Feed aggregator

Tout le parti populaire européen (PPE) s’est réjouit de la large victoire de Viktor Orbán en Hongrie, à l’image de Jean-Claude Juncker, le président de la Commission, membre éminent du PPE. Se retrouver sur la même ligne que l’extrême-droite, du Front National au PVV néerlandais (et non VVD comme je l’avais d’abord écrit :-(), n’a suscité aucun état d’âme apparent parmi les conservateurs européens. Dès avant le scrutin, le Français Joseph Daul, patron du PPE, avait affiché son soutien au Premier ministre hongrois dans un tweet : «Tous mes vœux au Fidesz et au KDNP [Parti populaire démocrate-chrétien, ndlr] pour les prochaines élections législatives en Hongrie. Le Premier ministre, Viktor Orbán, et les partis de droite continueront à apporter stabilité et prospérité aux citoyens hongrois.». Deux jours plus tard, le président du groupe PPE au Parlement européen, l’Allemand Manfred Weber, a fait un clin d’œil appuyé à Orbán, toujours dans un tweet: «Si nous voulons défendre notre mode de vie, nous devons savoir ce qui nous détermine. L’Europe a besoin d’un débat sur son identité et sur sa culture dominante.»

Ces tweets ont été postés après les propos antisémites du Premier ministre hongrois qui, le 15 mars, s’est livré à une sortie digne d’un parti fasciste de l’entre-deux-guerres: «Nous avons affaire à un adversaire qui est différent de nous. Il n’agit pas ouvertement, mais caché, il n’est pas droit, mais tortueux, il n’est pas honnête, mais sournois, il n’est pas national, mais international, il ne croit pas dans le travail, mais spécule avec l’argent, il n’a pas de patrie parce qu’il croit que le monde entier est à lui […]. Nous avons fini par renvoyer chez eux le sultan et ses janissaires, l’empereur Habsbourg et ses fidèles, les soviets et leurs camarades, et maintenant nous allons en faire autant avec l’Oncle George (Soros, NDA) et son réseau.» Des propos qui n’ont suscité aucune réaction de réprobation au sein du PPE, même pas un froncement de sourcil.

Berlin ne veut pas rompre les liens avec son hinterland

«Il faut bien voir qu’Orbán fait partie de la famille PPE et donc la famille le soutient», analyse Charles de Marcilly, le responsable bruxellois du think tank Robert Schuman. Autrement dit, la place d’un Fidesz illibéral, antimusulman et antisémite au sein du PPE n’est pas un sujet de discussion, même si son aile gauche, représentée par une partie des Français (LR), les Belges ou encore les Nordiques a régulièrement de discrets états d’âme face à sa dérive extrême droitière, mais pas au point de demander son exclusion ou de menacer de quitter les rangs du PPE.

Ce soutien sans faille n’est pas récent: dès 2001, le Fidesz a obtenu le statut d’observateur au sein du PPE (le parti, pas le groupe) avant d’en devenir membre lors de son adhésion à l’Union en 2004 et de siéger sur les bancs du groupe politique PPE au Parlement européen. Il est vrai qu’à l’époque, Orbán dirigeait un parti assez proche des idées démocrates-chrétiennes. Mais, depuis qu’il a entamé, à partir de 2010, sa lente dérive vers l’extrême droite et la transformation de la démocratie hongroise en «démocrature», le PPE n’a jamais pris ses distances. Pourtant, le Fidesz n’est pas déterminant dans le poids du groupe: 12 députés sur 219, pas de quoi changer le rapport de force au sein de l’Assemblée, les socialistes étant loin derrière avec 187 sièges.

Alors, comment l’expliquer? Il faut se souvenir qu’Helmut Kohl, l’ancien chancelier allemand, avait pour projet de transformer le PPE, qui était alors un rassemblement de partis démocrates-chrétiens, en famille d’accueil de toutes les droites européennes, un projet poursuivi depuis par la CDU-CSU: les gaullistes, par exemple, l’ont finalement rejoint en 2004, sous Jacques Chirac. Kohl avait aussi pour ambition que le PPE soit présent dans tous les Etats membres afin de marquer la réunion politique du vieux continent. Couper aujourd’hui les ponts avec la Hongrie mettrait à mal cette vieille ambition allemande, d’autant que Berlin ne veut pas rompre les liens avec ce qui constitue son hinterland.

Rien d’étonnant, dès lors, à ce que le PPE ait fait bloc, en 2014, pour empêcher la Commission présidée par Jean-Claude Juncker, lui aussi membre du PPE, de chercher noise à la Hongrie sur le respect de l’Etat de droit. D’autant qu'«Orban sait négocier et reculer quand c’est nécessaire. Il tend l’élastique, mais ne le rompt pas», analyse un responsable du PPE. En outre, Orbán fait régulièrement valoir qu’il est l’ultime barrage contre les néonazis du Jobbik. Surtout, s’il critique l’Europe à domicile, il se comporte plutôt en bon élève à Bruxelles et n’hésite pas à venir s’expliquer devant les eurodéputés quand il est mis en cause. Ainsi, jamais la Hongrie n’a brandi son véto ou menacé de sortir de l’Union, car elle sait trop ce qu’elle a à perdre en termes d’aides régionales (3,4% de son PIB) et en accès au marché intérieur.

Manière forte

C’est toute la différence avec la Pologne gouvernée par le PiS (Droit et justice), le parti de Jaroslaw Kaczynski, qui n’est pas membre du PPE (mais du groupe eurosceptique ECR). Elle n’a donc pas bénéficié de la protection de la «famille» pour empêcher, en décembre, le déclenchement de la procédure de l’article 7 du traité sur l’Union sur le «risque clair de violation grave» des valeurs européennes. Pour ne rien arranger, le PiS refuse de négocier, cherche sciemment l’affrontement avec l’Union et n’hésite pas à brandir son veto en toutes occasions. Tout ce que le très malin Orbán évite de faire pour rester maître chez lui.

Son appartenance au PPE n’a pas empêché de fortes tensions en 2015 avec l’Allemagne au moment de la crise des migrants, Orbán employant la manière forte pour stopper le flux de réfugiés pendant que la chancelière Angela Merkel ouvrait ses frontières. Un différend désormais oublié, les pays européens s’étant alignés sur la Hongrie au point de sous-traiter la politique d’asile à la Turquie… «On peut parler d’«orbanisation» du PPE sur l’immigration ou l’identité européenne», juge Charles de Marcilly: «Le curseur du parti a nettement glissé vers la droite.» D’ailleurs, l’alliance entre les conservateurs autrichiens, membres du PPE, et les néonazis du FPÖ n’a suscité aucune réserve ni du PPE ni de la Commission, Jean-Claude Juncker accueillant même avec les honneurs le chancelier Sebastian Kurz à Bruxelles. On comprend mieux dès lors qu’une déclaration antisémite d’Orbán ne dérange pas outre mesure la digestion des caciques du PPE.

Photo: REUTERS/Leonhard Foeger TPX

Thousands attend a memorial service in South Africa to pay tribute to anti-apartheid activist.

Thousands attend a memorial service in South Africa to pay tribute to anti-apartheid activist.

EDA Chief Executive Jorge Domecq arrived in Berne on 10 April for a two days working visit. During the visit, Mr Domecq has met with Nathalie Falcone-Goumaz, Secretary-General of the Federal Department of Defence, Civil Protection and Sport, Martin Sonderegger, the National Armaments Director, as well as other high-level representatives of the national administration, defence industry and universities. Discussions focused on Switzerland’s current and potential future contributions to EDA projects and programmes as well as on the latest defence initiatives on EU level. This was a follow up to Mr Domecq's meeting with the Swiss Minister of Defence that took place in the margins of the Munich Security Conference on 16 February 2018. 

Switzerland concluded a framework for cooperation with the European Defence Agency (EDA) in 2012 enabling it to participate in EDA projects and programmes on a case by case basis. Mr Domecq welcomed the opportunity to discuss EDA initiatives with representatives from the Federal Department of Defence, Civil Protection and Sport, Armasuisse as well as the Federal Department of Foreign Affairs. Further discussions were held with representatives of the Swiss defence industry, research institutes and universities. 

The meeting with Secretary-General Falcone-Goumaz included discussions on the general state of play of the Implementation Plan on Security and Defence of the EU Global Strategy including the Coordinated Annual Review on Defence (CARD), the Permanent Structured Cooperation on security and defence (PESCO) and the European Defence Fund, with focus of the discussions on EDA's role in all three initiatives. 

National Armaments Director Martin Sonderegger and Jorge Domecq further conferred over Switzerland’s contributions to EDA work. Recently, Switzerland joined an innovative research & technology project in the land domain (PASEI - Protection of Autonomous Systems Against Enemy Interference). An additional project in the area of CBRN and Human Factors is under consideration. Switzerland has also demonstrated interest in participating in EDA's Capability Technolgy Groups as well as on activities where EDA acts as a military interface to EU policies such as on chemicals (REACH), Single European Sky or energy topics. Other possible areas for cooperation investigated were on cyber as well as opportunities in the land sector. 

 

More information:

• Press release Armasuisse

Pascal Arimont elmondta, hogyan gondolkodnak egyesek az EP-frakcióban a Fideszről.

Die EU gehört zu den führenden weltweiten Akteuren in den Bereichen internationale Entwicklung, Handel, Frieden und Sicherheit. Deshalb ist ein wesentlicher Teil des Mehrjährigen Finanzrahmens (MFR) für das auswärtige Handeln der EU reserviert. Der entsprechende Teil des Budgets heißt Globales Europa bzw. Rubrik IV. Im Rahmen des derzeitigen Budgets für den Zeitraum 2014 bis 2020 stehen einschließlich des Europäischen Entwicklungsfonds (EDF) über 90 Mrd. EUR für Maßnahmen außerhalb der EU zur Verfügung. Ein Großteil davon ist für die Entwicklungszusammenarbeit reserviert. In den letzten Jahren musste die EU auf neue Herausforderungen in ihrem Außenhandeln reagieren, die hauptsächlich durch spezifische Initiativen und neue Finanzierungsinstrumente angegangen wurden. Zu Beginn der Verhandlungen über den nächsten MFR erscheint die Rubrik IV im Vergleich zu anderen Rubriken daher komplex und fragmentiert. Neben der Vielzahl an unterschiedlichen Instrumenten hat die EU auch damit zu kämpfen, dass ihr eine klare strategische Richtung fehlt. Die jüngsten EU-Strategien vermitteln den Eindruck, fast alles habe Priorität. Dies übersteigt sowohl die finanziellen als auch die Handlungskapazitäten der EU. Aufgrund dieser fehlenden Ausrichtung konnten die Regierungen der Mitgliedsländer ihre eigenen strategischen Interessen (größtenteils migrations- und sicherheitsbezogen) verfolgen. Vor dem Hintergrund der angespannten Haushaltssituation der EU muss für Rubrik IV eine klare Richtung vorgegeben werden, die hilft, Engpässe und Zielkonflikte zu beseitigen. Diese beziehen sich auf (i) den Gesamtumfang, (ii) thematische Prioritäten, (iii) die Empfänger von EU-Mitteln und (vi) den Aufbau von Rubrik IV. Den Spielraum für Entwicklungspolitik werden die anderen, größeren Haushaltsrubriken wie die Agrar- oder Kohäsionspolitik bestimmen. Trotz Diskussionen über eine Erhöhung der Mitgliedsstaatenbeiträge wird durch den Brexit wohl ein geringeres Gesamtbudget zur Verfügung stehen. Neue politische Prioritäten (wie Migration und Sicherheit) werden den Etat für nachhaltige Entwicklung weiter einschränken. Deshalb müssen thematische und geografische Schwerpunkte gesetzt werden. Bei den thematischen Entscheidungen muss ein kurzfristiger Beitrag zur Krisenbewältigung von einer klaren Strategie begleitet werden, wie man mit Blick auf die Agenda 2030 und die SDGs mit verschiedenen Partnern zusammenarbeiten will. Dieses Engagement sollte von den SDG-Strategien der Partner und dem von der EU erzielten Mehrwert geleitet werden. Geografisch muss die EU ein Gleichgewicht zwischen der Zusammenarbeit mit Ländern mit mittlerem Einkommen (MICs) und der Ausrichtung auf die ärmsten Länder der Welt herstellen. Dies ist nur möglich, wenn die Gelder geografisch gesehen auf die am wenigsten entwickelten Länder (LDCs), die Nachbarländer und Subsahara-Afrika verteilt werden, während man in anderen Regionen im Rahmen thematischer Programme mit MICs zusammenarbeitet. Rubrik IV muss zudem hinsichtlich verfügbarer Instrumente und Initiativen, aber auch bezüglich der Vorschriften über deren Einsatz deutlich rationalisiert werden. Eine wesentliche Voraussetzung in dieser Hinsicht – auch für den Vorschlag eines einheitlichen Instruments für Rubrik IV – wäre die Einbeziehung des EDF in den Haushalt.

Well, it’s time once again for the annual slide show of presentations from the Moscow Conference on International Security. This was my fifth time attending. I’ll write up some overall impressions later in the week. Sadly, Valery Gerasimov was absent this year, supposedly because he was accompanying Vladimir Putin during his state visit to Turkey.  His spot on the program was filled by Colonel General Sergei Rudskoi, the chief of the Main Operational Directorate of the Russian General Staff, speaking about Russia’s operation in Syria. His speech is, as usual available on YouTube in both English and Russian versions. MCIS has also posted a Russian transcript. The slides are below, though some can also be viewed (including animations) in the linked videos.

(All in all, if ability to make use of advanced features of PowerPoint is a proxy for Russian military modernization, the West should be concerned, because the Russian General Staff has made giant strides in this regard in the last five years. I would estimate the gap between the best Russian and American powerpoint rangers at no more than 10 years now.)

On 10 and 11 April 2018 the kick-off meeting of the OCEAN2020 project is held at the European Defence Agency (EDA). More than 70 representatives from the 42 consortium partners participate in the meeting. OCEAN2020 is the largest of the three projects selected in the 2017 call for proposals for the EU Preparatory Action on Defence Research (PADR).

OCEAN2020’s main objective is to support maritime surveillance and interdiction missions at sea. In this regard the project will integrate enhanced air, naval surface and underwater unmanned systems into fleet operations to build up a recognised maritime picture of developing situations for military commanders.

The project is run by a consortium led by Leonardo S.p.A, bringing together 42 partners from 15 EU countries. The total amount of the grant is €35.5 million funded by the European Union. During his opening address, Jorge Domecq, EDA Chief Executive stressed the importance of the project to demonstrate the importance of cooperative defence research for Europe. 

The two-day meeting is dedicated to discussing programmatic and technical activities of the project. A large set of deliverables are foreseen to be prepared within six months and all the actors demonstrate a broad commitment to achieve this first milestone. The discussions are geared to consolidate a solid modus operandi in order to coordinate such a big group of experts from all over Europe and from different organisations. The second day is entirely dedicated to the presentation of the technical activities in the six work packages composing the project.

During the project two live demonstrations will be conducted in combination with operational military exercises – one in the Mediterranean sea led by the Italian navy in 2019 and one in the Baltic sea in 2020 led by the Swedish navy.
 

Background

The Preparatory Action on Defence Research (PADR) is funded by the European Union. The PADR activities are run by  the European Defence Agency (EDA) following the mandate of a Delegation Agreement between the Commission and EDA signed on 31st May 2017. By this agreement  the Commission entrusts EDA with the management and implementation of the research projects to be launched within the PADR.
The PADR is a concrete step aimed at assessing and demonstrating the added-value of EU supported defence research and technology (R&T). The relevant results are expected to further deepen European defence cooperation, addressing capability shortfalls, and to strengthen European defence stakeholders.

The European Commission launched the PADR with a view of developing a future European Defence Research Programme (EDRP) as part of the EU’s next Multiannual Financial Framework (2021-2027).
 

More information:

• Preparatory Action on Defence Research (PADR) - EDA project page
• European Commission press release (16 Feb 2018) 

Trade agreements have mixed effects on the environment. On the one hand, trade generates additional pollution by raising production levels. Trade rules can also restrict the capacity of governments to adopt environmental regulations. On the other hand, trade agreements can favour the diffusion of green technologies, make production more efficient and foster environmental cooperation. Whether the overall effect is positive or negative partly depends on the content of the trade agreement itself. Recent studies have found that trade agreements with detailed environmental provisions, in contrast to agreements without such provisions, are associated with reduced levels of CO2 emission and suspended particulate matter (Baghdadi et al., 2013; Zhou, 2017). It remains unclear, however, which specific provisions have a positive environmental impact and how they are actually implemented. This briefing paper discusses how provisions on environmental cooperation in trade agreements can contribute to better environmental outcomes. It is frequently assumed that the more enforceable environmental commitments are, the more likely governments are to take action to protect the environment (Jinnah & Lindsay, 2016). This assumption leads several experts to argue in favour of strong sanction-based mechanisms of dispute settlement in order to ensure the implementation of trade agreements’ environmental provisions. Nevertheless, there is evidence to suggest that softer provisions can result in increased environmental cooperation, which can in turn favour domestic environmental protection (Yoo & Kim, 2016; Bastiaens & Postnikov, 2017). The European Union privileges this more cooperative approach in its trade agreements, and a recent European non-paper (2018) stresses that a sanction-based approach is a disincentive for ambitious environmental commitments and can result in a political backlash. To shed light on this debate, this paper examines the design and the implementation of cooperative environmental provisions of trade agreements. Our analysis is based on three main data sources. First, we make use of the TRade & ENvironment Dataset (TREND) which provides information on 285 types of environmental provisions included in 688 trade agreements signed since 1947 (Morin et al., 2018; see also www.TRENDanalytics.info for an online visualisation tool for the data). Second, we draw on official documents to better understand how these provisions are implemented domestically. Third, we fill the gaps using information provided by 12 interviewees who work for 7 different governments. This briefing paper is organised in four parts. We first provide an overview of some general trends in treaty design. In sections 2 to 4, we then take a closer look at selected types of provisions that prove particularly relevant due to their prevalence: (a) general commitments to cooperate on environmental issues; (b) clauses creating international environmental institutions; (c) provisions on technical and financial assistance from one party to another. We find that both the implementation of these provisions and their contribution to environmental protection vary depending on the degree of legal precision, the budgeting of financial resources and governments’ political commitment. Based on these findings, we suggest that trade negotiators should i) lay out precise clauses with specific targets and clear time frames, (ii) specify in the trade agreement where the funding for cooperation activities will be sourced and (iii) create forums where civil society actors can engage in a dialogue with policy-makers on the implementation of trade agreements.

Bonne nouvelle pour ceux d'entre nous qui mettent en garde contre les dangers de « l'extractivisme des données » depuis des années : la méfiance envers Facebook est de plus en plus vive. Cette prise de conscience, aussi soudaine et brutale soit-elle, ne suffit pas. Facebook n'est que l'un des symptômes, non la cause de nos problèmes. Ainsi, au lieu de se demander s'il faudrait mettre Mark Zuckerberg au ban des chefs d'entreprise, tâchons de comprendre comment réorganiser l'économie numérique afin qu'elle bénéficie aux citoyens, et pas seulement à une poignée d'entreprises multimilliardaires qui considèrent leurs utilisateurs comme des consommateurs passifs, dénués d'aspirations politiques et économiques.

- Silicon circus / États-Unis, Information, Internet, Service public, Technologies de la communication, Technologie, Données

Une passe << agressive >> visant le navire s'est deroulee durant le week-end en Mediterranee. Elle visait a intimider la France et son president.

Une passe << agressive >> visant le navire s'est deroulee durant le week-end en Mediterranee. Elle visait a intimider la France et son president.

Sorry, this entry is only available in Greek.

A napokban néhány fotót kaptam a tengerentúlról. Érdekességüket a helyszín, a kor és a géptípusok adják. A képek készítője, Ray MacClanahan a USS Kitty Hawk helikopter századánál repült Sea King helikopteren. Amikor 1974-ben, az iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi látogatást tett a Perzsa-öbölbe érkező hordozó fedélzetén, a program része volt egy képesség-bemutató is. MacClanahan fogta egyszerű fényképezőgépét és megpróbált néhány pillanatot elcsípni a kollégák áthúzásaiból.

Jobbról érkezik a Kitty Hawk A-5C Vigilante fotófelderítő gépe. A nagysebességű áthúzás közben a pilóták az üzemanyag-leeresztőn kerozint engednek a levegőbe, hogy az utánégetővel begyújtva, még látványosabbá tegyék a manővert. A fotós gépe kevésnek bizonyult a jelenség lekövetéséhez, a lángcsóvát húzó gép már messze járt, amikor sikerült exponálni.  

A dugattyús motoros tengeralattjáró-vadász S-2G Trackerekkel lépést tartva érkeznek a hasonló feladatkörrel (is) bíró SH-3D Sea King helikopterek. Trackerekből kétszázadnyi, helikopterekből egy század tartozott a hordozó repülőezredéhez.

Az egyik Sea King majdnem lemaradt a képről. A hetvenes évek közepén új koncepció volt, hogy egy hordozófedélzeti ezredben minden feladatra legyen gép, korábban egyfeladatos, tengeralattjárók elleni vagy csapásmérő hordozók voltak.

A Kitty Hawk két vadász százada egy-egy raj F-4J Phantom II-vel, két könnyű csapásmérő százada szintén egy-egy raj A-7E Corsair II-essel és egyetlen közepes csapásmérő százada egy raj A-6A Intruderrel hátulról közeledve húz el a hajó felett.

Impozáns kötelék a levegőben. A felsorolt nyolc századon kívül további három települt a Kitty Hawkon, egy-egy légtérellenőrző (VAW), elektronikai hadviselési (VAQ) és logisztikai (VRC) század. Különítmény (Detachment) formájában még egy elektronikai felderítő (VQ) század néhány gépe is a fedélzetről üzemelt. 

*

Ez a két kép már egy sima hétköznapon, egy SH-3-as géppár feladat közben készült.

* * *

Fotó: Ray MacClanahan / Jeff Manthos

A napokban néhány fotót kaptam a tengerentúlról. Érdekességüket a helyszín, a kor és a géptípusok adják. A képek készítője, Ray MacClanahan a USS Kitty Hawk helikopter századánál repült Sea King helikopteren. Amikor 1974-ben, az iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi látogatást tett a Perzsa-öbölbe érkező hordozó fedélzetén, a program része volt egy képesség-bemutató is. MacClanahan fogta egyszerű fényképezőgépét és megpróbált néhány pillanatot elcsípni a kollégák áthúzásaiból.

Jobbról érkezik a Kitty Hawk A-5C Vigilante fotófelderítő gépe. A nagysebességű áthúzás közben a pilóták az üzemanyag-leeresztőn kerozint engednek a levegőbe, hogy az utánégetővel begyújtva, még látványosabbá tegyék a manővert. A fotós gépe kevésnek bizonyult a jelenség lekövetéséhez, a lángcsóvát húzó gép már messze járt, amikor sikerült exponálni.  

A dugattyús motoros tengeralattjáró-vadász S-2G Trackerekkel lépést tartva érkeznek a hasonló feladatkörrel (is) bíró SH-3D Sea King helikopterek. Trackerekből kétszázadnyi, helikopterekből egy század tartozott a hordozó repülőezredéhez.

Az egyik Sea King majdnem lemaradt a képről. A hetvenes évek közepén új koncepció volt, hogy egy hordozófedélzeti ezredben minden feladatra legyen gép, korábban egyfeladatos, tengeralattjárók elleni vagy csapásmérő hordozók voltak.

A Kitty Hawk két vadász százada egy-egy raj F-4J Phantom II-vel, két könnyű csapásmérő százada szintén egy-egy raj A-7E Corsair II-essel és egyetlen közepes csapásmérő százada egy raj A-6A Intruderrel hátulról közeledve húz el a hajó felett.

Impozáns kötelék a levegőben. A felsorolt nyolc századon kívül további három települt a Kitty Hawkon, egy-egy légtérellenőrző (VAW), elektronikai hadviselési (VAQ) és logisztikai (VRC) század. Különítmény (Detachment) formájában még egy elektronikai felderítő (VQ) század néhány gépe is a fedélzetről üzemelt. 

*

Ez a két kép már egy sima hétköznapon, egy SH-3-as géppár feladat közben készült.

* * *

Fotó: Ray MacClanahan / Jeff Manthos

Ma megérkezett a torinói gyárból a Szlovák Légierő második C-27J Spartan harcászati szállító repülőgépe a Malacky-Kuchynában lévő bázisára. Mivel nálunk is küszöbön egy ilyen kategóriájú beszerzés, a LégierőBlogger örömmel élt az alkalommal, hogy közelről szemügyre vehesse északi szomszédaink legújabb szerzeményét. A két gépes ügylet logisztikával, kiképzési csomaggal együtt bruttó 118 millió euróba került.

Pillanatokkal a nagy oldalszeles földet érés előtt az 1962-es oldalszámú C-27J.

Lassan nincs érkezési ceremónia vízfüggöny nélkül - itt a nagy szél és a megvilágítás nem annyira kedvezett a fotózásnak.

Ez elég direkt útvonal volt...

Megérkezés az állóhelyre.

Peter Gajdos védelmi miniszter a gépet leszállító Leonardo-személyzet parancsnokát, Mario Muttit üdvözli.

Az egyik szlovák C-27J felvarró.

Az előbeépítések megvannak, de az önvédelmi rendszer elemei egyelőre nincsenek a helyükön.

Műszerfal a multifunkciós kijelzőkkel.

Kritikus strukturális csomópont.

Az elsőnek érkezett gép, az 1931-es oldalszámú az északi indítózóna masszív lángterelőjének tetejéről nézve.

Szállítóalakulat két típussal: az Ancsa kivonása után maradt az L-410-es, ehhez jöttek most a Spartanok.

Zord

The 5th European Air-to-Air Refuelling Training exercise (EART 2018) kicked off today 9 April at Eindhoven Air Base in the Netherlands. EART 2018 brings together tankers from Germany, the Netherlands, France and - for the first time - from a non-European country, the United States, for a two week training exercise ending on 20 April. 

The European Air-to-Air Refuelling Training (EART) concept was introduced in 2014 under the European Defence Agency’s (EDA) air-to-air refuelling initiative, and is run by the European Air Transport Command (EATC) from Eindhoven airbase. The exercise is supported by the host nation (the Netherlands), the Eindhoven-based Movement Coordination Centre Europe (MCCE) and EDA. 

EART is organised on a yearly basis in combination with the ‘Frisian Flag’ fighter training exercise, also organized by the Netherlands, that operates from Leeuwarden Airbase. The objective is to train air crews and engineers in planning and executing complex air-to-air refuelling (AAR) operations in a multinational and realistic COMAO (composite air operation) environment, with the overall aim of enhancing effectiveness and interoperability of forces. A particular focus is also put on facilitating the certification processes between tankers and receiver aircraft. The exercise director for EART 2018 is Colonel Andrea Massucci (Italian Air Force).

 

Eindhoven for two weeks “tanker town of Europe”

AAR is a significant force enabler and multiplier as it enhances combat effectiveness by extending the range, payload and endurance of receiver aircraft. It allows air power to be projected at greater distances or concentrated where and when it is needed mostly. “Air-to-air refueling capacity is the backbone of modern day air power. Without it, we don’t do much. Air power continuously needs fuel”, said Lieutenant-Colonel Harry Oostema, Head of Operations at Eindhoven air base. 

However, delivering a guaranteed, continuous coverage of air-to-air refueling capacity is challenging. “That’s why we need to train together. The European air-to-air refuelling Training (EART) at Eindhoven air base provides us with that unique opportunity”, Lieutenant-Colonel Oostema stressed. “For two weeks Eindhoven air base will be the tanker town of Europe”.

 

Background: EDA’s global approach on AAR

EDA has developed a global approach on AAR with three objectives: optimizing the use of assets, increasing the overall AAR capacity and reducing fragmentation of the fleet. This work has led to three complementary work-strands, on some of which EDA is cooperating closely with other agencies and organizations like OCCAR, the Movement Coordination Center Europe (MCCE) and the European Air Transport Command (EATC).

EART 2018 is part of the first work strand (optimization of existing capabilities), which is achieved by supporting training exercises. In this domain, EDA has also taken the lead to streamline the different certification processes leading to a clearance. By standardizing these processes the different aviation authorities can easily identify the differences between their own process and their counterpart. By working closely together, already fielded capabilities and future capabilities, can work more cost efficiently and increase their operational output.  

 

More information:

• Air-to-Air Refueling EDA project page
• Air-to-Air Refueling factsheet
• EATC website

 

Néhány héttel ezelőtt, mikor újra Szarajevóban jártunk, felkaptattunk a városi libegő alsó állomásához, hogy megnézzük, hogy állnak, mert azt olvastam, hogy április 6-ára, a város születésnapjára átadják. Nos, ez a kép fogadott, és eléggé kételkedtünk abban, hogy ott két hét múlva ünnepélyes átadás és üzembe helyezés lesz.

                   Két héttel az átadás előtt az alsó állomás...

És lett. Bár lehettem volna optimistább az ottani tapasztalataim alapján, hiszen a háború után néhány évvel az augusztusban még beomlott aulájú gimnáziumot is úgy összekapták, hogy a lányom szeptemberben megkezdhette ott a tanulást. Szóval, most sem volt másként, a város születésnapján, 26 évvel a leállás után újraindult a boszniai főváros attrakciója, a Trebević felvonó.

A felvonót 1959-ben csehetk tervezték és építették, a boszniai háborúban 1992-95 között, Szarajevó ostromában teljesen megsemmisült, mi évekig csak szomorúan néztük a romjait, esély sem volt rá, hogy felújítsák. Ennek a pénzhiányon kívül a város és a felvonó tulajdonosai közötti rendezetlen tulajdonvita is volt. Utóbbit sikerült megoldani, a városi közlekedési vállalat átadta a tulajdonjogot Stari Grad kerületnek. 2008-ban a finanszírozás is megvalósulni látszott, dr. Edmond Offermann és felesége 7,5 millió márkát, 3,8 millió eurót adományozott az újjáépítésre, megteremtve ezzel a pénzügyi alapot.

A libegő ünnepélyes átadásával egyidőben a felső állomáson emléktáblát avattak Ramo Biber tiszteletére.Ramo Biber a szavajevói ostrom első halálos áldozata volt 1992. március 2-án, védelmezve a város szimbólumát.

A városi közlekedési vállalat egyszerű dolgozója volt, a munkahelyén tartózkodott, a felvonót üzemeltette, amikor megindult a támadás a város ellen és őt megölték. Fegyveres emberek körülvették a felvonó felső állomását, lőtték az ott dolgozókat, egy mérnök kollégájának sikerült elmenekülnie, Ramo Bibert megölték. Halálával a felvonó meg is állt, és most, 26 évvel később indult újra. Ramo Biber 20 évet dolgozott a közlekedési vállalatnál, 42 éves korában halt meg.

„Ő felügyelte a libegő felső szakaszát, amikor egyre több barikád jelent meg fent a hegyen. Akkor már senki nem akart felmenni a felvonóval, ő azonban elindult. Felelősségteljes ember volt a munkájában, a családjában is. Kegyetlenül meggyilkolták”-mondta most az ünnepségen a testvére.  

                        A felvonó és Ramo Biber

A munkája, a libegő nagyon sokat jelentett neki, ezért ment akkor is, amikor már egyáltalán nem volt biztonságos. „Ő adta az utolsó információkat a Trebevićen lévő állapotokról.”

                                Föntről...

A szarajevói libegő alsó állomása Bistrik kerületben van, a tengerszint felett 583 méterrel, a felső állomása az 1160 méter magasan fekvő Vidikovac csúcs a Trebević hegyen. A 2100 méteres út menetideje a korábbi 12 perc helyett 7 perc 15 másodperc.  A libegőnek 33 kocsija van, mindegyik 10 férőhelyes, a kapacitása 1200 utas óránként. A viteldíj a városlakóknak 6 márka, turistáknak 20 márka.

Joseph Warungu reflects on the plight of Kenyan opposition supporters after their leader reconciled with his political nemesis.