Feed aggregator

Informal “minilateral” coalitions of the willing and interested have long been a feature of peacemaking. Groups of states identified as “friends” of the mediator or a particular peace process and contact groups bringing together interested powers date back to concert diplomacy traditions and proliferated at the end of the Cold War as conflict resolution activity surged. The incidence of such informal mechanisms grew exponentially between 1990 and 2009.

This report assesses how these mechanisms have evolved in the years since 2010 and investigates their place in parallel to the UN’s efforts to mediate internationalized internal conflicts in Libya, Syria, and Yemen; peace processes in the Philippines, Colombia, and Mozambique taking place in relatively benign regional settings, as well as the anomalous case of Venezuela, where efforts toward a peaceful resolution of the political crisis were mired in international divisions; the geopolitically contested contexts of Myanmar and Afghanistan; and the democratic transition and descent into war in Sudan.

The report concludes that groups have the potential to build internal coherence among their members, as well as to elevate public messaging and facilitate information sharing, but they can also become a forum for competition between their members. In this context, the report offers lessons to help those considering whether a group is appropriate. The “right” group structure will depend on the context, and the adage of “form follows function” is critically important. It is key to set realistic expectations and, in some cases, accept that the “right” structure will be no group at all. Successful groups and partnerships all point to the importance of skilled individual mediators committed to working with each other, whether within a group or without an established mechanism. Finally, some contexts may defy attempts to design or deliver a coherent international peace architecture. In these cases, more modest goals related to specific or localized gains and incremental support to conflict parties and other affected communities should be pursued.

Download

The post Minilateral Mechanisms for Peacemaking in a Multipolar World: Friends, Contact Groups, Troikas, Quads, and Quints appeared first on International Peace Institute.

Szíria politikailag stabilizálódik, de katonailag káoszba fullad

 

A decemberi rezsimváltást követően Szíria továbbra is egy új állammá formálódik és vetkőzi le az Aszad-rendszer múltját. Maga az ország a régió geopolitikai, diplomáciai és katonai fejleményeinek egyszerre aktív formálója és passzív elszenvedője.

A márciusban elfogadott alkotmány és az alkut kötő kormány és az SDF továbbra is tárgyalnak az ország belpolitikai helyzetéről. A szintén márciusban elkezdődött műveletek a helyi drúzok és alaviták ellen további ellenállást szültek és a drúzok vezetésével a kisebbségek egy demokráciapárti koalíciót alakítottak a rezsimmel szemben. Az ezek eltörésére irányuló műveleteket az USA elítélte. Al-Shaara dzsihadista elnök továbbra is elkötelezett a különböző milíciák feloszlatása vagy az új hadseregbe való integrálása mellett.  Az ENSZ Biztonsági Tanácsát Geir Pederson ENSZ-követ arról tájékoztatta, hogy az országban a politikai stabilitása jó irányba tart.

A helyzet katonailag komplikált, az alavita vezetésű Aszad-párti ellenállók megtámadtak és átmenetileg elfoglaltak több települést is a partmenti területeken, amire válaszul török csapatok bevonultak Idlib városába és az SDF is támogatást küldött. Izrael támadást mért egy drúzokat támadó terrorsejtre és egy izraeli konvojt támadás ért Daraa környékén, amiért az Islamic Resistance Front vállalta a felelősséget. A támadásban 5 terrorista vesztette életét, míg az IDF oldaláról nem történt veszteség. Az eddig Szíriában állomásozó amerikai csapatok létszámát minimálisra csökkentik, körülbelül 1000 fő alatti kontingens marad majd  az országban. Április 24-én az orosz kézen lévő Khmeimim légibázist dróntámadás érte, a támadást egy szervezet sem vállalta magára és áldozatokról vagy becsapódásokról nem tudni. A támadás metódusa és el nem ismerése a gyanút Ukrajna irányába terelheti.

Szerző: Harmath Barnabás

Irak több mint 19 000 fogvatartottat engedett szabadon egy átfogó amnesztiatörvény alapján, amelynek célja a túlzsúfolt börtönrendszerre nehezedő nyomás enyhítése – köztük olyanokat is, akiket az ISIL (ISIS) tagságáért ítéltek el.

A lépés jogi mentességet biztosít bizonyos, terrorizmushoz kapcsolódó bűncselekményekért elítélt személyeknek – közölték kedden az igazságügyi hatóságok. A törvény minden kivégzést is felfüggesztett, beleértve a korábbi ISIL-tagokét is. Az ISIL egykor Irak területének közel harmadát uralta, miután 2014-ben végigsöpört az országon, elfoglalva több nagyvárost – köztük Moszult, Tikritet és Fallúdzsát –, mielőtt 2017-re vereséget szenvedett.

Az ISIL uralma alatt évekig tartó erőszak ezrek életét követelte, emberek százezreit űzte el otthonukból, gyakorlatilag kiirtotta a jazidi közösséget, és hatalmas területeket rombolt le. Sok tagjukat letartóztatták, amikor az iraki erők visszafoglalták a korábban az ISIL által ellenőrzött térségeket.

A 2025 januárjában elfogadott amnesztiatörvény lehetővé teszi, hogy bizonyos, fegyveres csoportokhoz való tartozás miatt elítélt foglyok kérvényezzék szabadon bocsátásukat, újratárgyalásukat, vagy hogy ejtsék az ügyüket. Azonban azok, akiket „szélsőségességhez” köthető gyilkosságokban találtak bűnösnek, nem élhetnek ezzel a lehetőséggel. A jogszabályt erősen támogatták a szunnita törvényhozók, akik szerint az antiterrorista törvények az ISIL elleni fellépést követő években aránytalanul sújtották a szunnita közösségeket.

Ezentúl a fogvatartottak kérvényezhetik ügyük újratárgyalását, ha azt állítják, hogy vallomásukat kínzással vagy kényszer hatására csikarták ki tőlük őrizetben.

A Faeq Zeidan által vezetett Legfelsőbb Igazságügyi Tanács bagdadi ülését követően a hivatalos közlemény szerint 2025 januárjától áprilisig 19 381 fogvatartottat engedtek szabadon. A törvény által összesen 93 597 ember részesült valamilyen kedvezményben – köztük olyanok, akiket távollétükben ítéltek el, óvadék ellenében szabadultak vagy akik ellen megszüntették a letartóztatási parancsot.

A reformokra az iraki büntetés-végrehajtási rendszerre nehezedő egyre nagyobb nyomás közepette került sor. Khalid Shwani igazságügyi miniszter a hónap elején közölte, hogy az ország 31 börtönében körülbelül 65 000 fogvatartott van – ez majdnem kétszerese a hivatalos kapacitásnak.

„Amikor hivatalba léptünk, a túlzsúfoltság 300 százalékos volt” – nyilatkozta az Associated Press hírügynökségnek. „Két év reform után 200 százalékra csökkentettük. A célunk az, hogy jövőre elérjük a 100 százalékot, összhangban a nemzetközi normákkal.”

További több ezer ember van még az iraki biztonsági erők őrizetében, akiket helyhiány miatt még nem tudtak átadni az Igazságügyi Minisztériumnak.

Az új amnesztia alapján olyan személyeket is szabadon engedtek, akiket erőszakmentes bűncselekmények – például korrupció, lopás vagy kábítószer-használat – miatt ítéltek el.

Irakot nemzetközi bírálatok érték a halálbüntetés alkalmazása miatt. Emberi jogi szervezetek elítélték a tömeges kivégzéseket és az átláthatatlan jogi eljárásokat, beleértve azt is, hogy halálos ítéleteket hajtottak végre anélkül, hogy erről értesítették volna a rabok családját vagy jogi képviselőjét.

Szerző: Németh Merse

Szaúdi látogatás Iránban

Szaúd-Arábia védelmi minisztere, Khalid bin Salman herceg látogatást tett ali Khamenei iráni ajatollahnál április 17-én, alig néhány nappal az USA-val való tárgyalások következő fordulója előtt. Donald Trump amerikai elnök igyekszik maximális nyomást gyakorolni Iránra, hogy adja fel az atomprogramját, az iráni nukleáris létesítmények lebombázásával fenyegetőzött, amennyiben a tárgyalások nem járnak sikerrel. A herceg a találkozó során biztosította Iránt arról, hogy Szaúd-Arábiának ez nem érdeke, illetve egy levelet is átadott az ajatollahnak, amiben a szaúdi király állítólag érdeklődését fejezi ki, mind az iráni atomalku mind pedig egy esetleges iráni-szaúdi biztonsági megállapodás iránt.

Rijád és Teherán viszonya eddig nem volt kifejezetten jónak mondható, a két ország lényegében „hidegháborút” ívott egymással a Közel-Keleten. Ellentétes oldalakat támogattak a jemeni polgárháborúban és míg Irán agresszív USA és Izrael ellenes retorikát folytat, addig a szaúdiak közeli szövetségesei Washingtonnak, még a 2023 október 7-i támadásokra adott izraeli válasz után is tervben volt, hogy az Ábrahám megállapodások keretei között elismeri Izrael államot, amerikai fegyverekért és biztonsági garanciákért cserébe.

Ez azonban jelenleg rendkívül távolinak tűnik. Az iráni proxyk nagy része (Hamász, Hezbollah és a szíriai Assad-rezsim) vagy megsemmisült vagy jelentősen meggyengült, Izrael ellenben támadó jellegű műveleteket hajt végre Szíriában, újraindította a háborút Gázában, és Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök az ottani palesztinok kitelepítéséről és egy új palesztin állam létrehozásáról beszélt Szaúd-Arábiában, emiatt a szaúdiak szemében jelenleg a zsidó állam jelenti a nagyobb fenyegetést.

Szerző: Rózsa Sándor

Szerkesztette: Németh Merse

A Közel-Kelet, 2025. április bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

At the EDA Steering Board held in Brussels today, EU Ministers of Defence endorsed the European Defence Agency’s synthesis of projects, actions and proposals for short-term joint acquisitions of defence equipment, in line with the initial list of priority areas set out in the European Council (EUCO) conclusions of 6 March 2025 and the White Paper on European Defence Readiness 2030.  

The EDA synthesis underscores the urgent need to enhance readiness and address critical capability gaps and shortfalls. It offers new lines of actions aligned with the agreed priorities, including restoring superiority in the air domain, strengthening land forces, and enhancing strategic enablers. It also emphasises that long term capability development should not be neglected. 

Ministers provided strategic guidance on how and where EDA can best support Member States in taking the work forward, in the short term and with a view to longer-term capability development projects. This includes more systematic aggregation of demand, harmonisation of requirements, and joint procurement. 

This was the first EDA Ministerial Steering Board chaired by the EU High Representative for Foreign Affairs and Security Policy, Kaja Kallas, in her capacity as Head of the European Defence Agency. It also marked the first Steering Board of André Denk as the Agency’s new Chief Executive. 

2022 februárjában Oroszország különleges katonai művelet elnevezéssel katonai konfliktusba kezdett Ukrajnával szemben. Az azóta eltelt lassan 3 évben számos hírt közölt a sajtó, amelyek beszámolnak az egyes országok különféle támogatásairól Ukrajna részére. Cikkemben, a 2024-es év fontosabb eseményeinek segítségével szeretném az előbbiek hatását bemutatni két szembenálló félre.

A kezdetektől fogva legfőképpen a nyugati országok pénzügyi és katonai segélyben részesítették Ukrajnát. Ezen az oldalon ki kell emelni az Amerikai Egyesült Államokat, aki már a konfliktus kitörése előtt segítette keleti szomszédunkat. De nem szabad megfeledkezni Nagy-Britannia, Németország, Lengyelország és a Balti államok katonai, pénzügyi szubvenciójáról sem, hisz Európában ők a legfőbb támogatók. Ha a katonai segélyek oldalát vizsgáljuk, Ukrajna rengeteg olyan fegyvert kapott a szövetségeseitől, amivel már Oroszország mélységi területeit is tudja veszélyeztetni. Itt meg lehet említeni például az amerikai HIMARS-rakétarendszert vagy a német Panzerhaubitze 2000-t, nem utolsósorban pedig a brit nagy hatótávolságú Storm Shadow rakétákat.

Persze kisebb atrocitások, támadások (esetleges drón támadások) néha előfordultak korábban is a határterületeken, de nagyobb csapások nem voltak. Hiába a számtalan nyugati fegyver, bevetésük célpontjait csak védelmi célokra engedélyezték, hisz esetleges orosz területű bevetésük komoly következményekkel járnának. Ehhez igyekeztek tartani magukat a támogatók, annak ellenére, hogy az ukrán elnök kitartóan sürgeti a nyugati szövetségeseket, hogy engedélyezzék Ukrajna számára nagy hatótávolságú rakéták használatát a háború frontvonalán túli célpontok, köztük az orosz logisztikai központok és katonai támaszpontok elleni támadásra. Ha a másik oldalt vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, akkor azt vesszük észre, hogy Oroszországot eleinte csak Irán segítette katonai eszközökkel.

Ebben az évben változás történt, hiszen 2024 nyarán, bő két és fél évvel az orosz-ukrán konfliktus kitörését követően az ukrán csapatok az oroszországi területek ellen hajtottak végre katonai műveleteket. Ez nem csak az orosz vezetést, de számos nyugati országot is meglepetésként ért, hiszen kisebb „merényletnek” gondolták. Ez a kurszki betörés egy olyan fordulópontot hozott el a konfliktusba, amely úgy tűnik, hogy nem csak elmélyíti a konfliktust még jobban, hanem megnehezíti a békés úton történő megegyezés lehetőségét. Az ukrán csapatok benyomulása az egész konfliktust átformálta, hiszen mostantól nem beszélhetünk csak védelmi célú műveletekről. Persze itt se szabad elfelejteni, hogy ha nincsenek nyugati megfigyelések valószínűleg ilyen precíz, jól megszervezett akcióról nem beszélhetnénk. Ahogy a világ sajtóközleményeiben is megjelent, még egy lépéssel közelebb került a világ az eszkaláció lehetőségéhez, viszont így pár hónappal később azt tapasztalhatjuk, hogy a fenyegetőzések száma növekedett, de más változást nem hozott. Az idő múlásával azt vehetjük észre, hogy nagyobb változások nem történtek a fronton, kisebb falvak, településeket lassacskán elfoglalnak az orosz csapatok, de nagyobb előrenyomulás nem történt. Mondhatjuk akár azt is, hogy a mindennapi rakéta, drón támadásokon kívül jelentősebb események nem történtek a konfliktusban.

A nyugati támogatók folyamatosan kiállnak Ukrajna függetlenségi háborúja mellett, ezt a folyamatos szállítmányok alá is támasztják, viszont „keleti” oldalon egy új, kissé meglepetésszerű segítő tűnt fel, nem más, mint Észak-Korea. Azt már korábban is lehetett sejteni, hogy a két ország közös történelmi eseményei miatt közel áll egymáshoz, emellett a két ország között folyamatosak a gazdasági együttműködések, viszont azt senki se várta, hogy az ukrajnai háborúba is részt fog venni. Bár a tavalyi csúcstalálkozó után szinte biztosra vehető volt, hogy nem csak gazdasági, hanem katonai célú egyeztetések is megtörténtek, hisz például orosz segítséggel Phenjan műholdakat tudott feljuttatni a világűrbe, ami nem csak a szomszédos Dél Korea aggodalmát keltette fel, de a világ több vezető hatalmáét is. Hiába beszélünk a világ egyik legjobban elzárt országáról, ahol sokszor a nyomor lassan felöleli a társadalmat, mégis évről évre azt lehet tapasztalni, hogy katonai fejlesztésekben még a világ vezető hatalmait is lassan utoléri.  Akár megemlíthetjük itt a sikeresen kifejlesztett atombombát vagy a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat is akár, de persze nem szabad megfeledkezni orosz támogatásról sem.  Mondhatjuk akár azt is, hogy a közös ellenség, aki ebben az esetben nyugati országok, közelebb hozta egymáshoz a országot. Dél koreai hírszerzők szerint több ezer konténernyi tüzérségi, rakéta- és egyéb hagyományos fegyvert küldött Észak-Korea Oroszországnak ebben az évben. Persze a fronton nem fog nagyobb változást eredményezni, viszont kijelenthető, hogy Putyin mögött is már számos ország áll.

Ahogy a nyári események forrósága elcsendesedett, úgy mondhatjuk azt is, hogy a konfliktusban is visszaállt a korábbi „szélcsendes” időszak. Hisz október-november elején, ahogy az egész világ úgy Oroszország és Ukrajna is árgus szemekkel figyelte a tengeren túli elnökválasztás eseményeit. Keleti szomszédunk, persze kisebb magabiztossággal kijelentette, hogy bármi is fog történni a választásokon Ukrajna segítése a nyugati országok körében változatlan marad. Viszont Donald Trump republikánus elnökjelölt szavaiból arra lehetett következtetni, hogy akár megválasztása után egyből békét fog elhozni Kelet Európa térségére. November ötödike után szinte biztosra vehetővé vált, hogy egy új időszak kezdődik majd el Donald Trump januári beiktatását követően. A két szembenálló fél természetesen gratulált a frissen megválasztott amerikai elnöknek, és kijelenthető mindenki számára, hogy nem csak ők, de az egész világ izgatottan várja, vajon milyen változások fognak történni a következő 4 évben. Egy szinte biztosra vehető, hogy a konfliktus akár teljesen új fordulatot is vehet, de ez majd csak a következő hónapokban fog kiderülni.

Ahogy korábban elhangzott, Észak-Korea egyre komolyabb eszközökkel támogatja szövetségesét, viszont arra senki se számított, ami 2024 novemberében jelent meg a nyugati sajtóközleményekben.  Amerikai és dél-koreai forrásokra hivatkozva egyre többen számoltak be arról, hogy közel 10.000 észak-koreai katona indult el Oroszországba. A hírszerzők szerint a frontvonalra kerültek ezek az egységek viszont, ha csak a kommunikációs különbségeket vesszük figyelembe erre minimális az esély. Az biztos, hogy kiképzések révén, valószínűleg idővel egyre közelebb kerülnek majd ezek a katonák a fronthoz, de ha reálisabban figyeljük az eseményeket inkább csak a kisegítő munkákban fognak részt venni. Ennek a váratlan fordulatnak, inkább a geopolitikai következménye és az eszkaláció lehetőségének megnövekedése az, ami elgondolkodtatja a világot. Hisz eddig csak Ukrajna és Oroszország között zajlott a háború, de így, hogy észak-koreai katonák is részt vesznek a konfliktusban, mondhatjuk hadviselő féllé vált. Ha ukrán szemszögből figyeljük ezt az eseményt, egyértelműen kijelenthetjük, hogy igenis az előbb leírtaknak megfelelően egy új ország került bele a konfliktusba. Viszont, ha a másik oldalról közelítjük meg az történéseket, Vlagyimir Putyin már a konfliktus kirobbanása után egyből jelezte, hogy ő nem csak Ukrajnával, de az egész Nyugattal vívja a harcot, hisz nem szabad megfeledkezni arról a sok nyugati fegyverről, amelyek nélkül keleti szomszédunk közel se vehetné fel a versenyt az agresszorral. Egy dolog szinte biztosan leszögezhető, hogy a konfliktusban egy olyan fordulatot hozott, amivel megalapozta több jövőbeli esemény bekövetkezésének lehetőségét.

Nem is kellett sokat várni, amerikai vezetéssel, sok nyugati szövetséges engedélyezte az általuk átadott fegyverek bevetését oroszországi mélységi területek ellen, ami az előzetesen bevezetett spirál egy újabb megállójához vezetett. Ukrajna ezzel a jóváhagyással, olyan csapásokat hajthat végre, amely a frontra komoly kihatásokkal lehet, hiszen energetikai, vagy logisztikai központok esetleges megsérülése az orosz csapatokat nagy mértékben korlátozhatja vagy akár kisebb megállásokra is kényszerítheti. Nem is beszélve arról, hogy így akár Moszkva, vagy több más kulcsfontosságú város az ukrán célpontok kereszttüzébe kerülhet, ami nagyon sok meglepetést okozhat. Az ukrán fegyveres erők kapva a lehetőségen, ki is használhatják nem csak a kurszki régióban, hanem front sok pontján az új „távolsági” fegyvereiket. Ezzel persze nem minden ország ért egyet, köztük Magyarország sem, de úgy látszik a Joe Biden vezette kormányzat minden lehetőséget ki szeretne használni januárig. Hisz nem csak a fegyverek korlátozásában hozott új lépéseket, de egy utolsó nagyobb segélycsomag elfogadását is minél jobban fel szeretné gyorsítani, mielőtt Donald Trump elfoglalná elnöki székét a Fehér Házban. Ahogy egyik oldalt, úgy másik oldalt se maradhat el a válaszlépés, hiszen Vlagyimir Putyin bejelentette, a nukleáris doktrína megújítását, amivel a nukleáris fegyver bevetéséhez egy lépéssel közelebb került a világ. Az orosz vezetés ezzel szeretné a nyugati partnereket megállásra kényszeríteni, viszont ugyanúgy, mint eddig ez is csak egy adok-kapok játék újabb lépése és a háború spiráljának egy újabb megállója. November 21.-én viszont ukrán közlések szerint Vlagyimir Putyin újfajta interkontinentális ballisztikus rakétát alkalmazott egy ukrán létesítmény ellen, ami 2022 óta egyszer sem történt meg.  Ezt a feltételezést nem csak az elnök, de az amerikai szakértők is cáfolták, viszont az kijelenthető az orosz elnök beszédét követően, hogy igenis egy közepes hatótávolságú új fegyverről van szó. Kijelenthető, hogy a konfliktus egy olyan szintre jutott, amikor már nem csak hagyományos fegyverek alkalmazásáról beszélhetünk, hanem szóba kerülhetnek a 21. század legmodernebb fegyverei is. Ami egy újabb fordulathoz vezette a konfliktust, hiszen az ilyen típusú fegyverek ellen nem csak Ukrajna, de az egész világon kevés ország tud felmutatni megfelelő védelmét. Ez a támadás az egész világ számára egy figyelmeztetés, hisz ez is megmutatta, hogy Oroszországnak a modern fegyverarzenáljai még a „raktárban” vannak és képes bármiféle nyugati fegyver, fenyegetés ellen cselekedetet felmutatni. November utolsó napjai, akár az egész konfliktus menetét átírhatják, de egy biztos, hogy mint olvasó izgalmas eseményeknek lehetünk a tanúi a következő napokban, hetekben.

Az említett eseményekkel csak lépésről lépésre közelebb kerülünk az esetleges eszkalációhoz, amivel nem csak a két szemben álló ország épségét, de az egész világot veszélyeztetik. Ahhoz, hogy a konfliktus megoldódjon, valószínűleg még sokat kell várnunk, de a januári beiktatás lehet egy tényleges megoldás vagy egy újabb állomás, ami majd a következő hónapok izgalmait fogja megalapozni.

Szerző: Fodor Balázs

 

A A támogatások változása az orosz-ukrán konfliktusban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A drónokat először hatékonyan harcban az Amerikai Egyesült Államok kezdte el használni az ezredforduló után. Drónok előtte is léteztek, de nagyrészt információ gyűjtésre, felderítésre és gyakorló célokként használták őket. Ez a felfogás valahogy normává vált az államok között és csak a 21. századtól gondolkoztak a teoretikusok a drónok csapásmérő képességének kihasználásán. Ezek az eszközök azonban még merően mások voltak, mint amiket jelenleg Kelet-Ukrajnában alkalmaznak, a korai csapásmérő drónok egy repülőgép méreteivel rendelkeztek és nem ritkán a bolygó túlsó oldaláról irányították ezeket.

A dróntechnológia fejlődése már a 2014-es ukrán konfliktus óta foglalkoztatta az ukrán felsővezetést és 2017-től több drón kifejlesztése is megkezdődött. Ezeket 2020- és ’21-ben hadrendbe is állították az Ukrán Fegyveres Erők. Az egyik első ilyen drón az A1-CM Furia volt, amit az Athlon Avia gyártott. Ez a drón alapvetően csak felderítési feladatokra és tüzérségi megfigyelésre volt alkalmas de fontos mérföldkő volt az ukrán hazai dróngyártás fejlődésében. Egyébként az Athlon Avia az orosz inváziót követően 2023-ban egy újabb verziót kezdett el gyártani, ez már rendelkezik nagy felbontású infravörös kamerával, mesterséges intelligenciával ellátott célpont felismerő rendszerrel, lézeres távolságmérő és célmegjelölő rendszerrel és sokkal nagyobb kapacitású akkumulátorokkal.

2018-ban Ukrajna számos török gyártmányú Bayraktar TB2-es drónt vásárolt meg. Ezeket hivatalosan 2021-ben állították hadrendbe és ez is azt mutatja, hogy az ukrán felsővezetés felismerte a potenciált ezekben az eszközökben és egy sokkal hálózat orientált vezetési modellt próbáltak bevezetni. A Bayraktar drónok nem csak felderítési és tüzérségi megfigyelő feladatra alkalmasak, hanem csapásmérésre is. Ezt a képességét a drón már bizonyíthatta amikor azerbajdzsáni erők több örmény páncélozott járművet és harckocsit semmisítettek meg vele 2020-ban.

A 2022-es orosz inváziót követően Ukrajna számos drónt alkalmaz, ezek vagy hazai gyártásúak, külföldi segélycsomagokban érkeztek vagy egyszerűen a piacon beszerezhető eszközök. Egyes források szerint körülbelül 70 féle drónt használnak az ukrán fegyveres erők jelenleg is. Ezek méretben az apró tenyerünkbe is beleférő drónoktól a „szoba méretű” Bayraktar drónokig terjednek, bár jelenleg a Bayraktorokból ha van is az ukránoknak az valószínűleg nem röpképes állapotban van mivel ez az orosz csapások egyik első számú célpontja volt már a háború kezdetén.

A leggyakoribb drón típus mégis az FPV (First Person View) drón, könnyű előállítási vagy beszerzési költségei miatt. Újonnan a piacon 500-700 USD az ára és Kínából szinte végtelen mennyiségben áll belőle rendelkezésre raktárkészlet. Ezek a drónok gyorsak, nem ritkán 100 km/h-ás sebesség fölé is képesek menni, tehát elmenekülni előle szinte lehetetlen. Hatótávolságuk változó és sok minden befolyásolja, természetesen a drón gyártmánya, de a terep adottságai és persze az ellenség zavaró berendezései is. Itt említeném meg ezeknek az eszközöknek a legnagyobb gyengepontját ez pedig nem más, mint az, hogy rendkívül könnyen zavarhatóak. Ugye rádióhullámokkal kapják a jelet a kezelőszemélyzettől és bár néhányat ellátnak valamekkora fokú zavarvédelemmel ez nem teljeskörű. Ebből adódóan az oroszok hatalmas mobil jammer tornyai magas prioritású célpontok az ukrán robotrepülőgépek és tüzérség számára. Tehát miután egy ilyen FPV drónt kézhez kap a gyárból a kezelője legtöbbször egy nagyobb kapacitású akkumulátort tesznek bele, hogy ezzel is növeljék a hatótávolságát. Majd jön a lényeg, ami egyedivé teszi ezeket a kamikaze drónokat, ráfüggesztenek valamiféle robbanószerkezetet, ez lehet tüzérségi robbanófej, RPG robbanófej vagy akár csak egy kézigránát. A függesztési módok között is egészen sok félét találunk, vannak kimondottan kifinomultak, de nem ritka a szigetelőszalagos vagy kábelkötegelős megoldás sem, persze itt a katona képzelete és a rendelkezésére álló alapanyagok szabnak csak határt. De nem csak kamikaze akciókra használják az ilyen FPV drónokat, hanem felderítésre és tüzérségi megfigyelésre. Azonban van még egy harci alkalmazásuk is, amikor úgy függesztik fel a kézigránátot vagy más robbanóeszközt a drónra, hogy azt egy gombnyomással ki lehessen oldani és ledobni az ellenségre. Ez a módszer is rendkívül hatékonynak bizonyult és mindemellett gazdaságilag is kifizetődőbb hiszen az esetek nagyrészében a drón sértetlenül visszatér a kezelőjéhez és csak egy újabb gránátot kell ráapplikálni. Így például páncélozott harcjárművek is elpusztíthatók, hiszen, ha a kezelő elég ügyes egy nyíláson be tudja dobni a robbanószerkezetet és ezzel nagy valószínűséggel harcképtelenné teszi a jármű kezelőszemélyzetét, arról nem beszélve, hogy nagy eséllyel a harcjármű belső rendszerei is sérülhetnek.

Orosz oldalon is jelen vannak az ehhez hasonló FPV drónok, bár itt nem ezek a fő eszközei a pusztításnak. Az oroszok sokkal inkább használják a saját maguk által kifejlesztett Lancet, az iráni Shahed, vagy ahogy az oroszok rendszeresítették Geran-2, drónokat. Ezek sokkal nagyobbak, mint az FPV drónok, körülbelül olyan ember méretűek és ezáltal a hatótávolságuk és hasznos teherbírásuk is megnőtt. A Lancet drón egy katapultról indítható elektromos meghajtású orosz kamikaze drón, főleg járművek ellen alkalmazzák és mivel fel van szerelve kamerával így nagy pontossággal lehet célra vezetni. A hatótávolsága 30km feletti és akár 3kg-os robbanófejet tud hordozni. A Shahed egy iráni fejlesztésű dróncsalád de a köznyelvben a HESA Shahed 136-os drónt értjük ezalatt. Ez az előzőkkel ellentétben teljes mértékben GPS vezérlésű és elindítása után teljesen autonóm. Elméleti hatótávolsága 2000km és 30-50kg közötti terhet tud magával vinni. Jellemzően nagy csoportokban indítják mivel elég pontatlan találati képpel rendelkezik, de emiatt tökéletes eszköze volt az oroszoknak az ukrán légvédelem túlterhelésére, hiszen radarkeresztmetszete alapján az ukrán légvédelem kezelőszemélyzete sokszor azt hitte rá, hogy valamilyen precíziós robotrepülőgéppel állnak szemben és ezért „elpazaroltak” egy több millió dolláros légvédelmi rakétát egy maximum 200 ezer dolláros drónra. Ezt a drónt egyébként a 2024-es Izrael elleni iráni rakétatámadásban is nagy számban használták.

Ez a fajta hadviselés körülbelül 2023 nyarán érte el a csúcspontját, mert ekkor még az oroszok kifejezetten le voltak maradva elektronikus hadviselés terén és az EW lefedettségük sem volt a teljes frontra kiterjedő, inkább csak a főbb parancsnoki állásokra. Azóta eltelt több mint egy év és Oroszország egyre gyorsabban zárkózik fel elektronikus hadviselés tekintetében Ukrajnához. Mindkét oldalon megjelentek a mobil, akár hátizsákra rögzíthető zavaró berendezések. Ezeknek a hatótávja jelentősen csökkentett a telepített zavarókhoz képest, de körülbelül egy rajnyi vagy szakasznyi katonának tud biztosítani lefedettséget és megnövelni a túlélés esélyét egy dróntámadás során. Alapvetően ez tette olyan félelmetessé a drónok bevonását a háborúba, hogy a túlélési esély az nagyon közeli volt a nullával, elfutni nem lehet előle, elbújni is nagyon nehéz hiszen sok már hőkamerával is fel van szerelve és ha szerencsés módon az első találatot túlélte valaki jellemzően még van 2 vagy 3 drón mivel 4-5 fős csoportokban repülnek.

Ekkor még úgy tűnt, hogy a zavarás ellen a mesterséges intelligenciával autonóm módon vezérelt drónok lesznek az ellenszer. Ezeknek a működési elve roppant egyszerű, ugyanúgy repülnek, mint bármelyik másik drón, de ahogy elveszítik az összeköttetést a kezelővel bármilyen okból (zavarás, távolság, terepi tényezők) a drón vagy tovább repül egy előre betáplált koordináta felé, vagy elkezdi a lehetséges célpontok keresését. Ilyen drónokra láthattunk példát mindkét oldalon több-kevesebb sikerrel. Ilyen AI által vezérelt drónokat használtak az ukránok már, hogy Oroszországon belüli célpontokat is támadjanak, de aktívan a frontvonalon is bevetésre kerülnek. Valószínűleg a jövőben is alkalmazni fogják őket, hiszen az AI technológia messze nem érte el a potenciálját így sokkal precízebben és pontosabban tudnak majd támadásokat végrehajtani ezek a drónok saját maguktól is.

Végül 2024 tavaszán az oroszok előálltak egy egyszerű, de mégis hatalmas jelentőségű innovációval. Optikai kábellel vezérlik a drónt rádióhullámok helyett, így az teljesen immunis lett a zavaró berendezésekkel szemben. Ezenkívül sokkal szebb és állandóbb képet biztosít a kezelőszemélyzetnek. Sokak azt mondták, hogy ez majd a hatótávolság rovására fog menni, de ami azt illeti így is 10km körüli ezeknek a drónoknak a hatótávolsága. Egyetlen negatívuma a technológiának, hogy ez az elképesztően vékony kábel könnyen elszakadhat és akkor megszűnik a kapcsolat a kezelő és a drón között. Ennek ellenére még mindig hasznosabbnak tűnik így egy drón mint, hogy ki legyen téve a zavarásnak, ezenkívül a friss felvételekből az is látszik, hogy az orosz drónok kezelői teljesen új eljárásokat alkalmaznak. Eddig mindkét oldal a gyorsan mozgó és hirtelen fentről berepülő drónalkalmazást követte. A magasan repülésre a rádiójelek adása, illetve vétele miatt volt fontos, hogy minél kevesebb zavaró tárgy legyen a kezelő és a drón között. Ám ezzel az új technikával lehet alacsonyan is repülni hiszen nem számít a jel eljuttatása szempontjából és nem szükséges a gyors repülés sem, sőt, ha lassan repül a drón csökkenti annak az esélyét, hogy a kábel elszakadjon. Így az orosz drónpilóták körülbelül olyan másfél-két méterre a talajtól lassan repülnek, így meg jobban nehezítve a drón észrevételét az ukrán katonák által. A másik jelentős javulás a kép minőségében volt, ami a rádiójeles megoldáshoz képest sokkal tisztább ezáltal könnyebben beazonosíthatóak ellenséges állások és járművek. De olyan videó is kikerült az Internetre, ahol két ukrán civil gépjárművet azért nem támadott meg egy orosz drón mert az utolsó pillanatban észrevette a kezelő, hogy fegyvertelenek utaznak az autóban. Ezt is a sokkal jobb minőségű képi megjelenítés tette lehetővé.

Az, hogy a háború elején miért jelentett ekkora előnyt az ukránoknak a drónhadviselés az oroszokkal szemben pusztán két dolog miatt volt. Rendkívül olcsóak más fegyverekhez képest és az oroszok egyáltalán nem számoltak egy ilyen típusú fenyegetésre ezért a katonák semmilyen kiképzést nem kaptak ezt illetően. Minden, amit most tudnak és gondolnak az oroszok a drónhadviselésről az az, amit a katonák az első vonalakban tapasztaltak az invázió kezdete óta. Ez is mutatja, hogy bármennyire megtervezett lehet egy hadművelet és a katonák is fel lehetnek készítve a végrehajtásra, a technológia elképesztő ütemű fejlődésével nem lehet számolni mivel sosem lehet tudni mi lesz a következő sorsfordító innováció, amit a hadviselésben is lehet alkalmazni.

Szerző: Huszár Róbert

 

A Drónhadviselés az orosz-ukrán konfliktusban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Több, mint három évtizedes konfliktus után Azerbajdzsán és Örményország viszonya történelmi fordulóponthoz érkezhet. Történelmi jelentőségűnek tekinthetők 2025. szeptember 13-án Azerbajdzsán és  Örményország által kiadott külön nyilatkozatok, amelyek szerint a felek sikeresen rendezték a béketárgyalások során felmerülő vitás kérdéseiket. A békeszerződés tervezetéről való megállapodás azonban önmagában még nem konstituálja a békét. Továbbra is kérdés, hogy a békeszerződés ténylegesen aláírásra kerül-e, és az abban foglalt ígéretek, biztonsági garanciák valóban elvezethetnek-e a tartós békéhez a Dél-Kaukázusban.

 

Immanuel Kant szerint a háború hiánya önmagában még nem jelent békét. Az Örök békében Kant különbséget tesz a valódi béke és a háborús állapot megszűnése között. A háborús állapot nélküli helyzet ugyanis bármikor újabb konfliktushoz vagy háborúhoz vezethet. Valódi, fenntartható békét azonban csak intézményesített úton, kölcsönös bizalomra és jogi garanciákra építve lehet elérni.

 

A kérdés tehát az, hogy képes-e két posztszovjet dél-kaukázusi állam – több évtizedek óta tartó ellenségeskedés, feszültség és egymást követő háborúk után – tartós békét kötni egymással?

 

A második hegyi-karabahi háború és annak következményei

 

2020. szeptember 27-én tört ki a második hegyi-karabahi háború, amely azeri győzelemmel ért véget. Bár az azeri erők a háború során nem tudták visszafoglalni az összes örmények által ellenőrzött területet, Şuşa elfoglalását követően 2020. november 9-én Moszkvában fegyverszüneti megállapodást írtak alá. Ennek értelmében Örményországnak át kell adnia több, Karabah környéki területet – köztük az Ağdami, Kalbajar és Laçıni járásokat – az azeriak részére. A 44 napos háborút lezáró megállapodás november 10-én lépett hatályba.

 

A 2020-os tűzszünet időszakos megsértései 2022. szeptember 13-án kétnapos konfliktusba torkolltak, amely a 2020-as hegyi-karabahi háború óta a legsúlyosabb konfliktus volt a két ország között. A halálos áldozatok számáról eltérő becslések születettek. Azerbajdzsán több örményországi célpontot támadott, több mint 2700 civil kényszerült elhagyni otthonát. Baku és Jereván egymást vádolták a konfliktus kirobbanásáért.

 

2022. decemberében magunkat “környezetvédelmi aktivistának” nevező azeri csoport blokád alá vette a Laçıni/Lacsin-folyosót, amely az egyetlen szárazföldi szállítási útvonal Örményország és a Hegyi-Karabah között. Az aktivisták illegális bányászat ellen tiltakoztak, azonban több nemzetközi jelentés szerint a környezetvédő aktivisták csoportját a bakui kormány támogatta. A 2020. november 9-én megkötött megállapodás szerint orosz békefenntartóknak kellett volna őriznie a folyosót, azonban ez nem történt meg. A folyosó blokádjának következtében a karabahi lakosság súlyos ellátási hiányokkal szembesült, humanitárius válság alakult ki. A humanitárius válság kezelése érdekében karabahi örmények ellátása, utánpótlása az orosz csapatok és a Nemzetközi Vöröskereszt révén valósult meg.

 

A hágai Nemzetközi Bíróság 2023. február végén meghozott döntésében kimondta, hogy Azerbajdzsánnak biztosítania kell az akadálytalan átjárást a Laçıni-folyóson. Ennek ellenére Azerbajdzsán 2023. április 23-án ellenőrző pontot létesített a folyosó mentén, azzal a céllal, hogy megakadályozza a Hegyi-Karabahból Örményországba irányuló katonai szállítmányokat. Baku ezen lépése tovább fokozta a Hegyi-Karabah blokádját, amely 2022. decemberében kezdődött a “környezetvédő aktivistákkal”. Jereván Moszkvához fordult, azonban Moszkva csak enyhe bírálatot fogalmazott meg Baku lépésével szemben. A Laçıni-folyosó az egyetlen útvonal amely összeköti Örményországot a Hegyi-Karabahhal. Az ellenőrző pont felállítása lehetőséget adott Azerbajdzsánnak arra, hogy megállítson bármely Örményország és Hegyi-Karabah között közlekedő járművet.  2023. július 26-án az azeriek teljesen leállították a közlekedést Karabah irányába, még a Vöröskereszt konvojai sem jutottak át.

 

A Hegyi-Karabah Köztársaság megszűnése

 

2023. szeptember 19-én Baku “terrorellenes” offenzívát indított a Hegyi-Karabahban, az örmény fél által 2020-as fegyverszüneti megállapodás megsértésére hivatkozva. A karabahi örmény entitás ellen indított támadás egy nap alatt véget ért, az offenzíva az örmény fél kapitulációjával zárult. Szeptember 20-án a karabahi örmények kényszer hatására aláírták a tűzszüneti megállapodást, és vállalták az önvédelmi erők feloszlatását. Az örmény fél kapitulációját követően az etnikailag örmény lakosságú enkláve szinte teljes népessége hagyta el a térséget; becslések szerint több mint 100 ezer örmény menekült el Hegyi-Karabahból, etnikai tisztogatástól tartva.

 

2024. január 1-jétől a Hegyi-Karabah Köztársaság hivatalosan megszűnt létezni. Az önhatalmúlag kikiáltott köztársaság elnöke, Szamvel Sahramanjan 2023. szeptember 28-án aláírta azt a rendeletet, amely szerint 2024. január 1-jétől minden állami intézményt feloszlatnak. A rendelet aláírása a szeptember 19-én indított, Azerbajdzsán által végrehajtott villámgyors katonai műveletet lezáró tűzszüneti megállapodás egyik feltétele volt.

 

Békéhez vezető úton?

 

A Hegyi-Karabah területi önrendelkezésének megszűnését követően Azerbajdzsán és Örményország béketárgyalásokba kezdett. 2024 tavaszán Örményország visszaadott Azerbajdzsánnak négy határmenti falut – Baghanist, Voskepart, Kirantsot és Berkabert -, amelyek az első karabahi háború (1988-1994) során kerültek örmény ellenőrzés alá. Nikol Pasinján örmény miniszterelnök szerint a falvak átadása csökkenti a határkijelöléssel és biztonsággal kapcsolatos kockázatokat. Azerbajdzsán egyik fő kifogása az örmény alkotmány preambuluma, amely utalást tartalmaz Örményország és a Hegyi-Karabah jövőbeni újraegyesítésére. A béketárgyalások során Azerbajdzsán az alkotmány módosítását szabta a konfliktus lezárásának szükséges feltételeként. Pasinján az alkotmánymódosítással kapcsolatban népszavazást kezdeményez, amelyre várhatóan 2027-ben kerül sor, a 2026-os júniusi választásokat követően.

 

Azerbajdzsán feltételei között szerepel a vitatott Zangezuri-folyosó kérdése. A Zangezuri-folyosó egy tervezett tranzitútvonal, amely Örményország Szjunik tartományán keresztül kötné össze Azerbajdzsán területét exklávéjával, a Nahicseváni Autonóm Köztársasággal. A tranzitútvonal nemcsak a Dél-Kaukázus számára bír jelentős gazdasági és stratégiai jelentőséggel. A Zangezuri-folyosó létrehozásának célja Azerbajdzsán Törökországgal és Európával való kereskedelmének erősítése, a logisztikai infrastruktúra fejlesztésével, szállítási költségek csökkentésével, valamint Azerbajdzsán és exklávéja közötti utazási idő lerövidítésével. A projekt hozzájárulna Azerbajdzsán tranzitközponti pozíciójának megerősítéséhez. Azerbajdzsán egyértelmű érdekein túl a régió más országai is érdekeltek a tranzitútvonal megnyitásában. A Zangezuri-folyosó ugyanis a Transz-Kaszpi Nemzetközi Szállítási Útvonal (TITR), vagy más néven Középső Folyosó, kezdeményezésének alapköve. A Középső Folyosó Kínán, Kazahsztánon, a Kaszpi-Tengeren, Azerbajdzsánon és Grúzián halad keresztül. Az útvonalat 1996-ban hozták létre azzal a céllal, hogy felgyorsítsa a Kaszpi-tenger környéki országok és Kína közötti szállítást, alternatívát kínálva az északi kereskedelmi útvonalakkal szemben, amelynek különösen fontossá váltak a 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború miatt. A TITR megbízható átjárót biztosít Ázsia és Európa között, ezáltal erősítve a Dél-Kaukázus szerepét a globális ellátási láncokban. Azonban Jereván biztonsági akadályokat fogalmazott meg a folyosó “akadálytalan” áthaladásával kapcsolatban, és továbbra is fenntartásai vannak a folyosó biztosítására kirendelt orosz csapatokkal szemben.

 

A béketárgyalások másik vitatott pontja az EBESZ Minszki Csoportjának jövője. A Minszki Csoportot 1992-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítse a Hegyi-Karabahi konfliktus békés rendezését. A Csoportnak három társelnöke – az Egyesült Államok, Franciaország és Oroszország – az elmúlt évtizedekben számos kezdeményezést tett a béke megteremtése érdekében, azonban érdemi áttörést nem sikerült elérniük. 2024. júniusában Ilham Aliyev, azerbajdzsáni elnök kijelentette, hogy a Minszki Csoport már nem életképes, ezért fel kell oszlatni. 2025. januárjában Nikol Pasinján, örmény miniszterelnök bejelentette, hogy Örményország kész hozzájárulni a csoport megszüntetéséhez, ezzel teljesítve Azerbajdzsán egyik kulcsfontosságú feltételét, amely a Dél-Kaukázus békéjét és stabilitását célozza. Jereván ugyanakkor hivatalosan még nem kérte az EBESZ-től Minszki Csoport feloszlatását. Pasinján szerint ehhez az is szükséges, hogy Baku felhagyjon Örményország egyes területének “Nyugat-Azerbajdzsán” való emlegetésével.

 

 

A Karabah-kérdés máig megoldatlan

 

Továbbra is nyitott a kérdés, hogy tartós béke vagy ideiglenes fegyverszünet valósulhat meg a Dél-Kaukázusban. Bár a Hegyi-Karabahi konfliktus 2023. szeptember 20-án de facto lezárult az etnikai örmény enkláve felszámolásával, a két ország közötti több évtizedes ellenségeskedés, a bizalomhiány, a több mint 100 ezer karabahi örmény menekült sorsa, valamint a régió geopolitikai érdekütközései továbbra is veszélyeztetik a békefolyamat sikerét.

 

A felek 2025. március 13-án bejelentették, hogy sikeresen lezárult a béketárgyalás és elkészült a tervezet, amely aláírásra vár. Az örmény-azeri tárgyalások konkrét eredményeként létrejött megállapodás elsősorban Nikol Pasinján számos engedményeinek köszönhető, aki elfogadta Baku javaslatait a tizenhét cikkely közül két vitás pontban. Ennek értelmében a felek vállalják, hogy peren kívül rendezik a nemzetközi bíróságok egymás ellen benyújtott jogi kereseteiket, valamint megállapodtak abban, hogy a két ország határa mentén nem állomásozhatnak harmadik országok fegyveres erői. A harmadik felek kizárása kizárja az orosz katonai jelenlétet lehetőségét, és egyúttal veszélybe sodorja az Európai Unió örményországi megfigyelő misszióját (EUMA) jövőjét is. Az EUMA megerősítette határmentő járőrszolgálatát, mandátumát pedig 2027. február 19-ig hosszabbították meg.

 

Baku a békemegállapodás aláírását ahhoz a feltételhez köti, hogy  Örményország módosítsa alkotmányát. Azerbajdzsán az örmény alkotmány preambulumára hivatkozik, amely utal Örményország 1990-es függetlenségi nyilatkozatra; ez pedig egy 1989-es határozaton alapul, amely Örményország és Hegyi-Karabah egyesülését rögzíti. Baku ezt  burkolt területi igényként értelmezi, amelynek eltávolítását elengedhetetlennek tartja a tartós béke megteremtéséhez.

 

Pasinján az alkotmánymódosítás kérdését az örmény nép akaratához köti, ezért népszavazást kíván kezdeményezni, amelyre azonban csak a 2026. júniusi választásokat követően kerülhet sor. Ilham Aliyev ugyanakkor nem sürgeti a megállapodás aláírását, mivel a 2023. szeptemberében végrehajtott sikeres, mindössze 24 órás katonai offenzíva révén Azerbajdzsán elérte fő célját. Így a megállapodás mielőbbi aláírása elsősorban Örményországnak sürgető.

 

Nikol Pasinján Azerbajdzsán mellett Törökországgal is törekszik a kapcsolatok normalizálására, amelynek eredményeként akár a két ország közötti határ megnyitására is sor kerülhet. Az örmény-török határ 1993 óta zárva van. A határnyitás Törökország számára lehetőséget nyújt, hogy megerősítse szerepét a Dél-Kaukázusban, míg Örményország számára gazdasági fellendülést hozhat a közvetlen szomszédjával való kereskedelem révén, továbbá mérsékelhetné Oroszországtól való függőségét és elmélyíthetné kapcsolatait az Európai Unióval. Ankara azonban a békeszerződés aláírását szabta meg feltételként a határ megnyitásához.

 

A dél-kaukázusi diplomáciai előrelépésekben nagy szerepet játszik a csökkentett orosz figyelem és a beavatkozás hiánya. Moszkva nem érdekelt Törökország régióbeli pozíciójának erősítésében, így a békefolyamat potenciálisan kedvezőtlen fejleményként értékelheti, és annak felfüggesztésre törekedhet. Mivel Oroszország katonai kapacitásait és figyelmét jelenleg teljes mértékben az ukrajnai háború köti le, amely kedvezőbb lehetőséget teremt a békefolyamat mielőbbi sikeres zárása mellett.

 

A Hegyi-Karabah kérdése tehát még továbbra is megoldatlan. Elismerendő, hogy a felek hosszas tárgyalásokat után eljutottak egy béketervezetig, azonban annak aláírását egyik fél sem sürgeti, és nem kezeli a két nemzet közötti konfliktus alapvető okait.

 

A béketervezet aláírásához Jerevánnak alkotmánymódosítást kell végrehajtania, amelyre várhatóan a 2027-ben, a 2026-os választásokat követően kerül sor. Nikol Pasinján, örmény miniszterelnök jelentős engedményeket tett a béke érdekében – többek között négy falu átadását és az alkotmány módosításának ígéretét -, amelyek azonban belpolitikai feszültségeket váltottak ki. A lépéseit sokan kapitulációként értékelik, és számos tüntetés során követelték lemondását.

 

Pasinján tehát egyszerre kénytelen szembenézni a tartós béke megteremtésének nehézségeivel, a belső társadalmi feszültségekkel, valamint a több mint 100 ezer karabahi örmény menekült integrációjának kihívásaival. Mindezek mellett ahhoz, hogy 2026-os választásokon megőrizze politikai legitimációját, el kell fogadtatnia az örmény társadalommal az új geopolitikai realitást: Örményországnak békét kell kötnie Azerbajdzsánnal és Törökországgal. A kérdés csupán az, hogy az örmény nép készen áll-e ezen új realitás elfogadására és, hogy Jereván meddig hajlandó elmenni a békéért.

 

Bár a hegyi-karabahi konfliktus katonai értelemben lezárult, Örményország és Azerbajdzsán viszonyában egyelőre nem beszélhetünk valódi békéről. Annak ellenére, hogy számos tényező – például a vitás pontok rendezése, a diplomáciai kapcsolatok javulása – utal a tartós béke lehetőségére, azonban a több, mint három évtizede tartó konfliktus lezárásához valódi biztonsági garanciákra és bizalomépítésre van szükség. Az államközi normalizáció fontos kiindulópont, azonban a társadalmi megbékélés az egyetlen lehetőség a tartós béke megteremtéséhez a Dél-Kaukázusban.

A Tartós béke vagy ideiglenes fegyverszünet? Örményország és Azerbajdzsán útja a rendezés felé bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Éppen kilenc évvel ezelőtt került ki az Air Base blogra a zánkai haditechnikai parkról írt bejegyzésem. Azóta rendszeresen kapok megkereséseket magánszemélyektől és iskoláktól a park nyitva tartásával kapcsolatban, sőt felajánlások is érkeztek már hozzám kiállítható járművel vagy a park egyes elemeinek felújításával kapcsolatban. Itt szeretném tájékoztatni blogom olvasóit és látogatóit, hogy a park nem az enyém, a 2016-os bejegyzést magánszemélyként tett látogatásom után írtam. (Ezúton is köszönöm az olvasóknak a több tízezres letöltésszámot!) Természetesen továbbra is szívesen válaszolok megkeresésükre, de magam is csak ezen a linken tudok tájékozódni – ahol e bejegyzés írásakor csak a 2024. január 1. és 2025. április 30. között érvényes időpontokat találtam.

***

Fotó: Szórád Tamás

A caslavi nyìlt napon az Aero Vodochody termékeinek is dedikált blokkjuk volt. Számunkra igencsak aktuálisan.

A Lom Praha CLV egyik első L-39NG gépe, a 0478-as a statikuson. A repülőprogramban sajnos nem vett részt.

Az integrâl szárnytartâlyos új szárnnyal ellátott (szâmunkra többszörösen is ismerős) 6073-as céges gép, immár mint L-159T2X "prototípus", az első NG-t idéző festéssel. Egyik nálunk tett látogatásakor az átalakítása (pl. "nedves szárny") már megvolt, de új festését még nem kapta meg.

Az AVA kissé hiányos köteléke.

A L-39NG által a LOM Praha CLV-nél leváltandó L-39C-k egyike, a 0103-as a típus egyik első példánya volt, melyet 1974-ben megkapott a Csehszlovák Légierő.

A statikusra kiállított 0448-as a következő évben, 1975-ben érkezett, azaz éppen idén fél évszázados. (...ahogy telnek az évek, egyre szilárdabb bennem a meggyőződés, hogy nálunk az Albák 2009-es kivonására technikai kényszer nem lehetett).

A CLV merevszárnyú flottájának felsorolását folytatva jöjjön a Z-142 CAF alapkiképző repülőgép...

...illetve a L-410UVP a multi képzésre.

Érkezik egy másik csehországi újdonság, a námesti 221. század AH-1Z Viper harci helikoptere.

Közelről jól látszik a pilóta és az operátor Top Owl megjelenítős sisakja. Zavarbaejtően sok típusjelölés is fel kell sorolni itt: APR-39 rararbesugárzásjelző antenna, AN/AAR-47 kombinált rakétaindítás- és lézerbesugárzásjelző, M197 háromcsövű 20 milliméteres gépágyú elforgatható toronyban, az AN/AAQ-30 TSS szenzortorony, AN/ALE-47 megtévesztő töltet kivető, de kikandikál a LAU-69-es rakétablokk is. A függeszkedést jelzi az AADS áramlási sebesség- és iránymérő függőleges helyzete.

Ez már az UH-1Y Venom személyzetéről készült.

A program zárásaként került sor a hazarepüléssel végződő vegyes géppárbemutatóra.

Startol a helyi 211. század Gripenje a jubileumi, 20 éves farokfestéssel.

Saab sziluettek 1. 

A svéd gyártó történelmi kötelékéből a néhai F15-ös ezred (Söderhamn) 63-as oldalszámú Sk37-es oktató Viggenje.

Saab sziluettek 2.

A történelmi kötelék  J32B Lansenje 06-os oldalszámmal a 4-es ezred (Östersund) állományából.

Az évfordulós caslavi patch.

Ennek a (részben felújított, máig használható állapotban tartott!) hidegháborús megerősített repülőgép-fedezéknek az adattáblája elmeséli, hogy ez 9549-es oldalszámú MiG-23BN-nek volt a lakhelye.

A Gripen BOY zavarótöltet szóró kazettáira a 211. század kabalája, egy plüsstigris vigyáz.

 Zord

Radio remains the most popular medium of communication in many countries where UN peacekeeping operations are deployed, and several missions have leveraged UN radio stations to communicate with local populations. UN strategic communications via radio can help reduce violence against civilians, both during and after armed conflict. This protective effect of UN radio is evident even in areas where no UN military peacekeepers are deployed.

This issue brief examines the protective impact of UN radio and the mechanisms through which strategic communications by peacekeepers may reduce violence. It identifies four main pathways: building trust in the mission and enhancing cooperation with peacekeepers’ protection activities; filling gaps in reliable information that might otherwise be filled by misinformation that incites violence; fostering pro-peace behavioral change among ordinary civilians; and incentivizing rank-and-file combatants to exercise restraint. The brief also argues that messages are more effective when they are perceived as accurate and informative by local audiences.

As the UN seeks to enhance strategic communications in peacekeeping operations, it must carefully manage several trade-offs. These include trade-offs between empowering civilians vs. exposing them to risk; ensuring that messaging is coherent vs. tailoring it to the local context; sustaining independent media vs. promoting national ownership; and expanding access to data vs. maintaining security and host-state consent.

Download

The post UN Strategic Communications and the Protection of Civilians: The Role of UN Radio appeared first on International Peace Institute.

UN police (UNPOL) have long contributed to protection of civilians (POC) mandates, yet their role remains underexamined and often undervalued. As UN peace operations shift toward more flexible, lighter-footprint mission models and increasingly emphasizes regional partnerships, preventive approaches, and people-centered security, UNPOL could take on an expanded role. This could include greater involvement of UNPOL in addressing emerging protection threats related to urban violence, transnational crime, and cyber-related risks. However, future POC strategies must balance UNPOL’s strengths with other security tools to align expectations with capacity.

This issue brief examines UNPOL’s contributions to POC, focusing on their recent experience, emerging functions during mission transitions, and potential place in future models for peace operations. It highlights how UNPOL have played a vital role in reducing violence, engaging communities, supporting host-state law enforcement, and sustaining protection efforts during mission drawdowns. However, persistent challenges—including coordination gaps, militarization trends, limited data on effectiveness, and political constraints—continue to restrict their impact.

To make UNPOL’s contributions to POC more effective, the UN needs to focus more on police in high-level policy discussions, improve coordination across the rule-of-law sector, and strengthen data collection to assess the impact of UNPOL efforts. As peace operations adapt to evolving challenges, ensuring that UNPOL are properly resourced and embedded within mission planning will be key to realizing their full potential in protecting civilians.

Download

The post Protection of Civilians by Police in UN Peace Operations appeared first on International Peace Institute.

Az energia létfenntartásunk nélkülözhetetlen eleme, amely az élet számos területén jelen van. Míg az energia az országok gazdaságának fő mozgatórugója, az energiabiztonság a nemzetbiztonság nem katonai jellegű eleme. Az energiabiztonság fogalma hagyományosan három alapvető pillérre épül: megfelelő mennyiségű energiahordozó rendelkezésre állására, a beszerzés megfizethetősége, valamint az energiaellátó rendszer ellenálló képességére.

1. ábra: Az energiabiztonság fogalmának meghatározása

Forrás: a szerző saját szerkesztése

 

Az energia elérhetőségének fontossága a világháborúk, különösen a második világégés következtében az olaj alapú gazdaságok esetében értékelődött fel. Ezen időszakban az energiabiztonságot az olaj rendelkezésre állásával azonosították, hiszen a figyelem az olajellátás esetleges zavarainak kezelésére irányult. Azonban a megnövekedő energiaszükséglet kielégítése miatt egyre több energiára volt szükség, így a szén és kőolaj mellett más energiaforrások –, mint például a földgáz és a nukleáris energia – is megjelentek. Bár az energiaellátás diverzifikációja újabb lehetőségeket teremtett, vele párhuzamosan újabb kockázatok is megjelentek, különösen a szállítási útvonalak szempontjából. Így ma már az energiabiztonság fogalmát a teljes energiaellátási lánc és infrastruktúra védelmével is ki kell egészíteni. Napjainkban a klímaváltozás hatására egyre nagyobb szerepet kapnak a környezeti fenntarthatóság és az energiahatékonyság dimenziói is az energiabiztonság megteremtésében.

Az energiabiztonság fogalmának értelmezése rávilágít arra, hogy az szoros kapcsolatban áll az ellátásbiztonság koncepciójával, sőt valójában az energiabiztonság fő kihívása az ellátásbiztonság megteremtése. El kell ismerni, hogy a honvédelemhez, a katonai biztonsághoz mérten az energiaellátás biztosítása csupán második a fontossági sorban, viszont az evidens, hogy a túléléshez és a fejlett, jóléti társadalmak biztosításához, valamint a fejlődő államoknak is nagy szükségük van az energiára.

Az EU energiabiztonsága az orosz-ukrán háború tükrében

Az energiaellátás biztonságának fontossága a történelem során számos alkalommal felerősödött, mint például az 1973-as és 1979-es közel-keleti olajválságok, az 1990-es Öbölháború, a 9/11 terrortámadás, valamint a 2006-os, 2009-es és 2014-es orosz-ukrán gázválságok hatására. Legújabban a 2022-ben háborúvá eszkalálódott orosz-ukrán konfliktus következtében kell a nemzetközi közösségnek szembenéznie az energiaellátási lánc függőségi aspektusaival.

Közismert tény, hogy Oroszország szerepe a globális energiaellátásban óriási, hiszen a világ legnagyobb földgázexportőre és Szaúd-Arábia után a második legnagyobb nyersolajszállítója. Számokban kifejezve, 2021-ben Oroszország szállította az Európai Unióba a fűtéshez, a villamosenergia előállításhoz és az iparhoz nélkülözhetetlen földgáz mintegy 40 százalékát. Ekkor az EU éves gázfogyasztása 400,5 milliárd köbméter volt, amelyből közel 153 milliárd köbméter Oroszországból származott. Az Unió második legfontosabb gázszállítója, Norvégia ugyanebben az évben ennek a mennyiségnek csak a felét, 74 milliárd köbmétert szállított.

 2. ábra: Az Európai Unióba érkező orosz gázimport 2020-ban

 

A fenti ábra szemléletesen rámutat arra a tényre, hogy az Unió számos országa részesült és ezzel párhuzamosan függött az orosz gázimporttól, mely országok közül, Németország, Csehország, Magyarország, Litvánia és Finnország kiemelt helyen szerepelt 2020-ban. Észak-Írország, Dánia és Horvátország kivételével az államok jelentős mértékben támaszkodtak az orosz gázra, hogy kielégítsék energiaszükségleteiket és hogy biztosítani tudják iparuk, háztartásaik, továbbá energiatermelésük stabil földgázellátását. Azonban a 2022. február 24-én kitört orosz-ukrán háború a fent szemléltetett helyzetet gyökeresen megváltoztatta. Az Oroszországból Európába importált gáz aránya drasztikusan lecsökkent: 2022 szeptemberétől az EU-ba importált összes csővezetékes gáz csupán 8%-a érkezik Oroszországból. Ez az arány 2021. augusztusában még 41% volt.

Az Európai Unió a konfliktus következtében szankciókat vezetett be Oroszországgal, a kontinens legnagyobb energiabeszállítójával szemben. Az Unió átfogó szankciós csomagokat fogadott el, melyek közül az energiaszektor vizsgálatának szempontjából kiemelendő a nyersolaj (2022. decemberétől), néhány kivétellel a finomított kőolajtermékek (2023. februárjától), valamint a szén és más szilárd fosszilis tüzelőanyagok Oroszországból való importjának tilalma. A bevezetett import- és exportkorlátozások nagymértékben befolyásolják az EU Oroszországgal folytatott kereskedelmét, hiszen mind az export, mind az import jelentősen elmarad az invázió előtti szinttől. Az Eurostat adatai alapján az Oroszországból származó import 2022. februári 9,5%-ról 2023. decemberére 1,9%-ra, míg az országba exportált termékek aránya ugyanebben az időszakban 3,8%-ról 1,4%-ra csökkent. Az Eurostat alábbi ábrája jól szemlélti a fent leírtakat.

3. ábra: Az orosz import alakulása 2021 és 2023 között

 

Az ábráról leolvasható, hogy az orosz fosszilis tüzelőanyagokra kivetett uniós szankciók hatására az orosz energia európai importja jelentősen lecsökkent. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a 2021. évhez viszonyítva 2023-ra az Oroszországból származó kőolajimport 28%-ról 3%-ra csökkent, a földgázimport pedig 33%-ról 13%-ra esett vissza. Az EU szankciós lépések bevezetésével kívánja csökkenteni az orosz importtól való függőséget, azonban fontos azt megemlíteni, hogy ezek a korlátozások azon energiahordozókra terjednek ki, amelyek Európa gazdasági növekedésének fenntartása, sőt annak növelése szempontjából kritikusnak számítanak.

Az ellátásbiztonság szempontjából kiemelt jelentőséggel bír a nukleáris energia kérdésköre is. Az atomenergia előállításához szükséges nyersanyagok, mint például az urán importjának alakulását is érdemes megvizsgálni: 2022-ben Oroszország a negyedik a legnagyobb (16,9 %) uránbeszállító volt az EU-ba és azóta is kiemelt szerepet tölt be az energiatermelés ezen szektorában. Európa energiabiztonsága tekintetében az is aggodalomra ad okot, hogy Európa számos országában orosz tervezésű atomreaktorok működnek, melyek elsősorban az orosz üzemanyagra támaszkodnak. Ezen országok közé sorolható Bulgária (2), a Cseh Köztársaság (6), Finnország (2), Magyarország (4 + 2 épülő reaktor) és Szlovákia (5 + 1 reaktor épül).

Az orosz-ukrán konfliktus ismét felhívta a nemzetközi közösség figyelmét az energiabiztonság megteremtésének és biztosításának a fontosságára. A kialakult geopolitikai helyzet sürgeti az Uniót más országoktól való dependenciájának csökkentésében, továbbá a konfliktus ösztönzi a környezeti fenntarthatóság aspektusainak előtérbe helyezését. Az energia világpiacán kialakult kihívások kezelésére, az Európai Bizottság 2022-ben elfogadta a REPowerEU tervet, melynek célja „az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség sürgős csökkentése a zöld átállás a tervezettnél való gyorsabb megvalósítása, valamint a reziliensebb energiarendszer és a valódi energiaunió létrehozása érdekében történő összefogás révén”. Mindez jól kiemeli az Unió jelenlegi célkitűzésit, azonban gyakorlati megvalósítása még sok akadállyal néz szembe. Például a jelenlegi infrastruktúra alapján az időjárásfüggő megújuló energiaforrások nem képesek kielégíteni az országok energiaigényeit, hiszen a napon beüli változások miatti hálózati instabilitás és a túltermelés problémái még megoldatlan és költséges problémák, hiszen az energiatárolók fejlesztése és az intelligens hálózatok (smart grid) felállítása jelentős erőforrásokat követelnek meg.

Összességében elmondható, hogy napjaink egyik legfontosabb geopolitikai és gazdasági kérdése az energiabiztonság, amely az EU számára is kiemelt stratégiai kérdés. Miközben az Európai Unió igyekszik csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét, az orosz-ukrán konfliktus és az azt követő szankciók drasztikusan megváltoztatták az energiapiacot. Az átállás azonban számos kihívást és akadályt tartogat: a megújuló energiaforrások fejlesztése kulcsfontosságú a fenntartható jövő szempontjából, azonban ezen energiatermelési forma a jelenlegi infrastruktúrával és technológiai fejlettségi szinttel nem képes teljes mértékben ellensúlyozni a hagyományos energiahordozók kiesését. Ebből kifolyólag az országok nemzetbiztonsági és külpolitikai stratégiáinak szerves részévé vált az energiaellátás megfelelő biztosítása, hiszen az stabil gazdasági működésük és politikai függetlenségük alapfeltétele.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-2024-00029 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Szerző: Tóth Veronika

A Energiabiztonság az EU-ban: Hogyan írja át a geopolitika Európa energiatérképét? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

French Touch, a team of innovators and military personnel from France, won first place on 15 May at the European Defence Innovation Days’ first ‘Makeathon,’ a competition for unmanned ground vehicles. The winners were awarded €10,000 in prize money. 

The competition, organised by the European Defence Agency (EDA) with support from the Polish Ministry of Defence, was structured to include a spending cap of €25,000 and a weight limit of 75kg on each robot’s development. The competition aims to foster cooperation, cross-border knowledge sharing and to cultivate a mindset of continuous innovation.  

The Makeathon focused on three main tasks: logistics, object recognition, and chemical, biological, radiological and nuclear (CBRN) sample collection. Judges tested the teams on their technical performance and autonomy around a course set out in a field next to the European Defence Innovation Days’ exhibition centre in Krakow, Poland. Points were awarded based on task completion. Tasks included monitoring a simulated gas leak and testing water quality, and correctly identifying military targets. 

"You built machines, yes. But you also built bridges between military and civilian worlds," said Nathalie Guichard, EDA's Director of Research, Technology and Innovation, as she presented the prize.

French Touch developed a robot over two months using in-house design and manufacturing. Like all of the teams, the ground vehicle included a robotic arm, sensors and a camera for AI recognition. The team, which included members from French military AI specialists AMIAD, French procurement agency DGA, and the navy and air force, built the system from scratch. They used CNC-machined aluminium parts for the red, white, and blue robot, weighing under 50 kg. It was powered by four 1,000-watt motors and used for block delivery and water pH analysis. 

Poland’s Impuls team came second with a 38 kg rover made from polyamide composites. Built by students from the Kielce University of Technology, the robot used cameras and AI for semi-autonomous operation. The team focused on improving coordination and machine control. 

 

Third place went to another Polish team, the Legendary Rover Team, affiliated with Rzeszow University of Technology. Known for participating in Mars rover contests, the team upgraded its previous design with a new manipulator arm, wheel system and an electric drive.  

Dutch team DykstrAV, supported by robotics company Avular and formed by students from multiple universities, placed fourth. Their robot featured a modular design with a black-box electronic unit. Despite early navigation issues, the robot completed two of the three tasks using a mix of autonomous functions and manual control. 

Ukraine continues to prioritise rapid innovation on the battlefield and is ready to share further knowledge with the European Union, Deputy Defence Minister Valerii Churkin told attendees at the European Defence Innovation Days event in Poland on 14 May 2025. 

“To innovate fast, you have to be as close as possible to the frontline,” Churkin said at the start of the three-day event in Krakow. “So that's why we're asking you to join Ukraine, come to Ukraine, develop with Ukrainian companies, establish joint ventures.” Twelve Ukrainian companies were among the nearly 90 exhibitors that filled the hall at the European Defence Innovation Days. 

Newly appointed EDA Chief Executive André Denk opened the event by saying that the European Defence Innovation Days is not just a conference but a platform to “connect and match bold ideas with bold action.” 

Since 2014, and especially after Russia's full-scale invasion in 2022, Ukraine’s Armed Forces have seen engineers, software developers, and business analysts join their ranks. These professionals have helped foster a bottom-up innovation culture, with most combat brigades now operating their own workshops to design and produce battlefield solutions. 

“What accelerates innovation is the existential threat. When your life depends on it, you develop so much faster,” Churkin said. Ukrainian units have established direct links between the front line and engineers, enabling faster prototyping and iteration of military technologies.  

To coordinate this rapid development, Ukraine has launched digital platforms such as Iron Bench, which connect private sector developers with military end-users. These systems provide near-instant feedback on battlefield tools and tactics, encouraging agile development. 

However, challenges persist. Chief among them is standardisation. Ukrainian forces employ a patchwork of Western and domestic technologies, which often lack compatibility in terms of frequency, command protocols, and user interfaces. 

“We’re now working on unified interfaces and protocols for drones and other systems to ensure our integration,” Churkin said. 

Senior European officials, defence experts, and industry representatives gathered in Kraków on 14 May for the European Defence Innovation Days. Drawing over 1,000 delegates from across Europe, the biannual forum is an initiative of the European Defence Agency (EDA), with support from the Polish Presidency of the Council of the EU in this third edition. Attendees also included military personnel, as well as researchers and investors from across Europe. 

Newly appointed EDA Chief Executive André Denk opened the three-day gathering by stressing that the European Defence Innovation Days was not just a conference but a platform to “connect and match bold ideas with bold action.” 

“In an era of great power competition and rapid technological advances — where speed often means strategic advantage — we cannot afford to fall behind,” Denk said. “The reason we are gathered here is one: to accelerate capability-driven innovation, ensuring that the best ideas don’t get stuck in the lab, but are translated into capabilities,” he said. 

The defence community must break down silos, connect the military with innovators, bridge the gap between the public and private sectors, cultivate a defence innovation mindset, and inspire cross-generational collaboration, delegates said. 

“We need to adapt to the changing environment,” said Marcin Gorka, Director of the Department of Innovation at Poland’s Ministry of National Defence. “The way we are developing capabilities ... is very static. We need to be able to change from talking about our specific requirements to talking about the operational challenges we need to address.” 

The event showcased Ukraine as a case study in rapid innovation under extreme conditions, with the participation in Krakow of Ukraine’s Deputy Minister of Defence Valerii Churkin.  

Ukraine's advantage has not just been in the technology it has reduced, but in its ability to regularly outpace Russia in the innovation cycle, said Kaja Kallas, Head of the European Defence Agency, in her role as High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy. “Ukraine's experience underlines what you can do when you get everyone working together,” Kallas said during a video message to the conference. 

The event also aims to underscore EDA’s own role in fostering innovation. HEDI — the Hub for EU Defence Innovation — is the Agency’s platform to ensure ideas can become deployable capabilities. The European Defence Innovation Days features a live exhibition with almost 90 stands. Highlights include mock-ups of soon-to-launch satellites and Ukrainian combat robotics. There are two new features this year: a competition known as a makethon for Unmanned Ground Vehicles, and a start-up pitching competition, offering €10,000 and €15,000 prizes, respectively. 

Ma Zágráb-Plesón bemutatták az áprilisban teljessé (10+2) vált "kockás" Rafale flottát, melyet délnyugati szomszédunk izraeli-amerikai F-16-os fiaskója után vett használtan Franciaországtól.

A Krilja Oluje Pilatusai mellett az új, F3R változatú harcigép-sor.

Így látszott a dinamikusra elhúzott négy gép nélkül a sor a túloldalról.

Ha már vontatás! A helyiek elektromos Still LXT-250-ese munkában.

A légharc bemutató előtt, a 04-es pályára gurulva.

A vendég francia spéci festésű demógép a hátát mutatja.

A Kiowa M36E9 (AGM-114 Hellfire) gyakorló rakétája. A pár évtizedes, "alig használt" könnyű felfegyverzett helikopter 8 kilométeres durranása.

Ejeugrás a SAR képességbemutatóhoz egy Black Hawkból.

Aeronautics Orbiter 3 drón a rendszer helyi hordozójárművével. Nem mindenben kell, érdemes és értelmes a milspec.

A kecskeméti Gripen, Szentendrei Dávid százados bemutatója.

Hidden in plain sight. Kanadai Hercules Zágrábból a lengyelországi Rzeszów-ba igyekszik, nyilván Ukarajnának szánt szállítmánnyal.

A gép útvonala.

A Zágrábtól északra fekvő Medvednica-hegység csúcsához, a Sljeméhez közel található Horvátország egyik AN/FPS-117(E)1T gerincradarja és egy időjárásradar.

A zágrábi Mirogoj-temetőben található Rudolf Peresin emlékműve, aki 1991 az első jugoszláv pilóta volt, aki MiG-21-esével Ausztriába szökve átâllt a horvát oldalra. 1995-ben esett el a nyugat-krajinai Villámlás művelet során, szintén egy 21-est repülve, melyet lelőtt a szerb légvédelem.

Ez már a pilóta emlékműve szülőfalujában, Gornja Stubnicában.

A MiG-21bisz és T-33 emlékmű a Csázma melletti Grabovnica "partizán-repülőterén".

A háború után mezőgazdasági célra használt repülőtér aszfalt burkolatú pályájának maradványa.

Zord

Az elmúlt években szép nagy ívet befutott helikoptererőink bázisa a levegőből.

Zord

Érdekli-e a francia elnököt, hogy mennyire gyenge az új német kancellár (igen)? Van-e a román választásnak tágabb nemzetközi tanulsága (van)? ----> tovább olvasok!

The post Nemcsak Trump játszik a sakktáblán, Macron német, orosz és szír bábukat mozgatna appeared first on FRANCIA POLITIKA.

EU Member States have appointed today General André Denk as the new Chief Executive of the European Defence Agency (EDA), upon recommendation of the Head of the European Defence Agency / High-Representative of the European Union for Foreign Affairs and Security Policy, Kaja Kallas. André Denk’s mandate will officially start on 16 May 2025. 

With German Major General Denk’s appointment, it is the first time in EDA’s history that a high-ranking military official will guide and manage the Agency.

“I am glad to appoint General André Denk as the new Chief Executive of the European Defence Agency. He brings a wealth of operational experience and a deep understanding of Europe’s defence needs. His leadership is a real asset, and I look forward to our work together. With war at our borders and hybrid threats across the Union, the EDA’s work to develop joint military capabilities and boost innovation in the defence sector has never been more important. Under General Denk's leadership, the Agency will play a key role in ensuring Europe’s readiness for the challenges ahead,” said Kaja Kallas.

“The European Defence Agency is uniquely positioned to support Member States across the entire capability development cycle, and beyond. The Agency brings together the expertise, networks and insight needed to strengthen military cooperation, innovate and support Europe’s defence industry. I am both honoured and energised by my appointment and the challenges ahead. I look forward to working for the shared interests of our Member States and our Union — now more vital than ever,” said André Denk.

André Denk has been Deputy Chief Executive of the European Defence Agency since February 2023. In this role, he deputised for the previous Chief Executive on all matters of political significance and led EDA’s efforts on joint procurement for 155mm ammunition in support of Ukraine and/or for the replenishment of Member States’ stocks. 

Before joining EDA, he was Director Logistics of the EU Military Staff and was previously commander of the Joint School of Logistics in Germany.   
 
Throughout his military career, he undertook many international deployments under European Union, United Nations and NATO mandates - including in Bosnia and Herzegovina, Afghanistan, and as chief of staff of the EU Training Mission in Mali. 
 
Born in Rotthalmünster, Germany, in 1967, General Denk joined the German armed forces in 1986. He holds a diploma in mechanical engineering and in addition, graduated from the German Command and General Staff College as well as from the French General Staff College.

In addition to German, he is fluent in English, French, Serbian and Croatian.  
 
See full CV. 

Background

The European Defence Agency is composed of all 27 Member States of the European Union.

It was established through a Council Joint Action (2004/551/CFSP) on 12 July 2004. This action formalised the Agency's creation and its mandate to support EU Member States in developing their military capabilities. The Lisbon Treaty later enshrined the EDA's role within the EU's Common Security and Defence Policy (CSDP). 

EDA is the only European Agency whose Steering Board meet at Ministerial level. Its Steering Board, composed of all 27 Ministers of Defence, meets twice per year and is chaired by the Head of the European Defence Agency / HRVP Kaja Kallas. 

EDA saw its role and core missions refined and consolidated on the occasion of its long-term review. It acts as the intergovernmental defence nexus at EU level. 

Marine Le Pen eltiltó ítélete mindent felforgatott a francia politikában. Nemcsak a Nemzeti Tömörülésnek kell teljesen újraszervezni a politikáját, de ----> tovább olvasok!

The post Marine Le Pen elítélése mindent felforgatott appeared first on FRANCIA POLITIKA.

Souscrire une assurance automobile adaptée à la réalité de la vie militaire impose de prendre en compte plusieurs paramètres spécifiques. Cette démarche ne peut se résumer à une simple comparaison tarifaire, car les contraintes liées aux affectations, aux déplacements fréquents ou aux missions en zone sensible modifient les besoins classiques d’un assuré. La question centrale […]