Biztonságpolitika és terrorizmus

 Ez is nagyon jó anyag, térképpel a tálibok előrenyomulásáról. (Bár sokaknak feleslegesen részletes lesz, mert a járások szintjén elemzi a kérdést). - Baghlan tartomány, ahol a PRT volt. 10 járási központ (15 ből) került tálib kézre 2021 májusa óta, ebből kettőt visszafoglaltak, A Ott is tálib uralom van, ahol nincsenek pastuk, csak a Kabul-Mazar főútvonal mentén fekvő járások maradtak kormánykézen, beleértve a Salang hágó bejáratát "őrző' Andarab völgyet. - A tálibok mintegy 200 új járási központot foglaltak el május óta, ezzel összesen 229 járási központot. Itt megállhatunk egy pillanatra, mert ezek szerint nem is voltak korábban olyan sok helyen. A valóságban azonban már eddig a járásokat uralták, csak nem mentek be ezekbe a faluszerű településekre, mert ott volt rendőri, katonai jelenlét. Természetesen nehéz nyilvántartani, hogy a vidéken ki az úr, ezért számoljunk a járási központok birtoklásával. Így most mindenestre az ország több mint fele világosan a kezükön van. 

- Hogyan uralkodik a Tálibán az új területeken? Hol így, hol úgy. Amit mondtam korábban, szinte teljesen a helyi tálib parancsnoktól függ, hogy a katonákat hazaküldik, vagy börtönbe vetik, vagy megölik. Az is, hogy a helyi iskolában a lányok folytatják e a tanulmányaikat vagy sem. - A tálib offenzíva egyik célja az volt, elfoglalják a határátkelőket. Durva, de csak 10 nemzetközi határátkelője van ennek a hatalmas orzságnak. Ebből 3 van kormánykézen (valójában 4 mert Hairatánt közben visszafoglalták). 2021-ben napi 4 millió USD bevételt hoztak a határátkelők (korrupció nélkül még többet hoznának), lehet saccolni, hogy akkor most mennyi megy a tálibokhoz. (a 3 legforgalmasabból kettő, tálib kézen van a cikk szerint) - Talán ezzel kellett volna kezdeni, a tálibok elsősorban Észak-Afganisztánon söröpörtek végig, olyan járásokban teremtve meg az  uralmukat, amelyet 2001 előtt sokáig nem tudtak elfoglalni, sőt olyan helyeket is bevettek, amelyet 2001 előtt egyáltalán nem tudtak bevenni. Hogy lehet ez? - Sokat foglalkozik a hazarák helyzetével, megemlítve a korábbi együttműködés példáit is, de mégis csak arra jutva, hogy az ő jövőjük a legkérdésesebb az etnikai és vallási ellentétek miatt. Jelenleg a Hazaradzsat vezető utak mindegyikét a tálibok ellenőrzik, így ott még súlyos gondok (vagy harcok) lehetnek.

https://www.afghanistan-analysts.org/en/reports/war-and-peace/menace-negotiation-attack-the-taleban-take-more-district-centres-across-afghanistan/?fbclid=IwAR1MB69kLKLsgB7WFOoo6gOLOVVyzzJIW6o0_xZGjRKWQcVzyl-88qlKICw

 Megjelent egy interjú Maróth Gáspárral a Hyper&Hyper magazinban, ez egy print kiadvány, nem sok kapcsolódása van alapból a mi világunkhoz, de az előző szám a biztonságpolitikára fókuszált, így lett benne egy ilyen interjú is. Most ez a cikk felkerült a netre (jó, volt benne részem), mert az interjú is jó, és a grafika is forrásértékű. Új bejelentésekért nem érdemes olvasni, Maróth itt elsősorban a háttérben meghúzodó stratégiáról beszél, és konkrét célok kitűzéséről. Én még csak úgy 15-20 éve hallgatom/követem a bürokrácia működését, de ilyet ritkán hallok. Már mint amikor a bürokrácia számonkérhető, konkrét, és teljesítendő célokat fogalmaz meg maga számára. Maróth azt mondja: "A védelmi iparnak az évtized végére érdemben hozzá kell járulnia a hazai gazdaság teljesítőképességéhez, diverzifikációjához, a magas hozzáadott értéket biztosító tevékenységek arányának növeléséhez, az innovációs mutatók javulásához. Százmilliárd forintos árbevételű, a térségben meghatározó szereplővé kell válnia." És én ezért respektálom. Még egy gondolat volt érdekes nekem. A hadiipar fejlesztését hajlamosak vagyunk csak magyar döntések sorozataként értékelni. Viszont ezek a vegyes vállalatok azt is mutatják, hogy a milliárdokkal gurigázó multik is látnak fantáziát, lehetőséget a dologban, ami engem egy  kissé megnyugtat (persze amúgy is nygodt vagyok). A hab tortán a cikk infografikái, amiből én most a leghasznosabbat emelem ki, mert - lehet tévedek - még nem láttam ilyet itthon. Mindenki böngészheti, végre egy hiteles összefoglalás a mibő mennyi témában.

Csordás Imre megírta posztját és vihart kavart militarista/katonás körökben, Facebook csoportokban. Csordás úr többet között tartalékos, és egyik azoknak a tartalékosoknak, akik részt vesznek az Egyesült Államokbeli Fort Polkban az Ohioi Nemzeti Gárdával közös gyakorlaton. A magyar tartalékos század részvétele történelmi szenzáció, mivel ilyen még nem volt.  

Mit csinált Csordás úr, írt egy rövid posztot az érkezés élményeiről, az első órákról Lousiana államban, a kulturális sokkról, az időjárásról, a kezdetei kihívásokról, néhány fényképpel (lásd az alábbi posztot). Az úr Fb odalán, és ahol megosztották, reakciók többsége a támogatásról, gratulációról, izgatottságról szól. Csordás úr posztját majd 20-as osztották meg, 50 lájkot kapott, és 200-n lájkolták. A korábbi posztjainak „teljesítménye”, egy két baráti komment volt.

A kommentek egy kisebb része kritikus volt, arra hívva fel Csordás úgy figyelmét vagy úgy általában, hogy micsoda veszélyes dolgot művel, ki vagy ki nem mondva, hogy veszélyezteti a gyakorlat, a század biztonságát és/vagy szembe megy a Magyar Honvédség nyilvánossági álláspontjával (A Magyar Honvédség parancsnokának 185/2020. (HK 5.) MH PK intézkedése).

Nem vagyok jogász, de ennek az intézkedésnek van egy olyan pontja, hogy a korlátozások a „"honvédségi területen készített" képekre videokra vonatkoznak. Jelentheti ez azt, hogy Csordás úr nem hibázott, mert a képek nyilvánvalóan "honvédségi területen készített" tartalmak voltak? Értelmezésem szerint igen. Úgyhogy én gratulálok neki és remélem még sokat fog posztolni és nagy népszerűséget jelent majd a magyar tartalékos rendszernek.

 

Ismerősök kérdezték múltkor, hogy az létezik-e, hogy kivontuk az erőinket Afganisztánból. Mondtam, arról biztos tudtunk volna, lett volna hír. 2015 óta konstans 80-100 fő volt a létszám, hogy tavaly még olvastam a HM hírekben, hogy a nyugat-afganisztáni Herátba is kiment talán egy szakasznyi katona egy egyszeri váltásra. 

Múlt héten aztán láttam egy hírt, az új váltásunk kiérkezéséről (Honvédségi Airbus-val, tudom valójában csak ez érdekes sokaknak :)), rákattintottam, és tényleg csak nyolc embert láttam a képben. Ezt többféle képpen lehet értékelni, egyfelől, ha  komolyan vettük az USA és a tálibok megállapodását a május elsejei kivonulásról, arról ez volt az egyetlen felelős lépés, mert az utolsó pillanatban nem lehet felszámolni a jelenlétet. Ugyanakkor az Eltökélt Támogatás misszió többi tagja nem így gondolkodott, hiszen akkor összeomlott volna a misszió. Persze lehet más országok is csökkentették a létszámot, sőt lehetnek országok, akik ugyanígy csináltak, ehhez nem ismerem a többi ország létszámtrendjeit. És természetesen releváns érv (lehet) részünkről az is, hogy novembertől indul a KFOR parancsoki beosztás, ahova extra létszámot kell biztosítani. Ha az USA nem vonul ki május elsejével, és a megkapom a COVID oltásaimat, még teszek egy utolsó kísérletet ennek a nyolc embernek a meglátogatására. Végül is ott voltam a PRT indulásakor is 2006-ban, megnézném a végét is (persze csalok, mert az afgán szerepvállalásunk nem ott kezdődött)

 A dániai képeim nézegetésekor beletelt egy kis időbe, míg rájöttem mi a különbség a Type 052 C és D verziói között. A neten keresve persze elsőre teljes a zűrzavar, mert a képszerkesztőknek és bloggereknek nincsenek ilyen skrupulusaik. Ami feltűnt, hogy az én "hajómnak" kör alakú indítócellái voltak a HHQ-9es légvédelmi rakéták számára, a hajó közepén két keresztbe állított négyes indítótubus fogadta be a hajó elleni célokra telepített YJ-62  rakétákat, és hogy a taton csak egy hangárajtó volt, nem kettő. Közelről ezek így néztek ki. A cikkekben említett második, a  fedélzet hátulján levő  HHQ-9 SAM indító fel sem tűntek, mivel a hangár mögött vannak.

És akkor a Type 052C és a D verziók összehasonlítása, persze csak külsőre. A leglátványosabb része a kérdésnek, amihez nem kell felülről látni a hajót az a 360 fokot lefedő, négy radar elem burkolata. A C verziónál ez köríves, a D verziónál síkban helyezkedik el. Persze ez csak a legvégén tűnt fel nekem, először az indító cellák eltérő alakja lepett meg. A C verziónál a kör alakú , a D verziónál téglalap alakúak. Emellett a hajó elleni YJ-62 indító eltűntek a hajó középfedélzetéről, és a tat, azaz inkább a hangár formája is átalakításra került gondolom a hátsó indítótubusok kialakítása miatt. A D verzióban átalakításainak (és a kínai  rakétatechnológia fejlesztésének) köszönhetően, Kína így más képes volt egységesíteni a különböző funkciójú rakétáit, úgy hogy azok mindegyik ugyanabba a cellába férjen bele. A YJ-62 hajó elleni rakétákat az YJ-18 és YJ-83 rakétákkal váltották fel.

A képek forrása itt és itt.
A korábbi, nagyobb méretű AShM rakéták elhagyása révén, az indító cellák száma is megnőtt egy keveset. 56 (6x6 elől, 2x4 YJ-62 középen és mögött 2x6 HHQ-9es megint) helyett 64 (elől és hátul is 32 cella lett kialakítva vegyesen). HHQ-9 légvédelmi rakéta mellett megjelent HHQ-16 közepes hatótávolságú SAM és a hangár tetejére még extrába felkerült egy rövid hatótávú rakétaindító is. (a orrban levő hajóágyút is 100 mm-esről 130 mm-esre cserélték ki. Azt hiszen összességében mondhatjuk hogy erősebb fegyverzetű lett a D verzió.

Itt van néhány fotó a TYPE 052C verzióról, Dániából, a PLAN DDG 152 hajóról.

 Eszméletlen jó dokumentumfilmet készített a 60 Minutes nevű (világhírű) tévéadás az al Asad elleni iráni támadásról. Elképesztő, mert nyilatkozik benne mindenki, akinek lényegében köze volt, átélte a támadást beleértve a legfelső amerikai katonai parancsnokot is, aki elrendelte korábban Kászem Szulejmani kilövését. Elmondása szerint hírszerzési információjuk volt arról, hogy Szulejmaniék újabb támadásokra készülnek napokon vagy heteken belül.

A dróntámadás után arról is volt információjuk, hogy Irán megkezdte az előkészületeket egy ballisztikus rakétákkal való válaszcsapásra. Mint elhangzik, követték amint Teherán 27 rakétát kezdett el feltölteni és azt is tudták, hogy az al-Asad bázist célozzák meg velük. Mivel a bázisnak nem volt ballisztikus rakétaelhárító rendszere, ezért a bázisról mintegy 50 repülőeszközt és 1000 katonát evakuáltak, amilyen gyorsan csak tudtak. Csak annyi katona maradt ott, amennyi feltétlen szükséges volt a bázis további működtetéséhez.

A bunkerek alapvetően csak kisebb rakéták ellen voltak jók kivéve párat, amelyet még Szaddam Huszein idején építettek, de oda nem fért be mindenki. A terv része a volt, hogy a katonák egy része kimegy a sivatagba relatív távol mindentől és ott próbálják túlélni a támadást. Az amerikaiak arról is tudtak, hogy Irán műholdképeket vásárolt a bázisról az elérhető kereskedelmi szolgáltatókról, ezért először megvárták, amíg Teherán letöltötte az utolsó fotókat is, és csak azután kezdték átmozgatni az emberek és a gépeket.

Irán végül 16 rakétát indított al-Asadra ebből 11 csapódott be. 80 másodperc volt az útja a rakétáknak. A becsapódások idején drón volt a levegőben a bázis felett, úgyhogy bár nem hangzik el, de valószínűleg az indítást is folyamatosan követték (ezekkel a képekkel indul a video).

A többi rakéta, vagy egy részüket - bár ez nincs benne ebben az anyagban - az Harir bázisra lőtték ki Iraki Kurdisztánban, ahol az magyar katonák is vannak.

Bár senki sem találtak el, a rakéták becsapódása keltette behatások mintegy 100 katonának okozott sokkot, agyrázkódást vagy egyéb károsodást.

Annak idején azt írtam vagy nyilatkoztam a támadás után, hogy innen még nyugodtan eszkalálódhatott volna tovább a konfliktus, de akkor az amerikai vezetés, Trump hagyta megállni a konfliktust és a következő hetekben megint nyugvópontra jutottak a kapcsolatok. Persze ez nem tartott sokáig, az iraki milíciák idővel újra kezdték a piszkálást, támadásokat, amelyek végül 2020 októberében az ideiglenes „tűzszünethez” vezettek, amelyet a Biden adminisztráció beiktatásáig már csak kétszer szegett meg az egyik milícia. A rakétatámadások ezt követően kezdődtek újra, amelyre az második válasz talán egy hete volt, az első az új adminisztráció létéről. De ezt megírtam már a múltkori cikkben.

 Ez eddig a legjobb táblázat, amelyet a drónok alkalmazásáról találtam a karabahi háborúban. Minden benne van az infografikában, ami lényeges az egyes alkalmazott típusokról, kékkel az azeri/török, sárgával a örmény/orosz típusok, sebesség, működési magasság, hatótáv, csillagszerűek a loitering lőszerek, az x tengelyen pedig, hogy mennyi ideig tudnak levegőben maradni, ez a Bayraktart TB2-nél akár 30 óra. 

Mindez egy német nyelvű anyagban: Krieg um Berg-Karabach 2020: Implikationen für Streitkräftestruktur und Fähigkeiten der Bundeswehr

Mint a címből is kitűnik, az arbeitspaper fő célja a Bundeswehr számára fontos tanulságok megfogalmazása a karabahi háború kapcsán. A szerző figyelme itt számos területre kiterjed. A legnyilvánvalóbb, hogy a hadseregnek lépnie kell a drón védelem terén. 2012-ben megszüntettték az AA képességet, és jelenleg mindössze egyszámjegyű MANTIS rendszerrel rendelkezik csak, amely viszont nem mobil. A légierő alá jelenleg egy szervezet van alárendelve, amely viszont Stinger rakétákat használ (Ozelot rendszer), amelyek ugyan mobilak, de alkalmatlanok a drónok ellen.

Újra kell gondolni az elektronikai hadviselését a Bundeswehrnek, akár decentralizálni az meglevő zászlóaljak egyikét és századszintű mobil csoportokká szervezve át, hozzárendelni az egyes hadosztályokhoz, hogy ott zavaró és felderítő feladatokat lásson el a drónok felbukkanása esetén.

Na jó, nem foglalom össze az egészet. Érdekes mindenesetre

 

Kajári Ferenc leendő KFOR parancsokkal a Magyar Nemzet/László Dávid is készített egy interjút, jól sikerült. Vannak benne izgalmas félmondatok, amelyek felvetik a háttérmunkát. „Néhány évvel ezelőtt Magyarország jelezte az ambícióját, hogy egy évre átvenné a feladatot. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kellett a fontosabb résztvevők, köztük természetesen az olaszok hozzájárulása – amit meg is kaptunk.” Hát igen, néhány év volt tényleg, de vajon még kellett a NATO és az olaszok meggyőzéséhez? Jól kis diplomácia lehetett a háttérben, amíg ebbe belementek. Ki győzte meg őket? Ki tárgyalta le? Izgalmas volt, remélem majd egyszer is megírja/elmondja valaki.

„Pontos számot még nem tudok mondani, de körülbelül hatszáz főre bővül a magyar állomány.” Legjobb emlékeim szerint ennyi katona egy misszióban még soha nem volt 1990 óta. A csúcs Afganisztán volt 2010-2012 között, amikor valahol 550 fő körül tetőzött (ott is csak egy vagy két váltásig vállaltuk ezt a létszámot, és ott párhuzamosan több misszió és parancsnok alatt futottak).

Ez most tényleg nagy tesztje lesz a Magyar Honvédségnek a NATO partnereink előtt, hogy ennyi saját katonával meg még másik 2000-el jól fogjuk e venni az akadályokat. De nem csak azért lesz teszt, hogy kifelé mi fog lejönni (abból civilek alig fogunk látni dolgokat, ha nincs balhé), sokkal lényegesebb lesz, hogy a külföldi katonák, NATO vezető szervek, esetleg politikusok milyennek fogják értékelni a magyar katonák teljesítményét.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/magyar-parancsnok-a-kfor-elen-koszovoban-a-helyzet-stabil-de-torekeny-9375674/

 Ma öt éves hasonlóan esős idő volt Dániában, Frederickshavn-ban. A város a Skaggerak szoros keleti oldalán fekszik, így amikor a németek elfoglalták a II. világháborúban, egyből megerősítették két erőddel, partmenti ütegekkel, hogy megerősítsék a szoros védelmét és védjék a norvég-német utánpótlást. A dániai part menti védelem egyre erősödött, ahogy haladtunk előre az időben, és ahogy a németek egyre inkább szívtak és egyre inkább tartottak egy partraszállástól.

Ez itt a Bangbo erőd, a város déli oldalán. A német megszállás alatt összesen 34 nehéz és könnyű tüzérségi eszköz építettek be, betonbunkerekbe. A fő tűzerőt két 15cm üteg és 10.5 légvédelmi ágyúk jelentették. A II vh után a dánok még két évtizedig üzemeltették, de aztán úgy tűnik nem ítélték elég komolyan egy szovjet partraszállás lehetőségét, és a bázist felszámolták. Ha jól értettem, 2005 óta látogatható megint, és azóta pofozgatják a dánok az ütegeket is.

Így esős időben kellően deprimáló volt a hely az ázott szagú nedves bunkerekben járkálni.

 A japán védelmi minisztérium rendszeresen közzé teszi  milyen gyakran kell megemelnie a készültséget légtérsértések miatt. A dokumemban még az is benne van, hogy hol történnek a sértések. Évi 500-600 légtérsértés Kína felől igen masszív, minden napra jut majdnem kettő. De persze mielőtt még lándzsát törnék Peking felett eszembe jut, hogy görög-török eset, amikor 2018 vagy 2019-ben a feszkó növekedésével kijöttek egy görögök egy brutális számmal valami 1600 vagy 16000 egy év alatt. Igen, az sok, de ha ránézünk a térképre, hogy látjuk, hogy görög szigetek közvetlenül a török tengerparttal szemben sorakoznak, akkor még jóindulat mellett is (ami nincs ebben a viszonyrendszerben) össze lehetne szedni pár ezer légtérsértést azzal, hogy egy mp. alatt áthúz egy török gép egy görög szikla felett. Kína és Japánnak is vannak ilyen közel fekvő pontjai, szóval elképzelhető, hogy nem Okinawa vagy Tokio fölé próbálának beröpöködni a kínai gépek. https://www.mod.go.jp/js/Press/press2020/press_pdf/p20200710_02.pdf

(Itt a Honvédelmi Minisztérium Facebook bejegyzése)

Nekem ez az év híre. Mondhatnám szenzáció. Magyarország NATO szerepvállalásában biztos mérföldkő lesz. Előbb utóbb gondolom ennél hivatalosabban bejelentik, hogy a KFOR missziónak magyar parancsnoka lesz ebben az évben (persze a honvédségben bármi megtörténhet, láttam már olyat, hogy missziót vezető parancsnokot az indulás előtt egy két hónappal cseréltek, talán ezért várnak még vele?). A 2021 novemberétől kezdődő beosztásra Kajári Ferenc dandártábornokot, a KNBSZ felderítő csoportfőnökségének csoportfőnöke van kijelölve. A poszt 2010 decemberében jelent meg, azóta nem rázott meg senki :) Régóta hallani  erről a lehetőségről, hogy Magyarország megszerezze ezt a nagy presztizsú beosztást. A KFOR mára a NATO legnagyobb katonai missziója, az elmúlt években M.o. folyamatosan növelte a katonai hozzájárulás mértékét, miközben mások csökkentettek vagy kivonultak. 2020 nyari adatok szerint a magyar hozzájárulás majd 400 fő volt, a harmadik legnagyobb kontingens az amerikai (660) és az olasz mögött (540). A KFOR parancsnokot egy ideje az olaszok adták folyamatosan, tőlük fogjuk egy évre átvenni. Nyilvánvalóan óriási elismerés lesz ez a magyar honvédségnek és presztizs az országnak. Ha az ameriakaik és az olaszok (legalább ez a két ország) nem bíznának abba, hogy képesek leszünk felnőni a feladathoz, és (nagyobb problémák) nélkül megcsinálni a KFOR parancsoki beosztást, akkor el sem jutottunk volna idáig. A koszovoi misszió nem túl látványos, nincsen erőszak (szerencsére), jól bejáratott, a kezdetektől, 1999 óta vagyunk jelen, sok tapasztalat összegyűlt, így minden adott, hogy sikeres legyen az egy év.

Egy éve január 3án lőtte ki egy amerikai drón Kaszem Szulejamani iráni tábornokot és barátját Abu Muhandis-t az iraki síita milíciák „vezetőjét” (egyszerűsítek). Ez már ki volt tárgyalva sokszor.

A likvidálást követőn napokban, hetekben mindenféle hírek megjelentek arra nézve, hogy után milyen válaszcsapást (csapásokat) fog végrehajtani. A valódi mellett (rakétatámadás az al-Asad és Harir bázisok ellen) volt rengeted kamu/összesesküvés elmélet is.

El is felejtettem volna ezeket, ha ne látom tegnap azt a jelentést, amely egy amerikai E-11-es kommunikációs átjátszó repülőgép lezuhanásának körülményeiről készült. Ez a légierőhöz tartozó gép egy éve, január 18-a körül zuhant le Kelet-Afganisztánban. Akkor az iráni média, annak affiliációi, hasznos idiótái, összeesküvés hívők, USA utálók stb. lehozták, hogy ez volt az egyik iráni válasz, vagy hogy a tálibok lőtték le a gépet iráni megbízásból.

Talán el is felejtettem volna a sztorit, hogyha nem lett volna kiszínezve egy bizonyos „Mike ajatollah” CIA vezető részvételével, aki állítólag a gépen volt és aki a Szulejmani elleni likvidálás irányítója volt. Így lett volna teljes és célzott az iráni bosszú.

Mike ajatollah állítólag a CIA Irán elleni részlegének vezetője, áttért muszlim, láncdohányos, munkamániás és még lehet, hogy létezik, mert létezéséről először a New York Times számol be először.

A sztorit az is izgalmassá tette, hogy kevesen tudták pontosan mire is szolgált ez a gép, annyira ritka volt (konkrétan az egyetlen a légierőben), ahogy most olvasgattam a sajtót, általában csak hírszerző/felderítő gépnek aposztrofálták. Pedig csak: allowing different battlefield communication systems to share data (Tab CC-21). The BACN has the capability to relay voice, video, imagery and data between warfighters in the air and on the ground, 24 hours a day and seven days a week (Tab CC-22) (a jelentésből)

Most egy évvel nyilvános a jelentés, mire jutottak a vizsgálatok. A gép elvesztéséhez pilóta hiba vezetett, ami valszeg túlzott önbizalmából (overconfidence) vezethető le. A kéthajtóműves gép bal hajótműve sérülést szenvedett repülés közben, leállt. Ennél a gépnél azonban nehéz lehet megállapítani a pilótafülkéből, hogy melyik hajtóműről van szó, a főpilóta ezt elmulasztotta és a működő jobb hajtóművet is leállította, mert azt hitte az sérült meg. És nem is próbálta meg a továbbiakban újraindítani. Ebben a szituban először vissza akart térni a gép Kabulba, majd később módosított, hogy egy közelebbi kitérő reptérre menjen. Eközben annyi időt vesztett a sikló repülőgép, hogy nem érte ezt a repteret sem, hanem attól néhány kilométerre kényszerleszállt és megsemmisült.

Drámai lehetett az a 12 perc, amíg a pilóták megpróbáltak rájönni a hibára, értelmezni a rengeteg jelzést, átlapozni a checklisteket. Mivel az elején menthetőnek tűnt a dolog, gondolom csak az utolsó pillanatokban érhette el őket a pánik. A fő/oktató pilóta majd 5000 repül órával rendelkezett, ebből 1000 órával az E-11-esen. A másodpilótának ez volt a harmadik kvalifikációs repülése ezen a típuson. Neki összesen 1300 repült órája volt, ebből – ha jól értem – T-6-os kiképző gépen 7xx óra mint kiképző pilóta, és 124 óra B-1 bombázón (részlet kérdés, csak azon gondolkodom, hogy milyen pilóta karrier rajzolódik ki ebből)

 Tavaly kb. ilyenkor Berlinben voltunk, még nem tudtuk mi vár ránk az év hátralevő részében (COVID). Elmentünk a kémmúzeumba, nagyon érdekes volt, de a szíven leginkább persze akkor dobbant meg, amikor valami magyar vonatkozással találkoztam. A képen a TV11-22 /SIT elnevezésű, nagy fényérzékenységű kamerát lehet látni, amely a magyar ipar remeke volt. Formatervezésre nem költöttek, igaz ezt csak a Stasi használta meg gondolom a szocialista tábor társszervei. Sajnos nem derült ki a szövegből, hogy ki gyártotta itthon, csak az hogy 140.000 kelet német márkába került (30.000 rubel) és hogy a SO-3.5.2 nevű pinhole objective (lyuk objektív?), sötét szobában is lehetett vele felvételt készíteni. Azért így már lehetett meglepetést okozni.

 Ritkán tévedek ekkorát. Nem csak hogy totál ellentétesen és rosszul sejtettem meg a török harcjármű beszerzés jövőjét (de legalább kérdőjeleket tettem a címbe :) ), de még az időzítés is tökéletes volt. Kb. mindjárt másnap megjelent a hír arról, hogy 300 darabot fogunk  rendelni az Eyder Yalcin. Ami furcsa volt a Portfolio cikkében, hogy kicsit kaotikusan valami olyasmi jött át belőle, hogy ez valami német-török-magyar együttműködés eredménye lesz. Ebben persze a német-török együttműködés volt ami furcsán hangzott, de hát megint csak felülbecsültem a német politikai/gazdasági elit pragmatizmusát :)

Az alábbiak a Killermetal blogposztjának összefoglása, amelynek szerzője részt vehetett azon a háttérbeszélgetésen, amelyet a Portfolio cikk után szervezett a Maróth Gáspár vezette ügynökség néhány kiváltságos újságírónak és bloggernek. A visszaköszönő információk között van néhány tényleg nagyon érdekes is a Honvédség általános modernizációjával kapcsolatban, mindjárt pl ez:

 - Nem a BTR-80-asokat váltja, nem a gépesített lövészszázadok járműveit válják le velük. Ergo oda még lesz egy beszerzés :) Valami nagy tétel, mert a BTRerekből emlékeim szerint több mint 100 van.

- Támogató harcjármű lesz. A szerzőnek a tüzérséget emlegették lehetőségként, amitől ő elsőként a D-20as tarackok esetleges vontatására asszociált. Szerintem nem. Meg kell nézni melyek a Magyar Honvédség harci támogató és harci kiszolgáló támogató alakulatai (a tüzérség is ezek közé tartozik mondjuk) és azokhoz mind kerülhetnek egyfajta általános járműként.

- A fotók egy része exkluzív, egyenesen a beszerzési ügynökségtől jött (elég részletgazdagok)

- Legalább az egyik járművön volt egy "SEDA-V típusú akusztikus lövésdetektor", idézem: "A berendezés a mikrofonok segítségével képes a lövés helyét meghatározni, természetesen riasztja a személyzetet, és egy képernyőn megjeleníti a veszélyforrást" (volt erről hír korábban csak úgy magában, ment róla a találgatás akkor).

- A háttér egy kicsit érthetőbbé teszi/magyarázza azt az elsőnek nehezen hihető verziót (lásd Portfolio), hogy nem a török járművet fogják licenszben gyártani, hanem - én itt nem kaptam először levegőt - azt alapnak használva, a Rheinmetallal KÖZÖSEN fogja a magyar fél tovább fejleszteni, gyártani és exportálni esetleg. Konkrétan elhangzik a blogposztban az alábbi mondat:

 "Az ár/érték arányát úgy ítélték meg [a Rheinmetallnál], hogy azt nem tudják überelni."- ezt emésszük meg.

- A jövő magyar változatába, azaz a Gidránba - és hangsúlyosan az export felé kacsintva - "az európai fegyverrendszereket, szenzorokat akarják integrálni. A Rheinmetall saját távirányítású fegyverállványát szándékoznak majd a későbbiekben nálunk gyártani, annak minden részegységével egyetemben."

Ezt akkor  úgy értem, hogy a HM és a RM megnézte a E. Yalcint, a műszaki tartalmat jónak találták, megvették olyan jogokkal, hogy bárhol megfúrhatják a páncélt, bármilyen fegyvert, szenzort, rádiót tornyot rákisérletezhetnek, így a Rheinmetal  és valamelyik magyar (állami?) cég a jövőben majd nekiáll ennek. A végeredmény egy török alapon magyar-német kooprodukció lesz, ami a védelmi ügynökség (és az RM?) szerint exportban is sikeres lehet a ár/érték arány miatt. Legyen így.

 

Vannak a szíriai kurdok, akiket nagyon szeretünk, mert megvédték a világot az Iszlám Államtól Szíriában és Irak egy szögletében, Szindzsárban. Ebben az isten háta mögötti városban az iraki kurdok őrizték a világot, de amikor jött az Iszlám Állam, ők inkább visszavonultak. Ennek mészárlás, erőszak, rabszolgaság lett a vége a jezidi férfiak, nők, és gyerekek körében. Sokakat a mai napig nem találnak.

A felszabadulás után a jezidiek - akik addig magukat kurdoknak tartották csak más vallással - nem kértek többet az iraki kurd peshmergákból, viszont elfogadták a szíriai kurd YPG támogatását, így ma nekik van a legnagyobb helyi milíciájuk Iraknak ezek szögletében. Mellettük az síita milíciák képviselik Irakot. Ironikus ez, mert a két szereplőt nyugaton két ellentétes oldalon tartjuk számon: a baloldali, forradalmi YPG a jó, a amerikaellenes, Irán barát PMU a rossz. Az egyik idáig amerikai katonákkal harcolt együtt, utóbbi amerikai katonákat támadott, a vezetőjüket, pedig az USA likvidálta az év elején (Szulejmani/Muhandis kilövés). De Szindzsárban a két szervezet barát, a PMU sok támogatást a YPG motiválta jezidi erőknek.

 Az alábbi elemzés nem ilyen megengedő mint én. YPG helyett végig PKK-t ír, utalva arra, ami a szakirodalom egy részének (és Törökországnak) az álláspontja, mondván, hogy a YPG nem önálló szervezet, hanem valójában a PKK szíriai "leányvállalata", amelynek a vezetése furcsa mód tele van törökországi kurdokkal.

 Maga ez elemzés egyébként kiválóan foglalja össze a bagdadi, erbili, és ankarai érdekeket annak kapcsán, hogy mostantól elvileg a központi kormányzat és KRG jelenléte nőni fog, és a PMU és a YOG/jezidi filiálék befolyása meg csökkenni

https://jamestown.org/program/the-iraqi-and-kurdish-regional-governments-sinjar-agreement-consequences-for-u-s-turkish-and-iranian-influence-and-rebel-rivalries/?mc_cid=5675c4fe40&mc_eid=056f889926

 Már második forrásból hallottam, hogy ez a nagy volumenű török harcjármű beszerzés kútba esik, vagy csak kis mennyiségben lesz. Nem akarom összefoglalni a történetet, de elég furcsa volt az egész. Most már látjuk, hogy hogyan néz ki, amikor a Magyar Honvédség megrendel valamit. Ha nem is tudunk sok részletet, az általános, hogy van hivatalos bejelentés, beszámol róla a HM sajtó. Sor nélkül vehetjük a példákat legyen az német, amerikai vagy izrael (NASAMS, Leopard, izraeli radarok).

A török beszerzésről nem tudni semmit, a legtöbb dolog egy török ellenzéki aktivista által kiszivárogtatott hír volt, ami itthon már "török sajtó" ként jelent meg. A szállítás a hírek szerint 2020 vége lett volna, de maholnap vége az évnek. Az egyetlen ütös rész, amiért vakon hiszünk ebben, hogy a 2019-es budaőrsi haditechnikai nap volt, amikor mindenki megdöbbenésére ki volt állítva egy a Magyar Honvédség logoival felcimkézett Yörük és egy Eldar Yelcin.

Nem volt viszont közös szerződés aláírás, Maróth Gáspár nem járt Törökországban, magyar katonai gépeket nem spottoltak arra (vagy csak nem tudok róla?), és hát a mai napig nem előzte meg semmilyen szerződéskötés a szállítást megelőzően. Szóval adok némi valószínűséget annak, hogy tényleg kútba esett török vásárlás, ami viszont megnyitja az útat annak, hogy akkor mi lehet helyette?

Még nem hallottam erről semmi, szóval ezt aztán tényleg csak én saját übertalálgatásom. De az elmúlt hónapok hírei után azért megnéztem a Rheinmetall honlapját, hogy van e bármi járművük, ami képességben hasonló lenne a Yörükhöz és a Eldar Yelcinhez. Nahát, mit tesz isten, van ilyen, úgy hívják Rheinmetal AMPV. Persze ez önmagában nem jelent semmit, a kaposvári Rheinmetall kutatási fejlesztése nyolc kerekűt fejleszt, talán hibrid hajtásra.

És hát 

 A napokban volt hír, hogy Maróth Gáspár és az ITM megállapodott a Rheinmetallal. Hogy pontosan miről és mennyiről, azt nem tudjuk :), de már annak is örülünk, hogy ennyit tudunk. Amit hozzátettek a hírhez, az az, hogy közös magyar-német vállalat lesz, kutatás-fejlesztés lesz éveken át (ezért az ITM benne), majd gyártani is fognak valamit. Amit nem tudunk, hogy mit. Nyolc kerekű lesz és még nincs ilyen, ergo sem a Boxer harcjármű, sem a Mission Master nevű kis vezető nélküli teherautó jármű nincs a a pakliban. Ezt már csak a pletykák teszik hozzá.

Kiváncsiskodásomban megnéztem a Rheinmetall AG tavalyi évi befektetőknek készült éves jelentését, ahol van pár szó arról, hogy mi a RM kutatási fókusza. Abból indultam ki, hogy azt fejlesztenék itthon, amiben egyébként a megtérülést látják az ipari versenyben.

Azt írják itt (fényképet rakok, mert kimásolni nem lehet)

Sajnos műszaki ismereteim nagyon hiányosak, de ETU ebben az esetben talán elektromos meghajtást, amit a meglevő mellé építve hibrid meghajtás lenne elérhetőe. A szöveget alaposan átnézve semmilyen utalást nem találtam az elektromos meghajtás katonai alkalmazására, szóval ez csak egy erős találgatás. De tekintve, hogy egy ekkora konszern nem kezd bele csak úgy új kutatásokba, illetve a kutatások minden esetben a várható haszon érdekében történnek, így valószínűsítem, hogy ha kutatás lesz, akkor ilyen témában.

Jaa és ott lesz a ZalaZone mellett, amelyet erre találtak  ki, hogy elektromobilitást teszteljenek!

Van ez a Global Firepower Index nevű weboldal (nem oszom meg a linkjét). Ne higgyetek neki. Ne használjátok.

Amikor az ember adatokat, információt keres arról, hogy egy adott ország hadsereg milyen erőt képvisel, könnyen belefut ebbe az oldalba, kidobja a google. Sajnos néha kollégáknál is látom, hogy valaki nem tud ellenállni a kísértésnek, laikusoknál, szakdolgozat íróknál meg igen gyakori.

Nincs módszertana annak, vagy legalábbis nem hozzák a tudtunkra hogy hogyan számolják ki, hogy ki az első vagy második. Az adatoknak nincs forrása.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy tegelőtt rákerestem a szíriai hadseeg tankjainak számára és sietve, bűnös módon elfogadtam az itt megadott számokat. 4000 feletti számot adott meg, lehetett hiteles is, annál csak kevesebb lehetett a harckocsik száma. De arról eszembe jutott, hogy ez az oldal egy fos.

A mai poszt kedvéért megnéztem, mit ír a magyar haderőről. Tudtátok, hogy harminc tankunk van, több mint 900 armored vehicles (ez lehet bármi ami páncélozott, APC és IFV is - ha lenne) és 300 db vontatott tüzérségi eszköz.. Én 2019-ig 12+kb180+12ről tudtam.

Vajon mennyire megbízható lehet a többi adat?

A Global Firepower Index adatai alapján a Magyar Honvédség az 54. a világsorrendben. Mindezt azután néztem meg, hogy Szíria az 55-ik volt a listán.

Szíria egy olyan ország, amelyet bukott államként szoktak leírni, ahol az ország egy részét egy másik hatalom tartja ellenőrzése alatt, egy másik részét meg felkelők és terroristák, és ahol a szíriai hadsereg felett iráni és orosz tanácsadók bábáskodnak. A szíriai hadsereg egyetlen valamire való alakulata a 4. hadosztály, amely kvázi elnöki/rezsim testőrségként is működik, amely személyi állományát és fegyverzetét is tekintve amolyan elitalakulat.

Sok vagy kevés nagykövetsége van Magyarországnak. 2010, de inkább 2014 óta számos nagykövetséget nyitott Budapest a világban a "Keleti" és "Déli Nyitás". Fülöp szigetek, Ecuador, Angola, ami így hirtelen eszembe jut az "egzotikus" országok között. Lehet ezeknek a nagykövetségeknek a jogosságát vitatni magyar szemmel, de azért sokat segít ha tisztában vagyunk az europai gyakorlattal (elsősorban ezzel, mert mégis csak itt élünk), és V4-es+szomszéd országok gyakorlatával. Én mindig a cseheket szeretem nézni, mert méretben és GDP-ben (de külgazdaságban nem) hasonlóak vagyunk, kicsit lemaradva.

Ez a táblázat a 2019-es állapotokat mutatja és az EU Institute for Security Studies 2020-as évkönyvének 39 oldaláról származik. AZ EU ISS az EU biztonságpolitikai kutatóintézete.

A táblázat azt mutatja, hogy Magyarországnak 65 nagykövetsége van. hmm ez egy kicsit kevés, én 100 fölöttire emlékszem a hivatalos magyar kommunikációból. Utána kellene nézni az eltérés okának, de addig is én úgy tippelem, hogy ennek az lehet az oka, hogy Magyarországnak is számos főkonzulátusa, és konzulástusa van a világ számos országának viszont a táblázat talán csak nagykövetségeket számolja. Szomszédainkkal összevetve az látszik, hogy ez nem sok. A cseheknek és a lengyeleknek is több van, Romániában kiemelkedően sok van (érdekes), Szlovákiának és Ausztriának kevesebb.

A táblázat azt is megmutatja (nekem), hogy teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy egy országnak sok vagy kevés nagykövetségre van szüksége. Olyan országok, amelyek nagyobb GDP-vel rendelkeznek, a világgazdaságban sokkal jobban vannak integrálva, sok több saját multijuk van, ezeknek a multijaiknak és kis- és középvállalkozásaiknak sokkal nagyobb a jelenlétük a világban, sokkal többet segélyeznek, sokkal aktivabbak a nemzetközi szervezetekben, sokkal több turistát küldenek a világba (próbálom az okokat összeszedni, ami okot adhat a nagykövetségek fenntartására az állam általános reprezentációán túl), szóval vannak olyan országok amelyek mindezekben meghaladják Magyarországot - vagy a cseheket -  mégis kisebb számú hálózatot működtetnek. Dánia, Finnország, Portugália, hogy csak a látható országokat soroljam a listáról

https://www.iss.europa.eu/sites/default/files/EUISSFiles/YES_2020.pdf

Baku a háború folyamán végig titkolta a saját áldozatok számát, mondván, hogy majd a háború végén fogja nyilvánosságra hozni. V. Putyin említett egyszer egy számot egyik beszédében 2500-2500 főre becsülve az áldozatok számát a két oldalon, ami én magam szerint elfogadhatónak tartottam, tekintve, hogy az oroszoknak jó információik lehetnek, másrészt hogy nem volt érdekük az adatokkal való manipuláció. 

Tegnap Azerbajdzsán nyilvánosságra hozta a saját veszteségekről szóló adatokat (köszi Ilyas Gyuri), amiből az derült ki, hogy 2,783 katona halálát, 1245 katona sebesülését és több 100 katona eltűnését ismerték el. Ez konzisztens az orosz források által közölt adatokkal a halálos áldozatok számának tekintetében. Ami meglepő az sebesültek alacsony száma, amely egyfelől gyökeres eltérést mutat ahhoz a történelmi gyakorlathoz képest, hogy a támadó oldalon mindig magasabb a sebesültek száma a hallottakéhoz képest olyan 1:3hoz. 

Hogy miért? Nyilván nem sok mindhez tudjuk kötni a drónháború sajátosságain kívül, amelynek részeként az azeriek kerülték a frontális támadásokat most a jól kiépített örmény vonalak ellen és végül úgy győztek, hogy a drónfölényt kihasználva, a karabahi front déli részén valahogy - de nem frontálisan - sikerült áttörni az örmény vonalakat és onnantól szinte lendületből tudtak haladni részben észak (Hadrut), részben az keletre az iráni határ mentén, hogy aztán onnan forduljanak északra Lacsin és Susha felé. Igazából nem olvastam semmit konkrétat arról, hogy hogyan érték el az áttörést anno délen (még akár frontális támadás is lehetett), és asszem ez egy olyan kérdés (marad/lesz), ami további elemzéseket, kutatásokat fog igényelni. 

Hogyan nyitották meg ott az örmény állásokat?