Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek ítélték oda a Wilhelm Leuschner-érmet, a németországi Hessen tartomány legmagasabb kitüntetését. Az elismerést az ukrán népnek is ajánlják, amely az orosz agresszióval szemben országának szuverenitását és Európa értékeit védi.
A kitüntetés odaítéléséről szerdán számolt be a hesseni állami kancellária. Boris Rhein tartományi miniszterelnök indoklása szerint Zelenszkij az Ukrajna területi egységéért, szabadságáért és demokráciájáért folytatott kitartó küzdelmével, valamint az ország európai integrációjának előmozdításával érdemelte ki az elismerést.
Rhein hangsúlyozta, hogy a díj egyúttal az egész ukrán népnek szól, amely az elnök vezetésével immár közel öt éve védekezik a nemzetközi jogot sértő orosz agresszióval szemben.
A hesseni kitüntetést Wilhelm Leuschner német ellenálló politikusról nevezték el, akit az 1944. július 20-i, Hitler elleni sikertelen merényletkísérlet után halálra ítéltek. Az érmet hagyományosan Hessen alkotmányának napján, december 1-jén adják át.
Zelenszkij korábban is kapott jelentős németországi elismeréseket. 2023 májusában Ukrajnának és az ukrán népnek ítélték oda a Károly-díjat, amelyet 1950 óta az európai egység előmozdításáért adományoznak. 2026 februárjában, a 62. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián az ukrán nép nevében vehette át az Ewald von Kleist-díjat is.
Forrás: dw.com
Nyitókép: Bild picture alliance / Arne Dedert/dpa
Kapcsolódó:
Átvette a Nemzetközi Károly-díjat Volodimir Zelenszkij Ewald von Kleist-díjat vett át az ukrán nép nevében Volodimir ZelenszkijThe post Zelenszkij kapja a német Hessen tartomány legmagasabb kitüntetését appeared first on Kárpátalja.ma.
Si le projet de loi de finances pour 2027 [PLF 27] est adopté, la Gendarmerie nationale pourra passer une commande de 23 hélicoptères H145 D3 auprès d’Airbus Helicopters pour environ 355 millions d’euros… et s’épargner ainsi une rupture temporaire de capacité, ses AS350 Écureuil étant arrivés au bout de leur potentiel. Cela étant, les budgets...
Cet article Selon un rapport, la flotte de véhicules légers de la Gendarmerie risque de «se heurter à un mur d’obsolescence» en 2028 est apparu en premier sur Zone Militaire.
Mali Actu - maliactu.net - Mali Actualités, Les Actus et Informations sur le Mali
Mali Actu
Mali : TCOG lance la formation à distance pour les entreprises avec 15 jours d’essai gratuit
Lancée au Mali le 28 octobre 2026, TCOG propose aux entreprises des formations à distance sur mesure, avec une période d’essai gratuite de 15 jours.
Mali : TCOG lance la formation à distance pour les entreprises avec 15 jours d’essai gratuit
Mali Actu :
Mali : TCOG lance la formation à distance pour les entreprises avec 15 jours d’essai gratuit
Egy hollandiai étterem konyhájában, zöldségaprítás közben született meg benne az elhatározás, hogy pilóta lesz. Ma már a nyíregyházi repülőtéren oktatja a jövő pilótáit, és saját bevallása szerint nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor egy növendéke először emelkedik a magasba egyedül. Zékán Mihály Asztélyból indult, gépészmérnökként végzett, majd a repülésben találta meg hivatását. A Mesterségem címere rovatban a pilótává válás útjáról, az oktatás felelősségéről, a repülés kevésbé ismert oldaláról és jövőbeli terveiről mesélt.
– Asztélyban születtél és nőttél fel. Milyen emlékeket őrzöl a gyerekkorodból, és mikor fogalmazódott meg benned először, hogy pilóta szeretnél lenni?
– Asztélyból származom, ott éltem 14 éves koromig, majd a Pápai Református Kollégiumba kerültem, ahol le is érettségiztem. Örökmozgó gyerek voltam, mindig csináltam valamit. Tervezgettem, rajzolgattam, hogy majd repülőgépet vagy helikoptert építek az udvaron. Ezeket persze megosztottam az édesanyámmal és a nagymamámmal, akik neveltek.
Emlékszem, 10-11 éves lehettem, amikor fogaskerekeket kértem anyukámtól, mert be akartam építeni őket az általam tervezett, lábbal hajtható helikopterbe. Még a fogaskerekek arányát is igyekeztem megmondani. Anya csak annyit felelt, hogy ezekért a fogaskerekekért egész nyáron dolgoznia kellene, és ha lesz rá pénze, megveszi őket. Természetesen sok minden nem lett az elképzelésből. (Nevet.)
Akkoriban kisházat építettem a fára, saját hintát és várat készítettem az udvaron található, fel nem használt hulladékokból. Talán még az áramot is bevezettem az egyik építménybe, de amikor a szomszéd észrevette, anyáék gyorsan leállítottak. A mai napig nem értem, miért!
Gyerekként egyébként nem gondoltam arra, hogy pilóta legyek. Sokkal inkább a tervezés és az építés érdekelt. Legóból is folyton űrhajókat készítettem, ezért is választottam a gépészmérnöki szakot. Aztán 21 éves koromban döntöttem el, hogy pilóta szeretnék lenni.
– Egy kárpátaljai kis faluból hogyan jutottál el a pilótahivatásig? Milyen út vezetett a képzéstől az első szakmai tapasztalatokig?
– Amikor elkezdtem a gépészmérnöki tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen, még nem tudtam biztosan, hogy valóban ezt szeretném-e csinálni. Az első másfél év után tartottam egy év szünetet, és az akkori barátnőmmel Hollandiába mentünk dolgozni egy kínai étterembe.
A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor a konyhában zöldséget aprítottam, és közben azon gondolkodtam, mit kezdjek az életemmel. Nem akartam egész életemben salátát vágni, de azt sem éreztem magaménak, hogy csak egy irodában ülve tervezzek.
Zenét hallgattam, és megszólalt egy dal, amelynek a címe Smooth Landing volt. Valamiért nagyon megfogott, ezért újra és újra meghallgattam. Aztán egyszer csak elkapott az a bizonyos libabőrös érzés, amikor az ember fejében összeáll a kép, és hirtelen megérti, merre kell továbbmennie.
Számtalanszor elképzeltem magam a végső megközelítés során, amint naplementében landolok. Akkor dőlt el bennem, hogy a repülés lesz az én utam.
Hazatérve rögtön kipróbáltam a kisgépes repülést egy vitorlázórepülőben, Hajdúszoboszlón. Ezt követte az első osztályú repülőorvosi vizsgálat, majd a következő évben elkezdtem vitorlázni a Nyíregyházi Albatrosznál.
Két évvel később, a Debreceni Egyetemen tartott gépészmérnöki diplomaosztóm másnapján már Nyíregyházára költöztem, ahol a posztgraduális pilóta szakmérnöki képzésen folytattam a tanulmányaimat. Újabb két év elteltével már a nyíregyházi repülőtéren dolgoztam oktatópilótaként, és a mai napig ezt a hivatást űzöm.
– Hogyan fogadta a családod és a környezeted a döntésedet? Voltak, akik kételkedtek abban, hogy sikerülhet megvalósítanod az álmodat?
– Főleg anyukám féltett, de látta rajtam az elkötelezettséget és azt, hogy valóban ezt az utat szeretném járni. Támogatott, nagyon büszke volt rám, és a mai napig az.
A közeli barátaim is mellettem álltak. Kevés olyan ember volt, aki kételkedett bennem, de tulajdonképpen rájuk nem is figyeltem. Addigra már tudtam, hogy ez az én utam, és nem hagytam, hogy bárki eltántorítson a célomtól.
– Mi jelentette a legnagyobb kihívást a pilótává válás során? Volt olyan időszak, amikor nehéznek tűnt elérni a célodat?
– Hollandia után, amikor még csak formálódott bennem az elképzelés, utánanéztem a képzési lehetőségeknek, és szembesültem azzal, mennyibe kerül pilótává válni. Nagyon sok időbe telt feldolgoznom, hogy ez a képzés akkoriban körülbelül 20 millió forintos, ma már akár 30 millió forintos befektetést és elkötelezettséget is jelenthet. Ez volt a legnagyobb kihívás.
Folyamatosan kerestem azokat a körülményeket, amelyek esetleg megakadályozhatnák, hogy pilóta legyek. Vajon megfelelek-e az orvosi vizsgálaton? Lesz-e valami akadály a vitorlázórepülés során? Valahogy azonban sosem találtam olyan jelet, amely arra utalt volna, hogy fel kellene adnom. Minden abba az irányba mutatott, hogy ez az én utam.
– Hogyan telik egy átlagos munkanapod? Milyen feladatokkal jár a pilótamunka a repülésen kívül?
– Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy többnyire magam szervezhetem meg a napjaimat, így két egymást követő munkanapom ritkán telik ugyanúgy.
Általában kimegyek a repülőtérre, autóval vagy kerékpárral. A növendékkel vagy növendékekkel átbeszéljük az aznapi repülési feladatot, és ha úgy ítélem meg, hogy felkészültek, lemegyünk a hangárhoz. Elővesszük a gépet, átvizsgáljuk, megtankoljuk, végrehajtjuk a szükséges motorpróbát, majd felszállunk.
A feladatok között szerepelhet iskolakör, légtérgyakorlat vagy útvonalrepülés belföldi és külföldi célállomásokra. Magyarországon többek között Debrecenbe, Békéscsabára, Szegedre és Budaörsre repülünk, külföldön pedig főként Románia és Szlovákia repülőtereit keressük fel. Jártunk már például Szatmárnémetiben, Aradon, Nagyváradon, Kassán és Poprádon is.
A repülés mellett földi előkészítéssel, elméleti oktatással és szimulátoros gyakorlással is foglalkozunk, időnként pedig repüléstájékoztatói szolgálatot látunk el.
– Milyen készségek és személyiségjegyek szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó pilóta váljon?
– Egy jó pilóta nem kapkod, mindig egy-két lépéssel a repülőgép előtt jár gondolatban. Felkészült, alázatos, kompromisszumképes, jó problémamegoldó, logikusan gondolkodik, és mély elméleti tudással, valamint megfelelő gyakorlattal rendelkezik.
Ezek közül sok készség fejleszthető, de nem minden. A kitartás és a monotonitás tűrése is nagyon fontos, hiszen a repülés során sokszor ugyanazokat a feladatokat végezzük. Egy útvonalrepülés közben akár percekig vagy órákig kell ugyanazokat a paramétereket tartanunk, miközben folyamatosan figyelünk, apró korrekciókat végzünk, és végig ébernek kell maradnunk.
A társalgási szintű angol nyelvtudás szintén elengedhetetlen ebben a nemzetközi, soknemzetiségű szakmában. Fontos az elfogadás és az is, hogy megértsük egymást. A matematika és a fizika megfelelő ismerete szükséges, de nem kell osztályelsőnek lenni ahhoz, hogy valaki jó pilótává váljon.
– Mi az, amit az emberek általában nem tudnak erről a hivatásról? Milyen tévhitek élnek a pilóták munkájával kapcsolatban?
– A pilóták is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Sokan elérhetetlennek gondolják ezt a hivatást, pedig az út már ki van járva, és ma sokkal több lehetőség áll az érdeklődők előtt, mint korábban. Magyarországon különösen kedvező lehetőségek is vannak, ha a pilótaképzés egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódik.
Talán az egyik legnagyobb tévhit, hogy a repülést sosem lehet megunni, és hogy a pilóta munkája mindig rendkívül izgalmas, tele van felelősséggel és stresszel. Természetesen mindezt meg lehet szokni. Számomra például teljesen természetes, hogy átrepülünk Aradra egy műszeres megközelítést gyakorolni, ahogyan másnak az, hogy lemegy a boltba kenyérért.
Egy idő után az izgalmi faktor jelentősen csökken, és sajnos ebben a szakmában is megjelenhet a kiégés. Kitartásra és nagyfokú motivációra van szükség ahhoz, hogy az emberben hosszú távon is megmaradjon a repülés iránti szenvedély.
Nem lehetetlen, és talán az egyik legjobb módja annak, hogy megőrizzük ezt a lelkesedést, ha időről időre visszagondolunk arra, honnan indultunk, és mennyire szerencsések vagyunk, hogy mindezt megtapasztalhatjuk. Ez egy igazán csodálatos hivatás.
– Emlékszel az első önálló repülésedre? Mit éreztél akkor, és mely élményeidre emlékszel vissza a legszívesebben?
– Az első önálló repülésemet egy IS-28B2 típusú, kétszemélyes vitorlázórepülővel hajtottam végre. Nagyon furcsa érzés volt először teljesen egyedül felszállni egy iskolakörre. Egyszerre volt bennem félelem és izgatottság: tudtam, hogy most minden rajtam múlik, és nincs mellettem senki, aki kisegíthetne, ha valamit elrontok.
Ugyanakkor hatalmas önbizalmat is adott a felismerés, hogy képes vagyok rá. Ennek már hat éve, de a felszállás előtti pillanatokra a mai napig emlékszem. A szívem a torkomban dobogott, és teljesen arra összpontosítottam, hogy mindent úgy csináljak, ahogyan tanították.
Aztán az adrenalin hatására hangosan kiabáltam a repülőgépben: „Aztaaa, egyedül repülök, te jó ég!” Hatalmas mérföldkő volt ez, amellyel egy lépéssel közelebb kerültem az álmomhoz.
– Hogyan lettél oktatópilóta, és mi motivált arra, hogy másokat is megtaníts repülni?
– Már a képzés első napjaiban, amikor kint voltunk a repülőtéren, megkérdezte az oktatónk, hogy ki mit szeretne csinálni a képzés elvégzése után. Mindenki a nagy gépeket említette, én viszont egyedüliként azt mondtam: oktató szeretnék lenni!
Már akkor motivált a gondolat, hogy egyszer én taníthatok meg valakit repülni. Szerettem volna átadni a tudásomat, másokat is motiválni, és megmutatni nekik, hogy aki valóban elhivatott, az képes lehet megvalósítani ezt az álmot.
Hatalmas büszkeséget érzek, amikor egy növendékem sikeresen teljesít egy ellenőrző repülést, először repül egyedül, vagy végre kézhez kapja a kereskedelmi pilótaengedélyét. Ez az érzés ahhoz hasonlítható, amikor egy édesanya büszke a gyermekére.
– Miben különbözik az oktatópilótai munka a pilóták feladataitól? Mekkora felelősséggel jár a növendékek felkészítése?
– Az oktatópilóta munkája sok szempontból más. Eleinte megmutatjuk, hogyan kell repülni, később azonban egyre inkább szavakkal irányítjuk a növendéket, és neki kell önállóan végrehajtania a feladatokat.
Ezt úgy szoktam szemléltetni, mintha el kellene magyaráznod valakinek, hol találja meg a poharat: a harmadik szekrény második polcán, a piros bögre mellett kettővel balra. Sokkal tovább tart mindent elmondani, mint egyszerűen odamenni és kivenni a poharat. Ráadásul előfordul, hogy ugyanazt többször is el kell magyarázni.
Ehhez rengeteg türelem szükséges. Sokszor ott van az emberben a késztetés, hogy inkább megcsinálja maga, hiszen úgy gyorsabb lenne. Oktatóként azonban hagyni kell, hogy a növendék tanuljon, gyakoroljon, és a saját tapasztalatain keresztül fejlődjön.
Ez a munka mentálisan kifejezetten megterhelő. Nem attól fáradunk el, hogy sokat ülünk, hanem attól a folyamatos figyelemtől és szellemi munkától, amelyet az oktatás megkövetel.
A felelősség pedig óriási. Mindig arra gondolok, hogy olyan pilótát szeretnék nevelni a növendékemből, akire később, akár egy utasszállító fedélzetén is nyugodt szívvel rábíznám a gyermekeim életét. Azt szeretném, hogy biztonságosan és felelősségteljesen tudja ellátni a feladatát.
– Mi a legszebb része annak, amikor egy tanítványod eljut az első önálló repüléséig? Mitől válik valakiből jó pilóta és jó oktató?
– Felemelő és felejthetetlen érzés tudni, hogy segítettem valakinek közelebb kerülni az álmához.
A jó pilóta ismérveiről már beszéltem, de szerintem a jó oktatónak is megvannak a maga különleges tulajdonságai. Ismernie kell a növendékét, tisztában kell lennie az erősségeivel és a gyengeségeivel. Az oktatás ugyanis nem csupán arról szól, hogy megtanítjuk a másikat leszállni.
Egy jó oktató egy kicsit pszichológus, egy kicsit tanácsadó, főnök, vezető, tanár és barát is. Észreveszi, ha egy repülés nem sikerül olyan jól, mint korábban, és megpróbálja megérteni, mi állhat a háttérben. Szükség esetén mentális támogatást és tanácsot is nyújt. Figyel a növendékére, és segít neki abban, hogy jobban megértse önmagát.
A növendék ugyanis nemcsak a repülőgép vezetését tanulja meg, hanem saját mentális határait is megismeri. Megtanul stresszhelyzetben dolgozni, szembesül a hibáival és az erősségeivel, felfedezi a belső motivációját, kudarcokat él át, sikereket ér el, és megtanulja kezelni ezeket a helyzeteket.
Az oktató ebben is segít: visszajelzésekkel, tanácsokkal és türelemmel kíséri a növendék fejlődését.
– Mit szeretsz a legjobban a hivatásodban, és mi jelenti benne a legnagyobb kihívást?
– Azt szeretem benne a legjobban, hogy látom az értelmét annak, amit csinálok. Van értelme századszor is elmagyarázni, merre van a pohár, és van értelme kitartónak, türelmesnek lenni, mert mindezzel valakinek a gyerekkori álmát segítek megvalósítani. Ez hatalmas dolog.
Ugyanakkor az oktatás mentálisan megterhelő, és nekem is vannak jobb és rosszabb napjaim. Szeretnék a nehezebb napokon is százszázalékos teljesítményt nyújtani, és ugyanolyan magas színvonalon oktatni, mint amikor kipihent vagyok.
Ez különösen nagy kihívás egy olyan nap végén, amikor már a huszonötödik felszállásnál tartok. Ilyenkor elfáradok, és előfordulhat, hogy csökken a figyelmem, ami az oktatás minőségének rovására mehet. Ezen szeretnék fejlődni: megtanulni a fáradtságot jobban kezelni, és a nap végén is ugyanazt a figyelmet és minőséget nyújtani, mint az első felszállásnál.
– Nyíregyházán dolgozol, de a gyökereid Kárpátaljához kötnek. Mit jelent számodra a szülőfölded, és milyen kapcsolatot ápolsz ma Asztéllyal?
– Furcsa belegondolni, hogy lassan öt éve nem voltam otthon. Hiányzik. Jó lenne újra végigsétálni a falu utcáin, lemenni az erdő szélére, kimenni a határba, bemenni Beregszászba, és meglátogatni a régi gimnáziumomat, az akkori BMG-t, valamint a zeneiskolát.
Jó lenne csak úgy, nosztalgiázva körbejárni az épületeket, belépni azokba a termekbe, ahol annyi időt töltöttem. Sok emlék köt oda.
Asztélyban már csak a nagymamám él, a távolabbi rokonaim is Magyarországon laknak. Velük itt tudunk találkozni, így tartjuk fenn a kapcsolatot. A szülőföldem azonban továbbra is fontos része az életemnek, és nagyon szeretnék egyszer hazalátogatni.
– Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik pilóták szeretnének lenni, de úgy érzik, hogy a körülményeik miatt nehezen érhetik el ezt az álmot?
– Ne adjátok fel! Mindig van megoldás, csak utána kell járni a lehetőségeknek. Menjetek ki személyesen a repülőtérre, keressétek fel a pilótákat, beszélgessetek velük! Ők segítőkészen el tudják mondani, milyen lehetőségek állnak előttetek, és mi lehet a következő lépés.
– Ha visszatekintesz az eddigi pályádra, mire vagy a legbüszkébb, és milyen szakmai célokat szeretnél még megvalósítani?
– Büszke vagyok mindazokra a növendékekre, akiknek segítettem elérni a céljaikat!
A jövőben én is szeretnék nagygépre, utasszállítóra kerülni, emellett szívesen kipróbálnám a kisebb sugárhajtóműves gépeket is. Hosszabb távú célom, hogy egy nagy hatótávolságú, szélestörzsű repülőgépen először első tisztként, később kapitányként dolgozhassak. Szeretném bejárni a világ minél több repülőterét.
– Gratulálok az eddig elért sikereidhez, és sok sikert kívánok további álmaid megvalósításához! Köszönöm az interjút, és további sikeres, élményekben gazdag repülést kívánok!
The post Mesterségem címere: pilóta, pilótaoktató appeared first on Kárpátalja.ma.
L'opération Serengeti III, coordonnée par INTERPOL avec la participation de 20 pays africains et des États-Unis, a conduit à l'arrestation de 1 462 suspects et à la récupération de 105 millions de dollars. Kaspersky a contribué aux investigations en fournissant des renseignements techniques sur les cybermenaces.
Près de 66 000 victimes ont été ciblées par les réseaux criminels identifiés au cours de l'opération Serengeti III, menée du 29 juin au 31 août 2026. Les pertes liées aux activités criminelles concernées sont estimées à 385 millions de dollars. Pour cette troisième édition, INTERPOL a mobilisé ses partenaires, dont Kaspersky, afin de lutter contre plusieurs formes de cybercriminalité, notamment les escroqueries en ligne, les rançongiciels, l'hameçonnage, la fraude par compromission de messagerie professionnelle et l'extorsion numérique.
Des réseaux criminels démantelésLa contribution de Kaspersky a notamment consisté à transmettre des données sur les infrastructures réseau utilisées dans les attaques informatiques, les botnets, les attaques par déni de service distribué (DDoS) ainsi que les liens malveillants et d'hameçonnage visant les internautes africains. Ces informations ont aidé les autorités à identifier des cibles et à orienter leurs investigations.
Plusieurs opérations ont abouti à des arrestations et à des démantèlements de réseaux. En Ouganda, les autorités ont démantelé deux réseaux de fraude transnationale et arrêté 365 ressortissants étrangers soupçonnés d'être impliqués dans des escroqueries à l'investissement et à la retraite visant des victimes en Asie.
En Angola, les enquêteurs ont démantelé deux centres illégaux de minage de cryptomonnaies et interpellé neuf suspects. Au Nigeria, les autorités ont arrêté un suspect lié à une vaste opération d'hameçonnage et de compromission de messageries professionnelles. Cette activité aurait permis de récupérer des identifiants de logiciels et de constituer une base d'environ 2,1 millions d'adresses électroniques. Une autre enquête portant sur une fraude internationale à l'investissement, promue au moyen d'applications de messagerie, a également conduit à une arrestation dans le pays.
Près de 11 000 réseaux malveillants neutralisésAu-delà des arrestations et des fonds récupérés, l'opération Serengeti III a permis de neutraliser près de 11 000 réseaux malveillants impliqués dans des activités criminelles numériques. Selon Neal Jetton, Directeur de la lutte contre la cybercriminalité d'INTERPOL, « les réseaux cybercriminels agissent sans se soucier des frontières et exploitent la technologie pour cibler leurs victimes à une échelle sans précédent ». « L'opération Serengeti III rappelle clairement que, si la cybercriminalité est de plus en plus transfrontalière, la coopération internationale demeure l'un des outils les plus efficaces pour démanteler les réseaux criminels, récupérer les avoirs illicites et protéger les communautés contre les préjudices numériques », a-t-il déclaré.
Kaspersky a réaffirmé sa volonté de partager son expertise technique avec les forces de l'ordre pour contribuer aux enquêtes sur les cybermenaces. « La nature transfrontalière de la cybercriminalité rend impossible, pour une organisation ou un pays seul, d'y faire face. C'est pourquoi Kaspersky coopère activement avec des partenaires du monde entier pour partager sa connaissance approfondie des cybermenaces, et est fier de contribuer régulièrement aux actions coordonnées par INTERPOL et d'enrichir, année après année, le bilan fructueux de ces opérations conjointes », a ajouté Yuliya Shlychkova, vice-présidente Affaires publiques mondiales chez Kaspersky.
Les investigations se poursuivent dans le cadre de cette opération. Plusieurs dossiers restent actifs et les autorités continuent leurs recherches pour identifier d'autres suspects, retracer les fonds issus des activités illicites et analyser les preuves numériques saisies.
Outre les États-Unis, les pays africains ayant participé à l'opération sont notamment : Afrique du Sud, Angola, Bénin, Cameroun, Congo, Côte d'Ivoire, Eswatini, Gabon, Gambie, Ghana, Kenya, Mozambique, Nigeria, Ouganda, République démocratique du Congo, Rwanda, Sénégal, Tanzanie, Zambie et Zimbabwe.
LES RÉSULTATS LOTO STAR SONT LÀ !
TIRAGE N°129/26
Mercredi 28 Octobre 2026 (18H)
70 • 50 • 04 • 59 • 85
Félicitations aux heureux gagnants !
Pas encore gagné ? Gardez le sourire !
Rendez-vous au prochain tirage de 20H pour une nouvelle chance.
Jouez dans les centres de jeux ou en ligne : Tapez 590# ou lnbloto.bj
Jouez avec modération et responsabilité. Le jeu doit rester un plaisir.
A TOI DE JOUER #Akaxòa
#LNBSA #XòGbɔnAlɔkpaVo #JeuResponsable #LaChanceAvecModération
Les entreprises béninoises pourraient bientôt accéder plus facilement au marché des Émirats arabes unis. Signé dimanche 25 octobre 2026, à l'occasion de la visite officielle du président Romuald Wadagni dans ce pays du Golfe, l'accord de partenariat économique global (CEPA) prévoit un accès préférentiel pour les produits béninois, avec la suppression des droits de douane sur une large gamme de marchandises. Intervenant au journal de 20 heures de la télévision nationale SRTB, mardi 27 octobre 2026, Ludmilla Azo, directrice générale du commerce extérieur et de l'intégration économique au ministère du Tourisme et du Commerce extérieur, a détaillé les retombées attendues de cet accord.
Le partenariat économique global signé aux Emirats arabes unis ouvre de nouvelles perspectives aux exportateurs béninois. Cajou, coton, textile, produits agricoles et services, etc. sont concernés. « C'est la première fois pour un pays comme le Bénin de négocier directement un accord bilatéral de libre-échange avec un partenaire aussi grand, aussi majeur que les Émirats arabes unis », a expliqué Ludmilla Azo, la directrice générale du commerce extérieur et de l'intégration économique au ministère du Tourisme et du Commerce extérieur.
Le marché émirati représente un produit intérieur brut de plus de 500 milliards de dollars. Jusqu'ici, les entreprises béninoises qui y exportaient leurs marchandises étaient soumises au régime douanier généralement appliqué aux produits étrangers. Le CEPA doit changer la donne en leur accordant des conditions d'accès plus avantageuses.
« Nous parlons de près de 8 000 catégories de produits béninois qui vont désormais entrer sur le marché émirati sans droit de douane », explique Ludmilla Azo.
A terme, plus de neuf produits taxés sur dix devraient bénéficier de cette franchise, selon les dispositions négociées. Les avantages ne seront toutefois effectifs qu'après l'entrée en vigueur de l'accord.
Du cajou au textile, les filières béninoises en première ligne
La noix de cajou figure parmi les filières qui pourraient tirer profit de cette ouverture. Le Bénin, important producteur de cette matière première, cherche à accroître sa transformation sur place. La suppression des droits de douane sur les noix brutes comme sur les noix décortiquées doit contribuer à améliorer les conditions d'accès au marché émirati.
« Ce sont des revenus qui peuvent soit garder, soit utiliser pour réinvestir dans leurs activités économiques et transformer graduellement notre économie », a ajouté la directrice générale.
Le coton et ses produits dérivés sont également concernés. Les textiles, les vêtements et les articles confectionnés localement pourront ainsi bénéficier des avantages négociés, selon les lignes tarifaires prévues par l'accord. « Donc un tee-shirt que transforme le Bénin, ou les serviettes qui sont transformées dans la Zone de Glo-Djigbé, etc., vont pouvoir entrer exemptés de droits de douane sur le marché émirati. Donc c'est cette logique de transformation industrielle que nous souhaitons encourager », a-t-elle indiqué.
Les opportunités concernent aussi des produits issus des territoires béninois. « Je voudrais surtout attirer l'attention sur les produits auxquels nous ne pensons pas forcément quand on parle du commerce international. Je pense notamment à l'ananas de l'Atlantique, à l'huile de palme de l'Ouémé, au soja des Collines, et à tant d'autres produits, d'autres productions de nos terroirs, qui vont pouvoir entrer aux Émirats Arabes Unis, sans droit de douane, ou en tout cas à terme, avec des droits de douane beaucoup moindres, beaucoup plus réduits qu'ils n'étaient », a expliqué Ludmilla Azo.
Certaines marchandises bénéficieront de la franchise dès l'entrée en vigueur du CEPA, tandis que d'autres suivront un calendrier de réduction tarifaire.
Les services
L'accord ne se limite pas aux marchandises. « Nous pouvons exporter notre savoir-faire, notre expertise, nos connaissances », a précisé la directrice générale du commerce extérieur et de l'intégration économique au ministère du Tourisme et du Commerce extérieur.
Le tourisme et d'autres prestations
Selon Ludmilla Azo, les hommes et femmes d'affaires béninois pourront séjourner jusqu'à 90 jours aux Émirats pour prospecter, rencontrer des partenaires et négocier des contrats.
L'accord prévoit également des possibilités d'implantation, notamment par l'ouverture de succursales ou de bureaux de représentation, ainsi que des dispositions concernant le déplacement de cadres pour des périodes de trois ans renouvelables.
Ces mécanismes peuvent faciliter les relations commerciales et l'installation d'entreprises béninoises sur place. Ils ne garantissent cependant ni la signature de contrats ni l'obtention de clients : les opérateurs devront construire leurs réseaux, connaître les besoins du marché et présenter des offres compétitives.
Des dispositions ont été prises pour permettre au Bénin de préserver son tissu productif.
Premièrement, certains produits sensibles ont été exclus des engagements de libéralisation tarifaire. Des catégories de volailles, de riz et de textiles ne bénéficieront donc pas automatiquement d'une entrée sans droits de douane ou à tarif réduit.
Deuxièmement, la baisse des droits applicables à certains produits importés sera progressive, avec des échéances pouvant aller jusqu'à douze ans. Cette période doit donner aux entreprises locales le temps d'investir, de moderniser leurs équipements et d'améliorer leur productivité.
Une clause de sauvegarde autorisera, sous les conditions prévues par l'accord, la mise en place de mesures de protection et le rétablissement de droits de douane si nécessaire.
Le suivi des échanges sera donc déterminant. La responsable précise qu'un dispositif associant notamment les services douaniers doit être mis en place pour observer l'évolution des flux commerciaux et les effets de l'accord. Elle rappelle aussi que toutes les importations ne sont pas destinées à la consommation nationale : certaines concernent des équipements productifs, tandis que d'autres relèvent du transit ou de la réexportation vers des marchés voisins.
L'accès facilité aux machines, aux technologies et aux intrants peut, selon elle, aider les entreprises béninoises à produire davantage et à améliorer leur compétitivité. L'enjeu sera de distinguer les importations qui renforcent les capacités de production de celles qui risquent de fragiliser les producteurs locaux.
Trois chantiers avant les premières retombées du CEPA
« La signature de l'accord a été une étape majeure, mais je dirais que c'est la ligne de départ pour nous », prévient Ludmilla Azo.
Au Bénin, l'accord devra être soumis à l'Assemblée nationale pour ratification, conformément aux procédures nationales.
Les deux pays devront ensuite se notifier l'accomplissement de leurs formalités respectives. L'accord entrera en vigueur 60 jours après ces notifications.
Les droits de douane seront alors supprimés pour les produits concernés par la franchise immédiate, tandis que d'autres bénéficieront d'une réduction progressive.
Le deuxième chantier, jugé essentiel, concerne la préparation des entreprises. Car l'accès préférentiel ne suffit pas, à lui seul, à garantir des ventes. Les exportateurs devront proposer des produits de qualité constante, assurer des volumes suffisants, respecter les normes et les règles d'étiquetage, et garantir la régularité de l'approvisionnement. « Il ne suffit pas de dire à une entreprise que le marché est ouvert, il faut vraiment lui tendre ce fil d'Ariane, depuis le champ ou depuis l'usine béninoise jusqu'aux rayons dans les Émirats arabes unis », a expliqué la directrice générale du commerce extérieur et de l'intégration économique au ministère du Tourisme et du Commerce extérieur. Un accompagnement est prévu en ce qui concerne les normes, les certifications et la recherche de distributeurs ou d'acheteurs. Les administrations concernées, les structures de promotion des exportations, les organismes de normalisation et les acteurs chargés du développement des petites et moyennes entreprises seront appelés à travailler ensemble.
Le troisième chantier est celui de l'investissement. Il s'agit de rapprocher les entreprises béninoises des partenaires émiratis susceptibles de financer des projets dans la logistique, les équipements et les industries de transformation.
M. M.