú rombolóját fogják hasonlómódon átfegyverezni, a szükséges elektronikai korszerűsítés mellett. A rombolók ezeken felül további 30 évnyi szolgálati időt kapnak majd, így kihúzhatják a még tervezés alatt lévő következő rombolóosztály megjelenéséig. A SAPOSNYIKOV MARSAL korszerűsítése nem volt probléma mentes, mivel 2018 februárjában tűzeset volt a fedélzetén Vlagyivosztok kikötőjében.
Eddig még nem tisztázott körülmények között ért találat egy orosz T90-es harckocsit. A sérült páncélost a szeptember 15–26 között tartandó Kaukázus 2020 többnemzetiségű hadgyakorlaton fotózták le. A hírek szerint a T-90-et egy 9M113M Konkursz irányított páncéltörő rakéta találta el a torony alatti sárvédő, illetve a rajta lévő üzemanyag tartály környékén. A páncélzat átütésére nem került sor, de a becsapódás következében a harckocsi kezelői közül egy fő így is sérüléseket szenvedett.
Roppant érdekes tesztet hajtottak végre Törökországban a helyi fejlesztésű ZAHA (Zirhli Amfibi Hücum Araci = új harci kétéltű lánctalpas páncélozott jármű) kétéltű páncélozott járművel. A páncélost egy daruval egy medence fölé emelték, majd úgy ejtették bele, hogy még fel is borították. A fejjel lefelé való helyzetből a ZAHA sikeresen a rendeltetési helyzetnek megfelelőbe fordult, így demonstrálva a megfelelő tervezést. Az FNSS készítette ZAHA világpremierje az IDEF 2019-en volt. Az amerikai AAAV-7 kétéltű páncélozott járműre hasonlító elrendezésű ZAHA-ból eddig 27 darabra érkezett megrendelés a Török Haditengerészettől. Ezek közül 23 darab páncélozott szállító harcjármű lesz távirányítású fegyverállványon elhelyezett 12,7 milliméteres nehézgéppuskából és 40 milliméteres gránátvetőből álló fegyverzettel, 2 db parancsnoki variáns, míg a másik két példány műszaki változat lesz. A földön 70 kilométer per órás, míg a vízben 7 csomós sebesség elérésére képes, 21 katona partra szállítására alkalmas, 3 fős személyzetű (parancsnok, irányzó, vezető) ZAHA-ból az első 2021-ben kerül majd átadásra, míg az utolsó 2022-ben.
Törökország 2008 óta fejleszt egy elektromágneses ágyút, hasonlóan az USA-hoz és Kínához. A majdani hajókon és szárazföldön is alkalmazni kívánt fegyver létrehozását lépésenként valósítják meg. Elsőként egy 7 méteres csőhosszal rendelkező, 35 milliméteres lövedékek kilövésére képes fegyver, a Sahi-209 készült el. Ez a 1,5 kilogrammos lőszert 10 Megajoule erővel képe útjára indítani, ami így a Mach 6 hiperszonikus sebességet is képes elérni és 50 kilométeres távolságba is elrepül. További, 56 és 76 milliméteres lövedékek kilövésére képes változatokat is terveznek, 100 és 150 kilométeres lőtávolsággal.
Az Egyesült Arab Emírségek úgy döntött, 80 darab harckocsit ad át Jordánia részére. A francia AMX-56 Leclerc harckocsikat az Egyesült Arab Emírségek 1993-ban választotta ki beszerzésre, amely 1994-től el is kezdődött. Ezekből az évek folyamán 388 darabot szereztek be, 48 műszaki harckocsival együtt, amelyek szintén a Leclerc alvázán lettek kialakítva. Ez a 80 páncélos Jordánia számára lehetővé fogja tennie a 3. páncéloshadosztályhoz tartozó négy harckocsizó zászlóalj közül kettő átfegyverzését. Ezek az egységek olyan régebbi harckocsikkal vannak felszerelve, mint a Tariq (Centurion), az M60A1, az Al Khalid (Chieftain), vagy az Al Hussein (Challenger1). Az Egyesült Arab Emírségek 2011-ben döntött az AMX-56 Leclerc harckocsik korszerűsítéséről. Ekkor az AZUR (Action en Zone Urbaine) városi hadviselési készleteket vásárolták meg mind a 388 AMX-56 Leclerc harckocsi részére. A 2006-ban, az amerikai M1 Abrams-hez kifejlesztett hasonló célú TUSK (Tank Urban Survival Kit) után a világon másodikként megjelent AZUR az 55 tonnás páncélos oldalsó és hátsó része számára biztosít erősebb páncélvédettséget, valamint kamerák segítségével válik szemmel tarthatóvá a harckocsi környezete. Továbbá a toronyra egy távirányítású fegyverállvány is felszerelésre kerül egy 7,62 milliméteres géppuskával, valamint plusz ködgránátvetők is részét képezik az AZUR-nak, melyek oldalra és hátra képesek az álcázó füstfüggöny létrehozására. Becslések szerint az Egyesült Arab Emírségek 70 Leclerc harckocsit telepített Jemenbe, közülük 15-öt az AZUR-al is elláttak.
Lezuhant a Pakisztáni Légierő (PAF) JF-17 Thunder vadászbombázója szeptember 15-én kedden, az ország északi részén található Pandzsáb tartományban. A légierő közleménye szerint az eset egy kiképzőrepülésen történt. A pilóta a Martin-Baker PK16LE katapultülés segítségével el tudta hagynia a gépet, mely a földön sem okozott kárt. Pakisztánban, ebben az évben ez már az ötödik veszteséglistára került repülőgép volt. Ezekből csak ez az egy volt a közös kínai-pakisztáni gyártású JF-17-es, és ez volt az első gépveszteség is a típus történetében. Január 7-én egy leszálláshoz készülődő kétüléses Chengdu FT-7PG zuhant le, mindkét hajózó halálát okozva. Február 12-én egy kiképzőgép, majd még ugyanabban a hónapban közvetlenül a felszállást követően egy Dassault Mirage III került a veszteséglistára. Ezeket egy minden valószínűség madárral ütköző F-16A követte már március 11-én. A JF-17-es legfejlettebb Block III-as változatából állítólag két példány már tesztelnek Pakisztánba és a 2021-es, vagy a 2022-es évben hadrendbe is állítják majd ezt a variánst.
Banglades vásárolta meg a Brit Királyi Légierő feleslegessé vált öt Lockheed Martin C-130J Super Hercules (Hercules C.Mk 5) szállító repülőgépét. A rövid törzshosszú példányokat a brit Marshall Aerospace and Defense Group segít majd üzemben tartani, valamint átalakítják is őket az átadásuk előtt, így légi vészhelyzeti kiürítési (MEDEVAC) feladatokra is alkalmassá fognak válni. Banglades 2011-ben szerzett be az Egyesült Államokból szintén használt C-130B változatú gépekből 4 példányt, valamint a légi szállítási feladatokhoz igénybe vesznek még három Antonov An-32-est és három L-410UVP-200-as szállító repülőgépet is. A Super Hercules-ek megérkezésével két B variánst kivonnak a szolgálatból. Szeptember 17-én már a harmadik Lockheed Martin C-130J Super Hercules érkezett meg Bangladesbe. Az első gép még 2019 augusztusában érkezett meg új hazájába.
India és Oroszország elfogadta a közös BrahMos projektjük tervének kibővítés. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy kollektív együttműködéssel egy további változatot hoznak majd létre. Azonban az eddig hajók, illetve szárazföldi célok megsemmisítésére képes BrahMos ezen variánsa már légi célok ellen lesz alkalmazható. Az elsősorban légtérfelderítő repülőgépek ellen megalkotni tervezett fegyver meghajtása nem, csak az irányítórendszere fog változni. Első indítását 2024-re várják a fejlesztők.
Thaiföld három úszó harckocsival erősíti meg tengerészgyalogságát. A Kínában tervezett és gyártott VN16-okról van szó, ez a ZTD-05 könnyű harckocsi exportváltozata, amelyek fő fegyverzetét egy 105 milliméteres löveg képezi. A négyfős legénységű páncélos (vezető, parancsnok, irányzó, töltő) a páncéltörő és repesz lőszereken felül képes az orosz 9M117-esekből származó kínai 105 milliméteres, csőből indítható páncéltörő rakétákat is alkalmazni. A ZBD-05 egy kétéltű jármű, amelyet a törzs hátsó részén két nagy vízsugár hajtóművel van ellátva. Ezek segítségével vízben legfeljebb 28 kilométer per óra sebességgel haladhat. A páncélosok vízi otthona már Thaiföld is a China Shipbuilding Industry Corporation (CSIC) által megépített 071E típusú partraszállító hajó lesz. Ebből egyet még 2019 szeptemberében rendelt meg Bangkok.
Kína először exportálhat ilyen 20000 tonnás vízkiszorítású, 210 méter hosszú, és 28 méter széles egységet, melyből hazai célokra eddig már hat darabot meg is építettek Type 071 jelzéssel (NATO-kód YUZHAO-osztály). A Thaiföld részére készülők esetében az E betűjelzés valószínűleg az Export-ot jelöli, és a hírek szerint több továbbfejlesztés is megtalálható lesz rajtuk, kínai társaikkal összehasonlítva. Thaiföld még több kínai fegyvert vásárolhat majd a közeljövőben, például légpárnás partraszállító járműveket és helikoptereket is, amik feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a jelenleg még nem tudni mennyiért megrendelt Type 071E típusú partraszállító hajó képességét teljes körűen ki tudják használni.
Dél-Koreában szeretnének hazai fejlesztésű erőforrást létrehozni a Hanwha Defense által gyártott K9 Thunder önjáró tarackok számára. A gyártás kezdetétől a német MTU Friedrichshafen által biztosított MTU MT 881 Ka-500 dízelmotort építik be a tüzérségi eszközökbe. Ez 1000 lóerős teljesítményt leadva hajtja, egy Allison X1100-5A3 automata sebességváltó 4 előre és 2 hátrameneti fokozatával a K9-et. Miután kidolgozták a részletes tervet, a tényleges kutatás és fejlesztés már jövőre kezdődik, és az elkövetkező öt évben 63 millió dollárt szánnak a motor megalkotására.
Végeztek az első japán Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép festésével az USA-ban. Az Everett-i műhelyből szeptember 17-én kigördült példányt Tokió még 2017 decemberében rendelte meg, mint a típus első külföldi rendszeresítője. Egy évvel később már a második KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépet is megrendelte Japán. A tavaly szeptemberben összeszerelni kezdett első japán KC-46A Pegasus a következő évben került majd átadásra.
Az erőátviteli rendszerben fellépett hiba miatt végzett kényszerleszállást egy amerikai Boeing AH-64 Apache harci helikopter Szíria északi részén. A 2020. szeptember 15-én reggel történt eseményt a személyzet és a gépük is sérülések nélkül megúszta. A meghibásodás nem volt összefüggésben ellenséges behatással. A hiba helyszíni elhárítása után az AH-64 és személyzete visszarepült az Észak-Szíriában lévő bázisukra. Mint már ismert, az Egyesült Államok hadserege több helikoptert telepített a területen egy előretolt bázisra, hogy támogatást nyújtsanak az Inherent Resolve művelet részeként működő koalíciós szárazföldi csapatoknak. Ezek közül különféle UH-60 Blackhawk (mind az UH-60M, mind a HH-60M MEDEVAC variánsok) és az AH-64 Apache helikopterek is megtalálható.
Változást hoz majd a Lockheed Martin F-35C Lightning II-es vadászbombázó megjelenése az Amerikai Haditengerészet hordozófedélzeti repülőezredeinek összetételében. Itt továbbra is 44 repülőgép lesz megtalálható, de az eddig várt 10 darab F-35C és 34 F/A-18E/F Block III-as Super Hornet (20 E, és 14 F) helyett az egy F-35C századot 16 gép fogja alkotni. Az F/A-18E/F Block III-okból 28 darab lesz a hordozón, 3 századba szervezve 10, 10 és 8 géppel. Ezeket fogja támogatni öt-hét EA-18G Growler elektronikai zavarógép, öt E-2D Advanced Hawkeye radargép, hat-tíz MH-60 Seahawk helikopter, három CMV-22B Osprey és öt-kilenc MQ-9 Stingray pilóta nélküli repülőgép légi utántöltő repülőgép. Ezt a változtatást az 2020-as években fokozatosan fogják bevezetni a hordozófedélzeti repülőezredeknél.
Az Amerikai Hadsereg szeptember 11-én hajtotta végre a korszerűsített UH-60V Black Hawk helikopterének első repülését Corpus Christi-ben. Az eredetileg UH-60L gépet a Northrop Grumman digitális pilótafülke csomagjának segítségével hozták fel erre a szintre. Ez az UH-60L helikopterek analóg mérőeszközeit egy olyan integrált rendszerrel helyettesíti, amely az Egyesült Államok hadseregének egyik legfejlettebb repüléstechnikai rendszerét kínálja. Az UH-60V frissítés magában foglalja a helikopter szerkezetének további 10 éves élettartamra szóló meghosszabbítását is. Az Amerikai Hadsereg több mint 700 UH-60L modernizálását tervezi a V csomag segítségével.
Hamarosan az Európában állomásozó amerikai gépek között is megjelenik majd a Lockheed Martin F-35-ös típusa. A Lightning II-et elsőként az USAF 495. százada fogja repülni a Nagy-Britanniai Lakenheath légibázison. Később a 48. Repülőezred egy másik százada is megkapja majd F-35-ös gépeit. A 495. század nemrégiben lett újra aktiválva, hiszen 1991-ben szűnt meg, amikor az addig repült F-111F Aardvark vadászbombázók áttelepítésre kerültek az Egyesült Államokba. Az első F-35A Lakenheath-re a jövő év végén érkezik majd meg.
Még 2020. szeptember 12-én az Egyesült Államokban található Seymour Johnson légitámaszponton települt 916. Légi Utántöltő Ezred tulajdonában lévő Boeing KC-46A Pegasus tartálygépek mennyisége megduplázódott, két újabb gép megérkezésének köszönhetően. Az új típus 2020. június 12-én jelent meg a bázison. Az ugyancsak itt települő F-15E Strike Eagle vadászbombázókat repülő századok közül a 336. volt az első, amelyiknek gépei immáron nem kiképzés céljából vételezett üzemanyagot a KC-46A-ból, még 2020. szeptember 3-án. Kapcsolódó hír a KC-46A-hoz, hogy a gyártó bejelentése szerint megszüntették az üzemanyag szivárgást. Eddig az Amerikai Légierő harmincnyolc KC-46-ot vett át, a két legújabbat szeptember elején.
Az Amerikai Haditengerészet augusztus 3-án 34 millió dolláros szerződést kötött a Northrop Grumman Aerospace Systems (NGAS) céggel az E-2D Hawkeye radargépek pilótafülke műszerezettségének korszerűsítéséről. A Hawkeye Cockpit Technical Refresh (HECTR) során a pilótafülkébe még HUD kijelző is beépítésre fog kerülni. Érdekes kettőség, hogy amíg évtizedek óta fejlesztették az Hawkeye-ok különféle rendszereit, addig a pilótafülke nagyjából változatlan maradt. Várhatólag az E-2D Hawkeye radargépek 2027-től kapják majd meg az új műszerfalukat.
Leszállította első F110-GE-129A sugárhajtóművet a GE Aviation a Boeing F-15EX programhoz. Az első rendelési állomány 19 darab gázturbinát foglal magába. Az első F-15EX a következő évben fog elkészülni, míg az első ilyen gépekkel felszerelt század 2023-ban lép majd szolgálatba. Jelenleg 144 F-15EX-re van érvényes szerződés, de ez a darabszám a jövőben akár 200 darabra is növekedhet majd.
Szintén szeptember 17-én érkezett meg egy használt Hercules Kolumbiába. Az Amerikai Légierőtől leszerelt C-130H verziókból Kolumbia három példányt vásárolt meg még 2017-ben.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Fairchild A-10A Thunderbolt II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.09.12
Ukrajna Egyesült Királyságbeli nagykövete elmondta, a közeljövőben konkrét katonai segítség érkezhet majd a londoni kormánytól hazája részére. A hírek szerint hamarosan aláírásra fog kerülni egy nagyobb méretű fegyverbeszerzés Nagy-Britanniából. Ez nem mellékesen kihatna az ukrán iparra is, amelyik így részt vehetne a gyártásban is. A tranzakció kölcsönösen előnyös lenne mindkét fél számára. Ukrajna számára lehetővé tenné, hogy beszállítói pozíciót foglaljon el nagy nevű brit gyártók oldalán, míg Nagy-Britannia számára pedig esély lenne arra, hogy újból kiépítse pozícióját a nagyvilágban, miután kilépett az Európai Unióból.
A szeptember 3-án Bukarestben aláírt megállapodás értelmében Románia új karbantartási, javítási és ellenőrzési központot hoz létre a polgári és katonai Black Hawk helikopterek kiszolgálására. A Romaeró nevet felvevő vállalkozás várhatóan hozzájárul a helyi repülési ipar fejlődéséhez és a régió gazdasági megerősödéséhez, és növeli a Lockheed esélyeit arra, hogy helikoptereket adjon el Romániának. Annak a Romániának, amelyik már 2015 óta keresi új forgószárnyasait (24 harci helikoptert és 21 közepes méretű szállítóhelikoptert szeretne beszerezni) és a közelmúltig úgy tűnt az Airbus H215M Puma utódban egyik típusát meg is találta és a Brassóban lévő IAR Brasov üzemben a típust gyártani is fogják. Mindenesetre a Sikorsky a Romaeróval együttműködve megtervezett új szolgáltató központja Bukarestben kerül majd felépítésére.
Szerbiában újabb tesztindítást hajtottak végre a hazai fejlesztésű ALAS (Advanced Light Attack System) irányított rakétával. A rakétát az LRSVM M18 Oganj moduláris többcélú indítórendszerről indították útjára. Az ALAS rakéta kilövését most álló célponton ellen hajtották végre 10,5 kilométer távolságból. Mind a rakéta, mind az indítórendszer a tesztidőszak végén jár, hadrendbe állításukra hamarosan számítani lehet. A sokoldalú 55 kilogrammos tömegű, 2,3 méter hosszú, 175 milliméteres törzsátmérővel és 1450 milliméteres szárnyfesztávolsággal rendelkező ALAS indítható járművekről (kerekes, vagy lánctalpas), hajókról (őrhajó, korvett, fregatt), de akár helikopterekről is. A száloptikás kábel a 25 kilométeres hatótávolságú ALAS orrába elhelyezett TV, vagy képalkotó infravörös kamera képét is továbbítja az irányítást végzőkhöz, így igen pontos megsemmisítést tesz lehetővé az igény szerint cserélhető harci részével. Ennek köszönhetően alkalmazható páncélosok, megerősített fedezékek, épületek, de akár hajók, illetve alacsonyan szálló helikopterek ellen is.
Az ALAS indítását egy zárt tároló-indító konténerből, két szilárd üzemanyagú rakétamotor segítségével végzik, legalább 60 fokos emelkedési szögben. Miután ezek több mint 300 méterre felemelték és felgyorsították az ALAS-t, beindul a Mongoose sugárhajtómű, ami a továbbiakban a repüléshez szükséges sebességet biztosítja. Ez maximum 180 m/s lehet, míg a repülési magasság 150 és 500 méter között változhat, ezzel is nehezítve az ALAS felderítését. Az előre meghatározott útvonalon való repülést egy inerciális rendszer végzi, a műholdas navigációs rendszert opcionálisan építik be, csak a célkörzetbe érve kapcsol be a végfázisban használatos, két tengely mentén girostabilizált kamera képe.
Az ALAS kamerája által közvetített képet digitálisan tárolják, így az könnyen kielemezhető a későbbiekben. A zárt tároló-indító konténerben elhelyezett ALAS-t 10 évenként kell csak egy alapos átvizsgálásnak alávetni. A jövőben tervezik a helikopterről történő alkalmazás, valamint a tengeralattjárók fedélzetéről történő indítás megvalósítását is, de szeretnék az ALAS hatótávolságát 60 kilométerre megnövelni. Az ALAS hajók elleni ALAS-C (Advanced Light Attack System - Coastal Defence) változatát az Egyesült Arab Emírségekben a Nimr 6x6-os kerékképletű járművekre szerelve, partvédelmi célokra tervezik rendszeresíteni. Itt egy járművön nyolc ALAS-C kerülne elhelyezésre.
Svédország szeptember 9-én benyújtotta 12 új Saab JAS39 C/D Gripen vadászrepülőre vonatkozó javaslatát Horvátország számára. Svédország ajánlatával párhuzamosan a Saab személyre szabott stratégiai együttműködési csomagot kínál délnyugati szomszédunknak, amely fellendítheti a horvát védelmi ipart, és a stratégiai ágazatokkal való hosszú távú partnerségi viszony kiépítésével a horvát biztonság javát szolgálja.
Pár hónappal ezelőtt Indonézia érdeklődését fejezte ki az ausztriai Eurofighter Typhoon vadászgépek iránt, amely a délkelet-ázsiai ország újabb meglepetésszerű védelmi beszerzési tervének tűnt akkor. 2020. szeptember 4-én kelt levélben, amelynek másolatát a The Jakarta Post szerezte meg, Klaudia Tanner osztrák védelmi miniszter tudtával konkrét értékesítési tárgyalások elindításáról van szó indonéz kollégájával, Prabowo Subianto-val a Eurofighter-ek eladásával kapcsolatban. Maga az eladás nem valósulhatna meg egykönnyen, hiszen ehhez a Eurofighter Typhoon-t gyártó négy nemzet mellett az Egyesült Államok jóváhagyására is szükség van, a tengerentúlon gyártott fedélzeti rendszerek miatt.
Két termékét is újra a lengyel döntéshozók figyelmébe ajánlotta az MBDA. A légvédelem korszerűsítése okán a CAMM (Common Anti-Air Modular Missile) rendszert, míg a páncéltörő fegyvernem korszerűsítésére a Brimstone rakétát. A CAMM – iLauncher tavaly már bemutatásra került a helyi előállítású Jelcz 8×8 P882D nagy mobilitással rendelkező teherautó alvázra szerelve. Ennél a rendszernél is használhatók lennének a megnövelt hatótávolsággal rendelkező CAMM-ER rakéták. Ezek alkalmazásával a 25 kilométeres hatótávolság 45 kilométerre növekszik. Az MBDA hangsúlyozta, hogy a CAMM rendszer választása esetén Varsó kiterjedt ipari együttműködésre számíthat. Továbbá a rakéták könnyedén integrálhatók a lengyelek által választott harcvezetési és irányító rendszerek bármelyikébe.
A Brimstone esetében a tavaly megismert lánctalpas hordozójárművek mellett, most a kerekes indítók kerültek bemutatásra. Ezeket a Rozsomák és az Żubr járműveken terezik megvalósítani. Ezek a rendszerek képesek lesznek együttműködni a lengyel Topaz tüzérségi tűzvezető rendszerekkel. A Rozsomák lövészpáncélos esetében a deszanttér helyére kerülnének az összesen 12 darab Brimstone rakétát rejtő konténerek, melyek indítás előtt nagyjából 45 fokos szögben kerülnének megbillentésre az indítási helyzetet biztosítva. A menetiránynak megfelelő indítást nem akadályozná a jármű csöves tűzfegyvere, ami mindössze egy géppuska. A Żubr járműnél ugyancsak 12 rakéta került felszerelésre, de itt az indítás a menetirány szerint oldalra történne.
A 2019-es évben két új rakétás páncélvadász járművet mutatott be az MBDA és a lengyel PGZ. A Brimstone irányított rakéták radarirányítású változatait rejtő és védő konténereket a Lengyelországban gyártott lánctalpas alvázakra szerelték fel. A konténerek elejét a rakéták indítása előtt a nagyobb hatótávolság biztosítása érdekében megemelik. A járműveket a lengyel haderőn kívül külföldi vásárlók számára is ajánlják a fejlesztők. Az egyik platform a BWP-1, amely egy helyileg korszerűsített BMP-1-nek felel meg. Ennél a deszanttér tetejére került felszerelésre a 12 rakétát tartalmazó konténer. A gyalogsági harcjármű tornyát leszerelték, helyette egy távirányítású fegyverállvány került felszerelésre a páncéltest jobb oldalára egy nehézgéppuskával. A másik platform, amelyet a HSW SA és az Obrun biztosít, a Krab alváz, amelyet a Krab önjáró tarackhoz használnak. Erre a nagyobb járműre három indítómodult szerelhettek fel, amelyek mindegyike nyolc rakétát tartalmaz, így összesen 24-re emelkedett az azonnal bevethető rakéták mennyisége. A közös együttműködési lehetőség legfontosabb része, hogy az MBDA a Brimstone rakéták egyes részegységeinek gyártását is megvalósította Lengyelországban, méghozzá az MESKO SA-nál.
A Hyundai Rotem dél-koreai konszern is előterjesztette a K2PL harckocsijának javaslatát a lengyel hadsereg számára. A koncepciót a Nemzetvédelmi Minisztérium és a Lengyel Hadsereg követelményeihez igazították, az alapváltozathoz képest több változtatást is végrehajtva. A K2PL az alapverzióhoz hasonlóan háromfős legénységgel rendelkezik, és elsődleges fegyverzete egy koreai 120 milliméteres, 55 kaliberhosszúságú ágyú, amelyhez egy automata töltő csatlakozik. Ez negyven darab lőszert tud elraktározni. A harckocsi kiegészítő fegyverzetét egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuska és 12,7 milliméteres távvezérelt géppuska alkotja. Az 1500 lóerős Doosan Infracore DV27K dízelmotor, a német Renk automata sebességváltóján keresztül mozgatja páncélost. Ez utóbbi esetében megpróbálkoztak hazai fejlesztéssel. A S&T Dynamics hat előre-és három hátrameneti fokozattal rendelkező EST15K automataváltó megbízhatósági és tartóssági problémák miatt újra csak Németországból került beszerzésre az erőátviteli rendszer a K2 Black Panther harckocsikhoz. A lengyel változat páncélteste hosszabb lesz egy futógörgőnyivel, így a hat helyett hét futógörgő miatt kényelmesebb beltér áll a kezelők rendelkezésére. Szintén változni fog a torony és test oldalának páncélzata, amit megerősítenek. Ezeknek köszönhetően a K2PL tömege némileg nagyobb lesz, mint az eredeti harckocsi esetében.
Ugyancsak a lengyelek figyelmébe ajánlotta a dél-koreai hadsereg igényei szerint kifejlesztett K600-as műszaki harckocsiját a Hyundai Rotem. A 2018-ban bemutatott, több mint 60 tonnás páncélos elsősorban a műszaki zárak hatástalanítására lett megalkotva. Aknamentesítő harckocsiként a test elején egy, a Pearson Engineering által gyártott és már több járművön is alkalmazott aknakifordító eke, valamint az indukciós aknák idő előtti működését előidéző rendszer nyert elhelyezést. A K1A1-es harckocsi módosított alvázának végére a mentesített útvonal megjelölésére szolgáló kitűzőpálca adagoló került felszerelésre. A kétfős személyzetnek bőséges helyt adó felépítmény mellett, a jobb oldalon egy többfunkciós hidraulikus kar került felszerelésre, ami a markolókanál mellett egyéb eszközök alkalmazására is képes.
Lengyelországban bemutatták a helyi fejlesztésű Moskit SR rövid hatótávolságú páncéltörő rakétát. A fegyvert a Katonai Fegyvertechnikai Intézet a PCO-val együttműködve alkotta meg. A rakéta hatótávolsága 100-2500 méter, tömege pedig 10 kilogramm. Irányzórendszerrel és a szállítótartállyal és az indítóállvánnyal együtt az egész rendszer tömege 18 kilogramm. A gyártó biztosítja, hogy a rakéta bármilyen típusú célt képes elpusztítani, beleértve a lebegő helikoptereket is. Kialakítása lehetővé teszi, hogy képes lesz támadni a felülről is nem csak szemből a célpontját. A rakéta egy tandem robbanófejjel van felszerelve, amelynek páncélátütési képessége 700–800 milliméter acél a reaktív páncél mögött. Növelt hatótávolságú változata a Moskit LR amelynek maximális hatótávolsága 5000 méter, súlya pedig 12 kilogramm. Irányzórendszerrel és a szállítótartállyal és az indítóállvánnyal együtt az egész rendszer tömege 20 kilogramm.
A Cseh Köztársaság kormánya szerződést kötött a Bell Textron Inc.-vel katonai helikopterek beszerzéséről a 2019. december 12-én tett bejelentés egyenes folyományaként. Ennek értelmében 272 millió dollár ellenében nyolc UH-1Y Venom és négy AH-1Z Viper helikopter kerül majd leszállításra a cseh haderő részére. Az új forgószárnyasok 2023 novemberéig kerülnek átadásra az európai megrendelő részére.
A német Krauss-Maffei Wegmann cég bemutatta a Boxer lövészpáncélos hídvető változatát. A járművet a Leguan rendszerrel látták el. Ennél a két fél hídelem vízszintesen csúsztatva kerül összekapcsolásra telepítés előtt. Ennek előnye az ollós nyitásúakkal szemben, az ellenség által a nyitási folyamat nehezebb felderíthetősége. Ugyanezt a rendszert használják a Leopard 2-es harckocsi hídvető változatán is. A Boxer cserélhető modulján létrehozott szerkezet lehetővé teszi a jármű számára két hídtípus alkalmazását is. Ennek köszönhetően így a 14 méteres MLC 100-as, vagy a 22 méteres MLC 50-es hidat is képes telepíteni.
Németországban eldőlt, a japán Kawasaki P-1 tengeri járőrgépet nem fogják megrendelni. A Lockheed P-3C Orion gépeit Berlin, a Párizzsal közösen tervezett 2035-ös dátum és beszerzés előtt, már 2025-ben szeretné nyugdíjba küldeni. Az okként, az amerikai típus megemelkedett fenntartási költségei lettek megnevezve. Japán sajtóértesülések szerint a német fél úgy véli, hogy öt évbe telik, mire a P-1 megszerzi a típusalkalmassági bizonyítványt. Ez megkérdőjelezi, hogy a repülőgép készen állhat-e 2025-ben arra, hogy szolgálatba lépjen. Persze az utóbbi idők történései sem predesztinálták arra a P-1-et, hogy nyerő lehessen. Ugyanis mind Nagy-Britanniában, mind Új-Zélandon azért nem rendelték meg, mert túl magasnak találták az árát, így a Boeing P-8A Poseidon-t választották. Pedig a kifejezetten tengeri járőrrepülőként kifejlesztett P-1-nek jelentős előnyei vannak az alacsony magasságú és kis sebességű repüléseknél, amely tulajdonság fontos az óceánok felett végzett őrjáratok során.
Felszínre emelték a július 19-én a Karib-tengerbe zuhant holland NH90-es helikopter roncsát. A nagyjából 450 méteres mélységből felszínre hozott, két részre tört forgószárnyas maradványait hajóval szállítják majd vissza Hollandiába, ahová a hónap végére érkeznek majd meg. Itt alapos vizsgálat alá fognak kerülni, a baleset okának megállapítása végett.
Szeptember 7. és 11. között hajtotta végre a Finn Légierő a Baana 20 gyakorlatot. Ennek során Hosio falu közelében a 924-es számú autóút kijelölt szakaszát zárták le, hogy katonai repülőgépek szállhassanak rajta le-és fel. Ezen a gyakorlaton F/A-18 Hornet többfeladatú vadászgépek, Hawk gyakorló repülőgépek valamint szállító és összekötő repülőgépek egyaránt részt vettek. A repülési feladatokat minden nap reggel 9 és éjfél között hajtották végre.
Elkezdődött a svájci RUAG-nál a Saab JAS39E/F Gripen vadászbombázók fegyverzet felfüggesztő pilonjainak gyártása. Összesen hatévnyi fejlesztés és tervezés után az első sorozatgyártású pilon minden tekintetben megfelelt az elvárásoknak. A 2015 végén aláírt szerződés értelmében a svéd és a brazil légierő gépei számára több mint 500 darab fegyverzet felfüggesztő pilon gyártását fogják megvalósítani az emmeni üzemben. A Gripen E/F-hez szükséges 10 fegyverzet felfüggesztőből 8 gyártását végzik majd a RUAG Aerostructures-nál, a kivételt a szárnyvégen elhelyezkedők jelentik, ezeket a Saab maga gyártja le. A négy pilontípus egyedi alkatrészeinek nagy részét Emmenben gyártják, és itt végzik el a felületkezelést és a repedésvizsgálatot is. A végső összeszerelés és az átfogó funkcionális tesztek után a fegyverzet felfüggesztőket Svédországban szállítják.
Még 2020. szeptember 6-án az amerikai haditengerészet festését viselő Grumman E-2C Hawkeye érkezett meg Franciaországba. A 165507 gyártási számot és AJ-604 lajstromjelet viselő példány utolsó repülését hajtotta végre, mivel ebben a formájában nem fog többé a levegőbe emelkedni. Ugyanis Párizs ezt a gépet, mely a USS GEORGE H. W. BUSH (CVN 77) hordozóra települt VAW-124-es századnál fejezte be amerikai szolgálatát, alkatrészforrásul vásárolta meg a már meglévő Hawkeye gépei számára. Jelenleg a Francia Haditengerészet három E-2C Hawkeyes-t tart hadrendben, amelyeket a 4F-es repülőszázad (Flottile 4) repül a Lorient/Lann-Bihoué haditengerészeti légibázisról, vagy a CHARLES DE GAULLE hordozóról.
Indiában október 16-ig várják azon hazai cégek jelentkezését, melyek úgy gondolják képesek lennének 811 darab BMP-2/2K Sarath gyalogsági harcjárművet ellátni korszerű célfelderítő és célzórendszerrel. A potenciális gyártóktól megkövetelik egy-egy BMP-2/2K prototípus kifejlesztését is, amelyik harmadik generációs, hőkamerás célzó és megfigyelő rendszerrel is rendelkezik az irányzó és a parancsnok számára. További elvárás, hogy modern tűzvezető rendszer is beépítésre kerüljön, valamint, hogy ezek legalább 40% -ban hazai előállításúak legyenek. A jelentkezők közül kiválasztásra kerülők esetében 24 hónap áll majd rendelkezésre a prototípusok elkészítésére.
A kínai Shaanxi Aircraft Corporation KJ-500 légtérfelderítő repülőgép új változatáról kerültek fel képek a világhálóra. A haditengerészet egyik légibázisán készült fotón látható volt, hogy a korábbi KJ-500-asokkal ellentétben az új repülőgépen a pilótafülke felett egy teleszkópikus csövet helyeztek el, akárcsak a C-130 Hercules egyes példányainak esetében. A légi üzemanyag felvételt lehetővé tevő eszköz mellett a gép további érdekessége a színe volt. Ugyanis sárgában pompázott, ami azt jelzi, hogy ezzel még teszteket végeznek. Gyaníthatóan a gép belső rendszereiben is történtek változtatások, bár ezekről eddig külső nyomok nem árulkodtak. A légi utántöltéssel megnövelt repülési idő jó szolgálatot tehet majd a nyílt vizek felett végzett repülések során.
Plusz büdzsét kértek a Fülöp-szigeteki Légierő számára a képviselőházban tartott költségvetési meghallgatáson. Az állam elnöke már májusban jóváhagyta a gépbeszerzést, most már csak a honatyák meggyőzése van hátra. Ugyanis a légierő 5 Lockheed Martin C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépre tartanai igényt. Eme öt repülőgép vásárlásának költsége 761 millió dollár, és természetesen részletekben is kifizethető, de a 2021-es évben ebből 15%-ot már át kell utalni. Jelenleg négy C-130 teherszállító repülőgép van a légierő állományában. Ezekből kettő üzemképes, míg a másik kettő ütemezett karbantartás alatt áll. A légierő két felújított C-130H Hercules szállítását is várja az Egyesült Államoktól 2020-ban és 2021-ben.
Még nem dőlt el, milyen külső felfüggesztésű zavarórendszerrel fognak rendelkezni Tajvan Lockheed Martin F-16V Viper vadászbombázói. A külső felfüggesztésű konténerben elhelyezett rendszerrel szembeni alapvető elvárás, hogy ne zavarja a gépbe épített APG-83-as fedélzeti rádiólokátort. Az Egyesült Államok részéről még nincs döntés arról, mely zavarórendszert adják majd el a szigetország számára. Ezt a lehetőséget látva több európai és izraeli cég is jelentkezett Tajpejnél, azonban Tajvani Légierő visszautasította az ajánlatokat, mivel ezeknek az Egyesült Államokon kívül gyártott berendezések telepítéséhez az USA jóváhagyása szükséges. Felajánlotta viszont, hogy a hazai fejlesztésű F-CK-1 vadászbombázók számára lehetséges egy zavarókonténer jövőbeli megvásárlása.
Az elmúlt hetekben információk jelentek meg a dél-koreai és tajvani médiában a Koreai Köztársaság esetleges részvételéről Tajvan hazai tengeralattjáró programjában. Az eset azért érdekes, mert Dél-Koreát eddig nagyon ritkán említették meg ebben az összefüggésben. A legtöbb esetben európai, amerikai vagy éppen japán partnerek kerültek szóba, mint olyanok, akik érdemben lennének képesek a szigetország tengeralattjáró építési programját támogatni. További ízt ad a dél-koreai segítségnek az a tény, hogy Szöul 1992-ben szakította meg a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Tajpejjel, normalizálva a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal. Persze a koreaiaknak nem kell feltétlenül részt venniük a tervezési munkában. A támogatás magában foglalhatja a projekt- vagy logisztikai menedzsmentet is, vagy éppen a hajóépítési technológia átadását, illetve az ezt végző a hajóépítő szakemberek képzését is.
Tajvan számára a Donald Trump vezette amerikai kormány a 2018-as évben engedélyezte a tengeralattjárók építésében gyakorlatot szerzett amerikai vállalatokkal való üzleti kapcsolatok kiépítését, vagyis Tajpej számára elérhető közelségbe kerültek az évek óta tiltott technológiák. Ezekkel még könnyebbé válhat a szigetállam számára a hazai gyártású tengeralattjárók előállítása, amire pár éve már lépéseket is tettek. Még 2001 áprilisában George W. Bush elnök jóváhagyta nyolc hagyományos meghajtású tengeralattjáró eladását, majd ennek a döntésnek a magvalósítása függőbe került. Tajvanon természetesen örültek a Trump féle döntésnek, míg Pekingben éppen ellenkezőleg. Ugyanis diplomácia csatornákon keresztül is kifejezték nemtetszésüket a döntés miatt, a médiavisszhang mellett. A sok rejtély mellett az azonban bizonyos, az első tajvani tengeralattjáró építését jövő év júliusában elkezdik és a hajó 2024-ben lesz kész, átadása a flotta számára 2025-ben valósul majd meg.
Érdekes és talán a jövőbe mutató kísérletet hajtottak végre az Egyesült Államokban a White Sands Rakétakísérleti Telep lőtérén. Itt egy Composite Engineering BQM-167 Skeeter célgépet lőttek le, méghozzá egy M109A6 önjáró tarackkal. Eme teszt sikere teljesen új lehetőségeket nyit meg az amerikai tüzérség számára a szárazföldi erők légvédelme terén. A jövőben próbára szeretnék tenni a tüzérségi eszközök képességét a hangsebesség többszörösével haladó repülőgépek, rakéták és ballisztikus rakéták visszatérő fokozatai ellenében is. Több érv is szól a tüzérség légvédelmi képességének megteremése mellett. Ők mindig könnyebben mozognak együtt a szárazföldi csapatokkal, mint a Patriot, vagy éppen THAAD légvédelmi komplexumok. Egy légvédelmi célokra is alkalmazható programozható gyújtóval ellátott tüzérségi lövedék nagyjából 85000 dollárba kerül, szemben a különféle légvédelmi rendszerek messze költségesebb rakétáival.
Több száz Boeing AH-64D Apache harci helikopter kivonása fog elkezdődni pár éven belül az Amerikai Hadseregnél. A kiöregedett példányokat egy még ki nem választott civil cég szerelné szét 2022 elejétől kezdődően öt éven át, vagyis 2027-ig. A havonta szétszerelésre kerülő 3-7 darab AH-64D alkatrészeit alaposan átvizsgálnák és a még használhatókat a szolgálatban maradók üzemeltetése során hasznosítanák.
Uruguay Lockheed C-130 Hercules teherszállító repülőgépeket vásárolt. A három hadrendbe álló öregedő C-130B Hercules szállítógépek közül jelenleg már csak egy repülőképes. Tavalyi évben még felszállhatott egy másik. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül szerez be a dél-amerikai ország két darabot. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeznek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A gépekért 21 millió eurót fizettek, további 1 millió eurót tartalék alkatrészekre költöttek el. Ezt az összeget három részletben fizetik majd ki. Az utóbbi időben Uruguay számára már Izrael és Kanada is ajánlott használt Hercules teherszállítókat, ám a két-két gépért messze magasabb, 34 millió dollár körüli árat állapítottak meg az eladók, így ezek a beszerzések nem valósultak meg.
Brazíliában eddig nem részletezett ok miatt felfüggesztették a kivont és lebontásra ítélt SAO PAULO (A12) repülőgép-hordozó leadását. A francia építésű egység évtizedekig (1963-2000), mint FOCH járta a tengereket, de Dél-Amerikában a 2000-től kezdődő és 2017 februárjáig tartó igen rövid szolgálati időt követően kivonása mellett döntöttek, mivel kiderült, az elvárt képességek eléréséhez túl sokat kellene költeni az idős hajóra. Ez idő alatt sem volt valami acélos a teljesítménye, sokat volt kikötőben meghibásodás miatt a 32000 tonnás vízkiszorítású, 256 méter hosszú egység. Brazil szolgálatban mindössze 206 napot töltött nyílt vízen, 85034 kilométert hajózva és 566 repülőgép indítását elvégezve. A CLEMENCEAU-osztály második egységeként megépült, mindössze 12 millió dollárért megvásárolt hordozót 2015 júniusa és 2019 között tervezték alávetni egy alapos korszerűsítésnek és átépítésnek.
Ezek során a cső és vezetékrendszerét teljesen lecserélték volna, javították volna a legénység elhelyezési körülményeit, korszerűsödött volna a meghajtó és energiatermelő rendszere. Továbbá két katapultja segítségével akár 20,5 tonnás repülőgépek indítására is alkalmassá vált volna, de a két liftje is 20 tonna feletti teherbírásúra kerül volna átalakításra. Korszerűsíteni tervezték továbbá a teljes elektronikai rendszerét, az optikai leszállító rendszerét, a légkondicionáló és szennyvíztisztító rendszerét is. Ezen módosításoknak köszönhetően 2039-ig maradhatott volna szolgálatban. Brazíliában a haditengerészet 2025-re tervezte beszerezni 24 új merevszárnyú harci repülőgépét. A lebontásra szánt hajótestet 1,2 millió dollárért szerették volna értékesíteni.
A francia kormány az eladáskor kikötötte, hogy a hajót az Európai Unió egyik hajógyárában bontsák majd szét, mivel a hordozó szerkezetében mintegy 900 tonna azbeszt és nehézfém található meg. Párizs így szerette volna elkerülni annak a megismétlődését, ami Brazília korábbi repülőgép-hordozójával megtörtént. A MINAS GERAIS nevű (korábban HMS VENGEANCE COLOSSUS-osztály) egységet Indában bontották le, nem éppen szakszerű és környezetkímélő körülmények között. Amennyiben igazak az információk, a SAO PAULO lebontására csak a Mediterranean Ships Breaking volt az egyetlen alkalmas jelentkező, másik hét cég nem tudott eleget tenni a feltételül szabott követelményeknek.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Sud Aviation SE.3130 Alouette II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas F-15DJ Eagle
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.09.05
Ukrajnában a 2021-es évben kezdik el majd rendszeresíteni a Lucs Design Bureau által megalkotott P-360 Neptun hajók elleni robotrepülőgép RK-360MSz szárazföldről indítható változatát. A 870 kilogrammos indulótömegű fegyver harci része 150 kilogrammos, míg hatótávolsága 280 kilométer. A Motor Szics által gyártott MS-400-as kétáramú sugárhajtómű által mozgatott szerkezet irányítását a végfázisban aktív önirányító rendszer végzi, és a harci része lehetővé teszi akár 5000 tonnás vízkiszorítással rendelkező hajók megsemmisítését is. Várhatólag kifejlesztésre fog kerülni a szárazföldről indítható variánsa mellett a hajóról, és a levegőből indítható is. A P-360-as sebessége 900 kilométer per óra körüli és a vízfelszín felett 3-10 méterrel repül. Egy 8x8-as kerékképletű teherautó alvázra épített szállító/indító járműre négy P-360 Neptun-t rejtő konténer helyezhető fel. A rendszer akár a tengerparttól 25 kilométerre is telepíthető és a telepítéshez szükséges idő legfeljebb 15 perc. 2018 augusztusának végén még csak 100 kilométeres repülési próbát hajtották végre a P-360-al, míg a 2019 végi során már 250 kilométert tett meg az indítás helyétől. Az új fegyvert három hadosztálynál fogják rendszeresíteni. Ezek a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közelébe fognak települni.
Augusztus 31-én a német Krauss-Maffei Wegmann cég először publikált fényképeket a belga Cockerill C3105 toronnyal ellátott Boxer járműről. Már ez év közepén szálingóztak hírek arról, hogy a Boxer-re jó eséllyel egy 105 milliméteres löveg felszerelésével létrehoznak egy tűztámogató változatot is. Mint az várható volt, a cserélhető modulra a Cockerill 3105 torony került felszerelésre, benne a csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveggel és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskával. A Boxer Mobile Gun System névvel illetett jármű létrehozását a német vállalat saját költségvetéséből finanszírozta. Mint az a cég közleményéből kiderült, az integráció gond nélkül megvalósítható volt. A Krauss-Maffei Wegmann nem adott tájékoztatást a további tervekről, de természetesnek tűnik, hogy még ebben az évben végezzenek néhány lőgyakorlatot a Boxer Mobile Gun System-el.
Az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy 317 millió fontot fektet be az Európai Közös Radarrendszer második verziójának fejlesztésébe. Az angol rövidítéssel csak ECRS Mk.2-nek nevezett fedélzeti rádiólokátort a BAE Systems és a Leonardo közösen alkotja majd meg. Az AESA antennával rendelkező berendezés a tervek szerint beépítésre fog kerülni a Brit Királyi Légierő Eurofighter Typhoon vadászbombázóiba is. A britek azt tervezik, hogy 40 darabból álló Typhoon Tranche 3-as flottájukat 2025-től kezdődően kezdik majd felszerelni az új radarral, de később döntenek arról, hogy élnek-e a korábbi gyártású Tranche 2-es repülőgépekbe való beépítés lehetőségével. Továbbá az itt végzett fejlesztői és kutatói munka jelenti majd az alapját annak is, hogy a jövőbeli FCAS vadászbombázó számára is világszínvonalú rádiólokátor fejlesztése legyen megvalósítható. Meg kell jegyezni, hogy ez a pénzösszeg mindössze a fejlesztési költségeket fedezi, sem a majdani gyártásra és a Typhoon-ok korszerűsítésére sem lesz elegendő. Összehasonlításképpen, Németország és Spanyolország több mint 1,5 milliárd eurót költ az ECRS Mk.1 fejlesztésére és gyártására. További érdekesség, hogy a sem a brit, sem a gyártóktól származó hivatalos közlemény nem tesz említést az olasz kormány pénzügyi részvételéről az ECRS Mk.2 radar fejlesztésében. Ez hallgatólagosan megerősíti azokat a pletykákat, amelyek szerint Olaszország nem kívánja utólag felszerelni saját Eurofighter-eit AESA radarral.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma határozatot hagyott jóvá száz darab Raytheon AIM-120C-7/8 AMRAAM légiharc-rakéta értékesítéséről Spanyolország részére. Madrid számára ez a beszerzés 248,5 millió dolláros kiadással fog járni.
Franciaország és Görögország megállapodást kötött 18 Dassault Rafale vadászbombázó beszerzéséről a Parapolitika görög lap információi szerint. Várhatólag még ebben az évben hivatalosan is bejelentésre fog kerülni ez a beszerzés. Kormányzati szinten csak azt ismerték el a görögök, hogy tárgyalnak több állammal is fegyverek beszerzéséről. A Rafale-ok közül 10 darab F3-R változatú lesz, míg a másik 8 repülőgép használt F2-es és F1-es modifikációba fog tartozni. Ez utóbbiakat állítólag ingyen fogja megkapni Athén. A tárgyalások során megállapodnak a Rafale által hordozott fegyverzet (Meteor, Mica NG és a SCALP) beszerzéséről is. Amennyiben sikerül Kairóval egyezségre jutni, a franciák által már használt példányokon felül a korszerűbb F3-R-ek sem lesznek teljesen görögök, hiszen a gyorsabb átadás miatt ezek eredetileg az Egyiptom számára legyártani szándékozott gépek közül fognak kikerülni. A 2014-ben már megrendelt 24 darab egyiptomi Rafale közül 4 már átadásra került, a soron következő 10 még az eredetileg tervezett időpontban lenne átadva, míg a másik 10 csak később kerülhet majd leszállításra. Várható további francia fegyverbeszerzés is a görög részről. Itt két fregattról, valamint ASTER légvédelmi rakétákról szólnak a hírek.
Franciaországban vizsgálatot indítottak egy magas rangú tiszt ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy titkokat szolgáltatott ki. Ezek a bizalmas információk továbbadása állítólag Oroszország felé valósultak meg. Az Olaszországi NATO parancsnokságra beosztott tisztet augusztus 20-án tartóztatta le a francia DGSI (Direction Générale de la Sécurité Intérieure). A szabadságra hazatért katonát az olaszországi visszatérése előtt kapcsolta le a kémelhárítás. Augusztus hónapban mondhatni szüreteltek a NATO kémvadászai, ugyanis a francia tiszt esete már a harmadik volt a sorban egy norvég és egy amerikai eset után.
Alekszandr Potapov, az Uralvagonzavod vezérigazgatója augusztus 31-én a TASzSz hírügynökségnek adott interjúban megerősítette, hogy a BMPT harctámogató jármű család új változatának elkészítésén dolgoznak. Ismét megerősítést nyert, hogy a jármű a nehéz Armata univerzális lánctalpas platform alapján fog megvalósulni. Az eddig használt Terminator 3 nevet elhagyják, helyette ez a variáns az Ilja Muromec nevet fogja viselni. A szíriai harci tapasztalatok alapján a 30 milliméteres gépágyúk hatékonysága a beépített területen folytatott harcokban nem volt elégséges. Bár a fedezékként használt tégla és betonfalak átütése nem okozott gondot, a rombolóerő messze kevés volt a fal mögött védelmet keresők semlegesítésére, így a rakéták elfogytával a 125 milliméteres harckocsilövegek segítségére volt szükség. Persze a rakéták nem csak elfogytak, hanem sokszor indításra képtelen állapotba kerültek a városi harcokban, így a jövőben szükség lesz lövésbiztos konténerekben elhelyezni ezeket. A csöves tűzfegyverzet esetében a nemrégiben bemutatott 57 milliméteres gépágyúk használata valósul meg a harmadik generációs BMPT esetében.
A fegyverzet elhelyezésére ideális megoldás lehet a már létező 3,6 tonnás tömegű AU-220M Bajkál távirányítású torony. Ez kis mérettel rendelkezik, így a könnyebb, akár kerekes futóművel ellátott páncélosokon is alkalmazható. A főfegyverzet +60 és -5 fok között emelhető, illetve süllyeszthető, de a kis méret legfőbb hátránya a lőszerkészlet, ami az 57 milliméteres lőszerek esetében 80 darab. Ezt ellensúlyozza az, hogy egy, vagy két 57 milliméteres gépágyúlövedék 15 darab 30 milliméteressel ér fel. További terület ahol még várható előrelépés, az a drónok elleni harc, illetve a rossz látási viszonyok közötti alkalmazhatóság. Az AZP-57 gépágyú (mely páncéltörő lövedékével 2600-2900 méteres távolságból 200 milliméteres homogén acélpáncélzat átütésére képes) az előbbinél is hasznos lehet, programozható gyújtókkal ellátva már légi célok elleni is hatékony fegyver, főleg, hogy lőtávolsága 16 kilométer. Kiegészítő fegyverzetként továbbra is megtalálhatók lesznek a 30 milliméteres automata gránátvetők, valamint 7,62 és 12,7 milliméteres géppuskák.
Rossz időjárási viszonyok esetében a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadászok fegyverrendszerének felszerelése jelenthet már létező és könnyedén felhasználható megoldást. A BMP-3-as gyalogsági harcjármű bázisán létrehozott 9P157-2 Krizantém-Sz a lézeres, vagy radaros félaktív irányítással ellátott 9M123/AT-15 Springer rakétákat alkalmazza. Így hatásosan képes harcolni rossz időjárási viszonyok között is, amikor nem lenne lehetőség a lézeres félaktív vezérlést használó rakéták indítására. Ezekből az indítócsővel együtt 54 kilogrammos, 2 méter hosszú, 15 centiméter átmérőjű rakétákból egyszerre kettő van tűzkész állapotban, a járműtestből kinyúló indítóállványon. Ezt az állványt, ha nem használják, automatikusan be lehet hajtani a jármű testébe a rádiólokátorral együtt. A 6 kilométeres hatótávolságú rakéták rátöltését az állványra automata végzi.
A 9P157-2 Krizantém-Sz belső terében lévő automata töltőben összesen 15 irányított rakéta helyezhető el. Ezek lehetnek a félaktív lézervezérlésű 9M123 páncéltörő, illetve a 9M123F termóbarikus robbanófejjel szerelt változatok éppúgy, mint a radarvezérlésű 9M123-2 páncéltörő és a 9M123F-2 termóbarikus robbanófejjel ellátott variánsok. A nagyfokú automatizálásnak köszönhetően a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadász személyzete mindössze két fő. A harmadik generációs BMPT Ilja Muromec esetében 2-4 rakéta használata valószínűsíthető majd.
Oroszországban nyilvánosságra hozták, mely országokból várható majd megrendelés a T-14 Armata harckocsikra. Fehéroroszországot, Egyiptomot, Indiát és Vietnamot említették meg, hiszen ők már érdeklődtek a páncélos iránt, továbbá ezek az államok az utóbbi években szinte rendszeresen vásárolnak orosz haditechnikát.
Örményország újabb harci repülőgép beszerzésen dolgozik. A 2019 decemberében átvett négy Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázó mellé még további ilyen gépeket vásárolnának Oroszországtól. Várhatólag egy teljes repülőszázad felállításához elegendő mennyiséget terveznek még beszerezni a Szuhojokból Jerevánban, így további nyolc példány megérkezésével lehet számolni az elkövetkező években.
Októbertől továbbfejlesztett Leopard 2A4-es harckocsikat fog kapni a török hadsereg. A Roketsan ugyanis akkortól kezdi majd meg a T1-es kiegészítő reaktív páncélzattal ellátott harckocsit átadását. Noha a harckocsi súlya a hozzáadott páncélzat miatt 55 tonnáról 62 tonnára nőtt, a próbák során a terepjáró képesség nem csökkent számottevően. Az első körben mintegy 40 török Leopard 2A4-es harckocsi kapja majd meg a T1-es páncélzatot.
Törökországban bemutatták a saját fejlesztésű, Roketsan konstruálta fegyverállványt, illetve az ehhez tartozó fegyverrendszert is augusztus 30-án. Az újonnan kifejlesztett Yalman fegyverrendszer sokféle fegyverkombinációt alkalmazhat. A bemutatón a Kaplan 10-es páncélozott járműre szerelt torony jobb oldalán egy-egy UMTAS, és LUMTAS irányított rakéta volt látható, míg az ellentétes oldalon a Cirit rakéták négyes indítóblokkja nyert elhelyezést.
Megkezdte tengeri próbáit augusztus 31-én a Szingapúri Köztársaság Haditengerészetének részére megépített első Type 218SG tengeralattjáró. Németországban, a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épülő négy egység közül az elsőnek elkészült az INVINCIBLE nevet kapta. Testvérhajói az IMPECCABLE, ILLUSTRIOUS, és az INIMITABLE lesznek. Az INVINCIBLE építését már 2015 júliusában elkezdték, és ez a tengeralattjáró 2021-ben, míg következő társa 2022-ben kerül majd átadásra. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2200 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású Type 218SG-ból Szingapúr 2013 decemberében rendelte meg az első két darabot. A harmadik és a negyedik tengeralattjáróról 2017 májusában született megállapodás a felek között, ezek az egységek várhatólag 2024-ben kerülnek majd átadásra.
A Type 218SG a németországi ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épített Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit (bár egy kicsit hosszabb lett), hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre. A víz alatt eltölthető időről a beszámolók szemérmesen hallgatnak, csak annyit említenek meg, hogy ez 50%-al hosszabb, mint az elődöké. Tehát az ARCHER (ex-VASTERGÖTLAD) és CHALLENGER (ex-SJOORMEN) osztályok 14 és 21 napjait alapul véve lehet következtetni ennek mértékére. Ez a nagyjából 30 napos időtartam egybevág más ThyssenKrupp Marine Systems által gyártott Type 212A-osztályú és Type 214-osztályú tengeralattjárók esetében megemlített víz alatti idővel.
Az internetre felkerült fotók alapján úgy tűnik augusztus végén sikeresen teljesítette első repülését a kínai fejlesztésű KJ-600-as hordozófedélzeti légtérellenőrző repülőgép. Még 2018 januárjában lehetett arról hivatalos forrásokból értesülni, hogy a KJ-600-as jelzésű típus első példányát már el is kezdték építeni a Xian Aircraft Corporation üzemében. Az amerikai Northrop Grumman E-2 Hawkeye légtérfelderítőre külső megjelenésében és elrendezésében igencsak hasonlító, 25-30 tonnás felszállótömegű KJ-600-as AESA antennájú rádiólokátorral lesz ellátva. Az üzemeltetése természetesen csak a katapulttal rendelkező hordozóról lesz megvalósítható, így a harmadiknak hadrendbe álló és már a Sanghajban épülőfélben lévő Type 003-as egységen debütálhat majd a KJ-600-as. A képek alapján úgy tűnt (bár a fotók minősége is sok kívánnivalót hagytak maguk után), a KJ-600-ast még az 5100 lóerős WJ-6C turbopropelleres gázturbinákkal látták el és csak a jövőben fogja megkapni a fejletettebb WJ-10-eket. Egyesek tudni vélik, hogy a KJ-600-as létrehozása előtt a kínai szakemberek betekintést nyerhettek az oroszok meg nem valósult Jakovlev Jak-44E hordozófedélzeti radargépének terveibe és onnan számos megoldást átvettek a saját gépük létrehozása során. A KJ-600 becsült hatótávolsága 2800 kilométer, sebessége 550 kilométer per óra, és képes lesz észlelni a 480 kilométernél messzebb lévő légi célpontokat, és ezekből egyszerre akár 250-et is nyomon követhet.
Ez év júliusát követően újra a tengeren hajózik Kína második repülőgép-hordozója a Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója és a neve SHANDONG, hadrendi száma 17-es. A 2019-es év december havának 17. napján szolgálatba állt hordozó szeptember 1-én indult útnak és 22 napig lesz távol. Kifutáskor a fedélzetén J-15 típusú vadászbombázók, illetve Z-18 típusú helikopterek voltak láthatóak. Előbbiek között több új gyártású is lehet, talán még olyanok is, amelyek az ez év februárjában a gyárban készült fotókon szerepeltek. Ezeken az eddigi sárga alapozó festés helyett már egy zöld színű volt megfigyelhető, ami egy a tengeri korróziónak jobban ellenálló felületvédelemre utal. Gyaníthatóan most is, akárcsak két hónapja, a fedélzeti repülőezred pilótáinak kiképzése, illetve jártasságának fenntartása okán futott ki a hordozó.
A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekre a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításokra már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10%-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, és a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott.
Kínában 2019 augusztusában hivatalosan is bejelentették, hogy a Type 001A egység 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz nem minden esetben követendő mintaként igénybe vett LIAONING hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, (kb. tíz helikoptert köztük Changhe Z-18, Ka-31, vagy Harbin Z-9 típusúakat) tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd.
A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszernél is változást történt, immáron csak három kábel áll rendelkezésre a repülőgépek lefékezésére a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. A 2019-es évben az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.
Árnyoldalhoz tartozik az is, hogy kínai források tudni vélik, kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja. A Type 001A után a Jiangnan Shipyard Group által két éve építeni kezdett és a műholdas fotók alapján jó ütemben haladó CV-18 Type 002-es egység után még egy ilyen fog elkészülni 2021-től kezdődően, de a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításának tervével felhagytak Pekingben. Pedig a 2019-es év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Ez az elsőnek elkészülő egység várhatólag 2022 körül fog szolgálatba lépni.
Ez a hajóosztály több téren is el fog térni az első két hordozótól, így megalkotása nagyobb terhet ró a tervezőkre és az elkészítőkre is, de mindezek ellenére várhatólag 2 év alatt nagyjából elkészülnek vele, vagyis vízre fog kerülni. Tény, Pekingben 2030-ra négy bevethető hordozót vizionáltak a partjaiktól távolabbi vizekre is, így a hajógyáriaknak is (akik közül a hírek szerint több mint 5000-en sajátították el egy repülőgép-hordozó felépítésnek titkait) igencsak szorgosnak kell bizonyulniuk a terv valóra váltásához. Érdekes a felépítményre vonatkozó hírek kavalkádja is. Van, amelyik további méretcsökkenésről szól, de újabban azt is egyre többen vélik tudni, hogy két felépítmény kerül majd kialakításra úgy, ahogy az a brit HMS QUEEN ELIZABETH és testvérhajója esetében is megvalósult. Ez utóbbi talán csak a későbbi hordozókra lesz igaz, az első 002-es a csökkentett méretű, egy darabból álló felépítménnyel kerül majd ki a hajógyárból. Ténylegesen a meghajtásáról (nukleáris, vagy nem) és a katapultokról (gőz, vagy elektromágneses) még nem tudni semmit sem.
Az elektromágneses katapultok megalkotása jelentős kihívást jelent a fejlesztőknek, főleg úgy, hogy nem csekély tömeget kell majd 300 kilométer per órás sebesség körülire gyorsítania. A Szuhoj Szu-33-as kínai változatainak több tíz tonnányi tömege mellett a még fejlesztése alatt álló kétmotoros légtérellenőrző repülőgép felszállását is ez biztosítaná. Ez szintén igen termetes darab lesz, legalábbis az eddig nyilvánosságra került fotók és makettek alapján. Persze az EMALS nem éppen egy könnyedén megvalósítható rendszer, bár számos előnnyel rendelkezik, így mindenképpen érhető a kínai döntéshozók állásfoglalása ennek alkalmazása mellett. De a hírek szerint éppen a technikai nehézségek lesznek azok, amelyek megakasztják a kínaiak hordozóépítési programját. Ugyanis a forrás által részletesen meg nem említett műszaki kihívások és a magas költségek azok, amik fékezik a programot, így nem részletezve ez akár az elektromágneses katapultok létrehozásába fektetett összeget és a felmerült technikai nehézségeket is sejtetheti a háttérben.
Újabb gond, hogy Oroszország nem volt hajlandó eladni azt az egyedi acélötvözetet, amely segítségével tartósabb, a tengeri korróziónak jobban ellenálló hordozó lenne építhető. Az orosz minőségi acélgyártás titkai már régóta érdekelték a kínai szakembereket, azonban Moszkva eddig nem volt hajlandó felfedni ezen titkait. A repülőgép-hordozókon használt ötvözetek különböznek a közönséges fémektől, mivel fokozottan ellenállóak a korrózióval szemben és nagyon jól viselik a nehéz terhelések okozta deformációs erőhatásokat is. Peking ugyanígy járt az Egyesült Államok és több nyugati partner esetében is, így a szükséges gyártási technológiáját saját maguknak kell majd kieszelniük.
Dél-Koreában már elkezdték a KF-X (Korean Fighter – eXperimental) vadászbombázó első prototípusának végszerelését, melynek építését a Korea Aerospace Industries (KAI) 2018 februárjától végzi. A teljes fejlesztés, melynek Szöul Indonéziával együttműködve fogott neki, pedig 2026-ra fejeződik be. A 2016-ban fejleszteni kezdett típus első példányának elkészültét 2021 közepére, míg repülését 2022-re várják. A hat prototípus elkészülte után - melyekből egy Indonéziában fog majd repülni - a sorozatgyártást 2026-tól indítanák be és a jelenlegi 168 darabos mennyiséget (120 dél-koreai és 48 indonéziai példány) 2032-re le is gyártanák. A piackutatás szerint azonban az exportra kerülőkkel együtt akár 350 darab is legyártásra kerülhet majd a KF-X-ből.
Erőforrásként a GE Aviation F414-GE-400K utánégetős sugárhajtóművek szolgálnak majd. Ezekből az első ez év májusában már meg is érkezett Dél-Koreába. A KAI 2016 májusában választotta ki a GE Aviation vállalatot a KF-X-be szánt sugárhajtómű szállítására. Viszont a sorozatgyártású KF-X-ekbe már helyben, a Hanwha Aerospace üzemében licencben készült F414-ek fognak kerülni. A fejlesztési program, mint az már említve lett, várhatólag 2026-ban fejeződik be, de ezt messze megelőzve 2021-re 15 darab hajtóművet fog az amerikai gyártó átadni. De a KF-X továbbfejlesztésén is dolgoznak már, a Block 2-es változat például már belső fegyvertérrel is fog rendelkezni, a jobb lopakodó képesség miatt.
A Boeing philadelphiai üzeme az MH-47G Chinook Block II-es helikopter első példányát juttatta el az Amerikai Hadsereg Különleges Műveleti Parancsnokságához (USASOC) 2020. szeptember 1-jén. A továbbfejlesztett rotorlapátok segítségével jelentősen megnövekedett a levegőbe emelhető tömeg nagysága a Chinook Block II-es esetében. Továbbá egyszerre lett könnyebb és nagyobb is az üzemanyagtartályok súlya, illetve kapacitása, de a továbbfejlesztett hajtáslánc is hatékonyabban adja át az erőt a Honeywell T55 gázturbináktól a rotorokig, ami kilenc százalékos növekedést eredményezett. Az USASOC azt tervezi, hogy végül 69 darabot vásárol meg a 160. különleges hadműveleti légi ezrede, a Night Stalkers részére az MH-47G Block II.-es helikopterekből, de eddig még csak 24 példányt rendeltek meg. A Block I-es elődöt egyébként 2014 óta repüli a Night Stalkers, amelyekből 73 darabot kaptak meg, amelyekből 4 került eddig veszteséglistára.
Az első brazil F-39 Gripen E vadászgép már elhagyta Svédországot egy kereskedelmi hajó fedélzetén. A Saab JAS39E a dél-amerikai ország déli régiójában található Navegantes kikötőjében fog majd megérkezni. Innen a Ministro Victor Konder nemzetközi repülőtérről felszállva repül majd át a Gripen az Embraer létesítményébe, a hátralévő tesztrepülések színhelyére.
Brazíliában befejeződött az M113-as páncélozott szállító harcjárművek korszerűsítési programja. A modernizálás kezdete egészen 2010-re nyúlik vissza, amikor megszületett a döntés, hogy 150 járművet frissítenek az M113B változatról a legalább további 20 éves szolgálati időre képes M113BR konfigurációra. Ezeknek helyi jelölése az M113A2 Mk1. 2011 decemberében a BAE Systems 41,9 millió dolláros szerződést kapott, majd 2015 júliusában pedig újabb 55 millió szerződést írtak alá további 236 páncélosról. Így összesen 386 M113BR készült el, egy 265 lóerős Detroit 6V53T dízelmotor beépítésével, és egy Allison TX100-1A sebességváltóval, Harris FALCON III rádiókkal, Thales SOTAS belső beszélőrendszerrel, valamint a hűtést érintő átalakításokkal. Az első két M113BR 2013 novemberében adták át, de a befejezésre kitűzött 2018. decemberi határidőt nem tudták tartani. Az utolsó 4 páncélos 2020. augusztus 19-én került átadásra.
Argentínában továbbra is kitartanak a kínai Norinco által gyártott VN-1-es (hazai megrendelésre Type 08-ként gyártják) lövészpáncélosok beszerzése mellett. A 8x8-as kerékképletű járművekből összesen 200 darabot vásárolnának meg. Ezekből 60 darabot 30 milliméteres gépágyúval ellátott gyalogsági harcjárműként, míg a többit 12,7 milliméteres nehézgéppuskával ellátott páncélozott szállító harcjárműként. A tranzakció megvalósításának feltétele egy bizonyos mérvű korszerűsítés és a helyi követelményekhez való igazítás. Ez magába foglalja a hátsó ajtó átalakítását és az argentin hadsereg által használt kommunikációs eszközökkel kompatibilis kommunikációs eszközök beépítését. Argentin részről szeretnék, ha meg tudnák valósítani a VN-1-ek helyi összeszerelését is, támogatva ezzel a helyi ipart.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16AM Fighting Falcon
Gulfstream Aerospace G-550 Nachshson
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
Boeing Vertol CH-46A Sea Knight
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.08.29
Észtország érvényesítette az opciót, így további K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackokat fog kapni az ország hadserege. A Hanwha Defense által gyártott tüzérségi eszközökből Tallinn 2018. június 26-án 12 darabot rendelt meg 46 millió euróért. Most az akkori szerződésben opcióként szereplő hat darab K9-es megrendeléséről döntöttek. Ezekért 20 millió eurót fognak fizetni. Ezek a páncélosok már legyártásra kerültek, sőt tíz éve már szolgálnak a dél-koreai haderőben. Európába történő megérkezésük előtt természetesen nagyjavításon és korszerűsítésen fognak átesni.
Jelentős eseményeket tudhatnak már maguk mögött a Norvég Királyi Légierő F-35 Lightning II vadászbombázói. A norvég villámok 2015 óta láthatók az égbolton. Augusztus hónapban a norvég F-35-ök egyrészt túllépték az összesített 10000 repült órát, valamint azt a 4000-et is amit hazai légtérben töltöttek 2017 novemberétől. Tavaly novemberben Norvégia lett a harmadik európai ország, amely az Egyesült Királyság és Olaszország után hadrendbe állította az F-35 repülőgépeket.
Svédországban egy JAS39 Gripen a típustársai közül elsőként lépte át a 3000 repült órát. A Ronneby/Kallinge légibázison állomásozó F17-es ezred állományában lévő 39210-es gyártási számú együléses C változat erre az alkalomra a függőleges vezérsíkjára egy ünnepi festést is kapott.
Különleges festés ügyében a Finn Légierőnél is találtak alkalmat. Ugyanis 2020-ban lett immáron 40 éve, hogy a BAE Systems Hawk típusú sugárhajtású kiképzőgép repül az országban. Az első Hawk Mk.51-es 1980. december 16-án érkezett meg az országba. Az elsőnek leszálló HW-302-at később még több hullámban további 49 darab gép követte, mint a francia Fouga Magister-ek utódja. 1993-ban további hét Hawk Mk.51A-ra került fel a finn felségjel, majd tizennyolc, korábban a Svájci Légierő által használt Hawk Mk.66 repülőgépet vásároltak meg. Az összmennyiségből jelenleg 37 példány repül, ezek közül egy a Midnight Hawks bemutató kötelék egyik gépe, a HW-353-as az, amelyik a 40 éves jubileumra emlékező festést viseli a függőleges vezérsíkján.
A finn HX tenderen a nagyobb esély okán a svéd Saab bejelentette, hogy a JAS39E/F Gripen vadászbombázók számára nem csak a fejlesztés alatt álló új zavarókonténert teszi elérhetővé Finnország számára. Ugyanis ki szeretnének fejleszteni egy levegőből indítható műcélt is a Gripen számára. A fejlesztésben a finnek is kivehetnék a részüket, mivel a Saab azt tervezi, hogy a munkák miatt kibővíti a Saab Technológiai Központot a finnországi Tamperében.
Szélcsatornában készült fotók kerültek fel a világhálóra az Egyesült Királyság következő harci repülőgépéről. A BAE Systems és a Team Tempest partnerei, a Leonardo UK, az MBDA UK és a Rolls-Royce a Tempest hatodik generációs repülőgépének méretarányosan kicsinyített elképzelését 3D nyomtatóval alkották meg. A Warton-ban lévő létesítmény világszínvonalú szélcsatornájában lehetőség adódott a Mach 2-es sebességtartományban végzett év eleji tesztekre, amelyek során a konstrukció aerodinamikai tulajdonságait is vizsgálták. A nagy teljesítményű számítógépek képesek jó megközelítéssel kiszámítani a majdani repülőgép különféle aerodinamikai jellemzőit. Az ezekből a kísérletekből származó adatokat felhasználják a 2035-ig hadrendbe állítani szándékozott harci repülőgép kialakításának finomítására. A Tempest modelljén megfigyelhető volt a radarkeresztmetszetet csökkentő hajtómű szívócsatorna kialakítás, ami több repülőgéphez hasonlóan S alakú. A hajtóművek feletti törzsrész púpos kialakítású, míg az alsó részen a fegyvertér került elhelyezésre a szélcsatornában használt modellen.
Nagy-Britanniában az elmúlt időben áttekintették az ország várható védelmi költségvetését. Ennek eredményeképpen akár a felére is lecsökkenhet majd a 2015-ös felülvizsgálatkor megállapított, eddigi 138 darabos brit F-35 Lightning II-es beszerzés mennyisége. Jelenleg az biztos, hogy 2025-ig 48 példány egészen kétségtelenül megvásárlásra fog kerülni. A kevesebb F-35-ös beszerzése költségvetési okokra lesz visszavezethető.
Másutt viszont van még pénz a brit hadi költségvetésben. Ugyanis a napokban London Washingtonhoz fordult fegyvereladás ügyében. Egészen pontosan 395 darab Lockheed Martin AGM-114R2 Hellfire rakéta eladását kérték. Ez a beszerzés ha megvalósul, nagyjából 46 millió dolláros kiadást fog jelenteni Nagy-Britannia számára.
Olaszországban is hasonló mérföldkőhöz értek az F-35-ök mint Norvégiában. Az Olasz Légierő 32. Repülőezrede augusztus 12-én érte el az 5000. repült órát a Lockheed Martin F-35 Lightning II vadászbombázókon.
Fehéroroszország és Oroszország megállapodást írt alá a fehérorosz haderő számára fegyverzet beszerzésre. A BTR-82A gyalogsági harcjárművekből két zászlóalj felfegyverzésére elegendő mennyiséget vásárolnak meg. Továbbá négy Mil Mi-35M harci helikoptert is megrendeltek. Ezenkívül, a belorusz fegyveres erők és az orosz védelmi gyártó, az Almaz-Antey tisztázták a korszerű orosz légvédelmi rendszerek Fehéroroszországba történő szállításának menetrendjét is, ami 2021-ben fog elkezdődni és 2025-ben fog befejeződni.
Érdekes események történtek a belorusz litván határ körzetében. Litván állítás szerint egy fehérorosz Mil Mi-24 Hind harci helikopter légtérsértést követett el. Augusztus 23-án 18:50 körül lépett be a helikopter a litván légtérbe Medininkai falu közelében. A litván fél felszólította a minszki hatóságokat az esemény körülményeinek tisztázására és az ilyen cselekmények jövőbeni megakadályozására. A belorusz hadsereg viszont kijelentette, hogy a Mi-24 katonai helikopterek felhasználásával összesen nyolc államellenes szlogenekkel ellátott léggömböt tett alkalmatlanná a további repülésre. A fegyverzet alkalmazása nélküli akciót a litván területről felbocsátott léggömbök megjelenése tette szükségessé.
Egy újabb Mil Mi-8/17 változatot mutattak be az ARMY-2020 Nemzetközi Katonai-Műszaki Fórumon Oroszországban. A már ismert Mi-171S (Mi-8AMTS) továbbfejlesztéseként létrejött Mi-171SH Storm katonai szállító helikopter prototípusán az IBKV-17VP "üveg pilótafülke", valamint az új OPS-24N-1L célmegfigyelő rendszer jelentette a legnagyobb újdonságot. Ezenfelül tovább növelték a titán és a kevlár páncéllemezek által nyújtott védelem mértékét, valamint kibővítették az irányított rakéták alkotta fegyverzet körét is. Az Ulan-Ude-i üzemben gyártott gépen a Prezident-Sz önvédelmi rendszer nem jelentett akkora újdonságot, de a főrotornál már az új továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátokat alkalmazták. A Mi-171SH Storm katonai szállító helikopter sorozatgyártását 2022-ben szeretnék elkezdeni.
Szintén az ARMY-2020 Nemzetközi Katonai-Műszaki Fórumon jelentették be, hogy már folyik a Mil Mi-35P Hind harci helikopterek sorozatgyártása. Az új változat sorozatgyártásúakkal megegyező példánya sikeresen teljesítette a repülési teszteket, sőt már egy külföldi állam meg is rendelte. A továbbfejlesztett Mi-35P fel van szerelve egy korszerű célmegfelderítő rendszerrel, amiben megtalálható egy 3. generációs hőkamera, nagy felbontású színes TV-kamera és lézeres távolságmérő. A külső és belső világítás lehetővé teszi az éjjellátó szemüvegek használatát. Az új digitális repülésirányító rendszer javítja a helikopter irányíthatóságát és stabilitását, és automatizálja a repülési folyamatokat a pilóta munkájának segítése érdekében.
Ezenkívül, a korszerűsített célzórendszer növeli az alkalmazott fegyverzet pontosságát. Az orr alatti toronyban egy 23 milliméteres ikercsövű gépágyú került beépítésre. Ugyanilyenek szerelhetők fel a félszárnyak alá is konténerekbe építve. Ugyanide helyezhetők a 80 milliméteres Sz-8-as, vagy a 122 milliméteres Sz-13-as nem irányított rakéták, valamint az Ataka, Vikhr- 1, vagy Vikhr-1M irányított rakéták is. Az egykori irányított rakéták elhelyezésére szolgáló szárnyvégi lelógó felfüggesztési pontok megszűntek, ezekre az önvédelmi rendszer érzékelőit tartalmazó konténerek kerültek felszerelésre. A Mi-35P korszerűsítésének további előnye az alacsonyabb üzemeltetési költségek, valamint a megnövekedett üzembiztonság. A Mil Mi-35P esetében is alkalmazásra kerültek a Mil Mi-171SH-nál is használt új továbbfejlesztett profilú kompozit főrotorlapátok, amelyek majd felbukkannak a Mi-28-on is. Ezek az egyfokozatú présöntéssel, egy új gyártási technológiával lettek megalkotva, és a modern aerodinamikai jellemzőknek köszönhetően növelik a helikopterek által elérhető végsebességet. A vibrációt is csökkentő új rotorlapátok jelenleg gyári repülési teszteken vannak egy Mi-28N helikopterre szerelve.
Ugyancsak az ARMY-2020-hoz köthető két új helikopter fejlesztésének bejelentése. Az egyik elsősorban a haditengerészet igényeit fogja kielégíteni. A jelenleg csak Minoga néven emlegetett forgószárnyast a Mil és a Kamov közösen fogja megalkotni. A Kamov Ka-27 és Ka-29 helikopterek utódja egyaránt alkalmazható lesz tengeralattjárók elleni harcra, kutató-mentő feladatokra, valamint szállításra is. A másik egy harci helikopter lesz. Ennek prototípusa 2027-re fog elkészülni. Az alapja a 2017-ben elindított program lesz. Ennél megvizsgálták a nagysebességű helikopterek fejlesztésének lehetőségeit. Jelenleg úgy tűnik, hogy a 30-40 éves időtartamúra becsült új orosz harci helikopter rotorelrendezése hagyományos lesz, mivel az elvárt 400 kilométer per óra körüli sebesség így is elérhető.
Az Orosz Védelmi Minisztérium már kapott két Mil Mi-38T szállító helikoptert, amelyek jelenleg a fegyveres erőknél a csapatpróbán esnek át. Most két további példányt rendelt meg Moszkva, azonban ezek belső felszereltsége a VIP feladatok ellátására lesz megfelelő. 2020 februárjában már a VIP felszereltséggel ellátott első sorozatgyártású Mi-38 helikoptert átadták a Gazprombank Leasing számára.
Végre korszerű légiharc-rakéta kerülhet nagyobb mennyiségben az Orosz Légierő fegyvertárába. Helyi információk szerint már előkészültben van az a megrendelés, mely az R-77-1, (RVV-SD, vagy 170-1-es gyártmány) rakétákra vonatkozik majd. A rakéták darabszáma most még nem ismert, de azt már tudni lehet, hogy a rendelés értéke eléri a 860 millió dollárt. A már rendszeresített Szu–27SzM/SzM3, Szu-30M2, Szu-30SzM, MiG-29SzMT, MiG-35, MiG-29K/KUB, Szu-57, MiG-31BM, Szu-34 mind képes lesz a 110 kilométeres hatótávolságú, aktív radarvezérléssel rendelkező fegyver bevetésére. A 12 G-s túlterhelés elviselésére alkalmas R-77-1 tömege 190 kilogramm, hossza 3,71 méter, robbanófejének tömege 22,5 kilogramm. A 16 kilométeres hatótávolságú, 9B-1348E-t felváltó új tervezésű 9B-1103M-200PA jelzésű aktív radaros önirányító rendszer a céltól nagyjából 30 kilométeres távolságra aktiválódik, addig a rakéta az indító géptől kapott rádiójelek alapján a kijelölt pályát követi.
Törökországban továbbfejlesztették az ANKA távolról irányított repülőgépet. A Turkish Aerospace Industries (TAI) korszerűsített ANKA gépeket szállított az ország haditengerészete számára. Ezek nagyobb hatótávolsággal, és ASELSAN gyártású SARPER szintetikus apertúrájú radarral (SAR) rendelkeznek.
Egyiptom nyilvánvalóan felmondta a Denel Dynamics-szel kapcsolatos szerződését, jó eséllyel a Denel pénzügyi problémái miatt. Kairó ugyanis 96 Umkhonto légvédelmi rakéta megvásárlását tervezte egy nagyjából 4,5 milliárd dolláros üzlet keretén belül az új MEKO A-200-as fregattjai számára. Ezeket a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) építi meg. Denel azt is remélte, hogy az Umkhonto rakéta 32 infravörös vezérelt változatát is eladja majd Egyiptom részére. Opcióként a szerződés további 32 darab rakétát is tartalmazott. Algéria szintén az Umkhonto légvédelmi rakétát rendelte meg az A-200-as fregattjai számára. A Denel Dynamics a teljes tönkremenetel felé tart, több fejlesztést vezető személy már távozott a cégtől, nagyjából 400 munkással együtt, elsősorban az elmaradt fizetések okán. A cég anyagi helyzete annyira siralmas, hogy egyetlen helyi kereskedelmi bank sem hajlandó garanciát vállalni érte. Ez jelentette az Egyiptomi üzlet végét is, hiszen egy esetleges visszafizetést a Denel Dynamics nem lett volna képes saját zsebből megvalósítani.
Irak újra orosz repülőgépeket szerezhet be, legalábbis egy orosz internetes oldal szerint. Az állítólag Irakból származó információ szerint Moszkvával folytatott megbeszélésekben a MiG-29-ek megvásárlásáról volt szó. A NETARZENÁL-on is említett alacsony iraki F-16-os hadrafoghatóságot szeretnék ellensúlyozni a Fulcrum-ok beszerzésével. Az iraki légvédelem újjáépítése is szó került már orosz segítséggel. Ennek során Sz-300-as és/vagy Sz-400-as komplexumok megvásárlási lehetőségei felől érdeklődtek Bagdadból.
A Pakisztáni Haditengerészet második Type 054A/P (F22P Batch II) fregattját vízre bocsátották Kínában augusztus 22-én. Pakisztán az első két Type 054A/P fregattját 2017-ben rendelte meg, majd 2018-ban további kettő szállításáról is megállapodtak a felek. Ennek az egységek az építését 2018. december 20-án kezdték el, az ünnepélyes acélvágással. A függőleges rakétaindítókat a hajótörzsbe süllyesztve hordozó, 4000 tonnás vízkiszorítású, 134 méter hosszú, és 16 méter széles négy testvérhajót igazán gyorsan, 2021 végéig át is fogja adni a kínai fél, ugyanis az elmúlt időben éppen kínai segítséggel megerősített pakisztáni hajógyártás kimarad a haderőfejlesztésből, mivel az összes fregatt Kínában fog elkészülni. A rövid gyártási idő az eddigi tapasztalatok alapján akár tartható is lehet, hiszen az elmúlt években, Kínában szédítő ütemben zajlik a hajóépítés, és ez számos hajógyárra kiterjed. Egy Type 054A/P (F22P Batch II) fregatt legénysége 165 fő, fegyverzetét egy 76 milliméteres ágyú, nyolc C-803-as hajók elleni robotrepülőgép és harminckét HQ-16-os légvédelmi rakéta alkotja.
Újabb időpontot jelentettek be a közös orosz-indiai fejlesztésű BrahMos hiperszonikus robotrepülőgép legújabb változata a BrahMos 2-es esetében. 2012-ben még 2017-re várták a Mach 5-Mach 7 sebességre képes fegyver elkészültét. Jelenleg 2025-re prognosztizálják a Mach 4,5, majd 2026-2027-re a Mach 6-7 sebesség elérésére képes változat létrejöttét. A kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamint a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is tovább fog tartani. Ez a repülési tesztekkel együtt még három évet fog igénybe venni.
Szeptember hónapban fogják elkezdeni a sokat látott INS VIRAAT (R22) repülőgép-hordozó lebontását. Az egykori brit HMS HERMES repülőgép-hordozó esetében 1987-ben még csak egy 10 éves szolgálattal számoltak Indiában, az akkor már 28 éves brit szolgálatot a háta, vagy talál tatja mögött tudó hajóra vonatkoztatva. A VIRAAT-ra azonban 2017-ig szükség volt, így vált a világ eddigi legtovább, 55 évet szolgálatban lévő repülőgép-hordozójává. A hajó legutóbb 2008-2009-ben került egy élettartamot meghosszabbító felújításra, mely már az utolsó volt a sorban és 2017-ben végleg kivonásra került.
Sokáig úgy tűnt, hogy alapos felújítás és átalakítás után múzeum és szállodahajóként még jó pár év várhat a VIRAAT-ra, de ezek az elképzelések nem valósulnak meg, állítólag az ehhez szükséges 90 millió font nem jött össze Indiában. Később Angliában, egy a HMS HERMES-en anno szolgáló tengerész, aki mára már tehetős IT vállalkozóvá lett, ajánlatott tett a hordozó 20 millió fontért történő megvásárlására. A Falkland-szigeteki háborút éppen a HERMES-en átélő Andy Trish kezdeményezése nem új keletű, már 2017-től munkálkodik a hajó megvásárlásán. Szülőföldjére visszatérve szintén múzeumhajói státuszt szánt a hordozónak, valamelyik angol kikötőben. Itt Liverpool, London, vagy Plymouth is szóba jött, ám ez a terv is csak terv maradt.
Gyarapodni fog India légtérfelderítő repülőgépekből álló flottája. Hamarosan ugyanis megrendelésre fog kerüli két újabb A-50EI Phalcon. A szovjet/orosz Iljusin Il-76-os tehergépre az izraeli IAI (Israel Aerospace Industries) által telepített EL/W-2090 rádiólokátorok és fedélzeti rendszerek, valamint ezek képességei már évek óta ismertek Indiában, hiszen három példányt már szolgálatba állítottak ezekből a radargépekből. Ezeket még 2004-ben rendelték meg, akkor a radarok és fedélzeti rendszerek darabjaiért 350 millió dollárt fizettek ki. Maguk az Il-76-ok 500 millió dollárt kóstáltak. Most csak becsülni lehet az árakat, amelyek így egy-egy, igaz fejlettebb berendezésekkel ellátott gépre vetítve magasabbak is lehetnek, mint 1 milliárd dollár. Várhatólag a repülőgépek szállítása a szerződés aláírásától számított három éven belül befejeződik.
Vietnam hadseregénél már fontolgatják a T54/55-ös harckocsik lecserélését. Másik megoldásként a modern hadviselés igényeinek kielégítése érdekében ezeket a tartályokat jelentősen korszerűsíteni kellene. Erre már volt próbálkozás, méghozzá 2009-ben állapodtak meg izraeli cégekkel a T-54-ek egy részének korszerűsítéséről. A létrejött T-54M3 valójában a T-55S1 továbbfejlesztett változata volt, amelyet Izrael a szlovén hadsereg részére alkotott meg. Így az eredeti 100 milliméteres D-10T2S ágyú helyébe a brit L7 105 milliméteres került, a német motor és a sebességváltó az eredeti erőforrást és hajtásláncot váltotta fel. Izraelben gyártott reaktív páncélzat felelt az erősített védelmi szintért, míg francia hőkamera és más fejlett rendszerek a beltérbe kerültek beépítésre. A T-54M3 megfelelt a vietnami éghajlatnak és terepnek, valamint a hadsereg igényeinek egyaránt. Tény azonban, hogy a L7-es löveg csak a második vonalat képviselte már abban az időben, továbbá mivel NATO szabványú fegyverről van szó, egy esetleges háború esetében gondot okozhatott volna a hozzá való lőszerek beszerzése.
Nem ismert a korszerűsítés költsége, de viszonyításnak jó alapot adhat a thaiföldi hadsereg M60A3-as harckocsiijainak izraeli korszerűsítése. Ez a Sabra szint eléréséhez páncélosonként 4 millió dollárt emésztett fel. Később szembesültek a vietnamiak azzal, hogy a korszerűsített páncélosok fenntartási költségei is megemelkedtek. Összességében lehet jobban jártak volna az orosz T-90-es harckocsik jóval előbbi beszerzésével. Megpróbálkoztak helyi modernizációval is, ez lett a T-54M1, persze nem olyan jó harci képességekkel, mint a T-54M3. Amennyire csak lehetséges, Vietnam bizonyos tekintetben folytatja a T-54M1 korszerűsítését, de tény, a több mint fél évszázaddal ezelőtt tervezett harckocsik évei meg vannak számlálva az ázsiai országban. Jó eséllyel további T-90-ek megrendelése várható a már meglévő 64 darab T-90Sz és T-90SzK mellé.
Visszatért első tengeri próbaútjáról az elsőnek megépült kínai Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozó. Az augusztus 5-én, szerdán elkezdődött teszt 19 napos volt, mivel a hajó augusztus 23-án futott be Sanghajba. A hajóról készült képek alapján megállapítható a dízelmotorok beszabályozásán van még mit finomítani, hiszen néha igencsak erős koromképződés mellett üzemeltek. Szokás szerint ezen az első próbajáraton a hajó főbb rendszereit, (meghajtás, kommunikáció, navigáció) ellenőrizték le. Az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre, míg testvérhajója 2020. április 22-én követte. Ez mindössze egy nappal a Kínai Néphadsereg Haditengerészetének megalakulásának 71. évfordulója előtt történt. A frissen elkészült partraszállást támogató helikopterhordozó tolóhajók segítségével hagyta el az építésére szolgáló dokkot. A két időpont között azonban történt még valami, ugyanis április 10-én a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyár dokkjában kigyulladt az elsőnek megépült Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó.
Az internetre felkerült fotókon látható volt, hogy a hajó középső és hátsó részén tomboló tűz okozta füst a hajó középső részén és az elárasztható dokkfedélzet hátsó ajtaján dőlt ki. Az egységen a tüzet gyorsan eloltották, de a hadihajón okozott károk mértéke eddig még nem ismertek. Azonban az, hogy rövid idő elteltével képes volt a kifutásra és a tesztek elkezdésére okot ad arra a megállapításra, hogy a tűzkár nem volt nagymértékű. Várhatólag ha nagyobb hibára nem derül fény az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó 2021-ben, vagy 2022-ben áll majd szolgálatba. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkeznek elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve.
Dél-Koreában pont más lépésre készülnek, mint Nagy-Britanniában. Szöul terveiben az szerepel, hogy az eddigi 40 darabos Lockheed Martin F-35A Lightning II-es rendelést további ennyivel megfejelik. A még 2014-ben 6,4 milliárd dollárért megrendelt első 40 darabos mennyiséget a Lockheed Martin 2019 és 2021 között adja át. A negyven további vadászbombázó megvásárlását nagyjából hasonló méretű kiadásra (5,7-6,7 milliárd dollár) lehet becsülni, mint a 2014-est. Talán nem jelent akkora újdonságot, de ennek a mennyiségnek csak a felét teszi majd ki a hagyományos módon fel-és leszálló A variáns, mivel a másik 20 darab a rövid távon fel és függőlegesen leszálló (STOVL) B változat lesz. A megrendelés tényét várhatólag ez év októberében fogják bejelenteni, akárcsak azt, hogy a B változatokat szeretnék a lehető leghamarabb átvenni.
Japán számára jóváhagyásra került légiharc-rakéták eladása az Egyesült Államok részéről. Ennek köszönhetően 32 darab Raytheon AIM-120C-8 AMRAAM rakéta megvásárlás vált lehetővé Tokió számára. A beszerzés becsült költsége 63 millió dollár.
Sikeresen teljesítette átvételi próbáit a USS MINNEAPOLIS-SAINT PAUL (LCS 21) fregatt. Ez az egység a 11. FREEDOM-osztályú egység, vagyis a Lockheed Martin tervezte egytörzsű hajó. A Michigan-tó vízében történt teszt után a USS MINNEAPOLIS-SAINT PAUL a következő év elején kerül majd átadásra a haditengerészet részére.
Ebben az évben egy újabb tengerészgyalogos repülőszázad kezdi majd meg a típusváltást. Októbertől a VMFA(AW)-242 búcsút vesz az F/A-18D Hornet kétüléses vadászbombázóitól és a Lockheed Martin F-35B-re fog átnyergelni. Várhatólag nem egészen egy év alatt a Japánban található Iwakuni bázison települő alakulat eléri a bevethetőséget az új típusán.
Az amerikai hadsereg 160. különleges hadműveleti légi ezrede a Night Stalkers évekkel ezelőtt megvizsgálta az igencsak csendes NOTAR (NO TAail Rotor) kialakítású helikopterek alkalmazhatóságát. A tesztekre két MH-6J helikoptert, a 25356-ot és a 23650-et építették át farokrotor nélküli helikopterré. Ezt a megoldást a McDonnell Douglas repülőgépgyár fejlesztette ki. A munkát 1975-ben kezdték el és az első NOTAR helikopter, egy átépített Hughes OH-6A 1981 decemberében repült első alkalommal. Megjelenése az 90-es évek elejére tehető a polgári helikoptereken. Ennél a megoldásnál nincs faroklégcsavar, így nincs szükség farokreduktorra és transzmissziós tengelyre sem. A faroktartó egy jókora átmérőjű cső, aminek végén egy szabályozható zsalurendszer helyezkedik el. Ezen áramlik ki az a levegő, amit a hajtómű(vek) által kardántengely segítségével megforgatott, a faroktartó mellső részébe helyezett csőlégcsavar szív be, majd fúj ki a szabályozható zsalun át.
Ez a levegőmennyiség szolgáltat ellentartást a főrotor keltette nyomatékkal szemben. A NOTAR rendszer csendesebb és biztonságosabb működést kínál a hagyományos farokrotoros elrendezéssel szemben. A két kismadár közül a 25356-ot, a fegyveres változat, az AH-6J tesztelésére használták. A 23650-es a személyszállító konfigurációnak megfelelően került átalakításra. A tesztek és a kiképzőrepülések azonban azt bizonyították be, hogy a NOTAR rendszer a csendessége ellenére mégsem felel meg a különleges műveleteket végrehajtó egység számára. A helikopterek szállíthatósága mellett a mozgékonysághoz szükséges manővertartalék és a repülések végrehajtásához rendelkezésre álló erő sem volt olyan mértékű, amit elvártak volna. Így a tesztek végeztével a két helikoptert visszaalakították farokrotoros kialakításúvá.
Venezuela állítólag tárgyalásokat folytat Iránnal rakétafegyverek beszerzéséről. Az egyik fegyver a hírek szerint a Fateh 110-es hajók elleni ballisztikus rakéta. Ennek hatótávolsága 300 kilométer, egylépcsős, szilárd hajtóanyagú rakétamotorral rendelkezik. Továbbfejlesztett változata a Raad-500, amelynek szerkezeti eleminek gyártásánál nagyszámban használtak fel szénszálas kompozitot a súlycsökkentés érdekében. Ennek köszönhetően tömege csak fele az elődjének tekinthető, főként acélból épített Fateh 110-hez viszonyítva, bár főbb méreteik megegyeznek. Hatásosságát jelentősen megnövelte az újfejlesztésű rakétamotor az irányítható fúvókákkal, melyet egyébként műholdak szállítására tervezett rakétákhoz alkottak meg. Így pályamódosításra is képessé vált a légkörön felüli magasságokban, megnehezítve ezzel az ellentevékenységet. Az 500 kilométeres hatótávolságú Raad-500-as harci részét 3000 fokos hőmérsékletnek is ellenálló hőpajzzsal védik a légkörbe való visszatérés okozta hőhatás káros hatásától.
A Venezuela érdeklődését felkeltő másik fegyver is egy ballisztikus rakéta. Ez a 750 kilométeres hatótávolságú Zolfaghar. Erről a rakétáról izraeli és amerikai hírszerzési értesülések is jelentették, hogy nem kellően kiforrott konstrukció, üzembiztosságával és pontosságával egyaránt gondok voltak. Létezik azonban egy nagyobb testvére is, ennek Dezful a neve. Hatótávolsága 1000 kilométer és testének megalkotásához szintén kompozit szénszálat használtak fel. Ezen rakéták azért kerülhettek szóba, mivel Venezuela légierejének két fő típusa, az amerikai Lockheed Martin F-16A/B-k, illetve az orosz Szuhoj Szu-30MK2-ek hadrafoghatósága az utóbbi időben jelentősen lecsökkent. Kellő elrettentő erőt ezektől a rakétáktól várhatnak az ország vezetői, egy esetleges külföldi beavatkozás megelőzése érdekében.
Argentínában újra tervek születtek a légierő talpra állításáról. Egy tucatnyi negyedik generációs gép beszerzése mellett, összesen tizenkét EMB-312 Tucano repülőgépet szeretnének korszerűsíteni azzal a céllal, hogy optimalizálják működésüket. A szükséges logisztikai háttér megteremtésével növelni szeretnék a hadrafogható A-4AR Fightinghawk vadászbombázók darabszámát. Az IA-58 Pucará repülőgépeket új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel szeretnék ellátni, valamint legalább 40 darab IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgépet szeretnének a légierő kötelékében látni. A kor szavára hallgatva a hazai fejlesztések sorában a pilóta nélküli eszközök létrehozás is szerepel.
A szállítások segítésére Boeing 737-es beszerzése is naprendre kerülhet a C-130 Hercules tehergépek korszerűsítése mellett. Ezekből hat darabra lenne szükséges a feladatok maradéktalan ellátására. Kiegészítő feladatokra a Fokker F-28-as típusból is legalább 3 darab szükségeltetne. Az SA-315 Láma könnyűhelikopterek kivonásra kerülnének egy megfelelő képességű utódtípus kiválasztása és beszerzése után. A két Mil Mi-171E helikopter szolgálatára továbbra is igényt tartanak az Antarktiszon folytatott tevékenységek támogatása érdekében. Konkrétum viszont, hogy a 2014-ben fejleszteni kezdett, majd 2016-ban félbeszakadt FAdeA IA-100 Malvina légcsavaros kiképzőgép fejlesztési programját már újraindították. Az egymás melletti üléselrendezésű, polgári célra is használható, műrepülhető kétüléses tréner prototípusát, az argentin légierő igényei szerint már módosították.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16CM Fighting Falcon
McDonnell Douglas F/A-18A Hornet
LTV Aerospace TA-7P Corsair II
McDonnell Douglas F-4F Phantom II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.08.22
Romániába két újabb Lockheed Martin F-16-os érkezett meg az elmúlt héten. 2020. augusztus 14-én szállt fel Monte Realból (Portugália) a 1614 (a Portugál Légierőnél egykor 15132) és a 1616 (a Portugál Légierőnél egykor 15135) oldalszámú F-16AM példány. Bukarest ez év októberében további két gépet, míg 2021 elején még egyet vehet majd át, így összesen 17 darab F-16AM/BM vadászbombázóval fognak rendelkezni.
Szerbiában a jövőben tovább szeretnék növelni a légierő gépmennyiségét. Az elképzelés szerint 20 darab újabb harci gépet vásárolnának meg. Egyesek tudni vélik, hogy a közös amerikai/svéd fejlesztésű T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképzőgép beszerzésével kacérkodik Belgrád. Amennyiben Washington nem járulna hozzá ehhez az üzlethez, úgy az utóbbi években újra jól bejáratott orosz beszerzés kerülhet előtérbe. Ebben az esetben a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek szerbiai rendszeresítése várható.
Az Ukrán Légierő parancsnoka megerősítette, hogy az ország felülvizsgálja harci/kiképző repülőgépeinek jövőjét, amely szerepet jelenleg az Aero Vodochody L-39 Albatrosz tölti be. Utódként ismét az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgép lett megemlítve. Ismét, hiszen nagyjából egy éve lehetett arról olvasni, hogy Brazíliában az ukrán légierő parancsnoka repülés közben is kipróbálhatta az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgépét. A típus minél jobb megismerése mellett az esetleges beszerzés lehetőségeit is megvitatták már akkor a felek. Tették ezt azért, mert a repülések során megállapítást nyert, az A-29 képességei megfelelnek azoknak, melyeket elvárnak az ukránok. Ukrajna jelenlegi helyzete kedvezhet az akár precíziós fegyverzettel végrehajtott harci feladatok mellett felderítésre, megfigyelésre és hírszerzésre is alkalmas A-29 Super Tucano beszerzésének. A gyártó részéről a kelet-európai régióban történő megjelenés elősegíthetné az cseh Aero Vodochody L-39-es volt, vagy jelenlegi alkalmazóinak elcsábítását a világ számos táján már igen sok megrendelést hozó Super Tucano irányába.
Németországban már folynak a Boxer gyalogsági harcjármű légi szállítási próbái. A Német Légierő Lufttransportgeschwader (LTG) 62 szállítórepülő ezredénél ehhez természetesen az Airbus A400M Atlas szállító repülőgépet veszik igénybe. Az A400M belső tere gond nélkül képes elnyelni a páncélost, azonban a lenyitható teherrámpa csak 32 tonnát bír el. Egy Boxer pedig legalább 35 tonnát nyom, így a tehertérbe be és kihajtás csakis a cserélhető modul nélkül valósítható meg az Atlas esetében. Éppen ezért a jövőben két Boxer légi szállítását három A400M-el lehet csak megoldani. Egy-egy Atlas magukat a járműveket viszi, míg harmadik társuk a cserélhető modulokat cipeli. Bent a tehertér padlóján körülbelül 300 rögzítési pont található, ezek segítségével a Boxer könnyedén rögzíthető. A lenyűgözést 15 ilyen pont felhasználásával lehet megvalósítani.
Első alkalommal augusztus 19-én indítottak TP45-ös torpedót egy finn HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádról. A finnek 2017-ben kezdték el keresni eme hajók, illetve a jövőbeli POHJANMAA-osztályú korvettek felszín alatt alkalmazható fegyverzetét. A négy egységből álló hajóosztály 2019 és 2021 kerül modernizációra ("Squadron 2000", "SQ 2000 'vagy' Laivue 2020 korszerűsítési program) így 2030-ig szolgálatban maradhatnak. A könnyűsúlyú torpedók legfőbb feladata a tengeralattjárók elleni hadviselés lesz. A héten a TORNIO-ról indított Saab TP45-ös típus helyett azonban a korszerűbb TP47-es kerül majd rendszeresítésre Finnországban 2023-tól kezdődően. Ez az indítás csak arra szolgált, hogy megvizsgálják, hogyan alkalmazhatók a torpedók a HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádokról. A TP47 egy könnyűsúlyú torpedó, amelyet kifejezetten a tengeralattjárók elleni műveletekhez fejlesztettek a sekély part menti vizekben. Sokoldalú tulajdonságai miatt rendkívül jól alkalmazható a Balti-tenger és a finn partok közelében is, így egyértelmű volt a megrendelése.
A HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok korszerűsítése során a dél-afrikai Denel Dynamics Umkhonto légvédelmi rakéták modernizációja is meg fog történni. A Dél-Afrikában már több mint 10 éve szolgálatba lépett légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII jelenleg négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn áll hadrendben. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres hatótávolságú variáns. Ennek a hatótávolságát növelték meg egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúp alkalmazásával. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal bír.
Hibrid meghajtást fognak tesztelni a Brit Hadsereg járművein. Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma 3 millió fontnyi összeget biztosított egy-egy Foxhound és a Jackal 2 jármű módosítására. Az elektromos meghajtás biztosította csendesség jól jöhet számos esetben, de a hatótávolság növekedése is joggal várható el a mai korszerű hibrid meghajtási rendszerektől. Továbbá a megnövekedett fedélzeti elektromos teljesítmény lehetővé teszi az ilyen járművek számára, hogy a legújabb technológiákat alkalmazzák. A járművekben alkalmazott innovatív hibrid elektromos hajtásrendszert a Coventry-ben működő NP Aerospace fejleszti ki. A tesztelésre szolgáló prototípusok létrehozásában munkájukat a General Dynamics UK, a Supacat és a Magtec fogja segíteni. Érdemes megemlíteni, hogy a brit hadsereg 2050-re nulla értékre szeretné leszorítani a fosszilis tüzelőanyagokra való támaszkodásának a mértékét.
Új akkumulátorokat fejlesztene ki a spanyol Navantia tengeralattjárók számára. A cél a 20%-al nagyobb energiasűrűség elérése, amihez a partnereik tudásán felül új összetevők alkalmazását is igénybe vennék. A lítium, vas, mangán, foszfát, röviden az LFMP akkumulátorok a remények szerint nagyobb energiasűrűséget és alacsonyabb kisülési feszültséget biztosíthatnak, mint társaik. A biztonságosabb teljesítmény leadás mellett ezek nagyobb hőstabilitással is rendelkeznek. A Navantia reményei szerint ezek az akkumulátorok a spanyol S-80-as osztályba tartozó tengeralattjárók mellett megjelenhetnek majd az indiai egységekben is.
Oroszországban újabb repülőgép beszerzést jelentettek be. Ennek keretén belül az Orosz Légierő számára 21 darab Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó, valamint 25 darab Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgép kerül megvásárlására. Az összesen 1,4 milliárd dolláros beszerzésről a döntés már megszületett, a szerződések aláírása az év végig megtörténik. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó az Oroszországban már rendszeresített Szu-30SzM továbbfejlesztése. Hajtóművei már a Szaturn AL-41F1Sz-ek. A tolóerő elfordítására minden irányba képes erőforrások mellett ez az alváltozat megkapja még az Irbis N035 fedélzeti rádiólokátort, a Thales VEH-3022 HUD-ot a hazai IKS-1 K/1M típus váltja majd fel, továbbá a szintén külföldről beszerzett, francia gyártmányú Thales SMD55S 5x5 hüvelykes többfunkciós kijelzők is lecserélésre kerülhetnek.
A TASzSz orosz sajtóügynökség által 2020. augusztus 19-én közzétett információk szerint az orosz Védelmi Minisztérium megállapodást írt alá további BMP-3-as gyalogsági harcjárművek beszerzéséről. Több mint 14 milliárd rubel értékben Moszkva összesen 168 darab lövészpáncélost szerez be. Ezekből 53-at még ebben az évben át fognak adni, míg a fennmaradó 115-öt a 2021-es évben. A hírek szerint ezek a BMP-3-ok már a továbbfejlesztett BMP-3A modifikációk lesznek. Ezek erősebb védelemmel rendelkeznek a páncéltörő rakétákkal szemben, valamint modern optikai és elektronikus eszközökkel is el lettek látva. A hírügynökség arról is beszámolt, hogy ezek a páncélosok a déli katonai körzet 5-6 gépesített lövész zászlóaljainak átfegyverzésére fognak szolgálni. Az orosz haderő számára csak a 2015 és 2017 közötti időszakban, illetve a rákövetkező két évben 200-200 BMP-3-as került beszerzésre.
Éjszakai körülmények között tette próbára korszerűsített Mil Mi-24P Hind harci helikoptereit az Orosz Hadsereg. A törzs oldalára mereven beépített kétcsövű 30 milliméteres gépágyúval ellátott változatot a személyzetek természetesen éjjellátó szemüveggel repülték, hiszen a cél a napszállta utáni időpontban történő helikopterek elleni alkalmazás volt. A próbák sikert hoztak, ezek során kidolgozták az ellenséges forgószárnyasok ellen alkalmazható légi manővereket is.
Az Almaz Antey Group csütörtökön bejelentette, hogy a jövő héten megrendezésre kerülő Army-2020-on bemutatja az Antey-4000-es légvédelmi rendszerét. Ez nem más, mint, az S-300V4 komplexum exportverziója. Az egyidejűleg 24 célpont ellen tevékenykedni képes Antey-4000-es légvédelmi rendszer hatótávolsága 400 kilométer lesz. A lánctalpas 9A83M-2E jelzésű indító, illetve a 9A84M-1E utántöltő-indító járműveken a 9M83ME és 9M82ME rakétákat rejtő tubusok lesznek megtalálhatók.
Törökországban nem tettek le az 1,5 milliárd dolláros bevételt eredményező, TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopterek eladásáról Pakisztán számára. A jól induló történetbe belerondított a török-amerikai viszony megromlása. Így a helikoptereket a levegőbe emelő, az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös vállalkozásaként működő LHTEC gyártmányú T800-4A gázturbinák elérhetetlenné váltak. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is.
Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a 2019-es keltezésű török hírek szerint, amelyből már csak pár hónap van hátra. Talán ennek, na és az eddigi előre nem lépésnek tudható be az, hogy Törökország egy ügyvédi iroda segítségével próbál meg lobbizni amerikai kongresszusi képviselőknél és a Fehér Házban is az eladás megvalósulása érdekében. Pakisztán mindenesetre már jelezte, amennyiben a török T129-ek megvásárlása záros határidő belül nem rendeződik, kész kínai gyártmányú Z-10-es harci helikopterek beszerzésére.
Számos helyen rendszeresítették a szovjet időkben kifejlesztett Mil Mi-24 Hind harci helikoptert, valamint annak továbbfejlesztett, korszerűsített változatait. A pakisztániak is vásároltak a Mi-35-ös változatból 4 darabot. A 2017-ben megérkezett forgószárnyasokkal a már több mint 30 éves szolgálati múltat maguk mögött tudó Cobrák nagy magasságokban történő elerőtlenedését szerették volna ellensúlyozni. Nem tudni mi okból, de az emlegetett 20 darab Mi-35-ös megvásárlása már évek óta nem szerepel a tervekben, ellenben egyre inkább hajlanak arra, hogy Kínából vásárolják meg az indiai AH-64E-kel ellensúlyt képező harci helikoptereket. A kiszemelt típus az évek során továbbfejlesztett CAIC Z-10ME lett.
A korai változatú Z-10-ből állítólag 3 darab már szolgálatba állt Pakisztánban 2015-ben, ezeket Peking ajándékaként kapták meg. Meg nem erősített információk alapján úgy lehetett tudni, a pakisztániak nem voltak teljesen megelégedve a kínai helikopterekkel. Leginkább az alacsony motorteljesítmény volt az elégedetlenkedés oka. Ezekben a helikopterekben még a WZ-9-es gázturbinák voltak megtalálhatók és ezekkel sok esetben a normál fegyverterhelésnek számító 16 darab AR-1/HJ-10 irányított páncéltörő rakétával a helyi viszonyok között nem voltak képesek a kitűzött repülési feladat végrehajtására a Z-10-ek. Az erősebb WZ-16-os hajtóművek fejlesztését már évekkel ezelőtt elkezdték a kínaiak, ezek talán mostanra kellően kiforrottak lettek. Mindenesetre a kialakult helyzet azt eredményezi, hogy a kínaiaknak lehet esélye. Legvalószínűbb egy 17 darabos Z-10ME megrendelés megvalósulása az elkövetkező hónapokban, hacsak a nemzetközi helyzet nem alakul a pakisztániak és leginkább más gyártók számára kedvezően.
Iszlámábád 48 darab Bell AH-1F Cobra helikoptereit szeretné lecserélni már egy jó ideje, de eddig eredmény nélkül. Első körben a kései utód, az AH-1Z Viper került megrendelésre 15 darabos mennyiségben. A még 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott továbbá 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. A 2019-es év közepén újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve. Az amerikai típus után került a képbe a Törökországban gyártott TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter.
A törökök mellett mások is fognak erősen lobbizni a térségből. Méghozzá Izrael, igaz ellentétes előjelekkel. Hiába a közelmúltbéli izraeli-egyesült arab emírségi békülési kezdet, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok közelmúltbeli normalizálódása képben, Tel-Avivban továbbra is azon lesznek, hogy az Arab-öböl térségébe nem kerüljön eladásra a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó. A külügyminisztérium tájékoztatója szerint Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti történelmi békeszerződés nem tartalmazta Izrael hozzájárulását az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emírségek közötti fegyverkereskedelemhez. Az Egyesült Államok kormánya 2017-ben bejelentette, hogy előzetes megbeszéléseket folytatott Abu Dhabi-val az F-35-ök esetleges eladásáról, de később elálltak a lehetséges üzlettől. Ehelyett az Egyesült Arab Emírségek Lockheed Martin F-16E/F Block 60 vadászgépeinek korszerűsítésére összpontosítottak a tárgyalások során.
Izraelből Németországba repült át hat F-16-os. 2020. augusztus 17-én a Hatzor légibázison állomásozó 101. és 105. Skorpió repülőszázadok F-16C/D Barak vadászbombázói érkeztek meg a nyugat-németországi Nörvenich légibázisra. Itt két hétig tartózkodnak majd és részt vesznek a Luftwaffe-vel közös Blue Wings 2020 hadgyakorlaton, ami augusztus 17-én kezdődött el. Ez a gyakorlat az egyetlen nemzetközi gyakorlat, amelyet az Izraeli Légierő idén külföldön hajt végre a COVID-19 terjedése miatt, valamint ez az első alkalom, hogy izraeli gépek Németországban vannak hadgyakorlaton. Az izraeli kontingenst az ATOMI 1-6 hívójelű gépeken felül még három Boeing B707 Re'em tartálygép (GIANT1-2-3 hívójel), egy G550 CAEW Nachshon-Eitam radargép (GLORY 1 hívójel), valamint egy C-130 Hercules alkotta.
Az izraeli légierő parancsnoka, Amikam Norkin vezérőrnagy felfüggesztette a Sikorsky UH-60 Black Hawk helikopterek repüléseit, kivéve azokat, amelyek hadműveleti okokból szükségesek. A helikopterek földhöz szögezésének az oka az elmúlt két hónapban bekövetkezett meghibásodások sorozata. Az egyik legnagyobb port felkavaró esemény az volt, amikor az izraeli védelmi erők vezérkari főnöke, Aviv Kochi tábornok annak a helikopternek a fedélzetén volt, amelyiknek egyik T700-as gázturbinájánál meghibásodás lépett fel. A helikopter kényszerleszállást hajtott végre Tel Nofában. A tábornok a Knesszetből egy nyilvánosságra nem hozott katonai bázisra repült. A Tel Nofie-i kényszerleszállás leszállás után egy másik helikopterrel folytatta útját a főtiszt.
A hadsereg hivatalos közleménye szerint a helikopter személyzete az előírások szerint kezelte a meghibásodást, míg mások tudni vélik, hogy véletlenül a működő gázturbinát állították le, így egy meredek, 30 méteres nem kívánt süllyedést előidézve. Akárhogy is történt, ez az eset rávilágított arra, hogy az elmúlt két hónapban sok technikai probléma merült fel az izraeli UH-60-ok hajtóműveiben. Most az erőforrások alapos átvizsgálása folyik az okok kiderítése érdekében.
Izrael 1994-ben kapta meg az első tíz Black Hawk-ját az Egyesült Államokból, és héber nevet is adtak nekik: Yanshuf ami azt jelenti, hogy bagoly. Ezeket az 1970-es évek végén gyártották és az USA hadseregétől történt nyugdíjazásuk után kerültek Izraelbe. Négy évvel később új Black Hawk helikoptereket szereztek be a gyártótól, néhány módosítással az izraeli előírásoknak megfelelően, különösen az elektronikus harci rendszerekben és a kommunikációban. További 24 UH-60-at vásároltak 2000-ben, így napjainkra a különféle UH-60, S-70 és SH-60F változatókból már 48 darab viseli az izraeli felségjelet.
Erősen visszaesett az iraki Légierő Lockheed Martin F-16C/D vadászbombázóinak a hadrafoghatósága az utóbbi időben. Állítólag a 27 F-16-ból már csak 5 repülőképes. Az ok, a műszaki támogatása és a karbantartás hiánya. Ez annak a következménye, hogy ezeket a feladatokat amerikai szakemberek segítségével végezték. Azonban az elmúlt időben több iraki bázist ért rakétatámadás. Többek között az F-16-ok támaszpontját, Balad-ot is, aminek hatására az amerikaiak távoztak. Az időszakos karbantartások és a meghibásodások okozta javítási munkák elmaradása miatt igen alacsony lett az iraki F-16-ok bevethetősége. A baladi bázis ideális az elhelyezkedés szempontjából, hiszen innen Irak minden pontja elérhető az F-16-al légi utántöltés nélkül. Gyaníthatóan Bagdad és az amerikaiak nem hagyják veszi, az igen értékes és roppant fontos típust az országban, így hamarosan megoldás fog születni erre a problémára.
Iránban az ország védelmi minisztere számára augusztus 13-án bemutatták a helyben korszerűsített T-72-es harckocsit. A páncélos új tűzvezető rendszert, lézeres távolságmérőt, ballisztikai számítógépet kapott. A páncéltest vezetőelőtti, valamint a torony első részét reaktív páncélzattal, a motortér oldalsó és hátsó részét rácsos előtét páncélzattal, míg a vezetőteret-küzdőteret oldalról védő kötényezést hagyományos páncéllemezekkel erősítették meg. A módosított parancsnok kupola mögé a 12,7 milliméteres légvédelmi géppuska egy távirányítású állványra került felszerelésre.
Pár hónapon belül talán elkezdődnek India első hazai építésű repülőgép-hordozójának az INS VIKRANT-nak a tengeri próbajáratai. A hírek szerint a móló melletti tesztek már befejeződtek. A 26 repülőgép és 10 helikopter számára otthont biztosító hajóba már az összes berendezés beépítésre került, akárcsak azok, amelyek a próbák alatti mérésekhez, illetve az adatrögzítéshez szükségesek. Amennyiben a tengeri tesztek a várt határidőn belül befejeződnek, úgy az INS VIKRANT 2023-ban hadrendbe állhat.
Jelenleg hivatalos helyről még nem erősítették meg azokat a híreket, melyek szerint Indiában éleslövészeten használták fel a francia MBDA MICA légiharc-rakétát. A légi célok ellen alacsony magasságból történt két rakéta indítása és mind a kettő eltalálta a célt augusztus 17-én és 18-án. Az igazi meglepetést az jelenti, hogy az indításra szolgáló típus nem a Dassault Rafale volt, hanem a Szuhoj Szu-30MKI. Továbbá azt sem lehet tudni, hogy a 0,16 méter törzsátmérőjű, 3,1 méter hosszú, 112 kilogramm súly rakéta az aktív radaros (MICA-RF), vagy éppen az infravörös önirányítású (MICA-IR) változatát használták fel. Ez utóbbi integrációja könnyebben megvalósítható.
Már folyik az első harci alegység típusátképzése az Apacs harci helikopter legújabb változatára. A Lewis-McChord támaszponton a 1-229-es támadó felderítő zászlóalj, a Tigersharks lesz az első, ezt a variánst repülő alegység. Ők még ez év októberében megkapják gépeiket. Típusátképzésük már folyik, ehhez négy korszerűsített AH-64E V6-ot használnak. A jelenleg még AH-64E V6 megnevezést viselő forgószárnyast másodikként a Dél-Koreában állomásozó 4. Légi Felderítő Zászlóaljnál fogják hadrendbe állítani. A gép rendszereit és szoftvereit egyaránt érintő Version 6-os képességfejlesztés fő iránya a tengeri alkalmazhatóság. A helikopterek sárkányszerkezetét és a rotorlapátokat már ez előtt is különös gonddal tették ellenállóbbá a sós víz jelentett korrózió ellen. Most a rádiólokátor tengeri célpontok elleni alkalmazhatóságát fogják tovább javítani kisméretű célpontok esetében, ez a felderítési távolság növelésével is jár. Továbbfejlesztésen fognak átesni a hajtóművek és az erőátviteli rendszer is, de a rotorlapátok összecsukása és szétnyitása is gyorsabban lesz végrehajtható.
Elkezdődtek a Boeing F/A-18 Super Hornet síugrósáncos indítási tesztjei az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán. Ezekben most az az érdekes, hogy a körülményeket egyenesen az Indiai Haditengerészet, mint esetleges megrendelő, igényeihez, feltételeihez igazítják. Ugyanis Új-Delhi 57 darab többfeladatú repülőgépet keres a már meglévő VIKRAMADITYA, illetve a VIKRANT repülőgép-hordozói fedélzetére. Az MRCBF (Multi-Role Carrier Borner Fighter) tenderre esélyes még a Dassault Rafale M, beépített rendszereiben az F3-R szabványnak megfelelő hordozófedélzeti változat is.
Egy fejlesztésnek köszönhetően a nevadai Nellis légierő támaszpont F-35-ös szimulátoraiba beülő pilóták immáron már típusok szimulátoraiban helyet foglaló személyzetekkel is végrehajthatnak virtuális repüléseket, bevetéseket. A négy F-35-ös szimulátort alkalmassá tették a más bázisokon található F-15, F16, F-22, illetve E-3A szimulátorokkal történő együttműködésre. A fejlesztés következő légcsőjében nem csak új típusok, hanem új haderőnem is megjelenik majd az F-35-ös pilóták virtuális terében, ugyanis a Lemoore és a Miramar bázisokon telepített szimulátorokkal is kiépítésre kerül a kapcsolat.
Ha már F-35, akkor arról is szólni kell, hogy tovább csúszik egy rég várt teszt. Korunk legkifinomultabb orosz, kínai és iráni légvédelmi rendszerei elleni sikeres alkalmazást bebizonyítóról van szó. Ezt már sokan nagyon várják, azonban a Lockheed Martin szerint a koronavírus járvány miatt erre még további öt hónapot kell szánni.
Peruban eladósorba került három darab Mil Mi-26T nehéz szállító helikopter. A hadseregnél használt gépek évek óta nem emelkedtek a levegőbe. A beszámoló szerint a Motor Szics D-136-as gázturbináik, segédhajtóműveik és reduktoraik mind nem javítható állapotban vannak. Ezenkívül a hidraulikus, az elektromos, a kommunikációs és a navigációs rendszerek sem működőképesek, továbbá, a sárkányszerkezeteken belső és külső sérülések is felfedezhetők. Újbóli repülőképessé tételük jelentős összeget emésztene fel. Lima 1995-ben vásárolta meg körülbelül 10 millió dollár ellenében a három Mi-26T-t, amelyek azelőtt az Aeroflot színeiben repültek. Az EP-705, EP-706 és EP-707-es lajstromjelet kapó helikopterek perui felségjelet viselve alig repültek. A helikopterek tizenkét, tizenhét és huszonegy éve nem emelkedtek a levegőbe. A szörnyű műszaki állapot ellenére a peruiak úgy vélik, hogy a helikopterek más Mi-26 felhasználók számára még érdekesek, értékesek lehetnek, és tartalék alkatrészekként szolgálhatnak.
Végrehajtotta első repülését egy Saab JAS39 Gripen E fedélzetén az első brazil pilóta. A helyi jelölésrendszerben F-39-es jelzést viselő Gripen 2020. augusztus 20-án Cristiano de Oliveira Peres őrnaggyal a pilótafülkéjében szállt fel Linköping repülőteréről. A gép mintegy 50 percet repült a Balti-tenger térségében. A berepülőpilótai jogosítással is rendelkező őrnagy január óta tartózkodott Svédországban a típusátképzés okán.
NETARZENÁL GALÉRIA
Aérospatiale AS 332L1 Super Puma
Gulfstream Aerospace G-V Nachshson Shavit
Gulfstream Aerospace G-550 Nachshson Eitam
Catégories: Biztonságpolitika
2020.08.15
Ausztrál Pilatus PC-9-esek érkeztek Németországba 2020. augusztus 11-én. Ezek a hajón, majd közúton, szétszerelt állapotban szállított turbópropelleres kiképzőgépek a kenguruk földjén már kivonásra kerültek, eladásukat 2020 márciusában kezdték el. Öt gép, mely egykor az A23-017, A23-025, A23-026, A23-037, A23-049 lajstromjelet viselte megérkezett Európába, sőt a The Roulettes bemutató kötelék festése még rajta van az A23-025-ös példányon. A PC-9-ek az Eschbach-i Meier Motors of Eschbach üzemébe érkeztek meg, amely cég eddig leginkább régebbi gépek helyreállításáról volt híres. A vállalat elmondása szerint a még jelentős üzemidővel rendelkező Pilatus PC-9-esek egy alapos átvizsgálása után Európában fognak repülni.
Hollandiában már kézzelfogható közelségbe került a Boeing AH-64D Apache harci helikopterek korszerűsítése. Az AH-64E szintnek megfelelő képességet mind a 28 darab holland helikopter meg fogja kapni. Az első forgószárnyast augusztus 12-én már el is kezdték előkészíteni az Egyesült Államokba történő szállításra. Az 1997 óta szolgáló Apache harci helikopterek korszerűsítési programja várhatólag 2025-ben fog lezárulni.
A Lockheed Martin a Fort Worth-i üzemében megkezdte az első F-35A Lightning II vadászbombázó repülőgép gyártását a Dán Királyi Légierő (RDAF) számára. Az L-001-es számú gép összeszerelése elkezdődött, így a berepülést követően a következő évben átadásra kerülhet majd az európai megrendelő számára. Egy ideig ez is az arizonai Luke támaszponton lesz majd megtalálható, ahol részt fog venni az RDAF légi és földi személyzetének átképzésében. Dánia eddig összesen 27 F-35-öt rendelt meg, ezeket 2027-ig készít el majd az amerikai gyártó. Hazai földre várhatólag csak 2023-ban érkezik meg az F-35A Lightning II, amely a Skrydstrup légibázist tudhatja majd otthonául. Dánia mondhatni igencsak későn, 2013 és 2016 között választotta ki az F-16AM/BM (MLU) Fighting Falcon gépek utódjául az F-35-öt.
Norvégiában elkezdődött a NoMS HELGE INGSTAD (F-313) fregatt selejtezési eljárása. A spanyol F-100-as osztály továbbfejlesztésével létrejött FRIDTJOF NANSEN vagy F-310-es osztály 2000-ben történt megrendelését követően 2006. április 5-én már átadásra került az első egység a híres norvég felfedezők neveit (HNoMS FRIDTJOF NANSEN-F-310, HNoMS ROALD AMUNDSEN-F-311 átadva 2007. május 21, HNoMS OTTO SVERDRUP-F-312 átadva 2008. április 30, HNoMS HELGE INGSTAD-F-313 átadva 2009. szeptember 29, HNoMS THOR HEYERDAHL–F-314) viselő hajóosztályból. A 133,25 méter hosszú, 16,80 méter széles és 7,6 méteres merülésű 5290 tonnás fregattok az elsődlegesen tengeralattjárók elleni harcra készül OSLO-osztályhoz képest már igaz többfunkciós egységek lettek. Légvédelemre 32 darab továbbfejlesztett RIM-162-es Sea Sparrow (ESSM) légvédelmi rakéták szolgálnak MK41-es nyolccellás függőleges indítókonténerekben tárolva.
A felépítmény jellegzetes alakú árbocában a Lockheed Martin AEGIS légvédelmi rendszer radarjai nyertek elhelyezést. Felszíni célpontok ellen nyolc Kongsberg Naval Strike Missile (NSM) áll rendelkezésre, míg légi és felszíni célok ellen egyaránt bevethető az OTO Melara 76mm-es Super Rapid ágyúja. A fegyverzetet a tengeralattjárók ellen használatos Stingray torpedók teszik teljessé. A fregattok 4500 tengeri mérföld (8330 km) megtételére képesek, a legénység létszáma 127 fő. A fregattok fedélzetére az NH90 NFH helikoptert vásárolták meg a norvégok. 2009 augusztusában a HNoMS FRIDTJOF NANSEN már az Ádeni-öbölben tevékenykedett a szomáliai kalózok elleni flottakötelék tagjaként, az NH90-es helikopterek késedelmes szállítása véget, 40000 lóerős motorjai által elérhető 26 csomós (48km/h) sebességére és két motorcsónakjának gyorsaságára támaszkodva.
A HELGE INGSTAD fregattot 2018. november 8-án érte utol a végzete Norvégia nyugati partjai közelében. Ekkor a NATO Trident Juncture gyakorlatról hazafelé hajózva összeütközött a SOLA tartályhajóval és a part közelében szinte teljesen víz alá került. Az értékes egység kiemelését 2019 februárjában hajtották végre, akkor úgy tűnt, egy 70 millió eurós helyreállítást követően újra hadrendbe állhat majd. Az alapos állapotfelmérés után ez az összeg vállalhatatlanul magas lett, így végül is a selejtezés mellett döntöttek a norvégok.
Messze nem jött még el a BAE Systems Hawk Mk127 sugárhajtású gyakorlógépek leváltási ideje a BAE Systems Australia és a Defence Science and Technology (DST) szerint. A Hawk Ausztráliában használatos változatának sárkányszerkezetén végzett fárasztási teszek bebizonyították, sokkal több üzemidő van még ezekben a repülőgépekben, mint az várható volt. Egészen pontosan 50000 kirepülhető órát állapítottak meg a vizsgálatok, ami majd tízszerese annak, amit az eddig legtöbbet a levegőben töltött Hawk Mk127 sugárhajtású gyakorlógép esetében megemlítettek. A típusból biztonságosan kirepülhető időt megállapító tesztelési program 2006 februárjában indult el. Ezzel azt szerették volna bizonyítani, hogy a számított 10000 órás repült élettartam többszöröse található meg a Hawk-ok sárkányszerkezetében. A tesztelés 2020. június 5-én fejeződött be és jó esély mutatkozik arra, hogy a típus példányai még a 2040-es években is megtalálhatók legyenek a levegőben.
Augusztus 10-én megérkezett az Eindhoven-i repülőtérre a második Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép is, amelyeket az európai NATO szövetségesek közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat fog üzemeltetni és repülni. A T-054-es lajstromjelű gép 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le. Az első Airbus A330MRTT (T-055) június 30-án érkezett meg ugyanide. Ezek az első időben leginkább a képzésben fognak rész venni, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A harmadik, a negyedik és az ötödik repülőgép jelenleg már átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezik, a negyedik pedig a 2021-es év elején lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at a hónap elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak.
A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a jelenlegi nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A megállapodás alapján ezek a többfeladatú repülőgépek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni, de az egység rendelkezni fog egy előretolt műveleti bázissal is, ennek Köln-Wahn ad majd otthont. Hollandiában öt A330MRTT lesz majd megtalálható, míg Németországban három. Eddig a fent említett hat ország írta alá az együttműködésről szóló programot 8 repülőgép üzemeltetésére. A szerződés jelenleg még opcióként további 3 repülőgépre is vonatkozik.
A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervez igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak. A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült, és most készen állnak az ismereteik felelevenítésére, mivel ez a repülőgép üzemeltetéséhez vezető út utolsó lépése. A legénység többi tagjának képzése már újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában. A következő repülőgépet, a T-056-ot várhatóan 2020. novemberében szállítják majd le, de már a németországi repülőtérre.
Megtették az első lépést a NATO közös üzemeltetésben lévő Boeing E-3A AWACS flotta majdani cseréjéhez. A németországi Geilenkirchen légibázison állomásozó, immáron csak 14 gép utódtípusát 2023-ig ki fogják választani. Persze a váltótípus 2035-ben történő megjelenésig hátralévő időben még számítanak az 1982-ben megjelent Sentry-kre. Éppen ezért egy élettartam-hosszabbító program is még végrehajtásra kerül az 1982 óta szolgáló légtérellenőrző repülőgépeken, 1 milliárd dollár értékben. Az új gép képességeivel szembeni követelményeket 2020 végéig meg fogják állapítani. Gyártóként az Airbus, a Saab, a Boeing és a Northrop Grumman várható, hogy részt fog venni a tenderen.
Oroszország Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KnAAZ repülőgépgyárban megkezdték a Szuhoj Szu-57-es repülőgépek gyártósorának a felállítását. A típus előállítása már folyik az üzemben, azonban a 2028 végére 76 repülőgépre szóló moszkvai megrendelés a termelékenység növelését tette szükségessé. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése válik majd szükségessé.
Ugyanitt hamarosan egy másik új megrendelés teljesítésén is munkálkodni fognak. Ugyanis hivatalos forrásból tudhatóvá vált, hogy Moszkva az év végéig egy 927 millió dollár értékű szerződést fog aláírni. A megrendelni szándékozott típus a Szuhoj Szu-35Sz lesz, aminek gyártása szintén a KnAAZ repülőgépgyárban folyik. Méghozzá 2019 óta az addig sebességhez képest gyorsabban, ugyanis gyártási idő 30%-os lerövidítését a munka átszervezésével és az alapanyagok, alkatrészek megfelelő időben történő, a munkások, szakemberek keze ügyébe készítésével érték el. A változtatás előtt a teljes munkaidő mindössze 55%-a jutott a tényleges gyártásra, a többi a különféle beszerzésekre, anyagmozgatásra, ügyintézésre, valamint a raktárban tárolt anyagok kivételezésre ment el. Ezt a gyártásszervezést elsőként ebben a gyárban vezették be.
Egy amerikai RQ-4B Global Hawk távolról irányított felderítő repülőgépet fogott el az Orosz Légierő készültségi raja kedden. A kémrepülőgépet a Csukcs-tenger felett, mely a Jeges-tenger egyik peremtengere Ázsia és Észak-Amerika partjainál, a Kelet-szibériai-tenger és a Beaufort-tenger között található, észlelték a rádiólokátorok. Az Oroszország határai felé repülő Global Hawk elfogására 3 MiG-31-es vadászgép szállt fel. A még nemzetközi légtérben repülő RQ-4B-t a nemzetközi előírásokat betartva közelítették meg az orosz nehézvadászok, majd az elfogást követően az amerikai gép irányt változatott és távolodni kezdett.
Újabb információ látott napvilágot az orosz Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázók jelenleg is folyó korszerűsítésével kapcsolatban. A Ruselectronics Group közleménye szerint a modernizált csapásmérők kommunikációs csomagját az ötödik generációs Szuhoj Szu-57-es vadászgép számára létrehozott kommunikációs platformon fejlesztették ki. Fő előnyei, a nagyfokú megbízhatóság, a gyors információátvitel, kis súly, valamint az energiahatékonyság. Jelenleg ennek a kommunikációs rendszernek már folynak a légi tesztjei, ezek alatt magas megbízhatóságot tudott felmutatni.
Augusztus 4-én újabb 4 darab Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó érkezett meg Izraelbe. Oldalszámaik: 924, 933, 935 és 937. Érdekesség, hogy a 924-es oldalszámú repülőgép gerincének középvonalában, a középponttól kissé hátrafelé eltolva egy késantenna látható. Ez telemetriás adatok átvitelére szolgál és a fedélzeti berendezések légi próbáihoz (is) fogják használni. Így Izrael az első olyan külföldi ország lett, amely kísérleti célokra szolgáló Lightning II-t üzemeltet. További kacsolódó hír, hogy az elmúlt fél évet intenzív típusátképzéssel eltöltő alegység, a 116. Dél Oroszlánjai század is hadrendbe állt az Izraeli Légierőben az új típussal augusztus 6-án. Mindazonáltal a 116. Dél Oroszlánjai század személyi és gépállománya sem teljes most még, ez az elkövetkező hónapokban fog majd teljessé válni.
Az Indiai Védelmi Beszerzési Tanács (DAC) jóváhagyta 106 darab Hindustan Aeronautics Limited (HAL) gyártmányú alapfokú oktató repülőgép beszerzését az Indiai Légierő (IAF) pilótaképzési követelményeinek kielégítése érdekében. A légcsavaros HAL HTT-40-es típust a HPT-32 Deepak gépek utódjaként kezdték el fejleszteni. Viszontagságos út vezetett eddig a megrendelésig, 2012 decemberében még az is megtörtént, hogy elálltak a típus beszerzésétől, mondván, a HTT-40-es darabára több mint a duplája a svájci Pilatus PC-7-es gépekének. Most a Honeywell TPE331-12B hajtóművel ellátott, valójában két részeltben (70+36) megrendelt gépért 1,17 milliárd dollárt fognak kifizetni. Ez azt is jelenti, hogy Indiában nem lesz több Pilatus PC-7-es beszerzés, mivel a svájci céggel kapcsolatban 2019 augusztusában korrupció gyanúja merült fel.
Dél-Korea Védelmi Minisztériuma közzétette a 2021–2025 közötti középtávú védelmi tervét. Ebből többek között megtudható, hogy az ázsiai államban a következő évtől kezdetét veszi egy könnyű repülőgép-hordozó megalkotása. Méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd. Felépítménye némileg hosszabb lesz a tengeren túli társainál és ez két kéménynek is helyet fog biztosítani. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Az eddigi kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de most kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál.
Bár Dél-Korea számára az USA-val kötött nukleáris paktum igencsak megköti az atomenergia katonai célú felhasználását, Szöulban ez szeretnék a közeli jövőben felülvizsgálni. Ugyanis elképzeléseikben szerepel egy 4000 tonnás vízkiszorítású, nukleáris meghajtású tengeralattjáró kifejlesztése is. Ennek fegyverzetében ballisztikus rakéták is megtalálhatók lennének.
Japánban 2017 júniusa után újra mérlegelik a Northrop Grumman RQ-4 Global Hawk Block 30i pilóta nélküli felderítő repülőgépek megvásárlásától történő visszalépés lehetőségét. Tokióban ugyanis aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az Amerikai Légierő a 2021-es költségvetési év végén kivonná 21 darab Global Hawk Block 30 repülőgépét. Ezután a típust már csak Dél-Korea és Japán üzemeltetné, ami reális japán számítások szerint a karbantartásának költségek megemelkedésével fog járni. Japán egyébként három Global Hawk beszerzését határozta el 2018-ban 490 millió dollár ellenében.
Augusztus 5-én hajtotta végre egy Lockheed Martin HC-130J Combat King II tartálygép segítségével az első légi üzemanyag felvételét a Sikorsky HH-60W Jolly Green II harci kutató mentő helikopter. Az Alabama állam déli részén történt esemény az első lépése egy két hetes vizsgálatának. Az egész repülési feladat 2 órát vett igénybe, a csatlakozás sebessége 203 kilométer per óra, míg magassága 914 méter volt.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Lockheed TF-104G-M Starfighter
McDonnell Douglas CF-188 Hornet
Catégories: Biztonságpolitika
2020.08.08
Ukrajna MiG-29 Fulcrum vadászgépeinek egy részét (a nagyjából 60 darab még repülőképessé tehetőből 21 darab van használatban) az izraeli Elbit Systems fogja korszerűsíteni a jövőben. Ez a munka igen csak átfogónak ígérkezik, ugyanis a gépek az új fedélzeti számítógép mellé több üzemmódú rádiólokátort is kapnak. Érdekes kérdés lesz a légi célok elleni fegyverzet összetétele, hiszen Ukrajnában mai napig gyártják az R-27-es közepes hatótávolságú rakéták utódjait, melyet egy kicsit tovább is sikerült fejleszteniük. Az Elbit Systems-szel folytatott előzetes tárgyalások szerint, amelyekre 2019-ben került sor, 11 MiG-29 vadászgép modernizálásáról volt szó. Tavaly még azt állították, hogy a továbbfejlesztett repülőgépek vadonatúj funkciókkal és a legújabb fegyverekkel fognak rendelkezni a légi harchoz. Ugyanakkor az előzetes becslések szerint az egyes repülőgépek korszerűsítésének költsége körülbelül 40 millió dollár lesz. Érdekes lesz ez a továbbfejlesztés, mert amennyiben megvalósul, össze lehet majd hasonlítani a román-izraeli összefogással csak prototípus szintig eljutott MiG-29 Sniper verzió képességeivel.
Az ukrán katonai szakértők úgy vélik, hogy ez a korszerűsítési csomag valóban lehetővé teszi az ukrán légierő számára, hogy valódi minőségi ugrást tegyen a MiG-29 repülőgépek harci képességeinek növelésében, ami hazai kivitelezésű MiG-29MU1, és MiG-29MU2-es korszerűsítési szintek esetében nem volt igaz. A MiG-29MU1 2012-től jelent meg igen alacsony darabszámban az ukrán légierőben. 2018 közepéig mindössze 8 darabot adtak át ebből a változatból. Ezeknél még elsősorban a vadászfeladatok ellátására törekedtek a munkát végző Lviv-i gyár szakemberei. Ennek köszönhetően ez a változat egy nagyobb teljesítményű N019-19 radart kapott, valamint SzN-3307 műholdas navigációs rendszert és az ukrán Radionix vállalat Omut elektronikus védelmi rendszerét, melynek két verziója is beszerzésre került. Az egyik beépítésre került a repülőgépbe, míg a másik konténerben nyert elhelyezést és külső felfüggesztésként valósulhat meg az alkalmazása.
Ezek a beavatkozások egy minimális modernizáción és az üzemidő növelésén túl (a hátralévő 8-ról 12 évre) alig nyújtottak többet, mint a biztonságos repülés folytatásának képességét. Az eddig egyetlen egy példányban elkészült MU2-es esetében már a csapásmérő képesség növelése is szerepet játszott. A beépítésre kerülő 20PM fegyverkezelő rendszer lehetővé teszi a K-29T irányított rakéták és a KAB-500KR irányított bombák bevetését is. A pontosabb navigációról az A-323 RSzBN navigációs rendszer gondoskodik és az MSD-2000 adatbusz is megjelent a MiG-29MU2 belső terében.
Az Elbit javaslata azonban egy sokkal mélyebb korszerűsítés. Egy új radar és fedélzeti számítógép integrálására összpontosít, továbbá lehetővé teszi új fegyverek és célzó, vagy rádióelektronikai konténerek használatát is. Rádiólokátorok esetében a fő esélyesek az ELTA EL-2032 mechanikus mozgatású antennával, vagy a sokkal korszerűbb AESA antennával ellátott EL-2052. Amennyiben az izraeli szakemberek sikerrel korszerűsítik az ukrán MiG-29-eket nem zárható ki, hogy felkérését kapnak majd a nagyobb potenciállal rendelkező, de szinték koros Szuhoj Szu-27-ek modernizációjára is.
Július 30-án, csütörtökön az MSN106 sorszámú Airbus A400M Atlas teherszállító/légi utántöltő repülőgép sikeresen befejezte első tesztrepülését. A CT-02-es lajstromjelű MSN106-os Belgium részére épült. Ez a példány hét másik, Belgium által megrendelttel együtt Belgiumban, a Melsbroek légibázison lesz majd megtalálható. A Belgium és Luxemburg által megrendelt összesen 8 repülőgépet 2023 végéig fogja leszállítani a gyártó. Az CT-01-es lajstromjelű, MSN104 gyártási számmal rendelkező repülőgép Luxemburg számára került legyártásra. Üzemeltetése a belgiumi Melsbroek repülőtérről, belga segítséggel fog megvalósulni a 15. Légiszállító Ezred állományában és használata is a két ország általi lesz.
A Eurofighter partnerországok, az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország és Spanyolország több mint 50 millió eurós kötelezettség vállalással támogatják a típus fegyverzetét, fedélzeti elektronikáját, valamint hajtóműveit érintő kutatási programot. Ennek során a pilótafülkébe új műszerfalat, korszerű rádióelektronikai harcra képes rendszert, többirányú adatátvitelre képes berendezést nagyobb tolóerejű, kevesebbet fogyasztó, hosszabb élettartamú hajtóművet is kifejlesztenek a jövőbeli Typhoon részére.
Július 23-án, csütörtökön a Francia Haditengerészet Westland Lynx Mk4 helikoptere utolsó alkalommal szállt fel a LATOUCHE-TRÉVILLE (D646) rombolóról. A típust már csak a 34F század repüli, itt nyolc forgószárnyas található meg. Meg kell említeni, hogy 1979-ben ugyanez a század volt az első, amelyiknél megjelent a Westland Lynx. Ezek egy kivételével mind korszerűsítésre kerültek, hogy 2022-ig el tudják látni feladataikat. Azonban az üzembentartási költségek nem várt módon megemelkedtek a Lynx esetében, így Párizsban azt a döntést hozták meg, hogy 2020 közepén leállítják a típust. Éppen ezért képességhiány fog fellépni a két még meglévő GEORGES LEYGUES-osztályú (F70-es osztály) romboló esetében, ugyanis ezek nem képesek a nagyobb NHindustries NH90NFH Caiman haditengerészeti helikopterek üzemetetésére, mivel ezek nagyobbak és nehezebbek, mint a Lynx. A Lynx-en megtalálható DUAV-4-es aktív merülőszonár fogja jelenteni azt a képességhiányt, amit nem lehet pótolni, ugyanis a két még szolgálatban álló romboló, a LA MOTTE-PICQUET (D645), és a LATOUCHE-TRÉVILLE közül az utóbbi jó eséllyel a Dauphin N3/N3+ helikopterekkel fogja befejezni szolgálatát, ezeken viszont nincs merülőszonár. A LA MOTTE-PICQUET kivonására a 2020-as év van megjelölve.
Oroszországból származó források szerint elindult a T-14 Armata harckocsik sorozatgyártása. A hírek szerint a bemutatkozástól eltelt időszakot a motorban és a hőkamerás rendszerben talált hibák kiküszöbölésével töltötték el. Így a motor már képes azokat a paramétereket teljesíteni, amit elvárnak tőle, továbbá a hőkamrás célfelderítő és célzórendszer képességei is felveszik a versenyt a nyugati hasonló berendezésekkel. Még 2018 augusztusában jelentették be, hogy Moszkva összesen 132 darab T-14-es harckocsit, valamint T-15-ös gyalogsági harcjárművet rendelt meg. A legutóbbi hírek szerint az orosz csapatok 2021-ben kapják majd meg a T-14 Armata harckocsikat. Várhatólag ezek a páncélosok már a 2017 augusztusában bejelentett, hideg időjárási körülményeknek jobban megfelelő T-14 Armata harckocsik lesznek. Az akár -50 fokos hőmérsékleten is probléma nélküli motorindítást és a fedélzeti rendszerek áramellátását szuperkondenzátorok segítségével valósítják meg az akkori információk szerint. Az akkumulátoroknál kisebb helyigényű, de nagyobb teljesítmény leadására képes áramforrás a motor indítása mellett képes lesz több elektromos rendszer működtetésére is, így a torony forgatására és a lövegcső emelésére-süllyesztésére is a generátort hajtó belsőégésű motor beindulásáig. Így a személyautókból már ismer "start-stop" technológiához hasonló megoldás fog megjelenni a páncélos járművek világában.
A T-14 Armata harckocsi egy újfejlesztésű, harckocsiágyúból indítható irányított rakétát is kaphat majd. A lézeres félaktív irányítású eszköz a 9K119M Reflex-M rakétán alapul, de a tandem páncéltörő fejrész hatásosságát megnövelték. Továbbá a cserélhető fejrésznek köszönhetően a felhasználási köre is bővült. Az 5 kilométeres hatótávolságú, 125 milliméteres átmérőjű rakéta képes eltalálni akár 70 kilométer per órás sebességgel haladó célpontokat is. A jövőben szeretnék növelni a fegyver helikopterek és repülőgépek elleni alkalmazhatóságát is az orosz mérnökök. Az Uralvagonzavod alá tartozó, Jekatyerinburgban található 19-es számú üzemben egy pár éve már minden eddiginél pontosabb, a nyugati szemmel is igen korszerű gyártósoron készülnek a 125 milliméteres lövegek.
A csökkentett hátrarúgású 2A46M5 125 milliméteres sima csövű löveg, mely egyaránt megtalálható a T-72B3-as, a T-90MSz, harckocsikon és a 2S25 Sprut-SzDM deszantharckocsin is, itt készül. De legújabb orosz harckocsi, az T-14 Armata 2A82-1M jelű lövege is ebben az üzemben kerül előállításra. Ennek a lövegnek az elődjének tekinthető a 2A46 család. A pontosabb fúrás (ez a 2A46M5-ös löveg esetében egy 6 méter hosszú cső előállítását jelenti) és az egyéb, szintén kisebb hibaszázalékkal végrehajtott gyártási (hegesztés, lézeres, vagy plazmás vágás) műveletek eredményeképpen a lövegek pontossága 15-20%-al is megnövekedhet az üzem vezetői szerint.
Törökországban már működik az a gyár és fejlesztőközpont, amit a TF-X (Turkish Fighter - Experimental) vadászbombázó megalkotása okán hoztak létre. A 63000 négyzetméteres alapterületű létesítményben 3000 mérnök dolgozik, de ugyanitt lehetőséget teremtettek a 3D-s nyomtatásra, valamint található itt szélcsatorna is, továbbá egy olyan rész is, ahol a repülőgépek és ezek részegységeinek villámcsapás által okozott sérüléseinek vizsgálatára keríthetnek sort. Törökországban helyi nyilatkozatok szerint teljes sebességgel folyik a hazai tervezésű, ötödik generációs harci repülőgép, a TF-X hajtóművének fejlesztése. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít, de munkájukat mások is segítik. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már 2017-ben elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. A helyi rövidítéssel MMU-nak (Milli Muharebe Uçagi) nevezett, elsősorban légi harcra fejlesztett gép felszállását 2029-re várják, így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.
Kínai állami média tudósítása szerint augusztus 5-én, szerdán elkezdődtek az első Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozó tengeri tesztjei. A kifutást augusztus 1-jére tervezték, azonban a rossz időjárás miatt ezt elhalasztották. Az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre, míg testvérhajója 2020. április 22-én követte. Ez mindössze egy nappal a Kínai Néphadsereg Haditengerészetének megalakulásának 71. évfordulója előtt történt. A frissen elkészült partraszállást támogató helikopterhordozó tolóhajók segítségével hagyta el az építésére szolgáló dokkot. A két időpont között azonban történt még valami, ugyanis április 10-én a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyár dokkjában kigyulladt az elsőnek megépült Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó. Az internetre felkerült fotókon látható volt, hogy a hajó középső és hátsó részén tomboló tűz okozta füst a hajó középső részén és az elárasztható dokkfedélzet hátsó ajtaján dőlt ki.
Az egységen a tüzet gyorsan eloltották, de a hadihajón okozott károk mértéke eddig még nem ismertek. Azonban az, hogy rövid idő elteltével képes volt a kifutásra és a tesztek elkezdésére okot ad arra a megállapításra, hogy a tűzkár nem volt nagymértékű. Szokás szerint ezen az első próbajáraton a hajó főbb rendszereit, (meghajtás, kommunikáció, navigáció) ellenőrzik le. Várhatólag ha nagyobb hibára nem derül fény az az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó 2021-ben, vagy 2022-ben áll majd szolgálatba. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkeznek elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve.
Kínában a hadsereg helikopteres alakulatai a közelmúltban egy olyan gyakorlatot hajtottak végre, amire eddig még nem volt példa az országban. Z-10, Z-9 és Mi-171 katonai helikopterek szárazföldi bázisról felszállva, landoltak a haditengerészet egy Type 071-es osztályú partraszálló hajójának fedélzetén. Itt a szállítóhelikopterek katonákat vettek a fedélzetükre, majd a harci helikopterek fedezet mellett alacsony repülésben érkeztek meg a kirakási pontra.
Elkezdték a JHMCS II sisakkijelző repülés közbeni tesztelését a Lockheed Martin F-16V Viper változatán. Ezen eszközön már javítottak, így például máshová került az egész sisak súlypontja, így csökkentve a nyak megterhelését, ami növeli a pilóta biztonságát és kényelmét. A JHMCS II-t a Collins Elbit Vision Systems (CEVS), a Collins Aerospace és az Elbit Systems of America közös vállalkozása állítják elő az USA-ban.
A Boeing 265 millió dolláros szerződést kötött további kilenc MH-47G Block II-es Chinook helikopter szállításáról. Ezek a forgószárnyasok az amerikai hadsereg különleges műveleteket végrehajtó parancsnoksága, az USASOAC számára kerülnek majd legyártásra. Az első MH-47G Block II-es Chinook átadására még ebben az évben sort fognak keríteni, amelyekből a fenti szerződéssel kiegészítve, már 24 darabra érkezett megrendelés.
A Lockheed Martin egy 182 millió dolláros szerződés értelmében 39 darab AN/AQS-22 helikopterfedélzeti merülőszonárt fog elkészíteni. Ezt a mennyiséget három megrendelő között fogják szétosztani. A Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptereken alkalmazott berendezésekből 24 darab indiai, 8 darab amerikai, míg 7 darab dániai forgószárnyasokba kerül majd beszerelésre 2024 decemberének végéig.
NETARZENÁL GALÉRIA
British Aerospace Harrier GR.7
General Dynamics F-16CG Fighting Falcon
Boeing Vertol CH-46E Sea Knight
McDonnell Douglas RF-4EJ Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.08.01
Ukrajnában korszerűsíteni fogják a 9P149 Sturm-Sz önjáró rakétás páncélvadász járműveket. A szovjet érában tervezett és gyártott lánctalpasok modernizálását természetesen a hazai ipar bevonásával fogják megvalósítani. A prototípus már el is készült keleti szomszédunkban. Természetesen megmarad a MT-LS jelzést viselő lánctalpas jármű, mint hordozóplatform. Az 5 kilométeres hatótávolságú 9K114 Sturm (AT-6 Spiral) félautomata rádióirányítású páncéltörő rakétarendszert a félaktív lézeres önirányítású RK-2V Barrier-V váltja fel. A 6 kilométeres hatótávolságú rakéta számára a célok felderítését és a célra vezetést az Izjum Műszergyártó Vállalat által kifejlesztett OPSzN-I rendszer végzi. Ez a célzótoronyba szerelt egység a jármű jobb elején helyezkedik el, ott ahol az eredeti járművön a rádiós irányítóegység volt megtalálható, Megfelelő időjárási viszonyok esetén optikai rendszereinek köszönhetően 14,5 kilométerre lévő célok felderítésére is alkalmas. Érdekesség, hogy a szétnyíló páncéllemezekkel védett OPSzN-I rendszert eredetileg légi eszközökön való felhasználásra alkották meg.
Videón mutatta be a német Rheinmetall a Leopard 2-es harckocsik egyik jövőbeli lehetséges korszerűsítési útját. A páncéltest mellső része, a vezető búvónyílásától jobbra és balra is plusz páncélzatot kapott, megjelenése így igencsak hasonlóvá vált a brit Challenger harckocsik ezen részéhez. Új lett a torony is, melynek formáján felül további érdekessége a beleépített 130 milliméteres simacsövű löveg. Ezt a tornyot illetve a beleépített, 3 tonna tömegű, 6630 milliméter hosszú, L/51-es kaliberhosszúságú új tűzfegyvert első alkalommal 2016-ban lehetett megtekinteni az Eurosatory kiállításon. Az új toronyhoz és az új löveg mellé egy automata töltőrendszer, valamint új célzórendszer is dukál, a jövőbeli Leopárd számára.
Belgiumban július 23-án, csütörtökön kivonták a szolgálatból egy negyedik C-130H Hercules-t is. Ezek a gépek 1972 októbere óta álltak szolgálatban. A CH-04 lajstromjelű példány nélkülözése nem fog hosszú időt átölelni, hiszen az első Airbus A400M Atlas a megrendelt hétből hamarosan hadrendbe fog állni. A Melsbroekben székelő 15. Szállítórepülő Ezred az első Hercules-ét, a CH-08-at, 2017 decemberében búcsúztatta. Majd leállították a CH-10-et is 2018. decemberben, és ezt követte a CH-03 2019. novemberben. Az eredetileg tizenkét C-130H-ból az utolsó példány, amelyeket 1972-ben vásároltak az öreg Fairchild C-119 Flying Boxcar és a DC-3/C-47 Dakota szállítógépek pótlására, 2021 decemberében kerül majd kivonásra. A CH-06 1996. július 15-én balesetet szenvedett, míg a CH-02-es 2006. május 4-én semmisült meg a Sabena Technics társaság hangárában. A CH-13 2009 márciusában került megvásárlásra az USA-ból, ahol 1965-ben gyártották le, mint C-130E változatot, és ott hurrikánvadásznak használták kivonásáig. Belgium a nyugdíjazott C-130H-kból kilenc darabot, valamint alkatrészeket és üzemeltetéshez szükséges eszközöket tervezi értékesíteni. Ehhez természetesen Washington belegyezése szükséges.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 16 darab AIM-120C-8 AMRAAM légiharc-rakéta és a kapcsolódó felszerelések eladását Hollandia számára. Ez a beszerzés az európai állam számára 39 millió dolláros költséget jelent majd.
Átadták a múlt héten az első hat Ares páncélozott szállító harcjárművet a brit hadsereg számára. Az Ajax járműcsalád tagjai (Ares, Apollo, Atlas, Athena, Argus) lesznek az elkövetkező évtizedekben a brit haderő legnagyobb darabszámban rendszeresítésre kerülő lánctalpas futóművel rendelkező járművei. A felderítésre használható Ares-t, valamint a járműcsalád többi tagját is a General Dynamics fejlesztette ki a brit hadsereg számára. London 2014 szeptemberében 3,5 milliárd font összegű szerződést kötött a General Dynamics-al, melynek értelmében 589 darab páncélost fognak elkészíteni.
Kényszerleszállást hajtott végre a Brit Királyi Légierő egyik Boeing CH-47 Chinook nehézhelikoptere július 28-án. A repülési feladatát Walesben végző tandemrotoros gép villanyvezetékkel ütközött. Az orr-részen, illetve a pilótafülke szélvédőin keletkezett sérülés, illetve a legénység egy tagja sérült meg könnyebben az ütközésben.
Svájc számára augusztus 1-ig kell eljuttatnia ajánlatát a Eurofighter konzorciumnak. Svájcnak ki kell cserélnie öregedő F-5-ös és F-18-flottáját, amelyeket 2025 és 2030 között terveznek majd fokozatosan kivonni. Az alpesi ország 36 darab repülőgépet kíván beszerezni pótlásukra, de további 4 darabra is opciót jelenthetnek majd be a jövőben. Bern a repülőgépek beszerzési árának 60%-át szeretné látni visszaforgatva az ország iparába. Számos különféle fegyverzet konfigurációval repülve térképezték fel a svájci pilóták a Typhoon képességét Németországban és az Egyesült Királyságban. Ezek a repülések a jobb megismerést szolgálták, hiszen eltérő változatú példányokkal emelkedtek a levegőbe. A légi kíséretet sok esetben egy svájci F-18-as adta a repülések során, ezzel azonnali összehasonlítási alapot biztosítva még a levegőben.
Érdekes volt, hogy a svájci próbák során a Typhoon vadászbombázók mellett egy Airbus A400M is a repülőtérre érkezett, mint szárnyaló alkatrész raktár. Azonban a tesztidőszakot a vadászbombázók meghibásodás nélkül tudták le, ezzel igencsak jó benyomást téve a svájciakra. Szintén szót érdemel az a svájci tapasztalat, mely szerint nem éppen szerencsés egy típust akkor megvenni, amikor az már nem sokáig van gyártásban. Erre az F/A-18 Hornet esetében jöttek rá, ahol az életciklus költségek az idő múlásával jobban emelkedtek, mint ahogy azt várták. Éppen ezért jelentős beruházásokat kell végrehajtaniuk az F-18-as flottájuk működtetése érdekében. Tény, Svájc az utolsó ország volt, melyik a Hornet C/D változatát megrendelte. Ezért Svájc számára nagyon fontos az a közelmúltban tett bejelentés, mely szerint az Eurofighter-ek 2060 után is repülni fognak, mivel nem akarnak még egyszer ugyanabban a helyzetbe kerülni.
Jelentős fejlesztések fognak lezajlani a Spanyol Légierő háza táján az elkövetkező években. Ezen a héten 3 darab Airbus A330 MRTT légi utántöltő/szállító repülőgép, valamint 4 darab Airbus C-295 MPA tengeri járőrgép beszerzését jelentették be.
Görögországban is eldöntötték, hogy a flotta forgószárnyas gépeinek mennyiségét növelni fogják. Meg nem nevezett értékben 4 darab Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptert tereznek megvásárolni. Továbbá azt is közzé tették, hogy másik négy régebbi gyártású S-70B6 Agean Hawk helikoptert modernizálni fognak.
Továbbfejlesztésen esnek át az orosz tervezésű és gyártású Pancír Sz légvédelmi komplexumok. A rövid hatótávolságú rendszerek hatásosságát mesterség intelligencia bizonyos fokú alkalmazásával fogják növelni. Ez az automatizált rendszer képes emberi beavatkozás nélkül tüzet nyitni légi célpontok ellen gépágyúkkal, vagy akár rakétákkal is. Az algoritmusok segítenek a célok észlelésében és azok osztályozásában az általuk jelentett veszélyességi szint szerint. Ez a frissítés lehetővé teszi a Pancír Sz légvédelmi komplexumok számára, hogy hatásosan alkalmazhatók legyenek a kis időkülönbséggel, különböző irányokból közeledő célok esetén is. A szoftver figyelembe veszi a taktikai helyzetet, a célok helyét, az azok által jelentett veszély mértékét és egyéb paramétereket. Ezek alapján választja ki majd a legjobb taktikát a támadás visszaverésére. Az új fejlesztés nemcsak jelentősen megnöveli a rendszer hatékonyságát, de megtakarítást is jelenthet a felhasználásra kerülő lőszerek és rakéták esetében is.
Korszerűsítik az Orosz Haditengerészet kötelékében repülő Szuhoj Szu-24M Fencer bombázógépeket. Az első példányok már meg is érkeztek a Krím-félszigeten települt alakulathoz. Így már itt is repülik a Szuhoj Szu-24M2 bombázókat, az ezeken használatos Gefest SzVP-24 számítógéppel, ami pontosabb fegyveralkalmazást tesz lehetővé. Az Északi, valamint a Balti flotta repülőerőinél csak ezek után fognak majd megjelenni a Szu-24M2-es bombázógépek. Ez az alváltozat már bevetésre került Szíriában, ahol bizonyította, hogy az SzVP-24 számítógéppel ellátva harci hatékonysága háromszorosára emelkedett, irányítást nélkülöző bombákkal pontosabban volt képes bombázni. Gyaníthatóan ez a képessége megvan a gépnek a vízfelszíni célok támadása során is.
Miután sikerrel végződtek a csapatpróbák, Üzbegisztánban elkezdődhet a T-64-es harckocsik átalakítása T-64MV típusra. A reaktív és rácsos előtétpáncélzattal is felszerelt T-64MV digitális rádiórendszert is kap. A legnagyobb újdonság azonban az lesz, hogy az öthengeres 700 lóerős 5TDF dízelmotort lecserélik a 840 lóerős V-84 motorra, amelyet a T-72-es harckocsikban is használnak.
Még ebben az évben elkészül három Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikopter abból a 24-ből, melyeket India rendelt meg 2,6 milliárd dollárért. Ezek a forgószárnyasok azonban átépítéssel fognak megszületni, vagyis csak a fennmaradó 21 darab MH-60R lesz teljesen új gyártású, a 2020 februárjában megrendelt gépek közül.
Indonézia továbbra is kitart a 2018. évi megállapodása mellett, amit Oroszországgal kötött. Ebben a szerződésben Szuhoj Szu-35-ös vadászbombázók megvásárlásáról van szó. A szerződés 1,1 milliárd dollár értékű és ezért 11 darab Szu-35-ös szállítása várható.
Ezen a héten Dél-Koreában elkezdték a Bell UH-1 Huey helikopterek kivonását a hadsereg állományából. A legendás forgószárnyasok 52 évvel ezelőtt jelentek meg az országban. Azóta 129 UH-1H-ra festették fel az ázsiai ország felségjelét, amit összesítve 792000 repült órán keresztül viseltek. Ez idő alatt a helikopterek 146 millió kilométert repültek le. Utódjuk természetesen a Korea Aerospace Industries (KAI) és a Eurocopter által kifejlesztett Surion KUH-1 többfeladatú helikopter lett.
Készen áll a dél-koreai Hanwha Defense arra, hogy Ausztráliába küldje helyi tesztelésre az AS-21 Redback gyalogsági harcjárművét. Canberra az Australian Land 400 tender keretében vásárolna meg 450 darab páncélost. Az igencsak nagy bevételt eredményező beszerzés harmadik, helyi kiértékelést is tartalmazó részébe a dél-koreai AS-21 mellett a német Rheinmetall KF41-ese jutott be. Az ázsiai ország haderejében K-21 típusjellel rendszeresített gyalogsági harcjármű továbbfejlesztéseként létrejött AS-21 Redback-ből 2 példány indul majd el Ausztráliába hamarosan. Itt novembertől a következő és augusztusáig fogják tesztelni a 42 tonnás tömegű, egy 40 milliméteres gépágyúval, egy 7,62 milliméteres géppuskával, egy 12,7 milliméteres légvédelmi géppuskával, valamint irányított rakétákkal is felfegyverzett, a 3 fős kezelőszemélyzet mellett még 8 lövészkatona szállítására is képes AS-21-eket.
Mégsem lesz ebben a hónapban átadva a Fülöp-szigetek számára az egyik Lockheed C-130T Hercules teherszállító repülőgép. Washington tájékoztatta Manilát, hogy az első Hercules csak októberben kerül átadásra, míg a másik ez év helyett csak jövőre fog megérkezni. A felújított gépek késedelmes szállításának okaként az egészségügyi válság okozta zavarok kerültek megemlítésre.
Több mint 30 hónappal az első repülése után, az AVIC AG600 Kunlong repülőcsónak prototípusa július 26-án hajtotta végre első felszállását tengervízről. A gép szárazföldi repülőtérről szállt fel, majd leszállt a nyugodt tengerfelületre, ahonnan nagyjából 4 perc elteltével emelkedett fel újra. A jövőben természetesen nagyobb hullámokon és erősebb szélben is próbára teszik majd az AG600-as képességét. Édesvízről még 2018 októberében szálltak fel a világ legnagyobb ilyen jellegű repülőeszközével, amely első repülését még 2017-ben teljesítette. Az 53,6 tonnás AVIC AG600 Kunlong repülőcsónak 12 órán át maradhat a levegőben, 37 méter hosszú és a 38,8 méteres szárnyfesztávolságú, vagyis nagyjából Boeing 737 méretű. Meghajtásáról négy WJ-6 légcsavaros gázturbina (az Ivcsenko AI-20-ok leszármazottjai) gondoskodik, utazósebessége 500 kilométer per óra.
A Kínai Haditengerészet újabb képességéről került fel a világhálóra filmes bizonyíték. Ezen az látható, amint egy J-15-ös a törzse alatti középső felfüggesztési ponton hordozott utántöltő konténer segítségével egy másikat lát el üzemanyaggal. Tették a gépek és pilótáik mindezt éjszakai körülmények között. Ez a képesség különösen fontos lehet a kínai pilóták számára, hiszen a jelenleg használt hordozókon nincsenek katapultok, így a J-15-ök felszálló tömege korlátozott. Több fegyverzettel és kevesebb üzemanyaggal való felszállás, majd a levegőben történő tankolás természetesen jelentősen kibővítheti a J-15-ök alkalmazásának skáláját.
Megállapodás született a Boeing és a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) között a szigetország F-15J/DJ Eagle gépeinek F-15JSI (Japan Super Interceptor) szintre történő korszerűsítéséről. Az igencsak egyoldalú típus japán példányainak eme továbbfejlesztéséről a politikai jóváhagyás már 2019. október 30-án megszületett, ami egy nagyobb, 4,5 milliárd dolláros modernizációs program része. Ennek értelmébe 98 darab gép kapja majd meg az új pilótafülkét, a Raytheon APG-82(v)1 rádiólokátorokat (103 darab megrendelve) és az BAE Systems AN/ALQ-239 DEWS digitális elektronikai hadviselési rendszert (101 darab megrendelve). A törzs középvonalában lévő felfüggesztési ponton az F-15JSI képes lesz Lockheed Martin AGM–158B JASSM, vagy AGM-158C LRASM csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására. Jelenleg még nem világos azonban, hogy Japán elfogadja-e a Boeing javaslatát, az F-15-ös által hordozható Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták számának növeléséről 20 darabra. Ezt a lehetőséget - amit már több megrendelő igényelt a F-15 Advanced Eagle modellre – az amerikai cég korábban, még 2016-ban bemutatta egy kiállításon is Japánban. A 2022-ben kezdődő munka első lépésben két gép átépítésével fog elindulni.
Mivel megszületett a további 105 darab F-35-ös megrendeléséről szóló, 23 milliárd dolláros megállapodás, így biztossá vált az is, hogy a jövőben is üzemelni fog a szigetországban a típus gyártósora. A helyi előállítás még 2018 végén került veszélybe, amikor is megállapításra került, az akkor még csekély mennyiség miatt nem lesz kifizetődő a gyártás megvalósítása. Mivel azonban Tokió szerződésben rögzítette, hogy igényt tart 105 A, valamint 42 darab B változatra megmenekült a gyártás is, mivel így egy példány ára alacsonyabb lesz, mintha külföldön készülne el.
Egy másik M1A2 Abrams harckocsit talált egy amerikai páncélos egy lövészet során. A Fort Bliss területén tartott gyakorlat folyamán a harckocsik tűzfeladatot is végrehajtottak a 120 milliméteres lövegükkel. A mozgó célpontra való lövészet alkalmával, eddig tisztázatlan körülmények között egy Abrams eltalált egy másikat. A nagyjából 2600 méteres távolságból történt találat következtében egy fő sebesült meg. A sérült harckocsizót azonnal orvosi ellátásban részesítették. Szerencsére a lövészetre a kiképzéshez használatos M1002 többcélú gyakorló gránát került málházásra (ez az M830A1 ballisztikai tulajdonságaival rendelkezik), így az éppen csak több mint 8 kilogrammos lövedék nem okozott komoly kárt.
Megkapta első Boeing F/A-18E Super Hornet repülőgépét az Amerikai Haditengerészet bemutató csapata a Blue Angels a 11-ből. A pensacolai bázisra július 28-án, kedden megérkező gép, na és persze társai a több mint 30 éve üzemeltett F/A-18A, C, B és D modellek utódjai lesznek itt is. A Hornet-ek ezen első változatai messze tovább szerepeltek a kötelékben, mint eddig bármelyik másik típus.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas AF-1B Skyhawk
English Electric Canberra TT.18
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas T-45C Goshawk
Lockheed Martin F-16AM Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
Catégories: Biztonságpolitika
2020.07.25
Új repülőgépekkel gyarapodik majd a következő évtől a Luftwaffe állománya. A nemrégiben megszületett szerződés értelmében 2021-ben két új Airbus A321neoLR kerül majd átvételre. Az augusztus és október hónapokban átadásra kerülő szállítógépek a hamburgi Lufthansa Technik hangárjaiban fognak átalakulni a katonai feladatok igényelte többfeladatú gépekké. A 2022-ben szolgálatba lépéskor így már 163 utas szállításán felül, némi átalakítással képesek lesznek 18 különböző belső konfigurációban készen állni a különféle igények kielégítésére. Így akár hat intenzív kezelésben részesülő beteg szállítása sem okozhat majd problémát, de, akár tizenkét enyhén, vagy közepesen sérült beteg szállítása is megoldható lesz a két új Airbus A321neoLR repülőgépekkel.
Aruba szigetétől 12 kilométeres távolságra a Karib-tengerbe zuhant Holland Királyi Haditengerészet (RNLN) egyik NH90 NFH helikoptere. A gép négyfős személyzetéből ketten életüket vesztették. A baleset okát jelenleg vizsgálják, a többi, immáron csak 19 darab holland NH90-ek felszállási tilalom alatt állnak.
Hét cég jelezte csatlakozását a brit Tempest, (régebben FCAS = Future Combat Air System) ötödik generációs vadászbombázó fejlesztési csapatához. Az Egyesült Királyság 2018-ban indította el a fejlesztést és ennek eredményeként 1,9 milliárd fontot fektet be a következő generációs harci repülőgépek fejlesztésébe, amelyek célja a Typhoon vadászbombázók helyettesítése a 2030-as évek végére. A BAE Systems, a Leonardo UK, az MBDA UK, és a Rolls-Royce alkotta csapat így kiegészült a GE Aviation UK, a GKN Aerospace, a Collins Aerospace, a Martin Baker, a QinetiQ, a Bombardier Belfast és a Thales UK cégekkel. Svédország továbbra is együtt működik a fejlesztőkkel, de továbbra sem csatlakozik a fejlesztést végzőkhöz. A svéd cég például egy fejlesztési központot is létrehoz Nagy-Britanniában a magasabb szintű együttműködés érdekében.
Már gondolkodnak a brit Puma helikopterek jövőjéről a szigetországban. A HC.Mk 2 korszerűsítési programon átesett flotta üzemideje 2025-ben éri el a végét, amely 50 év. Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma számos lehetőséget megvizsgál majd, ezek közül az egyik, egy újabb korszerűsítést és élettartam-hosszabbítást követően a Pumák további szolgálatban tartása, de ez csak a 2035 körüli időpontra odázná el a váltótípus megjelenését. Ez akár lehetne a Leonardo Helicopters AW149-es, 9 tonnás, többfunkciós közepes szállító helikopter is. Amennyiben nem hagyományos kialakítású repülőeszköz mellett tennék le a voksukat a döntéshozók, úgy tengerentúli megoldással kell beérni. Az UH-60 Black Hawk utódlásáért versenyző Sikorsky/Boeing SB1 Defiant, vagy a Bell V-280 Valor azonban csak évek múlva lesz hadrendbe állítható.
Tovább folytatódnak Franciaországban a helikopterek fedélzetére fejlesztett lövésbiztos páncélüveggel a tesztek. Az anyag, melyet a Solcera nevű francia vállalat alkotott meg, valójában egy kerámia, ami átlátszó. Több éves kutatás után - ami 2014 novemberében indult el - sikerült kifejleszteni ezt az ultra könnyű nanostrukturált kerámiát, aminek fajlagos sűrűsége 3,48 és hatszor ellenállóbb, mint az üveg. Mindemellett 50%-al könnyebb is, mint a hasonló védelmet nyújtó lövésbiztos üveg, ezért kifejezetten alkalmas helikopterek ablakaiban való felhasználásra. A 7,62 milliméteres lőszerek elleni védelmet biztosító lövésbiztos kerámiával 2020 februárjától folynak a repülési tesztek egy Caracal helikopterre felszerelve. A nappal és éjjel is kellő átláthatóságot biztosító anyag eddig jól szerepelt, az árgus szemmel figyelt, rezgésekkel szembeni ellenállósága is megfelelő volt. Hamarosan a francia különleges erők által használt NH90-en is tesztelni kezdik majd a lövésbiztos kerámiát, míg a fejlesztők megpróbálják 2021 végéig előállítani nagyobb méretű (300x300 milliméteres), illetve íveltebb formában is, így még jobban kielégítve a katonai felhasználók igényeit.
Végrehajtotta első repülését a Leonardo M-346 LFFA prototípusa 2020. július 13-án. A venegonoi repülőtérről felszálló gép korábban M-346 Fighter Attack (FA) néven volt ismert. Az immáron teljes harci képességekkel bíró M-346 LFFA prototípus jelentősen különbözik az eddig gyártott M-346 Advanced Jet Trainer (AJT) kiképzőgéptől. A beépített több üzemmódú Grifo-M-346 radar mellett új antennák jelentek meg az orrkúp és a pilótafülke előtti részen, valamint gép alján a hajtóművek burkolólemezein. A pilótaképzésre továbbra is alkalmas M-346 LFFA alapvető fegyverzetét a szárnyak végein az AIM-9 légiharc-rakéta, míg a félszárnyak alatti két-két felfüggesztési ponton Mk-82 szabadon eső bombák, illetve a Lizard 2 lézerirányítású bombák alkotják. A törzs alatti felfüggesztési pontra a Litening 5 célzó és a RecceLite felderítő konténerek is felszerelhetők. Ez a fegyverválaszték bővülhet a jövőben IRIS-T légiharc-rakétával, GBU-12, GBU-16 lézer, GBU-49 és Lizard 4 kombinált vezérlésű bombákkal, GBU-38 és GBU-32 JDAM, GBU-39 kis átmérőjű bombákkal, Brimstone és Marte ER rakétákkal.
Görögország azt tervezi, hogy 2021-ben aláírja majd 20 darab ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó megvásárlásáról szóló szerződését. Ennek értéke közel 3 milliárd dollár lesz és az első példányokat 2025-ben, vagy 2026-ban vehetik majd át.
Erősödni látszik a görög-izraeli viszony. A két ország eddig leginkább hadgyakorlatok terén találta meg a közös hangot, azonban úgy tűnik most jelentősebb összefonódás várható. Az izraeli segítséggel megújuló görög pilótaképzés, valamint a szintén izraeli támogatással épülő korvetteken felül, most egy újabb megállapodás van születőben. Ugyanis a görögök 19 darab Boeing AH-64E Apache harci helikopterét izraeli vállalatok korszerűsíthetik majd a jövőben. 34 millió dollár értékben a forgószárnyasok Elbit Systems gyártmányú célfelderítő és célkövező rendszert kapnak, de izraeli lesz a sisakkijelző is. Továbbá a fegyverzetben megjelenik majd a Rafael által gyártott Spike NLOS irányított rakéta. Görögország azt tervezi, hogy a Sikorsky S-70B-6 Aegean Hawk helikoptereit is felfegyverzi majd ezekkel a rakétákkal.
Új hajóval gyarapodott az Orosz Balti-tengeri Flotta állománya. A GORSKOV-osztályú – ismertek még Projekt 22350-es néven is - KASZATONOV ADMIRÁLIS a hajóosztály másodiknak megépült egysége, vízre bocsátása 2014. december 12-én történt meg. A 431-es hadrendi számot viselő fregatt sikeresen teljesítette az állami teszteket. Egy ilyen fregatt vízkiszorítása 5000 tonna, hossza 135 méter, szélessége 16 méter, legnagyobb sebessége 30 csomó, legénysége 200 fő, készleteinek utánpótlása nélkül 30 napig képes a nyílt tengeren hajózni. Öt éve már, hogy köztudott, késni fognak a GORSKOV-osztályú fregattok átadási dátumai. Ugyanis a hajók mozgatását végző M90FR gázturbinák Ukrajnában készültnek, és a fegyveres összetűzések miatt az első két hajó kivételével a többi egység számára ezek már nem kerültek leszállításra. A harmadiknak, illetve a negyediknek építeni kezdett ADMIRAL GOLOVKO és az ADMIRAL ISAKOV számára az orosz kormány a Szaturn-t kérte fel a megfelelő gázturbinák legyártására, amelyek az M90FR jelzést kapták. A Severnaja Verf hajógyár által épített hadihajókból összesen 15 egységre tart igényt a haditengerészet.
További problémát jelentett a fregattok nem teljes légvédelmi képessége is. Ugyanis az AESA antennával ellátott Poliment 5P-20K rádiólokátorok, melyekből négy, a hajó körüli teljes légtérben a légi célok nyomon követésére és a rakéták célra vezetéséért felel, a kis hatótávolságú (kb. 15 kilométer) 9M100, valamint a közepes hatótávolságú (kb. 40-50 kilométer) 9M96M rakétákkal gond nélkül képes volt az együttműködésre és a légi célok elpusztítására, addig a nagy hatótávolságú (kb. 150 kilométer) 9M96 rakétákkal nem. A gond állítólag nem egyszerű integrációs eredetű volt, amit bizonyított az is, hogy éveken át húzódott. Kérdés volt, hogy az orosz védelmi minisztérium, mely az amerikai AEGIS légvédelmi rendszer képességét várta a rendszertől átveszi-e így is a hajókat a gyártóktól, vagy vár, amíg a hibák kiküszöbölésre kerülnek. A KASZATONOV ADMIRÁLIS esetében 2016 közepén még 2017-es évben várták az átvételt.
Oroszországban bemutattak egy teherautó alvázra helyezett tüzérségi eszközt. A 8x8-as kerékképletű BAZ-6010-027-es teherautóra egy 152 milliméteres 2A64 ágyú került felszerelésre, amelyet a 2S19 MSTA-Sz önjáró tarackon is alkalmaznak. A löveg automata töltőberendezéssel képes elérni a 8 lövés per perces tűzgyorsaságot. Az így létrejött 2S43 Malva a még meglévő 2S1 Gvozdgyika, illetve a 2A65 MSTA-B önjáró tarackok leváltására szolgálna.
Jelenleg már a repülési teszteken van a Mil Mi-8 helikoptercsalád AMTS-VN jelzést viselő alváltozata. Ezt a Szíriában szerzett harci tapasztalatok alapján fejlesztették ki, a különleges erők igényei szerint. A novemberben befejeződő próbákon a jelenlegi egy forgószárnyas mellett a hamarosan bekapcsolódó két másik is részt fog venni. A Mi-8 AMTS-VN jellemzői a két oldalsó ajtóba szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska, giroszkóppal stabilizált elektrooptikai rendszer, új navigációs berendezés, digitális robotpilóta, infravörös fényszóró, éjjellátóval kompatibilis kabinvilágítás, rakétaindításra figyelmeztető berendezés, mely képes a csalik automata kivetésére is. Továbbá a pilótafülkét és a helikopter fő rendszereit titánötvözetből készült új páncél védi, valamint a tehertér padlóját és az oldalát az ablakokig kevlár páncélzattal látták el. Erősebb hajtóművek, továbbfejlesztett főrotor, modern aerodinamikai kialakítású kompozit lapátokkal, valamint hatékonyabb X-alakú farokrotorral gondoskodik a megfelelő mozgékonyságról. A Mi-8 AMTS-VN helikopterekből eddig 10 darabra adott fel megrendelést Moszkva.
Újabb hírmorzsák az indiai Dassault Rafale vadászbombázók első példányainak leszállításával kapcsolatban. A gépek a megfelelő időjárási körülmények esetén július 29-én fognak leszállni Indiában, darabszámuk 5 lesz. Érkezéskor nem tervezik a média megjelenését. Várhatólag a SCALP csapásmérő robotrepülőgépeken, illetve a Meteor légiharc-rakétákon felül hamarosan bővülni fog a rendelkezésre álló fegyverzet mennyisége az indiai Rafale-ok esetében. Állítólag már előrehaladott állapotban van a Sagem AASM Hammer rakéta-póthajtású bombák beszerzéséről szóló tárgyalás.
A Singapore Technologies Engineering Ltd (ST Engineering) bejelentette, hogy megállapodást írt alá az Israel Aerospace Industries Ltd-vel (IAI) egy közös vállalat létrehozásáról Szingapúrban. Az ST Engineering és az IAI a közös vállalkozás 50-50%-át birtokolja majd. A Proteus Advanced Systems Pte Ltd elnevezésű vállalkozás, az anyavállalatainak erősségeit és eredményeit kiaknázva fejlett haditengerészeti rakétarendszerek piacra dobására és értékesítésére jött létre. A néhány évvel ezelőtt aláírt fejlesztési megállapodás alapján a két cég létrehozza a Blue Spear hajók elleni rakétát. Az ennél alkalmazott indító-gyorsító rakétafokozatot, illetve a harci részt készítik a szingapúriak. A Blue Spear hajók elleni rakéták értékesítésének kezdete csak ezen évtized második felére várható.
Bennfentes források szerint Kína két éven belül vízre bocsáthatja következő repülőgép-hordozóját. Az első Type 002-es osztályba tartozó egység építése már a végső szakaszba érkezett, várhatólag a következő év első felében be fogják fejezni. A még 2015-ban elkezdett munkálatokat a 2019-es évben technikai okok gátolták ideiglenesen, majd a koronavírus járvány némileg lelassította, de a hajógyári munkások most már újra az egység megalkotásán ügyködnek. A második Type 002-es osztályba tartozó repülőgép-hordozó építése 2018-ban indult el. A 2019-es év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett.
Egy ideig szó volt róla, hogy a Type 002-ek fedélzetén már egy csökkentett észlehetőségű vadászbombázó is bemutatkozna, de a 2020 közepi hírek ezt már nem valószínűsítik. Szintén ekkor láttak napvilágot azok az információk, melyek szerint ez a két egység gőzturbinás meghajtással, de már elektromágneses katapultokkal lesz ellátva. Nukleáris reaktort talán majd az ezek után elkészülő hordozókba építenek be. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Egyes kínai források tudni vélik, kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja, a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításának tervével felhagytak Pekingben.
Egyre messzebb kerül Törökország attól, hogy átvegye Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóit, amelyekből 100 darabra tartott igény. A legutóbbi hírben a 14. gyártási tételben szereplő 8 darab, eredetileg Törökország számára készülő gép szerepelt. Mégpedig azért, mert a gyártó megrendelést kapott ezekre, de úgy, hogy azokat az USAF részére kell elkészítenie. Most már arról is születtek írások, hogy a török cégek kirakása az F-35-ös programból további 600 millió dolláros kiadást jelenthet, valamint ugyanez a lépés török források szerint a kész repülőgépeken 7-9 millió dolláros árnövekedést okozhat.
Új szint vitt 2020. július 20-án egy agresszor célokra használt Northrop F-5F Tiger II-es repülőgép a kiképzőrepülések világába. Ugyanis ez volt a haditengerészet első gépe, melyen a Szibériai tigris elnevezésű álcázó festés volt megfigyelhető. Ez még 2005-ben bukkant fel a kék 305-ös oldalszámú Szuhoj Szu-27SzM vadászbombázón.
Már szóba került a flotta repülőereje, hát jöjjön még két rövidhír. 2020. július 1-jén Dél-Dakota felett első alkalommal vettek fel repülés közben üzemanyagot a légierő Boeing KC-46A Pegasus tankergépéből a haditengerészet Blue Angels bemutató kötelékének F/A-18-os gépei. A másik arról tudósít, hogy 2020. július 20-án hajtotta végre az első repülését a Blue Angels bemutató kötelék kiszolgálását végző új C-130J Fat Albert teherszállító repülőgép. Az egykor a Brit Királyi Légierőnél szolgáló, normál törzshosszal gyártott Hercules C.5 ex-ZH885 nagyjavítását és festését a Marshalls Aerospace végezte el Cambridge-i repülőtéren.
Hibrid meghajtással fog ellátni egy Bradley gyalogsági harcjárművet a BAE Systems. A 32 millió dolláros megállapodás egy prototípus elkészítésére vonatkozik, az Egyesült Államok hadserege számára. A hibrid elektromos hajtás megalkotásában részt vesz majd a QinetiQ is. Az integrációs munka ezen a nyáron kezdődik. A hatótávolság növelése, valamint a fogyasztás csökkentése mellett a fedélzeti rendszerek elektromos energiával történő ellátása ugyanilyen fontos tényező lesz a hibrid meghajtás esetén. A tervek szerint a Bradley gyalogsági harcjárműbe épített hibrid elektromos hajtás kisebb változtatásokkal beépíthető lesz az M109A7 önjáró tarackok, valamint az MLRS rakéta-sorozatvető járművek alvázába is.
NETARZENÁL GALÉRIA
Korean Aerospace Industries KT-1P
Catégories: Biztonságpolitika
Pages
© 2012-2018 Europa Varietas Foundation © 2015-2018 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com