Biztonságpolitika

Az Egyesült Államok légierejének első két harci F-35A típusú repülőgépe megérkezett a Utah állambeli Hill légibázisra, ahol a jövőben a 388. illetve a 419. tartalékos repülőezred állományában szolgálnak majd. A tervek szerint a bázis 2019-ig további 70 gépet vesz majd át.

Első bevetésként készültségi ellenőrző repülést hajtottak végre a Magyar Honvédség Gripen vadászgépei a balti légtérben Litvánia felett szeptember 3-án, csütörtökön - közölte a Honvédelmi Minisztérium az MTI-vel.

Európa jelenlegi legsúlyosabb problémáját kétségtelenül a migrációs válság jelenti. Mint azt a honvedelem.hu-nak adott interjújában Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, a Corvinus Egyetem tanára elmondta, amennyiben az Unió nem lesz képes közösen cselekedni az ügyben, nemzeti megoldások következhetnek.

Bár a ciprusi események nem szerepelnek túl gyakran a Magyarországon megjelenő hírekben, a két részre szakadt szigeten korántsem egyszerű az ENSZ UNFICYP-missziójának munkája. Terrorizmus, költségvetési megszorítások, görög pénzügyi válság, határsértések – mindig, mindenre figyelniük kell a kéksisakosoknak.

A lengyelországi Kielcében rendezték meg az előző napokban az MSPO-kiállítást. Ahogy közeledik a változásokkal kecsegtető lengyelországi parlamenti választás, úgy érezhető az elbizonytalanodás a Patriot- és a A225M-tárgyalások körül. "Még nincs szerződés, ne felejtsük el" - szól a szlogen.

Kub SzURN ukrán-litván modernizációja. Háttérben egy szintén korszerűsített PRV-16.

Az immár a nagy hadiipari konszern PGZ részévé vált WZU (a magyar Kubok modernizálója 2001-2002-ben) által a SzURN-ba ajánlott indikátor. Nemcsak modernizációs, hanem fenntarthatósági kérdés.

A lengyel rövid hatótávolságú Narew programért rivalizáló cégek rakétaajánlata. Balról-jobbra: Roketsan AiHSF bázisú, aktív radaros fejű, korábban nem látott modell; Diehl IRIS-T SLM; IAI Barak-8, Raytheon SL-AMRAAM; Rafael Derby Spyder SR és Iron Dome Tamir; Thales VT-1.

Hazai termék: Grom illetve Grom-M (Piorun) rakéták és indítók. Az utóbbin jól kivehető a lézeres közelségi gyújtó.

Valóságos Visegrád: lengyel-szlovák kooperáció, szlovák megrendeléssel a Rosomak PSZH bázisán kialakított Scipio. A lengyel jármű a szlovák EVPU által kifejlesztett távirányított TURRA 30 tornyot hordozza. Mellette a lengyel alváz-szlovák lövegtorony kombinációból kialakított Diana önjáró tarack.

MLRS-SDB I kombináció a Boeingtól...

...és egy félaktív lézeres végfázisú változat (a fej gyanúsan emlékeztet az LJDAM-éra). Főként SOF-fal való együttműködéshez. Kérdezősködésünk után másnapra mindkét makett eltűnt a Boeing standjáról :-)

Zord

Múlt vasárnap lehetőségem volt csatlakozni ahhoz a delegáciohoz, amely elrepült Litvániába, hogy átvegye a jelképes kulcsokat  a balti légtér védelme céljából. A  siauliai-i légibázison a norvég légierő F-16osai települtek (egy másik, olasz kontingens Észtországban) tőlük vette át a Gripen  kontingens szeptember 1-vel a feladatot, egyben a Baltic Air Policing (BAP) vezető nemzeti feladatait. 
Ezt a poszt most csak a norvégokkal foglalkozik. Sikerült kint összeszedni a mérségkelten informativ PPT-t és persze közelről körbe lehetett járni a norvég F-16sokat is.

Ez itt a négy norvég F-16-os egyike, amelyik készülséget ad.

A hivatalos program előtt a két gép kapott egy gyakorló riasztást. Egy mikrobusz elszáguldott mellettünk.
 Aztán elgurultak a felszállópálya felé.
 Mind a ketten.
 Szépek voltak és zajosak. Hamarosan két Gripen is a levegőbe emelkedett.
 A harmadik kiállítási tárgyként várta, hogy a sajtósok lefotózzák és háttere legyen (egy Gripennel együtt) a hivatalos események utáni sajtótájékoztatónak.
Nem néztem még meg ilyen közelről eg F-16-ost. Bár a legutóbbi Roskilde-i Airshown megtehettem volna. Most, hogy a dán légierő modernizációba beleolvastam egy kicsit, elmondhatom, hogy a dán, norvég, holland és belga F-16-sok hasonlítanak egymásra. 1975-ben az European Partner Air Forces csoport keretében együtt rendeltek talán 2xx db F-16 A/B, és amikor azidő úgy hozta, akkor együtt is modernizálták F-16AM/BM Block 15 MLU-ra.

 Ha jól értem ez a Sniper célzó pod
A norvég és a magyar parancsnok egyeztet a hivatalos program végén. Háttérben az egyik régi hangár. A BAP gépeit nem ezekben tárolják.
 Ott pihen a negyedik F-16-os.


 A sajtóhírekben is (talán) megjelent kulcsátadás. A hivatalos ceremónia és ünnepi beszédek után a norvég és olasz parancsokok átadták a balti légtér "kulcsát". Az olaszokat Németország eurofighterek váltják az Ämari légibázison. A program folytatódott, de erről majd egy másik posztban.
 Nem sokkal később megérkezett az olasz légierő szállítógépe, hogy hazavigye az olasz kontingenst (legalábbis gondolom azt a részét, akik az ünnepségre átjöttek a bázisra)
 A KC-767-es légiutántöltésre és képes.
  A mikrobusz fölött, a gép szárnyán (és a másikon is) látható egy légiutántöltő konténer. A kép közepén egy merev léguitántöltő cső is látható a gép farka alatt, így bármely NATO-gépet tudja utántölteni (még utána kell nézzek, miért is létezik ez a két verzió)

Itt már mi is a kifutópályán vagyunk, hogy megkezdjük a felszállásunkat.

(köszönet a HM-nek, hogy csatlakozhattam a delegációhoz)

Az orosz állami média híradásai szerint jól halad az új, nagysebességű (500 km/h elérésére képes) helikopter fejlesztése, a prototípus 2018-ban szállhat fel először. A média Viktor Bondarev vezérezredest, az orosz légi- és űrvédelmi erők parancsnokát idézte, aki hozzátette, hogy a helikopter sorozatgyártása 2022-ben kezdődhet meg.

2015 augusztusának utolsó hétvégéjén (augusztus 29-30.) került megrendezésre a Slovak International Air Fest (SIAF) a Sliač légibázison. Szlovákia minden évben megrendezi repülőnapját, idén is sikerült egy színvonalas programot összeállítaniuk, annak ellenére, hogy a román MiG-21-es, illetve az amerikai B-52-es szereplését végül lemondták. A teljesség igény nélkül lengyel és szlovák MiG-29-est, svájci Hornetet, belga F-16-ost és Gripent is láthattak a helyszínre érkezők a dinamikus programban, de természetesen a statikus sor is tartogatott érdekességeket, mint például az amerikai F-15-ös. Az idei SIAF hangulatát egy képgalérián keresztül idézzük fel Olvasóinknak!

Vlagyimir Putyin orosz államfő az Állami Duma elé terjesztette ratifikálásra a Független Államok Közösségének egységes pénzpiacára vonatkozó tervezetet, melynek értelmében a régió összes országa felhagyna az amerikai dollár használatával.

2015. augusztus 20-ától a magyar HungaroControl és a román ROMATSA léginavigációs szolgáltató közösen működteti a két ország légterét egy új, határokon átívelő, szabad légtérhasználatot biztosító koncepció (Night Free Route Airspace Budapest/Bukarest - N-FRAB) alkalmazásával. Így a repülőgépek a lehető legrövidebb útvonalakon, vagyis az eddigi töréspontok kiküszöbölésével repülhetnek a két ország légterének be- és kilépő pontjai között. 

A védelmi és biztonsági profilú Saab sikeresen részt vett a Szlovák Nemzetközi Légi Bemutatón, amit 2015. augusztus 29-30. között rendeztek a Sliač légibázison. Az eseményre közel 140 ezer érdeklődő volt kíváncsi. A bemutató kiemelt résztvevői között szerepelt a Gripen többcélú vadászgép, amelyet a légi és statikus bemutató keretében egyaránt megtekinthettek a látogatók.

Ukrajnában és azon kívül is egyre növekszik azoknak a száma, akik igyekeznek kiutat találni a kialakult helyzetből, netán tenni is valamit az ország megmentéséért. Itt nem csak azokról a belső és külső politikai erőkről, továbbá az adott geopolitikai térség manővereiben érdekelt globális gazdasági szereplőkről van szó, akik jelenleg is „kezelik” az ukrajnai zsákutca lepusztulását, hanem azokról is, akiket elüldöztek, vagy maguktól vonultak ki Ukrajna ügyeiből. Mi a jelenlegi helyzet, mit ajánlanak a nevezett erők, milyenek ezek esélyei? – erről kérdezte Kemény László politológus professzort, a téma ismert szakértőjét Farkas József György.

http://www.168ora.hu/globusz/szaporodnak-kezdemenyezesek-fogy-remeny-138532.html

 

– Ukrajnával kapcsolatban a „hibrid-háború” részeként információs küzdelem, hazugságáradat és agymosás folyik. Ezzel együtt eljutnak hozzánk a hatalmon lévők és az ellenfeleik közötti belső torzsalkodásokról szóló értesülések, hírek a nemzetiségek ütközéseiről, a tömeges megmozdulásokról, lázadásokról a szociális lepusztulás miatt, és így tovább. Ezek tükrözik a társadalom különböző rétegeinek elégedetlenségét a zsákutcás helyzettel, amelyben a hatalom iránti bizalom folyamatosan csökken, aminek következtében Ukrajnában egyre növekvő politikai vákuum keletkezett. Örök igazság, hogy a légüres tér soha nem marad kitöltetlen, így a politikai vákuumot is igyekeznek azonnal betölteni a kalandorok. Főként az oligarchák tudják, hogy „aki elkésik, az kimarad a játékból”. Donyeck megye valamikori kormányzója, Szergej Toruta például már egy éve megírta, hogy „a gyorsabb modernizáció helyett Ukrajnában a politikai vákuum mélyül el”. A napokban Kijevben összegyűltek azok a korábbi és jelenlegi oligarchák, akik a 2014. február 19-22. hatalomváltás ellenére Ukrajnában maradtak, s egyetértettek abban, hogy az országban „valami nem úgy működik, ahogyan kellene”. Ugyanakkor a tennivalókról már eltértek a vélemények. Egyesek új párt létrehozását kezdeményezték, mások szerint a hatalomra a civil társadalom oldaláról kell nyomást gyakorolni, és erős „Vállalkozói Szövetség” megalakítását szorgalmazták, amely képes lenne megfelelően képviselni érdekeiket.

 

– És akik a dúsgazdagok közül elhagyták az országot? Nekik nem maradt befolyásuk a hazai ügyek alakítására?

 

– De, megszólaltak azok az oligarchák is, akik Nyugatra emigráltak, úgymond „kitelepültek” Ukrajnából, arra számítva, hogy a hazájukban zajló történések ideiglenes jellegűek, s őrájuk rövidesen szükség lesz odahaza. Az „önkizártak”, „kivárásra játszók” összejövetelére Bécsben került sor. Vendéglátójuk az a Dmitrij Firtas volt, akit – amerikai kérésre – Ausztriában letartóztattak, majd a bíróság jelentős összeg ellenében szabadlábra helyezett azzal, hogy nem hagyhatja el Bécset. Miközben várja a döntést a kiadásáról az USA-nak, széleskörű szervezőmunkával igyekszik befolyásolni az ukrajnai folyamatokat. Az oligarchák bécsi összejövetelén a központi téma állítólag az új parlamenti választások kiírásának elérése volt. Vagyis a jelenlegi Legfelsőbb Radát komolytalannak tekintik, egyaránt bizalmatlanok a hatalmi és a kvázi-ellenzéki parlamenti pártokkal szemben, miként nem bíznak Porosenko államfőben és a Jacenyuk-kormányban sem.

 

– Különös, hogy a gazdasági élet prominensei látszólag ennyire magabiztosak és aktívak, holott az ukrán társadalomban a változások iránti igény jelentős részben éppen az ő hatalmuk korlátozására irányult...

 

– Természetes lenne, ha az oligarchák az ellenük folytatott harc hatékonysága miatt aggódnának, ám ennek nem sok jele látható. Nyugtalanság köreikben részben amiatt tapasztalható, hogy a nyugati befektetők kiszorítják őket a piacról. Riadalmuk mögött inkább az húzódik meg, hogy képtelenek a korábbi módon gyarapodni, miközben mások jelentek meg a színen, akik viszont dupla sebességgel gazdagodnak. Miközben az „új, oligarcha-mentes viszonyokban” bízók illúzióit lerombolják, az „oligarchátlanítás” egyszerűen a tőkeviszonyok, a vagyonok „újraosztásává”, vagyis „neo-oligarchásítássá” alakul át. A korábbi oligarchákkal két dolog történhet. Felsorakozhatnak az új rezsim mellett, s megkísérlik visszaállítani a régi befolyásukat. Ellenkező esetben az „új-oligarchák” harcot hirdetnek velük szemben, miközben alaposan megrakják saját zsebeiket, majd pedig – félve az esetleges „elszámoltatástól” – a politikán keresztül védik meg „hódításaikat”.

 

– Valóban, politikáról és politikusokról eddig szinte nem is esett szó közöttünk. Pedig ezen a síkon is felgyorsulni látszanak az események...

 

– Augusztus első napjaiban a politikai vákuum kitöltésére bejelentkeztek az ukrán politikai osztály és oligarchikus vállalkozói réteg azon képviselői is, akik Oroszországba menekültek. Nyikolaj Azarov volt miniszterelnök moszkvai sajtótájékoztatóján jelentette be „Ukrajna Megmentésének Bizottsága” (UMB) megalakulását, amelynek célja – szavai szerint – „az ország jelenlegi vezetőinek leváltása lesz”. Az UMB az államfői posztra a Régiók Pártja volt képviselőjét, Vlagyimir Olejnyikot jelölte, magát Azarovot pedig a miniszterelnöki megbízatás várományosaként mutatták be. „Nincs semmilyen kétségem afelől, hogy hazatérünk, és segítségére leszünk az ukrán népnek” – idézi a RIA Novosztyi Azarov szavait.

Az UMB, amely a jövőben Ukrajna Menekült Kormánya funkcióját hívatott betölteni, öt pontból álló minimum-programot tett közzé:

1. A háború azonnali befejezése Donbasszban.
2. Ukrajna új alkotmányának elfogadása, amelyben megerősítésre kerül a föderális berendezkedés, valamint az ukrán és az orosz állam-nyelvként történő használata.
3. A bandita alakulatok leszerelése és a bandita-randalírozások felszámolása.
4. A hadi pénzgyűjtések és a háborúhoz kapcsolódó törvénykezés elvetése. A szükséges üzleti és partneri kapcsolatok helyreállítása Oroszországgal.
5. A válság felszámolása programjának azonnali megvalósítása.

 

Mindez kétségtelenül a helyzet javítását szolgálhatná. Ám történelmi tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy ilyen „száműzött megmentőknek” szinte sehol a világban nem sikerült népük köszönetét bezsebelve hazatérni. Ismételten visszanyerni a bizalmat majdnem lehetetlen.

 

– Azarovék fellépése talált-e bármilyen visszhangra Kijevben, Ukrajnában? A jelenlegi hatalom eléggé magabiztosnak mutatkozik...

 

– Nos, a politikai vákuum kitöltésére aspirálók már bejelentkeztek, miközben az országban jelenleg hatalmi szerepet játszók továbbra sem ismerik el, hogy az „eurómajdani rezsim” konszolidációja máig nem történt meg, sikertelen. Az önelégültségnek és az ország zsákutcába kerülése ignorálásának számos forrása van, elsődlegesen az USA képviselőinek közvetlen jelenléte az államigazgatási struktúrákban. A kijevi hatalom totális függősége az Egyesült Államoktól naponta megerősítésre kerül. Hazai és külföldi elemzők folyamatosan mutatják be, hogy Porosenko elnök és környezete a legkisebb cselekvésre sem képes az amerikai instruktorok jóváhagyása nélkül. Ez a függőség számos ténnyel bizonyítható, például azzal, hogy a kijevi kormányban a vezető miniszteri, államtitkári posztokat az amerikai – főként republikánus – politikusok ajánlotta, külföldi állampolgárságú szakértők töltik be. Ugyanilyen módon nevezik ki a helyi kormányzókat. A grúz választópolgárok által leváltott, a bíróság által jogerősen elítélt és azóta szökésben, nemzetközi körözés alatt álló, volt tbiliszi államelnök, Miheil Szaakasvili például Odessza megye élére került. A sor bővíthető például azzal, hogy az ukrán legfőbb ügyész az amerikai nagykövetség segítségét kérte számos krízishelyzet kivizsgálásához, ami az USA illetékes szervei, konkrétan az FBI bekapcsolásával azóta már meg is történt.

 

– Ukrajna már két évvel ezelőtt, az úgynevezett „majdani forradalom” előtt is válságtünetekkel hadakozott. Mi történt azóta az ország gazdaságával? Segít-e az EU vagy az USA?

 

– Miután Ukrajna gazdasága – Jurij Lucenko volt miniszter, ma a Porosenko Blokk képviselője szavait idézve – „gyakorlatilag államcsőd állapotában van”, pénzügyi ütőerét a Világbank és az IMF tartja kezében, és „cseppenként” igyekszik oltani a „csőd-szomját”. Itt meg kell jegyezni, hogy Ukrajna lakosságának jelentős része nyugodtan viszonyul az amerikaiak közvetlen részvételéhez az „irányított káoszban”. Ez a tény megint csak sok okkal magyarázható. Hosszú évek óta folyik az ukránok körében az „agymosás”, s ebből is következik, hogy az „amerikai gazdát” úgy fogják fel, mint a „mennyei mannát”, amely valamiféle mitikus „ukrán esélyt” hoz el. Nem véletlen, hogy a közkedvelt „Shuster Live” TV-showban idézték az ukrán megyékben végzett közvélemény kutatás eredményét, amely szerint túlnyomó többségükben szívesen fogadnák Szaakasvilit kormányzójukként. Vannak a történéseket közömbösen tudomásul vevő állampolgárok is, akik ugyan „sóhajtoznak”, de reménykednek, s ők is természetesen az amerikaiakban.

 

– És hogyan reagál minderre az ukrán szélsőjobb, akiket az orosz hírközlő szervek többnyire szimplán lefasisztáznak?

 

– Az USA beavatkozását az „önjáró” Ukrajna irányításába komolyan bírálók nem találhatók az ismert nacionalista vezető politikusok között sem. Az ukrán nacionál-radikalizmus továbbra is megőrzi az amerikaiak politikai eszközeként vállalt szerepét, „kifutóként” megszolgálva a nekik juttatott jelentős összegű ellátmányokat. Ezt tanúsítja Jeffrey Payette Kijevben akkreditált USA nagykövet sietős hazautazása és „rehabilitációs” beszéde az amerikai szenátusban az ukrán szélsőjobboldali „Právij Szektor” védelmében. Nos, ennek a félkatonai szervezetnek az egységei támadtak például a polgárháborúban eddig nem érintett Kárpátalján, Munkácson az állítólag cigaretta-csempész ügyletekben érintett helyi oligarcha, Mihajlo Lanyo, az Ellenzéki Blokk parlamenti képviselője támogatóira és a rendőrségre. Az amerikaiak és személyesen Payette a számára a radikális „Jobb Szektor” volt eddig is, s marad továbbra is a legerőteljesebb (miután többségükben ambiciózus fiatalemberekről van szó) nyomásgyakorló eszköz. Ha kell Porosenkóval és a vele „baráti” oligarchákkal szemben, de főként a „szeparatista-autonomista” nézeteket hirdetők elrettentésére. Őket használják fel a jelenlegi kurzustól „elhajló”, vagy azt megkísérlő, s a parlamentben, a kormányzatban, a helyi hatalmi egységekben is megjelenő bizonytalanokkal, gyengékkel vagy „árulókkal” szemben. Szervezhetnek fáklyás-vonulásokat, népgyűléseket, helyi „majdánokat”, büntető akciókat indíthatnak a „korruptak” leleplezésére, támogatóan léphetnek fel a velük egyet nem értők gyilkosainak védelmében, vagy megfenyíthetik (például kukatartályokba gyömöszölve!) a renitens ellenzékieket, a másként gondolkodókat, a kommunistákat, „szeparatistákat”, stb. Emellett ezek készek arra is, hogy az elmélyülő politikai, hatalmi vákuum esetén, ha szükség lesz rá, erőszakkal is kitöltsék a hiányt, akár az európaiak vagy az amerikaiak ellenzését figyelmen kívül hagyva. Ilyen forgatókönyv nem fikció, hiszen a „Právij Szektort” és a többi fegyveres struktúrákat és bandériumokat, amelyek nem részei az ukrán hivatalos fegyveres erőknek, továbbra sem számolták fel, a harci eszközeiket sem hatástalanították, sőt ha a szükség úgy hozza, felhasználják őket a „szeparatisták” elleni háborúban.

 

– Mindez mennyiben gyakorol hatást Ukrajna európai és amerikai támogatóira?

 

– A kialakult körülmények magukban hordozzák az ország valamennyi ügyének zsákutcás állapotát, és ennek bázisán növelik a politikai-hatalmi vákuum elmélyülésének lehetőségét. Eközben már az egyszerű embereknek is szembetűnő az EU „elegáns” távozása az ukrán társadalmat legnagyobb mértékben érintő ügyekből, miként – kevésbé látványosan és visszafogott tempóban – ugyanígy járnak el az amerikaiak is. Valami olyan történik, amire vélhetően, nem számítottak az ukrajnai események forgatókönyv-írói. Az „ukrajnai blitzkrieg” nem sikerült, s minél tovább nyúlik ez a történet, annál kevésbé hajtja az időkereket azok előnyére, akik a banderai ideológia legitimálásával kívánják elérni az egységes és független államiságú Ukrajna konszolidálását. Közismert, hogy ez az egész folyamat az ukránok európaisága igényének a felpörgetésével kezdődött. Ukrajna és az EU közötti társulási megállapodás kierőszakolása volt az „euromajdan” hívószava, beígérve Ukrajna berendezését az európai értékek mentén, az ukránok korlátlanul szabad mozgását az európai országokban, és a közeljövőben az ország teljes jogú tagságát az Európai Unióban. Ezek az álmok azonban ködbe vesztek az ukrán gazdaság összeomlásával, az országra ráerőszakolt nacionalista ideológiával és russzofóbiával, s főként a mindezek bázisán kirobbantott polgárháborúval a Donyec-medencében.

 

– Az Európai Unió 2013 őszén valóban meglebegtette Kijev előtt a társult, majd a teljes tagság álomképét, aztán a fejlemények ismeretében óvatosan eltávolodott korábbi ígéreteitől. Most éppen mi a helyzet Brüsszellel?

 

– Európa megrettent a Krím Oroszországhoz csatolásától, s azóta sem képes magához térni annak tudatában, hogy alábecsülte Moszkva erejét és eltökéltségét érdekei képviseletében és védelmében. Az USA által kezdeményezett, Oroszországgal szembeni szankciókhoz csatlakozva az EU többnyire saját magát büntette, hiszen érzékelhetővé lettek a tagországok közötti ellentétek, az orosz válasz-szankciók miatt hatalmas piacvesztések következtek be, amelyek a járulékos negatív hatásai beláthatatlanok.

 

Az európai vezetők legkonstruktívabb szerepvállalása az „ukrajnai konfliktus” rendezésében a „Minszki Megállapodás” kidolgozásához fűződik. Németország, Franciaország első embereinek tanácskozása Oroszország és Ukrajna elnökeivel olyan 13 pontos programot eredményezett, amely magában hordozza a krízis felszámolásának lehetőségét. Rövid időre meg is jelent a „fény az alagút végén”, miután azonban a minszki megállapodáshoz képtelenek voltak hozzá „applikálni” az amerikai geopolitikai érdekeket, a „befagyasztott konfliktusok” hívei elérték a fegyverszállítások tovább folytatását és a háború finanszírozásának fenntartását. Nem sikerült a tűzszünetet tartóssá tenni, a békés helyreállítás helyett tovább arat a halál a polgári lakosság körében is, bombázzák és nehéz fegyverekből lövik, rombolják a településeket, a „hibrid háború” okozta káosz fennmarad és kiszélesedik.

 

– Közben más problémák is feltornyosultak az EU, illetve az USA előtt...

 

– Ma már az EU saját belső sorsdöntő gondjaiba merül bele. Az euró-övezetet fenyegeti Görögország államcsődje, amit követhet Portugáliáé és másoké is; szinte megrendítő erővel zúdult Európára az Afrikától Mianmarig tartó hatalmas térségből elindult migránsok sok tényezőből összefonódott kérdése, és mi minden még. Európa elvesztette érdeklődését Ukrajna iránt.

 

Az USA-ban pedig elkezdődött az elnökválasztási kampány, és ebben az időszakban az amerikaiak tradicionálisan befelé fordulnak, belefeledkeznek saját problémáikba. Ezzel együtt Ukrajnában már berendezkedtek, otthagyják a működő instruktoraikat, és elsősorban az ukrán fegyveres erők kiképzésére rendszeresített NATO parancsnokságot és gyakorlatozó csapatokat. Igaz, a NATO erők tevékenységi köre a háborús szférára korlátozott, és nincs felhatalmazásuk az Ukrajnában újonnan felvetődő belső vagy geopolitikai problémákkal kapcsolatos intézkedésekre.

 

– Vagyis kiderül, hogy Ukrajnát „elcsábították és elhagyták”, más szóval, magára hagyták a zsákutcában!

 

– A jelenlegi ukrán hatalom pedig, minden egyéb mellett – beleragadva a russzofób ideológiájába – nem hagyja abba az ország militarizálását, az állampolgárok kényszer-sorozását, a háború folytatását saját országa területén, ukrajnai állampolgárok ellen. A kijevi kormánynak nem áll rendelkezésre elegendő pénz, hogy kifizesse a szükséges mennyiségű energiahordozót, kiszámíthatatlan a télre történő felkészülés, a fűtés, világítás, egyebek megoldása, és azt sem lehet tudni, hogy ki tudja-e, illetve ki akarja-e fizetni az esedékes hiteltörlesztéseit. Miután pedig, nem oldódnak meg a gazdaság problémái, tovább erodálja a közállapotokat a korrupció, ugrásszerűen növekszik a munkanélküliség, az infláció, zuhan a hrivnya árfolyama, a közszükségleti cikkek, gyógyszerek eltűnnek az üzletekből, az egészségügy megfizethetetlenné válik, és még sorolhatnánk, amelyek következtében természetszerűen növekszik az elégedetlenség, az egész országban sokasodnak a tüntetések, a különböző tömegdemonstrációk. Ez év októberében sor kerül a helyhatósági választásokra, amelyeken – a bemutatott körülmények ismeretében – az emberek kinyilváníthatják elégedetlenségüket, általános bizalomvesztésüket a hatalommal szemben.

 

– Kimondhatjuk, hogy az ország zsákutcába került és ezzel párhuzamosan hatalmi vákuum alakult ki. Milyen forgatókönyvek lehetségesek a krízis felszámolására, milyenek az esélyei Ukrajnának, hogy kikerüljön ebből a helyzetből?

 

– Szerintem három változat látszik körvonalazódni. Számos tényező utal a legkevésbé kívánt, de sajnos nagyon is valószínű, nagyon szomorú kimenetelre. „Abban az esetben, ha meghiúsul a minszki megállapodás betartása, Ukrajna katonai parancsnoksága kénytelen lesz bevezetni a hadi-állapotot” – jelentette ki augusztus 14-én Alekszandr Turcsinov, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára. A Rendszer Elemző és Előrejelző Központ elnöke, Rosztiszlav Iscsenko véleménye szerint pedig „a teljes körűre kiterjedt háború a Donyec-medencében a nyár végén kezdődik el”. Vagyis, mielőtt az USA teljesen begubózik az elnökválasztási kampányba, a háború legmegátalkodottabb ukrajnai támogatói megríkatják a világot! A helyzet ilyen fordulata után az országnak, de még Európának az esélyei is minimalizálódnak.

 

Valószínű egy az előbbinél elfogadhatóbb változat is. Abban az esetben, ha az európai vezetők – Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna képviseletében, de ENSZ-zászló alatt – még egyszer tárgyalóasztalhoz ülnének, és megegyeznének közvetlen gyakorlati részvételükről a béke kikényszerítésében Ukrajna egész területén. Ebben az esetben meghatározott időre Ukrajna ezen országok ENSZ-zászló alatti „protektorátusává” válik. Természetesen ilyen változat egy időre felfüggesztené Ukrajna, mint önálló állam szuverenitását, de esélyt adna az ukrán népnek a túlélésre.

 

A legsikerültebb variációnak azt tekinteném, ha valamennyi ukrajnai politikai erő „kijózanodna”. Azok is, akik most az ország élén állnak, s azok is, akik a politikai vákuum kitöltésére aspirálnak, vagy a reménytelen káosztól akarják megmenteni hazájukat. Mindenki, aki valóban ukrán patrióta, leülne a „kiegyezés” asztalához, és közös akarattal kidolgoznák az ország újraépítésének programját. Azok a politikusok és „globális ragadozók” pedig, akik „megfőzték ezt a kását”, belátnák, hogy egy időre békén kellene hagyniuk Ukrajnát, elfelejtve geopolitikai érdekeiket.

Csak ez a változat biztosítana valóságos esélyt Ukrajna népének.

„Egy csapat, egy feladat, egy vezetés, egy felelősség” – E szabály szellemében kezdte meg munkáját a cseh kontingens, amikor a szükséges kvalifikációk után július 29-én négy plusz egy tartalék Gripennel készültségi szolgálatba állt Izlandon. A napi egy, átlagosan másfél órás feladatra két, esetenként három Gripennel szálltak fel a csehek, akik az immár végleges adatok szerint a második izlandi légtérrendészeti misszió során 91 felszállásból 150 órát repültek.

A kontingens mindennapjaiba, a repülés előtti közvetlen felkészülésbe és a hidegháborús fedezékek körül zajló tevékenységbe az izlandi készültség utolsó előtti napján, augusztus 25-én kaptunk betekintést.

Keflavík a 103000 négyzetkilométer területű Izland délnyugati részén, a Reykjanes-félszigeten helyezkedik el. Innen indultak feladatukra a Gripenek.

Az egyes szakágak vezetői már helyet foglaltak, érkezik a kontingens műszaki parancsnoka is és rövidesen megkezdődik a műszakiak repülés előtti eligazítása.

A Gripeneket rejtő fedezékek elhelyezkedésének vázlata mellé számos információ kerül a napi tevékenységről.

A briefing első pillanatai a hajózók épületének félig elsötétített eligazítójában. Olyan témák is szóba kerülnek, amelyek otthon nem: a vulkáni tevékenység és az óceán állapota. A teremben addig maradhattunk, amíg az eligazítás a hírszerzési szakaszhoz nem ért.

Eközben a ruházattal és a hajózók felszerelésével foglalkozó műszakiak az öltözékeket készítik elő.

Az öltöző fogasain a hideg vízi túlélést segítő, zárt, vízálló ruhák lógnak és a túlterhelés elleni öltözékek, amelyek közül a felső rész a túlélőkészletet is tartalmazza. Víz feletti katapultálásnál a legnagyobb ellenség a hideg víz, de az Atlanti-óceán más meglepetéseket is tartogathat; kardszárnyú delfineket és bálnákat.

A pilóták először egy meleg alsóruhát húznak, erre kerül fel a gyors kihűlést megakadályozó öltözet. Utána következik az öltözék többi darabja, de a szokásos overallra most nincs szükség.

Az egyik hajózó végez a beöltözéssel és az erre szolgáló berendezéssel elvégzi a maszk és a ruha ellenőrzését.

A tizenhárom keflavíki fedezéket a nyolcvanas évek elején építették norvég tervek alapján. A fedezék ajtaja befelé nyílik, a betonpadlóba simul, és a repülőgépek átgurulnak rajta.

Ellenőrzés járó hajtómű mellett. A hajtóműből kiáramló gáz elvezetéséről hidraulikusan nyitható ajtó gondoskodik, amelyből kettő van, hiszen a fedezék eredetileg kéthajtóműves típusoknak, F-4-eseknek és F-15-ösöknek készült.

A 6-os fedezékből indul az első Gripen. A piros pick-up mögé a cseh műszakiak felszerelését szállító utánfutót csatolták.

Bár a gurulás megkezdését jelző rádiózást nyilván minden pilóta hallja, azt a fedezékben álló gépükből nem látják, hogy a másik Gripen mikor ér eléjük. Ezért minden műszaki állj jelzést mutat a saját gépének.

A másodikként induló cseh Gripen is elgurul a fedezékek előtt. Izlandon gyorsan változik az időjárás és a tartalék repülőterek is messze vannak. Ez az oka, hogy a feladatokat két póttartállyal repülték.

A harmadik is kibújik a fedezékből. A készültséget ugyanazzal a fegyverzettel adták a csehek, mint otthon, két AIM-9M Sidewinder rakétával és betöltött gépágyúval.

A futópálya és a fedezékek között jókora a távolság, így csak a távolból láthatjuk, hogy a cáslaviak felgurulnak a pályára, és pillanatokkal később egyenként felszállnak.

*

Nyitott törzsféklapokkal fordul a visszatérő hármas kötelék utolsó gépe.

A gurulóút kopár terepen vezet keresztül. A vulkáni tevékenység eredményeképpen csak minimális növényzet marad meg ezen a vidéken. 

Szinte helyben fordul meg a fedezék elé beálló Gripen.

A hajtóművet már leállította a pilóta, de még jár a segédhajtómű, amikor a műszaki már a fülkéhez akasztott létrán áll.

A hajózó átadja a gépet a műszakiaknak.

A hajózókat szállító kocsi gyors tempóban végigjárja a három fedezéket és begyűjti a pilótákat.

Érkezik a kerozin, amelyet még a Gripenek visszaérkezése előtt rendeltek meg a műszakiak.

A Gripenek földi mozgatását a keflavíki reptér egyik kisméretű kocsija biztosítja. A jármű az egykori NDK-ban gyártott, Magyarországon is széles körben használt Multicarra emlékeztet.

Fedezékek zárva, a csehek mára tervezett repülése véget ért.

* * *

Az izlandi beszámoló harmadik, befejező részében azokat a képeket közlöm, amelyeket az amerikai hagyatékról, a keflavíki repülőtéren megforduló gépekről és a Prágába történő visszaérkezésről készítettem.

Fotó: Szórád Tamás

Ma megkezdi szolgálatát ez a nagyszerű magyar csapat azért, hogy szolgálatára lehessen szövetségeseinknek: Észtország, Lettország és Litvánia polgárainak. Érezzük és értjük a feladat súlyát, a küldetés felelősségét - fogalmazott Hende Csaba honvédelmi miniszter a litvániai Šiauliai Légi Bázison, augusztus 31-én, hétfőn. A balti légtérrendészeti szolgálat átvevő-átadó ünnepségén a hazautazó olasz és norvég légierők parancsnokai átnyújtották a baltikumi légtér szimbolikus kulcsát a magyar váltás részére.

Az éjszakai fotózás izgalmas lehetőségeket kínál, a teliholdas éjszakának ezen belül is megvannak a maga különleges lehetőségei. Egyfajta kísérletezés, tapasztalatszerzés ilyen körülmények között - ez hajtotta ki a LégierőBloggert a hétvégén a teraszra. Soha nem lehet tudni, hogy ezeket az ismereteket mikor lehet az Air Power kollekciós erőfeszítések során hasznosítani :-)

A Travel Service 737-ese dél felé fordult 31-es indulást követően Ferihegyről.

A szárnyak tövénél lévő fényszórók fénye a törzsről visszaverődve kellemesen megvilágítja a hajtóműgondolák peremét, azok lapított formájából azonosítható a típus is...

 ...aztán az elfordulás közben láthatóvá válik a svancon a THY festése.

Ryanair. A keresztező szögeken értelemszerűen lényegesen nehezebb a bemozdulásmentes kép ilyen alacsony zársebességeken.

 Na, ezzel kisegíthetne valaki!

Ezüstösen csillognak a holdfényben ennek a közel párhuzamosan repülő két gépnek a kondenzcsíkjai.

Kondenzcsíkok Hold-ellenfényben.

Swiss Avrojet hajtóműveinek forró gázsugara töri a fényt a Holdkorong peremén.

Célzófolyadék és edénye a Holdfényben.

Zord 

A Budapest Airport a mai napon új, egyállásos repülőgép-karbantartó hangárt adott át a Wizz Air-nek a repülőtéren. Az új, 2 000 négyzetméteres szerelőcsarnok, illetve a kapcsolódó, 170 négyzetméternyi iroda- és szociális helyiségek a kelet-európai légitársaság nemcsak Magyarországon, hanem Kelet-Európában használt repülőgépeinek forgalmi karbantartási igényeit is kiszolgálják.

Mint ahogy arról már múlt héten beszámoltunk, az Egyesült Államok Európába küldte a legmodernebb hadrendben álló típusát, az ötödik generációs F-22A Raptort. A Tyndall légibázis 95. századának állományából négy példány már megérkezett Európába, a németországi Spangdahlem légibázisra, ahonnan a hírek szerint tovább is települnek Lengyelországba: az F-16-osoknak otthont adó Łask légibázison vesznek részt egy hadgyakorlaton.

A nyáron megrendezett Italian Blade 2015 gyakorlat olyan nemzetközi esemény volt, melyen a helikopterszemélyzetek és a szárazföldi csapatok együtt gyakorolhattak. A felkészítésen idén először magyar kontingens is részt vett.

Olaszország legnagyobb olaj- és gázipari vállalata talált egy új gázmezőt Egyiptom partjai mentén, ami valószínűleg a Föld egyik legnagyobb ismert gázkészlete lehet. Mire a kitermelést megkezdenék, Egyiptomnak szabadkereskedelmi egyezménye lesz az Eurázsiai Gazdasági Unióval.

Ma folytatjuk a Szekeres József nyugállományú ezredessel készített interjú leközlését a második résszel. A módszer változatlan, vagyis a szöveg nem mindenhol egyezik szóról szóra a hanganyaggal. Nem is szaporítjuk tehát tovább a szót, inkább átadjuk az ezredesnek.

* * *

Átfegyverzés

Az '50-es években a katonai tanintézetek, köztük a tatai Rákosi Mátyás Páncélos Tiszti Iskola, T-34-en és a T-34 alvázára épített SzU-85 önjáró lövegen folytatta a kiképzést, de az alakulatok még nehéztechnikával voltak ellátva, ezért a felavatott tiszteket zászlóalj és ezred szinten arra képezték vissza. A katonai főiskola utolsó másfél évében én már a T-54-et tanultam, aztán az utolsó évben megérkezett a főiskolára az első T-55, a tatai 25. harckocsizó ezredtől, amely 1961-től volt ezzel a típussal felszerelve, előtte pedig 1957-től T-34-ekkel. Ott kezdtem meg a csapatszolgálatot 1964-ben. Később a 94 db T-55-öt két ütemben adtam át, először 31-et, utána 63-at a verpeléti 35. ezrednek. A kalocsai ezred volt a 24., a rétsági a 31., a tapolcai meg a 8. Sok alakulatot a T-34-ről T-54-re fegyvereztek át, abból is volt egy csomó.

[...] Bővebben!