jQuery(document).ready(function($){$("#isloaderfor-yokxtb").fadeOut(300, function () { $(".pagwrap-yokxtb").fadeIn(300);});});
IPI and the International Civil Society Action Network (ICAN) cohosted an interactive event on “The Ghosts of 1325: Past, Present, Future” followed by a reception, on October 29th.
Bringing together women peacebuilders, civil society leaders, member states, UN agencies, and media, this event was hosted in partnership with the Permanent Mission of the United Kingdom to the United Nations, the Permanent Mission of Norway to the United Nation, the Global Partnership for the Prevention of Armed Conflict (GPPAC), Legal Action Worldwide (LAW), the PAIMAN Alumni Foundation, the Association for War Affected Women (AWAW), the Center for Civil Society and Democracy (CCSD), the Coalition for the UN We Need (C4UN), and Wo=Men Dutch Gender Platform.
Speakers invoked “The Ghosts of 1325”—carrying the voices of the past, present, and future to confront the Security Council with its unfilled promises. The event provided an opportunity for reflecting on, reckoning with, and renewing collective commitment to the vision of Resolution 1325.
On October 31, 2000, the UN Security Council unanimously adopted Resolution 1325 on women, peace, and security (WPS)—the first resolution to recognize women’s leadership and participation as critical to peace and security. From the outset, civil society has driven the WPS agenda, setting its vision, pushing governments to act, and holding them accountable while leading implementation on the ground.
Twenty-five years later, despite normative progress, women’s inclusion in peace processes remains the exception rather than the rule. Implementation has too often lagged behind rhetoric, and the WPS agenda risks being sidelined in transactional geopolitics. An agenda rooted in the prevention of war and humanization of security stands in contrast to current trends of rising violence and militarization. Marking the 25th anniversary offers an opportunity not merely to commemorate, but to provoke urgent reflection: What if 1325 were fully realized? What if it fades into irrelevance?
Speakers:
Phoebe Donnelly, Senior Fellow and Head of Women, Peace, and Security, International Peace Institute
Andreas Løvold, Deputy Permanent Representative of Norway to the United Nations
Paul Shrubsole, Acting WPS Focal Point, Permanent Mission of the United Kingdom to the United Nations
Sanam Anderlini, Founder and CEO, International Civil Society Action Network (ICAN)
Visaka Dharmadasa, Founder and Chair, Association of War Affected Women
Cerue Garlo, Women’s Alliance for Security Leadership
Mossarat Qadeem, Founder and President PAIMAN Alumni Trust
Helena Gronberg, Program Director, ICAN
France Bognon, Managing Director and Co-CEO, ICAN
Rajaa Altalli, Co-Founder, Center for Civil Society and Democracy
Adam Lupel, Executive Director, Coalition for the UN We Need
Mobina S.B. Jaffer, Former Canadian Senator representing British Columbia
Anwarul K. Chowdhury, Founder of Global Movement for the Culture of Peace
The post The Ghosts of 1325: Past, Present, Future appeared first on International Peace Institute.
A Delta Airlines első hetvenöt évében amerikai repülőgéptípusok voltak a meghatározóak a légitársaságnál. Az európai Airbus első gépe a kilencvenes évek elején jelent meg a cégnél, de az igazi áttörésre az ezredforduló utánig kellett várni. Akkor viszont fordult a kocka, az Airbusok gyakorlatilag minden kategóriában átvették a vezető szerepet a Delta útvonalain és segítségükkel a cég a világ harmadik legnagyobb légitársaságává fejlődött. A Delta Airlines történetét flottafejlesztésén keresztül bemutató sorozat negyedik, befejező részében erről az időszakról lesz szó.
A Delta Airlines és az Airbus közös történetében megkerülhetetlen szerepe volt a légitársaságok felvásárlásának. Az A310-es 1991-ben a Pan Am-től került az atlantai céghez, a következő flottabővítés pedig a Northwest Airlines és a Delta 2008-2010 között lezajlott összeolvadásának volt köszönhető.
With just five years left to achieve the Sustainable Development Goals, the global financing gap has widened to $4.3 trillion per year. The Fourth International Conference on Financing for Development (FfD), held in Sevilla in July 2025, sought to renew multilateral consensus around mobilizing resources for sustainable development.
This issue brief by David Mulet analyzes the Compromiso de Sevilla—the conference’s negotiated outcome—and the Sevilla Platform for Action (SPA), a voluntary registry of 130 coalitions and initiatives. It highlights how new mechanisms on sovereign debt, blended finance, and climate-linked instruments are translating commitments into action.
At the same time, the brief underscores persistent gaps in systemic reform, including of the international debt architecture, international tax cooperation, the large-scale reallocation of special drawing rights, governance of the multilateral development banks, and climate finance. It argues that closing the global financing gap requires bridging intergovernmental commitments with voluntary innovation to ensure that experimentation accumulates into structural change.
The post The Financing for Development Agenda after Sevilla: Aligning Commitments and Actions appeared first on International Peace Institute.
Resolution 2719—adopted in December 2023—established a framework for using UN assessed contributions to fund up to 75 percent of AU-led peace operations authorized by the Security Council. Yet nearly two years later, the Security Council has yet to authorize an AU-led peace support operation that could mobilize funding under Resolution 2719 after efforts to apply the framework in Somalia failed to achieve consensus.
In this context, the International Peace Institute (IPI), the Stimson Center, and Security Council Report convened a workshop on September 10, 2025, to assess progress in implementing UN Security Council Resolution 2719. Participants discussed the AU–UN joint roadmap for implementing the resolution, the political and financial challenges that have emerged, and lessons from the failed attempt to apply the resolution to the AU Support and Stabilization Mission in Somalia (AUSSOM).
The workshop underscored the need to maintain political momentum behind the resolution, secure predictable and sustainable funding, and strengthen coordination between the AU and UN. Participants highlighted that its success will depend on flexible, context-specific implementation and on demonstrating tangible results for peace and security on the ground.
The post Partnership in Peace Operations: Implementing Resolution 2719 appeared first on International Peace Institute.
Az idén százéves Delta Airlines történetét röviden áttekintő sorozatban többször szóba került az 1978-as légitársasági deregulációs törvény, amely átalakította az amerikai légiközlekedési iparágat. Véget vetett a légitársaságok kormányzati szabályozásának és hatására olyanok is „levegőhöz jutottak”, akik korábban nem. Éles piaci verseny alakult ki, és az amerikai társadalom szélesebb rétegei számára is elérhetővé vált a repülés. A Delta sorozat negyedik, befejező része előtt erről a törvényről lesz szó.
A légitársaságok deregulációjáról szóló törvényt megelőzően az 1939-ben alapított Polgári Légiközlekedési Tanács (CAB – Civil Aeronautics Board) felügyelte és szabályozta az Egyesült Államok egyes államai közötti légiközlekedést. Az államokon belül zajló repülések felett a CAB nem rendelkezett, azok az adott állam kormányzatának hatáskörébe tartoztak. A légitársaságok működésének szabályozása szigorú, bürokratikus keretek között zajlott. Amikor egy társaság új útvonalon szeretett volna repülni, engedélyt kellett benyújtania a CAB-hez, amely sokszor évekig húzódó eljárás keretében vizsgálta a kérelmet. Gyakorlatilag mindenbe beleszólhattak, még a díjszabásba is, meghatározva a viteldíj árának alsó és felső határát. Ellenőrzést gyakoroltak a légitársaságok összeolvadása felett is, ami egyfajta kiskapu volt, amelyen át a felvásárló légitársaság hozzájutott a felvásárolt fuvarozó útvonalhálózatához és repülőgépeihez. Ez a szabályrendszer megakadályozta, hogy a légitársaságok az útvonalkínálat, a jegyárak és a fedélzeti szolgáltatás színvonala alapján versenyezzenek egymással. Mivel valamennyien nagyjából azonos szolgáltatást nyújtottak, az utasok nem ragaszkodtak egy adott társasághoz, ha a másik menetrendje kedvezőbb volt a számukra. Ennek eredményeként a járatsűrűség lett a piaci részesedés legfontosabb meghatározója, amibe meglepő módon a CAB általában nem szólt bele. Ez a négy évtizeden át alkalmazott eljárásrend a CAB bürokratáinak biztos munkahelyet és hatalmat biztosított, de a hetvenes évek végére eljött az idő, amikor ki kellett mondani, hogy éppen ideje a változásnak.
A nyolcvanas évekre a Delta Airlines öt évtizedes működést tudhatott maga mögött és a mezőgazdasági repülőgépektől eljutott a szélestörzsű óriásokig. Olyan repülőgépek üzemeltetése kezdődött ebben az évtizedben, amelyek közül néhány ma is forgalomban áll. A nyolcvanas évek azonban nem indultak könnyen. A gazdasági helyzet, az üzemanyag ára és az 1978-as deregulációs törvény miatt kialakult verseny nehéz helyzetbe hozta a légitársaságot, amely további beszerzésekkel igyekezett előrelépni. Ezek középpontjában a Boeing volt.
A Delta Airlines nem volt egyedül a problémáival, számos más iparági szereplő küzdött hasonló gondokkal, és ahogy az lenni szokott, létszám csökkentéssel igyekezett túlélni. A Deltánál másképp gondolkodtak, a dolgozók közel tíz százalékos fizetésemelést kaptak, továbbá olyan repülőgépek beszerzését célozták meg, amellyel leválthatták az öregedő és kevésbé gazdaságos típusokat.
1960-ra a Delta maga mögött hagyta első 35 évét; az úttörő húszas-harmincas éveket, a nagy gazdasági világválságot, a második világháborút és az ötvenes évek légcsavaros korszakát. Megkezdődött és egy évtized alatt lezajlott az átmenet a sugárhajtású gépek üzemeltetése felé, a hetvenes években pedig szolgálatba álltak a szélestörzsű típusok is. Sorozatom második részében ezen időszak meghatározó repülőgép beszerzéseiről lesz szó.
A Delta történetében tizenhét dugattyús motoros, légcsavaros utasszállító típust jegyeztek fel. Ezek a gépek a negyvenes-ötvenes években a flotta gerincét képezték, aztán fokozatosan kiszorultak a társaság útvonalairól és a hatvanas évekre már csak négy típus maradt forgalomban. A DC-3-ast mindjárt az évtized elején, 1960-ban búcsúztatták, nyolc évvel később, a négymotoros DC-6-ostól és DC-7-estől is megváltak, végül a légcsavaros korszakot a Convair 340-es és 440-es gépek kivonása zárta 1970-ben. A Delta ezután egy rövid kitérőtől eltekintve már csak sugárhajtásúakkal repült; olyan Douglas, Lockheed és Boeing gépekkel, amelyekre manapság nosztalgiával szokás visszagondolni. Egyes típusok még az ezredfordulón túl is repültek, másokat kivonásuk után, a változó piac diktálta igények miatt modernebb kivitelben, hosszabb-rövidebb időre ismét forgalomba állítottak.
Az Egyesült Államokban 1925. március 25-én kezdte meg működését egy repülőgépes növényvédelemmel foglalkozó vállalkozás, hogy azután átnyergeljen a belföldi utasszállításra, majd később Delta Airlines néven a légiközlekedés globális szereplőjévé nője ki magát. Jól csengő nevét a Mississippi deltájáról kapta, arról a vidékről, ahol a története elkezdődött.
Kalandos kezdet a gyapotföldek felett
A Delta története a múlt század húszas éveinek elején indult az amerikai délen, ahol a pamutipar fontos gazdasági tényező volt. Ezt az iparágat veszélyeztette a pamut alapanyagát fenyegető gyapottokmányos bogár, amely komplett gyapotföldeket volt képes elpusztítani. Azt, hogy a kártevők elleni küzdelemhez repülőgépet kellene használni, először a hadsereg hadnagya, John Macready próbálta ki 1921-ben, az ohiói Daytonban. A következő, immár célzott kísérleteket az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának megbízásából Bert R. Coad kezdeményezte azzal, hogy 1922-ben a hadseregtől kölcsönkért gépekkel és pilótákkal gyapotföldeket permeteztetett Louisiana államban. A bíztató eredmények alapján Coad egy New York állambeli repülőgépgyártóhoz, a Huff, Daland & Companyhoz fordult, hogy építsenek egy kifejezetten légi növényvédelemre szolgáló repülőgépet. A Huff-Daland Duster elnevezésű típus 1924 júliusában emelkedett először levegőbe a hadseregtől a mezőgazdasági minisztériumhoz vezényelt Harold Harrissal a pilótaülésben. A három elkészült példánnyal a gyártó cég, a mezőgazdasági minisztérium valamint a georgiai állami mezőgazdasági főiskola közös szervezésében, még azon a nyáron megtartották az első nyilvános bemutatót. Nem eredménytelenül, mert szeptemberben az Egyesült Államok mezőgazdaságának történetében először szállt fel egy repülőgép kereskedelmi célú légi növényvédelemre. Az eseményre a Mississippi állambeli Heathmanban került sor, ahol egy Huff-Daland Duster 720 hektárt permetezett le. A georgiai mezőgazdasági főiskola novemberben egy újabb találkozót szervezett, amelyen a Huff, Daland & Company képviselőin kívül mezőgazdasági ügynökök és helyi farmerek is részt vettek.
Huff-Daland Duster
1976-ban új típus jelent meg az Egyesült Államok repülési és űrhajózási hivatala, a NASA különleges repülőgépeket felvonultató flottájában. Az eredetileg üzleti repülőgépnek tervezett Grumman Gulfstream II-esek beszerzésének célja az volt, hogy az űrrepülőgépek leendő parancsnokai és pilótái rajtuk tanulják meg és gyakorolják az űrhajózásban újnak számító manőver, a repülőgépszerű leszállás végrehajtását.
Az 1970-es években a Hold-program és a hozzá kapcsolódó Apollo repülések majd a Skylab űrállomás kifutásával a NASA figyelme a többször felhasználható űrrepülőgép (Space Shuttle) felé fordult. A hivatalosan STS-nek (Space Transportation System) nevezett űrjármű két szilárd hajtóanyagú rakéta és a közöttük elhelyezett nagyméretű üzemanyagtartályból táplálkozó saját rakétahajtóművei segítségével jutott földkörüli pályára. Ha a felbocsátás emlékeztetett is a korábbi rakétaindításokra, azt már a laikus érdeklődő is látta, hogy a visszatérés más volt, mint az a hagyományos űrhajók esetében történt. A Mercury, Gemini és Apollo űrhajók visszatérő egységei – az egyszer használatos rendszer egyetlen megmaradt részei – ejtőernyővel értek földet. Pontosabban vizet, mert az amerikaiak a szovjetektől eltérően nem a szárazföldre, hanem az óceánra tértek vissza. Ezzel szemben az űrrepülőgép, nevéhez illően, repülőgépszerűen szállt le. Ez a manőver a vitorlázógépek leszállásához hasonlított, mert a jármű a hajtóművek tolóereje nélkül, a helyzeti energiát mozgási energiává alakítva, egészen a földetérésig siklásban volt. Persze nem kecses szárnyalásra kell gondolni, mert száz tonna körüli maximális leszállósúlyával, nagy felületi terhelésű deltaszárnyával és mindössze 4,5-ös siklószámával az űrrepülőgép igencsak igyekezett lefelé. A jármű vezetésére a személyzet két tagja volt kiképezve, a parancsnok és a pilóta. Az űrrepülőgép parancsnoka a leszállás hangsebesség alatti fázisában vette át a kézi irányítást és a pilóta segítségével hajtotta végre leszállást. A pontos földet érésre csak egyetlen esélyük volt, hiszen hajtóművek híján egy elhibázott megközelítésnél nem rendelkeztek az átstartolás lehetőségével.
Egy együléses vadászgép esetében nem kérdés, hogy aki a fülkében ül, az csakis a gép pilótája lehet, de más a helyzet, ha többen is vannak a fedélzeten. Az amerikai haditengerészet (US Navy) és tengerészgyalogság (Marines) esetében elég egy pillantást vetni az egyenruha vagy az overall bal felső részére és a jelvény azonnal megmondja, hogy viselője milyen beosztásban dolgozik egy repülőgép vagy helikopter fedélzetén.
A pilótajelvények története szinte egyidős a repülőgép katonai célú felhasználásával. Hiába gondolták a Wright fivérek, hogy valami olyat alkottak, amely megakadályozza az újabb háborúkat, a valóság nem is állhatott volna távolabb a derék úttörők alapgondolatától. Nem sok idő kellett ahhoz sem, hogy a levegő harcosai először alegységeiket, majd magukat is jelvényekkel különböztessék meg mindenki mástól. A századjelvények esetében a legkülönbözőbb megoldások születtek, a pilótajelvényeknél pedig a szárny lett a közös pont.
Az amerikai haditengerészeti repülés elmúlt több mint száz évében megannyi jelvényt hoztak létre a különböző beosztásokhoz. Szárnyas kitűzőt viselhettek a ballonpilóták, repülőorvosok, ápolónők, logisztikusok, megfigyelők, meteorológusok, ejtőernyősök és a haditengerészeti háttérrel rendelkező űrhajósok is. Néhány még ma is rendszerben van, de elsősorban három aranyszárny a meghatározó. Ezeket viselik a tiszti rendfokozatú haditengerészeti pilóták (Naval Aviator) és haditengerészeti repülőtisztek (Naval Flight Officer) valamint a legénységi állományú hajózók (Aircrew), akik a repülőgépek és helikopterek fedélzetén szolgálnak. Legyen bármilyen a szárny, közös vonásuk, hogy egyiket sem adják könnyen és megszerzésük, ha vérrel nem is, de verítékkel és esetenként könnyekkel jár. Írásomban e három, sokak által áhított és kevesek által megszerzett jelvény rövid történetéről lesz szó.
Az Adony Logisztikai Központ Kft. 793,4 millió forint összköltségű projektje során logisztikai tevékenységének mesterséges intelligencián és szenzortechnológián alapuló fejlesztése valósult meg.
A fejlesztési projekthez a cég a Széchenyi Terv Plusz program „Magyar Multi Program - A kiemelkedő teljesítményű, valamint jelentős növekedési potenciállal rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása” című felhívásán nyert el 317,36 millió forint feltételesen visszatérítendő európai uniós támogatást.
Az Adony Logisztikai Központ az ország közepén található, kiváló közúti, vasúti és vízi megközelítéssel rendelkezik. A telep a Magyar Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége (MLSZKSZ) által minősített intermodális logisztikai szolgáltató központ. Az integrált megközelítés jegyében a projekt célja az volt, hogy a legmagasabb szintű digitalizációs technológiák alkalmazásával néhány éven belül egy okos logisztikai központ létrehozására tegye alkalmassá a társaságot. A megvalósított projekt fejlesztési elemei egymáshoz szervesen kapcsolódtak. Az intelligens ipari kamerarendszer mesterséges intelligencia segítségével javítja a telephelyen belüli navigáció és az egyes raktárak közötti irányítás hatékonyságát, ugyanakkor a valós idejű forgalmi adatokból keletkező hatalmas adatmennyiség a későbbiekben képes megteremteni annak lehetőségét, hogy a telephelyen belül teljesen önjáró, önvezető járművek és rakodógépek közlekedhessenek. Az inerciális navigáció és szenzor berendezés precíziós giroszkópok és szögsebesség mérők adatai alapján számolja ki a járművek abszolút elmozdulását, és a kiindulási ponthoz képest megtett út alapján megadja az aktuális pozíciót.
A projekt keretében beszerzett ipari rakodógépet is ellátták szenzortechnológiával, ami telemetria adatokat gyűjt a daru mozgásáról, majd azokat eltárolva egy későbbi automatizált rakodó rendszer betanításához nyújthat referencia adatokat. A hőszivattyús rendszerrel kiegészített csarnoképület a prediktív, és preventív karbantartási munkák elvégzésében játszik szerepet, a rakodó és egyéb munkagépekre szerelt szenzorok adatai alapján a berendezések szervizelése és javítása itt történik.
A mesterséges intelligencia, a szenzortechnológia és az Ipar 4.0 elemeinek egy fejlesztési projektbe történő sűrítése olyan mennyiségű és minőségű adattal látja el a vállalkozást, mely alapján a későbbiekben egyrészt további stratégiai jelentőségű beruházásokhoz nyújt biztos hátteret, másrészt olyan technológiák – a logisztikai központ területén teljes értékű önvezetés megvalósítása – bevezetését teszi lehetővé, amivel sem hazai, sem régiós szinten nem rendelkezik egy hasonló profilú vállalkozás sem. A fejlesztés egyaránt szolgál pilot projektként a jövőbeni fejlesztésekhez, illetve egyfajta best practice megoldásként a piac előtt járva. A fejlesztési projekt eredményeként az Adony Logisztikai Központ Kft. növekedési potenciálját tovább képes erősíteni, hozzájárulva ezzel a kkv státuszból történő kiemelkedéshez.
A Széchenyi Terv Plusz program GINOP_PLUSZ-1.1.2-21 számú pályázati kiírásán 317 359 524 forint támogatást elnyert, 793 398 810 forint összköltségvetésű fejlesztés 2022. június 6-án indult és 2024. október 30-án zárul.
Az autóüveg-gyártó vállalat 993,63 millió forint összköltségű projektje során újgenerációs innovatív hátsóüveg termékcsaládok kifejlesztése valósult meg. A projekthez az AGC Glass Hungary Kft. a Széchenyi Terv Plusz program „Vállalati kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységek ösztönzése” című felhívásán 399,91 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el.
A projekt keretében olyan újgenerációs hátsóüveg termékcsalád és gyártási technológiájának kifejlesztése történt, ami az AGC versenytársainak termékeinél magasabb minőséggel és funkcionalitással rendelkezik, valamint megfelel a rendkívül magas vevői igényeknek és tömeggyártásra érett. Az új modellekhez használható újgenerációs hátsóüveg típus kifejlesztéséhez, teszteléséhez, prototípusok gyártásához az eddigi termelési rendszer önmagában nem volt alkalmas a vevők által megkövetelt technikai, műszaki tartalommal, így a sikeres termékfejlesztéshez, a sorozatgyártás elindításához vált szükségessé a technológiai háttér megfelelő fejlesztése is.
A gazdaságban általánosan és így az autóiparon belül is az utóbbi években felgyorsultak az adatok feldolgozását segítő technológiai fejlesztések. Az AGC eddigi infrastruktúrája ezt még nem tette lehetővé, ezért mindenképpen elengedhetetlen volt az ezirányú fejlesztések elvégzése. A projekt megvalósításához olyan adatokra is szükség volt, amik eddig nem voltak mérhetőek, így szükségessé vált a megfelelő mérőeszközöket kifejleszteni, telepíteni és rendszerhez illeszteni, mert a projekt céljainak eléréséhez nem álltak rendelkezésre kész, piacon kapható megoldások.
A K+F projekt egyik fókuszpontja az üveg minőségének a javítása és a kieső selejtek csökkentése volt azzal, hogy az AGC a termelési folyamatában olyan paramétereket monitorozzon, amikről pontosan kideríthető, hogy milyen összefüggésben vannak a termék minőségi mutatóival és még a termelési folyamat során közbe tudjanak avatkozni, ha szükséges.
A korábban alkalmazott, PLC-re alapozott technológia nem volt képes nagy mennyiségű adatot megfelelő sebességgel feldolgozni, ezért szükségessé vált egy olyan architektúra, ami IT-s eszközöket használ a termelésből gyűjtött nagy mennyiségű adat (“big data”) elemzéséhez. Ezektől a fejlesztésektől azt várják, hogy az új, gyártás szempontjából nagyobb kihívást jelentő termékeket is megfelelő minőségben és darabszámban tudnak gyártani, így a K+F tevékenységük részét képező modelleket is.
A fejlesztéseknek köszönhetően már a tervezett próbagyártás előtt – akár már az árajánlatadásnál vagy az első gyártás előtt – “offline” módon fel tud készülni a Társaság (termelés, mérnökség, minőségügy és a projektvezető) a gyártásra egy hasonló modell adatait felhasználva. Ezzel a próbagyártásra felhasznált időt csökkenteni, a próbagyártás hatékonyságát növelni lehet és jobb minőségű üveget lehet gyártani.
A Széchenyi Terv Plusz program GINOP_PLUSZ-2.1.1-21 számú pályázati kiírásán 399 910 040 forint támogatást elnyert, 993 633 319 forint összköltségvetésű fejlesztés 2022. február 1-én indult és 2024. június 30-án zárul.
A cég 178,88 millió forint összköltségű projektje során kunmadarasi fióktelepének technológiai korszerűsítése valósult meg. A CornMill Hungary Kft. a beruházáshoz a Széchenyi Terv Plusz program pályázati felhívásán 125,22 millió forint feltételesen vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el.
A CornMill Hungary Kft. kukorica feldolgozással, mezőgazdasági termékek, termények nagykereskedelmével foglalkozó, dinamikusan fejlődő, több, mint 30 éves vállalkozás, amely tevékenységét a nagyigmándi székhelyén, és fióktelepén, Kunmadarason végzi. A cég a projektben csomagolási, kereskedelmi, disztribúciós tevékenységének fejlesztését a kunmadarasi telephelyén valósította meg, ahol többek között a csomagolási, raktározási, kiszállítási folyamatok zajlanak.
A vállalkozáshoz az elmúlt időszakban egyre több olyan megkeresés érkezett, ami külső cég által behozott csomagolandó áruk lecsomagolását, zsákolását igényelte. A csomagolás bármilyen szemes, darabos termékre vonatkozhat – nem csak mezőgazdasági terményre –, melyet zsákos csomagolásban lehet szállítani, értékesíteni, ilyen lehet pl. a fapellet, a műtrágya, vagy a műanyag-granulátum is.
Jelen fejlesztési projekt célja a Társaság csomagolási tevékenységének fejlesztése volt bércsomagolás formájában. Ennek keretében a hatékony anyagmozgatás érdekében 2 db homlokrakodó, 1 db zsáktöltő gép beszerzése, továbbá megújuló energiát jelentő 10 kWp teljesítményű napelemes rendszer beszerzése és üzembe helyezése történt az energiaköltségek csökkentése érdekében. A projekt része volt továbbá informatikai képzés, valamint szervezet-, folyamat és menedzsment tanácsadás is a cég és a projekt hosszú távú sikeres működése érdekében.
A beszerzett eszközök használatával, valamint a kibővülő raktározási kapacitásaiknak köszönhetően raktárkészletük anyagmozgatási tevékenysége, és a hozzá kapcsolódó külső megrendelések alapján érkezett áruk csomagolási feladatainak elvégzése is hatékonyabbá vált, melynek révén a logisztikai folyamatok felgyorsulnak, és a kereskedelmi tevékenységük volumene is javul.
A fejlesztés eredménye, hogy rövidebb határidőkkel, és nagyobb kapacitással tudják végezni a bércsomagolási tevékenységüket, így a beruházást követően piaci pozíciójuk erősödésével, és új vevők megszerzésével is számolnak, ezáltal a cég fenntartható működése válik biztosítottá, melynek eredményeként a foglalkoztatotti létszám hosszú távú megtartása is megvalósul.
A Széchenyi Terv Plusz program GINOP_PLUSZ-1.2.3-21 számú pályázati kiírásán 125 216 826 forint támogatást elnyert, 178 881 180 forint összköltségvetésű fejlesztés 2022. május 1-én indult és 2024. április 30-án zárult.
A cég 172,47 millió forint összköltségű projektje során komplex kapacitásbővítés keretében gépparkját és telephelyét fejlesztette. A beruházáshoz a Forgút Bt. a Széchenyi Terv Plusz program „A mikro-, kis- és középvállalkozások modern üzleti és termelési kihívásokhoz való alkalmazkodását segítő fejlesztések támogatása a leghátrányosabb helyzetű régiókban” című felhívásán 120,73 millió forint feltételesen vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el.
A Forgút Bt. 1998-ban Békéscsabán alakult, 100 százalékban magyar tulajdonú vállalkozás. Fő tevékenysége a mélyépítéshez kapcsolható gyártás és kivitelezés a forgalomtechnika, valamint az útépítés területén. A cég 20 fő dolgozóval, saját tulajdonú telephellyel és jelentős gépparkkal rendelkezik. A magyarországi fő és alsóbbrendű úthálózat folyamatos fejlesztésével a Forgút Bt. jövőbeli fejlődési lehetőségei között szerepelt, hogy kapacitásait bővíti, eszközállományát tovább szélesíti.
A vállalkozás burkolatjelfestési eszközparkja a projekt keretén belül került bővítésre, fejlesztésre. A beszerzésekkel ezen munkálatok most már saját erőből lesznek elvégezhetők. A projekt megvalósítása során az alábbi eszközbeszerzések és eszköz üzembe helyezések történtek meg: 1 db JCB Vibromax CT 260-120 tandem vibrohenger utak, útburkolatok aszfaltrétegeinek egyengetéséhez, tömörítéséhez, 1 db JCB 3CX TT kotró-rakodógép útburkolatok építésénél kotrási és rakodási műveletekhez, 1 db Graco LineLazer V 3900 és 1 db Graco LineLazer V 5900 kézi útjelfestő berendezések, melyek az útburkolati jelek hosszirányú felfestésére alkalmas gépek, 1 db motoros hajtású Graco LineDriver HD, amely az útjelfestő berendezés meghajtásához szükséges berendezés, valamint 1 db Hofmann RM3D-2 nagyfestőgép nagy kapacitású útjelfestő berendezés.
A fejlesztések során a vállalkozás telephelyén lévő, a gépek elhelyezésére szolgáló, korábban három oldalról nyitott, döngölt föld aljzattal rendelkező szín átépítése is megvalósult. A fejlesztések eredményeként a nyitott szín egy zárható, a gépeket a külső időjárási körülményektől megvédő helyiséggé alakult át. A beépítésre került ipari kapuk a gépek könnyebb ki és bejutását teszik lehetővé.
A vállalkozás a stratégiai és üzleti tervezési szolgáltatás bevonásával felmérte, hogy a dél-alföldi régió autópálya és közút fejlesztései hogyan lennének a legjobban kiaknázhatóak a vállalkozás számára.
A beszerzésre került eszközök megfelelnek a mai kor követelményeinek, használatukkal javul a munkavégzés pontossága és hatékonysága. A békéscsabai telep részleges energia ellátását 10,5 kWp-os napelem rendszer támogatja, míg a vállalkozás 2 fő szellemi alkalmazottjára táv- és csoportmunka feladatokat támogató üzleti felhőszolgáltatás került bevezetésre.
A Széchenyi Terv Plusz program GINOP_PLUSZ-1.2.3-21 számú pályázati kiírásán 120 730 985 forint támogatást elnyert, 172 472 837 forint összköltségvetésű fejlesztés 2022. március 1-én indult és 2024. február 22-én zárult.
A cég a 178,66 millió forint összköltségű projektje során acélszerkezet gyártó üzemét bővítette, valamint eszközbeszerzést és szervezetfejlesztést is megvalósított. A beruházáshoz a Károlyi és Társa Kft. a Széchenyi Terv Plusz program „A mikro-, kis- és középvállalkozások modern üzleti és termelési kihívásokhoz való alkalmazkodását segítő fejlesztések támogatása a leghátrányosabb helyzetű régiókban” című felhívásán nyert el 125,06 millió forint feltételesen vissza nem térítendő európai uniós támogatást.
A Károlyi és Társa Kft. 1990 óta foglalkozik építőipari kivitelezéssel, középületek, ipari- és lakóépületek építésével.
A fejlesztési beruházás keretében a Mezőberény, Vásártér utca 10. szám alatti üzemcsarnok bővítése valósult meg mintegy 834 m2-el. A csarnoképület utcai végében kiépített új iroda és szociális helyiségek szolgálják a dolgozók megfelelő munkahelyi körülményeit.
A projekt keretében egy 15 kWp teljesítményű napelemrendszer telepítése is megvalósult, melyet az új épületrész tetőzetére helyeztek el.
A vállalkozás a projekt során új termelőeszközöket is beszerzett, melyek a JCB 4CX Pro Stage5 AEC típusú földmunkagép, egy 3 tonna teherbírású dízelüzemű targonca, két db védőgázas Weldi -Míg 4500 W típusú hegesztőberendezés, valamint egy MBS 300 DG PRO típusú fémfűrészgép.
A projekt keretében a Károlyi és Társa Kft. a szervezeti struktúra és tevékenységek optimalizálását segítő szakértői szolgáltatást is igénybe vett, valamint 3 fő angol nyelvi képzése is megvalósult.
A megvalósított fejlesztések a vállalkozás hatékonyabb termelését segítik elő, továbbá a képzés és szervezeti struktúra korszerűsítésére vonatkozó tanácsadás a vállalat irányításában, a munkaerő felkészültségében jelent előrelépést, és hozzájárul a munkahelyek megtartásához is.
A Széchenyi Terv Plusz program GINOP_PLUSZ-1.2.3-21 számú pályázati kiírásán 125 059 300 forint támogatást elnyert, 178 656 143 forint összköltségvetésű fejlesztés 2022. február 28-án indult és 2024. február 29-én zárult.
A cég 370,5 millió forint összköltségű projektje során lőrinci fióktelepének újabb kapacitásbővítő, technológiai korszerűsítését célzó fejlesztése valósult meg. A beruházást a Titán’94 Kft. a Széchenyi Terv Plusz program „A mikro-, kis- és középvállalkozások modern üzleti és termelési kihívásokhoz való alkalmazkodását segítő fejlesztések támogatása” című felhívásán elnyert 259,35 millió forint feltételesen vissza nem térítendő európai uniós támogatás felhasználásával valósította meg.
A Titán’94 Kft. egy 1994-ben családi vállalkozásként alapított, alkatrészgyártással, valamint szerszámkészítéssel foglalkozó cég, amely alapvetően belpiacon az autóiparban és az elektronikai iparban beszállítóként szerepel, külpiacra pedig prémium fém szaniter termékeket gyárt.
A mostani projekt egy korábban megvalósított új telephely kialakításának második üteme volt. A szerszámkészítéshez szükséges berendezések egy részének használata eddig csak a budapesti telephelyen vagy külsős partnerek bevonásával volt megoldott, így ezen szerettek volna változtatni a kapacitásbővítéshez szükséges, technológiailag korszerű gépek beszerzésével és a hozzájuk szükséges infrastruktúra kialakításával Lőrinciben.
A már korábban megépített magas belmagasságú csarnokba csak olyan gépeket helyeztek, amelyek esetén az adagolásukhoz daru szükséges. A kisebb gépekkel nem terhelték a csarnok hasznos alapterületét, így ezeket egy korábban raktárnak használt téglaépületbe telepítették, amelyhez ezen épület funkcióváltást célzó átalakítása vált szükségessé.
A kisebb szerszámok elhelyezésére szolgáló helyiségeken túlmenően a fióktelepen dolgozók részére, illetve a további fejlesztési céljaikhoz szükséges helyiségeket alakítottak ki. Az épületet a mai kornak megfelelően szigetelték és gépesítették, hogy időtálló, fenntartható és gazdaságos legyen.
A csarnok egységben a nagy szerszámelemek megmunkálásához és javításához szükséges berendezéseket, a komplex gyártási folyamat támogatása céljából pedig a megfelelő kommunikációt és munkavégzést segítő felhő alapú szoftvereket és szolgáltatásokat szereztek be. A modern szoftverek használatához korszerű új hardver elemeket is üzembe helyeztek, melyekkel a hatékonyság és a versenyképesség tovább növelhető.
Tekintettel arra, hogy a cég erőteljes fejlődés előtt áll, elengedhetetlen, hogy gyártási folyamataik optimális módon legyenek kialakítva a legkorszerűbb automatizálási lehetőségek kiaknázásával. Ennek érdekében nagy szakmai tapasztalattal rendelkező tanácsadók segítségét is igénybe vették.
A Széchenyi Terv Plusz program GINOP_PLUSZ-1.2.1-21 számú pályázati kiírásán elnyert támogatásból 259 352 985 forint felhasználásával megvalósult, 370 504 265 forint összköltségvetésű fejlesztés 2022. január 1-én indult és 2023. november 10-én zárult.