Feed aggregator

Az amerikai szárazföldi haderő Németországban (Katterbach) állomásozó 12. Helikopterdandárjának harci helikopterei repülnek néhány héten keresztül az MH bakonyi lőtérkomplexumában a Saber Guardian 2025 gyakorlat keretében. 

2002, 2019 és 2021 után újra Apache-ok éleslövészetére kerül sor Magyarországon.

APG-78 Longbow radarral felszerelt AH-64E közelíti meg a "0"-pont melletti helikopterleszállót.

Amíg a lőtér felszabadul, közbejöhet egy hosszas járó hajtóműves vagy legalábbis APU-s várakozás. Egy ilyen végén rugaszkodik el és indul lőfeladatára ("firing table") ez a Covet.

Haladó repülésben dolgozik a 30 milis chain gun, hullanak az üres hüvelyek.

Gépágyúlövészet függeszkedésből.

Hydra indul a "0"-ponthoz közeli terepszakaszon...

...ez a 70 milliméteres lövészet meg már a Móroc-alatti célterületet veszi célba.

Még egy rakétalövészet oldalról és kissé távolabbról :-) 

Földközeli függeszkedésből nagyobb távolságra történő lövészet. A rakéták itt emelkedéssel kezdik pályájukat.

Már teljes sötétségben, a hosszú záridejű fotón az Apache repülési pályája és két tűzcsapása négy rakétával, valamint a rakéták pályájának kezdeti szakasza.

Töltött 19-es M261 indító elölről...(a középső négy csőből kilógó rakéták orr-részén látható "köldökzsinór" általában a résztöltet hordozására alkalmas változatokat jelöli, mint például a célmegjelölő Willie/Red Pete, vagy a MPSM illetve annak gyakorlója)

..és hátulról, mellette a szokásos négyes Hellfire indtón egy gyakorló rakéta árválkodik.

Zord

À peu près tout a été dit sur « L'Espoir Malgré Tout », le Spirou en quatre volumes d'Émile Bravo, publié récemment par les éditions Dupuis en « intégrale », et initié par son « Journal d'un Ingénu » (2008), qui situait l'histoire en 1939. On pourrait ici décider de faire comme à l'école : lister citations et situations pour illustrer le talent de l'auteur et tout ce qui en fait une œuvre formidable d'humanité. Mais il serait beaucoup plus simple de se demander ce qu'il n'y a pas.

Miközben a Saber Guardian keretében ismét külföldi harci helikopterek vendégeskednek Magyarországon, felmerül a kérdés, hogy a "kinetikus hatások kiváltása" tekintetében milyen szerep hárulhat a jövőben a forgószárnyasokra. A legfrissebb műveleti tapasztalatok szerteágazóak, pro és kontra; újonnan megjelent eszközkategóriák rontják a korábban biztos "piacot". A dolog úgy nem megy, mint régen, a rendszerben gondolkodás, pl. az UAS befűzése, a hálózatiság fontosabb, mint valaha. Temetni ezért talán mégis kissé elhamarkodott lenne a fedélzeti fegyverzet alkalmazására képes helikoptert, legyen az dedikált harci, vagy felfegyverzett többfeladatú (könnyű vagy közepes).

A rendkívül széleskörű és színes tapasztalati anyagok tudományos feldolgozása alapján a potenciális megoldások és módszertanok közül elvetendő:

-"Jurassic park" fenntartási koncepció

-"A vitéz harcoljon, ne helikoptert szereljen" politoplutokrettáns szösszenet

-Leállítom hogy visszahozhassam de minek típusú határozott, egyenes ívű képességfejlesztés

-Harci marci vagyok, de a munkaeszközömért nem harcolok attitűd

-A releváns pusztítóeszköz nélküli kinetikus hatás-illúzió abszurdumának jól megfontolt, elnyújtott fenntartása (platforméletciklussal összevetve szignifikáns időintervallumban, hogy eljöhessen a "már minek?" pillanat)

-DOTMLPFI, az meg mi? típusú tudatlanság (képességösszetevők biztosítása, te pupák)

-Összfegyvernemi kitekintésben a lomha, hatásterületet napok, hetek alatt váltani képes, ellenben legalább nagyfokú célpont- és hősgyártó képességet biztosító "kétdimenziós" eszközkategóriák aránytalan preferálása amúgy is illuzórikus atlanti buksisimi reményében

-Stb (lenne még, de minek).

Zord

Perdues entre le Mozambique, les Comores et Madagascar, on appelle « îles Éparses » les petites possessions françaises du sud-ouest de l'océan Indien héritées de la colonisation : les Glorieuses, Juan de Nova, Europa, et Bassas da India — cette dernière parfois submergée à marée haute. Elles ne sont pas habitées en permanence, sinon par une mini-escouade de soldats et un gendarme ou un agent de Météo-France, relevés toutes les six semaines…

Comment expliquer l'inertie de la Ligue arabe et son incapacité à faire face à la guerre à Gaza, l'un des événements parmi les plus sanglants de l'histoire récente du Proche-Orient ?

jQuery(document).ready(function($){$("#isloaderfor-rbycjo").fadeOut(300, function () { $(".pagwrap-rbycjo").fadeIn(300);});});

IPI and the Geneva Centre for Security Sector Governance (DCAF) cohosted an event on “Modular, Effective, and Sustainable? Leveraging Insights from Security Sector Governance to Shape Tomorrow’s Peace Operations” on June 3rd.

Recent discussions at the UN Peacekeeping Ministerial in Berlin emphasized the urgent need for more modular peace operations, improved mission effectiveness, and strengthened sustainability, particularly in the context of transitions and long-term peacebuilding. As the UN undertakes the review on the future of all forms of peace operations mandated by the Pact for the Future and undertakes efforts to shift toward more focused, adaptable models, key questions arise about how to reshape peace operations to meet today’s challenges.

Insights from peace operations’ support to security sector governance and reform (SSG/R) offer critical lessons. One concern is that modularity may lead to fragmented efforts, particularly if SSG/R continues to be treated as a stand-alone activity rather than a means to achieve broader strategic goals. DCAF’s recent study, “Review of Security Sector Reform Language in the Mandates of UN Peace Operations,” commissioned by Switzerland, highlights missed opportunities and recommendations to improve such efforts.

Opening Remarks:
Riccarda Chanda, Deputy Permanent Representative of Switzerland to the United Nations
Beatrice Godefroy, Deputy Director of DCAF – Geneva Centre for Security Sector Governance (virtual)

Speakers:
Vincenza Scherrer, Head of Policy Engagement, DCAF – Geneva Centre for Security Sector Governance
Daniel Prins, Chief of SSR Unit, UN Department of Peace Operations
Carole Baudoin, Security Sector Reform Chief, MINUSCA
David Haeri, Director, Division for Policy, Evaluation and Training, UN Department of Peace Operations

Closing Remarks:
Ed Caelen, Military Advisor, Permanent Mission of the Kingdom of the Netherlands to the United Nations

Moderator:
Jenna Russo, Director of Research and Head of the Brian Urquhart Center for Peace Operations, International Peace Institute

The post Modular, Effective, and Sustainable? Leveraging Insights from Security Sector Governance to Shape Tomorrow’s Peace Operations appeared first on International Peace Institute.

Tavaly novemberben ismét levegőbe emelkedett a hazai mentőrepülés egykori L-410-es repülőgépe. Nem saját erejéből tette ezt, egy daru emelte a magasba, hogy azután az Aeropark kiállított gépei között tegye le. A típus üzemeltetése a légimentésben, a magyar polgári repülés történetének egyik érdekes, kevéssé ismert fejezete, amelyre sok és változatos repülési feladat jutott.

A Magyarországon 1957-ben létrehozott mentőrepülésben hosszú évtizedekig merevszárnyú gépek is üzemeltek. Az L-410-est megelőzően olyan típusok repültek az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ), mint a Jak-12-es, az Aero-45-ös, az L-200 Morava vagy a szocialista érában beszerzett nyugati kakukktojás, a svájci Pilatus PC-6-os. A nyolcvanas évek második felére három Mi-2-es helikopter mellett két PC-6-os képezte a gépparkot.

[...] Bővebben!

A hazai katonai repülőhajózó képzés helyreállításának egyik, technikai összetevőjeként ma megérkezett Kecskemétre az Aero Vodochody Aerospace L-39NG (immáron Skyfox) haladó kiképző repülőgépek első szállítmánya (a leszállás sorrendjében: 142-0540, 144-0518, 141-0539) Kecskemétre. 

Titánék elfogták az új gépek hármas raját, és bekísérték Kecskemétre.  

Útvonal a gyár otthonából, Odolena Vodából az Alföldre.

Az érkezés örömteli pillanatai LHKE közelkörzetében :-)

A leszállás előtti rózsa analitikus megközelítésben, szintén az ADS-B Exchange jóvoltából.

Az első hazai leszállás utáni kigurulás 30-as irányba.

Immár "kötelező" az érkezéskor a tűzoltókocsis locsolás.

MiG-15 és Il-28 a háttérben, jó helyen járunk :-)

Mindhárman a NATO-hangárral szemközi zónában.

Pillantás az első...

...és a hátsó kabinba. Az NG-ben, magasabban ül az oktató, mint az eredeti Albán, de műszerfal tetején azért jól jön egy HUD repeater, ami persze szintén többfunkciós.

A múltba vezető vaskos kötelék. Fotók előző Albáinkról a bázis bejáratával szemközti Pilóta Presszóból (ismeretlen szerző)

Zord

Irán: Feszültségek és diplomáciai tárgyalások májusban

2025 májusában Irán és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok továbbra is feszültnek bizonyultak, miközben a két ország ötödik alkalommal ült tárgyalóasztalhoz Rómában, hogy megoldást találjanak Teherán gyorsan fejlődő nukleáris programjára. Az ománi közvetítők szerint a tárgyalások során „némi, de nem meggyőző előrelépés” történt, különösen az urándúsítás kérdésében, amely továbbra is a fő vitapont maradt. Az Egyesült Államok a dúsítás teljes leállítását követeli, míg Irán ragaszkodik ahhoz, hogy fenntartsa ezt a tevékenységet saját területén. A tárgyalások során felmerült egy regionális uránellátási konzorcium létrehozásának ötlete is, amely segíthetne áthidalni a nézetkülönbségeket.

Irán vezetői, köztük Ali Hamenei legfelsőbb vezető, határozottan elutasították az Egyesült Államok azon követelését, hogy állítsák le az urándúsítást, „nonszensznek” nevezve azt. Hamenei hangsúlyozta, hogy Irán nem vár mások engedélyére nukleáris tevékenységei folytatásához.

A tárgyalások során Donald Trump amerikai elnök arra kérte Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy halassza el az esetleges katonai akciókat Irán ellen, hogy több időt biztosítsanak a diplomáciai megoldásra. Trump szerint a megállapodás „nagyon közel” van, és elkerülhető lenne egy jelentős konfliktus.

A feszültségek közepette Irán május 4-én bemutatta új, szilárd hajtóanyagú ballisztikus rakétáját, a „Qassem Basir”-t, amely legalább 1 200 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, és képes elkerülni az ellenséges rakétavédelmi rendszereket. A rakéta bemutatása figyelmeztetésként szolgált az Egyesült Államok és Izrael számára, hogy bármilyen támadás esetén Irán kész válaszlépéseket tenni. 

Eközben Irán végrehajtotta Pedram Madani kivégzését, akit Izrael javára végzett kémkedésért ítéltek halálra. Madani volt a harmadik személy 2025-ben, akit ilyen vádak alapján végeztek ki, miközben az emberi jogi szervezetek aggodalmukat fejezték ki a kivégzések növekvő száma miatt az országban. 

A hónap során Irán és az Egyesült Államok közötti tárgyalások folytatódtak, de a megállapodás kilátásai továbbra is bizonytalanok maradtak, miközben a regionális és nemzetközi feszültségek tovább fokozódtak.

Szíria: Májusi diplomáciai áttörés és gazdasági újrakezdés a szankciók enyhítésével

2025 májusában Szíria jelentős diplomáciai és gazdasági változásokon ment keresztül, amelyek új fejezetet nyitottak az ország történetében.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió bejelentette a hosszú ideje fennálló szankciók enyhítését, ezzel támogatva Szíria újjáépítését és politikai átmenetét. Az amerikai kormány hat hónapos mentességet adott a 2019-es Caesar-törvény szankciói alól, lehetővé téve a gazdasági kapcsolatok részleges helyreállítását. Ezzel párhuzamosan az EU is feloldotta a legtöbb gazdasági szankciót, miközben célzott intézkedéseket vezetett be azok ellen, akik felelősek az Alawita civilek elleni támadásokért. Ezek a lépések elősegítik Szíria gazdasági fellendülését és a nemzetközi közösséggel való kapcsolatok normalizálását.

Diplomáciai szinten is jelentős előrelépések történtek. Donald Trump amerikai elnök május 14-én találkozott Ahmad al-Sharaa szíriai elnökkel Rijádban, ami az első ilyen szintű találkozó volt a két ország vezetői között 25 év után. Ezt követően május 29-én Tom Barrack, az Egyesült Államok szíriai különmegbízottja megnyitotta a régóta zárva tartott amerikai nagyköveti rezidenciát Damaszkuszban, jelezve a kétoldalú kapcsolatok javulását.

A gazdasági újjáépítés terén is pozitív fejlemények történtek. Egy amerikai, török és katari cégekből álló konzorcium bejelentette, hogy négy gázturbinát és egy naperőművet épít Szíriában, összesen 5 000 megawatt kapacitással. Ez a projekt várhatóan helyreállítja az ország háborúban megrongálódott elektromos hálózatának több mint 50%-át, és munkahelyeket teremt a helyi lakosság számára.

A humanitárius helyzet javítása érdekében a szíriai kormány és a kurd hatóságok megállapodást kötöttek az al-Hol menekülttáborban élő szíriai állampolgárok hazatelepítéséről. Ez a lépés elősegíti a társadalmi reintegrációt és csökkenti a táborban uralkodó rossz körülményeket.

Ugyanakkor a biztonsági helyzet továbbra is kihívásokkal teli. Május 18-án robbanás történt egy rendőrőrsön Al-Mayadeen városában, amelyben legalább három ember életét vesztette. Ez az incidens emlékeztet arra, hogy a stabilitás még törékeny, és további erőfeszítésekre van szükség a béke fenntartása érdekében.

Összességében 2025 májusa fordulópontot jelentett Szíria számára, ahol a diplomáciai nyitás és a gazdasági újjáépítés reményt ad a hosszú évek óta szenvedő lakosságnak.

Libanon: Májusi politikai és biztonsági fejlemények a háború utáni újjáépítés árnyékában

2025 májusában Libanon több jelentős politikai és biztonsági eseményt élt meg, amelyek meghatározhatják az ország jövőjét a 14 hónapos Izrael–Hezbollah háborút követően.

Önkormányzati választások és Hezbollah támogatottsága

Május 24-én befejeződtek az ország első önkormányzati választásai közel egy évtized után. A választások különösen dél-Libanonban voltak jelentősek, ahol Hezbollah és szövetségese, az Amal mozgalom dominálták a szavazást, számos településen ellenfél nélkül nyerve. A választások során a lakosok, köztük a háborúban megsérült Hezbollah tagok is, kifejezték elkötelezettségüket a „ellenállás” iránt. A libanoni kormány több mint 11 milliárd dollár nemzetközi támogatást keres az újjáépítéshez, a Világbank becslései szerint. 

Izraeli légicsapások és a tűzszünet megsértése

Annak ellenére, hogy 2024 novemberében tűzszünetet kötöttek, Izrael májusban több légicsapást hajtott végre dél-Libanonban, amelyek során legalább egy civil meghalt és több megsebesült. Az izraeli hadsereg szerint a támadások célja Hezbollah infrastruktúrájának megsemmisítése volt, válaszul a csoport állítólagos tűzszünet megsértéseire. A libanoni kormány elítélte ezeket a támadásokat, hangsúlyozva, hogy azok veszélyeztetik az ország stabilitását és a közelgő választások biztonságát. 

Palesztin fegyveres csoportok lefegyverzése

Május 21-én Joseph Aoun libanoni elnök és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke megállapodtak abban, hogy a palesztin frakciók nem használják Libanont Izrael elleni támadások kiindulópontjaként, és hogy minden fegyvert a libanoni állam ellenőrzése alá vonnak. Ez a lépés célja a libanoni szuverenitás megerősítése és a nem állami fegyveres csoportok tevékenységének korlátozása. 

Ezek az események azt mutatják, hogy Libanon továbbra is kihívásokkal néz szembe a politikai stabilitás és a biztonság terén, miközben próbálja helyreállítani gazdaságát és megerősíteni állami intézményeit a háború utáni időszakban.

A Közel-Kelet, 2025. május – 1. rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Szudán lángokban: kolerajárvány, dróntámadások és segélyválság a háború árnyékában

2025 májusában Szudánban tovább mélyült a humanitárius válság, miközben a hadsereg és a Rapid Support Forces (RSF) közötti konfliktus súlyos következményekkel járt az ország infrastruktúrájára és lakosságára nézve.

A hónap elején a szudáni hadsereg bejelentette, hogy teljesen visszafoglalta Kartúm államot az RSF-től. Azonban a fővárosban az infrastruktúra romokban hever: az elektromos hálózat és a vízellátás összeomlott, a kórházak kifosztottak vagy megsemmisültek. A vízhiány és a rossz higiéniai körülmények következtében kolerajárvány tört ki, amely két nap alatt legalább 70 ember halálát okozta, és több mint 2 000 fertőzést regisztráltak. 

A konfliktus hatásai nem korlátozódtak Kartúmra. Az RSF dróntámadásokat hajtott végre Port Szudán ellen, amely korábban viszonylagos biztonságot nyújtott és a kormány ideiglenes székhelyeként szolgált. A támadások során üzemanyag-raktárak és elektromos létesítmények is megsérültek, ami áramkimaradásokat és vízhiányt eredményezett.

A nemzetközi közösség aggodalmát fejezte ki a helyzet súlyosbodása miatt. Az ENSZ Világélelmezési Programja elítélte az RSF által humanitárius létesítmények ellen elkövetett támadásokat, hangsúlyozva, hogy az ilyen cselekmények tovább súlyosbítják az élelmiszerhiányt és az éhínséget, amely már több millió embert érint az országban.

A szudáni kormány új szabályozásokat vezetett be, amelyek előírják, hogy minden segélyszervezetnek regisztrálnia kell a Humanitárius Segélybizottságnál. A segélymunkások attól tartanak, hogy ez a lépés akadályozza a segélyek eljuttatását a rászorulókhoz, és tovább súlyosbítja a már amúgy is kritikus élelmiszerhiányt.

A konfliktus következtében eddig több tízezer ember vesztette életét, és több mint 13 millióan kényszerültek elhagyni otthonaikat, ami a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságát eredményezte.

Szomália: Öngyilkos merénylet a mogadishui katonai toborzóközpontnál – legalább 13 halott, 21 sebesült

2025. május 18-án reggel öngyilkos merénylő robbantotta fel magát a Damaanyo katonai toborzóközpontnál, Mogadishu Hodan kerületében. A támadásban legalább 13 ember vesztette életét, köztük fiatal újoncok és civil járókelők, míg több mint 20-an megsérültek. A merénylő a jelentkezők sorában robbantotta fel magát, amikor több száz fiatal várakozott a toborzásra. A helyszínen szemtanúk szerint a robbanás után káosz alakult ki, és számos holttest hevert a földön.

A támadást az al-Shabaab terrorszervezet vállalta magára, amely már több mint egy évtizede folytat fegyveres harcot a szomáliai kormány ellen. A csoport célja, hogy saját, szigorú iszlám törvényeken alapuló rendszert vezessen be az országban. A Damaanyo bázis elleni merénylet hasonlít a 2023-as Jaalle Siyaad katonai akadémia elleni támadáshoz, ahol 25 katona halt meg.

A támadás után a szomáliai hadsereg lezárta a környéket, és megkezdte a sebesültek kórházba szállítását. A merényletet követően a közösségi médiában felháborodás hullámzott végig, különösen amiatt, hogy a robbanás után nem sokkal a miniszterelnök pártja ünnepi rendezvényt tartott Mogadishuban. Sokan ezt érzéketlenségnek és a biztonsági helyzet súlyos alábecsülésének tekintették.

A nemzetközi közösség, köztük az Arab Parlament, Egyiptom, Jordánia, Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is elítélte a támadást, és támogatásukról biztosították Szomáliát a terrorizmus elleni harcban.

Ez a merénylet ismét rámutatott Szomália biztonsági kihívásaira, és arra, hogy az al-Shabaab továbbra is jelentős fenyegetést jelent az ország stabilitására és a béke megteremtésére irányuló erőfeszítésekre.

Kongói Demokratikus Köztársaság: Joseph Kabila volt elnök megjelenik Goma városában a lázadók ellenőrzése alatt

2025. május 29-én Joseph Kabila, a Kongói Demokratikus Köztársaság volt elnöke, nyilvánosan megjelent Goma városában, amely jelenleg az M23 lázadócsoport ellenőrzése alatt áll. Ez volt az első nyilvános szereplése azóta, hogy a kongói hatóságok megfosztották mentelmi jogától egy hazaárulási vizsgálat keretében. Kabila, aki 2001 és 2019 között vezette az országot, 2023 óta önkéntes száműzetésben élt, és csak 2025 áprilisában tért vissza Gomába. 

A kormány azzal vádolja Kabilát, hogy támogatja a Ruanda által támogatott M23 lázadókat, akik elfoglalták az ország keleti részén fekvő két nagyvárost. Az igazságügyi miniszter, Constant Mutamba szerint a vádak között szerepel hazaárulás, háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és részvétel egy felkelésben.

Gomában Kabila vallási vezetőkkel találkozott, köztük Joel Amurani püspökkel, aki elmondta, hogy Kabila kifejezte vágyát a béke helyreállítására a térségben. Amurani hozzátette, hogy arra kérték Kabilát, játsszon közvetítő szerepet, mivel korábban is az ország egységéért dolgozott. 

A kongói szenátus nemrégiben megszavazta Kabila élethosszig tartó mentelmi jogának megvonását, bár hivatalos vádemelés még nem történt. Hubert Masomeko politikai elemző szerint ez a helyzet veszélyes patthelyzetet teremt a kormány és Kabila között, és Kabila megjelenése politikai ellenlépésként értelmezhető Kinshasa intézkedéseire. 

Ez az esemény tovább bonyolítja a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén fennálló biztonsági helyzetet, ahol az M23 lázadócsoport és más fegyveres szervezetek tevékenysége súlyos humanitárius válságot idézett elő.

Burkina Faso: Több mint 100 halott egy dzsihadista támadásban az ország északi részén

2025 májusában Burkina Faso északi részén több mint 100 ember, főként katonák vesztették életüket egy összehangolt dzsihadista támadás során. A támadást az al-Káida szövetségese, a Jama’at Nasr al-Islam wal-Muslimin (JNIM) hajtotta végre, célba véve több helyszínt, köztük a stratégiai jelentőségű Djibo városát és annak katonai bázisát. A helyi források és segélyszervezetek szerint a JNIM nyolc különböző településen indított támadást, hogy meggyengítse Burkina Faso légierejét. A támadók sikeresen elfoglalták Djibo ellenőrzőpontjait, mielőtt megtámadták a katonai táborokat. Elemzők megjegyezték, hogy a nemzeti erők ezúttal nem kaptak légi támogatást, ami szokatlan az ilyen jellegű támadásoknál. 

Burkina Faso, amelyet jelenleg katonai junta irányít, továbbra is az egyik leginkább érintett ország Afrika Száhel-övezetében a dzsihadista erőszak, a gyenge biztonság és a politikai instabilitás miatt. Az országban 2022-ben két puccs is történt, és a biztonsági helyzet továbbra is súlyos, mivel a terület közel fele kormányzati ellenőrzésen kívül esik.

Elemzők kritizálták a junta azon stratégiáját, hogy civil milíciákra támaszkodik, mivel ez fokozhatja az etnikai feszültségeket. A JNIM növekvő ereje és szabad mozgása Burkina Faso területén tovább súlyosbítja az ország biztonsági kihívásait.

Ez a támadás ismét rámutatott arra, hogy a dzsihadista csoportok milyen mértékben képesek veszélyeztetni a régió stabilitását, és hogy a nemzetközi közösségnek sürgős lépéseket kell tennie a helyzet kezelése érdekében.

A Afrika-hírfigyelő, 2025. május – 1. rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az elmúlt két hétben zajlott a Dunántúlon, pápai bázissal - az Európai Védelmi Ügynökség kezdeményezte, de azóta saját lábra állt - Többnemzeti Helikopter Képzési Központjának (MHTC) keretrendszerében, a Helikopteres Gyakorlati Program (HEP) modul részeként a Fire Blade 2025 forgószárnyas hadgyakorlat. A magyar házigazdákon kívül Ausztria, Svájc, Szlovákia és Szerbia képviseltette magát (megjegyzem, nekem speciel geopolitikailag is teccccik ez a sor...). A program évek óta az MH legfontosabb helikopterharcászati/műveleti képzési és tudásforrása. Bár a szeszélyes áprilisi májusi időjárás sajnos meghiúsította a szervezők lőtéri sajtónapra tett kísérletét (igencsak hasznos pápai statikussal kárpótoltak minket, amiért köszönet), a Blade sorozat idei tagja szokás szerint így is nagyon érdekesnek és tanulságosnak bizonyult a "látni akarók" számára.

Apró pont az égen, ami lát, és "leadja a szót". A gyakorlatra tökéletesen megfelel, a valóságban, így a szomszédban zajló háborúból is tudjuk, itt egy drón orbitnak lenne helye, nem egy közepes helikópáternek. De érezzük és méltányoljuk az innovációt, és egy tiszteletbeli Misty FAC-A csgn-t is megszavazunk a nagy elődök emlékére.

Egy TTH és egy SOF Pápán, földi takarókkal fedett szenzortornyaikkal.

A "hangárpartin" részt vett 80-as SOF 15 inches "varázsgömbje".

Ez már egy másik őrszem az égen, az elnyűhetetlen osztrák Pilatus PC-6-os...

...mely szintén tekintélyes szenzortornyot hordoz a hasa alatt...

...és dedikált operátori munkahely is van a fedélzetén. Ám ebben a műfajban a védett, lehető legnagyobb hatótávú lesugárzás a legfontosabb...hogy lényegében overhead, a SAM envelope közepén ne kelljen drága emberéleteket kockáztatni. Komolyra fordítva a szót, a 21. század harmadik évtizedében mindkét platformot és az FB25-ön játszott ilyetén szerepüket "drone surrogate" angolszász terminológiával illethetjük. Azaz "itt roppant hasznos, de".  

A légvédelem elnyomása (SEAD) lehet a repülőkötelék, így a helikopter COMAO kijelölt, illetve támogató erőinek feladata, de azt meg is oszthatják a szárazföld megfelelő eszközeivel, így a tüzérséggel is. Itt menetben a tüzér alegység PzH 2000 önjáró tarackja és Gidránja...

...itt pedig már tüzelőállást foglalva, SEAD célú tüzet vált ki, "jobb későn mint soha" jeligére.

A Gripenek gépágyújukkal tovább puhítják a szállító helikopterek leendő leszállási zónájának (LZ) környékét. Mondhatjuk, hogy a tüzérségi SEAD megnyithatja egy ilyen mozzanat előtt az utat, de valószínűleg akkor járunk el helyesen, ha az ilyen hatásokat inkább a lehető legnagyobb távolságból váltjuk ki, PGM-el. Stand-off fegyver híján a megfelelő eljárást (földközeli ingress és toss) választva a meglévő "direct attack" fegyverzeti eszköz maximális dobási távolságának eléréséhez (lásd Ukrajna). 

További puhításhoz érkezik a magyar-szerb vegyes felfegyverzett H145M géppár a várakozási légtérbe.

A FAC-A először a szenzortornyos, L80-07 rakétakonténeres szerb gépet hívja be... 

...mely Sz-8-as nem irányított rakétákkal dolgozik. Az éles helyzet itt is földközeli (NOE) berepülést és ugrásból hajítást követelne meg a hordozó maximális túlélőképessége érdekében. Az MWS és az automatikus (reaktív) infracsapda kivetés csak extra biztosítás, nem megoldás, pláne nem garancia önmagában. 

A sorozat első kettő rakétája, az elől lévő a hajtómű kiégését követően, a hátsó éppen égésvégi pillanatban.

Másodiknak jön be NC612-el, EOS nélkül a húszas MP-nk...

...hogy jó közelről, 20 milliméteres lövedékekkel szórja meg a célterületet. 

Ugyanaz a két gép (a magyar 20-as és a szerb 14503-as) , immár a pápai hangárban egymás mellett.

A számunkra idén legérdekesebb, immár éleslövészeten is látott "szerszám", az L80-07, melyhez az eredeti orosz mellett saját gyártású Sz-8-asokat is használ déli szomszédunk.

A hangár előtt az HForce rendszerrel felszerelt H145M irigylésre méltó flexibilitását mutatja be az többcélú (MP) konfigurációban érkezett, de immár könnyű többfeladatúként (LUH) hasznosított szerencsés 13-as.

Háttérben a pétihegyi mérőtorony, magyar TTH vezeti az LZ-re a szállítóhelikopterek első kötelékét...

...melynek része egy osztrák (korszerűsített) AB212 és a közelbiztosítást végző Kiowa is...

...valamint egy svájci Cougar, itt már csak pár méterre a földet éréstől.

Ez már az egress, azaz a célterület elhagyása. Az osztrák indiánok mögött a "0"-ponti célterület ég a párhuzamosan zajló szárazföldi gyakorlat eredményeként.

A köteléket egy Medevac gép követi, ezúttal egy eperjesi Black Hawk képében.

Egy újabb vegyes géppár a várakozási légtérben: magyar H145M és osztrák Black Hawk.

Először a magyar gép vereti MAG-jával a célterületet...

...majd Winchester után húz el a fotós mellett...

...kifelé menet, hátulról jól láthatóvá téve a doorgunner fegyverét.

Aztán a Bundesheer S-70-ese következik...

...szintén 7,62-es tüzet zúdítva a körös-hegyi lőtérrészre.

Kompozíció Black Hawk-kal, az éleslövészetet jelző piros zászlóval és JTAC-kel.

Panorámakép a második, az elsővel megegyező szállítókötelék távozásáról.

Zord

Szudán: A főváros visszafoglalása és az ország szétszakadásának veszélye

2025 márciusában a Szudáni Fegyveres Erők (SAF) jelentős előretörést értek el a főváros, Kartúm visszafoglalásában, amelyet korábban a Rapid Support Forces (RSF) félkatonai szervezet tartott ellenőrzése alatt. Március 21-én a SAF visszafoglalta az elnöki palotát, majd néhány nappal később a nemzetközi repülőteret és több stratégiai pontot is, mint például a Központi Bank és a hírszerzés főhadiszállása. A SAF vezetője, Abdel Fattah al-Burhan tábornok bejelentette: „Kartúm szabad.”

Ezzel párhuzamosan az RSF és szövetségesei bejelentették egy „békés és egységes” kormány megalakítását az általuk ellenőrzött területeken, különösen Darfúrban és Dél-Szudán egyes részein. Az Afrikai Unió figyelmeztetett, hogy ez a lépés veszélyezteti Szudán területi egységét, és felszólította a nemzetközi közösséget, hogy ne ismerjen el semmilyen párhuzamos kormányt.

A konfliktus 2023 áprilisa óta több tízezer ember életét követelte, és több mint 12 millióan kényszerültek elhagyni otthonaikat. A márciusi események, beleértve az RSF által elkövetett etnikai alapú támadásokat és az ENSZ-konvojok elleni akciókat, tovább mélyítették az ország humanitárius válságát.

Szerző: Németh Merse

Ásványkincs-megállapodás a KDK és az USA között

A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) külügyminisztere, Thérèse Kayikwamba Wagner szerint tervben van egy az ország kritikus fontosságú ásványkincseire vonatkozó megállapodás az Amerikai Egyesült Államokkal. Pontos részleteket egyelőre nem közöltek, de az USA külügyminisztériuma is jelezte, hogy Washington nyitott az alkura.

A tárgyalások még február 8-án kezdődtek, miután a Ruanda által támogatott M23 lázadócsoport elfoglalta a KDK keleti részén található Észak-Kivu tartományt, majd később Dél-Kivu is a kezükre került és a fővárost, Kinshasát is fenyegetik. Az ásványkincsekért cserébe Félix Tshisekedi kongói elnök katonai segítséget kér az Egyesült Államoktól, mivel egyedül képtelen féken tartani a lázadókat, akiket nagyjából 4000 ruandai katona is segít a harcokban. Ruandát ezért ugyan hivatalosan elítéli a nemzetköz közösség, de valódi diplomáciai nyomást eddig még nem gyakorolt rá, mivel Paul Kagame elnök fontos szövetségese sok nyugati országnak.

A KDK-ban található a föld igazolt kobalt-készleteinek majdnem 50%-a, emellett rézben, ónban, tantálban, gyémántban és lítiumban is rendkívül gazdag – Ruanda részben emiatt támogatja az M23 műveleteit az országban. Ezen anyagok elengedhetetlenek többek között az ötvözetekhez, akkumulátorokhoz, mikrochipekhez vagy a zöld-energiára való átálláshoz. Emiatt rendkívül értékesek, a bányászatuk azonban káros a környezetre, ezért sok ország igyekszik a saját határain kívül érdekeltséget szerezni a kitermelésükben.

Szerző: Rózsa Sándor

Elefántcsontpart: Álhírek és politikai feszültségek a választások előtt

2025 májusában Elefántcsontparton puccsról szóló álhírek terjedtek el, amelyek pánikot keltettek az országban. A közösségi médiában megosztott videók és bejegyzések szerint katonai járművek vonultak az utcákon, és lövések hallatszottak Abidjanban. A kormány gyorsan cáfolta ezeket az állításokat, és az ország információbiztonsági ügynöksége (ANSSI) kijelentette, hogy ezek az álhírek egy szándékos és koordinált dezinformációs kampány eredményei.

A politikai feszültségek hátterében Tidjane Thiam, az ellenzéki Demokrata Párt (PDCI) vezetőjének kizárása áll a közelgő választásokból. Thiamot kettős állampolgársága miatt zárták ki, bár ő már lemondott francia állampolgárságáról. A döntést politikai indíttatásúnak tartja, és fellebbezett ellene. Thiam május 12-én lemondott pártelnöki posztjáról, de két nappal később újraválasztották.

Az ország történelme során már tapasztalt választási erőszakot, különösen a 2010-es választások után, amikor több ezer ember vesztette életét. A jelenlegi helyzet aggodalomra ad okot a nemzetközi közösség számára is, mivel a választások előtti instabilitás veszélyeztetheti az ország demokratikus fejlődését.

Szerző: Németh Merse

Gabon újra tagja az Afrikai Uniónak

Brice Oligui Nguema elnök április végi beiktatása után az Afrikai Unió feloldotta a Gabonra kivetett szankcióit és visszavette tagjai közé. Az ország tagságát még 2023 augusztus 31-én függesztették fel, egy nappal azután, hogy a most frissen beiktatott elnök katonai puccs keretei között megdöntötte elődje, Ali Bongo Ondimba hatalmát.

Ali még 2009-ben került hatalomra apja, Omar Bongo halála után, aki 1967-óta uralta az országot. Gabon, bár rendkívül gazdag olajban, mangánban és vasércben, a bányák nagyrészt külföldi kézben vannak, a bevételek pedig a Bongo-családot és az ő embereiket gazdagították, míg a lakosság körülbelül 40%-a a szegénységi küszöb alatt élt. A választásokat – már ha éppen voltak – rendszerint elcsalták, ez történt 2023. augusztusában is, emiatt döntött úgy Nguema, a Gaboni Köztársasági Őrség tábornoka, hogy erőszakkal ragadja magához a hatalmat. Az ENSZ, Franciaország és az Afrikai Unió is elítélték a cselekedetet, a nép azonban ujjongva fogadta a katonákat.

Nguema ezután egy legfeljebb 2 éves átmeneti időszakot hirdetett, amit sok hadúrral ellentétben be is tartott, idén április 12-én nemzetközi megfigyelők által ellenőrzött választást tartottak az országban, amit a tábornok fölényesen megnyert, viszonylag magas részvételi arány mellett. Azzal, hogy egy katona került az állam élére egyesek szerint sérül a demokratikus civil kontroll elve, a nép azonban elégedettnek tűnik, a szankciók felfüggesztésével tovább javulnak az ország gazdasági lehetőségei és Gabonnak a Száhel-övezetnél lényegesen kevesebb biztonsági kihívással kell szembenéznie, ami bizakodásra adhat okot.

Szerző: Rózsa Sándor

Szomália: fokozódó erőszak és politikai feszültségek 2025 tavaszán

2025 márciusában és áprilisában Szomáliában jelentősen fokozódott az erőszak, különösen az al-Shabaab fegyveres csoport tevékenysége miatt. Március 11-én az al-Shabaab fegyveresei megtámadták a Qahira Hotelt Beledweyne városában, ahol kormányzati tisztviselők és törzsi vezetők gyűltek össze. A támadásban több mint 10 ember vesztette életét.

Március 18-án robbanás történt Mogadishuban, nem sokkal azután, hogy Hassan Sheikh Mohamud elnök konvoja elhaladt a helyszínen. Az al-Shabaab vállalta a felelősséget a merényletkísérletért.

Áprilisban az al-Shabaab több stratégiai jelentőségű támadást hajtott végre. Április 16-án a csoport bejelentette, hogy elfoglalta Adan Yabaal városát, bár a szomáliai hadsereg ezt cáfolta.

Április 24-én az al-Shabaab harcosai megpróbálták elfoglalni a Wargaadhi városában található katonai bázist. A kormány szerint több mint 40 támadót öltek meg, és sikerült megvédeni a bázist.

Ezek az események rávilágítanak a szomáliai biztonsági helyzet törékenységére és az al-Shabaab folyamatos fenyegetésére.

Szerző: Németh Merse

Mauritánia: Tömeges migránskitoloncolások és nemzetközi felháborodás

2025 tavaszán Mauritánia nagyszabású kitoloncolási kampányt indított, amely során több ezer nyugat-afrikai migránst – köztük szenegáliakat, maliakat, togóiakat és nigériaiakat – utasítottak ki az országból. A razziák főként Nouakchott és Nouadhibou városait érintették, ahol a hatóságok piacokon, buszállomásokon és lakónegyedekben tartóztatták le az embereket. A beszámolók szerint sokakat otthonaikból hurcoltak el, gyakran erőszakos módon, és még személyes tárgyaikat, például mobiltelefonjaikat is elkobozták.

A kitoloncolások hátterében egy új bevándorlási törvény áll, amely minden külföldi állampolgár számára tartózkodási engedély beszerzését írja elő. Korábban a régió több országával fennálló kétoldalú megállapodások lehetővé tették az állampolgárok szabad mozgását, de ezek a változások megszüntették ezt a gyakorlatot.

A szomszédos országok, különösen Szenegál és Mali, élesen bírálták Mauritánia intézkedéseit, xenofóbiával vádolva az országot. A szenegáli parlament egyik tagja például „idegengyűlölőnek” nevezte a kitoloncolásokat, és vizsgálatot sürgetett az ügyben.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a kitoloncolási kampány felerősítette a fekete mauritániai közösségek félelmeit, akik történelmileg is elszenvedői voltak az etnikai alapú megkülönböztetésnek és kitelepítéseknek. Jogvédők szerint a jelenlegi intézkedések emlékeztetnek az 1989-es eseményekre, amikor több tízezer fekete mauritániait toloncoltak ki az országból.

A nemzetközi közösség aggodalmát fejezte ki a történtek miatt, és felszólította Mauritániát, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat és biztosítsa a migránsok méltóságát.

Szerző: Németh Merse

Szerkesztette: Németh Merse

A Afrika-hírfigyelő, 2025. március-április bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

European Union Member States have approved 11 new projects under the Permanent Structured Cooperation (PESCO) in the sixth and final wave of the initial phase of the framework. These projects, which involve 19 Member States, aim to strengthen defence cooperation and capability development. 

The sixth wave of PESCO projects cover a wide range of needs, from broader strategic areas such as air and missile defence and cyber doctrine to more specific applications such as soldier systems and field medical facilities. Member States are also addressing key shortfalls by introducing unmanned aerial systems, improving interoperability through equipment standardisation, and boosting protection of vital undersea infrastructure. For more details of projects coordinated by Germany, Finland, France and Italy, please see here.  

Germany (coordinating Member State) 

• Joint European Electromagnetic Warfare Convergence Initiative (JEEWCI) 
• Substitute for Lead in Infantry Ammunition (SLIA) 
• Common Handheld Optronic Interface (CHOI) 
• Infantry Navigation without GNSS (InfNav without GNSS)
• Future (unmanned) Air-to-Air Refuelling Capability 
• Unmanned Air Transport of Injured Soldiers (UNATIS) 
  
  

France (coordinating Member State) 

• Modular Seabed Vessel (MSV)
• Medical Treatment Facility Role 2 Forward – Capability Development (MTF R2F–CD) 
  
  

Finland (coordinating Member State) 

• Quantum Enablers for Strategic Advantage (QUEST)
  
  

Italy (coordinating Member State) 

• Directed Energy Systems (DES) 
• Next Generation Dismounted Soldier System (NGDSS) 
  
  

From 2018 to 2025, PESCO has generated a total of 83 collaborative projects spanning the five operational domains of land, maritime, air, space and cyber. Eight have now closed, with 75 still ongoing. The projects have ranged from protecting space assets to monitoring undersea infrastructure. The European Defence Agency (EDA), which is part of the PESCO secretariat, believes the projects encourage a shared, intergovernmental approach to defence planning. All 26 participating Member States have taken part in various initiatives, working together to address capability gaps and fulfil their more binding commitments set out in PESCO. 

Compared to when the framework was first launched in December 2017, the second phase of PESCO (2025–2029) will take place in a much more dynamic and challenging security environment. Given Russia’s war of aggression in Ukraine, there is now an urgent need to close capability gaps, especially those that cannot be met by a single country alone. In response to this, in November 2024, Ministers of Defence signed four letters of intent to work together on key capability areas highlighted in the most recent Coordinated Annual Review on Defence (CARD) report. CARD gives an overview of Member States’ defence plans and serves as a basis for deciding potential joint projects.  

The letters of intent focused on: Integrated Air and Missile Defence, Electronic Warfare, Loitering Munitions, and the European Combat Vessel. These initiatives, particularly those with a long-term focus, are strong candidates to become future PESCO projects. 

Existing tools such as the European Defence Fund (EDF), which co-finances multinational defence projects using money from the EU’s long-term budget, will continue to support PESCO projects, while discussions held at the European Council of EU leaders in February 2025 have built political momentum and given clearer direction to the EU’s defence ambitions. 

Looking ahead, the new projects also consider future defence challenges, such as the impact of quantum technologies and ensuring reliable access to ammunition. 

The Permanent Structured Cooperation (PESCO) is a legally binding initiative within the European Union's Common Security and Defence Policy (CSDP). It aims to deepen defence cooperation among participating EU Member States, enhancing the EU's capacity to act as a security provider. All Member States except Malta are part of PESCO. 

Participation in PESCO is voluntary but entails binding commitments, including increasing defence spending, harmonising requirements, and pooling resources in defence equipment acquisition, research, and utilisation. EDA, along with the European External Action Service (EEAS) and the EU Military Staff (EUMS), is part of the PESCO secretariat, facilitating project implementation and ensuring coherence with other EU defence initiatives.  

Through collaborative projects, PESCO seeks to enhance interoperability and effectiveness of forces, strengthen Europe’s industrial and technological base, and ultimately increase the overall security of European citizens.  

Hogy viszonyul más nagyhatalmak afrikai mozgásaihoz? Változott a stratégia a katonai kiszorulás hatására (igen)? Milyen befolyása maradt a galloknak, mivel ----> tovább olvasok!

The post Na de mit csinál Franciaország Afrikában? appeared first on FRANCIA POLITIKA.

„Justice has been done”. 14 évvel ezelőtt hangzott el ez a mondat Obama elnök szájából. Hogy pontosan mire irányult az igazságszolgáltatás, az egyszerű.
2011. május 2. Abbotabad, Pakisztán: hajnalban 1 óra körül az Egyesült Államok Haditengerészetének különleges erői likvidálták a 2001. szeptember 11-i tragikus eseményekért felelős terrorszervezet fejét; Osama bin Laden-t. Halálával azonban a terrorizmus nem szűnt meg és utódok mindig akadnak, akik bin Laden emlékét immár a szívükben dédelgetve tartják fenn és vezetik az al-Kaida-t.
A legtöbb valamire való terrorszervezet alapját nem pusztán a nyers erőszak, hanem a mögötte húzódó ideológia alkotja, amely egyúttal a szervezet identitását is meghatározza, ezért muszáj szót ejtenünk erről. Az al-Kaida esetében (a szunnita iszlámon belül) ez az ideológia leginkább a szalafita dzsihadizmus (salafi jihadism), mely inkább mondható ideológiának, semmint vallásnak. Gilles Kepel leírásában ez a szélsőséges iszlám paradigma „a szent szövegek legszorosabb szó szerint vett tisztelete a dzsihád iránti abszolút elkötelezettséggel párosulva”. A szalafita dzsihadisták célja, hogy felhívják a muzulmánok figyelmét arra, hogy vallásuk hanyatlóban van, ráadásul folyamatos támadások és megaláztatások érik őket. Muhammad Abd al-Salam Faraj volt az, aki „Az elhanyagolt kötelezettség” (1980 körül) című írásában továbbfejlesztette Sayyid Qutb Ibrahim elméletét (amely a mai globális dzsihadista ideológia hitvallását képezi). Ezen íráson keresztül közelebb kerülhetünk a dzsihád megértéséhez; „a szent háború fogalmát nem allegorikusan, hanem szó szerint kell érteni, mely minden igaz muszlim kötelessége és melynek célpontja mindenki, aki eltér az iszlám törvények erkölcsi és társadalmi követelményeitől (legyen az muzulmán vagy sem)” – írja Faraj. Ő azonban nemcsak egy radikális gondolkodó volt, hanem az Egyiptomi Iszlám Dzsihád (EIJ) szervezet alapítója és vezetője 1982-es haláláig. 1992-től a szervezet vezetője Ayman al-Zawahiri volt 2001-ig.
Az al-Kaida célja egy saría alapján működő iszlám államszervezet létrehozása, a muszlim területek felszabadítása és védelmezése, valamint a saríát megszegő kormányok megbuktatása. Ezen célok eléréséhez 2005-ben Saif al-Adel, az al-Kaida műveleti vezetője egy hétpontos tervezetet dolgozott ki és mutatott be bin Ladennek. A terv 3-4 éves időszakokra bontja fel a kb. 22 év alatt elérendő célt. A hetedik pontban megjelölt végcél a kalifátus győzelme (lett volna) a világ többi állama felett, melyet 2020 és 2022 között kívántak volna elérni, ám ugye ez nem sikerült. Osama halálával utódai feladata, hogy elvezessék az al-Kaida-t az áhított cél felé.
Az al-Kaida magszervezetének szerkezetéről, hierarchiájáról több eltérő elképzelés is van, azonban a téma szakértői abban egyetértenek, hogy a szervezet tetején az emír áll, aki Osama bin Laden volt 2011-ig. Az emír felelős a szervezet minden cselekedetéért. Az emírnek egy helyettese van, Osama haláláig ezt a pozíciót Ayman al-Zawahiri töltötte be, akit gyakran a „bin Laden jobbkeze” vagy a „bin Laden mögött álló agy” elnevezésekkel illettek. Al-Zawahiri az al-Kaida fő ideológusa volt. A feljebb említett Qutb Ibrahim és Faraj mellett al-Zawahiri munkássága is igen jelentős, mely közül kiemelkedik legutolsó könyve, melyet 2001-ben írt, a „Lovagok a próféta zászlaja alatt” (Knights Under the Prophets’s Banner). A könyv a jövő dzsihadistái számára is lefektet egy tervet; „egy dzsihadista mozgalomnak szüksége van egy olyan színtérre, mely inkubátorként működik, amelyben a magjai felnőnek és gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek a harc, a politika és a szervezés terén.” – írja. Határozottan érvelt amellett, hogy a „dzsihadista ideológiát tisztán kell tartani a nacionalista, a baloldali és a kommunista jelszavak szennyétől”. Al-Zawahiri írásai hozzájárultak az al-Kaida ideológiájának tökéletesítéséhez és példaértékűek az elméleti és gyakorlati kereteit illetően.
A megüresedett pozíció betöltésére két jelölt is alkalmasnak látszott; Saif al-Adel 2001 óta az al-Kaida biztonsági vezetőjeként a szervezet harmadik legmagasabb pozícióját töltötte be. Al-Zawahiri viszont az al-Kaida második emberének számított és az Egyiptomi Iszlám Dzsihád vezetője is volt (amíg az be nem olvadt az al-Kaidába), valamint a Maktab al-Khidamat (ez a szervezet az al-Kaida előfutára volt gyakorlatilag) 1984-es megalapításától kezdve közeli kapcsolatban állt bin Ladennel. Osama halála után végül al-Zawahirit szinte azonnal kinevezték a helyére, de ezt csak hetekkel később, 2011 júniusában jelentették be. Az űrt, amit bin Laden hagyott, al-Zawahiri nem tudta maradéktalanul betölteni. Jelentések szerint bár tisztelték al-Zawahirit, mégsem szerették annyira, mint elődjét. Akik találkoztak bin Ladennel, azok elmondása szerint igen karizmatikus vezető volt, al-Zawahirire viszont nem mondtak ilyet. Sok dzsihadista úgy tekintett rá, mint aki túlságosan kritikus a többi dzsihadistával szemben.
Hogy mégis keletkezett repedés a pajzson, arra jó példa a 2013. áprilisában kirobbant vita Abu Bakr al-Baghdadi és al-Zawahiri között, amely fegyveres konfliktusba torkollott és a mai napig tart. Al-Baghdadi (akkor az ISI emírje) a nyilvánosságra hozott hangfelvételen bejelentette, hogy mivel az al-Kaida szíriai leányvállalata (Jabhat al-Nusra – JN) az Islamic State of Iraq-hoz – ISI – (az al-Kaida Irakban [al-Qaeda in Iraq] szervezet valóban az al-Kaidához tartozott, ám ez több kis szervezettel együtt beolvadt az Iraki Iszlám Államba 2006-ban) tartozik, sőt annak a kiterjesztése, ezért a két csoport hivatalosan is egyesül „Islamic State of Iraq and Al-Sham” néven (az al-Sham régiót gyakran a Levante vagy a szíriai régióval hasonlítják össze, mivel területi/földrajzi szinten van átfedés, ezért a szervezet nevét is többféleképpen fordítják. Az „Islamic State of Iraq and Syria” vagy az „Islamic State of Iraq and the Levant” tehát ugyanazt a szervezetet jelöli).  Al-Zawahiri és az al-Nusra Front vezetője, Ahmed al-Sharaa (aka al-Golani) is elutasította a kényszerű egyesülést. Al-Zawahiri al-Baghdadinak írt levelében megtiltotta számukra az egyesülést, mire azt a választ kapta, hogy nincs szüksége az ő engedélyére, és végül 2014-ben kalifátusnak nyilvánította magát Iszlám Állam néven.
Az al-Kaida mára egy mondhatni (kis túlzással) fél világot átölelő, kiterjedt terrorhálózat. Az 1990-es évek végétől / 2000-es évek elejétől kezdett rohamosan „franchise” szerű hálózattá nőni; ha az al-Kaidáról beszélünk, nem gondolhatunk mindössze egy önálló szervezetre, amely csak a Közel-Keleten tevékenykedik. Számos kiterjedése van; ha csak az öt legfőbb szövetséges ’leányvállalatot’ nézzük – Al-Shabaab, al-Qaeda in the Arabian Peninsula (AQAP), al-Qaeda in the Indian subcontinent (AQIS), al-Qaeda in the Islamic Maghreb (AQIM) és a Jama’at Nasr al-Islam wal-Muslimin (JNIM) – máris lefedtük a Nyugat-Afrikától a Közel-Keleten át egészen az indiai szubkontinensig tartó régiót, mintegy 10-15 országot beleértve és még nem beszéltünk arról, hogy ezeknek a szervezeteknek is lehetnek további leágazásaik. Ezek a szervezetek természetesen nem ok nélkül szövetkeztek az al-Kaidával; a legitimitás, az infrastrukturális támogatás és a tőke biztosítása mind mellette szóltak. Míg bin Laden idejében a képesség, hogy az egységes parancsnokság hatékonyan tudjon működni az al-Kaidával szövetséges csoportok felé, érvényesült, al-Zawahiri emírsége alatt ez már csak részben valósult meg. Bár a magszervezet egy, a csoportok földrajzi szétszórtsága miatt a motivációk és az agenda is eltérő, nem beszélve arról, hogy a saját területeik, műveleteik felett nagyobb befolyással és hatalommal bírnak, így az a koncepció, hogy minden szövetséges csoport al-Zawahiri iránymutatásait, parancsait kövesse és teljesítse, az esetek jelentős részében nem jellemző. Ez leginkább az AQIM és az AQAP esetében figyelhető meg, akik al-Zawahiri megválasztása után inkább egymáshoz kerültek közelebb, semmint a központi parancsnoksághoz, emellett pénzügyileg is egyre nagyobb arányban függetlenek (pl. az AQIM főleg az emberrablásokért követelt váltságdíjból – dollármilliók – tarja fenn magát). Ugyanakkor ez a két legrégebbi szervezet, mely tagja maradt az al-Kaida hálózatának megalakulásuk óta. 9/11-et követően az AQAP – ami gyakorlatilag Jement jelenti – volt az al-Kaida legaktívabb ága (lásd pl. Boston Marathon bombings, 2013), azonban a 2014 végén kirobbant polgárháború miatt a globális ambícióik háttérbe szorultak.
Az idő előrehaladtával az al-Kaida technológiai fejlettsége is nőtt. A 2013-ban kirobbant, Edward Snowden nevéhez köthető (szigorúan titkos adatok nyilvánosságra hozása) ügy után az innováció fokozott ütemben haladt; három különböző dzsihadista szervezet is titkosító eszközök fejlesztésén dolgozott (köztük a GIMF, amely az al-Kaidához tartozik és az ISIS is).
Míg Osama 23 évig vezette az al-Kaidát, al-Zawahirinek 11 év jutott. 2022. július 31-én a CIA által kivitelezett művelet közben két AGM-114-es Hellfire rakéta csapódott be egy kabuli házba, megölve ezzel Ayman al-Zawahirit, az al-Kaida emírjét. Utódja az egyiptomi származású Saif al-Adel, aki azóta is az al-Kaida elsőszámú vezetője.

Szerző: Bánfi Zita

A Az al-Kaida bin Laden halála után bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A nagysebességű  és a forgószárnyas díszelgő kötelékek útvonala.

Egy képen az összes résztvevő.

Jómadarak.

Restaurációs kísérletek.

Az egyik 225-ös SOF-os, a másik TTH volt.  Itt fegyverfüggesztő pilonjaival a 83-as...

....itt pedig a "sima" 72-es a nagy csörlővel.

Zord

Immár sokadik alkalommal került megrendezésre Veszprémben honvédelem napja a Laczkó Dezső Múzeum raktárának udvarán ugyan, de az "ügy" iránti egyéni elkötelezettség, kitartás kivételes példájaként.

A közponban Balogh Âkos, Mi-24-es helikoptere és az ezres nagyságrendű látogató.

A számtalan kiálító közül idén is mindenki megtalálhatta a maga számára kedveset. A légierőbloggernek a 12. arrabonások NASAMS indítója és annak telepítése volt az.

A lepakolás előtti manőverezés pillanatai.

Zord

Informal “minilateral” coalitions of the willing and interested have long been a feature of peacemaking. Groups of states identified as “friends” of the mediator or a particular peace process and contact groups bringing together interested powers date back to concert diplomacy traditions and proliferated at the end of the Cold War as conflict resolution activity surged. The incidence of such informal mechanisms grew exponentially between 1990 and 2009.

This report assesses how these mechanisms have evolved in the years since 2010 and investigates their place in parallel to the UN’s efforts to mediate internationalized internal conflicts in Libya, Syria, and Yemen; peace processes in the Philippines, Colombia, and Mozambique taking place in relatively benign regional settings, as well as the anomalous case of Venezuela, where efforts toward a peaceful resolution of the political crisis were mired in international divisions; the geopolitically contested contexts of Myanmar and Afghanistan; and the democratic transition and descent into war in Sudan.

The report concludes that groups have the potential to build internal coherence among their members, as well as to elevate public messaging and facilitate information sharing, but they can also become a forum for competition between their members. In this context, the report offers lessons to help those considering whether a group is appropriate. The “right” group structure will depend on the context, and the adage of “form follows function” is critically important. It is key to set realistic expectations and, in some cases, accept that the “right” structure will be no group at all. Successful groups and partnerships all point to the importance of skilled individual mediators committed to working with each other, whether within a group or without an established mechanism. Finally, some contexts may defy attempts to design or deliver a coherent international peace architecture. In these cases, more modest goals related to specific or localized gains and incremental support to conflict parties and other affected communities should be pursued.

Download

The post Minilateral Mechanisms for Peacemaking in a Multipolar World: Friends, Contact Groups, Troikas, Quads, and Quints appeared first on International Peace Institute.

Szíria politikailag stabilizálódik, de katonailag káoszba fullad

A decemberi rezsimváltást követően Szíria továbbra is egy új állammá formálódik és vetkőzi le az Aszad-rendszer múltját. Maga az ország a régió geopolitikai, diplomáciai és katonai fejleményeinek egyszerre aktív formálója és passzív elszenvedője.

A márciusban elfogadott alkotmány és az alkut kötő kormány és az SDF továbbra is tárgyalnak az ország belpolitikai helyzetéről. A szintén márciusban elkezdődött műveletek a helyi drúzok és alaviták ellen további ellenállást szültek és a drúzok vezetésével a kisebbségek egy demokráciapárti koalíciót alakítottak a rezsimmel szemben. Az ezek eltörésére irányuló műveleteket az USA elítélte. Al-Shaara dzsihadista elnök továbbra is elkötelezett a különböző milíciák feloszlatása vagy az új hadseregbe való integrálása mellett.  Az ENSZ Biztonsági Tanácsát Geir Pederson ENSZ-követ arról tájékoztatta, hogy az országban a politikai stabilitása jó irányba tart.

A helyzet katonailag komplikált, az alavita vezetésű Aszad-párti ellenállók megtámadtak és átmenetileg elfoglaltak több települést is a partmenti területeken, amire válaszul török csapatok bevonultak Idlib városába és az SDF is támogatást küldött. Izrael támadást mért egy drúzokat támadó terrorsejtre és egy izraeli konvojt támadás ért Daraa környékén, amiért az Islamic Resistance Front vállalta a felelősséget. A támadásban 5 terrorista vesztette életét, míg az IDF oldaláról nem történt veszteség. Az eddig Szíriában állomásozó amerikai csapatok létszámát minimálisra csökkentik, körülbelül 1000 fő alatti kontingens marad majd  az országban. Április 24-én az orosz kézen lévő Khmeimim légibázist dróntámadás érte, a támadást egy szervezet sem vállalta magára és áldozatokról vagy becsapódásokról nem tudni. A támadás metódusa és el nem ismerése a gyanút Ukrajna irányába terelheti.

Szerző: Harmath Barnabás

Irak több mint 19 000 fogvatartottat engedett szabadon egy átfogó amnesztiatörvény alapján, amelynek célja a túlzsúfolt börtönrendszerre nehezedő nyomás enyhítése – köztük olyanokat is, akiket az ISIL (ISIS) tagságáért ítéltek el.

A lépés jogi mentességet biztosít bizonyos, terrorizmushoz kapcsolódó bűncselekményekért elítélt személyeknek – közölték kedden az igazságügyi hatóságok. A törvény minden kivégzést is felfüggesztett, beleértve a korábbi ISIL-tagokét is. Az ISIL egykor Irak területének közel harmadát uralta, miután 2014-ben végigsöpört az országon, elfoglalva több nagyvárost – köztük Moszult, Tikritet és Fallúdzsát –, mielőtt 2017-re vereséget szenvedett.

Az ISIL uralma alatt évekig tartó erőszak ezrek életét követelte, emberek százezreit űzte el otthonukból, gyakorlatilag kiirtotta a jazidi közösséget, és hatalmas területeket rombolt le. Sok tagjukat letartóztatták, amikor az iraki erők visszafoglalták a korábban az ISIL által ellenőrzött térségeket.

A 2025 januárjában elfogadott amnesztiatörvény lehetővé teszi, hogy bizonyos, fegyveres csoportokhoz való tartozás miatt elítélt foglyok kérvényezzék szabadon bocsátásukat, újratárgyalásukat, vagy hogy ejtsék az ügyüket. Azonban azok, akiket „szélsőségességhez” köthető gyilkosságokban találtak bűnösnek, nem élhetnek ezzel a lehetőséggel. A jogszabályt erősen támogatták a szunnita törvényhozók, akik szerint az antiterrorista törvények az ISIL elleni fellépést követő években aránytalanul sújtották a szunnita közösségeket.

Ezentúl a fogvatartottak kérvényezhetik ügyük újratárgyalását, ha azt állítják, hogy vallomásukat kínzással vagy kényszer hatására csikarták ki tőlük őrizetben.

A Faeq Zeidan által vezetett Legfelsőbb Igazságügyi Tanács bagdadi ülését követően a hivatalos közlemény szerint 2025 januárjától áprilisig 19 381 fogvatartottat engedtek szabadon. A törvény által összesen 93 597 ember részesült valamilyen kedvezményben – köztük olyanok, akiket távollétükben ítéltek el, óvadék ellenében szabadultak vagy akik ellen megszüntették a letartóztatási parancsot.

A reformokra az iraki büntetés-végrehajtási rendszerre nehezedő egyre nagyobb nyomás közepette került sor. Khalid Shwani igazságügyi miniszter a hónap elején közölte, hogy az ország 31 börtönében körülbelül 65 000 fogvatartott van – ez majdnem kétszerese a hivatalos kapacitásnak.

„Amikor hivatalba léptünk, a túlzsúfoltság 300 százalékos volt” – nyilatkozta az Associated Press hírügynökségnek. „Két év reform után 200 százalékra csökkentettük. A célunk az, hogy jövőre elérjük a 100 százalékot, összhangban a nemzetközi normákkal.”

További több ezer ember van még az iraki biztonsági erők őrizetében, akiket helyhiány miatt még nem tudtak átadni az Igazságügyi Minisztériumnak.

Az új amnesztia alapján olyan személyeket is szabadon engedtek, akiket erőszakmentes bűncselekmények – például korrupció, lopás vagy kábítószer-használat – miatt ítéltek el.

Irakot nemzetközi bírálatok érték a halálbüntetés alkalmazása miatt. Emberi jogi szervezetek elítélték a tömeges kivégzéseket és az átláthatatlan jogi eljárásokat, beleértve azt is, hogy halálos ítéleteket hajtottak végre anélkül, hogy erről értesítették volna a rabok családját vagy jogi képviselőjét.

Szerző: Németh Merse

Szaúdi látogatás Iránban

Szaúd-Arábia védelmi minisztere, Khalid bin Salman herceg látogatást tett ali Khamenei iráni ajatollahnál április 17-én, alig néhány nappal az USA-val való tárgyalások következő fordulója előtt. Donald Trump amerikai elnök igyekszik maximális nyomást gyakorolni Iránra, hogy adja fel az atomprogramját, az iráni nukleáris létesítmények lebombázásával fenyegetőzött, amennyiben a tárgyalások nem járnak sikerrel. A herceg a találkozó során biztosította Iránt arról, hogy Szaúd-Arábiának ez nem érdeke, illetve egy levelet is átadott az ajatollahnak, amiben a szaúdi király állítólag érdeklődését fejezi ki, mind az iráni atomalku mind pedig egy esetleges iráni-szaúdi biztonsági megállapodás iránt.

Rijád és Teherán viszonya eddig nem volt kifejezetten jónak mondható, a két ország lényegében „hidegháborút” ívott egymással a Közel-Keleten. Ellentétes oldalakat támogattak a jemeni polgárháborúban és míg Irán agresszív USA és Izrael ellenes retorikát folytat, addig a szaúdiak közeli szövetségesei Washingtonnak, még a 2023 október 7-i támadásokra adott izraeli válasz után is tervben volt, hogy az Ábrahám megállapodások keretei között elismeri Izrael államot, amerikai fegyverekért és biztonsági garanciákért cserébe.

Ez azonban jelenleg rendkívül távolinak tűnik. Az iráni proxyk nagy része (Hamász, Hezbollah és a szíriai Assad-rezsim) vagy megsemmisült vagy jelentősen meggyengült, Izrael ellenben támadó jellegű műveleteket hajt végre Szíriában, újraindította a háborút Gázában, és Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök az ottani palesztinok kitelepítéséről és egy új palesztin állam létrehozásáról beszélt Szaúd-Arábiában, emiatt a szaúdiak szemében jelenleg a zsidó állam jelenti a nagyobb fenyegetést.

Szerző: Rózsa Sándor

Szerkesztette: Németh Merse

A Közel-Kelet, 2025. április bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.