Le roi du Maroc, Mohammed VI, est en rogne contre les autorités des villes de Rabat, Laâyoune, Casablanca et Tanger. Et pourquoi cette nouvelle colère du roi de ce pays d’Afrique du Nord ? Les autorités sanitaires du Maroc, qui avaient quasiment remporté la guerre contre le Coronavirus, voient leurs efforts à l’eau, du fait de […]
L’article Maroc : pourquoi Mohammed VI est en colère contre Rabat, Laâyoune, Casablanca et Tanger est apparu en premier sur Afrik.com.
A Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár 2020. június 24-én 14 és 2020. június 25-én 1 óra között kiképzési célból katonai menetet hajt végre. Az említett időszakban katonai gép- és harcjárművekből álló oszlopok közlekedésére kell számítani a Hódmezővásárhely – 47. számú fő út – M43 autópálya – M5 autópálya – M0 autópálya – M1autópálya – 1. sz. fő út – Tata útvonalon.
A közlemény szerint a menetoszlop ugyanezen az útvonalon tér vissza Hódmezővásárhelyre 2020. június 26-án hajnali 4 és 14 óra között.
A Magyar Honvédség (MH) kéri a lakosságot, hogy az említett útvonalakon a közlekedési szabályok betartásával és kellő óvatossággal közelítsék meg a katonai menetoszlopokat, ezzel is segítve azok biztonságos és folyamatos haladását. A MH a vonatkozó jogszabályokat betartva törekszik arra, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarja az állampolgárok nyugalmát.
EDA’s latest European Defence Matters magazine (N°19) is now available with a double focus at least partially imposed by current developments: the Covid-19 pandemic and its potential repercussions on European defence; and EDA’s successful collaborative training & exercise activities.
The first part of the magazine is devoted to an analysis of the impact the Covid-19 crisis might have on the wider European defence sector, including national and EU defence spending and the implementation of the EU defence cooperation tools. It features exclusive opinion editorials of and interviews with the Agency’s new Chief Executive, Jiří Šedivý, the European Commission Director General of DG Defence Industry & Space (DEFIS), Timo Pesonen, the Secretary General of the AeroSpace and Defence Industries Association of Europe (ASD), Jan Pie, and the Security and Defence Editor at the EU Institute for Security Studies (EUISS), Daniel Fiott. The magazine’s cover story then provides readers with a detailed insight into the various collaborative training & exercise activities the Agency is running since many years with great success with the aim of increasing Member States Armed Forces’ interoperability.
The magazine also drills into the fascinating topic of Artificial Intelligence (AI) and speaks to Christian Hedelin, the Chief Strategy Officer of SAAB, about how AI has already made its way into defence equipment. Moreover, it puts a spotlight on a new promising project launched in cooperation with the European Space Agency (ESA) related to CBRN detection. Last but not least, NATO Deputy Secretary General Mircea Geoană shares his assessment of the current state of play of EU/NATO cooperation.
Have a look immediately and enjoy your reading!
The magazine is available here.
By External Source
Jun 25 2020 (IPS-Partners)
UNESCO launches a global campaign challenging our perception of normality. The 2’20” film relies on facts to prove its point – facts about the world before and during the Covid-19 pandemic. Put together, these facts make us question our ideas about what is “normal”, suggesting that we have accepted the unacceptable for far too long. Our previous reality cannot be considered normal any longer, now is the time to make a change. It all starts with Education, Science, Culture and Information.
The post UNESCO Campaign – The next normal appeared first on Inter Press Service.
Sokan vagyunk, akik szeretjük a meséket, szeretjük a királyokról szóló történeteket a régmúltból, a közelmúltból vagy éppen a jelenből. Vannak időszakok, amikor szükség van arra, hogy az emberek jó híreket kapjanak, hogy ünnepeljenek. Így volt ez az első világháború, a Nagy Háború utáni Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban is. 1922. június 8-án I. (Karadjordjević) Sándor Belgrádban házasságot kötött Ferdinánd román király lányával, Mária hercegnővel.
Jugoszláviát és Romániát történelmük során többször fűzték össze szoros családi szálak. Az első uralkodói házasságot 1360-ban kötötte az utolsó szerb cár, V. Stefan Uroš, és Ana, I. Nicolae Alexandru havasalföldi fejedelem lánya. Ezután házasságok hosszú sora következett az évszázadok során, az ország modernkori történelmének első és utolsó uralkodó királynője, Natalija Obrenović és Maria Karadjordjević is román volt. Nem volt teljesen egyenes út a házasságig, pedig a román királyi pár 1918-tól mindent megtett, minden eszközt felhasznált, hogy lányai közül az egyiket a jugoszláv trónon lássa. A király nem titkolt szándéka volt, hogy a házassággal gyengítse a szerb csapatok által elfoglalt Bánság határait. Mária királynő még Zimonyba is elutazott, hogy személyesen győzködje a régens Sándort. A párbeszédnek a háborút lezáró békeszerződés, a Bánság területi hovatartozásának kérdése vetett véget.
Az új állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrejöttekor I. Sándor már harmincéves volt és nőtlen. A dinasztia támogatói aggódni kezdtek az utódok és örökösök miatt, a korabeli fővárosi újságok Sándor minden utazásakor egy esetleges házasságkötésről cikkeztek. Ő maga korábban arra gondolt, hogy II. Miklós orosz cár négy lánya, Olga, Tatjana, Maria és Anastasia közül választ magának feleséget. Gyerek-és ifjúkorának jó részét Oroszországban töltötte, ott végezte iskoláit, nagynénjei Romanov nagyhercegek feleségei voltak, jelentős befolyással bírtak Szentpéterváron. A balkáni háborúk, az első világháború kezdete, a bolsevik forradalom kitörése és a Romanov család kivégzése azonban meghiúsította a terveit.
A házasságkötés fontos állami üggyé vált, a jövendőbeli feleség kiválasztásában az újonnan alakult állam politikai vezetői is részt vettek. Komoly dilemmát okozott, hogy a királynőnek a nép soraiból valónak kell-e lennie, vagy jobb, ha egy hercegnőt választanak valamelyik európai királyi házból. A Karadjordjević dinasztiában addig a feleségek szerb asszonyok voltak, ezért azt gondolták, jobb lenne külföldről választani, kiterjesztve ezzel a dinasztiát és a királyság nemzetközi hírnevét.
Időközben a román király a legidősebb lányát feleségül adta a görög királyhoz, Máriát feleségül kérte ugyan Boris bolgár cár, ám a hercegnő kikosarazta, mert fenntartásai voltak a bolgárokkal szemben, ezért a bukaresti udvar ismét Belgrád felé fordult, Mária királynő ismét a jugoszláv uralkodó meggyőzésére indult. Sándor király 1921. májusban Párizsban időzött, szinte valamennyi európai lap arról írt, hogy minden bizonnyal egy francia vagy angol hercegnővel kötendő házasság az utazásánal célja. A belgrádi újságok is bőségesen írtak a jelöltekről, de azt sem hallgatták el, hogy a francia és az angol hercegnők egyetlen ortodox uralkodó számára sem voltak elfogadhatók, ezen felül az egyik katolikus, a másik protestáns. Mária királynő Párizsban találkozott Sándor királlyal, aki végre elfogadta a bukaresti udvar meghívását, és 1922. februárban Sinaiara, a Peles kastélyba látogatott, ott látta meg először jövendőbelijét. A visszaemlékezések szerint Sándor és Maria sétálni mentek, ahonnan a hercegnő már eljegyzési gyűrűvel tért vissza. A román királynő kitartása meghozta gyümölcsét. A bukaresti udvarban Mignonnak becézett Mária az akkori Európa egyik legszebb és legképzettebb hercegnője volt elsőrangú származással. Ferdinánd király harmadik gyermekeként született, anyai nagyanyja III. Sándor orosz cár húga volt, anyai nagyapja Viktória angol királynő másodszülött fia. Férfiágon német ősei huszonhét generációra vezethetők vissza, a női ág „vérvonalát” követve huszonkilenc generáción át eljutnak III. Alexios Angelos bizánci császár feleségéig, Euphrosynáig, az első szerb király, Stefan anyósáig. Mária a legrangosabb iskolákban tanult, a román mellett folyékonyan beszélt angolul, németül és franciául.
A király esküvője valódi nemzeti ünnep volt, az emberek vágyakoztak az örömre, ezért a belgrádi sajtó rendszeresen tájékoztatta a nyilvánosságot az előkészületekről. "Belgrád gyógyítja háborús sebeit"- írták. Az esküvőt 1922. június 8-án tartották, de napokig ünnepelték Belgrád, Zágráb, Ljubljana és más városok utcáin. A menyasszonyért és szüleiért a király saját hajóját küldte hatalmas kísérettel a dunai Orsova kikötőbe, a belgrádi partraszállást a Kalemegdan ágyúlövései adták hírül. Az esküvőre számos vendéget hívtak, képviseltette magát Perzsia és Japán urakolkodócsaládja, érkeztek vendégek az osztrák udvarból is, akikkel alig négy évvel azelőtt Szerbia még háborúban állt, egyedül a bolgár uralkodócsaládot nem hívták meg. Az első világháborúban a bolgár hadsereg szerbek ellen elkövetett bűncselekményeinek emléke még erősebb volt, mint a diplomáciai etikett.
A jövendő királynő szerbül köszöntötte az egybegyűlteket: „Szeretettel üdvözöllek benneteket!”, amivel megalapozta később is töretlen népszerűségét. A székesegyházban lezajlott ceremónia és az ünnepi ebéd után katonai parádé következett, majd az ifjú pár részt vett a Jugoszlávia-Románia barátságos labdarúgó mérkőzésen, ami után Bledbe utaztak nászútra. Megszámlálhatatlanul sok ajándékot kaptak, de minden bizonnyal a legszokatlanabb egy albán főnemes ajándéka volt, 98 kos.
Maria királynő és Sándor király harmóniában és békében éltek, három fiuk született. A legidősebb a szerb Petar, a másodszülött a horvát Tomislav nevet kapta. Kereszteléséhez a Vardarból, az Adriából és a Dunából hoztak vizet. A legkisebb fiúnak az Andrej nevet adták, ami nagyon gyakori Szlovéniában, így a trón mindhárom örökösének neve szimbolikusan a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot jelentette. A királynő rövid idő alatt belopta magát a belgrádi hölgyek szívébe eleganciájával, kifinomultságával, de rendkívül népszerű volt a hétköznapi, egyszerű asszonyok között is. Szerették. Szerették, mert nem fogadott fel udvari dajkát, maga szoptatta gyermekeit. Szerették, mert nagyon tiszteletben tartotta a szerb szokásokat, igyekezett mindent megtanulni. Abbahagyta a francia nyelv használatát, hogy tökéletesítse szerb tudását. Foglalkozott festészettel és szobrászattal is, de nem volt idegen tőle az autóvezetés sem. Húsz éves korában kapta meg a vezetői engedélyt, onnantól gyakran, gyorsan, de biztonságosan vezetett. Egyike, ha nem az egyetlen nő volt a térségben, aki abban az időben autót vezetett. A feléje irányuló szeretetet iskolák, kórházak, óvodák megnyitásával és jótékonysági szervezeteknek nyújtott adományaival viszonozta. Fővédnöke volt a Szerb Nővérek Körének, és szegénysorsú diákokat segített.
A harmincas évek elején a harmonikus életüket sötét események árnyékolták be. A király az alagsorban, a „suttogó szobában" tájékoztatta a királynőt az 1933. decemberi zágrábi gyilkossági kísérletről és arról, hogy merényletet terveznek ellene Franciaországban is, ahova hivatalos utazásra készült. A félelme valósnak bizonyult, 1934. október 9-én, franciaországi látogatása során Marseille-ben a Palais Bourse előtt délután 4.20 perckor gyilkos támadás áldozata lett. Közelről háromszor meglőtték, mellette meghalt Louis Barthou francia külügyminiszter is. A marseille-i merénylet
Mária 34 évesen három gyerekkel özvegyen maradt. Méltósággal viselte fájdalmát, azt mondta a férjéről, hogy „szolgálatban halt meg, és ez az a halál, amely méltó hozzá." Két évig viselte a gyászruhát, abban az időben teljesen fiai oktatásának és jótékonysági munkájának szentelte idejét. Az ezt követő években figyelemmel kísérte a Vöröskereszt munkáját, aláírta a Gyermekek Jogainak Alapszabályát és tucatnyi humanitárius szervezetnek adományozott. Személyes vagyonából támogatta a belgrádi Tirsova utcai gyermekklinika és az Onkológiai Intézet felépítését.
Jugoszlávia hadba lépése után 1941-ben a „nép királynője” elhagyta az országot, Londonba költözött. Fiaival együtt a Vöröskereszten keresztül Marija K. Djordjević álnéven ruhákat, cipőket és ételeket tartalmazó csomagokat, támogatásokat küldött a jugoszláv hadseregnek, a sebesülteknek. 1961. június 22-én halt meg. 2013. április 29-én földi maradványai Szerbiába érkeztek, és május 26-án az Oplenac királyi mauzóleumban fia, II. Péter mellé temették.
Tomislav herceg emlékirataiban így írt róla: "Minden este, bárhová is ment, mindig jó éjszakát mondott nekünk. Nagyon csodálatos anya volt, de szigorú is. Ez jó volt. Csak neki és szigorának köszönhetően sikerült később túlélnem.”
fotók: wikipédia, mek.oszk.hu
A rendőrtől öt évre bevonták a fegyverviselési engedélyét, és büntetett előéletűnek számít mostantól. A rendőrségi felügyeleti szervének jelentése szerint a rendőr úgy ütött meg gumibottal egy tüntetőt, hogy sem az, sem egy másik tüntető közvetlenül nem fenyegette meg. Az incidens 2019. január 12-én Strasbourg belvárosában történt, a kormányellenes sárgamellényes tüntetők egyik megmozdulásán. A sértett egy 62 éves nő, akinél semmilyen fegyver nem volt, s az ütés miatt több öltéssel össze kellett varrni a felrepedt fejbőrét.
Az ügyészség szerint a 47 éves, a felettesei szerint eddig jól dolgozó rendőr “teljesen aránytalan erőszakot” alkalmazott. A férfi a bíróság előtt a tettét a stresszel magyarázta. Elismerte, hogy törvénytelen módon lépett fel, azt is elismerte, hogy gumibotot alkalmazott, de többre nem emlékezett. Az incidensről készült felvételek szerint a férfi két ütés mért a tüntetőre, és az is látható, hogy kétszer a földbe rúg.
Az ítélettel párhuzamosan Párizsban négy másik rendőrt is meggyanúsítottak azzal, hogy sárgamellényeseket bántalmaztak 2018 decemberében. Őket is azzal vádolják, hogy gumibottal ütöttek meg tüntetőket, akik közül többen a földön feküdtek egy gyorsétteremben. A jelenetet újságírók kamerákkal rögzítették. Valamennyiük ellen hivatali személy által szándékosan elkövetett erőszak a vád. Szabadon engedték őket, de rendőrségi felügyelet alá kerültek.
A rendőrök meggyanúsítására azután került sor, hogy az elmúlt hetekben az amerikai tiltakozások nyomán a francia nagyvárosokban sorozatossá váltak a rendőri brutalitás elleni tüntetések.