Biztonságpolitika és terrorizmus

 Kotricz János találta ezt a kiváló ábrát nekem a török Bayraktar TB2-es UAV-ról, amiből kiderül, hogy mennyi minden külföldi a török hadiipar eme kiváló darabjából. A drón révén Törökország feliratkozott azon országok elit klubjába, amelyek képesek felfegyverzett drónokat gyártani és azt alkalmazni. USA, Izrael, Kína, kihagytam valakit.

Az eredeti forrás itt, de ők valami görög oldalról lophatták el.

Ez az ábra azt a látszatot is keltheti, hogy ez nem is annyira török, hanem inkább egy „lego” munka eredménye. Nem akarom ezt sem leszólni, hiszen bölcsész vagyok, nekem még ez sem menne. Nem ismerek fel mindent az ábrán, de a Garminról (GPS) már hallottam, csak úgy minta Wescamről (elektrooptika, lézzer) és a kanadai Rotax-ról (hajtómű, az ábra hibás). 

Hozzá kell tennem, hogy a Bayraktar rendszer legérzékenyebb részét (persze lehet vitatkozni, hogy melyik az), a fegyverei, azok biztosan exportkorlátozás alá estek volna, ott a törökök maguk fejlesztették a MAM C és a MAM L típusokat.

Szóval amikor megnéztem az ábrát, meglepődtem, hogy milyen sok a külföldi tartalom.

A karabahi háború miatt Kanada export tilalmat léptetett életbe Törökországgal szemben, ezért lett hír a Wescam mind a Rotax hajtómű szállítása megszűnt/felfüggesztették. Ezek nélkül azt gondolhatnánk hogy bajban lesznek a török drónok. Úgy tűnik, hogy nem. A hajtóművet sikerült már lecserélni egy helyi gyártásúra. Az optika pótlásáról egyelőre nem találtam hírt, de talán ezt is át fogják hidalni egyszer.

Egy kanadai elemzés szerint Ankarának nagy szüksége van a Wescam részegységeire. Az elmúlt években dinamikiusan nőttek az előadások, 2019-ben kb 140-150 millió dollárért adott el a kanadai cég Törökországnak az MX-15D ből (megtanultam, ez az a verzió, amely lézeres célravezetésre is képes). Amikor 2019-ben októberében Törökország bevonult Szíriába a kurdok ellen, Kanada akkor is szankiókat jelentett be a Bayraktar ellen (ugyanezért), de akkor Erdogannak sikerül kidumálnia a szankciók felfüggesztését. Személyesen lobbizott ezért. Mondanám, hogy ez durva, de közben eszembe jut, hogy asszem a vejéé a cég, szóval családi érdekeltség nyomás is volt.

Kanada példája jól szemlélteti mindazt, amivel a 2020-as második felétől Magyarország is szembesülni fog, ha a jelenlegi kormányzati tervek megvalósulnak és nem csak alkatrészeket, hanem teljes rendszereket is gyártani fognak Magyarországon. 

Amikor arra gondolunk, hogy mi mindenért érhette meg a Rheinmetallnak idehozni a Lynx gyártását, az egyik dolog ami eszembe jut potenciális előnyként, hogy ha problémás országnak adna el ilyen IFV-ket, akkor a fegyverembargo kérdése nem Berlinben, hanem Budapesten fog felvetődni az aktuális kormánynak. És hát lássuk be, kis országként mindig realistaként kell viselkednünk, úgyhogy a kérdés csak az lesz majd, kinek az érdekei lesznek nagyobb hatással az akkori magyar kormányra.   

  

Olvastam egy hírt arról, hogy Hollandia mind a 28 Apache helikopterét modernizálni fogja az elkövetkező években, oké,nem nagy ügy. Aztán elolvastam, hogy D modellről átépítik E modellre, amelynek a keretében általam sok felfoghatatlan dolgokot modernizálnak rajta, de amit megértettem az lenyűgözött. Az E modellben az A. pilóták képesek lesznek tandemben repülni drónokkal, azokat a helikopterből irányítani, átvenni a kép/video anyagot, szenzoraikat irányítani stb. Oké, erről már olvastam mint tervekről, de azért az lemaradt hogy már a gyakorlatban is így van. A Eurocopterek is tudnak majd ilyet? Mindjárt igazolva látnám az ilyen nagy számú beszerzésüket (már csak drónok kellenek hozzá).Ezzel a modernizációval persze a hollandok azt is kijelolték ismét, hogy hol képzelik el a jövőjüket a NATO-ban: szorosan az USA mellett (itt a szoros jelzőn van a hangsúly), ez a modernizáció olyan interoperabilitást kölcsönöz nekik az amerikai erőkkel és eszközökkel, amely mindkét félnek kívánatos.A modernizáció költsége egy milliárd dollár, erről nem tudtam eldönteni sok vagy kevés. Némi keresés után megtaláltam az 1995-ös megrendelés összegét, az csak 750 mill USD volt. Nyilván van némi devalváció az elmúlt 25 évben, de a két összeg jól alátámasztja azt az állítást (ezért is kerestem meg), hogy a beszerzési költség csak a kisebbik tétel, szemben az üzemeltetés és a modernizáció költségeihet viszonyítva, ami ebben az esetben a gép szinte újbóli kifizetése. A gépeket 1997-től szállították le, egyből bevetésre is küldték őket előbb a Balkánra, majd Afganisztánba. Nem spóroltak a költségeken.Most 24 évesek a gépek, gondolom, akkor még másik 15-20 év biztos bennük lesz, és amilyenek a hollandok még egyszer a végén ki is fogjkák számolni, hogy mibe kerültek a gépek a beszerzési költségeken túl.

 Amerikai sajtóinformációk szerint izraeli ügynökök állítólag likvidálták Abu Muhammad al-Masri-t, aki az al-Káida kettes számú vezetője volt, és akit Ayman al-Zawahiri utódjának gondoltak a titkosszolgálatok. A hírben az a különleges, hogy az izraeli ügynökök mindezt Iránban hajtották végre, ami már önmagában is nagy teljesítmény, Teheránban, fényes nappal (asszem). Meghalt a lánya is, aki bin Láden fiának volt a felesége. Bin Láden fiát, Hamza bin Ládent 2019 augusztusában ölték meg az amerikaiak.

Ha mindez így van, annak még van egy furcsasága, hogy az izraeliek ilyen nagy szívességet tettek az amerikaiaknak. A hírszerzési együttműködés intenzív, de hogy kinyírom neked az ellenséget egy ilyen magas kockázatú helyszínen, ahhoz szerintem valami nagy kérésnek kellett a háttérbe lennie. Az ellentételezésről valszeg nem értesülünk.

Azoknak akik kevésbé követik a közel-keleti eseményeket, talán az is magyarázatra szorul, hogy mi keresett Irán esküdt ellensége Teheránban. Ez elsőre kevéssé érthető, hiszen az al-Káida elvileg dzsihadizmus nevében ellenfélnek tekintette a síita Iránt.

Erre nekem két magyarázatom van. Az egyik az államérdek. Irán legfontosabb és legveszélyesebb ellensége az USA, ergo, ha az AQ fenyegetést jelent az USA-ra hajlandó vagyok elgondolkodni bizonyos lépéseken. Teherán tudtommal nem támogatta aktívan bin Ládenéket, fegyverrel, pénzzel, stb. Amit biztosan tudunk. hogy 2001 után az AQ vezetés egy része Afganisztánból Iránba menekült át jobb híján, ott házi őrizetben éltek egy évtizedet legalább. Masri is csak 2015-ben "szabadult", de azóta sem hagyhatta el Iránt.

A másik ok, hogy az AQ nem az Iszlám Állam. Bin Láden retorikájában sosem érvelt, a siíták elleni háborúba, ez kifejezetten az iraki AQ-t, al Zarkawi újítása volt, aki hamarosan össze is veszett bin Ládennel, részben éppen ezen a kérdésen. De egyszerűbb, ha megnézzük az AQ terrortámadásait, síiták, keresztények, buddhisták, melegek stb. nem voltak a célpontjai, hanem az USA, az USA, és aztán Európa és a nyugat általában. (Persze ismerem, az 1998-as fatvját a zsidók és keresztesek ellen, de mondom a cselekedetek...)

Ja, és visszatérve a Masri halálához, állítólag Zawahiri, a AQ öreg vezetője is meghalt pár hónapja, végelgyengülésben (vagy COVID, vagy valami betegségében). Az AQ szervezet jelentősége szerény, de azért foglalkozni kell vele.

 

A CNN még kiegészíti Masri halálát néhány új információval. Egyrészt azon a napon ölték meg, amikor a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségeket támadás érte 1998-ban. Ezekért részben őt tartották felelősnek. Másrészt a halála és New York Times bejelentése között ugye eltelt több mint két hónap. Az irániak hallgattak, mint a sír, de egy emírségi twitterező, majd egy afgán hírcsatorna írt Masri és lányának haláláról, úgy hogy valszeg az NYT-nak azért tartott ennyi ideig, hogy elég forrásból megerősítesse a művelet és Masri halálának hírét.

Harmadrészt – ez foglalkoztatta nagyrészt azokat akik kommenteltek – Masri szabad mozgásában a kulcsot egy 2017-es túszcsere jelentette. Ekkor (ez nincs benne a cikkben, máshol van) egy Jemenben foglyul ejtett diplomatáért cserébe 4 AQ tagot kiengedtek a szíriai Idlibbe (kettő nevét nem ismerjük, a másik kettőjét igen, de már végeztek velük amerikai drónok), Masrit és Saif al Adelt pedig „kiengedték” a házi őrizetből, Iránt nem hagyhatták el, de szabadon mozoghattak. Ezeket a részletekről írásos dokuk vannak, egy szíriai dzsihadisták közötti vita részleteként derültek ki. 

Végül a bin Láden likvidálásakor begyűjtött videofelvételekből tudjuk, hogy Hamza bin Láden, a Masri lánya 2005-ben házasodtak össze Teheránban (esküvői video). Mirjam a CNN szerint 27 éves volt most, azaz 2005-ben 12 lehetett. Hamza bin Laden 1989-es, ezek szerint 17 éves volt.

Hogyan került Hamza Iránba, ő is, és Osama feleségei is Iránba menekültek 2001 után. Ez azért elé durva. Bin Laden legfiatalabb fia (és OBL feleségei), végül 2010/2011 után kerültek Pakisztánba egy másik túszcsere kapcsán. Ott is egy iráni diplomata volt a csere alap.

Ez kb azt jelenti, hogy Mirjam 12 és 17 éves kora között volt Hamza felesége, gyerekükről nem szólnak hírek, nem tudom milyen házasság lehetett. Hamzat végül Afganisztánban ölték.

Az Al-Káida vezetéséből már csak Saif al-Adel van, ő a No.3 és ha Masri és Zawahiri is halott, akkor ő lenne a vezető, iráni háziőrizetben. Most már gondolom nagyon vigyáznak rá Teheránban. 

 Elég csípősek voltak azok a januári reggelek, de így utólag visszagondolva, hó nem volt, szóval nem a volt olyan nagyon hideg. És úgy emlékszem a MaxxPro-kon volt fűtés is. Kimentünk a parkolóba, ott sorakoztak a járművek, impozáns látványt nyújtva, ahogy felsorakoztak. Mi is megkaptunk a helyünket, bemásztunk, becsatoltuk magunkat repeszállóban, ami nem volt egyszerű, de mentségünkre legyen mondva, a legtöbb utasnak új volt az élmény :)

Így kezdődött 2011-ben egy új korszak, ami aztán 2020 októberéig tartott.

 Alább egy oroszból fordított cikket olvashattok, amely a török tábornokok szerepét járja körül a karabahi konfliktusban. A Fb csoportom egyik olvasója keresett meg azzal, hogy ő lefordította ezt a cikket magyarra és hátha tudok neki segíteni, hogy felkerüljön valahova. Abban maradtunk, hogy ide tesszük ki. A szöveg nem irodalmi fordítás, Besztercei Zoltán önszorgalomból fordította le (és az angol fordítással vetettem egybe, ahhoz képest pontos). Ha valaki hibát talál, nyugodtan jelezze. A vz.ru oldalt nem ismertem idáig, nem tudom hol áll a az orosz sajtóban, de ez a cikk magán viseli az újságírás szabályainak megfelelő formai jegyeket. Vannak benne névvel megszólaló személyek, beidéz más forrásokat állításai alátámasztására, amit a cikk egésze állít a nagyrészt egyébként is sejthető.   

Melyik török tábornok vezette a támadást Karabah ellen? (A cikk linkje)

Az elemzők az utóbbi idők legfontosabb katonai konfliktusának eredményeit dolgozzák fel - Azerbajdzsán győzelmét Hegyi-Karabah felett. Különösen alaposan tanulmányozzák a török hadsereg szerepét, többek között a drónok irányítása szempontjából is. A török tábornokok közül ki állt az azerbajdzsáni hadsereg sikeres offenzívájának hátterében, és mivel elégedetlen a bakui katonai vezetés- a VZGLYAD újság nyomozása.

Néhány nappal ezelőtt Azerbajdzsán karabahi offenzív művelete közepette egyszerre több orosz és azerbajdzsáni publikáció számolt be Azerbajdzsán első védelmi miniszterhelyettesének - a vezérkari főnök, Najmeddin Sadigov vezérezredes - elbocsátásáról, sőt letartóztatásáról is. Sadigovot állítólag hazaárulással és az orosz katonai hírszerzéssel való együttműködéssel vádolták. Ugyanakkor kijelentették, hogy a tábornok ellenzi "a török dominanciát Azerbajdzsán fegyveres erőinek vezetésében".

Az Azerbajdzsán Védelmi Minisztériuma cáfolta a vezérkari főnök letartóztatásával kapcsolatos információkat. Azóta azonban nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és hirtelen eltűnt az oldalaa katonai osztály hivatalos honlapjáról.

Átadni a törököknek a sereget és a feleségeket is

Sadigov tábornok alatt a szék már régóta ingott. Még nyár közepén egy egész vádcsomagot dobtak a dél-kaukázusi országok médiaterébe. Sadigovnak szemrehányást tettek amiatt, hogy dagesztáni Derbentben született és lezgini eredetű, az azerbajdzsáni nyelv gyenge ismerete és rokonok jelenléte Oroszországban. És ami a legfontosabb, azzal, hogy unokatestvére állítólag Örményország területén az orosz hadseregben szolgált a gyumri 102. katonai bázis részeként.

Mindez ismét emlékeztet minket arra, hogy az azeri hadseregben komoly megosztottság tapasztalható és az az aktív ellenségeskedés [az örményekkel Karabahban]csak fokozta és súlyosbította. A török tanácsadók korábban jelentős befolyást gyakoroltak az azerbajdzsáni hadseregre, felelősek voltak az átképzésért és az átfegyverzésért, de a karabahi hadművelet kezdetével meghatározó szerepet kaptak. Ez nem mindenkinek tetszett. Sdadigov tábornok nevéhez fűződik állítólag az a mondat, amely az egyik ülésen hangzott el: "Ha a törököknek átadjuk a sereget, talán a feleségeinket is?"

A törésvonal részben generációs. Az azerbajdzsáni hadsereget megtisztítják azoktól a tisztektől és tábornokoktól, akik a Szovjetunióban kezdtek szolgálatot teljesíteni, a szovjet katonai iskolákban tanultak, és ezért barátaik lehetnek más posztszovjet államokban, köztük Oroszországban és Örményországban. Azok, akik gyakorlatot vagy tanulmányaikat Törökországban végezték, kulcspozíciókba kerülnek. Török tanácsadók vannak felettük.

A Bakhtiyar Ersay vezérőrnagy, a török szárazföldi erők műveleti(operatív) irányításának parancsnoka által vezetett csoport közvetlenül részt vett a Hegyi-Karabah ellen indított harci cselekmények szervezésében" - mondta a VZGLYAD újságnak az azeri védelmi minisztérium vezetéséhez közeli tisztviselő. Nyilvánvaló okokból neve elhallgatását kéri.

„Ersay Bakuban tartózkodik. Az Azerbajdzsáni Fegyveres Erők vezérkari főnökének, Najmeddin Sadigovnak a leváltása után személyesen felügyeli a vezérkart a Karabah elleni műveletben. Közvetlenül jelent Törökország legfelsőbb katonai-politikai vezetésének a műveletek menetéről ”- folytatja a forrás.

Seref Ongay altábornagy, a török szárazföldi erőknek a kelet-anatóliai Erzincan régióban található 3. tábori hadseregének parancsnoka, részt vett a karabahi művelet tervezésében és végrehajtásában. „Szeptemberben és októberben jött Azerbajdzsánba, előtte pedig nyáron. Ongay és több más török tábornok török-azeri közös támadó műveleteket tervezett ”- teszi hozzá a forrás. Az Ersay és Ongay tábornokok a konfliktusban való részvételéről szóló információkat egy másik bakui forrás - egykori magas rangú diplomata - névtelenség mellett megerősítette a VZGLYAD újságnak. "Információim szerint Ersay az egész karabahi hadművelet katonai vezetője" - mondta.

A török tábornokok közül melyik vezette a támadást Karabah ellen

Az elemzők összefoglalják az utóbbi idők legfontosabb katonai konfliktusának eredményeit - Azerbajdzsán győzelmét Hegyi-Karabah felett. Különösen alaposan tanulmányozzák a török hadsereg szerepét, többek között a drónok irányítása szempontjából is. A török tábornokok közül ki állt az azerbajdzsáni hadsereg sikeres offenzívájának hátterében, és mivel elégedetlen a bakui katonaság - a VZGLYAD újság nyomozásában.

Néhány nappal ezelőtt Azerbajdzsán karabahi offenzív művelete közepette egyszerre több orosz és azerbajdzsáni publikáció számolt be Azerbajdzsán első védelmi miniszterhelyettese - a vezérkari főnök, Najmeddin Sadigov vezérezredes - elbocsátásáról, sőt letartóztatásáról is. Szadigovot állítólag hazaárulással és az orosz katonai hírszerzéssel való együttműködéssel vádolták. Ugyanakkor kijelentették, hogy a tábornok ellenzi "a török dominanciát Azerbajdzsán fegyveres erőinek vezetésében".

Az Azerbajdzsán Védelmi Minisztériuma cáfolta a vezérkari főnök letartóztatásával kapcsolatos információkat. Azóta azonban nem jelent meg a nyilvánosság előtt, és hirtelen eltűnt az oldala a katonai osztály hivatalos honlapjáról.

"Átadni a törököknek a sereget és a feleségeket is"

Sadigov tábornok alatt a szék már régóta remeg. Még nyár közepén egy egész vádcsomagot dobtak a dél-kaukázusi országok médiaterébe. Szadigovnak szemrehányást tettek amiatt, hogy Dagestani Derbentben született és lezgini eredetű, az azerbajdzsáni nyelv gyenge ismerete és rokonok jelenléte Oroszországban. És ami a legfontosabb, azzal, hogy unokatestvére állítólag Örményország területén az orosz hadseregben szolgált a gyumri 102. katonai bázis részeként.

Mindez ismét emlékeztet minket arra, hogy az azeri hadseregben komoly megosztottság tapasztalható. Nagyon régen jelent meg, és az aktív ellenségeskedés csak fokozta és súlyosbította. A török tanácsadók korábban jelentős befolyást gyakoroltak az azerbajdzsáni hadseregre, felelősek voltak az átképzésért és az újrafegyverzésért, de a karabahi hadművelet kezdetével meghatározó pozíciót töltöttek be. Nem mindenkinek tetszett. Szadigov tábornok nevéhez fűződik az a mondat, amelyet az egyik ülésen mondott: "Ha a törököknek átadjuk a sereget, talán a feleségeinket is?" Részben a törésvonal generációs. Az azerbajdzsáni hadsereget megtisztítják azoktól a tisztektől és tábornokoktól, akik a Szovjetunióban kezdtek szolgálatot teljesíteni, a szovjet katonai iskolákban tanultak, és ezért barátaik lehetnek más posztszovjet államokban, köztük Oroszországban és Örményországban. Azok, akik gyakorlatot vagy tanulmányokat végeztek Törökországban, kulcspozíciókba kerülnek. Török tanácsadók vannak felettük.

A Bakhtiyar Ersay vezérőrnagy, a török szárazföldi erők műveleti(operatív) irányításának parancsnoka által vezetett csoport közvetlenül részt vett a Hegyi-Karabah ellen indított harci cselekmények szervezésében" - mondta a VZGLYAD újságnak az azeri védelmi minisztérium vezetéséhez közeli tisztviselő. Nyilvánvaló okokból neve elhallgatását kérit.

„Ersay Bakuban tartózkodik. Az Azerbajdzsáni Fegyveres Erők vezérkari főnökének, Najmeddin Sadigovnak a leváltása után személyesen felügyeli a vezérkari karabah elleni műveletet. Beszámol Törökország legfelsõbb katonai-politikai vezetésének a mûvelet menetérõl ”- folytatja a forrás.

Seref Ongay altábornagy, a török szárazföldi erők 3. tábori hadseregének parancsnoka, amely a kelet-anatóliai Erzincan régióban található, részt vett a karabahi művelet tervezésében és végrehajtásában. „Szeptemberben és októberben jött Azerbajdzsánba, előtte pedig - nyáron. Ongay és több más török tábornok török – azerbajdzsáni közös támadó műveleteket tervezett ”- teszi hozzá a forrás. Az Ersay és Ongay tábornokok konfliktusban való részvételéről szóló információkat egy másik bakui forrás - egykori magas rangú diplomata - névtelenség mellett megerősítette a VZGLYAD újságnak. "Információim szerint Ersay az egész karabahi hadművelet

Lázadókból partizánok elleni harcosok

Ersai tábornok zárkozott személyiség, a közvélemény számára ismeretlen.. A neve eddig nem jelent meg az orosz médiában. Az angol nyelvű sajtóban is alig említették. A török sajtóban Ersayt csak néhány cikkben szerepel. A tábornok legteljesebb történetét 2016 augusztusában a Hürriyet ("Szabadság") újság mesélteel. 2003-ban Ersai mint hírszerző tiszt vett részt egy katonai összeesküvésben R T. Erdogan ellen, aki épp akkor lett az ország új miniszterelnöke (Ez volt az Operation Sledgehammer),). A puccsal kapcsolatos információkat csak 2010-ben hozták nyilvánosságra. Ersait letartóztatták és 16 évre ítélték, de az ítélet után azonnal kegyelmet kapott. A török hatóságok ezen engedékenységének oka nem világos. Egyes jelentések szerint Ersai megállapodást kötött és tanúskodott az összeesküvés többi résztvevője ellen.

Így vagy úgy, de börtön helyett dandártábornoki rangot kapott, és áthelyezték a "kurd frontra": a 2. kommandó dandárt vezette, amely aktívan részt vett az észak-törökországi Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegyveres alakulatai elleni harcokban. Ersai nevéhez több száz kurd fegyvereres eelpusztítása köthető, az felkelés ellenes műveletek egyik legjobb szakemberének tartották.

Annyit tudok az alakulatról, hogy kegyetlenek volt voltak. Nagyon keményen viselkedtek, beleértve a PKK-val szimpatizáló civileket is. Foglyokat nem ejtettek a műveletekben, de ez általában érvényes  volt a török hadseregre is.. Sok önkéntes volt a dandárban, köztük a "Szürke farkasok" is (török jobboldali nacionalisták szervezete). Az alakulatnak rossz hírneve van. ”- mondta a VZGLYAD újságnak Albert Barry, a holland radikális baloldali Szocialista Alternatív Politika (SAP) aktivistája, aki a 2010-es évek közepén több más európaival együtt csatlakozott a PKK-hoz.

A Hürriyet szerint Ersay líbiai műveletekben is részt vett. Ő volt a felelőse a Muammar Kadhafi rezsimjének bukása után indított, a török állampolgárok evakuációjért indított műveletnek Képzési szemináriumokon vett részt a norvégiai Stavangerben, a NATO Közös Katonai Központjában. 2019 augusztusában a Haber média holding bejelentette, hogy Törökország Legfelsőbb Katonai Tanácsa (Yüksek Askeri Sura, YAS) Ersay vezérőrnaggyá nevezte ki.

Sheref Ongay altábornagyról a nyilvános információk nagyon szerények. 1982-ben végzett az ankarai katonai akadémián, a szárazföldi erők különféle egységeiben szolgált. 2014-ben kinevezték a 9. hadtest parancsnokává. Egy ideig a tuzlai lövész iskola vezetője volt.

A VZGLYAD újság beszélgetőpartnerei szerint az török tábornokok munkáját Azerbajdzsánban mintegy 200 katonai tanácsadó látja el. Nincsenek a harcvonalban, de szervezési és tervezési munkát végeznek. A török szakemberek igényeihez két speciális műholdas kommunikációs állomást telepítettek – egyet Bakuban és egyet a gabalai katonai repülőtér területén. Az azeri hadseregnek tilos használni ezeket az állomásokat. Az azeri hadseregnek azt is elrendelték, hogy kövesse a tanácsadók összes utasítását és kívánságát, ne vitassa és ne mondjon ellent nekik. Ez gyakran frusztráló.

„Karabakh Azerbajdzsáné! Írja le és feltétlenül tegye közzé. Azt akarom, hogy pontosan értsék mit gondolok.”- mondta Oleg Guliyev, azerbajdzsáni hadsereg Moszkvában élő nyugalmazott alezredese a VZGLYAD újság tudósítójának - Azerbajdzsánnak teljes mértékben vissza kell szerezni Karabahot, ez helyes és igazságos. De magunknak kell visszaszereznünk Karabahot. Ha török pórázon vezetve kapjuk vissza, akkor csak Karabahot kapjuk vissza, és elveszítjük országunk többi részét.”

Drónok tábornoka

Egy másik török parancsnok, aki részt vett a hegyi-karabahi akció vezetésében Heksel Kahyavezérőrnagy, a török légierő 1. ellátási és fenntartási központjának vezetője,. Múlt vasárnap Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök Bakuban találkozott Hulusi Akar és Mevlut Cavusoglu török külügyminiszterrel. A részleteket nem hozták nyilvánosságra. Geksel Kahya is részt vett a tárgyalásokon. Hivatalosan ezt nem mondták el, de a Telegram Razm.info csatorna a találkozó fényképei alapján azonosította. Figyelemre méltó, hogy ez a második találkozó Kakhya és Alijev között. Az elsőre augusztusban került sor. Akkor is a találkozó összes résztvevőjét megnevezték, kivéve Kahyát. Ő maga akkor is részt vett a találkozón, és az egyik fénykép alapján azonosította a Nagorno Karabah Observer nevű weboldal. A VZGLYAD újság szerint Kakhya legalább július óta Azerbajdzsán területén van.

Mielőtt Azerbajdzsánba érkezett, Heksel Kahya tavaly tavasszal és nyáron megszervezte a líbiai Globális Biztonsági és Műveleti Központ (GСSO) munkáját. A központ szerepe a török Bayraktar TB2 drónok kezelésére korlátozódott, hogy támogassa a nemzetközileg elismert, Tripoliban székelő kormány (GNA) csapatait, amely szemben állt Khalifa Haftar tábornok csapataival.

A Bayraktar TB2 szerepe kritikus volt. A GNA erői megállították Haftar tábornok offenzíváját, amely már Tripoli megrohamozására készült. Sőt a front egyes szektoraiban még ellentámadást is indítottak visszafoglalva Surman, Sabratah és Al-Ayyalat tengerparti városait. Kahya részvételére akkor derült fény, amikor Haftar serege elfogott több török tanácsadót és megszerezte levelezésüket, valamint a GCSO-nál dolgozó összes török szakember útlevelének másolatát. Ankara és Haftar közötti tárgyalások eredményeként a foglyokat szabadon engedték, de az útleveleket nyilvánosságra hozták, beleértve Heksel Kahyaét is, amelyet az Al Marsad tette közzé.

Kahya megjelenése Azerbajdzsánban, ahol, mint Líbiában, széles körben használták a drónokat, egy másik jelentős véletlen egybeesés és aligha véletlen. „Kétségtelen, hogy Geksel Kahya irányítja a Bayraktar TB2 összes repülését a Hegyi-karabahi háborús övezetben. Minden, a Bayraktar TB2 segítségével megszerzett operatív hírszerzési információt jelentenek neki, ő pedig ezt az információt közli Recep Erdogan török elnökkel ”- zárja gondolatait Denis Korkodinov, a Nemzetközi Politikai Elemző és Előrejelző Központ igazgatója, a kaukázusi országok szakértője. Azt a tény, hogy Kahya koordinálja a Bayraktar TB2 használatát Hegyi-Karabahban, s közelmúltban jelentette saját forrásaira hivatkozva Geopolitical Cyprus elemző központ, amely a Földközi-tenger keleti és közel-keleti országaiban katonai-politikai kutatásokra specializálódott.

A Bayraktar TB2 drónok Azerbajdzsán fő ütőkártyájává váltak e katonai kampány során. Az örmény felszerelések és katonák megsemmisítésével készült videó nagy része velük készült. A terv török ​​volt, a tábornokok törökek voltak. És a drónokat Törökországban is gyártják. Az azonban, hogy ki birtokolja őket és ki irányította őket, nyitott kérdés.

Tény, hogy nincs hivatalos jelentés arról, hogy Azerbajdzsán megvásárolta volna a Bayraktar TB2-t. Zakir Hasanov védelmi miniszter először csak az idén júniusban jelentette be Baku drónvásárlási szándékát Ankarától az azerbajdzsáni televízióban. Az üzletet lezáró híreket nem tettek közzé. Akkor honnét kerültek Bakuba?

„Ez egy nagyon érdekes kérdés. Két lehetőség van, amelyek nagyjából egyenértékűek. Vagy az üzlet titokban történt, hogy ne vonzza a figyelmet, létezik ilyen gyakorlat. Vagy a török ​​hadsereg drónjai. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy a drónok képzett üzemeltetőinek képzése legalább néhány hónapot igénybe vesz. Feltételezésem szerint ezek közül a lehetőségek közül a drónkezelőknek török ​​szakembereknek kell lenniük ”- magyarázza Ruslan Pukhov, a Stratégiák és Technológiák Elemzési Központ (CAST) igazgatója.

Így Baku ünnepelheti a győzelmet. De a hadműveletek irányítását illetően a török ​​tábornokok ünnepelhetik a győzelmet.

A konfliktus egy hónapos évfordulója kapcsán írtam egy cikket a karabahi háborúról, amely összefoglalta a harci cselekményeket és a címben is jelzett megállapításra jutott: Drónokra váltottak, így nyerhetnek háborút az azeriek az örmények ellen 

A kapitulációt követő napon erre jutottam az FB oldalamon az motivációkat illetően:"Végét ért a karabahi háború. Ritkan érnék manapság így végét, teljes kapitulacioval. A kapitulációt az örmény elnök jelentette be, nem a karabahi vezető. A bejelentés értelmében az azeri területeket kiuritik az örmények, a Lachin korridort orosz békefenntartók fogják biztosítani (kb 1500). Ha jól értem, így az a azeri erők nem mennek be Karabahba. Ha így van, akkor ez egy tisztességes megoldás Alijevtol, és nem azt amit az örmények és a sajtó vizionált, hogy majd jön a genocídium. Persze az még jöhet de az első lépest az úton Alijev most nem tette meg. És ez nagy eredmény. Ahogy várható volt, Moszkva azért a háttérben nem adta fel, és ezzel a megoldással megmaradt a kétoldalú kapcsolatok  őre. TR szerepe még kérdéses a jövőben de mindenképpen megerősödve jött ki. Meglátjuk hogyan viselkedik az azeri oldal most, mindenesetre ez egy nagylehetoseg nekik, hogy rácáfoljanak a rossz hírükre."

Az alábbiakat pedig a következő írtam a török pontos szerepe kapcsán: Tegnap összevissza röpködtek a hírek, hogy akkor most a törökök részt vesznek-e valahogy a karabahi megállapodásban vagy sem. Nyilván ha igen, annak óriási implikáció lettek volna/lennének. Hiszen helyet kapnának a nagyok asztalánál, vagy párhuzamosan lehetnének jelen a Minszk csoport mellett.

A tisztánlátás végett az orosz-azeri-örmény megállapodás nem szól egy szót sem a törökökről, az az orosz békefenntartók szerepéről szól, akik majd a két fél közé állnak (vagy már fel is vonultak részben).A törökök szerepe máshol jelenik meg, amihez a megállapodásnak nincs köze, de amely régóta érzékeny pontja a karabahi kérdésnek, ez pedig a tűzszünet sértések nyilvántartása (a kivizsgálásról még nincs szó). Erről egyelőre mindenki hallgat még, ezért keltek szárnyra különböző verziók Ankara szerepéről. Egyelőre annyit tudunk, amit az orosz külügy szóvivője egy sajtótájékoztatón elmondott (Köszönet Besztercei Zoltánnak a linkért): Lesz valóban egy orosz-török tűzszüneti ellenőrző központ (центр по контролю за прекращением огня, ceasefire control center) és ez pedig Azerbajdzsán területén lesz. Gondolom ez azt jelenti, hogy nem Karabah területén lesz? Tekintve, hogy ezt az orosz külügyi szóvivő tisztázza, arra kell gondoljak, hogy tudnak róla és elfogadták ennek a központnak (és a török jelenlétnek) a tényét, de biztos nem kezdeményezték. Ez viszont azt is jelenti, hogy a háttérben a török-azeri egyeztetés továbbra is intenzív és még főzhetnek ki dolgokat. A tűzszüneti megfigyelők jelenlétét korábban ellenezte Baku de most hogy fölényben van, és hogy ezzel a török jelenlét is megoldható belement/kezdeményezte. Mivel nyerő helyzetben van nem lesz érdeke a tűzszünet megsértése, így ha az örmények teszik, felhasználhatja propaganda célokra. Más kérdés persze, hogy a központ adatait a tűzszünetsértésekről mennyire fogja bárki hitelesnek elfogadni, hiszen rajtuk kívül csak az oroszoknak lesz külső szereplőként hozzáférésük a terephez. центр по контролю за прекращением огня будетEzzel a lépéssel a törökök ott is vannak meg nicsenek is, nem váltottál le a Minszk csoportot, de egy kicsit szerephez is jutottak.

Az alábbi táblázatban az 2018-as évig történt magyar hadiipari exportot látjuk. 

Gyömbér Béla nyilvános kimutatásokból pazar táblázatokat és ábrákat készített, hogy magyar védelmi ipar néhány trendjéről, úgy is, mint az export és importról. Ebben a táblázatban a magyar hadiipari exportot láthatjuk, élén a lőszereladásokkal, kb. konstans 21-25 millió euro értékben. 

Utána a katonai szoftver és bombák, rakéták, torpedók kategória következik 4,5 és 3 millió euro értékben per év. Hogy ezek mik lehetnek a gyakorlatban, az rejtély nekem, ilyen kor érdemes ezt is a titkosszolgálatokra fogni :) De bombák és torpedók? 

Gyömbér mindenféle érdekes táblázatokba rendezte az adatokat 2010 és 2018 között, és azt írja csak a lőszer és katonai szoftverek volumene erősödött, a többi ingadozott. Van még egy olyan tétel is, hogy tűzvezető rendszer. Várom a megoldást, ha valaki tudja, hogy ez mi lehet :) Az összefoglalás azért nagyon időszerű, mert ha pár éven belül megvalósulnak a hadiipari tervek, akkor utána... Jó, nem annyira időszerű, mert ha megvalósulnak ezek a gyártókapacitások, akkor a magyar félnek fognak termelni. De viszont ha az Airbus rotoragy gyárat veszem, vagy az Nobel Defense Panzerfaust gyárát veszem, azok lehet egyből exportra fognak termelni. Ki érti ezt? 

A cikkben van egy táblázat, ugyanezen forrásokra alapozva a titkosszolgálati eszközök import volumenéről is. Itt van egy kiugrás 2018-ban (majd 8 millió euro a korábbi 2-3 millió euro per év után), amit a szerző azzal hoz összefüggésbe, hogy elkészült az új titkosszolgálati központ (objektumot kellene írnom), és az ottani rendszerek működésével kellhetett.

Október 24-én éjjel sokáig fent voltam, sok mindent olvastam. Például megtanultam, hogy nem csak 1956-ban voltak emlékezetesek október napjai a Közel-Keleten, hanem az 1973-as Yom Kippuri háborúban is, remélem lesz időm még írni erről mert nagyon érdekes vontakozásai vannak mind a USA-NATO mostani kapcsolata szempontjából, mind az egymásnak feszülő amerikai érdekek kapcsán. Kissingernek olyan mondatait olvastam tegnap Izrael és Egyiptom kapcsán, amit ma Putyin is mondhatna Örményország és Azerbajdzsán kapcsán. De amit most meg akarok osztani, az a mi 1956-os forradalmunkhoz kapcsolódik. Molnár Györgynek (gondolom a hadtörténészről van szó) dobta fel az FB az egyik tanulmányát, elemzését 1997-ből: A szovjet hadsereg magyarországi hadjárata 1956-ban (Beszélő). 

Nagyon jó, mert rövid, világos felépítésű és szinte csak elemzés van benne sok olyan szemponttal, amivel én (akinek 56 kivül esik a figyelmén), még alig találkoztam, és sok érdekes információval. Az írás a Magyar Honvédség, a Vörös Hadsereg és a felkelők tevékenységét, harceljárásait, stratégiai és takitkai lépéseit, lehetőségeit mutatja be, olvasmányosan és gördülékenyen. 

Néhány idézet: "Október 23-án a Magyar Néphadsereg rendelkezett azzal az erõvel, amelynek szakszerû bevetése esetén a forradalom megtorpan vagy pár nap alatt elbukik. Budapesten 6000, a város 120 kilométeres körzetében 26 000 katona állomásozott, 350 páncélossal. Ezeket azonban elaprózva, sokszor lõszer és minden megelõzõ felkészítés nélkül küldték a fõváros utcáira" 

Figyelemre méltó az átáltt honvédek és a fegyvernemi hátterük összefüggése: "Figyelemre méltó, hogy azok a tisztek, akik a felkelõk oldalára álltak, Malétertõl Rémiás Pál hadnagyig, aki Soroksárt, vagy Kõrösi Sándor fõhadnagyig, aki Csepelt védte, zömmel a hadsereg technikai fegyvernemeihez tartoztak. Maléter és Pálinkás (Pallavicini) Antal õrnagy, aki Mindszenthyt kísérte Budapestre, a Horthy-hadsereg egykori páncélos fegyverneménél kapták a korabeli csúcstechnológiára és a progresszív katonai, sõt társadalmi gondolkodásra is kiterjedõ kiváló kiképzésüket. Rémiás, Kõrösi és számos kivégzett társuk a Budapestet oltalmazó légvédelmi tüzérséghez tartoztak, s a tüzérségnek ez az ága a fegyvernem legintellektuálisabb, legtöbb szakmai tudást megkívánó ága. E sorok írójának nagyapja (Nagy Kálmán tüzér alezredes) nem élte ugyan meg ’56-ot, de szintén csak tüzértechnikai szakismeretei mentették át egykori „Horthy-tiszt” létére a Néphadseregbe. Érdekes módon a leginkább technikai fegyvernemnél, a repülõknél sikerült a kommunista tisztogatás a legjobban, amit a szürkébb fegyvernemeknél már nem tudtak ilyen hatékonyan végigvinni. A szakismeretekhez kötött páncélos- és tüzércsapatoknál szolgált a legtöbb régi tiszt, de a legtöbb az átlagnál jobban képzett sorkatona is." 

A szovjet jelenlétről: "Október 24. és 30. között Budapest utcáin valóban elkeseredett harcokat vívtak a szovjet csapatok, de fõként azért, mert nem harcra, csak erõdemonstrációra készültek. Errõl árulkodik az is, hogy Lascsenko tábornok, majd a 24-én hajnalban Moszkvából érkezõ Malinyin vezérkarifõnök-helyettes és Styepcsenko politikai fõcsoportfõnök-helyettes nem a városon kívül vagy a város egy jól védhetõ, elszigetelt pontján, hanem a belvárosban, a Honvédelmi Minisztérium épületében rendezkedett be. Azt hitték, hogy a magyar hadsereg békeidõbeli központjában, a minisztériumban mûködik a parancsnokság. Ehelyett azonban a folyosókon és a szobákban zavarodott törzstisztek értekezletrõl értekezletre mentek, helyezkedtek, szervezkedtek és fedezték magukat." 

Nagyon érdekes gondolat ez is:"Ezt tetézték az olyan primitív szakmai hibák, mint amikor többször is küldtek éleslõszer nélküli lõfegyverrel csapatokat tömeget oszlatni. Bármilyen cinikusan hangzik, amit írok, de katonai szempontból ilyenkor két lehetõség van: vagy egyáltalán nem beavatkozni a helyzetbe, vagy megismételt sortüzekkel megfélemlíteni a tömeget. A lõszer nélküli fegyveres katona nem más, mint a jövendõ felkelõk elõzékeny fegyverszállítója." 

A városi hadviselésről is nagyon érdekeseket ír, de amikor ezt olvastam, Moszul jutott eszembe: "Az is furcsa, hogy a Vörös Hadsereg annyi második világháborús utcai harc után ’56-ban nem rendelkezett az ilyen ostromra szakosított rohamutász csapatokkal. A németek például, amikor elérték Sztálingrádot, rendkívüli sürgõsséggel, légi hídon szállítottak oda hat zászlóalj rohamutászt. Az ügy fontosságára jellemzõ, hogy volt köztük olyan egység, amelyet Franciaországból és a Balkánról csoportosítottak át. Csak az ilyen, lángszóróval, robbantó eszközökkel, mindenféle ostromeszközzel felszerelt szakcsapatok képesek viszonylag kis véráldozatokkal elfoglalni egy-egy megerõdített várost. A hagyományos masszív középületek és bérházak ugyanis romos állapotban sokszor jobban védhetõk, mint amikor még szerkezetük nagyjából ép. Ezért veszélyes a támadóra is, ha túl nagy tüzérségi összpontosítással nekifog rommá lõni egy várost. Gyakran megesett már, hogy éppen ezzel juttatta újabb védhetõ állásokhoz ellenfelét. (Erre a legismertebb példa a Monte Cassinó-i apátság, amelyet a németek meg sem szálltak, amíg a szövetségesek le nem bombázták, utána viszont fél évig védték a romokat.)"

 Múlt hétenvolt egy hír arról, hogy a Honvédség visszaadta az amerikai hadseregnek az utolsó négy MaxxPro MRAP járművet Mazar-i Sharifban. Ez a hír is egy újabb bizonyítéka lett feledékenységemnek, mert kiderült, hogy ott voltam annál a történelmi pillanatnál, amikor ezek a járművek a megérkeztek az afganisztáni magyar kontingenshez és megtették az első útjukat Mazar-i Sharifból Pul-i Khumriba. Lehet, hogy túlzok, de a PRT parancsnok is az oszlopban volt, s úgy emlékszem ezért (is) jött át PeK-ből MeS-be (ahogy a szleng használja).

Hogy én mit kerestem az oszlopban az is egy érdekes történet, leegyszerűsítve az egyik kutatóutamon vettem éppen részt, részletesen majd máskor. Azt meg kell jegyezzem így utólag 15 évnyi hasonló utakkal a hátam mögött, hogy az a másfél hét az egyik legjobb, legérdekesebb utam volt.

Két fotót rakok ki. Az egyik az érkezésünk pillanata az Air Bucharest charter járattal. Nem emlékszem, hogy érvként hallottam volna a katonai szállítógépek beszerzésekor, hogy ezek kiváltása is a cél. 

Ezen a fotón egy nagy üres placcot látunk. Erről azt mondták nekem 2011-ben a katonák, hogy „itt valami készül”, „biztos nem megy haza a NATO egy ideig, mert ez a területet most alakították ki”. „Péter itt olyan bővítések történtek, történnek, hogy a németek évtizedekig itt lesznek”. Ilyen a kutatómunka, meghallgattam a megfigyelést, és olvastam tovább a híreket. Nem tudom végül mit tettek oda a németek ezekre a hatalmas üres placcokra, de úgy tippelem ma (már megint?) üresen áll az a tér. 2011-ben már eldöntötte a USA (NATO), hogy megemeli az akkor létszámot 40.000 fővel, amiből Észak-Afganisztánba kb 5000-8000 fő jutott (a többség délre ment). Azt is eldöntötte már a USA (NATO) hogy 2013-ra viszont kivonják ezeket a csapatokat, 2014-re meg még többet. Ezt sem tudtuk ott a bázis hideg zuzalékán állva. 2014-re persze minden világossá vált, ma pedig még annyian sincsenek Camp Marmalban, mint akkor. Nem tudom mennyire lehet üres most a tábor, de nagyon üresnek gondolom.

Holnap posztolok rendes, Maxxpro-s képeket is.

A korábbi orosz aktivitáshoz képest (Szíria, Líbia) kicsit meglepődtek sokan, hogy az oroszok miért ilyen passzívak a mostani karabahi konfliktusban, miközben egyfelől védelmi szerződéses viszonyban Örményországgal, másrészt a Kaukázusra mindig is úgy tekintenek - és ezt elvárják másoktól is - mint a saját hátsó udvarukra. 

Ez az orosz passzivitás "gyilkos", abban az értelemben, hogy gyengíti az orosz pozíciókat mindkét fent említett szinten. Egyfelől az örmények bizalma folyamatosan gyengül az oroszokban, másrészt az orosz nem lépések kikezdik Moszkva jogát/gyakorlatát, hogy senki ne szóljon az ottani dolgokba.

 De miért nem lépnek oroszok? Erről szól az ECFR elemzése, és fő érve nekem nagyon tetszik, és szerintem logikus. Azt mondja a szerző, hogy Moszkva már nagyon frusztrált az örmények viselkedésétől (évtizedekre gondoljunk), akik eddig az "atombiztos" orosz támogatással a hátuk mögött semmiféle megállapodásra, engedményre nem voltak hajlandóak tárgyalni az azeriekkel. Most Moszkvanak elege lett, és a passzivitásával arra kényszeríti Jerevánt, hogy egy kicsit újragondolja a viselkedését. Persze a hadszintéren történtek is erre kényszerítik, mert olyan területeket veszít el, amelyeket 30 éve tart birtokában. Már csak érdekességként jegyzem meg, hogy az orosz-örmény viszonyrendszernek ez a belső logikája nem egyedi, az USA és öbölbeli szövetségesi (plusz Izrael) között ugyanilyen dinamikák zajlottak le, amikor Obama alatt az amcsik megkezdték a korábbi kapcsolatrendszer gyengítését. Sok oka volt annak is, de az egyik az volt, hogy Obamanak elege volt, hogy az arab partnerek az amerikai ököl mögé bújva próbálták lejátszani a meccsüket Iránnal.

Múlt héten a Bundeswehr-t honlapja megírta, hogy "Németország és Magyarország többnemzeti szállító projektet indít" (kb. ez a cím) A cikk sok mindenről szólt, de arról nem, hogy Magyarország vagy a Magyar Honvédség A400-as katonai teherszállítórepülőgépeket vesz majd.

Amit én leszűrtem a cikkből, hogy ez valami hasonló lesz ahhoz, ahogy a pápai Nehéz Szállító Ezred működik abból a szempontból, hogy a részt vevő 12 ország egyike sem birtokolja a gépet, de mindenkinek van meghatározott repülőórája a három gépes flotta éves tervezett mennyiségéből.

A szakmai portálok mellett aztán az Index foglalkozott a cikkel: "Airbus A400M-eket vásárol a Magyar Légierő?" A cikk is csak összefoglalja az eredeti cikket, majd megismétli a címben szereplő kérdést: "MAGYARORSZÁG A400M SZÁLLÍTÓGÉPEKET VÁSÁROLHAT A JÖVŐBEN."

Ez honnan mégis? Ezután a HVG és a Népszava is már így ír: "Hatalmas katonai szállítógépeket vásárolhat Magyarország" és "Hatalmas, légcsavaros katonai szállítógépeket vehet Magyarország, megint csak német biznisz". Még szerencse, hogy a feltételes mód benne maradt.

De tekintve, hogy az emberek többsége csak a címeket olvas, ennyi elég is volt ahhoz, hogy már arról a menjen a vita, hogy szüksége van a légierőnek ilyen hatalmas gépekre, vagy hogy akkor ezek lesznek a rámpás gépek, amelyekről már annyit beszélnek? Emberek olyan dolgokról vitatkoznak, amiről nincs is szó (legalábbi e hír alapján) megy a hangulat pro és kontra, miközben Magyarország nem vásárolhat A400-es szállítógépeket (ezt én is állíthatom nem?)

Ami nyilván kérdés, hogy van e szüksége a Honvédségnek a pápai ezredben meglevő óraszámok és a két Airbus utasszállító biztosította kapacitás mellett további órákra? Ezt mondjuk egyik cikk se szedte össze.

Én bízom a katonákban annyira, hogy ha nem lenne szükségük nem szálltak volna bele ebbe a programba. Nem tudjuk, hogy milyen jövőbeli tervei vannak a honvédségnek, nem tudjuk milyen új missziókban készülnek (bár nem erre mutatnak a trendek), nem tudjuk mennyi óraszámról van szó a német programban és mikortól, nem ismerjük annak a pénzügyi konstrukcióját, hogy mennyire jelenti kötelezően az előre vállalt repórák kifizetését (ha egyáltalán ilyen lesz)?

Szívesen olvastam volna az index cikk végén, hogy megkerestük a HM sajtóosztályt, és válaszuk esetén frissítjük a cikket, lehet most már válaszolnának nekik. Egy próbát megért volna.

A csatolt link egy szakértő blogja, sok saját fotóval. Bár nem vagyok repülési szakértő, de szerintem nincs több probléma ezzel a típussal, bármilyen olyan modern típussal amit az elmúlt két-három évtizedben terveztek olyan képessekkel, célokkal, mint amilyenek korábban nem voltak.

https://jetplanes.blog.hu/2020/09/20/problemas_orias_magyar_megoldas

 Annak idején először a könyvet olvastam az amerikaiak mogadishui akciójáról, aztán jött a film, a Sólyom végveszélyben, amitől mindenki okos és szakértő lett, hogy hogyan lehettek ilyen bénák és amatőrök az amerikaiak, amikor a "vak is látta"... "mindenki tudja", hogy nem szabad ilyen olyan hibákat elkövetni. 

Most olvasgatom M. Durant-nak az egyik könyvét (ő az a pilóta, aki a filmben is szerepel, akinek a helijét kilőtték, társai meghaltak, két Delta-s arc odament megvédeni, ők is meghaltak, őt meg majdnem meglincselték, de a videoja, amint ájultan rángatják Mogadishu utcáin, legalább bejárta a világsajtót), amely a Night Stalkers címet viseli és nem meglepő módon arról a helikopter egységről szól (160th Special Operations Aviation Regiment, becenevükön a Night Stalkers) amelyik talán a kezdetek óta repteti a különleges műveleti egységeket. 

És mit látok ebben a könyvben a mogadishui akcióról, amit még nem láttam máshol? Ami még a wikipedia szócikkben sincs benne? És ami magyarázatot ad az elkövetett hibák sorozatára a mogadishui csata alatt?  A megszokás. A megszokás hatalma. A Gothic Serpent nem annak az egy kudarcot vallott kiemelésnek az elnevezése volt, hanem Task Force Ranger művelet sorozatának. Mire elértek október 3ához, már két hónapja ott voltak, nyolc sikeres bevetésen voltak túl, ahol kb ugyanazt csinálták mindig. Éjszaka mentek, kiemeltek (vagy likvidáltak), hazatértek. Hiba nélkül, tűzharc nélkül, rálövés nélkül. Ez magabiztosságot adott nekik, rutinná változtatott pár dolgot a tervezés és felkészülés során. Durant leírja, hogy voltak intő jelek, csak nem vették őket észre (ők, a pilóták). Egészen konkrétan az, hogy a szomáliai milíciák kiismerték lassan az eljárásukat és már leszedtek egy vagy két helikoptert RPG-vel (egyet egy héttel korábban, a Gothic Serpent hetedik bevetésén). 

Amikor október 3-án parancsot kaptak az akcióra, csak az volt szokatlan, hogy a kiemelés részben járművekkel fog történni, nem csak helikopterekkel, ami kicsit szokatlan volt és veszélyesnek hangzott. A korábbi sikerek és a kialakult rutin miatt az operátorok sem úgy készültek a bevetésre, hogy akár több napra való málhával és lőszerrel menjenek, hanem csak a legszükségesebb felszerelést vették magukhoz, arra a készülve, hogy ez az akció is olyan gyors és "könnyű" lesz, mint a megelőző hét. A rutin miatt az indulás pillanatában nem is okozott fejtörést, hogy  a korábbi akcióktól eltérően ez a művelet nem éjjel fog történni (lásd éjjel látok hiánya, vagy pótelemek, akkummulátorok hiánya), hanem késő délután, de mindenki úgy volt vele, hogy hamar visszaérünk.

 A dán Leopárdokról keresve információkat futottam bele Kelecsényi István cikkébe a Haditechnikában. Amit találtam az a harmadiik rész, úgyhogy biztos van másik kettő is. Ez a rész azokat az országokat veszi számba, amelyek rendszeresítették a típust, illetve nagyon röviden az egyes harctéri alkalmazásokkal is foglalkozik, de inkább csak az említés szintjén. Nagyon jó, olvasmányos cikk, egyetlen dologgal egészíteném ki, ami már csak azért is érdekes, mert ez volt az első harci körülmények között történő alkalmazása. A dánok az UNPROFOP részeként vittek ki harckocsikat magukkal, a történetük ellentmond minden okoskodásnak, amivel itthon a hollandok miatt illetjük az egész missziót. A dán dragonyosok, amikor kellett, nem szaroztak hanem visszalőttel a szerbeknek. Ami biztos, hogy 72 lövést adtak, és eltaláltak egy lőszerraktárak. A szerb oldalon nyugati források kb 150 fegyveres halálát valószínűsítik. Egyszer megírtam ezt a blogomon, de úgy látszik érdemes lesz előkeresni, ha a Leopárdok miatt már megint érdekes lett.

Hosszas keresés után megtaláltam Kelecsényi István cikkének

második részét, az elsőt nem. De nem baj, mert nekem ez volt a legérdekesebb, ebben hasonlítja össze, az 2A különböző változatait, szóval pl a A5, A6 és A7 verziók között különbségek ebből kiderülnek.

El is felejtettem, hogy Dánianak voltak harckocsijai Afganisztánban, sőt nem felejtettem el, mert idáig nem is tudtam róla. Annak kapcsán jöttem rá erre, hogy a dán védelmi minisztérium készített annak idején egy prima kis videot arról, hogy milyen is a tankosok élete Afganisztánban. 
A dán kontingenst egy szakasznyi (három darab) Leopard A25DK jelentette, amí egy zászlóalj harccsoport részeként volt kint. A dánok végig Dél-Afganisztánban, Helmandban a britekkel szorosan együttműködve, az ő kontingensük részeként tevékenykedtek. Az integrációnak régi hagyományai vannak és jellemzően időként brit alegységek voltak dán irányítás alatt.  
 

A videoból nagyon érdekes és még érdekesebb lenne, ha tudnék dánul. Az átjön, hogy mindenki megszólal, gondolom bemutatja a feladatát, a vezető, az irányzó, a töltőkezelő és a parancsnok is. A képek a jármű belsejéről önmagukban is forrásértékűek, mert ilyet egy ideig a magyar gépekről nem fogunk látni. 

Az külön érdekes lesz, hogy a dánok a saját A5ös verziójukat és A7V-re azaz az A7-es továbbfejlesztett verziójára építettik át. Egyes források szerint mi is ugyanezt a verziót vesszük meg, csak gondolom újonnan építve. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még látni dán harckocsikat belülről, úgyhogy csak idő kérdése, hogy mikor látjuk a magyar verziót magyar vagy dán verzióban.

 A kubinkai Patriot múzeum egyik legjobb darabja egy deszantra felkészített BTR-D volt. Ahogy elnézem a wiki-t, ez a típus a BMD-1 csapatszállító változata volt, torony nélkül, kicsivel hosszabb test és gyengébb páncélzat (és gyalogsági harcjármű helyett páncélozott szállító harcjármű, IFV helyett APC). Afganisztánban intezíven használták, és számos ex szovjet haderőben a mai napig használják a járművet. 

 A tegnap este robbant a "bomba", a Rheinmetall német hadiipari vállalat Magyarországon fog gyárat alapítani. Az erről kiadott MTI hír szerint: ...a felek vegyesvállalatot és gyártóüzemet alapítanak a legkorszerűbb Lynx gyalogsági harcjárművek gyártására Magyarországon. Ezzel Magyarország az első olyan NATO- és EU-tagállam, amely a düsseldorfi székhelyű cég új fejlesztésű, innovatív terméke mellett döntött az előzetes piackutatások után." Azaz nem csak megvesszük az egyik legkorszerűbb, hanem gyártani is fogjuk. A sokat kritizált Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos koncepciója egyre nyilvánvalóbb, az sok száz milliárd (lassan ezermilliárdot elérő) beszerzésekből, amit lehet itthon költsenek el. 

Mondhatnánk, hogy ez magától értetődő és logikus, de annyi mindent lehet látni az elmúlt két-három évtizedben, ami magától értetődő és logikus volt, aztán még sem úgy történt. Airbus üzem Gyulán, Krauss Wegmann Maffei leányvállalat nem emlékszem hol (de talán a tatai dandár környékén), és most a Rheinmetallal közös vegyesvállalat. Nem derült ki a hírből, hogy mennyit fogunk beszerezni a Lynx-ebből, én olyan 200-ra saccoltam korábban, a Népszava is ennyit gondolt tavaly csak a szintén német Pumákból. Persze közben megjelent a török vonal is, tavaly magyar felségjellel szerepeltek török páncélozott szállító járművek Budaörsön, idén török források több száz jármű beszerzéséről magyarországi eladásáról írtak. Akkor sokan azt gondolták ez lesz a BTR-80-asok váltótípusa, miközben a NATO felé vállalt nehézdandárhoz azok elégtelenek lennének. Most itt a válasz, de persze ettől még vehetünk török járműveket is nagy számban (vagy más kerekes szállító vagy harcjárművet), mert a nehézdandár mellett még van egy közepes és egy könnyűdandárunk is, és ott is le kell cserélni a járműveket. A szolnoki Különleges Műveleti Dandár nem csak operátorokból áll, oda lett beolvasztva az egykori 88. Könnyű Vegyes Zászlóalj is. A debreceni székhelyű közepes dandárunk (5. Bocskai) meg három lövészzászlóaljjal és egy felderítő ezreddel (az egyéb támogató alakulatokat most nem számolva) szintén jelentős járműparkra tarthat "igényt".

 

Mi a hátránya amerikai fegyvert veszünk? Érzékeny kérdés, ha múlt héten bejelentett NASAMS beszerzésről akarnék írni, de egyelőre csak egy konkrét iraki esetről akarok írni.

A 2003-as inváziót követően az iraki katonai vezetés megőrizte a Szaddam és az előtti időszakra is jellemző védelmi beszerzési gyakorlatot (érdekes és rendszereken átívelő jelenség) és továbbra is több forrásból szerzett be fegyverrendszereket.

Biztos örültek, hogy M1 Abrams harckocsikat vehettek és megkapták az F-16-osokat is, amelyekkel szíriai, iráni és jordán összehasonlításban máris potens légierővé váltak (jó, talán túlzok). Érdekes módon végül mindkét amerikai technika megemészthetetlenné vált az iraki hadseregnek az eltérő szervezeti és karbantartási kultúra miatt (talán a pénz és egy kicsit a politika is belejátszott, de ennek kevesebb szerepet tulajdonítok). Az M1-esek mellett 2003 után is fenntartották a szovjet/orosz haditechnikai kultúrát (ezek voltak a magyar T-72-esek) és elmúlt években mintegy 100 T-90-es is rendeltek, az amerikai gépek meg mentek a másodvonalba.

A múlt héten a F-16osok sorsáról is megjelent egy érdekes oknyomozó anyag (fizetős). A 36 vadászbombázó a kezdetektől fogva a Balad-I légibázison állomásozik, a gépekkel egy amerikai kontraktor is járt 700 millió dollárért (bár nem jöttem rá, hogy ezt az amerikai kormány vagy Irak fizeti-e). A gépek, amelyek az Iszlám Állam elleni háborúban is csak korlátozott szerepet tudtak játszani (lásd még átfestett iráni Szu-25ösök Moszul elestét követően és az amerikai légikoalíció) mára már nem tudnak levegő-föld támadásokat végrehajtani az elégtelen karbantartás és az iraki légierő és az amerikai kontraktor részéről meglevő korrupció.

Az cikkben említett Sallyport Global nevű amerikai cég felelős a Baladi bázis ellátásáért és biztosításáért. Már a feladat is elég erőltetett és átlátszó, de hogy mennyire nem megy ez egy amerikai cégnek Irakban, arról már 2017-ben is kisebb botrány megy. Az AP cikkében leírtakban nincs túl sok meglepő iraki szempontból. Jön az egyik milícia egy daruval azt leemeli és elviszi az egyik több tonnás generátort, mindezt a biztonsági őr szeme előtt. A szabályok be nem tartása, alkoholizálás, vagy az etióp örömlányok alkalmazása mint takarítók. Az részletek végül is oda vezettek, hogy az iraki védelmi beszerzés legnagyobb tétele, az amerikai-iraki katona együttműködés „ékkőve” fogja szimbolizálni a kétoldalú stratégiai kapcsolatok lassú kihűlését és eltávolodását.

A dán külügyi intézetben volt hetekkel korábban Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter, ahol a dán német kapcsolatok mellett kifejtette véleményét a német védelempolitikáról, a balti és a fekete tengeri kihívásokról, vagy Németország és az EU helyéről a globális nemzetközi rendszerben. Jó, nem tudom, hogy tényleg elmondta-e ezeket, de a DIIS weboldala szerint ezek voltak a kérdések.


AKK, ahogy Németoban hívják, tegnap Magyarországon járt, hogy gondolom itt egyszerre tárgyalt védelmi miniszterként és a CSU/CDU egyik vezetőjeként. Benkő védelmi miniszterrel volt közös sajtótájékoztató, ahol két újdonságot találtam. Még mielőtt ezt kiemelném, el kell mondanom, hogy mennyire szegényes volt a figyelem. Csak az MTI beszámolóját találtam, és a honvédelmi sajtó klipjét. Utóbbi információ tartalma még szegényesebb, és ellentmond a MTI hírnek (a NATO vállalásról nem szól, a EU harccsoport vállalást pedig 2025-re teszi). Nem tudom ki volt ott ezen, én sajnos nem kaptam meghívót (persze ráfoghatjuk, hogy nem vagyok sajtó, de engem legalább érdekel :)

A HM videoból viszont egy dolog kiderül, ami persze követve az eseményeket egyébként is magátóol értetődő. Benkő miniszter úr mellett egyik oldalon a tolmács, másik oldalon Maróth Gáspár kormánybiztos ült, akinek ha jól látom épp tegnap hosszabbították meg megbíztatását két évvel a Védelmi Beszerzési Ügynökség élén. Maróth jelenléte - és a német delegáció összetételét nem ismerem - alátámasztja azt, amivel az Info rádió egyébként is megosztotta az MTI hírt és amit a miniszter úr is elmondott. Hogy a védelmi beszerzések Németországból még nem álltak meg, számíthatunk folytatásra.

Visszatérve a konkrétumokra, ezt az egy bekezdést találtam csak: A német védelmi miniszter örömét fejezte ki, hogy a két ország 2023-ban közösen alakítja a magas készültségű összhaderőnemi köteléket (VJTF), s hogy 2025-ben az EU-harccsoportban is együtt fognak működni. Ezek is mutatják, hogy a két ország komolyan veszi a NATO-n és az EU-n belüli védelmi kötelezettségeit.

Magyarország idáig távolt maradt a NATO ukrajnai válság után létrehozott, a NATO Készültségi Erők "lándzsahegyét" jelentő VJTF-től. Gondolom ezt sok NATO tag nem nézte jó szemmel, de nekünk a határ volt fontos. A VJTF egy összhaderőnemi dandárnyi erő, amelynek egyes egységei 72 órás készenlétben vannak. 2016 óta létezik, idáig egy kb 10-20 fős CIMIC csoportot adtunk bele. Elég vékony, nem?

Nem tudom 2023ig lesz-e e más részvételünk, de ha ez a német miniszter szájából így hangzott el, akkor 2023-ra elég izmos részvételt kell felmutatni. A harckocsik még nem lesznek itt, a tüzérek sem, úgy hogy én valami lövész századra+különleges erőkre+támogató erőkre tippelek. Egy lövészzászlóaljat szerintem még nem tudunk  kiállítani. Bár az is tény, hogy a VJTF erők otthon maradnak készenlétben, de mindig van valahol Europában egy nagy közös összekovácsoló hadgyakorlat, ahova ki kell menni a technikával együtt (tavaly ez Norvégia volt és a magyar katonák odáig autóztak).

Az EU harccsoport említése is érdekes. Idáig két különböző harcsoportban vagyunk benne, a sokat reklámozott V4-es ben, és az olasz vezetésű ex MLF, jelenleg DECI névre hallgatóban. Épp 2019 második felében adtunk készültséget V4-es keretekben és 2023-ig még szerintem lesz még egy készültség adás valamelyik keretben.

Nem tudom van e valakinek kedve olvasgatni Nyitott Égbolt jelentéseket, de Steffan Watkins kanadai kutató oldalán megteheti. Ez a bizalomerősítő megállapodás, amit még a hidegháború vége felé kötöttek, azért került be a hírekbe, az USA jelezte, hogy kilép belőle. A lényeg, hogy előre meghatározott szempontok és szabályok alapján a részes országok berepülhetnek egy másik ország fölé és fotózhatják a tájat maguk alatt. Oroszok amerikaiakat, magyarok oroszokat, németek lengyeleket, ahogy tetszik.Szigorú protokollok vannak mindenre, és minden útról jelentések készülnek és fényképek, amelyeket minden tagállam megkap. Azaz amit az oroszok fotóznak az USA felett, az megkapják az amcsik is utána, stb. stb.
Az alábbi dokumentum csomag azért érdekes, mert egy kanadai kutató kikérte a kanadai hatóságoktól, az orosz repüléseket Kanada felett, és a  kanadai repüléseket Oroszország felett. És mintegy öt évvel a kérés benyújtása után meg is kapta.
Szenzációs dolgokat tartalmaz? Nem. Fotók vannak benne? Nincsenek. A repült útvonalak koordinátái vannak benne és a két fél megjegyzései az egyes utakkal kapcsolatban. Így a dokumentumok egyszerűen csak bepillantást engednek, hogy ezek a repülések hogyan néznek ki, megmutatják, hogy minden tervezés ellenére milyen kaotikusak tudnak lenni a programok és rávilágítanak pl hogy a kanadaiak mennyire akarták (amikor az oroszokat fogadták), hogy az a repülési program egy jó hangulatú, az együttműködést erősítő program legyen és ezért megtettek mindent. Vagy hogy a kanadaiak mennyire figyelmetlenek voltak, amikor Oroszországban repültek, mert nem vettek figyelembe rendelkezéseket, vagy mert nem vittek magukkal oroszul beszélő személyt a repülésekre. Az a fantasztikus, hogy tényleg minden a legapróbb szintig szabályozva van (pl a helyi nyelvet beszélő kötelező jelentléte a megfigyelő ország részéről).Persze aki nem szokott ilyen anyagokat olvasni, az azon is meglepődhet, hogy a nagypolitika sajtóban megjelenített hangneméhez képest, mennyire normális hangulatú az együttműködés a felek között. És biztos vagyok benne, hogy hasonló hangvételű jelentések születtek a többi NATO ország hatóságai esetében is. Nyilván az hazai relevanciája az lenne, ha most valaki fogná és itthon is kikérné ezeket az anyagokat. Érdekes lenne belőle egy tanulmányt írni, egyáltalán csak megismerni, hogy kik jöttek Magyarországra és mi milyen országokban voltunk megfigyelő repüléseken. Arra emlékszem, hogy Nyitott Égbolt megállapodás elején épp Magyarország és Kanada volt az, amely próbarepülésekkel kidolgozta a megállapodás technikai részleteinek alapjait, és aztán folytattunk közösen is ilyen repüléseket, részben a kanadaiak egyik C-130-asával, részben az egyik An-26-ossal (bár lehet ez már nem a kanadaiakkal közösen volt).

Egy évben párszor rákattintok a blog alján található térképre, ami vizualizálja a blogra érkező látogatók tartózkodási helyét. A múlt héten észrevettem egy pöttyöt valahol ahol, a két említett óceán érintekezésél. Először azt hittem a képernyőm piszkos (elég piszkos), de tényleg ott volt. Nem emlékeztem, hogy ott lenne sziget, de azért rákerestem a google maps-en és így sem találtam semmit.  Honnan jöhet akkor a pötty? Talán a hajóról, aminek van műholdas internetje és ott valaki pont az én blogomra kattintott? Egy magyar? Elég valószínűtlen. Na mindegy, azért ha te tengeri látogató véletlenül megint ide látogatsz, írj már egy emailt a waape@yahoo.com-ra, vagy írjm rám a Facebookon.