Feed aggregator

/ Serbie, Région parisienne

/ Serbie, Région parisienne

Céljait tekintve elég egyértelmű jelzés az algériai ellenzék egyik neves alakjától, Ali Benflistől új pártjának létrehozása, hiszen a 2014. áprilisában tartott elnökválasztáson ő volt a második helyezett a jelenlegi elnök, az egészségi állapota miatt elég sűrűn a hírekbe kerülő Abdelaziz Bouteflika mögött 12%-os szavazati aránnyal – nem kérdés, hogy Benflis megpróbálja meglovagolni az ebben rejlő esélyeket és új pártjával, a Talaiou el-Houriyettel (A szabadság őrzői) szeretné biztosítani helyét az előbb-utóbb biztosan bekövetkező politikai átmenetben. Persze ehhez nem lenne szükség politikai pártra, de valószínűleg a függetlenség kivívásában nagy szerepet játszó és a politikai palettát azóta is domináló Nemzeti Felszabadítási Fronttal (FLN) szemben szeretne létrehozni egy, az örökségét továbbvivő ellenpólust – persze támogatói bázisa kiépítésében Benflis számít a múltjára is, hiszen személyében pont az FLN egyik régi vezetőjét tisztelhetjük (volt miniszter és a párt vezetője is).

Mindenesetre ha őszintén akarjuk értékelni a fejleményeket, akkor az el-Houriyetnek túlságosan komoly esélyei nem lehetnek a hatalomra, hiszen egyrészt Algériában elég erős és stabil “kultúrája” van az FLN-nek és nem túl nagy dicsőség más pártot támogatni, másrészt az ellenzéki palettán eddig is volt elég sok apró párt, tehát egy újabb mozgalom létrehozása csak csökkenti az amúgy sem túl nagy esélyt jelentősebb politikai szerep megkaparintására. Persze vétek lenne azt hinni, hogy kizárólag az ellenzék készül a Bouteflika utáni időszakra, hiszen néhány napja az algériai kormánykoalíció másik pártjának, a Demokratikus Nemzeti Egységnek (RND) vezetőjeként Bouteflika egyik régi támogatóját, az elnök kabinetjének vezetőjét, Ahmed Ouyahiát nevezték ki, egy olyan lépéssel, amelyet sok politikai elemző a lehetséges “örökös” kinevezéseként értékel.

Ouyahia már elég régi motoros az algériai politikában, több mint 20 éve szerepel az élvonalban, többször volt miniszterelnök is, plusz pártja mindig is hű támogatója volt az FLN-nek és Bouteflikának – mégis ő csak egy név a listán, hiszen ott van például a miniszterelnök, Abdelmalek Sellal, aki háromszor volt választási kampányfőnöke Bouteflikának vagy Lakhdar Brahimi, aki egykori ENSZ-nagykövetként az elmúlt hónapokban elég szoros kapcsolatot alakított ki Bouteflikával. Figyelembe véve azonban a társadalom rétegeiben kialakult nézeteket (itt például gondolhatunk arra, hogy a kilencvenes évek elején erőszakhulláma óta az algériaiak többsége a biztonság védelmezőjeként tekint a jelenlegi rendszerre, vagy arra, hogy a korrupciós ügyek ellenére eléggé tűrhető szociális ellátó rendszer van az országban), nehezen elképzelhető, hogy Bouteflika utóda nem kormányhoz közeli körökből kerülne ki, hiszen ahogy fentebb is megfogalmazódott már: Algériában az FLN kultúrának, a jelenlegi társadalmi berendezkedés alapkövének számít, tehát egy váltás alapjaiban rengetné meg az ország mindennapjait.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Az Afalina névre keresztelt helikopter várhatóan fele annyiba fog kerülni, mint a jelenleg a piacon kapható versenytársai. A szibériai HeliWhale vállalat a moszkvai HeliRussia 2015 kiállításon mutatta be az új helikopter.

Oroszországnak sikerült megerősödnie egy nyitott és szabad országként, és senki sem formálhatja át a saját igényei szerint – idézi Vlagyimir Putyin, Oroszország elnökének szavait a RIA Novosztyi.

A britt-holland Shell kivonul Ukrajnából, legalábbis a palagáz projektét teljes mértékben felfüggeszti a donbásszi konfliktus miatt – írja a Rusvesna. A vállalat nyilatkozatából kiderül, hogy a munka körülmények telesen megváltoztak, amióta szerződést kötöttek a Nadra-Juzovszkaja állami vállalattal.

Miért nem menti meg a Nyugat Ukrajnát? – teszi fel a kérdést a Vesztyi az amerikai Nation hetilapra hivatkozva. Az amerikai szakértők analizálták az elmúlt másfél év eseményeit és megállapították, hogy a meggyengült Ukrajna az Egyesült Államok geopolitikai parasztjává vált annak a globális sakkjátszmájában, az EU és az USA pedig nem akarja megmenteni az ukránokat.

Miheil Szaakasvili lett az Ukrajnai Állami Vállalatok Felügyeleti Tanácsának vezetője –írja a Komszomolszkaja Pravda Ajvarasz Abromavicsuszra, az ország gazdaságfejlesztési miniszterére hivatkozva. „Ma hozzuk létre az Ukrajnai Állami Vállalatok Felügyeleti Tanácsát. Ez egy szakértői csoport, akik államigazgatási tapasztalattal rendelkeznek. Ismerik Ukrajnát, és azokat a kihívásokat, amelyek az ország előtt állnak. Megvannak a saját nézeteik a reformokkal kapcsolatban. Elégedett vagyok azzal, hogy Szaakasvili kormányzó elfogadta ennek a tanácsnak a vezetését” – mondta a miniszter.

Ukrajna állami tartozása elérte az egy trillió hrivnyát (47,6 milliárd dollár) ami az ország GDP-jének a száz százaléka – írja a TASS Jurij Bojkóra, az Ellenzéki Blokk vezetőjére hivatkozva. „Az elmúlt évben megháromszorozódott, és ez egy hatalmas probléma, amit a kormány nem akar észrevenni” – mondta Bojko megjegyezve, hogy a kormány a hitelekből él, ami az elmúlt hónapokban elérte a 12 milliárd dollárt.

Le pape François effectuera son premier déplacement en Afrique en novembre. Le souverain pontife ira notamment en Centrafrique et en Ouganda. Il espère également pouvoir se rendre au Kenya.

Jacques Hubert-Rodier, éditorialiste diplomatique pour Les Échos, consacre la chronique « La Revue du jour »  au nouveau numéro de Politique étrangère.

La thèse : La Russie est-elle capable d’avoir une « grande stratégie » ? Certes, écrit Thomas Gomart dans « Politique étrangère », le conflit ukrainien a révélé la capacité et le savoir-faire de Moscou en matière politico-diplomatique. Et la Russie reste l’une des rares puissances à pouvoir le faire. Pourtant, affirme le directeur de l’Institut français des relations internationales, cette puissance a une limite. Elle est capable en Ukraine de mener une « guerre limitée », mais cette guerre apparaît comme « anachronique » comparée à ce que devrait faire la Russie pour s’adapter à la mondialisation. D’une certaine façon, Vladimir Poutine a renoué avec la stratégie de la « puissance pauvre » : jouer le prestige à l’international contre la modernisation intérieure.

L’intérêt : Que faire de la Russie ? Est-elle de retour sur les traces de l’Union soviétique ? On en est loin. Ce dossier consacré à la Russie répond à un certain nombre de questions. Car la réalité est complexe. Mais, finalement, la Russie de Poutine est à la recherche de son identité. Et le président russe a fait un pari : celui d’une « logique non économique » provoquant paradoxalement une crise économique.

La citation :« Quelles que soient les qualités des diplomaties européenne et américaine, le retour à la normalisation des relations avec la Russie risque de se faire attendre. » (Tatiana Kastouéva-Jean, Centre Russie/NEI).

 

S’abonner à Politique étrangère.

Nemzetközi bíróság által szeretné megkapni hadihajói számára Ukrajnától vásárolt gázturbináit Oroszország. Moszkva az ADMIRAL GRIGOROVICS-osztályú – amik hasonló tervek alapján épültek, mint az India számára gyártott TALWAR-osztályú egységek - és az ADMIRAL GORSKOV-osztályú fregattok számára rendelte meg az erőforrásokat, még évekkel ezelőtt a szomszédos államtól. Előbbi hajóosztályból eddig hatot rendeltek meg, ezekből kettő már vízre került, míg a másikból négyre született megrendelés, és szintén kettő került eddig vízre. Az oroszok szerint az ukrán politikai vezetők egyoldalúan megszakították a védelmi együttműködést országukkal. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az orosz Szaturn tervezőintézetben már hozzáláttak egy hasonló teljesítményű gázturbina kifejlesztéséhez, ez a program azonban csak az évtized végére hozhat eredményt.

A meglévő 17, közös NATO tulajdonban lévő Boeing E-3A Sentry légtérellenőrző repülőgépből csak 14 kerül modernizálásra és lesz képes továbbra is a szolgálat ellátására költségvetési okokból. Az első, kényszernyugdíjba vonuló példány június 23-án érkezik meg az Amerikai Egyesült Államokban található repülőgép tárolóba, ahol a száraz sivatagi éghajlat hosszú ideig lehetővé teszi a kényes szerkezetű repülőgépek tartós elhelyezését. Társai várhatólag 2018-ig kerülnek majd az arizonai tároló fennhatósága alá.

Két indiai Mil Mi-26-os óriáshelikopter kerül Oroszországban korszerűsítésre. Az 1986 és 1989 között, a légierő számára beszerzett négy forgószárnyas fele új fedélzeti számítógépet, inerciális navigációs rendszereket, terep-követő radart kap a munkálatok során.

Vietnamban a légvédelem három Sz-125-2TM rakéta éleslövészeten történő használatával mutatta be a koros légvédelmi rendszer legújabb továbbfejlesztésének működőképességét. A rövidebb idő alatt telepíthető, zavarvédettebb komplexum két, egymáshoz közel repülő célpont ellen is tud tevékenykedni, egyidejűleg két-két rakétát a célpontra vezetve.

Washingtonban a szenátus 371 millió dollárt hagyott jóvá a Stryker gyalogsági harcjárművek fegyverzetének erősítésére. Ebből az összegből elsőként az Európában (Németországban és Olaszországban) állomásozó alakulatoknál fog megjelenni a norvég Konsberg cég által kifejlesztett PROTECTOR MCT30 távirányítású torony, benne a 30 milliméteres gépágyúval, és 7,62 milliméteres géppuskával a 8x8-as kerékképletű páncélosokon.

Fort Worthben a Lockheed Martin létesítményében befejeződött egy F-16C Block 50-es repülőgép sárkányszerkezetével végzet teszt. A próba során azt vizsgálták, hogy meddig tolható ki a típus repülési ideje. A földi fárasztásos tesztek igen megdöbbentő, 25000 repült órás eredményt hoztak, ami nagyon biztató lehet a típus jövőjére nézve.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

BAE Systems Hawk T.2.

Agusta A-109E LUH.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Dassault-Dornier Alpha Jet E.

Boeing HC-97G Stratofreighter: 1., 2.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

Dassault Etendard IVM.

Agusta AB-212ASW.

English Electric Canberra T.17A.

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.

Dassault Rafale C.

General Dynamics F-111C Aardvark.

Panavia Tornado GR.4.

McDonnell Douglas F-15A Eagle.

Fiat G-91R3.

British Aerospace Harrier GR.7.

Dassault Mirage 5F.

A Mindennapiafrika blogon már hosszú-hosszú évek óta van szó folyamatosan a Kongói Demokratikus Köztársaságban történt eseményekről, hangsúlyosan a keleti országrész instabilitásáról és folyamatos konfliktusairól és ennyi év után is az az ember érzése a mindennapi híreket látva, hogy egy végtelen történetről van szó, amelynek egyszerűen nem lehet látni a végét, nem lehet tudni a megoldását. Fussuk át csak a fő eseményeket, amelyek az elmúlt két hét során történtek a Kongói DK-ban: kezdésnek mindjárt itt van a június elején végrehajtott támadás a nem túl nagy kongói légierő egyik fő bázisának számító gomai repülőtér ellen, amelyben legalább négy katona életét veszítette és amelynek valódi okairól eléggé megoszlanak a vélemények – az biztos, hogy a kormányzat szerint egy egykori Mai-Mai vezető, egy bizonyos Kambale Malonga áll az események mögött, aki Ruanda megbízásából próbált feszültséget gerjeszteni kormányzati körökben.

Nem lenne tőle meglepő egy ilyen húzás, hiszen “ezeréves” lázadónak számít Kongó keleti részén, már 1998-ban is indított támadást akkori milíciája élén Goma ellen, de a 2012-ben alakult Hazafiak Szövetsége a Békéért (UPCP) csoportjának feloszlása után az ő frakciója a kongói hadsereggel paktált le az M23 csoportjával szemben – egykori vezetőtársai viszont utóbbi oldalára húzódtak inkább, tehát Malonga volt az, aki anno jó döntést hozott, legalábbis azt hihette, hiszen a kongói hadsereg győzelme után nem kapta meg azt a várt jutalmat, amire előzetesen pedig számított. A kérdés, hogy ha tényleg ő áll a mostani támadás hátterében, akkor mi az indok? Egyszerűen csak fegyvereket akart zsákmányolni, talán megpróbálta magát jobb alkupozícióba helyezni? Nem tudni, az viszont biztos, hogy a kongói politikai palettán van még egy tucat Malongához hasonló egykori-jelenlegi lázadó, aki bármikor képes lehet hasonló akciót végrehajtani.

Szinte ezzel a hírrel egyidőben jött ki az információ, mely szerint a hosszú hónapok óta megszakadt együttműködés fonalát ismét felvéve a kongói hadsereg és az ENSZ katonai akciókra is felhatalmazott kongói missziója, a MONUSCO közös hadműveletet indított a valószínűleg legrégebb óta aktív kongói lázadó csoport, az Ituri Hazafias Ellenállási Erők (FRPI) gerillasejtjei ellen Ituri északi részén. Az 1999-ben kirobbant és a mai napig tartó Ituri-háború során a hemák által alapított Kongói Hazafiak Szövetsége (UPC) ellen jött létre még 2002-ben a ngiti etnikum támogatásával és egyik legnagyobb katonai sikereként 2003-ban visszafoglalta Bunia városát az UPC-től és bár később katonai kudarcok érték őket és több mint tízezer katonájukat szerelték le és integrálták a hadseregbe egy program keretén belül, mégis egy pár száz fős mag továbbra is meghúzta magát Ituri északi részén.

Az ellenük indított katonai akciók és a kezdeményezett leszerelési kísérletek mind kudarcot vallottak azóta, a hadsereg és a MONUSCO most próbálja végleg lezárni az ügyet – valószínűleg amúgy nem túl nagy sikerrel, hiszen azt már láttuk, hogy a probléma tüneti kezelése nem lesz megoldás és Ituriban az etnikai alapú földtulajdonlással kapcsolatos ellentétek igen mélyen gyökereznek és ennek rendezése nélkül képtelenség lesz felszámolni az FRPI-t. Amelynek létezése amúgy is a kongói kormányzat leszerelési, reintegrációs programjának, politikájának kudarca, hiszen jópár alkalommal próbálták már lezárni ezt a kérdést, de az FRPI vagy nem fogadta el a felkínált lehetőségeket, vagy katonái és vezetői néhány hónap után visszaléptek a megkötött alkutól.

Ahogy tették azt legutóbb, még 2014-ben. És akkor a poszt végére a legfrissebb, amelyben megint nem lesz túl nagy meglepetés, hiszen ha annyit látunk csak, hogy Észak-Kivu és Walikale, akkor valószínűleg a kedves Olvasó is a szomorú és hányattatott múltra gondol, amelyet a településnek és lakosainak meg kellett már élnie – és ez nem is annyira múlt, mint inkább jelen, hiszen Walikale már hetek óta el van zárva nagyjából a külvilágtól, a naponta ide érkező több mint egy tucat repülőgép nem közlekedik, ahogy a településre vezető utakon is elég rizikós közlekedni. Hogy miért is? Két oka is van a dolognak, egyrészt a Ntaberizi Cheka vezette, főleg a nyangákra építő Nduma Kongó Védelméért (NDC) lázadó csoportja elég komoly instabilitást jelent a környéken, másrészt a Raïa Mutomboki (“Dühös Civilek”, tucatnyi csoport összefoglaló neve, akik valamiféle laza szövetségben működtek korábban) milíciájának különböző frakciói is véres összecsapásokba bonyolódtak Walikale járás egyes falvaiban és környékükön – a június óta tartó harcokban legalább egy tucat civil életét veszítette, az elmenekültek számát több százra teszik. Szóval ezek jelenleg a főbb kelet-kongói események, ahogy látható, továbbra sincs nyugalom és csak idő kérdése, hogy mikor fog egy jelentősebb lázadás kezdődni megint – mert kezdődni fog, afelől ne legyenek kétségeink, főleg, hogy látjuk Kinshasa politikai manővereit.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Le chef de l'État français doit effectuer lundi la deuxième visite en Algérie de son mandat. Au menu, des discussions sur les intérêts économiques et stratégiques communs des deux pays, et une rencontre avec le président Bouteflika.

Citing efforts to provide humanitarian assistance to children in Sudan who are affected by the war in South Sudan, the United Nations Children’s Fund (UNICEF) stressed the huge demand and urgency of receiving more financial support to continue its relief work in the Country.

Az orosz válogatott magabiztosan legyőzte a brit együttest a női kosárlabda Európa-bajnokság második napján. Az oroszokhoz hasonlóan a fehéroroszok és a montenegróiak is pontveszteség nélkül állnak két forduló után.

Hallgatom egy ideje a drágámat, hogy szeretne egyszer eljutni egy Michelin-csillagos étterembe (igen, tudom, gasztrosznobizmus).

Read more...

Photo Credit: Annette Bernhardt via Flickr

The Hillary in Our Future
Michael Tomasky
The New York Review of Books

In this review of Peter Schweizer’s Clinton Cash: The Untold Story of How and Why Foreign Governments and Businesses Helped Make Bill and Hillary Rich, Tomasky looks at the controversy surrounding the donations from foreign governments to the Clinton Foundation and the speaker fees paid to Bill and Hillary. The issue, notes Tomasky, is the media is currently “[n]ot primed to investigate, or primed to scrutinize, or even primed to rake over the coals.” Instead, it’s “[p]rimed to take down” to the Clintons.

The Poet Who Died for Your Phone
By Emily Rauhala
Time

Emily Rauhala tells the story of Xu Lizh, a 20-something factory employee and poet who committed suicide in September 2014. Xu’s poetry sheds light on the lives of those factory workers charged with an array of electronic devices, as well as on the wave of suicides that brought their plight to the world’s attention.

The Missing Forty-Three: The Government’s Case Collapses
By Francisco Goldman
The New Yorker

Since the disappearance of 43 students in the Mexican city of Iguala eight months ago, the country has faced countless street protests, and its government has struggled with “an unprecedented credibility crisis” both at home and abroad. Francisco Goldman, who has been reporting on the incident for months, outlines some of the newest developments in the case.

What is Code?
By Paul Ford
Bloomberg

At 38,000 words, Paul Ford’s essay on the nature of code, hardware and everything in between might take more than one sitting. You’ll even get a personalized certificate of completion if you make it through the whole piece, so don’t be surprised when your browser tries to access your webcam.

Passion Points
By Eli Epstein
Mashable

There’s more to recent technological developments than hooking up your refrigerator to the Internet of Things or being able to program your coffee maker with your phone. In this Mashable piece, Eli Epstein looks at three stories showing how some recent technological developments has empowered and inspired people around the world.

Blogs:

Beijing Asserts, Hanoi Beefs Up by Gary Sands
Jeb Bush’s Bush Problem by Hannah Gais
BURDEN OF PEACE: A Candid Discussion with Filmmaker Joey Boink by Paul Nash
U.S. Policy Toward China: New Maps to Navigate Islands and Banks? by George Paik
Regulating Against Corrupt Practices, FIFA Edition by Richard Basas

Le 29 mai 2015, les casques bleus ont commémorés les 70 ans de peacekeeping (gardiens de la paix). 39 contingents de la FINUL étaient présents en cette journée internationale sur la place d’arme du HQ (head quarter) de Naqoura. De nombreuses autorités locales, des Forces armées libanaises, des Forces de sécurité et des membres de la communauté internationale étaient également conviées.