Feed aggregator

Obwohl wir die Vierbeiner lieben und meistens mit ihnen kuscheln wollen, ist es bekannt, dass Katzen auch eine dunkle Seite haben. Diese 15 Exemplare haben das Plagen voll und ganz im Griff.

Das Internet zu verstehen ist keine leichte Aufgabe. Da hat Kathrin Wessling mit ihrem Internet-Leitfaden einiges aufgeklärt.

Seit Wochen halten sogenannte Horror-Clowns die USA in Atem. Oft sind die Maskierten bewaffnet und gewalttätig. Jetzt sind die unheimlichen Gestalten auch in der Schweiz aufgetaucht. Doch weshalb jagen uns die Clowns Angst ein?

La multinationale RELX, fournisseur de contenus scientifiques et d'analyses, va mettre fin à ses activités en Suisse d'ici à deux ans. Vingt-cinq emplois seront supprimés.

Le Tribunal fédéral a rejeté la plainte d'un éleveur de porcs thurgovien qui n'avait pas suffisamment endormi ses animaux avant de les castrer. Le canton prendra des sanctions pénales.

Aliou SALL - L'Etat mauritanien a mis en place lors du conseil des ministres en date du 7 février 2019, un Conseil supérieur pour l'amélioration...

2019. január 21-én népszavazást tartottak a Fülöp-szigetek déli részén található Mindanaón. Az ország második legnagyobb szigetén a referendum tárgya egy jelentős muszlim lakossággal rendelkező terület autonómiája volt. Az itt élő iszlám vallást követő népesség évtizedek óta harcot folytat a többségében katolikusok által lakott Fülöp-szigetektől való elszakadásért.

A konfliktus nagyon hosszú történelmi gyökerekre tekint vissza. A 14. századtól, tehát jóval a spanyol gyarmatosítás kezdete előttől élnek Mindanao szigetén muzulmánok. Az amerikaiak 20. század végi érkezését, majd az önálló Fülöp-szigetek létrejöttét követően azonban megindult a keresztények betelepülése az ország többi részéről Mindanaóra, az itteni termőföldek kihasználása céljából. A folyamat következtében a muszlimok az 1960-as évekre kisebbségbe kerültek a katolikusokhoz képest. A feszültségek fokozatosan nőttek, és 1969-ben fegyveres összecsapások kezdődtek a kormányerők és a felkelők között.

A következő évtizedekben többször is próbálkoztak a felek a konfliktus tárgyalásos rendezésével. A januári népszavazás is ennek a hosszú folyamatnak a részeként került megrendezésre. 2014-ben ugyanis a lázadók és a központi kormány kompromisszumot kötöttek, melynek értelmében előbbiek lemondanak szeparatista elképzeléseikről a nagyobb önállóságért cserébe.

A szavazáson 1,74 millió fő adta le voksát, ami közel 88%-os részvételi arányt jelent. A szavazók túlnyomó többsége, 85%-a az autonómiát választotta. Ez az eredmény lehetővé teszi a békefolyamat további mélyítését, ugyanis a kormány és a szeparatisták egyezségének értelmében 3 év átmeneti időszakot követően a helyi lakosság saját törvényhozást választ majd, amely pedig létrehozza a terület különálló végrehajtási rendszerét. A központi kormányzat irányítása alatt marad azonban a biztonság- és védelempolitika, valamint a külügy és a monetáris rendszer irányítása is.

A terrorizmus Mindanaón

A fegyveres összecsapások a kormány és a felkelők között ugyan már lezárultak, de a terület továbbra sem békés. Az Iszlám Állam és több szélsőséges terrorszervezet is aktív a térségben, és időről időre merényletekkel hívják fel magukra a figyelmet. Január 27-én történt a legfrissebb támadás, amelyben robbantások következtében 27 ember vesztette életét és 70-nél is többen megsérültek. A terrorcselekményre egy katolikus templom közelében került sor Mindanao Sulu nevű provinciájában.

Egy másik esemény, mely szintén jelzi a szélsőséges szervezetek itteni aktvitása által okozott problémát, hogy 2018 decemberében Rodrigo Duterte elnök a 2017 májusa óta fennálló szükségállapot meghosszabbítását kezdeményezte abból a célból, hogy az ilyen helyzetben hatalmat gyakorló katonai vezetés meggátolhassa a terrorista csoportok újraszerveződését. A javaslatot a törvényhozás jóváhagyta.

A szükségállapot kihirdetésére is az Iszlám Állam tevékenysége miatt került sor. 2017 májusában ugyanis a legnagyobb muzulmán többségű városban, Marawiban fegyveres összecsapások törtek ki, amikor katonák le akarták tartóztatni egy, az ISIS-hoz köthető terrorista csoport vezetőjét. A kormányerők és a szélsőségesek közötti harcok 5 hónapig húzódtak; ezalatt 1000-nél is többen vesztették életüket, illetve 300 ezer ember kényszerült lakhelye elhagyására. Az összecsapások tehát nagy humanitárius problémát okoztak, a város újjáépítése várhatóan évekig elhúzódik majd.

Látható tehát, hogy nagy kihívást jelent Mindanao szigetén jelenleg a terrorizmus elleni küzdelem. A szavazás eredményeképpen létrejövő muszlim mindanaói Bangsamoro Autonóm Régió gyakorlati működésének megvalósulása ugyan még bizonytalan, de a széles körű támogatottság mindenképpen pozitív a térség békés jövőjére nézve.

A lerombolt Marawi. Forrás: www. aljazeera.com.

(B2) Dans les conclusions adoptées ce lundi 18 février, les ministres des Affaires étrangères de l'UE ont offert, formellement, leur aide pour accompagner sa mise en œuvre de l'accord de Stockholm, conclu en décembre 2018 Ces conclusions ont été adoptées en point A (sans discussion entre ministres). Elles font suite à une précédente discussion intervenue trois […]

ABSTRACT
The European Union faces an increasingly challenging security environment, with a climate of international instability and a level of tension not seen since the end of the Cold War. Repeated chemical attacks by both State and non-state actors in the context of the Syrian conflict, the Novichok attack in Salisbury and the disruption of two ricine terror plots in Germany and in France in 2018 came all as stark reminders that the threat remains real and that Member States could be affected. In this context, the European Union (EU) continues to strengthen its capacities in the field of CBRN preparedness and response. The use of EU mechanisms and Member States' military assets is one of the possibilities for strengthening prevention capacities that must be explored more thoroughly.
Further information
EU preparedness against CBRN weapons
Source : © European Union, 2019 - EP

At the 8th Meeting of the South Commission, Havana , Cuba , July 1990. Mwalimu Julius Nyerere, Chairman of the South Commission, President Fidel Castro of Cuba, Manmohan Singh, Secretary-General of the Commission, Carlos Fortin (right) and Branislav Gosovic (left), of the Commission staff.

By Branislav Gosovic
GENEVA, Feb 18 2019 (IPS)

The BAPA+40 Zero Draft Outcome Document—to be adopted at the upcoming conference on the Buenos Aires Plan of Action (BAPA+40) in Argentina March 20-22– is much like a conference report intended to accommodate different points of view.

It is neither a visionary policy nor substantive action-oriented agenda needed to bolster South-South cooperation (SSC) and give it greater importance in the United Nations system, which would normally be expected from a once-in-a-decade high-level UN conference.

Having been drafted carefully to take into account views and sensitivities of the developed countries, which have not been overly enthusiastic about South-South cooperation, the document could not give adequate prominence to preferences and position of developing countries, the major interested party and leading force of that cooperation.

Initial comments on and reactions to the Zero Draft reflect continuing disagreements and underlying policy differences between the South and the North regarding the nature and objectives of South-South cooperation.

Given – (a). the contents and policy limitations of the Draft Outcome Document, which largely delimit the final outcome of the Conference; (b). the traditional misgivings of the developed countries about SSC and their efforts to constrain its development; (c). the political and institutional obstacles that limit the UN role and engagement of its staff in promoting SSC; and (d). the absence of a comprehensive, up-to-date South platform for SSC and the differences that exist among the South’s large and diverse constituency – the Group of 77 would do well already now to begin preparing for the period following BAPA+40.

Initially, in its BAPA+40 follow-up, the G77 should address – in its own circle and in a comprehensive manner – the challenges and opportunities facing South-South cooperation.

Taking into account the outcome of the 2019 Buenos Aires Conference and the lessons learned during its preparatory process, proceedings and negotiations, a new effort should be undertaken to elaborate a G77 South-South cooperation policy platform and agenda for action.

In this context, it is important to recall the G77 1981 Caracas Conference on Economic Cooperation among Developing Countries (ECDC), which followed the 1978 Buenos Aires Conference on Technical Cooperation among Developing Countries (TCDC).

Both Conferences were part and parcel of the Global South’s New International Economic Order (NIEO) initiatives during that period. The Caracas event had to be organized outside the UN, but it relied on logistical and substantive support of the UNCTAD Secretariat.

The goal was to carry on with the process beyond what had been possible to achieve in Buenos Aires and in the framework of the UN itself. The Caracas Programme of Action on Economic Cooperation among Developing Countries (A/36/333) was adopted.

It broadened the concept to incorporate “economic cooperation among developing countries” beyond the politically and substantively restricted “technical assistance”, projects-centred approach dealt with in Buenos Aires (A/CONF.79/13/Rev.1).

However, the concept of ECDC could not properly be institutionalized in the UN framework due to the opposition of the developed countries. Indeed, in the institutional-reform sweep in the 1990s, driven and inspired by these countries, even the UNCTAD Unit on ECDC was closed.

As part of its continuing initiative in the UN, the Group of 77 began to champion a broader concept, namely “South-South cooperation”, elaborated in the 1990 Report of the South Commission, The Challenge to the South. In 1994, G77, in its Ministerial Declaration, urged the UN to convene an international conference on South-South cooperation in 1996.

The resolution on South-South cooperation adopted subsequently by the UN General Assembly, inter alia called on the UN Secretary-General, in preparing his report on the state of South-South cooperation, to keep “in view the proposal to convene an international conference on South-South cooperation”.

This non-committal wording reflected the lack of developed countries’ support for the idea. And, in fact, it took nearly 15 years before such a conference could be held in the UN – the 2009 Nairobi High-level Conference on South-South Cooperation – and before the concept of South-South cooperation was anointed in this Organization.

One can argue that the suspicion harboured by key actors in the North vis-à-vis SSC has not basically changed, even though these countries now exhibit a greater tactical flexibility due to the changing realities, including the emergence of and the challenge posed by “the rising South”.

Given the differences of outlook between the North and the South, and political and administrative constraints that UN organizations and staff experience in their work to advance the process of South-South cooperation and to assist the developing countries in this domain, a satisfactory outcome of the three-day BAPA+40 North-South encounter does not seem likely from the point of view of the Group of 77.

It would, thus, be propitious for the Group to begin considering a similar approach to the one it had adopted after the 1978 Buenos Aires TCDC Conference, when it decided to hold its own ECDC conference in 1981 in Caracas.

In view of the existing situation, possibly in the final stage of the 2019 Buenos Aires Conference, the Group of 77 should highlight the coming 40th anniversary of the 1981 Caracas Conference by announcing the launching of its own South-South follow-up, as a sequel to BAPA+40.

In this way, G77 and its member states would commit themselves to review and formally consider the nature of South-South cooperation and its role in development and in the evolving geopolitical setting.

This would be a collective undertaking, pursued within one’s own circle and policy space, with the goal being to elaborate a Global South’s policy and action-oriented agenda for South-South cooperation, without the developed countries present to influence the parameters of that cooperation.

While centred on SSC actions and needs within the Global South, the proposed follow-up would also need to address, as a separate issue, the role of the UN and UN system in actively supporting South-South cooperation, as an important dimension of international development cooperation and, indeed, of democratic global governance.

Two events already on the agenda could contribute to the follow-up process in the initial stage. The Group of 77 ministerial conference, planned to mark the 55th anniversary of the Group’s establishment, could consider SSC issues and follow-up to BAPA+40, including the re-launching of some ideas and projects agreed on in the past but not implemented.

Also, as suggested by the G77 Geneva Chapter in its comment on the Zero Draft, the next quadrennial UNCTAD conference, UNCTAD XV in 2020, will be an opportunity to pave the way for a far more active policy and substantive and action-oriented role of the UN by entrusting UNCTAD with some key domains of SSC.

These include ECDC, trade, finance, investment, technology, services, and regional and sub-regional integration, in which it had played an important and pioneering role in the past.

UNCTAD XV would also be an appropriate forum where to consider the larger institutional issue, namely of a leading role that UNCTAD, in partnership with and the support of the UN regional economic commissions and the South-South economic groupings, could play in spearheading and energizing the role of the UN and UN system in support of SSC.

When considering a possible G77 follow-up process to BAPA+40 and how to deal with shortcomings and weaknesses that have affected SSC and how to reinvigorate it in the coming period and beyond, the issue that merits priority attention is the need for institutional self-empowerment of the Global South, which is seriously handicapped by not having its own global institution, one similar to the North’s OECD.

A strong organization of the South is a sine qua non of the necessary drive and long-term institutional leadership and focus for the evolving process of South-South cooperation.

This institutional deficiency cannot be overcome by relying solely on the UN, especially in its present vulnerable situation when it is under the pressure of the key developed countries. Nor can one expect this function to be undertaken by individual developing countries.

A collective self-organization at the global level is of utmost priority and importance, including for a common review of the problems and challenges faced, for distilling common views and positions, and for the participation of all countries of the Global South.

BAPA+40 and its follow-up process in the fold of the Group of 77 would provide a political impulse to inaugurating a vital action for establishing an organization that would serve as the Global South’s own lead mechanism in the promising and all-important domain of South-South, as well as international and multilateral cooperation, an organization that would work in parallel with, complement and stimulate the efforts of the UN family as a whole.

A decision to establish a major, significant global organization of the Global South for South-South cooperation would represent a landmark event on the world scene.

In conclusion, it can be argued that, despite problems and political tensions within the South, between and within its countries, often with the involvement of actors from the North, and also despite crises in the global economy and turbulences in the multilateral system of international cooperation, the overall context today is favourable for South-South cooperation.

On the geopolitical front, the spread of right-wing populism and the migrant crisis, as well as major political and economic changes in the North, are reflected in the mounting global interventionism, the negative attitude towards the developing countries’ aspirations, and the disregard for multilateralism and values on which the United Nations is founded.

This will require of the developing countries actively to seek solutions through South-South cooperation, collective self-reliance, solidarity, an overarching political stance and initiatives regarding global concerns and issues.

The post The Challenges & Opportunities Facing South-South Cooperation appeared first on Inter Press Service.

Excerpt:

Branislav Gosovic worked in UNCTAD, UNEP, UNECLAC, World Commission on Environment and Development, South Commission, and South Centre (1991-2005), and is the author of the recently-published book ‘The South Shaping the Global Future, 6 Decades of the South-North Development Struggle in the UN.’

The post The Challenges & Opportunities Facing South-South Cooperation appeared first on Inter Press Service.

A romkat.ro katolikus portál beszámolója szerint a múlt héten megtartott írásbeli vizsga, majd az önéletrajz ellenőrzése és a mai szóbeli interjú nyomán Tamási Zsolt összesítve 46,25 pontot ért el a lehetséges 50-ből. Ezzel pedig minden feltételt teljesített, ami az igazgatói kinevezéshez szükséges. A próbák eredményét nyilvánosságra hozták a marosvásárhelyi tanfelügyelőség honlapján. Az eredményeket várhatóan február 25-én érvényesítik, ezután pedig március elsejétől hivatalos, négy évre érvényes kinevezést kaphat Tamási Zsolt a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium igazgatói tisztségébe.

Jelentette ki Federica Mogherini az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője ma Brüsszelben. Elmondása szerint egyre mélyül Oroszország és Ukrajna konfliktusa, amelyet elsősorban a Krím és Szevasztopol Oroszország általi jogellenes annektálása és a tavaly novemberben a Kercsi-szoros közelében történt incidens okozott. Mivel továbbra sem történt előrelépés a minszki megállapodások végrehajtásában, az unió fenntartja a Krím annektálása nyomán bevezetett korlátozó intézkedések hatályát, és elképzelhető, hogy hamarosan újabbakat vezet be.

Ecaterina Andronescu ma a Romániai Községek Egyesületének közgyűlésén számolt be az ezzel kapcsolatos terveiről. Elmondta, hogy jelenleg a gyermekeknek meleg ételt biztosító projekt a leghátrányosabb szociális helyzetű 50 iskolában zajlik, viszont szeretnék kiterjeszteni. Ennek érdekében pedig étkezdéket építenek az iskolák közelében. A tanügyminiszter arról is beszélt, hogy a regionális fejlesztési minisztérium büdzséjéből 2300 iskolabusz vásárlását irányozták elő a vidéki tanulók számára, illetve az oktatásügyi minisztérium költségvetéséből 65 millió lejt különítettek el azoknak az iskoláknak, amelyek illemhelye az iskolaudvaron található.

EU will Kampf gegen Klimawandel verstärken

A ferihegyi 31R pályavég közelében álló spotter domb szomszédságában, a facsoport mögött egy másik, kisebb dombot találunk. Általában néptelen, sokkal kevesebben használják, mint a nagyobb dombot és meglepő, de akad, aki nem is tud(ott) róla. A gurulóútra és a pályára laposabb szögben lehet rálátni és olykor a kerítés tetejére telepített pengés drót is belelóg a képbe, de van, akit ez nem zavar. Engem sem, ezért a februári szép időt kihasználva, két egymást követő napon kilátogattam a kisdombra.

A kisdombtól tovább sétálva is akad annyi „hézag” a fák között, hogy egy-egy leszálló gépet lefotózzunk. Például ezt a Ryanair-járatot.

Napi járat Dubajból, egy rövid B777-200-assal.

Egy másik széles törzsű nagyvas a Közel-Keletről: katari A330-as érkezik.

A Wizz Air századik gépe egy barcelonai járatot teljesített.

Földi forgalom.

Az Air Algerie járata Bécs érintésével köti össze Algírt és Budapestet. Ezúttal egy alig hároméves B737NG-vel repültek, de 737-600-asuk is jár Ferihegyre.

A bolgár Cargo Air 24 éves B737-400-as teherszállítója vár az engedélyre.

A Ryanair berlini járata csak egy pillanatra áll meg a váróponton. Mivel kész az azonnali indulásra, az irányító a pályára engedi. Sietnie kell, mert négy mérföldre egy leszálló közelít…

…mégpedig egy „Nagy Polski”, a LOT Varsóból érkező Dreamlinere.

Elegánsan ívelt winglet a török B737-900-as gurulás közben le-fel mozgó szárnyvégén.

Magasan a küszöb felett az International Jet Management Cessna 560XLS Citation Excelje.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Christ- und Sozialdemokraten dürften stärkste Fraktionen im Europäischen Parlament bleiben

ALGER – Le ministre de l’Enseignement supérieur et de la recherche scientifique, Tahar Hadjar a donné, lundi à Alger, une série d’instructions à l’ensemble des directeurs des œuvres universitaires pour « l’activation des dispositifs de sécurité internes » a sein des cités universitaires, en les dotant de tous les moyens humains et techniques pour assurer la sécurité des étudiants.

Présidant une réunion avec les directeurs des œuvres universitaires, M. Hadjar a mis l’accent sur l’impératif sécurisation des résidences universitaires à travers « l’activation des dispositifs sécuritaires disponibles », « le respect des instructions » et la mobilisation de de tous les moyens susceptibles de garantir la sécurité des étudiants résidents.

« Les cités universitaires ne sont pas des internats », a souligné le ministre, rappelant la convention signée en 1998 entre les directions des œuvres universitaires et les organisations estudiantines régissant la relation entre les étudiants résidents. La convention stipule que chaque étudiant a le droit de recevoir des personnes (membres de la famille ou autres) dans la cité ou il réside.

Les incidents survenus récemment à l’université tels que l’assassinat de l’étudiant en médecine Assil belalta dans sa chambre à la résidence Taleb Abderrahmane -2- « ne datent pas d’aujourd’hui », a-t-il estimé. Ce qui a changé aujourd’hui, poursuit-t-il, c’est la rapidité de circulation des informations sur les réseaux sociaux. A ce propos, M. Hadjar a pointé certains médias qui amplifient les faits et les relayent sans authentification.

A la veille de l’élection présidentielle, certains parties tentent de « ternir l’image de l’Algérie » que ce soit dans l’Enseignement supérieur ou les autres secteurs.

A ce propos, le ministre a appelé les agents chargés de la sécurité des résidences au respect rigoureux des procédures d’inscription de l’ensemble des visiteurs, tel qu’il se fait dans les administrations et les établissements, tout en dotant ces cités de caméras de surveillance.

Dans le même ordre d’idées, le ministre a souligné, encore une fois, l’impératif d’ouvrir la porte du dialogue entre les différentes organisations estudiantines, considérant que la voie empruntée actuellement « demeure en deçà », ce qui transforme les simples problèmes en de véritables énigmes.

La concertation entre les directeurs des œuvres universitaires et les partenaires sociaux est de mise, a estimé le ministre qui a insisté sur l’intégration de la question de la sécurité comme point essentiel lors des prochaines rencontres.

M. Hadjar a rappelé, à cet effet, ses instructions adressées aux directeurs des cités universitaires lors de la dernière rencontre, tenue en juillet dernier, relatives à la veille sur la propreté des cités, l’entame des travaux de restauration, la promotion des services et la dynamisation de la vie estudiantine notamment à travers la création des clubs.

Les responsables des cités universitaires sont ainsi appelés à lutter contre les différents fléaux sociaux étrangers à l’enceinte universitaire, de mêmes qu’ils sont invités à créer des cellules d’écoute composées essentiellement de médecins et de psychologues en mesure de prendre en charge les problèmes des étudiants.

The post Activation des dispositifs sécuritaires dans les cités universitaires appeared first on .

ORAN- Le service des maladies infectieuses relevant du CHU d’Oran, qui prend en charge des patients de 14 wilayas de l’ouest, a enregistré en 2018 quelque 65 cas de nouveaux cas d’enfant de moins de 14 ans, atteints du sida, a indiqué lundi à l’APS la chef de ce même service, Pr Nadjet Mouffok.

« Un chiffre important », souligne-t-elle, ajoutant que la majorité d’enfants se présentent dans la phase symptomatique de la maladie, ce qui peut indiquer qu’il y a une partie d’enfants séropositifs mais pas encore symptomatiques qui ne sont pas encore dépistés.

En effet, cette spécialiste explique que les enfants, qui se présentent dans son service, sont généralement diagnostiqués, après une série de problèmes de santé, qui laissent penser à une déficience immunitaire.

Les enfants non symptomatiques dépistés ne représentent qu’une mince partie. Ils sont en général diagnostiqués dans le cadre d’un dépistage familial, lorsque l’un des parents (ou les deux) est reconnu atteint, note-t-elle.

Le chiffre d’enfants atteints de Sida devra pourtant baisser, avec disponibilité d’un traitement médical qui empêche la transmission mère-enfant, explique le Pr Mouffok, ajoutant qu’il est nécessaire de sensibiliser sur l’existence d’un traitement dont les résultats sont garantis.

« Nous avons fait l’expérience au niveau du service et nous avons eu des enfants qui ne portent pas le virus dans tous les cas dans 100 % des cas »,s’est réjoui la même spécialiste, expliquant, toutefois, que les résultats ne sont garantis que si la femme enceinte suit avec une grande rigueur son traitement.

La transmission du virus du Sida de la mère à l’enfant se fait dans un tiers des cas avant la naissance et dans les deux tiers au moment de l’accouchement, fait savoir, pour sa part, Dr Bensaadou, cheffe d’unité mère-enfant au service des maladies infectieuses du CHU d’Oran.

Le programme de présentation de la transmission mère-enfant (PTME) initié par le ministère de la santé a permis la prise en charge, entre 2006 et 2017, de plus de 200 femmes enceintes atteintes du Sida, qui ont mis au monde des enfants sains, a-t-elle précisé.

Pour l’année 2018, une soixantaine de bébés non porteurs du virus, nés de mamans séropositives, ont été enregistré. « Une avancée importante » pour cette spécialiste, qui se bat avec toutes ses forces pour sauver un maximum d’enfants.

Pas moins de 102 grossesses ont été prises en charge au cours de l’année 2018, avec une soixantaine de naissances saines, a-t-elle indiqué,précisant que quelques fausses-couches sont survenues, et le reste des grossesses sont encore en cours.

Le chiffre concerne les femmes enceintes qui ont choisi de faire un suivi régulier, indique Dr Bensaadou, assurant que « les mamans qui suivent convenablement leurs grossesses et leurs traitements, ont la garantie d’avoir des enfants séronégatifs ».

En règle générale, les femmes porteuses du virus VIH font tout pour avoir des enfants sains lorsqu’elles tombent enceintes. Cependant, il y a des femmes qui ne suivent pas leur traitement avec la rigueur nécessaire », déplore-t-elle.

« Ce n’est qu’après quelques mois qu’on peut définir avec certitude que l’enfant est séronégatif, car aux premiers mois, il est porteur des anticorps de sa maman », a-t-on encore expliqué. grossesses sont encore en cours.

La transmission mère-enfant est la première cause d’infection par le virus de l’immunodéficience humaine (VIH) chez l’enfant. La prise en charge permet de l’éviter et épargner aux enfants cette maladie tellement lourde à porter.

The post CHU d’Oran: 65 nouveaux cas d’enfants atteints de sida enregistrés en 2018 appeared first on .

(B2) A la conférence de sécurité de Münich, haut lieu de réflexion transatlantique, les différences entre Européens et Américains se sont exprimées largement. Les discours respectifs de la Chancelière Angela Merkel, largement applaudie, et du vice-président américain Mike Pence, plus poliment salué, l'ont prouvé Les diverses nuances sur plusieurs politiques révèlent un schisme fondamental, qu'il […]

ALGER – Le jardin d’essai d’El Hamma (Alger) a intégré le Réseau de banques de graines et d’autres centres de conservation de ressources génétiques de la flore méditerranéenne (GENMEDA) qui regroupe des experts et spécialistes de renom en matière de conservation des plantes, a-t-on appris, lundi, auprès du directeur général du jardin, Abdelkrim Boulahia.

Dans une déclaration à l’APS, M. Boulahia a précisé que le Jardin d’essai avait été accepté en février comme partenaire du Réseau de banques de graines et d’autres centres de conservation de ressources génétiques de la flore méditerranéenne (GENMEDA) qui regroupe 12 pays méditerranéens ainsi que des spécialistes de renommée internationale en la matière.

Le responsable a indiqué, en outre, que l’intégration de ce Réseau constituait un acquis pour le Jardin et une occasion pour bénéficier des expériences des spécialistes et chercheurs de renom activant au sein de cette organisation environnementale, ajoutant que la gestion des jardins botaniques mondiaux était, aujourd’hui, « une science en soi » nécessitant un accès continu aux informations pertinentes dans ce domaine.

L’accord de partenariat entre le Réseau et le Jardin d’El Hamma vise, a-t-il dit, à s’enquérir de l’ensemble des techniques modernes et des approches utilisées dans la préservation des graines, un rôle qui est, ajoute-t-il, assigné au Jardin d’essai en vue de préserver le patrimoine botanique algérien.

Les dossiers de coopération entre les pays membres de ce réseau, représentés par des Jardins botaniques nationaux, des universités et des centres de recherche spécialisés en matière de graines et de plantes portent sur l’échange d’expériences et le développement des approches communes visant la préservation des ressources végétales qui se partagent un caractère commun, à savoir le couvert végétal méditerranéen.

Évoquant la conférence internationale organisée sur le Jardin d’El Hamma, le 8 avril passé, le même responsable a assuré qu’elle avait contribué grandement à son adhésion au Réseau GENMEDA, présidé actuellement par le directeur du Jardin public de Cagliari en Italie, présent également à ladite conférence.

Pour rappel, un accord de partenariat a été signé avec le Jardin de Cagliari portant sur l’inventaire scientifique des espèces végétales disponibles au Jardin d’el Hamma, des sortes exceptionnelles qui ont attiré « l’attention » des experts italiens.

M. Boulahia a annoncé la visite, fin avril prochain, du chercheur de renommée mondiale en botanique et graines, Cyrille Chatelain, une référence en termes d’œuvres académiques, prévoyant une éventuelle signature d’un accord de convention avec les conservatoire et jardin botaniques de Genève.

L’avis de cet expert contribuera ultérieurement à classer le Jardin d’El Hamma comme monument mondial, a estimé M. Boulahia rassurant que le classement « national » d’El Hamma est actuellement en bonne voie, et annonçant le parachèvement des procédures administratives nécessaires avant de déposer le dossier de demande de classification auprès des services du ministère de l’Environnement et des Energies renouvelables.

The post Le Jardin d’essai d’El Hamma intègre le Réseau GENMEDA appeared first on .