Feed aggregator

Americas Kratos won a $23 million modification, which adds scope to provide continued non-recurring engineering in support for the XQ-58A Unmanned Aerial Systems mission systems and subsystems integration for the Marine Corps. Additionally, this modification provides for flight test and demonstration events, associated spares, materials, and repairs. Work will be performed in Sacramento, California; and […]

KC-390 refuels AMXs (click to view full) Global competition in the 20-ton air transport segment continues to intensify, with Brazil’s launch of its KC-390 program. Embraer figures reportedly place the global C-130 replacement market at around 700 aircraft. In response, it will develop a jet-powered rival to compete with Lockheed Martin’s C-130J, the larger Airbus […]

Pro-Africa financial infrastructure could help Africa feed the world. Africa is home to an estimated 60 percent of the world's uncultivated arable land. Credit: Joyce Chimbi/IPS

By Joyce Chimbi
DUBAI, Dec 6 2023 (IPS)

Although long profiled as the face of climate change, a high-risk continent with a pipeline of unbankable green projects, there are areas where Africa is leading the world. The 1987 accidental discovery of the first deposit of natural hydrogen during a water drilling campaign in Bourakebougou village, Mali, is today proving that Africa can export viable green solutions.

Naturally occurring or geological hydrogen is low-carbon and cheap and can be used for transportation, heating, and power generation. A growing number of countries, including Oman, New Caledonia, Canada, Russia, Australia, Japan, Germany, New Zealand, France, and Switzerland, have now joined the scramble for natural hydrogen, and this could trigger an energy revolution.

Senegalese chef Pierre Thiam told delegates at the ongoing COP28 Summit in Dubai, UAE, that with the right support, Africa will be the hub for green projects.

“Today, fonio is on the market in the United States, providing a stable source of income for hundreds of smallholder farmers despite the climate crisis.”

“The grain does not need much to grow and is often referred to as ‘the lazy farmer’s crop’ for whatever the weather; as long as you have put the seed in the ground, it will grow.”

Fonio is an ancient drought-tolerant, gluten-free, nutritional powerhouse that can be used like any other grain and has had its roots in the arid Sahel belt for over 5,000 years. Since 2017, Yolélé, which roughly translates to ‘let the good times roll’, is Thiam’s U.S.-based West African food company, which has been collaborating with smallholder farmers in sharing the ancient West African grain in the United States and is now expanding internationally.

With the right financial structures, Thiam says the ground is ripe for such innovative initiatives. While Africa contributes the least to climate change yet suffers the worst consequences, it also represents 20 percent of the global population, attracting less than three percent of global investments, particularly into green energy.

Despite immense green energy potential and growing political goodwill, Africa still lags other regions on many green growth dimensions. The climate finance architecture must now work for Africa, for the risks are enormous and the size of investment needed is over 200 billion dollars in energy alone by 2030.

“At the African Development Bank (AfDB), we really see the lack of climate finance as the biggest impediment towards accelerating development on the continent. Just to put it into context, the level of financing gap will be 2.8 trillion by 2030 just to implement 51 African countries Nationally Determined Contributions, representing each country’s commitment to reduce greenhouse gas emissions,” said AfDB’s Yamadjako Audrey-Cynthia, Principal Climate Finance Officer and Africa Green Bank Initiative Coordinator.

According to AfDB, to close Africa’s climate financing gap by 2030, approximately USD 213.4 billion will need to be mobilized annually from the private sector to complement constrained public resources. Africa received USD 4.2 billion in private climate finance in 2019–2020, or 14 percent of total climate finance flows of USD 29.5 billion. It requires USD 242.4 billion a year on average until 2030—$2.7 trillion over 2020–30—to implement the climate action expressed in the latest NDCs.

Speaking during a session titled ‘Green Banking and a Renewed Climate Finance Architecture for Africa’ at the ongoing COP28 Summit, she spoke of the huge financing need on the continent, which is also an investment opportunity, for Africa is the next green investment frontier. AfDB turns these gaps into investment opportunities by looking into practical solutions at the local level to develop a bankable pipeline of green projects, as quite often, existing projects need to be better structured.

“We also need de-risking instruments such as blended financing—one of several tools to mitigate risk and facilitate financing for private sector-led projects—at the local level to make these projects attractive for the private sector to invest in. We are proactively mobilizing and scaling up climate finance for green infrastructure in Africa. Importantly, we also work at the local level to build the climate financial architecture through green investment vehicles embedded in existing commercial banks so that we do not re-invent the wheel,” she observes.

A report titled ‘Developing Green Banking Ecosystems’ authored by Jean-Paul Mvogo, a nonresident senior fellow at Africa Center, reveals that “financing mobilized to face Africa’s climate challenges represented roughly one-tenth of its needs, fueling a feeling of climate injustice and also depriving Africa of a growth capable of providing work for the hundreds of millions of young people who will enter the labor market in the next two decades.”

Stressing that “one solution to increase green financing for Africa lies in the implementation of strong and proactive policies that: address systemic constraints hindering the absorption capacity of African countries in terms of green projects and their financing; attract new categories of national and international investors; and ensure the optimal allocation of these new resources.”

Africa will also require about $1.3 trillion annually to meet its sustainable development needs by 2030—and thus to achieve green growth. Most of this finance is expected to be met through private finance. To meet these needs and given the current levels of public climate finance, private climate finance should increase by about 36 percent each year until 2030. Africa has great potential and self-interest to achieve green growth.

In a powerful signal of support during COP28, African and global institutions, together with the governments of Germany, France, and Japan and philanthropies, have already pledged over USD 175 million to the Alliance for Green Infrastructure in Africa (AGIA). The landmark initial pledge will help to rapidly scale up financing for transformative climate-aligned infrastructure projects across the continent.

The new pledges will also advance AGIA towards its first close of USD 500 million of early-stage project preparation and development blended capital. The Alliance is a partnership of the African Union Commission, the African Development Bank, Africa50 and other partners. It works to unlock up to USD 10 billion in private capital for green infrastructure projects and to galvanise global action to accelerate Africa’s just and equitable transition to Net Zero.

IPS UN Bureau Report

 

Follow @IPSNewsUNBureau
!function(d,s,id){var js,fjs=d.getElementsByTagName(s)[0],p=/^http:/.test(d.location)?'http':'https';if(!d.getElementById(id)){js=d.createElement(s);js.id=id;js.src=p+'://platform.twitter.com/widgets.js';fjs.parentNode.insertBefore(js,fjs);}}(document, 'script', 'twitter-wjs');   Related Articles

• Electrifying Cooking: Decarbonizing Africa’s Electricity Grid Towards Net Zero
• ECW’s Emergency Appeal for Crises Impacted Children Facing Double Tragedies
• Africa Will Not Cope with Climate Change Without a Just, Inclusive Energy Transition

A clip of two men dancing unleashes a torrent of homophobic hatred in Ethiopia.

La Caisse nationale de retraites (CNR) compte lancer très bientôt de nouveaux services numériques qui vont faciliter la vie aux retraités algériens en leur évitant […]

L’article La CNR annonce de bonnes nouvelles aux retraités et aux travailleurs est apparu en premier sur .

À quelques jours du début officiel de l’hiver, les températures chutent progressivement, signalant l’approche imminente de la saison hivernale à travers les différentes régions du […]

L’article Prévisions Météo Algérie du 6 décembre : journée pluvieuse en perspective ce mercredi ! est apparu en premier sur .

Autour de :
Bahadır KALEAĞASI, président de l'Institut du Bosphore
Federico SANTOPINTO, directeur de recherche à l'Institut de relations internationales et stratégiques (IRIS), responsable du programme Europe, stratégie et sécurité
Deniz ÜNAL, économiste, chercheuse au Centre d'études prospectives et d'informations internationales (CEPII)
Animée par
Didier BILLION, directeur adjoint de l'Institut de relations internationales et stratégiques (IRIS), auteur de La Turquie, un (...)

- Agenda / Région parisienne, En ligne, Turquie

L´Afrique : le continent le plus affecté par le changement climatique peut devenir la grande puissance des énergies renouvelables

Si l'écrivain Ernest Hemingway devait retourner au Kilimandjaro, en Tanzanie, il ne rencontrerait plus les neiges éternelles qui caractérisent cette merveilleuse chaîne de montagnes, la plus haute d'Afrique, puisqu'on estime qu'elle a été réduite de plus de 85 % au cours des derniers cinquantes années.

Et ce n'est pas un cas isolé. À la frontière avec le Nigéria, le lac Tchad –le sixième plus grand du monde dans les années 1970– est devenu l'image la plus douloureuse d'une sécheresse dure et cruelle. 90% de sa surface a diminué au cours des quatre dernières décennies. A Saint-Louis (Sénégal) et Alexandrie (Egypte), l'océan monte dangereusement et menace aujourd'hui de dévorer certaines des villes les plus emblématiques du continent africain. Le Cap a été la première ville au monde à se déclarer "sans eau" et la Corne de l'Afrique –qui comprend le Kenya, l'Ethiopie et la Somalie– a vécu dans les années 2010 et 2020 entre sécheresses, famines et invasions d´insectes dévastatrices.

La météo ne répond plus. L'eau n'arrive pas quand elle doit arriver, et pourtant les crues s'alternent à un rythme vertigineux. Ce n'est plus un secret : bien qu'étant le continent qui contribue le moins au réchauffement climatique en termes absolus et par personne, l'Afrique est la première grande victime du réchauffement climatique, et ce n'est pas seulement dû aux effets météorologiques destructeurs et imprévisibles qui la dévastent, mais aussi parce que les budgets spéciaux pour atténuer les effets causés par le changement climatique, son accès limité aux nouvelles technologies ou les structures précaires de ses systèmes de santé, entre autres raisons, font tomber le cercle vicieux sur l'Afrique avec toute la souffrance et la férocité d'un drame sans précédent.

Dans le livre « Afrique : changement climatique et résilience » (Editions Utopia, 2023), s´exposent les preuves du réchauffement climatique et les défis qu'il pose aux sociétés africaines (des famines aux migrations jusqu´aux conflits). Les grandes opportunités offertes par ces scénarios dramatiques sont également mises en lumière : l'Afrique peut investir dans les énergies renouvelables et profiter de ces difficultés pour renforcer un nouveau “leadership vert”.

Ce livre décrit et analyse l´énorme impact de ce changement climatique dans l ́ensemble du continent africain, des famines aux migrations jusqu ́aux conflits. II expose également les opportunités qui s ́ouvrent aux pays de la région, ainsi que l ́importance de ces bouleversements pour le reste du monde. Dans ce contexte, l'Afrique pourrait exploi-ter ses difficultés en investissant massivement dans les énergies rrenouvelables et ainsi renforcer un nouveau « leadership vert ».

Présentation de l´auteur :

Johari Gautier Carmona est journaliste et écrivain franco-espagnol. Il a collaboré avec Casa Africa (en Espagne), le Centre d'Études Africaines de Barcelone, le journal El País, le magazi-ne Afribuku. Lauréat en 2014 du Prix national de journalisme de l'Université Sergio Arboleda (Colombie), il a publié en Espagne en 2010 « Contes historiques du peuple africain » et en 2015 le roman « Au sujet du rêve et de ses cauchemars ». Cet essai “Afrique : changement climatique et résilience” est la ver-sion réactualisée de celle publié en 2022 en espagnol par l'Univ. Autonome de Barcelone, sous le titre « África : cambio climático y resiliencia ».

Déjà qualifié pour les 8es de finale de la Ligue des Champions asiatique, Al Nassr a fait nul (1-1) ce mardi 05 Décembre 2023 face à Istiqlol. Match qui s'inscrivait dans le cadre de la 6e journée de la phase de groupes.

Al Nassr de Sadio Mané était en déplacement ce mardi à Douchanbé pour la dernière journée de la phase de poules de la Ligue des Champions Asiatique. Le club saoudien a partagé les points avec Istiqlol avec une équipe remaniée sans Cristiano Ronaldo. Ce sont les locaux qui ont ouvert le score grâce à Alisher Dzhalilov à la 32e minute.

Lors de la deuxième période, Abdulrahman Ghareeb va aider Al Nassr à revenir au score à la 50e. Un match nul 1-1 qui n'a pas d'incidence au classement pour les Saoudiens. Large leader devant Persepolis et Al Duhail, Al-Nassr s'est ainsi qualifié pour les 8es de finale tout comme ses compatriotes d'Al-Ittihad et Al-Hilal hier.

J.S

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Vallás és Biztonság műhelyének hírfigyelője. A beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak. Az ide első szám Izraelre koncentrál.

Mi történt Izraelben?

2023. október 7-én brutális támadást indított a Hamasz terrorszervezet. Az átfogó, tehát szárazföldön, tengeren és levegőben megindított, meglepetésszerű támadás során több ezer izraeli civilt lemészároltak, több mint 240 embert túszul ejtettek, és a gázai bázisukra hurcoltak. A támadást közvetlenül több ezer rakéta civil célpontokra történő megindítása előzte meg. Izrael október 8-án bejelentette: az ország hadban áll, amire 1973 óta, a Jom kippuri háború óta nem volt példa.

A Hamasz támadása az „Al-Aksza Özön” nevet viseli. Érvelésük szerint a zsidó állam túlságosan erős kontrollt gyakorol az Al-Aksza mecset felett (ez a jeruzsálemi Templom-hegyen található mecset), ami az Iszlám harmadik legszentebb helye (a zsidóságnak viszont a legszentebb helye). A Templom-hegy, és így a Ciszjordánia státuszát nem fenyegette semmi az elmúlt években, hiszen az izraeli elnök Benjamin Netanjahu többször is kiemelte, hogy nem célja megdönteni a status quo-t, bár valóban tény, hogy soha annyi zsidó látogatta meg a Templom-hegyet, mint az elmúlt évben. Tény azonban az is, hogy a mecset felett a jordán és palesztin vezetésű iszlám tanács (Vakf) felügyelete alatt áll. A Hamasz nem csupán Izraelre kívánja kiterjeszteni a hatalmát, erre utalt a Hamasz vezetőjének üzenete is: „Az egész Földön a mi törvényeink lesznek érvényben, nem lesz több zsidó vagy keresztény áruló”. A Hamasz támadása azért is váratlanul érte Izraelt, mert a hatnapos háborúhoz hasonlóan, a támadás napja sabbath napra esett, a zsidók szent pihenőnapjára.

Izrael a napokban megindította bosszúálló támadását Gáza ellen. Október 7-e óta több mint 9000 ember hunyt el Gázában és több mint 24 000 ember sebesült meg. Gázából 2005-ben vonult ki Izrael, az ott élő népesség választotta meg a Hamaszt vezetőjüknek. 

A háborút a nemzetközi közösség nagy része elítélte, ám a legtöbben a megtámadott Izraelt teszik felelőssé. Az Izrael mellett kiálló nemzetek közül kiemelkedik az Egyesült Államok, illetve hazánk, Magyarország, hiszen egyik ország sem volt hajlandó a „humanitárius békéről” szóló ENSZ határozatot elfogadni. Az Izraellel szembeni politika azonban aktívabb. 

Törökország: Törökország kezdetben békére sürgette a feleket, majd a második napot követően kezdett támadólag fellépni Izraellel szemben. Erdogan azóta többször is szabadságharcosoknak titulálta a Hamasz terroristáit, valamint megszállónak nevezte Izraelt. A török elnök szerint az Izrael által Gázára mért csapás aránytalan, és célja a palesztinok mészárlása. Hogy gyakorlatba is ültesse szavait, hazarendelte Törökország tel-avivi nagykövetét.

Irán: A háború legelső napján az iráni ajatollah tanácsadója „büszke hadműveletnek” nevezte a Hamasz terrortámadását. Megnyilvánult az iráni ajatollah is: „ha Isten úgy akarja, a bitorló cionista rezsim rákos megbetegedéseit a palesztin nép és az ellenálló erők kezei fogják kiirtani az egész régióban.”

Izraeli ellenzék: Az izraeli ellenzék a politikai tőkekovácsolás helyett egyből a kormány segítségére sietett, az ellenzéki pártok egységkormányt ajánlottak a kormánynak rögtön az első napokban. Naftali Benett, a Netanjahut megelőző elnök is egységre hívott: „Soha nem gondoltam volna, hogy jönnek és mészárolnak, elvágják a gyerekek torkát. Ezek állatok… úgy kell kezelnünk ezt, mintha nácik lennének.” – fogalmazott. Izrael tehát a valós megosztottságok ellenére is egységes, mind az ellenzék, mind a kormány kiáll az egységes és oszthatatlan Izrael mellett.

A nyugati közvélemény az első napokban egyöntetűen Izrael mellé állt, azonban a harmadik-negyedik nap derekán elkezdtek megerősödni az Izrael-kritikus hangok. Rotterdam, London, New York, Sydney és még sok, a nyugati civilizációhoz tartozó ország palesztin és arab lakosa aktivizálta magát, hogy kifejezze véleményét a konfliktussal kapcsolatban. Ezen megmozdulások során izraeli zászlókat égettek, sok helyen pedig zsidó származású emberek elleni támadásokba is átcsaptak ezek a békésnek meghirdetett események. A legdurvább esemény Los Angelesben történt, ahol egy tüntetés alatt halálra vertek egy 69 éves zsidó férfit a tüntetők. Párizsban és Berlinben megjelentek a hitleri Németországból ismert sárga Dávid csillagok is a zsidók által birtokolt épületeken, Oroszországban pedig egy izraeli felségjelzésű repülőgépet is megrohamoztak a szélsőséges muszlim csoportok. A német Die Welt országos német napilap cikket közölt, ahol Németországot is közvetetten felelőssé tette a kirobbant konfliktus miatt, hiszen „Berlin már évtizedek óta finanszíroz olyan palesztin tankönyveket, amelyekben Izrael elpusztításáról írnak”. Az Unió kezdetben a palesztinoknak szánt évi 600 millió eurós támogatás felfüggesztéséről tanácskozott, ám később visszakozott, és mégis a támogatások kifizetése mellett döntött annak ellenére, hogy eléggé nagy a valószínűsége, hogy ezt a gázai kormányzatot vezérlő Hamasz fegyverekre fogja költeni.

Mire számíthatunk? Benjamin Netanjhau kiemelte: hosszú háborúra készül Izrael. Bár a gázai övezetbe már megkezdték a beszivárgást és a terület átfésülését, még messze nem értek el akkora eredményt, amivel el tudnák rettenteni a Hamaszt és Izrael ellenségeit egy újabb támadástól. Izrael továbbra is a „tetőkopogtatás” politikáját folytatja, vagyis, hogy egy adott területre mért csapások előtt szöveges üzenetekkel, telefonhívásokkal figyelmezteti az ott élő lakosságot a bombázásra.

Szerző: Nagy Jonatán Imre

Libanon és a Hezbollah az izraeli-gázai háború kezdetén

Libanon, Izrael északi szomszédja, már a háború kitörése napján – október 7-én – a figyelem középpontjába került. Ennek egyik oka, hogy ebben az államban működik a Hámasz egyik legfontosabb szövetségeseként számontartott Hezbollah, az Irán által (is) támogatott síita terrorszervezet. Másrészt Libanonban majdnem fél millió palesztin menekült él, többségük menekülttáborokban. 

Bejrutban került sor az egyik első tüntetésre, ami kiállt Palesztina, és a palesztinok mellet, amit aztán még számos hasonló megmozdulás követett országszerte. Ezekben elsősorban a palesztin menekültek vettek részt, de számos libanoni is kifejezte szolidaritását az Izrael-szerte elkövetett atrocitások palesztin áldozatai iránt, és állt ki a Hámasz által megindított, Operation Al-Aqsa Flood néven elhíresült hadművelet mellett. A Hezbollah is üdvözölte a Hámasz által végrehajtott (terror)támadásokat. 

A libanoni kormány részéről Nadzsíb Míkáti miniszterelnök október 9-én nyilatkozott, amikor kijelentette, hogy Libanon nem kíván belesodródni a háborúba, és a kormány számára a prioritás a béke és a stabilitás megőrzése Dél-Libanonban.

A Hezbollah részéről már sokkal fenyegetőbb megnyilvánulások érkeztek, ugyanis szinte egyből kijelentették, hogy egyelőre csak figyelemmel követik az eseményeket, de amennyiben Izrael szárazföldi műveletekbe kezd a Gázai övezetben, ez gyorsan megváltozhat. Emellett már október 8-án sor került az első ütésváltásra az izraeli-libanoni határ mentén. Elsőként a Hezbollah támadta rakétákkal az Izrael által 1967 óta megszállt Shebaa Farms területét, amire válaszul Tel-Aviv is rakétacsapásokat hajtott végre dél-libanoni célpontok ellen, amiben a Hezbollah 3 tagja is életét vesztette. A helyzet további eszkalálódását viszont sikerült elkerülni. Izrael megelőzve bármilyen beszivárgást, vagy meglepetés szerű rajtaütést a Hezbollah részéről, megerősítette katonai jelenlétét mind a Libanonnal, mind a Szíriával közös határszakaszai mentén. 

Továbbá a Hezbollah tudatta Joe Biden amerikai elnökökkel, hogy amennyiben az USA közvetlenül beavatkozik a konfliktusba, ők válaszul amerikai célpontokat fognak támadni a Közel-Keleten. Ez válasz volt arra, hogy Biden figyelmeztette Izrael térségbeli ellenfeleit, hogy ne akarjanak hasznot húzni a kialakult helyzetből, és támogatása jeléül még a USS Gerald R. Ford repülőgéphordozót is Izrael partjaihoz vezényelte.

Az izraeli-libanoni határon azóta állandósultak a kisebb-nagyobb rakétacsapások mind Izrael, mind a Hezbollah részéről, amik több halálos áldozatot is követeltek már, viszont a konfliktus továbbra is alacsony intenzitású maradt.

Szerző: Veres Máté

Irán szerepe az izraeli-palesztin háborúban

2023. október 7-én a Hamasz több ezer felfegyverzett katonája behatolt Dél-Izraelbe. Rakéták ezreit lőtték ki és ezzel kitört az izraeli-palesztin háború. A Hamasz terroristái megkezdték a mészárlást, megszállták a városokat, ártatlan, civil lakosokat ejtettek foglyul. Mióta kitört a háború több mint 4600 embert öltek meg, köztük gyermekeket, nőket és időseket, valamint közel 10 000 ember sebesült meg. Több százan kerültek fogságba, akik hollétéről és hogylétéről aligha lehet tudni valamit.

Az Izraeli Államban még soha nem volt ilyen nagyszabású és kiszámított támadás, mint az október 7-i. Mindenidők egyik legpusztítóbb és legvéresebb háborúja zajlik most a Közel-Keleten. 

A háború kitörése után egyből felmerült a kérdés, hogy Iránnak lehet-e köze a bombázásokhoz. Több biztonságpolitikai elemző úgy véli, hogy Teheránnak köszönhető az Izrael elleni meglepetésszerű palesztin támadás. Jogosan feltehető ez a kérdés, hiszen Irán szoros kapcsolatot ápol a Hamasszal, évtizedek óta támogatja az Izrael-ellenes militáns csoportokat és műveleteket. Tovább erősíti ezt a felvetést a tény, hogy Irán vezetői bátorítással és támogatással reagáltak az offenzívára. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Irán rendelte el a Hamasz támadását és azt sem, hogy ők irányítják a palesztin fegyveres erőket.

Irán kulcsfontosságú szerepet játszik a Hamasz katonai fejlődésében, valamint rendszeresen hatalmas pénzösszegeket bocsát a szervezet rendelkezésére. Egy, az amerikai külügyminisztérium által közzétett jelentés szerint Irán nagyságrendileg évi 100 millió dollárral finanszírozza a palesztin fegyveres csoportokat. Mindezt annak érdekében teszi, hogy azok megfelelő fegyverekkel, illetve megfelelően képzett katonákkal rendelkezzenek. Az elmúlt évtizedekben számos fegyverkezési programját támogatta Irán, rakétákat küldött, valamint a megfelelő szakértelmet is biztosítja. Ezen ellátások Teherán kialakított különböző csempészútvonalakat, valamint a tengeren keresztül is szállítottak fegyvereket és rakétagyártó anyagokat.

Az iráni támogatás vélelmét alátámasztja az is, hogy 2023. augusztus végén nemzetközi terrortalálkozót tartottak Libanonban, ahol a Hamasz és az Iszlám Dzsihád tisztviselőivel találkozott az iráni külügyminiszter. A nem nyilvános megbeszélés után kijelentette az iráni diplomáciai vezető, hogy nem hagyják magára a palesztinokat és elkötelezetten támogatják a palesztin ellenállást. Határozottan kijelentette, hogy nem hátrálnak meg és folytatják azokat a műveleteket, amelyekkel a palesztinokat segíteni tudják.

Ezek alapján egyértelmű, hogy az iráni szponzoráció jelentős szerepet játszott abban, hogy a Hamasz meg tudta kezdeni az október 7-i harcokat. Különböző hírportálok szerint Irán az Izrael elleni támadás kitervelésében több héten keresztül segítette a palesztinokat. 

Konkrét választ érdemi bizonyítékok hiányában mégsem lehet adni arra a kérdésre, hogy Iránnak valóban szerepe volt-e a háború kitörésében, ugyanis Teherán tagadja, hogy köze lett volna a támadásokhoz és minden erről szóló hírt hamis pletykának minősít.

A legfőbb nemzetközi cél az, hogy a Hamasz iráni támogatását csökkentsék, majd teljesen megszüntessék. Ehhez szükség lenne egy szigorú ellenőrző mechanizmus biztosítására, valamint a csempészet visszaszorítására. Másik módja lehetne a támogatás csökkentésének Irán növekvő befolyásának ellensúlyozása a Közel-Keleten. Ebben nagy szerepet játszhatna az Egyesült Államok, hiszen segíthetne az arab államoknak és Izraelnek további normalizációs megállapodásokat kötni, amelyek mindkét felet jobb helyzetbe hozzák az együttműködésben. Erre azonban egyelőre nagyon csekély az esély, ilyesfajta megoldásokról, próbálkozásokról majd csak akkor lehet beszélni, ha a háború véget ér és Izrael megindul az újjáépítés irányába.

Szerző: Mócsán Evelin

Az iráni külügyminiszter október 7-ét követő közel-keleti körútja az iráni média tükrében

Irán és Izrael kapcsolata számos pontos szorosan kapcsolódik egymáshoz, a két nép közös történelmi múlttal is rendelkezik. A zsidók története Irán területén 2500 évre tekint vissza, így az iráni a diaszpóra egyik legrégibb zsidó közössége. A két közel-keleti állam viszonyában az 1979-es-ig tartó iráni iszlám forradalom hozott gyökeres változást. A forradalom előtt stratégiai szövetségesek voltak, hiszen a nemzetgazdaság és nemzetbiztonság számos aspektusát érintő szoros együttműködést tartottak fenn. A Khomeini ajatollah vezetésével győzelemre jutó forradalmat követően azonban megszakították a diplomáciai kapcsolatokat.

Az Izrael-ellenesség az iráni politikai krédó alapját képezi, a zsidó államra nyugati gyarmatosító hatalomként tekintenek. Továbbá Irán – és számos arab állam – politikai nyelvezetében Izraelt „gyarmatosító hatalomként”, „cionista entitásként”, „cionista rezsimként” és „kis Sátánként” emlegetik, kerülve az Izrael kifejezést. Sőt, Mahmúd Ahmadinezsád konzervatív elnök (2005–2013) egy 2005-ös beszédében úgy fogalmazott, hogy Izraelt „le kell törölni a térképről”. A rendkívül agresszív politikai retorika ellenére Irán sosem intézett nyílt katonai támadást Izrael ellen. Az óvatos perzsa állam viszont az „ellenállás tengelye” nevű Teherán-központú hálózat egyes, Izraelt már számos alkalommal megtámadó tagjait (Hezbollah, Hamász, Palesztin Iszlám Dzsihád, jemeni húszik) pénzügyi, technológiai és informatikai támogatásban részesíti. A hálózat stratégiai előnye, hogy a nemzetközi jog szempontjából „tagadhatóságot” biztosít, és Irán a saját határain kívül tudja tartani az ellenfeleivel fennálló konfliktusait, akikre így közvetve nyomást tud gyakorolni. 

A Hamász Qasszám Brigádok nevű fegyveres szárnya és a velük szimpatizáló gázai civilek által elkövetett terrortámadás 1400 ember, jelentős többségében civilek halálát okozta Dél-Izraelben. Az iráni média a Hamász által elkövetett terrortámadás kegyetlenségéről keveset ír, helyette az izraeli válaszcsapásokban elhunyt gázaiak magas számára helyezi a hangsúlyt. Egy iráni tisztségviselő a Hamász támadását a „cionista rezsim óriási megalázásának” nevezte, valamint kiemelte, hogy a szervezet akciója az Izraelt támogató Egyesült Államok társadalmi és gazdasági összeomlása felé vezető út egyik állomását jelenti. A támadást követően az iráni külügyminiszter, Hoszein Amir-Abdollahián közel-keleti diplomáciai körútján öt arab államot is érintett: ellátogatott Irakba, Libanonba, Szíriába, Katarba és Szaúd-Arábiába is. 

Bagdadban Mohamed Siá al-Szudáni iraki miniszterelnökkel és az iraki kormány nemzetbiztonsági tanácsadójával, Qászim al-Aradzsival is találkozott. Az iráni külügyminiszter a két ország közötti biztonsági megállapodásra, a regionális kérdésekre és főként az aktuális gázai fejleményekre fókuszáló tanácskozást követően tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy Irán álláspontja a palesztin kérdésben egyértelmű, a perzsa állam mindig is támogatta a palesztinok elidegeníthetetlen jogát az „izraeli megszállással” szemben. Kiemelte továbbá, hogy a Hamász hadműveletében Irán semmilyen formában nem vett részt, az teljes egészében „spontán” palesztin akció volt válaszul a „cionisták palesztinok ellen elkövetett folyamatos bűncselekményeire”. (Ezt később az iráni külügyminisztérium szóvivője is megerősítette, noha a Hamász megköszönte Irán támogatását.)

Hoszein Amir-Abdollahián ezt követően Bejrútba utazott. A háromnapos látogatás során Nadzsíb Mikáti ügyvezető miniszterelnökkel, Abdullah Búhabib külügyminiszterrel, valamint Nabíh Berri házelnökkel is találkozott. A találkozók központi témáját a libanoni politikai helyzet és a libanoni gazdasági problémák jelentették. Az iráni külügyminiszter leszögezte, hogy hazája támogatja Libanon belső stabilitását és biztonsági helyzetének megerősítését, és ha szükségessé válik, ehhez kész segítséget is nyújtani. Libanon energetikai problémáira reflektálva felajánlotta, hogy Irán vállalja a libanoni erőművek javítását és új erőművek építését, valamint az ország olajjal való ellátását, hiszen ez az iráni nemzeti érdekekkel is egybeesik. A jemeni helyzet megvitatásán túl az iráni külügyminiszter kiemelte, hogy a Hamász által elkövetett támadás az Egyesült Államok által támogatott Benjamin Netanjahu vezette izraeli kormány „szélsőséges politikájára” adott „természetes és arányos válasz”. Meglátása szerint Izrael amerikai segítséggel elkövetett Gáza elleni támadásának célja az egész övezet elpusztítása. Kijelentette, hogy a folytatódó izraeli csapások „kemény választ fognak kiváltani az iszlám világból” és ez új frontok megnyitását is eredményezheti.  Kiemelte továbbá, hogy a palesztin ellenállás az izraeli támadás dacára továbbra is „jelentős képességekkel rendelkezik”, illetve felszólította Izraelt „a palesztin nép ellen elkövetett háborús bűneinek”, valamint a Gáza elleni „véres támadások” és az „embertelen ostrom” beszüntetésére. 

Az iráni külügyminiszter a libanoni vezetőkön kívül egyeztetést folytatott a Hezbollah főtitkárával, Haszan Naszrallahval, Zijád al-Nakhala, a Palesztin Iszlám Dzsihád főtitkárával, valamint Száleh al-Arúrival, a Hamász politikai irodájának vezetőhelyettesével is. A megbeszéléseken a palesztin nép felszabadításáért folytatott ellenállás és küzdelem támogatását az Iráni Iszlám Köztársaság külpolitikája központi elemének nevezte, valamint kifejezte reményét a Szaúd-Arábiához fűződő kapcsolatok normalizálását illetően is. Úgy fogalmazott, hogy az október 7-ei események ráirányították a figyelmet arra, hogy a palesztin ügy továbbra is létezik, és annak Izrael egyes arab országokhoz való közeledése sem fog véget vetni. Ismertette továbbá Irán diplomáciai erőfeszítéseit a „cionista rezsim” Gáza elleni „háborús bűneinek” felszámolására is. 

Hoszein Amir-Abdollahián Damaszkuszban a szíriai elnökkel, Bassár al-Aszaddal és Fejszál Miqdád külügyminiszterrel tárgyalt. A találkozó során Amir-Abdollahián hangsúlyozta a két ország közötti kapcsolatok megerősítését, felajánlotta Irán segítségét Szíriai gazdasági újjáépítéséhez és a biztonsági helyzet megerősítéséhez. A sajtótájékoztatón az iráni külügyminiszter Szíriát „az ellenállás tengelye egyik centrális elemének” nevezte, és hangsúlyozta, hogy az „ellenállás tengelye” a palesztinok döntéseit is figyelembe véve fogja „teljesíteni a kötelességét”. 

Az iráni külügyminiszter dohai látogatása során Iszmáil Haníjével, a Hamász politikai irodájának Katarban élő vezetőjével is találkozott, aki – a Hamász libanoni tisztségviselőjéhez hasonlóan – kiemelte, hogy az izraeli civil foglyok ügyét prioritásként kezelik, és amint a feltételek adottak lesznek, tárgyalni fognak a fogolycseréről. Az iráni diplomata megbeszélést folytatott a katari emírrel, Tamim bin Hamad al-Szánival is, és újra kijelentette, hogy az izraeli támadás folytatása a konfliktus eszkalációjának veszélyével fenyeget. A megbeszélés központi témája a Hamász által ejtett izraeli foglyok szabadon bocsátása volt. 

Az iráni külügyminiszter ezt követően a szaúd-arábiai Dzsiddában folytatott megbeszélést az Iszlám Együttműködés Szervezetének főtitkárával, Hoszein Taha Ebrahímmal. A Gázai övezetben tapasztalható humanitárius helyzettel és az izraeli kormány döntésével kapcsolatban, miszerint leállítják az övezet víz-, áram- és üzemanyagellátását, az iráni külügyminiszter kezdeményezte a szervezet rendkívüli, külügyminiszteri szintű találkozóját a gázai lakosságnak nyújtott humanitárius segítségnyújtás megfontolása céljából. (A találkozóra október 26-án került sor.) Hangsúlyozta továbbá a muszlim umma egységének szükségességét, a muszlim országokat Izrael teljeskörű embargójára és a „bitorló rezsim” nagyköveteinek kiutasítására szólította fel. Kezdeményezte egy muszlim jogászokból álló testület felállítását is, amelynek feladata az „izraeli háborús bűnök” dokumentálása lenne, előkészítendő az „izraeli háborús bűnösök” és támogatóik későbbi perét egy nemzetközi bíróság előtt. 

Mindeközben a Hamász politikai irodájának vezetője, Iszmáil Haníje személyes megbeszélést folytatott Ali Khamenei legfőbb vallási és politikai vezetővel és Ebrahím Raiszi iráni elnökkel Teheránban. Az egyeztetés résztvevői a gázai és ciszjordániai fejleményeket vitatták meg. Khamenei ajatollah nagyrabecsülését fejezte ki Gáza „állhatatos lakosságának” türelmét és kitartását illetően, melyet a „cionista rezsim” és a nyugati államok által ellene elkövetett bűneivel szemben mutat. Az október 4-ei találkozót követően Raiszi elnök a norvég miniszterelnökkel, Jonas Gahr Støre-vel folytatott megbeszélése során kijelentette, hogy a Hamász adja Gáza törvényesen megválasztott legitim kormányát, és ezáltal Izrael Hamász ellen indított háborúja a demokrácia elleni háború. Az iráni elnök a Hamász támadását korábban dicsérő szavakkal is illette, és gratulált a támadásban résztvevők „bátorságáért” és a gázai nép „példaértékű ellenállásáért”. 

Szerző: Kmeczkó Sára

Iszlám Állam és a Hamász

Október 7-én a Hamász Izraelre mért támadását követően Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök így nyilatkozott: Hamász úgy lesz szétverve, ahogy az Iszlám Állam. Ennek hatására a közösségi médiában is szárnyra kapott a „#HamasisISIS” hashtag. 

Ezzel a kijelentéssel nyíltan üzent a szervezet számára, de mi van még mögötte azon túl, hogy egy olyan végkifejletet vázolt fel a terror szervezet számára, amelyet az Iszlám Államot is utolérte. Fontos és érdekes megjegyezni, hogy ez esetben csak bizonyos célok egyesítik a két szervezetet mivel alapvetően több szempontból eltérnek. Míg a Hamász egy nacionalista iszlamista mozgalom az Iszlám Állam egy transznacionális pán-iszlamista mozgalom. Az Iszlám Állam Sínai-félszigeten leányvállalatának, Ansar al-Bayt al-Maqdisnak szintén kevés kapcsolata van a Hamásszal.

Azon túl, hogy a titkosszolgálati jelentés is mely a szerb határon megjelent szervezetek között is egy lapon említi a Hamász-t és az Iszlám Államot több közük is van egymáshoz az elmúlt hónap eseményeit tekintve. 

A Szufa kibuc (Héber szó, amely egyszerűen összegyűjtést jelent. Az első kibucok a múlt század tízes éveiben alakultak meg, s ezeknek a gazdaságin túl védelmi-katonai rendeltetésük is volt, lévén, hogy ellenséges arab környezetben működtek.) elleni támadást követően az IDF erői egy ISIS zászlót is találtak, amiről október 12-én posztolt fotót az IDF. Szufa kibuc elleni támadásról több videó is készült, amiben a támadók test kamerás felvételeit láthatjuk, az egyiken azt nézhetjük testközelből végig, ahogy éppen az egyik terroristát lelövik és ezt saját test kamerája is rögzíti. 

Az Iszlám Állam csak október 19-én foglalkozott nyilvánosan a támadással az al-Naba heti számának vezércikkében. Az Al-Kaida és az Iszlám Állam is támadásokra szólít fel zsidók, amerikaiak és Izrael ellen világszerte. 

Szerző: Csesznegi Márk

Jelentős haditengerészeti erők a Közel-Kelet körül

Az Izraelt ért október eleji terrortámadások, majd az ezek nyomán indult katonai műveletek nyomán rég nem látott erőkoncentrációt figyelhetünk meg a térségben. Elsősorban az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének jelenléte növekedett meg, de a Földközi- és a Vörös-tenger, valamint az Ománi- és a Perzs-öböl vizet számos nemzet hadihajói szelik. 

Már az Izrael elleni terrortámadást követő napon az Egyesült Államok a Földközi-tenger keleti medencéjébe, az izraeli partok közelébe vezényelte a 12. csapásmérő köteléket, mely a USS Gerald R. Ford repülőgép-hordozóból, a USS Normandy rakétás cirkálóból, valamint három Burke-osztályú rombolóból és támogató hajóikból áll. A kötelék hozzávetőleg 50-70 vadász és/vagy bombázó repülőgépet képes többszáz kilométeres sugarú körben bevetni, emellett vélhetően jelentős cirkálórakétás és robotrepülőgépes csapásmérő képességgel is rendelkezik. 

A Ford-kötelék még nem is érte el őrjárati helyét, amikor az Egyesült Államok egy második, összetételében és ütőerejében hasonló kötelék telepítéséről döntött. A 2. számú, Dwight D. Eisenhower csapásmérő köteléket a névadó hordozó és kísérő- valamint támogatóhajói alkotják. A CSG 2 (Carrier Strike Group 2) a november 4-én haladt át a Szuezi-csatornán, hogy ezt követően elfoglalja állomáshelyét a CENTCOM, tehát az Egyesült Államok fegyveres erőinek központi parancsoksága által meghatározott területen. A pontos járőrterülete még nem ismert a hordozónak, de várhatóan az Ománi- vagy Perzsa-öbölben erősíti majd az Egyesült Államok érdekérvényesítő képességeit. 

További jelentős ütőerőt képvisel az október 10-én ismét egy járőrterületre összpontosított 2. NATO haditengerészeti csoport az HMS Duncan vezetésével. A Királyi Haditengerészet rombolójához hat NATO-tagállam egységei csatlakoztak a Földközi-tenger keleti medencéjében, így spanyol, olasz, francia és török rombolók, illetve fregattok, valamint egy német és egy spanyol támogatóhajó látnak el közös járőrszolgálatot, és hajtanak végre gyakorlatokat a térségben. 

További, amerikai és NATO jelenlétet erősítő tényező a USS Bataan által vezetett Partraszálló Készenléti Egység és a USS Mount Whitney, mely egy elsősorban partraszálló egységek műveleti vezetését szolgáló parancsnoki hajó. OSINT-források szerint ezeken túl további, nagyjából harminc, NATO-tagállamok zászlaja alatt szolgáló haditengerészeti jármű tartózkodik a közel-keleti térségben. 

Viszonylag jelentős sajtóvisszhangot produkált a Kínai Népköztársaság haditengerészetének jelenléte is a közel-keleti vizeken, a PLAN hat rombolója ugyanis Ománban és Kuwaitban is látogatást tett. A korai, vészjósló riportokkal ellentétben azonban nem rapid és újkeletű erőmozgatás történt a gázai eseményekre válaszul, hiszen a kínai hadihajók már május óta a térségben állomásoznak, számos gyakorlatot végrehajtva és udvariassági látogatást is téve környező államok kikötőiben. 

Egészen friss, november 5-i hír, hogy a CENTCOM hivatalos csatornája tájékoztatott egy Ohio-osztályú ballisztikus rakétahordozó térségbe érkezéséről. Az erről való puszta híradás is merőben eltér a haditengerészeti zsargonban „boomerként” emlegetett rakétahordozók normál modus operandi-jétől, hiszen az amerikai nukleáris csapásmérő arzenál talán legfontosabb elemeit képző tengeralattjárók őrjárati régióit, ütemterveit sem szokás nyilvánosságra hozni. Nehéz tehát másképp értelmezni a CENTCOM bejelentését, mint kemény és egyértelmű üzenetet a Közel-keleti régió országai, különösen Irán részére. Az üzenet tartalma 20 nagy hatótávolságú, Trident II típusú, nukleáris robbanófejekkel ellátott ballisztikus rakéta, melyek jelenléte jelzi: az Egyesült Államok komolyan gondolja régiós szövetségesei megvédését és hegemóniája elleni kihívásnak tekinti az eddigi közel-keleti rend felforgatására tett kísérleteket. 

Szerző: Töll Konrád

Szerkesztő: Patócskai Péter

A hírfigyelő korábbi részei ide kattintva érhetők el.

A borítókép Claire Satera fényképe az Unsplash-ről.

A Vallás és Biztonság hírfigyelő – 2023. október-november bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Le journaliste Fiacre Yénoukounmè VIDJINGNINOU est désormais titulaire d'un doctorat en sociologie militaire. C'est hier qu'il l'a soutenu à l'Université Rennes 2 devant un jury composé d'éminents professeurs.
‘'Trois décennies de professionnalisation des armées au Bénin (1990-2020) : d'une force prétorienne vers une armée républicaine''. C'est le thème de la soutenance qu'il a fait avec brio. Comme mention, il a eu des félicitations du jury avec publication de la thèse. C'est la direction de M. Axel AUGÉ que Fiacre Y. VIDJINGNINOU a effectué ses travaux.
Pour comprendre la sociologie de l'armée béninoise, l'impétrant a d'abord rappelé les contextes :
– 1963 à 1972 : Instabilité chronique (12 coups d'État dont 5 réussis ; 10 présidents dont 6 militaires)
– 1972-1989 : Régime militaro-marxiste synonyme d'exactions et de retard économique
– 1989-1990 : Vastes mouvements sociaux en faveur de la démocratique
– 1990 : Conférence nationale et retour des militaires dans les casernes
Après ceci, il a abordé les réformes menées dans le secteur de la défense qui ont permis de n'enregistrer aucun putsch depuis 1990 et son contrôle civil qui est une réalité. Partant, il a analysé les facteurs ayant favorisé la transformation d'une force prétorienne en une armée professionnelle. Fiacre Y. VIDJINGNINOU a défendu que la fin de l'activisme prétorien de l'armée béninoise en faveur d'une républicanisation s'est produite sous l'effet d'une appropriation-acceptation du contrôle civil, d'une dualisation des capacités militaires et d'une démocratisation du régime politique.

Il conclut que la professionnalisation de l'armée béninoise n'a pas été fortuite. Elle a été conduite par touches successives. Seuls, la volonté de maintenir les militaires hors du champ politique et l'engagement de ces derniers à rester dans les casernes sont restés constants.
Il s'agit donc d'une véritable documentation sur les mutations de l'armée béninoise et les perspectives qu'elles ont engendré.
Ce travail a séduit le jury qui l'a félicité en déclarant l'impétrant Docteur en sociologie militaire.

AMENDMENTS 1 - 377 - Draft report EU-Russia political relations
Committee on Foreign Affairs
Andrius Kubilius

Source : © European Union, 2023 - EP

Un dossier de violence supposée sur un locataire a été examiné, mardi 05 décembre 2023, par le Tribunal de première instance de Cotonou.

Un ressortissant du Nigéria vivant au Bénin accuse le fils aîné de son propriétaire de lui avoir porté des coups, d'avoir cassé son téléphone portable et un plastique lors d'une bagarre. Celui-ci réclame 30.000 FCFA pour les dépenses de soins effectués sur sa mâchoire, 200.000 FCFA pour le téléphone portable de marque Samsung et 5.000 FCFA pour le plastique détruits dans la bagarre.

Les faits remontent à 2021.

Selon les déclarations du fils du propriétaire, mardi 05 décembre 2023 devant le juge du Tribunal de première instance de Cotonou, il n'y a jamais eu de bagarre encore moins une altercation. Il explique que le locataire devait 2 ans de loyers impayés et était devenu agressif dès la notification d'une décision du Tribunal de commerce de Cotonou ordonnant la résiliation du bail et son expulsion.

Le fils du propriétaire ajoute que l'état de santé de sa mère âgée de plus de 80 ans s'était dégradé à la suite des menaces du locataire. C'est donc dans l'optique d'interroger le locataire qu'il s'était rendu sur les lieux.
Pour la défense, aucun élément au dossier ne prouve que le locataire ait subi une violence.
Le président du Tribunal a renvoyé le dossier au 23 janvier 2024 pour continuation.
M. M.

The home secretary says Rwanda is committed to the safety of anyone sent there as part of the government's migration deal.

Les députés de l'Assemblée nationale, 9è législature, seront en session plénière, jeudi 07 décembre 2023, au Palais des Gouverneurs à Porto-Novo. Des ministres du gouvernement sont attendus au parlement à cette occasion.

Les ministres du gouvernement sont attendus à partir de 10 heures à l'Assemblée nationale le jeudi 07 décembre 2023 pour s'expliquer sur des questions orales des députés. Il s'agit de l'examen de : la question orale relative à l'état actuel de l'Enseignement en République du Bénin ; la question orale relative à la situation des Aspirants au Métier d'Enseignant (AME) ; la question orale relative au programme de pré-insertion professionnelle des jeunes Aspirants au Métier d'Enseignant ; la question orale relative aux perspectives de développement de la zone industrielle de Glo-Djigbé-Zè.
Dans l'après-midi à partir de 14 heures, les ministres répondront aux questions d'actualité relatives : aux conditions de construction et de gestion du Sofitel Marina Hôtel & Spa ; à l'incendie survenu dans un dépôt d'essence de contrebande à Sèmè-Kraké.
La session plénière s'inscrit dans le cadre du contrôle de l'action gouvernementale.
M. M.

Dans un contexte stratégique pour l'essor des Petites et Moyennes Entreprises (PME) de la zone UEMOA (Union Économique et Monétaire Ouest-Africaine), le Groupe COFINA signe avec l'Institut Officiel de Crédit (ICO) du Royaume d'Espagne, par l'entremise de l'Agence Espagnole pour la Coopération Internationale au Développement (AECID), un partenariat à hauteur de 10 millions d'euros, soit plus 6,5 milliards de FCFA.

Cet accord de prêt sur sept ans, signé sous l'égide du Programme espagnol de financement de la microfinance en Afrique subsaharienne et appuyé par l'Agence Espagnole pour la Coopération Internationale au Développement (AECID), à travers le Fonds espagnol de promotion du développement (FONPRODE), poursuit un double objectif : améliorer l'offre à destination des Petites et Moyennes Entreprises (PME) et renforcer l'accès au crédit pour une meilleure inclusion financière des populations de la zone UEMOA.

Ce partenariat représente un progrès majeur pour les PME de la zone UEMOA qui constituent le cœur de l'économie africaine en représentant 90% du tissu économique, générant 60 % à 80 % des emplois et contribuant à hauteur de 40 % du PIB. Néanmoins, près de 40 % de ces entreprises font face à des difficultés d'accès au financement, un manque estimé à 330 milliards de dollars par la Société Financière Internationale (SFI).

Dans cette optique, l'alliance entre l'AECID et le Groupe COFINA souligne leur engagement commun pour :
Le progrès économique et financier de cette zone particulièrement dynamique ces dernières années ;
L'alignement des objectifs de développement économique avec les principes d'inclusion et d'équité, notamment à travers l'accompagnement des femmes entrepreneures.

« Ce partenariat consacre une relation de confiance entre nos deux institutions. Les PME sont l'une des priorités stratégiques de notre Groupe et nous sommes fiers que des bailleurs internationaux de l'envergure de l'AECID et l'ICO apportent leur contribution pour consolider cette dynamique en faveur d'économies plus inclusives en zone UEMOA. A ce titre, l'autonomisation économique des femmes que nous promouvons à travers notre filiale FIN'Elle, se révèle cruciale. » déclare Jean-Luc KONAN, PDG du Groupe COFINA.

Cette initiative s'inscrit dans la continuité des politiques stratégiques et de coopération menée par l'Espagne, dans le but d'accompagner l'émergence et l'essor des économies d'Afrique subsaharienne.

« Cette opération a une valeur stratégique considérable pour le Royaume d'Espagne car elle soutient directement un secteur stratégique en Afrique de l'Ouest, tel que les PME. Le financement de FONPRODE sera essentiel au processus de consolidation du Groupe COFINA, grâce auquel la coopération espagnole soutiendra les moyens de subsistance de plus de 72 000 emplois, contribuant ainsi à la réalisation des Objectifs de Développement Durable, avec une mention spéciale pour l'ODD 5 sur l'égalité des sexes. » déclare Rafael SORIANO ORTIZ, Ambassadeur du Royaume d'Espagne en Côte d'Ivoire.

Le Groupe COFINA jouera un rôle pivot dans cette opération, en mettant son expertise au service du développement économique et financier des populations concernées. Les fonds ainsi mobilisés seront investis à travers les filiales du Groupe, présentes dans les huit pays de l'UEMOA, et engagées dans la promotion et le renforcement des services financiers à destination des entrepreneurs et PME de la zone.

À propos de l'AECID

L'AECID (www.aecid.es) est l'Agence espagnole de coopération internationale pour le développement, est le principal organe de gestion de la coopération espagnole, visant la réduction de la pauvreté et le développement humain durable. Sa feuille de route stratégique, conforme à l'Agenda 2030, est le 5e plan directeur de la coopération espagnole, basé sur une approche des droits de l'homme ; elle accorde une attention particulière à trois questions transversales : le genre, la qualité de l'environnement et le respect de la diversité culturelle. La boîte à outils de l'AECID comprend l'assistance technique et la coopération financière, gérées par le FONPRODE (Fondo para la Promoción del Desarrollo). Lancé en 2011, le FONPRODE comprend des subventions et des prêts, et met en œuvre des opérations d'endettement et de prise de participation. Dans la gestion du FONPRODE, l'AECID bénéficie de l'appui d'ICO et de COFIDES, deux entités publiques espagnoles.

À propos du Groupe COFINA
Le Groupe COFINA est la première institution financière africaine dédiée à la mésofinance, le "missing middle" entre la microfinance et la banque traditionnelle qui offre aux PME africaines un accès facilité au crédit. Présent dans huit (08) pays d'Afrique (Burkina Faso, Congo-Brazzaville, Côte d'Ivoire, Gabon, Guinée Conakry, Mali, Sénégal, Togo) et à Paris avec sa filiale COFINA Services France dédiée à la diaspora, le Groupe COFINA s'est imposé comme une référence en matière d'accompagnement des entrepreneur.e.s et PME en Afrique de l'Ouest et du Centre.
Le Groupe COFINA en chiffres à fin octobre 2023 :
+ de 2000 collaborateurs dont 46% de femmes
+ de 415 milliards de FCFA de Total Bilan (+ de 630 millions d'euros)
+ de 160 000 projets financés depuis le démarrage
+ de 1 400 milliards de FCFA (+ de 2 milliards d'euros) injectés depuis le démarrage
+ de 315 000 clients depuis le démarrage

The Hague-led coalition against the European Commission’s push to include sovereignty requirements in the European Cloud Services (EUCS) scheme has grown to 12 EU countries, including Germany, that jointly presented negative commentary to the latest draft.

La cinquième édition des Rencontres de la RSE (Responsabilité sociétale des entreprises) se tiendra à Azalaï Hôtel Cotonou le mercredi 13 décembre 2023 de 17h30 à 19h30.

« Notre forum tiendra en 2 heures de temps chrono ! Nous avons voulu un format qui permet d'aborder les composantes de la thématique retenue et relative à l'insertion professionnelle des personnes en situation de handicap. », annonce le consultant Léon Anjorin Koboudé, président du comité d'organisation des Rencontres de la RSE.
De façon concrète, le programme sera marqué par un panel qui réunira des professionnels des projets touchant à l'insertion professionnelle des personnes en situation de handicap, et la remise des Trophées RSE/ODD, une innovation depuis la dernière édition des Rencontres de la RSE. D'autres points sont également au programme de l'événement.

A en croire le président du comité d'organisation, « comme ce fut le cas l'année dernière, les Trophées distinguent des acteurs majeurs dans leur domaine et qui ont un impact réel en matière d'inclusion sociale et économique. »

Depuis 2018, les Rencontres de la RSE réunissent chaque année les dirigeants d'entreprises, des représentants étatiques, des responsables d'associations et des consultants qui travaillent sur l'impact social et environnemental des entreprises au Bénin et le développement durable de manière globale.
Cet événement bien médiatisé est devenu, au fil des années, un forum privilégié pour exposer les politiques RSE des entreprises et les mesures étatiques pour une meilleure inclusion sociale et économique.

La Responsabilité sociétale des entreprises ou responsabilité sociale des entreprises désigne la prise en compte par les entreprises, sur une base volontaire, et parfois juridique, des enjeux environnementaux, sociaux, économiques et éthiques dans leurs activités. Selon plusieurs experts, c'est la contribution des entreprises au développement durable.

Les prochains jours s’annoncent agités dans les régions nord du pays, avec des conditions météorologiques perturbées dès ce lundi soir. Cependant, une perturbation atmosphérique plus […]

L’article Météo Algérie : pluie et neige au rendez-vous durant le week-end à venir est apparu en premier sur .

Ecobank, le principal groupe bancaire panafricain, est fier d'annoncer que Ecobank Zimbabwe a remporté le 'Prix mondial de l'Inclusion Financière' lors des Trophées The Banker 2023. En outre, Ecobank Bénin, Ecobank Guinée, Ecobank Liberia, Ecobank Mali et Ecobank Togo ont toutes été distinguées 'Banque de l'année 2023' dans leur pays.

Jeremy Awori, directeur général du Groupe Ecobank, a souligné : "Ces prix reflètent le travail remarquable de tous les employés de Ecobank à travers notre Groupe et n'auraient pu être remportés sans le soutien de nos clients et de nos partenaires. Le Prix mondial de l'Inclusion Financière 2023 décerné à Ecobank Zimbabwe témoigne également de l'immense succès de son partenariat avec CARE Zimbabwe et ONU Femmes. Ce partenariat apporte l'inclusion financière à plus de 50 000 femmes rurales au Zimbabwe en leur permettant de créer des entreprises formelles commercialement viables qui stimulent les économies locales. Je suis également très fier de nos filiales au Bénin, en Guinée, au Liberia, au Mali et au Togo, qui ont remporté le prix de la Banque de l'année 2023. Je suis convaincu que ces filiales, ainsi que toutes les autres, continueront à proposer une excellente expérience bancaire à tous nos clients".

Le programme mis en place par Ecobank Zimbabwe favorise l'inclusion financière et accorde des prêts renouvelables aux associations villageoises de femmes zimbabwéennes qui participent à des programmes de culture, tiennent des épiceries, font de l'horticulture et bien d'autres activités encore. La durabilité de l'initiative est garantie par le fait que les fonds remboursés donnent lieu à de nouveaux prêts à des conditions souples et à des taux d'intérêt peu élevés. L'énorme succès du programme a permis à la banque de porter le nombre de femmes entrepreneures bénéficiaires de 7 500 à 52 500 au cours des six premiers mois de l'année 2023. La banque a créé un écosystème financier, dans lequel les producteurs, les acheteurs et les fournisseurs utilisent les canaux numériques de Ecobank pour leurs transactions. En outre, elle a mis en place des espaces d'échanges commerciaux du marché unique au niveau local, qui sera transformé en un espace d'échanges commerciaux régional une fois que les entreprises seront en mesure d'exporter.

Les membres du jury des Trophées The Banker ont tenu compte de nombreux facteurs dans leur décision.
• Pour le Prix de l'Inclusion Financière, ils ont évalué les banques du monde entier – à la fois dans les économies industrialisées et en développement – sur la façon dont elles relèvent le défi d'inclure les plus démunis dans le système financier. Ils ont également tenu compte du rôle social que remplissent les banques desservant ce segment et de leur capacité à transformer potentiellement ces personnes en clients à forte marge à l'avenir.
• Le Prix de la Banque de l'année vise à récompenser et à promouvoir l'excellence au sein du secteur bancaire. Parmi les critères évalués figuraient la capacité des banques à générer des rendements, à acquérir un avantage stratégique et à servir leurs marchés.

Les prix décernés à Ecobank ont été remis lors de la cérémonie des Trophées 2023 de The Banker, qui s'est déroulée le 30 novembre 2023 au Sheraton Grand Hotel, à Londres, au Royaume-Uni.

À propos du Groupe Ecobank (également ‘Ecobank Transnational Incorporated' ou ‘ETI')

Le Groupe Ecobank est le premier groupe bancaire panafricain du secteur privé, doté d'une expertise africaine inégalée. Il est présent dans 35 pays d'Afrique subsaharienne, ainsi qu'en France, au Royaume-Uni, aux Emirats Arabes Unis et en Chine. Son réseau panafricain unique offre une plateforme unifiée pour les paiements, la gestion de trésorerie, le commerce et les investissements. Le Groupe Ecobank emploie plus de 14 000 personnes au service de plus de 32 millions de clients et propose une gamme complète de produits, services et solutions de la Banque des Particuliers, de la Banque Commerciale et de la Banque des Grandes Entreprises et d'Investissement à travers de multiples canaux, y compris numériques. Pour plus d'informations, veuillez consulter ecobank.com