Feed aggregator

Thursday is the 100th anniversary of the Balfour Declaration, yet after 100 years people still argue over it and Abbas is still asking Great Britain for an apology.

What did the Balfour Declaration actually do?
And what did the Balfour Declaration recognize?

The second question is no more settled than the first, but gives a surprising answer.


Arthur Balfour. Credit: Wikipedia

We all are familiar with the language of the declaration:
His Majesty's government view with favour the establishment in Palestine of a national home for the Jewish people, and will use their best endeavours to facilitate the achievement of this object, it being clearly understood that nothing shall be done which may prejudice the civil and religious rights of existing non-Jewish communities in Palestine, or the rights and political status enjoyed by Jews in any other country.But while the declaration seems to be talking about the future, in The Case For Israel, Alan Dershowitz writes that by the time the Balfour Declaration was published in 1917, that national home already existed:
Even before the Balfour Declaration of 1917, there was a de facto Jewish national home in Palestine consisting of several dozens of Jewish moshavim and kibbutzim in western and northeastern Palestine, as well as in Jewish cities such as Tel Aviv, Jerusalem, and Safad. The Jewish refugees in Palestine had established this homeland on the ground without the assistance of any colonial or imperialist powers. They had relied on their own hard work in building an infrastructure and cultivating land they had legally purchased.This was an area under Ottoman control until the end of WWI. Even before WWI, there was no sovereign state, just a collection of districts under the control of foreign Ottoman control.

Dershowitz's interpretation is not his own. He quotes Winston Churchill, who in the British White Paper of 1922 wrote:
During the last two or three generations the Jews have recreated in Palestine a community, now numbering 80,000, of whom about one fourth are farmers or workers upon the land. This community has its own political organs; an elected assembly for the direction of its domestic concerns; elected councils in the towns; and an organization for the control of its schools. It has its elected Chief Rabbinate and Rabbinical Council for the direction of its religious affairs. Its business is conducted in Hebrew as a vernacular language, and a Hebrew Press serves its needs. It has its distinctive intellectual life and displays considerable economic activity. This community, then, with its town and country population, its political, religious, and social organizations, its own language, its own customs, its own life, has in fact "national" characteristics. When it is asked what is meant by the development of the Jewish National Home in Palestine, it may be answered that it is not the imposition of a Jewish nationality upon the inhabitants of Palestine as a whole, but the further development of the existing Jewish community, with the assistance of Jews in other parts of the world, in order that it may become a centre in which the Jewish people as a whole may take, on grounds of religion and race, an interest and a pride. But in order that this community should have the best prospect of free development and provide a full opportunity for the Jewish people to display its capacities, it is essential that it should know that it is in Palestine as of right and not on the sufferance. That is the reason why it is necessary that the existence of a Jewish National Home in Palestine should be internationally guaranteed, and that it should be formally recognized to rest upon ancient historic connection. [emphasis added]Sir Winston Churchill, by Yousuf Karsh. Source: Wikipedia

The Balfour Declaration was not addressed to a foreign group, giving them permission to enter the land. On the contrary, it was recognition of what Jews -- who have an indigenous connection to the land  -- had already accomplished and would continue to develop.

As Dershowitz puts it:
The political and legal seeds were were thus sown for a two- (or three- ) state solution to the "Palestinian problem." This was a perfect example of self-determination at work.This is more than an abstract theory.

Take a look at the 1925 Larousse French dictionary entry for "Palestine":


Here is a closeup view of the beginning of the entry:



This translates as:
PALESTINE, the land of Syria, between Phenicia in the North, the Dead Sea in the South, the Mediterranean in the West, and the Syrian Desert in the East, watered by the Jordan. It is a narrow strip of land, narrowed between the sea, Lebanon, and traversed by the Jordan, which throws itself into the Dead Sea. It is also called, in Scripture, Land of Chanaan, Promised Land and Judea . It is today [in 1925] a Jewish state under the mandate of England; 770,000 inhabitants. Jerusalem capital.Already in 1925, before WWII and before the Israeli War of Independence, there was a recognition of a Jewish state called Palestine, a state of 770,000 inhabitants that included both Jews and Muslims. It's capital was Jerusalem, which did not have that designation under Ottoman rule.

Not everyone may have recognized Palestine as such, certainly the Arabs did not, but the ideas expressed by Churchill were more than abstract and had gained a certain acceptance.

Dershowitz notes that even US President Woodrow Wilson, who was a champion of self-determination and opposed British-French plans on dividing the Ottoman Empire after WWI, saw a Jewish state in Palestine as self-determination:
I am persuaded that the Allied nations, with the fullest concurrence of our own government and people, are agreed that in Palestine shall be laid the foundations of a Jewish commonwealth.Woodrow Wilson. Library of Congress.
Source: Wikipedia
The culmination of that self-determination -- with a state for the Arabs -- was prevented by war and a refusal to accept even the presence of Jews on the land.

So, what were the Jews doing in Palestine before the Lord Balfour came out with his famous declaration? They were not waiting around to enter as invited guests. Instead, they worked on a land to which they have a 3,000 year history. Jews with indigenous roots to the land worked to re-establish it as a sovereign state, something it had never been since the time of the Romans.

Jews made a choice.
The Arabs made their own choice too.


Hat tip: EG


-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

I promised a readout of my impressions of the Valdai Club meeting. This was the first time I had been invited to attend this event and I was curious to get a sense of both the content of the discussions and the atmosphere. The four day conference was held at a Gazprom-owned mountain resort an hour outside of Sochi, though after the first day we had virtually no opportunities to go outside, much less leave the compound. When I decided to take a walk in the hills during the lunch break on the last day of the conference, I was very nicely told by the guard at the gate in the fence that the gate was closed for the day (almost certainly because that was the day that Vladimir Putin was supposed to appear). That was very indicative of the setup. Having a conference in a beautiful mountain resort is very nice, but it’s also a good way to keep the participants from wandering off or seeing anything the organizers might not want them to see.

1) I had not realized just how little of the conference would be on Russia. The theme was “Creative Destruction: Will a New World Order Emerge from the Current Conflicts?” The individual panels within that theme were all on grand topics such as man vs. nature or rich vs. poor. There was one panel on “the conflict between differing geopolitical worldviews,” where most of the panelists ended up either spouting self-serving formulations of the “China just wants to share its prosperity with the world” variety or seemed bizarrely naïve, such as one European speaker arguing that Britain would not leave the European Union and Europe would be just fine. A Russian scholar talked about how the US and Russia were engaged in a new Cold War that was even worse than the old one and of course this was America’s fault. The one exception was a prominent American IR scholar, who tried to bring some sense to the proceedings, but with limited success.

The surreal nature of the choice of panel topics was highlighted by the special panel on US domestic politics. First, its presence on the program highlighted the absence of a panel on Russian domestic politics. Second, the speakers included a senior Russian diplomat and two highly respected American experts on Russian politics. Absent were any experts on US politics, which lent the proceedings a slightly odd air, even as the participants did their best to explain the Trump presidency to the audience.

The best panel was another special panel – on the Russian revolution in honor of its 100th anniversary, with five top historians giving their interpretations of the meaning and impact of the revolution on Russia and the world. Overall, though, it seemed odd to gather a large number of experts on Russia just to have them discuss big conceptual issues such as climate change and poverty on which they were experts. As a result, the most interesting discussions I had were in the corridors and in the bar, where there were plenty of opportunities to interact with and learn from both Western and Russian colleagues.

2) The meetings with Russian officials are usually the highlight of the event, yet they seemed to be somewhat disengaged. The senior officials who came to speak with us included Sergei Lavrov, Sergey Kislyak, Igor Shuvalov, Vyacheslav Volodin, German Gref and, of course, Vladimir Putin himself. The dominant theme of all the meetings was that the United States had betrayed Russia’s trust in the 1990s. As Putin said when asked about any mistakes Russia had made in its relations with the United States, our greatest mistake was that we trusted you too much and your greatest mistake was that you took our trust as weakness. The video and transcript of the Putin speech are widely available, so I won’t go over the content in detail. Putin’s attitude was perhaps more interesting than the content of his speech and answers to questions. He seemed disinterested and disengaged. The answers he gave were rote. Some attendees who had been present at Valdai last year indicated that some of the answers were virtually verbatim repeats of things he had said the year before. Given that Putin’s press secretary Dmitry Peskov had promised a “major announcement” from Putin at Valdai, the audience members were left wondering if they had missed something.

Putin clearly wanted to really hammer home the double standards argument that he has been making vis-à-vis the West (and particularly the United States) for years now. He spent an inordinate amount of time on a minute relitigation of the ICJ court case affirming Kosovo’s declaration of independence, pulling out a folder with printouts of the decision and of the reactions to it of various Western governments, which he spent a good 10 minutes reading out loud. He went on a little tirade about Ukrainian nationalism, though he seemed to conflate Petliura and Bandera in the process.

The most interesting thing about his speech was perhaps the conclusion. In response to moderator Fyodor Lukyanov’s tongue in cheek closing comment about how Valdai would miss Putin if he stopped attending because he was no longer president, he asked “will you not invite me if I’m not president?” and followed up with a joke about an oligarch who discovers that he has lost all his money and tells his wife that they will have to sell the fancy cars and houses and move back to the old apartment in Moscow. When the oligarch asks her if she will still love him, she says “yes and I will miss you very much.” The implication was that Putin very much recognizes that his status derives from his position and that leaving the position is fraught with the threat of great personal losses for him. The joke was perhaps the only time when Putin allowed a glimpse of his actual views on the world or his role in it, going beyond the by now stale script of how Russia didn’t want to be opposed to the West but had been forced into the position after being repeatedly betrayed by the United States.

The other officials all spoke off the record, but the impression they gave was not a particularly positive one. Lavrov was smart and cynical as usual. Shuvalov seemed to have dropped the “I am a good pro-Western liberal” act and was just acting like a post-Soviet bureaucrat defending his government’s policies. Volodin was, if anything, worse. As my colleague Rawi Abdelal put it, if Shuvalov looked like he had come from 1994, Volodin seemed to have arrived directly from 1974. He lost his cool on a couple of occasions, including in responding to a question about Navalny, and his scowl was really a sight to behold (see below). Gref seemed to have taken over the role of good Western liberal from Shuvalov, giving a slick presentation about various disruptive 21st century technologies and their potential impacts on Russia in general and on Sberbank in particular. The audience members’ level of interest in the presentation was inversely proportional to their familiarity with the technologies being discussed. Gref came off as a neophyte who had just discovered these new scientific developments that he mostly but not completely understood but thought were really really important and couldn’t wait to share them with everyone.

3) Finally, it’s worth briefly addressing the optics of the event. The parts of the event that involved Russian officials were clearly highly choreographed. The first few questions to Putin gave all signs of being pre-arranged softballs asked by known members of the “Russia understanders” camp. It was quite noticeable that the moderator of the Putin Q&A avoided calling on Americans until the very end, when he did call on Toby Gati. The Lavrov and Putin meetings were slightly odd in another way, as rather than taking the stage alone to address the audience and answer their questions, they were instead on panels with other speakers (colloquially called “side dishes”), who gave short presentations and then sat more or less uncomfortably as the audience addressed their questions to the Russian officials while ignoring them. The Putin panel included Hamid Karzai and Jack Ma (Alibaba CEO), as well as a representative of the Nobel Research Institute. I imagine these are not people who are used to being ignored for long periods of time. Also, there was a gala awards dinner the first evening, emceed by Sofiko Shevardnadze. It all seemed a bit too forced and too loud, like amateurs trying to put on the Oscars and ending up with something more like a small town’s annual good citizen award ceremony. It would probably be best to drop this event, or at least tone it down, as I overheard a lot of participants making uncomplimentary remarks about it afterwards.

There’s always a lively debate in the United States about whether one should attend Valdai. This was the first year I was invited, but I have always thought that for those of us who study Russian politics, it is our job to take any and all opportunities to gain a better understanding of the country and of its leadership. Activists may take a different position, eschewing any signs of “collaboration” in what is clearly a staged and choreographed event. While I wish there were more panels focusing more directly on Russian politics and foreign policy, seeing Putin, Lavrov, et al in action was worthwhile in and of itself. I’ll certainly go back if invited again, since it would be useful to compare the messaging pre- and post-2018 elections.

Atlantista üdvözletem!

Megjelent legújabb írásom a Stratégiai Tanulmányok Központjának (CSS) blogján, amely az "Elephants in the War Room" nevet viseli (fordítsuk így: "Elefánt az irányítóközpontban").

A CSS "Kutatás és Politika Szeminárium" sorozatának keretében - amelynek én vagyok a koordinátora - saját kutatóink és vendégprofesszorok mutatják be még írás alatt álló tanulmányaikat, amelyeket a CSS-hez tartozó oktatók, posztdoktori ösztöndíjasok és doktoranduszok kritika alá vesznek. A Kutatás és Politika Szeminárium vendégelőadója 2017. október 2-án Peter Dombrowski, a Naval War College (Haditengerészeti Főiskola) stratégia-tudományi professzora volt.

Dobrowski bemutatta "Transoceanic Control: Rethinking American Strategy" című, írás alatt lévő tanulmányát, amelyben a jelenlegi amerikai katonai (és elsősorban haditengerészeti) stratégiával szemben egy radikálisan más stratégiára tesz javaslatot. A tanulmány lényege, hogy az USA az elmúlt évtizedben arra készült, hogy globális/regionális kihívóit (elsősorban Kína, kisebb részben Oroszország) azok saját "hátsó fertályában", környező tengereiken győzze le. Dombrowski szerint ez eleve hátrányos helyzetbe hozza az amerikai haditengerészetet, ezért a cél inkább a "globális tengeri uralom" (global sea control) megvalósítása lehetne.

Dombrowski tanulmányának én voltam a felkért opponense. Kritikáim és kérdéseim elővezetése, valamint a szerző reagálása után a szemináriumon részt vevő professzorok, posztdoktori ösztöndíjasok és doktoranduszok élénk vitát folytattak a tanulmány kapcsán az amerikai stratégiáról.

A tanulmányt és a szemináriumon elhangzottakat összegző írásom a linkre kattintva olvasható el:

Elephants in the War Room Blog - Zoltan Feher - Research & Policy Seminar: Peter Dombrowski on “Transoceanic Control: Rethinking American Strategy”

Atlantista üdvözletem!

Megjelent legújabb írásom a Stratégiai Tanulmányok Központjának (CSS) blogján, amely az "Elephants in the War Room" nevet viseli (fordítsuk így: "Elefánt az irányítóközpontban").

A CSS "Kutatás és Politika Szeminárium" sorozatának keretében - amelynek én vagyok a koordinátora - saját kutatóink és vendégprofesszorok mutatják be még írás alatt álló tanulmányaikat, amelyeket a CSS-hez tartozó oktatók, posztdoktori ösztöndíjasok és doktoranduszok kritika alá vesznek. A Kutatás és Politika Szeminárium vendégelőadója 2017. október 2-án Peter Dombrowski, a Naval War College (Haditengerészeti Főiskola) stratégia-tudományi professzora volt.

Dobrowski bemutatta "Transoceanic Control: Rethinking American Strategy" című, írás alatt lévő tanulmányát, amelyben a jelenlegi amerikai katonai (és elsősorban haditengerészeti) stratégiával szemben egy radikálisan más stratégiára tesz javaslatot. A tanulmány lényege, hogy az USA az elmúlt évtizedben arra készült, hogy globális/regionális kihívóit (elsősorban Kína, kisebb részben Oroszország) azok saját "hátsó fertályában", környező tengereiken győzze le. Dombrowski szerint ez eleve hátrányos helyzetbe hozza az amerikai haditengerészetet, ezért a cél inkább a "globális tengeri uralom" (global sea control) megvalósítása lehetne.

Dombrowski tanulmányának én voltam a felkért opponense. Kritikáim és kérdéseim elővezetése, valamint a szerző reagálása után a szemináriumon részt vevő professzorok, posztdoktori ösztöndíjasok és doktoranduszok élénk vitát folytattak a tanulmány kapcsán az amerikai stratégiáról.

A tanulmányt és a szemináriumon elhangzottakat összegző írásom a linkre kattintva olvasható el:

Elephants in the War Room Blog - Zoltan Feher - Research & Policy Seminar: Peter Dombrowski on “Transoceanic Control: Rethinking American Strategy”

On May 8, 2001, Koby Mandell, a 13 year old Israeli with American citizenship and 14 year old Yosef Ishran, were killed on the outskirts of Tekoa where their families lived. Though the actual identities of the murderers was never determined, the Israeli government determined that Palestinian terrorists were responsible.

Their murders led to Congressional legislation strengthening the US response to the killing of Americans overseas.

Koby Mandell. Source: YouTube video

But it was not easy.


The original version of the Koby Mandell Act applied pressure on the US government to deal with Palestinian terrorists who murdered American citizens in attacks on Israel.

The Koby Mandell Act criticized the US government for its failure to dedicate the necessary resources to apprehending Palestinian terrorists:

1. Numerous American citizens have been murdered or maimed by terrorists around the world, including more than one hundred murdered since 1968 in terrorist attacks occurring in Israel or in territories administered by Israel or in territories administered by the Palestinian Authority.
   
   
2. Some American citizens who have been victims of terrorism overseas, especially those harmed by terrorists operating from areas administered by the Palestinian Authority, have not received from the United States Government services equal to those received by other such victims of overseas terrorism.
   
   
3. The United States Government has not devoted adequate efforts or resources to the apprehension of terrorists who have harmed American citizens overseas, particularly in cases involving terrorists operating from areas administered by the Palestinian Authority. Monetary rewards for information leading to the capture of terrorists overseas, which the government advertises in regions where the terrorists are believed to be hiding, have not been advertised in areas administered by the Palestinian Authority.

The bill was criticized by Jewish groups for being too narrowly focused on Palestinian terrorism and for being more interested in criticizing the government than in developing more effective terrorism countermeasures.

Other aspects of the bill, seemed to be very relevant:
(7) The Office shall endeavor to monitor public actions by governments and regimes overseas pertaining to terrorists who have harmed American citizens, such as naming of schools, streets, or other public institutions or sites after such terrorists. In such instances, the Office shall encourage other United States Government agencies to halt their provision of assistance, directly or indirectly, to those institutions.But one of the most important elements of the bill provided for rewards:
(1) The Office shall assume responsibility for administration of the Rewards for Justice program and its web site, www.rewardsforjustice.com, and in so doing will ensure that--
(A) rewards are offered to capture all terrorists involved in harming American citizens overseas, regardless of the terrorists’ country of origin or residence;
(B) such rewards are prominently advertised in the mass media and public sites in all countries or regions where such terrorists reside;
(C) the names and photographs and suspects in all such cases are included on the web site; and
(D) the names of the specific organizations claiming responsibility for terrorist attacks mentioned on the site are included in the descriptions of those attacks.The key element of the bill is that US victims of Palestinian terrorism receive justice:
To create an office within the Department of Justice to undertake certain specific steps to ensure that all American citizens harmed by terrorism overseas receive equal treatment by the United States government regardless of the terrorists' country of origin or residence, and to ensure that all terrorists involved in such attacks are pursued, prosecuted, and punished with equal vigor, regardless of the terrorists' country of origin or residence.The result was the creation of the Office of Justice for Victims of Overseas Terrorism (OVT)

Where do things stand now?

On February 2, 2016, Representative Ron DeSantis chaired a hearing before the Subcommittee on National Security addressing the job the OVT was doing in general and in prosecuting Palestinian terrorists in particular.

Representative Ron DeSantis. Credit: Wikipedia

A key exchange between Congressman DeSantis and Brad Wiegmann, Deputy Assistant Attorney General, in the Department of Justice went like this:
Mr. Wiegmann, the committee has counted that since ’93, at least 64 Americans have been killed, as well as two unborn children, and 91 have been wounded by terrorists in Israel in disputed territories.

Mr. DESANTIS. How many terrorists who have killed or wounded Americans in Israel or disputed territories has the United States indicted, extradited, or prosecuted during this time period?
Mr. WIEGMANN. I think the answer is—is none.

Mr. DESANTIS. Okay. How many terrorists who have killed or wounded Americans anywhere else overseas has the United States indicted, extradited, or prosecuted?
Mr. WIEGMANN. I don’t have an exact figure for you.

Mr. DESANTIS. But it would be a decent size number, though, correct?
Mr. WIEGMANN. It would be a significant number, yes.

Mr. DESANTIS. Okay. Does the DOJ plan to prosecute any of the terrorism cases committed by Palestinian terrorism and Israel in the disputed territories?
Mr. WIEGMANN. So we have a number of open investigations. I can’t comment further on the status of the investigations.

Mr. DESANTIS. Do you know how many, though?
Mr. WIEGMANN. I can’t give you that number.

Mr. DESANTIS. Why not?
Mr. WIEGMANN. I don’t have the number, and I don’t think we want to comment exactly, because the more we say about the number of investigations we have, the more we tell the bad guys who we are trying to get.

Mr. DESANTIS. ...In your opening statement, you said that these prosecutions, when Americans are killed by terrorists overseas, including in Israel, that that was the highest priority, and that there should be no stone left unturned. And I understand when you’re talking about foreign jurisdictions, and you alluded to some of the issues that arise, and I think that point is well taken. But when it’s zero for 64, I think you see some people, who have been affected negatively, wonder, you know, what exactly is the Department doing within this particular aspect of terrorism that occurs in Israel?Another exchange between Wiegmann and Representative DeSantis concerned whether US foreign might influence the the Department of Justice pursued terrorists:
Mr. DESANTIS. ...Now, it’s been alleged that the reason that DOJ does not prosecute the Palestinian terrorists who harm Americans in Israel, the disputed territories, is that the Department of Justice is concerned that such prosecutions will harm efforts to promote the Israeli-Palestinian peace process, or that it will actually harm the Palestinian Authority.

So let me ask you straight up, is that a consideration the Department of Justice?
Mr. WIEGMANN. I can assure that is absolutely not the case.

Mr. DESANTIS. And has the State Department ever made arguments to the Department of Justice to handle some of the Palestinian terrorism cases differently than you may normally handle, say, a terrorism case in Asia?

Mr. WIEGMANN. Absolutely not. The State Department has nothing to say about cases that we bring, whether in Palestinian territories related to these cases or not. So it absolutely makes zero difference to us whether the terrorist attack occurred in Israel, whether it’s a Palestinian terrorist group, whether it’s ISIL, Al Qaeda, they are all the same to us. We want to protect Americans regardless of who they are victimized by.An important issue in the US pursuing and extraditing terrorists in general and Palestinian terrorists in particular is the question of double-jeopardy. Does the US consider pursuit of Palestinian terrorists released from prison, for example in the Gilad Shalit exchange, to be off-limits:
Mr. DESANTIS. ...Now, some have said that if you have a situation where a terrorist who kills Americans in Israel is prosecuted by the Israelis, then they are later released in a prisoner exchange or release, that somehow if we were to prosecute them here, that would trigger double jeopardy. Is that the Department’s position?

Mr. WIEGMANN. Absolutely not. We have prosecuted people who have been released from prison before. Sometimes it takes us a while. One prominent case is an older case, actually a case involving a Palestinian terrorist who hijacked an airliner in Pakistan. He spent, I think, 8 to 10 years in a Pakistani prison. Then he was released, made his way to another country, and was, I think, more, 10, 12, 15 years later that we were able finally to apprehend the person, prosecuted him in 2004, and he’s got a 60-year sentence today.

So we have prosecuted people who have been released from prison before, and certainly, nothing in the Israeli prison release would be any different. We fully intend to pursue charges in any of those cases if we can.Some of Wiegmann's testimony is positive -- that the prosecution of Palestinian terrorists is not influenced or hampered by foreign policy and that double-jeopardy is not an issue.

But the fact remains that the record of the OVT is horrendous. Some of the parents and relatives of victims made clear they thought the Department of Justice and the Office of Justice for Victims of Overseas Terrorism were not doing their job, undercutting the intent of the Koby Mandell Act. Apart from the clear failure to apprehend even one Palestinian terrorist, other complaints during the hearing were that the OVT was not in contact with them..

Sherri Mandell herself indicated in 2012 that the OVT was not doing its job

• When she the head of the American Consulate in Israel to find out about the recent activities of The Office of Justice for Victims of Overseas Terrorism , she never heard back.
• Her family was not informed of key personnel changes in the OVT.
• Although Rewards for Justice distributed 100 million dollars to 70 people who have given information leading to the apprehension of terrorists -- the program had not been activated in Israel.

We are approaching the end of 2017 and still the OVT has been a failure.

Most recently, efforts to bring Ahlam Tamimi to justice have been thwarted by Jordan's refusal to honor its extradition treaty with the US. It is unclear what the US is going to do to prevent this from being one more failure in the record of the the Office of Justice for Victims of Overseas Terrorism.

And in the record of the Koby Mandell Act.





-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Isha Johansen has been set aside from her position as Sierra Leone FA (SLFA) president while she is investigated by the country's Anti-Corruption Commission (ACC).

The European Defence Agency (EDA) and the European Commission today launched the second phase of the Consultation Forum for Sustainable Energy in the Defence and Security Sector. The Consultation Forum aims to examine how energy efficiency measures, renewable energy sources and technologies, and protection of critical energy infrastructure considerations apply to the European defence sector.

This second phase will see the initiative move towards the identification of bottlenecks preventing the sector from fully benefiting from sustainable energy. This will help the work move towards more concrete implementation, in view of seizing the economic benefits presented by the transition to clean energy.

“The second phase of the Consultation Forum presents the defence sector with a fresh opportunity to collaborate with the European Commission on energy efficiency, renewable energy, and the protection of critical energy infrastructure. Energy security is a key priority for European armed forces, and by acting together, we can improve the resilience of military activities at home and on missions, as well as reduce cost and operational risks, while contributing to the broader objectives of the Energy Union. We must now capitalize on this initiative and deliver real benefits through the initiation of defence energy projects”, said EDA Chief Executive Jorge Domecq.

“All strands of our energy policy, whether it is energy efficiency or renewables, security of supply or interconnections, have an impact on European defence. While energy efficiency and renewable energy policies were almost not known in the defence and security sector, the Consultation Forum has been key in changing the approach and revealing the significant potential. I am therefore very pleased that the Consultation Forum is entering its second phase which will enable us to explore further how this initiative could be both turned into concrete improvements in the ways which the defence and security sector uses energy and transformed into a real economic opportunity”, Dominique Ristori, Director-General Energy, said.

The first phase of the work brought together a majority of Member States’ Ministries of Defence alongside NATO, the NATO Energy Security Centre of Excellence, industry and academia, and led to the creation of a European Defence Energy Network (EDEN) with over 100 members. Plenary meetings of the Consultation Forum were held in Brussels (January 2016), Dublin (June 2016), Rome (November 2016), Lisbon (May 2017), and Thessaloniki (September 2017), looking at the challenges and opportunities of moving to a sustainable energy future in the defence sector, including the implications of relevant EU energy legislation for defence.  

The second phase of the Consultation Forum will focus on the identification of bottlenecks preventing the sector from fully reaping the benefits of sustainable energy. The aim is to work towards more concrete implementation, and to identify the tools and opportunities that will transform the knowledge developed to date into tangible defence sector energy projects. Work will be conducted by three parallel working groups covering: (1) Energy Efficiency including Energy Management (2), Renewable Energy Sources, and (3) Protection of Critical Energy Infrastructure (PCEI), with finance as a cross-cutting theme. This initiative is a Coordination and Support Action which received funding from the European Union’s Horizon 2020 research and innovation programme under grant Agreement No 789231.

Further information can be found on EDA's European Defence Energy Network (EDEN) webpage.

Background

 

The Consultation Forum for Sustainable Energy in the Defence and Security Sector is a European Commission initiative managed by the EDA, the first initiative of its kind for these institutions. It brings together experts from the defence and energy sectors to share information and best practices on improving energy management, energy efficiency, and the use of renewable energy.

The first phase of the Consultation Forum was announced on 20 October 2015 for a period of 24 months. The work was carried out in three parallel working groups: (1) Energy Management, (2) Energy Efficiency, and (3) Renewable Energy Sources. An Experts Group on Protection of Critical Energy Infrastructure (PCEI) developed a PCEI Conceptual Paper.

 

 

« Le monde doit composer avec une administration américaine devenue nihiliste»
Paru dans LeMonde
En lançant son offensive contre l’accord avec l’Iran, Donald Trump aggrave la méfiance internationale à l’égard de l’Amérique et entraîne un risque de prolifération au Proche-Orient, déplore le politiste Frédéric Charillon dans une tribune au « Monde ».LE MONDE | 14.10.2017 à 10h31 • Mis à jour le 16.10.2017 à 09h29 | Par Frédéric Charillon (professeur des universités en science politique)



Tribune. 
Le comportement de Donald Trump à l’international semble obéir à des logiques désormais identifiées : s’en prendre systématiquement aux accords forgés par son prédécesseur (forcément « les pires » qui soient) ; adopter une posture belliqueuse face aux adversaires consacrés tout en ménageant d’autres régimes autoritaires ; rejeter ce qui a fait l’ancrage de l’Amérique au cœur de l’international (multilatéralisme, libre-échange…), pour flatter le segment de l’opinion américaine le moins internationalisé.L’offensive contre l’accord du 14 juillet 2015 s’inscrit dans la logique de nombreux épisodes : critiques contre l’OTAN, remise en cause de l’accord de libre-échange nord-américain (Aléna), rejet du traité transpacifique, sortie de l’accord de Paris sur le climat, fin du rapprochement avec Cuba, menaces contre le Venezuela et la Corée du Nord, retrait de l’Unesco au nom d’un soutien à Israël… C’est donc sans surprise que le président américain renoue avec la diatribe, et la stigmatisation de l’Iran – « dictatorial », « principal parrain du terrorisme dans le monde ». Sans surprise qu’il persiste dans la logique du retrait et du cavalier seul.
Trois types de dégâts sont à attendre : une méfiance accrue vis-à-vis de l’Amérique à l’échelle globale ; un désarroi européen encore aggravé ; un Proche-Orient victime des signaux politiques dangereux envoyés par Washington. 
Jadis partisans d’une stabilité hégémonique assurée par eux-mêmes, les Etats-Unis se considèrent désormais comme une citadelle assiégée dans un monde à l’état de nature. En conséquence, on ne discute plus : on se barricade et on menace. On ne travaille plus à forger des accords, on les rejette. On ne croit plus aux biens communs ni au multilatéralisme, mais au chacun pour soi. C’est toute une panoplie d’outils de la domination américaine dans les dernières décennies qui se voit ainsi balayée.
Travail de sape

Devant ce tableau,
Lire la suite sur dans Le Monde

The Civil Liberties Committee approved proposals for a new Dublin regulation, the cornerstone of the EU asylum system, in a vote on 19 October. It suggests ways to remedy current weaknesses and deliver a robust system for the future. The European Parliament is now ready to start negotiations with member states.

Source : © European Union, 2017 - EP

The Civil Liberties Committee approved proposals for a new Dublin regulation, the cornerstone of the EU asylum system, in a vote on 19 October. It suggests ways to remedy current weaknesses and deliver a robust system for the future. The European Parliament is now ready to start negotiations with member states.

Source : © European Union, 2017 - EP

The Civil Liberties Committee approved proposals for a new Dublin regulation, the cornerstone of the EU asylum system, in a vote on 19 October. It suggests ways to remedy current weaknesses and deliver a robust system for the future. The European Parliament is now ready to start negotiations with member states.

Source : © European Union, 2017 - EP

The European aircraft manufacturer Airbus takes control of the CSeries medium-haul aircraft program of Canadian Bombardier. By this operation Airbus puts 50.01% of the flagship program of the family business in Quebec. A "win-win" operation Airbus shares took 4% on the Paris Stock Exchange.

The company that built the medium-haul jet was created in 2016 by Bombardier and the Government of Quebec to save the bankruptcy program. Ultimately, Airbus will take the majority stake in this company alongside family shareholders (31%) and Quebec authorities (19%). Indeed, under pressure from Boeing, the Trump administration, on the pretext of this subsidy, had overwhelmed the CSeries with an exceptional tax of 300%. A sort of death sentence for a program that has accumulated only 350 orders, but $ 450 million in losses in 2016. Yet the Quebec builder had spared no effort to try to sell his new plane. According to some analysts, the discounts could reach 75% for a device billed about $ 70 million at the list price.

Indeed, this program of medium-haul aircraft perfectly complements the range of Airbus. The CSeries is a 100 to 150-seat airplane of the latest generation, launched in 2013. It is located at the very beginning of the range of Airbus single-aisle aircraft, with 150 to 240 seats. It replaces an aging A319. Once integrated into the industrial aircraft of the European aircraft manufacturer, the CSeries should prove its full commercial potential.

Aircraft are expected to require more than 6,000 aircraft with 100 to 150 seats within 20 years. More importantly, the entry of the CSeries into the bosom of Airbus reinforces the dominance of the European aircraft manufacturer in the medium-haul segment. Airbus already holds more than 60% of a market estimated at more than 25,000 aircraft by 2037.

CERPESC European Solutions for Defence & Crisis Management //--> Tag: AirbusBombardier

Egyelőre csak kicsit tisztább a kép, hogy mi folyik Kurdisztánban.

Az biztos, hogy a olasz és a magyar kontingens folytatja a kiképzési munkát, azaz a német kontingensről kapott hír egyedinek tűnik. Persze van még másik négy nemzet a kiképző misszióban, de csak az olaszokat kérdeztem meg, és a HM sajtót. Ők szó szerint azt írták: "A magyar kontingens továbbra is részt vesz a kiképzésben." Amit így többedszerre is végigolvasva, persze magyarázhatnék úgy is, hogy a "kiképzésben részt vevés" általános tevékenysége mellett lehet éppen, hogy azért felfüggesztették épp a kiképzést. De miért ne mondanák meg, ha még is leálltak volna?

Amint azt mindig a lelkemre kötötték a kiképző misszióban (az az a Kurdistan Training Coordination Centre), ez nem egy valódi misszió, itt csak a résztvevő országok jönnek össze és közösen képeznek. Az olasz KTCC parancsnok (vagy a német) érdemben nem parancsnol egyik résztvevő nemzetnek sem, mindenki bilateriális alapon van jelen, az aktuális parancsnok csak koordinál, max az együttműködés irányítja. Nincs közös szóvivő sem, minden kontingensnek saját PAO (Public Affairs Officer) je van. Fordulhattam volna a magyar PAO-hoz, is ha tudnál, hogy ki az, és ha nem lennék benne biztos (sajnos, a régi tapasztalatok), hogy semmit nem merne mondani magától.

Hétfőhöz képest, annyi már világos, hogy a kurd peshmergák az egész "frontvonalon" visszavonultak, nem csak Kirkuknál. Amit 2014-ben elfoglaltak azt most kiürítik. Az is látszik, hogy Kirkuk és déli "frontvonal" tekintetében, ami a PUK kurd párt ellenőrzése alatt állt, megegyezés született a PUK, az iraki hadsereg és a síita milicíák között. Hogy mit kap a PUK cserébe az még nem világos, elvileg Szulejmanija (a város a PUK fővárosa) repterét cserébe megnyitotta Bagdad, és az ottani állami tisztviselők fizetését is máris folyósítani kezdte. Állítóag később Kirkuk kurdok lakta negyedeiben is a PUK lehet jelen.

Mielőtt még a PUK árulását kiáltanánk (sokan teszik), azt is kell látni, hogy a rivális KDP is kiüríti a területeit. A keresztények lakta Bashikát, a jezidiek lakta Szindzsárt, és Makhmur és Gwer városokat. Úgy tűnik mindkét kurd párt visszavonul a kurd autonómia régi határai mögé.
Hosszútávon most a KDP vs PUK viszony lesz érdekes. Ők a két fő erő katonailag Kurdisztánban, szeretik és utálják egymást. Barzani elnök a KDP vezetője, a PUK élén vezető válság van, a korábbi elnök meghalt. A megegyezést fiai hozták tető alá, akik szemben állnak a PUK öreg bölényeivel.
November elsején elvileg választások lesznek, de lehet, hogy ezek után nem tartják meg. A KDP jogosan hibáztathatja a PUKt az árulásért, míg a PUK jogosan hibáztathatja a KDPt és Barzanit, amiért elsiették a függetlenségi népszavazást.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 141,07 millió Ft állami támogatást nyert el a XiMo Hungary Kft. A 265,36 millió forint összköltségű projekt során olyan sztereoszelektív molibdén/volfrám alapú metatézis komplexek kifejlesztése történik, melyek hatékonyan alkalmazhatóak különféle szerves vegyületek szintézisében.

Az olefin metatézis az egyik legszélesebb körben alkalmazható kémiai átalakítás, mely szén-szén kettőskötések összekapcsolását jelenti átmeneti fémkomplexek katalizátorok segítségével. A metatézis felfedezése óta az átmeneti fémet tartalmazó katalizátorok jelentős szerkezeti változásokon mentek keresztül, de még mára is maradtak olyan alapvető, megoldatlan kihívások, mint a különböző típusú funkciós csoportokkal való kompatibilitás, vagy a jól definiált térszerkezetű termékek előállítását lehetővé tevő sztereoszelektivitás elérése. A jelenleg piacon lévő katalizátorok által nyújtott előnyök teljes feltérképezéséhez szükségessé vált e fémkomplexek továbbfejlesztése.

A XiMo Hungary Kft. által vizionált fejlődés egyik legígéretesebb iránya olyan, megfizethető árú, sztereoszelektív molibdén és/vagy volfrám alapú metatézis komplexek kifejlesztése és az előállításukat lehetővé tevő gyártó eljárások kidolgozása, melyek hatékonyan alkalmazhatóak különféle szerves vegyületek szintézisében. A fejlesztés során szisztematikus kísérlettervezéssel szerkezet-hatás összefüggéseket kívánnak felállítani, majd az eredmények analízise és megértése után új típusú fémkomplexeket tervezni.

A projekt keretében 2 db nagyfokú sztereoszelekticitással és/vagy jelentős poláris funkciós csoport toleranciával bíró Mo- és/vagy W-alapú metatézis katalizátor prototípus kifejlesztése történik, majd a gyártásukhoz szükséges laboratóriumi, ipari technológia kidolgozása, végül minimum 200-200 g hatóanyag legyártása és felhasználóbarát formában való kiszerelése demonstratív jelleggel.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 141 076 227 Ft állami támogatást elnyert, 265 368 256 Ft összköltségvetésű projekt 2017. szeptember 1-én indult és várhatóan 2019. augusztus 31-én zárul.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 141,07 millió Ft állami támogatást nyert el a XiMo Hungary Kft. A 265,36 millió forint összköltségű projekt során olyan sztereoszelektív molibdén/volfrám alapú metatézis komplexek kifejlesztése történik, melyek hatékonyan alkalmazhatóak különféle szerves vegyületek szintézisében.

Az olefin metatézis az egyik legszélesebb körben alkalmazható kémiai átalakítás, mely szén-szén kettőskötések összekapcsolását jelenti átmeneti fémkomplexek katalizátorok segítségével. A metatézis felfedezése óta az átmeneti fémet tartalmazó katalizátorok jelentős szerkezeti változásokon mentek keresztül, de még mára is maradtak olyan alapvető, megoldatlan kihívások, mint a különböző típusú funkciós csoportokkal való kompatibilitás, vagy a jól definiált térszerkezetű termékek előállítását lehetővé tevő sztereoszelektivitás elérése. A jelenleg piacon lévő katalizátorok által nyújtott előnyök teljes feltérképezéséhez szükségessé vált e fémkomplexek továbbfejlesztése.

A XiMo Hungary Kft. által vizionált fejlődés egyik legígéretesebb iránya olyan, megfizethető árú, sztereoszelektív molibdén és/vagy volfrám alapú metatézis komplexek kifejlesztése és az előállításukat lehetővé tevő gyártó eljárások kidolgozása, melyek hatékonyan alkalmazhatóak különféle szerves vegyületek szintézisében. A fejlesztés során szisztematikus kísérlettervezéssel szerkezet-hatás összefüggéseket kívánnak felállítani, majd az eredmények analízise és megértése után új típusú fémkomplexeket tervezni.

A projekt keretében 2 db nagyfokú sztereoszelekticitással és/vagy jelentős poláris funkciós csoport toleranciával bíró Mo- és/vagy W-alapú metatézis katalizátor prototípus kifejlesztése történik, majd a gyártásukhoz szükséges laboratóriumi, ipari technológia kidolgozása, végül minimum 200-200 g hatóanyag legyártása és felhasználóbarát formában való kiszerelése demonstratív jelleggel.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 141 076 227 Ft állami támogatást elnyert, 265 368 256 Ft összköltségvetésű projekt 2017. szeptember 1-én indult és várhatóan 2019. augusztus 31-én zárul.

A The Bureau of Investigative Journalism 2017-es kimutatása az amerikai légitámadásokról Afganisztánban egybeszedte az év összes eddig akcióját a hivatalos amerikai adatok alapján.

Bár talán magától értetődőnek vesszük a létezésüket, az elmúlt 16 évben talán megszoktuk, hogy vannak ilyenek, ez nem így van. 2015. január 1. után, amikor véget ért a ISAF  misszió és a nemzetközi erők áttértek a támogató, mentoráló feladatkörre, az amerikaiak nem hajthattak végre támadó műveleteket (Igen, ez Obama volt, utálták is érte). 2016. nyarán, azonban változtatni kellett, mert annyira megerősödtek a tálibok, Obama meghajolt a szitu előtt, azóta lehet offenzív akciókat is vinni. Mint az anyagból kiderül (ez nekem új apróság volt, túl sok jelentősége nincs):

There are three targeting authorities that govern the kind of strikes the US can conduct in Afghanistan.

Force protection strikes are intended to protect friendly ground forces who are under attack, or are about to be attacked. From January 1 2015 the US was supposed to stop deliberately going after the Taliban, leaving that to the Afghans. But in June 2016, with the Taliban pushing the Afghan forces to breaking point, the US went on the offensive against the Taliban, under “strategic effect” strikes.

The third authority governs the US’s counter-terrorism strikes, part of its offensive operations against al Qaeda and, since January 2016, Afghanistan’s Islamic State offshoot.

Ami nincs benne a cikkben, de érdemes hozzá tudni, hogy 2017-ben olyannyira megnőtt a légitámadások száma, ami csak 2010re volt jellemző (2017 szeptemberében 751 légicsapás), amikor 130.000 amerikai és partner katona (+az afgánok) próbálta meg legyőzni a tálibokat. Most ugyanannyi afgán mellett csak 13.000 amerikai és partner katona van. Ez árulkodó az intenzitásról és a helyzetről.ű

The last time the U.S. Air Force dropped more than 700 bombs in one month in support of operations Enduring Freedom, Resolute Support or Freedom’s Sentinel, was in 2010.


A másik, azt elfelejtettem. Annyi mindent írhatnék, de nem tudom hirtelen melyik kapcsolódna légiháborúhoz. Talán annyit, hogy a Trump adminisztráció alatt folyik a misszió megerősítése, nem csak a hírekben szereplő 3000 amerikai katona fog érkezni, hanem néhány száz vagy egy ezer NATO katona is. Nem tudom mennyi jön ki összesen, de néhány európai ország emelni fog. Ha mi is emelünk, akkor az 5-10 körül lesz, és talán különleges műveleti vonalon (esetleg akkor 12 fő), mivel az afgán különleges műveleti erők létszámát kb 10.000 fővel fogják emelni, és oda kellenek majd a mentorok szépszámmal.

Üdvözlet az atlantistáknak!

A Fletcher School of Law and Diplomacy-ban elindítottuk a Stratégiai Tanulmányok Központját (Center for Strategic Studies - CSS). A központ felállításában tudományos munkatársként én is részt veszek. Fő feladatom a CSS "Kutatás és Politika Szeminárium" sorozatának szervezése, amelynek keretében saját kutatóink és vendégprofesszorok mutatják be még írás alatt álló tanulmányaikat, amelyeket a CSS-hez tartozó oktatók, posztdoktori ösztöndíjasok és doktoranduszok kritika alá vesznek. Első szemináriumunk, egyben a CSS Nyílt Napja alkalmából igazgatónk, Monica Toft (képünkön) tartott előadást "Pozitív jövőkép az amerikai külpolitikának és stratégiának." Az előadásról szóló összefoglalóm most jelent meg a CSS nemrég indult új blogján, amelynek címe: Elephants in the War Room (magyarra szerintem lefordíthatatlan, de ha valakinek jó ötlete van, jelentkezzen).

https://sites.tufts.edu/css/css-research-policy-seminar-monica-toft-a-positive-future-for-us-foreign-policy-and-strategy/

Jó olvasást!

 

 

 

Üdvözlet az atlantistáknak!

A Fletcher School of Law and Diplomacy-ban elindítottuk a Stratégiai Tanulmányok Központját (Center for Strategic Studies - CSS). A központ felállításában tudományos munkatársként én is részt veszek. Fő feladatom a CSS "Kutatás és Politika Szeminárium" sorozatának szervezése, amelynek keretében saját kutatóink és vendégprofesszorok mutatják be még írás alatt álló tanulmányaikat, amelyeket a CSS-hez tartozó oktatók, posztdoktori ösztöndíjasok és doktoranduszok kritika alá vesznek. Első szemináriumunk, egyben a CSS Nyílt Napja alkalmából igazgatónk, Monica Toft (képünkön) tartott előadást "Pozitív jövőkép az amerikai külpolitikának és stratégiának." Az előadásról szóló összefoglalóm most jelent meg a CSS nemrég indult új blogján, amelynek címe: Elephants in the War Room (magyarra szerintem lefordíthatatlan, de ha valakinek jó ötlete van, jelentkezzen).

https://sites.tufts.edu/css/css-research-policy-seminar-monica-toft-a-positive-future-for-us-foreign-policy-and-strategy/

Jó olvasást!

 

 

 

Az EBC* Licensing Kft., valamint magyar, spanyol, lengyel partnerei projektjének célja egy olyan nemzetközi megoldás létrehozása volt, amely hátrányos helyzetben lévő fiatalok helyzetén kívánt változtatni annak érdekében, hogy sikeresen léphessenek be a munkaerőpiacra.

A pályázati projekt során kifejlesztettek egy átfogó, nem-formális tréning programot, amely a későbbiekben hozzásegíti a résztvevőket a nemzetközileg elismert EBC*L (European Business Competence* Licence) tanúsítvány megszerzéséhez is.

A projekt fiatal álláskeresők – különös tekintettel társadalmi vagy gazdasági szempontból hátrányos helyzetű fiatalok – számára kínál alapvető gazdasági ismereteket és olyan kulcskompetenciákat, melyek a munkaerőpiacra való belépést sikeressé teszik, szinkronban a KC 1,3,4,5,6,7 Európai Közösség Kulcskompetenciák Keretmegállapodásával.

A Youth Camp képzési programcsomag a következőket tartalmazza:

• gazdasági gondolkodást, tervezést és cselekvést, valamint személyes és szociális kompetenciákat célzó tanulási célok katalógusa
• didaktikai és módszertani koncepció, amely biztosítja, hogy a tréninganyag élet- cselekvés- gyakorlat- és médiaorientált, és így valószínűleg növeli az érdeklődést a nehezen elérhető célcsoport számára, növeli motivációjukat.
• kapcsolódási pontok a meglévő EBC*L LifeManagement tanúsítvánnyal, amely lehetővé teszi, hogy a résztvevők nemzetközileg elismert vizsgát vállalhatnak a képzés végén
• vonzó és motiváló face-to-face és online tananyagok készítése az előző három területre
• útmutató az ifjúság területén tevékenykedő ifjúságsegítők, trénerek számára, mely bemutatja, hogy hogyan kell felhasználni ezeket az anyagokat

A kitűzött célokat az alábbiak révén érték el:

• A fiatalok munkanélküliségi és munkanélküliségéhez vezető okokra vonatkozó kezdeti kutatás (O1).
• A kutatás eredményei alapján kidolgozott és összeállított 100 képzési célt tartalmazó Curriculum (O2), mely a Youth Camp tréning tananyaga. A célkitűzések kiterjednek a gazdasági gondolkodás, a tervezés és a cselekvés, valamint a személyes és szociális kompetenciák témaköreire, melyek négy különböző konkrét célkitűzést fogalmaznak meg:

1. Növelni a motivációt és a nyitottságot a proaktivitás felé
2. Vedd kezedbe az életed irányítását
3. Kifejleszteni alapvető társasági készségeket
4. Alapszintű üzleti tudást szerezni

A Youth Camp Curriculum jelenleg magyar és angol nyelven érhető el.

• Képzési anyagok gyűjteménye – Training KIT (O3). Ez a dokumentum azokat az anyagokat és forrásokat tartalmazza, amelyeket a partnerség fejlesztett ki a tréning program számára. Ez a didaktikai és módszertani koncepció biztosítja azt, hogy a tréningprogram élet- cselekvés- gyakorlat- és médiaorientált legyen, és ezáltal felkelti a nehezen motiválható célcsoport érdeklődését is, vonzó és motiváló face-to-face és online tananyag-összeállítást tartalmaz. A Training KIT-et a tanfolyam résztvevői és a trénerek, ifjúságsegítők egyaránt használhatják. Az egyéni gyakorlatok és források könnyen megtalálhatók és multiplikálhatók. A Training KIT olvasható angol, magyar, lengyel és spanyol nyelven.

A kidolgozott tréning anyagok ingyenesen letölthetők a www.afs.hu, valamint a www.ebcl.hu honlapról. A főpályázó az EBC* Licensing Oktatási és Fejlesztő Intézet Kft., partnerei az AFS Magyarország Nemzetközi Csereprogram Alapítvány, a spanyol Centro Espanol de Nuevas Profesiones, valamint a lengyel Fundicja Instytut Rozwoju Regionalnego voltak.

Az E+ EU Programme 2014-2020 „2 Strategic Partnership for Youth” keretében megvalósult „Youth Camp for fostering entrepreneurship among youth in Europe” című, 2016-2-HU02-KA205-001831 azonosító számú projekt 2016. szeptember 1-én indult és 2017. augusztus 30-én zárult.