Feed aggregator

Plenary session in Strasbourg

Source : © European Union, 2018 - EP

The European Defence Agency (EDA) held a workshop on capability development trends in Maritime Surveillance on 1 February as part of a more structured dialogue between Member States and industry.

More than 50 representatives from Member States, industry and other institutions shared information on capability development for Maritime Surveillance. Based on a call for papers issued in October 2017, nine industries were selected to present their views in three panels dedicated to mid-term, long-term and industry & market perspectives on maritime surveillance.

The workshop is part of the EDA’s approach towards establishing a structured dialogue and enhanced engagement with industry, based on a set of priority actions derived through the Capability Development Plan (CDP) and the recent Maritime Research Agenda contributing to the implementation of the European Maritime Security Strategy. The aim of the process is to enrich the CDP long-term views with inputs on the industrial and technological outlook for specific capability areas.

This was the second workshop in this format, following the one addressing Remotely Piloted Aircraft Systems (RPAS) which was held on 12 September 2017.  Feedback received on these two workshops will be taken into account in envisaging additional workshops with industry participation in the second semester, once the EU capability development priorities resulting from the on-going CDP revision will have been agreed by Member States. 

 

More information:

• Capability Development Plan
  
  
  

Source : © European Union, 2018 - EP

Par Chantal LorhoDiffusion : dimanche 21 janvier 2018 Le vice-président des Etats-Unis, Mike Pence (au milieu) accompagné de sa femme (à droite).REUTERS/Muhammad Hamed

• Tweeter

• Réagir
• print

Le vice-président des Etats-Unis Mike Pence est en tournée au Proche-Orient : après l’Egypte hier, il est aujourd’hui en Jordanie et en Israël. Une tournée qui ne se déroule pas sous les meilleurs auspices. Frédéric Charillon, professeur en science politique à l’Université d’Auvergne, Cofondateur et ancien directeur de l’IRSEM, l’Institut de recherche stratégique de l’École militaire, répond aux questions de Chantal Lorho.Ecouterhttp://www.rfi.fr/emission/20180121-mike-pence-situation-inconfortable-frederic-charillon

Une réforme de la classification prévoit deux niveaux « Secret » et « Très secret »

A Széchenyi 2020 „Mikro, kis- és középvállalkozások termelési kapacitásainak bővítése” című felhívása keretében 290,46 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a Sanatmetal Kft.
Az egri vállalkozás az 580,92 millió forint összköltségű projektje során korszerű technológiai színvonalú berendezések beszerzése mellett gépfelügyeleti rendszert vezet be.

A 100%-ban magyar tulajdonú, orvosi eszközöket gyártó és forgalmazó Sanatmetal Kft. jelenleg Magyarország piacvezető, illetve meghatározó vállalata a traumatológiai és ortopédiai eszközök gyártásának szakterületén. A mostani projekt keretében az eszközbeszerzések és a gépfelügyeleti rendszer kiépítése révén hat fő terület fejlesztését kívánják megvalósítani. A velőűrszeg, a csontcsavar és a csontlemez gyártási kapacitás fejlesztését, a gépfelügyeleti rendszer kiépítését, valamint a termékjelölési és csomagolási kapacitás bővítését.

A projekt eredményeként a gyártási kapacitást és hatékonyságot is növelő, korszerű technológiai színvonalú berendezések beszerzése és termelésbe integrálása valósul meg, kiegészülve egy ún. MDC gépfelügyeleti rendszerrel, amely segíti a gyártó berendezések hatékony kapacitás kihasználását. A gyártásfejlesztés célja a vállalkozás versenyképességének támogatása, valamint a várható növekedési pályához szükséges stabil gyártási háttér megteremtése megfelelő kapacitással, magas technológiai színvonallal, a kapacitások versenyképes kihasználásával. A projekt lezárásáig összesen 13 db új berendezés megrendelése, telepítése, minősítése, üzembe helyezése, és termelésbe bevonása fog megtörténni. A gépfelügyeleti rendszer kiépítése a gyártás minden kritikus berendezését lefedi majd.

A velőűrszeg, a csontcsavar és a csontlemez gyártási kapacitás fejlesztése az adott területeken 23, 30 és 18%-os növekedést eredményez. A gépfelügyeleti rendszer kiépítése összesen 55 db gyártó berendezésre történik meg, és a cég teljes eszközhatékonyságát átlagosan 15%-al növeli. A termékjelölés fejlesztése során a termékjelölési kapacitás 25%-al fog növekedni, az új típusú (GS1/UDI) jelölés bevezetésének lehetősége pedig piaci előnyt jelent majd a vállalkozás számára. A csomagolás területén tervezett fejlesztés eredményeként a steril csomagolási kapacitás 30%-al fog növekedni.

A GINOP-1.2.1-16 számú pályázati kiíráson 290 461 782 forintos támogatást elnyert, 580 923 561 forint összköltségvetésű fejlesztés 2017. március 1-én indult és várhatóan 2018. július 31-én zárul.

A Széchenyi 2020 „Mikro, kis- és középvállalkozások termelési kapacitásainak bővítése” című felhívása keretében 290,46 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a Sanatmetal Kft.
Az egri vállalkozás az 580,92 millió forint összköltségű projektje során korszerű technológiai színvonalú berendezések beszerzése mellett gépfelügyeleti rendszert vezet be.

A 100%-ban magyar tulajdonú, orvosi eszközöket gyártó és forgalmazó Sanatmetal Kft. jelenleg Magyarország piacvezető, illetve meghatározó vállalata a traumatológiai és ortopédiai eszközök gyártásának szakterületén. A mostani projekt keretében az eszközbeszerzések és a gépfelügyeleti rendszer kiépítése révén hat fő terület fejlesztését kívánják megvalósítani. A velőűrszeg, a csontcsavar és a csontlemez gyártási kapacitás fejlesztését, a gépfelügyeleti rendszer kiépítését, valamint a termékjelölési és csomagolási kapacitás bővítését.

A projekt eredményeként a gyártási kapacitást és hatékonyságot is növelő, korszerű technológiai színvonalú berendezések beszerzése és termelésbe integrálása valósul meg, kiegészülve egy ún. MDC gépfelügyeleti rendszerrel, amely segíti a gyártó berendezések hatékony kapacitás kihasználását. A gyártásfejlesztés célja a vállalkozás versenyképességének támogatása, valamint a várható növekedési pályához szükséges stabil gyártási háttér megteremtése megfelelő kapacitással, magas technológiai színvonallal, a kapacitások versenyképes kihasználásával. A projekt lezárásáig összesen 13 db új berendezés megrendelése, telepítése, minősítése, üzembe helyezése, és termelésbe bevonása fog megtörténni. A gépfelügyeleti rendszer kiépítése a gyártás minden kritikus berendezését lefedi majd.

A velőűrszeg, a csontcsavar és a csontlemez gyártási kapacitás fejlesztése az adott területeken 23, 30 és 18%-os növekedést eredményez. A gépfelügyeleti rendszer kiépítése összesen 55 db gyártó berendezésre történik meg, és a cég teljes eszközhatékonyságát átlagosan 15%-al növeli. A termékjelölés fejlesztése során a termékjelölési kapacitás 25%-al fog növekedni, az új típusú (GS1/UDI) jelölés bevezetésének lehetősége pedig piaci előnyt jelent majd a vállalkozás számára. A csomagolás területén tervezett fejlesztés eredményeként a steril csomagolási kapacitás 30%-al fog növekedni.

A GINOP-1.2.1-16 számú pályázati kiíráson 290 461 782 forintos támogatást elnyert, 580 923 561 forint összköltségvetésű fejlesztés 2017. március 1-én indult és várhatóan 2018. július 31-én zárul.

Committee and political group meetings, Brussels

Source : © European Union, 2018 - EP

Plus d’un demi-millier de morts en quatre ans, selon la Minusma. Sans les Français.

The last month or so has seen a number of good overviews in the Russian press of recent procurement and future plans of the Russian Air Force. The Russian Air Force has been substantially modernized and upgraded as part of the current State Armament Program (SAP-2020). The table below summarizes procurement in tactical aviation over the last ten years, as compiled by Moscow’s CAST think tank.

Type earlier 2012 2013 2014 2015 2016 2017 Total Contracted Su-34 15 10 14 18 18 16 16 107 129 Su-35S — 2 8 24 12 12 10 68 98 Su-27 SM3 12 — — — — — — 12 12 Su-30 SM — 2 14 21 27 19 17 100 116 Su-30 M2 4 — 3 8 3 2 — 20 20 MiG-29 SMT /UBT 28/6 — — — 3/2 11/0 — 42/8 50 MiG-29 KR /KUBR — — 2/2 8/2 10/0 — — 24 24 Yak-130 12 15 18 20 14 10 6 95 109 Total 77 29 61 101 89 70 49 476 560

Much of this procurement reflects the need to replace aging Soviet aircraft with new airframes with modern electronics and weapon systems. Nevertheless, many Soviet-era airframes remain in service. These include approximately 100 Su-27 and Su-27SM and approximately 150-170 MiG-29S fighter aircraft, approximately 150 MiG-31 interceptors, and over 200 each of the Su-24 bomber and Su-25 strike aircraft.

Most of these aircraft are expected to be either replaced or modernized over the next 10 years. According to Ilya Kramnik, who recently published a comprehensive summary of Russian aircraft procurement plans, the Russian Air Force is planning to have at least 700 fighter aircraft in active service. The bulk of these (around 450) will be designed by Sukhoi. These will include 66 additional Su-30SM aircraft, with 16 of these to be delivered in 2018 based on an existing contract signed in 2012 and the other 50 by 2022 based on a new contract to be signed in the near future. These aircraft are being built at the Irkutsk aircraft plant. This will bring the total number of Su-30SM and Su-30M2 aircraft to at least 186 by 2027, with approximately 50 of these in naval aviation.

In addition, approximately 130 Su-35S aircraft are to be delivered over the next 10 years, with 30 still remaining on an existing contract from 2015 and another 100 expected to be procured on a new contract to be signed as part of SAP-2027. When added to the 68 aircraft already delivered, the Russian air force should expect to have approximately 200 Su-35S fighters by 2027. The new fifth generation Su-57 fighter aircraft will be procured in limited numbers, with reports indicating that 12 aircraft will be delivered by 2021 and around 50 more by 2027. Delays in deliveries of these planes may be covered by an increase in purchases of Su-35s and perhaps Su-30s.

There is still a lot of uncertainty about the extent to which the Russian Air Force will procure the new MiG-35 multi-role fighter jet. Some sources have stated that 170 MiG-35 aircraft will be purchased over the next 10 years, while Kramnik quotes unnamed experts who believe that the number purchased will be limited to 70-80 units. I expect the lower number to be closer to reality, given the general lack of enthusiasm in the Russian MOD for the MiG-35. In the meantime, the air force is continuing to modernize its existing fleet of Soviet era MiG-31 aircraft, with as many as 150 of the 250 units in inventory expected to be modernized by 2027. Of these, around 30 will remain assigned to naval aviation. The 50 MiG-29SMT and UBT variants procured between 2009 and 2016 will also remain in the force, while older MiG-29 versions are likely to be phased out over the next ten years.

Carrier-based naval aviation will consist of the 17 remaining older Su-33 fighter planes, currently undergoing an expensive modernization, together with 23 MiG-29KR aircraft delivered in the last few years.

Strike aviation will consist of modernized versions of the Soviet-era Su-25, with a total of 120-140 aircraft to be converted to carry precision-guided munitions. The venerable Su-24 bombers, on the other hand, will be entirely replaced by the new Su-34s, which performed quite well in Syria in recent years. In addition to the 114 Su-34s already in service, Kramnik expects the Russian military to sign a contract in the next two years to purchase an additional 90-100 aircraft, with perhaps additional units earmarked for naval aviation to replace its current stock of Su-24s.

Prospects for long range aviation are relatively clear, with serial production of a modernized version of the Tu-160 expected to start in 2021. While exact numbers of aircraft to be procured have not been revealed, some early estimates suggested that as many as 50 new Tu-160s will be procured over the next decade. In the meantime, existing Tu-95 and Tu-160 aircraft are in the process of receiving new engines, avionics, and weapon systems.

Transport aviation is in much worse shape than combat aviation, with relatively few new aircraft procured in the last ten years.  The Il-76MD is expected to remain the heavy transport workhorse of the Russian Air Force. These aircraft were built in the 1980s and were relatively underused in the post-Soviet period, so that they could serve another 15-20 years in their present form. In 2013, the MOD ordered 39 aircraft of a modernized Il-76MD-90A variant, although only five have been delivered through the end of 2017, including two units that will be developed into the A-100 AWACS aircraft. According to Vladimir Moiseev, the main need for modernized aircraft is as a platform for the A-100 and for the Il-78 refueling aircraft, rather than for new heavy transport aircraft themselves. Moiseev notes that given the issues with organizing timely production of the modernized Il-76, development of a next next generation heavy transport aircraft has been put off into the distant future.

Meanwhile, the Russian Air Force desperately needs a new medium transport aircraft, since the remaining 60 or so An-12 aircraft were built in the 1960s and early 1970s and are rapidly approaching the end of their service lives. The various projects to build a new multi-role transport aircraft that have been under discussion for more than 15 years have been united only by their continued failure to produce an aircraft. The current plan is to have a design finalized this year and test flights to start in 2023. Given that most An-12s will have to be retired by 2024, this gives little margin for error and in fact almost guarantees that the Russian Air Force will either face a gap of at least a few years without a medium transport aircraft or (more likely) will have to do what it can to keep as many An-12s as possible airworthy for as long as it can.

The situation with light transport aircraft is a little better. Although the 40 existing An-26 aircraft will also have to be retired soon, the design of the new Il-112 replacement aircraft is relatively far along, with initial test flights expected in late 2018 and serial production possibly ready to start no later than the early 2020s.

Finally, the Il-114 is expected to become the main platform for special aviation, including variants for maritime patrol (to replace the Il-38), electronic warfare, AWACS, and reconnaisance. About 50 aircraft of this type are expected to be produced for the Russian military over the next ten years.

Based on this overview, we can make a rough estimate of what the Russian Air Force and naval aviation will look like in 2027. I am excluding the various types of specialized aircraft, such as AWACS, tankers, maritime patrol, etc, from this table, just to keep it manageable. The table includes aircraft in both the air force and in naval aviation.

Type Category Number Su-25 Strike 120-140 Su-27 Fighter 60-70 Su-30 Fighter 190-200 Su-33 Carrier-based fighter 17 Su-34 Bomber 210-230 Su-35 Fighter 200 Su-57 Fighter 50-60 MiG-29 Fighter 60-80 MiG-31 Interceptor 150 MiG-35 Fighter 70-80   Total Tactical 1100-1200   Yak-130 Trainer 110-130 Yak-152 Trainer 150   Total Trainers 260-280       Tu-22 Bomber 69 Tu-95 Bomber 60 Tu-160 Bomber 66 Total Long Range Aviation 190-200     Il-76 Heavy transport 100-150 An-12 Medium transport 30-60 Il-112 Light transport 40-50 Other types (mostly Antonov) Transport 40-50 Total Transport 210-300

As can be seen from this overview, Russian military aviation is set to build on its core strengths in combat aviation while improving its strike and long range bomber capabilities. Transport will remain a weakness, with little progress being made over the next decade to address continuing problems in that sphere that have only been exacerbated by the end of defense cooperation with Ukraine and its Antonov design bureau.

Overall, Russian aircraft procurement has followed the path of buying more of what Russian defense industry is good at producing, rather than basing procurement on a programmatic assessment of Russian defense needs. In addition, the MOD has to some extent succumed to pressure to support defense industry and will be procuring aircraft such as the MiG-35 that it is not particularly excited about. As a result, the air force will be faced with a proliferation of combat aircraft types, with the attendant higher maintenance and training costs. In the meantime, the long-term weakness in transport aviation will persist, limiting the improvements in military mobility that have been one of the core aspects of military reform efforts over the last decade.

Major ideas of institutional reforms will be on table before European Parliament election who stand in May 2019. One of them, the ‘Spitzenkandidat’, needs the support of the European Parliament (EP) to select the Commission President. In fact, today, the Committee on constitutional affairs of the European Parliament (AFCO), debated to reform the next election process. “The committee will vote Tuesday on the provision, included in a report on the Revision of the framework agreement on relations between the European Parliament and the Commission, as a way to institutionalize the Spitzenkandidat process”. Thereby, “The European Parliament will be ready to reject any candidate in the investiture procedure of the Commission president who was not appointed as a Spitzenkandidat in the run-up to the European elections, according to a compromise amendment”.

The purpose of the report voted this Tuesday by AFCO “is to put pressure on the European Council (made up of EU leaders) who may wish to backtrack on the Spitzenkandidat process in favor of a more opaque system for selecting the Commission president that gives them more behind-the-scenes power”. The report was approved by 17 MEPs and put pression directly on the other European institutions, and give the opportunity for the European Parliament to reject any candidate.

The report and the amendments will be discussed during the next EP plenary session, on 7th February. Moreover, the institutional reform will be also on the table of EU leaders’ during the next meeting of the European Council, on 23th February in Brussels.

Others institutional reforms will impact next EP election.

 

Jean-Hugue Baraër

 

For further information:

Politico EU. MEPs set to bolster ‘Spitzenkandidat’ process for EU top job. https://www.politico.eu/article/spitzenkandidat-process-set-to-be-bolstered-for-european-commission-presidency/

EU Observer. Spitzenkandidat system here to stay, MEPs warn capitals. https://euobserver.com/institutional/140656

Izgalmas cím, nem? De most nem abból a szempontból írok róla, ahogy azt a legötbben várják. Azokat a történeteket még nem írták meg részletesen, még durván 4-5 év kell, hogy elteljen 25 év.

Nemrég találtam a neten a CIA elemzői igazgatóságának egy elemzését (Iraq's Tikritis), amit 1987-ben írtak Szaddaámról és családjáról. 2011-ben hozta nyilvánosságra a CIA. Hány év is az? Kb. 25?

Mindegy, én csak most láttam és kíváncsian olvastam, mert a nemzetközi szakirodalomnak és a különösen a bulvársajtónak ez mindig is egy izgalmas téma volt. Hogyan támaszkodott Szaddám Husszein saját törzsére és tágabb családjára (féltestvérek, unokatestvérek, gyerekek) az urlakodásban.

Kutatói szempontból érdekes összehasonlítani, hogy mit írt a szakirodalom erről a kérdésről és mit a CIA. A kép lehangoló abból a szempontból, hogy újdonság nincs nagyon benne. Ez egyszerre persze lelkesítő is, mert így legalább egy újabb bizonyíték van arra, hogy titok és szakirodalom között nincs olyan óriási távolság. A CIA elemzők sok szakirodalomat olvasnak és kapcsolatban vannak a szakemberekkel. 

A CIA elemzése nagyon jól struktúrált, mondjuk lehet annyit meg kell adjak a szerzőknek, hogy ők talán egy kicsivel előbb tudták mindezt, lehet egy 1980-as évek végén publikált szakkönyvben még nem olvastam ilyen részletesen a családról, de a 1990-es második felében már biztosan voltak anyagok.

Én magam is publikáltam egy tanulmányt valamikor 2002 körül A hatalom pillérei címmel, de azt akkor már vagy 3-4 éve írtam és források így 2000 vagy az előttiek voltak.  Hoppá, meg is találtam A hatalom pillérei Szaddám Husszein alatt. Régi szép idők.

Minnél inkább távolodunk a kortól, annal inkább az az érzésem, hogy Szaddám uralma más értelemben volt különleges, mint ahogy eredetileg interpretáltuk. A fő magyarázat, hogy Szaddám a szunnitákra támaszkodott, és a családjára és hogy elnyomta a síitáka és kurdokat.

A helyzet az, hogy a szunniták adták a politiai elitet a megelőző évszázadokban, szóval ezen nem nagyon tudott ő sem változtatni, a síitákkal és a kurdokkal nem volt különösebb baja Szaddámnak, amíg azok 1. nem akarták megdönteni 2. nem akartak kiszakadni az országból. Igen, ezeket elég brutálisan kezelte, de hát megint miért várunk mást abba a közegben, ahol ez a volt norma.
Szaddám valójában mindenkit hajlandó volt használni, aki fenntartotta a hatalmát. Szunnitákat, siítákat és kurdokat. Senki sem az országok építette elsősorban, hanem önamgát (és másodsorban az államot). Minnél bizalmibb feladatokról volt szó, annák inkább azokra támaszkodott, akiktől rendszerszinten a legtöbb lojalitást várhatta, törzsi tagok, rokonok. Bennük sem bízott, de a kor társadalmi viszonyai között tőlük várhatta azt, hogy a legutoljára fogják elárulni.

Nem tudom, hogy lehet mérni a bizalmat egy társadalomban, de ha Skandinávia felől húzunk egy egy egyenes vonalat az arab világ felé, úgy csökken az ember-állam és ember-ember közötti bizalom. Mindenki érzi Magyarországon, hogy ez mennyire alacsony, és ettől mennyire szar, és akkor képzeljük el, milyen lehet a Közel-Keleten, ahol még ennyire se. Na ezért kellett Szaddámnak a rokonaira támaszkodni.

Committee Week

Source : © European Union, 2018 - EP

Das Nachhaltigkeitsziel 17 schreibt Multi-Stakeholder-Ansätzen eine wichtige Bedeutung für die Erreichung der Sustainable Development Goals (SDGs) zu. Welche Vorteile und Wirkungen hat ein Multi-Stakeholder-Ansatz in Dezentralisierungsprogrammen? Der Multi-Stakeholder-Ansatz zielt auf die Einbeziehung aller für einen Reformprozess relevanten Stakeholder aus Politik, Zivilgesellschaft und Privatwirtschaft. Im Rahmen von Dezentralisierungsprogrammen sieht der Ansatz meist eine gleichzeitige Kooperation mit politischen Akteuren (Angebotsseite) und Zivilgesellschaft (Nachfrageseite) vor. Er soll auf allen Ebenen eines Staates (also national, regional und kommunal) Anwendung finden. Es gibt bisher wenige Studien darüber, welchen Beitrag ein Multi-Stakeholder-Ansatz zum Erfolg von Dezentralisierung leisten und wie er sein volles Potenzial entfalten kann. In diesem Beitrag wird argumentiert, dass der Multi-Stakeholder-Ansatz die Effektivität wie auch die Nachhaltigkeit von Dezentralisierung stützt. Wichtig ist die horizontale wie vertikale Kooperation im Mehrebenensystem zur Förderung der Dezentralisierung: ·     Die gleichzeitige Stärkung von Angebots- und Nachfrageseite erhöht die Effektivität von Dezentralisierungsreformen. Das Beispiel Bürgerbeteiligung zeigt: Die Kooperation mit der Gemeinde erleichtert der Zivilgesellschaft den Zugang; die Kooperation mit der Zivilgesellschaft ermöglicht ihr eine effektivere Beteiligung. Wird Bürgerbeteiligung so gestärkt, trägt sie eher zur Verbesserung kommunaler Dienste bei. ·     Wenn Kooperation im Mehrebenensystem stattfindet, kann Dezentralisierung nachhaltiger gefördert werden: Internationale Akteure können z.B. gemeinsam mit der Zivilgesellschaft Erfahrungen von der kommunalen Ebene in nationale Gesetzgebung einbringen und anschließend die Umsetzung auf kommunaler Ebene begleiten. Um das Potenzial des Multi-Stakeholder-Ansatzes voll auszuschöpfen, ist Folgendes wichtig: ·     Internationale Akteure sollten eine Balance finden bei der Unterstützung von staatlichen und nichtstaatlichen Akteuren in Dezentralisierungsprozessen. Die (nichtstaatliche) Nachfrageseite erhält häufig weniger Aufmerksamkeit. Bei der Unterstützung verschiedener Akteure geht es nicht um ein Entweder-oder, sondern um ein Sowohl-als-auch. ·     Bürgerbeteiligung sollte zu sichtbaren Ergebnissen führen, damit die Bereitschaft zu zivilgesellschaftlichem Engagement langfristig etabliert wird. Deswegen ist das Follow-up von Bürgerbeteiligung auf Angebots- wie Nachfrageseite wichtig. ·     Kontinuität und Intensität der Unterstützung sind wichtig für einen nachhaltigen Erfolg der Reformen. Die Ergebnisse resultieren aus einem Forschungsprojekt des Deutschen Instituts für Entwicklungspolitik zur Wirkungsmessung von Governance-Programmen.