Feed aggregator

Die mazedonische Kleinstadt Gevgelija ist unlängst zu einem weiteren Brennpunkt der europäischen Flüchtlingskrise geworden. Tausende Migranten sind…

The Italian coastguard rescues survivors from a crash at Lampedusa Island. Lampedusa, the closest Italian island to Africa, has become a destination for tens of thousands of refugees seeking to reach Western Europe. Credit: Guardia Costiera

By Katherine Tan

Conflict, persecution, and human rights violations have forcibly displaced an unprecedented 59.5 million people worldwide at the end of 2014, according to a recent UNHCR report. That figure, roughly equivalent to the population of the United Kingdom, was up from 51.2 million the previous year, already a level unseen since World War II. From 2011 to 2014 alone, the total number of forcibly displaced people increased by 40 percent. The international community must do more to support them. Inaction will not stem the tide of forced migration; it will simply exacerbate the toll on countries already struggling to bear the burden. Developed countries must come to terms with the scale of this escalating crisis and commit to resettling more of the most vulnerable and persecuted refugees.

The global forced migration crisis is perhaps the most under-reported and disturbing development facing the world today. Even more troubling than the staggering figures are the tragedy’s human dimensions and governments’ hesitance to address the plight of refugees stranded in horrific conditions along coastlines and borders worldwide. This year, an estimated 1,750 migrants have died crossing the Mediterranean Sea, over 30 times more than during the same period last year. Meanwhile, in Southeast Asia, over 100,000 Rohingya have fled persecution and apartheid-like conditions in Myanmar. Many have endured starvation and brutality aboard overcrowded boats as they are ping-ponged between nations refusing to accept them. Others have suffered imprisonment, torture and death at the hands of Thai traffickers with alleged government complicity.

The international community’s response to this humanitarian crisis has been anemic at best and morally negligent at worst. The United Kingdom recently announced that it would not accept any migrants as part of the European Union’s agreement to redistribute 40,000 Syrian migrants already in Italy and Greece. London has faced backlash for accepting just 140 Syrian refugees so far this year. Indonesia and Malaysia, two comparatively well-off Southeast Asian nations, previously announced that they would turn back any Rohingya boats found along their shores. They later agreed to accept 7,000 stranded migrants, but only on the condition that those migrants would be resettled elsewhere within a year.

Underlying this crisis is an international system ill-prepared to tackle the current scale of displacement head on. According to Thomas Gammeltoft-Hansen, Research Director of the Danish Institute for Human Rights, developed states are primarily concerned with keeping migrants outside their borders so they can avoid responsibility for admitting refugees while technically complying with international law. This simply “passes the buck” to poorer states without addressing the problem. According to the UNHCR, the world’s poorest countries bear the brunt of the refugee burden, with 86 percent of refugees hosted by developing countries and one in four hosted by the least developed countries. This imbalance threatens to destabilize states already under pressure at the periphery of conflict zones and may lead to even greater migration rates if unaddressed.

The plight of Myanmar’s Rohingya poignantly demonstrates the international system’s failure to protect the most vulnerable refugees and the broader consequences of inaction. Stripped of citizenship rights by Myanmar’s military government in 1982, the Rohingya face severe persecution and mob violence as a Muslim minority in a majority Buddhist state. Today, they are confined to heavily policed ghettos where they are forbidden access to basic services and international aid.

The United States and human rights organizations have called upon Myanmar to recognize the Rohingya as citizens, but the ruling regime has shown little interest in stemming what observers call a “slow genocide.” Whether any appeal to Myanmar’s government will gain much traction in the foreseeable future is questionable. In the meantime, the international community has failed to resettle Rohingya refugees at rates necessary to ease regional pressures. Many Rohingya have flooded into Bangladesh, a country even poorer than Myanmar and with its own migration problems, thereby exacerbating the crisis.

These circumstances make a compelling case for developed countries to offer long-term resettlement to the Rohingya. However, Australia, one of the Asian-Pacific region’s wealthiest countries, has categorically refused to resettle any Rohingya, despite urging from the UNHCR.

“Australia will do absolutely nothing that gives any encouragement to anyone to think that they can get on a boat, that they can work with people smugglers to start a new life,” said Australian Prime Minister Tony Abbott.

Abbott’s callous statement ignores the fact that most Rohingya aren’t voluntary migrants, but victims of ethnic cleansing fleeing a state that has branded them pariahs. India and China, regional giants that share borders with Myanmar, also remain on the sidelines, despite holding significant sway with Myanmar’s government.

The international community has resettled refugees en masse before, most notably after the Indochina Wars of the mid-1970s, when the United States, Australia, Canada, and others resettled more than 3 million refugees from Vietnam, Cambodia and Laos.

With such a precedent, one must ask why states are failing to act decisively now. Indeed, they may soon have little choice. Even if humanitarian motives aren’t enough to compel action, these crises’ destabilizing effects may well prove difficult to ignore.

Katherine Tan is a fellow at Young Professionals in Foreign Policy and a development professional, specializing in private sector development.

The opinions expressed in this article are the author’s own and do not reflect the views of their employer or Young Professionals in Foreign Policy.

Le thème retenu par les organisateurs pour le présent colloque est pleinement d'actualité. En même temps on ne saurait ignorer sa profondeur historique. Il est incontestablement juridique, mais il demande à être replacé dans un contexte plus large. Les diverses communications et interventions se sont au demeurant situées sur différents registres, et leur variété est davantage celles de leurs approches que de leur objet. On a évoqué les aspects sémantiques, géopolitiques, géostratégiques des murs, tout en déclinant quelques unes de leurs dimensions juridiques. Les six remarques qui suivent vont reprendre certains axes, mais pas tous. La première s'attachera à l'intitulé même du colloque, les suivantes à la vie et à la mort des murs...

Le 15 août 2015, la frégate de lutte anti sous-marine Montcalm a conduit au large des côtes chypriotes des activités de coopération avec le destroyer américain USS Porter.

An evaluation of the implementation of the Directive on intra-EU-transfers of defence-related products has been launched by the European Commission. The European Defence Agency, under its role as an interface to wider EU policies impacting defence, is coordinating with the Commission in order to raise awareness and increase the input of Member States Ministries of Defence as well as defence industry, on issues related to the implementation of Directive 2009/43/EC.

Also known as the Directive on intra-EU-transfers of defence-related products, it aims to simplify terms and conditions of transfers of defence-related products within the Community. The Directive entered into force in 2009 and was transposed into national legislation across all Member States and EEA countries by 2012.

The Commission has recently launched an evaluation of the implementation of the ICT Directive, in view of preparing a report to the European Parliament and Council by June 2016. It has contracted the independent consultancy Technopolis Group to evaluate the implementation, uptake and impact of the Directive, and to provide recommendations to address any identified problems, in view of supporting the Commission in the preparation of its report.

A central aspect of the evaluation is a survey-based consultation with European defence industry. The online survey can be accessed at this link. The consultation is due to close on Friday 18th September 2015.

According to Technopolis, all responses obtained through the consultation will be treated in the strictest confidence, in line with EU legislation on data protection, and access to the data will be restricted to a small team within Technopolis. Information will only be passed to the Commission and published in aggregated and non-attributable form.

More information

• For further information or clarifications regarding the study or the consultation, industry can contact Technopolis / Mr. Neil Brown directly at: defence@technopolis-group.com

Tíz éve a lakosság mindössze 5%-a bízott a rendőrségben, ma ez a mutató 85% és megszűnt a korrupció. Na nem Magyarországon, hanem Grúziában. Hogy történt?

A rendőrség átalakítása része volt a teljes állami apparátus átszervezésének, melynek négy alapelve volt: kevesebb hivatal, kevesebb köztisztviselő, korábbinál jóval magasabb bérek, súlyos büntetések korrupció esetén.

Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy egy hivatal összes dolgozójának felmondtak, majd újra megpályáztatták az állásokat az átalakított szervezeteknél. Az eljárás nem csak az apparátust, hanem a teljes vezetést is érintette!

Így működött ez a rendőrségnél is, ahol az újonnan kiképzett és állományba vett rendőröket az elhárítás emberei figyelték hónapokon át. Kezdetben sorra érték tetten kenőpénzzel, amit nagy médiafelhajtás közepette komoly börtönbüntetést követett. Nem felfüggesztett, hanem letöltendő. Így egy 10 dolláros megvesztegetés akár 10 év börtönt is jelenthetett a gyakorlatban. És folytatódott mindez mindaddig, míg maguk a rendőrök és az állományba jelentkezők meg nem értették – nem éri meg elfogadni a megvesztegetést.

 

Opinión - 15/8/2015
Miguel Otero Iglesias
China, la segunda economía del mundo, se ha convertido en una gran potencia monetaria, pero su modelo de crecimiento está agotado. Por ello las autoridades chinas están virando hacia la inversión y unas exportaciones cada vez más sofisticadas: todo un desafío para EEUU y Europa.

The recent confirmation of the death of Mullah Mohammed Omar, the symbolic leader of the Taliban, has added fresh uncertainty to Afghanistan's fledgling peace process.

Voici un livre que les cuistres ne doivent pas apprécier. Pensez ! un amateur d'histoire qui se mêle d'écrire un livre d'histoire !

Or, sa lecture est non seulement agréable mais très instructive. Elle permet de parcourir les siècles, au prétexte de parcourir les routes de France. J'ai particulièrement apprécié qu'il commence "tôt", c'est-à-dire au VIe siècle avant JC, manière de montrer l'enracinement géographique de longue durée de ce qui deviendra, tardivement, l'hexagone.

Les routes choisies ne sont pas "évidentes" sauf certaines qui tombent sous le sens. Pour la plupart, il s’agit d'itinéraires qui permette à Lorànt Deutsch de parcourir le pays, de long en large. Prétexte à nous rafraîchir la mémoire historique, à visiter les régions de France, à rendre concret, chronologiquement et spatialement, notre histoire partagée.

Voici peut-être le principal reproche que les hautains feront au livre : il est accessible, selon un schéma chronologique classique, où la transversalité est celle du territoire, notion quasiment chauvine.

Moi, ça m'a plu, j'ai appris des tonnes de choses et ce la m'a soufflé quelques réflexions sur la géopolitique de la France (voir mon livre). En fait, une sorte de géohistoire appliquée et joyeuse, populaire et non élitiste. D'ailleurs, le livre a rencontré un succès réel. Mérité, à mon avis.

O. Kempf

Le 14 août 2015, une section de la compagnie de Véhicules blindés de combat d'infanterie (VBCI) de la Force Commander Reserve a débuté l’exercice biannuel Steel Storm 2015, à l’état-major de la Force Intérimaires des Nation Unies au Liban (FINUL) de Naqoura.

Le 14 août 2015, une section de la compagnie de Véhicules blindés de combat d'infanterie (VBCI) de la Force Commander Reserve a débuté l’exercice biannuel Steel Storm 2015, à l’état-major de la Force Intérimaires des Nation Unies au Liban (FINUL) de Naqoura.

Az Európai Bizottságnál különösen érzékeny lett a paksi atomerőmű bővítése. Politikai döntés lesz.

Alapvetően eredetileg a Burundiban látható politikai és társadalmi feszültség kapcsán az etnikai vonal eléggé háttérbe szorult, hiszen látható volt, hogy főként Pierre Nkurunziza elnök harmadik, elvileg alkotmányellenes mandátuma miatt sodródott a tönk szélére ez a sokat szenvedett közép-afrikai ország, nem pedig azért, mert újra fellángolni látszott valamiféle tuszi-hutu ellentét. Nos, ez már a múlté, ugyanis az elmúlt hetek gyilkosságai egyértelműen azt mutatják, hogy a feszültség egyre inkább etnikai irányba tolódik el, amelyet biztosan állíthatunk Jean Bikomagu egykori vezérkari főnök augusztus 15-én történt meggyilkolása után, hiszen Bikomagu anno azt a tuszi többségű burundi hadsereget vezette, amely az 1993-ban kezdődött burundi polgárháborúban a főként hutu érzelmekkel bíró Erők a Demokrácia Védelméért (FDD – a jelenlegi kormánypárt, a CNDD-FDD katonai szárnya) lázadói ellen vívott egy évtizeden át véres harcot.

Bikomagu meggyilkolása valószínűleg válasz volt a két héttel korábban történt gyilkosságra (de egyéb elméletek is keringenek, lásd lentebb), amelyben a Nkurunzizához igen közel álló tábornokot, az egykori FDD lázadó hutu Adolphe Nshimirimanát ölték meg ismeretlenek. Ezzel pedig a nemzetközi közösség, a lakosság és minden józan lelkületű Afrika-szerető legnagyobb félelme került igazolásra, hiszen a burundi főváros, Bujumbura Kabondo névre hallgató negyedében lelőtt Bikomagu elleni támadás tökéletesen mutatja a hadseregen belül kialakult komoly etnikai megosztottságot, amely miatt a józanul gondolkodó burundi elit azonnali lépéseket sürgetett – hangsúlyozva, hogy itt már nem csak Burundi, de az egész közép-afrikai régió sorsáról van szó, hiszen errefelé a tuszi-hutu szembenállás százezrek életét követelő villongásokba csaphat át pillanatok alatt.

Persze reálisan gondolkodva egy újabb borzalmas népirtásra csekély az esély, hiszen egyrészt a lakosság is egészen másképp áll már a helyzethez, mint két évtizeddel ezelőtt, másrészt az Afrikai Unió és a régiós szervezetek is sokkal nagyobb erővel bírnak mint korábban. Annak ellenére viszont, hogy a korábbi brutális mészárlássorozat megismétlődésétől nem kell talán tartani, a polgárháború esélye reálissá vált az országban, főként, hogy a hadseregen belüli, állítólagosan kormányellenes frakciók az elmúlt hónapokban legalább 7 CNDD-FDD tisztviselő ellen hajtottak végre halálos támadást és sokak szerint a Burundi biztonsági főnökének, az elnök jobbkezének számító és az ellenzéki megmozdulások elfojtójának tartott Nshimirimanát is egy ilyen, belső csoport ölhette meg (erre utal a legfőbb ügyész azon nemrégiben tett bejelentése, mely szerint több katonát letartóztattak a gyilkossággal kapcsolatban) – az ezekben az években a politikától már eltávolodott és kizárólag az egykori polgárháború tuszi hadseregének jelképét jelentő Bikomagu megölése pedig valószínűleg válasz volt ezekre a támadásokra. Emellett persze léteznek a burundi közösségi médiákban elég gyakran publikált összeesküvéselméletek is, melyek közül kettőt most be is mutatnék itt:

1. Feltételezve, hogy nem Nshimirimana családjának, közeli támogatóinak köréből került ki a gyilkos (ezt azért feltételezhetjük, mert 2005-ben a két egykori katonai vezető elásta a csatabárdot a hagyományos burundi tehénajándékozással), akkor valószínűleg inkább kormányközeli körökben kell keresni a valódi tettest, hiszen Bikomagu az elmúlt hetekben elég komoly kormányellenes kritikáknak adott hangot, plusz elhallgattatásával egy lehetséges kormányellenes szerveződés egyik pillérét sikerült eltávolítani.

2. Sokan úgy gondolják, hogy a mostani gyilkosságnak köze lehet az 1993. október 21-én, az akkori elnök Melchior Ndadaye ellen végrehajtott és az elnök halálával végződő puccshoz is, amelyben állítólag Bikomagu elég komoly szerepet játszott, mint végrehajtó – az azóta is homályos részletek okán, akár az akkori puccs kitervelőinek is érdekében állhatott az egyik kulcsjátékos eltávolítása.

Reálisan nézve azonban ezen elméletek egyikére sincs semmiféle komoly bizonyíték, így a távolból az eseményeket követők számára nem marad sokkal több, mint a reménykedés, hogy semmi nem fog megvalósulni azokból a sötét jövőképekből, amelyeket a konfliktus kapcsán festenek Burundi elé egyes szakértők és politikusok.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Az orosz szövetségi fogyasztóvédelmi hivatal betiltotta számos amerikai borfajta importját, mivel olyan anyagokat tartalmaznak, melyek férfiak és nők esetében egyaránt terméketlenséghez vezetnek, és növelik a rák kialakulásának kockázatát.

Général : Chaque jour, 315 millions d'Européens utilisent Internet. Pour que le secteur du numérique profite pleinement à la croissance et à l'emploi, la Commission européenne a présenté en mai une stratégie pour le marché unique numérique. En juin, le Conseil et le Parlement ont conclu un accord sur la fin des frais d'itinérance en 2017 et la garantie d'une égalité de traitement de tout le trafic Internet. Consultez notre glossaire pour comprendre les grands enjeux du numérique en Europe.

Source : © Union européenne, 2015 - PE

Allgemeines : Das Internet ist aus unserem Alltag nicht mehr wegzudenken. Wir verfolgen die Nachrichten, sehen Filme und shoppen online. 315 Millionen Europäer nutzen das Internet täglich. Unser digitales Zeitalter bietet neue Möglichkeiten für Wachstum und Beschäftigung. Die EU-Kommission hat deshalb im Mai eine Strategie für den Digitalen Binnenmarkt vorgestellt. Im Juni haben sich EU-Parlament und Ministerrat auf die Abschaffung der Roaming-Gebühren ab 2017 und Garantien für die Netzneutralität geeinigt.

Quelle : © Europäische Union, 2015 - EP

General : Every day 315 million Europeans use the internet, but challenges still remain for consumers and companies alike. The European Commission presented its strategy for a digital single market on 6 May. In addition Parliament and the Council agreed in June to ban roaming fees in 2017 and guarantee equal treatment for all internet traffic. Read on for an explanation of the terminology involved.

Source : © European Union, 2015 - EP

General : Every day 315 million Europeans use the internet, but challenges still remain for consumers and companies alike. The European Commission presented its strategy for a digital single market on 6 May. In addition Parliament and the Council agreed in June to ban roaming fees in 2017 and guarantee equal treatment for all internet traffic. Read on for an explanation of the terminology involved.

Source : © European Union, 2015 - EP