A nyugati hadviselés egyik alapvető oszlopa a harcos egyén megóvására, megmentésére tett lépések sora, illetve ennek az erőfeszítésnek a tudatosítása. Mondani sem kell, hogy ennek milyen fontos szerepe van a morál és a kohézió fenntartásában. Az ellenséges vonalak mögé került személy (lelőtt repülőszemélyzet, egységétől elszakadt katona, etc.) koalíciós, összhaderőnemi viszonyok közepette történő kimentésének képességét az európai haderők között építeni és normalizálni hivatott kurzus a napokban Pápán és országszerte több helyszínen zajló CJPRSC 15.
Először a támogató erők érkeznek a helyszínre, mindenekelőtt egy nagyobb túlélőképességű fast air (itt egy AMX), ami kezdetben főként kommunikációs szerepet tölt be - reléként funkcionál, tartja a túlélőben a lelket, s közben a lehetőségek függvényében az azonosítási eljárás első lépéseit is megteszi, valamint szabad szemmel és szenzoraival építi az SA-t. Ezt követően érkezik csak meg a forgószárnyas rész, a felderítést-közelbiztosítást ellátó tűztámogató képességgel bíró eszköz formájában (itt: A109)
Nem árt, ha a helyszínre érkező gépek megfelelő szenzorcsomaggal rendelkeznek. Itt jól látszik az egyik AMX hasán lévő Litening konténer.
Bár vannak ennél korszerűbb metódusok is, a füstjelzés a pozíciómegadás legegyszerűbb ezáltal legmegbízhatóbb formája.
Spanyol légierős AS332-es Super Puma érkezik a helyszínre...
...hogy kirakja az EF-et, azaz a kiemelő erőt, azt a csapatot, akinek a feladata felkutatni, azonosítani, átkutatni, ellátni, majd a mentést végző (időközben a sebezhetőséget csökkentendő nem helyben maradó) gépre vinni a túlélőt.
Az ellenséges vonalak mögött bizony megesik, hogy felbukkan az ellenség. A gyakorlaton a rosszfiúkat, az OPFOR-t magyar katonák alakították.
Spanyol PJ-k (vagy valami olyasmik) munkában.
Jön egy kis merevszárnyú légi támogatás is.
Egy járóképes, és egy lábán sérült járásképtelen, így hordágyon fekvő túlélőt kísérnek, illetve visznek az ismét leszállt mentőhelikopterekhez, immár az EF német tagjai.
A támogatást (fedezetet) a mentőakció teljes ideje alatt biztosítani kell, így előnyt élveznek a nagy repülési, őrjáratozási idejű típusok, illetve fontos lehet a légi utántöltés és a támogató erők váltása is...
...valamint a forgószárnyasok esetében az előretolt utántöltési és újrafegyverzési pontok (FARP).
A túlélők berakása. A helikopter ilyenkor, mozdulatlanul a legsebezhetőbb, akár a legprimitívebb fenyegetések által is (pl. farokrotorba vágott tomahawk, esetleg fokos)
"Get the hell outta here"
Szorgosan fotózzák a VIP-ek az egyik leszálló istranai egérfogót.
Pápán vagyunk, az biztos..,
...ahol a régi mögött szépen készül az új, magasabb torony, melyről a HAW hangárépítés miatt beláthatatlanná vált déli végre is rá lehet majd látni.
A CJPRSC15 pár, a bemutatott akcióban nem szereplő résztvevője:
Francia CSAR Puma, komoly ASE-vel.
Lengyel Mi-24W.
Német GFD Learjet 35 (ami az előző posztban látott börgöndi track-gombolyagért felelőssé tehető).
AMI AB212, egy magyar honvédségi befogadó nemzeti támogatást nyújtó traktorral.
MM EH101, magyar tankerrel.
W-3PL Gluszec, izraeli Toplite szenzortoronnyal (lényegében Litening forgórésze függőlegesen beépítve) a kabin fölött.
Végül magyar részről talán Szaddam Huszein örökségének egyik darabja, a 6215-ös vett részt (persze lehet, hogy ez volt a kutató-mentő, illetve annak váltása).
S amiről ezek miatt a gépek miatt ma lemaradtunk:
Az amerikai-magyar "folyami" átkelés helyszíne a Mosoni-Dunán Győr-Bácsánál.
A pakoló magyar műszakiak.
Ez pedig már az M19-esen guruló amerikai konvoj.
Zord
Javában zajlik a CJPRSC kurzus Pápán, a főszereplő helikopterek mellett merevszárnyú technikával is. Kedves ismerősöm az FR24-et bújva találta ezt a gombolyagot kanyarító Learjet 35-öst Börgönd környékén. Bár azonosító nem jelent meg, vélhetően egy német civil cég NATO-gyakorlatokon sokszor felbukkanó gépéről van szó.
Zord
Lengyelországban a Rozsomák gyalogsági harcjármű több továbbfejlesztett változatát mutatták be szeptember elején. A Rozsomák-M egy továbbfejlesztett Hitfist-30P tornyot kapott a harcvezető rendszer és a javított légkondicionáló, valamint aknarobbanás esetén nagyobb védelmet adó ülések mellett. Védelmét Németországból beszerzett acélpáncélzattal növelték meg plusz 1600 kilogrammal. Ez a súlytöbblet még nem veszélyeztetni a Rozsomák-M úszóképességét. A toronyra két Spike-LR irányított rakéta szerelhető fel, de az Mk 44 Mod 2 Bushmaster II-es 30 milliméteres gépágyú lőszereiből is több málházható az átalakításoknak köszönhetően. Az így már majd 28 tonnás gyalogsági harcjármű vízben történő haladást a módosított propellerek teszik könnyebbé.
Még súlyosabb egyéniséggé vált a Rozsomák XP. A 30 tonnás járműnél a páncélvédelem további növelése már megkövetelte a felfüggesztés erősítését is, így nincs akadálya a jövőbeli további 2 tonnás tömegnövelésnek sem. Az új felfüggesztés további előnye, hogy a régebbi változatokon is alkalmazható lesz. A nagyobb tömeg az erőforrás cseréjét is magával hozta, így egy 604 lóerős Scania DC 13 motor került beépítésre. Egy másik variánsra a Cockerill XC-9 120HP tornya került felszerelésre, ebben egy 120 milliméteres L/47-es kaliberhosszal rendelkező löveg került beépítésre. A jövőben a Huta Stalowa Wola (HSW) által gyártott távirányítású ZSSW-30 torony is felszerelésre kerülhet majd a Rozsomákokra, amely toronygyűrűjének mérete megegyezik a Hitfist-30P tornyával, így az nagyobb átalakítások nélkül felhelyezhetővé válik.
A német légierő Panavia Tornado ASSTA 3.0-as szintre modernizált vadászbombázói megjelentek az Egyesült Államokban található Holloman légibázisán is. Az USA-ban összesen 15 aktív Tornado található, ezekkel a német pilóták és fegyverzetkezelő navigátorok képzését végzik az európainál sokkal kevésbé zsúfolt légtérben. A 15 gép közül hat a hátsó ülésből jobban vezethető, elsősorban a pilóták képzésére/gyakorlására szolgáló IDS(T) variáns. Az ASSTA 3.0-ás modifikációból jelenleg már 5 található meg az Államokban, ez év decemberében továbbiak fognak megérkezni és a 15 gépes flotta 2016 közepére fog teljes egészében már korszerűsített változatokból állni. Az ASSTA (Avionics System Software Tornado Ada) 3.0-ra összesen 760 millió eurót költenek el Németországban, míg a további elektronikai korszerűsítést és a RecceLite felderítő konténer integrációját is magába foglaló ASSTA 3.1-re már elő van irányozva 339 millió euró a légierő költségvetésében.
Ezt a szintet 2018-ig kell majd elérnie a 2025 után is szolgálatban tartható Tornadóknak. A közelmúltban Irakban és Afganisztánban szerzett tapasztalat, mely szerint jól jön, ha van gépágyú egy harci gépen, amivel közeli légi támogatást nyújt a földi csapatoknak, nem jelenti azt, hogy a gépágyú nélkül gyártott Tornado ECR változatokba beépítenék az IDS változatban is alkalmazott 27 mm-es Mauser gépágyúkat, bár ezt terv szinten sokáig szorgalmazták. Legfőbb változást a Link-16-os adatátviteli rendszer beépítése, az LJDAM bombák integrációja és a digitális video-és hangrögzítő beépítése jelenti. A Németországban 2012. február 8 óta repülő ASSTA 3.0-as változat (ugyanis az elsőnek elkészült gép, a 45+57 ekkor szállt fel első alkalommal) 2019-ig biztosan megtalálható lesz majd a Holloman légibázison, mivel a két állam által megkötött szerződés eddig él. Berlin tervei szerint ez követően egy évre szóló szerződésekkel, csak a legszükségesebb időpontig állomásoztatnának német gépeket az Egyesült Államokban.
Hollandia a jelenlegi hat CH-47F Chinook szállítóhelikopter mellé további 14-et szerez be 2019-tól kezdődően. A forgószárnyasok költségvetési okokból nem új építésűek lesznek, hanem az amerikai hadsereg által használt, de átadás előtti nagyjavításon és modernizáláson átesett példányok közül kerülnek ki. Az 1 milliárd dolláros programban a már meglévő hat CH-47F azonos képességekkel történő felruházása is szerepel. Az 1995 és 1998 között beszerzett 13 Chinook közül a napjainkban szolgálatban álló 11 CH-47D ezzel egyidőben nyugdíjazásra kerül. Ezekkel 2012-ig, mint még modernizálás után további szolgálatra alkalmas példányokkal számoltak. Az új helikopterek várhatólag 2045-ig hadrendben maradhatnak.
Olaszországban a Lecce-Galatina-i bázison kezdetét vette a pilótaképzés az Alenia Aermacchi T-346A (M-346A) típusával. A légierő az eddig megrendelt 15 gépből 5-öt vett át, a fennmaradó 8 várhatólag 2016 márciusáig leszállításra kerül. Az oktatás 4. fázisában szerepet kapó új típust a gyártó harci képességekkel is el szeretné látni. Ez a változat 10%-al nagyobb tolóerejű Honeywell F124-es hajtóműveket kapna. Az M-346A Master gépekből Szingapúr 12-t, Izreael 30-at, Lengyelország 24-et rendelt meg.
Az orosz állami fegyverexportot lebonyolít Rosoboronexport cáfolta azon értesüléseket, melyek szerint Egyiptom Kamov Ka-52-es harci helikoptereket rendelt volna. Annyit közöltek csak, hogy júniusban a Paris Air Show alatt megszületett az első külföldi megrendelés a típus történetében, de megrendelt gépek mennyiségéről és a vásárló kilétéről nem nyilatkoztak.
Viszont Moszkva részéről komoly, 200 darabos megrendelés érkezett a BMP-3-as gyalogsági harcjárművekre. Az új lövészpáncélosok 2017-ig átadásra fognak kerülni, így ekkorra már 920 BMP-3-as lehet az orosz hadsereg tulajdonában. Nem zárható ki, hogy ezen 200 darabos mennyiségből pár már az 57 milliméteres gépágyúval ellátott AU-220M távirányítású toronnyal ellátott BMP-3-57-es lesz. A 7,62 milliméteres koaxiális géppuskával is felszerelt AU-220M távirányítású torony ugyanis a hírek szerint egyre közelebb került a próbák és ezek zárultával a megrendelés idejéhez is. A típus továbbélésére jó esély mutatkozik, hiszen egy újabb, átépített verzió is bemutatásra került. Ez a BMP-3M-100 Dragun, aminek 2A70 100 milliméteres lövegből, 2A72 30 milliméteres gépágyúból és 7,62 milliméteres PKTM koaxiális géppuskából álló fegyverzetét egy távirányítású toronyba szerelték. A motort és a sebességváltót a páncéltest orr-részébe szerelték. Az eddig használt UTD-29M típusú, 10 hengeres, 4 ütemű, vízhűtéses 500 lóerős erőforrást egy UTD-32-es 816 lőerősre cserélték le. A járműtest hátsó részébe került deszanttérben 8 lövészkatona szállítására van lehetőség.
Izrael eddig még nem erősített meg azt, hogy India számára további két Iljusin Il-76-os szállítógépet vásárolt meg az Israel Aerospace Industries és ezek radargéppé történő átalakítását már el is kezdték az üzbegisztáni Taskentben. A hírek szerint a két légtérellenőrző a már eddig is használt Elta Systems Phalcon radarrendszer egy modernizált változatával lesz felszerelve. India 2004-ben határozta el az orosz szállítógép izraeli elektronikával történő radargéppé átalakítását. A három gépet 2009 és 2011 között vehette át Új-Delhi. Az akkori szerződésben opcióként egy további gép is szerepelt.
Szeptember 7-én volt 50 éve annak, hogy végrehajtotta első felszállását a világ első harci helikoptere, a Bell AH-1 Cobra. A típust a vietnami harcok tapasztalatai hívták életre, és az UH-1 Huey átépítésével létrejött típus mindössze 18 hónap alatt vált tervrajzból valósággá. Az elképesztő iram továbbra is jelen volt a Cobra történetében, ugyanis a hadsereg négy nappal az eső repülés után már egy 110 darabos megrendelésről írt alá szerződést, amit még abban az évben majd 500 darabra bővítettek.
Argentínában szeptember 3-án kezdődött el az Ariete hadgyakorlat, melyen a különféle változatokban 43 éves szolgálatot a háta mögött tudó Mirage gépcsalád utolsónak még szolgálatban álló és repülésre képes öt tagja is részt vesz végső alkalommal. A Rio Gallegos légibázis ad otthont hadgyakorlatnak, amely a típus életében jelentős szerepet játszott a Falkland-szigeteki háborúban. A dél-amerikai ország szolgálatában több mint 131000 repült órát teljesítő Mirage gépek kivonásával Argentína légiereje hangsebesség feletti típus nélkül marad, mivel harci gépként már csak az amerikai segítséggel modernizált A-4AR Fighthawk gépek jöhetnek számításba.
Továbbra is a légi matuzsálemeknél maradunk, hiszen egy kétüléses MiG-15UTI-val gyarapodott Argentínában az Országos Légiforgalmi Múzeum. A LIM-2UTI, mint az a típusjelzésből kiderül, Lengyelországban látta meg a napvilágot. 1955-től számítva 200 órányi szárnyalás után kerül kivonásra. A kommunista rendszer bukását követően került az Amerikai Egyesült Államokban, tehetős magánszemélyek jóvoltából, akik újra repülőképes állapotba hozták. 1997-ben vásárolták meg argentin vállalkozók, akik most a magas üzemeltetési költségek miatt adományozták az UTI-t a múzeumnak.
NETARZENÁL GALÉRIA
Atlantista olvasóimnak szeretettel - az első Magyarországra települt TSP emlékére - legyen a késedelmes 2015 szeptemberi hírbejegyzés képe egy, a 44-es főút felett a kecskeméti 30-as pályára besikló floridai gárdistát ábrázoló. Persze a szimpla magyarok is örömüket lelhetik a látványban :-)
Zord