Biztonságpolitika

Az iraki védelmi minisztérium 2015. július 13-án, a honlapján jelentette be, hogy négy F-16IQ vadászbombázó landolt a fővárostól mintegy 80 km-re található Balad légibázison. A gépek érkezése morálisan is jókor jött az Iraki Légierő számára azok után, hogy egy iraki pilóta életét vesztette az arizonai kiképzés során, valamint egy véletlen bombázás során több civil életét vesztette Bagdad külvárosában.

Különleges festést kapott az orosz Transaero légitársaság egyik Boeing 747-400 típusú utasszállító repülőgépe. A festés nemes célt szolgál, a gép orrára felkerült amuri tigris mintával (továbbá az oldalára felkerült ´´Caring for tigers together´´ felirattal) szeretnék felhívni az emberek figyelmét a nagyon ritka és veszélyeztetett tigrisfajra. A közelmúltban lefestett repülőgép azóta igazi fotóscsemege lett, mi most egy képgalériát állítottunk össze a gépről, melyet Vnukovó repülőterén kapott lencsevégre a fotós, illetve mutatunk egy videót is, amelyben látható, hogyan került fel a tigris a 747-es orrára! Kérjük, tekintsék meg összeállításunkat!

A 2014 júniusától 2015 júniusáig tartó időszakban, a FAB CE Vezérigazgatói Bizottság (CEO Committee, CEOC) magyar elnökségi éve alatt a FAB CE tagszervezetei közül hatan aláírták a funkcionális légtérblokk program végrehajtására létrejött nemzetközi vállalat megalapításáról szóló dokumentumot, továbbá elmélyítették a funkcionális légtérblokkok határain átívelő (InterFAB) együttműködéseket. Elindult a FAB CE program régóta tervezett reformja, elkezdte munkáját a FAB CE új programmenedzsere, aki egyben a közös cég ügyvezetői feladatait is ellátja, továbbá sikerült véglegesíteni a FAB CE működését 2015 és 2019 között meghatározó RP 2 teljesítménytervet is.

A brit Royal United Services Institute védelempolitikai kutatóintézet tanulmánya szerint folyamatos fejlesztés és modernizáció mellett a jövőben a Eurofighter Typhoon típus adhatja az európai légi képességek gerincét. Amennyiben sikerül kiaknázni a Eurofighterben rejlő összes lehetőséget, a típus igen jó helyzetbe kerül a rendkívül kiélezett versenyben a nemzetközi piacon. 

Olaszországban elkészült a negyedik U212A dízel-elektromos tengeralattjárók közül az utolsó is a Fincantieri muggianói hajógyárában július 4-én. A ROMEO ROMEI (S 529) nevű egység 2016 szeptemberében kerül majd átadásra a haditengerészet számára. Ez, valamint a tavaly októberben vízre került, és ez év decemberében hadrendbe álló testvérhajója a PIETRO VENUTI (S 528) 1509 tonna vízkiszorítású, hosszuk 56 méter, merülésük 7 méter, megrendelésükre 2008 áprilisában került sor. Legénységüket 27 fő alkotja, őket 16 csomós víz alatti sebességgel tudja a tengeralattjáró szállítani. A hajóosztály másik két egységét a SALVATORE TORADO (S 526) és a SCIRE (S 527) 2006-ban és 2007-ben lépett szolgálatba.

Az elkövetkező 20 évben is számol az Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépekkel a német haditengerészet vezetése. Éppen ezért egy korszerűsítési programot indítottak el, ami tíz év alatt összesen 626 millió dolláros kiadással fog járni. A fedélzeten lévő elektronika mellett a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok cseréjét is végrehajtják majd a Hollandiától megvásárolt nyolc példány mindegyikén. A munkák elvégzésére az Airbus Defence & Space és a Lockheed Martin Overseas Services Corporation egy konzorciumot hoz létre. A fedélzeti elektronikák főbb beszállítói a Rockwell Collins, a Northrop Grumman és a Rhode&Schwarz lesznek.

Hollandiában a tengerészgyalogság a világon elsőként szavazott bizalmat a 7,62x35 milliméteres lőszernek. Az 1990-es években az M16-os gépkarabélyok számára kifejlesztett lőszer, a cső és a töltényűr cseréjét követően alkalmazhatóvá válik a világ egyik legelterjedtebb lőfegyverénél. Első változatában a lőpor még csak hang alatti sebességre tudta felgyorsítani a lövedéket, ezért elsősorban, mint hangtompítóval ellátott fegyverek lőszereként gondoltak rá. 2009-ben már a megnövelt lőportöltetű, a lövedéket a hangsebesség fölé is gyorsítani képes 7,62x35 milliméteres lőszert próbálta ki a SOCOM (Special Operations Command). Bár a tesztek pozitív eredményekkel zárultak a lőszer mégsem kapott zöld utat az amerikai különleges erőknél.

Nagy-Britanniában a légierő átvette a harmadik Airbus Military A400M Atlas teherszállító repülőgépét is július 6-án. A ZM403-as lajstromú gép a gyártó spanyolországi Sevillában található üzeméből 2,5 óra alatt repült át és landolt az új otthonában, a RAF Brize Norton-i bázisára július 5-én. Az eddig átadott két példánnyal a királyi légierő 405 órát töltött a levegőben és igen elégedetten nyilatkoztak az Atlas teljesítményéről. Szeptember végéig a RAF hét A400M-et vesz majd át, ezekkel fogják felállítani a típust üzemeltető első repülőegységüket is, amelyik a 70 század lesz. Ez egy tartható időpontnak tűnik, hiszen jelenleg további három brit megrendelésre épített Atlas-al folynak tesztrepülések Spanyolországban. A második brit század várhatólag 2018-ra áll majd készen a szállítási feladatok végrehajtására az új típussal.

Finnországban teljessé vált a 2001-ben megrendelt NHIndustries NH90TTH flotta július 9-én. A 20 megvásárolt forgószárnyasból az első 2004-ben szállt fel és csak 2008 márciusában kerül a skandináv országba. Az eddig felhalmozott több mint 7500 repült óra alatt kiderült, hogy az NH90-es jól viseli az ország zord éghajlati viszonyai között végzett repülési feladatok jelentette kihívásokat.

Egy, az oldáskor a pilonról le nem vált bomba zuhant Bagdad keleti részére egy Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép szárnya alól hétfőn. Az ejtőlőszer három házat megrongált és hét embert megölt.

Ez év végéig fog megérkezni Indiába az első General Electric F414-GE-INS6-os sugárhajtómű az Egyesült Államokból. A HAL Tejas MK2-es változatának erőforrásául szolgáló hajtóműből az első lépésben nyolc kerül majd a távoli országba. Ezek mellé még további 99-ről született megállapodás a felek között több mint 800 millió dollár értékben. A Tejas erősebb variánsa várhatólag 2018-ban, 2019-ben hajthatja végre első repülését, míg szolgálatba ez után 3 évvel állhat.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Dassault Mirage 2000-9EAD.

Mil Mi-14PL.

Dassault Rafale C.

Saab Sk37E Viggen.

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet.

AgustaWestland AW-159 Wildcat AH.1.

Szuhoj Szu-22M4.

Aerospatiale (Soko) SA-342L GAMA.

McDonnell Douglas (Mitsubishi) F-4EJ Kai Phantom II.

Westland WS-55-3 Whirlwind HAR10.

Iljusin Il-38N.

Mitsubishi F-2B.

Dassault Mirage 2000-5F.

Eurocopter-Kawasaki BK-117A-3.

Hawker Siddeley Buccaneer S.2B.

Elérhető a HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat új, ingyenes web alapú szolgáltatása, amellyel a kisgépes pilóták az eddiginél gyorsabban és egyszerűbben fel tudnak készülni repülésük biztonságos végrehajtására. A Homebriefing rendszer abban segíti a pilótákat, hogy bárhonnan benyújthassák repülési terveiket a HungaroControl Repüléstájékoztató Szolgálatának a 2900 méter (9500 láb) alatti légtérre. A honlapon egy helyen megtalálhatók az ehhez szükséges legfontosabb, folyamatosan frissülő légiforgalmi és meteorológiai információk is. A rendszer használatával növekedhet a repülésbiztonság és a hazai forgalomszervezés biztonsága a nem ellenőrzött légtérben, elkerülhetővé válhatnak a légtérsértések, valamint egy esetleges baleset esetén könnyebb a kutató-mentő szolgálat munkája is.

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, év elején került először nyilvánosságra, hogy a bolgárok Lengyelország segítségével üzemeltetnék tovább MiG-29-eseiket, mivel szándékaik szerint megszabadulnának az oroszoktól. A legfrissebb fejlemény, hogy Nyikolaj Nencsev védelmi miniszter július 6-án bejelentette, hogy július végén megkötik a szerződést a lengyelekkel, így a repülőgépek karbantartását a jövőben a Bydgoszcz-ban lévő 2. számú katonai repülőgép-javító üzem segíti majd.

Az Egyesült Államok Tengerészgyalogsága (USMC) június 26-án teljesítette a Lockheed Martin F-35B Lightning II típussal a hadrafoghatósághoz szükséges fegyverzetalkalmazási teszteket. Öt nap alatt összesen 14 USMC pilóta hat géppel hajtotta végre az előírt feladatokat a délkelet-kaliforniai 2507-es számú korlátozott használatú légtérben. A repülések során gyakorló és éles fegyvereket egyaránt alkalmaztak, többek között 18 darab GBU-12-es és 12 darab GBU-32-es bombát is dobtak.

Folytatódik a rekord-sorozat a Budapest Airportnál: a főváros légikikötőjében minden eddiginél nagyobb utasforgalmat regisztráltak az év hatodik hónapjában is. Nem kevesebb, mint 966 297 utas indult és érkezett a Budapest Airport termináljain keresztül Magyarországra, ami több mint 100 000 fővel több a tavalyi év júniusához képest.

"In sum, the codenames end up being historically more bother than they're worth, and the most a document can sensibly do with them is mention that they exist." - Greg Goebel

A rövid beszélgetés, melyet most jobb híján a podcastunk keretei között tálalunk az érdeklődők elé, legutóbbi rádiós szereplésünk után, a hanganyag szerkesztésekor terjedelmi megfontolásokból került virtuális kukába, mint az adás témájába szorosan nem illeszkedő részlet. A műsorvezetővel azt a kérdést jártuk körül - teljességre nem törekedve -, milyen módszereket találtak ki a hidegháború korszakában az egyes fegyverrendszerek átlátható és pontos kategorizálására, illetve milyen mértékben mentek át a köztudatba az így kiötlött elnevezések. 

[...] Bővebben!

Bulgáriában újra nekifutnak a meglévő MiG-29-es és Szu-25-ös harci repülőgépek leváltására. A vadász- és csatagépek utódja egy típus lesz. A honvédelmi miniszter július elsejei bejelentése szerint első körben használt F-16-ról kezdenek tárgyalásokat Belgiummal, Hollandiával és Görögországgal. Első két esetben a modernizált AM/BM variánsokról lehet szó, míg utóbbinál az újabb gyártású C/D változatok kerülhetnek eladósorba.

Június 17-én hajtotta végre első repülését az első Üzbegisztán számára gyártott C295W szállító repülőgép. A volt szovjet tagköztársaság 2014 májusában jelentette be négy példány beszerzését az utóbbi évtizedben egyre népszerűbb európai szállítógépből.

Izraelben befejezte kiképzését az első olyan évfolyam, amelyik a modern repülőgépek vezetését az új Alenia Aermacchi M-346 Lavi gyakorlógépek segítségével sajátította el. A típus első két példánya egy évvel ezelőtt, 2014 júliusában érkezett meg az országba, míg a pilótaképzésben ez év januárjától vettek részt.

Közel-keleti hírügynökségek jelentése szerint Egyiptom hamarosan beszerez egy NH Industries NH90NFH haditengerészeti helikoptert is a nemrégiben átvett ex-NORMANDIE FREMM-osztályú fregattja számára. Az egyiptomi haditengerészet jelenleg tíz Kaman SH-2G (E) Super Seasprite helikopterrel rendelkezik.

A 42 elvárt helyett 35 repülőszázaddal rendelkező India ebben évben újabb három repülőszázaddal lesz szegényebb. A 18-18 géppel rendelkező alegységek gépállományát alkotó MiG-21-es és a MiG-27-es típusok az azonnali csere lehetősége nélkül kerülnek kivonásra, a több mint egy évtizedig húzott-halasztott tender miatt. A repülőszázadok gépeit a többi repülőképes géphez tervezik felhasználni tartalék alkatrészként, mivel még nem érettek meg teljesen a selejtezésre.

Németországban a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában az első lemez ünnepélyes vágásával kezdetét vette az első, Szingapúr által megrendelt Type 218SG tengeralattjáró gyártása. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2000 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású típusból két egységet rendelt meg a városállam haditengerészete 2013 decemberében. A Type 218SG a Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit, hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre.

A repülőerők képességének fejlesztéséről sem feledkeztek meg Szingapúrban, ugyanis 2016-tól kezdődően 5-6 év alatt 60 F-16-os vadászbombázójukon fog megjelenni az AESA antennájú fedélzeti rádiólokátor, nagyjából 130 millió dollár ellenében.

Kínában állítólag már szolgálatba állították a négymotoros Y-8GX6 tengeri járőrgépet. Az első fotók még 2011-ben jelentek meg a szállítógépen alapuló tengeri járőrgépről, mely a Shaanxi Aircraft Corporation gyártmánya. A négy WJ-6C hajtóművel ellátott, turbólégcsavaros gép az Északi-tengeri Flotta állományában bukkant fel idén. A hatlapátos légcsavarral ellátott gép törzsének megépítéséhez kompozit anyagokat is felhasználtak, továbbá újratervezett szárnyakat is kapott szállító elődjéhez viszonyítva.

Több mint 1000 meghívott előtt végrehajtotta utolsó repülését az amerikai haditengerészet színeiben a Grumman EA-6B Prowler rádióelektronikai zavarógép. A 44 éven át tartó szolgálati időt lezáró eseményre június 27-én, szombaton került sor a Whidbey Island-i bázison, ott, ahol a típus a VAQ-129-es század színeiben 1971. januárjában szolgálatba állt. A 173 megépített példányból legutoljára már csak 14 volt repülőképes állapotban, ezek közül a 163890 gyártási számút érte az a megtiszteltetés, hogy végrehajtották vele a típus flottától történő nyugdíjazását jelképező utolsó fel- és leszállást. A tengerészgyalogság Cherry Point-i bázisán még 2019-ig megtalálható a Grumman EA-6B Prowler rádióelektronikai zavarógép 25 példánya. Az utódnak számító Boeing EA-18G Growler repülőgépből a haditengerészet eddig 107 darabot vett át és állított szolgálatba, de további 28, vagy 31 gép megrendelésére is mutatkozik kilátás.

Most előre megtervezetten került a szárazdokkba az amerikai haditengerészet USS FREEDOM (LCS1) fregattja. Az esedékes felújítást és korszerűsítést 3-4 hónap alatt fogják végrehajtani, ami a legtöbb esetben szoftverfrissítést foglal majd magában. De a hidraulikusból teljesen elektromos meghajtásúvá változó horgony csörlője, továbbá a hatékonyabbá váló kompresszorok és hűtőrendszerek mellett javulni fog a műholdas kommunikáció is egy új antenna felszerelésének köszönhetően. Ez utóbbi a hajóosztály többi egységén is megjelenik majd.

Brazíliában elképzelhető, hogy a JAS-39 Gripen fúrhatja meg az AMX vadászbombázók nemrégiben elkezdett korszerűsítési programját. A légierő számára már három példányban átadott A-1M-ből az eddigi tervek szerint 43 lépett volna szolgálatba, de a svéd típus megjelenését követően költségvetési okokból lehet, hogy csak 30-ra tart igényt a légierő vezetése. A 43 gépet érintő munkálatokra összesen 1,12 milliárd dollárt áldoznak, a munkát az Embraer repülőgépgyár végzi el, mely együttműködik az izraeli Elbittel. A brazil AMX-ek orrába a Mectron által kifejlesztett SCP-01 többfeladatú radar kerül beépítésre a korszerű avionika mellett. Az így már A-1M jelzést viselő gépek 3,8 tonnás fegyverterhelése egyaránt állhat majd levegő-levegő, levegő-föld, levegő-felszín osztályú precíziós fegyverekből is. Pár éve a légierő parancsnoksága az összes szolgálatban álló, azaz 53 AMX korszerűsítését tervezte, megfelelő anyagi fedezet ellenében.

Biztos a jövője viszont az SC-105 Amazonas tengeri kutató-mentő repülőgépnek a dél-amerikai országban. A múlt hónapban újabb 3 példányban megrendelt típus helyi jelölése valójában a C295-öst takarja. Az orrkúp alá beszerelt EL/M-2022A(V)3 radar akár 360 kilométeres távolságból is képes a vízfelszín felderítésére, míg a műholdas kommunikációs rendszer a mentőfeladatok irányításában játszhat kulcsfontosságú szerepet. A C295-ből tíz szállító, S-105A Amazonas jelzéssel már szolgál az országban, valamint kettő SC-105A is, azonban ezek oldalán még nincsenek a most megrendelt és 2017-tól megérkező példányokra felszerelésre kerülő buborékablakok.

A szomszédos Argentínában megszületett a döntés a hadsereg 74 TAM (Tanque Argentino Mediano) harckocsijának izraeli segítséggel történő modernizálásáról. A 111 millió dolláros programról június 26-án állapodtak meg a felek, aminek másik lényeges eleme, hogy több alkatrész és rendszer helyi gyártása, összeszerelése is megvalósul. A TAM 2C verzió létrejöttét az izraeli Elbit által készített rendszerek beépítésével valósították meg nagyobb részben. Az izraeli gyártó hőképalkotó kamerája a célfelderítést, míg a lézeres besugárzásjelzője a védelmi képességet növeli. A 105 milliméteres lövegből lehetőség nyílik a 8 kilométeres hatótávolságú Lahat irányított páncéltörő rakéta indítására is.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

McDonnell Douglas F-4C Phantom II.

Bell AH-1S Cobra.

Saab AJS37 Viggen.

MiG-21bis.

Dassault Mirage 2000B.

McDonnell F-101F Voodoo.

AgustaWestland AW-159 Wildcat.

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K.

McDonnell Douglas F-4E Terminator 2020.

PZL-Swidnik W-3PL Gluszec.

Mitsubishi T-2P.

Lockheed SR-71A Blackbird.

Westland WG-13 Lynx AH.7.

Boeing 737-7ES Peace Eagle.

Grumman EA-6B Prowler: 1., 2.

Mil Mi-6A.

British Aerospace Sea Harrier FA.2.

JF-17 Thunder.

Kawasaki OH-1 Ninja.

Negyedszázada, Máltán, Mihail Gorbacsov, szovjet államfő-pártfőtitkár és George Bush, az Egyesült Államok elnöke, megállapodtak, hogy a két szuperhatalom abbahagyja a hidegháborút. Ezzel a történelmi döntéssel kapcsolatos tennivalókról, a következmények vállalásáról Gorbacsovnak azonban még meg kellett vívnia csatáit a hazai pályákon. A legfontosabb színtér a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusa volt. Erre az eseményre napra pontosan 25 éve került sor.

Ebben az időben Magyarországon már mélyen benne voltunk a „rendszerváltásban”, és még a nemzetközi történések iránt érdeklődők figyelmét sem kötötték le igazán az ilyen események. Mégis a Magyar Irka szerkesztőjének, Havas Henriknek eszébe jutott, hogy van Moszkvában valaki, aki „naplót” írhat az SZKP kongresszusáról. Az „Irka” ötlete ugyanis az volt, hogy közemberek egyhavi naplójából összeálljon az a folyamat, amely személyessé teheti a történelmet. Sajnos ez a projekt egy szám után megszakadt, és az 1990. júliusi – amelyben az én „Naplóm” is megjelent volna – már nem került az olvasók elé.

Ma olyan a világ helyzete, hogy sokan új hidegháborúról beszélnek. Szerintem nem lehet mégegyszer ugyanabba a „folyóba lépni”, de a korábbiak tanulságait érdemes felidézni. Ezért teszem közzé a negyedszázada írt Naplót a maga teljességében (csupán a magyar újságírók neveit rövidítettem!).   

 

 

NAPLÓ

(1990 július)

 

július 1. Vasárnap.

Moszkvába "berobbant" a nyár. Az elmúlt félévben akkor se nagyon tudtam kimozdulni a Társadalomtudományi Akadémia minden igényt kielégítő beton-erôdítményébôl, ha véletlenül éppen nem dolgoztam, mert hosszú és rideg volt a tél, s a tavasz is csak sok esőt hozott, napfényt pedig szinte semmit. Holnap kezdődik az SZKP XXVIII. kongresszusa, s ha most legalább az időjárás nem szeszélyeskedik, akkor tikkasztó melegben fogjuk végig ülni. Bár, ahogyan emlékszem, a Kongresszusi Palota légkondicionált és a terem hőmérséklete nagyon eltér majd a kintitől. Ilyen az én szerencsém.

Valami különös "felszabadultsággal" ébredtem. Mától az utolsó korábbi kötöttségtől is "független" lettem. Otthon tegnap jogutód nélkül megszűnt a Politikai Főiskola, s vele - az egyébként már csak névleges – rektor-helyettességem is. Az majd később válik el, hogy magamra hagynak, vagy - Adyval szólva –

             ”...nyelvelnek, zsibongnak, űznek

              S nekihajtanak önvesztükre

              Mindig új hitnek, dalnak, tűznek?”

Álarcom azonban nem volt, s a „köpönyegem” sem kifordított. Vendégprofesszorként azért vagyok itt, hogy a magyar tapasztalatokat ismertetve segítsek talpon maradni. Ezért készítem a helyzetelemzéseket, meg a prognózisokat a politikai folyamatokról, ezért tartom politikaelméletből, meg a kelet-európai viszonyokról az előadásokat. Biztos vagyok benne, hogy ami a következő napokban történni fog, az mindannyiunk sorsát meghatározhatja.

A peresztrojka dilemmáiról írt kis könyvünk megjelent a múlt héten, s Tatjána Vinogradszkaja - a szerzőtársam - ma hozott néhány példányt a voronyezsi nyomdából.

Délután konzultációra hívtak a krími küldöttek a Rosszija-szállóba, s így vihettem nekik elmélkedésre valót a kongresszusi felkészüléshez. A vita főként arról folyt, hogy miként kell a pártnak - a szétesés veszélyét elhárítva - megújulnia. Arról faggattak, hogy a korábbi magyar pártvezetők miért nem tudtak egyezségre jutni, s - véleményem szerint - kinek-kinek megvan-e a hasonmása az SZKP-ban? Végül abban egyeztünk meg, hogy a mi hibáinkból okulniuk kell, de más itt a tét, mint Kelet-Európában volt. Az SZKP a világot "megrendíteni" képes birodalom pártállamának állampártja. A sorsa: a birodalom sorsa. Ha ez a párt széthullik, akkor nem egyszerűen egy totalitárius pártállam hatalmi centruma semmisül meg. Hatalmi-vákuum keletkezhet, amelybe kiszámíthatatlan szándékú politikai erők tolulhatnak, s így az egész világ jövője, s benne egy eszme, mozgalom, a szociális igazságosságot megvalósítani szándékozó új társadalmi rendszer történelmi létjogosultsága forog kockán. Kísérletezni, "párt-áldozatokkal" manőverezni tovább nem lehet, visszavonulni nincs hova: itt van a kommunista mozgalom bölcsője. Ezt meg fogják védeni - mondták a krímiek. Elszántak voltak, teli feszültséggel és bizakodással.

A szálló előtt a dogmatikus „Dolgozók Egységfrontja” képviselői az éppen véget ért nagygyűlésüknek a Gorbacsov ellenes felhívását osztogatták. A Metró előtti sarkon pedig a menekültek verték fel a sátraikat.

Este a VB-t néztem a TV-ben, de életemben most először a foci sem tudott lekötni. Nemcsak azért mert nélkülünk nem „igazi” a játék, hanem mert a holnap nyugtalanított. Először leszek SZKP kongresszuson, és milyenen?!

 

Július 2. Hétfő.

Korán keltem, mert a kezdés előtt két órával gyülekeztünk a Sajtó Központban, s oda metróval majd órányi az út.

A kongresszusra nem hívtak külföldi delegációkat (különben is én csak magamat képviselhetném!). Akik valamilyen okból mégis itt akartunk lenni, s ez a kívánságunk találkozott a rendezők jó szándékával: „álcázva” jutottunk be. A „szovjetológusok” között Gary Harthot, Marschal Schulmant fedeztem fel, de ott ült mellettem Giuseppe Boffa is, meg egy úr a Szocinterntôl és mások.

Több kongresszust láttam korábban TV-n a 60-as években, meg a 70-es évek végén. Emlékezetes marad például, amikor a Komszomol akkori elsôtitkára a küldötteknek hátat fordítva „szemébe mondta” Leonyid Brezsnyevnek, hogy „általa fényesebb az ég.”

Ez - itt és most - már az első benyomások alapján is másnak tűnik. Munka és csata lesz a javából. A „szavazógépet ellenőrző bizottság” megválasztása után, mintegy rutinszerűen feltett kérdésre - kinek van megjegyzése? - egy magadáni küldött azonnal a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság leváltását követelte. M. Gorbacsov nem lepődött meg. Az első pillanattól érződött a teremben, hogy a főtitkár ura a helyzetnek. Kipihent, dinamikus, szellemes, s nagyon célratörő. Győzni jött és semmit nem bíz a véletlenre. A "főpróba" az Orosz Föderáció pártjának megalakításakor, majdnem botrányosra sikerült. Abból mindenki tanult.

Az ügyrendi procedúrát más is levezethetné, de Gorbacsov kihasználta a lehetőséget a küldöttek közvéleményének a szondázására. Minden kérdésről - (két szakaszban legyen a kongresszus; a pártvagyon államosításáról külön essék szó; a PB tagok, Titkárok számoljanak el a munkájukkal; a sajtó mit és hogyan közvetítsen, stb.) - olyan módon irányította a vitát, hogy a szavazás egyúttal az erőviszonyok felmérésére is szolgált.

A főtitkári beszámoló milliméter pontossággal a centrumot célozta meg. Ezért is morajlott hol itt-hol ott a terem, s kevesebbet tapsoltak a szokásosnál. Pedig a centrum nagyon erős lesz, ha meggyőzi őket Gorbacsov, s érzékelhetően erre készül. Nem tudom a beszéd teljes terjedelmében magyarul megjelenik-e valaha. Szerintem nélküle féloldalasra sikerül újra a történelem ismeret.

Este a Magyar Nagykövetségen a belpolitikai titkár búcsúztatóján magyar újságírókkal, francia és román diplomatákkal beszélgetve egyedül maradtam a centrum erősségéről vallott nézetemmel. Mindenki pártszakadásra számít, mondván, hogy a centrum máris szétesett. Meglátjuk. Mindenesetre a Magyar Rádiónak adott interjúban én kitartottam a féléves elemző munkám, meg az első napi tapasztalások alapján kialakult álláspontom mellett, hogy tudniillik éles politikai harcban, nem fájdalommentesen, "megőrizve-meghaladva" eddig volt önmagát, megújulva megmarad az SZKP a kongresszuson.

 

Július 3.  Kedd

A délelőtt kicsit unalmasan telt: a PB-tagok, Titkárok beszámolói alig tértek el attól, amit az előző napokban már megírtak a Pravdában. Alexander Jakovlevet, meg Ligacsovot ugyan megtapsolták, Razumovszkij, Medvegyev, Zajkov megbukott, Jazov rosszul lett (biztosan a meleg viselte meg). Később Gorbacsov egy kérdésre válaszolva - nem szeretem módon - de elmondta, hogy Szlunykov, Vorotnyikov és Uszmánov betegség, Birjukova nyugdíjba vonulása miatt a kongresszust megelőzően kérte a felmentését.'' Nem a "süllyedő hajóról" menekülnek, s az utódlásról is a pártkörökben szokásos módon kell dönteni" - hangzott a minden bizonnyal megrázó személyi változásokat előre vetítő magyarázat.

A légkör akkor forrósodott fel, amikor a különböző dokumentumok címeit, illetve a munkabizottságok összetételét vitatták. A "piacra való áttérés" kimaradt az egyik címből - tehát itt vannak a konzervatívok. A javasolt Razumovszkij helyett maga Gorbacsov lett a Szervezeti Szabályzatot előkészítő bizottság vezetője. Rövid gondolkodási idő után vélhetően azért vállalta a cserét, mert saját népszerűségét mérhette fel (nyert: mellette 3166 szavazat, ellene 1046 - ez lesz-e a végén is?).

Gorbacsovnak "megtetszett" az "előrehozott" voksolás - s Rizskovon is kipróbálta (őt javasolta a "piactalanított" gazdasági bizottság élére) - az eredmény: mellette 3260, ellene 85! Ligacsovot azonban már nem Ő akarta "bemérni", mégis ''startolt'' és váratlanul győzött is 2233:1968 arányban, s lett a mezőgazdasági problematikát feldolgozó bizottság vezetője.

Az erőviszonyok kikristályosodását jól tükrözően kiéleződött a politikai küzdelem a bizottságokért, a dokumentumokért, azért, hogy a kongresszus milyen témákban foglaljon állást. F. Oszival hasznos vitát folytattunk erről az APN "kopejkás sztalóvajában", aminek eredményeként a Népszabadságban is megjelenhet az erősödő centrum képlete, s talán már nem a pártszakadás víziójával csigázzák az olvasók érdeklődését. Ezt elősegítette a Demokratikus illetve a Marxista Platform vezetőinek közös sajtótájékoztatója is. Sosztakovszkij, a "demplatformos" - akivel aspiráns koromban egy tanszéken voltunk - kérésemre interjút adott a Népszabadságnak, s amit elmondott az kiábrándítóan hatott. Növelte a "szárnyak" erőtlenségének bizonyítottságát az a felmérés is, amelyet a kongresszuson működő szociológus csoport készített, s az esti sajtótájékoztatón ismertettek a külföldi újságírókkal. Eszerint a küldöttek 49%-a teljesen azonosult a KB irányvonalával, 5%-uk a "demokratikus" és 3%-uk a "marxista" platformmal. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 84%-uk először vesz részt ilyen fórumon, akkor nyilvánvalóvá válik a gorbacsovi taktikusság győzelme a tapasztalatlanság felett.

A Szadovaján hazafelé még találkoztam a Gorkij-parkból jövő SZKP ellenes tüntetők bőrigázott maradékával. A magyar TV biztosan velük példálózott, mert az éjszakai telefonban otthonról a barátom számon kérte az előző napi rádió interjúmat.

 

 Július 4 Szerda. 

Kora reggeli pletykák: Gorbacsov tegnap este találkozott az alapszervezeti titkárokkal és megerősítette, hogy elfogadja a jelölését a főtitkári posztra. Helyetteseiként a "fáma" szerint Bakatyin, Nazarbajev, Janajev, Ivasko vagy Ligacsov jöhet számításba. Azt is mondják, hogy Jelcin szervezkedik, Szobcsák pedig a kilépéssel fenyegetőzik.

   Belehallgattam a "demplatformos" Liszenko egyik nyilatkozatába. Arról beszélt a spanyoloknak, hogy egyességet kötöttek a marxista platformmal meg a „fiatal-kommunistákkal” és együttesen lépnek fel Ligacsovval szemben. Ha pedig sikerül rávenniük Jakovlevet, hogy velük tartson, akkor kilépnek az SZKP-ból és új pártot alapítanak.

 A Kongresszus ma a bányász küldöttek felhívásával kezdődött, amelyben a 11-én sztrájkolni készülő társaikat igyekeztek önmérsékletre inteni. A kísérő szövegben "kijutott" Gorbacsovnak meg Rizskovnak is mert "rövidlátóknak bizonyultak", nem reagáltak a korábbi bányász megmozdulásokra. Itt az eredménye: országos politikai sztrájk és tüntetés fenyeget. (Azt beszélik, hogy Travkin, a pártból kilépett populista vezér járja a bányász körzeteket és nagy ováció mellett szervezi antikommunista mozgalmát).

 A penza-megyei fiatal mezőgazdász a falu nyomorúságáról beszélt igen színesen. Bírálta a beszámolót, mert az nem tükrözi a katasztrofális élelmiszerhiányt, a parasztok szegénységét. "Egy kakas kiállt négy megyére" - mondta, s hozzátette "biztosan azért nem jönnek a vezetők közénk, mert nincs elegendő mocsárjárásra alkalmas gumicsizma". Tapsvihart aratott azzal a zárómondatával, hogy mindemellett a "paraszt mégis a pártnak hisz még, mert nem felejtette el, hogy ki az a farkas, aki báránybőrbe bújt".

Egymás után léptek ma a szószékre a köztársasági és a megyei vezetők. Nem voltak igazán népszerűek. Prokofjev a moszkvai elsőtitkár "lavírozott", s majdnem kitapsolták; Gidaszpov, a leningrádi vezető "tudományos értekezése" sem nyerte el a küldöttek tetszését. Szokolov, a belorusz első ember, meg Popov Jakutyiából régi módi apparátusi szöveget mondott; s szürkének, unalmasnak, semmitmondónak tűnt számos autonóm-területi, vagy városi pártvezető is. Nem úgy a belső harcokban kiválasztódott és megedződött fiatalok: Gurenko az ukrán, Gumbaridze a grúz, Nazarbajev a kazah, Mutalipov az azerbajdzsáni, Svéd a litvániai. Konstruktívan bíráltak, demokratikus vitákhoz szokottan színesen, meggyőzően érveltek - a Kongresszus láthatóan megkedvelte Őket. Abalkin akadémikus, a gazdasági reform atyja azonban most sem lett népszerűbb. Csupán Gorbacsov unszolására adott neki lehetőséget a kongresszus, de majdnem megvonta a szót, amikor kijelentette, hogy "azt a pártot, amelyik a történelmi fejlődés törvényszerűségeinek útjába akar állni menthetetlenül elsöpri a történelem".

Figyelemre méltó volt még Sljágának, a hadsereg politikai főcsoport főnök helyettesének a felszólalása. Elmondta, hogy a tisztek 75%-a párttag, s összesen 1,1 millió kommunista van a hadseregben. Ezt előrebocsátva élesen kikelt a depolitizálási törekvésekkel szemben.

Elfáradtam a sok szövegtől, s pihenésként a szomszédos Manyezsben megnéztem Ilja Glazunov életmű kiállítását. Sugárzik belőle a humanizmus. A VB elődöntőn majdnem elaludtam. L. Andris telefonja vert fel. Panaszkodott a gazdasági kapcsolatok ellehetetlenülésére. A tárgyalásain olyan árengedményekre kényszerült, amelyek még a viszonylag jól menő cégüket (GAMMA) is veszélyeztetik. S ez még csak a kezdet!   

 

Július 5. Csütörtök

 A szekció-ülésekre nem voltam hivatalos, így este a Sajtó Központban meghallgattam az összefoglalókat.

Napközben a végleges hazautazásom ügyeit intéztem. Kiderült, hogy 15-én a magyar gépre nincs hely, mert az Izraelbe kivándorlók minden helyet lefoglaltak. Marad az Aeroflot hajnali járata, ha az Akadémia külügyesei segítenek.

Találkoztam Tatjánával, a szerzőtársammal, aki elmesélte, hogy a prognózis-készítő teamünket a piacgazdaságra való áttérés várható társadalmi következményeinek vizsgálatával bízták meg, s továbbra is számítanak rám. A nemzetiségi kérdésről a Lityeraturnaja Gazetanak irt cikkünkhöz térképet kértek, s néhány pontosítást, - megcsináltuk.

A faluval foglalkozó kutatócsoport vezetőjével arról tárgyaltam, hogy az új tulajdonformák - mint pl. a haszonbérlet, stb. - vállalkozóit meg lehetne ismertetni a magyar tapasztalatokkal. Ha a fizetési nehézségeket meg tudjuk oldani, akkor kialakítható lenne egy ilyen kölcsönösen előnyös továbbképzés.

A Sajtó Központban már délben nagy volt a nyüzsgés. Ma senki nem ment a szekciókba és itt próbált híreket szerezni. Ezerszáz körüli az itt lévő újságírók száma. Meglepően sok a nagyon fiatal, s különös, hogy tolmáccsal dolgoznak. A japánok bizonyára "technikusokat" küldtek. Megfigyeltem, hogy a Kongresszusi Palotában is mindent rögzítettek: külön magnóval a beszédeket, másikkal a terem zaját, videóval a metakommunikációt is felvették. A Sajtóiroda vezetőjének a beszámolója a szekciókról "kilúgozott" volt. A lapok azonban közzéteszik a teljes jegyzőkönyvet, s holnap a plenáris ülésen a szekcióvezetők is beszámolnak a történtekről. Semmi érdekesről sem maradunk le.

Este kilenc órára engem is meghívtak Nagykövetségünk sajtóattaséjának cocktailjára. A lazítás jól esett, a társaság kellemes volt, s barátian anekdotáztunk. Egyidejűleg másik cocktail is volt a Követségen az egyik kisgazdapárti képviselő tiszteletére, aki - elmondása szerint - a pártját szervezni járt Kárpátalján. A diplomaták meglepődve mesélték utóbb, hogy mennyire naivan fogalmazott a Szovjetunióról. Valószínűleg most járt itt először.

 

Július 6. Péntek.

       Fordulóponthoz ért a kongresszus. Jelcin felszólalásában alternatív programot állított. Ha kimondta volna, hogy „válasszanak: vagy az általa egyedül üdvözítőnek tartott útra tér át a párt (új nevet vesz fel, megtagadja a kommunista ideológiát, a szervezeti elveit, stb.), vagy Ő lép ki a pártból, s a programja alapján újat szervez” - bizonyára bekövetkezett volna a szakadás. Jelcin azonban láthatóan taktikázott. Így pedig hiába "dobta be az égő gyufát" - nem robbant fel tőle semmi. "Nem rezzent senki fel a vészre - mondaná Tóth Árpád - A száraz fű sem vette észre". Ugyan egy szibériai gyárigazgató még félősen megjegyezte, hogy a két karizmatikus-vezető - Gorbacsov és Jelcin - megegyezhetne, de ezzel a kongresszus napirendre tért az ügy felett. (Reggel a buszon B. Jóskával és N. S. Lászlóval vitattuk meg a pártszakadás esélyeit. Észrevehetően nem nagyon hittek a centrum erősségéről és a párt megmaradásáról vallott koncepciómban. Az események pedig igazolnak!)

Az igazi csata a kulisszák mögött zajlik. Így azután, már az sem volt meglepő, hogy a hosszas vajúdás után szót kapott platform-képviselők csak színezték a vitát, érdemben befolyásolni azonban nem tudták. A vezető értelmiségiek (Uljanov a színész, Kugultyinov a költő és Ajtmatov az író) veretes gondolatai pedig belevesztek a türelmetlen zajongásba. Hiába mondta egyikük, hogy a kultúra 1%-os színvonal csökkenése legalább olyan tragédiához vezet, mintha a tenger hőmérséklete változna ennyivel. A krimi egyetem filozófia professzora a szünetben ezt úgy kommentálta nekem, hogy a vezető értelmiség egy része ma már mondhat, amit akar, nincs hitelük az emberek előtt, hiszen Brezsnyev idején, meg előbb is " Ők magyarázták az életet." A "Szabadság" kiküldött tudósítója - akivel együtt ebédeltem a Pártszállóban - némi szarkazmussal, a hazai értelmiség figyelmébe ajánlotta a fenti gondolatot.

Az ebédnél váratlanul összefutottam Jurij Kraszinnal, régi jó ismerősömmel, a Társadalomtudományi Intézet igazgatójával. Szerette volna azonnal megbeszélni az intézeteink közötti jövendő együttműködést. Nehezen tudtam megértetni vele, hogy erre nekem már semmi hatásköröm nincs.

Az esti sajtótájékoztatónak két külügyi szakértő vendége is volt: Falin és Dzaszohov. Az apropót a megjelenésükre a NATO csúcstalálkozóján született együttműködési készséget mutató döntés adta. A mellettem ülő K. István döbbenten jegyezte meg, hogy a Külügyminisztérium délutáni sajtótájékoztatóján tapasztalt, Geraszimov féle "hurrá-optimizmust" most, itt Falin hűvös tartózkodása váltotta fel. (Geraszimov az első sorban mindezt pókerarccal hallgatta). Akkor jutott eszembe, hogy a kongresszusi ülésen Gorbacsov többször hosszabb időre elhagyta a termet.

Éjfélkor még meghallgattam a Majak Rádió híradását. Sevarnadzénak a TASSZ számára adott nyilatkozatát is beolvasták, amely melegen üdvözölte a NATO állásfoglalást.

 

Július 7 Szombat.

Biztos vagyok benne, hogy ezt a napot valamikor a kutatók a történelmi felelősség vagy szerencse titulusával emlegetik majd. Csendesen indultak az események a kongresszuson: a szekcióvezetők összefoglalták a csütörtöki ülések főbb megállapításait. Majd megszavazták, hogy nem folytatják tovább a vitát a beszámolóról (akinek még van mondanivalója, az adja le írásban).

A nap fő attrakciója következett: a PB tagok, Titkárok "élveboncolása" - vagyis válaszaik a több száz előre írásban hozzájuk intézett és a néhány helyben feltett kérdésre. Rizskov még állta a "sarat", de Medvegyevnek már "piros lapot" mutatott fel az egyik küldött, aki úgy vélte, hogy a munkáját éppen az ideológiai titkár nem vette semmibe sem. Az érzékelhetően napok óta a háttérben zajló csata Jakovlev elszámoltatásánál jutott forrpontra. Vádolták, sértegették, megalázták. Az öblös hangú óriás, Lébegy tábornok három kérdése politikai inszinuáció ("Mit irt Ön a még meg sem jelentetett 'Hogyan látom én Marxot' című könyvében, amelyből a szocializmus ellehetetlenülését idézte a 'demplatformosokkal' tartott zártkörű találkozóján? Miért kellett a kelet-európai pártokat szétverni, s mi volt ebben az Ön szerepe? S végül: Hány arca van Önnek Jakovlev elvtárs?"). Ezt követte az ősszövetségi népképviselő - szintén katona - lett Altris, aki sorolva az eseményeket, idézve a különböző beszédeket igyekezett bizonyítani: hol, mikor, hogyan verte szét Jakovlev a balti pártokat. Egy litván veterán nyílt vitára hívta ki Jakovlevet a kongresszus idején az általa kötött paktumokról. stb. Jakovlev igyekezett nyugodtan válaszolni, előrebocsátva, hogy már eldöntötte nyugdíjba vonulását. Kelet-Európa és a balti Köztársaságok ügyében azonban Gorbacsovhoz fordult: "Nem értem miért kell ezt a cirkuszt nekem végigcsinálnom?" - kérdezte. Az egész délelőtt magába roskadtan ülő főtitkár - válaszként - szünetet rendeltetett el. Majd a mintegy órás szünet után maga vette át az elnöklést. "Ha szét akarják verni a pártot, akkor tessék, csak folytassák, ahogyan eddig tették!" - hangzott a bevezető mondata. A megrovás hatott, s így Ligacsov viszonylag "megúszta", Sevarnadze pedig "sarokba állította" a hadsereg képviselőit. "A külpolitika nem egy ember nézeteire épül. Minden döntést, amely a nemzet biztonságát érinti a hadsereg vezetésével közösen hozunk meg." - mondta, s felmutatott egy papírt - "Itt az aláírása Jazovnak és Mojszejevnek is". Arról beszélt, hogy az a "blokk", amelyet csak erővel lehet összetartani, nem képezheti világtörténelmi jelentőségű ügyek alapját. Ugyanakkor a NATO pedig hajlandó a békekötésre. Ebből együttesen következik, hogy meg kell velük egyezni. A külügyminiszter meggyőző volt, s kérdést sem kapott. Gorbacsov pedig újra uralta a kongresszust: megismételtette a szavazást, s úgy döntöttek, hogy nem egyenként "osztályozzák le" a vezetőket, hanem politikai értékelés születik.

Hazafelé menet, Boffával arról beszélgettünk, hogy fellélegezhet a világ is: itt ma talán Máltánál is nagyobb volt a tét!?

Késő este felhívtam a családomat, s megnyugodtam, mert "eltávon" otthon volt a fiam, a "kiskatonám".

Éjszakára kimentem Vologya barátom dácsájára, mert ezt a napot "ki kellett beszélni" magamból.

 

Július 8 Vasárnap

Ma szünnap volt a kongresszuson. Kíváncsiságból elmehettem volna Gorbacsovnak és Rizskovnak a munkás és paraszt küldöttekkel, meghívottakkal való találkozójára, de feltételeztem, hogy a tegnapi csata után ez egyfajta "barátkozás" lesz csupán. A híradásokból ítélve nem maradtam le semmiről.

Helyette "behoztam" a lemaradásomat, mert átnéztem a héten összegyűjtött magyar lapokat. Nem sok örömet okoztak. Nem megyünk mi Európába, hanem visszafelé a "történelembe". Hogyan lesz ebből modern, demokratikus, szabad és igazságos Magyarország? Az SZKP kongresszusról a híradások, a kommentárok mintha azt sugallnák, hogy nem igazán jelentős ügyről van szó, marakodás az egész egy széthulló birodalom koncain, s jól döntött a magyar nép, amikor az elszakadásra szavazott. Szerintem mélyebben kellene elemezni, s messzebbre látni. A "peresztrojka" egy olyan "puzzle" játékhoz hasonlítható, amelyet a szétszedés után új szabályok szerint kell összerakni, s más kép is jön ki belőle. Az új képet ugyan még nem látta senki, az összerakás módjáról is a legtöbben csak beszélnek. Egyedül a kitalálója - Gorbacsov - ismeri a "játék" stratégiáját és taktikáját. Ezzel áll mindenki más fölött.

Elfogyott a kávém, s ez megrendítő, mert nem hiszem, hogy találok az üzletekben. Délután, séta közben, az Arbaton megpróbáltam szerezni, de mint az várható volt, sikertelenül. Este a Tagánkán megnéztem a Borisz Godunovot. Gubenkó, a sztrájkot kezdeményező kultuszminiszter játszotta a főszerepet. Színésznek még nagyon jó. A VB döntőn Maradónáéknak szurkoltam, de hiába.

 

Július 9. Hétfő

Moszkvában nem csökken a forróság, a kongresszuson pedig a feszültség. Ma a sajtó ellen indult általános támadás: nem azt írja, mondja, mutatja. Döntés született: ezentúl a rádió és a TV kommentár és rövidítés nélkül közvetíti  a teljes kongresszust.

A mai napirend: a politikai határozat, s a különböző bizottságok dokumentumainak a vitája. A revíziós bizottság jelentése, meg az elszámolás a költségvetésről különösebb megrázkódtatások nélkül, simán átment. A katonapolitikáról - a X. kongresszus óta - most először készült önálló állásfoglalás. Vitát elsősorban az váltott ki, hogy szerepeltessék-e a Szovjetunió veszélyeztetettségét, vagy ezzel már nem kell számolni?! A többség (3277 fő 810 ellenében) arra voksolt, hogy még fennáll a veszélyeztetettség. Emellett elfogadtak egy felhívást a kommunisták üldöztetése ellen. Sok huzavona után elfogadták a privilégiumok elleni fellépéssel foglalkozó bizottság létjogosultságát is. Mindennel együtt nagy a zavarodottság, sok a szavazás közbeni kérdés, még több a - sokszor nem világos, hogy mire - szavazás.

Az a magadáni küldött, aki az első napon a vezetés azonnali leváltását követelte, ma még élesebben fogalmazott: "a KB félrevezeti a kongresszust, nincs iránta bizalom, elfogadhatatlan a munkája". Javasolta: ne engedjék többet Gorbacsovnak, hogy elnököljön, mert "Kaspirovszki módon hipnotizálja a küldötteket" (ez igen! a TV után a misztikum ide is behatolt).

Közben elkezdődött a Szervezeti Szabályzat vitája. Gorbacsov előterjesztését alapul véve ma csak a vezetőszervek megválasztását szolgáló részekről döntöttek. A főtitkár most már másodszor utasította vissza azt a javaslatot, hogy a kongresszus küldötteinek a mandátumát hosszabbítsák meg öt évre, a határozatok végrehajtásának ellenőrzése miatt. Szerinte (az összetételt tekintve jogos az aggodalma!) az apparátus így akarja átmenteni a hatalmát.

A küldöttek javasolták, hogy a politikai határozat előtt kapjon még szót a főtitkár, de azt megelőzően válaszoljon a kérdésekre Krucskov, a KGB elnöke, és biztosítsanak lehetőséget Jakovlevnek, hogy magyarázatot adjon egy Öt kompromittáló illegálisan terjesztett dokumentumról. Jakovlev visszautasította a hamisítványt, vizsgáló bizottságot kért, a szerzőket pedig figyelmeztette: "az életét ezzel az akcióval megrövidíthetik, de a nézetei elhallgatására soha sem tudják rákényszeríteni". (A kongresszuson eldurvult a politikai harc!).

Krucskov tisztázta az SZKP és a KGB kapcsolatát az új helyzetben, beszélt a nemzetiségi problémákról (Orkban ezrek halálát követelően még folynak a harcok az üzbégek és a kirgizek között), a már szervezett bűnözés és az árnyék gazdaság viszonyáról (15O milliárd rubel van az utóbbiak kezén!), s főleg Kalugin tábornok viselt dolgait ecsetelte. A kongresszus mindezt tudomásul vette. (Megjegyzem Jakovlev azt nyilatkozta a Moszkovszkije Novosztyi eheti számában, hogy Kaluginnal egy időben tanultak a Columbia Egyetemen, s ezzel összefüggésben máris különböző találgatások vannak forgalomban).

Bár zsúfolt volt a kongresszusi nap, mégis kénytelen voltam ebédidőben visszamenni az Akadémiára, mert megígértem egy előadást a magyar viszonyokról a gazdasági vezetők továbbképzőjén. Szerencsémre sikerült néhány éppen akkor érkezett könyvet is vennem: A 20-30-as évek novelláit, Trockij válogatást "Az orosz forradalom történetéhez" címmel és egy Berdjájev művet.

Az esti sajtótájékoztatón Iljin a kongresszusi iroda vezetője megerősítette, hogy a tervek szerint tartják a tíz napot és csütörtökön ér véget a kongresszus. (Fogadtam egy sörben Justin Burke, amerikai újságíró ismerősömmel, aki nem hiszi, hogy ez lesz a végső időpont).

 

Július 10. Kedd

Két fontos döntés fémjelzi ezt a napot. Az új szervezeti elvek szerinti felépítésben is M.Sz. Gorbacsov lett az SZKP főtitkára, s a kongresszus politikai határozatot fogadott el az eltelt öt év értékeléséről, megerősítve a peresztrojka fő irányvonalát. Pedig a "hírek" zűrösebb viszonyokat vetítettek előre.

A Kongresszusi Palotának abban a termében, ahol a fogadásokat szokták tartani reggelizés közben fiatalember köszönt rám. Kiderült, hogy ott volt az egyik kijevi előadásomon és "cserébe" most Ő mesélt a "kulisszatitkokról". Íme!

A főtitkár előző este találkozott a városi, járási, kerületi titkárokkal és nagyon összevitatkoztak. Az apparátus nehezen adja fel a pozícióit, s útszéli módon támadták a főtitkárt, úgymond a párt kiszolgáltatásáért. A találkozón Gorbacsov is türelmetlennek bizonyult. A küldöttek fáradtak, elbizonytalanodottak, fásultak. Otthonról jönnek a táviratok, a telefonok újabb követelésekkel. A Donyeck-medencében erősödik a sztrájk készültség. Az ukrán parlament a függetlenségi nyilatkozat elfogadása érdekében visszahívta a küldötteket a kongresszusról.

A plenáris ülés Gorbacsov vita-összefoglalójával kezdődött. A beszéd magabiztosságot, határozottságot, elszántságot sugárzott. Nem kerülte meg a kényes kérdéseket és élesen, sarkosan fogalmazott. Nyoma sem volt már a beszámoló kimértségének. Tudta kivel áll szemben és mire számíthat. Bejelentette, hogy tegnap Rizskov aláírta a mezőgazdasági tartozások elengedéséről szóló törvényt. Ezzel megnyerte a falusi küldötteket. Célba talált az áruellátás, a környezetvédelem, a kultúra, az oktatás, a rendteremtés, stb. kérdéseit illetően, sőt a legnehezebb ügyekben: a nemzetiségi viszonyokkal, a külpolitikával és a párt további sorsával kapcsolatban is. Dörgő taps bizonyította, hogy a kongresszus elfogadta az érvelését. (Justin barátom izgatottan és értetlenül tudakolta, hogy mit szólok ehhez az első beszédtől homlokegyenest különböző szöveghez. Mi történhetett? Számomra pedig - stratégiai szempontból - logikusnak tűnt a változás.)

A küldöttek beletörődtek abba is, hogy egyenként nem vehetik a PB-tagok, a KB Titkárok "fejét", s végül megszavazták (3650-453 arányban) a Központi Bizottság egész tevékenységének politikai értékelését, a peresztrojka megerősítését. A főtitkár-választásnak, pedig csak akkor lett volna tétje (szerintem!), ha Jelcint is jelöli valaki. Ez azonban elmaradt. Gorbacsovot ugyan válaszra, állásfoglalásra késztették Jelcin "ultimátumával" kapcsolatban, de a rendkívül taktikus, toleráns, ugyanakkor világos elutasító válasszal az ügy le is zárult. A választáson Gorbacsov 3411 szavazatot kapott, s 1116-an voltak ellene. Azok közül, akiket még jelöltek a főtitkári posztra, de visszaléptek, bizonyára hallunk még Bakatyinról, Lobovról, Sztoljárovról. Ők a peresztrojka igazi nemzedéke.

Késő este a leningrádi TV egy beszélgetést sugárzott Kaluginnal. Korábban én Öt nem ismertem, s most a látottak alapján az volt a benyomásom, hogy egy vérig sértett önimádó szuperkém gátlástalan ambícióit használják fel bizonyos politikai erők.

 

Július 11. Szerda.

Fogynak a napok, s a kongresszuson még nagyon sok az elvégzetlen feladat.

Az már bevégeztetett, hogy a radikálisok, akik szét akarták verni a pártot, a perifériára szorultak. A párt további jellegét illetően azonban még zavaros a kép, még nem kristályosodtak ki a vonulatok. Pl. Liszenko a kormány lemondását követelte a sztrájkoló bányászokra hivatkozva, de indulatos visszautasításban részesült, s a demplatformos társai is provokátornak minősítették. Egyre markánsabban körvonalazódtak a konzervatív személyiségek is, de Ők ravaszabban taktikáznak.

Szegény Mutalibov, az entellektüel azerbajdzsáni elsőtitkár, tapasztalatlanságával nem tudta megfékezni az indulatokat, s vitavezető-elnökként majdnem válságot okozott. Megint Gorbacsovnak kellett megmenteni a helyzetet. (Még nagyon egyedül van!)

A gazdasági bizottság jelentésének a címébe visszatették a "piacgazdaságot". Ez a konstruktív centrum erejét mutatja. Az a bejelentés azonban, hogy a tervezettől eltérően korainak tartják az állásfoglalást az SZKP-nak más pártokhoz, politikai szervezetekhez való viszonyát illetően, kétségessé teszi (szerintem!) az alkotmányban garantált többpártrendszer közeli lehetővé tételét.

Ennek a napnak Ligacsov volt a főszereplője. Először az agrárirányelveket készítő bizottság nevében akart a beruházások megduplázásáról egy voluntarista előterjesztést rákényszeríteni a kongresszusra. Azt a tényt, hogy mindössze száz szavazaton múlott a sikertelensége, vélhetően úgy értékelte, hogy a fötitkár-helyettesi választásnál a végsőkig kitarthat. Gorbacsov azonban az ukrán államfőt, Ivaskót ajánlotta helyetteseként, aki a Szerkesztő Bizottság vezetőjeként megmérettetett és elég "súlyosnak" is találtatott. A további javaslatok között sok fiatal tehetség neve került ismét elő, nem volt közöttük azonban Jelciné (akinek az interjúiból az feltételezhető, hogy erre legalább számított), szerepelt viszont Ligacsové. Nem lehetett már tovább álarc mögött maradni a konzervatívoknak. Nyíltan szint kellett vallaniuk, s ezzel egyértelművé vált az is, hogy ki a dogmatikusok, a minden megújulást akadályozók vezére. Gorbacsovon látszott, hogy tisztában van az erőviszonyokkal, de szeretné elkerülni a szavazást Ligacsov személyére, hiszen a rá leadott voksok mennyisége a kongresszus egészének a jellegét is jellemezheti a nagyvilág számára. A csapdából azonban nem sikerült kijutnia, mert Ligacsov önzőn és elvakultan megmakacsolta magát. Sértegethették, megalázhatták, mondhatták neki, hogy "miatta dobják el a párttagok ezrei a tagkönyvüket" - Ligacsov nem lépett vissza. Súlyos szakítópróbát élt át az SZKP ezekben az órákban. S még nem tudni mi lesz a vége, hiszen a szavazás eredményét csak reggel teszik közzé.

Mindezek után a Programnyilatkozat tételes szavazása szinte gépiesen zajlott. A főtitkár is kedveszegetten várta az ülés végét.

Szerettem volna a dolgok melegében valakivel magyar szót váltani a történtekről, de már második napja nem láttam újságíró ismerőseimet. Este a szállásomon a kazányi és a rosztovi tudósítókkal találgattuk a várható fejleményeket. Optimistán azt találtam mondani, hogy szerencséjük van, mert van egy Gorbacsovjuk. Ez lett a tatár lap másnapi főcíme.

 

Július 12. Csütörtök

A Majak Rádió hajnali adásában lelkendezve közölte a "nem hivatalos forrásból" származó hírt: Ivasko lett a főtitkárhelyettes és Pugo a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A kiszivárogtatást később "zokon vette" a kongresszus, de ez sem rontotta azt az általános örömöt, hogy a Ligacsovra adott 776 szavazat nem kérdőjelezheti meg az SZKP megújulási szándékát, a kongresszus konstruktivitását, s nem süthet rá konzervatív bélyeget. Ezzel lényegét tekintve bekövetkezett a párt gorbacsovi-gerincének a kikristályosodása és a szélsőségek marginalizálódása.

Az események ma gyorsan peregtek. Reggel Rizskov miniszterelnök korrekt tájékoztatást adott a bányász-sztrájkról és a helyzet javítására tervezett intézkedésekről. Intő figyelmeztetés volt, de megrendítő erejű politikai földcsuszamlást nem sikerült elérnie az ellenzéknek.

Folytatódott a Szervezeti Szabályzat vitája, de végső döntésig nem jutottak. Elfogadták viszont az oktatásról, a tudományról és a kultúráról szóló állásfoglalást.

A Központi Bizottság tagjainak a jelölése és a megválasztása volt a nap eseménye. Ezt az ülést Lukjánov, a Legfelső Tanács elnöke vezette, akinek "tandemje" Gorbacsovval összeszokottan és hiba nélkül működött a kongresszus egész ideje alatt. A gépezetbe azonban mégis került "porszem" - Jelcinnek hívták. Jelcin az Orosz Föderáció Legfelső Tanácsa elnöki posztját pártok felettinek nyilvánítva, - s erre hivatkozva - visszautasította a szverdlovszkiak jelölését a Központi Bizottság tagságára és egyúttal bejelentette kilépését a pártból. Gorbacsov a bejelentést az orosz parlamenti elnök tettei logikus következményének minősítve, nem bocsátotta vitára. Ezzel a Jelcin-jelenség - legalább is az SZKP-ban - egy időre kiiktatódott. A jeladás is felemásra sikeredett, mert a demplatformosok - kettészakadva - csak részben követték, s a beharangozott "nagy nevek" közül - legalábbis a mai napon - mindössze csupán néhányan vették a bátorságot a párttól való eltávolodásra.

A hosszú és unalmas jelölési-szavazási procedúra idején végre magán ügyeimet is intézhettem. Beugrottam a Trud szerkesztőségébe egy cikk levonatom aláírására. Megkaptam közben a vasárnapra szóló repülőjegyet is. S ma láttak búcsú ebéden vendégül a meghívóim. Szerettem volna megadni a tartozásom Justinnak, hiszen elveszítettem a fogadást, de nem tudtunk sört szerezni. Helyette teáztunk, s a többit Budapestre halasztottuk.

 

Július 13. Péntek

Babonás nap. Jó, hogy a kongresszus a szavazás miatt csak tizenegy órakor kezdődött. Így volt időm lezárni az ügyeimet az Akadémián. Tatjána hívott, mert a japán nagykövetség elsőtitkára szeretne beszélni velünk a Novoje Vrémjában megjelent prognózisunkról. Sajnos ebből a beszélgetésből én már kimaradok.

A kongresszuson sorra-rendre elfogadták a Szervezeti Szabályzatot, a küldöttek további felvilágosító szerepéről, meg a pártsajtóról szóló állásfoglalásokat. Ugyancsak döntöttek az ifjúság és a nemzetiségi politika kérdéseiről, a csernobili-katasztrófa következményei elhárításának további feladatairól, a kongresszushoz intézett levelek sorsáról. Tudomásul vették a Jakovlevet diszkreditáló pamflet megalapozatlanságáról szóló előterjesztést és a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentését Jelcin kilépéséről.

A küldöttek döntöttek arról is, hogy el kell kezdeni az SZKP új programjának a kidolgozását, s erre a munkára kialakították a megfelelő bizottságot is. Mindez flottul ment.

Újabb szakítópróbára már senki sem számított, de egy ilyen babonás napon mégsem kerülhették el. A KB-ba jelöltekre leadott szavazatok ismertetésekor derült ki, hogy ha az eredeti létszám marad, akkor több ismert reformer nem kerül a testületbe, s mégiscsak a kongresszuson marad a konzervatív bélyeg. Végül, mint annyiszor, most is győzött Gorbacsov rábeszélő képessége és a kongresszus a szükséges létszámú Központi Bizottság mellett döntött. Azt azonban nem hiszem, hogy a sok új ember mindegyikében tudatosult volna a tény: ennek a Központi Bizottságnak már csak a párt ügyeiben lesz hatalma dönteni. Mára már a népképviseletek lettek az igazi hatalmi központok.

Gorbacsov záró beszéde rövid volt és konstruktív. A győztes optimizmusát, s a nagyformátumú stratéga politikai realizmusát tükrözte. Az Internacionálét lelkesen éneklő küldöttek kipirult arcáról ugyancsak a győzelem érzete sugárzott. Természetesen arról egyikük sem gondolkodott még ekkor, hogy a szétszedett "puzzle játékot" miként rakják majd össze baj nélkül.

A magyar követségen lévő barátaim búcsúztattak a kongresszus befejeztével. Ők is haza készülnek.

 

Július 14 Szombat.

Sokáig aludtam, s ez az ilyen sűrű napok után azt hiszem megbocsátható. Vásárolnom kellett volna valami ajándékot, vagy egyebet, de reménytelen lenne a vállalkozásom, hiszen üresek a boltok. Inkább megnéztem a nemzetközi komputer-technikai kiállítást. Este mozi volt az Akadémián: "Így élni nem lehet!" Nyomasztó éjszakát okozott.

 

Július 15 Vasárnap.

   Kora hajnalban hosszú időre elbúcsúztam Moszkvától. Véget ért a kéthetes kánikula is, s a fekete Volga ablakán nem lehetett kilátni, úgy szakadt az eső. Seremetyevón "tömegnyomor". Kitelepülök mindenütt.

A kongresszus utolsó döntéseiről nyilvánosságra hozott anyagokat már a repülőn olvasgattam. Magyar újságot csak Ferihegyen kaptam. Arról is már itthon értesültem, hogy elmarad a Hétben velem tervezett interjú. Tájékozódnom kell a hazai helyzetről.

Este még megnéztem a Híradó előtt a szovjet TV hasonló műsorát. Tízezrek áztak a Manyezs-téren és tüntettek az SZKP ellen. Gorbacsov pedig már Kohlt fogadta, s bizonyára újabb világstratégiai döntések születtek.

 

       Moszkva - Budapest, 1990. július.

 

Ukrajnában bemutatták a helyileg korszerűsített BTR-80-as lövészpáncélost. A jármű védelmét rácsos előtétpáncélzattal erősítették meg, 14,5 milliméteres és 7,62 milliméteres géppuskákból álló fegyverzetét egy távirányítású toronyba szerelték. Továbbá korszerű infravörös képalkotó kamerák biztosítják a jármű körüli terület szemmel tartását, de az új célzó rendszerben is ilyen találhatók meg. A kommunikációról digitális lehallgatásbiztos rádiók gondoskodnak.

Németországban június 23-án a Rheinmetall és Krauss-Maffei Wegmann ünnepélyes keretek között átadta a Bundeswehr részére az első Puma gyalogsági harcjárművet. Ezt 2020-ig további 349 fogja még követni. A német hadsereg Münsterben található kiképzési központjában már hozzá is kezdtek az első, majdani oktatói állomány átképzéséhez, akik a kiképzőközpontba érkezőkkel 3 hónap alatt ismertetik majd meg az új harceszköz alkalmazásának és üzemeltetésének követelményeit.

Oroszország is a páncélostechnikával szerepel eheti összefoglalónkban, itt az ejtőernyősök modernizált Sprut-SDM1 páncélvadászát állították reflektorfénybe. A 2S25 Sprut-SD-t látták el a BMD-4M futóművével és motorjával, továbbá korszerű infravörös célfelderítő és célzó rendszerrel. A torony tetejére egy távirányított állványon a 7,62 milliméteres géppuska nyert elhelyezést. Egyes orosz források szerint az új Sprut-SDM1 termelését 2018 elején lehetne elkezdeni.

A következő héten talán kiderülhet mennyire volt igaz az a Svédországból származó információ, mely szerint nem lesz elegendő a két új A26-osztályú tengeralattjáró legyártásához az előirányzott pénzügyi forrás. Az építést-fejlesztést végző Saab Kockums jelenleg tárgyal a Védelmi Beszerzési Hivatal embereivel ez ügyben.

Irak légiereje június 24-én elvesztette az első F-16-os vadászbombázóját. A kétüléses, D Block 52-es, mely első repülését 2014. május 2-án hajtotta végre, Arizonában csapódott a földbe egy éjszakai kiképzőrepülés során. Fedélzetén egy fő, Rasid Mohamed Sadiq dandártábornok tartózkodott, ő életét veszítette a balesetben.

Az afgán légierő átvette a negyedik és egyben utolsó Lockheed Martin C-130H Hercules szállító repülőgépét Kabulban június 20-án. Az amerikai gépek a 600 millió dollár elköltése után kudarcba fulladt 16 Alenia Aermacchi G222/C-27A szállítógépek pótlására érkeztek az országba. Szakértők szerint a Herkulesek önálló üzemeltetésére az afgánok nagyjából három év múlva lehetnek képesek.

Indonéziában felállításra került a haditengerészet azon repülőszázada, mely a 11 új AS565 Panther tengeralattjárók elleni harcra felkészített forgószárnyast fogja üzemeltetni. A szonárral és torpedókkal ellátott helikopterek 2017-re érkeznek meg teljes létszámban az ázsiai országba.

A térségben a Fülöp-szigetek hadereje is megerősítésén munkálkodik. Most egy lehetőséget vizsgálnak meg, ami segítségével a tengeri járőrgépek újra megjelenhetnének a haderő kötelékében. Az elképzelés szerint Japánból szereznének be, a Kawasaki P-1-es tengeri járőrgépek hadrendbe állításával feleslegessé váló Lockheed Martin P-3C Orion gépekből négy példányt, még 2022 előtt. A japán gépeket a Kawasaki Heavy Industries gyártotta le az 1980-as években, ezekből még 70 darab van jelenleg is szolgálatban.

Ausztrália 14 AGM-88B és 16 AGM-88E HARM radargyilkos rakétát kíván beszerezni az Egyesült Államokból. A több mint 10 gyakorlóváltozatot, logisztikai támogatást és kiképzési eszközt is magába foglaló üzlet értéke 69 millió dollár lesz.

Nagyobb mérvű kiadással járhat két további Airbus A330-as MRTT tanker – helyi megjelöléssel KC-30A – beszerzése a már átadott öt mellé. A gyártó és az ausztrál kormány meg nem erősített hírek szerint már megkezdték az egyeztetéseket ebben az ügyben.

Végrehajtotta az első, szárazföldön felállított „síugrósáncról” történő felszállását a BF-04-es F-35B Lightning II-es június 19-én. Az eseményre az amerikai haditengerészet Patuxent River-i tesztközpontjában került sor. Ezt egy hónapos tesztsorozat során még számos fogja követni. További fejlemény, hogy június 12-én két Raytheon Paveway IV-es irányított bombát dobtak le a BF-03-ról. Ez a belső fegyverkamrából végzett eltávolodási kísérlet első részét képezte.

Peru június 19-én átvette a második (lajstrom: FAP-349) Alenia C-27J Spartan szállítógépét is. A két gépet 2013-ban rendelték meg 121,9 millió dollárért az Antonov An-32B-k pótlására. Két további példányt a következő esztendőben vásároltak meg 123 millió dollárért. Ezek 2016 elején, illetve második felében kerülnek átadásra.

NETARZENÁL GALÉRIA

Airbus A400M Atlas.

Lockheed TF-104G Starfighter.

MiG-25PD.

Martin EB-57E Canberra.

Westland WS-61 Sea King HC.4.

Dassault Mirage IIIB-RV.

Avro 698 Vulcan B.2: 1., 2.

Alenia Aermacchi T-346A Master.

Dassault Rafale B.

Kawasaki P-1.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Dassault Super Mystere B2.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

Westland WAH-64D Longbow Apache AH.1.

English Electric Canberra B(I)12.

Dassault-Dornier Alpha Jet A.

Grumman F-14D Tomcat.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

Embraer A-29B Super Tucano: 1., 2.

"Inkább egy Pershing a tanyámon, mint egy ruszki az anyámon." /diszkréten terjesztett népi bölcsesség a Kádár-korszakból/

 "Ha nem leszünk képesek felzárkózni a kapitalista államokhoz, és nem tudjuk növelni népünk életszínvonalát és kulturális igényeit, akkor rakéták sem segítenek rajtunk." /Nicolae Ceaușescu a Varsói Szerződés Honvédelmi Miniszteri Bizottságának 1980. decemberi ülésén/

Néhány évtizeddel ezelőtt a fejlett Nyugaton működött egy politikai mozgalom, amely a közbeszédben csak így volt ismert: Nuclear Freeze. Nem csekély hírneve és támogatottsága ellenére ma már olyan szinten merült feledésbe, hogy állítólag még a Wikipédián sincs cikk róla. (Megnéztük: tényleg nincs.) Megpróbálunk választ adni többek között arra is, hogy ez miért történt így.

[...] Bővebben!

Ritkán lehet olvasni a honvédség egyik legkisebb missziójáról, az UNIFIL II-ben működő magyar katonai térképészekről. Egy volt szerencsém meglátogatni őket 2010-ben asszem. Már nem tudnűm pontosan felidézni mit mondtak, de annyi megmaradt, hogy a feladatuk, hogy az izraeli-libani határ nagy részét pontosítsák.  Bármilyen érzékeny is a terület, a határ pontosan még nem volt/nincs kijelölve, és ebben a nagyjelentőségű munkában a magyar katonák kulcsszerepet játszanak.
Az ú.n. Blue Line (valamiért ez lett a határ neve történelmileg) pontos kijelölése során az a cél, hogy 50 méreterenként legyen a kék  hordó lerakva. Amikor a térképszek kimérik a pontos helyét, bejelentik a libanoni és izraeli félnek, hogy megvan a pont. Egy megbeszélt időpontban kijön mind a három fél, mindegyik hozza a GPS készülékeit, és árgus szemek kíséretében az ENSZ lerakja a hordót. Nyilván egyetlen négyzetcentiméterről sem mondhat le egyik ország sem a földterületéből, ezért olyan fontos ez.
Sajnos akkor nem volt lehetőség kimenni és megnézni egy ilyet, de remélem a legközelebbi látogatáskor összejön majd. A mi látogatásunk annyira hirtelen és gyors volt, hogy csak a bázison volt idő beszélgetni, meg inni egyet a kávézóban. A februári időjárásnak megfelelően egész nap ömlött az eső.
Miért írok most erről? Mert a Honvédségi Szemlében megjelent egy cikk az UNIFIL II misszióról és a magyar részvételről. Még az is lehet, hogy ezekről is írnak benne (elolvastam már egy hónapja, de nem emlékszem.
Kállai Attila alezredes – Lusták Péter alezredes: Magyar katonai részvétel az ENSZ dél-libanoni békefenntartó missziójában, Honvédségi Szemle 2015/3 
Ez első két kép alán Szidonban készült, de az is lehet, hogy Naqurában, ahol a misszió bázisa is működött. 

Ezek a képek a bázison készültek, kutyafuttában. Ma már emlékeim szerint elköltözött innen a bázis fel a hegyekbe. Ha jó idő volt, pazar lehetett (leszámítva a nagyon párás időt), mert az akkori bázis közvetlenül a tengerparton feküdt. Mivel a misszió akkor olyan 12.000-16.000 főből állt, ezért itt csak a HQ működött szerintem. Az egyes dandároknak meg volt a maguk bázisai bent a Bekaa völgyben.

A költözés oka részben az volt, hogy szűk volt a bázis, és a helikopterekkel ugyan le lehetett szállni de elég szűkösen :)


Car pool

Nem tudom mi  a mostani helyzet, de abban az időben az elhelyezéshangulatos konténerekben történt. Az utolsó képet megnézve látszik, hogy mennyire meredeken emelkedik a vidék. Naqura egyébként a libaoni-izraeli határon fekszik a tengerparton. Az UNIFIL bázis pedig Baqura város déli szélén feküdt, azaz utána már valószínűleg semmi sem jött az izraeli határig.

A UNIFIL II misszió nem csak szárazföldi és "légierő" elemmel rendelkezik, hanem haditengerészetivel is. Az alábbi képeket még Bejrútban lőttem, ahol szerencsémre pont ott létemkor között ki az egyik hadihajó. Egyelőre csak annyit látok, hogy mintha a portugál haditengerészet hajója lenne.

Egy új sugárhajtású teherszállító repülőgép terveit mutatta be az idei párizsi légi szalonon az ukrán Antonov tervezőiroda. Az An-188-at az An-70-es tervezése során nyert tapasztalatok felhasználásával tervezik megalkotni, így sok hasonlóságot lehet majd találni a két gép között. A 140 tonnás felszállósúlyból 40 tonna lehet majd a hasznos rakomány tömege, ezzel az An-188-as a Lockheed Martin C-130 (79/20 tonna) és a Boeing C-17 (255/75 tonna) közötti szegmensbe fog bekerülni.

A szilárd burkolatot nélkülöző futópályákról is üzemeltethető gép fedélzetén a repülőelektronika mellett a hajtóművek is nyugati gyártásúak lesznek, ha a külföldi megrendelőnek ilyen igényei lennének. Elsősorban a hazai erőforrásokra támaszkodnának, most két hajtómű van a tervezők látóterében a D-436-FM és az új I-28. Ezekkel óránként 4600 kilogramm üzemanyaggal elégetésével is elegendő tolóerő fog rendelkezésre állni a jó tempóban történő tovaszárnyaláshoz.

Norvégia a 2005-ben beszerzett európai fejlesztésű IRIS-T rövid hatótávolságú légiharc-rakéták mellé az amerikai AIM-9X Sidewinder Block II-es 200 példányát szerezte be. A darabonként 1,73 millió dollárba kerülő fegyver a még szolgálatban álló 56 F-16-os fegyverzetét fogja erősíteni.

A Hammer, vagy AASM (Armement Air-Sol Modulaire) rakéta-póthajtású bombák is megjelenhetnének a Lockheed Martin C-130-as szárnya alatt a francia Sagem elképzelése szerint. A GPS helymeghatározást a fegyverek számára lehetővé tevő felfüggesztő a hajtóművek közötti részen helyezkedne el és ezekre akár négy bombát is elhelyezhetnek. Így a 7600 méteren repülő Hercules akár 30 kilométerre lévő célpontokat is sikeresen támadhatna, alig több mint 1 méteres körkörös szórással.

Jelentős exportsikert remélnek a Turkish Aerospace Industries (TAI) vezetői a T-129 ATAK harci helikopter számára. Az olasz eredetű forgószárnyas iránt most is több ország mutat élénk érdeklődést.

2016 végéig átadásra fognak kerülni az első Hammer rakéta-póthajtású bombák Egyiptom számára. A 330 kilogrammos francia fegyverből mind a három (GPS, GPS+infravörös és GPS+félaktív lézeres) változat beszerzésre fog kerülni, jelenleg még nem ismert mennyiségben a 24 Dassault Rafale vadászbombázó számára.

Június 23-án egy újabb francia-egyiptomi fegyverüzlet fog révbe érni, hiszen az első FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Missions) fregatt kerül majd átadásra ezen a napon az észak-afrikai állam számára. A hírek szerint az egység az AL CAIRO nevet fogja kapni, az eddig használt NORMANDIE helyett.

Már a hatodik Airbus A330 Multi-Role Tanker Transport (MRTT) szállító/tanker repülőgép is átadásra került Szaúd-Arábia számára, teljessé téve ezzel a típusra eddig az arab államból leadott megrendelést. A típus első három példányát még 2011 és 2013 között szállították le.

Mali hat Embraer A-29 Super Tucano könnyű támadó és kiképző repülőgépet szerez be. A brazil gép változatai egyre népszerűbbek az utóbbi időben, világszerte, de a fekete kontinensen is. Angola, Burkina Faso, Mauritánia és Szenegál azok afrikai országok, melyek légierejében már szolgál a Super Tucano több mint kéttucatnyi példánya.

Ebbe a sorba áll be Ghána is, hiszen itt is a Super Tucano mellett tették le voksukat. Ide öt került eladásra a több mint 230000 repült órával rendelkező gépből.

Sikerült egy újabb vevőt találni a kínai-pakisztáni FC-1 Xialon/JF-17 Thunder vadászbombázóra is. Bár a pakisztáni illetékesek még titokban tartják a vevő kilétét, az jó eséllyel Mianmar lehet.

További, a típushoz kapcsolódó hír, hogy már repül egy új hajtóművel ellátott példány is. Az új kínai gyártmányú erőforrás erősebb, mint az eddig használt 8,7 tonnás tolóerővel rendelkező orosz Klimov RD-93-as. 2008-ban már érkeztek hírek Kínából egy 9,5 tonnás tolóerővel rendelkező hajtómű fejlesztéséről, most még nem tudni, hogy ez lenne-e a mostani hírekben említett erőforrás, mely várhatólag a WS-17 jelzést fogja viselni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

29-ek géppárban.

Boeing B-52H Stratofortress.

Dassault Rafale C.

PZL-Swidnik W-3PL Gluszec.

Aero L-39ZA Albatros.

Douglas TA-4J Skyhawk.

Hawker Sea Fury T20S.

Boeing AH-64D Apache Longbow.

Aermacchi MB-326E.

Breguet 1150 Atlantic.

Sikorsky CH-53E Super Stallion.

Gloster Meteor F8.

Sikorsky CH-53GS.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

Dassault Mirage F1C.

LTV A-7E Corsair II.

Rockwell S2R-T660.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Pilatus PC-7 Mk2 Astra.

Eurocopter EC-725R2 Caracal.

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel, idén újra Szolnokon, az MH Béketámogató Kiképző Központban rendezik meg az Euroatlanti Nyári Egyetemet július 26. és augusztus 31. között.

A Kosovo Force feladata világos: a koszovói biztonság és rend fenntartása. Senki nem tudta előre, mennyi időre lesz szükség a nemzetközi erő szolgálatára, de hogy szükség van rá, az bizonyos. Ma 16 éve jött létre, és azóta is aktív.

Tovább fokozódik a válság Ukrajna kapcsán elsősorban diplomáciai és a gazdasági szinten. Minden résztvevő „rátett egy lapáttal” és a megállapodás lehetősége megint nagyon kétségessé vált – mondta Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a honvedelem.hu-nak.

A Saab védelmi és biztonsági ipari vállalat nyilvánosságra hozta a cseh Gripen Ipari Együttműködési Program éves teljesítési jelentését a 2014-es évre. Ez részét képezi a 2004-14-es ipari együttműködési megállapodásnak.