Biztonságpolitika és terrorizmus

A PCblogon olvastam egy írást, amely az Iszlám Állam elleni amerikai korlátozott beavatkozást azzal magyarázta, hogy egy USA beavatkozásáltaál megsemmisített IÁ után Aszad kerülne ismét nyertes helyzetbe, ez az USAnak nem érdeke, mert így Irán (mint regionális ellenfél) tovább erősödne.

Ezzel a megközelítéssel vitatkozva írtam meg a saját verzióm, (Torlódás a damaszkuszi úton – a geopolitikai magyarázatok korlátai) miszerint
1. Ez a megközelítés hibás, mert az IÁ pusztulása nyomán keletkező űrt az iszlamista milíciák és a kurdok töltenék be. De ez be sem következhet:
2. Mert az USA nem tudja megsemmisíteni az Iszlám Államot a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Légiháborúval nem lehet legyőzni, sőt tisztán katonai megoldás sincs az Iszlám Állam megsemmisítésére

Ezt követően eljtászottam a gondolattal, hogy akkor mi lehet Szíriában és Irakban a jövőben.

Egy részletet kimásolok kedvcsinálónak (vitatkozni lehet):

Jó, de akkor miért nem semmisíti meg az USA az Iszlám Államot?
Mert nem tudja. Horváth elemzésében még az elején felveti, hogy a légiháború megoldás lehetne, ennek alátámasztására megemlíti, hogy ha 1991-ben tudott az amerikai légierő 200.000 bevetést repülni Szaddám Husszein hadserege ellen egy hónap alatt, akkor az egy év alatt repült 44.000 bevetésnek nem lehet az oka más csak a lelkesedés hiánya.
A két légiháború összehasonlítása azonban sajnos a körte és alma tipikus esete. 1991-ben az USA-nak „könnyű” dolga volt. A technikai részleteknél maradva Szaddám Husszein hadserege megtette azt a szívességet neki, hogy beásta magát a sivatagba, és harceszközeit pedig csak a katonai járművekre jellemző festéssel látta el. Magyarul egy reguláris hadsereget reguláris hadseregre jellemző módon alkalmazott az iraki diktátor. Az USA saját reguláris hadserege pedig remekül ki volt képezve a világ bármelyik másik reguláris hadseregének a legyőzésére egy nyílt harcmezőn, ahol tébláboló civileknek, „járulékos áldozatoknak” még csak az eshetősége sem állhatott fel. Miután az USA megteremtette a légifölényt Kuvait kék ege felett, kedvére bombázhatta éjjel nappal az ellenséget. Bombázta is 200 ezer bevetésen, néha a CNN kamerái előtt. Az első értékelések még arról szóltak, hogy a háborúk új korszaka született, hiszen a légierő egyedül kényszerített térdre egy ellenséget, ám az amerikai hadsereg későbbi tapasztalat feldolgozó munkái ezeket a megállapításokat kétségbe vonták. A földön tapasztaltak ugyanis azt mutatták, hogy a Szaddám Husszeinhez magasabban kiképzett, elit Köztársasági Gárda alakulatai egy hónap bombázás után is rendelkeztek még bőven hadrafogható harckocsikkal, és harcoltak is velük.
Az Iszlám Államnak nincs reguláris hadserege, nem viselnek a fegyveresei egyenruhát (szándékosan nem is katonák írok). Nem használnak jellegzetesre festett katonai járműveket nagy számban (bár valamennyi van a birtokukban mióta az iraki haderő elhagyott talán néhány tucatot, százat – nem 2000 darabot), nem masíroznak látványosan nagy számban. Ezzel szemben ruházatuk nagyrészt megkülönböztethetetlen a civil lakosságétól, akik közé szívesen rejtőznek vagy kifejezetten élő pajzsként használják őket. Tisztában vannak a gyengeségeikkel, ezért egyetlen kivételtől eltekintve sosem bocsátkoztak idáig még álló, vagy frontháborúba. Amikor megtették Kobane város ostrománál, a szövetséges légierő porig bombázta őket, mert civilek már nem voltak a városban. A hatékonyság más kérdés volt, mert bár a nemzetközi koalíció négy hónapig bombázta az Iszlám Állam fegyvereseit, a döntő fordulatot a kurd felmentő erők érkezése jelentette.
Tetszik, vagy nem tetszik, a nagy olasz teoretikus Giulio Douhet kb. 100 éves légiháborúja nem jolly joker, nem megoldás mindenre. A gyorsan feledésbemerülő Afganisztánban sem volt az, pedig ott 2001 után kedvükre bombázhattak az amerikaiak (félek, ami megmaradt az átlag olvasóban ebből, az csak a lebombázott esküvői menetek szomorú történetei) a tálibok pedig folyamatosan erősödtek. Pedig ott még szárazföldi erők is voltak: afgánok, amerikaiak és még ki tudja hány náció. Tudomásul kell venni (és ismerve a magyar közállapotokat ennek sokan örülnek is), hogy az USA nem tud mindent megoldani, legyen szó politikai vagy katonai téren. Az Iszlám Állam elleni háborúhoz rendelhetne még több erőforrást, de naivitás lenne azt gondolni, hogy ez az egyetlen problémája. Hogy csak a két legégetőbb katonai kihívást említsem, ott van épp Oroszország agresszív fellépése és európai NATO szövetségesek noszogatása/megerősítése illetve Kína fokozatos megerősödése a csendes-óceániai térségben

Életem egyik nagy élménye volt, mikor nyáron meglátogathattam két fogadás keretében három hadihajót Koppenhágában. Mindhárom hadihajó a Standing NATO Maritime Group 2 (SNMG2) részét képezte, amelyek később a NATO Baltops 2015 haditengerészeti gyakorlatán vettek részt. Azokon helyszínen ott volt Zord Gábor és a Honvédelem.hu is, pazar képeket készítve.

Mielőtt azonban ezek a haditengerészeti egységek eljutottak volna a lengyel partokhoz, megálltak Koppenhágában. Előtte a Dynamic Mongoose gyakorlaton vettek rész Norvégia partjainál. A hadgyakorlaton az alábbiakat gyakorolták:
-          Anti-Submarine Warfare (ASW), including Submarine and Air cooperation at unit level,
-          ASW including Surface and Air cooperation at unit level up to Task Group level;
-          Anti-Surface Warfare (ASuW) for Submarines

Mit jelent ez magyara fordítva? A 11 ország hadihajói (10 NATO + egy partner ország) azt gyakorolták, hogy hogyan lehet közösen orosz tengeralattjárókat azonosítani, követni, elfogni ... Mivel egy is beszélgetésre lehetőség is volt a fogadások alkalmával, az is kiderült, hogy bizony az orosz tengeralattjárók is ott voltak a gyakorlat környékén és ők is élénken figyelték, hogy mit gyakorol a NATO. Ez tisztára olyan, mint a "Vadászat a Vörös Októberre", meg a hidegháború macska-egér harcai az Északi-tengen, vagy az Atlanti-óceánon.

A SNMG zászlóshajója a USS Vicksburg (CG 69) volt, egy Ticonderoga osztályú rakétás cirkáló, mindenféle feladatokra alkalmas fegyverrendszerekkel, ez volt az egyik hajó amin nem voltam (de remélem olvassák a budapest amerikai nagykövetségen ezt a posztot és most már tudják, hogy szeretném ha eljutattnának egy ilyen vagy bármilyen más vagy több amerikai hadihajóra :).

A hajóosztály lelke az AN/SPY-1 három dimenziós, többfunkciós, fázisrácsvezérelt antennájú lokátorral (bármit is jelentsen ez a fázisrács vezérelt dolog, jól hangzik). Mivel nem értek hozzá, nem is ecsetelem tovább a nagyszerűségét.

Az alábbi képeken csak egy dolog nem látszik - és így egy kicsit csalókák a képek - a MK-41 függőleges indítórendszer, amelybe a Wikipedia szerint nyolc fajta rakéta van betöltve (összesen 61 kilővő tubus van Ticonderoga osztály hajóin, nem számítva az első öt hajót. Ezekkel a rakétákkal képes elsősorban  hadihajó a fenti feladatokra, légvédelemre, tengeralattjáró ellen hadivselésre és felszíni célok leküzdésére (amit nem gyakoroltak, de amire elvileg szintén képes az a ballsiztikus rakéták elfogása is). 

Az első képen a hajóhíd és alatta a AN/SPY-1 lokátor egyik antennája. Négy van belőle, minden irányba néz egy, innen könnyű megismerni. Alul kikandikál a Mk-45 127 mm-es űrméretű könnyű automata ágyú, azt is a radarok irányítják
Itt egy közelibb kép róla, szép áramvonalas. Ez a régebbi típus (Mod 2), az újabb verziót az osztály későbbi hajóin onnan ismerni meg, hogy a toriny szögletesebb lett.  Nem tudom milyen volt éppen a terrorveszély szintje Koppenhágában, de az óvintézkedések megvoltak.
Itt egy közelebbi kép is.
A hajó orrában mindkét oldalon is volt egy M2 Browning nehézgéppuska Ez a hajóhíd egy részlete. Gondolom azok a zászlók ott olyanok, mint amit  katonák hordanak a díszegyenruhájukon, és az elismeréseket, az egyes hadműveletben, háborúkban való részvételt jelzik (akit érdekel, itt lehet böngészni a látott szalagok jelentését: Military awards of the United States Department of the Navy.

Ez itt egy 25 mm-es Mk 38 mod 2 Bushmaster  gépágyú, ami manuálisan és a hajóhídról is kezelhető. A kis gömb a tetején egy elektor-optikai felderítőeszköz, lézeres távmérővel, FLIR-rel, egyszóval mindennel ami a távírányítású működéshez kell. A internet azt írja, hogy ezeket azért szerelték utólag a cirkálükra, hogy legyen hatékony fegyver ha kis hajókkal, gumicsónakokkal támadnák tömegesen (swarming) egy egy hajót. Gyanítom, hogy a USS Cole elleni támadás után dönthettek erről, amikor Áden partjainál egy robbanószerrel megrakott motorcsónakkal robbantották meg az al-Káida egyik öngyilkos merénylője a rombolót. A két Bushmaster a helikopterhangár tetéjén van.
Még egy kép a két BushmasterrelEz a híres Phalanx lokátorirányítású közel légvédelmi gépágyú a hajó közepén. A net két darabról ír hajónként, de én legalább négyre emlékszem. Ennek a fegyvernek a feladata a hajó felé tartó légi eszközöket (főleg rakéták) az utolsó pillanatban még megállítsa, mert a hatótávolsága kb 3 km maximum.
Még egy kép a Phalanxról
Ez itt a hajó tatja, háttérben a kikötő egyik vontatójával, ami majd elhúzza a mólótól a cirkálót. A második 127 mm-es ágyú előtt, igazán a hajó végében látható két négyes tubusban elhelyezett Harpoon hajók elleni rakéták.
Végül egy hosszanti kép a USS Vicksburgről, a neten vannak fent képek, hogy melyik antenna mire való (pl itt) Nagyon érdekes, kár hogy nem érdekel jobban ez a téma.
 Itt egy hosszantibb kép is a a cirkálóról

Az SNMG 2 többi hajóegysége a kanadai HMCS Fredericton (FFH 337), a török TCG Goksu (F 497), a német FGS Spessart (A 1442), és a holland HNLMS Tromp (F 803) volt. Jószerencsémnek és kezdeményező természetemnek köszönhetően a négy hajóból háromnak a fedélzetére rátehettem a lábam is. De mivel ez a poszt már így is hosszú róluk egy másik alkalommal lesz majd szó.
 
 

Nem sok újat akarok most mondani ebben a témában. Ahogy pár helyütt nyilatkoztam már (talán le is írtam?), a lehetőség elvileg adott, nem zárható ki.

De akkor miért nem hiszem, hogy az Iszlám Állam terroristái a menekültek közé vegyülve próbálnának Európába jönni azzal a céllal (ez nagyon fontos kitétel), hogy terrorcselekményt kövessenek el. Megállok egy pillanatra, milyen céllal jöhetnének még, kérdezheti bárki? Jöhetnek, mert kiakarják pihenni magukat, látni akarják a családjukat, haldoklik valamelyik rokon. Jöhetnek, mert forró lett a lábuk alatt a talaj Szíriában, és egy picit jó lenne, ha nem lennének szem előtt. Mindkét esetben aztán visszamennénk majd. Jöhetnek azért is mert elegük van, hihetetlen, de nem mindenki hard core dzsihadista, vannak akik kikészülnek a lefejezős videoktól, az ideológiai vonalasságtól, vagy egyszerűen csak a háborútól. Nem képzett katonákról van szó (azok is kikészülnek btw ha nincsenek rendszeresen és rendesen pihentetve) de vannak olyanok is, akik a hitüket nem veszítik el, csak összevesznek a kinti parancsnokaikkal és hazamennek, mert nem egyezik az eszme és a gyakorlat számukra. Minden rendes forradalomban látunk ilyeneket.

Nyilván a magyarországi (és nyugati országokban) vita le van egyszerűsítve arra az opcióra, hogy támadni jönnének-e. Most hogy, már hónapok óta hallgatom a többi magyar szakértőt, azt mondhatom alapvetően két "iskola" kristályosodott ki (képzavar?) ebben a tekintetben. Az egyik iskola azt mondta a veszély imminent, a menekültek közé vegyülés komoly és reális veszély, ezt képviseli Nógrádi György, Georg Spöttle, Földi László a hírszerzés volt műveleti parancsnoka (ezt csak azért írom, ide mert az ő személye talán nem annyira ismert). Abszolút nem dehonesztáló jelleggel, de mindhármukban közös, hogy karrierjük során - nem tudom mi a jó szó - de az "állami szervezetekben" dolgoztak kommandósként, hírszerzőként (Nógrádi György ezt cáfolta).

Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy akik a katonák, rendőrök, hírszerzők, elhárítók stb. 30-40 éven keresztül, azok óhatatlanul a világot fenyegetéseken keresztül látják, értelmezik. Ez teljesen természetes, mert a külvilág számára nagyrészt láthatatlanul dolgoznak, a munkájukat pedig újabb és újabb "problémák", "ügyek" "esetek" megoldása jellemzi. Az államszervezet működési logikája olyan, hogy mindenre fell kell készüln, amire csak egy kicsi esély is van, hiszen a miniszter, az állam sose mondhatja azt, hogy ááá, ez nem valószínű, nem kell aggódni. Aminek egy kicsi valószínűsége is van, a potenciális veszély, szerintem ez az állam logikája. Ráadásul ez a rendőr, katona, hírszerző, elhárító világ egy zárt környezet, ami erősíti a belső csoporttudatot, az egymás és az állam iránti lojalitást (itt most Államot kellene talán írjak, nagy Á-val, esetleg Hazát, amely a kormányok felett áll) és zártságánál és hierarchizált jellegénél fogva tele van félinformációkkal, pletykákkal, sejtésekkel és sejtetésekkel.

Kicsit messzire kalandoztam, azt akartam csak mondani, hogy aki ilyen háttérrel jön, az nagy valószínűséggel veszélyt lát mindenhol. Elfogadom, hogy ilyenek, Nógrádi Gyuri bácsival és Georg Spöttlével ismerjük is egymást (természetesen, hiszen ugyanazokon a helyeken szoktunk fellépni). Normális, baráti viszonyban vagyunk, eddig sem értettünk mindenben egyet, ezután sem fogunk (de persze más dolgokban meg egyetértünk).

Mi van a másik iskolával. Én és még pár másik kutató/elemző azon a véleményen van, hogy a számos érv szól az ellen, hogy az Iszlám Állam, vagy akár a szíriai al-Káida a menekültek közé vegyülve küldene terroristákat Európába. Most csak a saját nevemben nyilatkozok, és azt elmondtam itt, nem ismételném meg (Magyar Nemzet Online: Terroristák is lehetnek a menekültjeink között?:
 Több érv szól ellene

A téma kapcsán portálunk felkereste Wagner Péter biztonságpolitikai szakértőt, aki elmondta: az elvi veszélye megvan annak, hogy az IÁ csónakokon küldjön terroristákat Európába, azonban több érv is szól ez ellen. A terrorszervezetben ugyanis rengeteg olyan ember harcol, aki európai útlevéllel rendelkezik. Nekik semmiféle gondot nem jelent a hazatérés Európába, így szervezési szempontból sokkal könnyebb lenne őket mozgósítani az európai célpontok ellen.

Másrészt az IÁ nem elsősorban Európát célozza meg, ez inkább az al-Kaidára jellemző, amely mindig a nyugati célpontok támadásában volt érdekelt. Ezzel szemben az IÁ inkább a saját államának kiépítésén dolgozik, az erőforrásait ennek rendeli alá. Így az öngyilkos merénylőket inkább Ramadiban, Aleppóban és Damaszkuszban vetik be.

A szakértő emlékeztetett arra, hogy ha politikusoktól hallunk ilyen figyelmeztetéseket – legyen szó akár túlzó aggályokról –, akkor ezeket érdemes fenntartásokkal kezelnünk. A nemzetközileg elismert líbiai kormány ugyanis most azon dolgozik, hogy támogatást szerezzen a nyugattól. Ezért abban reménykednek, hogy ha veszélyérzetet tudnak kelteni ezekben az országokban, akkor azok segíteni fogják az országot.

Nem túl hatékony módszer

Wagner Péter kiemelte, hogy a menekültek közé becsempészett terroristák tézise azért is problémás, mert menekültnek lenni életveszélyes, de legalábbis kockázatos vállalkozás, hiszen sokan belefulladnak a tengerbe az út során. Emellett nem elegendő elindítani egy öngyilkos terroristát, mert egyáltalán nem biztos, hogy az egy hónap múlva is véghez akarja vinni a cselekedetét: ezeket a harcosokat ugyanis motiválni kell.

Ha viszont magukra hagyják őket, hogy hetekig egy csónakban tengődjenek, akkor könnyen letehetnek a céljukról. Így a Földközi-tengeren keresztül történő utaztatás a legkevésbé hatékony módszer a terroristák szállítására, akiket ráadásul még le is kapcsolhatnak a zöldhatáron. és ugyanakkor ha én az Iszlám Állam külföldi/európai műveletekért felelős vezetője lennék, talánék hatékonyabb módjait 

(ez az interjú anno egy líbiai hír kapcsán készült, de Szíria/Irak kapcsán is megáll, maximum ez az útvonal biztonságosabb)

Nem azért írom ezt a blogposztot, hogy ezeket leírjam megint, hanem mert találtam egy nyúlfarknyi nyilatkozatot az egyik dán napilapban, ami megerősít abban, amit fentebb leírtam a két "iskola". A Jylland Posten vezető dán napilap tegnap megszólaltatta a dán titkosszolgálatot, a PET-t (10. oldal), amely azt mondta, hogy igen, a veszély fenn áll, hogy ha nem ellenőrzik a határt, akkor nem tudják ki jönnek, de természetesen figyelnek arra, hogy a menekültek között lehetnek olyanok, akik szimpatizálnak, fogékonyak az szélsőségesek propagandájára (azaz már ők sem mondják, hogy köztük vannak). (Szemben a magyar gyakorlattal Dániában a polgári szolgálat a PET vezetői sokat - felelős minden országhatáron belüli tevékenységért legyen az hírszerzés vagy elhárítás, civil vagy katonai, ezzel szemben a katonai szolgálat, a FE felelős minden külföldi hírszerző és elhárító tevékenységért). Magyar szemnek talán furcsa, de a PET vezetői sokat és gyakran nyilatkoznak és relative informatívak. Érdemes megnézni a weboldalukat, mennyi info van rajta, még az angol verzióban is.

Az érdekes, és amiért neki fogtam a posztnak, mert a cikk másik részében (11. o.), megszólal a   Frank Jensen a PET volt műveleti igazgatója (2012-ig töltötte be ezt a pozíciót), mondhatnám Földi László dán megfelelője volt. Megnyugtató számomra - talán önmagam megerősítésére írom ezt a posztot - hogy érvként ő is azt hozza fel, hogy a terroristáknak sokkal egyszerűbb módjuk is lenne beutazni az EU-ba, mint a veszélyes, drága, heteken, hónapokon át tartó menekült útvonal. Örülök, hogy máshol is él ez a két iskola, nem csak mi hazai "civilek" (kutatók) vagyunk eltévedve.

Jelenleg olyan 15-20000 külföldi harcol az Iszlám Állam soraiban, és emlékeim szerint olyan 3000-5000 teszik az európai önkéntesek számát. Az pont 3000-5000 eu-s útlevél. És még azokról szó sincs, akik csak segíteni mennek és esetleg odaadják, vagy elveszik tőlük az útlevelet a keményebb arcok.

A terroristák ugyanis nem kaphatnak kedvezményt, vagy ingyenes utat, mert konspirálódnának az út során, talán ez egyértelmű. Kifizetnél két háromszor annyit egy bizonytalan kimenetű útra,  mintha repjeggyel, akár egy hittárstól kölcsönvett, manipulált útlevéllel hazarepülni?

Persze az kölcsönadott útlevéllel utazók, vagy saját önkéntesek a hazatérése 100 százalékos biztonságú, nem kínál teljes anonimitást, mert az EU vagy Törokország fenntart egy kb. 18.000 nevet tartalmazó listát azokról, akikről feltételezik, hogy Szíriába akarnak menni, vagy ott vannak és figyelik a nevüket a törökországi reptereken. (ezt nem tudom lehivatkozni, de már kétszer olvastam, különböző helyeken. Sem a pontos számban, sem a intézményben nem vagyok biztos, amelyik gondozza a listát, de a lényeg, hogy a hatóságok sem tétlenek), de csak azok ellen tudnak fellépni, akik bizonyíthatóan tettek valamit.

Földi László gondolatmenete az volt az ATV-ben (egyszer láttam hosszan nyilatkozni Kálmán Olgánál), hogy a menekültek között beszivárgott terroristák végül majd a mecsetekben és környékükön felbukkanva kezdik meg a toborzást, akció előkészítést. Ez a gondolatmenet reális, csak az a baj vele, hogy a mecseteket és környékét már mindenhol figyelik, ott vannak a mikrofonok, , mennek a kamerák és az arcfelismerő szoftverek, kettősügynökök, informátorok (nyilván nem tudom, csak feltételezem, de elég sok érv szól mellette). Végül tehát mindkét potenciális "célszemély" nagy valószínűséggel ugyanott fog felbukkanni. Tehát ha választhat az Iszlám Állam, hogy beküld útlevéllel egy terroristát 500 euróért, és az oda is ér fél nap alatt repülővel vagy egy másikat 1 hónap alatt 2000 euróért, majd mindkettő ugyanannál a mecsetnél kezd el szaglászni Brüsszelben, akkor te melyiket választanád?

Nem tudom meddig nő még a menekültek száma, lesznek fél millióan, egy millióan egy két év múlva? A nagy számok törvénye szerint bejöhetnek, átcsúszhatnak köztük olyan terroristák, akik azért jönnek, hogy robbantsanak. Mivel egy állam erőforrásai mindig korlátozottak, ezeket oda kell csoportosítani, ahol a legnagyobb hatékonysággal kecsegtetnek, és ezek nem a idővel talán nyilvántartásba vett tömegek lesznek elsősorban. A téma hangulati értéke sokkal nagyobb, lehet félni, főleg a nagyrészt csak a magyar online külpolitikai újságírásra hagyatkozó egyszeri magyar olvasónak aki amúgy is mindenen parázik a körülötte levő világtól, mert nyelvtudás hinyában elszigetelve érzi magát (el is van szigetelve). Ezt a vitát nem lehet eldönteni, nem egy eldöntendő kérdés, csak ezt nehezen tudjuk elfogadni. De mindegy, a lényeg, hogy parázni nem kell, lesznek itt nagyobb gondok. 

Múlt vasárnap lehetőségem volt csatlakozni ahhoz a delegáciohoz, amely elrepült Litvániába, hogy átvegye a jelképes kulcsokat  a balti légtér védelme céljából. A  siauliai-i légibázison a norvég légierő F-16osai települtek (egy másik, olasz kontingens Észtországban) tőlük vette át a Gripen  kontingens szeptember 1-vel a feladatot, egyben a Baltic Air Policing (BAP) vezető nemzeti feladatait. 
Ezt a poszt most csak a norvégokkal foglalkozik. Sikerült kint összeszedni a mérségkelten informativ PPT-t és persze közelről körbe lehetett járni a norvég F-16sokat is.

Ez itt a négy norvég F-16-os egyike, amelyik készülséget ad.

A hivatalos program előtt a két gép kapott egy gyakorló riasztást. Egy mikrobusz elszáguldott mellettünk.
 Aztán elgurultak a felszállópálya felé.
 Mind a ketten.
 Szépek voltak és zajosak. Hamarosan két Gripen is a levegőbe emelkedett.
 A harmadik kiállítási tárgyként várta, hogy a sajtósok lefotózzák és háttere legyen (egy Gripennel együtt) a hivatalos események utáni sajtótájékoztatónak.
Nem néztem még meg ilyen közelről eg F-16-ost. Bár a legutóbbi Roskilde-i Airshown megtehettem volna. Most, hogy a dán légierő modernizációba beleolvastam egy kicsit, elmondhatom, hogy a dán, norvég, holland és belga F-16-sok hasonlítanak egymásra. 1975-ben az European Partner Air Forces csoport keretében együtt rendeltek talán 2xx db F-16 A/B, és amikor azidő úgy hozta, akkor együtt is modernizálták F-16AM/BM Block 15 MLU-ra.

 Ha jól értem ez a Sniper célzó pod
A norvég és a magyar parancsnok egyeztet a hivatalos program végén. Háttérben az egyik régi hangár. A BAP gépeit nem ezekben tárolják.
 Ott pihen a negyedik F-16-os.


 A sajtóhírekben is (talán) megjelent kulcsátadás. A hivatalos ceremónia és ünnepi beszédek után a norvég és olasz parancsokok átadták a balti légtér "kulcsát". Az olaszokat Németország eurofighterek váltják az Ämari légibázison. A program folytatódott, de erről majd egy másik posztban.
 Nem sokkal később megérkezett az olasz légierő szállítógépe, hogy hazavigye az olasz kontingenst (legalábbis gondolom azt a részét, akik az ünnepségre átjöttek a bázisra)
 A KC-767-es légiutántöltésre és képes.
  A mikrobusz fölött, a gép szárnyán (és a másikon is) látható egy légiutántöltő konténer. A kép közepén egy merev léguitántöltő cső is látható a gép farka alatt, így bármely NATO-gépet tudja utántölteni (még utána kell nézzek, miért is létezik ez a két verzió)

Itt már mi is a kifutópályán vagyunk, hogy megkezdjük a felszállásunkat.

(köszönet a HM-nek, hogy csatlakozhattam a delegációhoz)

Ritkán lehet olvasni a honvédség egyik legkisebb missziójáról, az UNIFIL II-ben működő magyar katonai térképészekről. Egy volt szerencsém meglátogatni őket 2010-ben asszem. Már nem tudnűm pontosan felidézni mit mondtak, de annyi megmaradt, hogy a feladatuk, hogy az izraeli-libani határ nagy részét pontosítsák.  Bármilyen érzékeny is a terület, a határ pontosan még nem volt/nincs kijelölve, és ebben a nagyjelentőségű munkában a magyar katonák kulcsszerepet játszanak.
Az ú.n. Blue Line (valamiért ez lett a határ neve történelmileg) pontos kijelölése során az a cél, hogy 50 méreterenként legyen a kék  hordó lerakva. Amikor a térképszek kimérik a pontos helyét, bejelentik a libanoni és izraeli félnek, hogy megvan a pont. Egy megbeszélt időpontban kijön mind a három fél, mindegyik hozza a GPS készülékeit, és árgus szemek kíséretében az ENSZ lerakja a hordót. Nyilván egyetlen négyzetcentiméterről sem mondhat le egyik ország sem a földterületéből, ezért olyan fontos ez.
Sajnos akkor nem volt lehetőség kimenni és megnézni egy ilyet, de remélem a legközelebbi látogatáskor összejön majd. A mi látogatásunk annyira hirtelen és gyors volt, hogy csak a bázison volt idő beszélgetni, meg inni egyet a kávézóban. A februári időjárásnak megfelelően egész nap ömlött az eső.
Miért írok most erről? Mert a Honvédségi Szemlében megjelent egy cikk az UNIFIL II misszióról és a magyar részvételről. Még az is lehet, hogy ezekről is írnak benne (elolvastam már egy hónapja, de nem emlékszem.
Kállai Attila alezredes – Lusták Péter alezredes: Magyar katonai részvétel az ENSZ dél-libanoni békefenntartó missziójában, Honvédségi Szemle 2015/3 
Ez első két kép alán Szidonban készült, de az is lehet, hogy Naqurában, ahol a misszió bázisa is működött. 

Ezek a képek a bázison készültek, kutyafuttában. Ma már emlékeim szerint elköltözött innen a bázis fel a hegyekbe. Ha jó idő volt, pazar lehetett (leszámítva a nagyon párás időt), mert az akkori bázis közvetlenül a tengerparton feküdt. Mivel a misszió akkor olyan 12.000-16.000 főből állt, ezért itt csak a HQ működött szerintem. Az egyes dandároknak meg volt a maguk bázisai bent a Bekaa völgyben.

A költözés oka részben az volt, hogy szűk volt a bázis, és a helikopterekkel ugyan le lehetett szállni de elég szűkösen :)


Car pool

Nem tudom mi  a mostani helyzet, de abban az időben az elhelyezéshangulatos konténerekben történt. Az utolsó képet megnézve látszik, hogy mennyire meredeken emelkedik a vidék. Naqura egyébként a libaoni-izraeli határon fekszik a tengerparton. Az UNIFIL bázis pedig Baqura város déli szélén feküdt, azaz utána már valószínűleg semmi sem jött az izraeli határig.

A UNIFIL II misszió nem csak szárazföldi és "légierő" elemmel rendelkezik, hanem haditengerészetivel is. Az alábbi képeket még Bejrútban lőttem, ahol szerencsémre pont ott létemkor között ki az egyik hadihajó. Egyelőre csak annyit látok, hogy mintha a portugál haditengerészet hajója lenne.

Korom tábornokkal van egy rövid interjú a honvedelem.hu-n, benne a készülő iraki misszióról is. Számomra három olyan újdonság van a szövegben, amit leírva még nem láttam. Hallani már hallottam, és Erbilben elég nyilvánvaló is volt, de mondom leírva most először látom.

Az egyik, hogy nem csak Erbilben, hanem az egész kurdisztáni régióban jelen lehetnek majd a katonák (a parlamenti határozt nekem kicsit kétérételmű, de a hivatalos megnyilatkozások mindig csak Erbilt említették),  a másik pedig, hogy középtávon nem csak force protection feladatokkal számol a HM, hanem a kiképzési feladatok átvállalásával is.
Ez a gyakorlatban a kurd területeken a kiképzést támogató erők biztonsági felügyeletét jelenti. Magában foglalja az objektumok és a kiképző erők védelmét, de adott esetben – ha szükséges – a kiképzésben is részt tudnak venni.

Lehet ezt persze belemagyarázásnak is mondani, de szerintem Korom tábornok arról beszél, amit terveznek.

A harmadik újdonság, inkább csak információ, az előző posztban felvetett gondolathozkapcsolódik, azaz hogy a magyar kontingens kitelepüléséhez valószínűleg fel kell építeni egy tábort, saját magunknak kell megoldani az elhelyezést. Nekem erre utalnak a tábornok szavai:
Mikor indul ki az első kontingens?
Majd akkor, ha úgy látjuk, hogy minden olyan feltételt biztosítottunk a magyar katonáknak, amelyek segítségével probléma nélkül el tudják látni feladatukat. 
Ergo, még semmi sincs kész, de folyik a munka.

Iraki misszió, 2015.06.15.
http://www.honvedelem.hu/cikk/51530_iraki_misszio

Ebben a a mai rövidhírben, ha jó vagyok hájogkovácsolásban, akkor a 17 milliárdos összeg az érdekes. Eredetileg arról volt szó, hogy max 20 milliárd forintba fog kerülni a misszió, ami azért ilyen magas, mert az indítás beszerzésekkel is jár. Aztán szó volt róla, hogy az USA-val tárgyalások folynak, hogy miben tudna minket a szövetségesünk segíteni.

Ha mégis 17 milliárdba kerül a misszió elindítása, akkor az azt jelenti, hogy - valószínűleg - a saját tábor felépítése, konténerek beszerzése, esetleg járművek bérlése/beszerzése is benne lesz költségekben. Nem biztos, talán.

A tervek szerint kedden szavaz az Országgyűlés az idei költségvetés módosításáról, így például az észak-iraki magyar katonai szerepvállalás fedezetének megteremtéséről is.

Az Egyesült Államok felkérésére a magyar Országgyűlés április 14-én hagyta jóvá a Magyar Honvédség részvételét az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harcban. A magyar katonák Erbilben egy kiképzőbázis védelmét látják majd el. A 116 fős magyar katonai kontingens első egysége május végén utazott ki Irakba, a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium közleménye szerint a teljes kitelepülés várhatóan július végén fejeződik be.

A Parlamentben Hende Csaba honvédelmi miniszter a nemzetbiztonsági bizottság előtt képviselői kérdésre reagálva elmondta: az észak-iraki bevetés mintegy 17 milliárd forintos kiadást jelent majd.

"Az iraki misszió mintegy 150 fős létszáma várhatóan nyár végétől fog a helyszínen folyamatos kitelepüléssel szolgálatot teljesíteni" - fogalmazott Hende Csaba. 

Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség Vezérkari főnöke az InfoRádiónak adott interjúban korábban hangsúlyozta: a magyar katonák kizárólag védelmi feladatokat látnak majd el észak-Irakban.

"Egy közepesen veszélyeztetett területnek lehet nevezni ezt a térséget, ahol a katonáink szolgálatot látnak majd el. A jelenlegi feladatellátás tekintetében nehézfegyverzetet nem igényel ez a feladatellátás, tehát páncélozott harcjárművekre nincs szükség, feladataikat elsősorban most kézi fegyverekkel hivatottak ellátni" - mondta Benkő Tibor. 

Az Országgyűlés döntése értelmében az észak-iraki misszióban egy váltásban 150 magyar katona vehet részt: 116-an Erbilben állomásoznak majd, 34-en pedig Magyarországon lesznek tartalékban. Egy váltás várhatóan hat hónapot tölt Észak-Irakban. 
http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-732612

Az előző hónapokban már írtam párszor Erbilből és a készülődő magyar szerepvállalásról. Ezek voltak az első ötleteim, itt azzal foglalkoztam, hogy milyen már országok fognak részt venni a misszióban és ki mit fog csinálni. A második erbili utam áprilisban nagyon tanulságos volt, előbb vagy utóbb valahova megírom az ott látottakat. A mai blogposzt az erbili repülőtérrel fog foglalkozni, ahol a magyar katonák is elszállásolásra kerülnek majd.Amikor az egyik légitársaság gépével Erbil fölé értünk és már mindenki becsatolta magát, hirtelen eszembe villant, hogy biztos lehet majd látni a repteret. A gép már a kezemben volt, mert fotóztam a felhőket és egy minket előző Iberia gépet de rossz oldalon ültem. Gyors kicsatolás, a stewardess gyilkos pillantása, és átvetettem magam a túloldalra. A képek kicsit fakók lettek. Ez életem első alkalma, hogy belenyúltam a képbe, hogy egy kicsit kontrasztosabb legyen. Nem tudtam mi van alattam, csak csináltam néhány képet. Érdekes, hogy bár néha azt hisszük ma már minden fent van a neten, van ami még sincs. (Gyorsan megnéztem a PRT afganisztáni táborát, az pl fent van, arról majd legközelebb). Utólag megnéztem a a google térképet és látatlanul megveregettem a vállam, hogy megcsináltam a fenti képet. A google ugyanis a repteret a régi állapotában ábrázolja
Ezen látjuk a kifutópályát, egy csomó helikopter állást (vagy oda parkolták a gépeket?) Nem vagyok katonai reptér szakértő, de ez inkább katonai repülőtérnek tűnt. Erbil 1991 óta "független" azaz nem nagyon használta sem katonai légierő, sem civil légitársaság egészen sokáig. A felvétel szerintem még a Szaddam Huszein korabeli állapotokat mutathatja.Igazából sok kiszolgáló létesítménynek sincs nyoma, illetve néhánynak azért csak a nyoma van meg. Megint megnéztem közelebbről, ezek a kis kockák, mégis inkább helikopterleszállóhelynek tűnnek.  Érdemes még észrevenni a képen a reptértől balra található városrészt, Ankawa-t. Ez a keresztények lakta rész, ami régen inkább egy falu volt, amit magához ölelt Erbil. Ha valaki kinagyítja a google maps-en a térképet, látni fogja, hogy Ankawa nem is igazán része a szervesen fejlődött városnak, amely inkább körkörösen tágult a Citadella körüli területekről kiindulva.Ez a keresztények lakta negyed az a hely, ahol az érkezésem előtt robbant egy bomba (ítt írtam róla ls az első helyi élményekről), a hírek szerint az amerikai konzulátust célozva (az is ott van) a valóságban inkább az egyik közeli utcában robbanva.Szóval mi van a régi repülőtér helyén? Az alábbi fotót amennyire tudtam kidekoráltam. A régi futópálya és gurulóút mellett épült egy terminál. A helikopterhelyeket elgyalulálták. Valamikor aztán épült egy teljesen új futópálya, gurulóút és egy terminál is. Jelenleg ezeken van a forgalom. A KTCC kiképzőmisszió irodái a régi terminálba költöztek be (akkor mégis tévedtem1991 után építették) és "parkolóhelyeket" (mi erre a magyar szó? közben megnéztem: apron=forgalmi előtér) pedig a kurd rendőrség helikopterei és az idetelepült amerikai különleges műveleti erők V-22 Osprey-jei foglalják le. Berajzoltam egy C-17-st és egy C-130-st, ezek is a koalíciós erőkhöz tartoznak. Amikor a hazaútra vártam, látta felszállni egy PC-12 Pilatus-t is, a net szerint használnak ilyet az amerikaiak hírszerzési feladatokra.Pirossal becsíkoztam körbe, hogy hol van a külső védelmi vonal a reptér körül, őrtornyokkal megerősítve. Őszintén van benne kétség, hogy ez rendesen őrizve van-e vagy csak régről marad itt. Itt egy közelibb kép az egyikről.Igazából kerítést sem látok, ez inkább csak valami járőr út. Lehet, hogy van valahol egy kerítés, csak az nem látszik? Ami fontos, hogy a repteret a reptér saját biztonsága szolgálata őrzi. A fénykép jobb szélén van egy nyíl, hogy még arrébb van a fő ellenőrző pont. Két kurdisztáni tartózkodásom alatt ez volt az egyetlen hely, ahol alaposan átvizsgáltak. Pedig voltam a parlamentben is, meg a kormányzói épületnél, ahol robbantottak tavaly. Itt rendesen  benéznek az autó alá, ki kell szállni a kocsiból, motozás, stb.Amíg meg nem nyílt a KTCC bázisa, addig ha ezen a fő csekkponton átjutott az ember, egészen a utasterminálig hajthatott. Az új rendszer - még nagyobb óvatosság - hogy a csekkpont után kb 50-100 méterrel szétválik az út. A civil forgalom az "átrakónak" jelzett  épülethez megy. Ott mindenki kiszáll, be az épületbe, és onnan kisbuszok hordják az utasokat a terminálhoz. Rokonok, ismerősök a átrakóik mehetnek, és várakozhatnak. Ennek megfelelően a reptér meglehetősen kihalt.

Több mint egy hónappal ezelőtt írtam egy cikket a Magyar Narancsba Irakról és a készülő magyar szerepvállalásról. Mivel a cikk csak regisztrációval érhető el, most felrakom ide is. A következő posztban megpróbálom értelmezhető formába összerakni és kidekorálni az "évtized légifotóját", amit az erbili repülőtér felett készítettem.

Magyar Narancs 2015/17, http://magyarnarancs.hu/kulpol/elsorendu-erdek-94633#
Wagner Péter
Elsőrendű érdek
Az Iszlám Állam elleni harc és Magyarország

A múlt szombat délután Erbilben hatalmas detonáció tépte szét az Ainkawa Road nyugalmát. A kurdisztáni régió fővárosának ebben a negyedében jobbára keresztények laknak; főutcája a nyugatiak kedvelt találkozóhelye, s itt működik az amerikai főkonzulátus is – az lehetett a támadó célpontja.
Hogy a robbanóanyaggal megrakott autó nem jutott el odáig, csak a biztonságiakon múlott, akik időben kiszúrták a közeledő járművet, és tüzet nyitottak rá. Az ő szerencséjük lett a Nelly kávézó vendégeinek végzete, akik közül ketten meghaltak, nyolcan megsebesültek. A támadást később egy Twitter-üzenetben magára vállalta az Iszlám Állam. 

A három részre szakadt ország

Dacára az elmúlt hónapok bombázásainak és szárazföldi veszteségeinek, egyelőre semmi jele annak, hogy az Iszlám Állam meggyengült volna. A terrorszervezet tavaly nyáron foglalta el egyik pillanatról a másikra Irak szunnita arabok lakta vidékének, azaz az ország északnyugati részének nagy részét. Nem előre megtervezett, mesteri offenzíva volt ez: pusztán az iraki biztonsági erők váratlan összeomlása tette lehetővé, hogy néhány ezer fegyveres birtokba vegyen több tízezer négyzetkilométert. Amikor 2014. június 6-án hajnalban pár száz harcos Szíria felől megközelítette Moszult, Irak második legnagyobb városát, csak annyi volt a céljuk, hogy szétzilálják a rendőrség és a hadsereg néhány állását, esetleg túszokat szedjenek, akiket később látványosan lefejezhetnek. A helyi erők azonban pánikba estek, és sorra adták fel állásaikat. A dzsihadisták másnap ezerfős erősítést küldtek a városba, akikhez helyi szunnita felkelőcsoportok csatlakoztak. A várost és környékét őrző két iraki hadosztály menekülőre fogta – és ezzel kitört a pánik is. A terrorszervezet pár nap alatt több száz kilométert haladt előre. A hírük még náluk is gyorsabb volt. A pszichológiai hadviselés sikere – amelyben minden bizonnyal szerepet játszottak a lefejezéseket bemutató videók is – kézzelfogható volt, egész falvak vágtak neki a biztonságot jelentő Kurdisztánnak.

Az Iszlám Állam gyors térnyerésével Irak területe végleg három részre szakadt: a dzsihadisták a kormány irányítása alatt álló déli és az északi, kurdisztáni területek közé ékelődtek be, nyugatról és északról is Bagdad határánál álltak meg. Az iraki hadsereg negyede szétfutott, elképesztő mennyiségű fegyvert hagyva az ellenségnek.

Különböző elvárások

A kritikus helyzetben két legfontosabb partnere sietett Bagdad segítségére: Irán és az Egyesült Államok. Ízlelgessük egy kicsit ezt, és megértjük a helyzet abszurditását. Miközben Washington az iráni nukleáris fegyverkezés miatt mindeddig súlyos szankciókkal büntette Teheránt, miközben a két fél szemben áll egymással a szíriai polgárháborúban, és a két ország között 1979 óta súlyos konfliktusok sora bontakozott ki, most egy oldalon harcolnak. Szó szerint. Az iraki légteret precízen vigyázzák, nehogy az amerikai gépek az iráni forradalmi gárdistákat bombázzák. Amikor az elmúlt hetekben Tikritben a síita milíciák és iráni támogatóik kudarcot vallottak, az ameri­kaiak csak e félkatonai csoportok és kiképzőik visszavonulása után kezdték támadni a terroristák állásait.

Az Egyesült Államok transzatlanti szövetségeseire és arab partnereire támaszkodva széles nemzetközi koalíciót épített, miközben Irán önkéntesekkel, kiképzőkkel és iraki színekre festett bombázógépeivel támogatja Bagdadot. Ma sem tudjuk, hogy a 2014 áprilisában harmadszor is újjáválasztott Núri al-Maliki iraki miniszterelnök augusztusi eltávolításában melyik félnek volt nagyobb szerepe – mindenesetre az Iszlám Állam sikere sok tekintetben Maliki hibás politikájának tudható be. A mindinkább autoriter jegyeket mutató kormányfő elidegenítette a szunnita lakosságot (nem véletlen, hogy a moszuliak az Iszlám Állam támadásakor az együttműködést választották az ellenállás helyett), másrészt szétzüllesztette a hadsereget és a rendőrséget. A történelem fintora, hogy ugyanazt művelte, mint Szaddám Huszein: parancsnokoknak lojális, de botcsinálta tábornokokat nevezett ki a kompetens (és gyakran szunnita) tisztek helyett, illetve a régi Köztársasági Gárdához hasonlóan saját pretoriánus alakulatokat hozott létre. Ezek végezték el a piszkos munkát is, jelesül a terrorizmussal vádolt, főként szunnita civilek kínzását, jogtalan fogva tartását. Maliki legnagyobb bűnének mégis a mindent elborító korrupciót róják fel, amely az iraki állam védelmi képességeit lenullázta. A parancsnokok kenőpénzt fizettek a posztjukért, amit aztán meg kellett keresniük. Nem csak a rájuk bízott árukészlettel, üzemanyaggal és az élelmiszerekkel csencseltek, de egyszerűen hazaküldték a katonákat, hogy a zsoldjukat zsebre tehessék. A Moszul védelmére kijelölt, csúfosan megfutó két hadosztály így csak papíron számlált 30 ezer főt, valójában alig voltak pár ezren. A Malikit belső puccsal felváltó Hajdar al-Abadinak 2014 augusztusa óta egyszerre kellene a nyugati és az iráni elvárásoknak is megfelelnie.

Az amerikai katonai és diplomáciai gőzhenger az első pillanattól beindult. Tavaly szeptembertől több mint 60 ország, köztük Magyarország is csatlakozott a nemzetközi koalícióhoz. A bombázások – 10 ország részvételével – már a nyár végén megkezdődtek, s a cselekvési terv része volt a menekülteknek nyújtott humanitárius segély és a fegyveres erőknek nyújtott katonai támogatás is. Magyarország már ezekből is kivette a részét, a külügy 70 ezer eurós segélyt folyósított, a Magyar Honvédség mintegy 220 tonna lőszert adott át amerikai közvetítéssel a kurd milíciának, a pesmergáknak, de a Mol, az evangélikus egyház és az Ökumenikus Segélyszervezet is küldött pénzt és szakembereket. E lépéseket nyilvánvalóan az a kormányzati szándék is motiválta, amely a fagyos magyar–amerikai kapcsolatokba próbált életet lehelni; de fontos elem lehetett a magyar olajvállalat kurdisztáni tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági érdek is.

A nemzetközi erőfeszítés következő lépcsője a kiképzési központok felállítása volt. A kilenc iraki és három kurd pesmerga dandár katonai felkészítését célzó misszióban a legtöbb nyugati NATO-tagország részt vesz: az amerikai stratégiák úgy számoltak, ekkora erőre lesz szükség Moszul visszafoglalásához a nyáron. Ebben ma már senki sem lehet biztos – úgy tűnik, az Abadi-kormány hathatós iráni befolyásra más stratégiát követne, s először a főváros környékéről szorítaná ki az Iszlám Államot, csak utána vonulna Moszul ellen.

Egyértelmű kép

Az Iszlám Állam nemcsak Iránt és az Egyesült Államokat hozta közel egymáshoz, de a magyar kormányt és az ellenzékét is. A kiképző misszió nem a NATO keretében zajlik, ezért a magyar hozzájárulás jóváhagyásához kétharmados többségre volt szükség. Az ellenzéket – leszámítva az egyébként is minden­féle beavatkozásellenes Jobbikot – érzékenyen érintette a helyzet. Ha nemmel szavaznak, a szövetséges Egyesült Államok kérésére mondanak nemet, ha igennel, a kormánnyal vállalnak közösséget. Az Együtt, a DK, Fodor Gábor és Kész Zoltán végül a kormány javaslata mellett szavazott, az LMP és a hírek szerint erősen megosztott, a nemmel valódi meglepetést okozó MSZP ellene. (Arra hivatkoztak, hogy a lakosság arányában túl nagy lenne a szerepvállalás.)

A parlamenti jóváhagyás után 150 katona küldhető Erbilbe, a Kurdisztáni Kiképzési Koor­dinációs Központba (KTCC). A tervek szerint egy század, azaz 110 fő települ az iraki kurdok fővárosába, mellettük mintegy tíz fő a különböző parancsokságokon felderítéssel foglalkozik majd, 27 fő pedig Magyarországon várakozik. A kormányzat állítása szerint a katonák elsősorban őrzési-védelmi feladatokat látnak majd el, de a „partnerképesség építésébe” az is belefér, hogy később kiképzőként is tevékenykedjenek. Az erbili repülőtérre települő tábort olaszok és németek vezetik, mellettük hollandok, norvégok, britek, franciák és amerikaiak működnek majd. Erbil – a szombati robbantás ellenére is – biztonságos város, a német és holland kiképzők egyelőre szállodában laknak. Valószínű, hogy a magyar kontingensnek saját tábort kell majd építenie, ami nem kis feladat lesz, de az elmúlt évtized koszovói és afganisztáni tapasztalatai után katonai értelemben csekély kihívást jelenthetnek az őrzési-védelmi, kísérési vagy akár kiképzési feladatok.

Mint a NATO-csatlakozás óta számtalanszor, a magyar–amerikai kapcsolatokban ezúttal is a katonák hozhatnak javulást. Ám Magyarországnak nem csak ezért kell részt vennie e misszióban. A külső katonai beavatkozások eredményessége vegyes képet mutat, az elmúlt két évtized sikert is, kudarcot is hozott. Most viszont egyértelmű a kép. A Nyugatnak elsőrendű politikai érdeke az Iszlám Állam megállítása – nem is csak a humanitárius krízis, a menekültek vagy az Iszlám Állam elképesztő brutalitása miatt, hanem az ideológiai fenyegetés, a nyugati államokból elinduló és oda visszatérő radikálisok okán is. Mint Afganisztán esetében, Magyarországot az aktív katonai részvétel miatt nem fenyegeti közvetlen veszély, és úgy vélem, nem is fogja. A kérdés tehát újfent az: vajon szövetségeseink és partnereink szempontjai érnek-e annyit, hogy némi szolidaritást mutatva részt vegyünk a közös teher viselésében? A válasz egyértelmű igen.

Alább az útról kiadott MTI hír, csak azért teszem fel ide, mert egy rövid keresés alapján nem találtam híroldalt, amely teljes egészében lehozta volna a hírt.
Ami érdekes a hírben, hogy az egynapos látogatáson Szíjjártó találkozott az olajminszter kivételével az összes fontos miniszterrel + az államfővel + turisztikai miniszterrel. Elég sűrű program volt, és egyben jelzi, hogy a iraki félnek mennyire fontos minden nyugati partner látogatása, érdeklődése (+ talán az eddig magyar erőfeszítéseket elismerését is jelzi).A másik érdekes a magyar kontingens érkezése. Mintha egy fél mondatban már olvastam volna korábban egy korábbi miniszteri kommünikében, de a mostani egy világos menetrend:Májusban a "parancsnoki karhoz" (bármit is jeletnsen ez, valószínűleg inkább a parancsnoki törzsekhez kerülnek Bagdadba, Kuvaitban, nem tudom még hova).Július-augusztusban pedig a század kitelepülése.
Bagdad/Budapest, 2015. május 4., hétfő (MTI) - Május végén a parancsnoki karhoz tartozó tisztekkel kezdődik meg a magyar katonai kontingens kitelepülése az iraki Erbílbe, és augusztus végéig befejeződik az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni küzdelem keretében Irakba utazó magyar katonák kihelyezése - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn telefonon az MTI-nek bagdadi tárgyalásait követően.    A külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Bagdadban nagyra becsülik a magyar kormány erőfeszítéseit, mivel a közép-európai térségből Magyarország küld elsőként katonákat a közel-keleti országba. Leszögezte, nem csupán Irak vagy Magyarország, hanem egész Európa és a Közel-Kelet érdeke is az Iszlám Állam mielőbbi legyőzése, hiszen Irak stabilitása kiemelt jelentőségű Európa számára is.
    Szijjártó Péter megjegyezte, az Irakba induló magyar kontingens hat összekötő tisztből, 110 szolgálatot teljesítő katonából, valamint a rotáció biztosítása érdekében Magyarországon készenlétben álló 27 katonából áll. Az MTI kérdésére a külügyminiszter azt mondta, a magyar katonák őrzésvédelmi és biztosítási funkciókat fognak ellátni Erbílben, a kurd régió fővárosában, illetve annak környékén. Ez azt jelenti, hogy a kurd város nemzetközi repülőterén található, és az iraki hadsereg, valamint a kurd harcosok, a pesmergák kiképzésére használt bázis és a kiképzőtisztek biztonságának szavatolásért felelnek majd a magyar katonák. Hasonló feladatokat látott el a magyar kontingens Afganisztánban is, ahol a kabuli repülőtér őrzésvédelméért felelt.
    A külügyminiszter azt mondta, jelenleg is zajlanak a tárgyalások az olasz és az amerikai katonai kontingenssel a magyar katonák elhelyezéséről.
    Szijjártó Péter az Iszlám Állam legyőzése utáni újjáépítési időszakról is tárgyalt Bagdadban. Ezzel kapcsolatban elmondta, a két ország még az idén gazdasági együttműködési megállapodást és a kettős adóztatás kizáró megegyezést írhat alá. A magyar Eximbank 20 millió dolláros hitelkeretet hozott létre, és ennek a hitelkeretnek a terhére már zajlanak a tárgyalások a két ország között autóipari, egészségipari, valamint építőipari együttműködésről.
    A külügyminiszter tárgyalópartnereinek kiemelte, hogy a magyar kormány a kétoldalú együttműködés zászlóshajójaként tekint a kurd térségben két olajkutatási és kitermelési koncesszióval rendelkező MOL olaj- és gázipari vállalatra.
    A felek arról is megállapodtak, a magyar kormány megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a magyar Országgyűlés ratifikálja az Európai Unió és Irak közötti stratégiai együttműködési megállapodást. Szijjártó Péter hangsúlyozta, Magyarország úgy véli, Irak az elkövetkező időszakban az EU stratégiai energiapolitikai partnerévé válhat.
    Szijjártó Péter egynapos iraki látogatásán mások mellett Fuád Maszúm iraki elnökkel, Haider al-Abádi miniszterelnökkel, Hosjar Zebari miniszterelnök-helyettessel és pénzügyminiszterrel, Ibráhim al-Dzsaafari külügy-, Háled al-Obeidi védelmi miniszterrel.
    Emellett a külügyminiszter Ádel Fahd es-Sersáb iraki turisztikai és régészeti miniszterrel az Irakban lerombolt ókori műemlékek és világörökségi helyszínek helyreállításáról tárgyalt. A felek megegyeztek arról, hogy magyar régészek és asszírológusok vezetésével nemzetközi együttműködést indítanak.

Jövő héten, május ötödikén konferencia lesz a Stefánia palotában, Mediterrán térség: múlt, jelen, jövő címmel. Általában nem szoktam konferenciákról írni, de miután megnéztem ennek a programját, két dolog jutott eszembe. (mivel nem tudok röviden írni, ezért itt a lényeg röviden: ez egy jó konferenciának tűnik a témák és az előadók alapján, május 5-én lesz, és a konferenciára regisztrálni itt kell: hvk.tkh@hm.gov.hu, itt a  link 
Egyrészt, hogy egy csomó új nevet látok benne, akiket ugyan többnyire ismerek, de még alig hallottam őket. Illetve vannak olyan előadók is, akiket még egyáltalán nem hallottam, de főleg a témájuk érdekes.
Bár nem egy szekcióban lesznek összegyűjtve, a Nyugat-Balkánról érdekesnek tűnő előadások lesznek, migráció, befektetési lehetőségek, iszlamisták, magyarok a KFORban, EU Altheaban  stb. Ez nagyon jó, végre nem csak szokásos (jó az is érdekes) nemzetközi kapcsolatok.
Nyilván ami engem érdekel, azok a missziók, amikkel én is foglalkozom. A KFOR és az EU Althea megközelíthető téma, előbbit láttam már egy kicsit, úgyhogy ezektől kevesebbet várok. Bár az mindig érdekes, amikor résztvevők (katonák, rendőrök) beszélnek a missziójukról, az ugyanis kétféleképpen is elsülhet. Lehet szuperunalmas, mert nem mer semmi érdemlegeset megosztani a delikvens, és lehet szuperérdekes, hogy ha az előadó – másról nem tud beszélni – belemegy a részletekbe és mesél.
Ha otthon lennék, én az UNIFIL, UNFYCIP, MFO panelre ülnék be mindenképpen. Az UNIFIL nagyon érdekes, egy „tűzhányó” szélén fekszik, és van benne négy magyar. Egyszer meglátogattam a missziót, amolyan turistásan betértem, és a térképész katonák nagyon érdekes dolgokat meséltek. Tényleg még vissza kellene oda menni. Szóval ez érdekes, mi újat mondhat, mesél majd Dr. Kállai Attila alezredes. Ennek az előadásnak az a különlegessége, hogy tudtommal, erről a misszióról még nem volt ilyen.
Drót László ezredes „Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés” kicsit elbizonytalanít. Mit lehet 15 percben erről a két különböző dologról elmondani? A UNFICYPes részre azért vagyok kíváncsi, mert két vagy három éve írtam egy pazar tanulmányt – minden nagyképűség nélkül – erről a misszióról és a magyar részéről, és ezért mindig kíváncsi vagyok valaki überelni fogja-e.
Végül a panel harmadik érdekes előadása a most megszűnt MFO misszióról fog szólni. Ez a misszió személyesen is érint. Kétszer próbáltam meg eljutni ide, mindkétszer kudarcba fulladt (de legalább első alkalommal eljutotta helyette a ciprusi misszióba).
Az örök dilemma a következő. Mit csinálnak egy ilyen misszióban a magyar katonák (és rendőrök). Nagyrészt semmit (MFO-sok most felmordulnak), mert amit az MFO-ról szóló híradások mindig ugyanazokat a semmit mondó információkat tartalmazták: nyomoznak, gyorshajtás, stb. Mindig ugyanazok. Jellemző, hogy a 20 éves misszióról mennyire nincs semmi, hogy amikor elrabolták (véletlenül) az egyik magyar katonát, az is csak egy napig volt itthon hír. Most a napokban jelent meg egy hosszú cikk az utolsó váltás parancsnok helyettesével, Dr. Schultz Tamással és meglepődtem, hogy milyen hosszú. A missziós rendőr ismerősök sem tudtak hirtelen ilyen hosszú interjút felidézni. Szóval nagyon info nincs, legalábbis annak, aki benne van.
Igen ám, de itt van az, ami Cipruson történt. Amíg meg nem néztem, a honvedelem.hu-n mindig ugyanazok a semmitmondó hírek jelentek meg. Totál érdektelenség, unalom. Aztán amikor ott volt az ember, megnyíltak a katonák, értelmet nyertek mondatok és kiderült, hogy ez a maga szintjén egy érdekes, mozgalmas és félreértett misszió (mert mindenki Afganisztánból indult ki). És írtam róla vagy 10 oldalt! Arról, amiről addig max. 3 bekezdés semmitmondó ismétlés jelent meg.
Szóval ugyanezt akartam az MFO-val. Hátha érdekes, hátha történnek ott dolgok. Mikor meghallottam, hogy bezárják a missziót 2015-én március végén, próbáltam szervezni egy látogatást magamnak decemberben elkezdtem, februári kiutazással. Minden okénak tűnt, a római nemzetközi parancsokság is engedélyt adott rá, és akkor az ÖHP vagy a vezérkar valamelyik illetékese azt találta, hogy 1. zavarnám a csomagoló katonákat 2. nagyon veszélyes ott kint. Ez utóbbi különösen rosszul érintett azok után, hogy Afganisztánban ez sosem volt gond, pedig ott ennél sokkalta veszélyesebb volt a helyzet (most jöttem meg Erbilből, egy nappal az érkezésem előtt öngyilkos merénylő robbantott, hűűűű). Cserébe az egy hetes kutatóut helyet, felajánlották, hogy kimehetek az ünnepélyes zászlólevonásra, ami jó lett volna, csakhogy nem voltam Budapesten az induláskor.
Fájt, de mindegy, nem sírni akarok itt, hanem elmondani, hogy azért lennék kíváncsi az MFOs előadásra, mert attól tartok, hogy ennek a missziónak is az lesz a sorsa, mint az összes többi olyannak, ahol kutató nem járt. Megy a feledés homályába.
Mondjuk vicces, hogy ezt épp a honvédség intézi el magának, amely közben olyan büszke a missziós tevékenységére. Nem ez lesz az első eset (ha így lesz), talán már írtam itt a blogon, a 2003-2004-es iraki misszió története csak nagyon foghíjasan dolgozható fel, mert egy másik okos illetékes hagyta leselejtezni annak a missziónak az anyagait. Lobotómia, igen ez az a szó, amit kerestem. Kész, kitöröltük, emléke velünk él, de más semmi. Abból a misszióból csak és kizárólag a leglényegtelenebb iratokat őrizte meg a HM/MH az utókornak, mégpedig, hogy a misszió kb. 500 napján, mikor ki volt ügyeletes a táborban. Kíváncsian várom, hogy 10 év múlva mi lesz  kutatható az MFO-ból.
Lehűtöm magam. Nos, visszatérve a konferenciára, mert hiszen ezért kezdtem el írni, ezt a posztot, szerintem ez a legnagyobb érdeme. Ha bármit képes megőrizni (főleg ha utána kiadják, vagy legalább felveszik) az utókornak. Hogy ha majd egyszer valaki kutatni akar, de nem talál már semmit, akkor ezeknek a konferenciáknak az előadásai kulcsfontosságúak lesznek. Ezért örülök külön, hogy vannak, lesznek a missziós előadások, mivel az elmúlt 20 évben gyakorlatilag csak ezeken keresztül lehet prezentálni, hogy a Honvédség mit csinált az állandó leépülés és reform (inkább átalakulás) mellett.
Igazából annak is örülnöm kéne, hogy katonai és nem katonai előadók így egymás mellé vannak rakva. Próbálom visszaidézni emlékeim, hogy régen is volt-e, főleg katonák által szervezett konferencián, de nem nagyon rémlik. Most beugrott (mellékszál), amikor a Külügyi Intézetben konferenciát szerveztem a PRT-ról és ott voltak az előadók között tisztek is. Belegondolva, ez teljesen – jó értelemben véve – abnormális volt, mert nem gyakori katonáknak teljesen civil közönség előtt konferencián részt venni. Örülök, hogy azt megcsináltuk.
Erre a konferenciára másodszor is visszatérve, igazából két dolgot hiányolok: az afganisztáni missziót  (közben rájöttem, hogy az nem-a Mediterrán, bocsánat) és az időt. Jó, ezt értem, két napos konferenciára senki nem megy el, és sok a téma, úgyhogy zsúfolni kellett, de a 15 perc nagyon kevés, én épp csak levegőt vesz ennyi idő alatt J 
A puding próbája az előadások minősége lesz, de az előadók és a témák biztatóak. Külön örömnek tűnik, hogy a programot szervező, a Vezérkar tudományos műhelye ilyen komolyan veszi magát, és állítólag további hasonló volumenű konferenciák lesznek. (disclaimer: a műhely legtöbb kutatóját ismerem, többen a barátaim, úgyhogy nem is dicsérem őket tovább).

A konferenciára regisztrálni kell itt: hvk.tkh@hm.gov.hu
Aki kibírta idáig, annak a programot is iderakom
9.00-9.10 Elnöki megnyitó, köszöntők9.10-9.25 Topor István ezds. (MH ÖHP)A Magyar Honvédség műveletei a Mediterrán térségben9.25-9.40 Galli LászlóA líbiai dominó 2011-ben9.40-9.55 Orosz Anna (KKI)Befektetési lehetőségek a Nyugat-Balkánon: gazdasági és politikai keretek9.55-10.10 Speidl Bianka (HVK TKH)Szíria a hatalmi játszmák kereszttűzében10.10-10.25 Crisán Andrea (BM BÁH)Push és Pull faktorok a nyugat-balkáni migráció hátterében10.25-10.40 Kérdések - válaszok10.40-11.00 Kávészünet1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)11.00-11.15 Szpisják József ddtbk. (MH KDK):Magyar szerepvállalás az EUFOR égisze alatt11.15-11.30 Dr. Isaszegi János ny. vőrgy. (HM Zrínyi Kiadó)Háborúk és békeműveletek a Balkánon, 1897-től napjainkig11.30-11.45 Dr. Vogel Dávid fhdgy. (MH KDK)KFOR: 15 év a balkáni stabilitásért11.45-12.00 Dr. Kiss Álmos Péter (MH KDK)Balkáni iszlám fundamentalista szervezetek erősödésében rejlő kockázatok és kihívások12.00-12.15 Kérdések - válaszok2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)11.00-11.15 Sógor Dániel (ELTE TáTK)"Síita félhold"? Libanoni-szír-iraki-iráni együttműködés a terror árnyékában11.15-11.30 Dr. habil. Kalmár Zoltán (PE MFTK)Oroszország szerepe a szíriai konfliktusban11.30-11.45 Dr. Prantner Zoltán (SZTE BTK)A jemeni fegyveres erők az Arab Tavasz után11.45-12.00 Dr. Marsai Viktor (NKE NETK)Líbia 2015 tavaszán - Szomália Európa szomszédságában?12.00-12.15 Kérdések - válaszok12.15-13.15 Ebédszünet1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)13.15-13.30 Drót László ezredes (MH 5. BILD)Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés13.30-13.45 Kacziba Péter (MTA RKK)Békeépítési törekvések eredményei Cipruson13.45-14.00 Dr. Kállai Attila alez. (NKE HHK)Hazai katonai térképészek az UNIFIL misszióban14.00-14.15 Selmeczi Attila alez. (MH ÖHP)A Multinational Force of Observers szerepe, tevékenysége14.15-14.30 Kérdések - válaszok2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)13.15-13.30 Gömöri Roland (SZTE ÁJTK)A kopt kisebbség helyzete Egyiptomban az Arab Tavasz után13.30-13.45 Miletics Péter (MH GEOSZ)Az arab tavasz geopolitikai következményei a tágabb mediterrán nagytérben13.45-14.00 Prof. Dr. J. Nagy László (SZTE BTK)Iszlám és társadalom Algériában14.00-14.15 Oláh Péter (ELTE BTK)Egyedül vagyunk? - A keleti nyitásról török szemmel14.15-14.30 Kérdések - válaszok14.30-14.45 Kávészünet1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.) 14.45-15.00 Dobos Edgár (MTA KKI)Etnopolitika és az állam működési zavarai Bosznia-Hercegovinában 15.00-15.15 Balogh Ádám (SZTE ÁJTK)A görög-macedón kérdés: egy történelmi konfliktus biztonságpolitikai hatásainapjainkban 15.15-15.30 Lóderer Balázs hdgy. (MH CKELMK)Multietnikus államok a Balkánon 15.30-15.45 Kérdések - válaszok2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.) 14.45-15.00 Őexc. dr. Pólyi Csaba nagykövetSpanyolország migránspolitikájának változásai15.00-15.15 Dr. Rákóczi István (ELTE BTK)A migráció hatása Portugália társadalmára15.15-15.30 Dr. habil Molnár Anna (NKE NETK)Olaszország és az afrikai migránsok15.30-15.45 Kérdések - válaszok15.45-16.00 Zárszó

A tegnapi nap egyik érdekes híre volt, hogy a Baptista Szeretetszolgálat "kimenekítette" Tóásó Elődöt Bolíviából. Mielőtt is felvetném magam és mások gondolatait a kimenekítésről, szeretném leszögezni (ez olyan hivatalosan hangzik), hogy nem Tóásó, és Mario Tadic kimenekítésével van gondom, ennek tökre örülök, becsülöm Lukács Csaba Magyar Nemzet újságíró/baptista munkatárs évek óta tartók, és kitartó figyelmét és segítőkészségét.
Itt most arról írnék, hogy mi jön át ebből a hírből, miért kell egy segélyezéssel, humanitárius segélyekkel foglalkozó szervezetnek "akciót" indítania, "konspiratív" módon egy "kimenekítésre" (idézetek az origo cikkből) Még a Külügyminisztérium is megjelent a hírben, mint "technikai segítséget" nyújtó fél, bármit jelentsen ez. Szerintem, az  hogy a külügy még nem reagált semmit az ügyben még (kormany.hu-n éjjel 22.51 kor nincs semmi), hogy vagy nem tudták hogy segítenek, vagy érdemi szerepük nem volt az ügyben. Holnap, vasárnap talán kiderül.

Őszintén szólva nem tudom, mit hogyan értsek ebből a történetből. A Lemil blogon - profiljuknak megfelelően - abból indultak ki, hogy itt most ez akár egy titkosszolgálati akció lehetett, mert a tálalás olyan. Az ő konklúziójuk hasonlít az enyémhez (és ennek örülök) Mégegyszer pontosítok: nem a kimenekítés végrehajtását tartom elcseszettnek (a két ember kijutott, tehát végül is sikeres volt), hanem ezt az elképesztően erőltetett történetet, amit az arcunkba vágtak. 

Ugyanakkor az is eszembe jut, ami 2011-ben történt Líbiában, amikor a TEK kimenekítette (vagy "kimenekítette") a magyar és EU-s állampolgárok egy részét Tripoliból. Írtam róla annak idején egy tanulmányt, (amit nyilván kb ötvenketten olvashattak, mert már a címe is unalmas volt, a szöveg meg nagyon szakszerű és hosszú) és amiben azt is írtam hogy (most 10 perc szünet, meg kell nézzem, fent van e még a neten): megtaláltam, sok érdekeset írta, de ami ide tartozik, az nem érdemes idézésre. Itt van fent: Magyar evakuáció Líbiában az EU polgári védelmi mechanizmusának részeként

Szóval azt írtam, hogy a baptisták rajta voltak a különgépen, ami akkor senkinek nem szúrt szemet - legalábbis annyira, hogy írjanak róla.

Ok, ezen majd elvitatkozunk erre arra, de ez a poszt valami olyan dologról akar szólni, ami tény (szemben a sok találgatással), amelyet személyesen megtapasztaltam, és amelynek köze van a Tóásó Előd meneküléséhez. Ez pedig a Chungara határátkelőhely.

2010-ben jártam ezen a vidéken, a határátkelőhelyhez közel van a Chungara tó, 4517 méterrel a tengeszint felett igazi kihívás minden 0-100 méter tengerszint körüli magasságokhoz szokott embernek, turistának, utazónak. Mi Aricából fizettünk be egy egynapos kirándulásra, és kiütött minket teljesen. Én gyakorlatilag az első órák után csak szenvedtem a buszban (bár utólag rájöttem, hogy lázas is voltam), utitársam jobban bírta egészen a tóig, de ő is furcsa érzésekről számolt be utólag. A poszt hátralevő része, az akkori rövid naplót idézi vissza és a képeket, mert fantasztikus volt a hely.

Így utólag visszanézve a képeket egészen megszépülnek az emlékek, de azért azt tudni kell, hogy ezeket mind a rosszulléttől már-már öntudatlan állapotban készítettem.
A túravezetők mindenféle taktikákkal igyekeztek enyhíteni az utasok oxigénhiányból adódó bajait. Az első fokozat a kokaleveles tea volt:


Ez állítólag jó a nyomáskülönbségre, de természetesen senkin sem segített.
A második fokozat a citrom harapása, a harmadik pedig valamilyen ismeretlen vegyszer szagolgatása volt. Egyetlen néni volt, aki igénybe vette az utolsó fokozatot, az oxigénpalackot. De hatott rá a dolog, mert az ebédnél (még mindig 3500 méteren) már derűsen falatozott.
A táj fölfelé menet folyamatosan változott. Aricából, a sivatagból indultunk:


Ez itt a híres kandeláberkaktusz, ami csak 2800 méterig él meg. Évente egy centit nő, úgyhogy a chileiek inkább nem is engedik a közelébe a turistákat:


Aztán a táj már kicsit élettel telibb lett, olyan tőzeges vagy milyen, mindenhol ugrándozó "kamelita" csapatokkal. A kamelitáknak négy fajtája van: a láma, a guanaco, a vicuna és az alpaka. Ezen állatfajok megkülönböztetésében még kezdők vagyunk, de a Peru-Bolívia útvonalon várhatóan nagyon belejövünk majd.
Itt éppen egy gyerekvicuna szökell:

Egy helyen megálltunk "lámákat nézni". Hamar kiderült, hogy a lámákat a Népi Nénik turistacsapdának használják, ezzekkel az állatokkal csalogatják ide az óvatlan utazókat.
Én Loli vagyok, a láma, a turisták mind hülyék, én csak a kekszükre utazom:


A népművészeti termékek bódéja mögé beosonva végre kettesben maradtam ezekkel az állatokkal.
Ez itt ismét Loli:


Ennek nem tudom a nevét, de modellt állt nekem a vulkán előtt:


Aztán odajött az egyik népi néni, szólt a lámáinak, hogy menjenek vissza, mert így nem jönnek a turisták. Én hülye megkértem, hogy hadd fényképezzem le, mondta, hogy fizessek érte, mondtam OK.


Miután elkészült a kép gondoltam adok 200-at, elvégre a láma nem kért pénzt, pedig az sokkal különlegesebb számomra, de a népi néni ennél többet akart. Mondtam hogy ok, adok egy ezrest, adjon vissza a kétezresemből. Erre odajött egy másik népi néni is, azzal, hogy ők bizony nem adnak vissza, mert ma este "csirkécskét" akarnak enni. Elég félelmetes volt két láma, egy kutya és két néni fogságában. Erre gyorsan elvettem a nénitől a 2000-est, odaadtam neki fémpénzben egy ezrest és elrohantam. Nem azért, szívesen hozzájárulok én a csirkécskéjükhöz, de ezek a nénik elég agresszívak voltak.

Aztán végre odaértünk a Chungara tóhoz, itt tettem meg hősiesen azt a 150 métert bódult állapotban.




Ha ezt valami hegymászó olvassa, biztos röhög rajtam, de ebben a magashegyi betegségben az a szörnyű, hogy nem csak a testet, hanem az agyat is letompítja. A tónál megkérdezte tőlem az egyik chilei utitársunk, hogy hol voltunk már eddig Chilében. Emlékszem, annyi jutott eszembe, hogy Argentinából jöttünk, és hogy Santiago Chile fővárosa. De hogy hol is voltunk eddig, azt egyszerűen nem tudtam felidézni.
De mire leértünk Aricába este 10 felé már kutya bajom sem volt, milyen csodálatosan rugalmas is az emberi szervezet.

Egyébként tényleg fantasztikus volt az élővilág, már amire emlékszem belőle. Csináltunk néhány tényleg pazar képet, a levegő meg valahogy tényleg krisztálytiszta, harapható volt. Maga a kirándulás egyébként a szokásos lehúzós (ha hagyod) parasztvakítós volt, ahol a turistabusz megállóira a népi néniktől kezdve az összes árus, állatdiomár és vendéglős rá volt szervezve.  Itt még van néhány kép:







Végül az utolsó kép. Nem tudom, átjön-e hogy inkább csak vonszoltam porhüvelyemet és legszívesebbe visszaülnék a buszra aludni.



Disclaimer: A poszt szerzője korábban kapcsolatban állt a Baptista Szeretetszolgálattal. 2006 novemberében egy tapasztalat szerző út keretében segítette a szervezetet, hogy megfelelő információkat és kapcsolatrendszert tudjanak kialakítani a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport tevékenységéhez kapcsolódó, egészségügyi projektek kialakításában.

Bár ma más sokkal okosabb vagyok a KTCC és a magyar katonák leendő tevékenységét illetően, ez a cikk sem volt rossz, amit a héten írtam és amit a Hir 24 oldalán lehet elolvasni.

Bonyolultabb lesz a magyar katonák feladata, mint hinnénk

A parlamenti felhatalmazás elég bonyolultan fogalmaz, de a kormányzati kommunikáció révén tudni lehet, hogy a magyar katonák alapvető feladata a kurdisztáni főváros, Erbil mellett épülő katonai bázis őrzés-védelme és a kiképzők kísérése. Túl sok részletet már csak azért sem lehet tudni az nemzetközi kiképző misszió kurdisztáni része, a Kurdisztáni Kiképzési Koordinációs Központ (KTCC) annyira új, hogy csak most nyeri el végső formáját. Annyit lehet tudni, hogy német és olasz parancsnokság alatt működik majd felválta, de lesznek britek, amerikaiak és hollandok meg norvég kiképzők is.
Mit fognak a magyar katonák Irakban csinálni?Az őrzés-védelmi feladatok bár a kemény és monoton rutin miatt egyszerű feladatnak tűnhetnek, épp a váratlanság és a kiszámíthatatlan környezet miatt érdekesek. Ha tetszik, a Magyar Honvédség egyik specialitásává vált ez a feladattípus az 1999-es NATO-csatlakozás óta.
Koszovóban 1999 és 2005 között majd 300 emberrel őriztük a KFOR fő bázisát, Afganisztánban 2006 és 2013 között a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) bázisát, és 2012-ben Kabulban a NATO-erők fő bázisát védték magyar katonák.

Ami általában mindenkinek beugrik az őrzés-védelmi feladatokról, az az, hogy a katonák őrzik a tábor bejáratát, beléptetik az embereket és a járműveket, szigorúan néznek az őrtornyokból kifelé. Ennél azért kicsit összetettebb a feladat, ami például függ a technikai őrzés-védelem minőségétől (mozgásérzékelők, kamerák, riasztók, behatolásjelzők). Emellett a katonáknak biztosítaniuk kell egy úgynevezett QRF-t, azaz gyorsreagálású egységet, amely képes a nap 24 órájában pár percen belül útnak indulni és megtámogatni azokat, akiket megtámadtak.

A címe elég semmit mondó megint, de nehéz is megragadni egy mondatban, amiről írni akarok.

2006 óta követem kívülállóként a Parlament külügyi és honvédelmi bizottságának munkáját. Jó nem teljesen kívülállóként, mert az elmúlt években volt szerencsém a jegyzőkönyvek olvasása mellett részt venni nyilvános üléseken, sőt az a megtiszteltetés ért (talán többször), hogy meghívott szakértőként, HM-es, külügyes és KFH-s arcokkal együtt kommentálhattam afganisztáni folyamatokat. Írtam egy-egy szakértői anyagot az évek során.

Az évek során az a meglátás alakult ki bennem, hogy ez a két parlamenti bizottság (lehet a többi, de azokat nem ismerem), messze nem él azokkal a lehetőségeivel, amelyekkel élhetne a nyilvánosság biztosítása tekintetében.

Politológiát tanultam és tanultunk a parlament egyik szerepéről, mint a politikai nyilvánosság biztosításának eszközéről. Ezek a fejezetek általában arra vannak kihegyezve, hogy a parlamentnek ellenőriznie kell. Persze, igen, de tudjuk mi van akkor, ha az egyik oldal vizsgálni akar, vagy ellenőrizni: a másik oldal szabotálni fogja.

Ami nekem hiányzik a tankönyvek leírásából és a gyakorlatból, az az a funkció, amelynek révén a bizottságok információkat kérhetnek ki a kormánytól adott szakpolitikai döntés előkészítése kapcsán: Nem azért, hogy rajtakapják valami mulasztáson, hanem azért, mert hozzájuk képviselőkhöz másképp viszonyul a bürokrácia, mintha egy mezei ember kérdez.

Itt a konkrét példa, hogy lehessen érteni, miről is magyarázok.
Dánia tavaly szeptemberben, Magyarország tegnap döntött arról, hogy katonákat küld Irakba. Mindkét esetben a kormánynak a parlament jóváhagyását kellett kérni a döntéshez, s a javaslat a szabályoknak megfelelően átfutott a honvédelmi bizottságon keresztül.

A magyar dokumentum itt található, az indoklás rész 3/4 oldal, hat bekezdés, kb 2400 karakter. Elvileg ennyiből tudnak tájékozódni a bizottság tagjai, ha nem hallgatják meg a zárt ülésen a minisztert, a hírszerzést, TEK-et, stb. A lényeg, hogy ennyi marad a nyilvánosságnak is. Szerintem (ezt tényleg nem tudom) a bizottság kérhetné, hogy alaposabb indoklást fűzzenek a határozati javaslat mellé. Mit tartalmaz az anyag?

Mindössze 8 sor (egy bekezdés) a helyzet leírása Irakban. Ennyi, és ennyi elég a képviselőknek. Ha én lennék parlamenti képviselő, ezer kérdésem lenne. Utána egy bekezdés a jogi megalapozásról, egy bekezdés, hogy mire kaptunk felkérést és egy bekezdés, hogy mire kér a kormány felhatalmazását.

Nézzük meg a dán parlament honvédelmi bizottságához benyújtott anyagot. Ismétlem, ez nyilvános, fent van a neten. Dánul van a cucc természetesen, úgyhogy google fordítót használok angolra, az egész megbízható.

Az indoklás 2,5 oldal, kis betűkkel, 16.000 karakter, a magyar indoklás 6-7 szerese. Mit lehet ennyit írni? Először is, majd egy oldal hosszan leírja az eseményeket, amelyek 2014 szeptemberéhez (a döntés ideje) vezettek, mi az Iszlám Állam, mennyi halott és menekült, az iraki kormány először mit bénázott, majd hogyan váltott irányt, új miniszterelnök, segítségkérés, stb.
Végül ezek fontos részletek lehetnek azoknak a döntéshozóknak, akik a katonáikat, a harcmezőre küldik, nem?

A III-as pont megint egy jó oldalon keresztül részletezi, hogy mit küldenek, hányat, milyen feladatra, például::
The military contribution consists of three components: an F-16 fighter aircraft, which will include up to approximately 140 people. A staff consisting of up to about 20 people. And finally a capacity-building contributions, incl. logistics contributions expected to include up to approximately 120 people. The Danish contingent will consist of four operational F-16 combat aircraft and up to three F-16 fighter aircraft in logistical reserve. The contribution will include include liaison and staff officers at relevant headquarters. F-16 contribution will cover up to a total of about 140 people, with the exact number including will depend on on the specific location and command structure. In addition, will be in establishing the troop on an air base in the region be a need for temporary secondment of additional people to unpack, setup, creation of communications and workshops, etc. The Danish aircraft will be deployed in the full spectrum of air operations within Iraqi territory, which could involve participation in both the information gathering as offensive air operations.

Vannak még további érdekes pontok, de nekem nyilvánvalóan ez kedvencem, amikor a dán katonai hírszerzés ebben ismétlem nyilvános dokumentumban rövid értékelést ad a biztonsági helyzetről. Ha nálunk kinyitja a száját a katonai hírszerző egy bizottsági meghallgatáson, akkor 10 évre titkosítják az ülés jegyzőkönyvét minimum. Nekem csak kevés személyes élményem van, hogy mi hangzik el ilyenkor, de ezek alapján elmondhatom, hogy az info 90 százalékát én is tudtam, 5 százaléka pedig olyan kvantitativ adat volt, amelyet csak azért nem tudtam, mert nem állt rendelkezésemre elemzői, humán és technikai, kapacitás.
De miért ne adhatna egy ennyire általános - de mégiscsak valamilyen - értékelést egy hírszerző szervezet nyilvánosan (mindjárt  bemásolom)? Azt hiszem itt a rossz magyar (kelet-európai) beidegződés, és a politikai elit felé meglevő bizalmatlanság lehetnek az okok (de minden egyéb tippet várok), amiért ennyire általánosságokat mondanak a hírszerző szervek egy nyilvános meghallgatáson.

(Ok, ez így nem igaz. Nagyon sok mindent mondtak, amikor hallottam, top quality elemzések voltak, csak nekem nem tartalmaztak sok újdonságot Afganisztánról. Ez egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy ők is azt gondolják, amit a világ szakértői krémje, másrészt az is igaz, hogy nem mentünk bele Baghlan tartomány faluvezéreinek, tálib sub-commanderjeinek az CV-jébe, amiről ők sokkal többet tudtak, mint én).

Nézzük tehát a dán katonai hírszerzés értékelését:
VII. Defence Intelligence Service (FE) have provided the following threat assessment for coalition forces: Generally speaking, the security situation locally change very fast throughout Iraq. The threat of ISIL against coalition forces in regions and cities, which is controlled by ISIL is VERY HIGH. The threat of fire from helicopters and planes, located near combat operations throughout Iraq, HIGH below 5,000 feet (AGL). The threat of shelling of all aircraft flying in Iraqi airspace are generally AVERAGE below 5,000 feet (AGL). FE further assesses that the threat of shelling of aircraft flying over 5,000 meters (AGL) throughout Iraq, is LOW. The threat of indirect and direct fire in Iraq is HIGH in areas of combat. In areas where there is direct combat, including Baghdad city, the threat from indirect and direct shelling MEANS. In areas that are not threatened by ISIL, the threat from indirect and direct fire LOW. The threat of terrorism in Iraq, including the threat of detention, kidnappings and IEDs, is HIGH. The threat of civil unrest Iraq is MEDIUM. The threat of attacks with improvised chemical weapons in Iraq is MEDIUM in areas of combat operations and in areas controlled by ISIL. In other areas there is the threat of attacks using improvised chemical weapons 
LOW. The threat of espionage in Iraq is HIGH. The threat from Iraq security forces is LOW. However assesses FE that the threat from insider attacks among the Iraqi security forces are MEDITERRANEAN. The threat of terrorism directed against the Defenders in Denmark is MEDIUM.

A FE a dán katonai hírszerzés bár ott egy kicsit másképp van a rendszer. Az ország határain túl, minden hírszerző feladatot a katonai hírszerzés csinál (tehát a nem katonait is). Elhárítási a polgári titkosszolgálat (PET) tevékenységének a része, akkor is katonákról van szó.

A szöveg maga katonásan velős és áttekinthető. Egy ilyen szöveg 1. megnyugtathatja az állampolgárt és képviselőt, hogy a hírszerzésük, képben van, mindenre figyel, képes prognózisokat felállítani (az nem elég a bízalomhoz, hogy tudjuk, hogy tudják) - ergo nyugodtabb mindenki, mert nincs homályban tartva. 2, nem árul el semmilyen érdemi titkot, mert több kevesebb sikerrel egy civil elemző is össze tudna rakni egy ilyet. Most hirtelen több érv nem jut az eszembe.

El kell mondjam, hogy Dánia szakértőktől hallottam egy olyan verziót a határozati javaslat "bőbeszédűségére", hogy ott mindig koalíciós kormányok vannak gyenge parlamenti többséggel. Azaz a kormány adott minisztere részéről mindig kényszer van a konszenzus (parlamenti többség) megteremtése érdekében, és azért kell bőkezűen bánnia az infokkal, hogy senki ne mondhassa azt (ésszerű keretek között), hogy "ha nem kapok elég infot, akkor nem szavazom meg!" Nem tudom, szerintem a brit parlament meg persze az amerikait látva, nekem az a benyomásom, hogy  nyugaton a dolgok transzparensebben mennek. Ez az utóbbi egy valós szempont lehet, de nem csak azért informálnak mert kell. Ha nem tennék, a parlamenti képviselők és a sajtó magától is elkezdenek kérdéseket feltenni.

Summa summarum: Javaslom a két magyar parlamenti bizottságnak, hogy ők a jövőben ők is kérjenek az ilyen katonai missziók mellé, egy hasonlóan rövid és velős biztonsági értékelést, hogy a közvélemény is jobban informált legyen, meg a képviselők is, és ne csak a magamfajta szakértők okoskodására kelljen alapozniuk a véleményüket. Precedens, mint látjuk van rá a szakmaibb megoldásra.

Utóirat: Ez a jelenség nem kormányfüggő, hanem struktúrális. Érdemes kihangsúlyoznom az esetlegesen idetévedő kommentelők miatt. Szekeres miniszter annak idején  szeretett PPT prezentációkat tartani a honvédelmi bizottság előtt, ez tény, én is élveztem, mert informatív volt. De maguk a beterjesztések missziók indítására ugyanilyen rövidek, sőt gyakran rövidebbek, semmitmondóbbak voltak.

A biztonsagpiac.hu-ra írtam egy cikket múltkor, most eszembe jutott, hogy miért nem rakjam fel ide.

Itt az eleje, a többi a weboldalon folytatódik:

Február 14-én, egy álmos szombati délutánon Koppenhágára lecsapott a terror. A közvélemény egyfajta skandináv nyugodtsággal fogadta az eseményeket és utána is hasonlóan hideg fejjel próbálta megérteni, hogy mi is történt. A nagy vihart kavart párizsi terrortámadás óta még egy hónap sem telt el, így a kérdés ott volt a levegőben, hogy új típusú terrorhullámmal állunk-e szemben? Lehet-e kapcsolat a párizsi és a koppenhágai támadások és elkövetők között? Az Iszlám Állam vagy az al-Kaida áll-e az események mögött? Gyilkosság a „Lőporos hordónál”Az események 2015. február 14-én szombat délután, az FC Kobenhavn stadionja mögötti parkban kezdődtek, ahova Omar Abdel Hamid el-Hussein, a későbbi elkövető egy, a dán hadsereg által rendszeresített gépkarabéllyal a kabátja alatt érkezett. Bár már szinte percről perce lehet ismerni a terrorcselekmény utáni eseményeket, az a mai napig kérdés, hogy a majd egy méter hosszú M/95 gépkarabélyt (a fegyver az M-16 kanadai változata, amely 2010-ig volt rendszeresítve, azóta csak tartalékosok használják), miként tudta el-Hussein feltűnés nélkül magával vinni Koppenhágában.A terrortámadás célpontja a Krudttønden (Lőporos hordó) kávézó volt, amely egy nagyobb, közművelődési központként működő épületegyüttes részét képezi külön utcai bejárattal. A kávézóban aznap egy kulturális rendezvény volt, amely a „Művészet, istenkáromlás és a szólásszabadság” címet viselte. Bár az esemény szűk körű volt, a néhány héttel korábbi párizsi terrortámadások miatt nagy érdeklődésre tartott számot. Így jelen volt a francia nagykövet, számos ismert európai művész, és a főelőadó Lard Vilks. A svéd karikaturista nevéhez számos, az iszlám vallást és Mohamedet profán módon ábrázoló alkotás köthető, korábban már számos fenyegetést kapott szélsőséges szervezetektől. Az eseményt a rendőrség egy járőrrel biztosította az épület bejáratánál, de rajtuk kívül legalább még egy dán civil ruhás rendőr, Vilks saját, a svéd rendőrség által biztosított testőrei is a teremben voltak, és valószínűleg a francia nagykövettel is voltak személyvédők.A térfigyelő kamerák képei szerint el-Hussein a beszélgetés kezdete után mintegy fél órával érkezett a helyszínre, először a közösségi komplexum különböző bejáratain próbált bejutni, ám ezeket zárva találta. Nem volt más választása, frontálisan kellett támadnia. Délután 15.33-kor lövés dörrent, az előadók és hallgatóság összerezzentek, Irina Sevcsenko, a neves ukrán feminista félbeszakítottaa előadását. Utólag kiderült, hogy el-Husseint a kijárat felé tartva megpróbálta feltartóztatni Finn Nørgaard dán filmrendező, aki maga is a hallgatóság tagja volt, de akkor épp az utcán tartózkodott (dohányzott vagy telefonált). Az elkövető egyetlen lövéssel leterítette Nørgaard-t, aki a vállán ért a lövés, és még perceken át haldoklott.Itt folytatódik

Ritkán történik az emberrel, hogy ilyen közel legyen egy terrorcselekményhez (anélkül, hogy keresné), és ha már így történt, másnak elmentem megnézni a helyszíneket. Nem írok túl sokat, mert remélem találok vevőket még egy vagy két cikkre.
Az első helyszín a Krudttonden nevű kávézó volt, amely egy nagyob park szélén fekvő művelődési ház. Omar Abdel Hamid el-Hussein itt ölte meg Finn Nørgaard filmrendezőt, és megsebesített három rendőrt. Nørgaard így utólag vétlen áldozatnak tűnik, még a támadás előtt a sarkon megpróbálta megállítani a férfit, aki egyetlen lövéssel végzett vele.A kávézó homlokzata, amit megsorozott az elkövető, ettől balra lőtte le ad án filmrendezőt
Másnap, 24 óra múlva még folyt a helyszínelés, a média nagy számban jelent meg, és az együttérző emberek is elkezdtek virágot hozni.

Tudom, hogy a világ változik és már lttam a TV2 egyszemélyes stábját is, de azért ez kialakítás meglepettŐ az egyik finn csatornának közvetített, csak a finnsége miatt fotóztam leA kávézó előtti lövöldözés utáni első pillanatokat megörökíti ez a video, amelyet a lelőtt filmrendező barátja készített, aki éppen akkor ért oda.

A kávézótól a el-Hussein elsétált, autójába szállt, majd kiszállt és taxival (!) ment haza (vagy egy lakásához közeli) netkávézóba és facebookozott egy kicsit. Hajnali négy körül elment a belvárosban található zsinagógához, ahol lelőtte az ott posztoló zsidó önkéntes biztonsági őrt és megsebesített két (civilruhás?) titkosszolgálati ügynököt.
A zsinagóga előtt is sokan összegyűltek, az utcafrontot virágok borítottákA zsinagógánál is jelentős volt a média jelenléte. Ez még nekem is új volt, a tudósító egy statívon levő iPhone-ba adta le tudósítását
Az utca két végén rendőri jelenlét, a rendőrök mindenhol gépkarabéllyal várakoztak kettesével, hármasávalInnen elmentem a házhoz, ahol lakott és ahol lelőtték az elkövetőt. Nem volt egyszerű megtalálni, mert a címet nem adták meg az újságok, de az egyik tudósítás tartalmazott egy fényképet a helyszínelésről, ami mutatott egy üzeletet is, ami (a kerületet ismerve) belőhető volt.
A kapubejáró, épp csak megelőztem a CNN stábját Nic Robertson tudosítóval
A háttérben levő bicikli szemtanúja volt a terrorista lelölévésének

Egy másik tudósítókocsi
A környék Koppenhága egyik legpattantabb kerülete, sok bevándorló lakik erre. Ez két utcával arrébb van
Persze a lepattanást dániai viszonyok között kell értelmezni. Így néz ki egy köztérA ház előtt semmilyen rendőri jelenlét nem volt, annál inkább a következő sarkon, amely egyben a legközelebbi HÉV/metro megálló. Mire odaértem már éppen véget ért a szolgálat, a rendőrök szedték le  szalagokat.



Éppen elsiet egy rendőrautó
Fejünk felett egy rendőrségi helikopter körözött avy 20 percig. Ebből a képből az jött le, hogy a készenlétben levő rendőröket a hadsereg élelmezte
Ebből meg az jött le, hogy nemcsak a dán és a nemzetközi stábok dolgoztak a témán, hanem a kerültei muszlim média isA dánok megdöbbenve, de kultúráltam fogadták és reagáltak az eseményekre. Szemben Franciaországgal itt nem érte támadás a muszlim közösségeket. A kormány épp tegnap jelentett be egy majd 1 milliárd koronás (40 milliárd forint) terrorellenes csomagot, ami főleg a titkosszolgálatok és a rendőrség megerősítését jeleni.

Ennek a posztnak a célja, hogy összeszedje még, amit a hírekből lehet tudni a magyar katonákat is érintő műveletről Erbilben, Észak-Kuridisztánban. Az előző posztban már megírtam, hogy a megelőlegezett hír kapcsán hova kerülhetnek a magyar honvédek. Némi rásegítéssel egy két olasz(!) elemzésen keresztül végül is további infok is kiderültek arról, amiben részt fogunk venni nagy valószínűséggel.
A jövendő bázis valószínűleg a Kurisztáni Regionális Kormányzat „fővárosának” Erbil-nek a nemzetközi repülőterén, vagy inkább amellett lesz. Illetve már valami van, mert azok az országok, akik már ott vannak különleges erőkkel, kiképzőkkel (brit, francia, amerikai) már valószínűleg felállítottak valamit. Német és olasz összekötő tisztek szintén vannak ott, mert ez a két ország nagymennyiségű katonai segélyt küldött már a kurdoknak is, és azt menedzselni kell (önreklámból sosem elég, itt a magyar katonaisegély tartalma) 
Az olasz elemző cég infoi szerint már vannak görög és szerb kiképzők, akikhez majd a németek és az olaszok is csatlakozni fognak. Az olasz kontingens robusztus lesz, mintegy 250 fő, amiből 100 fő lesz a kiképző, a többi logisztikai támogató elem, a kiképzők biztosítói, NH-90 helikopterek szállításra és MEDEVAC-ra illetve a tábor védelmében is részt fognak. Ha ez utóbbi igaz, akkor a magyar kontingens nem egymaga fogja ellátni a tábor védelmét. Ja, és ami biztos kihat majd a magyarok életére, hogy a tábor vezetése hat havi rotációban oszlik majd meg az olasz és a német parancsnokság között.
Az olasz intézet egy másik cikke szerint az amerikaiak ide Erbilbe telepítették az egyik combat SAR képességüket. A hírekből idáig nekem derült ki, hogy egy vagy több helyre telepítettek ilyen képességet a jordániai pilóta kivégzése után, de Erbilbe ezek szerint biztosan. 
Itt van még egy cikk angolul az olaszokról egy kurdhíroldalon. Ebből kiderül, hogy az olasz katonái támogatás a tonnákban mérhető: Italy has contributed small arms and anti-tank ammunition and systems, Browning machine guns, Mg 42/59 machine guns and other equipment… The Italian Defence Ministry is also engaged in training local security forces. Peshmerga officers have gone to Italy for training, and specialized trainers have been sent by Rome to train Peshmerga in the Kurdistan Region…
A teljes olasz kontingens 525 fő, ebből 50 fő lesz Bagdadban, akik valószínűleg az iraki védelmi minisztériumban, vagy a vezérkarnál fognak valamilyen tanácsadó szerepet betölteni. A maradék az olasz légierőnek az Inherent Resolve műveletben való részvételét támogatja. A fenti weboldal szerint ez egy Boeing KC-767A tankert, két Predatort és négy Tornado gépet (felderítő feladatokra) jelent Kuvaitban.
Bár lehet, ha többet foglalkoznék a témával már tudnám, de nekem csak most kezd összeállni ez a koalíció.  Több forrás is megírta már, hogy a cél kb 30.000 főnyi iraki haderőt kiképezni, hogy mennyi idő alatt, azt nem láttam még, de talán nyárig, Moszul elfoglalására. A kiképzendő erők kisebbik része kurd peshmerga lenne.
Ebben az olasz forrásban látom, hogy a nemzetközi összefogás 3100 kiképzővel számol, aminek a felét, 1500 főt biztosít az USA, a többit a koalíció tagjai. Látjuk, hogy a németek 100-t, az olaszok 100-t adnak, a spanyolok elvileg 300-t (de lehet ennek is csak egy része lesz kiképző), szóval majd utána kell nézni, hogy ez hogy fog összeállni.)

Idáig három kiképző bázist hoztak létre, most tervezik egy negyedik felállítását. Bár név szerint nem említik, de valszeg ez lesz a erbili bázis.  Most így körbefutva gyorsan a netet, konkrétan látni adatot dán kiképzőkről (120) , illetve svéd és finn kiképzőkről is van említés. Nyilván ausztrál, új-zélandi és az arab országok kiképzői is felbukkannak valahol majd, és még van egy csomó európai ország is, amiről nincs szó.
Talán hamarosan összegyűlik elég anyag ahhoz, hogy erről a nemzetközi koalícióról is lehessen írni. Egyelőre itt annyit idézek a New YorkTimesból, ami a lényeg lehet és ami visszautal arra, hogy még kikre lehet biztosan számítani. Ezek a sorok egyben meg is magyarázzák az eddigi homályban tapogatózásomat: Mr. Obama spoke after aides had unveiled what Defense Secretary Chuck Hagel called the “core coalition” to fight the ISIS militants, the outcome of a hastily organized meeting on the sidelines of the NATO summit talks. Diplomats and defense officials from the United States, Britain, France, Australia, Canada, Germany, Turkey, Italy, Poland and Denmark huddled to devise a two-pronged strategy: strengthening allies on the ground in Iraq and Syria, while bombing Sunni militants from the air.
Szóval van egy belső mag, akik közül idáig a lengyelekről nem hallottam. A stratégia irányban pedig ott van a szövetségesek megerősítése, azaz a kiképzés és felfegyverzés.
Közben látom, hogy tegnap újabb segélyt jelentett be Németország (Abadi iraki miniszterelnök Berlinben volt, most van valamikor a Müncheni Biztonságpolitikai konferencia is). A segély részletei:6,5 millió lőszer, 10.0000 kézigránát10 Dingo10 Unimog mentő30 MILAN (300 rakétával)4000 gépkarabély, 203 Panzerfaust, de nem derül ki, hogy melyik, mert a Bundeswehr oldalán  két típust is megjelölnek a segély részeként: a Schwere Panzerfaust 84 Millimeter-t és a Panzerfaust 3Panzerfaust 3-t
A Bundeswehr ezen weboldalán jobbra fent van egy pdf doku, amiből kiderül (ha jól értem), hogy mit jutattak el eddig és mi lesz a második szállításban. Február ötödiki a dokumentum, úgyhogy talán jól értem. Nyilván az adatok eltérnek egy kicsit attól, amit az előbb leírtam, de nagy vonalakban megegyeznek. A német alaposság és transzparencia tényleg elképesztő.
A koalíció második irányához a légiháborúhoz egyelőre nem találtam semmi friss statisztikát, augusztus-szeptemberi adatok az utolsóak.

Nekem bomba meglepetés volt a Magyar Nemzet mai híre (Őrkatonák Kurdisztánba), hogy magyar katonák őrzés védelmi feladatokat láthatnának el (feltételes mód egyelőre) Kurdisztánba, egy közös német magyar misszióban: "Orbán Viktor miniszterelnök a Hír Televíziónak adott szerdai interjúban utalt arra, hogy a német hadsereggel együtt hamarosan magyar misszió mehet a Törökország, Irak és Irán határán található régióba." idézem a MN-t. A cikk még elmondja, hogy a HM tájékoztatása szerint a feladat semmi újat nem jelentene a honvédségnek, mert már csinált ilyet máskor is.

Elsőre nagyon meglepőnek és zavarosnak tűnt a hír, hiszen egyáltaln milyen formátumban, milyen felhatalmazással menne a honvédség. Orbán kijelentése - kétharmados többség - valamit már sejtet. Az elmúlt 20 év gyakorlata ugyanis az volt, hogy ENSZ, EU vagy NATO (a kisebbeket most kihagyom) műveletekben vettünk csak részt, amelyek megfelelő nemztközi legitimációval rendelkeztek (ENSZ BT felhatalmazás). Ez még az egyébként kivételnek tekinthető 2003-as iraki szállítózászlólajra is igaz, mert azok is csak azután mentek, hogy az USA/brit koalíció megkapta az ENSZ mandátumot, hogy akkor már mint megszállók lássanak neki az iraki közállapotok stabilizáláshoz. Ráadásul, az NATO és EU missziók esetében emlékeim szerint nem is kell a parlament jóváhagyása, arról a kormány saját határkörében dönthet.

Egyelőre azonban nem hallottam semmiféle NATO, EU vagy ENSZ kezdeményezésről, amelyik valamilyen missziót akarnak elindítani Irakban. Csak németekről hallani, az USA nélkül meg, ez még furcsább az egészben.

Mi marad akkor? Szerintem Magyarország az iraki kormány felkérésére, bilateriális alapon fog részt venni bármilyen iraki műveletben. Ez nagyon nagy újdonság és történelmi elmodulás a rendszerváltás utáni időszak gyakorlatától. (ezt lehet hogy félkövítenem kellene?).

További kérdés, hogy mégis mit kellene őiznie a magyar katonáknak Kurdisztánban, mert alapból semmi őrizni való nincs ott. Ez utóbbi kitétel is arra utalt számomra, hogy ezek szerint valami német kezdeményezésű misszió kezdődhe, amiben a németek (és még akár más nemzetek is) fognak csinálni valamit a táboron belűl (vagy onnan kijárva), és a magyarok (részben vagy egészben) lehetnek azok, akik a tábort fogják őrizni.

Nyilván ha ez a hír komoly, akkor kell legyen belőle valami a német hírekben is. Egy rövid és egyszerű keresés+google translate máris kiadott egy kéthetes hírt: Bundestag stimmt Bundeswehr-Hilfe für Kurden im Irak zu. Eszerint a kormánykoalíció legfeljebb 100 német katona kiküldését, telepítését döntötte el Kurdisztánaba az Iszlám Állam elleni harc céljából (für den Kampf gegen die Dschihadistengruppe Islamischer Staat (IS) ausbilden).

Ez a hír még annyit hozzáfűz, hogy a német katonák feladata a korábban vagy a jövőben kurodknak ígért német fegyverekre való kiképzés. A hír konkrétan 16.000 G3-as és G36-os gépkarabélyról beszél, amelyet megígért a kurdoknak a német kormány, és amelynek használatára okítanák majd a német kiképzők a peshmergákat. Azért voltam bizonytalan, hogy pontosan milyen német cuccokra okítanák a peshergákat, mert talán nyárom volt már egy nagy bejelentés, amiben egy dandárnyi (?, 4000 főre emlékszem) erő felszereléséhez küldtek támogatást a németek. A Bundeswehr weboldalán ezt szépen meg is találni: Überblick: Die Irak-Hilfe der Bundeswehr (Stand: September 2014) vagy itt felsorolás szerűen. Stückzahlen: Ausrüstung, Waffen, Munition und Fahrzeuge für den Nordirak (azt nem tudom észrevesszük-e, hogy ezek a infok a német hadsereg, nem német hadügyminisztérium honlapján jelennek meg? És hogy a magyar honvédségnek nincs is hivatalos oldala? Mert szerintem a honvedelem.hu nem az, max a honvédség híroldala)

Na most megnéztem, nem piskóta a mennyiség és ebben van benne a 8000 G3as és 8000 G36-os+ MILAN+táborkonyha+UNIMOG+stb. Szóval akkor a német újságok is keverik. előbb ment a cucc, most mennek a kiképzők.

A döntés január 29-én született meg, de már decemberben is írtak róla az újságok. A teljes német katonai segély 46 millió euró értékű volt. A misszió alaprendeltetése: Schwerpunkt der Mission ist der „nachhaltige Fähigkeitsaufbau der irakischen Streitkräfte sowie der Sicherheitskräfte der Regierung der Region Kurdistan-Irak, ami google fordításban: sustainable capacity building of the Iraqi armed forces and the security forces of the government of Iraqi Kurdistan region.

A németekhez képest ez kőkemény és proaktív lépés, és nem véletlen, hogy a cikk többi rész az ellenzék által megfogalmazott, a misszió legitimátásá érintő kritikákkal foglalkozik.

Ok, szóval a Bundeswehr megy. A jó magyar német katonai kapcsolatokra tekintettel mi is becsatlakozhatunk. Ismerjük egymást, Afganisztán óta különösen alaposan :)

Az utolsó Bundeswehr-es idézet mutat rá a legitimációra is: Training support is provided at the request and with the consent of the Government of Iraq and the government of Iraqi Kurdistan region. The insert is part of the international efforts in the fight against the IS-terrorist militias.

Jó, és igazából itt áll össze a dolog. Ugyanis - bár Magyarországon ez elvétve lett hír, mert csak a hivatalos kommünikékben szerepel - az Iszlám Állam elleni koalíció tagja, ami főleg politikai elköteleződést jelentett idáig, egy kis katonai segéllyel. Ebből a szempontból konzsisztens a mostani lépés, a korábbi magyar katonai segélyről és értelméről már írtam múltkor. Magyar segélyek Irakban mint a külpolitika eszközei címmel. Akkor ottt már felvetettem, hogy akár katonákat is küldhetünk majd Irakba, igaz nem az őrzés védelemmel, hanem kiképzéssel számoltam.

Nem akarom hosszúra nyújtani ezt a posztot, de a feladatot még érdemes egy pillanatra megvizsgálni. Miért nem kiképzésben veszünk részt? Még nem zárhatjuk ki, nem tudjuk hivatalosan mit fog csinálni a magyar kontingens.

A HMnek igaza van abban hogy az őrzés védelemhez jól értünk. Koszovóban is Afganisztánban is csináltuk. Egy az egyik leginkább alapképesség. Első kevésbé veszélyesnk tűnik, mint peshmergákat képezni, de az atért ez így nem teljesen igaz. nem tudom, hol lesz a tábor, de ha a frontvonaltól akár csak 50-100 kilométerre (ne adj isten közelebb), úgy a őrző-védőket legalább akkora veszély fogja fenyegetni, mert ix, statikus célpontként, az önygilkos merénylők begyakorolt célpontjai lehetnek majd, és hát hetek át csinálni csak ezt, akkor bizony lankadhat a figyelem. A kiképzés szerintem nem veszélyesebb, egyrészt a kurdoknál eddig szinte ismeretlen volt a green on blue támadások (azaz, amikor a kiképzendő a kiképzőre támad), másrészt a vélelmezett kiképző bázisok is a frontvonaltól messzebb lesznek, és szerintem egy táborba bejutni, majd megtalálni a külföldieket mindezet észrevétlenül, még akár könnyebb is lehet majd.

A napokban adtam egy interjút a honvedelem.hu-nak az Iszlám Államról, amiben részem az volt a kérdés, hogy mi lesz Irakban 2015-ben. Kb azt mondtam, hogy nagyrészt semmi, mert amíg nincs ütőképes iraki hadsereg, addig nem lesz mivel visszafoglalni Moszult és Nyugat-Irakot. Ez a blogposztot (Violence Up In Iraq In January 2015 As Insurgents Go On Offensive Again) csak most látom, amely elég hitelesen támasztja alá azt, hogy - azért mert nem hallunk róla - az Iszlám Államnak még rengeteg tartaléka és ereje van arra, hogy Irakban szinte az össze fronton növelje az aktivitását (azaz támadásba menjen át).

Ami még maradt az iraki hadseregből az Falludzsánál és Ramadinál áll szemben az Iszlám Állammal (és néha vesztésre áll), illetve keletre Tal Afarnál és Jalawla-nál (az iráni határ közelében) harcol. Minél távolabb vagyunk Szíriától Irakban, és minnél közelebb a kurd területekhez és Bagdadhoz, annál nagyobb szerepet játszanak az iraki hadsereg mellett a kurd peshmergák és a különböző síita milicíák.

A kurd és síita erők morálban, könnyűfegyverzetben, PR-ban erősek, de így sem nyújtanak kb többet mint egy jobban szervezett gerilla erő. Irakban jelenleg a konfliktus nagyobb városok körül zajlik viszonylag láthatatlan fronvonalakkal. Ezzek kapcsolatban érdemes emlékezni két eseményre. A szíriai Kobane elvesztése után az Iszlám Állam meglepetésszerű támadást intézett Kirkuk ellen, ami azt jelentette, hogy lecsaptak annak előterében levő kurd erőkre. Kirkuk mellett lecsaptak Jalawlaban is. Ez a város azért érdekes mert 2014 novemberében az volt a hír, hogy a várost elfoglalták a kurd, síita milíciák és az iraki hadsereg erői. De akkor hogyan lehet, hoyg 2015 februárjában a városban célzottan robbantja fel magát egy dzsihadista, úgyhogy hoyg "magával visz" egy kurd alezredest és kíséretét is. Sőt ugyanez történt Kirkukban is, ahol egy kurd tábornok és kísérete az áldozat? (lásd itt: Islamic Militants Surprise Kurds in Iraq, Killing a Commander in a Day of Attacks) Azt kell mondjam nagyon jó a hírszerzésük.

De hogyan jön ez a két történet, ahhoz, hogy mi lesz 2015-ben Irakban? Úgyhogy sem a síita, sem a kurd milíciák önmagukban (sem együtt) nem elegendőek ahhoz, hogy arra támaszkodva az iraki kormány ls nyugati támogatói bármilyen előretörést hajtsanak végre és visszafoglaljanak bármilyen fontosabb települést. Ezek milíciák (a kurdok biztosan) ráadásul nincsenek is teljesen a bagdadi kormány műveleti irányítása alatt, azaz csak annyit tesznek és arra mennek harcolni, amerre Maszúd Barzáni és a kurd közös (KDP, PUK) vezetés ebben kurd érdeket lát.

Jó, akkor marad az iraki hadsereg, de azt újra kell képezni és újra kell fegyverezni az USA-nak, ami nem lesz pár hónap alatt meg. Sajtóhírek szerint az amerikai és iraki tervezők fejében Moszul visszafoglalása a cél. Egy 1,5 milliós városról van szó, ahol a lakosság egy rész utálja az iraki kormányt és nem szeretne visszatérni annak irányítása alá.

Moszul és a szunnita arab irakiak egy jó része attól tart, hogy egy ilyen harc a síita milíciák bosszújával lesz kísérve, ami elsősorban a civil lakosságon fog lecsapódni (igen, tömeges kivégzések, amitket már ismerünk). Hogy ez a félelmük nem alaptalan, azt már számos sajtóhír bizonyítja.

De ami nekem a legérdekesebb volt - és jól mutatja a zavaros állapotokat Irakban - az az, hogy az egyik legerősebb síita milícia, a Badr dandár (Badr Brigade) úgy harcol jelenleg Irakban, hogy legalább egy iraki reguláris alakulat van beosztva alá. Armed with U.S. weapons, infamous militia beating ISIS. Ez szerintem érthetővé teszi az iraki szunnita arabok félelmét, hogy bizony a síita miliícák és az iraki haderős között nincsn sok különbség, és az utóbbitól - amely elvileg egy nemzeti intézmény - sem számítatnak túl sok jóra.

OK, de akkor van e valamilyen pozitív fejlemény Irakban? Igen van, ez pedig az, hogy az új kormányfő valamelyest előrehaladt a Nemzeti Gárda felállításával kapcsolatban. Ha jól értem, ez az intézmény szolgálna a szunnita törzsek fegyvereseinek, a korábbi Ébredési Tanácsok fegyvereseinek újbóli integrációjára. Ezek azok a csoportok, akiknek sokat köszönhetett Irak, hogy 2007-2008-ban sikerült megállítani az akkori helyi al-Káida térnyerését. Ezek a fegyveresek kellően edzettek, tapasztaltak, akik 2004 és 2007 között az amerikai és az iraki hadsereg ellen harcoltak (az al-Káida dzsihadistáival az oldalukon) és csak akkor váltottak oldalt, amikor 1 tele lett a hócipőjűk a dzsihadistákkal 2. az USA felismerte ezt és rájött, hogy ők leválaszthatók a felkelésről elsősorban politikai koncessziük biztosításával. Nagyon fontos tanulság Irakban (is), hogy ott a felkelés megállítása politikai eszközökkel és katonai eszközökkel történt, de nem csak utóbbiakkal.

Amikor az amerikaiak kijöttek 2011-ben, az akkori Máliki kormány minden ígéretét megszegte (azaz hogy továbbra is alkalmazni, integrálni fogja ezeket a fegyvereseket) és elbocsátotta és üldözni kezdte ezeket a csoportokat.

Igen, az nyert, aki arra tippelt, hogy ezek a csoportok elég idegesek lettek 2011 után és nem véletlen, hogy erőszak nőtt a környéken majd 2014-ben az Iszlám Állam, mint kés a vajban tudott itt hasítani, mert sok volt a külső szimpatizánsa és önkéntese.

Mit kínálna a Nemzeti Gárda? A hírek szerint egy újbóli lehetőség lenne a szunnitáknak, csak kérdés, hogy elhiszik, mert bizalom az nem nagyon van.(itt két cikk a gárda mögötti politikáról: Violence Up In Iraq In January 2015 As Insurgents Go On Offensive Again, Iraqi cabinet approves draft law to set up national guard)

Ha ez nem fog összejönni, kérdés marad, hogy mégis mivel tudja megszólítani a szunnita lakosságot az iraki kormány (csak azért nem írok síita-kurd kormányt, amert vannak benne szunniták is, azaz valamennyire reprezentálva van ez az üldözött kisebbség is).

Az elmúlt hónapokban leginkább csak a ISAF misszió vége kapcsán jelentek meg írások Afganisztánnal kapcsolatban (jó, kivéve az államfő és a nemzeti egységkormány megalakulását), de azok is inkább a misszió végével, lezárultával voltak kapcsolatosak. Ahhoz képest, hogy régen elemzések tényleg havi rendszerességgel jelentek meg az országról és a NATO misszióról, sajnos ezek elmaradása is jelzi, hogy a jelentősen csökkent a nemzetközi figyelem.
A jövőt illetően egyrészt nagyon hasznos anyag az Afghanistan Analyst Network anyaga, Philip Münch: The Wrong Mission? amely egy pár napos NATO által szervezett körút eredményeként született.
A 2015 misszióval kapcsolatban az egyik zavaros pont, hogy ki mit fog csinálni. Egyrészről ott lesz az Resolute Support művelet, amely az ISAF folytatása lesz, azaz ENSZ felhatalmazással és NATO vezetésével. Ez az afgán fegyveres erők támogatására fog fókuszálni (nem fog már kiképezni). De emellett, miként 2014-ig, lesz egy amerikai vezetésű misszió is, amely viszont csak a terrorizmus elleni harccal fog foglalkozni. Nem látom hirtelen, hogy hogy, de gyanítom, hogy ez is elsősorban az afgán különleges műveleti erőkkel együttműködve.
Itt most alább csak a támogató művelettel foglalkozok, és a fenti anyagból szemezgetek hozzá. Amit már korábban is lehetett tudni, az a létszám volt (legalább is nagyságrendileg) a legutóbbi hivatalos adatok szerint (lásd a tanulmány szerzőjének adott NATO tisztviselők tájékoztatása) max 13000 fő lesz, amelyek őt regionális központban fognak működni. Nincs meglepetés, a korábbi regionális központokról van szó: Kabul, Bagram, Mazar-i Sharif, Kandahar és Herát. Akkor még is van meglepetés, mert Jalalabad nincs benne, modnjuk Bagramról, relative könnyeben elérhető.
Nem tudni, hogy a magyar szerepvállalás merre lesz, de a cikk épp az északi régióval kapcsolatban hoz példát. Az ottani kb. 1600 katonából mindössze 81 végez majd a afgán partnert támogató feladatokat, a többi enabler lesz, azaz olyan személy, aki a 81 kiképző (nem találok jobb szót hirtelen, de nem kiképezni fognak) tevékenységét foga támogatni. A szerző nem nagyon hoz példát, hogy mégis mi (a force protection-ön kívül), úgyhogy ez homály. Korábbi latolgatások elsősorban a hírszerzői, elemzői képességeket írtak még.
Nem mindenhol lesz ekkor az aránytalanság, a tanulmány szerint 1200-1400 kiképzőre fog jutni a maradék enabler (kb akkor ez olyan 1:10-hez lesz). Ez egyben azt is jelenti, hogy Mazar-i Sharifban inkább a támogatáson lesz a hangsúly.
A korábbi regionális parancsnokságok, TAAC-vé alakulnak majd át (Train, Advise, and Assist Commands)
A misszióban az amerikaiak 10800 katonát adnak, de Obama elnök bejelentése szerint ez a szám 2015 végére ez a szám a felére csökken, 2016 végére pedig már csak a szokásos követésőrzéssel összefüggő feladatokra lesznek amerikai katonák Afganisztánban. Ebben azért nem vagyok olyan biztos, különösen Irak után.
Hogy mennyire változhatnak a tervek, azt jó  mutatja, hogy az eredeti amerikai elképzelés arról szólt, hogy amerikai katonák harcoló műveletekben már nem fognak részt venni 2015-től. Ehhez képest 2014 novemberén már arról szóltak a hírek, hogy az amerikai jelenlét, akár önállóan is indíthat majd támadó műveleteket. 
Zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar bejelentések szerint, a magyar kontingens létszáma valahol 100-130 fő lesz, sok egyéni beosztással, különleges műveleti erőkkel és Mi-17-es mentorokkal (lehet még kihagytam valamit?)
Hogy pontosan mit fognak csinálni a misszióban, azt nem igazán látni most, bár nyilván van valami hivatalos papír a feladataikról. NATO tisztviselők szerint az afgán erők különösen az alábbi területeken szenvednek hiányt: hírszerzés, különleges műveletek, logisztika, karbantartás. Semmi meglepő mondhatná az, aki egy két évvel korábban is olvasott anyagokat.
Közben találtam még egy beszámolót itt, az a szerző is ugyanazon az NATO túrán vett részt.