Biztonságpolitika

2015 augusztusának utolsó hétvégéjén (augusztus 29-30.) került megrendezésre a Slovak International Air Fest (SIAF) a Sliač légibázison. Szlovákia minden évben megrendezi repülőnapját, idén is sikerült egy színvonalas programot összeállítaniuk, annak ellenére, hogy a román MiG-21-es, illetve az amerikai B-52-es szereplését végül lemondták. A teljesség igény nélkül lengyel és szlovák MiG-29-est, svájci Hornetet, belga F-16-ost és Gripent is láthattak a helyszínre érkezők a dinamikus programban, de természetesen a statikus sor is tartogatott érdekességeket, mint például az amerikai F-15-ös. Az idei SIAF hangulatát egy képgalérián keresztül idézzük fel Olvasóinknak!

Vlagyimir Putyin orosz államfő az Állami Duma elé terjesztette ratifikálásra a Független Államok Közösségének egységes pénzpiacára vonatkozó tervezetet, melynek értelmében a régió összes országa felhagyna az amerikai dollár használatával.

2015. augusztus 20-ától a magyar HungaroControl és a román ROMATSA léginavigációs szolgáltató közösen működteti a két ország légterét egy új, határokon átívelő, szabad légtérhasználatot biztosító koncepció (Night Free Route Airspace Budapest/Bukarest - N-FRAB) alkalmazásával. Így a repülőgépek a lehető legrövidebb útvonalakon, vagyis az eddigi töréspontok kiküszöbölésével repülhetnek a két ország légterének be- és kilépő pontjai között. 

A védelmi és biztonsági profilú Saab sikeresen részt vett a Szlovák Nemzetközi Légi Bemutatón, amit 2015. augusztus 29-30. között rendeztek a Sliač légibázison. Az eseményre közel 140 ezer érdeklődő volt kíváncsi. A bemutató kiemelt résztvevői között szerepelt a Gripen többcélú vadászgép, amelyet a légi és statikus bemutató keretében egyaránt megtekinthettek a látogatók.

Ukrajnában és azon kívül is egyre növekszik azoknak a száma, akik igyekeznek kiutat találni a kialakult helyzetből, netán tenni is valamit az ország megmentéséért. Itt nem csak azokról a belső és külső politikai erőkről, továbbá az adott geopolitikai térség manővereiben érdekelt globális gazdasági szereplőkről van szó, akik jelenleg is „kezelik” az ukrajnai zsákutca lepusztulását, hanem azokról is, akiket elüldöztek, vagy maguktól vonultak ki Ukrajna ügyeiből. Mi a jelenlegi helyzet, mit ajánlanak a nevezett erők, milyenek ezek esélyei? – erről kérdezte Kemény László politológus professzort, a téma ismert szakértőjét Farkas József György.

http://www.168ora.hu/globusz/szaporodnak-kezdemenyezesek-fogy-remeny-138532.html

 

– Ukrajnával kapcsolatban a „hibrid-háború” részeként információs küzdelem, hazugságáradat és agymosás folyik. Ezzel együtt eljutnak hozzánk a hatalmon lévők és az ellenfeleik közötti belső torzsalkodásokról szóló értesülések, hírek a nemzetiségek ütközéseiről, a tömeges megmozdulásokról, lázadásokról a szociális lepusztulás miatt, és így tovább. Ezek tükrözik a társadalom különböző rétegeinek elégedetlenségét a zsákutcás helyzettel, amelyben a hatalom iránti bizalom folyamatosan csökken, aminek következtében Ukrajnában egyre növekvő politikai vákuum keletkezett. Örök igazság, hogy a légüres tér soha nem marad kitöltetlen, így a politikai vákuumot is igyekeznek azonnal betölteni a kalandorok. Főként az oligarchák tudják, hogy „aki elkésik, az kimarad a játékból”. Donyeck megye valamikori kormányzója, Szergej Toruta például már egy éve megírta, hogy „a gyorsabb modernizáció helyett Ukrajnában a politikai vákuum mélyül el”. A napokban Kijevben összegyűltek azok a korábbi és jelenlegi oligarchák, akik a 2014. február 19-22. hatalomváltás ellenére Ukrajnában maradtak, s egyetértettek abban, hogy az országban „valami nem úgy működik, ahogyan kellene”. Ugyanakkor a tennivalókról már eltértek a vélemények. Egyesek új párt létrehozását kezdeményezték, mások szerint a hatalomra a civil társadalom oldaláról kell nyomást gyakorolni, és erős „Vállalkozói Szövetség” megalakítását szorgalmazták, amely képes lenne megfelelően képviselni érdekeiket.

 

– És akik a dúsgazdagok közül elhagyták az országot? Nekik nem maradt befolyásuk a hazai ügyek alakítására?

 

– De, megszólaltak azok az oligarchák is, akik Nyugatra emigráltak, úgymond „kitelepültek” Ukrajnából, arra számítva, hogy a hazájukban zajló történések ideiglenes jellegűek, s őrájuk rövidesen szükség lesz odahaza. Az „önkizártak”, „kivárásra játszók” összejövetelére Bécsben került sor. Vendéglátójuk az a Dmitrij Firtas volt, akit – amerikai kérésre – Ausztriában letartóztattak, majd a bíróság jelentős összeg ellenében szabadlábra helyezett azzal, hogy nem hagyhatja el Bécset. Miközben várja a döntést a kiadásáról az USA-nak, széleskörű szervezőmunkával igyekszik befolyásolni az ukrajnai folyamatokat. Az oligarchák bécsi összejövetelén a központi téma állítólag az új parlamenti választások kiírásának elérése volt. Vagyis a jelenlegi Legfelsőbb Radát komolytalannak tekintik, egyaránt bizalmatlanok a hatalmi és a kvázi-ellenzéki parlamenti pártokkal szemben, miként nem bíznak Porosenko államfőben és a Jacenyuk-kormányban sem.

 

– Különös, hogy a gazdasági élet prominensei látszólag ennyire magabiztosak és aktívak, holott az ukrán társadalomban a változások iránti igény jelentős részben éppen az ő hatalmuk korlátozására irányult...

 

– Természetes lenne, ha az oligarchák az ellenük folytatott harc hatékonysága miatt aggódnának, ám ennek nem sok jele látható. Nyugtalanság köreikben részben amiatt tapasztalható, hogy a nyugati befektetők kiszorítják őket a piacról. Riadalmuk mögött inkább az húzódik meg, hogy képtelenek a korábbi módon gyarapodni, miközben mások jelentek meg a színen, akik viszont dupla sebességgel gazdagodnak. Miközben az „új, oligarcha-mentes viszonyokban” bízók illúzióit lerombolják, az „oligarchátlanítás” egyszerűen a tőkeviszonyok, a vagyonok „újraosztásává”, vagyis „neo-oligarchásítássá” alakul át. A korábbi oligarchákkal két dolog történhet. Felsorakozhatnak az új rezsim mellett, s megkísérlik visszaállítani a régi befolyásukat. Ellenkező esetben az „új-oligarchák” harcot hirdetnek velük szemben, miközben alaposan megrakják saját zsebeiket, majd pedig – félve az esetleges „elszámoltatástól” – a politikán keresztül védik meg „hódításaikat”.

 

– Valóban, politikáról és politikusokról eddig szinte nem is esett szó közöttünk. Pedig ezen a síkon is felgyorsulni látszanak az események...

 

– Augusztus első napjaiban a politikai vákuum kitöltésére bejelentkeztek az ukrán politikai osztály és oligarchikus vállalkozói réteg azon képviselői is, akik Oroszországba menekültek. Nyikolaj Azarov volt miniszterelnök moszkvai sajtótájékoztatóján jelentette be „Ukrajna Megmentésének Bizottsága” (UMB) megalakulását, amelynek célja – szavai szerint – „az ország jelenlegi vezetőinek leváltása lesz”. Az UMB az államfői posztra a Régiók Pártja volt képviselőjét, Vlagyimir Olejnyikot jelölte, magát Azarovot pedig a miniszterelnöki megbízatás várományosaként mutatták be. „Nincs semmilyen kétségem afelől, hogy hazatérünk, és segítségére leszünk az ukrán népnek” – idézi a RIA Novosztyi Azarov szavait.

Az UMB, amely a jövőben Ukrajna Menekült Kormánya funkcióját hívatott betölteni, öt pontból álló minimum-programot tett közzé:

1. A háború azonnali befejezése Donbasszban.
2. Ukrajna új alkotmányának elfogadása, amelyben megerősítésre kerül a föderális berendezkedés, valamint az ukrán és az orosz állam-nyelvként történő használata.
3. A bandita alakulatok leszerelése és a bandita-randalírozások felszámolása.
4. A hadi pénzgyűjtések és a háborúhoz kapcsolódó törvénykezés elvetése. A szükséges üzleti és partneri kapcsolatok helyreállítása Oroszországgal.
5. A válság felszámolása programjának azonnali megvalósítása.

 

Mindez kétségtelenül a helyzet javítását szolgálhatná. Ám történelmi tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy ilyen „száműzött megmentőknek” szinte sehol a világban nem sikerült népük köszönetét bezsebelve hazatérni. Ismételten visszanyerni a bizalmat majdnem lehetetlen.

 

– Azarovék fellépése talált-e bármilyen visszhangra Kijevben, Ukrajnában? A jelenlegi hatalom eléggé magabiztosnak mutatkozik...

 

– Nos, a politikai vákuum kitöltésére aspirálók már bejelentkeztek, miközben az országban jelenleg hatalmi szerepet játszók továbbra sem ismerik el, hogy az „eurómajdani rezsim” konszolidációja máig nem történt meg, sikertelen. Az önelégültségnek és az ország zsákutcába kerülése ignorálásának számos forrása van, elsődlegesen az USA képviselőinek közvetlen jelenléte az államigazgatási struktúrákban. A kijevi hatalom totális függősége az Egyesült Államoktól naponta megerősítésre kerül. Hazai és külföldi elemzők folyamatosan mutatják be, hogy Porosenko elnök és környezete a legkisebb cselekvésre sem képes az amerikai instruktorok jóváhagyása nélkül. Ez a függőség számos ténnyel bizonyítható, például azzal, hogy a kijevi kormányban a vezető miniszteri, államtitkári posztokat az amerikai – főként republikánus – politikusok ajánlotta, külföldi állampolgárságú szakértők töltik be. Ugyanilyen módon nevezik ki a helyi kormányzókat. A grúz választópolgárok által leváltott, a bíróság által jogerősen elítélt és azóta szökésben, nemzetközi körözés alatt álló, volt tbiliszi államelnök, Miheil Szaakasvili például Odessza megye élére került. A sor bővíthető például azzal, hogy az ukrán legfőbb ügyész az amerikai nagykövetség segítségét kérte számos krízishelyzet kivizsgálásához, ami az USA illetékes szervei, konkrétan az FBI bekapcsolásával azóta már meg is történt.

 

– Ukrajna már két évvel ezelőtt, az úgynevezett „majdani forradalom” előtt is válságtünetekkel hadakozott. Mi történt azóta az ország gazdaságával? Segít-e az EU vagy az USA?

 

– Miután Ukrajna gazdasága – Jurij Lucenko volt miniszter, ma a Porosenko Blokk képviselője szavait idézve – „gyakorlatilag államcsőd állapotában van”, pénzügyi ütőerét a Világbank és az IMF tartja kezében, és „cseppenként” igyekszik oltani a „csőd-szomját”. Itt meg kell jegyezni, hogy Ukrajna lakosságának jelentős része nyugodtan viszonyul az amerikaiak közvetlen részvételéhez az „irányított káoszban”. Ez a tény megint csak sok okkal magyarázható. Hosszú évek óta folyik az ukránok körében az „agymosás”, s ebből is következik, hogy az „amerikai gazdát” úgy fogják fel, mint a „mennyei mannát”, amely valamiféle mitikus „ukrán esélyt” hoz el. Nem véletlen, hogy a közkedvelt „Shuster Live” TV-showban idézték az ukrán megyékben végzett közvélemény kutatás eredményét, amely szerint túlnyomó többségükben szívesen fogadnák Szaakasvilit kormányzójukként. Vannak a történéseket közömbösen tudomásul vevő állampolgárok is, akik ugyan „sóhajtoznak”, de reménykednek, s ők is természetesen az amerikaiakban.

 

– És hogyan reagál minderre az ukrán szélsőjobb, akiket az orosz hírközlő szervek többnyire szimplán lefasisztáznak?

 

– Az USA beavatkozását az „önjáró” Ukrajna irányításába komolyan bírálók nem találhatók az ismert nacionalista vezető politikusok között sem. Az ukrán nacionál-radikalizmus továbbra is megőrzi az amerikaiak politikai eszközeként vállalt szerepét, „kifutóként” megszolgálva a nekik juttatott jelentős összegű ellátmányokat. Ezt tanúsítja Jeffrey Payette Kijevben akkreditált USA nagykövet sietős hazautazása és „rehabilitációs” beszéde az amerikai szenátusban az ukrán szélsőjobboldali „Právij Szektor” védelmében. Nos, ennek a félkatonai szervezetnek az egységei támadtak például a polgárháborúban eddig nem érintett Kárpátalján, Munkácson az állítólag cigaretta-csempész ügyletekben érintett helyi oligarcha, Mihajlo Lanyo, az Ellenzéki Blokk parlamenti képviselője támogatóira és a rendőrségre. Az amerikaiak és személyesen Payette a számára a radikális „Jobb Szektor” volt eddig is, s marad továbbra is a legerőteljesebb (miután többségükben ambiciózus fiatalemberekről van szó) nyomásgyakorló eszköz. Ha kell Porosenkóval és a vele „baráti” oligarchákkal szemben, de főként a „szeparatista-autonomista” nézeteket hirdetők elrettentésére. Őket használják fel a jelenlegi kurzustól „elhajló”, vagy azt megkísérlő, s a parlamentben, a kormányzatban, a helyi hatalmi egységekben is megjelenő bizonytalanokkal, gyengékkel vagy „árulókkal” szemben. Szervezhetnek fáklyás-vonulásokat, népgyűléseket, helyi „majdánokat”, büntető akciókat indíthatnak a „korruptak” leleplezésére, támogatóan léphetnek fel a velük egyet nem értők gyilkosainak védelmében, vagy megfenyíthetik (például kukatartályokba gyömöszölve!) a renitens ellenzékieket, a másként gondolkodókat, a kommunistákat, „szeparatistákat”, stb. Emellett ezek készek arra is, hogy az elmélyülő politikai, hatalmi vákuum esetén, ha szükség lesz rá, erőszakkal is kitöltsék a hiányt, akár az európaiak vagy az amerikaiak ellenzését figyelmen kívül hagyva. Ilyen forgatókönyv nem fikció, hiszen a „Právij Szektort” és a többi fegyveres struktúrákat és bandériumokat, amelyek nem részei az ukrán hivatalos fegyveres erőknek, továbbra sem számolták fel, a harci eszközeiket sem hatástalanították, sőt ha a szükség úgy hozza, felhasználják őket a „szeparatisták” elleni háborúban.

 

– Mindez mennyiben gyakorol hatást Ukrajna európai és amerikai támogatóira?

 

– A kialakult körülmények magukban hordozzák az ország valamennyi ügyének zsákutcás állapotát, és ennek bázisán növelik a politikai-hatalmi vákuum elmélyülésének lehetőségét. Eközben már az egyszerű embereknek is szembetűnő az EU „elegáns” távozása az ukrán társadalmat legnagyobb mértékben érintő ügyekből, miként – kevésbé látványosan és visszafogott tempóban – ugyanígy járnak el az amerikaiak is. Valami olyan történik, amire vélhetően, nem számítottak az ukrajnai események forgatókönyv-írói. Az „ukrajnai blitzkrieg” nem sikerült, s minél tovább nyúlik ez a történet, annál kevésbé hajtja az időkereket azok előnyére, akik a banderai ideológia legitimálásával kívánják elérni az egységes és független államiságú Ukrajna konszolidálását. Közismert, hogy ez az egész folyamat az ukránok európaisága igényének a felpörgetésével kezdődött. Ukrajna és az EU közötti társulási megállapodás kierőszakolása volt az „euromajdan” hívószava, beígérve Ukrajna berendezését az európai értékek mentén, az ukránok korlátlanul szabad mozgását az európai országokban, és a közeljövőben az ország teljes jogú tagságát az Európai Unióban. Ezek az álmok azonban ködbe vesztek az ukrán gazdaság összeomlásával, az országra ráerőszakolt nacionalista ideológiával és russzofóbiával, s főként a mindezek bázisán kirobbantott polgárháborúval a Donyec-medencében.

 

– Az Európai Unió 2013 őszén valóban meglebegtette Kijev előtt a társult, majd a teljes tagság álomképét, aztán a fejlemények ismeretében óvatosan eltávolodott korábbi ígéreteitől. Most éppen mi a helyzet Brüsszellel?

 

– Európa megrettent a Krím Oroszországhoz csatolásától, s azóta sem képes magához térni annak tudatában, hogy alábecsülte Moszkva erejét és eltökéltségét érdekei képviseletében és védelmében. Az USA által kezdeményezett, Oroszországgal szembeni szankciókhoz csatlakozva az EU többnyire saját magát büntette, hiszen érzékelhetővé lettek a tagországok közötti ellentétek, az orosz válasz-szankciók miatt hatalmas piacvesztések következtek be, amelyek a járulékos negatív hatásai beláthatatlanok.

 

Az európai vezetők legkonstruktívabb szerepvállalása az „ukrajnai konfliktus” rendezésében a „Minszki Megállapodás” kidolgozásához fűződik. Németország, Franciaország első embereinek tanácskozása Oroszország és Ukrajna elnökeivel olyan 13 pontos programot eredményezett, amely magában hordozza a krízis felszámolásának lehetőségét. Rövid időre meg is jelent a „fény az alagút végén”, miután azonban a minszki megállapodáshoz képtelenek voltak hozzá „applikálni” az amerikai geopolitikai érdekeket, a „befagyasztott konfliktusok” hívei elérték a fegyverszállítások tovább folytatását és a háború finanszírozásának fenntartását. Nem sikerült a tűzszünetet tartóssá tenni, a békés helyreállítás helyett tovább arat a halál a polgári lakosság körében is, bombázzák és nehéz fegyverekből lövik, rombolják a településeket, a „hibrid háború” okozta káosz fennmarad és kiszélesedik.

 

– Közben más problémák is feltornyosultak az EU, illetve az USA előtt...

 

– Ma már az EU saját belső sorsdöntő gondjaiba merül bele. Az euró-övezetet fenyegeti Görögország államcsődje, amit követhet Portugáliáé és másoké is; szinte megrendítő erővel zúdult Európára az Afrikától Mianmarig tartó hatalmas térségből elindult migránsok sok tényezőből összefonódott kérdése, és mi minden még. Európa elvesztette érdeklődését Ukrajna iránt.

 

Az USA-ban pedig elkezdődött az elnökválasztási kampány, és ebben az időszakban az amerikaiak tradicionálisan befelé fordulnak, belefeledkeznek saját problémáikba. Ezzel együtt Ukrajnában már berendezkedtek, otthagyják a működő instruktoraikat, és elsősorban az ukrán fegyveres erők kiképzésére rendszeresített NATO parancsnokságot és gyakorlatozó csapatokat. Igaz, a NATO erők tevékenységi köre a háborús szférára korlátozott, és nincs felhatalmazásuk az Ukrajnában újonnan felvetődő belső vagy geopolitikai problémákkal kapcsolatos intézkedésekre.

 

– Vagyis kiderül, hogy Ukrajnát „elcsábították és elhagyták”, más szóval, magára hagyták a zsákutcában!

 

– A jelenlegi ukrán hatalom pedig, minden egyéb mellett – beleragadva a russzofób ideológiájába – nem hagyja abba az ország militarizálását, az állampolgárok kényszer-sorozását, a háború folytatását saját országa területén, ukrajnai állampolgárok ellen. A kijevi kormánynak nem áll rendelkezésre elegendő pénz, hogy kifizesse a szükséges mennyiségű energiahordozót, kiszámíthatatlan a télre történő felkészülés, a fűtés, világítás, egyebek megoldása, és azt sem lehet tudni, hogy ki tudja-e, illetve ki akarja-e fizetni az esedékes hiteltörlesztéseit. Miután pedig, nem oldódnak meg a gazdaság problémái, tovább erodálja a közállapotokat a korrupció, ugrásszerűen növekszik a munkanélküliség, az infláció, zuhan a hrivnya árfolyama, a közszükségleti cikkek, gyógyszerek eltűnnek az üzletekből, az egészségügy megfizethetetlenné válik, és még sorolhatnánk, amelyek következtében természetszerűen növekszik az elégedetlenség, az egész országban sokasodnak a tüntetések, a különböző tömegdemonstrációk. Ez év októberében sor kerül a helyhatósági választásokra, amelyeken – a bemutatott körülmények ismeretében – az emberek kinyilváníthatják elégedetlenségüket, általános bizalomvesztésüket a hatalommal szemben.

 

– Kimondhatjuk, hogy az ország zsákutcába került és ezzel párhuzamosan hatalmi vákuum alakult ki. Milyen forgatókönyvek lehetségesek a krízis felszámolására, milyenek az esélyei Ukrajnának, hogy kikerüljön ebből a helyzetből?

 

– Szerintem három változat látszik körvonalazódni. Számos tényező utal a legkevésbé kívánt, de sajnos nagyon is valószínű, nagyon szomorú kimenetelre. „Abban az esetben, ha meghiúsul a minszki megállapodás betartása, Ukrajna katonai parancsnoksága kénytelen lesz bevezetni a hadi-állapotot” – jelentette ki augusztus 14-én Alekszandr Turcsinov, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára. A Rendszer Elemző és Előrejelző Központ elnöke, Rosztiszlav Iscsenko véleménye szerint pedig „a teljes körűre kiterjedt háború a Donyec-medencében a nyár végén kezdődik el”. Vagyis, mielőtt az USA teljesen begubózik az elnökválasztási kampányba, a háború legmegátalkodottabb ukrajnai támogatói megríkatják a világot! A helyzet ilyen fordulata után az országnak, de még Európának az esélyei is minimalizálódnak.

 

Valószínű egy az előbbinél elfogadhatóbb változat is. Abban az esetben, ha az európai vezetők – Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna képviseletében, de ENSZ-zászló alatt – még egyszer tárgyalóasztalhoz ülnének, és megegyeznének közvetlen gyakorlati részvételükről a béke kikényszerítésében Ukrajna egész területén. Ebben az esetben meghatározott időre Ukrajna ezen országok ENSZ-zászló alatti „protektorátusává” válik. Természetesen ilyen változat egy időre felfüggesztené Ukrajna, mint önálló állam szuverenitását, de esélyt adna az ukrán népnek a túlélésre.

 

A legsikerültebb variációnak azt tekinteném, ha valamennyi ukrajnai politikai erő „kijózanodna”. Azok is, akik most az ország élén állnak, s azok is, akik a politikai vákuum kitöltésére aspirálnak, vagy a reménytelen káosztól akarják megmenteni hazájukat. Mindenki, aki valóban ukrán patrióta, leülne a „kiegyezés” asztalához, és közös akarattal kidolgoznák az ország újraépítésének programját. Azok a politikusok és „globális ragadozók” pedig, akik „megfőzték ezt a kását”, belátnák, hogy egy időre békén kellene hagyniuk Ukrajnát, elfelejtve geopolitikai érdekeiket.

Csak ez a változat biztosítana valóságos esélyt Ukrajna népének.

„Egy csapat, egy feladat, egy vezetés, egy felelősség” – E szabály szellemében kezdte meg munkáját a cseh kontingens, amikor a szükséges kvalifikációk után július 29-én négy plusz egy tartalék Gripennel készültségi szolgálatba állt Izlandon. A napi egy, átlagosan másfél órás feladatra két, esetenként három Gripennel szálltak fel a csehek, akik az immár végleges adatok szerint a második izlandi légtérrendészeti misszió során 91 felszállásból 150 órát repültek.

A kontingens mindennapjaiba, a repülés előtti közvetlen felkészülésbe és a hidegháborús fedezékek körül zajló tevékenységbe az izlandi készültség utolsó előtti napján, augusztus 25-én kaptunk betekintést.

Keflavík a 103000 négyzetkilométer területű Izland délnyugati részén, a Reykjanes-félszigeten helyezkedik el. Innen indultak feladatukra a Gripenek.

Az egyes szakágak vezetői már helyet foglaltak, érkezik a kontingens műszaki parancsnoka is és rövidesen megkezdődik a műszakiak repülés előtti eligazítása.

A Gripeneket rejtő fedezékek elhelyezkedésének vázlata mellé számos információ kerül a napi tevékenységről.

A briefing első pillanatai a hajózók épületének félig elsötétített eligazítójában. Olyan témák is szóba kerülnek, amelyek otthon nem: a vulkáni tevékenység és az óceán állapota. A teremben addig maradhattunk, amíg az eligazítás a hírszerzési szakaszhoz nem ért.

Eközben a ruházattal és a hajózók felszerelésével foglalkozó műszakiak az öltözékeket készítik elő.

Az öltöző fogasain a hideg vízi túlélést segítő, zárt, vízálló ruhák lógnak és a túlterhelés elleni öltözékek, amelyek közül a felső rész a túlélőkészletet is tartalmazza. Víz feletti katapultálásnál a legnagyobb ellenség a hideg víz, de az Atlanti-óceán más meglepetéseket is tartogathat; kardszárnyú delfineket és bálnákat.

A pilóták először egy meleg alsóruhát húznak, erre kerül fel a gyors kihűlést megakadályozó öltözet. Utána következik az öltözék többi darabja, de a szokásos overallra most nincs szükség.

Az egyik hajózó végez a beöltözéssel és az erre szolgáló berendezéssel elvégzi a maszk és a ruha ellenőrzését.

A tizenhárom keflavíki fedezéket a nyolcvanas évek elején építették norvég tervek alapján. A fedezék ajtaja befelé nyílik, a betonpadlóba simul, és a repülőgépek átgurulnak rajta.

Ellenőrzés járó hajtómű mellett. A hajtóműből kiáramló gáz elvezetéséről hidraulikusan nyitható ajtó gondoskodik, amelyből kettő van, hiszen a fedezék eredetileg kéthajtóműves típusoknak, F-4-eseknek és F-15-ösöknek készült.

A 6-os fedezékből indul az első Gripen. A piros pick-up mögé a cseh műszakiak felszerelését szállító utánfutót csatolták.

Bár a gurulás megkezdését jelző rádiózást nyilván minden pilóta hallja, azt a fedezékben álló gépükből nem látják, hogy a másik Gripen mikor ér eléjük. Ezért minden műszaki állj jelzést mutat a saját gépének.

A másodikként induló cseh Gripen is elgurul a fedezékek előtt. Izlandon gyorsan változik az időjárás és a tartalék repülőterek is messze vannak. Ez az oka, hogy a feladatokat két póttartállyal repülték.

A harmadik is kibújik a fedezékből. A készültséget ugyanazzal a fegyverzettel adták a csehek, mint otthon, két AIM-9M Sidewinder rakétával és betöltött gépágyúval.

A futópálya és a fedezékek között jókora a távolság, így csak a távolból láthatjuk, hogy a cáslaviak felgurulnak a pályára, és pillanatokkal később egyenként felszállnak.

*

Nyitott törzsféklapokkal fordul a visszatérő hármas kötelék utolsó gépe.

A gurulóút kopár terepen vezet keresztül. A vulkáni tevékenység eredményeképpen csak minimális növényzet marad meg ezen a vidéken. 

Szinte helyben fordul meg a fedezék elé beálló Gripen.

A hajtóművet már leállította a pilóta, de még jár a segédhajtómű, amikor a műszaki már a fülkéhez akasztott létrán áll.

A hajózó átadja a gépet a műszakiaknak.

A hajózókat szállító kocsi gyors tempóban végigjárja a három fedezéket és begyűjti a pilótákat.

Érkezik a kerozin, amelyet még a Gripenek visszaérkezése előtt rendeltek meg a műszakiak.

A Gripenek földi mozgatását a keflavíki reptér egyik kisméretű kocsija biztosítja. A jármű az egykori NDK-ban gyártott, Magyarországon is széles körben használt Multicarra emlékeztet.

Fedezékek zárva, a csehek mára tervezett repülése véget ért.

* * *

Az izlandi beszámoló harmadik, befejező részében azokat a képeket közlöm, amelyeket az amerikai hagyatékról, a keflavíki repülőtéren megforduló gépekről és a Prágába történő visszaérkezésről készítettem.

Fotó: Szórád Tamás

Ma megkezdi szolgálatát ez a nagyszerű magyar csapat azért, hogy szolgálatára lehessen szövetségeseinknek: Észtország, Lettország és Litvánia polgárainak. Érezzük és értjük a feladat súlyát, a küldetés felelősségét - fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter a litvániai Šiauliai Légi Bázison, augusztus 31-én, hétfőn. A balti légtérrendészeti szolgálat átvevő-átadó ünnepségén a hazautazó olasz és norvég légierők parancsnokai átnyújtották a baltikumi légtér szimbolikus kulcsát a magyar váltás részére.

Az éjszakai fotózás izgalmas lehetőségeket kínál, a teliholdas éjszakának ezen belül is megvannak a maga különleges lehetőségei. Egyfajta kísérletezés, tapasztalatszerzés ilyen körülmények között - ez hajtotta ki a LégierőBloggert a hétvégén a teraszra. Soha nem lehet tudni, hogy ezeket az ismereteket mikor lehet az Air Power kollekciós erőfeszítések során hasznosítani :-)

A Travel Service 737-ese dél felé fordult 31-es indulást követően Ferihegyről.

A szárnyak tövénél lévő fényszórók fénye a törzsről visszaverődve kellemesen megvilágítja a hajtóműgondolák peremét, azok lapított formájából azonosítható a típus is...

 ...aztán az elfordulás közben láthatóvá válik a svancon a THY festése.

Ryanair. A keresztező szögeken értelemszerűen lényegesen nehezebb a bemozdulásmentes kép ilyen alacsony zársebességeken.

 Na, ezzel kisegíthetne valaki!

Ezüstösen csillognak a holdfényben ennek a közel párhuzamosan repülő két gépnek a kondenzcsíkjai.

Kondenzcsíkok Hold-ellenfényben.

Swiss Avrojet hajtóműveinek forró gázsugara töri a fényt a Holdkorong peremén.

Célzófolyadék és edénye a Holdfényben.

Zord 

A Budapest Airport a mai napon új, egyállásos repülőgép-karbantartó hangárt adott át a Wizz Air-nek a repülőtéren. Az új, 2 000 négyzetméteres szerelőcsarnok, illetve a kapcsolódó, 170 négyzetméternyi iroda- és szociális helyiségek a kelet-európai légitársaság nemcsak Magyarországon, hanem Kelet-Európában használt repülőgépeinek forgalmi karbantartási igényeit is kiszolgálják.

Mint ahogy arról már múlt héten beszámoltunk, az Egyesült Államok Európába küldte a legmodernebb hadrendben álló típusát, az ötödik generációs F-22A Raptort. A Tyndall légibázis 95. századának állományából négy példány már megérkezett Európába, a németországi Spangdahlem légibázisra, ahonnan a hírek szerint tovább is települnek Lengyelországba: az F-16-osoknak otthont adó Łask légibázison vesznek részt egy hadgyakorlaton.

A nyáron megrendezett Italian Blade 2015 gyakorlat olyan nemzetközi esemény volt, melyen a helikopterszemélyzetek és a szárazföldi csapatok együtt gyakorolhattak. A felkészítésen idén először magyar kontingens is részt vett.

Olaszország legnagyobb olaj- és gázipari vállalata talált egy új gázmezőt Egyiptom partjai mentén, ami valószínűleg a Föld egyik legnagyobb ismert gázkészlete lehet. Mire a kitermelést megkezdenék, Egyiptomnak szabadkereskedelmi egyezménye lesz az Eurázsiai Gazdasági Unióval.

Ma folytatjuk a Szekeres József nyugállományú ezredessel készített interjú leközlését a második résszel. A módszer változatlan, vagyis a szöveg nem mindenhol egyezik szóról szóra a hanganyaggal. Nem is szaporítjuk tehát tovább a szót, inkább átadjuk az ezredesnek.

* * *

Átfegyverzés

Az '50-es években a katonai tanintézetek, köztük a tatai Rákosi Mátyás Páncélos Tiszti Iskola, T-34-en és a T-34 alvázára épített SzU-85 önjáró lövegen folytatta a kiképzést, de az alakulatok még nehéztechnikával voltak ellátva, ezért a felavatott tiszteket zászlóalj és ezred szinten arra képezték vissza. A katonai főiskola utolsó másfél évében én már a T-54-et tanultam, aztán az utolsó évben megérkezett a főiskolára az első T-55, a tatai 25. harckocsizó ezredtől, amely 1961-től volt ezzel a típussal felszerelve, előtte pedig 1957-től T-34-ekkel. Ott kezdtem meg a csapatszolgálatot 1964-ben. Később a 94 db T-55-öt két ütemben adtam át, először 31-et, utána 63-at a verpeléti 35. ezrednek. A kalocsai ezred volt a 24., a rétsági a 31., a tapolcai meg a 8. Sok alakulatot a T-34-ről T-54-re fegyvereztek át, abból is volt egy csomó.

[...] Bővebben!

Csehországban a kormány ezen a héten jóváhagyta további 20 General Dynamics European Land Systems Pandur II CZ gyalogsági harcjármű beszerzését a hadsereg számára 5,3 millió dollár értékben. A 2018 és 2020 között átadásra kerülő páncélosokból hat lesz a parancsnoki változat. A 30 milliméteres ATK Bushmaster Mk44 gépágyúval, egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskával, és két Spike-LR irányított rakétával felfegyverzett Pandur-ok 2006-tól kerültek beszerzésre. Az akkor megrendelt 199 példányból az elsők 2007-ben, míg a 107 darabosra csökkentett rendelési mennyiségből az utolsók 2012-ben kerültek átadásra.

Az Airbus Helicopter már dolgozik a Tiger harci helikopterek élettartamának felénél, vagyis a következő évtizedben bekövetkező időszakos nagyjavítás alatt elvégezhető korszerűsítés mikéntjén. A Tiger Mk3-as üzemeltetési költségeinek csökkentése mellett a fegyverzet erősítése, bővítése is napirenden szerepel a fedélzeti elektronika modernizálása mellett. Természetesen a típust már hadrendbe állított országok, Ausztrália, Franciaország, Németország és Spanyolország véleményét, észrevételét is kikérik a tervezési fázis során.

Egy újabb típussal gazdagodott és erősödött az orosz haditengerészeti légierő. Ugyanis augusztus 17-én átvették az első Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázókat. Ebben az évben még további 3-4 példány átadása várható és a tervek szerint 2020-ig a flotta 50 darab Szu-30SzM-et fog szolgálatba állítani.

Moszkvában a felszíni egységekről sem feledkeznek meg, ha a haditengerészet izmosításáról van szó. A legújabb tervekben nukleáris meghajtású, 17500 tonna vízkiszorítású, 200 méter hosszú, 20 méter széles rakétás csatacirkálók beszerzése is szerepel. A LIDER-osztály egységeit 2019-től kezdenék építeni, fegyverzetüket 60 csapásmérő robotrepülőgép, 16 hajók elleni és 128 légvédelmi rakéta alkotná. A 2025-től hadrendbe álló és 12 egységet számláló hajóosztály legnagyobb sebessége 30 csomó feletti lenne, és 90 napig lennének képesek a fedélzeten tárolt készleteikkel a nyílt tengeren, utánpótlás felvétele nélkül hajózni.

Egyes hírek szerint Egyiptom az évtized végére több tíz Kamov Ka-52 Hokum-B harci helikopter tulajdonosa lehet. Ugyanis a típusra kifejlesztett új ECO-52 elektrooptikai toronyból a közel-keleti ország 50 darabot szerez be 2016 és 2019 között.

Pakisztánban a négy orosz Mil Mi-35M mellett akár az amerikai Bell AH-1Z Viper harci helikopterek is hadrendbe állhatnak, hiszen Washingtonban rábólintottak a típus 12 példányának eladására. Ezekkel együtt 12 Bell UH-1Y Venom megvásárlása elől is elhárult a bürokratikus akadály. A 2018 augusztusától megérkező forgószárnyasok mellé 1000 darab AGM-114 Hellfire II-es irányított rakéta is megvásárlásra kerülhet.

Augusztus 12-től folyik a LRASM csapásmérő robotrepülőgép integrációs munkája a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók számára. A haditengerészet Patuxent River-i tesztközpontjában végzett munka 2019-ben hozza majd meg a gyümölcsét, vagyis a Super Hornet ettől az évtől lesz képes a fegyver bevetésére, egy évvel a B-1B után.

Argentínában már a hajtóművek földi próbáit végzik a Fabrica Argentina de Aviones (FAdeA) Pucara támadógép egyik példányán. Az A-561-es lajstromú gépbe a Turbomeca Astazou XVIG helyett a Pratt & Whitney Canada PT-6A-62 gázturbinás sugárhajtómű került beépítésre egy négyágú légcsavarral együtt. Ezt a típusú erőforrást a KT-1, a PC-9, és a PZL-130TC Orlik kiképzőgépeken is alkalmazzák. A korszerűsítési munkálatok után IA-58H jelzést viselő variáns színes kijelzőkkel és HOTAS rendszerrel ellátott pilótafülkét, a hajtóműveket és a pilótafülkét egyaránt védő új páncélzatot és korszerű kommunikációs rendszereket fog kapni az Israel Aerospace Industries és az Elbit Systems segítségével. Az argentin légierőben jelenleg 15 Pucara áll szolgálatban, de az ideiglenesen kivont példányokból további 5-öt szeretnének a korszerűsítés után újra szolgálatba helyezni, így 2020-ra 20 IA-58H szárnyalhatna Dél-Amerika egén. Ezek 2045-ig maradnának hadrendben.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Szuhoj Szu-22UM3K.

Bell AH-1W Super Cobra.

Hawker Hunter T8M.

MiG-23ML.

AIDC F-CK-1C.

General Dynamics F-16D Fighting Falcon.

Antonov An-26B.

Northrop F-5E Tiger II.

Xian JH-7A.

BAE Systems Hawk 120 LIFT.

Lockheed C-5M Super Galaxy.

Szuhoj Szu-30SzM.

Eurofighter EF-2000 Typhoon FGR.4.

AMX International AMX-T.

Shaanxi Y-8F-200W.

Aerospatiale SA-316B Alouette III.

MiG-31DZ.

Antonov An-30.

Benedek Levente kollégának és képeinek hála gyorsjelentést közölhetek is Szliácsról. Érdekes formációk, melyek a repülőnap szlovák szervezőinek fantáziájáról tanúskodik, persze úgy, hogy azt lehetővé tette a döntéshozatal a beszerzési előkészületeivel. Viták vannak ott is, kérdőjelek is. De mint azt korábban is láttuk egyes példákon (pl. Mi-17-esek korszerűsítése Hejce után) ők mennek előre.

Izraeli modernizáción átesett kutató-mentő Mi-17-es, osztrák Blackhawk kíséretében. Szlovákia tárgyalásokat folytat 9 UH-60M megvételétől FMS keretében az Egyesült Államoktól.

Román C-27J szlovák An-26 kíséretében. Jövő évtől kezdve két Spartan áll szolgálatba északi szomszédunk légierejében (ott ma is van ilyen szervezeti elem).

A 840-es svéd Gripen D kíséri a szliácsiak egyik MiG-29UBS-ét.

Szerencsés fotó: a helikopteres géppárt követő szállítók fordulója a háttérben. Alul pedig a Szliácsot körülölelő, gyönyörű, erdő borította hegyek.

 

Fékernyő nélkül, leeresztett orrkerekekkel

 

A 1303-as, lo-vis tigriscsíkos UBS-ének fékernyője szombaton leszállás után nem nyílt ki...

...az intenzív fékezésnél kis durranás hangja hallatszott, és az orrfutó kerekeiből elment a nyomás (valószínűleg a túlmelegedett fékek miatt az olvadódugó eresztette le, a robbanást elkerülendő)...

...a gép legurult a pályáról az egyik gurulóútra, a tűzoltók rögvest ott termettek...

 ...elkezdték vízsugárral hűteni az orrkereket...

 ...majd gyorsan nekiláttak a cseréjének, miközben már a főfutó kerekekre irányult a „vízhűtés”...

...a reptéri szervek átnézték a pályát esetleg elhagyott, a többi gép sérülését kockáztató törmelék után...

...majd a gépet elvontatták állóhelyére. A kép érdekessége a két RL-4-es lokátor, melyek közelében van Szliács egyik legjobb szpotterhelye.

 Zord

Az Oroszországban jelenleg is zajló MAKSZ 2015 Nemzetközi Repülési- és Űrkutatási Szalonon Fehéroroszország újabb Jak-130-as kiképzőgépek megrendeléséről írt alá szerződést – nyilatkozta az orosz Irkut vállalat. A szerződést a fehérorosz védelmi minisztérium képviseletében Alekszander Sevcsenko, valamint az Irkut vállalat vezetője, Oleg Demcsenko írta alá.

Új típussal bővülhet az orosz fejlesztésű, ötödik generációs vadászrepülőgépek tábora, ugyanis a MiG cég új, ötödik generációs könnyű vadászrepülőgépet fejleszt. A koncepció nem túl szorosan, de kapcsolódik az egykori MiG 1.44 (NATO kódnevén Flatpack) projekthez, amellyel annak idején az F-22 Raptorra adtak volna válaszlépést az oroszok, azonban köztudott, hogy végül idejekorán leállították a fejlesztést.

A szíriai kormány kidolgozott egy stratégiát az országból kiinduló migrációs hullám megállítására, de megvalósításához a tömeges bevándorlásban érintett országok segítségére lenne szükségük.

Megkezdődött a visszaszámlálás a Baltic Air Policing (BAP) harminckilencedik - magyar - váltásának jelképes óráján. 2015. szeptember 1-jétől 4 hónapig - a Német Légierő Typhoon-jaival együtt - a kecskeméti JAS-39-esek őrködnek Észtország, Lettország és Litvánia felett. A gépek augusztus 27-én, csütörtökön indultak el Kecskemétről a Baltikumba.

Egy hónapon át két helyen álltak készültségben a cseh légierő Gripenjei. Otthon, Cáslavban és Izlandon, a keflavíki nemzetközi repülőtéren. A hely nem ismeretlen a cseheknek, hiszen bő fél évvel korábban teljesítették első izlandi missziójukat.

A második lehetőség hirtelen jött és rövidebb volt, mint az első. A tavalyi rotációra fél évig készültek a csehek, idén mindössze hat hetük volt, hogy a kanadai légierő helyett beugorjanak, felkészüljenek és elkezdjék második légtérrendészeti (Air Policing) missziójukat Izlandon. Egy hónap, 70 felszállás és 140 repült óra után, a cseh kontingens a napokban hazatelepül. Az Izlandon töltött utolsó héten Martin Stropnický cseh honvédelmi miniszter meglátogatta kontingenst. A több mint 3000 kilométeres utat a prágai 24. Szállítórepülő Bázis egyik Airbus 319CJ repülőgépén tette meg.

A műszakiak a 3085-ös gépet készítették elő az izlandi útra. Az A319-esből 2007 eleje óta kettőt üzemeltet a cseh légierő kormányzati repülésre, katonai személy- és teherszállításra valamint Medevac feladatokra, de a messze földön bajba került cseh állampolgárok is számíthatnak rá, hogy elmegy értük a katonai Airbus.

A körbejárás és a gép vizuális ellenőrzése nagygépes léptékű.

Az A319-es nagyjából azt az útvonalat követi, mint a Gripenek. A német partok felett repült ki az Északi-tenger fölé és a szárny mögött felsejlő Shetland-szigeteknél éri el az Atlanti-óceánt.

Izland légteréhez közeledve a készültségi Gripenek fogják közre az Airbust; a 9243-as balról zárkózik a szállítógép mellé. A gépek alatt elterülő zárt felhőzet azt is jelenti, hogy odalent nem vár minket szép idő.

Jobbról közelít a 9236-os. Mindkét Gripenen az Izlandon használt két Sidewinder, két póttartály függesztmény-kombináció van.

A Gripen pilótája a felhőbe süllyedő Airbuson tartja a szemét. A vadászgép kormányfelületei folyamatosan mozognak, ahogy a pilóta apró korrekciókkal tartja a helyét a nagygép mellett.

A szoros kötelék a felhőben is megmarad.

Az izlandi partok előtt az Airbus és kísérete a felhőalap alá süllyed, alattuk a szürke, barátságtalan Atlanti-óceán terül el.

A szállítógép kiengedett fékszárnnyal közelít a keflavíki repülőtérhez. Ahogy csökken a sebesség, a Gripen egyre nagyobb állásszöggel repül az Airbus mellett.

A leszállás előtt néhány perccel a vadászok az utánégető hangos dübörgésétől kísérve elköszönnek.

Közel négyórás repülés után immár a keflavíki nemzetközi repülőtéren ázik a cseh A319-es.

*

A cseh kontingens tagjai parancsnokuk vezetésével felsorakoznak a honvédelmi miniszter fogadásához.

A parancsnok, Martin Nezbeda ezredes jelent a miniszternek. Az ezredes tagja volt a 2009-es baltikumi kontingensnek és tavaly szintén ő vezette a cseh légierő első izlandi misszióját.

***

Az izlandi beszámoló következő részében a készültségi szolgálatot ellátó hajózók és műszakiak mindennapjaiba pillantunk be.

Fotó: Szórád Tamás