Feed aggregator

Tizennégy év véres polgárháború után Szíria 2024 decemberében végül letaszította a Baasz-rezsimet. A történelmi fordulat azonban nemcsak a despotizmus végét jelentette, hanem egy új elvben demokratikus államrend kísérletét is. Ennek alapját a 2025. március 13-án kihirdetett Alkotmányos Nyilatkozat adja. A dokumentum a hatalommegosztás, az alapvető szabadságjogok és a jogállamiság mellett tesz hitet, ugyanakkor kimondja, hogy „az állam vallása az iszlám, és az iszlám jogtudomány a jogalkotás fő forrása” (3. cikk) E kettős üzenet, mint a demokratikus ígéretek és a vallásjogi klauzula azonnal vitát gerjesztett a sokfelekezetű társadalomban. Miként egyeztethető össze a nyitott pluralista kormányzás egy, az iszlám elsődlegességét rögzítő alkotmányos kerettel? A kérdés különösen éles egy olyan országban, ahol a lakosság mintegy 74 %-a szunnita, de a vallási mozaikot jelentős alavita, keresztény és drúz kisebbségek teszik teljessé.

A 2025-ös Müncheni Biztonsági Konferencián Asaad Hasan al-Shaibani, Szíria új külügyminisztere, a „New Dawn for Damascus: Prospects for Syria’s Transition” (Új hajnal Damaszkusz számára: Kilátások Szíria átmenetére) című panelbeszélgetésen vett részt. ​Beszédében al-Shaibani hangsúlyozta Szíria elkötelezettségét a nemzeti egység és a szektarianizmus elutasítása mellett. Kiemelte, hogy az új szíriai kormány a kompetenciára épül, és a hatalom a szíriai nép kezében lesz. Ezen kívül megerősítette Szíria területi szuverenitás iránti elkötelezettségét, különösen a Golán-fennsík tekintetében, kijelentve, hogy az szíriai terület, és senkinek nincs joga azt másnak adni. ​ Al-Shaibani foglalkozott a nemzetközi szankciók kérdésével is, rámutatva, hogy azok akadályozzák Szíria gazdasági helyreállítását és stabilitását. A külügyminiszter beszédében kitért a kormányzati reformokra is, beleértve az állami televízió közvetítéseinek újra indítását és a diplomáciai testületek átszervezését, amelyek célja a korábbi rezsimhez köthető tisztviselők leváltása. Ezek az intézkedések az átláthatóság és a nemzetközi közösségbe vetett bizalom helyreállítását célozzák. Al-Shaibani beszédében megerősítette Szíria függetlenségét és elkötelezettségét a nemzetközi kapcsolatokban, kijelentve, hogy az ország nem kíván alárendelődni semmilyen regionális hatalomnak. Ezenkívül bejelentette, hogy a meglévő szerződéseket nem újítják meg, és Szíria nem lesz alárendelve semmilyen regionális tengelynek. ​Összességében al-Shaibani beszéde a nemzeti egység, a területi szuverenitás, a szankciók enyhítésének szükségessége és a kormányzati reformok iránti elkötelezettség hangsúlyozására összpontosított. Miközben megerősítette Szíria függetlenségét a nemzetközi kapcsolatokban.

Az etnikai és vallási megoszlás valamint a meghatározott jövőkép után a következőkre érdemes keresni a választ. A poszt-Asszad Szíriában milyen intézményi, jogi és társadalmi mechanizmusok tehetik lehetővé a demokratikus részvétel és a vallási ideológiák közötti fenntartható egyensúlyt. Véleményem szerint három kulcsterületet érdemes áttekinteni.

• Alkotmányos keretek: Az iszlám jog forrás-szerepének és a vallásszabadság ígéretének tényleges összeférhetősége.
• Politikai szereplők: Különösen a HTS, a Szíriai Demokratikus Erők és a vallási kisebbségek vezetőinek narratívái a pluralizmusról.
• Társadalmi szintű vallásközi együttműködés: Független együttműködésre épülő kezdeményezések.

1. Alkotmányos keretek az iszlám jog és a vallásszabadság viszonya

A 2025 márciusában kiadott Alkotmányos Nyilatkozat 3. cikke rögzíti a korábbi idézetet. „Az iszlám az állam vallása; az iszlám jogelvek a jogalkotás fő forrását képezik.” Ugyanakkor a 7. cikk kifejezetten biztosítsa a szabadvallás gyakorlását. „Minden szíriai polgárnak joga van saját vallását szabadon gyakorolni és vallási hitét megválasztani.” A kettős rendelkezés arra utal, hogy az új szír állam inkább egy „muszlim többségű pluralista állam” modelljét képzeli el. Az ilyen kettős jogi konstrukció Tunézia 2014-es alkotmányához hasonlítható, ahol az iszlám elsődleges kulturális forrásként szerepel, ám a világi jogelv dominál a politikai intézményrendszerben. Ugyanakkor jogvédő szervezetek (pl. Syrian Center for Legal Studies) felhívják a figyelmet arra, hogy ha a „fő forrás” jogilag kötelező érvényű, akkor korlátozhatja a kisebbségek házassági, oktatási vagy vallásváltási szabadságát. Különösen, ha a bíróságokat részben vallási alapelvek szerint működtetik.

2. Politikai szereplők viszonya a valláshoz és a pluralizmushoz

A három legnagyobb jelenlegi hatalmi centrum másként viszonyul a valláshoz. HTS (Hayʾat Tahrir al-Sham) retorikájában 2024 óta szerepel a „tanácskozó iszlám demokrácia” (shura) fogalma, de a szervezet jogrendszere az Idlíbi Emírség évei alatt erősen saria-alapú maradt. A vezetőjük, Abu Mohammed al-Dzsoláni, 2025 januárjában úgy nyilatkozott: „A demokrácia számunkra azt jelenti, hogy a nép választ, de az iszlám elvek mentén él.” SDF (Szíriai Demokratikus Erők) és politikai szárnya, a Szíriai Demokratikus Tanács (SDC), szekuláris és közösségi alapú megközelítést vall. A kurd többségű régiókban elfogadott 2020-as „Társadalmi Szerződés” szerint. „Vallás és állam szétválasztása a közösségi autonómia egyik alapköve.” SNA (Szíriai Nemzeti Hadsereg) inkább konzervatív szunnita értékrendet követ, de nyitott az intézményi pluralizmusra. Török támogatása miatt a politikai iszlamizmus dominanciája mérsékeltebb formát ölt. Ez a politikai sokféleség lehetőséget teremt egy „kompromisszumos államforma” kialakítására, de csak akkor, ha a vallási és nem vallási pártok közötti alkotmányos párbeszéd nem alakul át befolyási harccá.

3. Társadalmi szintű vallásközi együttműködés

A polgárháború alatt és után több tucat interfaith kezdeményezés jött létre, gyakran női vezetés alatt vagy ifjúsági fórumokon. A következő három mozgalom ezen tevékenységre példa.

• A House of Unity mozgalom Homszban, ahol keresztény, szunnita és alavita fiatalok tartanak közös kulturális és vallási találkozókat.
• A Sheikhat Salam nevű nőszervezet, amely falusi közösségekben működik mediátorként a különböző felekezetek között.
• Az Interfaith Council for Transitional Justice, amely 2025 tavaszán indult és célja a vallási bűnüldözés elkerülése, valamint az eltűnt személyekkel kapcsolatos megbékélési protokoll kidolgozása.

Ezek a programok képesek csökkenteni az ellenségképeket, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a vallás ne az elválasztás, hanem a társadalmi kohézió forrásává váljon.

A belső kihívásokat kiegészíti a térséget befolyásoló nagy hatalmi és regionális érdekek. Az ország jövőjét meghatározó demokratikus és vallási-politikai egyensúly kialakítását számos nagyhatalmi és regionális szereplő igyekszik formálni. Ezek az államok részben egymással versengenek és közben részben lokális szereplőkön keresztül alakítják kapcsolataikat. Törökország érdekérvényesítő szerepe az országban a következők mentén alakul. Közvetlen befolyással a Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) fő támogatója, logisztikai, katonai és politikai tevekénységgel. Ankara részben saját határbiztonságát és a kurd autonómia megakadályozását tartja szem előtt. Ideológiailag Erdogan kormánya a politikai iszlám mérsékelt formáját támogatja. Hasonlóan a Törökországban működő AKP retorikájához  ami visszaköszön az SNA politikai elitjének világképében is. Amit ezzel a tevékenységgel el akar érni az egy Szírián belüli, törökbarát, konzervatív, de formailag pluralista kormányzat. Aki nem biztosít széles autonómiát a kurdoknak, de nem is radikalizálódik HTS-módra. Az Egyesült Államok a decentralizáció és vallásszabadság mellet áll ki. Fő szövetségesük a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők (SDF). Fő törekvése pedig egy decentralizált, stabil Szíria, ahol a radikalizmus nem éled újjá, és ahol Irán és Oroszország befolyása minimális. Oroszország épen ezért egy stratégiai és ortodox védelmi pillér kiépítésén fáradozott. Jelenleg az Ukrajna elleni támadása miatt most kisebb erősséggel tud a terültre figyelni. Érdekei azonban továbbra is vannak. Moszkva továbbra is megtartotta korábbi támaszpontjait (Tartusz, Khmejmím). Politikailag Moszkva nem ellenez egy új szíriai alkotmányos rendet, de ragaszkodik ahhoz, hogy az ortodox keresztény kisebbségek (főleg a görög ortodox egyház) védelmet élvezzenek. Emellett a vallási radikalizmus visszaszorítása orosz nemzetbiztonsági érdek. A következő eszközökkel próbálja elérni ezt. Diplomáciai vétó az ENSZ-ben, fegyverexport, mediációs szerep a HTS és SNA közötti háttértárgyalásokban. Irán, mint regionális szereplő síita egyházi befolyással igyekszik jelen lenni. Jelenleg ez már egy gyengülő tevékenység jellemezi. Korlátozottan, de a korábbi rendszer szereplőivel foglalkozik. A szíriai síita kisebbségek ugyan (pl. alaviták) elvesztették központi hatalmi szerepüket, de Teherán továbbra is aktív a humanitárius hálózatokban és egyes milíciákban. Tevékenységének célja a vallási síita közösségek védelme és az iráni befolyás regionális visszacsatolása. A HTS előre törésével, valamint az alavita elit visszaszorulásával Irán befolyása erősen gyengült, bár még megmaradt néhány titkosszolgálati csatorna és síita szent helyekhez kapcsolódó pénzügyi kontroll. Az Európai Unió, mint normatív erő és rekonstrukciós fölérendeltség jelenik meg ebben a témában. Középpontban nála a demokratizálódás, vallási kisebbségek védelme, női jogok és az újjáépítés van. Mindezt az EU elsősorban gazdasági eszközökkel kívánja befolyásolni a folyamatokat. Programok, mint eszközök. Humanitárius segítség (ECHO), civil társadalmi támogatások (Instrument for Pre-accession Assistance), vallásközi párbeszédprogramok (pl. Berghof Foundation). A kívánt cél egy inkluzív, decentralizált, vallási szempontból toleráns Szíria, amely hosszú távon részese lehet a Földközi-tengeri partnerségnek. Az Öböl menti államokból két országot emelnék ki. Szaúd-Arábiát és Katart. Szaúd-Arábia a vahabita irányzatot preferáló vallási támogatások révén próbálja növelni befolyását főként a SNA és egyes arab törzsek között. Ellenzik az iráni jelenlétet és a síita autonómiát. Katar diplomáciailag közelebb áll a HTS-hez, és finanszíroz humanitárius és oktatási projekteket Idlíb tartományban. A versengő vallási értelmezések és mecénások gyakran egymással is versengenek, ami polarizálja a helyi közösségeket.

Bár a 2024 végén végbement rendszerváltás és az új Alkotmányos Nyilatkozat megnyitotta az utat egy befogadóbb államrend felé, az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy a kormány és egyes kisebbségi csoportok közötti feszültségek továbbra is fennállnak, sőt helyenként erősödtek. A kurd közösséghez köthető Szíriai Demokratikus Erők (SDF) és az új kormány közötti tárgyalások az autonómia kérdésében február végén megszakadtak, miután a damaszkuszi vezetés elutasította az Északkelet-Szíriában már évek óta működő önigazgatási modell alkotmányos elismerését. Az alavita közösség helyzete szintén érzékeny kérdés, különösen Latakia és Tartusz térségében, ahol a helyi lakosság részben a Baasz-rezsim korábbi pozícióinak elvesztése miatt szkeptikusan tekint az új kormányzatra. Márciusban több alavita civil szervezet nyílt levelet intézett az Igazságügyi Minisztériumhoz, követelve az alavita bírák és köztisztviselők jogtalan leváltásának kivizsgálását. Ezzel egy időben a szunnita többségű területeken megerősödött az a narratíva, hogy a rendszerváltás valódi célja a korábbi alavita dominancia megtörése volt. Ez pedig etnikai színezetet adhat a politikai tisztogatásoknak. A keresztény kisebbségek, különösen a görög ortodox közösség, aggodalmukat fejezték ki a vallási oktatás kötelező iszlamizálása miatt. Az új tanterv, amely 2025 februárjától vezették be, kötelezővé teszi a Korán idézetein alapuló etikai modulokat az általános iskolákban. Bár a kormány szerint ezek általános erkölcsi tanításokat tartalmaznak, több keresztény iskolafenntartó közösség (pl. Aleppóban és Homszban) a vallásszabadság megsértésének tartja az intézkedést. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a kormány részéről tett reformígéretek ellenére az intézményi bizalmatlanság és az egyes kisebbségi csoportok marginalizálódása továbbra is fennáll. A retorikai szintű nyitás és a de facto gyakorlat közötti különbség egyre több konfliktust szül.

Szíria hosszú és fájdalmas úton jutott el a poszt-autokratikus korszak kezdetéhez. Az új vezetés demokratikus nyitása és reformígéretei valódi lehetőséget kínálnak a társadalmi megbékélésre, de csak akkor, ha ezek a szándékok nem merülnek ki szimbolikus gesztusokban. A vallási és etnikai kisebbségek szerepe nem csupán jogi kérdés, hanem a nemzeti egység és politikai stabilitás záloga is. A közelmúlt eseményei ugyanakkor azt mutatják, hogy e közösségek bizalma törékeny, és gyorsan elillan, ha a kormányzat részéről nem tapasztalnak tényleges részvételi lehetőséget és egyenlő bánásmódot.

A következő évek kulcskérdése nem az lesz, hogy Szíria képes-e újraépíteni lerombolt városait, hanem az, hogy képes-e újraépíteni a társadalmi kohéziót  a bizalom, a részvétel és a pluralizmus intézményein keresztül.

Szerző: Hetzer Miklós

A Új hajnal vagy új törésvonalak? Szíria és a vallási kisebbségek viszonya 2025-ben bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Why ex-bank boss Tidjane Thiam has been barred from seeking the Ivorian presidency - and the potential fallout.

Why ex-bank boss Tidjane Thiam has been barred from seeking the Ivorian presidency - and the potential fallout.

Why ex-bank boss Tidjane Thiam has been barred from seeking the Ivorian presidency - and the potential fallout.

A Gbakèhouè, un village de l'arrondissement de Dévé, commune de Dogbo, une mère de famille s'est donné la mort ce mercredi 07 mai 2025.

Une femme d'environ 40 ans et mère de jumeaux a ingéré un herbicide. Selon les informations, la victime serait désespérée à cause de dettes accablantes.

Conduite très vite centre de santé, la mère de famille décéda malheureusement à cause de la forte toxicité du produit ingéré.

Le drame s'est produit ce mercredi 07 mai 2025 dans le village Gbakèhouè, commune de Dogbo dans le département du Couffo.
M. M.

La Haute Autorité de l'Audiovisuel et de la Communication (HAAC) poursuit ses travaux de préparation en vue des élections générales de 2026. Ce mercredi 7 mai, les conseillers et cadres de l'institution se sont réunis à Bis Hôtel à Abomey pour la deuxième journée du séminaire consacré à l'appropriation du nouveau Code électoral.

Les répercussions des récentes modifications du Code électoral sur la gestion de la campagne médiatique étaient au centre des échanges de la deuxième journée de l'atelier de la HAAC. Lors de son intervention, François Awoudo, Directeur adjoint du séminaire, a détaillé les implications de ces changements pour la HAAC, notamment en ce qui concerne la régulation de l'espace médiatique durant la période électorale. Avec les élections générales de 2026 en ligne de mire, l'objectif est d'assurer une gestion transparente et équitable des médias, en ligne avec les exigences du nouveau cadre juridique.

L'ancien Conseiller à la HAAC, Franck Kpocheme, a ensuite pris la parole pour partager les enseignements tirés des expériences passées en matière de régulation des médias pendant les élections. Ces retours d'expérience ont permis de mieux cibler les défis spécifiques auxquels l'institution pourrait être confrontée à l'approche de 2026, notamment en matière de contrôle de la communication médiatique.

En fin de journée, les participants ont élaboré un plan d'action opérationnel détaillé pour intégrer les nouvelles exigences du Code électoral dans leur mission de régulation des médias. Ce plan se veut une feuille de route claire pour garantir une couverture médiatique équilibrée et respectueuse des principes démocratiques lors des élections de 2026.

Ce séminaire fait suite à une première journée, durant laquelle les participants ont été formés sur le cadre juridique des élections de 2026 et les innovations majeures introduites par la Loi n° 2024-13, qui modifie et complète le Code électoral.

The order comes after lawyers expressed alarm that the US was planning to deport migrants to the North African country "immediately".

Le Conseil des Ministres s'est réuni mercredi, le 07 mai 2025, sous la présidence de Monsieur Patrice TALON, Président de la République, Chef de l'État, Chef du Gouvernement.

Les décisions ci-après ont été prises :
I- MESURES NORMATIVES.
Modalités de commercialisation du gaz de pétrole liquéfié.
Il est établi dans notre pays, que plusieurs sociétés agréées se partagent le marché de la distribution du gaz domestique, chacune exploitant ses propres marques de bouteilles.
Une telle fragmentation du marché limite la possibilité pour les consommateurs d'échanger librement une bouteille vide contre une bouteille pleine d'une autre marque, créant ainsi une contrainte d'approvisionnement, notamment en cas de rupture de stock.
Par ailleurs, il s'observe une inégale répartition de l'offre sur le territoire national, certaines communes étant significativement désavantagées. Cette situation oblige les commerçants locaux à prendre en charge les coûts de transport, qu'ils répercutent sur les prix à la consommation.
C'est pourquoi, dans le cadre de sa politique de développement durable, le Gouvernement a engagé une réforme majeure du secteur des hydrocarbures. L'objectif visé est d'accroître la disponibilité et l'accessibilité du gaz domestique, de promouvoir son utilisation en remplacement des sources d'énergie traditionnelles, notamment le bois de chauffe. Ceci participe de la protection des forêts et de l'amélioration des conditions de vie des populations les plus vulnérables, particulièrement en zone rurale.
Par son contenu, ladite réforme consiste à mettre en place un système d'approvisionnement centralisé par la Société Dépôts Pétroliers du Bénin (DPB) SA qui sera propriétaire des bouteilles uniformisées. Le remplissage et la sécurité des emballages relèvent de la responsabilité des gestionnaires des centres d'emplissage.
Ainsi, le présent décret vise à :
– instaurer l'interchangeabilité commerciale des bouteilles de gaz sur l'ensemble du territoire national ;
– faire uniformiser les bouteilles aux couleurs de la Société Dépôts Pétroliers du Bénin SA ;
– responsabiliser formellement les gestionnaires des centres d'emplissage en matière de sécurité et de qualité du service ;
– introduire une nouvelle capacité de bouteilles de 1,5 kg, plus adaptée aux besoins des ménages à faibles revenus.

Une fois les nouvelles dispositions devenues opérationnelles, tout détenteur d'une bouteille vide de gaz domestique pourra l'échanger contre une bouteille pleine de même contenance, auprès d'une station-service ou de tout autre distributeur habilité.
Pour ce faire, à compter de l'entrée en vigueur du présent décret, il est accordé un délai de trois mois à la Société Dépôts Pétroliers du Bénin SA pour racheter les bouteilles en circulation et mettre en œuvre un plan de standardisation progressive visant leurs recoloration, reconditionnement technique et intégration dans le parc commun.
Le ministre de l'Industrie et du Commerce et le ministre de l'Économie et des Finances veilleront à son application effective.
Au titre d'autres mesures normatives, ont été adoptés les décrets portant :
– transmission à l'Assemblée nationale, pour autorisation de ratification, de la Convention régissant la Commission bancaire de l'Union monétaire ouest Africaine ; puis
– attributions, composition, organisation et fonctionnement du Conseil national de l'Eau.

II- COMMUNICATIONS.
II-1. Mission de maîtrise d'œuvre de conception des travaux de réhabilitation et de rénovation de l'embarcadère d'Abomey-Calavi.
Dans le cadre de la mise en œuvre du projet « réinventer la cité lacustre de Ganvié », il est prévu la réhabilitation et la rénovation de l'embarcadère d'Abomey-Calavi. A cet effet, les études architecturales et techniques des bâtiments sont déjà disponibles.
En vue de conduire le chantier avec la qualité requise, il est confié à un groupement qui assure la direction d'exécution des travaux, la réalisation des études techniques des voies et réseaux divers, ainsi que du plan d'actions de réinstallation des personnes affectées par le projet.

II-2. Autorisation de signature de la convention de partenariat entre le ministère de la Santé et le groupe pharmaceutique ROCHE pour la lutte contre les cancers au Bénin.

Le cancer est l'une des principales causes de décès dans le monde et les frais liés à sa prise en charge sont généralement très élevés.
Or, la plupart de ces cancers peuvent être traités avec succès ou évités quand la prise en charge est faite à temps.
Le partenariat avec le groupe ROCHE permettra précisément de développer des solutions adaptées, notamment la prévention des cancers gynécologiques et mammaires à travers le dépistage et la prise en charge des lésions précancéreuses, celle des cancers pédiatriques, le développement des "hôpitaux de jour" en cancérologie ainsi que la prise en charge de certaines hémopathies.

II-3 Contractualisation pour la construction et l'exploitation du Centre d'Enfouissement technique de la commune de Parakou.

L'extension des activités opérationnelles de la Société de Gestion des Déchets et de la Salubrité à la ville de Parakou depuis le 1er octobre 2023 a permis, à ce jour, d'améliorer l'environnement urbain à travers notamment :
le désensablement, le piquetage et le désherbage des principales artères ainsi que des espaces publics ;
le curage des ouvrages d'assainissement pluvial, dont la première fréquence de curage approfondi a été achevée en janvier 2025.
Pendant ce temps, des actions préparatoires ont été engagées pour structurer la gestion des déchets solides ménagers et assimilés. Il s'agit de :
réalisation d'études internes visant à concevoir un dispositif opérationnel adapté aux spécificités de la ville, au vu des infrastructures existantes, des volumes de déchets solides ménagers et assimilés estimés et de l'état de la voirie ;
recrutement de PME spécialisées dans la pré-collecte des déchets, à l'issue d'un appel à concurrence ;
réaménagement progressif des points de regroupement des déchets.
Après ces diligences, il ne reste à ce jour que la mise en place d'un centre d'enfouissement technique conforme aux normes environnementales en vigueur.
C'est en vue d'optimiser la gestion des déchets dans cette ville, que le Conseil a autorisé la contractualisation avec une entreprise expérimentée pour la construction dudit centre et sa mise en exploitation.

III. - RENCONTRES ET MANIFESTATIONS INTERNATIONALES.
Il a été autorisé, sous cette rubrique :
– le séjour au Bénin, du 11 au 14 mai 2025, d'une délégation finlandaise dans le cadre de la restitution du trésor royal « Kataklè » ;
– l'organisation à Cotonou, du 16 au 17 mai 2025, des cinquièmes journées nationales des cliniques privées du Bénin ; puis
– la participation du Bénin à la 42ème session du Conseil des Ministres du Conseil Africain et Malgache pour l'Enseignement Supérieur (CAMES), du 19 au 23 mai 2025 à Conakry, en Guinée.

MESURES INDIVIDUELLES.
Les nominations ci-après ont été prononcées :
– A la Présidence de la République
Directrice générale de l'Agence nationale du Paysage : Madame Olga PRINCE DAGNON
– A la Cour constitutionnelle, sur proposition du président,
Secrétaire général de la Cour : Monsieur G. Romuald IROTORI
– Au Conseil supérieur de la Magistrature
Magistrats élus
au titre du siège :
Titulaire : Monsieur Vihognon Hervé GNANSOUNOU
au titre du parquet :
Titulaire : Monsieur Samuel NOUTOHOU
Suppléant : Monsieur Adéola Paul Richard da MATHA

Au ministère de l'Agriculture, de l'Elevage et de la Pêche
Directeur adjoint de cabinet : Monsieur Innocent TOGLA
Conseiller technique à la Recherche, à l'Agriculture et à l'Alimentation : Monsieur Adolphe ADJANOHOUN
Secrétaire général du ministère : Madame Madeleine Baké Tounkara LAFIA MOROU
Secrétaire général adjoint du ministère : Monsieur Maxime Yao GOUNSE
Directeur général de l'Agence Territoriale de Développement Agricole pôle 6 : Monsieur Abdoulaye Chabi ISSA CHABI.

Fait à Cotonou, le 7 mai 2025,
Le Secrétaire Général du Gouvernement,
Edouard OUIN-OURO.

Urbain Amegbedji, Directeur Général de l'Agence nationale pour l'Emploi (AnpE), a été réélu membre du Conseil d'administration de l'Association mondiale des services publics de l'emploi (WAPES) pour la mandature 2025-2028. Cette décision a été prise lors de l'Assemblée Générale du WAPES, tenue le 6 mai 2025 à Abidjan, en marge du 13ᵉ Congrès de l'association.

Le 13ᵉ Congrès de l'Association mondiale des services publics de l'emploi (WAPES) se déroule du 5 au 9 mai 2025 à Abidjan. Il réunit 150 délégués issus de 86 pays autour du thème “Les politiques actives de l'emploi face aux défis démographiques”.

Le Bénin est représenté par Urbain Amegbedji et Thomas Singbo, Chargé de Programme du Programme Spécial d'insertion dans l'Emploi (PSIE). Les deux délégués du Bénin participent activement aux débats sur l'avenir des services publics de l'emploi et les stratégies de lutte contre le chômage.

En marge des travaux ouverts officiellement ce 7 mai, l'Association a tenu son Assemblée Générale le mardi 6 mai dernier. A cette occasion, l'expertise de M. AmegbedjI a été une nouvelle fois reconnue au sein de cette organisation internationale. Il a présenté des recommandations visant à améliorer le fonctionnement et la gestion de l'association. Ce qui lui a permis de conserver son poste d'Auditeur interne du WAPES.

La réélection de Urbain Amegbedji, Directeur Général de l'AnpE, au CA du WAPES est un signe de confiance.
M. M.

A new chancellor in Berlin won't easily herald a breakthrough in Polish-German relations.

Les relations franco-algériennes connaissent une nouvelle phase de turbulences. Mercredi 7 mai, la porte-parole du gouvernement français, Sophie Primas, a annoncé qu’une phase de concertation […]

L’article Crise diplomatique : la France prépare une « riposte graduée » contre l’Algérie est apparu en premier sur .

The UK Home Office was unable to process Julius Malema's application in time for his trip, the High Commission says.

Le ministre du Travail et de la Sécurité sociale, Fayçal Bentaleb, a présenté ce lundi devant la commission parlementaire de la santé, des affaires sociales, […]

L’article Inspecteurs, directeurs, enseignants : vers une retraite anticipée pour les cadres de l’éducation est apparu en premier sur .

Sahrawi refugees walk near the Awserd Refugee Camp in the Tindouf Province of Algeria. Credit: UN Photo/Evan Schneider

By Oritro Karim
UNITED NATIONS, May 7 2025 (IPS)

Since the Western Sahara War in 1975, Sahrawi refugees have resided in a collection of refugee shelters in the Tindouf province of Algeria. For over 50 years, these communities have struggled to develop self-sufficiency and have been solely dependent on humanitarian aid for survival, marking one of the most protracted refugee crises in the world.

According to figures from the United Nations Regional Information Center in Western Europe (UNRIC), roughly 173,600 individuals reside across five camps in Tindouf, Algeria. These populations consist of the original Sahrawi refugees who fled persecution from Moroccan forces, and their descendants. These communities are unable to return to the Western Sahara due to Morocco’s control over a vast majority of the disputed territory.

On May 6, the Office of the United Nations High Commissioner for Refugees (UNHCR) issued a response plan that detailed the current humanitarian situation impacting the Sahrawi refugees in Algeria. Despite having been one of the longest standing refugee crises, the United Nations (UN) had never issued a consolidated plan until 2024.

Due to factors such as the COVID-19 pandemic, the global reduction of foreign aid, and the war in Ukraine, the humanitarian situation in the Tindouf refugee shelters has deteriorated significantly in the past few years. Sahrawi refugees currently struggle to survive with a host of underfunded, basic services such as food access, education, and healthcare.

According to UNHCR, food insecurity has been a long-standing pinnacle of this humanitarian crisis since its inception. Despite the Algerian government’s attempts to consolidate the 30 percent reduction in food rations due to cuts in humanitarian aid, it is estimated that approximately 90 percent of households are unable to access adequate amounts of food. Roughly 30 percent of the Sahrawi refugee population is food insecure and an additional 58 percent is at risk of becoming food insecure.

The World Food Programme (WFP) states that the Tindouf camps are unable to develop self-sufficiency in food production due to the harsh and isolated deserts of westernmost Algeria, as well as intense heatwaves and water scarcity, which are results of the worsening climate crisis. Anemia is estimated to affect over 50 percent of young children and women of reproductive age.

Additionally, global acute malnutrition affects roughly 11 percent of all children aged 6 to 59 months. Poor diets and a lack of nutritional assistance has led to a host of health problems for these communities, including mineral and vitamin deficiencies, as well as increased rates of obesity in women.

Figures from the United Nations Sustainable Development Group (UNDSG) show that one in three children in the Tindouf camps experience stunted growth and only one in three children receive the nutritional assistance that they need to have healthy development. Additionally, due to the COVID-19 pandemic, the scale of needs in the food security sector has compounded significantly, nearly doubling from the 19.8 million dollars required in pre-pandemic times.

Despite the growing scale of needs for food assistance, UNHCR reports that 100 percent of school-aged children are enrolled in feeding programs. The education sector is currently a major priority for humanitarian organizations. According to a press release from the United Nations Children’s Fund (UNICEF), only half of the students recorded at the end of the 2022 school year met the locally-established minimum threshold for learning, indicating that a significant amount of students in the Tindouf camps were not able to effectively retain information.

This can likely be attributed to the host of other issues plaguing Sahrawi communities. According to the U.S. Committee for Refugees and Migrants, due to limited educational and economic opportunities in the Tindouf camps, the new generation of refugees faces increased levels of disillusionment and anxiety, which could lead to increased insecurity and regional tensions in the future.

UNHCR reports that due to severe flooding in September 2024 in Dakhla, Western Sahara, a significant amount of essential healthcare and education infrastructures in Algerian refugee camps have been damaged. Sahrawi refugees are able to access 31 dispensaries and 6 hospitals. Although 100 percent of Sahrawi refugees have free access to primary healthcare services, the healthcare system in the Tindouf camps remains fragile and is critically dependent on humanitarian aid to remain functional.

Perhaps the biggest issues plaguing the Sahrawi healthcare system at the moment are a lack of monetary motivation for healthcare personnel, a significant shortage of medicines and materials, and a host of logistical issues. UNHCR is currently on the frontlines of this crisis distributing essential supplies and assisting doctors and nurses in the most affected areas.

Additionally, Sahrawi refugees have found it difficult to campaign for increased governmental support from the Western Sahara due to repressive tactics from Moroccan forces. According to a press release from Amnesty International, in January 2024, the police violently intercepted a peaceful protest by female Sahrawi activists in Laayoune, subjecting protestors to assaults and beatings.

In February, the police shut down a press conference that was conducted by Sahrawi Human Rights Defenders Collective (CODESA) in Laayoune. In April, Moroccan authorities bulldozed the homes of 12 Sahrawi families in Al-Jitir without providing any prior notice or means of relocation.

Despite the Sahrawi refugee population having shown immense resilience amid five decades of protracted crisis, programs that provide lifesaving aid for these communities have been severely underfunded. UNHCR’s Sahrawi Refugees Response Plan 2024-2025 estimates that roughly USD 214 million will be required to address needs in 2025. The UN is strongly urging donor contributions to meet this quota.

IPS UN Bureau Report

 

Follow @IPSNewsUNBureau
!function(d,s,id){var js,fjs=d.getElementsByTagName(s)[0],p=/^http:/.test(d.location)?'http':'https';if(!d.getElementById(id)){js=d.createElement(s);js.id=id;js.src=p+'://platform.twitter.com/widgets.js';fjs.parentNode.insertBefore(js,fjs);}}(document, 'script', 'twitter-wjs');  

By CIVICUS
May 7 2025 (IPS)

 
CIVICUS speaks about democratic decline in the USA with humanitarian and civil society activist Samuel Worthington, former president of the US civil society alliance InterAction and author of a new book, Prisoners of Hope: Global Action and the Evolving Roles of US NGOs.

The USA has been added to the CIVICUS Monitor Watchlist due to rising concerns about civic freedoms under Donald Trump’s second administration. Since January 2025, executive orders have driven sweeping personnel changes across federal agencies, particularly in the Justice Department. USAID has undergone dramatic restructuring, with funding cuts severely impacting on civil society organisations (CSOs) that support excluded groups across the world. Protests – particularly those addressing immigration and Israel’s war on Gaza – face heightened scrutiny and restrictions. Against this backdrop, civil society is mobilising to preserve democratic principles and civic engagement.

Samuel Worthington

How would you characterise the current state of US democracy?

The USA is experiencing what can only be described as a technocratic coup, rooted in far-right authoritarian ideology. The Trump administration is using every tool at its disposal, even if that means ignoring and breaking laws. The goal is speed: to use technology, claims of waste and abuse, combined with actions that dismantle institutions and attack individuals and organisations.

The Trump administration has adopted a typical authoritarian playbook, similar to that used by leaders such as Hungary’s Prime Minister Viktor Orbán, but at a much greater scale and speed that has taken many by surprise. A prime example is the Department of Government Efficiency (DOGE), which uses computer systems to cripple organisations, create lists of ‘illegal’ individuals for targeting and dismantle protections for civic freedoms. Trump is attempting to centralise power in a 21st-century US variant of fascism, backed by a white nationalist ideology and largely based on Project 2025.

Civil society and institutions were not prepared for this level of attack. Many assumed democracy was more resilient and norms would hold. Instead, we are now witnessing core democratic institutions under assault. For the first time, we are seeing explicit federal government-driven censorship, with official lists of banned words. The administration is systematically attacking diversity, equity and inclusion (DEI) initiatives and withholding funds to punish noncompliant universities and institutions.

Trump is weaponising public money as leverage – even blackmail – to force organisations and US states to comply with his ideology. While pushback from the courts is increasing, this resistance has led to Trump’s attacks on the judiciary. The administration is also limiting media access to outlets that don’t align with its ideology.

As with all forms of fascism, there must be a scapegoat, and here, it’s migrants and transgender people. The Trump administration labels migrants as ‘illegals’ and mass deportations target anyone who doesn’t fit its narrow definition of who is an American. Changes to the constitution are being proposed to strip citizenship rights from US-born children of undocumented parents. Random arrests, disappearances and militarised threats against migrants are becoming increasingly common.

All of this has transpired in just the first hundred days. Democracy’s core institutions — civil society, media, Congress, the judiciary — and the rule of law itself are under enormous stress. The USA is in the midst of a profound constitutional crisis.

How has USAID’s restructuring impacted on civil society?

USAID served as the administration’s test case for destroying a government agency. DOGE destroyed USAID by disabling its computer systems, stopping funding and cancelling contracts. Under the constitution, only Congress has the authority to control appropriations or close government agencies. Even when courts ruled against the administration and ordered programmes to restart, the damage was irreversible: USAID’s systems had already been dismantled by DOGE and could not be easily rebuilt.

Many CSOs that relied heavily on USAID funding lost between 30 and 80 per cent of their resources, leading to mass layoffs, office closures and collapsed partnerships. Fortunately, the USA has a strong tradition of private philanthropy amounting to around US$450 billion a year, with over US$20 billion directed internationally. This private funding is helping some organisations survive. Many are now reorganising around private donors and preparing for the possibility that foundations themselves could become targets of future attacks.

Some CSOs are considering transforming into businesses to protect themselves. Others are fighting back through lawsuits. Some are trying to stay quiet in the hope of being overlooked — not a healthy strategy, but an understandable one. For most, simply trying to survive has become the primary focus.

What global implications are resulting from these domestic developments?

Global civil society has long been critical of the USA, but there was still an assumption that it remained committed to the values of democracy, freedom and global cooperation. This assumption has now been shattered.

The US government is no longer promoting democracy abroad. Instead, it is openly supporting authoritarian regimes and undermining civil society efforts worldwide. Both domestically and internationally, it is actively restricting independent civic action.

The dismantling of USAID alone will cost millions of lives. The USA once provided around half of global humanitarian resources. With this pullback, we’re already witnessing mass deaths and growing risks of famine. Essential supplies of medicines, including HIV/AIDS treatments, are being cut, putting millions more lives at risk.

As the USA disengages and retreats from its global leadership role, it leaves a vacuum, likely to be filled by authoritarian powers such as China and Russia. They will try to reshape the global system in ways that threaten human rights and democratic values.

Finally, the administration’s rhetoric about annexing Canada and seizing Greenland is eroding the post-Second World War rules-based international order, which was established specifically to prevent territorial expansion. By undermining these norms, the USA is effectively encouraging other authoritarian-leaning states to expand through force.

How are people responding to these challenges?

As Trump’s authoritarianism intensifies, people are mobilising to defend democracy and resist repression. Three major protest movements have emerged: the broad-based ‘Hands Off’ movement against fascism and in defence of democracy, student protests focused on Gaza and Palestine and the growing resistance to Immigration and Customs Enforcement (ICE) deportations.

Protesting against ICE or in solidarity with Gaza has become increasingly dangerous. Citizens may face serious criminal charges simply for joining protests, and non-citizens risk prison and deportation. The case of Kilmar Abrego Garcia illustrates this reality: after living in Maryland for 13 years and with legal protection, he was forcibly deported to El Salvador.

Despite these risks, as ICE steps up deportations, activists are taking steps to protect vulnerable people. In some cases, they form human chains to block ICE officers and help people reach their homes, where immigration agents cannot enter without legal permission.

People are fighting back both in the streets and in the courts, challenging these injustices, pushing back against escalating repression and defending fundamental rights.

Do you see any hope for US democracy?

I believe that ultimately, Trump’s attempt to break the US government and dismantle constitutional democracy will fail, for several reasons.

First, we are a country of independent states, and states like California, Illinois and Massachusetts are actively resisting, fighting in courts and passing their own laws to protect their residents. This resistance comes at a cost. The Trump administration has already threatened to cut all federal funding to Maine after its governor refused to follow the administration’s anti-diversity directives. So far, the courts have sided with Maine.

Trump has repeatedly bypassed Congress and violated the separation of powers. In response, CSOs, US states, unions, universities and citizens have already filed over 150 lawsuits against the federal government alleging breaches of the constitution. These lawsuits are steadily moving through the courts and so far, the rulings have overwhelmingly gone against the administration.

At the grassroots level, daily protests continue and constantly evolve. Instead of trying to bring millions to Washington DC, the strategy has shifted toward organising thousands of decentralised protests across the country. After national parks were shut down, for example, there were 433 protests across every single national park on the same day. Movements like ‘Hands Off’ have mobilised millions.

We are learning from struggles in Hungary, Turkey, Ukraine and elsewhere. We now know that democracy cannot be taken for granted; it must be defended every day. But we also know that our strength lies in solidarity. People are forming networks of resistance across the country. We have realised that if we stand alone, we may fail, but together, we can preserve our democracy.

GET IN TOUCH
LinkedIn

SEE ALSO
Trump and Musk take the chainsaw to global civil society CIVICUS Lens 07.Mar.2025
Tech leaders cosy up to Trump CIVICUS Lens 20.Feb.2025
US funding cuts: Philanthropy must step in to support locally led development CIVICUS 12.Feb.2025

 

Follow @IPSNewsUNBureau
!function(d,s,id){var js,fjs=d.getElementsByTagName(s)[0],p=/^http:/.test(d.location)?'http':'https';if(!d.getElementById(id)){js=d.createElement(s);js.id=id;js.src=p+'://platform.twitter.com/widgets.js';fjs.parentNode.insertBefore(js,fjs);}}(document, 'script', 'twitter-wjs');  

Az elmúlt években szép nagy ívet befutott helikoptererőink bázisa a levegőből.

Zord

La première chambre pénale près le tribunal de Dar El-Beida a lourdement condamné un étudiant universitaire et huit douaniers pour trafic de stupéfiants à l’aéroport […]

L’article 8 douaniers condamnés pour trafic de stupéfiants à l’aéroport d’Alger est apparu en premier sur .

À l’occasion du 80ᵉ anniversaire des massacres du 8 mai 1945, le président de la République, Abdelmadjid Tebboune, a adressé un message solennel au peuple […]

L’article Tebboune célèbre le 80ᵉ anniversaire du 8 mai 1945 et rend hommage aux martyrs est apparu en premier sur .

The Commission on Population and Development (2024)

By Mary Kuira
NAIROBI, May 7 2025 (IPS)

Just a month ago, I found myself in a hospital, anxiously waiting for my son to be attended to. As we sat quietly in one of the waiting rooms, an emergency case was wheeled in — a young woman, barely out of her teens. Her face contorted in visible pain. Her dress was soaked with blood, which had begun to pool beneath the wheelchair and trickle onto the floor.

I couldn’t help but overhear the nurse asking the girl who had accompanied her, “What happened?” “She just started her periods,” the friend whispered, her voice laced with fear and confusion.

But from my own experience, I knew periods don’t arrive like this. The heavy bleeding, the extreme pain, the sheer urgency: something was terribly wrong. In a country where abortion is criminalized and conversations on reproductive health are often shrouded in silence, there are things you don’t say out loud, not even in a hospital.

Presentations were dominated by government departments and bureaucrats. I couldn’t help but wonder — where were the voices of the people these policies are meant to serve? Where was the civil society that brought these stories from their grassroots partners?
Later, I learned the young woman had been referred to a higher-level facility because the hospital couldn’t handle her case. I left that day with a prayer on my lips, hoping she lived to tell her story.

So why am I sharing this? Because last week, I sat in another room, far away from that hospital, attending the 58th Session of the Commission on Population and Development (CPD58) at the United Nations.

This was my first time attending the annual conference. The conversations were a sobering reminder of how precarious sexual and reproductive health and rights (SRHR) remain, especially for young women like the one I saw that day.

Despite the gravity of the global challenges, CPD58 felt like a more formal than interactive space. At many of the side events I attended, audiences sat silent, rarely given the chance to ask questions.

Presentations were dominated by government departments and bureaucrats. I couldn’t help but wonder — where were the voices of the people these policies are meant to serve? Where was the civil society that brought these stories from their grassroots partners?

 

Breaking the silence

One of the few spaces that broke this silence was a gathering organized by the International Sexual and Reproductive Rights Coalition (ISRRC), a coalition of organizations from all regions of the world dedicated to advancing SRHR. It offered a rare moment of authentic exchange, where the few CSO voices present could reflect on the battles we face both at home and on the global stage.

But overall, the opposition to SRHR remained stubborn and vocal. I listened as some delegations pushed back against terms that should be non-negotiable: Comprehensive Sexuality Education (CSE), safe abortion, gender equality.

These are not just words; they are lifelines for young women, especially those navigating complex realities in countries like mine, Kenya.

Ironically, many CPD58 conversations just wanted to focus on maternal health, not on teenage pregnancies or young mothers. Basically, addressing maternal health without discussing the process that leads to pregnancy (sex and sexuality) and therefore CSE.

I couldn’t help but think: How do we talk about preventing HIV without talking about sex? How do we address teenage pregnancy without speaking openly about reproductive health? How can we ignore child marriages when they remain a heartbreaking reality across many countries? And what do we say to survivors of rape — young or old — who become pregnant? Should they be forced to carry these pregnancies, regardless of the trauma or the risks?

As an advocate and a believer in the power of quality data to inform decisions, these questions weigh heavily on me. Are the policies we design grounded in real, lived experiences? Do we collect and use data to reflect the brutal realities so many young women face daily?

 

Combating anti-rights narratives

One clear takeaway from CPD58 was this: facts and stories must go hand in hand. Data alone can inform, but stories can transform. Both are essential to combating anti-rights narratives and creating spaces for conversations.

Another key take away is the critical need for civil society to maintain both its presence and momentum in these spaces. The CPD remains one of the least attended UN meetings, and its negotiation process is opaque.

The anti-rights movement’s growing clout risks reversing many SRHR gains by easily passing resolutions without push back. If civil society isn’t present and organized, no one will be the wiser. It is essential to occupy and safeguard this space.

We must train youth activists to counter opposition and challenge anti-gender, anti-abortion, and anti-CSE rhetoric not just with facts, but with human stories.

Tell the stories that humanize the data; stories like the one I witnessed in that hospital room. Digital spaces hold tremendous potential to advance SRHR, especially for marginalized communities.

Yet, with opportunity comes risk. The same platforms that can empower young women are breeding grounds for misinformation. Our efforts must include both creating digital solutions and equipping young women to navigate these spaces safely and wisely.

I was encouraged to see progressive voices from the European Union, Latin America, and parts of Africa and Asia stand firm in defending SRHR within the final negotiated text. But the fight doesn’t end there.

From Nigeria to Mozambique, from Jordan to Guatemala — and every corner in between — we must ensure young women in all their diversities are not left behind. Their voices, rights, and choices must be respected.

Finally, we must keep the pressure on at home. Advocacy for policies that protect and expand comprehensive sexuality education, safe abortion (where permitted), and youth-friendly SRH services must not stop at international commitments. We must hold our governments accountable and ensure those commitments translate into action.

The young woman in that hospital room deserved better. So do countless others like her.

And the only way forward is by standing up, speaking out, and refusing to let silence win.

 

Mary Kuira is Global DMEL Coordinator at Hivos East Africa

A new report has identified Ireland as having the lowest availability rate for new cancer medicines in Western Europe, significantly limiting treatment options for patients.