Biztonságpolitika

Lange fristete die Aktie des französischen Energieversorgers Engie ein Mauerblümchen-Dasein. In diesem Jahr hat sich der Titel aber zum Top-Performer entwickelt. Das steckt dahinter.

Beziehungsprobleme oder gar eine Trennung? Das scheint bei Timothée Chalamet und Kylie Jenner entgegen aller Spekulationen nicht der Fall zu sein. Am Montagabend feierten sie sichtlich verliebt ihren zweiten Red-Carpet-Auftritt.

A világűr, mint műveleti tér körülbelül az 1980-as évek óta van külön kezelve, ekkor volt az USA és a Szovjetunió versengése a világűr militarizálásában a csúcspontján, de a történet ennél sokkal korábban kezdődött. Az űr meghódítása már az idők kezdete óta érdekelte az embereket, úgy ahogy a tengerek és a szárazföldek felfedezése, de mivel egy sokkal szélsőségesebb és „elérhetetlennek” gondolt környezetről van szó ezért ezzel a felfedezéssel a XX. század második feléig kellett várni.

A rakétatechnológia ekkorra vált annyira hatékonnyá és üzembiztossá, hogy megvalósítható legyen egy ilyen utazás, először a náci Németországban voltak sikeres kísérlete egy új csodafegyverrel, a neve V-2 volt. A rövidítés a Vergeltungswaffen-t takarta, ami magyarul megtorló fegyvert jelent és Hitler ettől várta, hogy a Szövetségeseket végleg legyőzze. A valóságban azonban túl drága és túl bonyolított rakéta nem tett érdemi hatást a Szövetségesek előre nyomulására vagy a moráljukra, de maga a koncepció és egy működő ballisztikus rakéta hatalmas jelentőségű hadizsákmánynak számított. Ezért a szovjetek és a Szövetségesek is versengtek, hogy melyikük kaparintja meg a rakétát és persze az azon dolgozó tehetséges mérnököket. A rakéta program vezetője és egyik fő mérnöke Wernher von Braun így került amerikai hadifogságba, ahol a sors fintora, hogy nem ítélték el, hanem cserébe egy feladatot kapott az amerikai felső vezetéstől. Építenie kell egy rakétát így megelőzve a szovjeteket az űrversenyben, ez azonban nem valósult meg időben hiszen a szovjet Szputnyik már 1957-ben felbocsátásra került ezért az USA űrprogramja hátrányból indult. Ezt a 60-as évek második felére sikerült ledolgozniuk és ekkorra a szovjetek lendülete kifulladni látszott és a Holdra való emberküldés túl komplex feladatnak bizonyult. A Holdraszállást követően az USA elkönyvelte, hogy megnyerte az űrversenyt és háttérbe is szorultak ezek a missziók.

Az űrkutatás továbbra is zajlott, de nem ez volt a szovjetekkel szembeni fő „hadviselési” forma. A kutatási célú fejlesztéseket egyre gyorsabban kezdte felváltani a fegyverek világűrbe való telepítése is ezért 1967-ben az Outer Space Treaty-vel a felek lemondtak az űrben végzett nukleáris kísérletek jogáról. Megjelentek idővel az ICBM-ek is és ezzel a bolygó bármely pontjára nukleáris csapást tudtak mérni a szuperhatalmak méghozzá az addig használt stratégiai bombázókhoz képest rekordidő alatt. Az űrverseny az 1980-as években kapott újra szárnyra, de ekkor már tisztán a katonai szektorban hiszen Raegan elnök egy új és forradalmi rakéta védelmi rendszer kiépítését ígérte a Strategic Defense Initiative(SDI) keretein belül. Ebben az időben mindkét felet nagyon aggasztotta a MAD (mutual assured destruction) kérdése és ezzel a projekttel ezt a problémát akarták megkerülni. Végső soron a projekt érdemben nem valósult meg, de mivel a szovjetek lépést akartak tartani az amerikaiakkal minden áron, így rettentően nagy gazdasági összeomlás felé száguldott a Szovjetunió és végül többek között ez is hozzájárult a későbbi összeomlásához.

A 2000-es évekre a világűr azonban a kereskedelmi felhasználást is elérte és a például a különböző televízió és műholdas navigációs szolgáltatások sarokkövévé vált. Egyre több résztvevője lett a világűrben zajló eseményeknek és ezzel együtt szaporodott a műholdak száma is ezért az ASAT (Anti Satellite) fegyverek használata ezzel együtt vált kockázatossá a törmelékek miatt. Még 1985-ben az USA-nak volt egy kísérleti kilövése egy F-15 vadászgépről amikor egy ASM-135 rakétával kilőttek egy erre a célra kijelölt műholdat. Ezért a legtöbbször csupán elméleti és szimulációs teszteket hajtanak végre hiszen az űrben szétszóródó törmelék könnyen baráti vagy saját eszközöket is megrongálhat. Kína világűrbe való „betörésével” azonban megszaporodtak az ilyen kísérletek és ez a nemzetközi közvéleményt nagyon aggasztotta. Azóta egyébként a nem kinetikus ASAT fegyverrendszerek is megjelentek, ezek legtöbbször valamilyen szoftveres vírus vagy program formájában működnek és a műholdak informatikai hálózatán keresztül teszik őket használhatatlanná vagy éppen fel lehet használni így ellenséges műholdakat saját célra is.

2019-ben az USA létrehozta a Space Force-t, vagyis külön vezetést kapott a világűrrel és a hadviseléssel foglalkozó egység, ettől kezdve már nem a légierőhöz volt besorolva. Innen látszik, hogy igenis van még hova fejlődnie és előre lepni mind szervezeti szinten mind pedig technológiában és kutatás fejlesztésben. A kibertartomány egyre gyorsabb térnyerésével és a hadseregek digitalizációjával kritikussá vált, hogy a világűr feletti kontroll is állandó legyen és ne tudjon az ellenség ezen keresztül beszivárogni és megbénítani egy ország vagy szövetségi rendszer informatikai hálózatait. A műholdas navigációs jelek kifejezetten sérülékenynek számítanak hiszen előfordulhat, hogy egy aktív konfliktusban civil, nem- vagy csak kevésbé titkosított navigációs eszközöket alkalmaznak a harcoló felek, ezeket nagyon könnyen lehet zavarni és hamis koordinátákat sugározni, amivel teljesen használhatatlanná válik a berendezés ezen funkciója. Az ukrajnai harcok során például előszeretettel használják az ukránok a SpaceX Starlink hálózatát is, hiszen országuknak nincs saját kiépült műholdas hálózata és a NATO-ra vannak utalva ilyen szempontból is.

Nagyon fontos kiemelni, hogy bár úgy tűnhet, hogy a sok törmelék miatt már lassan „tele” van a világűr, mi még mindig csak egy nagyon kis részt használjuk a rendelkezésre álló hatalmas térből. A mesterséges objektumok sem egy féle pályán keringenek, leggyakrabban 3 különböző keringési övet különböztetnek meg a szakértők, alacsony (LEO), közepes (MEO) és geostacionárius/magas (GEO). Ez utóbbi elnevezése kitűnik a sorból és jelentése igazából annyit tesz, hogy az itt keringő műholdak a Föld forgásával megegyező sebességgel haladnak, így mindig a felszín adott pontjához vannak „szinkronizálva”. LEO keringési övben van például az ISS, a Starlink és a kereskedelmi műholdak nagyrésze ezért itt áll fenn egyedül a túlzsúfolódás kockázata jelenleg. A MEO pályákon van a legtöbb navigációs műhold és még néhány hírközlési műhold is, itt pályára állítani egy műholdat már sokkal költségesebb, mint LEO-n ezért kevesebb is az objektum és még a tér is nagyobb. Ezért is egy minimálisan nehezebb az itt keringő műholdakat ASAT fegyverekkel támadni, legalábbis kinetikus úton mindenképpen, de szoftveresen ugyanannyira sebezhetőek mint bárhol máshol keringő társaik.

Míg sokan a gyakran a látványos kinetikus ASAT-re fókuszálnak, a modern űrhadviselés legveszélyesebb és leggyakoribb formája a „szürke zónában” zajlik. Ezek az eszközök úgynevezett irányított energiafegyverek (Directed Energy Weapons=DEW), amelyek célja nem a műhold fizikai megsemmisítése („hard kill”), hanem a funkciójának megbénítása („soft kill”), méghozzá nagy mennyiségű űrszemét generálása nélkül. A DEW rendszerek két fő technológiai csoportra oszthatók: a lézerfegyverekre és a nagy teljesítményű mikrohullámú eszközökre. A lézerfegyverek elsődleges célpontjai a felderítő műholdak optikai szenzorai. A támadásnak két fokozata van: az enyhébb a „dazzling” (elvakítás), amikor a földi lézerállomás fénynyalábbal telíti a műhold kameráját, így az ideiglenesen „megvakul”. Ez taktikai előnyt biztosít, például elrejthető egy csapatmozgás vagy egy rakétatelepítés ideje alatt a műhold elől. A súlyosabb fokozat a „blinding” (megvakítás), amikor a lézer intenzitása olyan magas, hogy fizikailag kiégeti a műhold érzékelőit, ezzel tartós kárt okozva.

A modern űrbiztonság egyik legkomplexebb kihívását a Rendezvous and Proximity Operations (RPO) műveletek jelentik. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy egy műhold pályát módosítson, és precíziós manőverekkel megközelítsen egy másik űreszközt. Bár ez a képesség elengedhetetlen a békés célú űrtevékenységhez például az űrállomás dokkolásához, fegyverként alkalmazva a co-orbital ASAT rendszerek alapját képezi. Egy olyan műhold, amely robotkarral rendelkezik, hogy megjavítson egy elromlott saját műholdat, ugyanezzel a karral képes megragadni vagy akár „eltolni” a pályájáról egy ellenséges kémműholdat. Mivel a műhold külseje alapján nem állapítható meg a szándék, a védekező fél számára minden közeledő objektum potenciális fegyver. Az elmúlt években számos aggasztó eset történt a geostacionárius pályán (GEO), ahol a legfontosabb katonai és kommunikációs műholdak keringenek. Oroszország például az Olymp műholdjával hajtott végre gyanús manővereket, amikor hónapokon keresztül követte és közelről megfigyelte a francia-olasz Athena-Fidus katonai műholdat, valamint amerikai Intelsat eszközöket. Ez a közelség lehetővé teszi a célpont adatforgalmának lehallgatását (SIGINT), vagy egy jövőbeli fizikai támadás előkészítését. Hasonló képességekkel rendelkezik az amerikai GSSAP program és a kínai SJ-21 műhold is, utóbbi bizonyítottan képes volt egy másik műholdat „vontatni”. A nemzetközi jog hiányosságai itt mutatkoznak meg legélesebben: nincsenek elfogadott szabályok az űrben minden műveletre. Nem létezik egyezmény arról, hogy milyen távolságon belül számít egy megközelítés agressziónak. Ez a jogi vákuum, kombinálva a technológiai képességekkel, egy rendkívül instabil környezetet teremt, ahol egy rosszul felmért manőver véletlen katonai eszkalációhoz vezethet.

A világűr persze a hírszerzés területén is forradalminak számított, hiszen nem kellett berepülni a felderíteni kívánt célterület légterébe és ezért már az első műholdaktól kezdve törekedtek a kémkedés megoldására. Egy ideig a fő probléma a képek lejuttatása volt vissza az elemzőkhöz, ez később a digitalizáció segítségével megoldást kapott és gyorsította a szerzett adatok feldolgozását. Mára már szinte a bolygó bármelyik pontjáról lehet élő műholdas képet készíteni és ez a jövőben egyre fejlettebb és jobb lesz ahogy például az optikai rendszerek is fejlődnek.

Minden katonai művelet alapja a környezet ismerete. Az űrben ezt korábban űrfelügyeletnek (Space Situational Awareness) hívták, amely csupán az objektumok katalogizálását jelentette. A modern doktrínákban azonban ezt felváltotta a Space Domain Awareness (SDA) fogalma, amely már nemcsak azzal foglalkozik, hogy hol van egy tárgy, hanem azzal is, hogy mi a szándéka. Az SDA a védelmi stratégiák sarokköve, hiszen nem lehet védekezni olyan fenyegetés ellen, ami nem látszik számunkra. Az űrben való tájékozódás technológiai értelemben rendkívül nagy kihívás mivel a Föld körüli pályán több tízezer, 10 cm-nél nagyobb objektum kering több tízezer kilométer/órás sebességgel. Ezek nyomon követésére globális radar- és teleszkóphálózatokat (például az amerikai Space Surveillance Network) használnak. Azonban a modern, kisméretű (CubeSat) műholdak és a lopakodó technológiák elterjedése miatt az SDA rendszereknek folyamatosan fejlődniük kell. Ha egy műhold váratlanul manőverezni kezd, az SDA rendszer feladata azonnal jelezni, hogy ez ütközéselkerülés vagy támadó pozíciófelvétel-e. Ezért a nagyhatalmak jelenleg hatalmas összegeket fektetnek az űrbázisú érzékelőkbe (olyan műholdakba, amelyek más műholdakat figyelnek), mivel a földi radarok hatótávolsága korlátozott, és vannak vakfoltjaik. A jövő biztonságpolitikájában az információs fölényt az fogja birtokolni, aki pontosabb valós idejű képpel rendelkezik a világűrben zajló eseményekről.

Ezek tudatában elmondható, hogy új résztvevőként becsatlakozni a világűrben folyó tevékenységekbe roppant nehéz lehet ám elkerülhetetlen annak érdekében, hogy az adott ország ne maradjon le jelentős mértékben technológiai szempontból. Azon országoknak, amelyek pedig már régóta résztvevői ennek a műveleti környezetnek, szintén figyelniük kell hiszen a folyamatos kutatásnak köszönhetően sorsdöntő előnyre tehetnek szert egy sikeres fejlesztéssel így pedig ellenfeleikkel szemben kulcsfontosságú előnyt szerezhetnek.

Szerző: Huszár Róbert

A A világűr militarizálása bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Nyugtalan időszakot élünk mostanság, szinte minden nap hallani olyan hírt, amelyben a világ valamely pontján található ország fegyverkezésről vagy annak védelmi kiadásainak növeléséről esik szó. Sajnos egyre több konfliktusról vagy zavargásról hallani világszerte. Ebben a zavaros időszakban több ország is feszített tempójú fegyverkezésbe kezdett, de vajon a több fegyver nagyobb biztonságot fog-e jelenteni, vagy inkább egy esetleges harmadik világháború szelét fogja közelebb hozni? Az elmúlt években, különösen az orosz-ukrán konfliktus 2022-es kiszélesedése óta Európa majdnem minden országában elindult egyfajta fegyverkezési hullám.

Ebben az összefoglalóban Németországot fogom közelebbről megvizsgálni, bemutatni, milyen változások történtek az elmúlt években és hogy a jövőben milyen kérdésekkel kell foglalkoznia az ország vezetőinek mind a biztonság- és védelempolitika, mind pedig külpolitika terén. Mielőtt azonban elmélyülnék a részletekben, Friedrich Merz kancellárságát és politikai nézőpontjait fogom bemutatni, mivel a pontos képhez elengedhetetlen a kormányfő múltjának és jelenének ismerete.

A jogi diplomával rendelkező német politikus már 1972 óta aktívan képviseli a CDU-t, vagyis a Kereszténydemokrata Unió (németül: Christlich Demokratische Union Deutschlands) értékeit, amelynek 2022 óta tölti be elnöki tisztségét. Egy kicsit visszaugorva az időben feltűnhet, hogy a korai kezdés után egy hosszabb szünet következett be a politikai karrierjében, ami 2009-től egészen 2021-ig, tartott. Ebben az időszakban az üzleti világban kezdett el tevékenykedni, tapasztalatot szerezve a kereskedelemről és a gazdasági világ működéséről, amiket a visszatérését követően sokszor kamatoztatni is tudott.

A gazdasági nézeteiben részben emiatt jelent meg a liberális modell, aminek következtében több és nagyobb szerepet adna a piaci mechanizmusoknak és a vállalatoknak. Gondolatait egy ország gazdasági működéséről egy könyvben foglalta össze, „Mehr Kapitalismus wagen” („Merjünk többet a kapitalizmusra bízni”) címmel. Konzervatív értékeket valló katolikus, ami szoros összefüggésben van a CDU kereszténydemokrata beállítottságával. A migráció kérdésében is szigorúbb álláspontot képvisel, viszont egy a – feltörekvő és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő – AFD-vel való esetleges együttműködésnek a gondolatát is elutasítja.

Számunkra azonban a legrelevánsabb a külpolitika kérdése. Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy Merz elkötelezett egy egységes Európa létrehozása mellett, melynek okai leginkább a politikai karrierjének kezdeti szakaszaira vezethetők vissza, amikor Helmut Kohl volt német szövetségi kancellárral közösen tett komoly erőfeszítéseket az ország újra-egyesítése érdekében. Az európai együttműködés gondolata számára egy közös európai haderő felállításban jelenik meg, valamint abban, hogy Németország új szintre emelje a Franciaországgal és Lengyelországgal való kapcsolatait,  emellett az óceántúli nagyhatalommal, az USA-val is szeretne  jobb, minőségibb kapcsolatot kialakítani. Ez utóbbi hátterében elsősorban a Trump elnök által kivetett vámok okozta gazdasági nehézségek állnak, ez teszi kiemelt fontosságúvá a kérdést. A Merz-i Németország a NATO mellett is elkötelezett, amire jó példa, hogy a kancellár mindenképp új szintre szeretné emelni Bundeswehr-t és célként tűzte ki a 2%-os (korábbi NATO-elvárás) ráfordítási arány folyamatos teljesítését és növelését a jövőben is. Ezzel nem csak az ország biztonságát szeretné nagy mértékben növelni, de a lehető legrosszabb eshetőségre, egy esetleges konvencionális háborúra is szeretne felkészülni. Elmondható tehát, hogy a külpolitikáját tekintve egy erősen atlantista politikusról beszélhetünk, aki közben elkötelezett az európai együttműködés, különösen közös védelmi kérdések iránt is.

A 2025-ös év mindenképp fordulópontot jelent a német politikában, hiszen az előrehozott választásokon olyan események következtek be, amire sokan nem számítottak. Jelentős változások történtek a politikai életben, hiszen hiába szerezte meg a CDU a szavazatok 22,6%-át, az AfD megduplázta támogatóinak számát, míg az SPD történelmi súlyosságú „vereséget” szenvedett, a szavazók csupán 16,4%-át tudta maga mellé állítani. Ez az úgynevezett „jelzőlámpa” koalíció végét jelentette és helyette egy új CDU–SPD „nagykoalíció” alakult, amelynek vezetője Friedrich Merz lett.

Lassan 200 napja mondhatja el magáról, hogy ő Németország vezető politikusa, de milyen döntéseket hozott ebben az időszakban a kül- és biztonságpolitikában valamint a védelempolitika terén? A következő részekben ezeket fogom elemezni és véleményezni.

Sok elemző szerint a politikus ígéreteivel ellentétben változások nem, vagy csak alig történtek a belpolitikai életben, a külpolitika terén viszont annál inkább. Merz megtörte az előző kancellár sokak szerint unalmas külpolitikáját, új lendületet és dinamikát hozott. Első útjai nem meglepő módon a szomszédos baráti államokba vezetettek. Alig pár nappal a kinevezését követően elutazott Franciaországba, ahol Emmanuel Macron elnökkel találkozott, majd Lengyelországban is látogatást tett még aznap délután, ami alátámasztja, hogy a német politikus mindkét országot kiemelt partnerének tekinti és Európát a segítségükkel, a velük való együttműködés keretei között szeretné újból magas szintre emelni. Felmerül azonban a kérdés, hogy az elmúlt évek rossz gazdasági mutatóival, valamint az ország meggyengült nagyhatalmi szerepével vajon mire lehet képes az új kancellár? Az utazások egyértelművé tették, hogy újból „feléledhet” a weimari háromszög, amely még 1991-ben jött létre, mint a Nyugat és Kelet közötti híd megtestesítője. Egy biztos, az orosz-ukrán konfliktus ezt a három országot mindenképpen közelebb hozta egymáshoz. Az én személyes véleményem az, hogy ha ténylegesen újból fel akarják helyezni Európát a geopolitikai térképre, akkor az e három ország összefogása nélkül nem sikerülhet.

A további külföldi látogatásaira sem kellett sokat várni, hiszen mindössze 4 nappal a hivatalba lépését követően Kijevbe is elutazott, az előbb említett lengyel-és francia, valamint brit politikai vezetőkkel és együttesen, valamint az amerikai elnökkel egyeztetve álltak ki Ukrajna szuverenitása mellett és utasították el az orosz agressziót. De vajon milyen is a két ország közötti kapcsolat? Már kampánya során is többször emlegette a Taurus rakéták esetleges átadását Ukrajnának, amivel az akár orosz mélységi területeket is képes lehet támadni, kulcsszerepet betöltve a konfliktusban. Merz egyértelműen szakított elődje, Olaf Scholz megfontoltabbnak vélt politikájával, ennek a fegyvernek az említésével Oroszország felé is egyfajta üzenetet küldött. Ezidáig azonban hiába valók voltak az ígéretek, a fegyverszállítás ugyanis egyelőre nem történt meg, mert az új kancellár több nehézségbe is ütközött. Egyrészről technikai és pénzügyi problémák is felmerültek, hiszen egy ilyen fegyver előállítása komoly költségekkel jár és az ukrán fegyveres erők átképzése is sok időt venne igénybe. Másrészről, az Oroszországtól való félelem mind a mai napig megjelenik a német politikában, és egy ilyen fegyver átadása újból az esetleges eszkaláció kérdését veti fel, ami több német politikusban is komoly aggályokat vált ki. Nem csoda, hogy Zelenszkij-nek újból csalódnia kellett a nyugati hatalmakban, persze további fegyverszállítmányokról szólnak hírek, de a háborút befolyásolható Taurus rakéták szállítása hivatalosan azóta sem történt meg. Németország egyértelműen kiáll Ukrajna mellett, de a nehézségekkel küszködő gazdasága mellett vajon meddig tudja ezt érdemben fenntartani? Elég csak a német autóiparra gondolni, milyen nehézségeken megy keresztül manapság és hogy ez milyen bevételkiesést okoz a német gazdaság számára.

Nem kellett sokat várni egy washingtoni, amerikai-német találkozóra sem a nyár elején. Friedrich Merz itt elővette az üzletemberként szerzett korábbi tapasztalatait és megpróbálta Donald Trump amerikai elnökkel minél egyszerűbben megoldani a tárgyalásokat. A legnagyobb kérdést a védelmi kiadások mértéke jelentette, hisz az új amerikai vezetés nem egyszer jelezte már, hogy elégedetlen az európai államok ilyen jellegű kiadásaival, márpedig az USA nélkül Európa nem lenne képes hatékonyan megvédeni magát egy komolyabb fegyveres támadással szemben. Olaf Scholz kancellársága végére ugyan sikerült Németországnak a 2%-os határt elérnie, viszont ma már ennél jóval többre van szükség, az új elvárás a 2025 júniusi Hágai csúcs óta már 5%. Nem csoda, hogy az új német kancellár a 3-4%-os határt tűzte ki céljául és egyértelműen a kontinens egyik, ha nem a legerősebb haderejét szeretné a következő években létrehozni. A két ország megbeszélésén persze felmerült a gazdaságot érintő amerikai vámok kérdése, valamint Ukrajna támogatása is. Itt egy összefüggésre szeretnék rávilágítani, miszerint az USA számára a prioritást egyértelműen a Kínával való szembenállás élvezi, de az ukrajnai helyzet rendezését is fontosnak tartja a republikánus vezető. A Bundeswehr megreformálása emiatt is kulcsfontosságú, ahogy az európai haderő fejlesztése is, mert ha az óceántúli nagyhatalom csökkenti a támogatások mértékét, akkor Európának kell átvennie a szerepét. Merz emiatt egy önállóbb európai kül- és biztonságpolitikát szorgalmaz, ami mellett azzal érvel, hogy Németországnak fel kell készülnie egy kevésbé megbízható amerikai partnerre is a későbbiekben.

Védelempolitika szempontjából egyértelműen a Bundeswehrt érintő döntések kerültek a középpontba. Gazdasági oldalról már tettem említést a korábbiakban arról, hogy egyértelmű célkitűzés a haderőre fordított kiadások növelése, de Németország esetében jelenleg a személyi állomány folyamatos csökkenése okozza a legnagyobb problémát, ami felveti a kérdést, hogy élőerő nélkül, hogyan lehetne egy erős haderőt létrehozni.  A kancellárnak szép emlékei vannak a sorkatonaságban eltöltött éveiről és kellemesen emlékszik vissza erre az időszakra. „Jó érzés volt, hogy egy nagy gépezethez járulunk hozzá. És ez biztonságot adott nekünk” – említette egyik interjújában. Az országban 2011-ben függesztették fel a sorkatonai szolgálatot, viszont az új kormány azon dolgozik, hogy ezt a rendszert a lehető leghamarabb, visszaállítsa valamilyen módon. Ezt kezdetben önkéntes alapon tervezik, de ha szükséges akkor a későbbiekben akár kötelező szolgálatot is elrendelnének, amennyiben nem sikerül a Bundeswehr létszámát kellőképpen megnövelni. A cél egyértelmű, minél több embert kell toborozni, ehhez pedig el kell érni, hogy az emberek megszeressék a katonai hivatást és ne kényszerként tekintsenek rá. Novemberben be is jelentette a kormány, hogy 2026-tól mintegy 700 ezer fiatalt fognak kiértesíteni, hogy részt vegyenek a szükséges orvosi vizsgálatokon, a rendszer viszont egyelőre önkéntes alapú marad, nem szeretnének senkire semmit rákényszeríteni. Úgy gondolájk, átmenetileg ez is megoldást jelenthet a létszámbeli problémákra és elindulhat Európa legerősebb hadseregének kiépítése Németországban.

Összegezve a németországi eseményeket egyértelműen látni, hogy változás történt. A korábbi kormány óvatosságát egy „agresszívabb” kormányzás váltotta fel, ez azonban több kérdést is felvet, hiszen a német gazdaság az elmúlt években alulteljesített, így pénzügyi nehézségek is adódhatnak. Vajon lehet-e így is teljesíteni az erős külpolitikai törekvéseket és a Bundeswehr számára kitűzött célokat? Nem inkább a belpolitikát, valamint a társadalmi problémákat, ide értve például a migrációt kellene elsőként rendezni? Ebben a kiszámíthatatlan világban szinte mindennél fontosabb, hogy egy ország vezetése világos prioritások mentén, a valósággal szembenézve hozza meg döntéseit. Németországnak ma egyszerre kell megfelelnie a nemzetközi elvárásoknak és kezelnie a belső feszültségeket, miközben gazdasági ereje már nem akkora, mint korábban. A külpolitikai ambíciók és a hadsereg megerősítésére irányuló törekvések akkor lehetnek tartósak, ha stabil társadalmi háttér és kiszámítható gazdasági alapok támasztják alá őket.

Szerző: Fodor Balázs

A Németország biztonság és -védelempolitikája, külpolitikája Friedrich Merz kancellársága alatt bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Közvetlen rálátás jeligére.

Zord

Gelungener Saisonauftakt für die Schweizer in der Formel E. Beim ersten Rennen der Saison klassieren sich Nico Müller und Sébastien Buemi unter den besten 10.

Die Kadetten Schaffhausen setzen ihre Siegesserie in der Handball-Meisterschaft fort. Trotz anfänglichem Rückstand gegen den BSV Bern erkämpft sich der Leader den 15. Saisonsieg.

Der FC Luzern kassiert gegen Thun eine deutliche 1:4-Niederlage. Wer hat dabei wie abgeschnitten? Hier gehts zu den Noten.

Der FC Thun feiert gegen Luzern einen deutlichen 4:1-Sieg. Wer hat dabei wie abgeschnitten? Hier gehts zu den Noten.

Auf der italienischen Autobahn A5 ist es am Samstagabend zu einem schrecklichen Unfall gekommen. Ein zwei Monate altes Baby ist verstorben.

Viel hat nicht gefehlt. Am Ende reichts aber doch nicht ganz zur dritten Goldmedaille. Noè Ponti gewinnt EM-Silber.

The resignation adds pressure to a probe into suspected favouritism over EU-funded diplomatic training

In Zürich ist am Mittwochabend eine Frau beim Brand eines Einfamilienhauses verletzt worden. Sie musste ins Spital gebracht werden.

Une enquête révèle la disparition de dizaines de milliards aux œuvres sociales du secteur des télécoms. Douze responsables poursuivis pour abus et détournement. Une affaire […]

L’article Œuvres sociales : des dizaines de milliards évaporés et une enquête qui secoue le secteur est apparu en premier sur .

Azdine D., 48 ans et de nationalité algérienne, est soupçonné du meurtre de Mina, 71 ans, le 18 août dernier en France. Après trois mois […]

L’article France : un Algérien écroué pour meurtre, une phrase en kabyle “mal traduite” sème le doute est apparu en premier sur .

REPORT on military mobility
Committee on Security and Defence
Committee on Transport and Tourism
Roberts Zīle, Petras Auštrevičius

Source : © European Union, 2025 - EP

Dauer des Videos : 120'

Haftungsausschluss : Die Verdolmetschung der Debatten soll die Kommunikation erleichtern, sie stellt jedoch keine authentische Aufzeichnung der Debatten dar. Authentisch sind nur die Originalfassungen der Reden bzw. ihre überprüften schriftlichen Übersetzungen.
Quelle : © Europäische Union, 2025 - EP

The United Nations Environment Assembly (UNEA) is the world’s highest-level decision-making body for matters related to the environment. Credit: UNEP
 
The 7th session of the UNEA will take place from December 8-12 in Nairobi, Kenya.

By Inger Andersen
NAIROBI, Kenya, Dec 3 2025 (IPS)

As geopolitical challenges and tensions escalate globally, one thing is clear: fragmented politics will not fix a fractured planet. This is why the United Nations Environment Assembly (UNEA) – the world’s highest decision-making body on the environment – is so critical to address our shared and emerging environmental threats.

The seventh session of the Assembly, taking place at the headquarters of the UN Environment Programme (UNEP) in Nairobi, Kenya, next month, will bring together ministers, intergovernmental organizations, multilateral environmental agreements, the broader UN system, civil society groups, scientists, activists and the private sector to shape global environmental policy.

Inger Andersen
Credit: UNEP/Natasha Sweeney

Recent UNEP data show emissions continue to rise as the impacts of global environment and climate challenges are accelerating and growing ever more extreme. We see it in record heatwaves, disappearing ecosystems, and toxins in our air, water and soil. These are global threats that demand global solutions.

Even in turbulent times, environmental multilateralism continues to deliver. Since countries met at UNEA last year, this multilateralism has delivered important progress.

Governments agreed to establish the Intergovernmental Science-Policy Panel on Chemicals, Waste and Pollution – finally completing the “trifecta” of science bodies alongside the Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) and the Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services (IPBES). The BBNJ Agreement on the sustainable use of marine biodiversity in areas beyond national jurisdiction came into force, a major win for the governance of our oceans.

Importantly, during such a challenging political climate, the Paris Agreement is showing that it is working. However, it is clear we need to move much faster with greater determination. But change is afoot: The global shift to low-emission and climate resilient development is irreversible. Renewable energy is outcompeting fossil fuels pricewise. Climate smart investments are driving tomorrow’s vibrant economies and societies.

While we must recognize that many were hoping COP30 would include explicit reference to phasing out fossil fuels in the decision text, this was not to be. However, the COP President committed to creating two roadmaps during his one-year tenure, one to halt and reverse deforestation and another to transition away from fossil fuels – a move that was backed by more than 80 countries during the talks.

These are not small steps – nor are they enough to address the threats we face in full. But they do reinforce that multilateralism can still bring science and policy together to address our global challenges.

Of course, progress is not always straight forward. Since UNEA’s historic resolution in 2022 on a legally binding instrument to end plastic pollution, including in the marine environment, negotiations have continued to advance. While we do not yet have a full treaty text agreed, the latest talks in Geneva earlier this year made hard fought progress and countries remain at the table, sustaining momentum toward an agreement that ends plastic pollution once and for all.

This year, under the theme “Advancing sustainable solutions for a resilient planet,” UNEA will build on these wins to set the stage for even greater progress.

The seventh edition of UNEP’s flagship report, the Global Environmental Outlook, will be key to informing how we deliver this future. Released during UNEA, the report will help move us beyond diagnoses of our common challenges to identifying real solutions across five interconnected areas: economics and finance; circularity and waste; environment; energy; and food systems. Drawing on contributions from hundreds of experts worldwide, the Outlook will help countries prioritize the most effective solutions to deliver our global goals.

To deliver at the speed and scale required, the United Nations system must act together – with the full family of Multilateral Environmental Agreements coming together to support countries. UNEP is proud to host 17 conventions and panels that span the environmental spectrum, from toxic chemicals to protection of the ozone layer. Bringing this family of agreements closer together offers opportunities to better align priorities.

This is why UNEA will put a central focus on how these agreements can better work together for accelerated, more targeted support to countries as they implement commitments. Because action on climate is action on biodiversity and land; because action on land is action on climate; because action on chemicals, pollution and waste is action on nature and on climate.

Inaction now carries a clearer cost than ever. At UNEA-7 in Nairobi – the environmental capital of the world – the “Nairobi Spirit” can convert shared challenges into shared action and, ultimately, shared prosperity on a safe, resilient planet that benefits all.

IPS UN Bureau

 

Follow @IPSNewsUNBureau
!function(d,s,id){var js,fjs=d.getElementsByTagName(s)[0],p=/^http:/.test(d.location)?'http':'https';if(!d.getElementById(id)){js=d.createElement(s);js.id=id;js.src=p+'://platform.twitter.com/widgets.js';fjs.parentNode.insertBefore(js,fjs);}}(document, 'script', 'twitter-wjs');  

Excerpt:

Inger Andersen is Executive Director of the United Nations Environment Programme

Deutschlands Haushalte heizten 2024 laut Daten des Immobiliendienstleisters ista SE ähnlich viel wie im Vorjahr – Preise für Heizenergie stiegen langsamer – Fernwärmepreise legten im Gegensatz zum Vorjahr überdurchschnittlich stark zu – Preistransparenz und verlässliche Regulierung der Fernwärme ist ...

Un grave accident a endeuillé la ville de Parakou cet après-midi du mardi 02 décembre 2025.

Un camion chargé de coton, en provenance de Komiguéa dans la commune de N'Dali, a dérapé avant de percuter une boutique de pièces détachées.

L'accident s'est produit, mardi 02 décembre 2025 ; au carrefour Deema Radio, à l'entrée nord de la ville de Parakou.

Le bilan fait état de deux enfants fauchés. Une fille et un garçon qui rentraient de l'école. Plusieurs blessés ont été recensés.

Les dégâts matériels sont importants. Selon Fraternitefm, plusieurs motos ont été broyées et pan de mur s'est effondré.

Les causes du drame restent à déterminer. Fatigue, somnolence, panne mécanique ? Aucun témoignage n'évoque pour l'instant une vitesse excessive.

La police s'est rendue sur les lieux pour le constat.
M. M.