Feed aggregator

A Széchenyi Terv Plusz program Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Plusz pályázati felhívásán 287,55 millió forint feltételesen vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a TOM-FERR Zrt.

A vállalat 718,88 millió forint összköltségű projektje során termelési kapacitását bővíti a nemzetközi piacokra lépés érdekében új, technológiai korszerűsítést eredményező eszközbeszerzésekkel, valamint a tatai csőgyár és az autóalkatrész-gyártó gyáregység két épületére napelemtelepítést valósít meg.

A TOM-FERR Zrt. acélcső-kereskedelemmel, csőgyártással és autóipari alkatrészgyártással foglalkozik, fémmegmunkáló gyártási tevékenységet folytat az autó- és a haszongépjármű ipar számára. A projekt fejlesztendő tevékenysége a fémmegmunkálás, a tervezett tevékenységek ehhez kapcsolódnak és ezt erősítik.

A projekt keretében az új, élvonalbeli technológiát képviselő fiber lézer technológiával működő csőlézer beszerzése hozzájárul a vállalat azon céljához, hogy a német piacon közvetlenül OEM gyártók beszállítójává váljon azáltal, hogy a berendezéssel új típusú csövek, új alkatrészek előállítására lesz képes. A HSA 300 hidraulikus prés eszköz pedig megnövelt, 300 tonnás nyomóerővel jelentősen növeli majd a gyártás hatékonyságát, mert kifejezetten az autóiparra specializált kialakítása az időhatékonyság, a magas fokú biztonság és a magas szintű precizitás követelményeit is teljesíti, élvonalbeli technológiát képvisel.

A BLM ELACT 63 CNC csőhajlító berendezés összetett és sokrétű cső és csőkomponensek gyártására, minőségi anyagokból kis és a közepes tételekben történő gyártásra alkalmas. Ezen gyártástechnológiai megoldásokkal a vállalkozás be tud kapcsolódni a nagyobb teherbírású részegységek alkatrészeinek gyártásába, mint a vonóhorog szerkezetek, a futómű hátsó hídjainak összekötő acélcsövei, ahol nagyobb átmérőjű és falvastagságú csőalkatrészek gyártására van szükség. A termékpaletta szélesítésével a cég új termékekkel szerezhet további vevőket, új, ígéretes szegmensekben.

A projekt során a meglévő ERP rendszerbe integrálva egy gyártástervező modul beszerzése is megvalósul, mellyel tovább növelhető a termelési folyamatok automatizálása és az IPAR 4.0 elemek használata. Az automatizáció és a technológiai színvonal növelésével párhuzamosan a működési költségek mérséklése is szükséges a versenyképesség érdekében, ezért a vállalat a gyáregységek tetőfelületeire napelemrendszer telepítését valósítja meg.

A fejlesztésekkel párhuzamosan a vállalat 2022-2023 között több iparági nemzetközi vásáron is részt vesz kiállítóként és képviselteti magát a fontos konferenciákon. A szakvásárokon és fórumokon való részvétellel a vállalat tovább növeli a projekt komplexitását és erősíti annak célját, mely szerint a technológiai korszerűsítések és az élvonalbeli technológiák alkalmazásának segítségével stabilizálja helyét az értékláncban és magasabb pozícióra tegyen szert.

A Széchenyi Terv Plusz program GINOP_PLUSZ-1.1.2-21 számú, „Magyar Multi Program - A kiemelkedő teljesítményű, valamint jelentős növekedési potenciállal rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása” című kiírásán 287 553 563 forint támogatást elnyert, 718 883 908 forint összköltségvetésű fejlesztés várhatóan 2023. október 2-án zárul.

Reposting an article that was published today on War on the Rocks. Co-authored with Elizabeth Wishnick, Paul Schwartz, and Brian Waidelich.

There is widespread consensus among analysts that, although Russia and China have been moving toward closer cooperation through the entire post-Soviet era, the trend has accelerated rapidly since 2014. The specter of a Russian-Chinese partnership is deeply threatening to the United States, not only because it makes U.S. military planning more challenging, but also because it raises the possibility of two formidable adversaries joining forces to counter U.S. interests and potentially working in concert to attack U.S allies.

The strategic partnership, first established in 2001, was boosted in the mid-2010s by Russian leaders’ belief that Russia needed to seek out alternative relationships to survive its sudden confrontation with the West. China was the obvious candidate because it had a suitably large economy, was friendly to Russia, and was not planning to impose sanctions in response to the 2014 invasion of Ukraine. Xi Jinping’s rise to power also has contributed to a deepening of the partnership, as China under Xi shares President Vladimir Putin’s concern with regime security and the two leaders increasingly align on issues of global and regional security. Moreover, the two countries had a record of cooperation dating back to the early 1990s that could serve as a basis for expanded cooperation.

This article summarizes a CNA report that tested this proposition. To do so, we focused on measuring military cooperation, specifically on military diplomacy and other political aspects of the defense relationship, military-technical cooperation, and exercises and joint operations. Our goal is to provide an analysis of the dynamic of the cooperative relationship in the period since 2014, including a discussion of what the relationship allows the two partners to accomplish together that they cannot do alone, and what analysts can infer about where this bilateral relationship is headed.

To read the rest of the article, please click here.

Nagy boldogsággal adjuk hírül, hogy az Afrika Tanulmányok/ Hungarian Journal of African Studies folyóiratunk az MTA két bizottságának folyóiratlistáin is egy magasabb minőségi kategóriába került:

A krakkói Jagelló Egyetem Afrika Kutatóközpontja stabil együttműködő partnerévé vált a PTE Afrika Kutatóközpontnak. A tervezett jövőbeli egyre erősödő közös munka egyik fontos megtestesülése, hogy

(B2) La démocratie participative peut-elle exister ? C'est autour de cette idée que se noue ce 52 minutes captivant. Tout

„Élet az utak mentén” – Mindennapi afrikai valóságok 2012–2023 címmel nyílt meg Prof. Dr. Tarrósy István Afrika-kutató, egyetemi tanár első afrikai témájú egyéni fotókiállítása az

Immáron hagyományosan, a Pécsi Tudományegyetem International Seasons interkulturális programsorozat szervezésében, idén is megrendezésre került az Afrika Napok, amelynek során április 24. és 28. között számos

Örömmel osztjuk meg, hogy az Afrika Tanulmányok folyóirat nemzetközi viszonylatban is előrébb lépett és a 2020-as 69,26 ponthoz képest 77,78 pontot kapott az Index Copernicus

2022. szeptember 12-18. között rendezték meg a budapesti Magyar-Afrika hetet, amelyet 20 éves Afrikáért Alapítvány szervezett. Az eseménynek köszönhetően az elmúlt tíz évben komoly és

A Pécsi Tudományegyetem és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a 2018-ban aláírt megállapodásuk keretében közös kutatási programokkal, konferenciákkal, az elmélet és a gyakorlat összehangolásával, kölcsönös megosztásával

Des images prises du ciel montrent comment le paysage du continent est transformé par l'activité humaine.

(B2) Pour célébrer le premier anniversaire de « l'invasion » russe en Ukraine, de cette intervention massive qui a changé

(B2) Une musique toute douce pour les Pet Shop Boys, alias PSB, qui nous avaient habitué à une musique plus dance, plus syncopée. Mais le texte comme le clip sont autrement plus féroces. Ecoutez Living in the past

Le deuxième tome du Sang des cerises est paru en novembre 2022, clotûrant le dernier épisode de la saga des Passagers du vents. J'en ressors avec un sentiment mitigé.

Nous parlons quand même de François Bourgeon, l'auteur des Passagers du vent. Pour les jeunes lecteurs, l'irruption de cette série dans les années 1980 (aux éditions Glénat, nouvel acteur de l'édition de BD à l'époque) avait donné sinon un coup de fouet, du moins un coup d'accélérateur à la BD de qualité, la sortant défintivement des rayons enfantins. Dargaud avait suivi en lançant la série XIII... Je collectionne des BD sérieusment depuis cette époque...

Revenons à Bourgeon : les Passagers du vent mêlaient un beau dessin, minutieux dans les détails, réaliste dans les attitudes, empreint de poésie grâce aux vieux gréments et à la mer, un scénario original, des personnages attachants et finalement à la mentalité très contemporaine. Autrement dit, une réinvention de la BD historique qui fit florès. Bourgeon poursuivit avec deux autres séries : Les compagnons du crépuscule, sensationnelle plongée dans le Moyen-âge, et le cycle de Cyann, à dominante de science-fiction fantasy (à laquelle j'ai moins accroché). Il reprit ensuite la série des passagers du vent avec "La petite fille bois Caïman" puis avec cette troisième et dernière saison, "Le sang des cerises", dont le tome 1 est paru en 2018 et dont voici le tome 2.

L'action se passe au temps de la Commune. On suit les lentes prérégrinations de Zabo la communarde qui raconte (à la fin des années 1880) à un jeune bretonne un peu perdue, Klervi, son expérience de la Commune, de la défaite, de l'emprisonnement à Versailes jusqu'au transfert à Rochefort, puis le voyage de déportation vers la Nouvelle Calédonie, le temps passé là-bas, le retour et l'ultime voyage en Bretagne.

Disons les choses simplement : malgré les artifices du scénario pour relancer la "conversation", le gigantesque flash-back de Zabo paraît artificiel, verbeux et pour tout dire, ennuyeux. Ce qui était léger dans les volumes précédents est ici lourd, discursif, pesant. Et du coup, on se perd. J'ai mis du temps à m'attacher aux personnages... quant à la chute, elle peine à convaincre...

Le trait reste toujours de très bonne qualité mais là encore, avec quelques pesanteurs disgracieuses, sans les illuminations ni les chocs visuels qu'on avait eus lors des premiers opus.

Bref, un album que l'on conserve par amitié mais sans être réellement convaincu.

O. Kempf

 

 

 

Les œuvres d'art générées par l'intelligence artificielle (IA) sont devenues une source de controverse, mais le cinéaste et artiste nigérian Malik Afegbua défend l'idée qu'elle peut nous inciter à créer un monde réel meilleur - et un monde plus élégant pour les personnes âgées.

Plus d'un an que je n'avais publié sur ce blog. Il faut dire que l'Ukraine a pris bien de mon temps et que je consacre finalement mon analyse géopolitique à La Vigie. Dès lors, je vais réorienter ce blog vers d'autres aspects, notamment la BD.

Pour commencer, le dernier Blake et Mortimer, Huit heures à Berlin.

Désormais, il y a dans la série Blake et Mortimer plus d'albums publiés par les suiveurs (19) que par E.P. Jacobs (11). Dans l'ensemble, sauf de rares exceptions (Schuitten voire Ch. Caillaux), les auteurs restent fidèles au trait et à l'esprit du maître. Le comité éditorial est très vigilant à ces principes, ce qui évite les dérives que l'on peut apercevoir dans Spirou, ou de bonnes choses se perdent dans des délires peu intéressants. Chez Blake et Mortimer, la série est maîtrisée, avec un album par an, qui satisfait les Jacobsiens sans les désorienter.

Dans le cas présent, il faut admirer le travail exceptionnel du dessinateur, Antoine Aubin. Tout y est : le trait, les mouvements, les détails mais aussi les citations (telle cette voiture qui plonge dans le lac de Genève, référence à l'affaire Tournesol d'Hergé). C'est absolument bluffant et constitue une réussite exceptionnelle qu'il faut mettre en avant.

En face, le scénario est plaisant mais sans surprendre. Il y a des incohérences (imagine-t-on le chef du MI6 faire l'espion de terrain sans appui ? Comment fait Blake pour passer sans problème d'URSS à Berlin ?) mais  cela fait après tout partie des licences d'un auteur. On a les ressorts classiques d'un roman d'espionage moderne, avec deux héros qui ont des aventures parallèles, trois pages à l'un, trois à l'autre, et qui se retrouvent à la fin. Mais précisément, c'est un peu banal.

Et puis surtout,q uelque chose me gêne beaucoup : jusqu'à présent, les B&M se passaient dans une période d'après-guerre indéterminée : datée mais sans référence à la vraie actualité. La situation politique était le plus souvent absente, malgré quelques citations ici ou là : par exemple, les savants atomiques. Mais finalement, on évitait les personnages historiques et en tout cas, ils ne formaient pas le coeur de l'intrigue. Là au contraire, tout le contexte est désigné : l'URSS et la guerre froide, avec en plus un personnage historique (pas n'importe lequel) qui tien tun rôle important, à savoir JF Kennedy lors de son passage à Berlin pour son discours "Ich bin ein Berliner". Et du coup, nous perdons toute la magie distanciée de B&M qui savait créer un univers en soi, plaqué sur une réalité datable et avec en même temps une dimension fictionnelle fondamentale. Elle a disparu dans cet album ce qui est très dommage. J'ose espérer que ce n'est qu'un ocup de doigt et que les scénaristes ne reprendront pas cette mauvaise méthode.

Pour conclure : un bon album avec un dessin sensationnel et un scénario un peu décevant.

O. Kempf

Zahra Billoo attacked US Jews last year at the American Muslims for Palestine Conference, singling out as 'enemies' not only Jewish organizations but also "Zionist Synagogues." CAIR's national office came to her defense. After all, Billoo is the executive director of their San Franciso branch.

Among those Billoo targeted:

We need to pay attention to the Anti-Defamation League. We need to pay attention to the Jewish Federation. We need to pay attention to the Zionist synagogues. We need to pay attention to the Hillel chapters on our campuses, because just because they are your friends today, doesn’t mean that they have your back when it comes to human rights.

And Billoo also pointed out those Jewish groups that she finds 'acceptable':

Know your JVP leadership, your SJP leadership, your IfNotNow leadership, the list goes on. Know who is on your side. Build community with them, because the next thing I’m going to tell you is to know your enemies.

One would imagine that CAIR would agree with Billoo that groups like JVP and IfNotNow are groups that represent the kinds of Jews that are acceptable and can be associated with.

Which is kind of odd.

Because it is not at all clear if CAIR itself, which claims to be "America's largest Muslim civil liberties and advocacy organization," actually represents the US Muslim community it claims to serve.

Irina Tsukerman, a human rights lawyer and national security analyst, writes that CAIR is one of those Muslim organizations that have fabricated their human rights image:

through a combination of generous political donations and influence campaigns, and by outright disinformation, presenting themselves as the mainstream of Muslim American communities and as the authoritative voices on Muslim civil rights issues. In reality, these groups are a fringe minority recycling and cross-pollinating members from charity to charity, who nevertheless go to great lengths to suppress alternative voices. CAIR and others receive the sort of support that nascent community organizations do not; they portray themselves as pan-Islamic organizations ignoring the fact that Muslim American communities are culturally and religious diverse.

They have also gained legitimacy by being the only game in town and forming partnerships with political training groups, intelligence agencies and law enforcement, and soft power institutions.

Going a step further, Abdullah Antepli, Associate Professor of the Practice of Interfaith Relations at Duke University, has stated not only that Muslim organizations like CAIR and ISNA represent only a small fraction of the Muslim community in the US, but that such organizations pose a danger to American Muslims as well:

They don’t represent in any significant portion of the American Muslim community. They represent the organized Muslim community space, which is more or less like 10%. And they are bullying and thought policing that space irresponsibly, reprehensive really with so many consequences to the American Islam and American Muslim community.

Their damage is not limited to 10%. They are further alienating American Muslim communities. They are further marginalizing American Islam. They are damaging the image of Islam as a religion and Muslims as Americans, Muslims as a people. But by all means, they are not representative. [emphasis added]

This description of CAIR as a fringe group claiming a larger role for itself than it actually has, is supported by a Gallup poll published in 2011.

The poll supports CAIR's claim to be the largest organization representing the Muslim community -- if you compare it to how tiny the support is for the other groups. However, the fact that the majority of Muslim men did not think any Muslim organizations represented their interests or, put another way, that 88% of Muslim men did not think CAIR represented them is revealing. And the responses of female Muslims was no better.

But why doesn't CAIR have a large following?

In 2007, The Washington Examiner published information on the number of CAIR's members based on CAIR's tax records. It found that CAIR's membership plummeted from 29,000 in 2000 to less than 1,700 in 2006. Their annual income based on dues fell from $732,765 in 2000 when dues were $25, to $58,750 in 2016 when dues were higher at $35.

The terror attacks in 2001 may account for some of this.

But the article quotes M. Zuhdi Jasser, director of American Islamic Forum for Democracy, who puts the blame on CAIR itself:

• CAIR marginalized itself by exploiting the media attention it garnered in order to promote 'victimization issues' at the expense of representing the priorities of the American Muslims
• CAIR's sympathy for Islamism combined with its apparent inability to condemn Muslim terrorist groups was a turn-off for American Muslims who did not share their ideology.
• Some Muslims did not want to join an organization that may be linked to other groups that finance terrorism

According to The Washington Examiner, as a result of a shrinking membership and decreasing dues --

The organization instead is relying on about two dozen donors a year to contribute the majority of the money for CAIR’s budget, which reached nearly $3 million last year.

It would have been nice to know more about who was making those contributions because it seems likely that CAIR would have been more representative of the desires of those major contributors than to the few members who were paying dues.

Maybe it's time for another look at CAIR's membership and funding?

Another indication of CAIR's desperation is noted in the conclusion to the article, where it notes how CAIR exaggerates its role on behalf of the Muslim community:

CAIR constantly notes in its press releases that it cooperates with federal law-enforcement activities and claims to conduct sensitivity training for Homeland Security officials. A February press release from CAIR’s Chicago office says it met with Homeland Security immigration officials and made an agreement to “conduct sensitivity training to [Immigration and Customs Enforcement] officers and possibly prison personnel.”

When asked, officials from Homeland Security denied CAIR's claims, and a check of a database of government contracts since 2000 indicated that in fact CAIR was never awarded neither a grant nor a government contract.

A Homeland Security official noted:

The department does not have a formalized relationship with that particular organization. We do have formalized relations with other community groups with whom we do contracts for training and consultation on matters that are specific to a given community.

It is not uncommon for that particular organization to issue a press release attempting to overstate their interaction with the department. [emphasis added]

That was then. But what about now? 

It seems that CAIR is still desperate to stay in the spotlight.
How desperate?

The Middle East Forum (MEF) reported last year that CAIR opposed the appointment of a Muslim federal judge:

In a historic June 10 vote, the US Senate confirmed Judge Zahid Quraishi's appointment to the US District Court for New Jersey, making him the first Muslim federal judge in American history. Although the nomination received bipartisan support, an unlikely source sharply criticized Quraishi's appointment: a leading civil rights organization that claims to speak on behalf of Muslim American interests.

..."I would much rather have a white Christian judge with progressive values," said Zahra Billoo, head of CAIR's San Francisco branch, a supposedly non-partisan Islamic civil rights group. "It's not enough that he is Muslim. In fact, it's insulting," she added.

While the reasons given for opposing Quraishi were based on issues relating to his record, many Muslim groups were supportive of the appointment.

MEF suggests that CAIR's motives stem from jealousy -- and an inability to compete with an up-and-coming rival Muslim group:

Despite its former proximity to the White House, CAIR failed to accomplish what a relative newcomer to Muslim political advocacy circles has achieved in the first months of the Biden administration. Founded in 2017, the American Pakistani Public Affairs Committee (APPAC) is loudly claiming credit for Quraishi's nomination, insisting that it played an "instrumental role" in selecting the judge from among "dozens of potential candidates."
...While CAIR's own political action committee raised a paltry $4,250 in federal donations last election cycle, APPAC gave over $1.3 million to the Biden campaign in a single August fundraiser. During this event, Biden was chummy with Ahmed, calling the APPAC chairman a "vouching force" in his community. [emphasis added]

Billoo's latest attack shows that CAIR is not about to change what it sees as a tried and true formula of radicalization and attacks on the Jewish community to maintain its status, at the expense of American Muslims.

When I asked Hussein Aboubakr Mansour, director of EMET’s Program for Emerging Democratic Voices From the Middle East, about how representative CAIR was of the Muslim community, he replied:

I'm sure a majority of American Muslims are not interested nor invested in any kind of activism and just trying to live normally. However I'm sure CAIR supporters numbers went up due to the radicalizing effect on the progressive wave on Muslim youth.

What will it take before CAIR is seen for what it is?

(Originally posted February 1, 2022 on Elder of Ziyon)

Amos Nachoum a établi de nouvelles normes en matière de photographie sous-marine en prenant des risques énormes. Il a plongé sans cage de sécurité et a capturé des images primées de prédateurs marins. Il raconte ici à la BBC d'où vient sa passion et comment sa relation avec son père l'a façonné en tant qu'homme.

Emile Rakotondrazaka, dit Ramily et considéré comme le grand-père de la photographie malgache, est décédé en 2017. Une exposition à l'espace d'art contemporain Hakanto à Antananarivo, présente son travail dans des portraits inédits de gens ordinaires et de la vie quotidienne.

I was back on the Blog Talk Radio show Midrats this week, talking about Russia’s invasion of Ukraine, Russia’s strategy, what might happen next, and consequences for Russia’s domestic politics. The recording is now available on the show’s website. The show description is as follows:

Episode 621: Russian Military SITREP with Dr. Dmitry Gorenburg

For over 11-years, once a year or so today’s guest has joined us on Midrats to discuss the latest military and national security developments with Russia.

With the war waging in Ukraine and in the process of transitioning to a new phase, there couldn’t be a better time to hear from Dr. Dmitry Gorenburg who will be with us for the full hour in a wide ranging discussion about the buildup to war, and the important takeaways so far.