Biztonságpolitika

Az osztrák hadsereg átvette első hat 4x4-es terepjáróját az Iveco-tól. A világszerte jól ismert LMV jelzésű járművek nyugati szomszédunknál 108 millió eurós értékben kerülnek majd hadrendbe a 2009-ben megkötött szerződés értelmében, amiben azt is leszögezték, hogy az LMV-k építésében osztrák vállalatok is részt vesznek.

Szeptember végén Varsó további információkat kért Lengyelország jövőbeli harci helikoptereinek megrendelésére pályázó négy gyártótól. Az Airbus Helicopter (Tiger), a Bell (AH-1Z), a Boeing (AH-64E) és a Turkish ​​Aerospace Industries (T129) képviselővel egyenként október 26-tól kezdik meg a tárgyalásokat a lengyelek, amik gyártónként egy-egy hétig fognak tartani és többek között a pontos ár is közlésre kell, hogy kerüljön. Lengyelország terveiben 16-32 harci forgószárnyas beszerzése szerepel a gazdasági helyzettől függően.

Egy újabb FREMM-osztályú fregatt, a LANGUEDOC nevet viselő egység kezdte meg tengeri próbajáratait. Párizs által negyedikként megrendelt, de a NORMANDIE Egyiptom részére történő eladás miatt harmadik francia egységgé előlépett LANGUEDOC nyíltvizi próbái az eddigi tapasztalatok felhasználásával két héttel rövidebbek lesznek, mint testvérhajóié, így hat hét alatt befejeződnek.

Moszkva 12, már meglévő tengeralattjárójának korszerűsítését és élettartam-meghosszabbítását tervezi. A munkálatokat a csendes-óceán partján lévő Zvezda hajógyárban hajtanák végre hat Projekt 971 AKULA-osztályú nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárón, és szintén hat Project 949A OSCAR II-osztályú robotrepülőgép-hordozó tengeralattjárón. Így a Project 885M JASZEN-osztályú tengeralattjárók szintjére korszerűsített és modernebb fegyverzettel ellátott, egyébként az 1980-as, 1990-es években épített felszín alatti egységek további 20 évig maradhatnának szolgálatban.

Még ebben az évben két új precíziós csapásmérő fegyverrel bővülhet a Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázók eszköztára. A 256 kilogrammos lézeres vezérlésű KAB-250LG-E, és a műholdas irányítórendszerrel ellátott KAB-250Sz bombák 3-5 méteres körkörös találati valószínűséggel képesek a szárazföldi célpontok megsemmisítésére. A 3,2 méter hosszú, 255 milliméteres testátmérővel, valamint 550 milliméteres fesztávolsággal rendelkező fegyverek a későbbiek során a többi orosz harci repülőgép fegyverzetében is meg fognak jelenni.

Úton van hazafelé Kínából az első algériai megrendelésre elkészített és tavaly augusztusban vízre bocsátott C28A korvett, az ADHAFER (920). Ebből a hajóosztályból három darabot rendelt az észak-afrikai ország 2012 márciusában. A másik két korvett 2016-ban (ezt a 921-es hadrendi számot viselő egységet február 6-án a Hudong-Zhonghua hajóépítő vállalat vízre bocsátotta) és 2017-ben kerül leszállításra a megrendelő számára. A C28A korvettek mintegy 120 méter hosszúak, 14,4 méter szélesek, és 3,87 méteres merüléssel bírnak, vízkiszorításuk 2900 tonna. A csökkentett radarkeresztmetszetű felépítménnyel rendelkező C28A korvettek fegyverzetét egy NORINCO 76 mm-es hajóágyú, nyolc C-802-es hajók elleni robotrepülőgép, egy FM90N légvédelmirakéta-indító (nyolc rakétával), valamint két Type 730-as hétcsövű 30 mm-es légvédelmi gépágyú alkotja. A tatrészen egy helikopter leszállására alkalmas terület lett kialakítva, amihez egy hangár is tartozik.

Tárgyalások folynak Egyiptom és Franciaország között NHIndustries NH90-es helikopterek vásárlásáról. Az észak-afrikai ország a hírek szerint jelentős mennyiségben szeretne hadrendbe állítani az európai helikopterekből, nem meglepő módon szaúdi finanszírozással.

Iránban kiállításon tűnt fel a Hoot rakétatorpedó. A szuperkavitáció elvét felhasználó fegyver jelentős hasonlóságot mutat, a még a Szovjetunióban fejleszteni kezdett VA-111 Skval szuperkavitációs torpedóval. A Hoot-ról az első, igaz gyenge minőségű fotók, még 2006-ban jelentek meg. A szuperkavitációval jelenős sebességnövekedés érhető el a víz alatt, a szovjet/orosz és gyaníthatóan az iráni fegyver is képes a 370 kilométer per órás sebességre. A szuperkavitáció hátránya viszont a nagy zaj, ami miatt az indítás ténye és helye is megállapítható. Éppen ezért a szovjet/orosz tengeralattjárókon elsősorban az önvédelem fegyvereként tervezték használni a VA-111 Skval szuperkavitációs torpedót.

Pakisztánban nem részletezték, hogy pontosan milyen tengeralattjáróból szereznének be nyolc darabot, de az biztos, hogy kínai tervezésű egységekben gondolkodnak. A jelentős mennyiségű acélcápa igen rövid időn belül kellene, hogy hadrendbe álljon, éppen ezért a két helyen történő építést preferálják a döntéshozók. Helyben a Karacsi Hajógyárban folynának az építési munkálatok, a gyaníthatóan Type 041-es YUAN-osztályú egységeken.

Június helyett csak szeptember 20-án érkeztek meg Bangladesbe az első Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépek. Az Antonov An-124-100 szállító repülőgép gyomrában utazó szállítmány a Zahurul Haque légibázison landolt. A 2013-ban egy milliárd dolláros orosz hitelből vásárolt 16 gép késedelmes szállításainak okairól a gyártó nem nyilatkozott.

Elkészült az első, majdan Japánban összeszerelésre kerülő Lockheed Martin F-35A Lightning II-es törzsének középrészével a Northrop Grumman. Az AX-5-ös jelzéssel ellátott gép Nagojában kerül összeszerelésre a BAE Systems által gyártott törzs-hátsórésszel, illetve a Lockheed Martin által készített egyéb fődarabokkal. Ez a gép várhatólag 2017-ben gördül majd ki a Mitsubishi Heavy Industries üzeméből. A törzs középrészének gyártását végző Northrop Grumman a rendelési igények minél jobb kielégítése végett 11,5 hónapról 10 hónapra csökkentette eme összetevő előállítási időtartamát. A Japánba október 4-én útnak indított törzs-középrész egyébként a 207. elkészült volt, ezekből 30 ebben az évben került legyártásra. Az első Japán számára gyártott F-35A 2016 második negyedévében készül el és még abban az évben az átadásra is sor kerül.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

MiG-17F.

AgustaWestland HH-101A Caesar.

Northrop F-5E Tiger II.

ShinMaywa US-2.

Szu-30SzM.

BAE Systems Hawk T.2.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Mil Mi-8T.

Transall C-160F.

Mil Mi-24D.

Avro 698 Vulcan B.2.

Boeing EA-18G Growler.

Dassault Mirage 2000N.

Boeing AH-64D Apache Longbow.

MiG-21Bisz.

McDonnell Douglas F-15J Eagle.

Lockheed S-3B Viking.

Lockheed P-3C Orion.

Boeing Vertol Chinook HC.2.

MiG-21UM.

Mivel hirtelen nagy nyomás nehezedik a NATO-ra és tagországaira keleten, Szíriában és -ból, illetve a már-már elfeledett Afganisztánban, íme kezdjük az októberi hírbejegyzést az épülő új szövetségi központ makettjéről készült friss képpel.

Zord

Annak ellenére, hogy a rendőrség helikopterei időről időre megjelennek az ország különböző részei felett, legyen az egy fővárosi tömegrendezvény, egy zsúfolt autópálya-szakasz, a Balaton-part vagy a határsáv, a légirendészet tevékenysége kevéssé ismert. A nyár folyamán betekintést kaptam a légirendészet feladatrendszerébe és egy járőrrepülésre is elkísérhettem a balatoni szolgálatot teljesítő személyzetet.

A Légirendészeti Szolgálat (2015. július 1. előtt Légirendészeti Parancsnokság) a rendőrség országos hatáskörrel rendelkező, repüléssel foglalkozó szervezete. Az összes rendőri szerv a légirendészet helikoptereit és személyzetüket veszi igénybe, amikor szolgálati feladatainak támogatásához erre szükség van. Központi bázisa a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren van, de települő jelleggel bácsbokodi bázisukról, illetve a nyári szezonban a Siófok-Kiliti repülőtérről is dolgoznak. A több mint hatvan éve létrehozott szervezet három fő területen tevékenykedik.

A légirendészet feladatrendszerében az egyik fő tevékenység a polgári repülés szereplőinek és technikai eszközeinek ellenőrzése. Éves terv rögzíti, hogy a repült órákból ilyen célra mennyit és milyen arányban használ fel a légirendészet. Ezt az előző évek tapasztalatai alapján határozzák meg és minden évben más-más területre helyeződik a hangsúly. Idén nem határoztak meg kiemelt irányt, hanem a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) szakembereivel közösen ellenőrzik a repülésben résztvevők személyi papírjait, a légijárművek okmányait és a repülőtereket.

MD-500-asok a légirendészet budapesti hangárjában.

A tapasztalatok jók, egyfajta letisztulási folyamat eredményeként a kisgépes repülés és a sportrepülés nagyságrendekkel fegyelmezettebben zajlik, mint akár 15-20 évvel ezelőtt. Kisebb hiányosságok előfordulnak, hiányzik egy orvosi papír vagy nincs kéznél a szakszolgálati engedély, de az utóbbi 2-3 évben súlyos szabálytalanságot nem tártak fel.

Az ellenőrzési feladat kiterjed a repülőterekre is, aminek hamar híre megy a repülőtársadalmon belül. Amikor egy reptéren leszáll a rendőrség kék helikoptere, beindul a riadólánc a környező megyék repterein és az információ perceken belül felkerül az internetre is. A rendőrök egy felolvasólista alapján hajtják végre az ellenőrzést. A lista a Magyar Repülő Szövetség (MRSZ) honlapján megnézhető, így nincs zsákbamacska, tudható, hogy a rendőrök mit fognak kérdezni.

2006-os kép az R-15-ösről, amint egy repülőtéri ellenőrzés után indul tovább Szombathelyről. 

A légirendészet ad hoc jelleggel is tarthat ellenőrzést. Előfordulhat, hogy egy közlekedési akcióban résztvevő helikopter személyzete repülési szabálytalanságot, például a minimális repülési magasság megsértését észleli. Ilyen esetben a helikopterrel a leszállóhelyre kísérik a szabálytalankodót, majd az ellenőrzés után szabálysértési feljelentést tesznek. Az eljárást az illető lakhelye szerinti illetékes rendőrség végzi, ez már nem a légirendészet hatásköre.

A légi rendőrök munkáját a megyei rendőr-főkapitányságokon dolgozó légirendészeti előadók is segítik. Ők figyelik, hogy szabályszerűek-e a helyi repülések és szükség esetén ők jelzik a légirendészet felé a problémát. Minden évben van egy összevonás, ahol az ország összes előadója, a légirendészet, valamint az NKH emberei egyaránt beszámolnak a tapasztalatokról.

A rendőri feladat támogatása a levegőből inkább közel áll ahhoz, amit a nyilvánosság általában a légirendészet feladatának gondol. Az igényeket a megyei rendőr-főkapitányságok küldik meg a Készenléti Rendőrség parancsnokának, aki a feladathoz légijárművet biztosít. Ez tehát a légirendészet működésének másik fő területe.

Sokrétű feladatról van szó, amelynek egyik része a légi megfigyelés. A helikopter fedélzeti kamerájának képét egy digitális képtovábbító rendszer sugározza az adott területen települt informatikai buszba, illetve a hármashatárhegyi kormányzati antennán keresztül a Budapesti Rendőr-főkapitányság Teve utcai központja alatt lévő vezetési pontra. A döntéshozók a nagy kivetítőkre sugárzott aktuális kép alapján hozhatják meg döntéseiket.

A képtovábbító berendezés antennája a Mi-2-esen a futószárra került.

E képesség miatt sokszor riasztják a légirendészet helikopterét a nagy forgalmú utakhoz, különösen akkor, ha baleset miatt hatalmas dugó alakul ki. A fentről látott kép átfogó információt nyújt és ezzel segítséget ad a földön dolgozó rendőröknek a szükséges terelésekhez. Az ilyen feladat inkább az autópályákra és a kapcsolódó közúthálózatra koncentrálódik, Budapest fölé kevésbé, mert ott nem jelent annyi pluszt, mint amennyi befektetéssel jár, ezért máshova csoportosítják a korábban erre használt repült időt.

A fővárosban inkább a nagy területet érintő demonstráció, nagygyűlés vagy futballmeccs idején kér a rendőrség helikoptertámogatást. A gépek fedélzetéről jól látni, hogy milyen utcákon, milyen irányból mozognak a tömegek. A földre sugárzott kép, akárcsak a forgalmi dugók esetében, a döntéshozókat segíti. A látottak alapján csoportosíthatják a rendőri erőket, nincs szükség a kelleténél nagyobb létszámra, tartalékokra és az álhírekre sem kell reagálnia a rendőrségnek.

A harmadik fő terület, amely a légirendészet feladatait gyarapítja, a határsértők és az eltűnt személyek felkutatása. A tapasztalat az, hogy rendszertelen időpontokban, váratlanul megjelenve, visszatartó erőt képvisel a helikopter. Ez a déli határon már nem érvényes, hiszen a migránsok tömegesen érkeznek, de más határszakaszon, például az ukrán határnál a csempészek visszatartásában a határőrökkel közösen dolgoznak a helikopteres rendőrök. Amikor a határőrök jelzik a határsértést, a helikopter személyzete infrakamerával (FLIR) keres az adott területen. Ez a módszer éjjel nagyon hatékony, a határsávon átlátni a szomszédba és látható, hogy elindultak-e a határsértők. Különösen az őszi, téli és kora tavaszi időjárásban eredményes a FLIR használata, hiszen ilyenkor nincsenek lombok és nagyobb a test hőkontrasztja. Eltűnt személyek felkutatásakor is hasonló módon lehet hatalmas területet átfésülni. A siker nem feltétlenül az, amikor a helikopter találja meg az eltűnt személyt, de segítségével átfésülhető egy-egy nagy terepszakasz, ahova azután nem kell élőerőt csoportosítani a kutatáshoz.

Géppárban az MD-500 és egy M-1 Sokol. Ez utóbbi volt a hazai légirendészet első típusa hat évtizeddel ezelőtt.

Ha nem indokolt, a rendőrségi helikopterek nem repülnek alacsonyan, de előfordult, hogy a határ mentén be kellett nézni egy fészerbe, hogy valóban az az autó áll ott, amelyet a földi egység látott és amelyről távolról nem lehetett meghatározni, hogy valóban csempészjármű-e. Egyébként úgy repülnek, hogy a legkisebb zajt keltsék.

Amikor a schengeni határ Magyarország déli határa illetve az Ukrajnával közös határszakasz lett, uniós pályázatokon nyert pénz segített abban, hogy e határok közelébe a légirendészet saját üzemanyag-kutakat telepíthessen, és az ukrán határ közelében egy leszállóhelyet is építhessen. A határrendészeti repüléseket szolgáló fejlesztés az ugyancsak uniós forrásból Bácsbokodnál létrehozott Bácska Helikopterbázis is, ahol hangár és személyzeti pihenő egyaránt van. A leszállóhely fényeit a helikopter fedélzetéről lehet bekapcsolni, villogást, fényerőt lehet állítani a levegőből és az adógomb meghatározott számú lenyomásával a pilóta már a megközelítés közben meghallgathatja a saját mérőeszközök alapján sugárzott meteorológiai információkat. 

A három fő terület mellett más munka is akad a rendőrség helikoptereinek. Az árvízi teheremelés nem igazán a légirendészet műfaja, inkább a felderítés és az evakuált települések feletti járőrözés a feladatuk éjjel és nappal egyaránt, a földi egységekkel közösen, az értékek megóvása céljából. A vízből mentésre viszont szükség lehet és a módszer éppen az árvizek miatt lett kidolgozva. A rendőrségi helikoptereken nincs csörlő és kiképzett csörlőkezelő, de az megoldható, hogy a Készenléti Rendőrség erre kiképzett rendőrét kötélen beviszik a bajbajutotthoz, utána mindkettejüket kiemelik a partra. Gyakoroltak már tűzoltókkal, katasztrófavédelmi szakemberekkel is és éles helyzetben mentettek úgy, hogy az egyik helikopter világított reflektorral, miközben a többi gép mentette az embereket vízből, csónakokról.

A légirendészet helikopterei a nyári időszakban jelen vannak a Balaton felett is. Ez egy következő cikk témája lesz a közeljövőben. Újabb feladatként a több megyére kiterjedő parlagfű felderítés jelentkezett, képi dokumentálással, amely aztán lehetővé teszi a közigazgatási bírság kiszabását.

*

A Légirendészeti Szolgálat lengyel gyártmányú Mi-2-eseket és amerikai MD-500-asokat üzemeltet, amelyek közül újra repülnek azok a gépek is, amelyeket korábban a pénzhiány miatt le kellett állítani.

Mivel a légirendészet nem a polgári, hanem az állami (katonai) légiközlekedési hatóság feltételei szerint működik, behatárolt, hogy honnan szerez be alkatrészt, és a közbeszerzés szabályai is kötik. Jelenleg két Mi-2-est érint az ipari nagyjavítás, illetve a fődarab-nagyjavítás így mindhárom géppel késő ősztől tervezhet ismét a légirendészet. Tagadhatatlan, hogy a Mi-2-es felett régen eljárt az idő, leváltására - figyelembe véve a kormányzati repüléseket, a védett vezetők szállítását - egy 6-8 fős típus lenne indokolt. Nagyobb gépre a légirendészetnek nincs szüksége.

A körbeállványozott R-14-es fődarab-nagyjavítás miatt a közeljövőben áll ismét szolgálatba.

Egy hajtóműves gázturbinás helikopterként még mindig az MD-500-as a legolcsóbb megoldás, járőrözésre se több, se kevesebb nem kell. A négyszemélyes helikopterből négy bevethető, a hangár sarkában álló ötödik 2006-ban egy kemény leszállás miatt oly mértékben sérült, hogy javítása gazdaságtalannak bizonyult, egyes berendezéseit viszont hasznosítani lehetett.

2014 augusztusától 2015 februárjáig egy AS.355 Twinstar segítette a légirendészet munkáját. A két hajtóműves, FLIR-rel felszerelt és éjjellátó szemüveggel (NVG) végrehajtott repülésekre alkalmas helikopter egy uniós pályázat eredményeként került Magyarországra. Üzemeltetése csak szigorúan szabott keretek között volt lehetséges, vagyis a gépet csak hat hónapig, hatszáz repült óra időtartamban, kizárólag határrendészeti feladatra lehetett használni. A hatszáz órában benne volt a pilóták kiképzése is, amely kétszáz órát igényelt. Az operátorok személyenként két óra repülést kaptak a gyakorlati képzésre. Erre Siófok-Kiliti repülőtéren került sor tavaly augusztus 1-től és a kiképzett hajózók szeptember 1-től már határrendészeti feladatokat repültek. Ketten oktatói jogosultságot is kaptak.

*

A légirendészet helikoptereire jelenleg tizenhárom pilóta jut, valamennyien rendőrtisztek. Korábban katonai helikoptervezetők voltak, a rendőrség kötelékében kaptak rendőrszakmai és repülőszakmai képzést, azaz típusátképzést és speciális képzéseket teheremelésre, vízből mentésre és az NVG-vel való repülésre. Minden pilóta egyaránt repüli az MD-500-ast és a Mi-2-est is és a jogosításaik is azonosak, hiszen nagyon sok a feladat és megnehezítené a szolgálat szervezését, ha a típus vagy a jogosítás behatárolná, hogy ki indítható az adott feladatra. A pilóták átlagosan évi 180 órát töltenek a levegőben, bár ez az óraszám tavaly az AS.355-ös repüléseknek köszönhetően valamivel magasabb volt. Évente kétszer, májusban és szeptemberben Siófok-Kilitire települ az összes gép és a teljes állomány, és eljárásokat, vészhelyzeteket gyakorolnak.

A pilóták körében fluktuáció nincs. Még nem akadt, aki azt mondta volna, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt szeretne rendelkezési állományba menni. A légirendészet hajózó utánpótlását évtizedeken keresztül a honvédség biztosította, miután többen váltottak és rendőrpilóták lettek. Ez megtorpant az utóbbi években, hiszen a honvédségnél is lassan elfogynak a szóba jöhető emberek. Márpedig a légirendészet helikoptervezető képzésre nem vállalkozhat, erre sem erőforrása sem jogosítása nincs, nem kiképző szervezet, egyedül a típusátképzést végezheti. Legutóbb tavaly érkeztek fiatalok Szolnokról. Katonai helikoptervezetőnek készültek, a lehetőségek azonban a pályamódosítás felé terelték őket. Ők már repülik az MD-500-ast és rövidesen a Mi-2-est is.

A légirendészet helikopterein a pilóta mellett egy fedélzeti szolgálattevő (operátor) is van, aki a speciális eszközöket kezeli, vagyis a kamerát, a FLIR-t, a képtovábbító rendszert, és rádiózik a földi rendőri egységekkel. Az operátor jár el, ha utast kell felvenni, vagy intézkedni kell, miután a helikopter leszáll. Járó hajtómű esetén a pilóta nem száll ki, az operátor az, aki a rendőri intézkedést foganatosítja például a határsértők esetében.

Az operátor munkahelye a Mi-2-es utasterében.

Műszerfal a Mi-2-esen.

Az operátorokat a Készenléti Rendőrség bevetési osztályain dolgozókból toborozták. A pályázat útján jelentkező több tucat tiszthelyettesből és zászlósból hat főt választottak ki, miután a levegőben is kipróbálták őket. Volt, aki maga vonta vissza a jelentkezést azzal, hogy a valóság más, mint amire számított. A kiválasztottaknak a rendőri intézkedés a kisujjukban volt, a helikopterrel kapcsolatos alapkiképzést és a speciális eszközök kezelésére vonatkozó képzést a légirendészetnél kapták meg.

Az egy pilóta egy operátor felállás az NVG-vel végrehajtott éjszakai repüléseknél módosul, amelyekre főleg határrendészeti feladatoknál kerül sor. Ekkor biztonsági okokból két pilóta van a fedélzeten és mindkettő használja az NVG-t. Ez a Mi-2-es esetében nem gond, az operátor hátul, az utastérben kialakított munkahelyén dolgozik, az MD-500-ason viszont nem lehetséges, mert az operátor a kisebb helikopteren a jobb első ülésben ül. 

Hangár a hangárban. Télen elég a kisebbet fűteni.

A rendőrségi helikoptereket üzemeltető, karbantartó műszakiak a feladatoktól függően több műszakban, átfedéssel dolgoznak, nem is mindig nyolc órát, hanem tizenkettőt, ez lehet a maximum. A reggeli eligazításon a beosztott mérnökök szakterületenként osztják szét a szerelői állományt. A napi munkavégzést a mérnökök felügyelik, a befejezéskor ők ellenőrzik a szerszámokat, az adott napon elvégzett feladatot és annak dokumentálását. Mindenhova két aláírás kerül, a szerelőé, aki elvégezte és a mérnöké, aki ellenőrizte.

A hetvenes-nyolcvanas években a műszakiak főleg katonai múlttal érkeztek a légirendészethez, később már inkább a civil életből érkezettek voltak többségben, de Szolnokról is jelentkeztek, miután a honvédség 2000-ben megvált a Mi-2-esektől. Jelenleg a műszakiak közül a szerelők közalkalmazottak, a mérnökök és a főmérnök is hivatásos rendőrtisztek. Hasonlóan a honvédséghez, a légirendészetnél is érezhető, hogy nehéz ma műszakiakat találni. Amíg évtizedekkel ezelőtt életre szóló hivatás volt a repülőműszaki szakma, manapság ez nem mondható el. Kevés fiatalnak vonzó ez a fajta munka, amiért ráadásul felelősséget is kell vállalni.

Minden egyes szerszámnak megvan a felfestett sziluettje, így azonnal látszik, ha egy szerszám valahol kint van. 

Napjainkban az átjárhatóság elve érvényesül, vagyis a repülőműszaki képzésben mindenki tanul mindent, pedig az élet inkább az ellenkező irányba mutat. Egyre inkább specializálódni kell, elmélyülni egy-egy terület rejtelmeiben. Mérnöktéren sem sokkal jobb a helyzet, hiszen a légirendészetnek is inkább üzemeltető mérnökökre lenne szüksége, de nincs ilyen szak, így nehéz megszerezni a tudást.

*

A Légirendészeti Szolgálatot 2008 óta Botta András rendőr ezredes irányítja. A szolgálatvezető Kijevben szerzett repülőmérnöki diplomát, majd 1989-ig a Malévnél dolgozott. Akkor került a légirendészethez, ahol beosztott mérnök, majd főmérnök lett. Munkája szépségét a változatossággal jellemzi, és azzal, hogy eldönthetik a kapott feladat végrehajtásának módját. Ami viszont a legnagyobb szakmai kihívást jelenti a vezetésnek az az, hogy a rendőrségi feladatokat összehangolják a repülőszakmai követelményekkel, azonban kevés rendőri vezető van olyan helyzetben, mint ő. Egy szakmaszerető, lelkes csapatot irányíthat, amely egy irányba húz és megoldja a feladatokat.

***

Fotó: Szórád Tamás

Az Aeromagazin 2015. szeptemberi számában megjelent cikkem másodközlése.

2010. október 4-én, valamivel déli 12 óra után átszakadt az Ajkai Timföldgyár zagytározójának gátja. A kiömlő vörösiszap Kolontár és Devecser települések felé zúdult. Az ipari katasztrófa váratlan feladat elé állította a Magyar Honvédség helikopteres közösségét.

„ … és képesek vagyunk segíteni másokon …”

A katasztrófával egy időben az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis kijelölt állománya a Logical Decision 2010 gyakorlatra készült, amelynek bázisa abban az évben az MH Pápa Bázisrepülőtér volt. Az egyik helikopter éppen Pápára készült, így amikor a történtek megerősítést nyertek, a tervezettel ellentétben az ipari katasztrófa helyszínére indították. A feladatuk légi felderítésre szorítkozott. Nem ez volt az első gép, amely Kolontár és Devecser felett járt. Elsőként a szolnokiak Pápán települő kutató-mentő helikoptere repült a helyszínre és hajtott végre Medevac (egészségügyi evakuálás) feladatot.

Gyakorlás az éjjellátó szemüveggel Pápán, öt hónappal a vörösiszap-katasztrófa előtt. Fotó: Szórád Tamás

Az ország dunántúli területét lefedő pápai légi kutató-mentő szolgálathoz beérkező első információk gátszakadásról szóltak. Később tisztázódott, hogy nem víztározóról van szó. Mire a helikopter személyzete felkészült, már jött is az éles riasztás, hogy azonnal szálljanak fel és induljanak Kolontár felé. A teljes kutató-mentő személyzet, azaz három fő gépszemélyzet, két ejtőernyős, egy felcser valamint egy földi mechanikus is a gépbe szállt és elindultak Kolontár irányába. Ott szembesültek azzal, hogy vörös folyadék árasztotta el a környéket.

A műveleti központ arra utasította a kutató-mentő gépet, hogy repüljön a tározó fölé és a személyzet adjon tájékoztatást a látottakról. A látvány alapján úgy tűnt, hogy közvetlen életveszély nincs vagy már elhárították azt. Jelentették, hogy hol szakadt át a gát és, hogy milyen irányba folyik a vörösiszap. Azt az utasítást kapták, hogy szálljanak le Kolontáron és segítsenek a polgári mentőknek. A személyzet a futballpályán tervezte a leszállást, de az akkor még foglalt volt; a rendőrség és a mentők helikopterei álltak ott. Mire a Mi-17-es lerepült egy felderítő kört, a rendőrségi helikopter pilótája felismerte a helyzetet és felszállt, hogy átadja a helyét a honvédségi forgószárnyasnak.

Amikor a kutató-mentő gép leszállt, már jött is a műveleti központ utasítása, hogy azonnal induljanak tovább Devecserbe, mert ott van szükség a gépre. Az EDR (Egységes Digitális Rádióháló) rádión a polgári mentőszolgálat fődiszpécserével tudtak beszélni és vele egyeztetve szálltak le Devecserben. Ott is a futballpályát keresték, de az már a vörösiszap alatt volt. Megnéztek egy másik lehetséges helyet, a városi betonos focipályát, ott azonban kosárlabda palánkok hiúsították meg a leszállást. További egyeztetés után a Devecserből délnyugatra kivezető műút mellett a téglagyárnál lévő, nem szennyezett magaslaton szálltak le. Néhány percen belül két mentőautó hozta a stabilizált sérülteket. A legsúlyosabb állapotúakat a mentők szállították a környék kórházaiba, a közepesen súlyosakat a Mi-17-es vitte Budaörsre. Még napnyugta előtt szálltak fel, de az útvonalon sötétedés és részben rossz idő várta a pilótákat. A budaörsi leszállás után a sérülteket átadták a mentőknek.

Sérültekkel a fedélzetén megérkezik Budaörsre a pápai kutató-mentő helikopter. Fotó: MTI / HM

A másik, szintén Medevac feladatot végrehajtó gép napközben a tervek szerint települt át Pápára, a Logical Decision 2010 gyakorlatra. Délután jött az utasítás, hogy az NVG-vel (éjjellátó szemüveggel) való repülésre jogosult személyzetek készüljenek egy esetleges feladatra. Erre végül sor került és ez volt az NVG első, nem kiképzési célú alkalmazása magyar katonai helikopteren. Az utasítások alapos felkészülést írnak elő az NVG-s kiképzési repülésekhez, például a személyzetnek nappal meg kell győződnie a repülés környezetének akadálymentességéről. Erre az alapos felkészülésre most nem volt lehetőség, igaz a feladat nem is kiképzési repülés volt. A riasztást követően már tudták, hogy hova mennek, miért mennek, csak a sérültek létszáma nem volt tisztázott, mint ahogy az sem, hogy hova kell őket szállítani.

A helyzetre való tekintettel nem csak a szokásos személyzettel szálltak fel, hanem a pápaiak állományából egy felcser és egy földi mechanikus is volt a fedélzeten. Minden eshetőségre készülve gázálarcokat is vittek magukkal. Kaptak egy előzetes koordinátát a leszálláshoz, de azt már elöntötte a vörösiszap. Pedig jó leszállóhely lett volna, mivel egy magasabb területen volt kijelölve, közel egy úthoz. A személyzet abból a megfontolásból, hogy megóvja a gépet a vörösiszap káros hatásaitól, megkereste a falu legmagasabb pontját, ahova vélhetően nem jutott fel a mérgező anyag. Ez a focipálya volt.

Mi-17-es az NVG-n keresztül. Fotó: Szórád Tamás

Az NVG-s repülés a személyzet összhangjáról és az együttműködésről szól, hiszen az éjjellátón keresztül mindenki csak egy 40 fokos szeletet lát a világból. Egy NVG-s repülés alkalmával, ha a gép nem a repülőtér munkaterületén tervezi a leszállást, akkor minimum két fedélzeti technikus van a helikopteren. Az egyik a fülkében ül, a másik az oldalajtóban figyel, mivel jobb a rálátása a gép környezetére, mint a fülkében ülőknek. Ha eleve tudják, hogy a sötétben egy szűk, ismeretlen helyre kell majd leszállni, akkor a pilótafülkében, középen helyet foglaló fedélzeti technikus a jobb oldalon, az ablakon figyel kifelé, hogy mennyi hely van a gép körül, milyen messze vannak a lapátok vagy a faroklégcsavar az akadályoktól. Figyelik, hogy lehet-e mozogni, csúszni még egy-két métert, hiszen adott esetben ezen múlik, hogy végrehajtható-e a leszállás valamint azon, hogy a technikus hogyan ítéli meg a helyzetet és hogyan vezeti be a pilótát. Ez magával vonja azt is, hogy ilyenkor a technikus irányít. A helikoptert a bal ülésben ülő gépparancsnok vezeti, és ő hozza meg a szükséges döntéseket, de mivel a technikus látja azt is, amit a helikoptervezetők nem, ezért kell, hogy azt csinálja a helikoptervezető, amit a technikus mond. 

Az NVG-n keresztül jól látszott a kontraszt a szennyezett és a nem szennyezett területek között. A fedélzeti technikusoknak most is oroszlánrészük volt abban, hogy leszállóhelyet találtak. Maga a leszállás már nem volt olyan nehéz, mint a leszállóhely megtalálása.

A vörösiszap pusztító útja a NASA műhold fotóján. A kép jobb oldalán Ajka nyugati széle látható. A zagytározóból kiszabaduló mérgező anyag először a Kolontárt érte el majd Devecser felé zúdult tovább. Fotó: NASA

Az új leszállóhelyet még a levegőből lekoordinálták a mentőkkel, akik kocsival 17 főt szállítottak a helikopterhez. Ekkor tudták meg, hogy a budaörsi repülőtérre kell repülni a sérültekkel. A fedélzeti technikusok segítettek a felcsernek a sérültek osztályozásában, hogy kit hova ültessenek a fedélzeten. A mentők ellátva adták át a sérülteket, a felcsernek csak ellenőrizni kellett őket az út folyamán majd a budaörsi leszállás után átadni a mentőknek. A repülés végül egy eseménymentes, NVG-vel végrehajtott éjszakai útvonalrepülés volt. A gép ezután visszatért Pápára, ahol a feladatot 22:30 körül befejezettnek tekinthették.

A terv továbbra is az volt, hogy a Logical Decision 2010 feladatai mellett egy gép egy NVG-jogosított személyzettel továbbra is készenlétben álljon. A gyakorlaton részt vevők a Logical Decision első hetének végéhez értek és úgy tűnt, hogy kevésbé feszített hétvége elé néznek. Ekkor a gépet és a személyzetet ismét riasztási fokozatba helyezték, mert felmerült a gyanú, hogy a gát máshol is átszakad és a maradék vörösiszap is kifolyik. A felszállásra végül hajnali 4 óra körül került sor és a helikopter kirepült a tározó fölé.

A repedés és a szivárgás az NVG-n keresztül is jól látszott. Az újabb repedés a tározó északi falán keletkezett. A helikopter személyzete jelentette a látottakat, de a földiek arra kérték őket, hogy ne süllyedjenek lejjebb, mert a helikopter keltette vibráció ronthat a helyzeten. A személyzet a levegőből nézte végig, hogy lent járművek jelennek meg és az emberek a repedéshez mennek. A további feladatuk a gát levegőből történő ellenőrzése volt ebben a kritikus időszakban. Végül az üzemanyag fogyása miatt, napkelte után visszaindultak Pápára. A Mi-17-es négy póttartállyal négy és fél órát volt a levegőben. Később még több olyan feladatra is sor került, amely a vörösiszap-katasztrófával függött össze, de az már nem a sebesültek szállításáról és a mentésről szólt.

A devecseri óvoda köszönete a szolnokiaknak. Fotó: MH 86. SzHB

*

A mentésben résztvevő személyzetek a következők voltak:

Kutató-mentő Mi-17-es

Dajka Attila százados, gépparancsnok

Hackler Ferenc főhadnagy, másodpilóta

Gulyás Károly főtörzsőrmester, fedélzeti technikus

Kovács Imre zászlós, ejtőernyős

Bordás Emánuel főtörzsőrmester, ejtőernyős

Emperger Zsolt főtörzsőrmester, felcser

Tapsonyi Gábor főtörzsőrmester, mechanikus

NVG-s Mi-17N

Kovács Krisztián százados, gépparancsnok

Stark Péter százados, másodpilóta

Kaliba Ferenc zászlós, fedélzeti technikus

Lőrincz Tamás zászlós, fedélzeti technikus

Bártfai Beáta hadnagy, felcser

Bede Péter főtörzsőrmester, mechanikus

 *

„Önt elfogták, kövessen!”

A vörösiszap-katasztrófa miatt a hatóságok egy korlátozott légteret léptettek életbe, amely Ajka központtal hat kilométer sugarú körön belül volt érvényben. Ebbe a légtérbe csak a katasztrófa-elhárítással kapcsolatos berepüléseket engedélyezték. A katasztrófa azonban nemcsak a hazai, hanem a külföldi sajtó figyelmét is felhívta. Annak ellenére, hogy a korlátozott légtér életbe lépését a hajózószemélyzetek számára kiadott tájékoztatóban (NOTAM) is feltüntették, több berepülés is volt a korlátozott légtérben.

Az egyiket egy német helikopter pilótája követte el október 7-én, csütörtök délután. A légtérsértő repülőeszközre a Magyar Honvédség ügyeletes tábornokának parancsára levegőbe emelték a Logical Decision 2010 gyakorlat kapcsán a közelben települő felfegyverzett Mi-24-esek egyikét. (Ekkor a kecskeméti készültségi gép is felszállt egy másik cél elfogására. A vadászgépek NATO alárendeltségben adnak 24 órás készenléti szolgálatot, a harci helikopterek nemzeti alárendeltségben, külön parancsra hajtottak végre ilyen jellegű feladatot.) Az elfogott helikopter egy fekete, lesötétített ablakú, alig látható lajstromjellel ellátott Bell 407 LongRanger volt, amely minden bizonnyal televíziós hírműsor számára próbált légi felvételeket készíteni Kolontár térségében.

Az elfogást Simon Péter őrnagy, helikoptervezető, gépparancsnok, és Sipos Milán főhadnagy, helikoptervezető-lövész hajtotta végre, gépük a 716-os oldalszámú Mi-24V volt. Idézzük fel az elfogást a gépparancsnok, Simon Péter őrnagy szavaival.

- A feladat, amire a Veszprém közelében kijelölt tábori repülőtéren készültünk, egy levegő-föld csapásmérés volt alkalmi harci kötelékben, külföldi harci és szállító helikopterekkel együttműködve. Az időjárási feltételek kedvezőek voltak; gyönyörű napfényes őszi délután volt, a gépünk felfegyverezve, a külföldi résztvevőkkel is zökkenőmentesen ment a pontosítás. Éppen a sisaktáskámba pakoltam bele a felszerelésemet, amikor sürgető hívást kaptam a repülésvezetőtől, miszerint az Ajka körül kijelölt lezárt légtérbe berepült egy azonosítatlan légijármű, és az ügyeletes tábornok elrendelte a légvédelmi készültséget az én személyzetemnek a felkészített Mi-24-es harci helikopterrel. 

Ettől kezdve szaporára vettük a tempót, kiszaladtunk a géphez, végrehajtottuk a gépátvételt, a fegyverzet ellenőrzését, és rádión bejelentkeztünk a repülésvezetőnek. Ő azonnal ki is adta az indítási és a felszállási parancsot, majd utasított, hogy felszállás után vegyük fel a kapcsolatot az elfogást koordináló katonai irányítással. Ez viharos hat perc alatt meg is történt, és a vadászirányító kolléga már adta az elfogás végrehajtásához szükséges adatokat.

Az elfogásnál használt 716-os Mi-24V. Fotó: Szórád Tamás

Sajnos éppen keletről nyugatra mentünk, azaz nappal szemben kellett keresnünk a célt, de ez a felhők árnyékába történő fordulózással némileg kiküszöbölhető volt. Kértem a vadászirányítót, hogy a kis magasságból felfelé történő elfogási profilt alkalmazhassam, ami annyit jelent, hogy a cél magassága alá süllyedve hamarabb kiszúrható a repülőeszköz, hiszen nem olvad bele a földháttérbe. Általában véve a levegő-levegő műveleteknél a magasság abszolút előnyt jelent, de kihasználva azt, hogy a Mi-24-es relatíve nagy sebességgel tud repülni a többi helikopterhez, motoros repülőgéphez képest, nagy sebességet, 320 km/h-t tartottam. Tudtam, hogy ezt a sebességet hamar magasságra tudom váltani, ha szükséges. Ez helikopteres elfogásokkor be szokott jönni, és így történt ez most is, abban a pillanatban, ahogy alásüllyedtünk a célnak ki is szúrtuk.

Jelentettem a vizuális kapcsolatot a vadászirányítónak, és egy harcfordulóval gyors emelkedésbe kezdtem, hogy mihamarabb a célom fölé és mögé kerüljek. Ez sikerült is, majd a vadászirányító engedélyezte a vizuális azonosításhoz való eljárást. Végre is hajtottuk, majd kézjelekkel kommunikálva felvettük a kapcsolatot a cél hajózószemélyzetével. Sosem felejtem el az arcát, és azt sem, hogy hátrébb nézve meglátta a függesztett fegyverzetet a helikopteremen. Ettől kezdve nagyon együttműködő magatartást tanúsított, és követte a lassú fordulót, amit szabály szerint végre kellett hajtsak, hogy ellenőrizzem követi-e az utasításaimat.

A vadászirányító közben figyelt minket a radarján, és öt perc eseménytelen repülés után informált, hogy figyeljek, mert a cél kezd rólam leválni, azaz lassan lemaradozva másik irányba tartani. No, gondoltam akkor most megint jöhet a munka, és egy gyors manőversorozattal ismét elfogási pozícióba kerültem, majd kissé határozottabb kézjelekkel az értésére adtam, hogy szeretném, ha ezután már nem „trükközne”.

Bűnbánó fejbólogatások után folytattuk utunkat a határ felé, ahová a vadászirányító utasított, hogy kísérjem. További öt perc eseménytelen repülés után, az irányító informált, hogy a célom felvette a kapcsolatot a pápai katonai irányítással, ahová áttérve kapcsolatba tudtam lépni vele. Aggodalmas hangon közölte, hogy neki nem erre szól a repülési terve, és nem akart semmi rosszat csinálni. Közöltem vele, hogy nyugodjon meg, és már nem kell aggódnia a repülési terve miatt, ugyanis „Önt elfogták, kövessen!” 

Egészen a határig kísértem, ahol azt a parancsot kaptam, hogy közöljem vele, hogy tartsa az irányt, repüljön át a határon, és vegye fel a kapcsolatot az aktuális légiforgalmi irányítói egységgel. Majdnem azt is mondtam neki udvariassági reflexből, hogy viszontlátásra, de még idejében eszembe jutott, hogy ez most nem illene ide....

* * *

Az Air Base blogon 2010-ben és 2012-ben megjelent írások összevont, szerkesztett változata

Pár nap alatt egy alapos afrikai túrát abszolvált a Luftwaffe egyik Airbus Military A400M Atlas szállítógépe augusztus utolsó hetében. A Lufttransportgeschwader 62 (LTG 62) gépe Európából érkezett meg a szenegáli Dakarba, ahová vegyszereket és alkatrészeket szállított. Innen Namíbiába repült, majd a következő megálló Dar es-Salaam volt Tanzániában. Ezután Addisz-Abeba repülőterére vezetett az Atlas útja, majd Etiópiát elhagyva egy kis közel-keleti kitérő következett az Egyesült Arab Emírségekben található Abu Dhabi-t érintve. Az A400M augusztus 31-én érkezett vissza Németországba, több mint 23000 kilométer megtétele után.

Új hírek érkeztek a Rheinmetall Defense Electronics lézerfegyver fejlesztési terveiről. Az elképzelés szerint egy Gatling-lézeren dolgoznak, ami négy 20 kilowattos lézerágyút egyesítene magában, így egy 80 kilowattos összteljesítményű fegyvert eredményezve. Az elképzelés szerint a kisebb energiájú lézersugarakat egy közösbe összefogva az összteljesítményt nézve kisebb méretű berendezés állítható elő. A Rheinmetall Defense Electronics pár éve bemutatott 30 kilowattos lézerágyúja egy 82 milliméteres aknavetőgránátot volt képes repülés közben felrobbantani, 1000 méteres távolságból.

Szeptember 30-án az írországi Shannon nemzetközi repülőtéren tűnt fel Olaszország majdani légtérfelderítő repülőgépei közül az egyik. A két megrendelt Gulfstream G550-es közül az első, szerkezetileg már módosított példány amerikai lajstrom alatt repülve érkezett az újvilágból és folytatta útját Izrael felé. Itt az Israel Aerospace Industries érdekeltségébe tartozó Elta Systems látja majd el a feladatához szükséges fedélzeti rendszerekkel.

A várhatólag már a következő évben új tulajdonoshoz kerülő ex-VLAGYIVOSZTOK és ex-SZEVASZTOPOL MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozók a hírek szerint nem fognak bevételt jelenteni Franciaország számára. A számítások szerint az orosz rendszerek kiépítése, ezek pótlása és a kikötői tartózkodás következtében a hajók előreláthatólag 90-146 millió eurós veszteséget fognak okozni.

Oroszország a Szíriába telepített repülőerőit egy Iljusin Il-20M elektronikai hírszerzőgéppel is megerősítette. Az Iszlám Állam elleni harc egyik fontos eleme a hírszerzés, ennek támogatására egy Il-76-os szállítógép a Il-20M által gyűjtött adatok elemzésére szolgáló földi rendszert is a közel-keleti országba szállította.

A BMP-3M-100-as Dragun (Dragonyos) gyalogsági harcjármű fejlesztését végző vállalat vezetése szerint az orosz Védelmi Minisztérium extra finanszírozást tervez a jármű próbáinak végrehajtásához és az esetleges hibáinak kiküszöbölésére folyósítani. A BMP-3M-100 Dragun 2A70 100 milliméteres lövegből, 2A72 30 milliméteres gépágyúból és 7,62 milliméteres PKTM koaxiális géppuskából álló fegyverzetét egy távirányítású toronyba szerelték. A motort és a sebességváltót a páncéltest orr-részébe helyezték át. Az eddig használt UTD-29M típusú, 10 hengeres, 4 ütemű, vízhűtéses 500 lóerős erőforrást egy UTD-32-es 816 lőerősre cserélték le. A járműtest hátsó részébe került deszanttérben 8 lövészkatona szállítására van lehetőség.

Indiában a légierő a hazai iparra támaszkodva szeretné ellátni 139 Mil Mi-17V-5 Hip közepes szállítóhelikopterét önvédelmi rendszerekkel. A radarbesugárzás észlelésén, fajtájának megállapításán és a kibocsátási hely meghatározásán felül a rendszereknek a fejlett elektronikus hadviselési képességekkel is rendelkezniük kell, valamint az ellentevékenységet végző csapdaszórók vezérlésére is képesnek kell lenniük. Az állami szállítási feladatokat ellátó 12-14 Mi-17V-5-öst ezeken felül lézeres ellentevékenységi rendszerrel is fel kívánják szerelni, ami az infravörös rakéták elleni védelmet teszi még átfogóbbá.

Jelenleg még nem tudni kinek a megrendelésére épül egy 400 tonnás vízkiszorítású tengeralattjáró a dél-koreai Hyundai Heavy Industries hajógyárában. A HDS-400-as (a HDS-500RTN könnyebb változata) idén szeptemberben, a Londonban megrendezett DSEI 2015 kiállításon került bemutatásra. A 40 méter hosszú, lemerülve 15 csomós sebesség elérésére képes HDS-400-as két nehéz, vagy négy könnyű torpedó indítására tehető alkalmassá, de fegyverzet helyett 14 búvár szállítására is lehetőség nyílik a megrendelő igénye szerint.

40 millió dollárból próbálnak meg kifejleszteni egy 150 kilowattos lézerfegyvert a General Atomics Aeronautical Systems emberei a Predator-C Avenger távirányítású repülőgép számára. A tervek szerint a munkával már 2017-re készen lesznek és a produktum nem lépi majd túl a gép 1360 kilogrammos terhelhetőségét.

Négyórányi repült idő alatt 59-szer kapcsolódott össze a Lockheed Martin F-35A Lightning Ii-es vadászbombázója egy Airbus Military KC-30A tankergéppel. Az Ausztrál Királyi Légierő utántöltő repülőgépe ezekből 5 alkalommal üzemanyagot is átadott az F-35A számára, összesen 19595 kilogramm mennyiségben.

Torpedóaknával folytatott gyakorlatot a közelmúltban az amerikai haditengerészet. A Csendes-óceáni Flotta állományához tartozó USS BUFFALO (SSN-715) LOS-ANGELES-osztályú nukleáris meghajtású, vadász-tengeralattjáró vetőcsövéből került indításra az Mk-67-es SLMM jelzést viselő fegyver. Az Mk-37-es torpedó mágneses, akusztikus és hidrodinamikus nyomásérzékelőkkel, valamint módosított harci résszel rendelkező változata 1983-ban jelent meg a haditengerészet eszköztárában. A 21 kilométeres hatótávolsággal rendelkező Mk-67-es torpedóakna az indítást követően a célterületet elérve a tengerfenékre süllyed, és ott fenékaknaként várakozik áldozatára.

Szeptember 29-én kivonásra került az utolsó amerikai szolgálatban álló OLIVER HAZZARD PERRY-osztályú fregatt is. A USS SIMPSON (FFG 56) a Mayport-i kikötőben vett búcsút a csillagos-sávos lobogótól.

Szintén végleg eltűnt az amerikai haditengerészet állományából a T-2C Buckeye sugárhajtású kiképzőgép szeptember 25-én. A pilótaképzésből 2008-ban kivont típussal a flotta VX-20 Teszt-és kiértékelő százada tovább repült addig a napig. A Patuxent River-i támaszponton három T-2C állt készen a különféle feladatok végrehajtására. Ezek leginkább az E-2D Hawkeye, a P-8A Poseidon és az MQ-4C Triton gépek fejlesztése során merültek fel. A kéthajtóműves típus sugárhajtóművei ezzel 56 évnyi szolgálat után csendesültek el végleg.

Tragédiába torkollott egy Lockheed Martin A-4AR Fightinghawk vadászbombázó hajtóműpróbája Argentínában. A C-933-as lajstromú példány a Villa Reynolds légibázison szabadult el a nyűgözőpontról, és okozta egy személy halálát, valamint másik öt sérülését. Az A-4AR Fightinghawk egy hangárnak ütközve állt meg, az első vizsgálatok alapján javítható károsodásokat szenvedett.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Mil (PZL-Swidnik) Mi-2F.

Dassault Mirage 2000-5F.

Mitsubishi F-2A.

NHI NH-90TTH.

General Dynamics F-16CM Fighting Falcon.

Dassault Mirage F1EH.

Lockheed Martin F-35C Lightning II.

Grumman (AIDC) S-2T Turbo Tracker.

PZL-Swidnik SW-4 Puszczyk.

Alenia Aermacchi T-346A Master.

Chengdu J-10S.

General Dynamics F-16DM Fighting Falcon.

Mil Mi-14PL.

McDonnell Douglas EF-18A Hornet.

MiG-29A.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

NDK-s Minyók: 1., 2., 3., 4.

Antonov An-124-100 Ruszlán.

Lockheed Martin C-130J Hercules.

Szuhoj Szu-25K.

A többnapos bázistúrák előnye, hogy a pár órás látogatásokkal ellentétben nincs rohanás és van idő jobban körülnézni. Így volt ez Keflavíkon is, ahol a cseh kontingensnél tett látogatás mellett kaptunk egy-egy szeletet a bázis amerikai múltjából, a borús időben is lenyűgöző izlandi tájból és a repülőtér forgalmából. Következzék az izlandi beszámoló harmadik, befejező része azokkal a képekkel, amelyek a kerítésen innen és túl készültek.

Az Izlandot egykor védő 57. elfogóvadász század, a Fekete Lovagok 1985 és 1995 között használta az F-15C Eagle típust. A század és a típus jelképét egyaránt megjelenítő alkotás a kilencvenes évek elején került az egyik épület belső falára.

A nagyméretű képen első ránézésre nem tűnik fel, hogy a sas szemében egy Sas csillog.

Sasok és Fekete Lovagok. Tom Clancy regényeinek hangulatát idézi a vers, amely nagyjából tíz négyzetméternyi falfelületet borít be ugyanott, ahol a fenti sas is van. Az épületet régen és most is a készültség műszaki személyzete használta, használja.

Az F-4E Phantom II egykor mindennapos látvány volt a keflavíki fedezékek világában. Egy F-4-es most is ott áll, de már csak kiállítási céllal. A szárny belépőélén látható "korong" helyén volt a nagy távolságú célazonosítást segítő kamera, a TISEO.

A Fekete Lovagok jelvénye a kétrészes terelőlap első, fix felületére került. A beömlőnyílás előtti mozgatható felület hivatott csökkenteni nagy sebességű repüléskor a szívócsatornába belépő levegő mennyiségét. A rajta lévő, sávoknak látszó több ezer apró furatnak a határréteg leszívásban van szerepe. A szívócsatorna oldalára felkerült a tengerészek jelvénye is, hiszen Keflavík a U.S. Navy repülőinek is bázisa volt. 

Az E változat orrsegédszárnya sokat javított a Phantom kis sebességű manőverezőképességén. A szárnyvégen a besugárzásjelző fekete és a helyzetfény vörös búrája látható.

Vaskos fékezőhorog és az 57-esek pepita csíkja a Phantomon. 

Mindennek megvan a helye. A 4 és 6 láb (120 és 180 cm) hosszú beszálló létráké a fedezék falán.

Napközben csend van az étkezde előterében, amely a katonák társasági életének egyik helyszíne. A Keflavíkba települt légi és tengerészeti erők mindegyike hagyott hátra valami apróságot, plakettet, fotót.

Az izlandi parti őrség jelvénye.

A parti őrségnél három Super Puma látja el a légi kutató-mentő szolgálatot. A helikopterek ötfős személyzettel repülnek, két pilótával, egy fedélzeti technikussal, egy csörlőkezelővel és egy orvossal.

Az étkezdénél egy nagyméretű fotó idézi fel a parti őrség egyik helikopteres akcióját.

 *

A Közép-Atlanti-hátság éppen a félszigeten halad keresztül Izland belseje felé. Ez a finom törmelékkel telt árok Sandvík közelében az Eurázsiai és Észak-amerikai lemezek találkozásánál húzódik. Ez volt a parti őrség szervezte egész estés túra első megállója.

Egy igazi vasmadár. Az 1850-es évekre végleg kiirtott, röpképtelen óriásalka szobra Valahnukur szikláinál, az óceán partján áll. Ez a földnyelv egyben Izland délnyugati csücske.

A parton heverő szikladarabok valaha a képen látható magaslat részei voltak. A leomlott rész további darabolását elvégzi az óceán. Jól látható, hogy a magaslat közepe is hiányzik, az is leomlott. A talaj szerkezete nagyon puha és könnyen leszakad, nem árt tehát az óvatosság, ha felmászik rá az ember. A függőleges falon lévő fehér foltok fészkelő sirályok.

A magaslat tetejéről a félsziget felé nézve ez a kép tárul elénk. A lávamezőkön csak kevés növény marad meg, fáknak nyoma sincs. 

Reykjanesviti világítótornyára 1929 óta számíthatnak a hajósok. A torony, amelynek lencséje a tengerszint felett 73 méteren van, a fényjelzés mellett DGPS antennával is segíti a nagy pontosságú navigációt. 

Egy kisebb szabadtéri medence, ahol nyaranta a környékbeliek úszkálnak.

Gunnuhvernek is megvan a maga több száz éves legendája, egy bajkeverő boszorkánnyal, aki végül az egyik gőzkitörésben végezte. A szinte kimeríthetetlen geotermikus energia jóvoltából Izlandon olcsó a fűtés és a meleg víz, de ezt használják a villamos energiát előállító erőművek működtetésére is. 

Az ásványi anyagokban gazdag, meleg vizes Kék Lagúna Grindavík közelében. A lagúna tóvá terebélyesedik, amelyre egy fürdő épült, így ebben a világoskék vízben bárki megmártózhat. 

*

A keflavíki nemzetközi repülőtér forgalmának túlnyomó részét a hazai Icelandair Boeing 757-esei teszik ki. Az egyikre az aurora borealis fátyolos színeit fújták.

B 757 felszállóban, standard Icelandair festéssel.

Az izlandi WOW diszkont légitársaság Airbus 321-ese vízfüggönyt fújva megkezdi a nekifutást. A katonai bázis lakóépületeinek egy része olyan közel van a futópályához, hogy ilyen képeket a szobából is lehet készíteni. 

A fel- és leszálló sugárhajtású gépek dübörgésébe időnként légcsavaros-gázturbinás típusok zúgása vegyül. Például egy német Transallé.  

Az USAF európai és afrikai erőinek parancsnoka érkezett Izlandra ezzel a Learjettel, pontosabban C-21-essel. 

C-130J Hercules, Dán Királyi Légierő

A hazaútra előkészített A319-es, amellyel előző nap Izlandra érkeztünk.

A 3085-ös Airbust a Repülő Érdemrenddel kitüntetett Josef Ocelka tábornokról nevezték el. Ocelka tábornok a második világháborúban a Royal Air Force csehszlovák pilótákból álló bombázóalakulatát vezette.

Felszállás után egy jobb forduló Keflavík fölé és irány Csehország.

* * *

Fotó: Szórád Tamás 

A PCblogon olvastam egy írást, amely az Iszlám Állam elleni amerikai korlátozott beavatkozást azzal magyarázta, hogy egy USA beavatkozásáltaál megsemmisített IÁ után Aszad kerülne ismét nyertes helyzetbe, ez az USAnak nem érdeke, mert így Irán (mint regionális ellenfél) tovább erősödne.

Ezzel a megközelítéssel vitatkozva írtam meg a saját verzióm, (Torlódás a damaszkuszi úton – a geopolitikai magyarázatok korlátai) miszerint
1. Ez a megközelítés hibás, mert az IÁ pusztulása nyomán keletkező űrt az iszlamista milíciák és a kurdok töltenék be. De ez be sem következhet:
2. Mert az USA nem tudja megsemmisíteni az Iszlám Államot a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Légiháborúval nem lehet legyőzni, sőt tisztán katonai megoldás sincs az Iszlám Állam megsemmisítésére

Ezt követően eljtászottam a gondolattal, hogy akkor mi lehet Szíriában és Irakban a jövőben.

Egy részletet kimásolok kedvcsinálónak (vitatkozni lehet):

Jó, de akkor miért nem semmisíti meg az USA az Iszlám Államot?
Mert nem tudja. Horváth elemzésében még az elején felveti, hogy a légiháború megoldás lehetne, ennek alátámasztására megemlíti, hogy ha 1991-ben tudott az amerikai légierő 200.000 bevetést repülni Szaddám Husszein hadserege ellen egy hónap alatt, akkor az egy év alatt repült 44.000 bevetésnek nem lehet az oka más csak a lelkesedés hiánya.
A két légiháború összehasonlítása azonban sajnos a körte és alma tipikus esete. 1991-ben az USA-nak „könnyű” dolga volt. A technikai részleteknél maradva Szaddám Husszein hadserege megtette azt a szívességet neki, hogy beásta magát a sivatagba, és harceszközeit pedig csak a katonai járművekre jellemző festéssel látta el. Magyarul egy reguláris hadsereget reguláris hadseregre jellemző módon alkalmazott az iraki diktátor. Az USA saját reguláris hadserege pedig remekül ki volt képezve a világ bármelyik másik reguláris hadseregének a legyőzésére egy nyílt harcmezőn, ahol tébláboló civileknek, „járulékos áldozatoknak” még csak az eshetősége sem állhatott fel. Miután az USA megteremtette a légifölényt Kuvait kék ege felett, kedvére bombázhatta éjjel nappal az ellenséget. Bombázta is 200 ezer bevetésen, néha a CNN kamerái előtt. Az első értékelések még arról szóltak, hogy a háborúk új korszaka született, hiszen a légierő egyedül kényszerített térdre egy ellenséget, ám az amerikai hadsereg későbbi tapasztalat feldolgozó munkái ezeket a megállapításokat kétségbe vonták. A földön tapasztaltak ugyanis azt mutatták, hogy a Szaddám Husszeinhez magasabban kiképzett, elit Köztársasági Gárda alakulatai egy hónap bombázás után is rendelkeztek még bőven hadrafogható harckocsikkal, és harcoltak is velük.
Az Iszlám Államnak nincs reguláris hadserege, nem viselnek a fegyveresei egyenruhát (szándékosan nem is katonák írok). Nem használnak jellegzetesre festett katonai járműveket nagy számban (bár valamennyi van a birtokukban mióta az iraki haderő elhagyott talán néhány tucatot, százat – nem 2000 darabot), nem masíroznak látványosan nagy számban. Ezzel szemben ruházatuk nagyrészt megkülönböztethetetlen a civil lakosságétól, akik közé szívesen rejtőznek vagy kifejezetten élő pajzsként használják őket. Tisztában vannak a gyengeségeikkel, ezért egyetlen kivételtől eltekintve sosem bocsátkoztak idáig még álló, vagy frontháborúba. Amikor megtették Kobane város ostrománál, a szövetséges légierő porig bombázta őket, mert civilek már nem voltak a városban. A hatékonyság más kérdés volt, mert bár a nemzetközi koalíció négy hónapig bombázta az Iszlám Állam fegyvereseit, a döntő fordulatot a kurd felmentő erők érkezése jelentette.
Tetszik, vagy nem tetszik, a nagy olasz teoretikus Giulio Douhet kb. 100 éves légiháborúja nem jolly joker, nem megoldás mindenre. A gyorsan feledésbemerülő Afganisztánban sem volt az, pedig ott 2001 után kedvükre bombázhattak az amerikaiak (félek, ami megmaradt az átlag olvasóban ebből, az csak a lebombázott esküvői menetek szomorú történetei) a tálibok pedig folyamatosan erősödtek. Pedig ott még szárazföldi erők is voltak: afgánok, amerikaiak és még ki tudja hány náció. Tudomásul kell venni (és ismerve a magyar közállapotokat ennek sokan örülnek is), hogy az USA nem tud mindent megoldani, legyen szó politikai vagy katonai téren. Az Iszlám Állam elleni háborúhoz rendelhetne még több erőforrást, de naivitás lenne azt gondolni, hogy ez az egyetlen problémája. Hogy csak a két legégetőbb katonai kihívást említsem, ott van épp Oroszország agresszív fellépése és európai NATO szövetségesek noszogatása/megerősítése illetve Kína fokozatos megerősödése a csendes-óceániai térségben

Szeptemberben befejeződtek a tesztek, így a lengyel légierő ténylegesen is átvehette az első két üzemidő-hosszabbítással egybekötött nagyjavításon és némi korszerűsítésen átesett Szuhoj Szu-22M4-es vadászbombázóit. A 800 repült órát és/vagy 10 évnyi szolgálati időt kapó gépek könnyen megkülönböztethetők a WZL-2-es üzembe még meg nem érkezett társaiktól, hiszen kamuflázsuk legfőbb összetevőjévé kétféle szürke színárnyalat vált. A pilótafülke műszerezettsége nem változott, de az adatokat már angolszász mértékegységben olvashatók le, valamint új VHF / UHF rádiók kerültek beépítésre. Varsó 12 Szu-22M4 és 6 Szu-22UM3K gépén végzi el a munkálatokat. Ebben az évben még további négy példány kerül majd átadásra.

Nagy-Britanniában elemzik az orosz T-14 Armata harckocsi jelentette veszélyt. A szigetországban Moszkva új páncélosának bemutatása előtt is volt egy igen csekély tábor, amely a 227 darabos Challenger 2 alapos modernizálása mellett érvelt. Sőt egyesek egy új fejlesztésű harckocsi hadrendbe állításáról is mertek álmodozni. Ezzel szemben a realitás a brit páncélos erők folyamatos leépítése volt. A T-14 bemutatkozása azonban nagyobb színteret engedett a fejlesztési elképzelések nyílt említésére. Ezek során a Challenger 2 alapos modernizálása ugyanúgy említésre került, mint egy esetleges külföldi (amerikai, francia, vagy német) beszerzési lehetőség. A hírek szerint a brit Védelmi Minisztérium jelenleg a korszerűsítési lehetőségeket mérlegeli.

A négy éves tesztfázis során sem került olyan környezeti próbatétel elé az AgustaWestland AW159 Wildcat helikopter, mint az elmúlt hetek során. Ugyanis a Perzsa-öbölben hajózó, DARING-osztályú HMS DUNCAN (D37) romboló fedélzetén 45 fokos hőségben és erős szél mellett is sikerrel hajtottak végre repüléseket a hat hónapja szolgálatba állt típussal. Az extrém próbatétel helyszínére a RAF egyik C-17 Globemaster teherszállító segítségével jutott el a típus és 18 főnyi légi/földi személyzete.

Szeptember 22-én Franciaországban a haditengerészet 27 NH Industries (NHI) NH90NFH Caiman helikoptere közül a 15. is átadásra került. Ez a példány az első, mely már a tervezéskor meghatározott képességű rádiólokátorral és hanglokátorral rendelkezik, így nagyobb eséllyel deríthet fel tengeralattjárókat, de a digitális térkép képességei is továbbfejlesztésre kerültek. A kétmotoros, közepes méretű NH90 helikopterből eddig 13 megrendelő számára 249 darabot szállítottak le, ezek összesítve már több mint 95000 repült órát tudhatnak maguk mögött.

Már jó ideje kering az a hír a világsajtóban, mely szerint Egyiptom orosz MiG-35-ös vadászbombázókat fog beszerezni. Most a tervezőintézet vezetője nyilatkozott az ügyről az orosz médiumoknak és elmondása szerint Kairó 46 gépről folytat tárgyalásokat Moszkvával. A rendelés, ha valósággá válik, akkor 2,2 milliárd dolláros bevételt jelenthet majd Oroszország számára.

További, az orosz repülőgépgyártást érintő hír, hogy a pakisztáni légierő küldöttsége a Szuhoj Szu-35Sz vadászbombázók beszerzési lehetősége felől érdeklődött. Moszkvából érkező információk szerint ez még csak az első, puhatolózó lépés volt, konkrét darabszámok most még nem kerültek megemlítésre a felek között.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Boeing AH-64DN Apache Longbow.

McDonnell Douglas F-15D Eagle.

Korea Aerospace T-50i Golden Eagle.

MiG-29UB.

North American B-25J Mitchell.

Eurocopter EC-665 Tigre HAP.

Il-38SD.

Northrop F-5E Tigre: 1., 2.

Aero L-159T1 ALCA.

Douglas ERA-3B Skywarrior.

Sikorsky CH-53G.

McDonnell Douglas F-4F Phantom II.

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Turbo Orlik.

Bell-Boeing CV-22B Osprey.

Harbin Z-19.

Let L-410UVP-T Turbolet.

Boeing 727-264/Adv.

Hawker Siddeley Harrier T.8.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.

Il-76MD Gajaraj.

Westland WS-61 Sea King Mk.41.

McDonnell Douglas F/A-18B Hornet.

Mil Mi-24V.

A cseh légierő 211. Tigris százada a napokban lépte túl a Gripennel teljesített húszezredik repült órát. Ebbe az óraszámba és a rendszerbe állás óta eltelt bő tíz évbe a napi kiképzési repülés és készültségi szolgálat mellett számos gyakorlat, két baltikumi és két izlandi légtérrendészeti misszió fért bele.

A cseh kormány 2001-ben határozta el 24 darab JAS 39C/D Gripen vadászrepülőgép beszerzését. Azután jött a 2002-es nagy árvíz, ami miatt az új gépek kérdése egy kis időre háttérbe szorult. Valamilyen megoldást mégis kellett találni, mert a rendszerben álló MiG-21-esek élettartama a végéhez közeledett, cseréjük 2005-ben volt esedékes. A végleges döntés 14 darab Gripen lízingjét tartalmazta, amelyek 2005-ben váltották a MiG-eket Cáslavban a 21. légibázison.

A csehek Gripen pilótája, Milan Nykodym gyakran magával viszi a fényképezőgépét, nemcsak a zónába, hanem a levegőbe is. Az alábbi galériát az ő fotóiból állítottam össze.

* * *

A történelmi emlékezet egyik leglátványosabb, mondhatni népművészeti formája a haditechnikai eszközök makettezése. Szerkesztőségünk is bepillantást nyert ebbe a közelmúltban, amikor meghívót kaptunk egy legokiállításra, amely a KÖKI Terminálban került megrendezésre, és ahol a meghívás tárgyát képező II. világháborús német hadihajó, a Scharnhorst reprodukciója is megtekinthető volt. Építője, Szrimacz László, kinek fáradozásaihoz ezúton is gratulálunk, valóban mert nagyot álmodni, ahogy az alábbiakban is kiderül. Mielőtt azonban rátérnénk a makett bemutatására, illik dióhéjban szót ejteni magáról a megjelenített hajóosztályról is.

[...] Bővebben!

A védelmi és biztonsági profilú Saab a közelmúltban részt vett a 2015. évi NATO Napokon, valamint az ezzel azonos időben lezajlott Cseh Légierő Napjain Ostravában. A rendezvény keretében kitüntették a cseh pilótákat, akik elérték a 20 ezer Gripen repült órát, ami mérföldkőnek számít a légierő történtében. Emellett elismerték sikeres közreműködésüket a közelmúltban teljesített NATO műveleteken, Izlandon és a Baltikum térségében. 

A CJPRSC 2015 kurzus személyi mentési bemutatójáról szóló, hosszúra nyúlt bejegyzésből számos kép kimaradt, ezért ezeknek a légi és földi járművekről, aktív és kivont technikáról készült fotóknak ebben a bejegyzésben a helyük.  

A II-es kapun belépőt az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület által kiállítási célra felújított MiG-23-as fogadja. A 08-ast a Simon Róbert vezette csapat 2011-ben állította ki a bázisrepülőtéren, egy nagyon szép ceremónia keretében.

A 08-as mellé 2012-ben került a 2021-es MiG-21-es. A két gépet gyakran használják televíziós interjúk és csoportképek háttereként is. 

Az épületek folyosóit és helyiségeit számos festmény díszíti. A MiG-21-esekről ...

... és a MiG-23-asokról készült képek aláírásaként szerényen ennyi áll: Kovács '85. Vajon egy hivatásos, egy sorkatona vagy egy lelkes civil festette a két képet 30 évvel ezelőtt?

A sorsukra váró MiG-21-esek egy korábbi pápai látogatás emlékét idézték fel.

A német GFD cég Learjet 35-öse a katonai repülést és a kiképzést szolgálja, számtalan gyakorlaton láthattuk már, általában a Litening célzókonténerrel felszerelve. A GFD egyik gépe tavaly nyáron járt szerencsétlenül egy elfogási és azonosítási gyakorlaton, miután összeütközött egy Eurofighterrel. 

A CJPRSC 2015-re érkezett három olasz AMX - hivatalosan Ghibli, nem hivatalosan zseb-Tornado - egyike. Az olaszok a kilencvenes években a Balkán felett, 2011-ben Líbiában továbbá 2009 és 2014 között Afganisztánban is bevetették az időközben jelentősen modernizált típust. 

A C-17-es megszokott látvány Pápán, de ez a gép messziről érkezett, az USAF McChord bázisáról, a nyugati parti Washington államból.

A TBM 700-as pilótája a küszöb felett küzd a pályairányú, de lökéses széllel. A típust a francia légierő és a hadsereg egyaránt használja, elsősorban rövidtávú személyszállításra. A 111-es számú gép a légierőhöz tartozik.

A dizájn két arca: APA kocsi és az olasz légierő Piaggio P.180-asa. A Piaggio a TBM 700-ashoz hasonlóan szintén rövidtávú személyszállításra szolgál, a hajtóművük is nagyjából ugyanaz a PT-6-os, de a hasonlóság itt véget is ér. 

A tankolások túlnyomó részét a pápai üzemanyag szolgálat végezte.

Az olaszok nyerges tartálykocsiját az előretolt töltőponton (FARP) leszálló helikopterek tankolására használták. 

Az apró repülőtéri vontató és a legkevésbé sem apró tűzoltó kocsi mögött a háttérben két lengyel helikopter áll. 

Az MH Pápa Bázisrepülőtéren zajló C-17-es üzemeltetés tette szükségessé a nagy teljesítményű tűzoltó gépjármű beszerzését. A Rosenbauer Panther 6x6-osa 12 500 liter vizet és 1500 liter habképző anyagot juttathat a tűzre. 

A FARP-on dolgozó olasz műszaki figyeli a pápai tűzoltók MAN járművét, miközben a tartálykocsiról letekert töltőcsövet rendezi. 

A zóna szélén sorakoznak a földi kiszolgáló berendezések. Ezek a kisebb darabok, a C-17-esek kiszolgálásához ennél nagyobbakra is szükség van.

Ilyet se látunk sűrűn; a pápai futópályán egy csuklós Ikarus vágtat a hátszélben. A sajtót ez a busz szállította a repülőtéren belül és mivel a személyi mentési bemutató helyszínéhez vezető gurulóút a belga Agusta 109-es helikopterek állóhelyéül szolgált, a busz a torony engedélyével a futópályára hajthatott.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Angela Merkel német kancellár szerint az Egyesült Államok több szíriai menekültet kell befogadjon, emellett hozzá kell járuljon a Libanon, Jordánia és Törökország területén lévő menekülttáborok körülményeinek javításához.

Szeptember 14-én az AERO Vodochody AEROSPACE két tesztpilótája, Miroslav Schützner és Vladimír Kvarda sikeresen végrehajtotta az első felszállást az L-39 NG Trainer kísérleti repülőgépén. Az új gépbe a Williams International cég FJ44-4M jelzésű hajtóművét, a Genesys Aerosystems avionikáját és a SPEEL Praha head-up display-ét építették be.

2015. szeptember 15-én, 21 óra után kevéssel Venezuela észak-nyugati részén, a kolumbiai határ mentén végrehajtott légi őrjáratozás közben lezuhant a Venezuelai Légierő egy Szu-30 vadászbombázó repülőgépe. A védelmi minisztérium közleménye szerint a gép személyzetének sorsa egyelőre nem ismert. A repülőkatasztrófa vizsgálata megkezdődött.

Szíria ENSZ nagykövete, Bassár Dzsafari szeptember 16-án bejelentette; Oroszország megkapja az engedélyt ahhoz, hogy katonai csapást mérjen a Szíria területén működő terrorszervezetekre.

Új fegyver jelenik meg 2016-tól a szlovák haderőnél. Pozsony ugyanis a svéd Saab Dynamics Carl Gustaf hátrasiklás nélküli löveget szerzi be a hadsereg részére. Azonban a hazánkban is rendszeresített M3-as jelzésű fegyver jelenősen modernebb variánsa kerül majd meg vásárlásra. Ugyanis az M4-es esetében Szlovákia az első exportmegrendelő. A tavaly év végén bemutatott M4-es űrmérete továbbra is 84 milliméter, de tömege az M3-as 10 kilogrammjához képest már csak 6,7 kilogramm, míg a teljes hossz lecsökkent 985 milliméterre 1065 milliméterről. Ezen súlycsökkentést leginkább a titán béléscső és a kompozit külső burkolat alkalmazásával érték el a fejlesztők.

A kor követelményeinek megfelelően az M4-es Carl Gustafra felszerelhető célzórendszer képes adatokkal ellátni a programozható gyújtóval ellátott lövedékeket is. Ettől függetlenül természetesen a régebbi lőszerekkel is használható. Az M4-es további jellemzői a javított ergonómia, a béléscső élettartamát figyelő számláló, ami a betétcső 1000 lövést követő cseréjét teszi pontosan meghatározhatóvá, valamint egy biztonsági retesz, ami lehetővé teszi a lőszerrel töltött fegyver biztonságos szállítását.

Szeptember 14-én végrehajtotta első repülését az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott Aero Vodochody L-39NG Albatrosz sugárhajtású kiképzőgép. A hajtómű a Williams International FJ44-4M-es jelzést viselő gyártmánya, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készítette el. A csehek igen hamar sort kerítettek az első felszállásra, ugyanis a hajtóművet csak három héttel ezelőtt szállította le a gyártó.

A cseh Zpravy.e15.cz információi szerint Prága majd 100 millió euró értékben 42 Nexter TITUS aknavédelemmel ellátott páncélozott szállító harcjármű beszerzése mellett döntött. A 6x6-os kerékképletű TITUS (Tactical Infantry Transport & Utility System) üresen 17 tonnás, míg felszerelve 23 és erre további 4 tonnás terhelés jöhet még. Szélessége 2,55 méter, magassága 2,73 méter és hossza 7,55 méter. Mozgatásáról egy 550 lőerős 6 hengeres Cummins motor gondoskodik egy Allison automata sebességváltóval közösen.

A kerekek közül csak a hátsó négy van meghajtva alapesetben, a 6x6-os hajtást csak a nehéz terepen kapcsolják be. A TITUS végsebessége 110 km/h, hatótávolsága 700 km. Belső terében a vezetőn és a parancsnokon kívül tíz lövész szállítására nyílik mód, fegyverzetét egy Nexter ARX20-as távirányítású fegyverállványra szerelhető, akár 20 mm-es gépágyú is alkothatja a kisebb űrméretű sorozatlövő fegyverek helyett. A 2019 és 2023 között átadásra kerülő páncélosok gyártásában a tatra is szerepet kap.

Július végén kellett volna megkapnia a német hadseregnek az első, 1215 darabos MG5 géppuskákból álló szállítmányát. A Heckler & Koch HK121-ese azonban műszaki problémák kiküszöböléséig visszatartásra került. A Bundeswehr 2013-ban rendelt meg egy keretszerződés értelmében minimum 7114, maximum 12733 darab MG5-öst az MG3-ok leváltására 113-270 millió amerikai dollár értékben. A hírek szerint az adagolási problémák megszüntetése miatt az új géppuskák első darabjai csak 2016-ban kerülnek majd átadásra.

Kielben a SUBCON 2015 konferencián találkozott egymással a német és az olasz haditengerészet küldöttsége, hogy megvitassák a felszín alatti erők jövőbeli növelési lehetőségeit. Az ukrán válságnak köszönhetően a Balti-tengerre sokkal több figyelem irányul Németországban. A hidegháború idején nagyjából 20 darab körül mozgott az akkori NSZK tengeralattjárókból álló erőinek nagysága, amit napjainkban hat, igaz messze modernebb tengeralattjáró alkot.

Az újraegyesítést követően egy 12 egységből álló tengeralattjáró flottát vizionáltak a haditengerészet vezetői az északi vizekre, ezt azonban a költségvetés megtorpedózta. A Type 212A osztályú tengeralattjárókból most továbbiakat szeretnének megépíttetni. Ugyanezt tervezik Olaszországban is ahol a Földközi-tenger déli partvidékén történtek miatt merült fel az igény további Type 212A tengeralattjárók megrendelésére. Róma tervei szerint négy egység megrendelése várható a közeljövőben.

A brit királyi haditengerészet AgustaWestland Merlin helikopter flottájának már 80%-a túl van a HM2-es szintre történő modernizáción. A 30 forgószárnyast számláló állományból eddig átadott helikopterek felszereltsége minden tekintetben teljes, így korlátozások nélkül képesek a rájuk rótt feladatok ellátására. A 38 HM1-es Merlinből 30 került átalakításra. Az amerikai Lockheed Martin segítségével létrehozott új változat gépenként 9-10 hónapig tartó munkálatot jelentett, ezek 2011 novemberében kezdődtek el az első Merlinen, ezt következő év negyedik negyedévben adták majd át a haditengerészet részére.

Az új kijelzők mellett gépenként 40 kilométernyi új kábel is beépítésre került a sárkányokba. Az eddig elkészült 24 példány 807 millió fontot emésztett fel. A HM2-es elsődleges feladata ugyanúgy a tengeralattjáró-vadászat, mint az HM1-es változatnak, azonban képes 16 katona, vagy 12 hordágyon fekvő sebesült szállítására, valamint kutató-mentő feladatkör ellátására is. A modernizált pilótafülke, a pontosabb navigációs rendszer, valamint a továbbfejlesztett tengeralattjáró észlelő rendszerek mellett, a jobb oldali ajtóba egy FN Herstal által gyártott M3M 12,7 mm-es nehéz géppuska kerül elhelyezésre.

Befejezte a pilóta nélküli helikopterekkel végzet vizsgálatok első szakaszát az AgustaWestland. A 2013-ban indult programhoz egy lengyel PZL-Swidnik SW-4-es helikoptert láttak el a személyzet nélküli repüléshez szükséges rendszerekkel. Az összesen 27 órányi repült időből és 22 szimulált hajófedélzeti leszállásból álló szakaszt három további részre bontották. Az első a beépített rendszerek ellenőrzésére szolgált, a másodikban egy repülőtéren haladó kamion által vontatott platformra kellett leszállnia a gépnek önállóan, míg a harmadikban a tenger feletti alkalmazhatóságot vizsgálta. Az AgustaWestland csapat elégedett az elért eredményekkel, most több helikoptertípust is vizsgálnak a majdani felmerülő követelmények minél jobb kielégítése véget.

Már négy Airbus Military A400M Atlas szállítógéppel hajthat végre szállítási feladatokat a RAF. A királyi légierő részére eddig már hét példányt adott át az európai gyártó, ezek közül három a haderőnem által igényelt fedélzeti elektronika beépítésének különféle fázisában található meg.

Az ebben a hónapban 1000 repült órát összegyűjtő Atlas egyre inkább kiszorítja a légi teherszállítás területéről az amerikai Lockheed Martin C-130J Super Herculest. Az amerikai gyártó persze nem szeretné veszi hagyni a brit piacot, ezért a tengeri járőrgépek frontja felöl indult új rohamra. Az SC-130J Sea Herc javaslat kissé kibővül, ugyanis a 10 C-130J a szokásos tengeri ellenőrző és felderítő, megfigyelő szerepen túl, egy a hajók és tengeralattjárók elleni fegyverzettel ellátott változatként léphetne a brit korona szolgálatába. Fedélzetén az AgustaWestland Merlin HM2-es helikoptereken is megtalálható rendszerek is fellehetők lennének.

Megnövelt üzemanyag mennyiségével 14 órát tölthetne utántöltés nélkül a levegőben. A hajók és tengeralattjárók felderítéséhez és megfigyeléséhez szükséges eszközökön túl a SC-130J Sea Herc a szárnyi alatt felfüggesztési pontokon, valamint a megnagyobbított futómű gondola mellső részében kialakított fegyvertérben képes lenne fegyverzet szállítására is. A szárnyakat is érintő átalakításokkal a gépek üzemideje további 25-30 év lehetne. A Lockheed Martin véleménye szerint időben történő megrendelés esetén a brit SC-130J Sea Herc 2020 előtt szolgálatba léphetne.

Svédországban a Saab az első acéllemez ünnepélyes vágásával elkezdte az első A26-os osztályba tartozó tengeralattjáró építését szeptember 4-én. A Kockums Stirling motorjával ellátott A26-os várhatólag 2022-benadják majd át a haditengerészet részére.

Egy távirányítású fegyverállvánnyal felszerelve mutatta a BTR-80-as páncélozott szállító harcjármű korszerűsített példányát az Uralvagonzavod. A 14,5 milliméteres KPVT géppuskával, lézertávmérővel, stabilizátorral, hőkamerával ellátott 6Sz21-es torony mellett a páncélost rácsos előtétpáncélzattal, légkondicionálóval, LED lámpákkal is ellátták.

Oroszország és India tárgyalásokat folytat a T-90MSz harckocsik lehetséges eladásáról. Új-Delhi számára egyre sürgetőbb a minél korszerűbb páncéloserő növelése a térségben tapasztalható erős fegyverkezés miatt. Erre jó lehetőséget kínál az orosz forrás, mivel a helyi Arjun program nem váltotta be a reményeket. Kérdés, hogy egy újabb orosz beszerzés, ami egy friss, még kipróbálatlan harckocsi megvásárlásával, vagy helyi gyártásával valósulna meg, mennyi buktatót hordozhat magában?

Két év múlva hajthatják végre az első, F-16-ról történő indításokat a török-amerikai együttműködéssel fejlesztett SOM-J csapásmérő robotrepülőgéppel. A 185 kilométeres hatótávolságú fegyvert a Roketsan és a Lockheed fejleszti, az F-35 belső fegyverkamrájának méreteit figyelembe véve. A 227 kilogrammos robbanófejet hordozó, képalkotó infravörös, műholdas és terepfelismerős navigációs rendszert is alkalmazó SOM-J a Linghtning II-en a Block 4.2-es szoftvercsomag megjelenésével válik majd bevethetővé.

Libanon állítólag szaúdi forrás után juthat hozzá hat Embraer A-29 Super Tucano turbólégcsavaros felfegyverezhető kiképzőgéphez. A 462 millió dolláros beszerzés Washington áldását is viseli, mivel a gépek eladására rábólintottak a tengerentúlon.

Továbbfejlesztette az Elbit Systems a Skylark UAV-t. A Skylark I-LEX erősebb villanymotort és nagyobb felbontású érzékelőket kapott. A földi irányítórendszerrel már egy biztonságos, titkosított kommunikációs rendszerrel tarja a kapcsolatot. A földi irányítórendszer egyidejűleg már két Skylark I-LEX irányítására is képessé vált.

Mérlegelik a Pentagonban az utolsó ZUMWALT-osztályú hadihajó építési programjának leállítását. A USS LYNDON B. JOHNSON (DDG 1002), akárcsak másik két testvérhajójának beszerzési költsége 37%-al növekedett 2009 óta. Ez a LYNDON B. JOHNSON esetében 3,5 milliárd dolláros árcédulát eredményez, így felvetődött a kérdés, nem lenne-e takarékosabb a már 41%-ban elkészült egység építését félbeszakítani. Az építést végző General Dynamics Bath Iron Works decemberig készíti el tanulmányát, amiben az éppen aktuális árakat tünteti fel.

A Pentagon másik részéből is hallani kritikus hangokat az éppen most folyó fejlesztésekről. Egészen pontosan a Lockheed Martin F-35B-ről van szó. Olyan vélemények fogalmazódtak meg, melyek szerint a május végén a USS WASP fedélzetén történt legutóbbi próbák során a röviden fel és helyben leszálló típus csak úgy volt képes megfelelni a tengerészgyalogság elvárásainak, hogy az elvárásokat direkt a típus képességeihez igazították és igen távol álltak egy valós háborús helyzettől. A gépek megbízhatóságát szintén kétségbe vonták, állítólag volt olyan példány, ami több egymást követő felszállást is elhalasztott műszaki problémák miatt. Persze azt is meg kell említeni, hogy ennek az ellenkezője is előfordult, volt olyan gép, ami a számítottnál messze kevesebb meghibásodással tudta le a fedélzeti próbát.

Viszont a Northrop MQ-4C Triton személyzet nélküli tengeri járőrgép igaz sikerprogramnak tekinthető. A Pentagon elegendőek tartja a tervekben szereplő 70 darabos mennyiséget, ezeket öt bázison helyeznék el 2018-tól kezdődően. A típus 2018-tól kezdheti meg még bizonyos korlátozások betartásával repüléseit a világtengerek felett.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Pilatus PC-7.

Szu-22M4.

Agusta Westland Wildcat.

McDonnell Douglas F-15D Eagle.

Airbus A400M Atlas.

Hawker Hunter F58.

Antonov An-2.

Panavia Tornado IDS.

Harbin Z-19.

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II.

Dassault Mirage IVP.

Lockheed F-104G Starfighter.

North American F-86D Sabre.

Sikorsky CH-53G.

Antonov An-26T.

Boeing E-8C J-Stars.

Northrop-McDonnell Douglas YF-23.

Dassault Rafale C.

Avro 698 Vulcan B.2.

Szu-34 Fullback.

Douglas EA-3B Skywarrior.

 

A napokban a Károli Gáspár Református Egyetemen mutatták be a nemrégiben megjelent hiánypótló Katonai Terminológiai Értelmező Szótárat. Az oktatási intézmény és Zrínyi kiadó gondozásában megjelent munkában, mely minden védelmi kérdésekkel komolyan foglalkozó jótét lélek polcára odakívánkozik, 8416 szó szerepel. Már csak azért is elkél, mert itt a Légierő Blogon sem árt tudnunk olykor, hogy miről is beszélünk pontosan :-)

Zord

Szeptember 7. és 24. között kéthetes személyi mentési kiképzés (CJPRSC – Combined Joint Personal Recovery Standardization Course) zajlik a kijelölt magyarországi gyakorlótereken és repülőtereken. A kurzus célja a személyi mentésre bevethető többnemzeti erők tevékenységének összehangolása, a személyzetek képzése a tervezési fázistól a végrehajtáson át a tapasztalatok feldolgozásáig és természetesen az eljárások gyakorlása. 

A résztvevő repülőeszközök központi bázisa az MH Pápa Bázisrepülőtér, ahol szeptember 17-én a CJPRSC 2015 bemutatónapjára is sor került. Egy személyi kiemelési gyakorlat forgatókönyve sokféle lehet; egységétől elszakadt, sebesült katona vagy lelőtt gép személyzete is várhat a harci kutató-mentőkre és a kiemelésre. A bemutató során két hajózó kimentésére került sor.

A Lengyelországból érkezett két helikoptertípus egyike a Mi-24-es volt.

A francia légierő egyik SA330 Pumája a füvön nyűgözve.

Orrfutóját emeli a lengyelek PZL W-3 Gluszec helikoptere. A W-3-as harci kutató-mentő feladatokra specializált változatát a fülke feletti szenzortoronnyal, orr alatti 12,7 mm-es géppuskával, modernizált navigációs rendszerrel, többfunkciós és taktikai kijelzőkkel és önvédelmi rendszerekkel látták el. Az éjszakai műveletek miatt a személyzetek felszerelésének az éjjellátó szemüveg (NVG) is része.

Az olasz haditengerészet EH-101-esét tankolják a pápai üzemanyagosok kocsijából.

A szolnokiak Mi-8-asa a hangár előtti betonon. A háttérben a gyors tempóban épülő új irányítótorony emelkedik és nő a régi fölé.

Egy pápai traktor vontatja az olaszok harci kutató-mentő HH-212-esét.

*

A személyi mentést támogató repülőeszközök egyike, az olasz légierő istranai ezredének Afganisztánt is megjárt AMX-e kezdi a felszállást.

Miközben a két AMX nagyobb magasságban dolgozik, alattuk egy fegyveres A109-es géppár köröz. A belga könnyű helikopterek folyamatosan a leszállóhely légterében maradnak, személyzeteik a környéket tartják szemmel.

A mentésre két Super Puma érkezik. A spanyol forgószárnyasok az első rárepülésből kifordulnak és újabb megközelítést hajtanak végre.

A rejtőzködő hajózók színes füsttel jelzik a helyzetüket. A füst a viszonylag erős szél irányát is mutatja, bár az a hajladozó fákon is látszik.

Leszáll az első gép.

Amint földet ér, a kiemelő erők első katonái már kint is vannak és biztosítják a helikoptert. A kiemelő erők (EF - Extraction Force) feladatát magyar, spanyol, német, lengyel, svéd, olasz és francia katonák gyakorolják.

Egyikük a földre hasalva keresi az ellenséget.

A többiek egymást biztosítva nyomulnak előre.

Leszáll a második Super Puma is.

A katonák a helikopter jobb oldalán szállnak ki, a bal oldalt a fedélzeti lövész fegyvere biztosítja.

Az aljnövényzetben és a fák között lesben áll az ellenség. A szembenálló erők szerepében ezúttal magyar katonákat láthattunk. A 113 fős olasz kontingens után a legnagyobb létszámban, összesen 56 fővel a Magyar Honvédség vesz részt a kurzuson.

A kiemelő erők kirakása után a helikopterek felszállnak.

A katonák a felszállást biztosítják. 

A kiemelő erők katonái benyomulnak a fák közé. Az ellenséges erők elhelyezkedéséről az Agusták fedélzetéről is kaphatnak információt.

Az előőrs után a főerők is előrenyomulnak. A fegyverropogás a helikopterek érkezése óta folyamatos.

Megvannak a pilóták! A kiemelő erők egy része már a helikopterek fogadására készül.

Az addig biztonságos légtérben várakozó Super Pumák visszaérkeznek a kiemelésre.

Jelzés a helikopterek pilótáinak, ezúttal színes vászondarabbal.

Néhányan a visszavonulást fedezik.

Az egyik hajózó sérülése olyan, hogy hordágyon kell a helikopterhez szállítani, társa saját lábán megy a géphez.

Az első gép már felszállt, amint az utolsó katona is beszáll, a második is követi.

Addig semmi sem biztos, amíg a kutató-mentő gép biztonságos terület fölé nem ér. A spanyol fedélzeti lövész fegyvere mögül figyeli a helikoptere alatt elsuhanó terepet. 

A helikopterek elhagyják a környéket.

*

Visszatérnek Pápára a mentést fedező AMX-ek. A Litening célzókonténert hordozó gép átstartol és még egy körre megy leszállás előtt.

A kiemelést végrehajtó helikopterek egyike is leszálláshoz helyezkedik be. A forgószárnyasok is a futópályára szállnak le, utána gurulnak kijelölt állóhelyeikre.

A kiemelést fedező két Agusta az előretolt töltőpontra (FARP) száll le.

A pilóta a fülkéből jelez, hogy mehet a töltés és az olasz üzemanyagosok már töltik is a 109-est. A FARP-ok az olasz mellett brit, francia és holland személyzettel dolgoznak.  

Miközben a töltés zajlik, a háttérben újabb helikopterek érkeznek vissza Pápára. A franciák és a lengyelek a kiemelési bemutatóban nem vettek részt, nekik másutt akadt dolguk. A francia Puma a pályairányra fordul ...

... és kiengedett futóművekkel közelít a lengyel Mi-24-es is.

Az A109-es tartályai gyorsan megtelnek, a töltésnek vége és a töltőnyílás fedele is a helyén van már. 

Az olasz üzemanyagos visszaérkezik a tartálykocsihoz, az Agusta fedélzeti lövésze várja, hogy visszamehessen a helikopterhez. Mögöttük éppen véget ér a másik 109-es töltése.

Ismét levegőben a belga gépek, de csak azért, hogy 200 méterrel előrébb leszálljanak a gurulóúton kijelölt állóhelyükre.

A CJPRSC 2015 jelvénye. A fehér és fekete szárny a nappali és az éjjeli műveleti képességet, a kés a túlélést, a villám a kommunikációt jelképezi. A jelvény alatt látható szögesdrót a hadifogságra utal, de középen nem ér össze, hiszen sikeres mentés esetén a bajtársból nem lesz hadifogoly. 

Fotó: Szórád Tamás

Nem a semmiből jött és egyelőre leküzdhetetlen, sokszínű, leleményes ellenségnek számít. A levegőből lehetetlen megsemmisíteni, a szárazföldön pedig igazán senki nem akar szembeszállni vele.